Felsóhajtok, ahogy ráébredek, a lány jóval naivabb és életképtelenebb még annál is, amit vártam. Egy pillanatra feldühít vele, hogy nem fogta fel, amit mondtam neki, nem vagyok messze attól sem, hogy megüssem, csak beletömöm a szájába a reiatsu gömb maradékát. Remélhetőleg ha túléli, kicsit érettebbé válik- kénytelen lesz, ha szeretne túlélni. Nem tudok semmiféle hasznos, számomra használható szívességet behajtani, ha nem érik meg.
Felnézek a Holdra, követve a lány tekintetét, elgondolkozva közben az első éjszakán, amikor felébredtem itt. Meztelen voltam, fogalmam sem volt, hogy Hueco Mundoban milyen törvények uralkodnak, kik élnek itt, van-e itt, a Gargantán túl bármi más a sivatagon kívül, és megpróbálom elképzelni, hogy milyen lett volna, ha gyerekként löknek engem át ide. Persze, kétlem, hogy én ennyire lassan léptem volna az elfogadás fázisába. A lány felé fordulok újra, mélyen a szemeibe nézek- különösen arra a szemre fókuszálok, ami inkább egy ragadozóé, mint egy gyermeké. Ez a lény egy hollow volt, az egyik legsikeresebb a fajtánkból, aki adjuchassá vált és túlélte, hogy más hollowok felfalják, sőt, valószínűleg Aizen nélkül változott át.
- Majdnem háromszáz éve születtem. A gyíknak pedig nincs neve. Megetted. Megettél rengeteg ilyen lényt. Valószínű embereket is.- nem tudom, hogy ezúttal hisz-e nekem, de igyekszem a jobb szeméhez szólni, a ragadozóhoz, aki tudat alatt, ez alatt a négykézláb járó gyermek alatt tudja, hogy miféle lények vagyunk mi. Megemelem a lélekenergia szintem annyira, amennyire csak lehet feloldás nélkül, a jelenlétem pedig annyira fenyegetővé és ragadozó-szerűvé változtatom, amennyire csak lehet. Megszorítom a felkarját teljes erőből annyira, amennyire csak tudom, bár figyelek rá, hogy ne törjem el a felkarját, csupán fájdalmat kívánok okozni neki.
Pár másodpercig hagyom, hogy szenvedjen a karja miatt, és ha nem tör ki valahogy ösztönösen vagy próbál meg megtámadni, egy határozott mozdulattal a földre lököm. A combjára térdelek, minden súlyomat beleadva, nem foglalkozva vele, hogy esetleg hagyok-e valamilyen lila foltot, zúzódást a lábain. Határozottan megragadom a felsőjét, és néhány mozdulattal kinyitom, bár ezúttal figyelek rá, hogy ne tegyem tönkre a ruháját. Ha megtalálom a hollow lyukát, a kézitükrömért nyúlok, és feltartom elé, hogy megtekinthesse így magát.
- Csak hogy tisztázzunk néhány dolgot: nem álmodsz, akkor nem éreznél fájdalmat. Nem vagy ember, de gondolom ez egyértelmű most, hogy látod magad. És ha továbbra sem fogadod el ezt, meg fognak ölni itt. Inkább előbb, mint később. Senkit nem fog érdekelni, hogy gyerek vagy, hogy nem akarsz rosszat- használd ki a túlélésedhez, de ne támaszkodj rá! Menekülhetsz tagadásba, de döntened kell, most: élni akarsz, vagy meghalni?
