Szerző Téma: Karakura Town utcái  (Megtekintve 7828 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 160

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 741 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Karakura Town utcái
« Dátum: 2014. Júl. 04, 18:49:27 »
Sima utcák ahol egészen véletlenül összetalálkozhatnak személyek.


 
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 14, 18:01:53 írta Shihouin Yoruichi »

Karakterlap

Sakurai K. Steelheart

Karakura-Raizer Mecha

Ember

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 14 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Hera Celia velli Taarm

Mottó:
Egy hősnek el kell viselnie!

Post szín:
#c6c6c6(beszéd), #cac1b8(alap)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 09, 15:12:00 »
Ég a nap melegétől az utcai fesztivál.
Tikkadt ember nyáj hosszú sorokban áll.

Már sikerült megszoknom, hogy itt Japánban az újév az nyáron van, valamint a nyár a fesztiválok ideje. Igen, tudom, hogy máshol is leginkább nyáron vannak fesztiváltok, viszont ahogy én észrevettem itt sokkal több fesztivál van. Hiszen – tudtommal – újév köszöntő fesztivált minden városban, településen meg-meg rendeznek. Emellett rengetek kulturális fesztivál, sport fesztivál is létezik, ezek is városonként, iskolánként vannak megrendezve. Jelenleg egy nyárüdvözlő fesztivál kellős közepén vagyok. Attól függetlenül, hogy lenyűgöz, igen mondhatjuk, hogy lenyűgöz, hogy itt Japánban ekkora a kulturálisság, mégse szerettem fesztiválokra járkálni. Ennek egyetlen egy oka volt és van. Nagy a tömeg! Ez nem tetszik Japánban, hogy a városokban ekkora a tömeg, bár itt Karakura-ban még mindig jobb a helyzet, mint Tokióban. Örülök, hogy Mitsuhide-san nem az ország fővárosában lakik. ÉS most jöhet a kérdés, ami más esetben bennem is felmerülne, hogyha nem szeretem a nagy embertömeget, akkor mégis mit keresek egy ilyen helyen? Erre olyan egyszerű dolog a válasz, hogy négy munkatársammal egy pavilonban a cégünket képviseljük. A munkánk olyan egyszerű, hogy reklámoznunk kell a cég profilját, valamint esetleges jövendőbeli munkatársakat toborozni a diákok között. Most jöhetne egy újabb, és még mindig jogos kérdés, hogy én mégis mit keresek itt? Hiszen még mindig töröm a nyelvet, ezért pont én nem vagyok megfelelő egy ilyen helyre, ahol kommunikálni kell az emberekkel. Erre olyan magyarázat van, hogy ennek a csapatnak az ötödik tagja, a balesete és azt követő leépítése előtt Mitsuhide-san volt. Az ő keze van benne. Megkérte az idei csapatot, aminek ő lenne a tagja, hogy engem válasszanak be helyette. Jó nyelvgyakorlat lesz számomra. Nem volt mit tenni, mert minden oldalról támogatták az ötletet. Szóval így kerültem ennek a fesztiválnak a közepére.
A pavilonunk bár árnyékot nyújt, az elégtelen légmozgás miatt, no meg a felhőtlen égen át sugárzó nap miatt így is melegünk van. Azon sem csodálkoznék, hogyha délibábot látnék valamerre. A mai napon már háromszor töltöttük fel a hűtőládánkat jéggel és hűsítő italokkal. A munkánkat viszonylag sikeresnek is nevezhetjük, mivel a hajam színének köszönhetően az érdeklődök első kérdései között ott volt, hogy milyen cosplay-t, vagyis animék, mangák, visuel novel, videojáték szereplőnek jelmezét öltöttem magamra. Meglepődtek, mikor azt mondtam, hogy semmilyet, de erre a legtöbben azt hitték, hogy valami egyértelmű cosplay-em van, és azért válaszolok így, mert szégyen, ha nem tudják. A hűtőláda első feltöltése után Amagi-san szerzett valami fura szemfedőt, amin keresztül láttam, és műanyag narancsot. Ezeket a kezembe nyomta, és azt mondta, hogy most már teljes a cosplay-em. Valami Jeremiah Gottwald nevű alaknak voltam beöltöztetve ezekkel, akinek „Orange” gúnyneve van. Mondhatom, hogy nagyon nem örültem, viszont legalább az érdeklődés a standunk felé nem lankadt, ezért viselem, tűröm meg ezeket a cosplay dolgokat.
A hűtőláda következő újratöltésének ideje is elérkezett, ezért újra sorsot húztunk, és most én húztam a rövidebbet. Így kerültem egy újabb helyre, amit egyéb helyzetben megint megilletne egy jogos kérdés, hogy mégis mit keresek én itt? Jelenleg egy, talán kilométer hosszú, lassan haladó sor végén állok. A cégünknek ennek, az italossal van szerződése arra, hogyha odamegyünk, mint a cég képviselői, akkor nem nekünk kell fizetnünk, hanem a cég számlájára írják fel. Ahogy itt állok egy furcsa érzés, bár az is furcsa, hogy egy magyar vers részlete jutott eszembe valami szöcskenyájról, miközben a tűző napon állok. Viszont ez az érzés más volt. Egyetemi éveim alatt a mesterem nem csupán harcművészetet, önkontrollt tanított, hanem érzékelést is. Más emberek, lények kisugárzásának érzékelését. Akkoriban nem nagyon hittem benne, és nem is igazán ment. Képtelenségnek tartottam. Viszont mióta ideköltöztem… Nem csak azok a fura hangok, hanem az, hogy gyakrabban érzékelek másokat. Eddig mindig ki tudtam zárni a fejemből, viszont most… Ismerős volt, és mégsem. Körbenézek, hogy ismerős arcot, vagy arcvonást fedezzek fel, hátha egy ismerősömnek a rokonát érzem, de nem, sehol sem látok semmi ilyesmit, csupán egy másik cosplay-est, aki valami rózsaszínhajú nőnek van beöltözve.

Karakterlap

Hera Celia velli Taarm

Quinto Espada

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszínnel szélű fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Mottó:
A gyengeség és a romlottság nem a világban van. Az emberekben van. És mindig bennük lesz.

Post szín:
#BA89D4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 09, 15:15:48 »
Istentelen forróság: avagy fesztiválozzunk!


Tiltakozó mozdulattal húzta fejére sötét takaróját, ám a szobában terjengő forróság s a szemet szinte kiégető forróság hatására az álom úgy illant el szemeiből, mintha felrázták volna heves üvöltözés közepette. Rózsaszín üstöke kócosan meredezett szana-széjjel, s közben álmos tekintete az óra lapján függött. Még mindig hajnal hét óra volt, s ugyan a legtöbb dolgozó ember ilyenkor már ébren volt, ő nem tartozott e személyek közé: egyenesen rászabták teherként szolgaságát, s tiltakozhatott akárhogyan, süket fülekre talált lázadó kétségbeesése. Szíve szerint pedig már rég felrúgta volna kényes terhét: ugyan mi okból kötődött volna megalázó, maradék emberiségét meggyilkoló szabványszerű megalázáshoz? Legszívesebben kivéreztette volna eme oktalanság kitalálóját: semmi sem kötötte egyetlen itt élő lényhez sem, s most mégis kénytelen megalázkodva engedelmességet színlelni s valóban hajlongva járni-kelni bárki óhaja szerint. Egykori espadához nem méltó kötelességek s feladatok! Mindez csupán szánalomra méltó, esendő gyengesége miatt kirótt teher… Félre ne tessék érteni, nem a szolgálandó személy ellen volt kifogása. Sokkal szörnyűbb személyre számított, s mivel muszáj, hát majd elviselik egymást. Úgy-ahogy.

Ajkai cserepesek, rémálmokkal tarkított éjjele lenyomataként kísértették ébersége pillanataiban is. Mondhatni nyűgösen mászott arrébb ágyáról, s indult el saját fürdője felé: kedvére való volt felettese figyelmessége: senkitől sem kapott szemernyi törődést sem eddig, ennyit legalábbis közel sem. Megszokta már, kedvük szerint használják ki körülötte levő, erejük teljében lévő mocskos kis fattyak: ez alól egyetlen kivételt- nem kis megdöbbenésére Vex képezte. Kénytelen beismerni ismételten, némiképp szerencséje is van a fehér hajzatú alakkal: őt nem érdekli, mit művel szabadidejében, s nem kívánja korlátozni. Háta közepére sem kíván basáskodó némbereket vagy öntelt tökfilkókat. Még csak az kellene, hogy holmi erejétől elvakult szánalmas féreg megszabja, mit kezdjen azzal az idővel, melyet szabadon eltölthet…
Kisebb-nagyobb felszisszenések árán hamarosan kifésülte szokatlanul hosszú haját, majd egyszerűen felvett egy sortot és egy hozzá illő topot. Tökéletes szabadidőruha, s mivel most éppen kiszabadul művilágának hamis dűnéi közül, alkalomhoz is illő. Szobájából kilépve fejet csóválva lépett át egy halom üres sörös dobozon, s kedvtelenül konstatálta, ismét ideje kitakarítani a tornyot, mely Vex lakhelyéül szolgál. Egyszerre terhes s élvezetes feladat: ugyan hobbijai közé tartozott a takarítás, kétségkívül nem akart most ilyesmivel foglalkozni. Fogott egy bevásárló listát, melyen kiemelkedő helyet foglaltak el az alkoholok, s egy pár darab méretes szatyrot. Karasu isten tudja, hol van, talán valamelyik bucka tövében piheni ki égnek meredő seggel az éjjele fáradalmait. Fix, hogy nem megy most megkeresni. Magától értetődik, hogy azonnal meglép a városból, amint alkalma van. S mivel a „készletek” nincsenek per pillanat feltöltve, inkább vállalja magára a cipekedés nem létező terheit, mintsem hogy ismét azzal töltse an apját: minden pillanatban a szoba falát bámulja. Féreglyukat nyitott s úgy ugrott bele, mintha kergetnék. Megérkezvén pedig meglepődve igyekezett nyugtázni ama tényt, mely szerint létezik hely, amely forróbb, mint HM. Fenéért kívánkozott egyáltalán ide?! Elképzelhető még a Pokol maga is hűvösebb hely lehet, mint ez a város ma.
Sietősnek nem nevezhető léptekkel vizsgálgatta a város megváltozott küllemét: mindenhol díszek, sátrak s hangos zene szólt. Bármennyire is erőltette nyilvánvalóan zseniálisan ördögi elméjét, képtelen volt rájönni, miféle ünnepély zajlik éppen. Bár agyát eleve más gondolatok kötötték le: váltakozó lélekenergia-erősségű egyének rohangáltak előtte s gyomra éhes mocorgása kétséget sem hagyott a felől, mit érezne helyes időtöltésnek. Vágyakozó pillantást vetett egy nyolcévesforma gyerekre, ki szürkés íriszeivel egyenesen rá nézett. Elképeszt erejű lélek lesz belőle egy napon… majd akkor megkeresi.
- Onee-chan, te milyen néninek öltöztél be?- Figyelmét a lábát bökdöső kölyök vonta el, s mielőtt meglepődött volna azon, egy törpe látja őt, eszébe jutott, hogy beleugrott egy olyan formába, melyet az emberek is láthatnak. Így már teljességgel érthető rajta függő pillantások sokasága: hideg pillantást vetett a gyerekre s arrébb húzódott.
- Nem öltöztem be, csak fel. Ilyen a hajszínem… - Nem volt sosem pesztrai vágyakkal megáldott nőszemély: mindig is az előrejutás volt fontos számára, családra csak akkor vágyott mikor botor, esendő emberi lénye szerelmes lett.
Egy idő után úgy döntött, ráér a vásárolgatás s körbenéz a rendezvényen, ám szomjúsága nem hagyta nyugodni, így beállt egy kígyózó sor végére, s az előtte álló, érdekes szemüveget viselő alakot figyelte.
- Borzalmas meleg van… - mondta inkább magának, mintsem másnak, majd felkötötte lófarokba eddig vállára omló tincseit. - Miféle rendezvény ez? - fordult a szemüveges fószerhez. Nem járt már itt elég rég óta s minden érdekelte, csak a japán kultúra nem. Eleve olasz volt, s semmiféle taníttatásban nem részesült, legalábbis ami a japán kultúrát illeti. Még jó, hogy cirkuszi évei alatt megtanulta hibátlanul a nyelvet.
(click to show/hide)

Karakterlap

Sakurai K. Steelheart

Karakura-Raizer Mecha

Ember

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 14 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Hera Celia velli Taarm

Mottó:
Egy hősnek el kell viselnie!

Post szín:
#c6c6c6(beszéd), #cac1b8(alap)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 11, 02:41:27 »
Ég a nap melegétől az utcai fesztivál.Tikkadt ember nyáj hosszú sorokban áll.

Úgy tűnik, hogy a cosplay-es nő is a sorban állók többségéhez tartozik. Ő is csupán megszomjazott, s az első adódó lehetőséget megragadta, s beállt ebbe a sorba, ahelyett, hogy egy másik, távolabbi sorba állt volna. Ezt az észrevételemet meg is erősíti azzal a kijelentésmvel, miszerint "borzalmasan meleg van". Megjegyzése igaz, viszont olyan nyilvánvaló, hogy inkább költői kijelentésnek értelmezem. Bár csinos jelenség, ehhez egy szemernyi kétség sem fér, mégse a külseje miatt kelti fel az érdeklődésemet. Talán egy másik alkalommal csupán elsétálnék mellette, vagy észre se venném, viszont most nem egy másik alkalom van. Jelenleg egy felismerés ütött szöget a fejembe. Ez a felismerés nem más, mint az, hogy felőle érzékelem a jelenlétet, ami ismerős is, meg nem is. Éppen elgondolkodnék ezen, amikor összezavarodok. "A nők csak összezavarnak mindent." Hallom visszhangként jóbarátom hangját, s csak miután elült, azután válaszolok a nő kérdésmre, aki véleményem szerint egy túrista lehet, aki lassan hőgutát kap.
 - Ez egy nyárüdvőzlő fesztivál. - Felelem neki amerikai akcentusos japánommal. - Foltos neve, én nem tudom kimondni. De te jól vagy? - Igyekszem megérdeklődni hogyan létét, hiszen cseppet sem hiányzik, hogy pont most, pont itt rosszul legyen valaki, és mentőt kelljen érte hívni. - Nem akarod megkérni egy barátod, hogy álljon be sor? Te meg mész árnyékba? - Hogyha most valaki, aki ismer, hallana tőlem is hasonlókat kérdezne, mert biztosan azt hinné, hogy szélütést kaptam. Pedig nem, azon kívül, hogy melegem van, nincs semmi bajom. Csupán együttérzek vele, mivel hogyha őt érzékelem, akkor valószínű, hogy ismerem, és nem igazán rémlik, hogy ismernék bárkit is, aki megszállott lenne, mint az a Hidetada nevű "shinigami". Szóval úgy vélem, hogy a hölgy se teljesen önszántából hord cosplayt.Ellenben, hogyha tényleg ő az a ismeretlenűl ismerős, akit érzékelek, akkor talán ki kellene derítenem, hogy honnan lehet ismerős. Bár azt egyelőre nem tudom, hogy mire fogom fogni a kérdésemet, hiszen sem arcra, sem alkatra nem tűnik ismerősnek, csupán a jelenléte. Hogyha úgy kérdezném, hogy "Elnézést, de a jelenléte, amit érzékelek, az ismerősnek tűnik. Nem tudna segíteni, hogy honnan lehet ismerős?", akkor teljesen jogosan kérdezne vissza, hogy velem is minden rendben van?
 - Elnézést. - Kezdtem bele a kérdésbe, miközben kettő lépésnyivel közelebb kerültünk a bódéhoz. - Nem ismerjük... egymást? - Mire befejeztem a kérdést, amiből lehagytam az okot, hogy miért is merült fel bennem a kérdés, addigra még egy emberrel kevesebb volt köztünk és az ital árusító között.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 11, 10:12:18 írta Sakurai K. Steelheart »

Karakterlap

Hera Celia velli Taarm

Quinto Espada

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszínnel szélű fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Mottó:
A gyengeség és a romlottság nem a világban van. Az emberekben van. És mindig bennük lesz.

Post szín:
#BA89D4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #4 Dátum: 2014. Szept. 01, 22:21:16 »
Istentelen forróság- avagy fesztiválozzunk!

Míg igyekezett felesleges idejét azon kósza cselekvéssel elütni, hogy latolgatta, ugyan ki lenne érdemes azon kitüntetésre, mely szerint felfalná. Pár perc lélekenergia-méricskélés után jött rá, végül is teljességgel mindegy, kit enne meg, két tucat sem csillapítaná éhségét. Már egy magasabb szinten áll, halandó lelkek semmire sem jók már számára.
Inkább az emberek kinézetén szórakozott: az alatt a pár év alatt, míg ő elfoglalta magát fejlődésével, rengeteget változott a japán divat. Egy-két alak láttán kis híján fel is nevetett, s inkább ez, mint hogy türelmetlensége tovább fokozódjon s valakit megöljön. Mily vonzó, édes gondolat... S mily boldogító lenne a tudat, hogy talált egy hasonlóan gyilkos kedvű kínzótársat magának...
- Túlélem... Csak irritál a sok ember és jobb híján iszok valamit. Meglepő, hogy Karakura melegebb, mint ahonnan jöttem...- mondta némi éllel hangjában, majd a szemüveges alakot mérte végig megint. Hogy ismeri-e valahonnan? Évek óta nem járt ebben a dimenzióban, s még régebben találkozott egyszerű emberrel, pláne olyannal, aki hasonlítana rá.
- Nem, fogalmam sincs ki maga. Mindenesetre, ha ismerős vagyok, az csak egyetlen okból lehet. Szerencse... - Szerencse, hogy inkább enne most shinigamit, mint bármi mást. - Ha érdekel, miből gondolhatja, hogy ismer, az üdítő megvétele után elmondhatom.- Nem fog egy valószínű beavatatlant a tömeg közepén kioktatni. De miért is foglalkozik ő egyáltalán ezzel ahelyett, hogy egyszerűen csak eltűnne és folytatná a vásárlást? Gondolatai visszakalandoztak Vex köré, majd a hirtelen fellángolt ingerültség helyét némi aggodalom vette át. Csak meg kellene keresnie... ha már a beosztottja és felelős érte. :| Magára képtelen vigyázni úgy is, s hiába erős, részegen valószínű a legártatlanabb óvodás is ájulttá tudná verni egy palacsintasütővel.
- Na, végre.- amint kezében tartotta hideg, hűsítő italát azonnal felbontotta s az utolsó cseppet is kiitta belőle. Miután egy-két embert félrelökve- kelleténél talán kicsit nagyobb erőt is belevéve a lökdösődésbe-, eljutott egy padig, arra ülve vette elő a listát táskájából. Szereznie kellene egy taligát, talicskát, kismotort, vagy valami hasonló eszközt, amivel megoldhatná a szállítást. Nem fog minden egyes bolt után hazagargantázni. >.>
« Utoljára szerkesztve: 2014. Szept. 01, 22:23:38 írta Hera Celia velli Taarm »
(click to show/hide)

Karakterlap

Sakurai K. Steelheart

Karakura-Raizer Mecha

Ember

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 14 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Hera Celia velli Taarm

Mottó:
Egy hősnek el kell viselnie!

Post szín:
#c6c6c6(beszéd), #cac1b8(alap)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #5 Dátum: 2014. Szept. 26, 15:29:01 »
Ég a nap melegétől az utcai fesztivál.
Tikkadt ember nyáj hosszú sorokban áll.

Rokon lélek, ahogy a szólás tartja, amikor kettő ember valamiben megegyező nézeteket vall. Én se szeretem a tömeget, és a nő se, erre nyugodtan mondhatjuk, hogy ebből a szempontból rokonlelkek vagyunk. Szerencsére eléggé egyszerűen fogalmaz, ezért sikerül megértenem amit mond. Hogyha egy teljesen törzsgyökeres japán lenne, akkor valószínűleg vissza kellene kérdeznem, hogy mit is mondott, mielőtt megint félreértek valamit, mint pár hete Sato-san viccét, amiről azt hittem, hogy orvosi segítségre van szüksége. Még mindig kellemetlenül érint, hogyha visszaemlékezek, hogy mennyire félre értettem. Viszont legalább volt min nevetnünk.
Ahogy kijelenti, hogy itt melegebb van, mint ahonnan jött végigmérem. Talán kicsit bele is pirulok a látványba, de szerencsére a meleg általi pír biztosan leplezheti, hogyha tényleg elönt a pír. Először is egy megállapítást teszek magamban, hogy feltűnően csinos a hölgy, azután olyan megállapításra jutok, hogy jól gondoltam nem egy afrikai ország szülötte. Ezért nem igazán értem, hogy hogyan értheti, hogy melegebb van, mint a hazájában. Inkább úgy teszek, minthogyha nem is hallottam volna, mielőtt megint félreértek valamit, és abból úgy vélem most kellemetlenebb helyzetbe kerülnék.
Nem, nem ismer, pedig biztos vagyok benne, hogy az ő jelenléte az ismerős. Mások jelenlétét nem érzem ennyire erősen. „Szerencse”? Pislogok néhányat, félrehallanék? Vagy tényleg szerencsét mondott?
 - Igen, érdekel. Megköszönöm előre a magyarázatot. – Tényleg érdekel, és valahonnan úgy sejtem, hogy a hölgy olyan tudás birtokosa, ami felettébb hasznos lenne számomra is. Csupán az a baj, hogy jelenleg szolgálatban vagyok. Valahogyan hosszabb időre el kellene kéretődnöm. Viszont hogyan? Hogyan? Az italos pult egy tükröződő felületén meglátom magamat és meg is szállt az ihlet. A kénytelen kellemetlen cosplay-emet fogom kihasználni. Körútra indulok szórólappal a kezemben. Ez tökéletes indok, és még a munkámat is végezni fogom, miközben kielégítem a kíváncsiságomat.
 - Bocsánat. Ezt vinnem kell munkatársaimhoz. Utána jövök vissza. – Kérek elnézést a hölgytől, amiért ott kell hagynom. A szatyornyi üdítővel vissza is térek a munkatársaimhoz, akiknek felvetem az ötletemet, hogy talán sikeresebbek lennénk, hogyha így cosplay-ben a fesztivált járnám és úgy osztogatnék szórólapokat. Szerencsére belemennek, bár a furcsa mosolyukat nem tudom hova tenni. Így egy „maroknyi” lapot magamhoz is veszek és kicsit szinuszosan, de egyenesen arra megyek, ahonnan Őt érzékelem.
 - Hogyha az suvenier lista, – mutatok a kezében lévő papírra, – és gondolja, hogy tudok segíteni, örömmel segítek. Közben, ha nem bánja, megtenné, hogy... elmagyarázza miért gondolom, hogy ismerős? Pedig nem ismerjük egymás? – Komolyan gondolom a segítség nyújtást, így talán fair lesz mind kettő oldalról a dolog. Én segítek neki megtalálni azokat, amiket keres, ő meg elmagyarázza, hogy miért tűnik ismerősnek.

Karakterlap

Hera Celia velli Taarm

Quinto Espada

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszínnel szélű fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Mottó:
A gyengeség és a romlottság nem a világban van. Az emberekben van. És mindig bennük lesz.

Post szín:
#BA89D4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #6 Dátum: 2014. Okt. 13, 18:49:00 »
Istentelen forróság- avagy fesztiválozzunk!


Morcosan olvasgatta a beszerzendők listáját, s némi elégtétellel gondolt arra, hogy ha ő itt szenved a forróságtól, Vex HM csodás dűnéi között hever valahol, elvileg rettenetesen más-, vagy ami még jobb-, aznaposan. Ajkai halovány, alig észrevehető mosolyra húzódtak eme gondolatra: jelen pillanatban annyira nem esett jól a hőség számára, bármit megtett volna hogy lehűljön. De leginkább… egy tehetetlen, erőtlen senkit ragadott volna el, akinek még lélekenergiája is éppen, hogy van, s kínozta volna.
Mióta hollow lett, azóta élvezte a halálhoz vezető utat s az ajándék, a vég megadását. Yozora szavaival képtelen lett volna nem egyet érteni, s ha valakit megkedvelt, akkor őt igen: elbűvölte az az elszánt aprólékosság s megfontoltság, mellyel dolgozott. Őt magát néha elragadta a hév s egyszerűen csak trancsírozott: még túlságosan óvatlanul kezelte az ajándékot, melyet kapott. Hiszen az elhamarkodott gyilkolás során nem lehet kiélvezni az apró mozdulatokat, érzelmeket… A kínzás, a lassú és fájdalmas halál megadása művészet volt. Az érzelmek mélyek, őszinték… a reakciók sokkal kontrollálatlanabbak, mint bármikor, bárhol máshol. Bizonyos értelemben jobban ismerte áldozatait utolsó perceik miatt, mint a legközelebbi hozzátartozóik.
Ajkait beharapva ragadta magával a gondolat, talán ha végzett a vásárlással, visszatér valakiért, aki esendő, könnyen bajba sodródna, bukott lélek… S hazaviszi egy kis játszadozásra. Félő, bárdjai s fűrészei, kiváltképp kései elporladnak, ha túl sokáig nem használja őket! Ez pedig nem megengedhető, kiváltképp, ha olyan gyönyörű svájci kést szerzett be két hete…
Értetlenül nézi a kipiruló alakot, miután gondolatait annak hangja visszarántotta talajfelszín közeli helyekre. Mondaná, gondolná azt, hogy a vele szemben állónak szokatlan színű szemei vannak, de saját maga rózsaszín lélektükrökkel rendelkezik, így elhessegette magától a gondolatot, hogy erre fel meg kellene szólalnia. Eltűnődve nézte a különös alakot, majd gömbölyű vállát megvonva gyűrte zsebébe a cetlit, melyet eddig bőszen szorongatott.
- Nos akkor… Elsőként szeretnék bemutatkozni, Hera Celia velli Taarmnak hívnak.  Régebben meglepőbb volt a tény, ha egy-egy egyszerű ember látta az olyanokat, mint én. Ugyanis a halálistenek és a többi szellemi lény az átlagos emberek számára láthatatlanok: ebből nyilvánvalóvá válik az, hogy maga az átlagnál erősebb, magasabb reiatsuval rendelkezik. Ugyan kevés élő tud erről, de világukban bountok, quincyk, fullbringerek, shinigamik, arrancarok élnek. Én az utóbbi faj tagja vagyok, s mi vagyunk az ellenszenvnek örvendő ellenség. Míg el nem érjük azt az alakot, mely leginkább hasonlít egykori, emberi életben birtokolt külsőnkhöz, addig számtalan fajtánkbelit és ártatlant ölünk meg, s testüket elfogyasztva válunk erősebbé. A shinigamik természetes ellenségei az arrancaroknak, bűnös lényeknek gondolnak minket, nem alaptalanul. Ahhoz, hogy ezt jobban képes legyek kifejteni, több időre lenne szükség… Sóhajtott fel, majd útját a legközelebbi bolt felé vette s oda belépve kezdte el kutatni a fagyasztott húsokat. Steaket ígért vacsorára, s függetlenül vezére szellemi/fizikai állapotától meg is fogja kapni. Sosem szegi meg a szavát, s ha szaftos, kissé véres steaket ígért, akkor az is lesz!
- Amennyiben így gondolja, megköszönöm és elfogadom a segítséget. - nem foglalkozott különösebben azzal, hogy az ő szemei számára kékes-szürkés hajzattal megáldott alak eltűnt: tovább fojtatta küzdelmét a bevásárló listával s a bolt polcaival. Megtehette volna, hogy emberi szem számára láthatatlanul tér be s egyszerűen elveszi, ami kell neki: még meg is mosolyogta volna az eladók döbbent arcát, amint figyelik a magától „kilebegő” cikkeket. Szerencsére nem volt ilyen beállítottságú, s mikor Sakurai visszatért, méretes s nem mellesleg nehéz szatyrot nyomott a kezébe. Amennyiben látja rajta, túlságosan nagy terhet rótt rá; azonnal magához ragadja a szatyrot, lévén valószínűleg valamivel erősebb nála, így talán a fizikai teherbírása is jobb lehet.
- Nem vetem meg én magam sem a gyilkolást, s ez ellen nem is tehetek semmit sem: egyrészt olyan erőszakos világot élünk, ahol fajom tagjai egymás farkasai, s természetemből adódóan vonz az agresszió. Emberi létem során sosem lettem volna képes ártani senkinek sem, azonban… az elmúlt évtizedek alatt ez sajnos megváltozott. Ha választhattam volna, nem leszek ilyen alantas, ösztönös lény. Ne féljen, nem fogok ártani magának, ahhoz túlságosan jól érzem magamat, s különben sem ártanék egy ilyen kedves személynek. - Vetett egy mosolyt a férfi felé, majd azért egy lapos pillantást is megkockáztatott: nem akarta, hogy az ismeretlen alak összeessen a sokk miatt, melyet a tetemes mennyiségű információ okozhat neki. S mennyi mindent nem mondott még el! Áldásos tudatlanság…  kissé aggódva pillantott az alakra újfent: nem szerette volna elijeszteni magától, mert jó ideje nem volt ilyen nyugodt valaki társaságában, s bár nem kellett volna így lerohannia, jobb; ha tőle tudja mg: s nem később, valamely más ismerősétől értesül arról, kivel is rótta eme forró napon Karakura utcáit.
- Vásárlásom befejezése után esetlegesen lenne kedve kiülni valahová s elfogyasztani egy italt, mely talán jót tesz esetlegesen megtépázott idegeinek?- Fordult felé, s csillogó lélektükreivel kutatón tanulmányozta a halandó vonásait.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 13, 21:32:39 írta Hera Celia velli Taarm »
(click to show/hide)

Karakterlap

Sakurai K. Steelheart

Karakura-Raizer Mecha

Ember

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 14 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Hera Celia velli Taarm

Mottó:
Egy hősnek el kell viselnie!

Post szín:
#c6c6c6(beszéd), #cac1b8(alap)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #7 Dátum: 2014. Nov. 12, 17:58:53 »
Ég a nap melegétől az utcai fesztivál.
Tikkadt ember nyáj hosszú sorokban áll.

- Örvendek a találkozásnak, Hera Celia velli Taarm. Engem Sakurai Koloman Steelheart-nek hívnak! - Hajolok meg Felé, ahogy azt a japán illem diktálja ilyen helyzetben.
”Hera Celia velli Taarm” Mantrázom magamban a Hölgy nevét, hogy biztosabban megjegyezzem. Bár mikor megláttam, láttam rajta, hogy külföldi, de ezzel a névvel… Európai lehet, de nem angol, sem kelet-európai, talán skandináv, a bőrszíne alapján.
Egyszerű ember? Nem értem mit ért ezalatt, ezért megfeszülten figyelem, ahogy ajkai mozognak, s a hangok szavakká formálódnak. Újra ezek a „halálistenek” az a Nishigami kölyök is azt mondta, hogy ő az, most Ő is említi azokat, de mint valami szellemlényeket. Láthatóan Hera jobban utána járt a folklórnak. Főleg, hogy valami „reiatsu” nevezetű dolgot is emleget, talán olyasmi lehet, mint a chi? Bountok, quincyk, fullbringerek, shinigamik, arrancarok. Ezek nem mind részei a japán folklórnak, kivéve a halálisteneket. Újra végigmérem, és amellett, hogy a szépségéről újra meggyőződök, semmi másról. Arrancar? Nem nézném szellemlénynek, hiszen a boltos is kiszolgálta. Egy külföldi otaku lenne Ő? Főleg, amilyen hittel, őszinteséggel és részletességgel magyarázta a fajának, az… arrancar-ok helyzetét.
Miközben újra Hera felé tartottam ezen gondolkodok, hogy igazat szól-e, vagy csupán olyan fanatikus, mint az a Nishigami. Bár, az, hogy ezeket a szellemlényeket csak magasabb reiatsuval rendelkezők láthatják, az logikus magyarázat lehet, hogyha a látást és a jelenlét érzékelést összefüggésbe hozzuk. Egyelőre úgy döntök, hogy végig hallgatom a mondandóját, mert biztosan van még neki, és a kérdéseimet a reiatsu köré fogom felépíteni.
Kissé meglep a szatyor súlya, amit a kezembe nyom, viszont mivel úriember vagyok nem szólok, legalább kiderül, hogy mennyire gyengültem el az edzések óta. Egyelőre úgy tűnik nem nagyon.
Félelem valamiért nem költözött belém. Talán egy teljesen átlag ember elkezdene félni Tőle azok után, amiket mondott, de én nem. Én nem félek Tőle. Talán azért, mert nem veszem komolyan? Hogyan is vehetném komolyan, hogyha csupán egyszerű folklórról beszélünk, vagyis inkább a folklór egy mélyebb bugyráról. S mint tudni illik a folklórok nagy része csupán babona. Nem úgy, mint a mosolya.
 - Ha értem jól, az arrancarok vannak ragadozók, kannibál ragadozók, mint a királykobra, vagy oroszlán, bár utóbbi csak eszi volt alfahím kölykeit, előbbi meg eszik csak más kígyókat. Ez talán nem is gonoszság, ez van nekik szánva. És akik ölik őket, félelemből teszik, vagy azért, hogy legyen egyensúly. Egész van szerintem jing-jang. Példa hozzá, hogy nem jó, ha egy kertben egyik virág elnyomja többi. Egy kert szép, akkor sok virág van benne. De én nem értek valami. Mondtad. Szellemlényeket látnak csak emberek, akiknek van magas reiatsu. Téged mégis lát mindenki. Ez miért van? El mondod nekem részletekkel, aki még sokat nem tud? – Véletlenül pont olyan kérdés ez, amivel talán azt is eltudom dönteni, hogy Hera otaku, vagy arrancar.
Hogy a bevásárlása után megigyunk valamit? Bár sok új információ érkezett az agyamba, de az idegeim egyben vannak. Inkább az aggaszt egy kicsit, hogy ezt a kérdést nekem kellett volna feltennem, viszont mégis csak egy felvilágosult, teljes egyenjogúsággal rendelkező világban élünk. Akkor egy nő miért is ne kezdeményezhetne, még akkor is, hogyha pusztán baráti beszélgetést folytatunk egy, a számomra új folklórról.
 - Ez egy csodás ötlet. Nagy örömmel elfogyasztanék önnel egy italt. Milyen italt inna? Ha inna teát. Jó teázó csak van messzebb, de ha inna hűsítő limonádét vagy vvalami mást, akkor több hely van közel. - Olyan teaház, amiben tudom, hogy minőségi teát szolgálnak fel, olyat csupán Karakura Town külsőbb területén tudok, viszont olyan hely, ahol hűsítőt ihatunk, mondhatni bármelyik sarkon találunk.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Nov. 12, 18:19:10 írta Sakurai K. Steelheart »

Karakterlap

Hera Celia velli Taarm

Quinto Espada

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszínnel szélű fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Mottó:
A gyengeség és a romlottság nem a világban van. Az emberekben van. És mindig bennük lesz.

Post szín:
#BA89D4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #8 Dátum: 2014. Nov. 25, 19:55:08 »
Istentelen forróság- avagy fesztiválozzunk!


Úgy tűnik, fracciónsága nem csupán egy átok… hanem az univerzum legmocskosabb tévedése, mely rémes hatással van rá. Ha nem lenne elég, hogy sikerült megszoknia, mely feladatokat végez el inkább ő s tartja távol tőle Vexet, kezdett leszokni arról, hogy frusztrációját nála gyengébbeken töltse ki. Ajkaiba harapott, majd megadó sóhajt hallatott: idejét sem tudja, mikor kínzott már embert. Mintha belátta volna, hogy méltóbb ellenfelet kell találnia náluk…
- Örvendek, Sakurai Kolomon Steelheart. Már a beszéde során is feltűnt, de a neve erősíti azt a hitemet, hogy ön nem teljesen japán. Vagy tévednék? - Pillantott a férfira, miközben tekintetével valami alkalmas helyet keresett. - Már nem teljesen igaz rám, mert az évek alatt elfogyasztott lelkek sokat változtattak rajtam, de olasz származású vagyok. - Nyújtózott nagyot, s elégedett mosollyal nyugtázta vállai ropogását.
Nem lepődött volna meg a férfi hitetlenségén, ha ő lenne a helyében nemes egyszerűséggel faképnél hagyná, amiért ilyen sületlenségekkel pazarolja drága idejét.
- Meglepő, hogy így áll hozzá… Vannak közöttünk, akik kedvtelésből ölnek… De lényegében úgy van, ahogy mondja.- Kissé megütközve figyelte a férfi világos szemeit. Eddigi élete során nem találkozott olyan alakkal, aki elfogadta volna létezésüket. Saját maga is szennyként gondolt fajukra, bár ennek ellenére képtelen volt nem szeretni őket. Egyetlen lény sem képes megtagadni hovatartozását… S a legkevésbé sem akarta. Számukra a nehezebb, véresebb út jutott, s büszke volt rá, hogy így is életben maradtak. Érdemesebbek rá, mit a shinigamik, kik életük jelentős részébe csak annyi nehézséggel találkoznak, hogy meg kell ölniük egy-egy hollowot.
- Emiatt lát engem mindenki.- megemelte a nyakában lógó láncot, melyen medálként egy homokóra lógott.- Hihetetlennek tűnhet… Ez az úgynevezett Cuerpo, melynek aktiválásával fizikai formát nyerhetünk, ezáltal az átlagemberek számára is tapinthatóak, hallhatóak, láthatóak leszünk. - Vetett egy pillantást a szatyorra, majd közelebb lépett a férfihoz. nem volt különösebb indíttatása, csupán nem akart elszakadni mellőle, a tömegben pedig könnyedén elveszthette volna előadásának hallgatóját.
- Hmm… Tekintve, hogy ez a helyzet teljesen eltér a megszokottól a viselkedésemmel együtt… Ha nem sértem meg vele, egyrészt szeretném, ha tegeződnénk, másrészt pedig egy gyümölcsös sört elfogyasztanék. A közelben láttam egy kiülős éttermet, ha megfelel, odaülhetünk.- Mosolygott a férfira, majd megindult célja felé. Közben fejébe szökött a gondolat, hogy elmebetegnek gondolhatja Sakurai…
Halk sóhajt hallatva határozta el, hogy megmutatja igazát, s be is bizonyítja: miután helyet foglalt az egyik asztalnál s rendelt magának egy adag nuggetset sült krumplival, kitöltötte a meggyes sört egy pohárba, s belekortyolt.
- Nos, akkor… arra gondoltam, hogy bebizonyítom, nem csupán mítoszokról beszélek, hanem a valóságról.- Emelte meg a nyakában lógó láncot, majd miután meggyőződött arról, hogy különösebb feltűnést nem fog kelteni az eltűnése, megcsavarta a homokórát, s így az eszköz deaktiválódott.- Nos, erről beszéltem. Neked magasabb lélekenergiád van, mint a többieknek, legalábbis így érzékelem… De ha mégsem hallanál, akkor tessék.- Átnyúlt az asztalon, s megemelte a férfi italát, majd miután rendeltetési helyére visszarakta a poharat, újra aktiválta a Cuerpot, majd kortyolt a söréből.
- Remélem, nem rémítettelek meg túlzottan. Van még valami, amiről szeretnéd, hogy meséljek neked?- Mosolygott a férfira, majd mohón kortyolt a gyümölcsleves italból. Savanykás íze remekül oltotta szomját, mely egyre inkább elűzhetetlennek tűnt.
(click to show/hide)

Karakterlap

Keiki Eaglehearth

A kandalló gyermeke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #9 Dátum: 2014. Dec. 18, 20:41:19 »
[Yuko és Keiki találkozása,
avagy hogy maradj jó formában miközben egy Shinigami gyerkőcre vigyázol]



Lassacskán a láthatár alá bukott a nap, készülve átadni helyét az éjszakát megvilágító lámpáknak és a lakások fényeinek. A levegő meglehetősen lehűlt már, de ez nem tart távol senkit sem az éjszakai élettől. Az emberek továbbra is csak áramlanak az utakon, mint a vér az erekben. A város vérkeringése sosem áll meg, és erre a mai este remek példa. Házam ablakáról nézve a csendes kertes házakkal teli utca is éjszakai életre kelt, ami alatt néhány autó el-elsuhant a ház előtt, én pedig érdeklődve figyeltem ahogy a lenyugvó nap narancssárgára fényekkel festi ki az utcákat. Ez a látvány arra sarkallt, hogy kicsit kimoccanjak a lakásból és gyönyörködjön egy kicsit a naplementében. Ma szerencsére nem siettem sehová és talán egy ideig nem is fogok a közelgő ünnepek miatt, a héten is csak az iskolába kellett bemennem háztartástanra, semmi több. Egy ilyen szép naplementét pedig nem hagyhattam ki, főleg hogy egy ideig ez lehet az utolsó, ha beköszönt az első hó.
Eme gondolattömeg rendezését követően szépen fogtam magam és a Tomboló farkast, majd a ruhafogasról leemeltem a nemrég vásárolt kabátot, sapkát és sálat, majd elhagytam a lakást. Ez az öltözet sokkalta megfelelőbb számomra, hisz így nem fázom, de hogy mi lesz velem ha elkezd havazni, azt az ördög se tudja.
-Kár volt kiöltöznöd. A cirkusz nem keres bohócokat.- Kaptam az éles bírálatot ismét, és talán nem is kell mondanom honnan. Az hogy engem bírál sokat elmond kilétéről. Ezért utálom hogy egyedül csak én hallom.
-Eddig olyan szép csendben voltál, most meg elkezdesz oltani. Minek csinálod ezt?- Nem fért a fejembe hogy mik ezek az éles kritikák amiket naponta a fejemhez vágott. Mintha direkt csinálná a saját élvezetének érdekében. Ez persze csupán egyéni gondolat, mivel hiába a részem valamilyen módon, nem látok a fejébe. Persze ő   meg sokszor ráhibázik mindenre. Talán ő belém lát? Esetleg ennyire kiszámítható lennék? Ez furcsa. Minden esetre majd még rágódom a dolgon.
-Bármilyen hihetetlen is, néha szoktam aludni, és nekem is vannak szükségleteim. Nem csak egy fali dísz vagyok te retardált birka!- Szólt be keményen ismét a farkas, majd morgolódva elhallgatott. Néha elég felháborító ahogyan kezel. Mint valami alárendeltet vagy valami utolsó kis valamit. Ilyen lekezelést még kukta éveimben sem kaptam, pedig a szakácsképzésen is kaptunk hideget-meleget, és ez alatt nem a kosztot értem.
Séta közben a farkas nem szólt többet, elhallgatott. Valószínűleg "elaludt".
~Vajon a shinigamiknak is vannak hasonló gondjaik?~ Merült fel bennem az ominózus kérdés, a folyópart felé haladva. Tudtam róluk ezt-azt, és hallottam hogy a hozzám hasonló harcosok hasonlítanak hozzájuk  pár dologban, de sok a különbség is, főleg a fegyvereink tekintetében, hiszen az ő kardjaik nem csonkítják meg a lelküket, míg hát a Tomboló farkashoz hasonló Árnyékvadászok egész furcsává tehetik egy ember jellemét az első kézbevétel után. Kicsit eszembe is jut az első találkozás a farkassal, és az a lefitymáló kijelentése.
~Javíthatatlan eset.~ Jegyzem meg magamban, tovább haladva.

Karakterlap

Kirino Yuko

Eltávozott karakterek

4. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 4

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #10 Dátum: 2014. Dec. 22, 21:25:12 »
Találkozás Eikivel, avagy hogyan NE mászkálj az Emberek Világában, kislány!

Eltévedtem. Ez olyannyira világos volt, hogy vakablak. Ajjaj, és most hogyan találjak vissza a többiekhez anélkül, hogy utána a nénik meg bácsik jól leszidnának? Nagy darab kérdés egy pici lány számára. Hát még a világ milyen nagy, amibe keveredtem! Mik ezek a kő, meg fadobozok lyukakkal az oldalukon? Hasonlóak a házainkhoz, de olyan nagyok! Nem való egy ilyen doboztenger egy picurka shini-lánynak, nem-nem!
Végigsétáltam az utcákon körbe, de sehol senki, én pedig póttestembe bújva igyekeztem nem kétségbeesni, de aztán csak kibuggyantak azok a fránya könnyecskéim. Szomorúan kerestem egy padot, hogy legalább valahol ülhessek, és ne sodorjon magával a munkából hazatérők utcán sétáló tömege. Komolyan, mint valami nagy tenger, úgy áramlottak mindenfelől az emberek. Nagyon megváltozott a világ azóta, hogy én pici lánynak itt voltam. Illetve nem is itt, ugye, mert Karakura nem is Nagano körzetben van. Egyszerűbb ez a szó, mint az a másik pé betűs.
- Most hogyan menjek vissza? Mit csináljak? – édes kicsi pocim korgása pedig pluszban hozzátett amúgy sem túl jó kedvemhez. Emi néni, bár itt lennél! Vagy legalább Kapitány bácsi! Ők biztosan tudnák, mit kell ilyenkor csinálni! Valahogy nem olyan már itt shini-lánynak lenni, mint az isiben, ott könnyebb volt azért sokkal. Jaj, de jó lenne, ha valaki tudna nekem segíteni! De ki? Nem szabad megtudnia itt senkinek, hogy én shini-lány vagyok, különben bünti lesz, és bátyuskáimtól már hallottam arról a bizonyos celláról. Egyáltalán nem akartam oda kerülni, de hogy legyek egy ilyen helyen szófogadó? Már a sokadik zsepit áztattam el, amikor a közelemben feltűnt egy idegen.
Nem szabad, hogy észrevegyen! Nem shini, ezt megéreztem rajta, és kapitány bácsi azt mondta, hogy nem szabad, hogy aki nem shini, megtudja, hogy shini vagyok. De akkor hogy találok vissza? Most még csak egy jó ötletem sincs, idegennel meg nem szabad szóba állni, ezt is mondták. Segítség! 

Mit volt mit tenni, szépen kerestem egy üres padot az utcában, majd elővettem a telefonomat, és elkezdtem keresgélni benne egy számot. Mit egyet, többet, de valamiért a telefonszám az egy… felnőttek! Szóval, megpróbáltam felhívni Airisu kapitány bácsit, hogy segítsen ki egy térképpel, de csak hangpostát kapcsolt. Aztán Cica hadnagyot is, de ő se! - reagált, úgyhogy most egyedül kellett boldogulnom. És miért ne sikerülhetne, hiszen nagylány vagyok, már száznegyvenhárom is elmúltam! Hát, néha igen nehéz dolgom van, amikor azt kell megmondanom, hogy most nagylány, vagy kislány vagyok-e. Mindenki szerint kicsi lány vagyok, de az éveim száma bizony nagy. Majd megkérdem Airisu bácsit, vagy valamelyik nénit az osztagból, hogy segítsen megmondani, melyik vagyok: kicsi vagy nagy?
Ezen felbátorodva mgabiztosabban indultam meg a szállást megkeresni, de sajnos eltévedtem. – Risu bácsi, miért pont most nem vagy itt?! Vagy Take bácsi, bárki! - *nyöszörögtem majdnem kétségbeesve.*
– Risu bácsi, miért pont most nem vagy itt?! Vagy Take bácsi, bárki! -*nyöszörögtem majdnem kétségbeesve.*
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 22, 21:59:05 írta Kirino Yuko »

Karakterlap

Keiki Eaglehearth

A kandalló gyermeke

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #11 Dátum: 2014. Dec. 26, 19:25:25 »
[Yuko és Keiki találkozása,
avagy hogy maradj jó formában miközben egy Shinigami gyerkőcre vigyázol]

Az ég árnyalata lassan narancssárgáról sötétkékbe hajlott át, miközben tovább sétálgattam az utcákon. Ugyan nem voltam sohasem oda a nagyvárosi életért, de mégis elbűvöltek a fények amik addig az égen játszottak. Tisztára mint otthon. Kár volt tagadnom is, honvágyam volt. Alaposan elszigeteltem magam a hazaiktól azzal hogy a föld másik féltekéjére utaztam dolgozni. Nagyon bolondságot életemben nem csinálhattam volna, de persze az a hülye pénz beszél, a kutya meg ugat.
A város fényei végül átvették a nap helyét, amikor az teljesen lebukott már a láthatár alá, mesterséges fényével megvilágítva az utcákat. Ami viszont már kifejezetten zavart már, az utcák pedig rideggé és barátságtalanná váltak a lámpatestekből érkező fényektől. A hirtelen előtörő fény miatt hamarosan a természet csodálatának érzete is elillant. Sosem volt erősségem a városi élet, és a mesterséges fények által megfestett város látványa lassan hazafelé űzött. Inkább magamtól indultam útnak, mintsem hogy a hideg űzzön vissza az otthonomba. Az egyre erősödő fényű lámpafényben szépen lassan elindultam hazafelé, ugyanis a helyi éjszakák nekem mindig fagyosak voltak, ráadásul már eléggé meg is éheztem, ami miatt kedvem szottyant otthon összedobni valamiféle kaját. Mivel meg még új vagyok errefelé, és a környéken helybéli ismerőseim meg még nincsenek, ezért a program ismételten a japán kaland-show műsorok nézésével telt volna, ha csak nem pillantottam volna meg egy aprócska, hét éves forma kislányt, teljesen egyedül az utcán. Nem tudtam elképzelni hogy efféle hogyan eshetett meg vele. Egy gyereket rendes, lelkiismeretes ember nem hagy el csak úgy, így elképzelhetőnek tartottam, ezért azt gondoltam hogy talán elvesztette a szüleit. Akárhogy is, nem éreztem tisztességesnek azt, hogy egyedül hagyjam, ezért a Tomboló farkasra támaszkodva, letérdeltem mellé és megszólítottam.
-Mi a baj kislány? Elvesztetted a szüleidet?- Kérdeztem meg a kislányt, remélve hogy nem váltok ki belőle semmiféle negatív reakciót.
-Talán tudnék neked segíteni.- Ajánlottam fel neki, habár elképzelhető hogy nemigen kérhet belőlem. Viszont minél jobban néztem, annál jobban érezhetővé vált számomra az hogy nem akárki lehet.

Karakterlap

Sakurai K. Steelheart

Karakura-Raizer Mecha

Ember

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 14 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Hera Celia velli Taarm

Mottó:
Egy hősnek el kell viselnie!

Post szín:
#c6c6c6(beszéd), #cac1b8(alap)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #12 Dátum: 2015. Febr. 10, 22:07:54 »
Ég a nap melegétől az utcai fesztivál.
Tikkadt ember nyáj hosszú sorokban áll.


- Enyém anyám született itt, és enyém apám született Amerikában. Fél vér vagyok. – Minden természetességgel mondom, hiszen egyáltalán nem szégyellem a származásomat. Büszke voltam, hogy szüleim értelmiségiek voltak és szerették egymást és engemet is. Engem sose érdekelt, hogy ki honnan származik, a belső az, ami fontosabb, bár azért bennem is megvan az előítélet, méghozzá a könnyűzenével kapcsolatban. Sem azt sem hallgatóit és művelőit nem kedvelem, valahogy idegenek számomra. – Olaszország szép hely lehet, és én gondolom régen is az lehetett. – Viszont azt már nem mondom, mert túl illetlennek gondolom megjegyezni, hogy fakó bőre miatt nem hittem volna, hogy ilyen mediterrán vidékről származik.
Eléggé logikus gondolatmenetem volt az „arrancarok” helyzetéről, ezért csodáltam volna, hogyha teljességgel rácáfolt volna. Az, hogy köztük is van olyan, aki kedvtelésből öl, csupán azt bizonyítja számomra, hogy bizony a gonoszság és a romlottság mindenhol ott van.
Kíváncsian fürkészem a homokóra medálját, amit „cuerpo” néven említ. Nem látok semmi különöset benne, így egyelőre a kérdésem nem segített düllőre jutnom Róla, hogy akkor igaz, amit mond-e, vagy csak kitalálta, vagy kitalálták az ismerőseivel. Bár ő is emlegette a shinigamikat, de ez nem jelent semmit, hiszen a japán hiedelemvilág szerves része, már ahogy tudom, ezért talán csak véletlen lehet, hogy azzal az alkoholistával hasonló követ fúj.
Kicsit zavarba ejtő, ahogy közelebb lép hozzám, és reflexből arrébb léptem volna, de ehhez túl nagy volt a tömeg. Egyáltalán nem mondom, hogy kellemetlen a társasága, csupán mégis csak egy ottaku gyanús személy, meg hát, ami még fontosabb, hogy egy NŐ, és én meg férfi vagyok, ő meg nő és ez félreértéshez vezethet, de mi csupán idegenek vagyunk, akik kellemesen elbeszélgetnek, és éppen arra készülnek, hogy megigyunk valami hűsítőt, és ebben semmi különös nincs, hiszen egészséges felnőttek vagyunk!
 - No! Nem sért meg vele. Én örülök, hogy tegeződünk, mert az kicsit könnyebb japánban. Az étterem nekem jó. – Felelem Neki viszonozva mosolyát.
Kellemesen berendezett az étterem és a kiülős része is, ami miatt el is nyeri a tetszésemet, már csak az kell, hogy a személyzet is legalább olyan jó legyen, mint a külcsín. A pincér, akitől én csupán egy nagyadag limonádét rendeltünk, – lévén túl meleg volt számomra, hogy bármi szilárdat vegyek magamhoz, – kedvesnek tűnik és az italaink is hamar megérkeznek.
Hera kérésem nélkül bizonyságot akar adni, hogy nem légből kapott dolgokat hordott össze nekem. Belekortyolok a hűsítőmbe, és türelmes kíváncsisággal várom és figyelem ténykedését. Ahogy eltűnik örülök, hogy már lenyeltem az italomat és a pohár sincs már a kezemben, mert az biztos, hogy elejtettem volna a poharat és még fulákolni is elkezdtem volna. Teljességgel eltűnt, viszont hangját továbbra is hallom. Mint egy álcázó berendezés, vagy láthatatlanná tévő eszköz lenne a medálja, vagy legalábbis annak vezérlő eleme.
 - Nem rémültem meg. Csupán csodálkozok rajtad. Hallottalak, de nem láttalak. Tényleg arrancar vagy? Ez nem van csak… itto… nem látható… láthatatlant csináló eszköznek vezérlője? Ez van nekem kicsit hihetetlen. Már sok-sok idő hallok dolgok. Eddig hittem, hogy van csak szomszédok zaj. Ez a lélekenergia. Ezért hallom szellemlényeket? Mégis mi ez? Ez van olyan chi? – Kicsit megfeledkezve magamról és az illemről teszek fel kérdéseket, de aztán észbe kapok, s megköszörülöm a torkomat. – Khm… Elnézést. Én nem akartalak kérdéschargeolni. Kérlek, erről lélekenergia mesélj. – Zavaromat enyhítvén bele iszok limonádémba, de fülemmel teljesen Rá figyelek, hiszen tényleg nagyon érdekelt ez a reiatsu dolog és talán így képes leszek megérteni dolgokat, sőt talán még valahogy hasznosítani is tudni fogom ezt az energiát, és akkor megépíthetem Mitsuhide-sannak a járást segítő gépét. Viszont azt már tudtam, hogy Hera nem egy közönséges ember, és nem is ottaku, hanem talán arrancar, vagy valamilyen titkos, high-tech szervezet tagja.

Karakterlap

Hera Celia velli Taarm

Quinto Espada

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszínnel szélű fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Mottó:
A gyengeség és a romlottság nem a világban van. Az emberekben van. És mindig bennük lesz.

Post szín:
#BA89D4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #13 Dátum: 2015. Febr. 11, 00:10:28 »
Istentelen forróság- avagy fesztiválozzunk!


- Jártam már Amerikában, a Grand Canyont néztük meg a szülőimmel. Én teljesen olasz vagyok… Elnézést, ilyen értelemben már nem beszélhetek magamról.- Tűnődött, mélyen. Nem irritálta, nem hiányolta. Lénye, értelme, életmódja megváltozott. Élvezte, ahogyan a vér átfolyt ujjai között, ugyanakkor nem tekintette szükségesnek, nélkülözhetetlennek élőlények élettelenné tiprását.
Származás… Elmúlt azon idő, mikor ért valamit. Jelen világa súlyként nehezedik vállára, nem az számít honnan jött, mit tett- az volt fontos, hogyan próbál életben maradni. Milyen eszméket követ majdan, miután megszokta újra, milyen a többi lény között mászkálni. Gondolatai újra Espadája körül forogtak: szemmel láthatóan nem érintette érzékenyen, ami közöttük történt: megállapodott vele, mégis feszélyezi érdektelensége. Értelmetlen, értelmetlen minden próbálkozás, amit irányában végez. Mégis… mi haszna lehet annak, hogy őt szolgálja? Képtelen belelátni Seth gondolataiba, hogy ugyan miféle indíttatásból sújtotta azzal őt- vagy Vexet azzal-, hogy kényszeredett kapcsolatba kerüljenek egymással? Sosem értett ezen tény kétrétűségével: erőszakkal osztani valakire valakit… nem lehet elvárni a hűséget, gondos odafigyelést.
- Igen, közöttük is megvan a magam rangja. Az arrancarok számozása egytől kilencvenkilencig terjed. Az első tíz arrancar a legerősebb, halálos erővel rendelkező Espadat alkotja. Azok, akik háromjegyű számmal rendelkeznek, egykori Espadák. Olyanok, mint, én: Privaronok.- Nyújtotta át csuklóját s hagyta, ha kedve tartja, fogja meg. Bár egy tetoválás nem szolgál bizonyossággal semmiről sem, de nem jelent hátrányt sem. - Egykor én voltam a harmadik legerősebb, mára ez megváltozott, alaposan… - Fogyasztotta el maradék innivalóját. Kedvére való volt a társaság: addig sem kellett bevásárlással, főzéssel, vagy feljebbvalója előkerítésével foglalkoznia.
Nyakát masszírozva mélyesztette pillantását az emberébe: valamiért megnyugtatta annak közelsége, kisugárzása annak ellenére is, hogy reakcióiból egyértelművé válik, mennyire képtelen hinni szavainak. Ajkain alig látható mosoly látszott, miután visszahelyezte nyakába a láncot, elgondolkozott. Rég nem foglalkozott ilyenekkel, s már nem is emlékezett pontosan arra, mégis hogyan kellene helyesen megfogalmaznia azt, ami érdekelte a férfit.
- A reiatsu, azaz a lélekerő a fizikai megtestesülése, megvalósulása egy személy reriyoku- azaz lélekenergia- kiengedésének. A legtöbb Shinigami, Arrancar, Quincy, Bounto… képes irányítani ennek a kiengedését.- Itt tartott szünetet addig, amíg rendelt egy adag újabb italt. Megkérdezte az embert, hogy elfogadja-e az alkoholt, s amennyiben igen, sört rendelt neki: úgy tűnik, ráfért. Magának újfent málnás italt kért, majd miután megkapta az italát, belekortyolt s folytatta. - A különbség a lélekenergia és a lélekerő között a következő: A Reiryoku az az energia mennyiség, ami egy személy testében vagy lelkében megtalálható, amíg a Reiatsu az az erő, amit egy személy Reiryoku-ja kifejt a környezetére. Remélem, érted, mire is gondolok pontosan, Sakurai! - Mosolyodott el, majd a rágcsálnivalót a férfi felé tolta. - A reiatsunak színe is van, ami attól függ, hogy milyen személyiséggel rendelkezik az illető. Az enyém rendkívül hazug módon tiszta hófehér… Pedig egy gyilkos vagyok, így inkább kellene koromfeketének, vagy valami rothadt színűnek lennie… - Hallgatott el s meredt maga elé: Felrémlett benne a keze által meggyilkoltak arca. Emlékezett mindre: éppen azért, mert élvezte életük kioltását, nem akarta elfelejteni arcukat. Gondolkodásmódja szerint tartozott annyival áldozatainak, hogy mind arcukra, mind pedig nevükre emlékezzen. - Elnézésedet kérem, eltértem a témától. A reiatsu emellett három típusú lehet: ahogyan én tudom, legalábbis. Van a normál típus, amelyben a színét kivéve semmi különleges nincs. A legtöbb Ember, Quincy, Hollow és Shinigami ezzel rendelkezik. Így tehát, te is. A következő a kettős típus, amivel minden Vaizard és Arrancar rendelkezik- ugyanis mindkét faj rendelkezik Shinigami és Hollow lélekerővel is. Az arrancaroké értelemszerűen a lidércekére, míg a vaizardoké a shinigamiékra hasonlít jobban. Utoljára marad az elemi típus, amivel rendkívül kevesen rendelkeznek. Azok, valamilyen elemi képességekkel rendelkeznek, képesek kibocsátani ugyanilyen elemű lélekerőt, anélkül, hogy aktiválnák a Zanpakutojukat vagy használnák a képességeiket.- Sóhajtott fel mondandója végén: kis híján minden rendelkezésére álló levegőjét elhasználta. - Végezetül pedig mondandómhoz kiegészítésként hozzáfűznék egy tanácsot. Rajtad áll, hogy megfogadod-e… Minden hollowot, arrancart kerülj el messziről. Amint megérzed a lélekenergiájukat, mert elég zamatosnak tűnsz ahhoz, hogy megöljenek. A lidércekbe nem sok jóság szorult.- Az is puszta szeszélynek köszönhető, hogy nem rontott rá a férfira s próbálkozott a meggyilkolásával. 
« Utoljára szerkesztve: 2015. Febr. 11, 00:13:23 írta Hera Celia velli Taarm »
(click to show/hide)

Karakterlap

Sakurai K. Steelheart

Karakura-Raizer Mecha

Ember

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 14 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Hera Celia velli Taarm

Mottó:
Egy hősnek el kell viselnie!

Post szín:
#c6c6c6(beszéd), #cac1b8(alap)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #14 Dátum: 2015. Márc. 04, 15:52:48 »
Ég a nap melegétől az utcai fesztivál.
Tikkadt ember nyáj hosszú sorokban áll.

A mondás úgy tartja, hogy tettei mutatják valóját az embernek, és nem a származása. Bár ezzel egyetértek, mégis a származás sem egy elhanyagolható tényező, főleg, hogyha valamiféle lelki támaszt tud nyújtani az embernek.
 - Így utal magára mutat, hogy van önben ember. – Osztom meg gondolatomat egy kedvesnek szánt mosoly kíséretében. Akár arrancar – akár nem, abban biztos vagyok, hogy emberi. A Grand Canyon tényleg szép hely, és népszerű a turisták között.

Egészen modern nő benyomását kelti számomra Hera, viszont az erő alapján lévő rangsor, és a legerősebbek általi vezetőség, valamint bőrön viselt megkülönböztető megbélyegzés a törzsi közösségre utalnak. Érdekes… A tetoválását csupán megnézem, vagyis majdnem, mert az emberi kíváncsiság, az, hogy egy ilyen modern törzsi közösség egy jelét megérinthetem úgy tűnik erősebb nálam, mert jobbom mutató é középső ujjával akaratlanul is hozzá érek és egy óvatos simítással megbizonyosodok róla, hogy valódi. Bár mi más lehetne? Ilyennel ki viccelne, főleg, hogy előbb bizonyította igazát, de mégis, valamiért kellett ez.
 - Elnézést. – Húzódok vissza székem támlájához, és kérek elnézést, amiért kicsit elfeledkezve az illemről túl sokáig pihentettem ujjaim a kezén, és bambultam bele a látványba és gondolataimba. Bár igaz, hogy nem tudtam a szokásaikat, de általában a hely, ahol tartózkodunk, annak etikáját illik követni, és most japánban vagyunk, ahol ilyesmi kettő mondhatni idegen között nem igazán szokás.
 - Köszönöm, nem iszok alkohol ilyen melegen. – Utasítom el a felajánlást, de már ekkor is és aközben is, hogy hallgatom a fejemben egyszerre többféle gondolat száll kering. Egyszer a reiatsu, mint erőforrás gondolata, és hogy ehhez talán tudnék készíteni motort, amivel az ember a saját energiái segítségével mozgathatna szerkezeteket, például Matsuhide-san a járás segítőjét. Másrészt meg a az újra említett „shinigami” szó körül, illetve az alkoholista, akkor bolondnak gondolt férfin, valami Hidetama… Hideta..da shinigamin, aki talán tényleg az lehetett, akinek mondta akkor magát, és tudom is már, hogy mért is árulhatta el, mert tudta, hogy úgyse hinnék neki, ahogy nem is hittem. Harmadrészt a különféle lélekerők, és színeik jártak a fejemben. Közben motorikusan bólintottam nevem hallatán, valamint mindent igyekeztem megjegyezni és fejben tartani, mert harmadrészt az arrancarok törzsi szerveződése és a modern kor járt a fejemben.
Ennek a megosztott figyelemnek általában az szokott a vége lenni, hogy az ember elveszíti a fonalat, viszont szerencsére én velem nem ez történik, csupán erőteljes fáziskésébe kerültem, ezért inkább csak figyelek, és memorizálok, valamint a felmerülő újabb kérdéseket várólistára helyezem.
 - Köszönöm tanács, én megjegyzem. – Kezdem némi késleltetéssel a mondandómat, és tényleg eszembe vésem, hiszen Hera elmondása alapján az arrancarok és a hollow-k ragadozók, kiknek minden a prédájuk közé tartozik, viszont valamiért Vele szemben semmi ellenérzést nem tudok táplálni, még a jelenlegi fajtája felé mutatandó óvatosságot sem. Ezért is teszek egy újabb bátor, vagy talán vakmerő lépést és érintem meg jobbommal a bal kézfejét. – Tudtad? Fehér szín van gyászszín több-több népnek? Japánoknak is. Talán reiatsud gyászol áldozatok. – Ezt valami kedves, megnyugtató gesztusnak szánom, hátha ez a lélekereje színén érzett búslakodásán, vagy azon emlékei feletti szomorkodásán enyhít, mit a szín váltott ki benne.
 - Egy ragadozó sem kegyelmez áldozat. Gondolom még mindig, arrancar, hollow nem gonosz, csak ragadozó. Régen volt ember kegyetlen vadász. Élt törzsekben, vezér volt erős, vagy félelmetes. Te mondtad, arrancaroknak legerősebbek vannak espada, és régi legerősebbek vannak privaron espada. Én gondol, hogy vagytok érdekesek, és te vagy modern nő. Ez van nagyon érdekes. Ti éltek törzs civilization, de vagytok modernek is. Más arrancar is van modern? Itto… Értik itteni dolgok, mint automobil, villamosság, és más dolgok? – Ahogy kérdéseim elhagyják számat eszmélek rá, hogy talán olyan dolgokba ütöm az orromat, amik egy magamfajta kívülállóra nem tartoznak. – Elnézését kérem! Én akart nem megbántani. Neked nem kell felelni. – Kértem elnézést meghajolva, ahogy az egy japántól várható lenne, mert tényleg nem akartam illetlen lenni, csupán gyenge voltam, és hagytam, hogy csak úgy kicsússzon a számon a kíváncsiságom.
Az arrancarok és a modern világ kapcsolatát illető kérdéseimre miután válaszolt némi gondolkozó szünetet tartok, hogy meg merjem-e kérdezni, vagy sem, hogy mit tud a shinigamikról. Hiszen ahogy mondta az arrancarok és lidércek állítólag közutálat tárgyát képezik, szóval ezek biztosan az ellenfeleik, vagy ellenségeik, és nem akartam én kellemetlen témát pedzegetni, de olyan helyzetben vagyok, amiben talán többet nem is leszek, és az emberi kíváncsiság nagyúr tud lenni. Talán pont ezért fogok is bele a kérdésbe.
 - Én nem akar megbántani, és én sajnál, hogy nem tud rendesen beszélni én japán. Kérlek, te tudsz beszélni shinigamik? Ők tudnak olyat, mint te? – Mutatok a nyaka felé, nagyjából a homokóra medalionjára, és remélem, hogy ezekről is tud valamit mesélni, de azt is megértem, hogyha nem tud, vagy nem akar róluk beszélni.