Szerző Téma: Gyakorlótér  (Megtekintve 784 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Sierashi Katsuo

Eltávozott karakterek

Shinigami

7. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 18 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
méregzöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ka'bumm!

Post szín:
#406060


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Gyakorlótér
« Dátum: 2014. Júl. 04, 20:42:20 »
Ez a 7. osztag tisztjeinek fenntartott gyakorlótér. Hatalmas, bokrokkal elkerített, négyszögletes terület, amely három részre van osztva:

Hakuda és zanjutsu Dōjō


Nagyobb, egy légterű épület, speciálisan edzések lebonyolítására kialakítva. Megfelelő fényről óriási ablakok gondoskodnak. Esti órákban falra függesztett lámpások adnak fényt. Előírások szerint a lábbeliket és fegyvereket tolóajtó melletti tartókba kell helyezni, kivéve, ha az edzés éles fegyverhasználatra irányul. Ellenkező esetben a biztosított gyakorló fegyvereket kéretik igénybe venni.

Kidō gyakorlótér

Dōjō mögötti terület két részre van osztva. Egyik része fedetlen, szabad ég alatt lehet gyakorolni a démonmágiát. Balesetek elkerülése végett a kijelölt pálya két méteres kőfallal van körbe kerítve. A falakra céltáblák vannak helyezve, továbbá különböző távolságokra bábuk is felállíthatóak.

Zanpakutō gyakorlótér

Dōjō mögötti terület másik fele. Látszólag szabad ég alatt lehet fejleszteni a képességeket, azonban tekintettel a lélekölő kardok erejére az egész terület kidō kötés alatt áll. Másfél méteres távolságra oszlopok találhatóak, melyek között masszív védőburok keletkezik, amint átlépik a tér küszöbét. Erejét napenergiából nyeri. Egyfajta generátorként funkcionálva hozza létre az erőfalakat. Ehhez állandó energiaszintre van szüksége, ami ha megszűnik hangjelzést küld, ezzel felszólítva a burokban tartózkodókat, átmenetileg fejezzék be edzésüket.


 
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 02, 00:21:49 írta Abarai Renji »

Karakterlap

Urufu Heisuke

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4D8FAC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér
« Válasz #1 Dátum: 2016. Aug. 08, 00:09:24 »
Barát vagy ellenség?

Ha nem aggódnék amiatt, hogy illetéktelen kezekbe kerül, alighanem így kezdeném a naplóm bevezető sorait ezen a szent helyen: ”Kedves Naplóm! Immáron egy éve szenvedéseim kezdetének...” Sajnos ezt jelenleg nem áll módomban kivitelezni, mert ad-1: szolgálatban vagyok; és ad-2: nem hordom magammal, és még otthon sem hagyom elöl. Még csak az kéne, hogy Nii-san keze ügyébe keveredjen, akkor aztán leshetném, hogy mikor tudom legközelebb zsarolni, vagy éreztetni vele, hogy mit is követett el ellenem. … Nem hiszem el, hogy már egy éve ebben az osztagban vagyok! Ráadásul, ha számot akarnék vetni ezzel az egy évvel, minden egyre csak rosszabb, megpróbáltatásaim jéghegyének csupáncsak a csúcsát fújdogálta az az áthelyezési parancs. Pont egy éve...
Elkeseredetten fejelek bele az egyik épület falába, hátha okoz akkora fájdalmat, hogy kicsit érezzem, nem álmodok. De nem, a cosplayhez* járó kopaszsapka túlzottan is felfogja az ütést. Voltaképpen nem lenne ez olyan vészes, megvan a maga szórakoztató mivolta, és ha a naplómat visszanézem, az utóbbi hat-hét hónapot még élveztem is itt tölteni, de ez az évforduló akkor is fájdalmas. Az, hogy végre van kikkel vetélkedni péesben egy nagyszerű dolog, csak ne kellene hozzá ezt a nyomorult jelmezt és a hozzá járó gúnynevet hordani. Bár emlékeznék, hogyan is kezdődött, és melyik volt hamarabb! Mintha Taichou a nevet előbb kitalálta volna, mint azt, hogy jelmez is kell... Én ezt nem bírom, ez a nap nem lehet már rosszabb! Ha a dinka jelmez nem lenne elég, még dög meleg is van hozzá!
Muzsikaként csapja meg a fülemet a távolból a jól ismert felkiáltás, hogy vigyázzunk az osztagra, mert Taichou megy ”To-samahoz” – lövésem sincs, kire vagy mire gondol, pillanatnyilag nem is érdekel, ez azt jelenti, hogy ismételten a 10. osztagban fog időzni. Röviden: végre normális uniformisba lehet váltani! Azonnal tűzök is a váltás egyenruhámért, hogy mihamarabb áthúzhassam, és mi lenne erre a legalkalmasabb, mint a gyakorlótermek területe, amit ilyenkor úgysem használ senki? A legtöbben a nyulakat próbálják befogni, a többiek meg elvannak valahol. Remélem, Dansouko nem éppen Amerika Kapitánnyal dönti meg a pár perce Vasemberrel beállított rekordomat a játékban, mert azért harapok! :x Most viszont ki kéne találnom, mivel fogom tölteni azt a pár kellemes órát, ameddig nem kell bohócnak öltözve flangálnom.
Ha már úgyis a gyakorlótéren vagyok, a saját kis jelmezemet ráadom az egyik gyakorlóbábura a kidouknak kijelölt placcon, és megcélzom a nyomorult szerelést, kopaszsapistól-mindenestül. Aztán végül szándékosan mellé lövöm a kidout, ügyelve arra, hogy meg se kormoljam, mert nekem kellene újat beszereznem – Taichou tutira nem ad. Lövésem sincs, hova teszi a kapitányi fizetését, de biztosan nem új jelmezekre akarja költeni. A harmadik kidoumnáál tűnik fel, hogy mintha poroszkálna errefelé valaki vagy valami. Azonnal a hang irányába kapom a fejem és imádkozom a Lelkek Királyához, hogy ne Taichou vagy egy nagyon elvakultan hű embere legyen, mert akkor nekem kampec, amiért a gyakorlóbábúra adtam a jelmezt és arrafelé lőttem el a nyomorult démonmágiát – nincs az az isten, hogy ki tudjam magyarázni, de hát én direkte mellé céloztam! Legalábbis a Taichou észjárását ismerve... vagy nem ismerve, mert azon én még mindig nem tudok teljesen kiigazodni, pedig akad pár diplomám!
– Nahát, nem is vettem észre, mi járatban erre? ^-^ – érdeklődöm a szőke hajú hölgytől, mikor végre be tudom azonosítani a másik jelenlétet a területen és igyekszem úgy helyezkedni, lehetőleg ne vegye észre a beöltöztetett bábut. Mint mondtam, ha a Taichou leghűségesebb embere, akkor nekem annyi. Pláne a tagadhatatlan koromnyomokkal kedves céltáblám mögötti falon... Ezt le nem mosom magamról, ha kiderül, bár előbb jó lenne kipuhatolózni, ki is ez és mit akar. Mintha egy-egy osztagedzésen már láttam volna, meg talán a 12. osztag egy-egy felvételén, bár ez utóbbira nem mernék megesküdni, a lényeg, hogy nem emlékszem a nevére. Roppantul kínos. Ráadásul nem tudom, mennyire bízhatok benne, már ami az életben maradási esélyeimet illeti. – Talán ön is egyéni gyakorlásra készült démonmágiában? Ha igen, a világért sem szeretném zavarni, ha ad néhány percet, már el is tűnök... ^-^ – remélhetőleg a jelmezemmel együtt, feltűnésmentesen. Nem akartam megsemmisíteni, sokkal jobban járok, ha nem esik benne kár – de errefelé nem a logika mesterei kaptak beosztást, így aligha tudnék ezzel beetetni bárkit is. Miket beszélek?! Hiszen az igazságról van szó, itt meg mindenki csak az összeesküvés-elméleteknek hisz! Néha az az érzésem, kezdek túlzottan is asszimilálódni, ha a valóságot úgy érzékelem, hogy arról kell meggyőznöm a társaim, mintha holmi Meiou-féle átverés lenne...

*Katsuo utasítására, ha kapitány osztagban van, kényszerűen One Punch Man-ből Saitama-t cosplayel

Aláírásért köszönet Naonak! *w*

Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér
« Válasz #2 Dátum: 2016. Aug. 08, 20:07:00 »
Barát vagy ellenség?


Mióta új kapitányunk van felbolydult az osztag. Minden a feje tetejére állt és a nyugodt környezet hangos hangyabollyá változott. Na, nem mintha engem zavarna, sőt üdítően hatott a változás, legalábbis rám nézve. Bár nem látom a logikát a Taichou ötletében, ami rákényszeríti a tiszteket, hogy fura göncökben járjanak. Kezdetben viccesnek találtam, de mostanra inkább csendben örülök, hogy nem vagyok tiszt és nekem nem kell így kinéznem mindig, ha a kapitányunk a közelben.
A mai napom eseménytelenül indult. Minden olyan volt, mint mostanában mindig. Mindenki kiabál, nevet és zsong. Én a magam részéről csendben, mosolyogva figyelem az osztagom. Nem szeretek kitűnni a tömegből. Ez kétszáz éve nem változott. Kezdetben is igyekeztem eltűnni a többiek közt. Még nem láttam jónak az időt, hogy kitörjek a kis világomból egy magasabb szintre, ami talán több figyelmet jelentene.
Az időmet ma olvasással töltöttem, ahogy mindig teszem, ha nincs különösebb feladatom. Mondjuk járőrözés, vagy osztag edzés, vagy amit a kapitány még kitalál. A kis piros könyv, már egy hete ott várt a polcomon, várva, hogy kinyissam. Ma pedig végre tudtam rá időt szakítani, hogy belekezdjek. Persze, ha én belemerülök valamibe, akkor azt addig nem hagyom abba, amíg nem végzek. Így nem csoda, hogy addig ki se tudnak robbantani a szobámból, amíg nem végezek.
Hosszú órák múlva teszem le a könyvet a polcra, immáron kiolvasva. Nyújtózkodom egyet, még a nyakamat is megforgatom. Elgémberedtem, és most kellemetlen ropogó hangokat hallatnak a csontjaim. Mikor minden porcikám kiropogtattam és már érzem, hogy megint rendben vagyok, az órámra pillantok. Megcsillan a szemem. Pont jó időben vagyok. Ilyenkor senki sincs a gyakorlóteremben. Nem szeretek tömegben gyakorolni, márpedig rám férne egy kis gyakorlás.
Vigyorogva kapom elő a kis táskám és belehajítok egy üveg vizet, meg egy szelet csokit, amit majd akkor fogok megenni, ha végeztem. Felkapom a hátamra a batyut, majd magamban dúdolva elindulok edzeni. Szinte már csukott szemmel megyek, mert úgy süt a nap, hogy látni alig lehet. Nem lep meg, hogy senki sincs kint. Ilyen időben öngyilkosság kijönni. Élve megfő az ember, ha sokáig marad kinn.
Mosolyogva nyitom ki az épület ajtaját, majd belépek és vigyázva, hogy ne csattanjon akkorát, hogy még az Első Osztagnál is hallják, becsukom magam mögött az ajtót. Utam egyenesen a kidouzásra kijelölt hely felé veszem, ugyanis úgy döntöttem az ide felé vezető úton, hogy ma a démonmágiát fogom gyakorolni. Nem akarok elkényelmesedni, igaz a zanpakutommal is kellene edzenem, de valahogy arra nehezebben visz a lélek.
Szinte berobogok a teremnek azon részébe, ahova indultam. Ám benn megtorpanok. Legnagyobb meglepetésemre nem én vagyok itt egyedül. Szemügyre veszem a férfit, aki előttem áll, mikor felfogom, hogy ő bizony a harmadik tisztünk. Hallom a kérdését, de egy kicsit lassan jut el a tudatomig. Főleg mikor meglátom a háta mögött a felöltöztetett bábut.
- Én... - Kezdeném a válaszom, mikor folytatja. Halványan elmosolyodok, eltüntetve a meglepett arcvonásaimat.
- Igen, edzeni jöttem. Viszont nem kell elmennie! Nyugodtan folytassa csak, amit csinált, mintha itt se lennék. Nem akarom elzavarni önt. - Ezzel fogom magam és elfordulok tőle, hogy lerakjam a puttonyom. Oldalra sandítok meglátva a teljes bábut, magamban hangosan felkuncogok, de hamar abbahagyom. A helyében én is ezt csinálnám az olyan jelmezzel. Hirtelen hátranézek a vállam felett.
- Ne aggódjon. Nem mondom el senkinek. - Biccentek a céltáblája felé. Majd visszafordulok a kis táskámhoz. Belenyúlok és kutakodni kezdek. Gyorsan megtalálom a kék hajgumit. Kiegyenesedek, majd két tincset elől meghagyva felkötöm a hajam egy lófarokba. Ellazítom az izmaim. Szeretem érezni, ahogy a varázslat átjárja a testem, mielőtt kirobbanna.
Elindulok egy másik báb irányába. Lassan felemelem a kezem, már éppen nekikezdenék a mágiának, mikor megérzem a férfi tekintetét a hátamon. Leeresztem a kezem, majd egyik szemöldököm felhúzva felé fordulok. Nem akarok udvariatlan lenni, főleg nem egy tisztel szemben, de nem értem mi baja van. Tudom, hogy mostanában nem túl épeszű az osztagunk, viszont ez nem ok arra, hogy valaki ne lássa, ha a másik igazat mond.
- Valami baj van? Ha zavarom, visszajöhetek ám később is. - Bököm ki végül, remélve, hogy nem leszek udvariatlan. Őszintén a név memóriám nulla, örülök, hogy a kapitányom nevét meg bírtam jegyezni, úgyhogy kicsit kínosnak érzem, hogy nem tudom az ő nevét, hogy még illedelmesebben válaszolhassak. Így hát imádkozom, hogy nem kell majd a nevén szólítanom.
Csak tudnám mi baja, olyan furcsán néz, mintha nem hinne nekem. Pedig nincs oka bizalmatlannak lenni. Engem történetesen hidegen hagy, hogy mit csinál meg miért. Addig, amíg engem nem kever bele, tőlem akár fel is robbanthatja azt az ostoba jelmezt. Mert valami ilyesmit csinálhatott, abból kiindulva, ahogy a fal kinéz a báb mögött. Egy tiszt szintjén kizártnak tartom, hogy ilyen közelről elvétse a célt, tehát valószínűleg ideglevezetésre használta a démonmágiát. Viszont ez nem az én dolgom, így nem is szándékozom foglalkozni vele.

Karakterlap

Urufu Heisuke

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4D8FAC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér
« Válasz #3 Dátum: 2016. Aug. 14, 00:31:54 »
Barát vagy ellenség?

Rosszabbkor nem is jöhetett volna a nő – vagy akárki más – a kidou gyakorlótérre. Talán élnem kellett volna Yuko ajánlatával, mikor annak idején meg akarta mutatni, hogyan kell az azóta védjegyévé vált csillámporos bombát megcsinálni. Akkor most nyugodt lélekkel ledobhatnék egyet és az általa keltett porfelhőben vígan eliszkolhatnék innen, eltüntetve minden bizonyítékát annak, mire is lövöldöztem mágiát alig egy perce. Alighanem az áthelyezést követő néhány napot leszámítva ez ittartózkodásom legrémesebb napja.
– Ugyan, szívesen átengedem a terepet, bár őszintén szólva nem számítottam rá, hogy más is démonmágiát szeretne gyakorolni. Ahogy elnéztem, az osztag többsége inkább zanjutsura fordítja a szabadidejét ^-^ – terelem a kínos helyzetet tovább, miközben a szöszi lecuccol és ameddig nem figyel, igyekszem közelebb araszolni a terhelő bizonyítékhoz. Bár az az érzésem, hogy már mindegy... De ameddig nincs róla képi bizonyíték, addig a helyzet még menthető, elvégre ha eltüntetem ezt a konkrét bábut, vagy róla a cosplayt, akkor neki kellene rám bizonyítania, hogy a ruha nem rajtam volt, hanem a céltáblán. Csak ezt úgy kivitelezni, hogy közben rá is figyelek eléggé nagy macera. Hol van a segítség, mikor az embernek szüksége lenne rá?!
A következő megjegyzésre tagadhatatlanul ledöbbenek, ezt még csak leplezni sem tudom. Mit nem mond el senkinek? Egy pillanatra a bűnjel bábura nézek, majd vissza a nőre, és még egyszer a bábra, majd vissza a nőre. Felvonom a szemöldököm. Ez most szórakozik velem, és be akar mártani, mert még emlékszik, hogy az osztagháborús ellenféltől soroltak át ide – és Taichou oly kedvesen kinevezett sansekinek, csak azt nem tudom, miért is – vagy egyike a nem agyamenteknek és komolyan gondolja? A többségre kapásból rávágnám az előbbit, és azt, hogy csak a figyelmem igyekszik elaltatni, hogy még több stiklit összeszedhessen tőlem, de valamiért őszintének tűnik.
– Tessék? – pislogok csodálkozva a megjegyzésre. Vajon milyen régóta figyelhettem, ha már azt kérdezi, baj van-e? Egek, ki kéne találnom valamit, hogy egy kicsit normálisabban kezeljem ezt a helyzetet, mert ez így katasztrófa. Gyorsan megrázom a fejem, hogy jelezzem, nincs gond, legalábbis olyan nincs, amivel kezdeni tudna bármit is. Bár erősen elszoktam a magázódástól ebben az egy évben...
– Kérem, nem tegeződhetnénk? Ha ragaszkodik a formaságokhoz, én megadhatom továbbra is, de ön nyugodtan szólíthat Heisuke-nek – igazság szerint bárminek, ameddig nem Heitama névvel illet, mint a kapitány. :| A magázódást pedig valahogy nem tudom ehhez az osztaghoz kötni, létidegen itt és kiráz tőle a hideg. Már nem is emlékszem, a 12. osztagban, a régi részlegemen mennyire használtunk hivatalos hangnemet. Majd mikor legközelebb benézek, megpróbálok odafigyelni erre, biztosan megszokásból is úgy fogok használni mindent, ahogy régen.
– Tényleg megtenné, hogy arról ott nem beszél senkinek? – mutatok a gyakorlóbábura, amit már egészen biztosan észrevett. Kizárt, hogy ne, sátornak kellene lennem, hogy kitakarjam. Még mindig nem tudom, mennyire bízhatok meg benne, de jobb nyílt lapokkal játszani, azt hiszem. Ha belemegy és mégis visszahallom ezt az egészen Taichoutól, akkor habozás nélkül le fogom tagadni. :| A kidou nyomokat nem fogom tudni levakarni, de majd arra fogom, hogy bénán célzok. Ő biztosan bevenné. – Taichou biztos azt hinné, hogy meg akartam semmisíteni az egyik kedvenc kellékét, és nem lenne jó bajba kerülni ^^” – teszem gyorsan hozzá, kissé bűnbánó mosollyal. Arra az irracionális elhatározásra jutottam, hogy bizalmat szavazok neki, akkor pedig tényleg meg kell próbálnom kiteríteni a kártyáimat. Merthogy én tényleg nem akartam eltalálni azt a nyamvadt jelmezt! Csak hát ez ma nem az én napom, azt hiszem...

Aláírásért köszönet Naonak! *w*

Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér
« Válasz #4 Dátum: 2016. Aug. 14, 21:44:24 »
Barát vagy ellenség?


Nem számoltam vele, hogy bárkit is itt fogok találni a kidou edzőteremben ilyenkor. Az is furcsa, hogy valaki egyáltalán itt van, de az, hogy pont most, az elképzelhetetlennek tűnik. Tudom mi a szokása az osztagomnak és abban nincs benne, hogy a napnak ezen szakaszában bárki is erre dugja az orrát. Így nagyon meglepett, hogy pont egy tiszttel találom szemben magam. Persze igyekszem úgy tenni, mintha nem lenne nagydolog. Nem szeretem, ha rajtakapnak, hogy meglepődök.
- Ha az átlagot nézi ez igaz is, csak tudja én egy cseppet tartok a zanpakutomtól, így inkább a démonmágia felé kacsingatok. – Mondom megvakarva a tarkómat. Igen, ez egy kínos pont. Viszont nem tudok mit kezdeni vele, egyszerűen kiráz a hideg Chimatsuri-tól, akárhogy is próbálom megszokni őt. Legalább neki nincsenek ilyen bajai velem, hacsak az nem zavarja, hogy igyekszem figyelmen kívül hagyni.
Miközben igyekszem kiverni a fejemből a katanám képét, lepakolok. Természetesen, már régen észrevettem azt az ostobának látszó jelmezt, ami a férfi a bábura akasztott, de nem nagyon foglalkozom vele. Már egy jó ideje azon ügyködöm, hogy figyelmen kívül tudjam hagyni azokat a ruhákat. Mások elképzelni se tudják milyen idegesítő, hogy lépten, nyomon ilyen jelmezes bohócokba botlik az ember. Még szerencse, hogy nekem nem kell majmot játszanom.
A vállam felett visszanézve szólalok meg újra, majd a bábu felé biccentek, hogy tudja, hogy nem kell aggódnia, én nem fogom bemártani a kapitánynak. Felőlem, akár el is égethetné azt a ruhát. Ez az ő dolga, én edzeni jöttem ide, nem azért, hogy ellenőrizzem. Különben se vagyok az a típus, aki árulkodik, főleg nem az olyan jelentéktelen és szerény véleményem szerint, értelmetlen dolgokról, mint ez is. Mert ez bizony értelmetlen dolog, az egész jelmezes játékban semmi logika sincs. Kezdetben jó vicc volt, de mostanra kicsit irritálóvá vált a dolog. Legalábbis nekem.
- Azt kérdeztem valami baj van? – Ismétlem meg a kérdést, mikor észreveszem, hogy a férfi engem bámul. Pedig nem hiszem, hogy olyan érdekes volt, ahogy felkötöttem a hajam, meg odaálltam egy másik báb elé. Őszintén mondom, hogy fogalmam sincs min lepődhetett meg ennyire. Hirtelen megrázza a fejét, mire halványan elmosolyodok. Tehát nincs semmi baja. Ez azonban nem magyarázat arra, hogy miért bámult úgy, mintha valami csodát látna.
- Nyugodtan tegeződhetünk, ha téged nem zavar. Viszont akkor arra kell, kérjelek, hogy szólíts Natsumi-nak. – Eresztem meg felé a legkedvesebb, legbűbájosabb mosolyomat. Nem akarok rossz benyomást kelteni. Az igazat megvallva nem szeretek magázódni, de a feljebbvalómnak kijár annyi tisztelet, hogy magázzam és különben is úgy illik, hogy a ragban magasabban álló ajánlja fel az alacsonyabban lévőnek a tegeződést.
- Természetesen. Ha engem kérdezel, nem sok értelmét látom ennek a jelmezes játéknak. Kezdetben kreatív ötletnek tartottam, de az lett volna a logikus, ha egy idő után leszokik róla a mi szeretett kapitányunk. Ne érts félre, nincs bajom a kapitánnyal, csak furcsa ízlése van. – Mondom egy kis grimasszal az arcomon. Elhiszem, hogy nem akarja, hogy a Taichou tudomást szerezzen az akciójáról. Hiszen csak az kellene, azt hiszem, akkor kapna is rendesen. Ahogy észrevettem nagyon tud harapni, ha valakinek baja van a külön bejáratú, kötelező „egyenruhájával”.
Gondolom azt hiszi, hogy le fogom buktatni, vagy hogy elmondom a kapitány embereinek, de ez nem így lesz. Erre pedig két okom is van. Egy: nem szeretek árulkodni, kettő: semmi értelme se lenne. Már pedig én nem csinálok értelmetlen dolgokat, mármint az esetek többségében nem. Amikor meg igen, akkor meg általában valami jó sül ki a végeredményből, vagy nem, de akkor valamit nagyon elrontok.