Szerző Téma: Shiranui birtok  (Megtekintve 1555 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ayasegawa Yumichika

Wiki King

Eltávozott karakterek

Globális Moderátor

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Shiranui birtok
« Dátum: 2014. Júl. 04, 21:16:54 »
A birtok kapuján belépve egy kisebb takaros ház tárul a látogatók szeme elé, aminek kertjében hosszan elterülő sziklakert lelhető fel, számos növénnyel, fákkal.
(folyt. köv.)


Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 09, 12:34:29 »
Látogatás

Meggyőződésem, immáron, hogy Yorikoval beszéltem erről, hogy Naomi hadnagyom – a tizenharmadik unokatestvéremnek, dédunokájának a fiának a gyermeke. :| Több ok nem is volt szükség számomra, hogy meglátogassam az ágról – végről Amatsuji rokonokat. Ugyan egyenes ági leszármazottak csupán mi maradtunk Akirával, öröm hallanom további családtagokról, akik ugyan már nem az Amatsuji névvel élnek szerte a nagyvilágban, a lényeg, hogy élnek, épen és egészségben. S kapcsolatot akarok teremteni velük, megismerni őket. Bár tudom, régi családomat nem pótolhatom ezáltal, annak az életnek kétszáz évvel ezelőtt vége szakadt, el kell fogadnom, még ha nehezemre esik is. De az új ismeretek mindig előnyt jelentenek, édesapám rengetegszer mondta ezt.
Szóval eme szegről – végről rokonokat állt szándékomban meglátogatni, amúgy is hallottam szóbeszédeket arról, hogy hadnagyom rendkívül maga alatt van mostanában, de az okát nem tudom, hogy miért. Nem örülök ennek. Ha tehetek valamit, amiben segíteni tudok, csak ajánlani tudom magamat, annak ellenére, hogy gyors lenne eme lépésem, hiszen nem kizárt, hogy nem tudnak erről a családi ágról, mely hozzánk Amatsujikhoz vezet. Lévén nem minden nemesi dinasztia tartja számon a gyökerekig a felmenőit, jómagunk Amatsujik ugyan mindig is fontosnak tartottuk származásunkat, őseink emlékét. S eme eszme is a Mizushimáktól fonódott bele családunk világnézetébe.
Ezen gondolatra fejemben sűrűsödni kezdtek régi emlékek, melyek kedvemből vettek el apró darabkákat. Még mindig furcsa belegondolnom, hogy ilyen egyszerűen visszatértem a kétszáz évvel ezelőtt letűnt életembe, hogy újra az Amatsujik vezetője vagyok, hogy ismét a Mizushima-ház vezetőjét figyelem óvó szemmel. De amit még nehezebb elfogadnom az az, hogy Shuuichi áll a família élén. Nem tudom főnemesként kezelni, képtelen vagyok rá, ami egy testőr számára szégyenletes hiba.
Mély levegőt vettem, hogy gondolataimat más vizekre tereljem, a látogatás során nem kívántam rossz arcot vágni. Megigazítottam halványkék holdmintás haorimat, majd a Shiranui-ház kapujára pillantottam, majd tekintetemet tovább vezettem az előtt álló őrökre.
- Tiszteletem. Amatsuji Youko vagyok, látogatóba jöttem, személyes – apró fejhajtással adtam tiszteletemet az őröknek, majd röviden tömören közöltem érkezésem célját. Embereim elméletileg elintézték a hivatalos dolgokat a látogatás ügyében, hogy ne érje váratlanul a családot jövetelem. Így gond nélkül léphettem be az egyik őr kíséretével a kapun. Szemeim elé táruló virágzó növényeken elismerően tekintettem végig, ámbár csak bódító illatukból tudtam behatárolni, hogy mely növény micsoda. Látásom bár sokkal jobb, mióta visszatértem régi pozíciómba, nem látok be olyan hatalmas területeket vele, mint régebben. S bár eredeti célom Naomi meglátogatása volt, tekintetem megakadt egy ifjú leányon, ki felém közelített, feltételezem a família tagja.
Egy meghajlással üdvözöltem a formalitás kedvéért, s amennyiben az őr távozik, félbehagyhatom ezt az előkelő megjátszást. Fárasztó, s ha valóban rokonaim, még ha távoliak is, miért ne tegeződhetnénk?
- Amatsuji Youko vagyok – mutatkozom be. - Naomit keresem. Itthon van? – nézek a leányra érdeklődően majd nem tudtam nem észrevenni, hogy ruhája nyakán van egy gyűrődés. Egy fiatal hajadon esetében ez pedig nagy hiba. Szó nélkül léptem közelebb, hogy megigazítsam ruháját.
- Így már jobb. :| – apró mosolyt próbálok magamra ölteni, hogy ne érezze fenyegetésnek iménti lépésemet, egyszerűen csak háklis vagyok az ilyesmire. :|

(click to show/hide)

Karakterlap

Shiranui Haruki

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag 4. tisztje

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Világos zöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#438B33


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 09, 12:36:43 »
Látogatás megakadályozása

Az egyik nap észrevettem, hogy Naomi-neechan nem úgy viselkedett, mint általában. Szomorú volt. Nem is értettem, hogy mi baja lehet, hiszen amikor engem meglát, mindig olyan boldognak tűnik. Másnap még dolgozni sem akart menni, hanem a szobájában búslakodott. Ezért úgy döntöttem, hogy vele maradok, hiszen kell neki egy támasz és legalább nem egy párnát vagy plüss állatot fog ölelgetni, hanem engem.
Az együtt töltött idő alatt meg is tudtam, hogy mért búslakodik Naomi-neechan és a hírnek nem nagyon örültem. Korábban már mondta Naomi-neechan, hogy viszonya van Mizushima taichouval és hogy be akar majd neki mutatni, de ez még nem történt meg. Most pedig csak úgy köddé válik és hátrahagyja Naomi-neechant csak úgy, eldobja magától, mint egy rongyot.
Hoztam is Naomi-neechannak fagyit, amit közösen meg tudtunk enni és abba belefojthatta a bánatát. A legjobb orvosság mégis az, hogy ott vagyok mellette. Egyedül nem lenne olyan könnyű dolog átvészelni ezt a helyzetet, de én itt vagyok neki és segítek. Persze azért nem terveztem, hogy a nap huszonnégy órájában ott leszek mellette, valamikor az egyedüllét is segít.
Ezért is terveztem, hogy egy kicsit egyedül hagyom a szobájában és én addig sütök neki valami, mert annak biztos fog örülni. Már akkor is ezen gondolkoztam, amikor még mellette ültem, bár ha egy kicsit több időm lett volna, konzultáltam volna Kohaku-donoval. Végül arra jutottam, hogy valami szív alakú csokis édességet készítek, mert az finom és egyszerű.
Nem sokkal azután, hogy elhagytam Naomi-neechan szobáját, egy szolgáló mondta, hogy vendégünk fog érkezni. A váratlan látogató nem a legjobbkor érkezik, mivel Naomi-neechan most nincs olyan állapotban, hogy vendéget fogadjon. Még ha olyanban is lenne, nem akarom, hogy bárki is ilyen állapotban lássa Naomi-neechant. El is indultam a birtok kapuja felé, mert már nem most üzentek a látogatásról, csak eddig a szolgák nem akartak zavarni.
A kerten haladok végig, amikor megpillantom az egyik őrt egy ismeretlen nővel. Egyből tudtam, hogy ő lesz az a vendég, ezért egyenesen felé vettem az utamat. Amint ő is felfigyelt rám, elkezdett meghajolni felém, ami most nem nagyon érdekelt, inkább minél előbb oda akartam érni hozzá. Amikor elég közel értem intettem is az őrnek, hogy elmehet, innen én veszem a kezembe a dolgot.
- Naomi-neechan nincs itthon és Haruki nem tudja, mikor ér vissza. - válaszoltam gyorsan, miután a látogató elmondta jövetelének célját. Én viszont nem engedhettem, hogy most találkozzon Naomi-neechannal, így logikusnak tűnt, hogy azt mondjam nincs itt. Ez volt a legfinomabb módszer, amit választhattam, mert ha azt mondtam volna, hogy nem fogad látogatókat, akkor magyarázkodhattam volna, hogy miért nem, meg hasonlók. Ha nem elég rámenős, akkor most elmegy és nyugodtan sütögethetek Naomi-neechannak.
- Mit akar Naomi-neechantól? - egy kicsit meglepődtem, ahogy közelebb jött hozzám és megigazította a ruhámat, már majdnem azt hittem meg akar támadni. Még szerencse, hogy nem vettem fel a védelmi állást, hanem meglepődöttségemet egy gyors kérdéssel próbáltam álcázni.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 09, 12:42:05 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 09, 12:39:30 »
Látogatás

Miközben az ifjú leánynak megigazítottam ruháját merengtem válaszán. A birtokon kevesen rendelkeznek olyan nagy lélekenergiával, mint hadnagyom, melyet már messziről felismerek. Lévén látásom nem tökéletes, muszáj volt más megoldásokat is találnom környezetem minél részletesebb kiismerésére. Többek között a reiatsukra támaszkodom. S miközben a birtok felé tartottam már akkor éreztem a lélekenergiát, s innen, magáról a Shiranui-birtok területén még élénkebb. Azonban valamiért félre kívánnak vezetni, s eleinte nem igazán értettem miért folyamodik ilyen füllentéshez az előttem álló lány.
Némán néztem rá, mintha csak tekintetemmel kívánnék átlátni rajta, végül ráhagytam. Ha nem szeretné, hogy lássam, nem erőltettem. Mindazonáltal nem tudtam elsiklani afelől, hogy milyen megszólítással látja el Naomi nevet.
- Csak beszélgetni. Hallottam, hogy mostanában magába zárkózott magánügyi problémái miatt – feleltem. - Szerettem volna neki segíteni. Mondhatjuk, hogy van némi tapasztalatom. De úgy látszik elkerültük egymást – vonom meg vállamat, belemenve a játékba. Azonban sokat sejtő pillantást vetek abba az irányba, melyről a hadnagy energiáit érzem.
- Naomi a rokonod? – érdeklődöm, tekintetemet visszavezetve az ifjúra, hogy jobban szemügyre vehessem. Lélekenergiája arra enged következtetni, hogy talán maga is a Gotei 13-at erősíti, azonban nem szeretek feltételezésekre alapozni. - Te is a Gotei Juusantai tagja vagy? – kérdezem. Hiszen, ha Naomi rokona, akkor nekem is rokonom, így szeretnék róla minél többet megtudni. Azonban míg nem tudom biztosan, hogy milyen ágról képviselteti magát a Shiranui családban, addig nem szeretném a nyakába varrni érkezésem pontos okát.
Mindazonáltal rendkívül nemes tőle, hogy így fedezi Naomit. A hadnagy igazi kinccsel büszkélkedhet. Jómagam is tudom, hogy milyen értékesek a közeli családtagok, s hogy mennyire kell őrizni őket, hogy ne veszítsük el.
- Rendkívül szép a kert – torokköszörűlve hozakodok elő a témával. - Ez itt Petúnia? – szagolok bele a levegőbe.
- A Petúniák igen szélsőséges jelentéssel bírnak. Egyszerre hordozzák magukba a dühöt és a nyugalmat. Azonban arra is figyelmeztetnek, hogy tartsd be az ígéretedet. Ezt az üzenetét igazán nemesnek tartom – merengve mesélem az alábbit, miközben karba font kézzel nézem az apró virágú ágyásokat. Mindig is szépnek találtam a természet eme ajándékát, azonban igen keveset tudok róluk. Elméleti tudásom a virágokkal kapcsolatban mind édesanyámnak köszönhettem, ki rendkívül visszafogott és művelt hölgy volt, míg élt, felnéztem rá. Az a gyöngédség, mit magában hordozott egyszerűen elkápráztatott, és egyúttal elérhetetlenné is tette számomra. Emlékszem, ő tényleg úgy kezelt engem, mint egy lányt, nem pedig egy harcost, egy örököst látott bennem.
- Mond csak, te betartod az ígéreteidet? – teszem fel költőien a kérdést, ahogy elhessegettem lelki szemeim előtt a régi emlékeket. - Bár ostobaság is ilyet kérdeznem, látszik rajtad, hogy hűen betartasz mindent. Igazán remek tulajdonság, én is igyekszem betartani őket – simítok végig beszédem során az egyik virágfej sziromlevelein. Azonban mielőtt elmagyarázhattam volna, hogy miért is tereltem a szót eme virágra, avar zörgését véltem hallani, majd fák ágainak egymásnak való csapódását, s újabb zörgést, a jellegzetes hangot, mikor felaljaznak egy íjat… nem is kellett több, hogy tudjam, mi lehet ez.
- Bukj le! – figyelmeztetem a lányt, s mielőtt ellőhették volna a nyilat, meghiúsítottam azt bal alkaromon tartott fegyverarzenál egyik darabjával. A hang miatt be tudtam határolni, hogy a támadó hol helyezkedik el, így célt nem téveszthettem az apró, bénító anyaggal átitatott tűimmel. Ugyan megeshet, hogy az ifjú Shiranuit megleptem mindezzel, tetteim okáról a fáról lehulló rossz küllemű alak talán megmagyaráz mindent. Csupán a kötelességemet tettem, azonban készségesen válaszolok minden kérdésére, mely iménti tettemmel kapcsolatban felmerülhet.

(click to show/hide)

Karakterlap

Shiranui Haruki

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag 4. tisztje

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Világos zöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#438B33


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #4 Dátum: 2014. Aug. 09, 12:41:38 »
Látogatás megakadályozása

Talán egy kicsit elhamarkodtam, hogy kijelentettem nincs itthon Naomi-neechan, mivel úgy tűnik Amatsuji-sannak van egy kis tapasztalata, állítása szerint, amivel segíthetne Naomi-neechannak. De már nem vonhatom vissza a szavamat, ha egyszer már azt mondtam, hogy nincs itt, akkor ehhez kell tartanom magamat. Lehet, hogy jó lenne, ha valaki segítene felvidítani Naomi-neechant, de már nem kérhetem meg Amatsuji-sant, meg különben is már elhatároztam, hogy finom sütit sütök neki és attól biztos jobban fogja érezni magát bármi baja is van.
- Haruki Naomi-neechan unokahúga. - húztam ki magamat, hiszen büszke voltam rá, hogy Naomi-neechan a rokonom. Elvégre ő az 1. osztag hadnagya és ez nagy szó, mert így mindenki ismeri, hogy ki is ő.
- Igen, Haruki a 9. osztag 4. tisztje. - ismételten kihúztam magam válaszadás közben, hiszen erre is büszke vagyok, elvégre Shiratori-sama osztagában vagyok a legrangosabb tiszt a hadnagy után.
- Természetesen, a Shiranui-ház kertészkedéssel foglalkozik, ezért elengedhetetlen a szép kert. - reagáltam, mivel kétség sem férhet hozzá, hogy szép a Shiranui-ház kertje, elvégre ez a feladatunk. Még ha nem is olyan nagy, mint a főnemesi házak kertje, attól még meg van olyan szép, amennyire kell.
- Igen az. - válaszoltam kicsit félve, mert nincs olyan, hogy egy Shiranui nem ismeri a virágokat, ezért egy pillanatra elgondolkoztam, hogy talán egy becsapós kérdés lehet. Amikor a petúnia jelentését mondta el virágnyelven Amatsuji-san, csak okosan bólogattam, mivel ezt én is tudtam, ez a tudás is elengedhetetlen egy Shiranui számára.
Már majdnem elkezdtem megvédeni magam, amikor ilyet mert feltételezni rólam Amatsuji-san, hogy nem tartom be az ígéreteimet, de szerencséjére időben közbevágott és visszavonta a szavát. Még a feltételezést is sértőnek találtam, hiszen ha én megígérek valamit, akkor azt be is tartom. Persze biztos történhet valami olyan, ami megakadályoz néhány dologban, de ha nincs semmi akadályozó tényező, akkor biztos, hogy megtartom, amit megígértem.
Meglepődve hallom, ahogy Amatsuji-san arra utasít, hogy bukjak le, amire csak értetlenül nézelődtem, hogy miért kéne ezt megtennem. Természetesen először hátam mögé figyeltem, nehogy valaki hátulról akarjon valaki megtámadni, de nem láttam senki. Valamennyire azért lehajoltam, hogy eleget tegyek Amatsuji-san kérésének, de nem értettem, hogy miért is jó ez nekem.
Kérdést fel sem kellett tennem, mivel zörgést kezdtem hallani az egyik fa felől, ahonnan egy fickó esett a földre és már sejtettem is, miért kellett lebuknom. Nálunk ez nem mindennapi esemény, hogy valaki az életükre törjön, hiszen mi egy békés nemesi család vagyok és nincs is annyi hatalmunk, hogy értelme legyen minket megtámadni. Akkor ez a fickó vajon Amatsuji-sant akarta megtámadni?
- Őrök! - hívtam ide a közelben lévő őröket, hogy elfogják a fáról lezuhanó fickót, bár az is igaz, hogy én is el tudtam volna bánni vele, de nem piszkolom be a kezemet. Az őrök is ugyanúgy el tudják vinni és kivallatni, hogy mi célból volt itt, én pedig megpróbálom megtudakolni Amatsuji-santól, hogy tud-e valamit arról a fickóról.
- Maga volt annak a fickónak a célpontja, Amatsuji-san? Itt ez nem sűrűn szokott előfordulni. - hozakodtam elő kérdésemmel gyanús pillantásokat vetve Amatsuji-san felé, bár szinte biztos voltam benne, de attól még fel kellett tennem ezt a kérdést. Biztosra kellett mennem, nehogy Naomi-neechan legyen veszélyben.
- Tűkkel szokott harcolni? Nehéz azt megtanulni? - többször is megköszörültem a torkomat, miközben próbáltam rávezetni, hogy megtetszett, ahogy azzal a tűvel olyan pontosan eltalálta a fán rejtőző fickót és talán én is megtanulnám, hogy is lehet ezt használni. Biztos hasznos kis fegyver lenne, ha én is meg tudnám tanulni, de ahhoz meg kéne kérnem Amatsuji-sant, hogy mutasson néhány trükköt és mindezt úgy, hogy ne tűnjön szívességnek a részéről. Most találkoztunk és máris ilyenre akarom kérni, ráadásul hazudtam neki, hogy nincs itt Naomi-neechan.

Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #5 Dátum: 2014. Aug. 09, 12:43:54 »
Látogatás

Bár számítottam rá, mégis apró meglepetésként ér a közeli rokonsági kapcsolat, mely az előttem álló ifjú és a hadnagyom között van. A döbbenetem maszkját mégis elrejtem, helyette helyeslően bólintok, hogy megértettem.
- Biztos nagyszerű érzés lehet Naomi rokonának lenni – mosolyodok el halványan. Lévén ez azt jelenti, hogy a kisasszony nekem is távoli rokonom, s neki is megoszthatom újonnan szerzett ismereteimet családunk eme ágáról. Persze mindent idejében, semmit sem áll szándékomban elkapkodni.
- 4. tiszt? – pillantok rá. - Lenyűgöző – utalok kora és elért sikerei közti remek teljesítményre.
- Minden bizonnyal fontos dolgokat teszel az osztagodért, és vezetőidért. Mond csak, szeretsz halálisten lenni? – kérdezem. Tapasztalatból tudom, hogy érthetünk el úgy sikereket, hogy valójában nem rajongunk a szerepkörért, melyhez éppen helyt kell állnunk. - Jómagam egykoron büszkén szolgáltam a Gotei 13-at. Ámbár most is hasonlóan érzek – vezetem a tekintetemet a kert gyönyörű látképére, ahogy régmúlt emlékek sokasága bontakoznak ki előttem. Mint egy tavaszi napfényben nyiladozó virág szirmai, a kellemes, hűvös eső után.
- Valóban? Ezt nem tudtam – vallom be őszintén. Pillantásommal immáron sokkal inkább lenyűgözve illetem a természet csodálatos felhozatalát, mely eme kertben tárul elém. Némely virágok roppantul ismerősek, sőt mintha láttam volna ehhez hasonló tüneményeket, pontosan azon família udvarában, ahol mindennapi szolgálataimat teszem.
Ám eme szolgálaimra kiélesedett érzékeim úgy tűnik, sosem lankadhatnak. Már azelőtt érzékeltem az idegen jelenlétét Tsukuyominak köszönhetően, mielőtt betettem volna a Shiranui-birtokra a lábamat. Nem voltam biztos a jelenésben, ezért vártam, s egyúttal meggyőződését adta ártó szándékának az idegen, ki követni merészelt. 
- Igen, mondhatjuk azt is, hogy én voltam – hunyom le szemeimet Haruki kérdésére. - Testőr vagyok, s bár elsősorban védencemre fáj a foguk. Előfordul, gondolom a félreinformálódás miatt és ilyenkor jómagam válok prédává. Ritkán előfordul, hogy valóban engem szeretnének likvidálni, ámbár ez a ritkábbik eset. - Adom meg a lány kérdésére válaszomat. Ugyan, nem túl konkrét, lévén általában a támadók kihallgatásánál tudok meg magam is többet. - Mindenesetre, amennyiben lehetséges embereimet mielőbb átküldöm az illetőért, szeretném a büntetőeljárás előtt kikérdezni – mondom. Természetesen hivatalos úton fogok eljárni, csupán szeretném, ha nem váratlanul érné a famíliát később a Tsukimisou shinetai tagjai betoppanása.
Kérdőn vonom fel szemöldökömet, ahogy Haruki az imént, általam használt fegyverekre tereli a témát. Némán húzok ki kardvédőmről egyet a felhozatalomból.
- Erre gondolsz? – teszem fel a kérdést, megmutatva a lánynak is az apró támadóeszközt. - Igen, általában ezzel küzdök, ha a komolyabb összecsapás elkerülésére van lehetőségem – felelem meg érdeklődő kérdését. Kíváncsisága az eszközt illetően lenyűgöz, nem is meglepő, lévén Amatsuji vér folyik az ő ereiben is. Ugyan, ezt ő még nem tudja, de ebből jómagam kitűnően látom.
- Attól függ. Nehéz lehet azoknak, akik érdektelennek találják, nem törődve a hasznosságával próbálják meg elsajátítani alkalmazását. De könnyű lehet annak, aki figyelmes és minden erejét beleadó, kíváncsi tanulóként hallgatja a mentorát – halvány mosoly bontakozik ki arcom szegletében. - Ha szeretnéd, megtanítom neked. Ugyan időm annyi nincs, de az alapokat már most el tudod sajátítani. – Körülnézek, ahogy befejeztem a mondatomat. Tekintetemmel már egy nagyobb, szabad teret kerestem, azonban pillantásom elé mind szüntelen a gyönyörű kert egy-egy apró részlete került. 
- Esetleg van olyan hely a birtokon, ahol tudunk gyakorolni, és senkit, semmit sem zavarunk? – érdeklődöm vendéglátómtól, amennyiben szándékát mutatta arról, hogy el szeretné sajátítani a dobótűk használatát. Mindig is lelkesedéssel töltött el a fiatalok oktatása, olyankor úgy éreztem, hogy nem hiába sajátítottam el ezt a több évszázadra visszanyúló tudást egykoron.
Amennyiben megoldható volt és át tudtunk menni egy szabadabb, nyíltabb helyhez – hogyha nem, akkor az udvar adta lehetőségeket használjuk ki –, Haruki felé tartottam az apró tűt.
- Fontos, hogy ennél a végénél fogd – mutatom meg, hogy a kisméretű fegyver melyik részére is gondolok. - Az éle ugyanis veszélyes is lehet. A dobótűk egymagukban ritkán alkalmazhatóak támadásra, általában egy speciális anyaggal vonjuk be őket, például bénító hatású növényi eredetű krémmel. Szóval, ha ennél a résznél feljebb fogod, azzal te magadban is kárt tehetsz, ha esetleg a használt anyag testen keresztül is felszívódik – tartok beszámolót a tű élének 2/3-át körbeölelő részről. Valóban, a kéznek nem sok hely marad az aprócska fegyver stabil megfogására. Jómagam picit sréhen, a mutatóujjamhoz fogom a hüvelykujjammal.
- Én általában így szoktam tartani, bár számtalan módszer van hozzá, mindenkinek más áll kézre. Ettől a tűtől nem kell tartanod. Teljesen ártalmatlan, szóval nyugodtan próbálkozz csak vele, hogy neked miképpen kényelmesebb – Adom át neki a kis fegyvert, hogy nyugodt szívvel tesztelgessen. Hogyha olyan módon kívánja megfogni, amelynél veszélyes lehet egy olyan tűnél, mely be van fedve valamilyen ártó hatóanyaggal, akkor mindenképpen felhívom rá a figyelmét, hogy ne a rossz módszer rögzüljön nála.
- Rendben. Most dobd el, próbálj meg oda célozni – melyest eltávolodtunk az udvartól, esetleg lehetőségünk van próbabábú alkalmazására, akkor arra bökök rá. Hogyha továbbra is a kertben vagyunk, akkor kénytelen kelletlen módon egy vastagabb törzzsel ellátott fára mutatok. Igyekeztem olyan kéreggel ellátott növényt választani, melynek felszínét, ha fel is sérti Haruki a tűvel, nem sokáig fog látszani a nyoma, és hamar felépül a fa az őt érő kár után.
- Semmi baj nincs azzal, ha nem sikerül – mondom. - Egyelőre azt kell kitapasztalnod, hogy mely fogási mód áll kézre. Ha stabil a tű tartása, akkor elég lökéserőt tudsz adni neki eldobásnál – magyarázom, és hagyom, hogy próbálkozzon. - Mit gondolsz, hogy a célpont eltalálása sikeres legyen, miket kell szem előtt tartanod? – érdeklődöm tőle, miután úgy gondoltam elég dobást hajtott végre ahhoz – még ha sikertelen végeredményűek is akadtak közöttük –, melyeknek köszönhetően elméletileg már rá kellett éreznie a természet viszontagságaira, az ő maga pozíciójára. Természetesen nem dől össze a világ, ha esetleg nem tudja megválaszolni kérdéseimet, bár efelől nem aggódok. Elég okosnak tűnik, és rangja is azt bizonyítja, hogy valószínűleg nem hiába érdemelte ki pozícióját ilyen fiatalon. Bízok az ügyességében.

(click to show/hide)

Karakterlap

Shiranui Haruki

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag 4. tisztje

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Világos zöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#438B33


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #6 Dátum: 2014. Aug. 09, 12:47:26 »
Látogatás megakadályozása

Most már Amatsuji-san is belátta, hogy nem csak egy egyszerű nemes shinigami vagyok, hanem egy magas rangú tiszt, aki mellesleg Naomi-neechan rokona is. Most már ő is tudja, hogy hogyan kell felém viszonyulnia és úgy látszik, hogy tisztán látja a dolgokat, hogy nem csak azért vagyok magas pozícióban, mert nemes vagyok, hanem mert ki is érdemeltem. Valamit még mondott a Gotei-ről is, de nem nagyon értettem, olyan ködösen fogalmazott, mintha már nem lenne a tagja.
- Persze, majd Haruki szól az őröknek. - válaszoltam Amatsuji-san kérésére, a mi őreink amúgy sincsenek az ilyenekhez hozzászokva, meg nem is minket akartak ezek szerint megtámadni, hanem Amatsuji-sant. Ezért logikus, hogy ők vallassák ki, nem mi, akiknek fogalmuk sincs, mit miért csinálnak.
- Igen, arra. - válaszoltam Amatsuji-sannak, bár lehet, hogy csak költői volt a kérdés, hiszen szerintem egyértelműen utaltam a tűkre, amivel a fán csücsülő fickót leszedte. A biztonság kedvéért azért válaszoltam neki, hogy ne legyenek kételyei.
- Ha már úgyis eljött idáig és nem sikerült Naomi-neechannal találkoznia, megmutathatja, hogy kell használni azokat a tűket és akkor már nem felesleges jött el ide. - természetesen sikeresen megtaláltam a kiskaput, miért is kell megmutatnia a tűk használatát nekem úgy, hogy az neki is hasznára váljon és ne csak nekem. Így már semmi akadálya, hogy megpróbáljam ezeknek a fegyvereknek a használatát, mert lehet, hogy hasznomra lehet valamikor.
- Haruki szerint maradhatunk itt a kertben, ahol Amatsuji-san megfelelőnek találja a helyet. - nem tudom, milyen a megfelelő hely erre, ezért inkább ráhagyom Amatsuji-sanra. A házunknál nincs edzőterem, hiszen arra nincs szükségük nemeseknek, ott vannak arra az osztagoknál alkalom, hogy kiedzhessük magunkat, itthon már semmi szükség rá.
Figyelemmel követem, ahogy Amatsuji-san megmutatja nekem közelebbről is, hogy kell rendesen megfogni egy tűt. Még soha nem fogtam ilyet, ezért nem is tudtam, hogy a tű végein kívül más részen is alkalmas sebzésre. Úgy hittem, hogy ez csak szúrásra alkalmas, vagyis csak a vége veszélyes, a többi részén bárhol meg lehet fogni. Persze tudom, hogy valamilyen fémes anyagból lehet és az alapból képes megvágni, de hogy a tű legnagyobb része ki van élezve, azt nem gondoltam volna.
- Milyen növényi krém? Titkos? - tettem fel gyorsan kérdéseimet, mivel a növények megemlítése különösen felkeltette az érdeklődésemet. Lehet, hogy pont tőlünk veszik hozzá a növényeket és akár mi is el tudnánk készíteni ezt a krémet. Nagyjából tisztában vagyok vele, hogy milyen növénynek, milyen hatása van, de azért tudni akarom, hogy ők hogy és miből csinálják a krémjüket.
Átvettem a tűt Amatsuji-santól, amikor odaadta, hogy próbáljam meg eldobni, de először a kézben való elhelyezést akartam kitapasztalni. Mielőtt elkezdtem volna, a kezemből is közelebbről szemügyre vettem a tűt, mert mégis csak más, ha nem a saját kezemben van. Ha közelebbről is megnéztem a fegyver élét, elkezdtem próbálgatni, hogy is kényelmes nekem a tűt tartani.
Legelőször úgy próbáltam meg, ahogy Amatsuji-san is mutatta, de valahogy nem volt az igazi. Mozgattam a tűvel együtt a kezemet, de nem tetszett a fogása, inkább másik ujjaimat akartam használni, azok amúgy is sokkal logikusabbnak tűntek nekem, még ha nem is értek hozzá. A hüvelykujjam amúgy is alacsonyabban van a többihez képest és még kisebb is, nem is annyira egyszerű, de lehet, hogy már Amatsuji-san képzettebb és már hozzászokott.
Inkább a többi ujjammal próbáltam meg, hiszen van még három másik ujjkombináció, amit kipróbálhatok. Azok már sokkal kényelmesebbnek tűntek, nem is nagyon tudtam különbséget tenni közöttük, mindegyik kombináció ugyanolyannak tűnt. Nem csoda, hiszen egyszerre több tűt is lehet használni, ami megkönnyítheti a dolgunkat, ha egy tű használata nem lenne elég.
Még fontosnak tűnt, hogy mennyire szorítom az ujjaim közé a tűt, hiszen ha nagyon összenyomom, akár magamnak is fájdalmat okozhatok, még ha nem is annyira éles az a része a tűnek. Ha viszont túl gyengén fogom meg, akkor könnyen kieshet az ujjaim közül, ami szintén nem jó. Meg kellett találnom az arany középutat, hogy se nem szoros, se nem laza ne legyen a fogásom.
Talán egy kicsit sokat matattam a tűvel, de nem akartam csak úgy eldobni, biztosra akartam menni, hogy sikerülni fog. Amatsuji-san is megszólalt időközben, amiért sokáig el sem dobtam a tűt és úgy tűnhetett, hogy tétovázok. Nem vettem figyelembe, amit mondott, mert természetesen nekem sikeresen kellett végrehajtanom ezt a próbálkozást.
Ezekután már végre összeszedtem magam és készen voltam arra, hogy eldobjam a kezemben lévő tűt. Felidéztem magamban azt, amikor Amatsuji-san dobta el a tűt, és próbáltam eltalálni a kiszemelt fát. Lendíteni készültem a kezemet és első próbálkozásra inkább a lassabb, de biztosabb módszert próbáltam meg. Amint megvolt a lendület és a tű a megfelelő irányba állt, szétnyitottam az ujjaimat és útjára engedtem a tűt. Bár nem volt valami gyors, de ennek ellenére sikerült beleállítanom a fába.
Az első sikeres dobás után, már sokkal magabiztosabb voltam és ez a további dobásokban is meglátszott. A következő dobásoknál váltogattam melyik ujjaimmal is dobom el a tűt és bár az első sikeres után már voltak, amelyeket elhibáztam, de nem búslakodtam, hiszen most már a pontosságra figyeltem inkább, nem arra, hogy képes legyek rendesen eldobni. Sikerült, ahogy sikerült, csak gyakorlás kérdése az egész és akár én is olyan jó lehetek benne, mint Amatsuji-san.
- A környezetet. - egy kis gondolkozás után válaszoltam Amatsuji-san kérdésére. - Ha a célpont mozog, akkor könnyen kihasználhatja a tereptárgyakat a maga előnyére és akkor nehezebben lehet eltalálni. - ez a szituáció jutott eszembe, ezért meg is osztottam Amatsuji-sannal, hogy megértse, mire gondolok. Ha mi is figyeljük a környezetet, kitalálhatjuk, merre fog menekülni a célpont és megkönnyíthetjük a dolgunkat.

//Egy dobálózós Haruki kép *-*//
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 30, 11:37:28 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #7 Dátum: 2014. Aug. 20, 17:45:45 »
Látogatás

Nem éreztem feleslegesnek a látogatásomat, s bár célomat nem úgy hajtom végre, ahogyan azt elképzeltem, cseppet sem csalódtam. Haruki tanulási vágya örömöt ébresztett bennem. Mindig is nagy lelkesedéssel tanítottam a fiatalabbik generációt, hiszen így élhet tovább az a tudás, melyet egykoron a mi felmenőink nyújtottak át nekünk. Szinte kötelességemnek éreztem a megfelelő személyekkel megosztani tudásomat. S bár a tűk használata családi tradíció, és Haruki talán még nem is sejti, hogy Yorikonak köszönhetően mit tudok, ennek ellenére úgy hiszem, ha nem is lennénk ágról-végről rokoni kapcsolatban, akkor is átadnám ezt az ismeretet neki. Nem igazán tudom megválaszolni, hogy miért, talán megbízhatónak találom.
- Rendben – bólintottam, majd intettem neki, hogy kövessen. A kert is megfelelő helyszín a tűk használatának elsajátításához, csupán jól kell megválasztani a gyakorlás színterét.
Egy félreeső helyre mentem Harukival, hogy ne veszélyeztessük senki testi épségét, ha valami még se úgy történne, ahogy azt eltervezzük. De ügyeltem arra is, hogy legyenek fák, a jelek szerint gyakorlóbábuk nem állnak rendelkezésünkre, így a természet adta lehetőségekkel kell élnünk. 
- Nagyra tartom udvariasságodat, de nincs semmi szükség erre a hivatalosodásra, nyugodtan szólíts csak Youkonak, Haruki. – Egy olyan környezetben, ahol mindenképpen elmaradhatatlanok a hivatalos megszólítások, cseppet sem zavarna annyira, mint most. Úgy gondolom mindkettőnk számára kényelmesebb lesz úgy a társalgás, ha elhagyjuk ezeket a különböző csicsás jelzőket. 
- A növényekből kinyert anyag mindig változó, attól függ, hogy mi a célod vele. Bizonyára tudod, számtalan növényfaj van, ebből adódóan elég színes skálát adnak a toxikus hatás tekintetében is. Az előbb a bénító hatóanyagot említettem, a májusi gyöngyvirág például lassú pulzust eredményez, és hasi fájdalmakat okoz, azonban óvatosan kell bánni az adaggal, ugyanis, ha egy halálosan mérgező növénnyel van dolgunk, egy rosszul kimért dózis ránk is nagy veszéllyel lehet. De lehet őket keverni is, és így más-más végeredményt adnak ki. Vannak, amelyek mérgezésük ellenére kis mennyiségben gyógyszerek is lehetnek. Ha szeretnéd egy-két könnyedén elkészíthető anyagot megtaníthatok neked, mely nem veszélyes annyira ránk nézve, de azt mindenképpen az Amatsuji rezidencián. – Fejtem ki, hogy az említett növényi krém mégis pontosan mit is tartalmaz magában. Nem szeretném, ha önállóan elkezdene kísérletezni, rendkívül veszélyes is lehet hozzá nem értő kézben egy-egy növény. Emlékszem, fiatalon magam is rosszul lettem egy rosszul adagolt növényi anyagtól, mely bőrön át szívódott fel. Napokig betegeskedtem miatta. Ez cseppet sem játék.
Nem sietettem Harukit a tű eldobását illetően, neki kellett rájönnie, hogy miképpen áll kézre számára a kis fegyver, főleg, hogy sokban eltér azoktól, amelyeket eddig ismerhetett. Türelmesen megvártam, míg az összes tű eldobásra került általa.
- Remek dobások – dicsértem meg, miután közelebb mentem a fához és szemügyre vettem találatait. - Én ennyi idősen rendszerint elvétettem a célpontot – mosolyodtam el a régi emlékek egyvelegére, melyek felötlöttek bennem. Mindeközben kiszedtem a fába állított tűket és azt az egy-kettőt is felszedtem, mely a földre esett, mert nem állt meg a fa kérgében.
- Ennek a fának rendkívül vastag és kemény a törzse, sokkal nehezebb céltábla, mint amelyen én egykoron gyakoroltam. Kezdőknél gyakori hiba szokott lenni, hogy nem kellő erővel dobják el a tűt és emiatt nem fúródik elég mélyre. Tíz tűt dobtál el, ebből négy kellő mélységben csapódott a fába, kettő pedig elfogadható, ha feltételezném, hogy a célpontod egy ember, akkor még az elfogadható is sikeres találatnak bizonyulna. – Osztom meg vele a dobásainak eredményét.
Némán megvárom feltett kérdésemre válaszát és annak kifejtését. Egy ideig csendben gondolkodok rajta, majd helyeslően bólintok.
- Igen, a környezet is nagyon fontos – mondom. - Azonban van más is, amire érdemes odafigyelni. Észrevettem, hogy inkább a pontosságra törekedtél mikor a tűket dobtad, ez nagyon jó hozzáállás, mindazonáltal a pontosságodat keresztbehúzhatja egy apró széllöket is. A türelem, ez az, ami nagyon fontos még. Kijátszhatjuk a környezetet, ha a megfelelő pillanatra várunk – miközben megosztom vele gondolataimat, odasétálok mellé.
- Egy mozdulatlan céltáblát könnyebb megsebezni, mint azt, amelyet ki kell játszani – nyitott tenyérrel nyújtottam át neki ismét a tűket. - Szeretnéd kipróbálni magadat mozgó célpontok ellen is? – kérdezem. - Megengeded, hogy behívjam az embereimet? - Helyeslő válasza esetén egy kézjelet adok le, mire a testőrségből öten jelentek meg mellettünk. Mindannyian egy meghajlással tisztelegtek Haruki és én előttem, szolgálatra készen.
- A tűk nem tudnak áthatolni a ruhájukon, túl vastag anyagból vannak ahhoz, így nem okozhatsz bennük károkat, szóval bátran alkalmazd tudásodat. Csupán arra kérlek, hogy igyekezz nyaktól lefelé célozni és a tűk bemélyedése alapján kiderül, hogy hányat sikerült megfelelően eldobnod úgy, hogy egy igazi ellenfél esetében az akár a győzelmed is lehet. Húsz méteres sugáron belül maradjatok, annál kijjebb ne menjetek, nem szeretném, ha bárkinek is baja esne. – Utolsó mondatomat inkább a testőrség tagjainak intéztem, kik egy bólintással jelezték, hogy megértették feladatukat. Ha Haruki jelezte, hogy készen áll, egy kézjelet adtam le a fiúknak, kik villámtánccal el is távolodtak mellőlünk. Immáron Harukin volt a sor. Saját embereimnek időlimitet szoktam adni egy ilyen feladat elvégzésére, de Harukit nem szerettem volna ezzel terhelni, hiszen mondhatni új volt még ebben, még ha remek teljesítményt is nyújtott az imént. Különben sem a hatékonyság volt a cél, hanem hogy tapasztalatokat szerezzen eme fegyver alkalmazásáról, mely ezen a módon talán a legmegfelelőbb.

(click to show/hide)

Karakterlap

Shiranui Haruki

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag 4. tisztje

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Világos zöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#438B33


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #8 Dátum: 2015. Febr. 02, 12:21:37 »
Látogatás megakadályozása


Követtem a vendégünket az általa alkalmasnak ítélt helyre a kertünkben, hogy megmutathassa nekem, hogyan is kell tűket használni. Ha már az Akadémián nem volt alkalmam ilyet tanulni, akkor most ezt kihasználom. Mindig is nyitott voltam az új dolgok megtanulására, hiszen így megmutathatom, hogy abban is jó vagyok.
- Rendben, Y-Youko. - egy kicsit furcsa volt, hogy még csak most találkoztunk és máris a keresztnevén kell szólítanom, de ha ő ezt akarja, akkor belemegyek. Engem igazából nem zavar, csak szokatlan, mert általában a vezetéknevet szoktam használni mások megnevezésére.
- Haruki is ismeri a növényeket és szívesen megtanulna egy ilyen keverék elkészítését. - válaszoltam, hogy Youko ne legyen abban a tévképzetben, hogy én nem vagyok tisztában a növényekkel. Az új dolgokkal pedig továbbra is csak gyarapítani tudom a repertoáromat, ezért ezt is ki akartam használni.
- Nem véletlen, Haruki eggyel kevesebb év alatt fejezte be az Akadémiát. - dicsekedtem, hogy vajon miért is sikerülhetett így első próbálkozásra. Ez szerintem elég jó magyarázat, hiszen az Akadémiát csak olyanok végzek el hat évnél korábban, akik mindenből kiválóan teljesítenek.
Figyelmesen hallgattam, ahogy Youko ismertette velem az eredményemet és bólogattam, hogy valóban nem igazán vettem figyelembe, hogy mennyire vastag is a fa törzse. Sokkal inkább azzal foglalkoztam, hogy eltaláljam a célt és körülbelül csak akkora erővel dobtam el a tűt, hogy elérjen oda, de úgy tűnik így is jó eredményt értem el, hogy ezzel nem foglalkoztam.
Kérdésére adott válaszomra reagált Youko, amit szintén figyelmesen meghallgattam és elkönyveltem, hogy én is valami hasonlóra gondoltam, csak máshonnan közelítettem meg, de a lényeg körülbelül ugyanaz. Átvettem ismételten a tűket. majd egy kicsit értetlenül néztem, hogy akarja Youko mozgó célpontokkal gyakorolni, csak nem ő lesz a célpont? Ennek ellenére bólogattam, hogy ki akarom próbálni és abba is beleegyeztem, hogy behívja az embereit, akik egy kettőre itt is teremtek.
Megnyugodtam, hogy nem tudom őket különösen megsebesíteni, ha jól célzok, ezért nem is kellett visszafognom magamat, minden eddig tanultakat használni fogom, hogy végrehajtsam ezt a gyakorlatot. Fel is készültem gyorsan a kezdésre, elhelyeztem kényelmes helyre az első tűt, majd jeleztem Youkonak, hogy kezdhetjük. Nem siettem el a dobásokat, hiszen az imént lett mondva, hogy fontos a türelem.
Először is próbáltam megfigyelni, hogyan is mozognak a célpontok, hogy ki tudjam következtetni, mikor is lenne alkalmas eldobni a tűket. Az első dobást sajnos el is siettem és ezért mellé is ment, de nem csüggedtem el, inkább tovább figyeltem a célpontok mozgását. Ezúttal viszont már a zörejekre is hegyeztem a fülemet, hiszen így kicsivel előbb tudom meg, merről is fog felbukkanni. Ezt használtam fel a következő dobásoknál, de már ebből is láttam, hogy mozgó célpontokat sokkal nehezebb eltalálni, mint egy helyben állókat. Még gyakorlásra lesz szükségem, hogy ezt a tudást kamatoztatni tudjam és valami haszna is legyen. Jelenlegi szintemen még nem sokat tudok kezdeni vele, de nem is csoda, hiszen még csak most vettem a kezembe először dobótűket.
- Harukinak ezt még gyakorolnia kell, de azért köszöni a lehetőséget. - fordultam Youko felé és hajoltam meg, megköszönve az alkalmat, hogy kipróbálhattam magamat. De jobban szerettem volna úgy gyakorolni ezt, hogy nem látja senki, hogy elrontom. Sokkal jobb az, ha nem látják mások a fejlődésem folyamatát, csak azt, amikor már meg tudom csinálni.
Nem is igazán figyeltem, hogy mennyi sikerült, mert ha valamelyik sikerült is az, csak a szerencsének vagy a véletlennek köszönhetem. Én pedig nem akarok ezekre építeni a saját tudásommal akarok elérni valamit, ezért sem dobtam el az összes tűt, mert éreztem, hogy még nem vagyok erre kész. Vissza is adtam a kezemben maradt tűket Youkonak, nála sokkal jobb kezekben vannak.

Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #9 Dátum: 2015. Márc. 11, 11:33:33 »
Látogatás

- Az igazán remek teljesítmény. Valóban büszke lehetsz rá – dicsérem meg Harukit az Akadémián végzett teljesítményével. Úgy néz ki, a fiatalabbik generációban számtalan ilyen géniusz akad, akik ideje korán végzik el a Lélektovábbképző Akadémia követelményeit. Emlékszem, fiatalként remek képességekkel rendelkeztem, a legtöbb osztálytársamat túlszárnyaltam, s csupán azon okból maradtam vissza, hogy apám feladatának eleget tegyek. Azt pedig csak úgy kivitelezhettem, ha a védencem közelében maradok. Tehát nem végezhettem el a vizsgát ideje korán. Bár valójában igazán szerettem az ott töltött időket, kellemes szabadidejű tevékenységnek hatott az elvárások ellenére is, így sajnáltam is volna röpke egy-két év alatt otthagyni az intézmény falait.
Halvány mosollyal az arcomon vettem tudomásul, hogy Haruki megpróbálná, az egyel nehezebb fokozatot. Lehet túl hirtelen lesz neki, de álló célpontot kínosan könnyű eltalálni, mint például egy mozgásban levő személyt. A Tsukimisou sanjuukan tagjai kellőképpen vissza fogják adni azt a szituációt, amikor valaki lesből készül támadni.
- Ne feledd Haruki, ők nem növények, nem egy helyben állnak. Saját gondolatunk van, ők döntenek lépéseikről. Hunyd le a szemed. Hallod a hangokat? Ha igen, már majdnem ismered őket, felfedezheted a stratégiájukat! – adom első tanácsomat, miközben kicsit eltávolodok Harukitól. Odébb megyek tőle, hogy bátran kihasználhassa a körülötte lévő teret.
Ezután némán figyeltem, hogy mit csinál, miképpen próbálja megközelíteni a feladatot. Mozgó célpontokat valóban nem egyszerű eltalálni. Mindenesetre nem kételkedtem a lányban. Nem a siker volt a lényeg, hanem, hogy megtapasztalja a különbséget és gyakoroljon. Az emberből nem lesz egyik pillanatról a másikra sikeres ebből a szempontból.
- Ne utánuk járj, légy két lépéssel előttük! – szólok első dobása után. Ezt követően hagytam, hogy kibontakozzon, próbálkozzon.
Vizsgálóan figyeltem tartását, hogy miképpen adja meg az apró fegyvereknek a lendületet. Illetve, azt is számon vettem, hogy beosztottjaim miképpen rejtőznek, hogyan bukkannak fel, miféle hibákat ejtenek. Ezeket a jövőben edzéskereten belül mindenképpen kezeltetni fogom velük.
- Valóban, ez egy hosszú folyamat része. Biztos, hogy abba szeretnéd hagyni? – kérdezem, noha a visszanyújtott dobótűk egyértelművé tették, hogy igen. Jobbomat felemelve adtam le egy kézjelet, amely során embereim mind megjelentek, fél térdre ereszkedve előttünk. Az egyikük karjába állva lehetett látni az egyik tűt, melyet Haruki dobott el. Ez, ahhoz képest, hogy csak most kezdte, nagyszerű eredmény. Átvettem az eldobott tűket az egyikkőjüktől, ki idehaladásuk során szedte össze a célt tévesztett apró eszközöket. Egy újabb kézjellel adtam tudtukra, hogy távozhatnak.
- Remélem nem vesztetted kedved a gyakorlat alatt. Nagy érzéked van a tűdobáshoz, kár lenne tehetségedet elhanyagolnod. Ha szeretnél, nyugodtan keress fel a Mizushima-birtokon. Örömmel tartanék neked gyakorlatokat, amivel elsajátíthatod a tűdobálás mélyebb fondorlatait – ajánlom fel a lehetőséget, mely csak rajta és tanulási vágyától függ, hogy szeretne élni vele, avagy nem. Noha az Amatsujik technikák mélyebb titkait nem oszthatom meg vele, alapjaiban lefektethettem ebből a tekintetből tudását, melyet saját szíve joga szerint felhasználhat a jövőben. Kitudja, talán forradalmi ötlettel áll elő az általa kifejlesztett tűdobás technikákkal.
Lassacskán elpillantok a birtok házai felé, hosszasan nézve azt egy ideig. Az időnként homályossá, kivehetetlenné váló pontok emlékeztettek arra, hogy látásom nem tökéletes, habár Tsukuyomi igyekszik mindent megtenni, hogy folytathassam az életemet, nem pedig egy sötét szobába gubbasszak.
- Hát, azt hiszem ideje mennem. Így is túl soká maradtam távol kötelezettségeimtől – fogalmazom meg az alábbit lassacskán. - Naomi igazán szerencsés, hogy ilyen erős és szeretetteljes unokahúga van. Átadnád neki, hogy üdvözlöm? – fordulok a lány felé, halovány mosollyal az arcomon kérve tőle ezt. Bár örömmel elbeszélgettem volna ma Naomival erről a távoli rokonsággal kapcsolatban. De nem tudtam eltekinteni afelett, hogy Haruki most valamiért szeretne távol tartani tőle. Tiszteletben tartottam ezt és inkább nem hánytorgattam miértjét. Kisebb búcsúzás keretein belül indultam meg végül a birtok kijárata felé, ahol már az embereim is vártak.

// Köszönöm szépen a játékot! :3 Remélem nem baj, hogy zárót írtam. >.< //

(click to show/hide)

Karakterlap

Shiranui Haruki

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag 4. tisztje

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Világos zöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#438B33


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #10 Dátum: 2015. Ápr. 05, 12:14:17 »
Látogatás megakadályozása


Ahogy Youko mondta, büszke is voltam rá, hogy korábban be tudtam fejezni az Akadémiát, így legalább még jobban lehagyhattam Tsubamét. Nem mintha amúgy nem győztem volna le mindenben, amíg ott voltam, de így végérvényesen megmutattam, ki is a jobb. Amúgy sem volt senki az Akadémián, aki méltó ellenfél volt a számomra, itt a Gotei 13-ban legalább vannak nálam sokkal erősebbek is, mint például Shiratori-sama. Jó, hogy voltak az Akadémián tanárok is, akik értettek ahhoz, amit csináltak, de az mégis olyan más volt, mint egy osztag tagjának lenni.
Figyelmesen hallgattam Youko tanácsait és próbáltam is őket megfogadni koncentrálás közben. A második dobásnál be is csuktam egy pillanatra a szememet, hogy jobban tudjak figyelni a hangokra és ebből akartam kikövetkeztetni, hogy merre is mozog a kiszemelt célpont. De ahogy Youko is mondta, nem elég, ha tudom, hol vannak, ki is kell találnom, hogy merre is fognak tovább menni. Mivel a hangból nem feltétlen olyan egyértelmű, hogy merre is mozognak, így próbáltam valami rendszert felfedezni a hangok létrejöttében és azzal már talán tudtam valamit kezdeni. Kicsit sem voltam biztos magamban, hogy egyáltalán sikerülni fog-e a mostani dobásom, de mégis eldobtam a kezemből a tűt. Ebből már egyből rá is jöttem, hogy ez nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik, ezért inkább elnapoltam a további tanulást.
Nem különösebben kedvelem, ha sokáig látnak gyakorlás közben, mert nem csak azt látják, hogy fejlődök, hanem azt is, hogy elhibázok dolgokat. Persze tudom, hogyha másoktól akarok eltanulni valamit, akkor látniuk kell, ahogy próbálkozok, de most már nincs rá szükség. Majd egyedül begyakorlom valahogy a mozgó célpontokra célzást és akkor vissza tudunk térni a továbbiakra is. Amúgy is érdekel, hogy milyen növényi krémet használnak a tűkhöz és már úgyis mondtam, hogy meg akarom tanulni az elkészítését és ott lesz az alkalom, hogy mást is kérdezzek, ha szükségem lesz rá.
- Igen. - válaszoltam, hogy tényleg elég volt most a tűdobásból, de persze nem adtam fel. Ha már meg tudtam tanulni elég gyorsan a mozdulatlan célpontokra dobást, nem lehet sokkal nehezebb a mozgó célpontokra sem. - Haruki nem vesztette el a kedvét és majd fog élni az ajánlattal. - a végén egy kisebb mosolyt is eleresztettem, mert nem akartam, hogy azt higgye Youko, hogy a gyakorlata miatt akartam abbahagyni. Bár részben igaz, de attól még ez nem az ő hibája, saját magam miatt akarom abbahagyni.
- Haruki akkor még egyszer köszöni a segítséget és mindenképpen átadja az üdvözlést Naomi-neechannak. - meg is hajoltam Youkonak köszönetem jeléül, majd kikísértem a kapuhoz. Vártam egy kicsit, amíg eltávolodnak a birtoktól, majd visszaindultam Naomi-neechanhoz. Útközben magamhoz vettem az egyik szolgáló által készített ebédet és magammal vittem, hogy Naomi-neechan jobb kedvre derüljön, amikor együtt eszünk.
A tűdobálás gyakorlását viszont nem felejtettem el egy pillanatra sem, amint lesz rá alkalmam biztos ismételten meg fogom próbálni és akkor nem lesz bajom, hogy bárki lát, mert nem fognak. És amint késznek érzem magam, ki is használom az alkalmat, hogy meglátogassam Youkot és megmutassam neki, hogy mennyit fejlődtem, amíg nem találkoztunk. Biztos meg fogom lepni, hogy mennyivel jobb lettem, mint most voltam.

//Köszi a játékot ^-^//

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #11 Dátum: 2015. Máj. 16, 18:06:20 »
Üdvölet! :hippy:
Mivel jeleztétek, hogy végeztetek, jöttem pontot tenni az edzésetek végére.

Shiranui Haruki: Tehetségednek és érdeklődésednek köszönhetően különösebb gond nélkül követted mentorod iránymutatásait. Jutalmad 500 LP, amiből a kapott 1 pontot zanjutsu képzettségre kell tenned.
Amatsuji Youko Miu: Tanítványod érdeklődését látva a környezethez megfelelően alkalmazkodó edzést irányoztál elő. Mivel ez a második edzésed volt, 1000 LP üti a markodat – az ebből származó 2 pontot zanjutsu képzettségre kell tenned.

További kellemes játékot és gyakorlást mindkettőtöknek! ^-^

Karakterlap

Kira Daisuke

Hanamori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranysárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Hűség és kötelességtudat mindenek felett!

Post szín:
Gold


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #12 Dátum: 2018. Máj. 11, 22:04:36 »
Friss hajtás

Csendben, gondolataiba mélyedve követte a két őrt, amint azok vezették a birtok kertje felé. Noha, hamarosan Ő lesz már ezen őröknek is a feljebbvalója, jelenleg még nem az, így hát nem akart terhükre lenni, és nem is szólt hozzájuk. Szavakra lesz idő még bőven, az első testőrségi gyűlésen. Bár az előtte határozottan haladó két shinigami őr egyeltalán nem biztos még, hogy a testőrség tagjai maradnak a jövőben is. Vannak Őrök, és vannak testőrök. Ahhoz meg kell felelni, megfelelő kvalitásokkal kell rendeznie az illetőnek, ha a Hokouei Tateza tagja akart lenni. Legalábbis Daisukénél. Bár teljesen új hivatalában, sőt, igazából még át sem vette legújabb pozícióját, már most biztos abban, hogy csak és kizárólag a legjobb, legrátermettebb egyéneket fogja bevenni a szervezetbe. Itt nem lehet hibázni, nem lehet holmi lusta alakokat bevenni, akik mellett besurrannak éjjel a család esetleges rosszakarói, ide kevés számú, de mindenre elszánt, eltökélt, valamit bátor egyének kellenek, akik elkötelezettek ügyük mellett! Eddig jobbára a földet bámulta, így mikor felnézett, látta, hogy lassan megérkeztek a kert kapuja elé, így nem tehetett mást, minthogy megköszöni az őrök fáradozását.
- Köszönöm, innen már megtalálom Naomi-samát. Visszatérhetnek a kijelölt őrhelyükre. Jó munkát végeztek. -Biccentett emelt fővel a két őrnek, majd megvárta, míg azok visszaindultak őrhelyeik felé, s csak azután fordult vissza a kert irányába, miután a két őr teljesen eltűnt szemei elől. Halkan kifújta a levegőt,  és valamelyest megpróbált magára nyugalmat erőltetni. A ranggal kötelezettségek járnak. Nem csupán egy családot kell megvédeni. Annak fényét, büszkeségét, életét, jó hírét, és tagjait. Nem csupán egyetlen embert kell majd megvédenie ezentúl, hanem egy teljes családot. Mindenre kell gondolnia, illetve mindenre IS. Minden ügyességére, józan eszére szüksége lesz, hogy sikerüljön. Bár örült a kinevezésnek, miután kicsit jobban belegondolt, hogy voltaképpen mit is kell tennie, térdei szinte összerogytak a rájuk helyezett súlytól. Nem bukhat el. A Shiranui ház feje sikert vár el, és nem fogad el kifogásokat.
Lehunyta a szemét, és koncentrálni kezdett. Igen, ezt muszáj megtennie még mielőtt az Űrnő elé járulna. Hirtelen meleg, barátságos érintést érzett vállán, amire oldalra kapta a fejét, és meglátta Zanpakutoja, Yarimochi alakját. Pontosabban Yarimochit, amint egy középkori lovag, nevezetesen Sir Galahad alakjában büszkén, boldogan vigyorgott rá. Egyből megismerte a szent grált a múltban őrző lovagok egyikét, ha nem a legnagyobbikát. Betéve tudta az összesnek a nevét és a hozzájuk kapcsolódó legendákat, szinte mindenkiének. Az volt a célja az életben, hogy egyszer róla is hasonlóképp beszéljenek, mint például Sir Galahadról. Igen, szinte látta is maga előtt, Kira Daisuke, a legendás szamuráj! Milyen dicső, milyen fényes! Hirtelen észbe kapott, majd elvigyorodott. Megint túlzásokba esett. Ez a jövőben nem történhet meg. Maximálisan kell végeznie a munkáját, mindent bele kell adnia. Visszakormányozta hát elméjét a jelenbe, ellenőrizte egyenruhája kifogástalanságát, tenyerét lélekölője markolatára támasztotta, majd egy nagy levegővétel után belépett a kert kapuján. Közben igyekezett emlékei közül előásni az ilyenkor használatos és követendő etiketteket, kevés sikerrel. Elsősorban szamurájnak tartotta magát, s csak másodlagosan volt nemes. Persze tanult róla, hisz gyerekként foglalkoztak vele családja tanítói, ám azóta sokat felejtett. Mindenképpen be kell majd pótolnia ezt a hiányosságát. Kicsit ideges is volt, nagyon rég volt már, hogy utoljára találkozott egy másik nemessel.
Az őrök tájékoztatása szerint Naomi-sama a kertben lévő fából készült pavilonban található, ott tölti szabadidejét, és ott dolgozik. Kedves teremtésnek tűnt az őrei viselkedéséből ítélve, és azt is rögtön látta rajtuk, hogy a végtelenségig hűek Úrnőjükhöz, és szeretik Őt. Csak remélni tudta, hogy meg fog felelni majd jelenlegi főnökének minden tekintetben, és nem hoz szégyent sem magára, sem pedig a Shiranui családra. A kis ösvény, amint haladt előre, hirtelen kanyart vett, s megpillantotta az ízlésesen faragott pavilont, alatta magát Naomi-samát, a Shiranuiá-ház fejét. Lábai mintha egy pillanatra nem akartak volna továbbindulni, de megmakacsolta magát, elvégre parancsnoki pozíciójában nem mutathat gyengeséget, legkevésbé az előtt a személy előtt, akit meg kell védenie! Hátát a lehető legegyenesebb módon húzta ki, fejét felszegte, állát a magasba emelte, majd úgy indult tovább a Shiranui Úrnő felé.
Nem tudta, hogy mennyire elfoglal-t Naomi-sama, ezért igyekezett a lehető legkevésbé megzavarni, ám nem bírt csendben maradni, előre lépett, féltérdre ereszkedett, fejét lehajtotta, és a földet bámulva alázatosan szólalt meg.
- Kira Disuke, a Hokouei Tateza parancsnoka, az Ön személyes testőre, valamint családjának védelmezője szolgálatára jelentkezik. Rendelkezzen velem, Naomi-ojou. - Nem mert felállni, legalábbis míg engedélyt nem kapott rá. Bár ugyanolyan nemesnek számít, mint az előtte lévő Naomi-sama, Ő magát elsősorban szamurájnak tekintette, valamit Naomi-sama életét kell védelmeznie, tehát bizonyos fokig a főnöket, és engedelmeskednie kell. Arra tanították, hogy mindig legyen tiszteletteljes a rangban nála magasabbakkal, s noha elméleti alapon egyenrangúak voltak,  Daisuke mégis jóval maga fölé emelte a Shiranui ház fejét, és nem azért, mert kapitány, hanem azért, mert Őt bízták meg Naomi-ojou és családjának védelmével. Csak Ő parancsolhatott neki, és csak Neki tett meg bármit. Ez az Ő küldetése, ami dicsőséget fog számára hozni, és fénye beragyogja majd a Shiranui családot is!

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #13 Dátum: 2018. Máj. 13, 15:02:07 »

Mennyi idő is telt el, mióta ezen a birtokon élek? Több mint egy évszázad, mégis olyan, mintha csak tegnap kezdtem volna a falai között megtanulni az első lépéseket. Ez jutott eszembe, ahogy reggel segítettem a lányomnak felvenni az akadémiai egyenruháját, hiszen nem is olyan rég volt az, hogy ő is a kertben bukdácsolt. Mosolyogtam, de közben könnyek égették szemeimet, holott tudtam, az élet rendje, hogy már nem minden pillanatot tölt mellettem, hogy lassan egyre idősebb lesz.
Kiléptem az ajtón, és keresztülsétáltam a zöldellő gyepen, amely puhán ölelte mezítelen talpamat, szerettem a szabadban így lenni, egyszerűen, közel a növényekhez. Elsétáltam egy aprócska lilaakác mellett, és óvatos mozdulatokkal megérintettem a leveleit, gyöngéd mosollyal az ajkamon. Épp, hogy csak rügyezett, de ha kivirágzik, az egyik legszebb éke lesz a kertnek. Azon az éjszakán döntöttem el, hogy ezt a fát fogom ültetni a lányomnak, amikor életet adtam neki. és tudtam, hogy kiválóhelye lesz az idősebb cseresznyefa mellett.
Tovább lépdeltem, az emlékeimet képtelen voltam magam mögött hagyni, pedig annyi újat, annyi szépet láttam helyettük, mégis, mintha ezek szemernyit sem halványítanának a történteken. A veszteségeket oly mélyen hordoztam, képtelen bármi is kitölteni azokat a mély árkokat, miket a lelkembe húztak… Mély lélegzetet vettem, nem tudtam megérinteni a cseresznye ragyogó fehér virágait, amik a napfényt szívták magukba. Nem azért, mert árulásnak éreztem mostani boldogságomat, hanem mert ha így teszek, talán ismét elmerülök a múlt árnyai között, és ezt nem engedhettem meg magamnak. Sokakért tartozom felelősséggel, a lányom, a családom, és a Kidoushuu tisztjei mind felnéznek rám. Nem tehetem meg, hogy bármelyiküket is cserbenhagyom, viselnem kell a haorik nehéz súlyát, melyeket önként öltöttem magamra.
A kerti pavilon felé veszem az utam, már korábban kértem, hogy hozzák ki a papírjaimat, és egyéb eszközeimet, hogy gyorsan elvégezhessem a családfői teendőimet. Elmosolyodtam, ahogy megpillantottam, hogy teát is készítettek ki, azonban nem értettem, miért van kint több csésze. Felvontam a szemöldököm, lehetséges volna, hogy megfeledkeztem valamiről? Végül eszembe jutott, hogy a mai napra kérette Kazuo~san a testőrség új vezetőjét egy személyes találkozóra… majdnem elfelejtettem. Megcsóváltam a fejem, majd elmerültem az iratok között, addig is hatékonyan szerettem volna tölteni az időmet, amíg ide nem ér.
Szinte azonnal éreztem az ismeretlen lélekenergia közeledtét, de épp egy oldal közepén tartottam, így nem akartam felnézni, amíg a végére nem érek. Nem volt túl érdekes, azonban tudtam, hogy a félbehagyott, vagy félvállról vett dolgok szép lassan elsikkadnak, a birtok, és a család ügyeiben pedig nem voltam hajlandó ilyesféle hibát véteni. Bármi, ami apróságnak tűnhet, végül komoly problémává nőheti ki magát, ezt jól megtanultam az évek során, túl jól.
A komoly szavakra azonban azonnal felpillantottam, majd ahogy rájöttem, hogy térdel, le. Igazán elszántnak tűnt, s mintha hangos szavaival nem csupán engem, de önmagát is igyekezett volna meggyőzni. Fiatal volt, ránézésre is láttam, s bár ennek Seireiteiben nincs igazán jelentősége, a gesztusai elárulták, hogy nem csak a vonásai miatt tűnik annak. Képtelen voltam megállni, és hangos, önfeledt kacagás szakad fel belőlem, bár igyekeztem kezemmel visszafojtani, de így sem sikerült.
- Elnézést kérek, Kira~san, de álljon fel nyugodtan, erre semmi szükség. – Törölgettem meg szemeimet, majd felálltam, meghajoltam, és udvariasan hellyel kínáltam. – Csatlakozzon hozzám nyugodtan! ^.^ – Szedtem össze magam. – Remélem, nem sértettem meg, egyáltalán nem ez volt a szándékom, de a szavai, és az arckifejezése annyira komoly volt, lehetetlennek tűnt visszafognom magam. – Kértem még egyszer bocsánatot az imént történtekért.
Rég volt már, hogy ojou-nak neveztek volna, az idősebb szolgálók használták még ezt a kifejezést, az újonnan érkezők viszont nem igazán. Furcsa volt most hallani, kicsit arra emlékeztetett, hogy nagyon is komoly dolog miatt kellett a testőrségnek új parancsnokot választani. A velem szemben ülő képességei kiemelkedőek voltak, bár személyesen nem ismertem, eddig több jót hallottam róla, mint rosszat, és többen is ajánlották.
- Meséljen valamit magáról, amit fontosnak tart, hogy tudjak! ^.^ – Mosolyogtam rá, majd elfordultam, és az előre előkészített eszközökkel két csészébe teát készítettem.
Úgy véltem, hogy a legjobban azzal mérhetem fel a másik embert, ha hagyom, hogy kibontakozzon, és maga hozzon fel témákat. A Kidoushuu vezetőjeként voltak meghatározott sémák, amiket követtem, mint minden kapitánynak, azonban ott nem annyira számított a személyes véleményem, egy katonai szervezet voltunk, akik parancsokat teljesítenek. Bármilyen is a másik személyisége, azt kell tennie, amit mondok, mert rangban felette állok, ez ilyen egyszerű. A velem szemben ülő fiatal léleknek azonban olyan kontroll lesz a kezében, amibe nekem nemigen lesz beleszólásom, a döntéseit nem vonhatom kétségbe, különben oda a tekintélye.
- Mennyit tud arról, hogy az elődjét miért váltották le? – Kérdeztem rá egyenesen, miközben egy csésze forró teát tettem elé, bizonyos voltam benne, hogy a beszélgetés bizonyos részein szüksége lesz rá. – A családom az utóbbi években sok mindenen ment keresztül, és a vihar nem csillapodik, épp ezért szemtől szemben kérdezem meg öntől. Olyan személynek tartja magát, aki villámhárítóként képes megvédeni minket, történjék bármi, legyen bármekkora a csapás? – Néztem a szemébe. – Ez a kinevezés lehet, hogy az életét kívánja majd, készen áll arra, hogy ne csupán kísérő, de valóban testőr legyen?
Néhány azt gondolták, hogy egy apróbb családnál annyiból áll, hogy rendezvényekre, vagy két birtok között kísérgetik a család tagjait, vásárolgatnak vele, netán cseverésznek. Meglehet, hogy egyeseknél ez valóban így működik, de a Shiranui családra sajnos ez nem jellemző az utóbbi időben. Valahol odakint van Ryuu, és csupán arra vár, hogy mikor csaphat le legközelebb, ebben bizonyos vagyok. Ez azonban csupán egyetlen, a számtalan veszélyből, és meglehet nem is a legsúlyosabb.
A válaszát vártam, mert azzal sincs baj, ha nem áll készen, talán családja van, egy fiatal feleség, gyermek, nem kérhetem, hogy miattam, a családom miatt mindent hagyjon hátra. Nincs rá jogom, de ezt fogom tenni, amennyiben valaki a vezetője szeretne lenni a testőrségnek. Együttérzek a családokkal, azonban számomra az enyém a legfontosabb. Épp ezért olyasvalakire van szükségem, aki megvédi őket. Bármi áron.

Karakterlap

Kira Daisuke

Hanamori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranysárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Hűség és kötelességtudat mindenek felett!

Post szín:
Gold


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shiranui birtok
« Válasz #14 Dátum: 2018. Máj. 14, 21:00:29 »

Megtette hát, amit meg kellett tenni, sőt mi több boldogan tette meg. Mióta magáévá tette a busidó tanait, főleg azóta vált szokásává, hogy parancsokat teljesítsen. Katona volt, legalábbis mások ezt mondták volna rá, noha Ő sokkal, de sokkal többnek tartotta magát. Szamurájnak, lovagnak, aki egyszer elnyerheti az örök dicsőség fényességét! Sajnos szomorúan tapasztalta több ízben is, hogy napjainkra az emberek, shinigamik legtöbbje még csak hírből sem ismeri a lovagiasság, kötelességtudat, busidó fogalmát. Nem egy személy nevette már ki egy az egyben, vagy nézett rá furán, csak mert komolyan gondolta, amit mondott, bár ez Őt nem zavarta. Egyszer, ha egy ilyen személyt megment a gonosz sötétségtől, életét megmenti a rá leselkedő ármányoktól, akkor fel fogja majd ismerni, hogy igenis van helye a lovagiasságnak a világnak. Sőt, minél több embert ment meg, annál többen fognak újra hinni ezekben a dolgokban! Igen, ezt tűzte ki céljául, minél több ember, lélek életét megvédeni a rájuk leselkedő gonosztól. Most az első, és legfontosabb persze, hogy A Shiranui házat megvédje, legfőképp pedig a ház Fejét, Naomi-samát, aki előtt térdelt még mindig, és éppen nevetett. Rajta. Persze ez nem zavarta. Megszokta már, hogy így viselkednek a shinigamik vele, cseppet sem hatotta meg. Csak az a fontos, hogy miben hitt. Persze, hogy kinevette a Nemes, hisz nem is ismeri. Bizonyítania kell előbb. Ha pedig bizonyított, elnyeri méltó jutalmát. Hűséges, s vitéz.  A hűséget pedig szeretettel, a vitézséget pedig megbecsüléssel jutalmazzák majd, Neki pedig csak ennyi kell.
- Komolyak a szavaim, mert komolyan is gondolom, Ojou-sama. - jegyzi meg csendesen, mosolyogva, de teljes komolysággal, miközben talpra áll, és nyílegyenes testtartással, ujjait Yarimochi markolatán pihentetve szelíden néz Űrnőjére. - Köszönöm kedvességét, Naomi-ojou, de inkább állok. - utasítja el Naomi-hime ajánlatát, mikor az hellyel kínálja. A világért sem akarta megbántani, távol álljon Tőle, de egy testőr nem ücsöröghet kedvére, mikor a Főnökét kell megvédenie. A veszély minden pillanatban ott leselkedhet Naomi-samára, talán épp most is, ebben a pillanatban. Nem engedhette hát meg magának, hogy lazítson figyelmén és harcra való felkészültségén, és leüljön. Egyrészt, mint testőr, nem tehetett ilyet, másrészt pedig, ülő helyzetből több időt, több mozdulatot jelent felállni, ha arra kerülne a sor, hogy meg kell védelmeznie Naomi-ojout, ha épp akkor támadják meg, mikor Ő ott ücsörög. Még a gondolata is rémisztő! Mindenesetre egy kis tea nem árthat, és azt állva is el tudja fogyasztani. Nagyon szerette a különféle teákat, maga is rengeteg fajtát hozott magával a testőrparancsnoki szállására. A sakét, illetve az alkoholt ha tehette, kerülte. Nem vetette meg, de az alkohol bódító hatása miatt nem tehette meg, hogy nagyobb mennyiséget fogyasszon, hisz Ő szinte állandóan szolgálatban volt.
- Hai! - vette tudomásul a kérést, bár Ő parancsnak vette, s ennek megfelelően nem késett a válasszal sem. Néhány másodpercig eltartott ugyan, míg összeszedte gondolatait, de aztán csak folytatta a beszédet. -  Amint Ön is tudja, a Kira nemesi családból származom, Izurua bátyám után, akiről biztosan Ön is hallott már, én vagyok a következő örököse a háznak. Persze, remélem, arra sosem fog alkalom kerülni, és innen is kívánom szeretett Bátyámnak, hogy ezer meg ezer évig éljen, dicsőséget és hírnevet, fényességet hozzon Magának, és Házunknak. Ha csak fele olyan nagy lehetnék, mint Ő, már azzal is elégedett lennék. De nem, én egy egyszerű lélek vagyok, Ojou-sama. Szamuráj vagyok, azt az utat választottam magamnak, és arról pedig nincs visszaút. A busidó szellemének megfelelően élek immáron ötven éve. Gyerekkorom óta erre készültem, és semmi sem térített le erről az útról, nem hagytam. Az emberek, lelkek, és minden olyan dolog védelmére esküdtem fel ezen a világon, akiket meg kell védeni a gonosz, sötét erőktől, legyen az Arrancar, Hollow, Ember, Shinigami, vagy bármi más. Minden rossznak ellensége vagyok, és ha egy ártatlan léleknek szüksége van a segítségemre, segítek is! Ezért is örülök annyira, hogy Önt szolgálhatom, mert itt valóban bizonyíthatok, nem csak Önnek, hanem magamnak is, illetve azoknak, akik nem hisznek abban, amiben én.- rövid szünetet tart, reméli hogy Ojou-sama nem tartja nagyon unalmasnak a beszámolóját, pedig csak most kezd bemelegedni. - Amit még fontosnak tartok magamról, az az, hogy nem csak a busidó tanait követem, hanem a középkori lovagrendekét is. Imádom ezt a témát, kevés szabadidőmben különböző könyveket olvasok ezekről az időkről, ikonikus lovagokról, szamurájokról, történetekről, mesékről. Több tucatnyi ilyen könyvből álló gyűjteményem van, bár nagyrészét már elolvastam, és nehéz találni már olyat, amivel még nem találkoztam volna. Ilyen például Astolfo meséje is, az az egyik kedvencem...hallott már Naomi-sama Astolfo történetéről? Lebilincselő történet. Astolfo Nagy Károly egyik lovagja volt, óriás szelidítőnek hívták, mert... - egyszerre rájött, hogy elragadta a hév, és hogy annak, amit épp mond, semmi köze ahhoz, amit kérdeztek Tőle. Micsoda blamázs! - Elnézést kérek faragatlanságomért, Ojou-sama. Nem fog többet előfordulni. - igyekezett bocsánatért esedezni, sűrű hajlongások közepette. Hiba. Ez olyan hiba, amit a jövőben ki kell küszöbölnie. Persze nehéz ezt tenni, ha közben az shinigami zanpakutoja trombitát fúj elméjében, és kisdobon játszik, vonulót fújva Daisuke mondandója alá.
Kissé zavarban van ugyan még előbbi botlása miatt, mikor az Úrnő felé nyújtja a teát, de hálásan mosolyogva elfogadja azt. Orrával szinte azonnal érzi a Sakuraya tea íncsiklandozó illatát. Ha jól tudja, a Shiranui család növényekkel foglalkozik, s ez most ki is ütött, nem hazudtolták meg magukat, kiváló teát szervíroztak még egy olyan senkinek is, mint Ő.
Erősen koncentrálva figyelt Főnöke minden szavára, mikor az komolyabb hangot ütött meg. Nagyon is jól tudta, hogy nem játékról van szó. Ember, shinigami életekről van itt szó, egy család életéről, amit meg kell védenie.
- Bocsásson meg tudatlanságomért, de épp csak tegnap kaptam meg a hivatalos levelet a kinevezésemről, és azóta csak készültem, illetve pakoltam, hogy időre ideérjek Önhöz, hogy ne maradjon megfelelő védelem nélkül egy percnél sem tovább, mint amennyi feltétlenül szükséges. Sajnos semmit sem tudok elődeimről, nyilván eltörpülök az Ő nagyságuk alatt, de azon leszek, hogy legalább a talpukhoz felérjek, vagy legalább megközelítsem azt! - válaszolt a Tőle telhető legőszintébben.
- Kérem ne higgye rólam, Ojou-sama, hogy elvakult lennék, vagy túlontúl naiv. Nagyon is tisztában vagyok a korlátaimmal, de hiszek benne, hogy a jó végül mindig győzedelmeskedik, de legalábbis, abban, hogy a jó nevében eljárva mindig csak jót tehetünk másoknak, és reményt adhatunk. Pontosan tudom, hogy világunkban a sötétség állandóan próbál felülkerekedni a világosságon, de a fény és az Ön hű szolgája vagyok, és nem fogom ezt hagyni! Megvédem Önt és családját, akár az életem árán is! Ahogy a mottóm is mondja: Hűség és kötelességtudat mindenek felett! Az imént felesküdtem az Ön és családja védelmére, Naomi-sama, és semmi, ismétlem, semmi nem fog megakadályozni abban, hogy eskümet teljesítsem. Kész vagyok az életemet is adni az Önéért, ha tudom, hogy ezzel megvédem Önt, vagy családja bármelyik tagját. Tisztában vagyok a vállalt kockázattal és esetleges következményekkel. Öt évig voltam saját családom testőrségének vezetője, s noha Mi eltörpülünk a Shiranui ház mellett, a munka lényegében ugyan az. Ha életemmel, vagy halálommal meg tudom Önt védeni, megteszem! Egy percig se kételkedjen ebben! Nem félek a haláltól. - szokatlanul heves szónoklatba kezdett, de igen, komolyan gondolta. Nem is nevezhették volna ki másként, ha nem gondolja komolyan. Egy bohóc nem lehet testőr, még egy utolsó piaci árusnak sem, nem hogy egy nemesi ház Fejének. Tudta, hogy mit mit vállalt, és esze ágában sem volt meghátrálni. Hirtelen elszégyellte magát, nem akart tiszteletlen lenni Úrnőjével, de kicsit hevesebbre sikeredett a szónoklat, mint akarta. Legalább így talán Naomi-sama is elhiszi, hogy tényleg komolyan gondolja.
Zavartan kortyol teájából, ha már egyszer a kezében szorongatta. El is felejtette a nagy beszédben, hogy egy csészényi teát tartogatott kezében. Óvatosan ízlelgeti a cseresznyevirágtea ízét, s úgy ítéli meg, hogy még a tökéletesnél is tökéletesebb.- Naomi-ojou, kérem engedje meg,  hogy megjegyezzem, kiváló Sakuraya teával rendelkezik a családja. Felteszem ez saját termesztés. - Ugyan nem mondta magát a teák magasan képzett doktorának, de ha kipróbált egy-egy új ízt, arról olvasott is egy keveset. Imádott olvasni, imádott minél többet tudni a szép és jó dolgokról, noha a gonoszakról is.