Szerző Téma: Karakura Town-i erdő  (Megtekintve 7362 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #30 Dátum: 2015. Aug. 09, 14:38:22 »
Nem engedek neked!

Természetesen, azt a választ kaptam, amire vártam. Egy barátja sincs… nem is csodálom, egy ilyen dögnek nem is lesznek, kész hányinger, hogy hogyan próbál gonoszkodni.   A kérdéseire, hogy szeretném-e  visszakapni a kardomat, nem is igazán válaszoltam, csak csendben, szűros tekintettel figyeltem őt… Viszont a támadásomat….elvétettem. Hogy a francba tudtam egy ilyet elvéteni???  Nem hiszek a saját szememnek.  Csak szerencséje volt. De sajnos észrevette, hogy én támadni akarok, ezért elugrott.  Gondoltam, hogy nem hadja annyiban, ezért vártam a támadását.
- Ugyan már… Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? … Úgy látom már drasztikusabb lépésekkel próbálod meg visszavenni a kardodat. Csak nem ennyire szeretnéd visszakapni?  De rosszul kezdtél neki. … Majd megmutatom, hogy is kell ezt… - Válaszolta a támadásomra.  Még jó, hogy készen vártam a támadását.  Természetesen az ösztönöm most se csalt, hogy vissza fog támadni. Elkezdett kapálózni a levegőben. Vagy legalább is első látásra úgy tűnt ebből a szemszögből, viszont ha közelebbről megnézzük, akkor látszik, hogy köröket formál.  Egyszer csak, egy holdra hasonlító lélekenergia jelent meg, amit hozzám vágott. Mi a szösz… érdekes egy technika ez.  De, jobb ha kitérek előle.  Valamiért kicsit lesokkoltam, vagy inkább elcsodálkoztam, ezért nem tudtam teljesen kitérni előle. A bal csuklómat elkapta.  Nem tudom mi lehet ez. Ez olyan, mint az én képességem. Nem tudom mozgatni a csuklómat, teljesen mozgásképtelen lett. 
- Milyen érdekes, és csodálatos technika. – Közöltem vele, miközben a bal csuklómat néztem, ahol elkapott ez a valami. – Mi a neve? – Néztem rá. 
A nő leugrik a fáról, bele szúrja a kardot a földbe, majd a markolatán akrobatikázik. 
- Nem fogsz róla mesélni ugye? … Kár, hogy nem tudsz róla, mert egy kicsit felkeltette az érdeklődésemet. … De ha egyszer te sem tudsz mit mesélni, hisz még előhívni sem tudod. … -
Már megint ezzel jön… de, ha előhívom neki a Shikaimat, valszeg azzal fog megölni.  A fenébe már…  penge élen táncolok. Teljesen a markában vagyok.
-   Miért érdekel téged ennyire az én „Shikaiom”?  Kis kíváncsi… - Kíváncsi után felnevetek.  Erre természetesen kapok egy nagyon szűros nézést, de őrülhetek, hogy meg úsztam ennyivel.
-   Vissza szeretnéd kapni, Igaz? – Kérdezte…  Még, jó, hogy vissza akarom kapni… Nem tudom hogy esne neki, ha elvenném a kardját, és összetörném a maszkját…  De, erre se válaszolok, csak állok egyhelyben.  A technikáját megszüntette, most már tudom mozgatni a csuklómat is.  Höhh.. ez talán kár volt.. te nőszemély. Aztán elém dobta a kardomat… mint valami kutyának… 
- Nesze… Visszakapod… Azzal, hogy visszaadom neked a kardod, sem jelentesz különösebb veszélyt a számomra. … A kardomat sem kellene előhúznom, hogy legyőzzelek. - Kész gonosz lélek ez a nő…
A kardomat, pedig már csak a makacsságom, és a becsületem miatt sem fogom felvenni. 
-   Mi az, hogy a kardodat se kellene előhúznod, hogy legyőzzél engemet? Végül is… egy műanyag kardal nem fogsz sokra menni… -  Kacagok rá.
- Szóval kötelességtudásból se próbáld meg itt megkísérteni a szerencsédet. … Mert még itt a végén mégis megtalállak ölni téged… Csak úgy… De szerintem nem vagy olyan idióta. Azt hiszem, nem nézel ki olyan életképtelennek. - 
- Szerencsémet? Ezt, hogy érted? Megölni engemet? Te most viccel velem?  Még is milyen módszerekkel akarnál te engemet „megölni”?  - Kérdeztem vissza, és a többi sértéssel nem is törődtem.   Kezd nem csak idegesítőnek tűnni ez az Arrancar, hanem már kicsit pszichos  is.  Az egész beszélgetésünk alatt, csak egyhelyben álltam, a kardom elöt.
- Most hogy visszakaptad, így már „megnyugodtál”? … És engeded magad kifaggatni? –
Jó, hogy megnyugodtam… viszont ez a kifaggatásos dolog nem nagyon tetszik.
-   Hogy érted azt, hogy.. „ Kifaggatni”? Mit akarsz megtudni? Na, meg.. gondolod, hogy ilyen fogattatás után BÁRMI  olyat is elmondanák? -  Kérdeztem tőle.
-   Mellesleg, még mindig nem volt meg a bemutatkozás.... úgy látom, hogy nekem kell kezdeni. :roll:  Szóval a nevem… - Berakom a lábamat a kardom alá, majd felrúgom a kardot, amit a kezemmel el is kapok. -  Yochike Hiraoka a 3. osztag 6. tisztje.  Most már illene neked is bemutatkozni, nemde? Vagy talán  te erkörcsileg nulla vagy? -    Nem tudom, hogy tudja-e azt, hogy mi megmondjuk annak a nevét, akit megölünk, vagy sem. Mondjuk én már eléggé kíváncsi vagyok a nevére is.  Bár… amennyire makacs, és udvariatlan nőszemély, elég valószínű, hogy nem fog bemutatkozni..

 


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #31 Dátum: 2015. Aug. 13, 17:56:53 »
Nem engedek neked!


Sikerült megfognom a csuklóját, azonban ez koránt sem elég ahhoz, hogy meginogjon. Érdekli a technika és még megkérdi a nevét is. Valószínűleg még nem találkozott vele. Mondjuk nálunk ez ilyen majdhogynem alap technika, így arra gondolok, hogy lehet még nem is harcolt Arrancar ellen. De ha már rákérdezett, akkor felek neki.
- Claro de luna.
Nem mintha a neve tudatában ki tudna térni előle. De mondjuk ha tudja is, hogy egy lekötöző technikát készülnek alkalmazni rajta, az nem jelent semmi különösebbet. 
- Miért érdekel téged ennyire az én „Shikaiom”?  Kis kíváncsi… - nevetett fel.
- Miért ne érdekelne? … Téged egy kicsit sem érdekel mások ereje vagy képessége? Vagy legalább azoké, akikkel szembe kerülsz. … Vagy túl nagy az egód és az önimádatod? Megrészegít a saját erőd?
Igazán meglepett, hogy az elé dobott kardért nem nyúlt egyből. Mintha nem is kapta volna vissza, de előtte megpróbálta visszaszerezni. Vagy sérti az önérzetét, hogy csak úgy odavetettem. De lehet nyeregbe érzi magát? Túlságosan nyugodt. Mások felkapták volna, és nekem szegezték volna, de közben remegett volna a kezük, így a kard is csak inogott volna a kezükben. Azonban ő még mindig túlságosan nyugodt. Tényleg figyelemre méltó.
- Mi az, hogy a kardodat se kellene előhúznod, hogy legyőzzél engemet? Végül is… egy műanyag kardal nem fogsz sokra menni… - kacag - Szerencsémet? Ezt, hogy érted? Megölni engemet? Te most viccel velem?  Még is milyen módszerekkel akarnál te engemet „megölni”?
Önbizalma van annyi szent. Erősnek hiszi magát. Erős késztetést érzek arra, hogy letörjem a szarvát, és megmutassam, hogy hol is van az ő valós helye. De közben meg inkább játszadoznék vele.
- Hogy érted azt, hogy.. „ Kifaggatni”? Mit akarsz megtudni? Na, meg.. gondolod, hogy ilyen fogattatás után BÁRMI  olyat is elmondanák?
Nocsak… Nem is akadt ki, bár a „bármi”-t igencsak megnyomta. Mutató ujjamat az arcomhoz érintettem és egy kicsit felkanyarodott a szám.
- Nos, ha már így kérdezed, mondjuk, mesélj az osztagodról. A kapitányod erejéről. Arról csak tudsz már valamit mondani. … Milyen infók vannak rólunk eltárolva? Gondolom, vannak szép kis feljegyzéseitek. … Milyen rejtett járatok vannak… De bármit mondhatsz, ami hasznos lehet. Akkor talán nem csonkítalak meg… Hisz csak annyit mondtam, hogy jókedvemből nem végzek veled azonnal, és ez nem változik, míg nem próbálsz esetlegesen hősködni. Bár a kínzásba is bele lehet halni...
Gúnyolódok vele, hogy azt nem mondtam, hogy épségben fogja megúszni a velem való találkozást. Csak annyit, hogy nem fogom megölni. Bár nem sejti, hogy a kínzás nem éppen az én asztalom. Nem igazán találok benne élvezetet. Nem dob fel mások szenvedésének végignézése. De ez nem azt jelenti, hogy ne lennék rá képes. Csak semmi plusz, vagy pozitív érzelmet nem vált ki belőlem. Bár isten igazán... Szóban nem pont azt csinálom? Minden módon próbálok a lelkébe taposni. Ez egyeseknél felér egy kínzással. Azonban az ő esetében ez nem látszik.
- Mellesleg, még mindig nem volt meg a bemutatkozás.... úgy látom, hogy nekem kell kezdeni. Szóval a nevem… - berakta a lábát az előtte lévő kardjába, majd felrúgva vette ismét kézbe - Yochike Hiraoka a 3. osztag 6. tisztje.  Most már illene neked is bemutatkozni, nemde? Vagy talán  te erkörcsileg nulla vagy?
Ez a mozdulat és bemutatkozás nem is volt rossz. Igazán stílusos volt. Bár nem tudom, hogy miért erkölcsileg nulla. Hisz, aki viszont nem mutatkozik be, az nem erkölcsi probléma, hanem bunkóság. Vagyis az illem teljes hiánya. Jó, az illem az erkölcsi értékekhez tartozik, de én nem így mondtam volna. Inkább úgy, hogy "Illemtanból egyes"... De nem vagyok én neveletlen.
Szóval Yochike Hiraoka… 3. osztagos halálistennel még nem volt dolgom. Bár hogy csak 6. tiszt igazán nem jelenthetne nekem gondot. Szerintem meg se tudna sebezni. Szívesen helyre raknám, de nem akarom, hogy a vére is megfagyjon, hogy én meg egy Espada vagyok. Azonban én is úgy gondolom, hogy stílusosan kellene bemutatkoznom.
Lentebb hajtottam a fejem, az egyik szemöldökömet lentebb engedtem, és egy igen sötét vigyort mutattam felé. A hideg lélekenergia belekapott a hajamba. Jelenlegi alakom igaz nem erőm telje, de ez egy sima Halálisten számára akkora nyomást jelentene, hogy azonnal elájul. Mondhatni nem fogom vissza a hideg lélekenergiámat, ami igencsak megtörheti a hidegvérét és önbizalmát. A gyengék képtelenek felmérni a nagyságot, csak a súlyát érezhetik. Szép lassan elkezdek felé ismét sétálni.
- Ha már bemutatkoztál, akkor úgy illendő, hogy én is megtegyem. … Az én nevem … Eliana del Barros!
Közvetlenül előtte megálltam és egy nagyobb lélekenergia lökettel hangsúlyoztam a nevemet. Majd egy Sonido-val mögötte teremtem.
- Kérdezted, hogy miként ölnélek meg… Nos, számtalan mód jutna eszembe a kardom használata nélkül is. … Mondjuk, mit szólnál ahhoz, ha hátulról lelőném a fejedet egy Cero-val?
Ezzel fel is emelem a kezemet és tenyeremet ráhelyezem a fejére. Ezt könnyebben teszem, ha a lélekenergiámtól összeroskadt, vagy térdre ereszkedett. Egy „Bumm!”-al hozhattam rá a frászt, ha olyan lenne, de nem ilyen. Kezemet úgy vettem el, hogy pár tincset is végig simítottam. Ha a kardjával megpróbál hátra csapni, akkor kegyesen ellépek vagy elfordulok előle. Elé lépkedek, neki hátat fordítva felemelem a karomat, a tarkómon hátra téve összekulcsolom az ujjaimat.
- De az túl gyors halál lenne. – a lyukon, vagyis a jobb vállam felett sötéten hátra pillantok rá – Szívesen megkínoználak előtte, hogy az már megváltás legyen.
Leeresztem a kezemet, és egész lassan megfordulok. Csukva van a szemem, majd ismét kinyitva egy korábban nem mutatott érzelem mentes tekintetemmel néztem rá, és a levegő hőmérséklete megint esett. Komoly arcom és érzelem mentes tekintetem általában megrémíti az embereket. A könyörtelen énem megmutatkozik.
- Azonban igazi formámban tudnálak a legstílusosabban megölni. … Ki szeretnéd próbálni? Bár akkor az lesz az utolsó élményed. … Nem fognám vissza magam. ...
Ismét behunyom a szemem és ismét egy ördögi vigyor kanyarodik az arcomra. Szememet ismét kinyitva abba ismét visszatért egy félelmetes csillogás.
- Csak hogy átérezd, hogy simán megölhetnélek… Ez nem kérdés. … Szóval még mindig van kedved kacagni? Vagy töretlenül a nyugodtság álarca mögött bujkálni? … Mondjuk, bevallom ez az a tulajdonságod, ami felkeltette az érdeklődésemet, és amiért még életben vagy Yochike Hiraoka, 3. osztag 6. tisztje.
Mondhatni egy kicsit színt is vallottam. Talán tényleg igaz, hogy kíváncsi vagyok. Most minden bizonnyal, mivel megöl a kíváncsiság, hogy a srácnak hol van a határa? Mitől és miként fog kitörni? Mikor sikerül kihoznom a sodrából? Mikor törik meg? Érdekel a reakciója. Igazán jól szórakozom. Gonoszkodó énem teljesen kiélheti magát.

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #32 Dátum: 2015. Aug. 31, 10:53:55 »
Nem engedek neked!

Felnevetek, a „kérésén”.
-   A kapitányomról? – Nem is ismerem a kapitányomat… még egyszer se láttam. Bár, terjengenek róla pletykák, hogy a nézésével öl, szóval.. nem tudom…
-    Semmi különöset nem tudok mondani a Kapitányomról. Mond csak, miért érdekel téged ez ennyire? De, hogy jó napod legyen, annyit el árulhatok, hogy mi egy katonai szervezet vagyunk, és bizony minálunk is vannak rangok. – Ha jobban belegondolok… nagyjából csak ennyit is tudok… 
-   Most te jössz! Nálatok van valamilyen rangsor? Esetleg ti ilyen primitívek vagytok? – Kérdeztem rá.  Bemutatkozásom után, kaptam tőle egy igen érdekes grimaszt, amiről nekem az emberek világában lévő 50 éves pedofilok jutottak az eszembe.  Ennye… nem előnyös neki ez a grimasz. :roll:
   - Ha már bemutatkoztál, akkor úgy illendő, hogy én is megtegyem… Az én nevem… Eliana del Barros! – Nyomta meg a nevét,  majd jött egy elég intenzív hideget… jéghideget éreztem….   Egy kissé megtorpantam, hátraléptem egy fél lépést, mivel nem tudtam, hogy mi ez.  Talán… ezeknek az „arrancaroknak” is specifikálódik valamire a kardjuk? Vagy nekik másban van az ilyen erejük?  Ez most az ereje lenne? Nem tudom felmérni, hogy mekkora is ez valójában, pedig itt van előttem… Összezavarodtam. Ez most micsoda?  Nem tudom rendesen bemérni, hogy most ő az én szintemen van, vagy egy kapitányén. Huhh, fejlesztenem kell az érzékeimet…
-   Szóval, Eliana… Netán Spanyol vagy? – Kérdeztem vissza.  Kezd elviselhetetlen lenni ez a „hűvös”.. hideg.   Mögém jött valami hasonlóval, mint a mi Villámlépésünk, de ez mégsem olyan volt… én a hangja is más volt. Mennyi érdekességet tanultam ma…  Csak éljem is túl! @.@  Ceroval? Az mi is? Mintha hallottam volna már róla. Megvan! Az az a lézernyaláb, amit minden nagyobb szintű Hollow alap képessége… Igaz? Szóval, le tudná lőni a fejemet… Értem. Semmi kétség, hogy sikerülne neki, hiszen valószínűleg sokkal erősebb nálam. A kérdés… Vajon ő mennyire erős a Lélekenergia érzékelésben? Vajon ő már megnézte, hogy mekkora a lélekenergiám? Talán, nem is érzékeli? Ha már megnézte, akkor lehet, hogy azért  ilyen magabiztos, vagy csak nagyarcú…  Rárakta a tenyerét a fejemre, én pedig szó szerint ledermedtem, nem csak azért mert hideget csinált… igazából féltem. Elbuktam a saját próbámat.  Egy beszari alak vagyok…
-   Bumm! – Hozta rám a frászt… „ Anyádat…” mondtam magamban.  Ez túl gyors halál lenne? Alábecsül.. Bár, most meg tudott volna ölni.  Nagy levegőt veszek, majd ki is fújom azt. Játszik velem. Egy kibaszott játék lettem.  Elfordult, majd csak annyit éreztem, hogy lehűlt a levegő.. megint. Hány fok lehet most? 
-   Igazi formád? – Most ugrott be, hogy az arrancaroknak van általában egy átváltozása. 
-   Nem kell villognod a képességeiddel, nekem teljesen megfelelsz így is. – Hmmm.. kellene valami pszichológiát alkalmaznom rajta..
-   Az Arrancaroknak ki vágja a haját, vagy hogyan működik ez? Tetszik a hajad, szerintem nagyon szép. ^^ - Mosolygok rá. Huu, csak ne nézzen hülyének… xD
-   Álca mögé bujkálni? Nem, az nem én vagyok. Tudod, én nem szeretem, ha valaki nem önmagát adja, sőt! Gyűlölöm az olyanokat…. Te, hogy vagy ezzel? – Próbálom feloszlatni a „haragját”.  Természetesen lazára veszem a témát, nem feszülök rá a kérdésekre, mert az nagyon nem természetes… még akkor is, ha erőltetetten kell lazának lennem.  Csak, hogy lássa, hogy nem mutatok semmilyen agressziót, a kardomat is elrakom. Persze, vész esetén azonnal előrántom.
-   Nem értem, hogy miért is vagy ilyen agresszív. Valaki kényszerít erre?  Próbáltál már kedves és mosolygós lenni? Esetleg történt valami, amitől ilyen vagy? – Kérdeztem tőle az alábbi kérdéseket, teljes nyugodtsággal.  Csak nehogy fordítva süljön el a dolog.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 31, 11:00:38 írta Yochike Hiraoka »


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #33 Dátum: 2015. Szept. 15, 11:09:35 »
Nem engedek neked!


Azt hiszem sikerült egy igen csak furcsa fazont kifogni magamnak. A tiszta, nyílván való dolgokat mondja nekem.
- A kapitányomról? Semmi különöset nem tudok mondani a Kapitányomról. Mond csak, miért érdekel téged ez ennyire? De, hogy jó napod legyen, annyit el árulhatok, hogy mi egy katonai szervezet vagyunk, és bizony minálunk is vannak rangok. Most te jössz! Nálatok van valamilyen rangsor? Esetleg ti ilyen primitívek vagytok?
Most komolyan játssza a hülyét? Bár valószínűleg azért mondja ezt, hogy ne áruljon el semmi olyan infót, amit én akár felhasználhatok, de ilyen alap dolgokat közölve, mondja, hogy legyen jó napom? Ettől már sokkal több infóval rendelkezem.
- Miért is érdekel? Nos, jó ha szerzek ilyen jellegű információkat… De amit mondtál, attól már rég többet tudok rólatok Halálistenekről. … Komolyan kérdezed? Aludtál a Shinigami suliba vagy mi a szösz? … Biztos hiányoztál, mikor ezt az anyagot vettétek, vagy bealudtál, vagy ennyire bután küldtek ki terepre?  … De hogy felvilágosítsalak… A számmal rendelkező Arrancar-ok a Numeros-ok. Nálatok azt hiszem a tiszti ranggal azonos. Általában két számjegyű számot viselnek. A Privaron Espada-k, akik három számjegyű számmal rendelkeznek, ők egykori Espada-k, kb. nálatok kiemelkedően tehetséges hadnagyi és kapitányi szinthez tudnám őket hasonlítani. A legerősebb Arrancar-ok pedig az Espada-k. Egytől tízig vannak megszámozva és számukat testükön is viselik. Ők a kapitányok felett állnak. Szóval, ha meghallod, hogy Espada, akkor sikítva rohanj haza. … Kivéve, ha valami csuda szerencse folytán jókedvében találod.
~ Most igazán gonosz voltam. Hisz valójában magamat árultam el utolsó mondatommal. Ha van egy kis sütnivalója, akkor ezután a vér is megfagy benne, ha eddig ez nem történt volna meg.
Azt hiszem a "Bumm!"-mal értem el a tökéletes hatást. Az arcára volt írva minden. Bár igyekezet visszatérni a nyeregbe, vagyis megpróbált nekem hízelegni.
Amikor lecsökkent a hőmérséklet, akkor körülbelül az alap hőmérséklethez képest hirtelen 10 fokkal lett hűvösebb. Ami azt jelenti, hogy azt érezheti, mintha hirtelen az északi sarkra került volna, holott azért nem ment át mínuszba a hőmérséklet. Csak a szervezet úgy érzékeli.
- Igazi formád? Nem kell villognod a képességeiddel, nekem teljesen megfelelsz így is. Az Arrancaroknak ki vágja a haját, vagy hogyan működik ez? Tetszik a hajad, szerintem nagyon szép.
Mosolyog rám, mintha egy percig is komolyan gondolná, amit mondott. Meg milyen szöveg már, hogy neki megfelelek így is? Meg hogy tetszik neki a hajam. Hízelgés legalapvetőbb védekezési technika, ha az ember szorult helyzetbe kerül.
- Nem vágja senki… A hízelgés meg nálam nem jön be, szóval igazán le is faraghatod az arcodról az ál mosolyt… Lehet, hogy nem szereted, de műveled. Amúgy alapjában az álszentséget ki nem állhatom. De talán kivételt képez az ami kényszerből, tehetetlenség szülte, vagy az, ami szórakoztató. Mint amit most te produkálsz azzal, hogy megpróbálod a hidegvéredet visszanyerni.
Viccesen laza, holott, ha tudná, hogy mekkora pácba is lenne, ha egy pillanatra is halálosan komolyan venném a dolgot. … Még a kardját is elrakja. Talán nyeregbe érzi magát? Vagy csak azt akarja jelezni, hogy nem fog megpróbálkozni a hősködéssel? Vagyis feladta azt a halott ötletet, hogy esetlegesen jóindulatommal visszaéljen? Nos, akárhogy is, ezzel a cselekedetével még kíváncsibbá tett…
- Nem értem, hogy miért is vagy ilyen agresszív. Valaki kényszerít erre?  Próbáltál már kedves és mosolygós lenni? Esetleg történt valami, amitől ilyen vagy?
Agresszívnak gondol? Mondjuk ez egyáltalán nem csoda. Még szép, hisz ki nem állhatom a Shinigami-kat. De miért is szeretném? Azóta is foglalkoztat a kérdés, hogy akkoriban miért nem láttam egyet sem? Most meg beléjük botlok, és meg kell küzdenem kötelességtudatukkal, hogy nekik feltétlen az életemet kell venniük. Mivel már a létezésem is bűn. Nem kényszerít erre senki sem. Milyen balga gondolat. Egyszerűen egy olyan létre lettem ítéltetve, amibe ők belerokkantak volna. Ezért akarok erősebb lenni. Nem akarok másodjára is meghalni. Nem akarok a semmibe veszni. Hisz már nincs visszaút. Nincs második esély, és holmi Shinigami-nak nem fogom hagyni, hogy elvegye. Sőt senkinek sem. Hisz ezentúl még van valami, amit meg kell tennem. Sőt… Több dolog miatt sem halhatok meg. Bár ez esetben persze nincs szó, de mit értheti ő az én helyzetemet? Kedves? Mosolygós? Komolyan gondolja? Most szórakozik velem? Szertelen gyerekként mosolyogtam utoljára. Az ilyesmi a gyengeség jelei. Abból meg nem kérek.
Miközben ezen sötét gondolatok haladnak át a fejemen, el is fordítom a tekintetem. Lefelé nézek, és sötét tekintetemhez hűvös szellő társul. Ez a szellő olyan 0 °C és -2 °C fok közötti hőmérsékletű lehetett.
- Kedvesség és mosoly? … Talán nem voltam kedves azzal, hogy életben hagytalak?pillantok ráAmúgy miért legyek kedves egy Halálistenecskével? … Bár nem vagyok ostoba, hogy a gyengeség eme jeleit mutassam bárkinek. … Kényszeríteni meg senki nem kényszerít. Nem is hagynám.
Még a végén az ellenségem lenézne, és nem venne komolyan. Az dühítene fel csak isten igazán. De nem tarom magam "agresszív kismalac"-nak. Nem kényszerít senki sem erre a viselkedésre. Nem is hagynám.

.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Nov. 01, 22:03:02 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #34 Dátum: 2015. Okt. 29, 11:32:47 »
Nem engedek neked!

Értem… szóval “Numerosok… Espadak…. Privaron espadak “. És nem, nem hiányoztam, csak szerettem volna ezt egy Arrancar szájából is hallani.
Na és neked milyen rangod van?    Mekkora a befolyásod náluk? Van talán… te csak egy “fraccion” vagy? - Kérdeztem egy enyhén gonoszkás tekintettel. “Miután “meg ijezgetett ” a hőmérséklet csökkenését véltem felfedezni. Mi lehet ez? Már megint ő csinált volna valamit? Talán ő tud babrálni a hőmérséklettel? Ezt ki kellene derítenem. .. De mégis hogyan?
-Állj! - Emelem fel a kezemet lassan, és remélem, hogy nem támadásnak fogja majd fel. - Mi az, hogy nem vágja senki a hajadat? Nem nől, vagy micsoda? - Rakom le a kezemet, majd lehajtom a fejemet. Ezeket akkor mondtam, mikor kijelenti, hogy “nem vágja senki sem a haját”.
-Nem értem miről beszélsz…. A hidegvéremet visszanyerni? - Felnézek rá. - Még el se veszítettem. Tudod.. én nagyon nehezen veszítem el a hidegvéremet.. de szerintem ezt már te is jól tudod… Hiába próbálsz fenyegetni, megrémiszteni… Sajnálatodra nem igazán hat az ilyen rám… Csodálom, hogy még nem estél pánikba… - Ezt lehet, hogy enyhén túlzásba vittem, de nem hiszem, hogy gond lehetne belőle. Miután a “ pszichológiát” használtam, érdekes válaszokat kaptam.
-Hogy érted, hogy “kedves, hogy életben hagytál”? Hiszen én már így sem élek… Én már egyszer meghaltam.  Velem pedig azért is lehetnél kedves… mert MÉG nem okoztam neked fájdalmat, még nem bántottalak… Sem lelkileg, sem fizikálisan. Láss engem! Engem már minden hogyan próbáltál bántani. Fizikailag, és mentálisan is, de én még mindig “próbálok” veled kedves lenni, még most is, mikor mi “örök ellenségek” vagyunk. - Remélem a mondataimmal legalább egy kicsit megzökkentem az egyébként határozott “gonoszságából”. Bár ezeket a mondatokat, lágyabb, de mégis erőteljes hanglejtéssel mondtam…. de talán ez még jobban ad az összhatáshoz.


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #35 Dátum: 2015. Nov. 01, 22:03:18 »
Nem engedek neked!


Valószínűleg mégsem látott át azon, hogy valójában én meg is válaszoltam azt, amit kérdezett. Vagy azt szeretné, hogy feketén-fehéren feleljek, hogy valójában egy kegyes Espada-val van dolga? Bár valószínűleg akkor fagyna meg csak isten igazán a vére. De mivel Fracción voltam ezért eléggé sérti a fülemet a "te csak egy Fracción vagy?" kijelentése.
- Tudod a Fracción-ok a legtiszteletreméltóbb Numeros-ok. Ugyanis kiérdemelték egy Espada figyelmét és bizalmát. Egy Espada hűséges alattvalójának fogadta, és hisz a hűségében és erejében. Egy Fracción-nak tisztelnie kell, és akár életét áldoznia Espada-jáért. Egy Fracción sokkal büszkébb és egyben félelmetesebb is, mint egy egyszerű Numeros. Ezért is halálos hiba lehet, ha "csak egy Fracción"-ként tekintesz rá. … De Espada is, ha kell, akkor foggal-körömmel védelmezi azt, aki hűséget fogadott neki.
Persze ezzel a "Kifakadással" lényegében hárítottam is a választ, hogy megmondjam, hogy Espada vagyok, és valójában régi énemet védelmeztem. Talán ebbe az is benne van, hogy nem olyan régen lettem csak Espada. Meg nem is igazán érzem magam alkalmasnak, még akkor sem, ha már dolgozom azon, hogy méltó legyek a címemhez. Valójában azt is mondhatnám, hogy saját Fracción-om mellett is kiálltam egyúttal. Mert az nagyon dühítene, ha valaki Fran-ra egy rossz szót szólna. Hisz ő az én drága Fracción-om.
- Nem igazán nő, így nem is igazán kell belőle vágni.
Lehet, hogy csak nekem ilyen egyértelmű. Bár mondjuk míg éltem addig sem igazán. Kiskoromban szép hosszú hajam volt, de levágtam és utána nem nőtt semmit sem. Ez pedig most is igaz. Bár mondjuk nálunk nincsenek fodrászatok, vagy olyan Arrancar-ok, akik ezzel foglalkoznának. Lehet, hogy náluk ilyen is van? Mondjuk, ezen egy cseppet sem lepődnék meg.
- Bár neked is elég hosszú hajad van, és látszólag erős is. De nem hiszem, hogy szalonba járkálsz vele…
Valahogy nem igazán tudok egy férfit elképzelni, hogy sűrűn egy fodrászszalonban rohangál, hogy jó legyen a haja. Inkább többször megmossa, de ennyi. Bár általában ők jó ha havonta egyszer megmossák. Hisz ha túl sokat bíbelődik, akkor ott lehet, baj van. Bár akkor megnyugodhatnék, hogy semmi vonzalmat nem tudnék belőle kiváltani, de akkor meg végkép nem hatna meg a bókkísérletek.
- Nem értem miről beszélsz…. A hidegvéremet visszanyerni? Még el se veszítettem. Tudod.. én nagyon nehezen veszítem el a hidegvéremet.. de szerintem ezt már te is jól tudod… Hiába próbálsz fenyegetni, megrémiszteni… Sajnálatodra nem igazán hat az ilyen rám… Csodálom, hogy még nem estél pánikba…
~ Igen, nehezen veszted el, de az előbb sikerült kizökkenteni. Ami egyenlő egy győzelemmel. De talán ezért is keltetted fel a figyelmemet. Talán sikerült megtalálnom a pontot, ahol felkavartam az álló vizet, de látszólag egész hamar visszanyerted a hidegvéredet.
- Egy Baknai szükséges ahhoz, hogy esetleg pánikba essek. Bár akkor sem szokásom. Inkább szembeszállok vele.
Sajnos ez igaz. Bankai-val szemben még nem arattam győzelmet. Mindig alul maradtam. A Bankai az Bankai. Elméletileg nem kellene szégyenkeznem, hogy alulmaradtam. Viszont nagyon is dühít. Dühít, mert ez is azt mutatja, hogy gyenge vagyok. Azt mutatja, hogy van olyan erő, ami képes legyőzni az akaratom és elszántságom. Lelkem felett győzelmet arat. De nem riadok meg ezután sem. Az nem én lennék. Inkább szembeszállok. Bár ez inkább fejjel a falnak, de nem érdekel. Inkább harcban maradjak alul, mint gyáván megfutamodjak. Meg még az is lehet, hogy sikerül győznöm.
- Hiszen én már így sem élek… Én már egyszer meghaltam.  Velem pedig azért is lehetnél kedves… mert MÉG nem okoztam neked fájdalmat, még nem bántottalak… Sem lelkileg, sem fizikálisan. Láss engem! Engem már minden hogyan próbáltál bántani. Fizikailag, és mentálisan is, de én még mindig “próbálok” veled kedves lenni, még most is, mikor mi “örök ellenségek” vagyunk.
Elkomolyodtam és azt hiszem felvillant a szemem annak hallatán, hogy ő már egyszer meghalt. Vagyis ő is élt egyszer, és emlékszik is milyen volt élni. Bár ő úgy gondolja, hogy nem él. Ekkor azt hiszem egy újabb körülbelül -3°C fokos szél suhant el közöttünk.
- Nem élsz? Az nem él, aki elveszett az örök sötétségben. – mondom nagyon komolyan - Akinek a lelke a semmibe veszett. Hisz még az sem halt meg, akinek a lelkét egy Lidérc felfalta, mert ha elég nagy akaraterővel rendelkezik, akkor a Lidércben él tovább, és akár felül is kerekedhet rajta. … Élsz egészen addig, míg érzed ezeket a "fájdalmakat". – komolyságom ijesztő ördögi gúnyos monológgá változik - Míg a szívedet meg lehet inogtatni. Míg a kíntól fájdalmasan üvöltesz, mintha bárkit érdekelne. … Ha egyszer már megízlelted a halált… Utána már nem akarsz megválni tőle. Ragaszkodsz a második esélyhez, legyen az bármilyen… - elkomolyodtam ismét - Így állíthatom, hogy élsz… - ördögi mosoly vigyor visszatér - Vagy szeretnéd, hogy megízleltessem veled, hogy mennyire is élsz?
Azt hiszem a váltások egy kicsit meg is zavarhatják. Komolyról démonira és fordítva. De komolyan így gondolom. Hisz ha elfogadnám, amit mond, akkor magamat is halottnak kellene tekintenem. Meghaltam, de nem vagyok halott. Kaptam egy második esélyt, melyhez ragaszkodom. Ténylegesen legyen az bármilyen. De ő sem akarja ismét átélni a halált. Bár az ő esetében egy újjászületés lenne, viszont az én esetemben a lélek teljes megsemmisülése. Bár az újjászületéssel is valójában elveszítjük önmagunkat. …
- Senki nem kért meg rá. – mondhatni egy vízcsepp húzódott le a tarkómon – De fizikailag esélyed sem lenne bántani. Esélyed sem lenne ellenem. Lelkileg… Nos, mondhatni immúnis vagyok rájuk. Kevés vagy ahhoz, hogy bármilyen szinten fájdalmat tudjál okozni nekem. … Ja… Bár személy szerint ez nem mondható, hisz most találkoztunk először. … Nem igaz?
Mondhatni kifigurázom az örököt, mivel azok vagyunk, de én sem éltem még száz évet lélekként, hogy ténylegesen azt mondjam, hogy már régóta, ami felér és következtet az örökségre. Mondjuk, ebbe a harcba mindenki belekerül akár akarja akár nem. Bár személy szerint gyűlölöm a Shinigami-kat.  Ez viszont nagyon is valós és személyes is. Összességében pedig egy fikarcnyit sem fog változni a jövőben. Így az örök talán még helytálló is.

.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Nov. 02, 17:38:37 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #36 Dátum: 2015. Nov. 22, 19:28:51 »
Nem engedek neked!

-Értem, ez igazán.. megindító.Én olyan “espadakról” is hallotam, akik senkibe se veszik a fraccionjaikat. Szó szerint. “csicskának” nézik….  Viszont a kérdésemre nem kaptam választ. Szóval… Te egy fraccion vagy? - Hunyorgós tekintettel néztem rá, miközben a újrakérdeztem az előző kérdést. 
 -Ohhh… köszönöm a dícséreteket. :oops: - Éééés szerintem ez volt az a pillanat, hogy megzavarodott.
-Nálatok Arrancaroknál szokás dícsérni az “ellenfelet”, vagy csak rajtam kivételeztél?  - Na, ha ez előzőnél nem, ennél  a mondatomnál biztosan újra gondolja, hogy mit is mondott. Ahogy idág megismertem… abban a bő tíz percben, olyannak tűnt, mint akiben egy csepp érzelem sincs. Hidegvérű gyilkos.. Ezzel most lehet, hogy felbolygattam a lelki békéjét.
-Áhh, értem!  Szóval… - A kardomat  a bal kezemmel a levegőbe emelem, majd elkiabálom.. - Bankai!  - Majd a látszat kedvéért kiengedek egy kisebb lélekenergiát magából, aztán megint csak elrakom a kardomat. - szükséges, hogy pánikba ess… Köszönöm ezt a bizalmas információt. - Huhh, szerintem most tényleg megzavartam… Szerintem kezdi érezni, hogy   már nem ő játszik velem, hanem én vele…  Szerintem már kezdi érezni, hogy lassan teljesen kiismerem, míg ő.. talán még a nevemet sem tudja. 
-Legyen igazad… úgy látom, hogy szívből beszélsz. Akkor meggondoltad magadat, és csak kiöntöd nekem a lelkedet? - Tettem fel a költői kérdést. Miközben mondta a “monológját”, a szememsem rebbent meg.  Igazából, tényleg van valami abban, amit mondott. Talán, tényleg igaza van. Viszont, lehet, hogy nem így kellet volna le reagállni a dolgokat.
-Nem lenne esélyem? Talán azért, mert egyenlőre nem akarlak bántani. Immunis vagy a lelki terror ellen? Azt kétlem. Túl egyszerű, és könnyen kiismerhető ember vagy nekem…  - Hátat fordítok, de a szememet nem veszem le Elináról. A kezem a kardomon van, ha esetleg támadna… Ám  kezem holléte, hátulról nem igazán látszik. Miközben figyelek rá, hogy nehogy hátba támadjon, elkezdek előre sétálni. Elég lekezelő vagyok, de legalább összezavarom azzal, hogy egyszer “kedves“ vagyok, egyszer bunkó, és lekezelő.. Egyszer túl bonyolult, egyszer könnyen kiismerhetőnek tűnök.. Elmenni nem tervezek, csak cukkolom egy kicsit.


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #37 Dátum: 2015. Nov. 22, 23:47:51 »
Nem engedek neked!


Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy nem esik le neki a dolog, mire itt finoman utalgatok. Most már azt hiszem, ha nem mondom ki konkrétan, akkor nem fog leesni a lelkemnek. Nem egy összekombináló zseni annyi biztos. De ha meg kimondom, akkor lehet sikoltozva fog hanyatt-homlok menekülni. Vagy lehet annyira idióta, hogy fel sem fogná, hogy az mit is jelent? Részletesen el kell majd magyaráznom neki a dolgokat? De azt hiszem, nem fogom tudni kikerülni a válaszadást. De azért lehet, megpróbálkozom még egy csavarral. Egyszerűen hátul, a tarkómnál lazán összekulcsoltam a kezem, laza vigyorral az égbe tekintettem, nagyon nem törődöm módon, ezzel is jelezve, hogy nem fogok neki komolyan válaszolni.
- Lehet az vagyok, lehet nem… de az ugyebár nem lenne rám írva.ugyebár az Espada-k számai a testükön van, de Fracción-ság az nincsen, de ezen sem fog gondolkodniDe annyit elárulok, hogy voltam, és nem csicska voltam. … De az a kapcsolati szint, amit te emlegetsz az mondhatni már nagyon idejét múlt. … Csak nem elolvastad ezt az egy részt a tankönyvedből?
Gúnyolódtam vele így a végére. Azzal, hogy elárultam, hogy voltam Fracción azzal a jelenlegi helyzetemről mit sem mondtam, ahogy arról sem, hogy miként is volt az pontosan. De ezt nem is fogom az orrára kötni.
- Ohhh… köszönöm a dícséreteket.
Pont ebben a percben estem gondolkodóba, hogy mikor is ejtettem el irányába dicsérő szavakat, vagy bármi féle gesztust. Nem igazán tudom. Inkább folyamatosan kötözködöm vele. Államra teszem a kezem és felfelé pillantva kezdem el visszapörgetni mondataimat és gesztusaimat, hogy ugyan már mit vehet dicséretnek?
- Nálatok Arrancaroknál szokás dícsérni az “ellenfelet”, vagy csak rajtam kivételeztél?
Most már kicsit félre is fordítottam a fejemet és szinte kérdőjel rajzolódott a homlokomra, hogy ugyan már mi baja van? Én aztán egy elvétett szóval sem dicsértem. Elmentek neki otthonról? Meg pont vele kivételezzek? Még mit nem. Mit hallucinál itt? … Ettől csak még bosszantóbb lett a dolog, és szinte érkipattanósan gondolkodom azon, hogy ugyan már ő mitől képzeli, hogy én egy betűvel is pozitívumot mondtam rá. … „Bár neked is elég hosszú hajad van, és látszólag erős is”… lehet ezt a mondatomat úgy hallotta, vagy fordította le az agyában, hogy „Bár neked is elég szép és erős hajad van. Igazán csodaszép”… El is képzeltem közbe magamat, hogy nagy csillogó szemekkel és édes mosollyal mondom ezeket a szavakat, sőt utána kérem, hogy had érjek hozzá ehhez a csodához. … Persze ettől a képtől elszörnyülködtem és egy erős fekete folt jelent meg a fejemen és egy kicsit lentebb is helyeződött a testsúlyom. A szemhéjam is lentebb süllyedt. Ezzel azt hiszem azt is kifejeztem, hogy azt hiszem rájöttem nagy nehezen, hogy ugyan ő már mit hallucinálhat egy szemernyi dicséretnek. Bár még az is lehet, hogy azt hiszi, elég férfiasnak találom, hogy nem jár szalonban. Na, ha abba a kategóriába gondoltam volna, akkor körülbelül az első megszólalásából leszűröm és megölöm, majd a hulláját a vadakra bízom.
- El kell, hogy keserítselek… Nem tudom mit hallucináltál, de sehogy sem dicsértelek… Meg még valami… elkeserítelek, hogy „ellenfélnek” sem gondollak. … Bár ha olyan, akkor esetleg az ellenfelem dicsérem, de téged biztos nem…
Azt hiszem a porig aláztam. Ha olyan lenne, akkor most az egyik fa tövébe háttal nekem összekucorodna és piszkálná az avart és hullajtaná a könnyeit, hogy hogy lehet ilyen gonosz és szívtelen, hogy ő bízott benne, hogy van bennem jóság. Nos, akkor fogvillantós vigyorral és felemelt orral, lenézően közölném vele, hogy „Ugyan már! Ezt te sem gondolhattad komolyan”. Azonban most Yochike Hiraoka-ról beszélünk. Biztos nem ezt cselekedné erre… Neki más a stílusa. Ami lehet, hogy tetszik nekem? Szóval  mutasd,mid van!
A kis akcióján csak magamban kacagtam. Ugye nem gondolja egy másodpercig is hogy beveszem, hogy képes kardjának a második kioldására. Az elsőben is kételkedtem. Azt hiszi, egy icipici lélekenergia hullámtól megijedek? Szívem szerint még egy ásítással is rájátszottam volna a dologra. Viszont talán furcsán érzékien és kíváncsian pillantottam rá. Arra játszva, hogy elbizakodóvá tegyem, hogy talán elgondolkoztam, hogy talán tényleg van neki, és az milyen lehet. Közben pedig csak jól szórakozom.
- Nem lenne esélyem? Talán azért, mert egyenlőre nem akarlak bántani. Immunis vagy a lelki terror ellen? Azt kétlem. Túl egyszerű, és könnyen kiismerhető ember vagy nekem…
Hátat fordít nekem, de érzem, hogy egy másodpercre sem veszi le a tekintetét rólam. Attól sokkal jobban ráijesztettem, hogy ténylegesen magabiztosan hátat merjen nekem fordítani. Ráadásul biztos vagyok abban, hogy a keze a kardján van, hogy szükség esetén előhúzza.
- Úgy gondolod? … Annyira kiismerhetőnek gondolsz, hogy van merszed hátat fordítani? … Vagy csak menekülsz?
Hangom inkább fölényeskedő, de mégis csengőn hangzik, mintha valami más érdeklődésszerű érzelem lenne benne. Furcsa is lehet hirtelen. Talán emiatt is megtorpanhat, vagy szimplán megáll. Én pedig egész lassan kezdek el az irányába és a nyomába lépkedni. Hiába árad esetleg megint belőlem a hideg energia, mégsem kelt benned félelem érzetet, mint korábban. Azonban tényleg a hideg fut végig tőle a hátadon. Az, hogy lassan közeledek feléd az pedig még idegőrlőbb lehet a számodra, ugyanis nem tudod, hogy támadás, vagy mégis mi miatt haladok feléd. A távolság csökkenésével még inkább frusztrálóbb érzés lehet, és ezáltal még félelmetesebb az, ahogy lassan csökken a köztünk lévő távolság. Talán azt is kívánhatod, hogy bármi is legyen, az inkább gyorsan történjen… Odaérek és kezemet a hátadra helyezem. Talán ettől meg is rezzensz, de akár megpróbálhatod rezzenéstelenül kibírni ezt a „lelki és érzéki támadást”. Ha esetleg megtámadnál, akkor a karomat felemelve védeném úgy, hogy egy pontra koncentrálnám az erőmet és a Hierró-m védene engem.
- Ilyen dolgokkal soha nem vádoltak. … Túl egyszerű kiismerni? … Túl bizalmaskodó vagyok, és kiöntöm a lelkemet. …
Húzom lefelé a kezemet a hátán, majd lassan elemelem. Ha megtámad, akkor miközben az egyik karommal tartom a támadást a másik kezemmel a karodon húzom végig és ugyan úgy egy bizonyos pontnál elveszem. Most maradj nyugodt és higgadt! Kizárt, hogy ez semmilyen hatást nem vált ki belőle. Teljesen mindegy, hogy milyen szempontból nézzük a dolgot. Bár nem hiszem, hogy egy percre is gondolna arra, hogy valójában egy nő vagyok, aki akár úgy játszadozhat vele, ahogy csak a kedve tartja.
- Ilyenekkel vádolsz, majd csak elmenekülnél? … Vagy ha nem akartál elfutni, akkor miért hitted, hogy bármit javítana a helyzeteden, ha pár lépés távolságot teremtesz köztünk… Holott tisztában vagy, hogy egy szempillantás se kell nekem és máris nincs meg az a távolság.
Ha háttal maradt nekem, akkor a jobb lábammal a jobb térdhajlatába rúgok, majd mikor önkénytelenül összerogy, akkor a jobb füle mellett elsuhintom a kardom, de megállítom és a pengém nem áll bele a vállába. Ball kezemet ráhelyezem a vállára és a bal füléhez hajolok. Ha pedig megtámadott és így velem szembe került, akkor közelebb lépek hozzá, majd megragadom a csuklóját és kifordítom és berogyasztásra kényszerítem, majd ugyan úgy előre a füléhez hajolok.
- Ha lenne Bankai-id, akkor valószínűleg már rég harcolnánk egymással. Kiengedted volna a kardodat… sőt a Bankai használata lenne számodra az egyetlen esély. … Ez elég gyenge blöff volt. … Próbálkozz valami mással. … Hátha azt érdekesebbnek találom… Vagy engedjek az éhségnek és faljalak fel?
Elengedem, ha előrántottam a kardomat, akkor elteszem és önelégült arccal lépek hátra tőle. Valójában mióta Arrancar vagyok, azóta nem eszem és nem is kívánom a lelkeket. Azonban neki erről fogalma sincsen. Közülünk azonban vannak olyanok, akik szívesen fogyasztanak még mindig lelkeket, így könnyen el is hiheti ezt a blöfföt. Azt, hogy korog a hasam és lelket kívánok, és nem rajta múlik, hogy még nem kockáztam fel és fogyasztottam el. Kíváncsi vagyok, hogy próbálja majd kivágni magát ebből.
- Nos? … Próbálkozol, vagy hagyod magad elfogyasztani? … Hisz semmilyen hatásos ellenállást nem tudnál ellenem kifejteni.
Vigyorgok rá és szememmel szúrok és incselkedek egyszerre. Tényleg érdekel, hogy miként fogja magát kivágni ebből a már túlontúl drámai helyzetből. De hogy semmilyen hatást ne érjek el ezzel a lelki és fizikai támadással azt nem hiszem. Biztos, hogy valami megmozdul benne, én pedig igen jól szórakozom rajta. Macska egér játék és én vagyok benne a macska, még akkor is, ha valójában farkas vagyok.

.

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #38 Dátum: 2015. Nov. 23, 15:03:22 »
Nem engedek neked!


-Azt hittem, hogy érted, hogy iróniának szántam..  Túl becsületek.  - Most tényleg nem esett le neki, hogy iróniának szántam, vagy csak szívatni akart, és bekaptam a csalit? Na, mindegy..
-Hogy merszem van-e hátat fordítani? Ez most fenyegetés akart lenni? - Elkacagom magamat- Hidd csak azt, hogy menekülök… Unalmas vagy! - Egy hölgynek szerintem az “unalmas vagy!” kijelentés, eléggé fájdalmas tud lenni. De még egy srácnak is.  Miután elkezdek sétálni, sétál utánam.  Ehhy, biztosan megszeretett, és nem akarja, hogy elmenjek. :roll:  Figyelek, de úgy csinálok, mint aki észre sem venné, hogy jön utána. Mondjuk, elég nehéz nem észrevenni, ahogy a hideg levegő árad ki belőle. Kicsit le is lassítok, had érjen utol!  Olyan kíváncsi lennék az arcára, amikor meglátja, hogy lelassítottam.  Mikor mögém ért, addigra igazából már megálltam. Vártam, hogy mit cselekedik, de persze figyeltem, nehogy megtámadjon. Vártam tőle egy támadást, és ahogy kiismertem, vagy a kezemet csavarná ki, vagy láb hajlaton rúgna.  Ebből kifolyólag, feszítettem a kezemet, hogyha elkapná, ne nagyon bírja fizikai erővel elcsavarni. Feszítettem a lábamat, hogyha láb hajlaton rúg, akkor ne essek össze.   Érdekes módon, nem egy támadással kezdett.  A kezét a hátamra rakta.   Itt ellazítottam a kezemet, és a lábamat.
-Akkor ideje szembenézned a pszichológiai valósággal… - Mondom. Amikor elkezdi végig húzni a kezét a hátamon,  egy kis fokba, hirtelen elrántom a törzsemet, amitől le kellene esnie a kezének a  hátamról, majd ismét megfeszítem az előbb felsorolt testrészeimet.  Errőll a mozdulatomról azt is lehetne gondolni, hogy megtagadom a nőiességét… Hiszen,  ez a mozdulat sor, tényleg maga a nőiesség is lehetett volna.. Ha nem lennék “ellenfelek” , talán jó szemmel is néztem volna a dolgot…   
-Úgy látom túl teng benned a “vadászási ösztön”. Nem elmenekültem, csak meguntalak, kiismertelek. És remélem tudod, hogy a Shinigamiknak van “villámtáncuk”... - Ezek után, megtörtént amit vártam. Nem a kéz csavaros, hanem a  lábon rúgós technikát választotta.   Nem estem össze, csak a rúgás pillanatáig hátrább  hajóltam, majd léptem is. 
-Látod? Számítottam rá… Ki ismertelek.- Mondom, ijesztően nyugodt hangsúllyal. 
-Ha lenne Bankai-id, akkor valószínűleg már rég harcolnánk egymással. Kiengedted volna a kardodat… sőt a Bankai használata lenne számodra az egyetlen esély. … Ez elég gyenge blöff volt. … Próbálkozz valami mással. … Hátha azt érdekesebbnek találom… Vagy engedjek az éhségnek és faljalak fel? - Lassan megfordulok, majd mélyen a szemébe nézek.
-Bankai..Bankai..Bankai… Ez unalmas már.. pont úgy, ahogy te! - Nyomom meg a “te” szót. -Szerinted érdekel, hogy érdekesnek találsz-e, amikor én már meguntalak? - Itt hagyok egy ki szünetet. - Várj, segítek! Hát nagyon nem. - Mondom neki, flegmán, miközben a mélyen a szemébe nézek. A szavaktól nem, de a mélyen szembenézős+szavak kombinációjától, elég sokan összetörnének… Lelkileg. Elég ijesztő tud lenni, hogy a szemem teljes nyugalmat, és biztonság érzetet sugall, de a szavaim agresszívak.   
« Utoljára szerkesztve: 2015. Nov. 24, 20:01:31 írta Yochike Hiraoka »


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #39 Dátum: 2015. Nov. 23, 23:22:16 »
Nem engedek neked!


Mikor mondja, hogy a „dicséretet” iróniának szánta, akkor egy vízcsepp szaladt le. Most teljesen úgy volt, mikor azt mondjuk, hogy „Remélem komolyan gondoltad, mert viccen ez nagyon rossz volt”. Pont így éreztem én is, hogy remélem komoly volt, mert ha iróniának szánta, akkor régen rossz.
- Hogy merszem van-e hátat fordítani? Ez most fenyegetés akart lenni? – felnevet - Hidd csak azt, hogy menekülök… Unalmas vagy!
Nagyon meglepődtem. Nem elég hogy felnevet, azzal még nem is lenne semmi, de hogy unalmasnak talál? Most komolyan. Van mersze hátat fordítani, nevetni és még unalmasnak nevezni? Nem vagyok egy energia bomba, vagy olyan rejtélyes nő, de nem hiszem, hogy úgy kiismert volna, hogy máris unalmasnak nevezhessen. Hisz semmit sem tud rólam. Még azt se tudja, ki vagyok, és azt mondja, unalmas vagyok? Ez ám a nevetséges. De most talán majd meggondolja magát. Azonban mikor hozzáérek, akkor érzem, hogy eléggé be van feszülve. Talán még sem olyan magabiztos. De mikor „ártatlanul” végighúzom a hátán a kezemet, akkor egy kicsit leenged. Azonban nem engedi, hogy magam vegyem el, hanem előre hajolva tesz róla, hogy levegyem róla a kezem.
- Úgy látom túl teng benned a “vadászási ösztön”. Nem elmenekültem, csak meguntalak, kiismertelek. És remélem tudod, hogy a Shinigamiknak van “villámtáncuk”...
- Mondjuk azt, nem véletlenül. Az Arrancar-oknak meg ott a Sonido. Ha már így felsoroljuk, hogy kinek mije van…
Megrúgtam a térdhajlatát, de nem esett össze úgy, mint vártam. Határozottan számított rá, de ezt nem lehet csak úgy kivédeni. De maga is szóvá teszi, hogy számított a mozdulatra. De végigmondom ettől függetlenül azt, amit el akartam. Mikor befejeztem, akkor lassan hátrafordul és mélyen a szemembe néz. Ez igazán meglep, de nagyon téved, ha azt hiszi ettől egy percre is megingok.
- Bankai..Bankai..Bankai… Ez unalmas már.. pont úgy, ahogy TE! Szerinted érdekel, hogy érdekesnek találsz-e, amikor én már meguntalak? … Várj, segítek! Hát nagyon nem.
Fürkészem a tekintetét. Higgadtság és nyugalom árad belőle, holott a szavai tele vannak erős agresszióval. Merőben szokatlan ez a kettősség. Valószínűleg más lányok fülüket farkukat összehúznák, és sírva fakadnának félelmükben. Ebből is látszik, hogy nem ismer. Ahhoz, hogy megijedjek, ahhoz ez édes kevés. Fogalma sincsen, mitől ijednék meg a legjobban. Éppen ezért nem ismer, ezért nem is tarthat unalmasnak. Közben meg is feledkezem arról, hogy valami reakciót vár tőlem. Most is megállapíthatom, hogy igazán különleges színű a szeme.
Határozottan közelebb lépek és egyszerűn, mintha farkasszemezni hívnám ki őt, úgy emelem fel a fejem. Ugye nem gondolja, hogy én ne mennék bele? Egyik szemöldökömet lentebb eresztem, majd behunyom a szemem, felemelem mindkét kezemet és megvonom a vállam, majd megfordulok és elkezdek elsétálni.
- Túl nagylelkű voltam… és még mindig az vagyok, de már nincs is indíttatásom arra, hogy meggondoljam magam. … Újra és újra bebizonyítani, hogy fölötted állok is már tényleg unalmassá válik… Ilyen nyeszlett lelket sem szívesen fogyasztanék már el. … Száz évvel hamarabb kellene felkelned ahhoz, hogy egy kicsit is „ellenfél” számításba vegyelek. … Nem érdekel, hogy mit gondolok rólad? Tudod ez fordítva is így van. – megálltam és visszafordultam felé – Nem nagyon hat meg, ha unalmasnak gondolsz. Annak ellenére, hogy fogalmad sincs róla, milyen is vagyok. Azt mondod kiszámítható? Nem tudlak meglepni? Talán nem is akartalak. Az ellenkezőjét sem áll szándékába bemutatnom, hogy mennyire kiszámíthatatlan tudok lenni. Hisz akkor csak belemennék egy gyerekes dologba, holott már rég nem vagyok gyerek. … Ha megmutatnám, igaz valómat sokkal inkább lennék a szemedben egy rémálom, mint egy unalmas valaki. … Akkor pedig te válnál unalmassá az én szememben. Én viszont még szívesebben szórakoznék.
Szórakoztat, hogy úgy vakmerő, hogy fogalma sincs semmiről. A tudatlanság tényleg magabiztosságot ad. De ha felvilágosítanám, akkor egyszerűen oda lenne a mókámnak. Kíváncsi vagyok minden egyes reakciójára, mikor sértegetem. Vagy mikor csak egyszerűen azt hiszi, meg tud fogni. Fogást talál a lelkemen, ahol meg tud szorongatni. Amit valójában ezer év múlva sem találna meg.
- De mond csak! ... Mitől gondolod, hogy teljesen kiismertél, és egyszerűen már unalmasnak találsz? Mond el! Fejtsd ki! Érdekelne. Mitől van ez a nagy magabiztosság a semmire? Mitől hiszed, hogy kiismertél?
Megkérdem, holott valószínűleg valami flegma dolgot fog hozzám vágni. Talán egyszerűen itt kellene hagynom? Ha esetleg újra összefutnánk, akkor találjak benne valami szórakoztatót. Bár nem hiszem, hogy újra összehozna a sors vele. Viszont egyszerűen elmenni meg talán megfutamodásnak gondolná. Holott valójában neki adnék kegyelmet.

.

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #40 Dátum: 2015. Nov. 24, 20:28:57 »
- Túl nagylelkű voltam… és még mindig az vagyok, de már nincs is indíttatásom arra, hogy meggondoljam magam. … Újra és újra bebizonyítani, hogy fölötted állok is már tényleg unalmassá válik… Ilyen nyeszlett lelket sem szívesen fogyasztanék már el. … Száz évvel hamarabb kellene felkelned ahhoz, hogy egy kicsit is „ellenfél” számításba vegyelek. … Nem érdekel, hogy mit gondolok rólad? Tudod ez fordítva is így van. – megáll és visszafordul  felém – Nem nagyon hat meg, ha unalmasnak gondolsz. Annak ellenére, hogy fogalmad sincs róla, milyen is vagyok. Azt mondod kiszámítható? Nem tudlak meglepni? Talán nem is akartalak. Az ellenkezőjét sem áll szándékába bemutatnom, hogy mennyire kiszámíthatatlan tudok lenni. Hisz akkor csak belemennék egy gyerekes dologba, holott már rég nem vagyok gyerek. … Ha megmutatnám, igaz valómat sokkal inkább lennék a szemedben egy rémálom, mint egy unalmas valaki. … Akkor pedig te válnál unalmassá az én szememben. Én viszont még szívesebben szórakoznék. - Oké. Úgy látom, hogy tényleg elhiszi. Viszont egymást hazudtolják meg a mondatai. A mondataiból azt szűröm le, hogy feladta… A a szó párbajt én győztem. Bár, csak a csatát nyerhettem, és nem a háborút..
-  Értem… Szóval ennyi? -  Elindulok felé, de a célom nem ő volt, hanem, hogy elsétáljak mellette.   Elsétálok mellette, és a lenduletemtől megugrik a haja, és az enyém is.  Egy pillanatra megállok mögötte, de a fejemet nem fordítom felé.  A szavaira nem válaszolok… Mármint szóba. A mozzanataim tisztán közlik azt, hogy a szememben most elbukott , és hogy nem igazán érdekel, amit mond.
-Miből gondolom, hogy kiismertelek? Miből gondolom, hogy unalmas vagy? Hmmm… - Itt színlelek egy kis gondolkodást. - A mozdulataid, és a z egész jellemet egy sablon… Egy sablon vagy, kisebb eltérésekkel. A cselekedeteidet lehet kiismerni, és talán a reakciódat… És hogy hogyan? Egyszerű.. Csak meg kell figyelni a másikat. Tudod, idáig csak tesztelgettelek…. - Ezeket mondom úgy, hogy közben nem fordulok meg, de azért az esetleges támadásaira számítok. Miután befejeztem a mondandómat, kissé legugolok, majd egy shunpoval a fán termek.  Úgy állok, hogy neki háttal vagyok. A fejemet elfordítom, úgy hogy lássam őt. 
- Tudod… Néha a vadászból lesz a préda… -


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #41 Dátum: 2015. Dec. 01, 18:21:32 »
Nem engedek neked!


Csendben végighallgatott, de végül olyat mondott, amire kevésbé számítottam.
- Értem… Szóval ennyi?
Nem igazán nyugtat meg ez. Olyan, mintha azt hinné, hogy egy csatát megnyert magának. Holott erről szó sincsen. Nem vesztettem semmit, csupán közöltem vele a dolgokat. De szándékomban sincs ismét elmagyarázni, hogy közel sem került fölém. Ha pedig azt hiszi, akkor nagyon eltéved. Árad belőle az önbizalom és az arcán is ezt látom. Meg, ahogy mellém sétált és meglibben mindkettőnk haja. A magabiztosság lendülete volt, ami meglibbentette a hajamat, de engem szemernyire sem.
- Miből gondolom, hogy kiismertelek? Miből gondolom, hogy unalmas vagy? Hmmm… - gondolkodást színlel - A mozdulataid, és az egész jellemet egy sablon… Egy sablon vagy, kisebb eltérésekkel. A cselekedeteidet lehet kiismerni, és talán a reakciódat… És hogy hogyan? Egyszerű… Csak meg kell figyelni a másikat. Tudod, idáig csak tesztelgettelek….
Azt mondja eddig alaposan megfigyelt, figyelte a mozdulataimat, gesztusaimat, a mondataimban a hangsúlyt. Ezek szerint mégis csak nagyon ki akar ismerni, hogy fölém kerekedjen. De valójában semmit sem tud. A cselekedeteimet, és a reakcióimat érzi úgy, hogy leginkább kiismerte. Sablonosnak nevez, de valójában azt mondja, hogy mégis eltérek egy kicsit. Ekkor majdnem kacagok egy ördögit, ugyanis ha már egy kicsit eltérek a sablonostól, akkor már nem lehetek sablon. Mivel a sablon azért sablon. De ha nem érzi szavában az ellentmondást, akkor nem kötözködöm vele.
Behajlítja a lábát, majd felugrik a fára. Nekem háttal, de hátrafordítja a fejét és rám néz.
- Tudod… Néha a vadászból lesz a préda…
- Szerintem nincs olyan nagy átjárás a vadász és a préda között, és én, ha vadászok, akkor vadászok. … Bár úgy gondolom te többször voltál préda, mint vadász.
Ezt komolyan gondolom. Bár meg lehetne a képessége, hogy vadász lehessen, de ahhoz még erősödnie kell. Viszont a magabiztossága már megvan. Azonban egyelőre még nem lehet komolyan venni. Bár lehet, hogy ezt azért gondolom, mert túlságosan is erős vagyok hozzá képest. 
Sonido-val felugrok egy magasabb ágra és előre végignyújtom a lábam az ágon, a hátamat pedig akkor a törzsnek támasztom és kezemet magam mellé támasztom meg magam. Valószínűleg hirtelen nem is tudja, hogy hova tűntem egészen addig, míg meg nem szólalok.
- Vadásznak valahol születni is kell, de ha fejleszted az érzékeidet és képességeidet, akkor jó vadásszá válhat valaki. Addig viszont komolysággal és alázattal többre mennél, mint túlzott önbizalommal a semmire. Valahol a blöfföléshez is kell egy adottság, ami neked nem jutott. Vagy egyszerűen túl jó vagyok, hogy átlássak rajtad.
Most pár jó tanáccsal láttam el? Nem így vélem. Szívtam a vérét? Már inkább, de egy sima vérszívástól azért több volt. Valójában, ha akarnám, akkor keresztbe lenyelhetném. Azon gondolkodom, hogy hol tudnám a szavaimmal megforgatni benne a kést. Azonban nem igazán tudok most kivetnivalót találni a szavában vagy a cselekedeteiben. Azon felül, amit már korábban magamban megjegyeztem. 

.

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #42 Dátum: 2015. Dec. 02, 16:50:55 »
Nem engedek neked!

-Még hogy többször voltam vadász, mint préda?  Úgy nézek én ki, mint egy kibaszott zsákmány?  - Választ nem vártam, költői kérdés volt.  A kérdés után egy kicsivel kieresztettem egy “chh”-t is a számból.
Felmászik a fára egy Sonidoval… Hirtelen eltűnt egy pillanatra, de aztán meglett, miután megtaláltam, felé fordítom a fejemet. Megbizonyosodtam róla, hogy vagy  háromszor gyorsabb nálam.   Bár, ezen már nem lepődöm meg. 
-Ha fejlesztem az érzékeimet, és a képességeimet? Miért beszélsz egyes személy, második számba? Talán látod bennem a vadászt? Elismersz, mint “vadászt”? És mi az, hogy “túl jó vagy, hogy átláss rajtam”? Ez azt jelenti, hogy nem látsz át rajtam? Még mindig ködös vagyok neked? - Bombázom le az egyébként jogos kérdéseimmel. De tényleg… lehet, hogy csak én találok ennyi kivetni valót abba, amit mond? Vagy netán direkt csinálja, és ő tesztel engem, hogy mindent ilyesminek “bedőlök-e”? Na, mindegy.. Ha igen, akkor ennek most “bedőltem”. Remélem, hogy örül. Na, de a rangja… Még mindig nem mondta el, hogy ő kicsoda… De, szerintem ő nem egy fraccion. Hogy miért? Mindjárt mondom is. Ugye, amikor mondta, a fraccionok, és Espadak közötti köteléket, akkor nem egyes szám egyes személybe beszélt. Viszont ez még bőven nem elég arra, hogy ezt feltételezzem. Halottam már olyan espádáról, aki “csicskaként” tekint a fraccionjaikra, de ő azt is tudta, hogy egy Espada hogyan viszonyodik a fraccionjaihoz. Ebből következően három lehetőség van, hogy ki is ő igazából.  Az első, hogy ő egy olyan fraccion, akinek nagyobb rangja van, illetve ilyen legjobb barát viszonba van az espadajaval, és mindent tud róla. A második, hogy ő egy volt espada. A harmadik…  harmadik az, hogy ő egy Espada… Jelenleg is. Én valahogyan az utobbira tippelnék, még akkor is, hogyha nem szeretném, hogy ez így legyen. A számot, ami rá van írva nem látom, de valahogyan  érzem.. De a megérzések is csalhatnak. Mivel egyik sem biztos, így jobb lenne, hogyha megkérdezném.  Viszont valamit nem értek… Annyira össze akar törni lelkileg… Akkor miért nem mondja el, hogy ő egy Espada? Talán az majd ilyen ütő kártya akar lenni?  Ez az egy dolog, ami megzavar abban, hogy ő Espada-e, vagy Fraccion.. Esetleg volt Espada.  Tudod mit? Durva leszek, és lényegre törően kérdezek rá..
-Miért nem mondod el, hogy egy Espada vagy? - Kérdezem meg, kevésbé íronikus hangon, és hamis maga biztosággal.  Remélem, hogy kielégítő választ kapok. Elég hirtelen jöhetett neki ez a kérdés. Valahol remélem, és valahol pedig nem remélem azt, hogy ő egy Espada… Ha nem az, akkor ez a kérdés, kellemetlen lehet nekem...


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #43 Dátum: 2015. Dec. 04, 19:07:51 »
Nem engedek neked!


Visszakérdez, hogy szerintem többször volt préda, mint vadász. Nem ezt mondtam? Ismételni magamat ugyan nem fogom. Szóval ezt inkább egyszerűen elengedem a fülem mellett.
- Ha fejlesztem az érzékeimet, és a képességeimet? Miért beszélsz egyes személy, második számba? Talán látod bennem a vadászt? Elismersz, mint “vadászt”? És mi az, hogy “túl jó vagy, hogy átláss rajtam”? Ez azt jelenti, hogy nem látsz át rajtam? Még mindig ködös vagyok neked?
- Ha azt mondom, hogy még lehet belőled vadász? Egy fejlett megfigyelő képességgel könnyen felismerheted a dolgokat, és azt a magad javára fordíthatod. Ezen képesség pedig vadásszá is tehet. Szóval meg sem lenne reménytelen ábránd, hogy majd vadász lehess, de még most nem vagy rám veszélyes. Semmilyen szinten sem … „Vagy egyszerűen túl jó vagyok, hogy átlássak rajtad.” Pont az, hogy átlátok a blöffeiden. Lehet, hogy más beveszi, de engem nem tudsz meggyőzni. Talán azért, mert én viszont pont vadász vagyok. Szóval pont azt mondom, hogy nem tudsz ködösíteni, viszont mást érzel, mint amit mutatsz… Az apró rezzenéseid elárulnak téged.
Mintha egy időre el is kalandozna a saját gondolataiban, majd egy olyan „kérdést” tesz fel, amire hirtelen egyáltalán nem számítottam.
- Miért nem mondod el, hogy egy Espada vagy?
Az arcom teljesen komoly lett és a tekintetem is. Bár ebből ő mit sem láthatott.
~ Most komoly? Mégis átlátna rajtam? Vagy csak szerencsésen belekérdezett, ilyen lesz, ami lesz alapon? Ráhibázott? … Mondjuk finoman célozgattam rá, de határozottan egyszer sem mondtam ki. Magamban hecceltem, hogy nem veszi le a lapot, de nem gondoltam, hogy így kérdez majd rá.
Azon gondolkodom, hogy az esetleges elszólások és célozgatásokon kívül miből szűrhette le, hogy Espada vagyok. Hisz valójában szerintem semmi Espada-ság nincs bennem. Szóval nem hiszem, hogy valaki csak úgy rám vágná, hogy Espada vagyok. Azonban nem is tudom hirtelen, hogy miként is válaszoljak erre a kérdésre. Leplezzem le magam? De ha a vér is megfagy benne ettől, akkor vége a mulatságomnak. Ha elmondom, hogy nem érzem magam igazi Espada-nak, akkor még a saját gyengeségemnek tennék tanúbizonyságot. De ha egyszerűen hazudok, akkor annak mégis mi hasznát lelném? Viszont valahogy erre semmi jó terelőszöveg nem jut az eszembe. Meg most ez egy szerencsés ráhibázás vagy már tisztába van ezzel? Ha utóbbi, akkor igen csak merész. Már pedig ha így van, akkor felesleges aggódnom, hisz ugyan úgy szórakoztató. Ha viszont az előbbi, akkor azzal fagyasztanám meg csak tényleg a vért az ereiben. De ha már azt tesszük, akkor tegyük stílusosan.
A kérdés után tapintható a komoly és nyugtalanító hangulat. Leveszem a cipőmet és a zoknimat és lelógatom a lábamat. A bokámon tökéletesen láthatja majd a 2-es számot.
- Végül csak leesett? … Mondjuk annyi kis apró utalgatás után ideje volt már. … Bár mondjuk még így is sikoltozva menekülnél nem? Vagy sírsz az anyukád után? Könnyes már a szemed a félelemtől? De ugye nem a nadrágod vizes?
Visszahúztam a lábamat, majd fejjel lefelé lekukkantottam, hogy ránézhessek, hogy milyen az arckifejezése. Szavaim nagyzolónak tűnhettek és magabiztosak voltak, ha pedig nem gondolta komolyan, amit mondott, akkor lehet elég meglepett arcot vág. Valószínűleg mivel úgy hitte nem láthatom, ezért tartom valószínűleg, hogy az igazi érzelmei ültek ki az arcára. Én pedig azt akartam meglesni. Lehet tévedek, de akkor is kíváncsi vagyok, hogy milyen arcot vág erre. Valamint, mit reagál arra, hogy tényleg Espada vagyok és nem a levegőbe beszélek. Ezután megváltozik a beszéd stílusa? A hanghordozása? A viselkedése? Valószínűleg ez egy kicsit övön alu ütés is lehetett. Pláne ha a kérdés feltevésekor még remélte, hogy rosszul olvasott a célzásokból. Most aztán teljesen összetörhettem. Mondjuk ezzel lebuktattam magamat. Most már nem játszadozhatok szabadon. Nem vehetem félvállról a dolgokat. Sokkal komolyabb és befolyásosabb személy látszatát kell majd keltenem benne. De már nem kell bizonygatnom, hogy a hozzá hasonlókat reggelire szoktam fogyasztani.

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #44 Dátum: 2015. Dec. 04, 20:04:53 »
Nem engedek neked!

Kérdésem után, mintha el képet volna. Talán telibe trafáltam? Valahogy, most nem szeretném, hogy igazam legyen… Hátat fordít nekem.  Lelógatja a lábát, és mintha lenne valami írva a lábára.. Nem látom pontosan. Egy kicsit jobban megnézem és látom, hogy egy “2”-s. Várjunk… Ez azt jelenti, hogy… Egy pillanatra még az ütő is megállt bennem.  Az arcomon tisztán látszódott a sok, illetve a döbbenet. Az oké, hogy Espada.. arra számítottam is… Dehogy a második? Nem… ez már sok nekem! Ez azt jelenti, hogy az én szintemen… ő csak kiengedi az ereje egy részét, és én nem fogok tudni megmozdulni! Nem, az nem lehet, hogy ő a második Espada… az biztosan valami fake tetoválás. Azt, hogy erre az elhattározásra jutottam, egy fej rázással mutattam, aztán visszatért az arcomra a maga biztosság. Valamit mintha mondott volna, csak éppen nem figyeltem a soktól. De… vajon én erre mit mondjak? Bár… így már értem, hogy miért volt nálam sokkal gyorsabb, illetve, hogy miért nem tudom pontosan bemérni az erejét.   Bár ez a borzalmas én-Kidou kapcsolat miatt is lehet. Sose voltunk jó barátok.  De.. talán most jobb lenne, ha lelépnék? Nem, akkor csak a saját gyengeségemet mutatnám meg.  Mire ismételten észbe kaptam, azt láttam, hogy fejjel lefelé kukucskál engem. Ezt most megfigyel, vagy mi a franc? Magabiztosan elmosolyodok, majd…
-Szóval… Segunda Espada… - Itt tartok egy pár pillanatnyi szünetet, ameddig össze szedem a gondolataimat. - Szóval, te a második Espada vagy. És ezt miért titkoltad eddig? - Igazából… erre egyszerűen nem tudok mit reagálni. Egyszerűen.. Kiégetett most. Ha a 9. Espada lenne, akkor azt mondom, hogy jól van… De… De a 2.?
- Tudod… most mocskosul megleptél.  Erre aztán tényleg nem számítottam.. - Tapsolok neki egy sort. Vajon most leharapja a fejemet? De tényleg... ideje lenne mennem... 
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 08, 17:57:46 írta Yochike Hiraoka »