Szerző Téma: KAPITÁNYI IRODA  (Megtekintve 1729 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Sierashi Katsuo

Eltávozott karakterek

Shinigami

7. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 18 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
méregzöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ka'bumm!

Post szín:
#406060


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:KAPITÁNYI IRODA
« Válasz #15 Dátum: 2018. Máj. 05, 23:01:00 »
[[Titkos küldetésbe kerültem: bátyusavató ]]

Rögeszmésen – rögtön – kivert a víz, amikor Suzu chan feltette a nagy kérvényt – kérdést -, kicsoda Heitama. Nem árazhattam fel – árulhattam el – a hősi tisztem kilétét! Még sem árverezhettem – árulhattam – el csak úgy, hogy kicsoda! Akkor sem, ha Suzu chan immár tagadásba – tagságba – került az osztaggal! Előbb be kell avarnom – avatnom – a hősi esketésbe – eskübe -, aztán, ha elfogadta, utána mindent elmondok neki! Addig ki kellett tálalnam – találnom – valamit, de sürgősen.
- Öhm, Suzu chan… - Néztem hevesen jobbra-balra, ugyan milyen remetébe – remekbe – szabott tekeréssel – tereléssel – kéne szolgálnom. - Igen, nálunk van! Nem, nem tündérecske, hanem szuperhős! A konzol egy pici bigyó, amit nyomkodni kell, hogy mozogni tudj a képernyőn! – Emeltem fel a mutatóujjamat. A fogadott testvéremről volt szó, még sem hangyászhattam – hantázhattam – neki.
- A világ megmentőinek kiléte szupertitkos! Senki sem tudhatja! Éppen ezért nem mondhatok el róla többet! Még! – Bólogattam nagyon baglyosan – bölcsen -. - Amint hivatalosan belépsz az SH, vagyis Shini Hős ligába, mindenről mindent meg fogsz tudni! Megígérem neked! – Tartottam fel a fogalmam sincs melyik kezemet a mellkasom elé. Gyorsan lenéztem, mert a szívemnél kellett lennie. Nem kelle váltanom, aminek különösen örültem. - Addig legyél tüzetes – türelmes -! –
Krémesen – kérlelően – néztem rá, hátha nem haragszik meg rám teljesen. Nem, mintha a félre rakásnál nem akadtam fent. Nem volt tiszta, hova kéne a pénzt tenni. Ezek szerint a perselyt félre kéne helyeznem, de vajon mi számított annak? A sarok? Az asztal fiókja még annak minyonkodik – minősül -? Térképem – elképzelésem – sem volt, de azt jó ötletnek tartottam Suzu chan kikérőinek próbáira kötvényezzük – költsük -. Ha már akadálypálya és feladatok, akkor legyenek nehezek, meg sokfélék!
- Igen, szeretnék többet tudakozni – tudni -! Szívesen beszánok – beszállok – a tervezésbe is! – Csavartam – csaptam - össze a tenyereimet. Ennek a próbának nagyon meredekek, robbanósnak, mászósnak, süllyedősnek, veszélyesnek kell lennie! - Úgy kell megcsinálni, csak igazi hős hercegek juthassanak rajta végig! Kell rá sok csapágy – csapda -! Főleg a medvék, mumusok, sárkányok, dinók, hydra kémek, Amerika kapitány, klónok és Panalovak ellen! –
Arra mindképpen rügyezni – ügyelni – kell, véletlen se járjanak arra vak és kicsi lovak, vagy Pamedvék, vagy egy meg nullás tisztek, vagy zöldesség mumusok! A furcsa varázslattal köpőcsövet használó sárkány emberekről nem beszélve! Fel kell készülni minden esésre – eshetőségre -, mert nem juthatnak el Suzu chan-hoz! Egyáltalán senkinek se kéne eljutnia hozzá! Miért kéne, hogy ez megtörténjen?
- Akkor mi lesz, ha valaki átér hozzád, Suzu chan? – Jegyzeteltek – jeleztek – a nem létező pók szenzációim – szenzoraim -, hogy ez nem jó! Valamiért nem akartam, hogy bárki végigmenjen a próbákon!
A legújabb citrom komponáló – komposztáló – és medve bilincs megtervelése – megtervezése – ott szaladt – szakadt – félbe, hogy Suzu chan összetépte az eddigi megállításaimat – megállapításaimat – a pénz félre rakodásával szemben. Hirtelen azt mondta, hogy ajándékot vegyek belőle.
- Akkor mi lesz a próbáiddal? Ne arra rakjam el? – Megvakartam a halkésemet – halántékomat -, mert nem értettem, hol maradtam hátra. Arra gyalogoltam – gyanakodtam -, errefelé ólálkodhat egy másolat, aki Suzu chan nevében beszélt. Körbe is fordultam az irodában, de nem láttam mozgást. Nem tetszett ez a váltás! Az előbb még hős herceg próba pályákról beszélgettünk most meg hattyúkról. Azt se tudtam azok micsodák, de ezek szerint okosak, szépek, vízben élnek és nem lehet őket bezárni!
- Legyen itt! Nekünk van tavunk! – Ajnáraztam – ajánlottam – fel! Elég nagy volt a kert mindenkinek, hogy elférhessen. Legalábbis reméltem nem túl nagy az osztagba és nem ez az oka, amiért nem megválasztható - megvásárolható -.
- Akkor…be kell foglalni – fogni- ? – Tártam szét a karjaimat. - Elmehetünk keresni! Tudod, hogy merre találhatunk ilyen hártyákat – hattyúkat -? – Ha ezen múlt a dolog, akkor csak elhozzuk ide! Nagyon szívesen segítettem benne! Megoldalazható – megoldható -, miért ne tenném?! Eddig a pillanatig meg sem fordult a fejemben, hogy azért, elnyerjem Suzu chan birsalmát – bizalmát -.
- A szerkó ilyen lányoknak való ruha, amit hordanak… - Erősen vakartam az orromat. Nem igazán tudtam, hogy magyarázhatnám el, amikor a szerkó az szerkó, ami rajtad van! Komoly csákányban – csávában – voltam, főleg, hogy kezdett rá megharagudni, mert nem vettem észre valamit. Süvegem – lövegem – se volt, mit keressek!
- De igen! – Legyintettem egyet a kezemmel, mintha tökéletesen tisztában lennék azzal, amiről elképedésem – elképzelésem – se lézengett – létezett -. - Nagyon vhoa! – Tettem hozzá hüvelykujjaim feltartásával.
Úgy látszódott ennyi elég, vagy csak Suzu chan átmenetelt – átmeneti – előnyt adott a kivégzésem előtt és azért pipázott – pipiskedett - annyit. Nem számlázott – számított -, mert megkönnyeztem – megkönnyebbültem-, mármint látványosan kettesek – kétségek – közé zuhanyoztam – zuhantam -. Úgy feslett – festett – a helyzet, ténylegesen tárazott – tartózkodott – klón a szobában, de nem Suzu chan, vagy a félre rakott pénz mumus volt az, hanem egyenesen én! Az ellenkezdőjéről – ellenkezőjéről - valamiért a fogadott hugom sem győzött meg.
- Én nem herceg, hanem hős vagyok, Suzu chan! – Makaróniztam – markoltam – bele a hajamba, mégis mi történik velem! - Miért lenne jobb, ha fehér lenne? – Kaptam a szívemhez, hiszen az a kicsi és vak lovak színe! - Szereted a medvéket, kavicsokat, citromot, Suzu chan? – Léptem hátrébb, miközben magam elé emeltem a telefonomat. Halkan bekapcsoltam a mumusűző zenét és az asztalom aljára szerelt gomb felé oldalaztam. Lehet injekció – invázió – alá kerültünk! Nem csak én vállalkoztam – változtam -, hanem Suzu chan is kezdett egy meg nullás mumus lenni! Még az elő kerülő kicsike állat nem nyugtázott – nyugtatott – meg.
- Nem fél? Kedveli a mumusokat? – Vontam fel az egyik szemöldököm gyantázóan – gyanakvóan -. Az asztal mögül vettem szemügyre tüzéresebben – tüzetesebben -, hátha találok rajta árválkodó – árulkodó – jeleket. Az is szőrösen - szörnyen – furcsa volt, hirtelen az eltűnt, aki amúgy nem tűnt el Gandalf után kérdezősködött. Lehet, el akarták kapni? A varázsló segédem kellett nekik?!
- Mindenféle nagyon szuper varázslatot tud a botjával! Abban van az ereje, ezért varázsköpennyel eltakarja! Álarcozza – álcázza -, hogy senki se lássa nála! – Csapoltam – csaptam – egyet a levegőbe, kiadtam a legnagyobb titkot, ami nincs! Hátha, ez elegendő lesz PanaLó krémjének – kémjének – és félre vezetem vele. Örvényes – ördögi – lenne, ha olyasmit keresne, ami amúgy nincs is!
Arra már csak csendesen felhorkoltam – felhorkantam – azt álványozta – állította-, nem lát semmiféle árnyékot. A mumusoknak amúgy sincs árnyékuk! Egyre biztosabbá kezdtem benne válni, hogy Suzu chan-t megszállta egy mumus! Főleg, hogy továbbra is Gandalf-ról kérdezgetett! Vajon mit akarhattak vele?!
- Miért ijedne meg Kyou-tól? A hősök nem félnek semmitől! – Összeszűkített – összeszűkült – szemekkel néztem a kezében tartott nyúlra. - Nem! Ezek szupertitkosak! Én sem tudhatok róluk! – Tartottam fel az ujjamat. - Gandalf a mumusok bázisait keresi meg. Vagy figyeli a határokat és riadót fúj, ha támadnak a mumusok, vagy hydra kapitány és hűtős – hűséges – szolgája, Pamedve! Vagy, próbálja az elrabolt égszereket – ékszereket – megsemmizni – megsemmisíteni – a mumusűző katlanban, ami az egy meg nullásoknál van! Vagy, összehívja a hősöket! – Kormosodtam – komorodtam – el hirtelen.  A kelleténél többet árvereztem – árultam – el Gandalf küldetéséről. Arról nem beszélve, sose jutott eszembe Suzu chan felvértezése – felvetése -. Sosem próbáltam lélekenergia alapján keresni, bár amúgy sem megy valami jól.
- Nem a legerősebb képességem a lélekenergia követés! – Még sem tűnhetett úgy, mintha még sosem gondoltam volna erre! Jobb, ha úgy látszik, azért nem csináltam, mert nem vagyok még benne a legjobb! - Lehet tanulni? –
Tudtam a választ, de addig sem arra került a hangerő – hangsúly -, miért nem próbáltam még ezt a módszert. Örültem volna, ha másfelé haladunk, ezért nagyon lelkesen bólogattam, amikor Suzu chan megkérdezte, hogy kérdezhet az osztagról. Nem éppen ezekre a dolgokra vártam, de legalább könnyen válaszolhattam!
- Hősi küldetéseket teljesítünk! Mi vagyunk a Shini hős liga! – Ezt nagyjából tíz perce találtam ki, de én vagyok a kapitány, szóval megtehettem! - Felvesszük a harcot a mumusokkal, Pamedvével és hydra kapitánnyal! Bármi áron óvjuk a szent pajzsot és nem engedjük BatKiri közelébe! Zöldesség mumus ellen Vasember matricákat ragasztunk a hősi bombákra, amiket magunk termesztünk! Védjük a bázist az egy meg nullások és egy meg kettesek támadásaitól! – Húztam ki magam büszkén. - A főhadiszálláson pedig az előbb említett konzollal edzük magunkat, hogy ügyes hősök legyünk! – Szorítottam ökölbe a kezemet! Nem tudom miért csinálták, de többször láttam, hogy ezt csinálják és megrázzák néhányszor a levegőben. Ha a nagyok ezt tették, akkor pedig követtem a példájukat.
- Megnézed a hős gyülekezőt? Ott a konzol, szent pajzs, Vasember matrica, zöldesség készletek…– Soroltam a felhozatalt, némileg félre téve a lehetőséget Suzu chan krém –kém -. Ha így lesz, akkor elkapjuk! Túl feltűnő lenne, ha még furcsábban viselkednék vele. Ha mumusokat küldenek ide, akkor kivárjuk a megfelelő pillanatot a visszatámadásra, amit még Heitama-val ki kell dolgoznunk!
- Erről jut eszembe! Ahhoz, hogy tagja lehess a Shini hős ligának: választanod kell egy hőst, aki leszel és fegyvert, amivel harcolsz! – Léptem oda az ajtóhoz, hogy átvezessem a legjobb szobába az egész osztagban. - Tudod, hogy ki szeretnél lenni? Nincs hősöd, akire felnézel? Van esetleg saját ötleted? – Azzal nem volt probléma adjunk tippeket a jelölésekre – jelöltekre -, mivel halmokban álltak a manga-k, képregények, könyvek a polcokon. Bármelyikbe bele lapozhatott! A leírása alapján, pedig rá tudtunk keresni azokra, akik szóba jöhettek.