Szerző Téma: Hollowok labirintusa  (Megtekintve 4289 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Gallan Verda

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Téglavörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
A tükörképével.

Mottó:
"Vannak, akik sosem őrülnek meg. Milyen unalmas életet élhetnek!"

Post szín:
PaleVioletRed; dialógus: sárga


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hollowok labirintusa
« Válasz #15 Dátum: 2021. Okt. 13, 07:38:26 »
Helló, hollow!

Megkopogtatta saját fejét, ezzel reprezentálva, mennyire hülyének tartja a másikat.
- Te aztán komoly sokkot  kaphattál jelenlétemtől, szolgalélek – ráncolta homlokát – Rád férne egy pohár víz. Kerüljünk forrás közelébe, és biztosítani fogom részedre. A vendégem vagy! Kedvességemet háttérbe helyezve viszont nem szűntem meg létezni. Még mindig itt állok előtted, Én.
Na szép, rögtön a filozófia. Phejj! Nem szóltak még rá, hogy a rébuszokban beszélés kockázatokat és mellékhatásokat válthat ki másokból?
Nem elég, hogy őkegyessége eltévedt, még egy filozófussal is összeakadt, akit vélhetőleg nem érdekelt a jószívűség, mert már fordult is el, miután remekül kioktatta az arrancart. Türelmetlenül morgott egyet, és dübörgő léptekkel utánaeredt.
- Ki ez a Hueco, hogy a Mondó címet viseli magán? Mutass be neki, s kő kövön nem marad, ha összetalálkozunk. Legyőzöm bármilyen mondásban, elvégre magasabb szellemileg szinten állok! – harsogja nem sokkal a teremtés mögött caplatva. Hosszú lábaival könnyedén tartaná a lépést, ha a másik úgy döntene, hogy meggyorsítja lépteit. De nem tűnt olyannak a lélek, aki hirtelen indíttatást érezne magában egy futóversenyre. Habár ilyen rendezvényen rég vett részt, egyszer felveti népének az ötletet. Mindenkinek oly’ unott, besavanyodott képe van, hogy kis mozgás ráférne mindenkire. Őt nem akarta sokat provokálni, mert bár elég kiegyenlítettnek érezte az erőviszonyokat, jobb nem provokálni egy furcsa valamit, ami valahogy visszafelé haladt a fizikai fejlődésben, és megmaradt a farka. Mondhatni, nagyobb farkincája volt annak a szemtelen, beszélő csontváznak, mint neki töke.
Ez ha igaz, se ismerném be!, kulcsolta össze kezeit melle alatt.
« Utoljára szerkesztve: 2021. Okt. 17, 12:47:03 írta Gallan Verda »

Karakterlap

Keseichu

Hollow

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Szürke Nővér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
"Csak egy apró szúrást fogsz érezni"

Post szín:
#009999 | #75816B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hollowok labirintusa
« Válasz #16 Dátum: 2021. Nov. 27, 16:48:24 »
Látszott a nőn, hogy bolondnak tartja Keseichut, de a hollow szemében, inkább az arrancar volt a különös, nem pedig fordítva. Látszólag a nő teljesen tudattalanul áll a létéhez, és megtagadta a túlvilági létének lényét. Nem értette ezt Keseichu ez, hogyan lehetséges, de nem igazán ment bele a részletekbe és nem is igazán foglalkoztatta a dolog. Azonban látszólag az arrancart sokkal jobban felhúzta a dolog, mint hogy csak úgy elengedje a hollowot. Még utána is eredt, mikor az egyszerűen elfordult és tovább indult. Azonban futni nem szándékozott, általában, ha nem sürgetik, vagy tettekkel, vagy szándékkal, nem emelte sétánál nagyobb sebességre a mozgását. Mindenesetre a nő beérte őt és fellengző gyakorlatilag azt kéri, hogy hozza elé azt a személyt, ki soha nem is létezett. Itt Keseichu megállt végül és a nőre emelte szemtelen tekintetét. Egy ideig nézte őt, majd mindenféle egyéb reakció nélkül elfordult tőle és az ellentétes, szabad irányba felemelte a kezét. Nő talán elsőre pillanthatta meg groteszk, gyakorlatilag borotva éles pengékből felépülő ujjait, ám a következő pillanatba a tér meghajolt és egy koromfekete átjáró nyílt a labirintus falán. Egy hollow átjáró, az emberek világába vezetve.
- Ez nem az emberek világa. Ha továbbra is annak érzed magad, arra megtalálod, amit keresni vélsz. De figyelmeztetlek! Már nem vagy élő, így azok, kik odaát vannak, nem mind látnak téged. Ha átmész, mindenesetre van egy jó tanácsom. Óvakodj a fekete kimono… hm... – itt rájött, hogy egyszerűbb lenne egy világiasabb szót használnia - ...öltözetű emberektől, akik kardokat visznek magukkal. Ha rájönnek, hogy mi vagy, nem fognak habozni.
Ezzel leengedte karját és ismételten szó nélkül tovább indult. A kapu még egy pár percig, míg nyitva maradt, de elég hamar elkezdett bezárulni, elvágva ezzel az utat a nő előtt, ha túl sokat várakozik. Keseichut nem érdekelte, hogy a nő át megy-e vagy sem. De nem ítélte olyan értelmesnek őt, hogy kommunikatív maradjon vele szemben. Épp emiatt, egyszerűen csak ott kívánta hagyni, amennyiben azonban a nő tovább folytatja az útját, jól érezhetően kezdett előtörni belőle a hollow vad énje. Az arrancar alapjáraton biztonságban volt addig, míg nem nyúl Keseichu felé, ám ha végül így tesz, azt egyikük nagy eséllyel rövid úton meg fogja bánni, ugyanis a hollowunk oldalra fordulva, fullánkjával rézsútosan próbálná beledöfni a fullánkját a nő alkarjába, mielőtt az elérné őt, így ha amannak átdöfődik a Hierroja, nagy eséllyel igen kellemetlen érzés fogja rövid úton átjárni, ahogy a testébe beleivódik a fullánk mérge. Mindenesetre, ha támadást érzékel, rövid úton visszarántja fullánkját, és védelmi pozícióba görnyed, mely során még alacsonyabbnak tűnik az amúgy se valami nagyméretű hollow. Nem szándékozott harcolni, de bosszantják azok a személyek, akik túlságosan el vannak telve maguktól, pedig nincsenek is tisztában a világ dolgaival… ezek az emberek… roppant bosszantóak.

Karakterlap

Gallan Verda

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Téglavörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
A tükörképével.

Mottó:
"Vannak, akik sosem őrülnek meg. Milyen unalmas életet élhetnek!"

Post szín:
PaleVioletRed; dialógus: sárga


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hollowok labirintusa
« Válasz #17 Dátum: 2022. Jan. 06, 11:04:46 »
Helló, hollow!

Ez már jobban tetszett neki! Ámbár elfordult, de felemelte az irtózatosan csúf lény a kezét. Bizseregve figyelt. Remélte, hogy pofon csapják, és akkor lecsaphatja Ő is az előtte állót. Felcsigázta, hogy esetleg mégis sikerült felkorbácsolnia a kedélyeket. Nem akarta Őt annyira feldühíteni, hogy meg akarják ölni, de egy kis csapkolódás még belefért számára. Úgy tűnik, hogy a furcsa lénynek nem! Meglepődve figyelt. Ajkai lebiggyedtek és az értelmetlenség legnagyobb fokára hágott abban a néhány percben, míg ismételten filozofált.
- Huh... - vonta össze szemöldökeit. Unott arckifejezése egyszeriben csodálkozóvá vált. Nem bírta ki, és ízesen nevetett a kifejezésen - Még hogy nem élő! Ezt pont úgy mondod, mintha nem állnék itt előtted! Ahahaha! Bolond.
Neki aztán ne mesélje be senki, hogy mi van. Ő is észrevette, hogy valami nem stimmel, de a fejében másként állt össze a tészta. Gallan úgy gondolta, hogy mikor a halálán volt, még akkor elgyesült a lelke az álmában szereplő kígyóéval, és ez megmentette a kíntól. Tehát A) Nem halt meg, mert továbbra is lélegzik, és B) az álma furcsa fordulatot vett, és most gyakorlatilag isteni hatalommal rendelkező lény, az az valódi uralkodó lett. Nem tulajdonított annak a tollas hüllőnek továbbra se isteni nézeteket, őt ugyan egy isten nem bírná ki - ahhoz gyenge mindegyik! -, de ha tényleg léteznek, lábat csókolhatnak neki.
Sose lesz fordítva. Nem hajlok meg apám akarata előtt.
A feketén örvénylő, kátrányszerű szubsztancia felé fordult.
- Nem tudom, milyen fekete öltözetű emberekről beszélsz, de… - kuncogott – Ez máris sokkal érdekesebb, mint amit kívánhatnék!
A kapu egyelőre egyenletesen kavargott. Most látott először ehhez foghatót. Beszélgetőpartnere viszont ezzel rövidre zárta a csevegést. Megindult az ellenkező irányba. Gallan nem hagyhatta elmenni. Gyors iramban odalépett hozzá, és sonidoval elkerülte a felé érkező fullánkot. Hajszálhíján múlott… Nem kívánt tovább vicceskedni: két sarlóformájú energianyalábot* lőtt tenyeréből a teremtmény felé, akinek remélhetőleg sikerült a kezeit megkötni, illetve hosszú farokszerű nyúlványát a törzséhez rögzítenie. Amennyiben elegendő munkát végzett, leporolta kezeit, és a portálra nézett, ami kisebbnek tűnt.
- Most pedig szépen velem jössz! – Még egy Gesshokuval a lábait is elkapta, majd bízott benne, hogy minden további nélkül lábánál fogva magával ránthatta a lényt. Áthúzta a portálon túlra. Egy épület tetején állhattak, ennyit tudott biztosan. Előresétált kicsit, és lenézett. Hirtelen sok volt a befogadásra váró információ.
Zajongó színes lények tömkelege egy szürke, hatalmas vonalon. Mind siklott, éles visítással ijesztgette egymást. Furcsa építmények változó magasságban, de egyéb állatok vagy lakóházak sehol. Tiszta hülyének és kergének tartotta ezt a világot.
- Hol vagyunk? – kérdezte a szem nélküli lénytől – Hol van itt a magraktár? Nem látok istállót sem.
Tovább forgatta a fejét, majd átsétált a négyzet formájú terület másik szélére.
- A tónak is lába kélt? Az pedig… Owh. - Kezét szeme elé kellett tennie, olyan világos volt. Fájtak a szemei, amikor az eget akarta kémlelni, a napba nézett.
- Ah… egyértelműen nappal van.
Kinézelődte magát. Erősen dobbantott jobb lábával, kezeit csípőjére rakta. Vonásai megkeményedtek. Most rögtön arra várt, hogy a lény kifejtse, hol vannak. Mivel ide nyitott valamiféle portált, biztos volt benne, az előtte fekvő sokat tudna mesélni ennek a világnak a rejtelmeiről. Jelenleg erősen kívülállónak érezte magát. Mintha egy álomban szerepelne.


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2022. Jan. 06, 11:06:28 írta Gallan Verda »