Látszott a nőn, hogy bolondnak tartja Keseichut, de a hollow szemében, inkább az arrancar volt a különös, nem pedig fordítva. Látszólag a nő teljesen tudattalanul áll a létéhez, és megtagadta a túlvilági létének lényét. Nem értette ezt Keseichu ez, hogyan lehetséges, de nem igazán ment bele a részletekbe és nem is igazán foglalkoztatta a dolog. Azonban látszólag az arrancart sokkal jobban felhúzta a dolog, mint hogy csak úgy elengedje a hollowot. Még utána is eredt, mikor az egyszerűen elfordult és tovább indult. Azonban futni nem szándékozott, általában, ha nem sürgetik, vagy tettekkel, vagy szándékkal, nem emelte sétánál nagyobb sebességre a mozgását. Mindenesetre a nő beérte őt és fellengző gyakorlatilag azt kéri, hogy hozza elé azt a személyt, ki soha nem is létezett. Itt Keseichu megállt végül és a nőre emelte szemtelen tekintetét. Egy ideig nézte őt, majd mindenféle egyéb reakció nélkül elfordult tőle és az ellentétes, szabad irányba felemelte a kezét. Nő talán elsőre pillanthatta meg groteszk, gyakorlatilag borotva éles pengékből felépülő ujjait, ám a következő pillanatba a tér meghajolt és egy koromfekete átjáró nyílt a labirintus falán. Egy hollow átjáró, az emberek világába vezetve.
- Ez nem az emberek világa. Ha továbbra is annak érzed magad, arra megtalálod, amit keresni vélsz. De figyelmeztetlek! Már nem vagy élő, így azok, kik odaát vannak, nem mind látnak téged. Ha átmész, mindenesetre van egy jó tanácsom. Óvakodj a fekete kimono… hm... – itt rájött, hogy egyszerűbb lenne egy világiasabb szót használnia - ...öltözetű emberektől, akik kardokat visznek magukkal. Ha rájönnek, hogy mi vagy, nem fognak habozni.
Ezzel leengedte karját és ismételten szó nélkül tovább indult. A kapu még egy pár percig, míg nyitva maradt, de elég hamar elkezdett bezárulni, elvágva ezzel az utat a nő előtt, ha túl sokat várakozik. Keseichut nem érdekelte, hogy a nő át megy-e vagy sem. De nem ítélte olyan értelmesnek őt, hogy kommunikatív maradjon vele szemben. Épp emiatt, egyszerűen csak ott kívánta hagyni, amennyiben azonban a nő tovább folytatja az útját, jól érezhetően kezdett előtörni belőle a hollow vad énje. Az arrancar alapjáraton biztonságban volt addig, míg nem nyúl Keseichu felé, ám ha végül így tesz, azt egyikük nagy eséllyel rövid úton meg fogja bánni, ugyanis a hollowunk oldalra fordulva, fullánkjával rézsútosan próbálná beledöfni a fullánkját a nő alkarjába, mielőtt az elérné őt, így ha amannak átdöfődik a Hierroja, nagy eséllyel igen kellemetlen érzés fogja rövid úton átjárni, ahogy a testébe beleivódik a fullánk mérge. Mindenesetre, ha támadást érzékel, rövid úton visszarántja fullánkját, és védelmi pozícióba görnyed, mely során még alacsonyabbnak tűnik az amúgy se valami nagyméretű hollow. Nem szándékozott harcolni, de bosszantják azok a személyek, akik túlságosan el vannak telve maguktól, pedig nincsenek is tisztában a világ dolgaival… ezek az emberek… roppant bosszantóak.
