Szerző Téma: Karakura Town utcái  (Megtekintve 14241 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #105 Dátum: 2016. Okt. 01, 20:16:37 »

Megkönnyebbült sóhaj hagyta el száját, miután vörös óriás megosztotta vele, hogy mindig gondoskodik róla, legalább legyen egy kényelmes szobája, ahol kicsikét pihenhet az ásatások ideje alatt is. Nem várta el, pontosabban, nem szólta volna meg azért sem, ha nincsenek ilyen komfort igényei, de sokkal nyugodtabb, hogy akad hely, ahova visszahúzódhat a rémes idő elől, vagy az emberek elől. Magáról tudja, mennyire jól tud esni, amikor bezárkózik a négy fal közé és nincs semmi motoszkálás, ami bosszanthatja. Néha szüksége van mindenkinek a csendre, na meg nyugalomra maga körül. Arról fogalma sincs, egy régésznek pontosan mivel telnek a napjai, ha nem ásatáson van, de biztos sokat olvas, vagy kutat, vagy tanulmányokat ír, szóval biztos igényelheti azt a zárt teret, ahol békésen intézheti a dolgait, vagy lazíthat, miután elfárad a munkában.
- Ennek örülök! Nincs bajom a sátorral, de egy szoba nyugalmát nem lehet vele helyettesíteni. – Emelte fel kezét, még nem fejezte be. Véletlen se szerette volna, ha félre értik a kérdését és úgy értelmezik, neki mindössze a kényelem számít.
- Fotel ide vagy oda, maga az érzés! Nyugodtabb vagyok, hogy ott ténylegesen a magam ura vagyok és ebben nem zavar senki. A sátorba sokkal több zaj szűrődik be és könnyebben rám törhetnek, bár a természethez, meg lényegesen közelebb lehetünk. –
Hümmentett fel, ahogy rádöbbent saját kijelentésére cáfolt rá. Rá kellett jönnie, ennek a ház kontra sátor történetnek is meg van az előnye, illetve hátránya, mint minden másnak. Kizárólag magán az illetőn múlik, miben találja meg inkább azt a közeget, amire szüksége lehet. Ettől függetlenül még jelentős mértékben csillapította aggodalmát, ténylegesen van vésztartalék vörös óriás kezében.
Maga se érti ebből, hogy jutott eszébe a következő ötlet, de remek felvetésnek látszódott, így újfent gondolkodás nélkül támadta le vele áldozatát.
- Ne értse félre az ajánlatom, de, ha már így összeismerkedtünk, akkor úgy érzem, mármint nem érzés, vagy kötelesség, csak szívesen segítenék! Úgy értem, ha a jövőben valamire szüksége lenne, akár szállásra, finom ételre, vagy helyi látványosságra lenne kíváncsi, nyugodtan keressen fel! –
Magyarázott kézzel-lábbal, mire gondolt eredetileg. Nem kedves gesztusból, vagy kötelességből, esetleg hátsó szándékból merítette az ötletet, ilyen nagylelkű ajánlatokat tegyen. Egyszerűen azt érezte, ennyivel segíthet vörös óriásnak, hiszen helybeli és könnyebben kiigazodik az itteni dolgok között, vagy legalább adhat tanácsokat, amennyiben igényelné vörös óriás.
- Nem kötelező, meg nem is azért mondom ennyire lelkesen, mert magára akarok akaszkodni! – Vakarta meg tarkóját, megint miként tudna ebből a kínos helyzetből kievickélni.  Sikeresen hamarabb szövegelt, mint gondolta végig ez mennyire lehet rossz ötlet, elvégre cseppet sem mozogtak ugyanabban a súlycsoportban. Valószínűleg vörös tudós érdeklődési köréhez hozzá se tudna szaglászni.
- Nem magyarázom jobban körbe, mert csak még inkább belegubancolódom, aztán a végén már házaló ügynöknek néz, aki épp fel akarja szedni! - Tűnt el a kicsinek éppen nem nevezhető táskájában. - Ez most tényleg úgy tűnik? – Fagyott le egy pillanatra a kezében tartott névjegykártya tartójával. Kérdőn pillantott vörös óriásra, vajon mi a véleménye erről a furcsán kifacsart helyzetről. Folyamatosan pörgött rajta az agya, mennyire lehet tolakodó, vagy félreérthető, bár közben szorgalmasan írta fel a kicsi kártya hátuljára lehető legszebb latin, nyomtatott betűkkel pontos címét, illetve saját mobilja számát. Fel sem fogta normálisan, milyen csodákról járatja száját.
- Tessék! Elől van a munkahelyi címem és számom. Hátuljára felírtam a lakcímem és a közvetlen mobilszámom. – Mutogatta el a látottakat, majd adta át a kicsike papírt. - Bármi történne, ezek valamelyikén elér. –
Jól lakott óvodás vigyorral vált meg a kicsike laptól. Innentől fogva rábízta vörös óriásra, mikor veszi elő. Egyáltalán nem volt rá garancia, bármikor felhívná, de, ha megfordulna a fejében, már ott van nála a kulcs. Azt sem tagadhatta ez némileg simogatta lelkét, hogy ezzel sikeresen megoldotta, még legyen aprócska esélye arra, jövőben hallhatja ezt a dörmögős hangot és különös akcentust. Nem hozzá pakolva a képi látványt, ami önmagában képes volt elérni vérveszteségben halálozzon el. Ugyan kicsikét szégyellte magát, ilyen reményekkel engedte útjára a névjegykártyáját, de nyugtatta a tény, hogy ezzel legalább ténylegesen segíthet, amikor szükség lenne rá.
Remek hangulatát, pedig tovább növelte, hogy vörös tudós válaszolt a kérdéseire. Igaz, meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott a személyesen őt érintő részekről, de önző módon szívesen hallgatta, amikor népe szokásáról, vagyis átvitt értelemben magáról is mesélt. Rengeteg érdekes dolgot tudott meg! Egyiket sem tartotta vérlázítónak, vagy undorítónak, így csak haloványan elmosolyodott, miután gyors mentőakcióval korrigálta szavait vörös óriás. Egyet értett a megállapításával az ételekre vonatkozóan, azonban nem tartotta visszataszítónak ilyen téren megosztják egymással az ételt, vagyis azt, ami jutott nekik. Sokkal inkább önzetlen és kedves gesztusnak hangzott, hiszen mindenki megválogatja: kit enged a házába, asztalához, vagy a családja közelébe.
- A pizzát sem pálcikával esszük. – Mosolyodott el kedvesen. - Ez nagyon szép gesztus! Egy tálból enni…olyasmi lehet, mintha azt éreztetnénk a másikkal családom, életem, házam részese. Vagy túlkombinálom? –
Morfondírozott hangosan a dolog jelentésén, mert biztosra vette nem csak a háziasszony kedvére akarnak tenni, minél kevesebb mosatlan legyen a vacsorát követően. Egész remekül belemelegedett a lehetőségek tárházába, mire arra kapott észbe, már nagyon lelkes, illetve aggodalmas házi gazdaként próbálgatja rávenni vörös óriást, menjen fel hozzá. Hirtelen zavartól azt se tudta, mit kezdhetne magával, hát még azok után be se képes határolni, milyen mosollyal elfogadták az elég átlátszó, de ténylegesen őszinte ajánlatát. Annyira ledöbbent, elveszett, meg kicsikét belegubancolódott vörös óriás bámulásába, hogy teljesen elfelejtett megmozdulni. Csodálatos szoborként, tátott szájjal ácsorgott még egy darabig, mire nagy sebbel-lobbal beveretett a lépcsőházba.
Annyira lendületesen, inkább kapkodások közepette akart bejutni rögtön a kicsike küszöbben hasra akart esni. Nem sokon múlt a színes mozaik csempét meglehetősen közelről tanulmányozhassa. Még kész szerencse, valahogy talpon bírt maradni és rohamléptekkel felrongyolt a negyedik emeletre. Egy mukkot nem szólt, míg az ajtóhoz nem ért, ahol hosszas szenvedésekkel zendített rá a kulcs elfordító akcióra. Majd nem elszólta magát, milyen pocsék a lyukérzéke, de épp idejében kapcsolt, talán nem kéne ezzel viccelődnie, miközben láthatóan zavarban van. Helyette, csak sebtében becsörtetett a lakásba, legalábbis szeretett volna, mert imádott szíve csücske hangos morranásokkal és figyelmeztető vakkantásokkal ajándékozta meg. Nagy szemekkel pislogott, ugyan mi üthetett belé, egyre távolabbról, na meg hangosabban csahol. Jobbnak látta, ha mindenki biztonsága érdekében szépen kizárja az erkélyre, hátha sikerül lehűtenie a kedélyeket.
- Elnézést kérek! Sose szokott így viselkedni az idegenekkel. Általában mindenkit azzal köszönt, hogy kirúgja alóluk a lábukat és körbe nyalogatja az arcukat. Most nem tudom, mi lehet a baj. Lehet morcos, miért nincsenek még itthon a lányok. –
Legyintett egyet szórakozottan, ahogy lepakolta táskáját és gyorsan arrébb rakosgatta szóban forgó ükikéji reggel széthagyott dolgait. Szöszmötölés közben döbbent rá, nem igazán lehet fogalma arról vörös óriásnak, kikről beszél. Nem lett volna kötelező elmondani, de azt se akarta, valamiféle furcsa alaknak nézze, aki fiatal lányokkal lakik együtt.
- A lányok! Ketten vannak! Tomomi és Nozomi a nevük! –Szólalt meg kissé ijedten. - Már meséltem a rokonomról, aki, olyan, mint egy kis tigriske! Az ő húgairól van szó. Még középiskolába járnak, ezért vállaltam vigyázok rájuk, míg nagykorúak lesznek és megállnak a saját lábukon. – Billentette oldalra a fejét, mert eszébe jutott, hogy az nincs olyan sokára. Tomo chan most próbálgatja a szárnyait, milyen irányba induljon tovább, hiszen végezni fog! Emellett, Nono chan is, csak ebben az évben számít tankötelesnek. Egyetlen pillanatra kihagyott szíve, mi lesz, ha mindketten úgy döntenek, kilibbennek a fészekből?!
- Nem bánnám, ha ez még sokára lenne…- Dünnyögte az orra alatt szomorkásan. Még sem akadályozhatta őket abban, éljék a saját életüket. Ettől még reménykedett benne, hogy sokáig vele fognak lakni.
Dolga végeztével gyors csettintéssel viharzott át a konyhába. Eszébe jutott, eredetileg azért indult, hogy teát csináljon. Villámgyorsan dobott fel a vízforralóban vizet, miközben az összes létező tea tartalékait előbányászta a konyha rejtelméből. Szép sorjában felhalmozta mindet vörös óriás előtt. Lelkesen mutogatta, vagy éppen magyarázta milyen ízesítésűek. Nem akart beleszólni, hogy melyiket válassza, ezért csendesen elfoglalta magát a teás bögre kikészítésével. Arról pedig egyszerűen elfelejtkezett az előbbi zavarodottság utózöngéjeként, hogy megkérdezze, mivel szeretné inni. Nagyon lelkesen tett elé mindent, amivel csak ízesíteni lehetett a teát. Odarakta a barna és fehér cukrot, mézet, sőt még citromot is vágott hozzá, hátha kéne bele. Akkor fékezett csak le, amikor újabb mosollyal közölte vele vörös óriás, melyik teakeveréket kóstolná meg.
Az aprócska, de eszméletlen őszinte reakciótól majd nem sikeresen elejtette kezéből a vízforralót. Kissé sokáig meresztette máshová a szemét és rossz helyen fogta meg. A helyzeten gyorsan korrigált, így a kínos forrázást megúszta. Inkább letette az asztalra, mielőtt ténylegesen bajt csinál.
- Ez nagyon finom! – Próbálta meg kinyitni a kicsike dobozt, de hiába szenvedett vele. Végül, jobbnak látta, ha nem feszegeti és borítja ki az egész tartalmát. Enyhe megsemmisüléssel tartotta vörös óriás felé. - Magára bízhatom? Úgy fest, teljesen megzavart a mosolyával és még egy kicsi fém dobozzal se vagyok képes elbánni. – Sóhajtott fel bűnbánóan. - Jól áll önnek! A mosoly! – Tette hozzá kissé szórakozottan, hogy mire gondolt. - Eltűnnek azok a mogorva barázdák a homlokáról! – Mutogatott kötekedően az arca felé. Remekül elvirult saját megjegyzésén, míg fejbe nem verte megint a felismerés, hogy miről zagyvál. Rögtön, enyhén vörös arccal vágott hátra arcot, biztonságosabb, ha leköti magát.
- Jöhet a harapnivaló? Mihez lenne kedve? Van valami, amit nem szeret? – Matatott sűrű fújtatásokkal a hűtőben, miből tudna valami gyors, laktató és könnyed vacsorát rittyenteni. Persze, közben sűrűn fejelgette a fagyasztó ajtaját, miért nem képes befogni a lepcses száját. Egyszerűbb lenne a dolga, hogy ne gondoljon állandóan rosszra, ha nem tenne ilyen kétértelmű és borzalmasan ostoba kijelentéseket.
- Curry-s rizses húsi, hogy hangzik? – Fülelt kifelé a hűtő ajtóból. Kitalált nagyon szívesen más menüt, ha szükséges. Fejében lézeng jó pár mentő ötlet, amik között csak akad olyasmi, amit elfogyasztana vörös óriás.
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Eltávozott karakterek

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #106 Dátum: 2016. Okt. 18, 00:33:08 »

Némán hagytam, hogy végig gondolja, most örül, hogy van egy lakásom a városban, avagy a sátor is jó megoldás. Nem akartam közbe szólni. Úgy tűnt, hogy saját maga is kiválóan érzett rá mind a két verzió előnyeire meg hátrányaira is. Az én szavazatom ennek ellenére még mindig az otthonomé volt. Még, ha ez nem is emberi téma lett volna már.
Arra csak egyet szusszantam, ahogy erősen mentegetőzött, a jó ég tudja csak, hogy miért. Épp olyasmit tett igaz, amit előtte még egy ember sem. Segítséget ajánlott fel önként, saját elhatározásból. Kíváncsian vettem el a felém nyújtott kártyácskát. Csak akkor pillantottam fel, mikor házaló ügynökökről magyarázott.
   - Halvány fogalmam sincs, hogy a házaló ügynökök hogy szoktak alkotni! Engem ők (is) nagyon lelkesen, és minél messzebbről elkerülnek! - a pillantását kerestem egy röpke percre. Azt már nem tettem hozzá, hogy vacsinak nézem őket, ha még se lennének ilyen megfontoltak. A kártyácskát az elérhetőségeivel együtt a tárcámba csúsztattam, csak hogy onnan elküljem az otthonomba. Úgy sejtettem, hogy mire haza érek, az ágyam mellett fog várni. A dzsinnek egészen biztos, hogy vigyázni fognak arra, amit a játszópajtásuktól kaptak.
   - Ikari? - pillantottam újfent rá, kissé félre döntött fejjel. - Melyik nevet használod szívesebben? A Kazumit, vagy az Ikarit? - Eddig a Kazumit használtam, szóval a Hoshi kellett, hogy legyen a család neve... vagy az Ikari?  Nem hittem volna, hisz korábban is a Hoshi Kazumit mondta.
   -Annyira nem jársz tőle távol, mint hiszed! - adtam hangot meglepettségemnek. - Nem sokan szoktak ilyen gyorsan rájönni, miért is alakult ez a szokás ki nálunk. De vannak ilyen furcsaságaink. Például jobb kézzel szabad csak az ételhez nyúlni. - Voltak még szokásaink, amikért más országokban elég furcsán néztek volna ránk. Ettől függetlenül otthon én is jobb szerettem a szőnyegen heverészni, párnák között. Vagy épp kézzel enni.
A teára invitálást egy apró meghajlással, mosolyogva elfogadtam. A reakció magáért beszélt. Zavar és hitetlenkedés. Felvont szemöldökkel vizslattam az arcát, ahogy szinte ledermedt, hogy igent mondtam a meghívásra. Már azon voltam, hogy kijavítom magam, ne legyen neki kellemetlen, de megelőzött. Neki indult, de olyan sebességgel, majdnem elbukott a lábába. Már mozdultam utána, hogy elkapom, mielőtt az orrával koccolja le a padlót, ám szinte már bűvészien akrobatikus mozdulattal valahogy elkerülte. Szerintem ilyen talpon maradást még eddig nem túl sokat láttam, pedig már éltem nem kevés időt! Emberhez képest ritka gyorsan ért fel a sokadik emeletre. Ott megint kicsit megtorpant, ám végül csak bejutott a lakásba. Bent aztán egy morgós kutyus fogadta.
   - Talán érzi rajtam a macskát - jegyeztem meg kissé talán kétértelműen. Bár mind a két értelme igaz volt.
Ahogy bemutatta szóban a lányokat, csak némán sétáltam utána. Éreztem az illatukat mondás nélkül is. Bár Kazumié volt a legerősebb, amit úgy értelmeztem, hogy ő volt a domináns döntéshozó a családban. Még ha a jelek szerin komoly finomsággal is művelte ezt. Nem igazán tudtam mit hozzá fűzni. Okosat nem tudtam volna, hisz nem ismertem ember gyerekeket, gőzöm nem volt, miként nőhetnek fel ebben a korban, csak azért meg nem szólaltam meg, hogy halljam a saját hangom. Még akkor sem, ha elég nyilvánvaló volt, hogy a téma a fiú szívügye. Kazumi se sokáig időzött náluk. Inkább elém pakolt egy rakás teát. Míg elmondta, hogy mi mit rejt, én az illatok alapján keresgéltem köztük. Végül ráleltem egy hasonló teafű keverékre, amilyet régen is sokat ittam. Egyből rám is hagyományozták, hogy kibontsam. Egy gyors mozdulattal szabadítottam meg a dobozt a tetejétől.
   - Mogorva? - adtam neki vissza a teafüvet. Inkább az elém pakolt édesítőkből pakoltam szép sorba a bögrémbe. - Mosolygok, ha van rá okom. De csak azért, hogy görbüljön a szám… - nem sűrűn vettek rá, hogy bájgúnár vigyorral hadakozzak, miközben az idegeimre megy valaki. -Annak úgy nem látom értelmét. - jegyeztem meg. Olvastam róla, hogy régen ebben az országban is szokás volt mosolyogni.  Akkor is, ha nem úgy érezte az ember. Nem volt bennem késztetés, hogy eleget tegyek a helyi szokásoknak.
   -Curry~s rizses hús? - kutattam az emlékeim között, de nem volt róla tényleges tapasztalatom. - A rizst azt szeretem, a húst is, de a Curry~t, megmondom őszintén, nem ismerem! - hirtelen egy sanda gyanú villant be - Azt azért remélem, hogy nem csíp. Macska nyelvem van, nem bírom a csípőset! - és még csak nem is szégyenkeztem miatta. Ártani nem ártott, egyszerűen az íze volt olyan, hogy nem kedveltem. Hiába hatástalanította a mérgem a csípést… a számat attól még tudta marni.
   - És erre van valami szabály? Vagy valami szokás, amit a helyiek be szoktak tartani? - ólálkodtam a környékére, hogy lássam, mit is csinál. A konyha nagyon nem volt a szakterületem. Viszont izgalmas illatok érkeztek felőle. - Úgy alapvetően a teázással, étkezéssel kapcsolatban… - azt egyelőre nem említettem, hogy a pálcikával evés nem az erősségem, konkrétan nem tudok rendesen jól lakni velük. Ha csak volt rá mód és lehetőség, ezt meg akartam tartani magamnak.
Ahogy elkészült a tea, visszahúzódtam mellé. Kíváncsi voltam, miket mesél magukról, magáról.  - És ez elterjedt? Hogy fiúként tudsz főzni, ahogy érzem, nagyon is jól - szimatoltam bele a levegőbe, hogy ő is lássa, miért merem ilyen magabiztosan kijelenteni - Vagy inkább egyéni specialitás? - Azt már nem tettem hozzá hangosan, noha kimondatlanul ott lógott a levegőben az a kérdés is, hogy hol tanulta meg. Mindenesetre különleges, és nagyon hasznos tudás volt a szememben.
(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #107 Dátum: 2016. Nov. 02, 21:17:22 »

Enyhe értetlenséggel pislogott vörös tudósra, miután kimondta a nevét. Jobban belegondolna nagyon furán csengett fülében, mert teljesen hozzászokott másik keresztnevét használja. Sokkal másabban törte és ezt is nagyon édesnek találta, hiszen ugyanúgy hozzá tartozott, mint a másik, csak eddig nem esett le szórakozott kókuszának, elfelejtett teljes nevén bemutatkozni. Nem véletlen enyhén kínos mosollyal, na meg némi késéssel biccentett vörös nagyember kérdésére.
- A teljes nevem Hoshi Ikari Kazumi. – Mutogatta szorgalmasan a három tagot ujjai segítségével. - Az Ikari-t kaptam édesapámtól, míg a Kazumi-t édesanyám adta nekem. – Mozgatta ujjait annak megfelelően éppen melyikről mesél. - Az Ikari-t általában hivatalosan, illetve a szakmámban használom. Ezzel szemben a Kazumi sokkal személyesebb. Általában a barátaim, családtagjaim hívnak így. – Fogta meg a gyűrűs ujját barátságos mosollyal. - Illetve azok, akiknek engedem. –
Jelezte szavak nélkül, hogy vörös tudósnak már az első pillanattól fogva önkéntesen hagyta, hogy így nevezze. Akkor nem problémázott, tehát nyugodtan szólíthatta ezen a nevén. Meg sem tudta volna már szokni az Ikari-t használja. Hideg rázta ki a gondolattól is, mivel nem gondolt egyáltalán kedves idegenként vörös óriásra. Pontosabban, saját részéről nem kezelte úgy, mint egy munka kapcsolati pontot.
- Valóban szokatlan rátapintottam? – Döbbent meg egy pillanatra azon, hogy egész közel puhatolózott az igazsághoz. - Ne nevezze furcsaságnak, Darmore san! Szerintem becsülendő a mai világban, ha valaki még ismeri és őrzi a népe szokásait. –
Megfordult a fejében vállon paskolja, de érzékelhetően nem szorult rá vörös óriás az ilyen jellegű biztatásokra, mivel érzékelhetően azt tette, amit jónak ítélt. Kissé szabadelvűnek látszódott néhány tekintetben, viszont, ha valaki vette a fáradtságot odafigyeljen a viselkedésére, akkor észlelhette volna, nagyon is meg vannak a maga szabályai, amiket szigorúan betart. Lényegében a saját törvényeit meglehetősen keményen betartotta. Ebből a szemszögből, bizony elég merev és nyakatekert volt! Bár abban se kételkedett, ha valaki elfogadható érveket hozott fel az ellenkezőjére, akkor hajlandó volt engedni az álláspontjából. Persze, ha elég művelt volt hozzá az illető…
- Igaz! – Helyeselt szinte reflexből vörös óriás megjegyzésére, miért fúj rá kicsiny szíve hatalmas hercege. - Mindig rengeteg macska veszi körbe, mintha Ön is egy cica lenne! – Csapott öklébe elmélázva. - Bár a szemei után…-
Ütögette bőszen állát, hogy ebben még akár lehetne valamiféle ráció, de gyorsan elmosolyodott, csak viccelődik ezzel a felvetéssel. Abban nem kételkedett, különlegesség bőven akadt vörös óriásban, ettől még iparkodott nem teljesen elrugaszkodni a valóságtól. Nem, mintha nehezére esett volna! A szokatlan lélekenergia, kisugárzás és eszméletlen szép, de színváltós cica szemek. Könnyű lenne ezekre építkezni, aztán ezer meg egy teóriát felállítani, vajon micsoda lehet.
Ott lapult fejében a kis ördög, de átmenetileg elhessegette, mivel a tea körüli, vagyis vendége miatt keletkező zavarodottsága, olyan méreteket öltött már a kicsike fém dobozka felnyitásával sem boldogult. Komolyan kezdett aggódni, ha nem szedegeti össze józan esze morzsáit, végén felgyújtja a házat, vagy ehetetlen étellel szúrja ki szegény vörös óriás szemét, aztán szégyenkezhet, micsoda rémes házigazda! Emiatt örült, hogy a szorgos ténykedés csillapított annyit ügyefogyottságát, hírhedten veszélyes fecsegésén kívül, egyéb bajt nem zúdított saját fejére.
- Igen, igen, mogorva! – Bólogatott bőszen a szóra, majd bökött felé a serpenyővel. - Lehet ez is közre játszik abban, miért tartanak ennyire Öntől, Darmore san! Annyira ráncolja a homlokát és néz csúnyán, hogy már mindenki tart magától! – Próbálta bemutatni a mérges szemöldök összevonást és grumpy cicásan legörbült szájat, miközben nagyon peckesen kihúzta magát. Csípőre tett kezekkel fenyegetőzött a serpenyővel, mielőtt észbe kapott, talán gúnyolódásnak veszi az érintett műsorát. Rögtön bűnbánóan pislogott felé.
- Viszont! – Emelte égnek mutatóujját, hogy javítani kíván bakiján. - Amikor elmosolyodik, hihetetlenül ellágyulnak a vonásai és édes nevető ránca lesz! Rengeteget letagadhat olyankor a korából! – Vigyorgott teli szájjal, micsoda remek dolgot mondott, mielőtt rádöbbent épp burkoltan leöregezte. Azt se tudta hova legyen szégyenében, mert pontosan nem így értette szavait.
- Nem, mintha öregnek tartanám! Azt se tudom, hány éves! Csak, amikor nem morcos, akkor egy nagyon sármos harmincasnak néz ki! –
Iparkodott kézzel-lábbal kievickélni a süllyedő hajóból, ami kissé nehezen ment, hiszen a készülődő étel felmerültével egy nagyon szorgos kukta szegődött mellé. Vörös ábrázattal pislogott rá az alapanyagok összekészítése közepette. Nehezére esett a hús és zöldségek felkockázásra koncentrálni, miközben ott bóklászott a környékén. Hihetetlen aranyosnak találta, ahogy kíváncsiskodik a dolgok után, ezért erőt vett magán, ne viselkedjen hormon problémás tiniként.
- Attól függ, hogy valaki csípősnek szeretné, vagy sem. Mi nem fogjuk! – Mosolyodott el kedvesen, miközben lelkesen odacsúszott az egyik szekrényhez. Gyors kotorászással vette elő a főzéshez szükséges edényeket.
- Ha már ismerik egymást, akkor magára bízom a rizst, Darmore san! – Nyújtotta át a zacskós jázmin rizst és barátságos edénykét. - Előbb pirítsa meg kicsike olajon a rizst. – Mellékelt a művelethez egy fakanalat és az olajas flakont. - Amikor enyhén elszíneződik, adjon hozzá kétszer annyi vizet, némi sót, borsot és gyömbért. – Lépett a csaphoz, hogy megtöltse nagyjából kellő mennyiséggel az egyik mérőedényt. - Utána, fedje le! – Tette vörös óriás közvetlen közelébe az edényhez passzoló tetőt.
Több mondandója nem akadt, úgyhogy folytatta a hús előkészítését, majd a wok-ban történő megpirítását. Bősz elfoglaltság közepette, azért mindig szakított időt odasandítson vörös óriásra, mennyire sikerül megbirkóznia a feladattal. Nem szólt bele a munkájába, csak, ha néha szükségét érezte tett aprócska megjegyzést. Engedte kibontakozni, míg ő szépen megfűszerezte a húsit. Nagyjából addigra lett kész, mire a rizs megpuhult, így szinte szünet nélkül forgathatta össze. Nem pepecselt vele sokáig, csak épp annyira rottyantotta össze mindent kellemesen átjárjanak a fűszerek.
- Hagyományosan mi sem használtunk székeket, vagy ilyen magas asztalokat. Nem viseltünk sem az étkezőben, sem a lakásban cipőt. Mindig meghajlással köszöntöttük a vendéglátónkat, felszolgálót és vendég társainkat. Az asztalfőnél ült a ház ura, mellette a második legfontosabb családtag, míg a felszolgálóval szemben foglalt helyet a vendég. – Mutogatott szorgosan, nagyjából miként lehetett elképzelni egy képzeletbeli négyszögletű asztal esetében. - Evés előtt a kihelyezett nedves törölközőben megtöröltük a kezünket, aztán jó étvágyat kívántunk. Mindig a vállunk magasságába emeltük a tálakat és onnan kanalaztunk az evőpálcikával. Ha pedig elégedettek voltunk az étellel, mindent elfogyasztottunk, majd a tálakat és evőeszközt ugyanúgy lehelyeztük, ahogy elénk tették.  Megköszöntük az ételt szóban, illetve hajlással. –
Próbálta finoman mutatni az egész folyamatot, még, ha túlzásba nem is vihette, mert a rögtönzött vacsorára oda kellett figyelnie.
- Igazán úgy értheti meg, ha egyszer átéli, Darmore san! – Mosolyodott el kedvesen. - Látogasson el egy tradicionális teaházba! – Ajánlkozott némi tippel, merre találhat még olyan kiszolgálást, ami tökéletesen bemutatja a szokásait. Biztos volt benne, könnyebben megtapasztalja, ha saját maga vesz részt egy tea szertartáson. Ott nem csak elmondják, hanem részletesen elmutogatják a menetet.
Még bőszen gondolkozott ilyen remek lehetőségen, azonban olyan kérdést szegeztek felé, amire majd nem kiejtett kezéből az egész serpenyőt. Döbbenten ácsorgott a gőzölgő étellel, mert hirtelenjében köpni-nyelni sem tudott a kérdésre. Teljesen egyértelmű lett volna azt mondani a modern világban, ha valaki nem akart éhen halni, akkor bizony rákényszerült elsajátítsa a főzés tudományát. Valamennyire igaz volt esetében is, de nála sokkalta nagyobb szerepet játszott az, hogy imádott a konyhában ténykedni. Viszont, nem volt szokás az országban, ilyen otthonosan mozogjon férfi a fakanál környékén. Nem igazán tudta, mit mondhatna erre, bár úgy érzékelte, hogy vörös óriás nem az a fajta személy, aki visszaélne az információkkal, ha kényes tényeket tudna meg róla.
- Nem, nem igazán megszokott férfi ügyeskedik a teflon serpenyővel. – Tette le a hőálló tartóra a wok-ot, majd somfordált el tányérokért. - Ez…hogy is mondjam, speciális eset, ennyire szeretek főzni! – Keresgélte a megfelelő szavakat, miközben szépen letette az étkészletet és ügyelve vendégére, szalvétát villán az asztalra. - Azaz igazság, hogy a menyasszony nem állt tőlem túlságosan távol. Általában én szoktam a háziasszony lenni a kapcsolataimban. –
Emelt le két poharat és helyezte azt is asztalra. Szándékosan nem magyarázott tovább, hogy legyen ideje megemészteni vörös óriásnak a hallottakat. Addig lefoglalta magát azzal, feltérképezze, milyen üdítőt tudna adni, hacsak nem kér alkoholt. Akadt nála bor szép számmal, mivel sokat kapott ajándékba, de saját maga egyetlen kortyot sem ivott és a lányoknak sem adott belőle.
- Azért, remélem, nem gondolja azt, tényleg azért hoztam fel, mert valamit akarok. – Matatott az üvegek között, még is micsoda lelhető fel nála. - Tény és való, hogy eljátszottam a gondolattal, főleg azok után, sikeresen rádöbbentem a „feljönne egy kávéra?” kérdés, mennyire egyértelmű célzás és vak, aki nem látja, mit dugdos a rejtélyesen kigombolódó ingje alatt, vagy az átláthatatlanul sötét napszemüvege mögött, vagy csúnya morc ráncai alatt…- Olvasgatta bőszen a feliratokat, oda sem figyelt miket magyaráz nagyon lelkesen.
- Száraz, édes, vörös vagy fehér? – Tartott fel találomra két üveget hatalmas kérdőjelekkel feje fölött. Sikeresen le sem esett szórakozott buksijának, fél perccel korábban éppen miről értekezett. Kíváncsian várta, mi lesz vörös óriás válasza, aztán előzékenyen felé tartotta a dugóhúzóval egyetemben.
- Előre leszögezem, hogy én nem iszom! – Tette keresztbe kezeit tiltakozóan. - Egy korty is megárt és ne akarja tudni, milyen vagyok részegen, mert akkor követelni fogom mutassa be, milyen egy macska…az ágyban.-
Köszörülte meg torkát a fejében ciripelő tücsök hadra, megint miket hadovál össze. Gyorsan próbálta inkább az étel felé terelni a szót. Nagyon előzékenyen mutogatott vörös óriásnak, hogy csapjon le rá és szedjen belőle. Nem tudta, náluk mennyire szokás, hogy a házigazda szed, vagy mindenki magának kanalaz, úgyhogy ráhagyta ezt a dolgot.
- Mit gondol? Ehetőnek néz ki? – Érdeklődött izgatottan, vajon mit fog szólni hozná. Nem szerette volna sem megmérgezni, sem olyan ételt legyömöszölni a torkán, ami nem ízlik neki. - Ha nem szimpatikus, ne egye meg! Akkor kitalálok mást! – Fészkelődött nyugtalanul a székén, mi lesz vörös tudós ítélete.
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)

Karakterlap

Hirase Keisei

Ügyeletes naplopó

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Mottó:
"Amit ma megtehetsz azt halaszd holnapra!"

Post szín:
#42668f


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #108 Dátum: 2016. Nov. 12, 16:11:49 »
Az egoista és a mozgáshiányos találkozása
Közeledve a télhez napról napra egyre hűvösebb az idő, többet fúj a szél.. Szóval közeledik az-az időszak, amire találnom kéne, valami otthoni munkát ugyanis nem rajongok a hidegért és a hóért. Most is csak azért tudtam magam rávenni a kimozdulásra, mert pont munkanapom van. A mostani munkám megigényli az elegáns öltözéket ugyanis perpillanat most egy étteremben vagyok pincér és sajnos előírták az inget, zakót meg a nyakkendőt.. Nem az erősségem az elegáns öltözködés sem, de kell a pénz hiszen valamiből meg kell élni.. s az iskola sajnos nem ad pénzt azért ha csak ott ülök.
Sóhajtottam egy nagyot aminek az lett az eredménye, hogy halvány kis felhőcske hagyta el a számat, ami azt jelezte, hogy az eddigi napokhoz képest most van a leghidegebb amit mondjuk éreztem is hiszen nem volt elég a tavaszi kabátom, alá kellett vennem egy kapucnis pulóvert is meg egy sálat is a nyakam köré kellett tekergetnem.. Szerencsére a kezem még bírta a hideget.  De ki tudja meddig lesz ez így..
Benyúltam az egyik zsebembe amelyben előre kockákra tört csokoládé volt elhelyezve, hogy ha már máshogy nem tudom magam boldoggá tenni majd a csokoládé azzá tesz hiszen boldogsághormont tartalmaz.. Bár mostanában valamiért a kedvenc csokoládém se tudja elérni azt, hogy legalább mosolyogjak és igazi mosoly legyen. Ráadásul egyre több ember kerül elő az utcákon így kora reggel.. pedig tök jó lett volna ha nem találkozom egy jószággal sem.
Ahogyan kerülgettem az embereket nem gondoltam semmi komolyra csak arra, hogy bemegyek dolgozni, ott is sok embert fogok látni aztán hazamegyek és olvasok majd iszok egy forrócsokit és lefekszem pihenni vagy ha esetleg előkerül egy lidérc akkor levadászom és utána minden az előbb említett sorrendben megy tovább. Azonban ahogyan ezt elképzeltem ismerős lélekenergiára lettem figyelmes. Kicsit koncentráltam és az egyik ház tetején halad egyenesen előre.. Nem tudtam, hogy hirtelen ki lehet az  akinek ismerős lehet a lélekenergiája és háztetőkön ugrál, de pont ezért kezdett el érdekelni a dolog hiszen nem sok emberrel ismerkedem. A házhoz siettem majd felfele kezdtem el bámulni és amikor megláttam a suhanó árnyak utána kiáltottam..
- Héé Te ott.. – kiáltottam majd mivel több mint valószínű, hogy nem igazán veszi figyelembe a megszólításomat besiettem egy sikátorba ahonnan egyetlen pici nyilat lőttem el másfél méterre tőle..
- Rég láttalak, nincs kedved beszélgetni? – kiáltok ismét oda hátha így biztosan felkeltem a figyelmét.

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 000 / 30 000

Hozzászólások: 192

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 41 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #109 Dátum: 2016. Nov. 12, 16:56:05 »
Az egoista és a mozgáshiányos találkozása
A mai futár kötelességem a szokásosan indult, bár azért sokalltam, hogy kora reggel kéne egy cuccot elhozni az egyik épületből, hogy aztán Noahnak adjam. Szerencsére Mouse és Icarus is velem vannak így a munka annyira még sem olyan nehéz. Szerencsére már túl voltunk a legnehezebb résznél, és már a cucc is nálunk van. Csak hogy mivel drága Icarus barátom figyelmetlen volt így a jó öreg riasztó bekapcsolt, és futásnak kellet erednünk. Mondanom sem kell mindannyian feszültek voltunk, mivel nem elég hogy hideg van, de még hó is, és emiatt csúszós is a talaj, ráadásul a drága üldözőink nem éppen akarják hagyni, hogy csak úgy, megszökjünk előlük.
- A te hibád te dinka! Mondtam, hogy figyelj jobban!
- Jól van már, bocsi, de Speedy is elbaszta ugyan úgy!
- Engem ne keverjél bele!
Szóltam oda Icarusnak, kicsit ingerülten mivel értem, hogy a társaság feszült, de azért valótlant ne mondjon már Mousnek. De azért hál, istennek a társam jobban ismer, így nem dől be ennek a trükknek. Haladásunk során egyszer csak ismerős lélekenergiát érzek, amitől egy kicsikét lankadni kezdett a figyelmem, aminek következtében, hirtelen azt vettem észre, hogy túlságosan a tető szélére érkezem, de szerencsémre Mouse hirtelen megragadja a ruhámat és magához húz.
- Hé! figyelj jobban! Majdnem leestél!
- Bocsi! Csak…. mindegy menjünk!
Mondtam Mousnek majd ezután tovább indultunk. Tetőről tetőre, ugráltunk, és szaladtunk mimnél gyorsabban és fürgébben hogy a drága üldözőink, ne tudjanak a nyomunkba érni. Miután egy újabb háztetőre ugrottunk a társaimmal Mouse hirtelen megállt, majd mi is ugyanígy tettünk. Kicsit körülnézett, majd fejbiccentéssel és mosollyal az arcán jelezte, hogy most már tiszta a terep és miénk a csomag. Hurrá! Mimnél hamarabb leadjuk, annál hamarabb mehetünk is, pihenni! Na, majd Plasticcal lejátsszuk azt a várva várt visszavágót, amivel úgy tartozok neki sakkban! Indultunk is előre, célunk felé. Egyszer csak újra érezni kezdem az ismerős lélekenergiát, de ezúttal még erősebben, majd arra leszek figyelmes, hogy egy lélekölő nyíl szál felénk, ami egyenesen Mouse felé ment.
- BUKJ LE MOUSE!
Gyorsan utána ugrok, nehogy eltalálja. Szerencsére sikerült még ép időben észrevennem a közeledő veszélyt és abban a pillanatban reagálnom, de azért sajnos vagy nem sajnos Mouse ruháját azért sikerült kicsit kiszakítania, az illető íjásznak. Amint gyorsan leellenőriztem jól van, felsegítettem. Mouse amint észrevette ruhájának sérülését, rögtön, ideges lett.
- Melyik barom bastardi, volt ez?!!!
- Szerintem lent keresd a választ….
Mutatom az ujjammal Mousenak az illetőt, aki a sikátornál álldogált. Felismertem a fickót. Ez az a srác, aki segített Pac keresésében. Mondanom sem kell Mouse is egyből felismerte majd, azonnal rá is ordított.
- HÉ TE BASTARDI! VAN FOGALMAD RÓLA HOGY, MEG IS ÖLHETTÉL VOLNA?!!!!
- Nyugi…. nem biztos, hogy direkt csinálta…
- Te csak ne nyugtass engem Speedy, itt az idő, hogy elégtételt tegyek!
- Jól vagytok srácok?!
Icarus eközben gyorsan odaért hozzánk. Fejbiccentéssel jeleztem, hogy élünk és virulunk. Mint az gyorsan kiderült a lent álldogáló srácról, hogy csak azért csinálta, mert beszélni akarna velem. Hát érdekesen jelez az annyi szent, nem fél, hogy esetleg valaki ezt meglátta volna? Mindegy… végtére is szerintem nem baj, ha beszélek egy quincyvel. Bár fura hogy velem akar beszélni. Esetleg talán az apám küldhette ide? Titokban Shinzou katona lenne? Remélem, hogy nem.
- Egy perc és lejövök!
Ordítottam lefelé a fiúnak, majd, levettem a hátamról a zsákot és átadtam Icarusnak.
- Biztos vagy benne Speedy?
- Majd utánatok megyek, amint végeztem ne aggódjatok…
- De hisz fegyvertelen vagy!
- Nem igazán….
Gyorsan felmutattam az angyalszárny keresztemet a belső zsebemből. Amióta az a rohadt kenguru megkeserítette az egyik estémet azóta többször hordom magamnál. A srácok értették a jelzést.
- Vigyázz magadra oké?
- Meglesz. Később találkozunk!
Ezután másztam is lefele a vezetékcsővek és egy két ablakpárkány segítségével, le az utca szintre. Amint megérkeztem gyorsan leporoltam magamat, majd végig mértem a fiút, hogy esetleg nincsen e nála valami más meglepetés, amivel az életemre akarna törni. Bár lehet, csak én vagyok ennyire paranoiás, hogy tartok attól, hogy esetleg megtámadhatnának.
- Maximilian igaz? Remélem jól emlékszem… hogy hogy itt vagy? És egyáltalán miért ebben a szerkóban mászkálsz? Esetleg randi?
Tettem fel a kérdést, hátha ez lehet az oka, amiért kicsíphette magát, bár a quincyk alapjáraton ilyen giccses ruhákban szoktak lófrálni. Legalább is a java része igen.
- Amúgy miért is szeretnél velem beszélni? És miről?
Kíváncsi leszek, miről akar velem ennyire beszélni, ha még egy nyilat is lőtt felém és a társaim felé. Remélhetőleg, nyomos ok, mert azért eléggé mérges vagyok, hogy majdnem eltalálta Mouset. Azért lehetne kicsit óvatosabb…

Karakterlap

Hirase Keisei

Ügyeletes naplopó

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Mottó:
"Amit ma megtehetsz azt halaszd holnapra!"

Post szín:
#42668f


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #110 Dátum: 2016. Nov. 12, 18:22:59 »
Az egoista és a mozgáshiányos találkozása
Mondanom sem kell, hogy mekkora sikerrel járt a nyílvessző kilövéses akcióm. Egyből hallottam már ott lent, hogy valaki kikelve magából magyaráz.
-Nyugalom. Ha meg akarnálak ölni akkor már halott lennél egy ideje. Egyébként meg bocs, téged nem vettelek észre. – mondom a számukra már megszokott stílusomban hiszen így már tudtam, hogy kik ezek. Ők voltak azok akik anno a parkban keresték a társukat.
- Esetleg ha meg akarod bosszulni előre szólok, hogy nem én járnék rosszul..- szólok fel még mielőtt valami meglepetés érjen fentről hiszen vannak olyan elvetemült állatok akik nem tudják, hogy mikor kéne csöndben  maradni, na ez pont olyan egyed volt.  Ekkor hallottam, hogy mondta, hogy egy perc és lent van. Valószínűleg a társait beszéli rá arra, hogy elengedjék azért, hogy beszélgessen velem egy keveset. Mondjuk nem tudom miért ilyen paranoiás szegény vagyis a társai hiszen nem akarom megenni. Megölni sem.. hiszen akkor már halott lenne.. Meg a többi is..
Neszt hallottam ezért felpillantottam és akkor láttam ahogyan a fiú úgy mászik le mint egy pók a falon. Na ezzel sikerült meglepni hiszen a fene se gondolta volna, hogy pókkoma módjára bóklászik le hozzám..
- Óó emlékszel a nevemre.. Te pedig Spiderman vagy Speedy, ugye? – Kérdezek vissza. Tényleg meglepett, hogy emlékszik a nevemre hiszen nem tűnt olyannak se ő sem a bandája hogy kedvelnének és ezért megjegyeznek bármit is rólam.
- Öhm… éppen munkába tartok csak közben megéreztem a lélekenergiádat. – adtam választ a kérdésére. Mi az, hogy randi? Nevetséges feltételezés. nem engedek magamhoz közel senkit sem amíg a bosszúmat véghez nem viszem hiszen ha van egy közeli hozzátartozóm akkor első számú célponttá válhat. Na meg persze nem is igazán vagyok társasági lélek szóval ezt a feltételezést inkább próbálom elengedni a fülem mellett. a másik meg, hogy kora reggel ki lenne az-az elvetemült, aki randevúra menne?
- Unatkoztam meg túl korán indultam el otthonról. Aztán meg mivel holmi jöttment emberkével nem állok le beszélni gondoltam leszólítalak Téged. - Mondtam neki hiszen tényleg így volt vagy legalábbis részben.
- Mond csak. Megtaláltad a bagázsod hiányzó tagját, akit múltkor kerestetek? Meg a többieknek még mindig olyan nagy a szájuk? Üzenem nekik, hogy ha meg akarnak verni azt felejtsék el ha nincs életbiztosításuk. – érdeklődöm majd szólok neki, hogy a közeljövőben ha összefutnánk véletlenül akkor ne legyen a kis pincsiknek nagy a szája mert most már unalmas egy kicsit, hogy csak magyaráznak.

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 000 / 30 000

Hozzászólások: 192

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 41 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #111 Dátum: 2016. Nov. 12, 20:13:17 »
Az egoista és a mozgáshiányos találkozása

- Speedy, mint gyorsaság csak angolul. Amúgy hát nekünk, futároknak sokszor mindenre emlékeznünk kell, különben nem lennénk megfelelőek a „szakmánkban”
Mondtam neki tájékoztatólag. Egy futár, külsőleg csak azt látja az ember, hogy egy csomagot A-pontból B-pontba szálit miközben mások elől menekül, de ebben nem csak a fizikai képesség, és az ügyesség játszik szerepet. Sokszor, az eszünket is használjuk, hogy hogyan jussunk be egy épületbe, van, hogy egy szellőző járat tervrajzát fejbe kell, tartanunk miközben navigálunk, biztonsági rendszer fajtáit felismerni, mint például: nyomásérzékelő, lézerérzékelő, hangérzékelő, ami létezik a világon. És akkor még nem beszéltünk arról, sem hogy a csapattársakkal mennyire jól ki kell jönni és mennyire jól össze kell dolgozni, és ahhoz eléggé nagy önismerettel kell rendelkezni, na meg az egót félre rakni, amit néha Icarus elszokott felejteni, de szerencsére nem olyan sűrűn. Úgy látszik nem csak én voltam az egyetlen, aki megérezte a lélekenergiáját ugyan is Maxi megérezte az én jelenlétemet is! Hát mondhatnám a Quincység egyik nagy hátránya, hogy megérezhet sok mindent. Sajnos vagy nem, hiába van rajtam a karperec, az csak a lélekenergiám szintjét és képességeim nagy részét nyomja el, kivétel ez alól az érzékeimet. Eleve a karperecet így tervezték meg, anno hogy az érzékeken kívül, mindent elnyomjon, hogy ne tudják az illető Quincyt érzékelni, maximum espernek tudják titulálni. Okos kis találmány meg kell hagyni az annyi szent, és ennek a találmánynak hála maradtam még mindig életben. De az viszont kiderült Maxiról hogy dolgozni indult. Így mondjuk, már érthetőbb volt a dolog. Hülyének is néztem volna, ha ilyenkor megy el randizni bár a randi nincs, időhöz kötve mikor lehet, legalábbis azt hiszem….
- Ááá értem. Gondolom, valamiféle pincér lehetsz vagy… bárpultos esetleg? Mármint a ruhádra nézve ilyen helyeken dolgozhatsz. Asszem… akkor jól gondoltam, hogy téged éreztelek. Majdnem le is estem a tetőről, bár ez nem a te hibád, hisz ez egy velejáró dolog az emberrel, ha különleges.
Remélhetőleg nem tudja rólam, hogy Quincy vagyok, szóval felveszem a szokásos „különleges képességekkel megáldott fiatalembert”.
- Ooo értem… hát amint láthattad én sose unatkozom. Most is korán kellet kelnem egy fontos munka miatt, szóval át tudom érezni. Bár a fickónak eléggé gáz napja lesz, amint a csomag eléri a célt. Szóval jah… szívás neki!
Mosolyogtam is erre, hiszen a fickó, akitől éppen elloptunk egy fontos dolgot az konkrétan a pozíciójának eltávolításával fog járni. A kis rohadék megkapja a magáét! Kellet neki korrupt dolgokat művelnie, de hát, ha a rendőröktől el tud bújni, egy idő után egy futár így úgy is ki fog tojni vele. És hát nekünk az a feladatunk részben hogy az ilyen szemétládákat móresre tanítsunk. Bár igaz az Éjszakai Sas is ugyanezt teszi csak ő durvább módszerrel. Mi inkább maradunk a saját emberibb megoldásunkkal, amivel élünk.
- Hát végül sikerült megtalálnunk a srácot, eléggé rossz állapotban volt, de legalább életben van. Már tovább tudja folytatni a munkáját, és hamarosan meg is fog, házasodni! Szóval lassan búcsúzunk is tőle, mint futártól, de hát, aki megtalálja a párját, hát azt nem akadályozhatjuk meg. Miért is akadályoznánk meg? Szabad ember, azt tesz, amit akar! Mouse és Icarus? Hát, ahogyan beszéltél hozzájuk ne is csodálkozz. Ők semmit nem ártottak neked te pedig lekezelő stílusban beszéltél velük. Emlékszel, amit mondtam neked? Hogy hasonlítasz az apámra és hogy ő egy valódi szörnyeteg? Hidd el nem azért mondtam, mert beszólni akartam volna csupán megértetni veled hogy attól, mert valaki csak egy ember nem feltétlenül ér kevesebbet. Ha ők nem lennének én valószínűleg az utcán végeztem volna.
Hát igen, ha Mouse Icarus és legfőképpen Noah nem lenne, akkor nekem már reszeltek volna. Szerencsére ők itt vannak nekem és segítenek. Mi már egy család vagyunk, jóban-rosszban összetartunk és képesek lennénk akár feláldozni az életünket a másikért. Imádok futár lenni! Ilyen az álom meló, az álom élet! Maga a megtestesült szabadság, korlátok nélkül!
- Amúgy meg ne bántsd őket. Mivel ők a családom. És én nem szeretem, ha a családtagjaimat bántja valaki már meg ne sértődj. Viszont ha már így összefutottunk kérdeznék tőled valamit. Egyedül élsz? Vagy van családod is? Meg úgy amblock, mint quincy, mivel töltöd javarészt az idődet?
Tettem fel a kérdést neki. Nem árt, ha kapok, tőle infókat saját magáról hátha kideríthetem, nem dolgozik e esetleg az apámnak. Bár ha neki dolgozna valószínűleg ki is nyírt volna, már ha engedném persze. Attól még hogy elzárom az erőmet egy szempillantás alatt, fel tudom oldani, hogy, bevessem a képességeimet. Remélem, hogy tényleg csak beszélni akar velem…

Karakterlap

Hirase Keisei

Ügyeletes naplopó

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Mottó:
"Amit ma megtehetsz azt halaszd holnapra!"

Post szín:
#42668f


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #112 Dátum: 2016. Nov. 12, 21:06:21 »
Az egoista és a mozgáshiányos találkozása

- Ahh Speedy, mostmár tisztán emlékszem. – mondom komoran amikor elmagyarázta, hogy hogyan is hívják és még azt is elmagyarázta, hogy milyen nyelven van. Milyen kis aranyos mondjuk arra nem igazán voltam kíváncsi, hogy milyen eredetű a beceneve meg, hogy miért kapta, de mondjuk most nem tűnt nekem olyan gyorsnak, hogy illjen hozzá a becenév, de biztos van valami oka..
- Jelen álláspontom szerint pincérként dolgozom, az előző munkahelyeimről a folytonos késések és kimaradások miatt sajnos eltávolítottak meg volt olyan is ahol nem igazán akartak kifizetni ezért én magam hagytam ott. Nem egy álom munka, de egész jól fizet. – magyarázom el neki a jelenlegi foglalkozásomat és lehet, hogy kicsit túl sokat mondtam, hogy miért is dolgozom pincérként, de hát na. Ritkán beszélek bárkivel is így néha valakivel meg kell osztanom. Meg úgyse fogok olyan sűrűn találkozni vele szóval nem baj ha ilyen dolgokat megosztok vele. Sóhajtottam egy nagyot amikor azt mondta, hogy majdnem le is esett de nem az én hibám. Kicsit morcos is lettem volna ha megpróbálja rám sózni a dolgot hiszen én csak a társát lőttem le majdnem véletlenül, ami igazából lehet, hogy nem is lett volna akkor probléma hiszen legalább nem magyarázott volna utána.
- Tényleg te valami futár vagy.. Mondjuk többet nem is tudok a foglalkozásodról, de ahogyan hallgatom nem is fogok hiszen eléggé titkosnak tűnik a hadművelet. – magyarázok neki miután kitért arra, hogy sok dolga van meg, hogy szarul fog járni a pasas. Kíváncsi lettem, hogy kiről van szó meg az is érdekelt, hogy miért lesz neki olyan szar, de nem voltam benne biztos, hogy elfogja nekem mondani hiszen belső információnak minősül én pedig nem igazán vagyok benne a belső körökben és nem is áll szándékomban oda tartozni.
- Na akkor gondolom volt ünneplés miután megtaláltátok és rendbe jött. Megnősül? Ejha.. akkor még szerencse, hogy előkerült meg, hogy életben is van. – mondom mintha érdekelne a dolog. De sajnos nem így van. Nem tudnék félredobni mindent egy nőért.. Valahogy fontosabbnak érzem azt amit csinálok mint, hogy megnősüljek.
- Pedig semmi bántót nem mondtam csak a megszokott stílusomban beszéltem ahogyan most is. Ami pedig azt illeti, hogy hasonlítok az apádra. Nos, valószínűleg Ő is fontosnak tartja a Quincy lét lényegét mint más egyebet. S kikérem magamnak. Engem csak akkor irritálnak ténylegesen az emberek ha vadászom hiszen egy átlagos ember, aki még nem is látja a lidérceket a hátráltatáson kívül mást nem tud. Csak egy két lábon rohangáló céltábla. Persze ahány ember annyi nézőpont. – mondom kicsit ingerülten azok után, hogy az apjához hasonlított ismételten akit pedig szörnyetegnek tart. Miért lennék szörnyeteg ha fontosabbnak tartom a Quincy létforma fenntartását és a fajunk életben tartását? Ezt soha nem fogom azt hiszem megérteni..
- Ismételten jelzem, hogy semmi bántót nem mondtam és semmi olyat nem tettem ami bántásnak minősülhetne. Ugyanis ha én bántok valakit az általában meghal. :roll: - mondom majd sóhajtok egy nagyot.
- Egyébként meg amíg nem ártanak nekem vagy valakinek fizikálisan addig nem is fogok hozzájuk nyúlni. A munkátok pedig egy másik dolog azt nem számítom bántalmazásnak. – magyarázok nyugodtan majd beletúrok a hajamba.
- Ami pedig engem illet. Lassan fél éve egyedül élek. Magamat tartom el ezért is dolgozom. Mindemellett iskolába járok. Ami pedig a családomat illeti.. Apám halott anyám számára pedig én vagyok halott. Remélem kielégítő választ adtam. – mondom ismételten komor arccal. Ez számomra nem a legkedvezőbb téma, de ha egyszer megkérdezte akkor muszáj válaszolnom.
- Quincyként az időtöltés.. a munkán és az iskolán kívül szabadúszó lidérc gyilkos vagyok ugyanis felesküdtem a lidérc létforma eltörlésére. – folytatom a mondandómat az érzékelten arckifejezésemmel. Szemeimmel kicsit hunyorítani kezdtem Speedyre.
- Mondd. Miért titkolod azt ami vagy? Szerintem az élet legszebb ajándéka az, hogy Quincyként jöhettem a világra. Te pedig titkolod mintha egy szégyenfolt lenne..- ezt már lekezelően mondtam ugyanis nem szeretem ha valaki letagadja azt ami.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 12, 21:19:10 írta Maximilian Stoltz »

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 000 / 30 000

Hozzászólások: 192

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 41 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #113 Dátum: 2016. Nov. 12, 22:08:26 »
Az egoista és a mozgáshiányos találkozása

Szóval pincér. Elsőre eltaláltam! Ez után Maxi elkezdte magyarázni, hogy miként is kezdte meg a karrierjét. Hát igen nem könnyű munkát találni egy diáknak, de hát ez van. Végül is az életben sokat kell teperni, azért amit szeretne az ember! Mikor elkezdtem mesélni, hogy éppen mennyi dolgom van jelenleg, eszébe jutott neki hogy konkrétan mi is a hivatásom. Bár szerintem a jel sokat mondhatott volna neki, ami a kabátomon látszik, ami lényegében a futárok jele. Lehet csak nem figyelt eléggé, meg hát kora reggel van ilyenkor az ember jóval tompább. Miután kitértem arra, hogy a társunk igen is megmenekült, ép és egészséges, és hogy még házasodni is fog, eléggé meglepettnek látszott a fiú, bár valahol úgy érzem, nem nagyon érdekelheti a dolog, legalábbis a testtartásából ezt veszem ki, de lehet, tévedek, és csak a reggeli időszak miatt én is tompább vagyok a kelleténél és nem veszek észre apróbb dolgokat.
- Hát igen, volt ünneplés nem is kicsi!
Mondtam neki nevetve, reagálva a válaszára. Mikor elmondtam neki viszont hogy mi futárok voltaképpen legalábbis Icarus és Mouse számomra családtagok, és hogy nem hagynám, hogy bármi bajuk essen, vagy esetleg ártani akarna e nekik, elkezdet védekezni a srác hogy ő semmi bántót nem mondott, és ráadásul nem akar nekik ártani addig, míg esetleg ellenkező esetben a társaim akarnának neki ártani.
- Ők sosem ártanának, másnak csak annak, akik megérdemlik. Mint például egy zsaroló, korrupt üzletember, vagy esetleg egy zaklató. Általában velük szoktunk eléggé kicseszni.
A kicseszés alatt általában vagy börtönben végzik, vagy egy életre elveszti az illető a vagyonát. Már pedig erre többször volt példa. Volt, akit a hírekben megemlítettek, hogy hirtelen minden vagyonát elvesztette. Ha tudná ez a srác, hogy pont mivoltunk az oka a legtöbb csődnek… szerintem menten előkapná az íját és távolságot tartana tőlem ne, hogy az ő vagyonát is elvegyem. Kétszer azért megismételte, hogy nem mondott nekik semmi bántott, amit eléggé kétlek, csak ezek szerint nem veszi észre. Nem fogok vele ezen vitázni, hiszen minek? Úgy is csak az időmet pazarolnám vele. Ezután elkezdte mesélni a jelenlegi helyzetét. Hát mit ne mondjak, egyenesen sajnálom a srácot, hiszen nem lehet könnyű. Jelen esetemben is majdnem ugyan ez a helyzet csak éppen fordítva, hogy az apám él, és minden erejével azon van, hogy elkaphasson, a hadseregével együtt. Szóval jah… meg tudom érteni. Nem könnyű ilyen terhet cipelni. Ám bár nem mutatom felé, hogy mélyen sajnálom őt, de azért belegondolni, hogy mennyi éven át lehetett egyedül úgymond nem csodálom, hogy eléggé ellenséges másokkal szemben. És hogy ezt észre sem veszi. Quincyként mint kiderült szeret lidérceket ölni. Legalább is eddig csak olyanokat ölt és nem Shinigamikat. Bár igaz, ha nem is említette őket attól még lehet, hogy vagy megtette már csak nem beszél róla, vagy eleve benne van a vágy a bosszúra, hogy Shinigamikat öljön. A legtöbb Quincy nem éppen csípi őket, ami persze érthető, de botorságnak tartom, hogy egy régen történő esemény miatt ekkora haraggal másokon ártson valaki. Nem csoda hogy a quincységemet ilyen módon szégyellem. Hirtelen aztán Maxi kérdése eléggé meglepett. Tudja, mi vagyok? Egyáltalán hol és mikor jöhetett rá? Pedig igyekeztem minden erőmmel titkolni ezt. Lehet, csupán úgy gondolja mintha én is az lennék? A karperec rajtam van, tehát csak az lehet a magyarázat, hogy amikor kerestük Pacot és mikor használtam a képességeimet megláthatta. Vagy esetleg érezhette…. vagy talán csak hisz annak a Shinigaminak aki egyből rám mondta hogy Quincy vagyok. Fura hogy meg tudta érezni az annyi szent. Lehet, hogy a karperec nem működik némelyik Shinigaminál? Fura végülis….
- Nem tudom, miről beszélsz…. én nem vagyok Quincy…. max hallottam rólatok, de biztosan állíthatom, hogy nem vagyok az. Ember vagyok! Szabad ember! Futár, aki az életét kockáztatja, hogy mások biztonságban érezzék magukat, esetleg másokon segítsek! Nem titkolom azt, ami vagyok. Miből gondolod, hogy egyáltalán Quincy vagyok? Látsz nálam bármi erre utaló jelet?
Tettem fel neki a kérdést. Igyekeznem kell valahogyan az inkognitóságomat megőriznem, mert nem éppen jó, ha tényleg megtudná mi is vagyok! Lehetséges volna, hogy ő egy Shinzou katona? Ajánlom, hogy nem, különben bíz, isten megvédem magamat!
- Amúgy is… ha az lennék, az erőmet nem gyilkolásra használnám. Hanem mások védelmére. Sose ártanék annak, aki ártatlan. Jó persze a lidércek teljesen mások azt elismerem, de akkor sem gyilkolnék meg egy embert, ha nekem ártana. Sose öltem, és nem is fogok. Az én kezem tiszta marad!
Jelentettem ki ezt határozottan. Sose fognék senkire sem fegyvert, nem ölném meg azt, aki esetleg ártana nekem, mert avval nem leszek jobb a másiknál. Hiába vagyok Drake Shinzou fia, én belőlem sose lesz hóhér, az annyi szent!

Karakterlap

Hirase Keisei

Ügyeletes naplopó

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Mottó:
"Amit ma megtehetsz azt halaszd holnapra!"

Post szín:
#42668f


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #114 Dátum: 2016. Nov. 13, 11:55:24 »
Az egoista és a mozgáshiányos találkozása

Drága barátom kezdte a mentegetőzést, hogy a barátai sem ártanak senkinek csak azoknak akik megérdemlik mint például a zsarolók meg miegyebek, de ez engem nem érdekelt. Hiszen ameddig nekem nem tesznek keresztbe az sem érdekel, hogy élnek e vagy sem.  Mondjuk azt sem értem, hogy Ők miben különböznek más gaztevőktől hiszen ugyan úgy rosszat tesznek mint az akit meg akarnak buktatni hiszen betörnek, lopnak.. meg ilyenek.. ami akárhogy is nézzük egyáltalán nem törvényes.. Mondjuk néha egy két vadászatnál vannak nekem is törvényellenes húzásaim, de valamiért soha nem szegődik senki a nyomomba..
- Annyira ellenkezel, hogy biztosan sikerült rátapintanom a lényegre. S egyébként.. a múltkor azért kerestelek fel és mentem oda  hozzád mert Quincy lélekenergiát éreztem. Most viszont mintha megváltoztattad volna vagy nem tudom. Csak ismerős érzés volt mintha már tapasztaltam volna ezt a lenyomatot azonban most valamiért még abban sem vagyok biztos, hogy ember vagy. Tehát.. miért próbálod elrejteni azt ami vagy? Hiszen ennyire  senki sem tiltakozik ha valaki valótlant állít róla. Ráadásul az arcodon is látszik, hogy kétségbe estél. – mondom komor arccal majd eleresztettem egy mosolyt. Ami egy kicsit talál ördögien hathatott hiszen nem sok ember mosolyog miközben valószínűleg leleplezi a másikat.
- Nekem nyugodtan elmondhatod hiszen én is Quincy vagyok és az csak jó ha minél többen vagyunk.. hiszen nem tudom, hogy neked mesélték e, de a halálistenek kiirtották a fajunkat 200 évvel ezelőtt. Vagyis megpróbálták megtenni.. – mondom büszke arckifejezéssel azt a részt, hogy csak megpróbálhatták.
- Ami pedig az erőt illeti. Van erőm embert eddig mégsem öltem. Pedig megtehetném hiszen van elég erőm hozzá mégsem teszem meg attól függetlenül, hogy báboknak tartom Őket akiket igazából a mi világunk vezetői cibálnak össze vissza. – mondom komoran hiszen jött azzal, hogy a gyengéket védené ha lenne ereje meg így meg úgy.
- Ami pedig a gyengék védelmét illeti. Az ha valaki nem tudja magát megvédeni borzalmas.. Hiszen ha mindig más háta mögé bújik soha nem fog megerősödni. S mint az állatoknál itt is kártékonyak a gyenge egyedek. – mondom még komorabban attól függetlenül, hogy valószínűleg elég sértő lehet ez másokra nézve.

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 000 / 30 000

Hozzászólások: 192

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 41 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #115 Dátum: 2016. Nov. 13, 14:41:07 »
Az egoista és a mozgáshiányos találkozása

- Már megmondtam nem vagyok Quincy.
Jelentettem ki még egyszer miután a fiú kijelentette, hogy rá tapintatott a lényegre. Sajnos igaza van ebben, de muszáj egyszerűen tartanom az inkognitóságomat. Ilyen fajta információ birtokában bárki is jut, és titokban tartja, ha az üldözőim megtudják, hogy ki is tud, rólam egy csöppnyi hasznos infót menten elkapják, és addig fogják kínozni, míg nem árul el rólam információkat. Már pedig az ő biztonsága érdekében is, most játszanom kell, a „nem vagyok quincy”-t mert kitudja, mibe keveredne bele.
- Hidd, el ember vagyok! Ugyanúgy vérzem, mint egy ember, ugyanúgy érzek, is mint egy ember, nem különbözöm tőlük. Max jók az érzékeim. De ez csak a lélekenergiám miatt van. Különleges adottság. Egy jó barátom mesélte is hogy teljesen máshogy van a világ, mint ahogyan azt sokan ismerik. Tőle tudom, hogy mire vagyok képes, és meg tanultam használni.
Természetesen csak hazudok neki, hiszen aki megtanított mindenre, az apám volt, mikor edzetett engem és a húgomat, hogy méltó Quincy harcosokat faragjon belőlünk. Mondanom sem kell, ugyan nagyon hasznos dolgokat tanított meg nekem, de az-az eszme, amit viszont belém akart erőltetni, a hátamon se kívánnám. Mi értelme ölni a Shinigamikat egyáltalán? Egy olyan dolog miatt, ami már régen történt? Mi a fenének kell ezt folytatni?! Ahogyan azt várhattam volna a fiú elkezdte mesélni, hogy ő is Quincy. Nem mondod Sherlock, már akkor tudtam mi vagy mikor először találkoztunk! Na, mindegy. És igen, ő is arról kezdet beszélni, amiről apám is papolt éveken át, hogy a Shinigamik ki irtották majdnem a Quincyket, a csodás népünket. Komolyan néha tényleg azt kezdem érezni, hogy legszívesebben lennék halálisten, vagy sima ember, mint Quincy. Folyton a bosszú, az ölés, és hogy mi többek vagyunk másoknál. Ez egyenesen beteges!
- Bármit is tettek a fajoddal igazán sajnálatos dolog. De ez a történelmetek része már. Szerintem tovább kéne lépni, mint sem hogy avval foglalkozni mi történt nem? Már, mint, érthető az ellenszenv, amit a halálistenek iránt érezhetsz, de a haragot inkább el kéne engedni szerintem. És tovább lépni.
Hátha hasznát venné a tanácsomnak, mert ez a harag, amit érezhet, a halálistenek iránt csak rossz irányba terelné őt. Anyám mindig is hitt a szeretet erejében. Fura hogy képes volt apámhoz hozzá menni, teljesen az ellentéte volt. Míg apám gyűlölte a Shinigamikat, anyám Quincy létére szerette őket, és nem kezelte másképp. Inkább bízott bennük, és ha kell segített is nekik. Lehet, hogy apámat próbálta már rá beszélni arra, hogy esetleg tovább lépjünk? Ezt sose fogom megtudni. De az biztos, hogy voltak vitáik. De mindig meg volt bennük a szeretet egymás közt. Apám tudta szeretni anyut azt elismerem. Van szíve neki is, csak… valamiért mindig úgy éreztem mikor a közelében voltam, hogy olyan kőszívű, és hideg… mondjuk, most már nem csodálom, ha apám utálna is. Főképp, azért mert elszöktem otthonról. De jól is tettem. Nem leszek hóhér! Nem leszek gyilkos!
- Mindenki szabad akaratból cselekszik. A barátaim is szabad akaratból azok akik, akárcsak én is. Nem irányít minket senki. És nem is fog. Mi futárok szabadok vagyunk, és inkább halnánk meg a szabadságunk érdekében, sem hogy uralni akarjon minket valaki, és ez ugyan így igaz az itt lévő emberekre is!
Mondtam ezt a fiúnak újfent kijelentve. Nem is értem, hogy gondolhatja azt, hogy a legtöbb itt lévő embert irányíthatja valami felsőbb hatalom. Ez baromság! Persze vannak hatalmas erővel bíró lények, de erre vannak a halálistenek, vagy a quincyk hogy megvédjék őket! Nem pedig uralni! Aki erre vetemedne, mert megtehetné az nem több mint egy gazember, akit haladéktalanul le kell állítani!
- Én úgy gondolom, a gyengéket igen is meg kell védeni! Különben mi értelme lenne az erődnek? Attól mert valaki gyenge, nem kevesebb! Csupán így születtek! Vegyük például Mouset, vagy Icarust. Ők egy lidérc ellen valószínűleg meghalnának. Ebből a szempontból gyengék. Viszont ha egy nagyhatalmú és vagyonnal rendelkező fickót le kell buktatni, és börtönbe vitetni, hogy megfizessen a tetteiért, akkor semmi esélye nincs annak az embernek, aki oly nagy vagyonnal rendelkezik. Mert megvan hozzá az eszük és a tudásuk ahhoz, hogy egy korrupt gazfickót rács mögé jutassanak. Lehet, hogy a magunk módján csináljuk, de legalább nem ártunk az ártatlanoknak. A gyengék nem kártékonyak. Ők emberek, és nem mindegyikük egy gazfickó szemétláda!
Próbálom valahogy megértetni vele az álláspontomat, de lehet, hogy nem nagyon akarja ezt elfogadni tőlem. Lehet, azért mert ezt egy quincy szájából lehet sose hallotta. Bár remélem, nem hiszi tényleg száz százalékban, hogy én egy quincy vagyok.
- Ítélj el, ahogy csak szeretnél. De én tartani fogom magamat ehhez az álláspontomhoz, bármennyire tetszik e vagy sem. Én hiszek a szeretet erejében, ahogyan anyám is hitt ebben.
Jelentettem ki büszkén mikor kitértem a szeretet erejével kapcsolatban. Büszke voltam arra, hogy anyám quincy létére, sose gyűlölt senkit. Remélhetőleg ezt a fiú meg tudja érteni majd….

Karakterlap

Hirase Keisei

Ügyeletes naplopó

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Mottó:
"Amit ma megtehetsz azt halaszd holnapra!"

Post szín:
#42668f


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #116 Dátum: 2016. Nov. 13, 17:40:45 »
Az egoista és a mozgáshiányos találkozása

Enyhén szólva kezdett idegesíteni ahogyan Speedy ellenkezett. Szinte a világon létező összes indokot felhozta, hogy miért nem Quincy hiszen múltkor én azt éreztem, hogy Ő az. Most tény egy kicsit más, de le merem fogadni, hogy valami nem stimmel ezzel a nagy ellenkezéssel hiszen miért tiltakozna ennyire valaki ha nincs titkolni valója?
- Jó.. akkor tegyük fel, hogy nem vagy Quincy. Akkor viszont miért hasonlítasz az apádhoz, aki állítólag olyan mint én? Kikkel szemben ellenszenves? A négerekkel? Az fehér bőrűekkel vagy kikkel? – kérdezem ingerülten bár próbálom leplezni hiszen annak nem lesz jó vége ha idegből kezdünk el vitatkozni egymással hiszen a végén sokkal rosszabbra fordulhat a helyzet, ami akárhogy is nézzük senkinek nem lenne előnyös.
- Tényleg sajnálatos. Szóval most azt várod el tőlem, hogy próbáljam meg elfeledni azt, hogy nem csak a fajtámat hanem azon belül a felmenőim egy részét is kiirtották az önkényesen döntő halálistenek? Valahogy nem tudok belenyugodni abba, hogy ezek csak gondolnak egyet és elkezdenek kiirtani másokat. – mondom nagy beleéléssel. Mondjuk ezt pont én mondom aki a lidérceket akarja eltörölni a földről, de ha útba esik akkor a halálisteneket is megleckéztetném és adnék egy kisebb emlékeztetőt.
- Szóval meg kell védeni egy gyengét. Rendben. tegyük fel, hogy van egy személy, aki gyenge te pedig meg akarod védeni egy fegyveres rabló ellen aki fegyvert szegez rátok. Miként oldod ezt meg az úgynevezett szeretet erejével? Odamész és megöleled? Vagy kedves jelzőkkel illetted abban reménykedve, hogy nem fog lelőni? Aztán puff lelő, meghalsz.. Aztán pedig lelövi a gyengét is mert szemtanú. Tehát.. meghalsz a semmiért hiszen így is-úgy is meghal. Igenis szükséges az erő amivel elsősorban magunkat védjük meg. S ha magunkat mindentől meg tudjuk védeni akkor elkezdjük ritkítani a veszélyt okozó forrásokat ezáltal védve a gyengéket. – fejezem be a szónoklatomat egy szerény mosoly kíséretében meg egy na látod én megmondtam arccal.
- Ami pedig az embereket irányító tényezőket illeti. Miért nem irányítják a természet feletti vezetők az életüket? Bármikor dönthetnek arról, hogy ki él és ki nem. Ráadásul az Ő döntéseik nagyban kihatnak a közemberekre is. Mint például a Quincyk kiirtása is ami az állítólagos egyensúly megóvása volt, hogy ne pusztuljon el a világ. – morgolódok majd kicsit morcos tekintettel nézek a fiúra, hogy lássam miként reagál a dologra.

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 000 / 30 000

Hozzászólások: 192

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 41 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #117 Dátum: 2016. Nov. 14, 15:58:11 »
Az egoista és a mozgáshiányos találkozása

A fiú szemmel láthatóan biztos abban, hogy én quincy vagyok. Basszus…. már pedig ez nem jó! A végén még bajba keveri saját magát! Gyorsan körülnézek, egy kicsit nehogy esetleg hallana valaki minket, vagy nem figyelnek éppenséggel. Ahogyan a szememmel végig pásztáztam a környéket, sehol nem láttam erre utaló jelet. Az érzékeimmel is próbáltam körül sasolni hogy esetlegesen nincsenek e rajtunk kívül valakik a közelben, de semmiféle magas lélekenergiával rendelkező egyént nem éreztem. Amint megbizonyosodtam ebben és végig hallgattam a fiú monológját, bele kezdtem az én beszédembe.
- Azért mondtam azt, hogy hasonlítasz az apámra, mert úgy veszem ki a szavaidból, hogy téged csak a saját fajtád számít, de mások élete, akik nem quincyk, az ő életük egy fabatkát sem ér.
Jegyeztem meg a fiúnak, majd egy kis szünet után folytattam.
- Ahogyan vélekedsz, pontosan ugyan azt a hibát követed el, mint a shinigamik. Ők is elítéltek egy népet, és a vége mi lett? Népirtás. És miből következett? Mert elítélték őket. Elismerem, hogy a shinigamik tette nem volt helyes, hisz egy teljes nép kiirtását én is ellenezném. De ha bosszúból elkezdenénk most shinigamikat ölni azzal mivel lennénk több náluk? Mit érnénk el vele? Megmondom… semmit! Mivel ha ugyan ezt tennénk, azzal csak azt mutatnánk meg nekik mennyire igazuk volt abban, hogy a fajtádat ki kellet irtani. Ami történt, megtörtént ezen nem lehet már változtatni!
Bármennyire is nehéz, de el kell fogadnia ezt a tényt, hogy a múltat hiába is emlegeti nem lesz jobb. Anyám szerint a quincyknek az újrakezdést kellene tenniük és minden erővel abban lenni, hogy normális életet éljünk. Az erőnk az ő mondása szerint egy olyan kiváltság egy olyan pajzs, amit arra kell használni, hogy mások védelmére, kelljünk. A quincy az emberiség védőpajzsa, olyan egyének, akiknek arra kellene felesküdniük, hogy, megvédjék az ártatlanokat, védjék a békét. Apám ebben az elméletben valamilyen szinten osztozott, csupán annyi különbséggel hogy igazságot is kell tenniük a quincyknek. Célozva ezzel, hogy a Shinigamikat meg kell torolni, azért hogy még egyszer ne tegyenek meg hasonlót. De ez a megtorlás, amit kér… a mai napig nem tudom kiverni a fejemből azt az esetett, amikor a próbatételem volt. Egyszerűen nem mertem megtenni, nem vitt rá a lélek…
- Ha valaki fegyvert ránt habozás nélkül lefegyverzem, de nem ölöm meg. Megsemmisíteni, és megállítani valakit két különböző dolog. Nyilván nem kedves szavakat intézek az illető felé, mikor harcra kerülne a sor, de kizárólag csak lefegyverezném az illetőt. Megölni valakit, gyilkosság, bármennyire is lenne nemes. Élőlényt ölni bűn.
Noah sokszor kitért erre a részre, hogy mi futárok sose ölünk, bármennyire is kerülnék szorult helyzetbe. Idézve szavait „Inkább halj meg tisztakézzel, mint mocskossal”. Az ölés tabu. Ha egy lidércet kell elpusztítani az már más, mivel legalábbis ahogyan anyám mondta, a lidércek olyanok, akik már meghaltak, és szenvednek. A megváltásuk a mi nyilaink vagy a shinigamik pengéi. Nekünk quincyknek ilyenkor azt kell tennünk, hogy a lidérc fájdalmát, és szenvedését szüntessük meg véglegesen. Milyen kár viszont hogy mi tényleg elpusztítjuk a lidérceket… bár csak mi is képesek lennénk arra, amire a shinigamik is, hogy a túlvilágra tudnánk őket küldeni. Akkor talán nem lett volna ez a népirtás sem, és a családom is békében élne, nem irtaná a shinigamikat.
- Ami pedig a szeretet erejéről mondtál, én nem becsülném alá.
Jegyeztem meg, hiszen már tapasztaltam, hogy mikre képes az ember, ha a szeretet hajtja. Még magamon is meglepődtem mire voltam képes… szinte éreztem, ahogyan anyám lelke mind végig mellettem volt. Mintha fogta volna velem együtt az íjamat. Minden rezzenésem, mozdulatom, szinte mintha az övéi lettek volna… mintha… bennem lett volna… lehet Noahnak igaza van avval, kapcsolatban, hogy akiket nagyon szeretünk, azok mindig ott maradnak a szívünk mélyén... a, kérdés csak az, hogy Maxi vajon mikor fogja ezt ő is belátni?

Karakterlap

Hirase Keisei

Ügyeletes naplopó

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Mottó:
"Amit ma megtehetsz azt halaszd holnapra!"

Post szín:
#42668f


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #118 Dátum: 2016. Nov. 14, 16:21:13 »
Az egoista és a mozgáshiányos találkozása

- Igazából nem azt mondtam, hogy mások élete hidegen hagy. Csak nem veszem számításba Őket abban a világban amiben harcolni kell a lidércek ellen és rettegnie kell bizonyos fajoknak attól, hogy a halálistenek úgy döntenek, hogy veszélyforrások ezért kiirtják őket vagy legalábbis megpróbálkoznak vele.- mondom kicsit ingerülten hiszen az élet nem olyan dolog amit semmibe lehet venni. Szimplán a harcban nem lehet a közemberekre számítani, csak útban vannak hiszen még látni se látják azt ami az orruk előtt van mert nincs meg bennük az erő amivel akár a saját életüket védhetnék meg bizonyos tényezőktől. Speedy világszemlélete pedig kicsit különösnek bizonyult számomra hiszen szerinte mindent meg lehet oldani a szeretettel illetve az erőszak elkerülésével.
- S nem azt mondtam, hogy kiirtom a halálisteneket. Hanem megleckéztetném őket, hogy nem dönthetnek kényük kedve szerint mások életéről, hogy élhetnek e vagy sem. Hiszen állítólag az emberek védelme a céljuk részben. A Quincyk is emberek akik fejlesztették magukat azért, hogy felvehessék a harcot szintúgy a lidércek ellen. – reagálom le a monológját amiben azt taglalja, hogy ha bosszúból kiakarom irtani a shinigamikat akkor igazából ugyan abba a hibába esek. De én nem is azt mondtam hanem egy kicsit megszorongatnám őket és ha kell szankciókat vezetnék be amivel talán nagyobb eséllyel élhetnének tovább a Quicyk vagy a veszélyeztetet fajok akik rettegnek attól, hogy valaki kiirtja őket mert ahhoz van kedve.
- Szóval lefegyverzed. S mi van akkor ha nem vagy elég gyors? Mi van ha hamarabb mozdul mint Te.. s nem tudod se magadat sem az áldozatot sem megvédeni aki azért kuporodik a háttérbe mert nincs meg az az icipici erő sem benne amivel Önmagát védhetné meg..- próbálom még jobban rávezetni az én nézőpontomra hátha megérti az én gondolkodásmenetemet is megérti nem csak a sajátját akarja rám erőszakolni. Én nagyjából értem mire gondol, de nem engedhetem meg magamnak, hogy elgyengüljek mert akkor elég ha bal lábbal kelek fel és végem..
- Szeretet ereje.. ugyan már. Hol volt a szeretet ereje amikor az apámat a szemem láttára harapta ketté egy lidérc? Vagy hol volt a szeretet ereje akkor amikor elkezdték kiirtani a Quincyket? Ha olyan erős a szeretet akkor miért vannak folyamatos csatározások alapból a szimpla emberek között? Ők is ugyan úgy háborúznak csak éppen egymással.. – morgok és próbálom nem elveszíteni a hidegvéremet. Egyre jobban kezd idegesíteni a dolog hiszen nem igazán találkoztam eddig ilyen kedves felfogású emberrel aki szerint a szeretet mindent megold meg blablabla

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 000 / 30 000

Hozzászólások: 192

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 41 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #119 Dátum: 2016. Nov. 14, 17:06:27 »
Az egoista és a mozgáshiányos találkozása

Bármennyire is igyekszem, az álláspontomat megmagyarázni úgy érzem, süket fülekre talál. Úgy néz ki Maximilian teljesen elveszett. Legalábbis én így érzem. Nem lehet mit tenni, így az lesz a legjobb, ha ezt a vitát a lehető leghamarabb zárom le. Van igazság, amit mond, és teljesen helytálló, és érthető ez a hozzáállása de, a cselekedetek, amiket meglép, annak súlyos árai lesznek. Mondjuk, talán ha futár lenne, lehet, másképp vélekedne. Vagy ha apámmal nézne, farkas szemet lehet, belátná, hogy az út, amin végig megy, nem éppen kifizetődő. Ő is arra a sorsa fog jutni, mint azok a Shinzou katonák, akik letették a próbát. Érzéketlenné válnak egy idő után, csak a kötelesség fogja őket hajtani, és ha kell, megszegik még azt a szabályt is, hogy ember ellen ne fogjanak fegyvert. Már pedig apám szerint, aki a Shinzouk és a quincyk ellen mer ellenlépéseket tenni azt haladéktalanul ki kell iktatni, legyen szó emberről, shinigamiról, bárkiről, bármiről. Sajnos, ez a sors nem kecsegtet semmi jóval. De nem vagyok az anyja, sem az apja sem pedig a testvére, így nem szólhatok bele az életébe. Ez az ő döntése. Szomorú ugyan, de a szabadság elvét nem szeghetem meg, így nem is fogom megtenni. Miután a fiú végig mondta a hosszú sorait, csak ennyit tudtam kinyögni a számon.
- Sajnálom, hogy így gondolod….
Mély együttérzéssel mondtam ki ezeket a szavakat. Együtt érzek a fájdalmával, hogy elveszítette a szeretteit. Nem lehet könnyű… én is elveszítettem anyámat… tudom milyen érzés ez. Nagy tehert cipel a vállán az annyi szent. Viszont ez a mérhetetlen düh, amit érez, olyan útra fogja terelni ahova már nem, lesz vissza út. Csak ne hogy a saját élete legyen ennek az ára. Senkinek nem kívánnám a halálát, még annak, sem aki egy igazi mocsadék. Hirtelen elkezd csörögni a futár mobilom. Gyorsan benyúltam a zsebembe, majd kihúztam az eszközt, és egy gombnyomással már is láttam a képernyőn Noah arcát.
- Speedy! Hála a jó istennek… merre vagy? Már itt kellene lenned!
- Elnézést Noah, egy kicsit elnéztem az időt, de már indulok is!
- Rendben! Legyél nagyon óvatos és körültekintő! Mouse szerint a zsaruk egy kicsit bekeményítettek, úgy hogy ha lehet feltűnés nélkül indulj felénk, rendben?
- Értettem Noah! Speedy vége.
Ezután kikapcsoltam az eszközt, majd másztam is fel a legközelebbi ablakpárkányhoz. Amint felértem, még búcsúzóul ennyi mondtam a fiúnak.
- Egy dolgot azért tisztázzunk. Ha az egyik futár társamnak miattad esik baja, azt nagyon meg fogod bánni! Úgy hogy ha lehet, hagyd békén őket.
Jelentettem ki neki a követelésemet. Nincs kedvem olyan szituba kerülni ahol a quincy erőmet fel kéne használnom egy fajtársam ellen, de ha erre kerül a sor, habozás nélkül meg fogom tenni. Nem fogom hagyni, hogy a családom valamelyik tagjának, baja essen, azért mert egy haraggal teli quincy nem képes kontrolálni magát.
- Nos, akkor itt elvállnak utjaink. Csao!
Ezután ugrottam is fel, a legközelebbi vízvezetékcsőhöz és már másztam is felfele egészen a ház tetejéig, hogy elinduljak végre hazafelé.


*Köszönöm a játékot!*
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 14, 17:45:31 írta Kane Shinzou »