Szerző Téma: A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe  (Megtekintve 1348 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 80

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe
« Dátum: 2014. Júl. 04, 20:37:39 »
Itt képzik ki, vagy képzik tovább, illetve gyakorlatoztatják a Titkos Mozgó alakulat tagjait. Rengeteg barakk, s kiképző pálya található, különböző segédeszközökkel, rengetegféle gyakorlat elvégzéséhez segítve ezzel az itt felkészülőket.


Karakterlap

Date Muneji

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 450 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Viharkék (szél elemi)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#DC143C (crimson) // #FBD46B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe
« Válasz #1 Dátum: 2016. Febr. 03, 21:48:10 »
[[ Hívj Senseinek Nee-san’ –
Kidou edzés Shihouin Nadeshikonak ]]


  Igazán érdekes olvasnivalót találtam odahaza. Persze nem én kerestem elő, hanem Iiji-bá vágta hozzám, már nem is emlékszem, hogy miért. De abban biztos vagyok, hogy teljesen ártatlan voltam az ügyben! Akárcsak a ma született bárány. Mindenesetre, ha már így adódott belenéztem a tekercsbe, és ami azt illeti, igazán meglepett tartalma. O.o Olyan kódnyelven íródott, ami leginkább az ősrégi kidou-tekercsekre emlékeztettek a Kidoushuuból. Habár semmi egyezés nem volt közöttük, azonban Iiji-bá hibája, hogy napi több órás elfoglaltságot adott nekem. :| Így nem tudok az edzésre koncentrálni! Minden áron meg akarom fejteni ennek a papírnak a tartalmát. Holott a mai napra is komoly edzéssorozatot akartam végrehajtani, amiért Shi-chan a legutóbb a lelkemre kötötte, hogy így tegyek. Szerinte elkényelmesedtem… :sad:
  – Wháá! Nee-san! – ijedten dobom el kezemből a tekercset, amikor meghallom nővérem hangját váratlanul mögöttem felszólalni. Mielőtt túlságosan szemügyre venné a papírost, egy gyors mozdulattal a Kuukanten’i-vel tűntettem el még a nyomát is, hogy itt lett volna. Csak utólag döbbentem rá, hogy mégis mi a frászkarikát művelek. Tenyerembe temetem az arcomat, nem is találok erre most szavakat. – Nahát Nee-san, de csinos vagy ma! Mi szél hozott erre? *>*” – hadarom rögtön a kérdést, felé fordulva, mintha mi sem történt volna az imént. Mindkettőnknek jobb, ha nem részletezzük az előbb történteket. :| 
  – Tényleg? Öhm… hát nem látszik – zavartan vakarom meg a tarkómat. Most, hogy jobban belegondolok, valóban nem jött vacsorázni múlt éjjel, és mintha lenne egy kis karika a szeme alatt. Még mindig az a véleményem, hogy túlhajszolja magát, feleslegesen, azért a vakondért… >.> De akkor miért mondok ilyeneket? :| – De ha ilyen régóta talpon vagy, miért nem pihensz?! Ne erőltesd meg magad, az árt a szépségednek – ültetem le magam mellé. A padon volt elég hely hozzá, akár a fél 2. osztag elfért volna még rajta. Oké, túlzok! De Nee-san akár el is fekhetett volna, ha úgy kényelmesebb neki.
  – Persze, hogy segítek Nee-san – vágom rá azonnal. Csak utólag kattant pompás agytekervényeimben, hogy mégis mi a szitu. – Hogy mi van?! O_o” Én tanítani téged? – bökök magamra. Az idejét se tudom mikor csináltam ilyet. Nem szokásom tudásomból adományozni másoknak. Én is komoly megerőltetések árán jutottam hozzá mindenhez, amit most tudok. Így hát, nem szoktam ingyé’ osztogatni, amim van. Némi stekszért lazán, de hát arra cseppet sem számítottam, hogy pont Nee-san fog hozzám fordulni ilyesmivel.
  – Asszem’ már félre hallok Nee-san. Mit mondtál? – kérdezem fülemet piszkálva, biztos nincs-e bedugulva a hallókám. – Mégis, mit tudnék neked tanítani abrakadabrából, amit nem tudsz? :/ Ugye nem az április tréfát pótlod? – vergődőm állóba magamat. Ez még viccnek is rossz lenne, habár ilyesmit nem nézek ki Nee-sanból. De nem lehet tudni, utóbbi időben gyanúsan sokat látom együtt vakonddal. :| – Mindegy. Mitől érzed úgy, hogy korrepetálásra szorulsz, Nee-san?
  Elképedek őszinte válaszán, majd előhalászva kezeimet kezdem számolgatni, hogy az Akadémia óta elhanyagolt varázstudás az mégis hány évet tesz ki Nee-sannál. Mikor kommentálta, hogy ezt nem kellene, azonnal zsebre vágtam praclijaimat.
  – Oké’, térjünk az üzletre, Nee-san! – hessegetem el a „mennyi ideje is…” kérdéskört. – Amíg tanítalak, hívj Senseinek! 8) – Repesek az örömtől, hogy ilyet hallok tőled Nee-san! De ilyen egyszer van egy évben, muszáj kihasználnom, szóval scusi Nee-san, de élek a lehetőséggel. Nem kis döbbenetemre viszont hallom kívánságomat. Kissé hagyom magamat fürdőzni a megszólítás örömében mielőtt túllendülnék a dolgon és belecsapnánk a szaftosabb részbe.
  – No csekkoljuk le az alapszitut. Azt mondtad, hogy a gondod az elhanyagolással van. Akkor nem untatnálak az alap dolgokkal. Legyakunk egy-két próbafigurát, oszt’ meglássuk hogyan tovább. Okés? – vetem fel a tényállást, miközben átsétáltam Nee-sannal a gyakorlóterepre. Akadt egy-két kósza fabábú, melyeket gondolatban már temettem. Tökéletes áldozatok lesznek Nee-sannak. – Ezek jók is lesznek. Végezd ki őket, kegyetlenül – mondom az egy csoportban álló figurákra mutatva. – Azt a kidout használod, amelyiket akarod – teszem hozzá, mielőtt kérdéssé válna. Utána figyelem, hogy Nee-san mit hoz össze végül.
  Mély szusszanással lépdelek közelebb hozzá, miután egyesével kikészítette a figurákat. Bőven eleget láttam ahhoz, hogy levonjam, mit illene átnéznie Nee-sannak. Bevallom, kissé meglepett a gyér technikakezelése, nem ezt vártam tőle. De ne félj Nee-san, amíg engem látsz. 8)
  – Nem ugrattál, amikor azt mondtad, hogy eléggé elhanyagoltad a varázslatokat – lapogatom meg a bal vállát. – Azért nem vagy veszett ügy. Bár tom’ ajánlani, hogy napirendedet bővítsed a kidou gyakorlással, ha akarsz is kezdeni vele valamit a jövőben. Szóval... – megvakarva tarkómat töprengek el azon, hogy mit is kezdhetnék Nee-sannal. Annak semmi értelme, hogy csak figurákat lövöldöztessek vele, mint az LTA-n. Az egy elég gyér verziója a kidou oktatásnak, még haszontalan is. Eléggé gáz, ami ott folyt anno. Remélem azóta változott valamit az oktatás, vagy ha nem, akkor őszintén sajnálom a növendékeket.
  – Először is, felejtsd el a suliban tanult maszlagot a kidou idézésről, én mondom, bullshit az egész! – a kisebb lefagyásomat egy köhintéssel rekesztem be. – Túlságosan rágörcsölsz a kidoura, ne vedd magadra, a kezdő szinten megragadtakkal előfordul. Mindezt úgy, hogy szinte észre se veszik – legyintek, hiszen ez nem az ő hibája. Én is így kezdtem.
  – A varázslatra ne úgy tekints, mint egy különálló dolog. Legyen a lényed része, a kidou belőled születik, nem csak úgy létrejön. Gondolkoztál már azon, hogyan zajlik le egy kidou létrejöttének a folyamata? – megvárom válaszát, csak ezután folytatom megkezdett gondolatmenetemet.
  – Súlyosabb, mint hittem :S – hangos sóhaj után törőm a fejemet, hogy mi lenne Nee-sannak a legalkalmasabb, miként mutassam meg neki, hogy mire gondolok. Oh, bingó! – Tudod mit? Inkább megmutatom – levágom lótuszülésbe magamat a földre, majd kezeimmel intek, hogy Nee-san is tegyen így. Megkönnyíti a helyzetet, hogy a helyes meditációs ülés módját nem kell nővérem szájába rágnom.
  – Amit most csinálni fogunk nagyon fog hasonlítani egy jinzen meditációhoz. Csak most nem Belső Világodba keresel kaput, hanem megspékeljük kicsit a dolgot, rendben? – válasza után lehunyom a szememet. – Vegyél mély levegőt és tartsd vissza pár másodpercig, aztán fújd ki lassan. Ezt ismételd el párszor, majd kezdd el lélekenergiádat összpontosítani. Mintha csak reiatsut vezetnél egyik végtagodba, hogy ütésedet, rúgásodat felerősítsed. Gyűjtsd ezt az energiahalmot a hasadba és vezesd el testedben. Mindenhova. Járjon át. A légzésedre figyelj oda! Ne erőből csináld, csak lágyan, mint a szél. Ezen nem kell gondolkodni, zárd ki a tudatod, törekedj arra, hogy természetes legyen a lélekenergia vezetésed, akárcsak a légzésed. – Miközben beszélek Nee-sannal együtt csinálom ezt a műveletet. Felmorranok, mikor megkérdezi, hogy mikor álljon neki. Már rég neki kellett volna veselkedni amore mio! >.>
  – A hangokat is ki kell tudnod zárnod Nee-san, nem nehéz
– jegyzem meg elhúzott szájjal. A művelet tényleg nem különbözik sokban a rendes meditálástól, a hangomat már réges-rég el kellett volna különítenie és a feladattal foglalkoznia. Felfújt arccal nyelem le indokát, miszerint csak nem akart egyetlen szóról is lemaradni, amit éppen vakogok neki. Nehezen tudom leplezni az elismerésből származó büszkeségemet, mely mintha egyik pillanatról a másikra megduplázódott volna.
  Habár Nee-sannal szinkronban csináltam a dolgot, végül egészen hamar el tudom érni a kívánt hatást. Nem volt meglepő számomra. Mondjuk mellékes gyakorlásként nekem is megfelelt. De nem felejtettem el, hogy ezúttal a nővéremen van a hangsúly. Mikor Nee-sannak már eléggé bele kellett mélyülnie a lélekenergia keringtetésbe, én akkor fejezem be a gyakorlatot.
  Ezután Nee-sanra koncentrálok, csendesen figyelem, hogyan is halad. Megvárom, míg ő maga lép ki a transzból, én nem zavarom meg benne.
  – Most próbáld meg a kidout megint – bökök a próbafigurára. Ha jól ügyeskedte össze az előbb a dolgot, akkor éreznie kell a változást. – Próbáld meg nem erőből elsütni a varázslatot, hanem természetesnek venni a kidout, mint a lélekenergiád áramlását. Hogyha ezt megérted, akkor nem lesz vész.
  Kíváncsian lesem, hogy mégis mit csinál a figurákkal ezúttal. Mondjuk egy hadouval eléggé nehéz nem pusztítást okozni. Ha csak annyira nem baltázza el a lélek az idézést, hogy arcába robbanjon a cucc. Persze Nee-sant nem féltem emiatt!
  – Látom ez most már megyeget – vetem oda, miután ledarálta csóri figurákat. – Egy bakudouval nem akarod kipróbálni? – vetem fel a szitut. Miénk a terep, használjuk már ki. Majdnem padlót fogtam, amint meghallom, hogy ő olyat nem tud. – Tess’ Nee-san? Asszem rosszul értettem :| – próbálom elhitetni magammal, hogy a hallásom már nem a régi. De rájövök, hogy nem vagyok egy Yuuken-jii, hogy ilyen gondjaim adódjanak. Rémes is lenne ráncosodni, fúj már. :S
  – No para, cseppet se nehezebb a hadounál – hessegetem el kétségeit, mielőtt úgy érezné totálisan gond az, hogy ő nem tud semmiféle pajzs vagy kötőmágiával előrukkolni. – Felvázolom neked a lefogó mágiákat, azoknál jobban látszik a bakudou és hadou közötti különbség. Okés? – miután helyeselt, hogy érdekli a dolog. Némi torokköszörülés után álltam neki a magyarázatnak. – Szóval a kötöző mágiák egyik lényeges különbsége a támadó varázslatoktól, hogy gyakran koncentrálnunk kell az összeköttetésre azután is, hogy elsütöttük a kidout. Mielőtt megijednél: ez semmiség. Ha értetted az előbb mutatott lélekenergia áramoltatást, az segíteni fog. – Kicsit odébb lépdeltem, majd kitartottam a kezemet magam elé.
  – Bakudou 09.: Hourin! – kezemből narancsszínű inda lő ki, mely körbefonja az egyik, még épen álló bábút. – Ezt az energiakötelet képes vagyok akaratom szerint módosítani, lehet belőle több, össze is kapcsolhatom őket – prezentálás gyanánt pár újabb narancsszínű indát vezetek elő. Az egyikkel összekötök egy másik figurát, majd összefonom a két varázsfonalat. – A kidout nem egyszerűen ellőttem egy nagyobb energiatölteted adva belé, mint ahogyan te csináltad az Oukasennel, hanem folyamatosan áramoltatom belé lélekenergiámat, hogy végig aktív maradjon, és ne szűnjön meg. De… – berekesztve ezt a varázslatot. Rögtön ezután a Kúszókötelet lőttem el.
  – A neve Hainawa – mutatom be a varázslatot, mint régi ismerősömet. – Mint látod, ezzel nem vagyok összeköttetésben. Az elve ebből kifolyólag hasonlít a hadouéhoz, csak nem pusztítok vele. Az összeköttetés magyarázata az a láthatatlan fonál, amely összeköt engem és a kidout. Próbáld megcsinálni te is! Én is ezt tanultam meg először, miután bekerültem a Kidoushuuba. *.* – Nosztalgikus emlékek elevenednek fel bennem, amikor visszagondolok a régi osztagomra, melyek kellemes érzéssel járnak át.
  – Próbálkozz először az elvével, ne magával a kidouval! Ha egyszerű reiatsugömböt idézel, azt sem lövöd el, hanem összeköttetésben maradsz vele. Ez tökéletes erre. – Hogy tudja, miről beszélek, megidézem az emlegetett kék fényű gömböt jobb tenyerem fölé. – Lényege, hogy a kezed fölé egy pontba sűríted a lélekenergiádat, mint látod, nem ér hozzá a kezemhez – mutogatom meg neki oldalról is, hogy minden szögből láthassa, hogy nem trükközök. – Azon a láthatatlan összeköttetésen keresztül táplálom, amit az előbb is már emlegettem. Azért vigyázz az idézésénél, habár lélekenergiáddal táplálod, a formáját és erősségét nagyban meghatározza az energiatömeg, amit felhasználsz hozzá. Például, amikor egy lélekenergia emeléssel megszüntetsz egy bénító varázslatot, azt ennek a hátránya miatt tudod megvalósítani. Ugyanis az idéző, ha minél távolabb van a megidézett kidoutól, és minél kevésbé koncentrál rá, annál inkább veszt a varázslat az erősségéből. – Miután ezt elmondtam üres kezemmel a fejem felé böktem. – Ja, megidézéséhez tipp! Régen mi gyakran toltuk, elképzeltük a formáját idebent, aztán úgy könnyebb volt eleinte. Később már lazán be fog ugrani a kidouk alakja, ha gyakorolod.
  Rizsázásom után átadtam Nee-sannak a terepet, hogy megismerkedjen ennek a működési elvével. LTA-n a tancik sose magyarázták el, hogyan s mint működik ez. Ha tudtad, ráéreztél, csinted, ha nem, akkor így jártál. A tanítás minőségének ellenére, azért buli volt odajárni.
  Gyanúsan méregettem a váratlanul beröppent lepkét, mintha ereimben éreztem volna, hogy semmi jót nem tartogat magában. Amikor elszövegelte nekünk, hogy miért is jött, addigra ha már úgy bemelegedtünk kidoukkal a Kyokkou technikával felvettem a láthatatlan emberformát és elléptem onnét, mielőtt Nee-san személyesen biztosítja azt, hogy megjelenjek egy nemesi maszlagon. Kizárt, nem készültem fel ma erre! Bocsesz, Nee-san, de majd legközelebb folytatjuk a kidou-okosítást, de Ryouichi elhagyja a süllyedő hajót.


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Febr. 03, 21:50:07 írta Shihouin Ryouichi »

Karakterlap

Shihouin Nadeshiko

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 200 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 16 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon Seiran

Post szín:
#0087BD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe
« Válasz #2 Dátum: 2016. Júl. 19, 21:32:13 »
[[ Ryouichi-sensei edzést tart ]]

Hosszú szolgálat után furcsa a kinti napfény. Azt hiszem, több időt kellene a szabadban töltenem. Az azért megnyugtató érzés, hogy lassan indulhatok haza. Csak azt nem tudom pontosan, mennyi az idő ilyenkor... Végülis azt hiszem, ez teljesen mindegy. Nyújtózom egyet a napon, majd elindulok az osztagépületek mentén. Picit lassítok, amikor észreveszem kisöcsém olvasni valamit az egyik padon. A minap nem volt alkalmunk szót váltani, pedig van valami, amiről beszélni szerettem volna vele... Na majd most. *^* Annyira belefeledkezett abba a tekercsbe, hogy egyáltalán nem jelent problémát mögé osonni. Óvatosan csúsztatom a vállaira a kezeimet és hajolok el a válla fölött, hogy belelássak az írásba.
– Mit olvasol, Ryou-chan? ^^ – érdeklődök, mikor látom, hogy nem tudom kisilabizálni az iromány tartalmát. Pedig biztosan érdekes, ha ennyire leköti a figyelmét. T.T A heves reakcióra én is visszahúzom a kezeim, és pár pillanatig csak pislogni tudok a tekercs hűlt helyére. Kérdőn nézek kistestvéremre, akinek a cselekedeteit így hirtelen nem tudom mire vélni. Pláne mikor úgy kérdez, mintha mi sem történt volna... Bizonyára képzelődtem, bár a dicséretre még így is felvonom a szemöldököm. Biztosan én vagyok a fáradt. – Köszönöm, Ryou-chan, pedig már 14 órája ezt az egyenruhát viselem ^.^ – mosolygok végül kistestvéremre. Ami azt illeti, első reakciójában kellemeset csalódok. Aztán persze az arcára van írva minden, még nem egészen megy neki a pókerarc, azt gyakorolnia kellene... Remélem, nem szeretne most belemenni egy bizonyos témakörbe. ^^”
– Heh? – pillogok testvéremre csodálkozva, miközben hagyom, hogy leültessen maga mellé. – Nincs semmi baj a szépségemmel, Ryou-chan ^^” – motyogom magam elé, pontosabban szólva csak reménykedni merek benne, hogy nincs baj. Ciki lenne máris ráncosodni, még túl fiatal vagyok hozzá, mármint valódi koromat nézve is. :/ De nem akarom, hogy a testvérem aggódjon, úgyhogy ha már itt csücsül mellettem, odahajolok hozzá, hogy átöleljem. – Nagyon kedves tőled, hogy figyelsz az egészségemre, de nem kell aggódnod, bírom a hosszú műszakokat – suttogom neki kedvesen, majd koppan, hogy tulajdonképpen most előállhatnék a saját kívánságommal is. – Viszont ha már ilyen érdekes dolgokat olvasgatsz, segíthetnél a butuska nővérednek démonmágiában, aki volt olyan ostoba, hogy vagy száz évig ne foglalkozzon azzal a tudománnyal ^.^ – remélem, ebből a csavaros kis mondatszerkezetből is érteni fogja, mindenesetre most elengedem és hátrébb húzódok, hogy úgy várjam a válaszát. Nem szeretnék mástól különórát kérni. :/
Azonnali rábólintása után élek a gyanúperrel, hogy még nem egészen fogta fel, mit is kértem tőle. Ami fura, mert ha Seiranról van szó, azt érdekes módon azonnal tudja értelmezni. Legtöbbször félre, de tudja értelmezni. :S Ezért aztán inkább várok még egy kicsit, hogy biztos lehessek benne, értette is, miről van most szó. Sejtésem beigazolódik, ahogy kisöcsém következő szavait hallom, és nézem, miként reagál a felvetésre. Lassan és komoly tekintettel bólintok, hogy biztosan tudja, nem tréfálok. A tudásom vagy annak hiánya nem olyasmi, amivel tréfálkoznék, vagy füllentenék róla. Megtanultam már, hogy nagyon sok múlik az ismereteimen, és az elmúlt időben tapasztaltam azt is, mi történik, ha valamit elhanyagolok egy más fajta harcmodor javára. Mintha lemondtam volna egy fegyverről. A legegyszerűbbről, amivel a hozzám hasonlóan szerencsések élhetnének.
– Jól hallottad, Ryou-chan – tekintetemmel egészen eddig követtem a mozgását, ahogy felpattant mellőlem. Most mégsem vagyok képes ránézni, inkább az ölemben nyugtatott kezeimet szemlélem. Túlságosan is szégyenletes, hogy képtelen vagyok megfelelő példával elöl járni a kistestvérem számára. Mély levegőt veszek, hogy megmagyarázhassam a kérésem okát. Elvégre őszinteséget érdemel. - Az Akadémia óta nem igazán foglalkoztam a kidoukkal. A technikai tudásom csapnivaló, és ennek az elmúlt időszakban többször láttam a kárát, mint azt be akarom ismerni. Szeretném, ha olyan lenne az edzőpartnerem ebben a diszciplínában, akire feltétel nélkül számíthatok. Megérted, ugye? ^^" Cserébe kérhetsz akármit – ahogy felpillantok rá az ajánlatommal, érzem, hogy én ezt a kijelentésemet még meg fogom bánni. De a cél szentesíti az eszközt, ugyebár. ^.^ Nekem pedig ennyit megér, hogy olyasvalaki segítsen ki, akire az életemet is rábíznám. Arra viszont nem számítok, hogy a kezét elővéve kezd el matekozni. ^^”
- Egy nő korát nem illik ilyen nyíltan számolgatni, Nii-san ^^" – jegyzem meg csendesen, mert emiatt valóban igencsak kínosan érzem magam. Ki tanította ezt a gyereket? ^^” Vajon a közte és Shizuka-san között lévő korkülönbséget is ennyire zavartalanul kalkulálgatja? Nem, ebbe nem akarok belegondolni, amúgy is nagyon szurkolok neki, hogy sikerüljön elnyernie a kislány szívét. *.*
– Hai, Ryouichi-sensei ^^ – felelek azonnal a kívánságára. Őszintén szólva valami nehezebbet vártam, mint például egy hónapig teljesítem minden megrendelését sütemények terén. Ami azt illeti, örülök, hogy ez elmarad, jóval kevesebb munka számomra. Ezzel a kéréssel együtt tudok élni.
– Hallgatok rád, most te vagy a sensei ^^ – felelek testvéremnek, majd felállok, és miután gyorsan leporolom magam, követem a gyakorlóterepre. Nem tudom pontosan, mit tervez, de bízom a szakértelmében, elvégre nagyon is tisztában vagyok vele, hol szolgált a második osztag előtt. Jelen pillanatban különösen örülök is annak, hogy már itt van, így legalább nem kell időbeosztásokat összeegyeztetni, hogy legalább otthon össze tudjak vele futni.
Mikor Ryou-chan elmondja a feladatot, már kérdezném is, mit kellene használnom hozzá, de megelőz a válasszal. Bólintok. Ezek szerint sem a kivitelezés, sem az eszköz nem fontos, a lényeg csak annyi, hogy kidout használva szedjem szét őket. Nem probléma! Vagyis de, pontosan ez okoz nehézséget. De ám legyen! Mély levegőt veszek és kezemmel az első bábura mutatok. Halkan suttogva citálom az Oukasen idézésének szövegét, mielőtt ellőném a kidout a bábura. Még én is látom, hogy anno ment ez jobban is, amikor megtanultam. :/ A többi gyakorlóbabát is egyesével szedem le, mindegyiknél egyre inkább próbálva odafigyelni az energiabefektetésre. Tudom én, hogy tudtam én ezt nagyobb erővel használni, most valahogy mégsem sikerül, csak kifáraszt a gyakorlás. Tutira eltoltam valamit, csak sejtésem sincs, mit. Elégedetlenül fújom ki magam a gyakorlat végén. Merem remélni, hogy fog ez még alakulni jobb irányba. Kit áltatok? Ennél lejjebb démonmágiában már nem nagyon van. Még Gorugon technikáit is ügyesebben használom, pedig aztán a mi viszonyunk sosem volt felhőtlen.
Megütközve nézek magam elé, mikor kisöcsém meglapogatja a vállamat. Elsüllyedek szégyenemben itt menten, hogy még az én elfogult kistestvérem is így értékeli a teljesítményem. Nem akarom tudni, mennyire számít ez pocséknak. T-T”
– Értettem, sensei – motyogom magam elé a javaslatra. Egészen biztosan bele fogom iktatni a napirendemben a démonmágiák gyakorlását, mert ez így nem állapot. Majd kérek tőle tippet, merrefelé kellene haladnom ez ügyben.
A magyarázatokat és megjegyzéseket hallgatva időnként bólintok egyet. Bármennyire rosszul esik bevallani, ebben vitatkozni sem tudok vele, csak elhinni minden szavát, gondolkodás nélkül. Sosem foglalkoztam különösebben ezzel a területtel, elvégre a második osztagba készültem, ahol az elsődleges követelmény a pusztakezes harc magas szintű használata volt. Minden más mellékesnek számított, és az elmúlt hosszú évtizedekben sem szakítottam időt arra, hogy bepótoljam, amit annak idején elhanyagoltam. Még szerencse, hogy van egy hozzáértő öcsém, aki elmagyarázza a hibáimat és a helyes irányokat. Éppen ezért a kritikát sem vagyok képes sértésnek venni tőle, hiszen nagy valószínűséggel igaza van. Kár lenne ezen megsértődnöm, én is tudom, hogy így van. Osztatlan figyelemmel hallgatom, mit kellene kijavítanom. Az ezt követő kérdés viszont kissé váratlanul ér.
- Az Akadémia óta nem igazán... Az idézés segítségével öntjük a reiatsut a mágiának megfelelő formába, nem? – kérdezek vissza tanácstalanul, és a reakcióból azonnal tudom, hogy azért az elméleti alapok terén is koptak kissé az emlékeim. Szégyen. Szégyen rám, a második osztagra, a Shihouin házra... Haza akarok én ma menni? ._.” Talán mindenkinek jobb lenne, ha ezt az estét inkább itt tölteném. Egyáltalán: délután van vagy délelőtt?
– Rendben! – vágom rá azonnal, talán picit hangosabban is, mint akartam a kijelentésére, miszerint megmutat valamit. Egy cseppet váratlanul ért, úgy tűnik kissé kezdek szétszórt lenni... Nem veszhetek el a saját gondolataimban! >.<” Kissé az arcomra csapok, hogy felébredjek, majd követem Ryou-chan példáját és meditációs ülésben helyet foglalok mellette. Igyekszem úgy helyezkedni, hogy szemben legyek vele, így legalább nem oldalirányba kell magyaráznia.
– Kíváncsian várom az útmutatásodat, Ryouichi-sensei ^^ – bólintok megnyugtatására, miszerint nem jinzen meditációt készülünk folytatni. Igazából már csak az hiányozna a munkanapom végére, hogy azzal a perszónával kelljen bájcsevejt folytatnom. De vissza a feladathoz! Követem kisöcsém példáját, és magam is lehunyom a szemeimet. Mély levegő, lélegzet visszatart, majd kifúj. Eddig nem nehéz. Az utasításoknak megfelelően elismétlem még néhányszor, miközben testvérem magyarázataira koncentrálok. Így elmondás alapján nem tűnik bonyolultnak a feladat, bár már lassan nekiállnék, mielőtt túlmagyarázza a dolgot.
– Értem, sensei, és pontosan mikor szeretnéd, hogy el is kezdjem? ^.^ – teszem fel a kérdést, felpillantva alkalmi oktatómra. Megjegyzésére elmosolyodom és inkább lehunyt szemmel válaszolok kritikusságára. – Bűntudatom lenne, ha nem hallgatnám végig az öcsémet, amikor épp tanítani próbál – ehhez nincs is már mit hozzáfűzni, és látszólag, illetve jól hallhatóan Ryou-chan sem tud rá mit mondani. Ezt annak veszem, hogy csináljam, amit lediktált korábban.
Elismétlem a légzőgyakorlatokat, amiket korábban még vele csináltam, hogy ismét abba a nyugodt állapotba kerüljek, ami a meditációhoz is szükséges. Ryou-chan amúgy is azt mondta, hogy természetesen, lágyan kell vezetni a lélekenergiát, akár a szél. Talán nem is tudja, ez a hasonlat mekkora segítség volt számomra. Az általam gyakorolt pusztakezes harcművészetre gondolva kezdem vezetni lélekenergiámat, először a végtagjaiba, hogy ráérezzek az alapjára, és ne kelljen mellette külön odafigyelnem a légzésre is. Hisz ezek már természetesen mennek, csak alapozni kell vele. Ezt követően, alkalmi okítóm útmutatásának megfelelően megpróbálom a teljes energiahalmot a hasamba irányítani. Nem akarok elkapkodni semmit, szép lassan csinálom, hogy egy elemében se legyen erőltetett a gyakorlat. A természetesség a lényeg, és a nyugodt légzés megtartása. Mikor sikerül a lélekenergiát egy pontba összpontosítanom, a feladat következő lépéseként igyekszem szétáramoltatni a testemben. Egyenletesen, hogy mindenhova pontosan ugyanannyi jusson. Szép finoman és pontosan, épp, mint gyakorlatozás közben. Lassacskán eljutok odáig, hogy a légzőgyakorlat közben csak arra kell figyelnem, ahogy a saját lélekenergiám átjár, és egyenletesen áramlik a testemben. Ezt az érzést egy kicsikét kiélvezem, mielőtt egy mély lélegzetvétel kilépek a transzból. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de ahogy elnézem, kedves kisöcsém már egy ideje csak engem figyel. Elmosolyodom, hogy jelezzem, megvagyok, és haladhatunk tovább. Már az utasítás első mondatára felpattanok – ülve mégsem lehet normálisan kidoukat lőni, és megkeresem a következő célpontnak kiszemelt figurát.
– Hai-hai, Sensei! ^^ – jelzem mosolyogva, hogy értettem én a feladat lényegét. Nem erőből kidouzunk, hanem pont olyan természetességgel, mint amikor a pusztakezes harcművészeteket gyakoroljuk. Felemelem a kezem és veszek egy mély levegőt, majd néhány pillanatra lehunyom a szemem és felidézem az előbbi gyakorlatot. Csak ezt követően kezdem el kántálni az idézés szövegét, majd a kidou nevét kimondva ráküldöm a gyakorlóbábura. Ezt megismétlem mindegyik célponttal. Még kisöcsém megjegyzése sem kell hozzá, hogy tudjam: így sokkal hatékonyabb. Azért nem tagadom, örül a kis lelkem a dicséretnek. *^* Még akkor is, ha most épp a kistestvérem oktat valamiben, ami nem megy annyira, mint kéne.
– Sajnos egyre sem emlékszem :/ – húzom el a számat a következő feladat hallatán. Kipróbálnám én bakudouval nagyon szívesen, de tényleg nem rémlik egynek az idézése sem. Ez roppant mód ciki, Ryou-chan reakciójából tök egyértelmű. Vajon szólnom kellene neki, hogy minden gondolata kiül az arcára és olyan, mint egy nyitott könyv? Vagy azzal elvenném a kedvét egy életre? :S Inkább csak zavartan mosolygok megjegyzésére, nem akarom másodszor is elismételni a korábbi szavaimat, miszerint nem, cseppet sem hallott félre. Na meg ezt kimondani egyszer is bőven elég kínos volt. ^^”
– Ahogy Ryouichi-sensei jónak érzi. Én azért vagyok itt, hogy tanuljak ^.^ – veszem fel legmegnyerőbb mosolyomat, hogy egy kicsit leplezzem ezt a kellemetlen helyzetet. Én addig haza nem megyek, ameddig azt nem mondja, hogy most már elég lesz és ügyes voltam. Valamivel muszáj kárpótolnom őt is a sok kihagyott közös étkezésért, meg a saját önbecsülésemnek is jót tenne, ha a nullánál jobban mennének a démonmágiák. Már csak azért is, mert emlékszem, hogy Yoru-nee abból is penge volt. :/
Figyelmesen hallgatom végig kistestvérem magyarázatát, és időnként okosan bólogatok, hogy értem, miről beszél. De azért őszintén szólva a bemutató is sokat segít a kérdésben, minden sokkal érthetőbb, ha a shinigami a gyakorlatban is látja a működését.
– Akkor stílusos, hogy én is ezzel kezdjek, ugye? *-* – pillogok kistestvéremre csillogó szemekkel, amikor elmondja, miért olyan különleges számára a Kúszókötél. Azért nagyon halkan sutyorogva megkérem, ugyan mondja már el az idézés konkrét szövegét, mert sajnálatos módon nekem anélkül még nem mennek a varázslatok. ^^”
– Erre még emlékszem, sensei ^^” – jegyzem meg, mikor egy egyszerű reiatsu gömböt próbál túlmagyarázni, és hogy mindezt bizonyítsam, tenyereim közé koncentrálom lélekenergiámat, hogy magam is megjelenítsem a gömböt. Talán már az Akadémia előtt is eljátszadoztam néha a megidézésével. Nem is értem, hogy hanyagolhattam el ennyire az erre épülő harcmodort. Mindenesetre Ryou-chan magyarázatait úgy hallgatom végig, hogy közben folyamatosan stabilan tartom a kezeim között a reiatsu gömböt. Ha már azt mondta, a bakudouk alapja is erre épül, akkor ez a legjobb edzés a tényleges gyakorlásra. Azért persze a magyarázatokra is figyelek, elvégre tudok én egyszerre több dologra koncentrálni, ha nagyon akarok.
– Köszönöm a tippet ^-^ – bólintok lelkesen, aztán megszüntetem a kezeimben tartott lélekenergia gömböt, és inkább az újonnan tanult idézés szövegét igyekszem memorizálni, hogy kipróbálhassam a gyakorlatban is. Az alapelvét értem és azt hiszem, ráéreztem a működésére, szóval néhány próbálkozásból elvileg mennie is kellene.
A harmadik sikeresen lekötözött bábu után fordulok kisöcsémhez megerősítésért, mikor is feltűnik a pokollepke, amivel épp kommunikálni készül. Megszüntetem a varázslatokat és odalépek testvérem mellé, hogy végighallgassam az üzenetet. Épp szeretném megkérni, hogy induljunk együtt, mikor feltűnik, hogy már sehol nincs. ^^” Azt hiszem, ma sem fogok aludni. T.T Vagy valamilyen mondvacsinált indokkal kihagyom a holnapot, mert nem fogok tudni ennyit folyamatosan talpon lenni úgy, hogy még figyelek is a környezetemre... Kit áltatok? Úgyis vissza fogok jönni, amikor eljön a szolgálati időm. Mélyet sóhajtok és a birtok felé veszem az irányt. Ideje lenne rendbe szednem magam.

/ / Köszönöm a játékot! *w* / /

Karakterlap

Abarai Renji

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 2 082 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Titkos Mozgó Alakulat kiképzőtelepe
« Válasz #3 Dátum: 2016. Júl. 19, 22:25:30 »
Szép estét! Jó robbantgatást! :3

Az edzést ezennel: Lezárom! Nem magyarázok sokat, lököm az értékelést.

Shihouin Ryouichi: Ügyi sensei voltál! Jár a keksz! xD Felmérted a diákod képességeit és ahhoz mérten alakítottad ki az edzéstervet. Mind a belső lélekenergia, mind az idézett lélekenergia kezelésében segítettél, amivel alapjaiban leporoltad a berosált tudást! Végig részletesen kifejtett az edzés menetét, lényegét és a lépéseket! Jutid: 500 lp.

Shihouin Nadeshiko: Figyelmes diák kupon a tiéd! XD Végig követted, betartottad és legjobb tudásod szerint hajtottad végre a "sensei" utasításait. Ha valamit nem értettél kérdeztél és nem voltál rest elkérni egy kidou idézését. :P Ténylegesen látszódott gyakorlati frissítésről van szó.
Ugyan az edzés nem igényelt vészesen nagy erőbedobást, hiszen meglévő tudásra hagyatkoztál, de legalább 2 körös edzésnek megfelelő feladatot - 3 részfeladat: felmérés, belső lélekenergia áramoltatása, idézés - teljesítettél sikeresen, valamint a tanultak által a kidou használatod hatékonysága is lényegesen javult. Jutid: 700 lp.

Nadeshiko arra kérnélek, hogy egy pontot dobj most kidou-ra, majd a fél pontot, amint lehetőséged van kiegészíteni, szintén erre a diszre költs! :3