Szerző Téma: Karakura Town utcái  (Megtekintve 9420 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #30 Dátum: 2015. Dec. 12, 15:49:21 »

Teljesen összezavarodott a morgós felszólalásra, minek olvasott ennyit. Azt gondolta, minél hamarabb keresztül kell rágnia magát a kapott könyveken. Addig úgy sincs sok haszna, míg nem konyít kicsikénél is apróbb részletben a témához. Nem számított zseninek, de tudta, mennyire borzalmasan kellemetlen, amikor beszélnek hozzá és egyetlen mukkot sem ért, csak bambán pislog. Hátráltatná az egész munkájukat, mert újra és újra át kéne rágniuk minden kicsike részleten, aztán sehova se jutnának. Azok fényében, hogy rövid idő állt rendelkezésükre, nem engedhette meg a luxust malmozzon csodára várva. Kicsike tudást szeretett volna tuszkolni kobakjába.
-Bocsánat! Csak szerettem volna iparkodni, hogy haladhassunk. Azt gondoltam, minél gyorsabban végzek, annál jobban tudok figyelni arra, amit mond és kicsivel kevesebb dolgot kell körbe magyarázni nekem.-
Horgasztotta le kókuszát megsemmisülten, mivel a jelek azt mutatták, megint rossz végéről közelítette meg a történetet. Szégyellte magát, hogy felbosszantotta az idétlen buzgóságával. Jót szeretett volna, de úgy festett, kizárólag idegesíteni képes. Nem is értette, mire fel kapta a parancsot, azonnal feküdjön le aludni. Sejtette, látszódhat rajt a kialvatlanság. Látta a rémes
sötét krokodilbőr utazó táskákat szeme alatt. Szörnyet halt, milyen borzalmasan néz ki, ettől függetlenül derült égből zebra-macskaként érte az utasítás. Eszébe sem jutott tiltakozni ellene, mivel neki tettek szívességet. Úgy járta, ha teszi, amit kérnek tőle, bár nem kicsikét feszélyezte a helyzet. Nem szeretett sem idegen helyen, sem idegenek között aludni. Rémes alvónak számított. Legkisebb neszre felébredt az éjszaka közepén. Azóta tudott két-három órát egyhuzamban végigdurmolni, hogy beköltözött mellé szíve hercege. Neo védelmező jelenléte megnyugtatta, de most nem volt vele. Az sem segített, csak úgy beparancsolták a heverőre. Hiába volt hullafáradt egyetlen szempillantásra elszállt minden álmossága pusztán a tudattól, most kötelezték alvásra.
Zavartan kucorodott fel a kényelmes fekhelyre, amivel semmi problémája nem akadt. Egyszerűen nem bírta magát rávenni az alvásra. Teljesen bestresszelt attól, hogy neki most muszáj aludnia. Hosszú percekig ücsörgött felhúzott térdekkel, mialatt a sátor belsejével szemezett. Csendesen felfedezte mik vannak körülötte. Néhány izgalmasabb részletet jó alaposan felmért, míg végérvényesen megakadt tekintete egy igazi kimono-s szekrénykén. Addig vizsgálta, hogy szép fokozatosan elálmosodott. Szinte észre sem vette, mikor borult kicsi gombócként oldalra, vagy ölelte magához a takarót. Hirtelen nyomta el buzgósága, bár nem tartott sokáig a pihenése.
Észlelte a bent tartózkodó minden moccanását. Halkan ügyködött körülötte, még is úgy csilingelt fülében összes mozdulata, mintha étkészletet törnének össze a szomszédságában. Igyekezett tartani magát a kéréshez és pihenni, de nem kifejezetten sikerült. Halk fújtatásokkal küszködött a szakaszos kómázás ellen. Iparkodott, viszont nem bírta túl sokáig cérnával. Egy idő után hangtalanul feküdt, hátha megtörténik vele a csoda. Végül, pár óra szenvedést követően feladta a próbálkozást.
Feltérdelve a kanapén nyújtotta ki elgémberedett hátát. Kidörzsölte szeméből a csipákat, mert komolyan azt hitte reggel van. Kissé ijedten pislogott körbe, miután orrát megcsapta a kávé illata. Megrémült az érzés ellenére sokkal többet aludt, de a fényviszonyok hamar meggyőzték, egyáltalán nem közösítette ki az ágyat éjszakára. Mindenesetre a kávéért hálás volt. Kedves mosollyal vette magához és kucorodott vissza a kanapéra, kicsikét még lustálkodhasson a meleg ital felett. A zene úgy is kellemes társaságot szolgáltatott hozzá. Egészen élvezte a fülének teljesen idegen hangzást. Cseppet sem hatott rá idegesítően. Egész ellazította a szokatlan dallam.
-Mind a mai napig él ez a törvény. A shogun eltiltotta a nőket, miután kiderült a vándorszínész társulatok lényegében mozgó bordélyházakat üzemeltettek. Az más kérdés, hogy a fiatal fiúk sem jártak jobban…- Mosolyodott el kínosan. Meglehetősen döcögősen jutott el mai szintjére a színészet. Elvégre a nō sem városszéli cirkuszi előadásként indult. Sokáig tartott, mire újfent a művészi értékét emelték ki. Nem beszélve a kabuki-ról, ami hosszú időre szorult háttérbe.
-Nem pontos a megfogalmazás. Az onnagata színész nem eljátssza, hogy nő, hanem nővé válik.-Sóhajtott fel, milyen formában kellene ezt elmagyaráznia, valamennyire érthető legyen, mire gondol. Nem hitte egyetlen percre sem, képtelen lenne vörös óriás megérteni. Egyszerűen nem tudta, mennyire képes egy művelt, de külföldi embernek bemutatni a sajátos gondolkozásmódjukat.
-Nem imitálják a nőt, hanem kifejezik a saját lelkükben szunnyadó nőiességet.- Vakarta meg fejét, mennyire lehet érteni, mire szeretne kilyukadni. A színészet nem az utánzásról, játékról szólt, hanem az átalakulás végtelen művészetéről. Nehéz volt körbe írni, mert ezt a folyamat hétpecsétes titoknak számított a színész dinasztiák között. Kizárólag a mesterek, illetve igazi színészek értették a lényegét. Márpedig ő sem az egyik, sem a másik táborba nem tartozott. Leginkább az érzéseire, na meg Hiko emlékeire támaszkodhatott. Próbált őse segítségével elkerülni nagy szamárságokat mondjon.
-A lényed részévé tenni a nőt, aki minden mozdulatodban, gesztusodban, pillantásodban, egész valóságodban visszaköszön erőlködés, tudatosság nélkül. Ezt jelenti onnagata színésznek lenni!-
Mosolyodott el kedvesen, hátha nem hadovált össze követhetetlen butaságokat. Ehhez a témához kivételesen hozzá tudott szólni. Az sem kerülte el figyelmét, hogy a morgós tudós, mennyivel másabb hangszínt használt. Meglehet az érdeklődés, zene, vagy a kultúra iránti szeretet érte el, néhány pillanatra feloldódjon, de kifejezetten élvezte. Főleg, hogy közben ő is újabb morzsákkal lett gazdagabb Perzsiáról.
-Hogyan? Táncoljak? Neked? Most?-Ült ki enyhe vörösség az arcára. Nem számított ilyen jellegű kérésre, főleg nem ehhez hasonló nyugodt, kimért, várakozó magatartással. Legalább úgy érezte magát, mintha álmai bosszantóan magabiztos lovagja előtt készülne tapasztalatlan tiniként szerelmet vallani. Azt sem tudta hova legyen zavarában. Ücsörgött a kávéval kezében és elmélyülten bámulta a bögrét, erre vajon mit kéne mondania, vagy éppen tennie. Nem kifejezetten értette mit szeretne tőle látni. Elég különös feltételezés, hogy japánként képes japán előadóművészként funkcionálni. Egy dolog ismerni, megint más bemutatni valamit. Ha már az aggályoknál tartott, arról sem lézengett elképzelése, ugyan mit illene előadnia. Választék rengeteg kavargott fejében. Hiko-tól töménytelen mennyiségű emléket örökölt, de két kósza próbálkozáson kívül sosem adott elő. A koncerteken mutatott ugrabugrálást, inkább nem számolta ide.
-Jól van.-Adta be végül a derekát. Letette a megüresedett bögrét a heverő mellé, ahonnan felvette. Kissé bizonytalanul odasétált a széken ücsörgő vörös óriáshoz, de ügyelt rá, továbbra se tolakodjon a kelleténél közelebb. Szándékosan lassított léptein és állt meg karnyújtásnyi távolságra.
-Kölcsön kérhetem néhány percre?-Mutatott a zenét szolgáltató laptop-ra, hogy egyértelmű legyen, mit szeretne. Megvárta átadják neki, vagy jelezzék, elveheti. Meg sem moccant, csak türelmes ácsorgással bámult vörös tudósra. Kizárólag azután kaparintotta meg a masinát engedték a használatát.
Gyors keresgéléssel vette igénybe a net csodálatosan végtelen világát, hogy keressen némi zenei aláfestést a táncához. Nem tudta öltözék, smink, közeg és kiegészítők nélkül mennyire lesz képes bármit átadni a hangulatából. Egyáltalán az ő csetlés-botlására rá lehet majd sütni a tánc jelzőt, de már rábólintott a kérésre. Nem vonhatta vissza lámpalázra hivatkozva, még, ha kifejezetten frusztrálta is a helyzet. Sosem szokott ilyesmit csinálni. Általában, amikor táncolt, azért tette, mert ahhoz támadt kedve.
Tartott tőle csúnyán fel fog sülni. Szörnyen aggódott, ahogy lassan bebotorkált a mini színpadnak kinevezett térre a heverő és vörös óriás között. Zavarában elfelejtkezett átgondolni, mit szeretne csinálni. Szobrozott tanácstalanul mihez kezdjen. Készült bedobni a törölközőt ez még sem fog neki menni, amikor végre eljutott fülébe a laptop-ból szóló zene. Mély levegőt vett, behunyta szemeit és átengedte magát a zene lágy, kissé szomorkás dallamának. Engedte a ritmus rezdüléseire önállóan reagáljon teste. Minden porcikájában érezte a zenét és könnyed mozdulatokkal fejezte ki mondandóját. Ez volt az ő értelmezése. Az ő válasza a szomorú dallamnak.
Nem figyelt oda mit tesz. Néhány percre teljesen megszűnt létezni. Fogalma sincs ez kívülről, miként festhetett. Nem foglalkozott a környezetével. Lehet csak számára volt különleges élmény és külső szemlélőként rémes tekergőzésnek látszódott előadása. Ötlete sem volt, mit mondjon a zene végeztével. Végtelenül üresnek érezte magát, mintha meghalt volna a lelke.
-Ennyi.- Hajolt meg gyorsan, ne csak ácsorogjon megsemmisült bolondként. Sajnálom, ha elborzasztottam. Nem igazán számítok képzett táncosnak, vagy színésznek.- Dörzsölte meg kínos mosollyal tarkóját.
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Eltávozott karakterek

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #31 Dátum: 2015. Dec. 13, 19:38:50 »

Nem értettem ezt az embert! Na jó, általában nem vettem a fáradtságot, hogy megértsem az embereket, de ez az alak a szokottnál is furcsább volt. Már megszoktam egy féle érthetetlenséget, ami már-már kiszámítható kesze-kuszaság, de most nagyon nem ezzel találkoztam. Míg a gondosan kidolgozott jegyzeteit lestem, picit ezen kattogott az agyam. Feladta, és tényleg komolyan mondta, ott állt a környéken, éreztem az illatát, aztán mégis belevágott ebbe az egészbe. Olyannyira, hogy egész éjjel nem aludt miatta, ez meg az arcára volt írva. Most meg mégis bocsánatot kért, csak mert közöltem vele, hogy nem másnapra kértem azt a hat könyvet kívülről betéve! Alapvetően az embereket könnyen lehet irányítani. Van nekik néhány alapszükségletük. Első soron önmaguk javát keresik, és ebből kiindulva szinte tökéletes pontossággal be lehet tippelni, mit lehet tőlük várni, vagy hogy lehet őket felhasználni, ha épp nem csak simán megenni akarom őket. Szinte mindig pontosan tudtam, hogy mire kell rájátszanom, az legyen, amit én akarok. Félelmükre, kapzsiságukra… Most viszont ötletem nem volt, mi folyik körülöttem, ami bosszantott. Nem szerettem a bizonytalanságot. Mikor befejeztem a suttyon munkát, folytattam tovább a sajátom. Volt min gondolkodnom. Töprengésemben az akasztott meg, megéreztem, hogy felébredt. Nem hagytam, hogy bármi is kiüljön a képemre.
Az óvatosa helyreigazítást kifürkészhetetlen arccal hallgattam, meg persze jegyeztem meg az információkat. Ez az ő kultúrája volt, az ő népe, az ő faja, nem volt csoda, hogy jobban tudta, mint én.
   - Vagyis akkor minden színészben ott él egy nő? - járt a buksim erősen. Kérésemre, nem kevés vacillálás után, de csak beadta a derekát, hogy be is mutassa, miről van szó. Szó nélkül nyújtottam oda neki a laptopot. Teljesen idegen hangzású, furcsa zene csendült fel pár pillanat múlva. Nem mozdultam, akkor sem, amikor elkezdett táncolni. Ennek ellenére valamennyi mozdulatát feszülten figyeltem. A mozgáskultúráját, a benne rejlő lehetőségeket. Feltűnt az is, hogy a mozgását, áthatotta valami súlyos szomorúság, amit úgy szintén nem tudtam hová tenni.  De ezen nem akadtam fent. Nem ismertem, hogy ilyeneket tudjak. Ahogy megtorpant, már nem csak szomorúság látszódott, kétségbeesést szagoltam.  Egy apró kattintással némítottam el a zenét.
   - Nem borzadtam el, nem adtál rá okot! - jelentettem ki - Inkább úgy sejtem, hogy az előbb látottak, és hallottak alapján, lényegesen könnyebb dolgod lesz, mint elsőre gondoltam! - Az emberek valószínűleg, ilyen alkalmakkor üres, de együtt érző frázisokkal traktálják egymást, de én nem vagyok ember. Így kerültem a személyeskedést. - Végül is, akkor az lesz a dolgunk, hogy kicsit jobban megismerd a hazámban élő nőket. A mozgással úgy láttam, nincs probléma. Ha jól sejtem, bár ez a része nem feltétlen az én szakterületem, akkor a saját magadból merített ihlettel sincs baj. Bár, mint már jó sok személynek korábban felemlegettem, én a leletekhez, és nem az emberekhez értek. - fűztem hozzá elgondolkodva - De egy szó, mint száz, menni fog! Bár azt hiszem, jelen pillanatban nem egy női lélekké kellene vedlened! - elgondolkodva vakartam meg a fejem, majd hirtelen felugrottam - gyere, tábortüzet rakunk - A szokott hangtalan léptekkel indultam meg szigorúan csak utána. Valahogy nem viseltem túl jól, ha mögém jöttek. Főleg nem idegenektől. - Egy kis kitérőt kell tennünk! - navigáltam, merre kanyarogjon a méretes gödrök között. Még bent a sátorba hallottam, hogy valamelyik ember tárgyra bukkant, látni akartam, mit talált. Ahogy megérkeztünk, ijedten rebbentek szét a kíváncsi régészek, utat adva ezzel nekünk. Nem volt türelmem végig mászni a lajtorján, helyből ugrottam a pár méter mély gödör aljára. A landolásommal még csak port se kavartam. - Ha kíváncsi vagy! Ha lejössz, figyelj a homok, a föld illatára! A hazám egyik uralkodó illata ez ugyanis! - intettem a fiúnak, hogy megnézheti ő is. Elfojtottam magamban a reményteli izgatottságom, miközben az asszisztens mellé guggoltam, hogy lássam, mire lelt. Egy fa kazetta volt, olyas fajta, amibe tekercseket tartottak. Nem tudhattuk, hogy üres, vagy van~e benne bármi is. - Óvatosan! - nyomtam az orra elé, a sok számmal kisebb ecsetet - A spatula innentől kezdve erősen tabu! Ma este szeretném friss sérülés nélkül a sátorba látni! - finoman végig futtattam a fa felületén az ujjaim, de semmi bizsergés nem érte őket. Lemondó sóhajjal fordultam vissza. Ebbe se lapult egy dzsinn se. Még azért, a biztonság kedvéért, ellenőrizni szándékoztam este, de már nem tápláltam vérmes reményeket. Megvártam, a fiú szeretné~e még figyelni az ásatást, majd mikor már hajlandóságot mutatott, visszatértem eredeti tervemhez. Ami igazából nem terv volt, csak egy ötletkezdemény.
Az ásatás egyik távol eső pontján, néhány fel nem használt deszkából tábortüzet alkottam. Lecsüccsentem mellé, nem mintha fáztam volna. - Ha most azt kérem, hogy ne a nőt éleszd fel magadba, hanem a tüzet? Akkor mit teszel? - közbe lepottyant a tantusz, zenével nem tudok szolgálni. De erre is volt megoldás, mint mindenre - zenének figyelj a tűzre! Pattog, néha durran is egyet, a lángok imbolyognak, néhol szikráznak! - nem voltam művész, soha életemben, pedig jó pár szakmát kitanultam már, hogy ne kelljen az árnyékban élnem teljesen. -Próbáld meg ugyanazt, amit korábban a zene mellett tettél! - ötletem nem volt, mi fog kisülni a dologból. Nem voltam tanár, így nem tehettem mást, mentem az ösztöneim után.

(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #32 Dátum: 2015. Dec. 13, 22:05:55 »

Cseberből vederbe zuttyant, ugyan mire gondolhat vörös óriás. Kristálytisztán értette minden szavát. Némileg megkönnyebbült nem szörnyedt el a rögtönzött műsorszámán, aminek fogalma sincs mihez lehetett köze. Ha visszanézné, talán lenne fogalma, vajon mire emlékeztetné haloványan, de így csak sötétben tapogatózott. Azért megkönnyebbült nem ábrándította ki véglegesen magas tudóst, bár nem kifejezetten értette a gondolatmenetét. Például, fogalma sem volt, hogy kapcsolódik egymáshoz az a két apróság, nem kell nővé válnia és rakjanak tábortüzet.
Enyhén szólva elképedten pislogott, elvégre ellenkezésre, észhez térésre sem adtak lehetőséget. Egyértelműen jelezték számára, legyen szívesen megindulni. Azt hitte, csak igazi úriemberként előre engedik, de miután végig elől kellett masíroznia, még inkább összezavarodott. Nem ismerte a helyet és az útirányt. Céltalanul botorkált, miközben szorgosan pislogott hátrafelé, vajon merre kéne tartania. Nem kérdezett, nem is lassított, csak próbálta a néma jelzésekből kideríteni az irányzékot. Sejtette, ha hirtelen befékez, megáll, faggatózik, csak feleslegesen hátráltatja a haladást. Azt gondolta, ez a közlekedési forma, bevált szokás lehet náluk, mint, amikor előtted megy a vendég a házadban. Elvégre itt ő volt a vadidegen, akit szemmel kellett tartani. Lehet náluk is élt az ilyesmi, bár a sötétben tapogatózott, milyen szabályok szerint élhet vörös tudós. Megeshet, csak túl sokat agyal felesleges butaságokon.
Kevésen múlt ezt hangos hümmentéssel jegyezze meg, miután szóban utasították, merre haladjon. Csendes bólintással követte a navigálást, ami a dinók közé vezetett. Hirtelen fellelkesült az ásatási gödrök láttán. Tátott szájjal figyelte a gondosan kibélelt mélyedésben sürgő-forgó embereket. Szívesen közelebb merészkedett volna, de nem akart nagyon útban lenni. Az engedélyre is csak óvatosan mászott le a létrán és húzódott be az egyik sarokba. Onnan pont minden lényeges történést látott. Szemügyre vehette a félig, vagy teljesen kiásott tárgyakat, amiket éppen felcímkéztek. Oldalra sandíthatott vörös tudósra, aki erélyesen szólt rá az egyik lelet körül sertepertélő dinológusokra. Valamiért jobban izgatta az a bigyuszka, tehát értékesebb lehetett, mint a többi. Nagyon serényen vette szemügyre, ami cseppet se meglepő, hiszen ez a munkája. Az eddigiek alapján hihetetlen művelt volt, aki ténylegesen a foglalkozásának élt.
-Berekeszthetjük mára a találkozót, ha inkább a lelettel szeretne foglalkozni.-
Tett egy kósza ajánlatot. Őszintén megértette volna, szívesebben végezné a szakmabeli munkáját, mint felügyelje az idétlenkedését. A megállapodásnál ezerszer fontosabb helyen pihent, hogy ne akadályozza az ásatást. Elég, hogy naponta néhány órára feltartja, inkább hátráltatja a munkavégzésben. Kétli, olyan remek kikapcsolódást szolgáltatna. Ő kifejezetten élvezte vörös óriás társaságát, mert sok izgalmas dolgot említett és eszméletlen különleges személyiséggel rendelkezett. Viszont ő kevésbé volt színes jelenség. Hátul kullogott a sziporkázó intelligencia és megnyerő jellem sorában. Biztos egyetlen percet se töltene a közelében, ha nem kérik meg rá.
Javaslata, viszont süket fülekre talált. Mire feleszmélt, már a gödörből kifelé terelték, egészen a tábor eldugott csücskéig meneteltették, ahol szorgos tűzrakásba kezdett vörös óriás. Nem kifejezetten tudta, mit tehetne, mert egy mukkot sem szóltak hozzá. Lökött bolondnak érezte magát, miközben ott ácsorgott és várt a csodára. Nem kapott semmiféle hadi tervet, mit kéne csinálnia. Már pedig, az eddigiekből kiindulva nem volt tanácsos önkényesen belepiszkálnia magas tudós dolgaiba. Tehát, nem pofátlankodhatott sem a kicsike farakáshoz, sem extra fát nem dobhatott rá.
Rosszul érezte magát nincs semmi haszna, de nem akarta bosszantani vöröst tudóst, ezért csendesen leguggolt a tűz túlsó felére, véletlen se legyen túl közel az ügyeskedő férfihez. Türelmesen várakozott mi fog kisülni a korábbi megjegyzéséből, de a felmerülő kérdés, csak még inkább összekuszálta. Totális katyvasszal a buksijában pislogott a tűzre, vajon mire célozhat vörös tudós a kérdéssel.
Abban a pillanatban teljesen átlagos dolgok jutottak eszébe. Azok a képek villantak be, hogy lehet rajta ételt készíteni, lehet vele fűteni, szép a színe és imádja a vöröses-arany árnyalatát. Sejtette, nem éppen ezt a megfejtést várnák el tőle, ezért iparkodta megmozgatni a berozsdásodott agytekervényeit. Arra koncentrált, amit vörös tudós mondott. Figyelje meg alaposan a lángokat, hallgassa a tűz pattogását. Kövesse a ritmusát, színeit. Egyszerűen vesszen el a tűz világában! Próbálja kipuhatolni mit jelenthet számára a tűz. Elvégre, arról hamar lettek fogalmai, milyen érzéseket kelt benne. A színe melegséget és gyengédséget sugárzott. Jóleső anyai ölelésre emlékeztette. Azonban a fel-feltámadó pattogás, sercegés arra figyelmeztette, bármikor ellene fordulhat. Felemésztheti, megégetheti, elpusztíthatja, ha nem vigyáz vele. Végül, ott voltak a kecsesen hajladozó lángok, amik rabul ejtették légiességükkel az ember szívét. Pontosan azt látta, hogy a pattogó, fodrozódó nyelvek épp olyan szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, mint amennyire szépek. Talán, épp ez a hihetetlen véglet tette veszélyesen varázslatossá.
Annyira belemerült a tűz vizsgálatába, fel sem tűnt számára, hogy finoman követi fejével a lángokat és próbálja fülön csípni a tűz pattogásának ritmusát. Hirtelen váltott ritmust. Az egészben pulzált a feszültség. Hosszan ellágyult, mint a szívet melengető gondoskodás, aztán hirtelen kitört, mintha csak figyelmeztetne, könnyedén elpusztíthat. Mindeközben, pedig csodásan fodrozódott.
Átengedte magát ennek a szokatlan, fura és vérét pezsdítő érzésnek. Szabadon eresztette az érzékeit, hogy kizárólag a fejében körvonalazódó zenére koncentrálhasson. Másra oda sem figyelt, így nem kifejezetten vette észre, éppen vörös tudóst tartja szemmel. Rátalált arra, amit ügyes tűzként szeretett volna megégetni.
Kicsike lángként készülte körbe táncolni, teljesen elcsavarhassa fejét. Arról is elfelejtkezett nem akart betolakodni a személyes terébe, vagy nem éppen azt kérték tőle hódító hódot alakítson. Átíródott fejében a forgatókönyv, miután érzékei kerültek előtérbe. Félre dobta minden fenntartását és ösztönösen cselekedett. Már pedig az ő érzései azt mondták legyen veszélyes kis cserkész.
A félelem legkisebb jele nélkül játszadozott a kettőjük között húzódó távolsággal. Zabolázatlan tüzecskeként lépett egyet előre, majd kettőt hátra. Fokozatosan lopta a távolságot, míg a vörös tudóstól érkező morgás úgy tarkón nem legyintette, kővé dermedjen ott, ahol van. Önmagát, talán jobban megdöbbentette, mint a magas áldozatát. Azt se tudta, mi tévő legyen, csak visszasprintelt volna a tűz másik felére, ha nem bukik fel saját lábában. A nagy igyekezetében persze, hogy orra bukott. Legszívesebben fel se kászálódott volna, csak lentebb ássa magát, de még sem maradhatott ott. Halk nyöszörgéssel visszakullogott a kiindulási helyére és hosszas hajlongásokkal kért bocsánatot.
-Elnézést, elnézést, elnézést! Nem tudom, mi ütött belém! Nem akartam közel menni, mert észrevettem nem kedveli, aztán még furán is viselkedek!- Erre tényleg nem talált választ, vagy legalábbis nem szeretett volna keresni. Félt a teljesen nyilvánvaló megoldási képlettől, főleg, mert újra elvörösödött az arca.
 -Sajnálom! Többet nem fordul elő!-Biztatta magát, hogy jó mélyre tuszkolja ezt az őrültséget, mert a végén elüldözi vörös tudóst. Még arcát is megpofozgatta, térjen végre észhez, illetve azaz idétlen szín tűnjön el róla.
-Most elmenjek?-Pislogott tanácstalanul, lehet, jobb lenne, ha venné a nyúlcipőt és addig vontatja el a hátsóját, amíg nagyobb butaságot nem csinál.
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Eltávozott karakterek

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #33 Dátum: 2015. Dec. 13, 23:26:02 »

Kíváncsian vártam, mit fog kihozni az elé állított feladatból. Azzal nem volt baja, hogy nőként táncoljon, csak mint kiderült, a hazájában a nők nem túl … nem is tudom, heves vérmérsékletűek? Vagy csak másként értelmezték ezt a témát. És azzal nem tudom, mit tudott volna kezdeni, ha közöltem volna vele, hogy váltson vérmérsékletet. Így hát vettem a tüzet. Igaz nem Iránból kiindulva, sokkal inkább a valódi hazám népéből, és pár ezer évvel korábbról. Ezért is ültettem le a tűz elé, hogy próbálja magában megkeresni. Elvégre a szél és a tűz gyermekei voltak.
Ahogy elkezdte a lángokat figyelni, nem mozdultam. A prédájára leső vadász észrevétlenségével, meredten figyeltem. Minden fenyegetés megszűnt a részemről. Még levegőt sem vettem. Valamennyi idegszálam feszült volt, ahogy figyeltem rá. Kérdés sem lehetett, hogy a sötétített lencsék alatt, tagadhatatlan macskaszemekkel lestem minden mozdulatát. A legapróbb rezdülését is érzékeltem. A levegőt, amit maga körül kavart, ezzel is hozzásegítve a lángot a kósza táncához. Érzékeltem a szívdobogásának a változását. A ritmus kissé lassabb lett, egyenletesebb. Ahogy figyelte a tüzet, leginkább azt mondtam volna rá, hogy megnyugodott.
Egy zavarba ejtő hasonlat jutott az eszembe, miközben figyeltem tétovázó fejmozdulatait. Mint mikor a vadász becserkészte az áldozatát, és a lerohanására készül. Elönti a testét a forróság, amit az emberek adrenalinnak hívnak, és megnyugszik. Egyszerűen megnyugszik, miközben neki lendül. Valami ilyesminek érzékeltem a fiú szívverését is.
Teljes természetességgel kezdett el ő maga is mozogni. A tűz nyughatatlan, izgága ritmusára. Miközben rám figyelt. Míg korábban végig behunyt szemmel táncolt, meglepett ez a nekem szegzett figyelem. Mintha egy Nippur~i kígyóbűvölőt figyeltem volna. Az a simulékony, izgalmas mozdulatok.  Ki gondolta volna az előző táncot figyelve, hogy ilyen könnyen ilyesmire is képes a fiú. Tehetséges volt, kérdés nélkül. Nem értettem filmezés világához, de kezdtem megérteni, miért is ragaszkodtak a srác személyéhez a rendezők!
Az csak még furcsábbá tette a dolgokat, hogy mind ezeknek még csak a tudatába sem volt. Míg figyeltem, ahogy egyre jobban elveszett a tűz bűvkörébe, végig a fülembe csengett a korábbi, szomorkás megjegyzése, miszerint nem képzett táncos, vagy színész.
Nem tudtam, mit gondoljak róla. Még mindig nem tudtam. Első alkalomtól kezdve nem fél tőlem. Viszont rögtön első nap, Cicaként referált rám. Ami tény és való, a macskafélék családjába tartozom, de ezt az emberek nem szokták tudni. Még hosszabb közös munka után sem. A humanoid szolgám is csak annyit tud, hogy veszélyes vagyok, életveszélyes. De hogy elsőre kitalálja, hogy nem vagyok ember? Úgy sejtettem, inkább bérgyilkosnak, vagy valami leszolgált speciális katonának hitt. Esetleg mind a kettőnek. Viszont mindenképp emberi lénynek! Főleg, hogy nem is hitt a természet felettiben.
És egyszer csak derült égből villámcsapás, békés munkavégzés közben a messzi keleten érkezik egy alak, akivel viszont semmi nincs rendben! Idáig jutottam a gondolataimba, mikor is teljesen ösztönösen morrantottam el magam, miközben állt fel a sörényem a tarkómon. Közelebb merészkedtek hozzám, mint amennyire az embereket engedtem.
Mint aki akkor tér magához, vörösödött el, és indult sietve vissza. El is esett… valami láthatatlan akadályba. Éreztem a levegőbe, komolyabb baja nem esett. Nem éreztem sem vér, sem a fájdalom illatát a levegőbe. 
Közben hallgattam a magyarázkodását! Szóval még meg is vagyok figyelve!
   - Ha ezzel tisztába vagy, akkor nem kell elmenned! - mondtam nyugodt hangszínnel, ami totálisan ellentétben állt a korábbi morgásommal. - Viszont kíváncsi lennék valamire - pár pillanatig a tüzet figyeltem, majd levettem a szemüvegem, és tisztes távolból mellé guggoltam.  - Egészen pontosan ki vagy te? - pár pillanatig hagytam, hogy eméssze a hallottakat. Ha egy csapda csalija, akkor emiatt kétségbe esik. Ha nem, akkor legfeljebb összezavarodik. Figyeltem az illatát, miközben folytattam. - Azt értem, hogy egy színész, de még a nevedet sem árulták el. A tévé nézés meg finoman szólva sem az erősségem! Szóval, ki vagy te? - nem zavart, hogy a tűz imbolygása milyen hatással lehet a szememre. Kitartóan figyeltem az övét. Meg akartam tudni, hogy mi is folyik itt. Bármi is volt, a végére akartam járni.
Kényelmesen leültem a földre, persze készen rá, bármelyik pillanatban ugorjak, ha kell, a torkának, ha kell, akkor azért, hogy eltűnjek. Vártam a válaszát. Ismerős volt az illata. Valahol mélyen, az ösztöneim legmélyén, tudtam, hogy ismerem az illatát, ami nem volt kétséges, hogy egy istenség esszenciája, ami körbe lengi, de nem tudtam ennél pontosabbat megtudni. A viselkedéséből pedig nem tudtam, hogy valakik csapdát állítottak nekem, nem ez lenne az első eset, vagy ha nem csapda, akkor főleg nem tudtam hova tenni. Nem illettek össze a kirakós darabkák!

(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #34 Dátum: 2015. Dec. 14, 12:12:43 »

Készült elegánsan elsündörögni a vesztes csatából, már, ha nevezhette annak csodálatos felsülését. Méretes maflást osztott volna ki buksiját, milyen remekbe szabott zakózást mutatott be a műsora végén. Igazán hatásos zárása volt a rémes előadásának. Ha nem érezné úgy, rémült struccként menten beássa fejét a föld alá, esetleg lézengene benne némi humorérzék, megjegyezné, pontosan ebben a formában tervezte a zárást. Erről, viszont szó sem volt! Szégyellte magát, ennyire elrontotta a feladatot és még arra sem ügyelt, tartsa magát kellő távolságban.
Erősen kutakodott a megfelelő szavak után. Arra a következtetésre jutott, amit sikerült hangosan kiböknie. Tényleg úgy gondolta, legjobb lesz, szépen berekeszti a művelődési, vagy átváltozási kísérleteket, mielőtt felgyújt valamit. Ebből a gödörből már nem evickél ki, csak végérvényesen elront mindent.
Próbálta kimenteni hátsóját, ezért szorgosan kereste a kifogásokat, mint például a fáradtsága. Naiv gyerekként gondolta, majd szépen felvázolja, több haszna nincs a mai napnak, mert az előbb esett el saját lábában, de mire összepakolászta a tekervényes mondatokat, huszárvágással beelőzték a beszédben. Olyan kijelentést tettek, amire zavarodottan szorult belé a levegő. Fogalma sem volt, miért maradhat, ha tudja, ne menjen közel, de még is megtette, bár nem akarta és ezt be is ismerte.
Kezdett komolyan belekuszálódni saját eszmefuttatásába. Értette, hogy arra céloznak, méghozzá meglepő nyugodtsággal nincs útban, ha tudja a szabályokat. Nem is ez okozta a nagyobb problémát, hanem az a végtelen higgadtság, amivel mindezt közölte. Eddig végig feszült, morgós, indulatos volt. Soha egyetlen pillanatra sem tapasztalta lazított volna a társaságában. Erre a legnagyobb zakója után, olyan kiegyensúlyozottan válaszolta maradjon, amivel cseppet összekuszálta az eddigi képet. Szentül meg volt róla győződve nem szívesen pocsékolja rá az idejét. Nem tudta hova tenni ezt a hirtelen váltást. Kíváncsivá tette, mi történhetett. Próbálta néma figyeléssel kipuhatolni, mi okozta ezt a gyökeres változást a magatartásában, de nem sok időt hagytak neki az elemzésre. Közelebb guggoltak hozzá és olyan kérdést szegeztek neki, menten égnek állt a haja. Cseppet sem volt felkészülve erre a pofon egyszerű, még is rémesen komolyan előadott faggatásra. Ötlete sem akadt honnan és minek jutott az eszébe, de láthatóan nagyon foglalkoztatta a válasz. Egyenesen őt fürkészte, mintha a fejében akarna olvasni.
A bizarr helyzet, pontosabban a tűz fényében még különlegesebb színben pompázó szempár végérvényesen kisütötte agyát. Rabul ejtették az egyáltalán nem emberi szemek. Megbabonázták és kalapáccsal ütötték le agyát, meg se bírjon mukkanni. Partra vetett aranyhalként tátogott, hiszen nem volt képes gondolkozni és továbbra is tanácstalanul toporgott, ugyan miféle választ várnak tőle. Egyértelmű volt kicsoda, vagy miért van ott. Ha csak, nem tett félreérthető jelzéseket. Nem emlékszik mit művelt az elmúlt percekben. Mindenestre őszintén remélte nem bújt elő belőle a kisördög. Igazán nem szerette volna, azért kelljen innen elkullognia, mert szexuális zaklatásért távoltartási végzést kérnek. Akkor egészen biztos megöli Nacchan!
-Nem igazán értem, mire kíváncsi. Teljesen átlagos oszakai ember vagyok. Néha furcsa tájszólással beszélek, mert elfelejtkezem magamról, de már egész ritkán fordul elő. Kevesen veszik észre nem vagyok fővárosi.- Piszkálta zavarodottan orra előtt a földet, hátha közelebb kerül a megoldáshoz, megint mit művelhetett. -Most magamról kéne mesélnem? A családomról? Barátaimról? Gyerekkoromról, vagy a munkámról? Elnézést, de pontosítaná, mi érdekli?-
Mosolyodott el kínosan, mert erősödött benne az érzés kőkemény vallatáson vesz részt. Kezdte feszélyezni fogalma sincs, hova szeretnének kilyukadni, vagy pontosan mit kéne mondania az életéről. Ezt követően igazi kegyelemdöfésként érte, közölték vele, még a nevére sem emlékeznek. Lelke mélyén fájt, hiszen bemutatkozott még a találkozásuk elején. Nem is művésznevét használta, mint általában. Ebből is látszódott, mennyire hihetetlen mély benyomást tehetett vörös tudósra.
-Hoshi Kazumi a nevem. Többnyire Umi-nak becéznek a fellépő nevem után, de szeretem a keresztnevemet is. Tudja, mit jelent?- Keresett egy kisebb botot és kezdte el maga elé rajzolni az írásjeleket. -Egyetlen szónak több átirata, így jelentése is lehetséges. A Kazumi-nak rengeteg létezik. A szüleim nekem ezt választották! Olyasmit jelenthet, hogy száz út vezet a vágyad beteljesüléséhez, bár ez rémesen művészien hangzik így, de nagyjából ilyesmi lehet a lényege. Kicsikét nehéz megfogalmaznom, bocsánat.- Vakarta meg tarkóját kínosan. Egyáltalán nem a bölcsesség jeles képviselője, választékosan, érthetően és szépen fogalmazzon.
-És az ön neve? Egyetlen szó? Van jelentése?- Pislogott kíváncsian, hátha sikerül megtudnia. Az feltűnt számára, hogy az asszisztense, mintha szeretett volna többet mondani a Darmore-nál, csak nem engedték neki.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 14, 12:17:43 írta Hoshi Kazumi »
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Eltávozott karakterek

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town utcái
« Válasz #35 Dátum: 2015. Dec. 14, 17:06:00 »

Zavar, értetlenség fogadott töményen. Talán egy csipet kíváncsisággal vegyítve. Kivárta, hogy válaszoljon, de nem hagytam, hogy legyőzzenek. Még türelemjátékban sem! Kitartóan vártam a válaszát, a visszavonuló leghalványabb jele nélkül.
Viszont a teljes tanácstalanság nem csak az arcára ült ki, a szavaiba is visszhangra lelt. Nem igazán tudtam volna olyan információkkal mit kezdeni, jelenlegi problémámnál, ha elárulja, kik a szülei, vagy mifélék a barátai. Kifejezetten távol állt a lényemtől az emberi faj. Általánosságban csak a préda funkciót töltötték be, néha még dolgoztatni is lehetett velük. De legalább ennek az alaknak megtudtam a nevét.
Az eddigi viselkedése alapján egyelőre nem erőltettem azt a teóriát, csapdába akarna csalni. Az igaz, hogy színész volt, már magam is láthattam, nem is a csapnivalóbb fajtából, de kiszagoltam volna, ha hazudik, vagy ravaszkodik. Az emberek illata sosem hazudik. Megpróbálhatják, és általában émelyitő töménységgel teszik, elfedni a szaguk különböző parfümökkel, amiktől a magamfajtának legfeljebb megfájdul a feje, de átverni így sem tudnak.
Viszont a fiú koránt sem volt büdös. Valami egyszerű, bár letisztult illat lengte körül.
Válaszára majdnem megjegyeztem, hogy az átlagos emberek nem szoktak istenségekkel a nyakukban szaladozni, de még időbe megálljt parancsoltam magamnak. Nem volt alkalmas az idő, felsorolásba kezdjek, mennyire nem átlagos, már ez alatt a két nap alatt sem, mióta találkoztunk. Kezdve rögtön azzal, nem sokan érik el, emberi lények, hogy egyáltalán a nevük után érdeklődjek. Főleg nem ilyen rövid idő alatt.
Viszont kérdésére, csak visszamentem a korábbi helyemre, és egy cigit előbányászva leültem a tűz mellé. Meggyújtottam a lángokban a végét, majd egy mélyet szippantottam belőle.
   - Darmore~nak szoktak hívni. Az igazi nevem általában nem szokták tudni megjegyezni. A nevem Ninurta-Ra'im-Zerim. Szabadon, Atyám után kaptam. - ezzel visszaadtam a kölcsönt, hogy ő is ennyit elárult nekem. A részletekbe már nem lett volna bölcs dolog belebonyolódni.
Inkább visszatértem az eredeti témánkhoz, még mielőtt nagyon személyeskedésbe kezdtünk volna bonyolódni.
   - A tűzet, azt hiszem kiválóan érted. A női szerepek sem borzasztanak el. Ha ezt a kettőt összeboronálod, akkor máris meg van a kívánt összhatás! Ami szerintem inkább fontosabb, hogy ne csak a tüzet, a népet is megértsd. Azt meg gyorsan az elején:
 A mai Irán területén, amit a Zagrosz hegyvidék, az Elburz és a Kelet-iráni hegyvidék övez, avagy a történelmi Perzsia vidékén már történelmünk hajnalán számos nép jelent meg. A kereskedelmi utak, a Selyemút kereszteződésében elterülő térség gazdasági fejlődésének köszönhetően nagy birodalmak emelkedtek itt fel. Az első jelentősebb államalakulat az i.e. VII. században a pre-iráni médek által alapított Méd Birodalom volt, amelyet az i.e. VI. század közepén Nagy Kyros, aki  i.e. 559-530-ig uralkodott,  egyesített a Perzsa Birodalommal.. Nem hiszem, hogy a te szempontodból fontos lenne, ki alapította, és milyen sumáksággal. Talán ami fontosabb, hogy I. Dareiosz király ideje alatt kiterjedt, Afrikába, Európába, Kis Ázsiából. Akkora birodalmat hoztak létre, ami három földrészre kiterjedt. A Görögök, és az Egyiptomiak voltak azon a területen a kultúra melegágyai. A többiekhez képest nagyon kifinomult, és fejlett kultúrával rendelkeztek. Az egyikük Afrikában, a másikuk Európában. Na most jöttek Ázsiából a perzsák, és összekeverték ezt az egészet. Elegyítették a dolgokat. Azon a hatalmas birodalmon belül, amit létrehoztak.
- Egy pillanatra felpillantottam a tűz mögül. Kicsit nem figyeltem rá, hogy az imbolygó lángok fénye miként hathat, vagy hogy mennyire lesz tőle macska pupillám. - Mennyit tudsz ezekről a Birodalmakról? Nem is, ezekről a kultúrákról? - villantottam rá a tekintetem, szerencsére még zöldes-sárgásan.  - Elvégre ők alakították ki a mai Iránt, vagy Perzsiát, ha eddig is így hívtuk őket. - egy pillanatra mosoly futott végig az arcomon. Veszélyes, vadász vigyor. Emlékeztem a nagy Perzsa Birodalomra, ahogy Dareiosz királyra is személyesen. Az volt az első alkalom, hogy egy ember megleshette, ahogy eszek. Kíváncsiságból nem mentem utána, érdekelt mit tesz. Mint kiderült, egyből szaladt is lejegyezni, miféle szörnyet látott.  Bár elég pontatlan volt, és nem is várta meg, hogy befejezzem a kajálást. Még át se alakultam rendesen, már le is lécelt. Utólag kerestem meg, hogy elfogyasszam, de addigra már árulkodott. Mennyivel viccesebb lett az utána következő vadászatok. Amikor a bohó alakok azt hitték, ők a vadászok…
Újfent elkaptam a fiú tekintetét. Vártam a válaszát.
(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #36 Dátum: 2015. Dec. 14, 21:47:02 »

Zavarba ejtő volt, milyen kitartóan várta a válaszát. Szinte szuggerálta, mondja már ki a szavakat, amikről fogalma sem akadt. Az zavarta a legkisebb mértékben, milyen áthatóan, ugrásra készen fürkészi. Sokkal inkább bosszantotta, hogy nem sejti, mit kéne mondania. Úgy érezte teljesen feleslegesen várakoztatja meg, mert semmi sincs, amivel fenntarthatná az érdeklődését.
Teljesen ledöbbentette a saját gondolata, hiszen egyértelművé vált, mivel akadtak problémái. Nem a meglehetősen szokatlan helyzet zavarta, hogy valaki lélegzetét visszafojtva figyeli minden apró mozdulatát, hanem az, nincs, amivel ezt az állapotot fent tudná tartani. Fogalma sincs, miért érezte ezt gondnak és miért szerette volna, ha továbbra is ugyanilyen intenzitással tartják szemmel. Sosem voltak hasonló vágyai, de most kifejezetten elkeserítette nincs nála semmilyen aduász. Szó szerint csalódott sóhaj szakadt ki tüdejéből, miután a hirtelenjében összehebegett válasz után, megint tisztes távolságba húzódtak tőle. Valamiért élvezte, amikor közvetlen a különleges szempár kereszttüzébe került. Az a néma fenyegetés, határozottság és még ki tudja hány száz figyelmeztető jelzés, amivel figyelte, egyszerűen levette a lábáról. Őszintén nem érti miért, de tetszett neki, pedig az agya ordított, hogy épp azt adják a tudtára, legyen szíves felvenni a nyúlcipőt és elmenekülni.
Nem lepődött meg fittyet hány a buksija vészjelzéseire. Érdekelte, mi sül ki a találkozásból és szégyen vagy sem, de hihetetlenül élvezte egy tudós előadásait hallgathatja. Sokkal személyesebb élmény valakitől hallani, aki ilyen szakértelemmel és részletességgel beszél, mint átolvasni egy tucat könyvet. Ráadásul eddig úgy vette észre, nem untatja, hogy mesélnie kell. Eleinte azt hitte a sok könyvet, azért kapta, hogy ne kelljen történelem leckéket adnia, de szívből örült szóban is tartanak neki előadásokat. Azt nem említve, hogy a sajátjáért cserébe megkapta a vörös tudósét is. Tény és való, hogy elég bonyolultnak hangzott és biztosra veszi rosszul jegyezte meg.
-Miért lett Darmore?-Pislogott elképedten. -Különleges jelentése van?- A nehézkesen és nyomokban megjegyzett név cseppet sem illett hozzá. Sem hangzásra, sem leírásra nem talált benne összefüggést. -Névadás, hogy működik Önöknél? Említette, hogy szabadon az édesapja után. Az ő neve és hozzá egy új tag? Nálunk, például a szamuráj családoknál volt szokás, hogy édesapja nevét örökölte gyerek, illetve az apja toldotta meg egy új szóval, vagy szótaggal.-
Mélázott el néhány pillanatra, vajon miként kellene elképzelnie a perzsiai névadást. A hangzásból nem túl sok mindenre volt képes következtetni.
-Én sem vagyok jobb, mint a többi ember, de leírná nekem? Szeretném megjegyezni!- Kutakodott maga körül és jött rá nincsen nála a füzete és tolla. -Persze, nem használom, ha nem szeretné, csak azaz igazi neve, vagyis az tartozik magához, szóval arról szeretném, ha az eszembe jutna.- Adta fel az íróeszköz keresését morcos fújtatással. Jellemző, akkor nincs nála toll, amikor szüksége lenne rá. Gondolta visszatér rá, miután elmegy a holmijáért, de a folytatás meggyőzte, hogy neki sürgősen kell a füzete. Kapásból engedélykérően pattant fel. Keze felemelésével készült már a legelején belefojtani a szót vörös tudósba. Addig kellett beszereznie a füzeteit, amíg nem mond túl sok mindent.
-Pillanat, pillanat! Idehozom a füzetem, hogy felírhassam, amit mond!- Indult eszét vesztve a táborba, annyira sietősen meg se várta, mit válaszolnak neki. Rohant a feje után a végtelenbe, mert nem emlékezett az útvonalra. Kétségbe esetten botorkált a gödrök között, ha nem épp azért egyensúlyozott, bele ne essen. Kitartóan szerencsétlenkedett az elkerített ásatási helyek között, míg valakit sikerült megkérdeznie, hol találja a keresett sátrat. A helyes irányzékkal felszerelten már könnyedén berobogott a sátorba és vette fel a jegyzetfüzetét, amit rögtön ki is nyitott. Lapozás közben vette észre, hogy az eddigi firkái gondos bejegyzésekkel vannak kiegészítve. Nagy szemekkel pislogott a kommentárokra, vajon hogyan és mikor kerülhettek oda. Aztán jutott eszébe, délutáni alvás közben lehetett rá ideje vörös óriásnak. Halvány mosollyal lapozott tovább, mert nem akart még tovább időzni. Gyorsan, vagyis kevesebb tévelygéssel pottyant vissza a tűz köré. Nem akart érzelgős jelenetet rendezni, de szó nélkül sem akarta hagyni felfedezését. Nagyon jól esett neki foglalkoztak vele. Legalább szerette volna tudatni, hogy nem egy hálátlan dög és igenis sokra értékeli a kedvességét.
-Köszönöm a korrigálást! Alaposan át fogom olvasni.- Széles mosollyal billentette oldalra a fejét és mutatott a kezében tartott füzetre követni lehessen, mire céloz. Nem akarta tovább feszíteni a húrt, ezért nem kérdezte meg újra a nevét. Ráért vele később, amikor nem felejt el buta módon tollat tartani magánál. -Figyelek!- Jelezte halkan a tolla bekapcsolásával, hogy készen áll lefirkantani minden egyes szót, amit elmond. Ebben pedig nem hazudott. Lelkesen írta a történelem leckéjét. Persze gyakran kószált el képzeletben olyan apróságra, hogy elképzelte a nyüzsgő Selyemutat, vagy I. Dareiosz-t, ahogy a trónján ücsörög. Rengeteg történelem szemszögéből lényegtelen részlet kötötte le figyelmét. Hirtelen arra sem reagált, hogy megkérdezték tőle, mennyit tud a görög, esetleg egyiptomi kultúráról.
-Ne-ne…nem igazán sokat.- Válaszolta álmából felriasztott bolondként. Pont a legjobb pillanatot választotta az észhez térésre. Szemtől szembe jött vele egy meglehetősen félelmetes mosoly, ami sejtette nem neki szólt, de az okáról fogalma sem volt. Érdekelte, mi lehetett a kiváltója, ezért enyhén összeszűkült szemekkel figyelte. Nem, mintha ezzel bármit kiolvashatott volna a fejéből, de próbálkozott.
-Mire gondol?-Csúszott ki a száján hangosan is, amit szinte azonnal észrevett. Rögtön a szájára tapasztotta kezét és próbált úgy tenni, mintha meg se szólalt volna, vagy legalábbis cseppet sem ez a kérdés hagyta volna el a száját. -Általánosan ismert dolgok, mint a piramis, múmia, olimpiai játékok, oszlopos templomok és nahagyon kidolgozott szobrok.-Köhintette el magát, megint nem a legfontosabb részletre sikerült fókuszálnia. Senkit sem érdekeltek jelen pillanatban, mennyire voltak kidolgozottak, meztelenek, vagy izmosak a görög szobrok.
-Történelem…vagyis a tanulás nem volt az erősségem. Pocsék tanuló voltam középiskolában és utána nem is mentem tovább egyetemre.-Vakarta meg fejét kínosan, ismét bizonyítja, milyen csodálatosan műveletlen.
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Eltávozott karakterek

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #37 Dátum: 2015. Dec. 15, 00:27:21 »


Felszaladt szemöldökkel néztem a sebesen távolodó fiú után. Néha igen csak össze-vissza lépteit hallgattam, azon gondolkodva, hogy ha tollért indult, akkor miért nem azért megy. Végül, amikor útbaigazítást kért, esett le, hogy nem kicsit eltévedt. Szolid sóhajjal temettem a tenyerembe első sorba a homlokom, de úgy az egész pofázmányos felem. Nem tudtam eldönteni, nevessek rajta, vagy menjek elé, holmi epés megjegyzéssel, nehogy visszafele is elkeveredjen, netalán belezuttyanjon egy gödörbe. Végül csak bevártam a babérjaimon trónolva. Ha pottyant volna, úgy is kihalászom, de egybe, füzetestül, mindenestől megérkezett. Kezdtem volna bele a mondandómba, mikor szégyenlős kis mosollyal olyat mondott, egy pillanatra belém akasztotta a szót. Köszönetet mondott, ami annyira abszurdul paradoxon volt, hogy hirtelen el se akartam hinni, amit hallottam. Egy kósza pillanatra ellenőriztem, de tényleg emberi volt az illata. Furcsa volt, hogy egy emberevőnek egy ember valamit megköszön. Ellentmondásos, és természetellenes!
Inkább, még mielőtt feltűnhetett volna bárkinek, miféle gondolatok császkáltak a fejembe, elkezdtem Perzsiáról beszélni. Szándékosan figyelmen kívül hagyva a zavaró közjátékot. Hol alakult ki, miket írnak a tankönyvek. Szigorúan ragaszkodtam az emberi verzióhoz. Közbe, hogy haladhassunk tovább, de értse is, miről magyarázok, rá kérdeztem más kultúrákra, amik elég távol voltak Japántól. Nem volt meglepő a válasza, hogy nem ismerte túl behatóan őket.
   - Akkor talán a görögökkel kezdem. Elég távol esik az országuk ide, nem csoda, ha nem ismered olyan behatóan. - őszintén szólva, lehet jobb is volt így. Nem tömték még tele a fejét sok találgatáson alapuló zagyvasággal. Lényegesen könnyebb dolgom volt így, mintha egy okostojás mellé kellett volna leülnöm, hogy kezdjek vele valamit, aki még a levegővételbe is belekötött volna, hogy hogy a leghatékonyabb. Holott nem is kell levegőt vennem, csak mivel nem feltűnösködök, lélegeztem, meg mert sok mindent tudtam meg a szagokból is.- Ha valami nem érthető, akkor kérdezz, nem harapom le a fejed, ha közbe szólsz miatta! - morogtam, legalább olyan morcosan, mintha most készülnék helybe fejét venni. - Városállamokban éltek, törzsenként. Nem egy egységes birodalom volt, hanem minden egyes város, egy ország is volt egyben.  Egy nyelvet beszéltek, de attól még sokszor háborúztak egymással, meg úgy a világgal! - egy pillanatra könnyed mosoly suhant át az arcomon, onnan is voltak érdekes emlékeim, nem semmi alakokról - Kifejezett szabadelvű népek voltak.  Na jó, még most is olyanok, bár már nem érik el a régi korok fényét… De ez lényegtelen. Folyamatosan a boldogságot keresték, hatalmas tivornyákkal, mai szemmel, főleg egy ilyen nagyon komolyan szabályokat követő országhoz képest, mint japán, sokszor nagyon erkölcstelenül éltek. De talán pont ezért, mert nem szorították a vallás adta dogmák közé a kíváncsiságukat, egy idő után, mikor már a mitológia nem volt nekik elég válaszként, elkezdtek olyan kérdéseket feltenni, amit mások nem mertek. Kutatták, hogy keletkezett a világ, hogyan működik, mik miket befolyásolnak. Megszületett a görög filozófia. Meg egy csomó tudományág. Matematika, csillagászat, fizika, földrajz, anatómia. Kifejezetten érdekelte őket az emberi test, szóvak sokan vizsgálták, sokféleképp. Viszont, ezeknek hála, lényegesen előrébb jártak a fejlettséggel, mint a környező népek! - szolidan nem tettem hozzá, hogy hány természet feletti lény volt segítségükre ebbe. Ez már nem tartozott a tankönyvi anyaghoz. - De a lényeg, hogy amíg mások, még azon morfondíroztak, hogy a föld négy sarkát, miféle lények tartják, ők már az akkusztikával játszottak, feltalálták az ellenállás törvényét, felfogták, hogy a Nap körül kering a Föld, ami ráadásul majdnem gömböc!- és még csak annyira nem is estem túlzásokba. - Az egyiptomiak is hasonlóak voltak. Afrikába még mai napig vannak olyan törzsek, akik nem tudnak írni, számolni, ellenben kiválóan képesek elejteni a prédájukat egy kihegyezett fahusánggal. Ezzel szemben az egyiptomiak már az ókorban olyan mérnöki profik voltak, hogy képesek voltak összehozni a piramisokat, vagy a szfinxeket. Lássuk csak. Náluk nagyon komoly hierarchia volt, ami anyai ágon öröklődött. Mindenki az anyja státuszát örökölte. Mind két nép rabszolgatartó népek voltak, szóval ez is hozzá tett, jó létben élhettek, mondhatni luxusba, és volt idejük ilyesmivel foglalkozni, elvégre nem ők güriztek a napi betevőért. - teljesen közömbös hangon mondtam ezt, nem vettem magamra, egykor én is voltam egyiptomi rabszolga - A Fáraó volt az uralkodó. Isten király, a nagy Hórusz, a Nap fia. Rangban utána jöttek a papok, a hadvezérek, és az írnokok. Az építészek, majd a nemesek, és a köznép. A rabszolgák nem feltétlen voltak ember számba véve, de ez történetünk szempontjából nem olyan lényeges. Mivel úgy tartotta a hitük, hogy haláluk után a testükbe még visszajár a lelkük egyik … formája, így a testeket mumifikálták. A legnagyobb büntetés az volt, ha valakinek a halála után megsemmisítették a testét, ugyanis eltévedt a lelke, és megsemmisült a lénye, a lelke. De a mumifikálást, míg megtanulták, jelentős anatómiai ismeretekre tettek szert, ami az orvostudományban is előrébb vitte őket. A csillagászat, a mértan, a számtan, az építészet itt is kiemelkedő fontosságú volt. Azon a környéken ez a két nép volt a legjelentősebb, kultúra szempontjából. Mikor létre jött a nagy Perzsa Birodalom, fogta, és a leigázott népek tudásából, kiszemezgették, amit a legjobbnak találtak, és összegyúrták egy nagy egészbe. És széthintették az egész területen. Hogy ez miért is fontos? Ezek a gyökerei a népnek. Alkalmazkodó sumákok! Képesek voltak más ötleteit is a saját világukba beleolvasztani, csak hogy még erősebbek legyenek. Miközben megtartották saját jellegzetességeiket. - hirtelen felpillantottam, egyenesen a szemeibe. - Azt hiszem, így hirtelen ennyit bőven több mint sok lesz ténylegesen végig élni. Azt szeretném, ha használnád a fantáziádat, és próbálnád elképzelni, amit most itt elmondtam. Hogy milyen lehetett! - csendesen felkeltem - Amúgy, nem lennél azzal sem előrébb, ha végig seggeled az egész egyetemet! Papírról nem lehet rendesen tanulni! - morcosan húztam a lábammal homokot az egyre jobban szenesedő parázsra. Amikor már úgy nézett ki, nem fog leégni a fél tábor, csak mert nem figyeltem eléggé, elindultam a sátrak fele, de félúton visszafordultam - És Kazumi! Holnap neked kell elmesélned, milyennek képzelted el Egyiptomot, és a görögöket! - nem vártam választ, visszaindultam.


(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #38 Dátum: 2015. Dec. 15, 22:25:15 »

Lelkes bólogatással adta vörös óriás tudtára, teljesíti a kérését. Igaz, nem bírt uralkodni magán. Önkéntelenül görbült mosolyra szája, hiszen az eddigi erélyesebb kitörései pont az ellenkezőjéről tanúskodtak. Némelyik indulatosabb felszólalása után, bizony joggal lehetne azt hinni, leharapja az ember fejét. Erről persze bőszen hallgatott, nehogy a végén kekeckedése okozza vesztét. Nem bocsátaná meg magának, azért zavarnák el, mert sértő dolgot jegyzett meg. Mindenkinek rosszul esne, ha olyasmit vágnának viccből a fejéhez, pontosan a szavaival ellentétes jelzéseket küld. Valószínűleg tisztában van ezzel vörös tudós, legalábbis eddig összeszedettnek, megfontoltnak és kimértnek érzékelte. Teljesen szándékosan tett mindent.
Csendes merengéséből a görögökről tartott előadás húzta vissza a valóság mezejére. Kapásból lelkes körmöléssel írta le az összes lényegesnek gondolt információt. Szeretett volna minél alaposabb munkát végezni, ha már megúszta a fárasztó kutatást és tálcán tolták orra elé a tudást. Nem akart csalódást okozni, még a kész anyagot sem képes feldolgozni, esetleg memorizálni. Erősen koncentrált az írásra, de annyira magával ragadta a beszámoló, hiszen teljesen úgy érezte, mintha valaki az élményeiről mesélne, gyakran kalandozott el a görög utcákon, vagy egyiptomi fáraók birodalmában. Hallotta a történelmi összefüggéseket. Észlelte a fontosabb mérföldköveket. A folyamatot is átlátta, miként volt egyik részlet hatással a másikra, illetve az egészre. Meglepően érthető volt minden szó az ő buta fejének is. Ezért hálás volt vörös tudósnak, de valamiért még is azaz érzése támadt, sokat jelentenek neki a kimondott szavak. Azok az apró grimaszok és hangszíne árnyalatnyi eltérése. Egyáltalán nem arról árulkodott, valaki kész tényeket mond vissza. Már pedig ezek a dolgok eléggé ilyen jellegűeknek számítottak. Akármi lehetett az oka, élvezte, mert sokkal személyesebb és magával ragadóbb volt ebben a változatban.
-Mennyire részletesen?-Pillantott fel a jegyzetéről, hogy újfent szembe találkozhasson azokkal a hihetetlenül szép szemekkel. Egyetlen pillanatra elfelejtkezett róla, mit kérdezett, de szerencsére hamar emlékeztették rá, így gyorsan lefirkantotta házi feladatát. Az utolsó tollvonása, viszont sokkal szélesebbre sikerült, mint tervezte. Keresztneve minden jelzőtől mentes említésére döbbenten rezzent össze. Eltátott szájjal vörösödött el, hiszen nem volt szokás, ilyen közvetlenül megszólítani bárkit, akihez nem fűződött szorosabb rokoni, vagy érzelmi szál. Sejtette, erről nincs tudomása vörös óriásnak, így halk köhintéssel hajtotta le fejét, ne látszódjon zavara. Nem akarta kioktatni a japán udvariassági formáról, főleg, mert kedvelte, ahogy kimondta a nevét. Önzőség, vagy sem, de határozottan elnyerte tetszését, ahogy a mély hangján, enyhe akcentussal ejtette ki nevét. Úgy is ritkán hallotta saját keresztnevét, ennyi öröm kijárhatott neki.
Vidám hümmentéssel fogadott szót, hogy teljesíti a kérést. Arról még elképzelése sem létezett, miként hozza össze és ez nem változott az idő haladtával. Azt követően eljött az ásatásról, végig a feladatán pörgette az agyát. Százszor átfutotta a jegyzeteket, véletlen se hagyjon ki elemeket az elképzeléséből, mármint abból a káoszból, ami a kókuszában lézengett. Nem értette, hogyan kéne értenie a feladatot. Rugaszkodjon el a mondottaktól és a saját fantáziájában megjelenő képeket írja le, vagy arról számoljon be, amit felfogott a leírásból. Mennyire próbáljon tudományos maradni és mennyire komoly előadást gyártson. Egyetemi szintű kivetítős, programos dolgot, amiket hozzájuk is szoktak hozni, vagy beszéljen a levegőbe.
Annyira tűzbe hozta, nyugtalanította és elkeserítette a feladat, megint kimaradt életéből az alvás. Szörnyen szégyellte magát, hogy nem fejezte be a munkát, ráadásul elismétli az előző napi hibáját. Erősen küszködött az ébrenlét nehézségeivel, miközben az ásatás helyszínére, azon belül is vörös tudós sátrához tartott. Halk toporgással és jó nagy adag bátortalansággal köszönt be, de nem érkezett válasz. Hiába fülelt, nem észlelt mocorgást, ezért óvatosan bedugta fejét, de nem látott senkit. Gondolta, majd érte jönnek, úgyhogy lassan belépkedett, majd felült a korábban kiközösített heverőre. Csendesen kémlelte az előző naphoz képest megszaporodott mennyiségű műtárgyakat. Békésen lógatta lábát, ám legyűrte a fáradtság. Szemei elnehezedtek, majd arra kapta fel fejét valaki halkan neszel környezetében. Pillanat töredéke alatt ütött belé a felismerés. Riadtan ült fel, ami több lendülettel járt, mint hitte. Csodálatosan leborult az ágyról és a földön kiterülve kereste elveszett éberségét. Próbált onnan is minél sebesebben felpattanni, hiszen teljesen eszénél volt, csak átmeneti zavar történt az előbb. Erről iparkodott a lehető legszélesebb karmozdulatokkal meggyőzni vörös tudóst is.
-Bo-bocsánat! Én csak láttam ott valamit és nem az, hogy én aludtam, vagyis egy pillanatra lehunytam a szemem és…sajnálom!- Adta fel végérvényesen a mentegetőzést. Lehajtott buksival sóhajtott önmagán, miért kell ilyen idétlennek lennie. Hatalmas önostorozása közben került megint szeme elé a tegnapi kimono szekrény. Erről jutott eszébe, mennyire sok ismerős tárgy vette körül. Rendben, hogy azért, mert a hazájában volt és ezekről, ha más nem tankönyvekből látott képet, ettől még izgatta a fantáziáját, miféle dinós, mármint dinasztiához tartozó sírt, vagy akármit találtak.
-Látom, gyarapodtak a leletek! Megkérdezhetem, milyen ásatás? Sok ismerős tárgyat látok és érdekelne mire bukkantak, persze, ha nem titok.- Emelte fel kezét védekezően, véletlen sem szeretne faggatózni. Ha nemleges választ adnak, azzal is tökéletesen megelégszik, hiszen semmi köze az itt folyó munkálatokhoz. Inkább próbált tovább gördülni a kérdésen. Cseppet felpörgött az eséstől és ezer meg egy gondolat tolongott fejében, amiről beszélhetett.
-Kávé!- Csapta öklét tenyerébe. -Úgy értem, hogy szabad kérnem? Nagyon finom volt a tegnapi, csak akkor elfelejtettem megkérdezni, mert feltűnt nagyon különleges íze volt, csak szét voltam csúszva, szóval, hogy ezt hozta magával? Mármint arab kávé, vagy itt kapható és én vagyok teljesen eltévedve?- Tett végre lakatot szájára, mielőtt a föld kihűlésétől kezdődően elkezdi ecsetelni, micsoda remek dolog kávét inni. Nem hitte el, megint üres locsogásba fogott, hogy leplezze zavarát, vagy oldja a feszült légkört. Általában ezzel az igyekezetével, mindig az ellenkezőjét érte el. Jobban megorroltak rá, mintha csendben maradt volna.
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Eltávozott karakterek

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #39 Dátum: 2015. Dec. 16, 01:24:42 »

Ahogy a fiú távozott, újfent átvizsgáltam a sátramba gyűjtött leleteket. Mindet leltárba vettem, megneveztem, elsődleges kormeghatározást tippeltem (nem kellett tippelnem, de ha a fejesek annyira ezt akarják rám erőltetni, hát felőlem higgyék ezt) megbizonyosodtam róla, valamennyien dzsinntelenek. De még csak utalni sem utaltak a szolgáim lehetséges lelőhelyére. Halkan morogtam a sikertelenségen. Nem, mintha nem lettek volna még lehetséges ötleteim. De egyelőre félre tettem ezeket a gondokat. Fáradtan simítottam végig a sörényemen. Nem csak fáradt voltam, de éhes is. Lehet, hogy nem vagyok ember, de már egy jó hete egy szemhunyásnyit nem aludtam. Ezután még nekem is szükségem volt pár óra pihenésre. De mindenekelőtt, kiosontam a táborból. Eljött a vadászat ideje. Nem játszadoztam sokat. Kiválasztottam a kívánt prédát, és elkapva elvonultam vele. A játékosság valahogy gyáván elkerült. Erről eszembe jutott az az ember, akire nem vadászhattam, már csak az inkognitóm érdekében sem, viszont minden valamire való szabályt áthágott. Morcosan morogva döntöttem úgy, hogy ha már embereken morfondírozok, akkor tényleg ideje pihennem, és nem csak a kis tábori priccsen. Azon nem lehetett aludni. Idegen volt, nem a megszokott fekhelyem. Megkerestem a legsötétebb sikátort, és megidézve az átjárót, haza mentem. Ha nem ismerném magam, már már azt mondanám, megkönnyebbültem, mikor a jól ismert illatok, hangok, és környezet fogadott. Ahogy elém jöttek a dzsinnjeim, meghagytam nekik, hogy három óra múlva ébresszenek fel, majd egy apró biccentéssel bocsátottam el őket.
A fekhelyemre volt nagyon szükségem. A jól ismert, biztonságot jelentő illatok között, pillanatok alatt nyomott el az ájulásszerű álom.
Mikor a dzsinn pár órával később a hálóba lépett, már abban a pillanatban felébredtem, hogy a szoba elé ért. A magam kényelmes módján készültem el, és rendkívül kedvetlenül mentem vissza az emberek közé. Meg tudtam érteni azokat a testvéreimet, akik úgy döntöttek, nem erőltetik az emberek között az életet. De nekem még dolgom volt velük!
Szótlanul nyitottam ki a kaput, és léptem vissza a sátramba. Még senki nem volt itt a munkások közül. Nem zavart meg senki, mikor a soron következő parcellát vettem ecset és ásólapát alá. Mire megérkeztek, már szerencsésen eltűntem majdnem a felszín alatt. Épp csak a fejem látszódott ki a gödörből. Már ismerték a rendszert, nem jöttek oda külön lejelentkezni, pontosan éreztem, mikor ki érkezett meg. Az is feltűnt, mikor futott be a fiú. Épp az ünnepi szakés csészék kiemelésén fáradoztam. Mikor sikerült a nagyon kényes, és sérülékeny anyagot biztonságban elvinni, mentem csak el vele a sátramhoz. A srác már békésen szundított, hallottam a sátor elől. Így teljesen hangtalan léptekkel mentem be. Tényleg birtokba vette a heverőt. Azt nem tudtam, hogy mit művelt, mert most egy könyv se keveredett az asztalomra, de azt is éreztem az illatából, hogy ténylegesen kimerült. Már megint. Meg se próbáltam rájönni, mi is volt ennek az oka. Inkább addig is tettem a dolgom, míg fel nem ébredt. Ebben csak egy hirtelen jött „segítség” akadályozott, egy fekete cirmos macska, aki valamiért a vállam nézte ki pihenő övezetnek. Halk szusszanással fogadtam az önfeledt, és mindenképp odaadó dörgölőzését. Fajtám tagjai, még ha kicsi félék voltak is, mindig betaláltak. Én meg nem kergettem el őket, ha tiszteletüket tették. Ez a mostani is egészen addig szép és jó volt, míg a nagy dörgölőzéssel a cica le nem vert egy ecsetet. Az persze, a sátor csendjében, kifejezetten csörömpölt Halk pürrenéssel jeleztem neki, ne kezdjen rá fajtánk azon jó szokására, hogy szórakozásból verjen le edényeket. Mert az egyetlen leverhető edény jelen pillanatban a frissen kiásott csésze volt! Alvó vendégünk ennek örömére kibucskázott az ágyból. Felvont szemöldökkel néztem a jelenetet, meg persze egy szorgosan doromboló macskával a nyakamba. Kérdésére is csak szűkszavúan válaszoltam.
- Középkori esküvői kellékek! - én kiástam őket, beazonosítottam, kort határoztam meg, de a fiú ismerte jobban, hogy szokás náluk házasodni. Nem voltam abban a helyzetben, erről bárminémű kiselőadást tarthattam volna. Nem is volt szándékomban.
A kávézási ötletre meg csak egy halvány gonoszdit mosolyogtam az enyhén borostás bajusz helyem alatt.
- Mindjárt csinálok arab kávét! - nem árultam el neki, előző nap mexikói, tejszínes kávét toltam a kezébe, lévén én azt iszok, olyan volt kéz közelbe. De volt valamerre egy rézibrik a sátorba, hát előkotortam. Kinyitottam a sátor ajtaját, és közvetlen a bejárat elé libbentettem egy parányi kis tüzecskét. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, amit szerencsére nem befele hozott a szél. Viszont volt parazsa, ami kellett az igazi arab kávéhoz. A parázson főztem ki a cukros kávét, gondosan ügyelve az illatából arra, oda ne kapassam. Csészébe töltöttem neki a nedűt, és oda tettem a környékére. Magam pedig a tejszínes kávémmal ültem le a székecskémre. Nem, mintha nem lett volna még egy adag a mexikói kávémból is, ha netalán az arab nem nyeri el a tetszését. - Ez az arab kávé, amiért annyian lelkesednek. Szerintem nem finom. Ha a tegnapi ízlett - biccentettem a másik csésze felé, alig észrevehetőt. Szinte el is felejtkeztem a nyakamba trónoló macskáról, ám a kis bestia úgy döntött, neki az ölembe fekve lesz a legkényelmesebb. Szolid eleganciával helyeztem magunk kényelembe, és néztem rá a fiúra.
- Nos Kazumi, remélem nem felejtetted el, hogy tegnap mibe állapodtunk meg, hogy ma te mesélsz nekem arról, milyennek képzeled el a hallottak, és olvasottak alapján azokat a kultúrákat. - illesztettem össze a két tenyeremet hanyagul a szám előtt, és vártam a válaszát, figyelmesen szemlélve őt. Őszintén kíváncsi voltam, hogy egy olyan személy, mint ő is, aki nem élte meg, nem élte át, miként eleveníti maga elé a tanultakat. Arról nem is
beszélve, hogy esszenciális részét képezte annak, hiteles iráni személyt, ráadásul nőt alakítson, ahhoz meg kell érteni, hogy mi miért van náluk úgy, ahogy. Ha csak annyival lerendezem, hogy „azért van így, csak mert”, akkor egész biztos lehetnék abba, koránt sem lehet olyan jól eljátszani, amit el kell, mintha érti is.
(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #40 Dátum: 2015. Dec. 16, 19:21:14 »

Meg mert volna rá esküdni, hogy egy fekete macskát látott, mi több, hallott dorombolni vörös tudós nyakából. Érdeklődően nyújtogatta a hang irányába kócos fejét. Résnyire nyílt, szörnyen csipás szemekkel méregette a kávéról beszélő színes pacát. Erősen próbált fókuszálni a vállánál lévő sötét foltra. Sűrűn pislogott, illetve törölgette fáradt szemeit, hátha kitisztul a homályos kép. Nagyon izgatta fantáziáját, ugyan mi helyett képzelt oda kiscicát, vagy, ha még is igaza van, akkor milyen különleges képességekkel megáldott bundás lehetett, csak, így a közelébe merészkedhetett.
Rémesen furdalta oldalát a kíváncsiság. Annyira belefeledkezett a vizsgálódásba, fel sem tűnt neki sok sületlenségét, milyen nyugodtan viselték. Percek elteltével esett le neki a tantusz, hogy elmaradt a várt morgásos letolás. Kissé megilletődött nem kapott fejmosást, miért nem képes nyugton meglenni és befogni száját, ha nincs semmi értelmes, amit mondhatna. Olyan sokszor dörgölték orra alá, komolyan hiányérzete támadt. Kényelmetlenül feszengett a heverőn, miért nem förmedtek rá. Határozottan zavarba hozta, hogy cseppet sem a jól ismert reakció fogadta kirohanását, ami általában. Mindezek tetejében, még teljesítették hirtelen támadt ötletét és kimentek neki kávét csinálni. Ennél jobban össze sem kuszálhatták volna fejét. Mást sem tudott, csak nagy szemekkel pislogni, illetve pofozgatni arcát, ne kezdjen összeesküvés elméleteket gyártani.
A legvalószínűbb, hogy annyira sem hozta lázba szegény vörös tudóst mérges legyen rá. Minden bizonnyal annyira közömbös volt a butasága iránt, időt sem pocsékolt rá, felbosszantsa magát. Teljesen egyet értett vele, hiszen nem tesz jót az egészségnek és pusztán a munkája részét képezi. Elviseli, mert ezt a feladatot varrták a nyakába. Meg azt a macskát, amit immár határozottan látott!
Eltátott szájjal bámulta a szőrös kis fenevadat. Ezer gondolat fogalmazódott meg kókuszában, vajon micsoda szuper macska lehet. Szívesen megkérdezte volna tőle, mi a titka, bár jobban szerette volna megsimogatni a bundáját. Nagyon selymesnek látszódott! A dorombolásával szinte könyörgött azért, hogy megvakarják az állát. Örömmel teljesítette volna a kérését, ha nem éppen a tilos övezetben kényeztette volna magát. Nem mehetett csak úgy oda és emelhette le a tündéri fekete cirmost. A kis díva, érzékelhetően úgy sem fordított rá figyelmet. Hiába szuggerálta kitartóan, vegye már észre, sarokban ücsörög, és minden vágya megszeretgethesse, oda se bagózott rá. Vígan élvezkedett vörös óriás vállán, majd a kedvesen felkínált ölben. Erre az apróságra halk sóhajjal könyvelte el végleges vereségét. Enyhe sértődöttséggel, de sokkalta csalódottabban vette kézbe az orra elé tett kávét. Annyira lesújtotta a szörnyű valóság oda sem skubizott, miről beszélt neki vörös tudós. Egyszerűen belekortyolt a csészébe.
Az eszméletlen keserű és borzasztóan erős, na meg forró italtól azt hitte menten elhalálozik. Nem akart illetlen lenni, csak úgy földre köpi, vagy rémes hisztériát rendez, még is mivel merészelik itatni. Mindent megtett, legalább azt az egyetlen kortyot elviselhető ábrázattal tuszkolja le torkán.
Zöldülő fejjel, keresztbe álló szemekkel és halk nyüszköléssel emésztette meg az elképesztően rossz kávét. Próbált minél kevésbé szenvedő arcot vágni, bár az erőlködéstől úgy érezte kicsordul a könnye is. Tartotta magát, míg lehetett, de a művelet végén győzedelmeskedett a hidegleléssel társuló fintorgás.
-Ké…kérhetek egy pohár vizet?- Kérdezte elhaló hangon. Azt hitte az egész reggelijét viszont látja, de háborgó gyomra hamar belátta, nem szeretne még nagyobb felfordulást csinálni. -Bocsánat! Azt hiszem nem vagyok elég erős a külföldi kávéhoz.- Sóhajtott
lemondóan, megint csak a baj van vele, amikor ő kérte az innivalót. Rémesen érezte magát, hogy elpocsékolt egy csészével. Az sem nyugtatta meg, hamarosan kapott ásványvizet és még az előbbi bundást is kezébe kapta. Szomorkás mosollyal simított végig a cica hátán és engedte kényelembe helyezze magát. Készségesen simogatta, ahol a makacs cica követelte. Engedte úgy fészkelődjön, ahogy neki tetszik. Kizárólag azután vakargatta meg az állát, rátalált a neki tetsző kis gömböc pózára.
-Nem felejtettem el, csak nem igazán értem, mit vár tőlem. Nem tudom, mit szeretne hallani. Elég sok sületlenséget képes vagyok összeképzelegni és nem szeretném az utópisztikus borzalmaimmal fárasztani.- Válaszolta az ölében trónoló bundás kitartó simogatása közben. Egyszerűen nem tudta, hogy és mit kéne mondania a két kultúráról.
Este tervezett előadást, de semmi sem lett a nagy agyalásából. Idétlenebbnél idétlenebb ötletek jutottak csak eszébe. Még mindig nem sejtette, miről kéne beszélnie, de zavarta és bántotta volna, ha semmit sem mond. Nem kifejezetten volt elképzelése a témáról, egyszerűen kimondta, ami az eszébe jutott.
-Az biztos, hogy a görögök nagyon kíváncsi, de bátor emberek voltak. Nem féltek használni az eszüket és válaszokat keresni a kérdéseikre. Érdeklődtek az őket körülvevő világ, annak működési elve iránt. Kiélvezték a szabadságot, ami jutott nekik. Ha jól értettem, megtehették, mert nem voltak szigorú uralkodóik, vagyis központilag nem fogta őket össze valaki…szóval, így nem voltak akadályozva az élvezetek hajkurászásában.- Keresgélte a megfelelő szavakat elmélyülten. Ritkán kellett tudományos területről nyilatkoznia és a használt nyelvezete is távol állt tőle. Félt belegabalyodik, ezért végig az ölében lapító fekete cirmost kémlelte, mintha tőle származnának az ötletek.
-Az egyiptomiknál, viszont mindent szabályoztak. A fáraó, vallás és az határozott meg, hova születtél. Náluk sokkal meghatározottabb volt mivé válhatott valaki. Központilag döntötték el, mi lehetett valaki, vagy mit kellett tennie.- Sóhajtott fel, vajon mennyi ökörséget locsoghat össze, aminek semmi köze a feladatához.
-Igazából a legnagyobb különbség közöttük, hogy a görögök, azért éltek nagy lábon, mert senki sem tiltotta nekik. Azt tehették, amihez kedvük van és, ha az ember úgy érzi, bármit megtehet, akkor bizony lerombol egy várost, mert neki ezt lehet.- Hallgatott el egy pillanatra, vajon merre tartott és mire akart kilyukadni a mondandójával. -Igen, az egyiptomiak!-Találta meg az elvesztett fonalat. -Náluk valaki döntött, valaki nevében. Azért voltak ilyen teljesítményre képesek, mert állt mögöttük egy láthatatlan személy, aki hajtotta őket. Nem a legszebb módszerekkel csikarta ki és személy szerint nem tetszik ez a hozzáállás…-Köhintett fel halkan, ne zendítsen rá kritikát megfogalmazni egy működőképes rendszer ellen. Senki sem a szimpátiájára kíváncsi, mindössze arról kellett beszámolnia, mit értett meg a mesélésből.
-Szóval, Egyiptomban az elvárás és kényszer terméke a tudás.- Fejezte be gondolatmenetét kicsike biccentéssel. Büszke volt magára nem folyt bele értelmetlen locsogásba, miért nem szívleli az egyiptomi, vagy épp a görög kultúrát.
-Nagyon mellé trafáltam?-Pislogott fel tanácstalanul vörös tudósra, vajon milyen fejet vág a hosszas körbe magyarázása után. Csak remélni merte nem épp most fogja vele közölni, ismeri a kijáratot, legyen szíves használatba venni.
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Eltávozott karakterek

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #41 Dátum: 2015. Dec. 16, 20:26:39 »

Meglepődve figyeltem, ahogy beleivott abba a kávénak csúfolt förmedvénybe. Ráadásul még próbált jó képet is vágni a dologhoz, ha nem is jött össze neki! A végére csak víz után fulladozott. A kacsójába nyomtam egy üveggel, meg akkor már a macskát is. Feltűnt, hogy ő terelte el a figyelmét. Még mielőtt ráhagyományoztam, megkértem a csöppséget, dörgölőzzön hozzá is. Nem kellett kétszer mondanom neki. Teljes vehemenciával vette birtokba a srác térdeit. De a fene gondolta, hogy egy igazi macska rajongóval fog összehozni a sors, na meg a dzsinnem keresése. El is nyerte érte méltó jutalmát. Szakavatott simogatásba részeltették.
Én meg közbe a kissé zavarban lévő mesélést hallgattam.
- Igazából nem feltétlen a történelmi tények érdekelnek csak, még ha azok is fontosak. Inkább a hangulatok, és az érzések, amik most neked segíthetnek. El kell képzelned egy népet, olyan embereket, akikkel még sose találkoztál. Nincs megadott szöveganyag hozzá, pusztán a képzeleteddel kell hitelesre megalkotnod. - jegyeztem meg. Közben kényelmesen elhelyezkedtem a székemen. A tollamat pörgettem az ujjaim között, miközben belefogtam a következő részbe - Amit most fogok mesélni, az lesz a legfontosabb, mert ez már közvetlenül Iránról szól! Őket az elején úgy kell elképzelni, mint egy tipikus sivatagi nép! Egyiptom is a sivatag közepén fekszik, de ott ott a Nílus! A Nílus egy nagy oázissá fogja össze az országot! Az adja az alapját az ottani életnek. A perzsáknak viszont nem volt Nílusuk! Valahogy úgy képzeld el, hogy a sivatagban elszórtan voltak a városaik. Fallal körül véve, nem csak azért, hogy az ellenféltől meg tudják magukat védeni, de azért is, hogy az időjárástól. Az öltözködésük is azért lett olyan amilyen. A kendő, amit az arcuk elé kötnek, eredetileg a homok viharok miatt kellett. A szél felkapta a sivatagi homokot, és nem lehetett rendesen közlekedni fedetlen arccal. Ám az orr, vagy arc elé kötött kendővel megvédhették magukat attól, hogy telemenjen az szemük, orruk, szájuk, fülük homokkal. Ha nem vigyáztak volna, egy-egy hosszabb út során, kint a sivatagban, amikor nincs víz, csak nagyon kevés, bele is lehetett halni a homokviharokba, nagyon könnyen!
A táncuk is valahogy így alakult ki. A tűz elengedhetetlen része volt az életüknek. Meleget adott, a sivatagi éjjeli hidegben Távol tartotta a ragadozókat. Fényt, és biztonságot nyújtott. Magával ragadt őket, és megpróbálták utánozni. Ahogy tegnap jómagad is megpróbáltad. Amúgy az istenét Ahura Mazda néven tisztelték. Ő volt a jó a vallásukban. A jó és a rossz örök harca mozgatta előre szerintük a világot. Nem templomokat emeltek nekik, egyszerűen imádták a természeti erőket.
Az ókori perzsia gyenge államként indult. Az asszírok árnyékába kellett, hogy éljenek. Aztán a médekkel összefogva megdöntötték az asszír elnyomást, és mint ügyes politikusok, a médeket is magukba olvasztották valamilyen szinten. Így szép lassan, a gyengének induló állam megerősödött. Kialakult a királyi udvartartás. A királyi udvarnak korlátlan hatalma volt. Nem volt egy olyan hely, ahol élt volna. Több királyi palota volt, és mindig vándoroltak a rezidenciák között. Viszont így bárki a király elé járulhatott, ha volt valami panasza! A királyt a családja, és a szolgálói vették körbe. Közvetlen környezetét a családján és a nemeseken kívül az eunuchokok voltak. Kasztrált férfiak. Egész életük a királyé volt, hisz nem lehetett családjuk!
A nők viszont főleg a többi ókori néphez képest nagyon nagy szabadsággal rendelkeztek. Még női hadvezérük is volt. Lássuk csak. Poligámiába éltek, és kész háremet tarthattak. Tanulni csak a nemesek tanultak iskolában. A köznép írástudatlan volt. Az arisztokrácia viszont írt olvasott, ismerte a törvényeket, a növényeket, meg kellett tanulniuk vadászni. Öt évesen kezdték, és tíz-húsz évig tanultak. A köznép tégla vagy vályogházakban lakott. Keskeny ablakosak voltak. Már viszonylag korán megtanulták a szőnyegkészítést.
- egy pillanatra elgondolkodtam, mi is lehet még fontos neki. Hirtelen ennyi jutott az eszembe. - Ez az ókori perzsia! Mit gondolsz, milyen lehetett ott az élet. Azt is gondold végig, hogy férfiként, vagy nőként milyen volt! - keresztbe font karokkal vártam a válaszát. Nem hagytam neki gondolkodási éjszakát, mert volt egy olyan sejtésem, megint eljátszaná, hogy nem alszik éjszaka!
(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #42 Dátum: 2015. Dec. 17, 11:46:02 »

Hatalmas felismerés érte vörös tudós részéről. Az egész sátrat betöltötte a feje felett kirajzolódó villanykörte fénye. Végre, rátalált a dolgok nyitjára, vagyis tökéletesen rávezették, inkább szájába rágták, mire kíváncsiak. Majd kipattant bőréből, olyan boldoggá tette a tény, legalább sejti, mit kéne kibogoznia a történelem órákból. Nem vártak tőle mást, mint fejtse ki a kész tények alapján, ő milyennek látta az ókori birodalmak lakóit. Mesélje el, szerinte milyen a mentalitásuk, felfogásuk, személyiségük. Azt sejtette, ne kalandozzon messzire a szorgosan lediktált soroktól. Azokra építkezve gyúrjon össze embereket! Teljesen úgy érezte magát, akár a nagy rendezők! Emlékszik, mennyit dolgozott így édesapja, amikor szerepeket próbált értelmezni. Mindig rengeteg hiteles forrást átolvasott, aztán a forgatókönyvet, scriptet vette elő, végül a színészekkel, esetleg íróval értekezett. Többször átrágta magát a sorokon, majd az ezer szálból és saját meglátásaiból vázolta fel, szerinte, hogy néznek ki a szereplők.
Ezt a gondolatát mindenképpen észben tartja! Ha innen hazaért fel fogja hívni és tippeket fog tőle kérni, pontosan milyen elképzelés alapján válogat. Remélte segíthet neki abban, minél jobban belelásson az ókori emberek fejébe. Szeretette volna a lehető leghitelesebb képet felvázolni, amihez tudta, előbb a gondolkodásukat kellett megértenie. A dolog neheze pedig ebben állt. Számára nehéznek bizonyult ázsiaiként teljesen idegen kultúrákban észrevenni a lényeges vonásokat, amik nem az ő japán feje szerint azok. Teljesen máshogy kellett a buksiját törnie, vagy sosem jutnak előrébb.
Ebből kifolyólag nagyon elmélyült koncentrációval fülelt a következő leckéjére. Főként, mert figyelmét is felhívták, most járnak a legfontosabb résznél. Minden idegszálával hallgatózott és szorgalmasan jegyzetelt. Buzgóságában próbálta vörös tudós összes létező szavát leírni. Ez képtelenségnek bizonyult, mivel távolról sem gyorsíró, ahogy rövidítéseket is pocsékul használ. Ennek hála, kissé kusza és hézagos lett firkálmánya, de legalább minden lényegesnek ítélt szó ott virított a lapon. Gondolta, majd a kapott könyvek alapján kiegészíti a homályos részleteket, azonban vörös óriás kegyelmet nem ismerően közölte vele, rögtön, gondolkodás nélkül valljon színt az iráni népről.
Köpni, de még nyelni se tudott döbbenetében. Egyáltalán nem készült fel erre a kérdésre. Szó szoros értelmében tanácstalanul ücsörgött az orrát megcsikiző cirmossal egyetemben. Az addig békésen elterülő macska, pontosan ezt a pillanatot választotta felálljon és nyújtózkodás közben farkincájával terrorizálja nóziját. Ha akart, ha nem, hatalmas tüsszentéssel honorálta a kedvességet, csak, hogy a sokktól felgyűlő nyálát ezzel csodálatosan félre nyelte. Hangos köhögéssel kapott a mellette heverő ásványvízért, miközben azon munkálkodott a megmozduló cica, ne vegye mocorgását kellemes fekhelye megszűnésének. A lehető
legkisebb mozdulatokkal próbált túljutni a fuldoklásos halálon, véletlen se szökkenjen el a fekete doromboló masina.
-Ehelnézést! Nem így terveztem, hogy meglepődök, mármint ennyire látványosra, csak a macskát nem akartam elijeszteni, aztán útban volt a nyá…-Harapta el a mondat végét kínos mosollyal, tovább nem szükséges boncolnia bukását. Viszont, eszébe jutott egy történelem szempontjából teljesen eltérő apróság. Felpiszkálta gyerekes kíváncsiságát és bár semmi köze nem akadt a megbeszéltekhez, muszáj volt rákérdeznie.
-A macskák!-Kapta fel fejét izgatottan. -Milyen volt a viszonyuk a macskákkal? Egyiptomban tudom, hogy saját kultuszuk volt, de a görögök és perzsák, mit gondoltak róluk?- Pislogott hatalmas szemekkel. Agya megint lépésekkel lemaradt gyorsan pörgő nyelve mögött. Sikerült újabb felesleges szavakat kimondania és még csak észre sem vette. Szökőkútként dőltek belőle a butaságok.
-Önt is kedvelik, mert félelem nélkül ment ez a cica is a közelébe, sőt ücsörgött a nyakában, pedig mindenki halálra rémül a közelében. Ennek köze van a származásához, vagy egyszerűen szereti a macskákat?-
Biccentette oldalra fejét, vajon miféle megoldást kaphat a rejtélyre. Szokatlannak találta, ennyire megrémült minden élőlény, vagyis ember, hiszen állatokat nem sűrűn látott a közelében, de az biztos, hogy fenyegető volt a kisugárzása és mindenki messzire kerülte. Meglehet buta, de ezt még ő is érzékelte, éppen ezért nem merészkedett túlontúl közel, hogy ne bosszantsa ok nélkül.
Nem akarta sokáig bámulni, hogy felbőszítse idétlenkedésével, így visszatért a jegyzetfüzete tanulmányozására. Tollával bökdöste ajkát, ahogy újra és újra átfutotta a sorokat, némi véleményt legyen képes megfogalmazni buksijában. Komoly feladatnak látszódott, mert sokat változtak az életkörülményeik és a környező népek is jelentőssel hatással lehettek rájuk. Eljutottak a királyi udvartartásig, bár a vándorlás, még azt mutatta a lelkükben nomád nép maradtak, szóval ápolták a gyökereik.
-Nagyon hagyománytisztelőek lehetnek. Alázattal és tisztelettel gondolhatnak az őseikre, tehát fontos nekik a múltjuk. A perzsa férfi büszke arra aki, míg a nő hihetetlen veszélyes, mert ismeri a testi előnyeit és képes az eszével kihasználni. Nem arra célzok, hogy feslett nők, hanem…- Vakarta meg füle tövét gondterhelten, miként kéne megfogalmaznia. Élénken éltek benne az előző este élményei. Határozottan átjárta egy különös érzés, amikor a tűz körül előadott tánc jutott eszébe. Az a sok jelentés, amivel képes volt felruházni a lángokat és az a sok impulzus, amit okoztak. Beleborzongott a gondolatba is!
-Tisztában voltak vele, mit jelent nőnek lenni és mit érhetnek el nőként.- Bökte ki bizonytalanul, hátha kifejezhet vele valamicskét a fejében lévő kuszaságból. Hirtelen többre nem futotta az olvasást követően.
-Ma is ilyenek a perzsák?- Mutogatott szorgosan kezével, hogy az általa körbe írt kuszaságra céloz. Érdekelte, vajon a modern kor mennyire változtathatta meg őket.
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Eltávozott karakterek

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #43 Dátum: 2015. Dec. 17, 16:04:49 »

Alig észrevehetően rángott be a szemöldököm, mikor az egyszerű kérésemre, majdnem oda fulladt! Rá kellett, hogy jöjjek, hogy míg megölni egy embert, ritka egyszerű, életben tartani, már koránt sem az! A kérdésére még gondolkodnom sem kellett. Majdnem rányögtem, hogy valami hasonlónak tartották, mint manapság a kocsikat az emberek. Minél több alakváltó szolgát tartott valaki, annál nagyobb volt a hatalma. Vagyis konkrétan az alakváltó rabszolgák farokméregetésre voltak, a testőrség és az emberfeletti fizikai munka mellett. Ha lett volna miért őszintének lennem, Valószínűleg ez hangzott volna el. Viszont ezt nem tartalmazza egy történelmi olvasó könyv se. Elvégre az embereken kívül csak a növények, és az állatok léteznek, mint élőlények. Nekünk kifejezett szívességet tettek vele. Szimplán csak ügyeltem a morgásomra, és kész paradicsom.
-A macskák… - nem voltam vele tisztába, hogy ez miért is fontos, de ha ő ebből akarja megalkotni a saját verzióját, én nem szólok bele, nem én voltam a színész. Mondtam azt a verziót, amik a tankönyvekben benne lehetnének, ha ilyesmivel foglalkoznának a történelemkönyvek. - Hatottak egymásra a népek. Nem éltek olyan messze egymástól, meg keveredtek. Egyiptomban valóban ott volt Basthet, majd kialakult Sekhmet kultusza.- Csak megszokásból ejtettem óegyiptomi kiejtéssel a nevüket. Ismerős, már-már családias érzés volt róluk beszélnem. Főleg, hogy mindkettejüket ismertem személyesen.
Furcsa volt ez az ember, hogy folyamatosan olyan dolgokra tudott rákérdezni, amik személyesen is érintettek. Egy pillanatra újfent bizalmatlanul villant a szemem. - A görögök kapcsolata a cicákkal már sokkal ambivalensebb volt! Egyfelől a saját kultúrájukba olvasztották Basthet kultuszát. Az ő történetükben Artemisz kapta meg ezt a szerepet. Artemisz és Apollo testvérek. Ikrek egészen pontosan. Artemisz a Hold istennője, míg Apollo a Nap istene. Egyik alkalommal, Typhon, a szél istene üldözte Artemiszt, aki macska alakjába menekült el előle. Ezután az ő szent állata és jelképe lett a macska.
Viszont, van egy másik mítosz is a cicákkal a görögöknél. A görög istenek köztudottan olyanok voltak, mint maguk a görögök. Feslett életű, nimfomán, hedonista alakok, akik nem tudtak a chiton~jukba megmaradni. Így eshetett meg, hogy Zeus~nak, a főistenüknek, akinek volt már egy asszonya Hera, sok házasságon kívüli gyereke született. Az asszony meg roppant féltékeny fajta volt! Egyik ilyen alkalommal, felkérte Galinthias~t, hogy ölje meg a még meg sem született gyermeket. Galinthias viszont megviccelte, és a gyerek megszületett. Ha nem is istenként, de egy hősként. Egy félistenként, aki a halála után helyet kaphatott az Olymposon.
- elnyomtam egy gúnyos mosolyt. A hős félistenek valahogy mindig ilyesmit váltottak ki belőlem. Megvetettem őket. - Hera persze borzasztóan dühös lesz, amikor kiderült a kis csíny. Fekete macskává változtatta Galinthias~t, és száműzte az alvilágba, hogy Hades, az alvilág istenének a papnője legyen. Végül Hecate~hoz került, az alvilág egyik istennőjéhez, az éjszaka és a boszorkányok istennőjéhez. Így a boszorkányokhoz kötötték a macskákat. Különösen a feketemacskákat. Ami a boszorkányüldözésekkor nem volt túl jó dolog nekik, de ez már egy másik történet! - Egy pillanatra elfelejtkeztem róla, hogy tankönyveket kéne felmondanom, mivel tényleg érdekelte, amit meséltem. - A perzsák viszont már akkor is mocsok disznók voltak! Nekik nem volt külön kultuszuk a macskákkal kapcsolatban. Az oroszlán a hatalmat szimbolizálta, de körülbelül ennyi. A perzsamacska nem olyan régi keletű dolog! Teljesen normál mód tartották a macskákat, mint Babylon~ban. Házi állat volt, akit szerettek. De egyszer eljátszották, mikor Egyiptomot támadták, hogy az egyiptomiaknak nem volt szabad ártaniuk a cicáknak! Komoly büntetést, akár halált is vonhatott maga után, ha egy macskát megöltek. A cicákat ugyanúgy mumifikálták, mint az embereket. Szóval a perzsák fogták magukat, egy rakat macskát összeszedtek, miután Basthet képét festették a páncéljaikra, pajzsaikra. A macskákat maguk előtt terelték, úgy indultak csatába. Az egyiptomiak nem mertek kezet emelni rájuk, mert a macskákat nem bánthatták! Finoman fogalmazva is az egyik legkönnyebb győzelmük volt! - hirtelen észbe kaptam, hogy talán
nem kéne ilyen személyes dolgokat mesélnem, ugyanis nem természetes. Erre kaptam is a nyakamba az első személyeskedő kérdést.
- Nekik nincs okuk félni tőlem… - morogtam az orrom alá. Mint egy nyitva hagyva a mondatot, miszerint az embereknek viszont van! Bár meglepő módon, a srác ezt is érzékelte. Csak nem foglalkozott vele?
A történetét hangtalanul hallgattam végig.
- Ezek csak a gyökerei a népnek! A hatalmas Perzsa Birodalomnak egy Nagy Sándor nevezetű makedón király vetett véget, akinek sikerült leigáznia III. Dareios uralkodót, és a népét. Hat évig tartott neki, hogy elfoglalja az országot. Nagy Sándor halála után az ország felaprózódott. Majd Róma elfoglalta jelentős részét Pártia mellett. Végül Szasszán Birodalom lett belőle.
651-ben pedig az arabok bekebelezték a Szasszán Birodalmat. Ez a momentum nagyon sok mindenben megváltoztatta a Perzsa embereket. De ez már holnapi történet lesz!
- köszörültem meg a torkom. Nem terveztem aznap többet mesélni Iránról. - Az előbb a macskák és utánam érdeklődtél! Te miért lelkesedsz ennyire értük? Az előbb is teljesen bekebelezte a figyelmed, és nem engedte semerre! - jegyeztem meg csepp mogorvasággal a hangomba.
(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Karakura Town utcái
« Válasz #44 Dátum: 2015. Dec. 19, 18:54:27 »

Kevés hiányzott az orrában kössön ki tolla. Nem kicsit lepődött meg, hogy hajlandóak voltak neki válaszolni a macskákkal kapcsolatos faggatózására. Elkönyvelte magában, semmi köze a feladatához, ezért látott hozzá szorgosan bújni a sorokat. Úgy vélte, semmi értelme válaszolni és vesztegetni a drága időt, ám vörös tudós, némi elfojtott morgás társaságában felvázolta neki a helyzetet, méghozzá zavarba ejtő alapossággal. Könnyedén lerendezhette volna tőmondatokkal, de nem tette. Fáradtságot nem ismerve vázolta fel neki a macskatartás szokásait a három kultúrával kapcsolatosan. Még rövidke történetet is mesélt a hiedelemvilágokból, melyik isten, mit tett féltékenységből, bosszúból, vagy éppen a perzsák miként használták fegyverként a cicákat. Ebből is látszott, mennyire ravaszak, talpra esettek és agyafúrtak, hogy szemrebbenés nélkül más nép ellen fordították a saját kultuszukat. Elismerte a talpraesettségüket és a stratégiai érzéküket. Ehhez bizony nem kicsi bátorság, na meg rafináltság kellett. Neki egyáltalán nem a „mocsok disznó” szóösszetétel jutott eszébe. Inkább felnézett rájuk, meg merték cselekedni. Rengeteg felesleges vérrontást elkerültek. Tény és való nem ismerte, olyan behatóan a népet, mint vörös tudós, de ezt a lépésüket mindenképp pozitívnak ítélte meg.
-Ön úgy gondolja rosszul tették?-Csúszott ki száján a hitetlenkedés.-Úgy értem, elég lekicsinylően említette a perzsákat, pedig ezzel megóvtak csomó emberéletet, nem igaz? Ön szerint nem jártak el helyesen?-
Eszébe sem jutott vitába szállni, vagy megkérdőjelezni vörös óriás nézetét. Mindössze érdekelte, miért látja másképpen az esetet, mint ő. Nem tartotta kizártnak, csak az ő bonyolult és furán működő feje jár megint normálistól eltérő szögben. Magáért a beszámolóért nagyon hálás volt. Azt sem tudta, hova legyen örömében! Előmerészkedett belőle a lelkes kisgyermek. Törökülésbe ült és gigantikus, csillogó szemekkel hallgatta az izgalmas mesét. Szívesen fülelt a népekről tartott előadásokra is, hiszen tele voltak érdekességekkel, meg újdonságokkal, viszont ez egy különleges államos volt a leckék között, mivel a cirmosokról szólt! Ráadásul, majd nem felnyüszített, amikor vörös tudós kimondta a „cica” szót. Annyira édesnek találta, ahogy a morgós, kimért, higgadt és eszméletlen mély hangján eleresztette ezt az eleve aranyos becézést.
Könyörgött, némán szuggerálta, legalább egyszer, csak még egyszer mondja ki! A kérése, pedig tökéletesen beteljesült, miután hosszas várakozást követően többször hangzott el. A hatás sem maradt el részéről. Szája elé kapott praclikkal nyöszörgött, minél kevesebb hang szűrődjön ki. Lehetőleg ne vegyék észre, megint teljesen más vidéken jár. Az ügy érdekében az összes idegszálával rajta volt, véletlen se törjön ki belőle a „cuki” kezdetű rajongói roham. Azért biztosan nem kapna dicséretet, de lehet félre is értenék a kirohanását. Nem tudhatta, miként fogadna ilyesmit egy külföldi ember. Egymás között sem volt szokás nyíltan dicsérni, vagy szidni a másikat. Az teljesen más tészta, hogy ő természetéből fakadóan nem volt képes betartani az előírásokat. Kíváncsibb és szószátjártabb volt annál, vigyázzon szájára. Sokszor ütötte meg bokáját emiatt, de nem bánta. Rengeteg dolgot megtudhatott az emberekről, már, amikor hajlandóak voltak válaszolni.
-Arra gondol az állatok sokkal őszintébb lények, mint mi? Ebben egyet tudok érteni. Sokkal hűségesebbek, megbízhatóbbak és több szeretetet adnak az embernek, mint bármelyik társuk. Ritka kincs az őszinte szeretet, amire sok ember már nem képes…ha egyáltalán létezik még. –Köszörülte meg torkát, ne bonyolódjon bele kelleténél jobban ebbe a témába. Gyorsan igyekezett visszakanyarodni a cicákhoz.
-Szeszélyesek, öntörvényűek a macskák! Nekem is van otthon egy nagyra nőtt tigrisem…-Fektette mellkasára a cicát kioszthasson neki kedveskedően egy nózis puszit. Egészen közel fektette nyakához, úgy simogatta hátát addig szeretgethesse, míg meg nem unja a gyömöszölést. -…mármint, csak tulajdonságaiban olyan, mint egy csíkos macska! Sosem vetemednék arra, rabságban tartsak egy vadcicát, mert ehhez támadt kedvem! Örülök, ha megkapják a nekik járó szabadságot! Pont eléggé elszomorít, sportvadászok egyszerű időtöltésből lövik ki őket.- Sóhajtott fel bánatosan.
Megeshet nem kívánta embertársai halálát, még is nap-nap után elkeserítette, milyen borzalmas szörnyetegekként tudnak viselkedni. Küzdött az emberiség jövőjéért, de nem telt el úgy napja, ne gondolt volna bele, tényleg megéri segíteni, nem lenne jobb, ha engedné a természet intézze el a munkát? Aztán eszébe jutottak az ükikéji. Emiatt érkeztek hozzájuk. Gyakran érezte magát árulónak, hogy fittyet hány arra, amit kockáztattak, vagy éppen kockáztatnak a mai napig is és olyan gondolatai támadtak, meg sem éri vesződni a jobb jövőért. Szégyellte magát, amiért egyre gyakrabban érzi azt semmi értelme törnie magát, mert az élet nem ennyire kegyes ítélőbíró.
-Szóval, testközelből még egyetlen egyel sem találkoztam, de teljesen rájuk emlékeztet. Jaj! Ő, a rokonom! Ezt elfelejtettem hozzá tenni. Bonyolult lenne körbe írnom, hogy pontosan kicsoda, de mindig az eszembe juttatja, hogy van miért küzdeni ezen a világon.- Mosolyodott el boldogan, hiszen a kicsi csemetéi tartották még életben. Bűntudata ellenére ragaszkodott hozzájuk és adott hálát akármelyik természeti erőnek, jó szellemnek, istennek, hogy a házához küldte őket. Miattuk kelt ki az ágyból és vette rá magát haladjon előre. A kapaszkodói voltak, akiknek a lehető legtöbbet szeretett volna segíteni. Nekik feltétel nélkül meg akart adni mindent. Ha ebből a szemszögből nézi, lényegében miattuk akarta rendbe tenni a jövőt. Szebb életet szeretett volna nekik.
Napokat képes lett volna róluk áradozni, de kapcsolt, nem kéne ezzel untatnia vörös tudóst. Kínos cseppecskével homlokán próbált visszakanyarodni a beszélgetés eredeti menetéhez.
-Elnézést! Nagyon elkanyarodtam a történelemtől.- Hajtotta le fejét bocsánata jeleként. Addig is akadt pár kósza másodperce felidézni, mit mondtak neki a perzsa néppel kapcsolatban. Egyetlen mozzanat fogta meg. Megemlítették azt az embert, akiről pár nappal korábban döbbenetes dokumentumfilmet látott.
-Ez történelem leckén kívüli kérdés! Nagy Sándor tényleg, olyan nagy ember volt?- Fogta be a cica fülét, mintha államtitkokat osztana meg és nem szeretné, hogy hallja. Nem várt hossza kifejtést, csak helyeslést, vagy cáfolatot a dokumentumfilmmel kapcsolatban. Az sem biztos nem verték át humbug információkkal.
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)