Szerző Téma: A Shihouin-birtok  (Megtekintve 6605 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #30 Dátum: 2015. Szept. 14, 17:52:39 »
Tárgyalás a felemelkedésről

De talán nem lenne jó egy bukás, ami fatális következményekkel jár? Talán nem térítené észhez a világukat? Nem rángatná ki a tétlenség posványából a shingamikat? Nem hozna új erőt az elgémberedett tagjaikba? Talán, talán megtenné. De megérné? Megérné az egész? Néhányaknak igen, akiket nem érdekel ha minden hamuvá válik, csak lehessenek a hamvak királya.
- Egyet értek veled. Nem árt elkerülni, hogy a bukással másokat is lerántsunk a káosz vermébe. - bár… a káosz nem is igazán verem, hanem egy létra. Egy létra, ami csak megmászásra vár, vannak, akik megpróbálkoznak vele, de már az első lépcsőfoknál kudarcot vallanak, egyeseknek megadatik a lehetőség, hogy felmásszanak, de nem élnek vele. Tenkai szeretne, és fel is fog érni a létra tetejére, hogy onnan tekintsen le a világra. Talán ehhez néhány foknál mocskos lesz a keze, de remélhetőleg nem letörölhetetlenül mocskos.- Hol van az élvezet? Való igaz, nem árt figyelembe venni, hogy mit és miért is kockáztatunk, de néha elkerülhetetlen, hogy egy kockadobásra tegyük fel a sikert. Viszont megértem, és tisztában tartom a véleményedet, nem apró dologról van szó, ezért nem is neheztelek rád, bár… valamiért van egy olyan érzésem, hogy ha neheztelnék is, nem okoznék neked álmatlan éjszakákat.- mondta egy, az ajka sarkában megbújó, sejtelmes mosollyal.- Shuuichinek talán elég lesz a kérésem, és a vérrokonság, de ha mégse, nos, megfogadom a tanácsodat, és előtte felkészülök rendesen. Ebben is egyet kell értenem veled, sajnos túl sok idealista van magas pozíciókban. De ezen, sajnos nem tudunk változtatni, el kell fogadnunk, és annyit tehetünk, hogy a saját osztagunkból a legtöbbet hozzuk ki. Nos, talán beleültethetek egy bogarat a fülébe, hogy számára is az lenne a leghasznosabb, ha kedvedre tenne ezzel. Hiszen egy olyan osztagnak kedvez, ahol egy Shihouin és egy Kuchiki családfő tölti be a legrangosabb helyeket.- politikailag is ez az egyik leghasznosabb döntés. Yuuken szavaival élve, mérlegelni kell, és elég sok haszonnal járhat, ha kedvez Yuukenéknek, de talán azt nem kell tudnia Shuunak, hogy ha megteszi, akkor Tenkainak mi haszna lesz az egészből. Bár attól tart, hogy mindenféle képen el kell mondania. De ez legyen a legkevesebb, minden bizonnyal Shuu is hozzáteszi a saját árát az alkuhoz.- Elnézésedet kérem, ha megsértelek, de ahogy a mondás tartja, a szó elszáll, az írás megmarad. Tekintheted amolyan biztosítéknak. Csak arra az esetre, ha valami váratlan esemény miatt sajnálatosan elfelejtenéd az ígéretedet, csak is erre az esetre.- ravaszkás fény csillant meg a szemében, ajka mosolyba fordult át. Egy rövidke találkozás is elég volt a Nagyjátékossal, hogy egy keveset magába szívjon a játékból, bár messze áll még attól, hogy igazi játékos legyen, ne csak egy bábu a táblán.- Ez történik akkor, ha sok ifjú, még gyermeki viselkedéssel megáldott shinigami a kapitány. Talán idővel elhagyják ezt, és megkomolyodnak. Ahogy a volt kapitányom, Anao is gyermek még, de mindezek ellenére, helytáll mint kapitány, az ereje pedig megérdemli a figyelmet. Ahogy a hadnagyaim is, frissen végzett, apró kis shinigamik, akikben ott szunnyad a tehetség, és talán ha megfelelően tanítom, nevelem őket, akkor két remek kapitány válhat belőlük. Még a nemesség tartja kézben. Hányan vagyunk főnemesek? Akik kellő erővel rendelkeznek? Talán hárman vagyunk kapitányok, és Hana az egyetlen kapitány. Erő szempontjából pedig… szerény személyem kiesik, még nem rendelkezem akkora reiatsuval, ami említést is érdemel. Gyakran kell adni valami a közembereknek, amin rágódhatnak, és nem jut eszükbe a lázadozás.- Tenkai ezt már megoldotta azzal, hogy segít nekik, összebarátkozott elég sokukkal, mindet összevetve, nem tart attól, hogy a lelkek valaha is ártani akarnának neki, és ez örömmel tölti el a szívét, és biztonsággal.
Miután lenyelte a maradék falatokat, úgy tett ahogy Yuuken kérte, felállt az asztaltól, és elindultak lemozogni az elfogyasztott ételt. Most megcsodálhatja Naomi házának a munkáját, és arra a következtetésre kell jutnia, hogy eléggé eltérő stílussal rendelkezik a Shihouin és a Mizushima család kertje. Ami nem baj, hiszen unalmas is lenne, ha minden egy sablonra készülne. Nem házakról van szó, hanem kertekről, amiknek el kell kápráztatni azokat, akik bejárják, és élvezik a virágok illatát, vagy a fák lombkoronájának a hangját, amikor a szél gyengéden fújja a leveleket.
- Igen, talán egy nemes álarcát öltik magukra, egy barátét. Ki tudja, talán pont ezt gondolhatjuk a másikról. Barátságosak vagyunk egymással, de csak a lehetőségre várunk, hogy a másik hátába mártsunk egy kést. De biztosíthatlak, hogy nem tervezek ilyet… vagy de.- elmosolyodott, majd elnevette magát, esze ágában sincs ilyesmit tenni… vagy mégis?- Így gondolod? Mi a véleményed, külső, vagy esetleg belső ellenséggel kell számolnunk? Talán ideje lenne, hogy a 46-ok tanácsa kicsit megváltozzon, és olyanok üljenek a székekben, akiket nem homályosít el a vagyon ígérete, vagy a fenyegetések. De talán egy másik találkozásunk alkalmával ezt jobban átbeszélhetjük. Mert bár nem úgy alakult a tárgyalásunk, ahogy terveztem, de mindenesetre szívesen megismételném máskor is. Jó egy hasonló gondolkodású kapitánnyal beszélgetni. Ám nem rabolnám tovább az idődet, bizonyára akad más, fontosabb dolgod is. Köszönöm a megvendégelést.- tiszteletteljesen meghajolt, és vagy elkíséri Yuuken, vagy nem, de Tenkai elindult a kijárat felé, ideje hazatérni, és eldönteni, melyik ház legyen a következő.

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #31 Dátum: 2016. Márc. 23, 17:45:43 »
[Tárgyalás a felemelkedésről]

- Alábecsülöd a számunkat és az erőnket, Mizushima-san. – szólalt meg kissé megrovóan, ezúttal meg sem próbálta palástolni a gőgöt, ami egész lényéből áradt. – Talán nem tartod elegendőnek, miszerint a nemesi származású kapitányok a Gotei Juusantai vezetőségének egynegyedét teszik ki, amihez ráadásul az esetek többségében nem is kellett születési előjogukat kamatoztatniuk? A hadnagyok soraiban is ugyanígy felfedezhető ez a tendencia, arról nem is beszélve hányan vannak alacsonyabb tiszti rangban, mégis számottevő harci potenciált jelentve. Ha a közemberek megelégelnék a jelenlegi helyzetet és forradalmat szítanának, amit egyébként a Tizenhárom Őrosztag tagjai már csak hivatalból is kénytelenek lennének leverni, egy polgárháborúban akkor is inkább tenném a pénzem a mi fajtánkra, holott korábban már említettem mennyire kevésre tartom a szerencsejátékot. – fejtette ki gondolatát hosszasan, miközben körútjuk tovább folytatódott, a kanyargós ösvény a birtok hátsó részén elterülő tó felé vezette kettősüket. – Félre ne érts, eszemben sincs kétségbe vonni az egyesekben rejlő potenciált! Vannak fiatalok, akiknek lélekereje messze meghaladja akár az enyémet is, mindazonáltal az erő önmagában semmit sem jelent, ha nincs mögötte cél. Az általad említett személyek feltehetőleg jó katonák, talán remek stratégák is, de ők is csupán bábok egy nagyobb játszmában. Az eszmék, amikért harcolnak, nem a sajátjaik, a döntések, amelyeket meghoznak, kizárólag egy felsőbb akarattal együttműködésben valósulhatnak meg, amit a Negyvenhatok Tanácsa szimbolizál. Részint minket is köt a törvény, azonban bizonyos esetekben felette állunk, ezt a kiváltságot kaptuk a Lélekkirálytól. Díszelegjen bármilyen szám a haorim hátulján, Én elsődlegesen a Négy Nagy egyikének vezetője vagyok, a Shihōin-ház feje! – szavaiban ezúttal igazi büszkeség volt felfedezhető, lévén a mellékház tagjaként kizárólag különleges képességeinek köszönhette jelenleg betöltött pozícióját, nem pedig öröklés útján tett rá szert. Színpadias sóhajtás kíséretében adta meg magát Tenkai nem szűnő ostromának, ámbátor továbbra sem értette, milyen módon kötelezné rá egy papírdarab, hogy betartson egy ígéretet. – Fáradhatatlan vagy barátom, s ez jó dolog! Legyen hát, támogatottságomat élvezed, ám kizárólag abban az esetben, ha a Shuuichival való találkozómat siker koronázza közbenjárásodnak hála.

Csettintett egyet, aminek hangja mennydörgésként hatolt a kert idillikus csendjébe. Rövidesen megjelent egy szemüveges alak, aki Yuuken családjának szimbólumával ellátott öltözetet viselt, a kezében lévő tálcán pedig tintát, ecsetet, pecsételőt és papírosokat hozott. Meglepő lehetett a vendég számára a jelenség, hisz’ nem tartózkodott a közelükben senki, így azt sem hallhatták, miről beszélnek. Természetesen legalább féltucatnyi testőr figyelte minden lépésüket és ezek csak azok voltak, akiket szabad szemmel képesek lehettek felfedezni, így könnyedén továbbíthatták a parancsot a titkár számára. A szőke férfi felhajtotta elegáns kimonójának ujját, majd megmerítette az írószerszámot a skarlátvörös tintában. Néhány másodpercig gondolkozott, majd sebesen megfogalmazott egy igencsak hivatalosnak tűnő szöveget, mindenféle körmönfont körmondattal teletűzdelve. Az aljára odafirkantotta a nevét, majd pedig pecsétjével hitelesítette azt. Mágikus szerkezetről lévén szó, ez a folyamat nem igényelt semmiféle viaszt vagy egyéb anyagot. Jelentéktelen kis csecsebecse, semmi azokhoz az ereklyékhez képest, amelyeket a birtok alatti barlangrendszerekben őriztek. Apró főhajtás közepette nyújtotta át az okmányt, azután elbocsátotta a szolgát, így tovább folytathatták sétájukat, valamint eszmecseréjüket a lehetőségekhez mérten privát körülmények között. Határozottan felnevetett a vöröshajú férfi első mondatán, jókedvének ezen szikráját végig megőrizte egy könnyed mosoly formájában a beszélgetés végéig.

- Köszönöm a figyelmeztetést, nem sok merénylőm volt ennyire előzékeny! – mondta némileg gúnyosan, személy szerint azoknak nem szúrt volna tőrt a hátába, akik kivívták valós haragját, az ő életük utolsó szikráját látni kívánta a szemükben. – Jelenleg nem ismerek olyan külső fenyegetést, ami komolyabb aggodalomra adna okot, azonban a belső rend romlása lépten-nyomon felfedezhető a Seireitei falai között, amelyek immáron mások figyelmét is felkeltették. Egyelőre nem szeretnék belemenni a részletekbe, mindazonáltal tudatni fogom veled, ha a megfelelő lépések megtételére sor kerülne… Nos, valóban üdítő néhanapján olyannal is szót váltani, akit nem a teljes értelmi nihill jellemez, remélem, minél hamarabb sor kerül a következő beszélgetésünkre. Ég veled, Mizushima Tenkai!

Elgondolkodva nézte a távolodó alakot, miközben vegyes gondolatok keringtek a fejében az ifjúval kapcsolatban. Becsvágyónak találta, de még mennyire, aki önmagának sem vallotta be ennek mértékét, ez pedig megkötötte a kezét. Elképzelései túlzóak voltak és valódi alapot nélkülözőek, nagyra törőek, de értelmetlenek. Yuuken ennek ellenére látott benne valamit. Lehetőséget arra, miszerint a saját érdekeinek megfelelően kihasználja őt. Nem volt ebben semmi személyes, csupán rideg racionalitás. 

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 04, 00:12:16 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Hadnagy

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 18.

Lélekenergia:

60% Complete
91 000 / 100 000

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 57 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #32 Dátum: 2016. Márc. 31, 02:19:05 »

Az időzítés, sőt, az egész szituáció elég érdekes volt, mintha csak Seireitei megérezte volna a változást, s most benne minden lakó reagálna rá. Tenkai~kun ez előtt sem sűrűn keresett fel, valószínűleg ezután sem ez lesz a kedvenc időtöltése, bár ezt nem különösebben értettem. A szüleivel mindig is különösen jó viszonyt ápoltam, ami nem csoda, elvégre apa húga vett minket magához, amíg anya halála után rendbe nem jött annyira, hogy képes legyen ellátni bennünket. Sose gondoltam volna, hogy a férjével ilyen sokáig várnak majd arra, hogy gyereket vállaljanak.
Unokaöcsém és unokahúgom sem ismertem túl jól, lévén még a százat sem töltötték be, én magam pedig kétszer ennyi ideig voltam távol. Ráadásul a birtok másik végében laktak, még csak a véletlen se hozta úgy, hogy összefussunk, ahogyan például a húgaim képtelenek voltak elkerülni. :3 Ezért volt meglepő Tenkai~kun látogatása, no meg persze a mondandója sem volt mindennapos, ebéd melletti beszédtéma.
Mélyet sóhajtottam, miközben gyalogosan közelítettem meg a Shihouin birtokot, ami nem volt ismeretlen terep előttem, fiatalabb koromban is jártam már itt, bár akkoriban nem a tárgyaló termek közelébe sodort a szél. A velem tartó kíséretet már-már nevetségesnek éreztem, ezúttal azonban egy pillanatig sem vitatkoztam Yocchannal, ha ennyi testőrt szán mellém egy egyszerű, akár barátinak is nevezhető találkozóhoz, ám legyen. Ő is mellettem jött, arcvonásai, mintha gondterheltségről árulkodtak volna, de ezúttal nem kérdeztem rá, szinte biztos voltam benne, amiatt aggódik, hogy miről lehet szó. Vagy inkább azért, hogy képes leszek-e ebben a szituációban megfelelő döntést hozni, erről azonban nem kívántam vitába bocsátkozni vele.
Amennyiben nem Yuukentől érkezett volna meghívás, magam kerestem volna fel, régóta érett már bennem egy kósza gondolat, amiről értekeznünk kellett. Egyrészt Tenkai~kun esete, ami hogy is mondjam, kissé érzékeny volt a téma, bár teljes mellszélességgel álltam volna mellé, ha kérte volna a segítségem. Azonban minden valószínűség szerint nem erről akart beszélni a Shihouin ház feje, és azt sem feltételeztem, hogy valami különösen kecsegtető befektetésről lenne szó. Hiszen mint minden valamire való főnemes, megtartaná magának az arany tojást tojó tyúkot. :roll: Egyikőnk sem tartana ott, ahol, ha az előző nemzedékek kikotyogták volna felhalmozott vagyonuk titkát.
Sokkal jobban zavart, hogy csak ködös utalásokba burkolózott Tenkai~kun, mintha egyenesen elmondta volna, pontosan miről is van szó. Azt se nagyon értettem, mi dolga volt korábban Ken~kunnal, nem tudtam róla, hogy különösebben jó viszonyt ápolnának, bár az ellenkezője sem zavarna, inkább ez, minthogy főnemesi házakat haragítson ránk. :S
- Yo! – Intettem a kapunál állóknak, akiknek arcuk sem rezzent, ellenben éreztem, ahogy csattan rajtam Yocchan keze. T_T Megköszörültem a torkom, villámokat szóró tekintetéből kikövetkeztettem, nem volt éppen megfelelő az üdvözlésem… na de ez mégiscsak a személyzet, nem mindegy? :/ - A Mizushima ház feje vagyok, Yuuken vár rám, gondolom szólt róla! ^o^” – Próbáltam javítani, és egy kedves mosollyal megtoldottam mondanivalómat. Éreztem, hogy testőrparancsnokomnak még ez sem nyerte el a tetszését, pedig a kérésének megfelelően nem Ken~kunnak hívtam Ken~kunt! :3
Hosszúra nyúlt a séta, mintha csak direkt körbe vezettek volna a birtokon, hogy lám, ez bizony ilyen nagy! Pedig ezzel tisztában voltam, miénk sem éppen aprónak nevezhető. :roll: A kíséret nagy részét kint hagytam, mondtam volna, hogy játszanak nyugodtan a többi testőrrel, de nem mertem egy ilyesféle viccet elsütni, még a végén Yocchan gutaütést kapna mellette. :S Követtem az előttem siető alakot, az előcsarnokon át vágott egy kisebb helyiségbe, ahol kérte, hogy várakozzam türelmesen. Semmi welcome drink? :/ A régi mulattságok jobbak voltak. :roll: Az ablakon át bámulva próbáltam elütni az időt, az ajtó nyílására néztem csak fel, és széles mosollyal üdvözöltem vendéglátónkat.
- Yuuken! – Már majdnem előre nyújtottam kezem, ez nyugati szokás volt, a körutak alkalmával némiképpen már rám ragadt, de gyorsan észbe kapva csak némileg meghajoltam. – Mondanám, hogy micsoda meglepetés, de a te birtokodon vagyunk. :roll: - Sajnálom Yocchan, próbálkoztam. ToT – Ő itt Amatsuji Youko, a testőrparancsnokom, bizonyára emlékszel még rá. ^w^ - Érintettem meg könnyedén Yocchan vállát, bár biztos voltam benne, hogy azóta találkoztak, mióta befejeztük az Akadémiát. – Yocchan, várj meg kérlek odakint. – Mondtam aztán csendesen, valószínűleg nem a saját birtokán fog kivéreztetni, így egyelőre sokan lettünk volna a szobában egy üzleti beszélgetéshez.
Megvártam, míg elhagyta a termet, majd mély levegőt vettem. Ha hellyel is kínált, képtelen lettem volna leülni, karjaimat összefontam mellkasomon, üdvözlő mosolyom helyét komoly arckifejezés váltotta fel. Nehéz lett volna megtippelnem, mi járhat a fejében, de nem is ezért jöttem, úgyis elmondja majd, mit szeretne. Mert akar valamit, ebben szinte teljes mértékben biztos voltam, s mivel én magam is akartam, már csak azt kellett kipuhatolóznunk, hogy kié lehet értékesebb.
- Nem szeretnék köntörfalazni, szóval egyenesen rákérdezek: Tenkai~kun sántikál valamiben? – Lehet nem innen kellett volna indítani a beszélgetést, de így sikerült. Tudnom kellett, hogy a saját házam tájékán kire kell jobban odafigyelni, sokkal több foroghatott kockán, mint azt el tudná képzelni.

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #33 Dátum: 2016. Ápr. 12, 14:43:24 »
[Új szelek, régi vitorlák]

Szépen faragott, feketére lakkozott nádfuvola szomorkás hangja töltötte be a birtok legnagyobb hálószobájának terét. Szinte kínzónak ható, fájdalmas gondolatokat ébresztő melódia. Hangjegyeivel majdhogynem szó szerint rátelepedett a lélekre, mély búskomorságba döntve azt. Yuuken neveltetésének megfelelően kifejezetten ifjonti korában sajátította el a tudást, amelynek köszönhetően több különböző hangszeren is tökéletesen tudott játszani, habár mindig is a fuvola volt a kedvence. Régebben repertoárját inkább vidámabb szerzemények töltötték ki, jókedv és tánc dallamai, azonban az átélt évszázadok szörnyűségei és veszteségei kiöltek belőle mindent, amiért érdemes lett volna mulatni. Gondolatai a játék közben szabadon szárnyalhattak, most pedig igencsak szükségét érezte az összeszedettségnek és a tiszta fejnek. A Mizushima Tenkaijal folytatott beszélgetés csupán előfutára volt egy nagyobb terv létrehozásának, amelyet a Shihōin-ház XXIII. feje egyébként is dédelgetett már, s az ifjú főnemes görcsös vágya, hogy elnyerje támogatását, pont kapóra jött hozzá. A szőke férfi nem érezte szükségét egy újabb nagy ház felemelkedésének és akár mérget is vett volna rá, miszerint csupán egy bolond nyújtana segítséget a saját érdekeinek csorbításában. Ugyan véleményét ezzel kapcsolatban határozottan kifejtette, a Juusanbantai kapitánya mégis csak azokat a szavakat hallotta meg, amiket pozitívnak vélt. Éppen ebből az okból kifolyólag kicsit sem érezte magát rosszul amiatt, hogy megvezette a fiút, mivel az valójában önmagát csapta be.  A hatalmasok játszmáiban nem elég jó lépéseket tenni a táblán, ügyelni kell rá, nehogy időközben mások bábjaivá váljon a felemelkedésért küzdő illető. A Rokubantai vezetője pedig messzemenően jobb sakkjátékos volt, mint bármelyik kihívója.

Az „előadás” véget ért, épp akkor, amikor visszafogott kopogás érkezett az ajtó túloldaláról. Yuuken kinyitotta smaragdzöld szemeit, majd erélyesen beinvitálta a várakozó szolgát, aki természetesen egészen egyszerű indokból zavarta, az egyetlen dolog okán, amit engedélyezett: a vendég végre befutott. Határozott bólintással vette tudomásul a tényt, ezt követően hanyag kézmozdulattal jelezte, a szolga távozhat. Koránt sem buzgott benne a lelkesedés az előtte álló tárgyalás végett, tárgyalópartnerét sohasem tartotta túl sokra, igencsak kételkedett szellemi képességeinek meglétében. Előítéleteit azonban félre kellett tennie, az ellenfél lebecsülése olyasfajta luxusnak számított a felsőbb körökben, amit még Ő sem engedhetett meg magának. A Lélektovábbképző Akadémián folytatott tanulmányaik óta legalább háromszáz esztendő is eltelt, egyértelmű botorság lenne, ha ezen emlékek sikeresen befolyásolnák ítélőképességét. Ráérősen állt fel ülőhelyéről, méregzöld kimonójára felvette hófehér haoriját, melynek hátán családjának címere díszelgett. Nem túl sietős tempót diktálva indult el a tárgyalóterem irányába, jobbjában hangszerét forgatta, míg balját a háta mögött tartotta. Lépéseinek zaja már messziről hallatszódott, ennek köszönhetően amint befordult a sarkon, az ajtónállók már szabaddá is tették számára az utat, így akadálytalanul érkezhetett meg a helyiségbe. Kísérettel érkezni bevett szokásnak számított nemesi körökben, habár értelemszerűen fegyverrel kizárólag az illetéktelen behatolók rendelkezhettek a kúria területén a testőrséget leszámítva. A Gotei Juusantai kötelékében taichō-i rangot töltött be, s különben sem félt egyetlen merénylőtől se, mindazonáltal a protokollt be kellett tartani és nála jobban kevesen tisztelték a tradíciókat. 

- Shuuichi. – a meghívotthoz hasonlóan meghajolt kissé, habár mozdulata inkább biccentésnek tűnhetett. Futó pillantásra méltatta a testőrparancsnokot, kinek vonásai valamennyire ismerősek voltak számára, viszont értelemszerűen nem rendelkezett olyan befolyással, mely érdemessé tette az emlékezésre. Ettől függetlenül a házigazda könnyedén elmosolyodott, arcán a felismerés kifejezése suhant át, miközben helyeslően bólogatva az asztalfő felé vette az irányt, s könnyed mozdulattal jelezte a vörös hajú férfinak, foglaljon helyett ő is vele szemben. – Az valóban nagyobb meglepetés lenne, ha a meghívásom nélkül állítottál volna be, mint például az unokaöcséd legutóbb… - vonásai visszatértek a kifejezéstelenséghez, mialatt elfoglalta helyét a székében és eligazította ruházatát maga körül. Testtartását hanyag elegancia jellemezte, miképpen tapssal jelezte a felszolgálóknak, hozzanak kupákat és italt. Különböző tartalmú üvegeket hoztak be, egyik-másik alkoholt tartalmazott, de különböző gyümölcslevek és teák is felszolgálásra kerültek, bőséges választékot biztosítva a vendég számára. – Nem szokásom mások lábbelijét figyelni, de ha tippelnem kellene, akkor warajiben sántikált. Netán aggódsz az egészsége miatt?

Szája sarkában gúnyos mosoly árnyéka játszott, eszében sem volt előre kibeszélni „pártfogoltjának” titkait, amíg nem rendelkezett megfelelő információkkal arról, mennyit is tud a Mizushima-ház feje a háta mögött folytatott üzletekről. Sejtései kétségtelenül lehettek, máskülönben nem vágott volna ilyen hirtelen a közepébe, másrészről borús ábrázata is a balsejtelmet támasztotta alá. A nyílt szívű embereknek mindig is nehezükre esett érzelmeiket kontrollálni, ám ez különösen sebezhetővé tette őket. Míg a választ várta, kíváncsian vizsgálgatta az italpultot és végül gránitalmalé mellett döntött. Ahogy kitöltötték, a nedű bíbor fénye visszaverődött az aranykehely faláról és amint szájához emelte a poharat eme derengés Yuuken íriszeibe költözött. Hideg, kegyetlen tekintet délibábja sejlett fel, míg újra le nem tette az ivóalkalmatosságot, majdan kényelmesen hátradőlt és pillantása újra érdeklődővé változott.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 12, 14:50:02 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Hadnagy

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 18.

Lélekenergia:

60% Complete
91 000 / 100 000

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 57 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #34 Dátum: 2016. Ápr. 30, 17:20:42 »
Szinte semmit sem változott az évek alatt, ha csak a néhány ráncot nem rójuk fel neki, de engem nem olyan fából faragtak. :roll: Megértettem, ahogy hallottam, ő is több veszteséget élt át, mint kellene egy shinigaminak, nem való, hogy egy apa eltemesse a gyermekét. Némiképpen megértettem, hogy miért vonult vissza hosszabb időre, mindenki másképpen gyászol. Már az Akadémia alatt sem volt egy élénk, beszédes ember, így sokan észre sem vehetik, mi történik a lelke mélyén. De legalább itt van neki Nade~chancsi és Prüntyőke. :3
Megjegyzésére nem reagáltam, már tudtam róla, hogy Tenkai~kun itt járt, néha jól jön a testőrség. :roll: Arról azonban fogalmam sem volt, miért, hiszen a testőrség nem sérthette meg a birtokhatárt, nem vetett volna ránk túl jó fényt. Az, hogy utána előttem is igyekezett minél jobb színben feltűntetni Yuukent, még inkább gyanússá tette, lévén eddig nem érdeklődött utána. Valamit várhatott érte, mi másért változott volna meg hirtelen a hozzáállása?
Leültem a felkínált helyre, gondolataim egymást kergették, de ebben a pillanatban nem ezzel kellene foglalkoznom. Erre választ fogok kapni, így vagy úgy, valószínűleg előbb, mint azt feltételezni merném. Az, hogy közben elméleteket gyártok, csak azt gátolja, hogy figyeljek a másikra.
- Hehe, ez jó volt! ^w^ - Nevettem el magam, mintha valóban valami hatalmas poén lett volna. Bár legalább viccelődött, ez is valami. :oRemélem nincs miért aggódnom, roppant fiatal, maximum az ifjonti hév égetheti meg, azt meg túléli. :3 – Dőltem hátra a székben, nem voltam feszült, végülis ez egy baráti találkozó… vagy valami olyasmi. – De szerintem pontosan értetted, mire céloztam a kérdésemmel, hiszen tudtommal nem szoktatok összejárni. ^.^
Egy intéssel választottam magamnak a felkínált italok közül egy erős teát, szívesebben ittam volna alkoholt, de belegondolva, hogy Yocchan vár odakint, nem kockáztathattam meg. :/ Miután felszolgálták, óvatosan belekortyoltam, nem is rossz, bár a Shihouin háznak van mit a tejbe aprítania, nem kell olcsó füveket vásárolgatniuk, annyi szent. Plusz itt van a Shiranui ház is alattuk, aminek tagjai a mi kertjeinket is felszerelték, tehát a saját termesztésük is prémiumnak minősül.
Hallgatása meglepett, elvégre a meghívására érkeztem, bár magam is fel kívántam már keresni, még az előtt, hogy Tenkai~kun látogatásáról tudomást szereztem volna. Magam elé bámultam pár másodpercig, a forró tea gőze elmosta az asztal színeit.
- Jól gondolom, hogy nem a rég múlt időkről szeretnél velem fecsegni? – Néztem fel hirtelen, bár hangom nyugodt volt, sejtettem a kérdésre adható választ. – Bár meg kell hagyni, azért az még igazi oktatás volt, nem olyan kímélő, mint a mostani, mintha balett-táncosokat képeznénk ki. :/
Kapitányként neki is volt rálátása az újoncokra, a magam részéről nem voltam elájulva a rengeteg óvintézkedéstől. Például a befogott lidércek, vagy éppen épített ellenfelek, a mi időnkben akkor végezhetett a shinigami, ha túlélte. Aki meghalt, nem volt megfelelő, ennyi. A család, már ha volt, kapott egy gyász lapot, vagy néha annyit sem.
- Egyébként kiváló ez a tea, Yocchan biztos örülne, ha a személyzet megadná neki a teakeverék receptjét, szeret főzőcskézni. ^w^ - Szerencsére nem ételekkel, hanem főzetekkel kísérletezett, minden más inkább katasztrófa volt, mint valódi főzés. :S
Nem gondoltam, hogy sokáig kell majd ilyen semmitmondó társalgást folytatnunk, előbb fog a tárgyra térni, nem olyan mellé beszélős típus. Előbb fogja elveszíteni a türelmét, mint én, annyi bizonyos, lévén órákon keresztül tudok társalogni bármiről, témától függetlenül. :3

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #35 Dátum: 2016. Máj. 08, 20:21:26 »
[Új szelek, régi vitorlák]

Régi színpad, amin új színdarab formálódik. A gondolat valamilyen szinten elégedettséggel töltötte el, minden bizonnyal egy könnyedebb biccentést is megengedett volna magának, amennyiben egyedül van és csupán szemlélője a jelenetsornak. Ugyan kétségtelenül nyűgnek tartotta a különböző összejöveteleken való bájolgást a többi arisztokratával, mindazonáltal mindig is érdekesnek találta a különféle praktikákat, amelyekkel a hatalom játékosai megpróbálták megvezetni egymást vagy akár Őt, magát. Nevetni egy nem túl jó viccen, majd azt bókkal illetni például egy volt ezek közül. Fölényesen elmosolyodott, mintha valóban büszke lenne az elsütött poén által kiváltott reakciókra, mindeközben nem kerülte el a figyelmét a Shuuichi szavai mögött rejlő türelmetlenség, amit egészen egyszerűen a kívánt információk hiánya szült.

- Különös a sors, némelyeket elsodor egymástól, másokat összehoz. Változó időket élünk. – jegyezte meg semlegesen, mialatt újra jobbjába vette kelyhét és nemtörődöm csuklómozdulatokkal megforgatta benne annak tartalmát. – Az elmúlt pár száz év elfelejtette Veled, mit is akarhat egy ifjú, ambiciózus lélek? Hírnevet, kapcsolatokat, hatalmat! Ezek bármelyike megszerezhető önerőből is, szóval értelemszerűen nem ezért keresett meg… - beszéde közben szünetet tartott és kortyolt egyet a gránátalma levéből. – Tenkai-kun egy olyan dologra vágyik, ami véleménye szerint a birtokomban van, s amit úgy vél, Te nem adnál oda Neki: a függetlensége kulcsa. Botor álmokat kerget – egy idealista tévképzetei -, amikhez parasztokból vizionál vazallusokat, ám az ifjonti naivitás mögött némi tudatosság is parázslani látszik. Támogatókat keres, a Négyek vezetői között.

A régmúlt időkről fecsegni? A letűnt korok történései mindig is remek útmutatóként szolgáltak a következő nemzedék számára, ettől függetlenül Yuuken tudta nagyon jól, hogy a múltban az árnyak élnek, kiket megidézni a jövőről szőtt ideák tervezőasztalán felesleges időpocsékolás. Smaragdzöld szemei megvillantak, midőn az oktatás került említésre, vajon mennyit osztott meg a Mizushima-ház sarja az unokatestvérével a korábban felvázolt üzlettel kapcsolatban? Shuuichi ábrázatán nem látszott jele annak, miszerint tudatosan terelte volna a beszélgetés fonalát ebbe az irányba, ráadásul ezt követő megjegyzései szintén az egyszerű csevegés benyomását keltették. Koránt sem akarta lebecsülni a férfit, viszont önkénytelenül is fiatalkori tapasztalataiból épült fel elméjében a róla alkotott kép. Sohasem csinált belőle titkot mennyire kevésre tartja, gúnyos megjegyzéseinek kedvelt célpontja, amit a másik főnemes valamiért baráti élcelődésnek vett mindig is.

- Hogyne, valamelyik szolgáló máris összeírja számára. – hessegette el a kérést baljával, amivel egyidejűleg jelezte is az egyik ajtónállónak az elhangzott feladat teljesítését. – Való igaz, nem a nosztalgia kedvéért hívtalak meg családom hajlékába. Sejtésem szerint elkerülhetetlenül haladunk a káosz felé, a Gotei Juusantai testén máris repedések figyelhetőek meg, egymást érik az árulások, a parancsmegtagadás jelensége szinte mindennapossá vált, a tisztelet és a fegyelem teljes hiánya ütötte fel fejét a shinigamik között. Célom visszaállítani a szervezet egykori dicsőségét, de ehhez megfelelő alapokra van szükségem, s ebben számítok a segítségedre. – némileg előrébb hajolt és könyökével széke karfájára támaszkodva folytatta, ezáltal megteremtve egyfajta belsőségesebb beszélgetés légkörét, a köztük lévő méretes asztal ellenére is. – Legyen akármilyen szívós is a mag, ha fertőzött talajba hullik, elsorvad! Legyen bármennyire is tehetséges egy újonc, a jelenlegi kapitánygárda többségében infantilis bohócokból áll, bármelyikük keze alá kerül, teljesen fals képet kap arról, ami a kötelessége: a Tiszta Lelkek Városának védelme, bármilyen áron! Amit akarok, az a Rokubantai kizárólagossága. Elsőként kívánok értesülni a legjobbakról, azokról, akikben a legnagyobb mértékű potenciál rejlik és élve a taichōi előjogommal, kiválasztani őket, mielőtt ezt bárki más megtehetné vagy akár tudomást szerezhetne róluk.  Mondanom se kell, mindketten profitálnánk a megegyezésből! Hajlandó vagyok a Lélektovábbképző Akadémia fenntartásának költségeiből huszonöt százalékot átvállalni.

Értelmetlennek tűnhetett ekkora összeget felajánlani egy listáért, azonban a Shihōin-ház feje tisztában volt a ténnyel, mennyivel többet számít a minőség a mennyiségnél. Egy esetleges katonai puccs megfékezésénél kétszáz magas lélekenergiával rendelkező, remekül képzett harcos az Onmitsukidōval karöltve kritikus különbséget jelentene. Nem voltak hiú reményei ennek megvalósulásával kapcsolatban, a Negyvenhatok Tanácsának reputációja alacsonyabban leledzett, mint valaha, az öntörvényű katonai és nemesi vezetők előbb-utóbb ráeszmélnek, mennyire kevés félnivalójuk van igazából, s amint ez megtörténik, elsöprik az évezredes rendszert. Pontosabban söpörnék, ha addigra nem épülne egy erős gát, ami ezt megakadályozni hívatott. S amikor a bürokraták reszketnek majd félelmükben, Shihōin Yuuken előlép és vasmarokkal visszakormányozza Soul Society-t a megfelelő útra. Addig viszont sok munka várt még rá, példának okáért a „cselszövők” fejében is el kellett ültetnie a lázadás gondolatának magvát.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Máj. 08, 22:31:26 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Hadnagy

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 18.

Lélekenergia:

60% Complete
91 000 / 100 000

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 57 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #36 Dátum: 2016. Máj. 28, 04:35:06 »

Változókat, de még mennyire. El is felejtettem az Emberek Világában töltött évek alatt, hogy Seireitei mennyire más, bár nem olyan mérhetetlenül sok mindenben, a viszonyokban talán nagyon is. Vannak változatlan dolgok, amik ennyi idő után szinte teljes mértékben ugyanolyanok, mint mikor elmentem, mások viszont visszafordíthatatlanul átalakultak. Tenkai~kun viselkedése némiképpen meglepett már korábban is, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, talán kellene.
Számomra mindig egyértelmű volt, hogy a család szent és sérthetetlen, minden annak alá rendeltetett, minket is beleértve. Szoros kötelék volt minden tag között, legyen az fő-, vagy mellékági, első, vagy sokad unokatestvér. Manapság meg jó volt, ha felismerték egyáltalán egymást, ha véletlenül egy helyiségben tartózkodtak. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmi történhet ilyen rövid idő alatt… vagy csak reméltem, hogy nem? Kicsit mindig álmodoztam arról, hogy minden ugyanolyan, mint mikor elmentem.
- Valóban, nehéz lenne néhány személynél többet felsorolnom azok közül, akiket fiatal korom óta ismerek, és még mindig gyakran beszélünk… - Tulajdonképpen lehet ennek redukálódása az én hibám, lévén kétszáz évre eltűntem, de muszáj volt. :/
Költői kérdésére nem feleltem, szerettem volna felejteni, de az Emberek Világának bürokráciája legalább olyan nyakatekert, mint az itteni nemesek élete. Az pedig semmiben nem különbözik, hogy mit szeretne egy fiatal, szárnyait próbálgató. Repülni, mintha az élet semmi másból nem állna, csak ebből. Mélyet sóhajtottam, gondolhattam volna, hogy valami hasonló lesz a dologban, számítanom kellett volna rá. Már Juunichi örökbefogadását sem vette jó néven, nem olyannak ismertem meg, aki csendben vár, hogy majd csak lesz valami. Persze, a tettvágy kifejezetten jó tulajdonság, örömmel venném, ha kamatoztatná, de a családon belül, nem pedig másik nemesi házakkal karöltve.
- És hogy döntöttél, támogatni szeretnéd? – Kérdeztem csak úgy mellékesen.
Valahogy nem tudtam elképzelni, milyen függetlenségre vágyhat Tenkai~kun? Nem tartottam magam olyasvalakinek, aki a többiek nyakán ül, hogy mit, és miként kellene tenniük. Megközelíthetetlennek sem, úgy véltem, ezt talán mindenekelőtt velem kellett volna megbeszélnie. Mit gondolt, hogy sosem beszélek a többi ház vezetőjével, és ők nem mondják el, hogy mi történt? Mégis milyen fényt vet ránk, hogy a családunk egy tagja a többi főnemesi házzal próbál szövetkezni, a vezetője tudta nélkül? Visszafojtottam csalódottságomat, ennek nem itt van a helye, hanem a saját birtokomon, a házam falai között, ami megőrzi a titkokat a vizslató szemek elől.
Néhány lusta kört írtam le a csészém szélén mutató ujjammal, és oldalra nézve töprengtem. Kívülről talán úgy tűnt, mintha még mindig a régi iskolaéveket kívánnám vissza, fejemben azonban vadul zakatoltak a kerekek. Olyasmiket tudtam meg, amiket legrosszabb rémálmaimban sem vizionáltam, és fogalmam sem volt róla, miként kellene viszonyulnom a dologhoz. Egyrészt megértettem a motivációt, másrészt fel sem tudtam fogni, mi járhat igazából unokaöcsém fejében.
- Kár, pedig mióta tudom, hogy Masa~kun lett a főkapitány, óhatatlanul is muszáj vagyok rákérdezni a régi iskolatársakról, vajon ugyan arra a Masayoshira emlékszünk mindannyian? – Mosolyogtam szélesen, messze kergettem a fojtogatón gyülekező fellegeket.
Ahogy azonban belekezdett mondandójába, magam is előrébb hajoltam, bár nem, mintha bajok lettek volna a hallásommal, de mégiscsak közvetlenebbek lehetünk így. Előtte már-már olyan érzésem volt, mint mikor a halotti tor után a megmaradt rokonok próbálják felosztani a családi vagyont. :/
- Újra divatba hozod a nyilvános korbácsoltatást, vagy hogy gondoltad? – Kulcsoltam össze kezeimet az ölemben. Nem gondoltam egészen komolyan, de a velem szemben ülő férfinél sosem lehetett igazán tudni. :roll: - Hm…
Fontolóra kellett vennem az ajánlatát, lévén nem volt éppen gyalog galopp az Akadémia, és a diákok finanszírozása. A családom évek óta foglalkozott vele, és a negyvenhatok hatalmas támogatásokat küldtek, hiszen az ő érdekük volt leginkább a shinigamik képzése, ugyanakkor a diákok száma hullámzó volt, ahogy a teljesítményük is. Visszadőltem a székbe, miközben azon gondolkoztam, szerepel-e valami a negyvenhatokkal kötött szerződésben, ami ennek gátat szabhatna. A kapitányoknak mindig is voltak előjogaik, nem csak órákat adhattak, de kérhették, hogy kifejezetten hozzájuk kerüljön egy-egy végzett tag.
- Tudod ez nem kivitelezhetetlen, csupán némiképpen bonyolult. Egy-egy diák olyan sokat változik a hat év alatt, lehetetlen megmondani az első szemeszter végén, nem-e hullik ki a negyedikben. – Kezdtem bele lassan. – Negyedikre már kirajzolódik, hogy kik azok, akik már nem fognak lemorzsolódni, közülük érdemes válogatni. De eddigre akár más kapitány is szemet vethet rájuk, bár jelenleg nem tolonganak a tanári állás után. – Némi szünetet tartva kortyoltam egyet a teából, valóban nagyon jó volt. :3 – Ha megfogadsz egy tanácsot, ajánl fel inkább félévente egy-egy külön órát. – Hajoltam ismét közelebb. – Félévente egyszer bejössz, és nem csak neveket kapsz, de magad is megnézheted, mire képesek, ez már csak azért is praktikus, mert némiképp ők is jobban kötődnek valakihez, akivel találkoznak is. Emellett bevetem a protekciómat az Ichibantainál, az általunk küldött beosztásokat mindig szem előtt tartják, és a te kapitányi kérelmeddel együtt bizonyosan hozzád kerülnek az általad kiválasztottak.
Úgy gondoltam, hogy ez így elég ésszerűen hangzik, ráadásul szereznék egy vendégelőadót az Akadémia számára is. *w* Igazából neki is jó, ha láthatja, kik lehetnek érdemesek arra, hogy az osztagában szolgálhassanak. Nekem is megéri, hiszen nincs utólagosan bírálva a döntésem, elvégre Yuuken az edzések alkalmával választotta ki az ifjakat, nemdebár? :roll:
- Ami pedig a profitálást illeti, magam is szerettem volna beszélni veled egy fontos dologról. – Köszörültem meg a torkomat. – Az Amatsuji család régóta a Mizushima ház familiárisa, és hűségük megkérdőjelezhetetlen számomra, ezért úgy döntöttem, hogy köznemesi rangra emelem őket. – Jelentettem ki, hiszen a döntésem végleges volt. – Szeretném, ha a következő nemesi gyűlésen támogatnál ebben, mintegy megpecsételve ezzel mostani megállapodásunkat, és természetesen így a huszonöt százalékot is mérsékelhetjük tizenötre. – Ezzel szerintem kifejezetten nagylelkű voltam, elvégre a saját osztagomnál is előrébb helyeztem a Rokubantait. – Hana~chant is be akarod avatni? - Kérdeztem azért rá, végülis ő volt a hadnagya, ráadásul a Kuchiki ház feje. Bár valószínűleg ő is itt lett volna, ha erről lenne szó, de azért jobb szerettem tudni a részleteket.

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #37 Dátum: 2016. Jún. 03, 17:34:05 »
[Új szelek, régi vitorlák]

- Biztosítottam szimpátiámról az ambícióit illetően. – jelentette ki semlegesen, szája szegletében egy gúnyos mosoly árnyékával. – Őszintén szólva kíváncsivá tett, érdekel mennyire képes érvényesíteni meggyőzési képességeit egy olyan közegben, ahol mindent az érdekek uralnak. Elképzelései meglehetősen unortodox irányból közelítik meg a hatalom kérdését, úgy hiszi, a köznép támogatása elengedhetetlen ahhoz, hogy a Tiszta Lelkek Városában élő nemesség fenntarthassa jelenlegi életszínvonalát és megőrizhesse befolyását Soul Societyben. Természetesen téved, mindazonáltal véleményem szerint erre önmagának kell ráeszmélnie. A tapasztalatok formálják a személyiségünket, s a hibáinkból sokat tanulhatunk, ha képesek vagyunk meglátni a kudarcunk mögött rejlő ok-okozati összefüggést. – nem kerülte el a szőke főnemes figyelmét mennyire kényelmetlenül érinti Shuuichit a tudat, mely szerint házának egyik tagja a tudtán kívül szervezkedik, legalábbis másra nemigen tudta fogni a gyors témaváltást. Normál körülmények között koránt sem engedte volna el ily’ könnyedén a lehetőséget, hogy kellemetlen perceket okozzon a Mizushima-ház fejének, azonban jelenleg alá szándékozta rendelni a szórakozását egy nagyobb cél elérésének, így belement az üres csevejbe. – Fujimoto Masayoshi tökéletes példa arra, amit az előbb felvázoltam. Egyikünk se gondolta – beleértve önmagát is -, miszerint egyszer ilyen magasra fog ívelni a pályája! 

Megadóan tárta szét karjait, mintha a korbácsolás ténylegesen opcióként szolgálna a kívánt hatás elérésében. Fából nem lesz vaskarika, bármennyi fenyítést is mérnek ki rá. A vörös hajú férfi fejtegetését hallgatva szemei némileg összeszűköltek, igencsak nehezére esett elképzelni, hogy valaki, akit felvételi eredményei alapján a legmagasabb osztályba soroltak az évek során kihullik, mivel nem képes elvégezni a képzést. Az Akadémián tanítottak ugyan elméleti tárgyakat, amelyek elsajátításában kevés szerepet játszott az egyén lélekenergiájának nagysága vagy éppen a benne rejtőző harci potenciál, de mivel aktív szolgálata alatt találkozott nem egy ostoba személlyel, kétségei támadtak afelől, hogy nem rugdosnak át a vizsgán olyasvalakit, akiben megvan a lehetőség a shinigamivá válásra. Letette kelyhét az asztalra, majd a feketére lakkozott bambuszfuvolát vette kezei közé, nézegetése közben mérlegelte az elhangzottakat és a lehetőségeit. Életének minden területén célravezetőbbnek tartotta, hogyha valamilyen szinten tartanak tőle, ennek köszönhetően igencsak kevés alkalommal próbálták a bolondját járatni vele. Mindazonáltal nem esett nehezére eljátszani egy olyan szerepet sem, ami pozitív képet festene róla az akadémisták előtt. Félévente egy alkalom nem tűnt túlzottan nagy megerőltetésnek, ámbár valamilyen szinten kifejezetten időpocséklásnak érezte a dolgot. Kötődés… Talán mégse olyan ostoba, mint hittem. – morfondírozott magában, miközben tekintetét visszaemelte beszélgetőpartnere arcára.

- Tisztességes cserének tűnik, drága időmet a protekciódért cserébe. – bólintott végül határozottan, két magas rangú tiszt igénylésének elégnek kellett lennie ahhoz, hogy az Ichibantai a megfelelő helyre ossza az újoncokat. A felvázolt nemesítést megalapozottabbnak vélte, mint amit korábban Tenkai-santól hallott, az Amatsujik a Fonokhoz hasonlóan testőri feladatot végeztek el, az ilyesfajta felemelés nem volt idegen jelenség. – Nem látom okát döntésed megvétózásának, viszont ezzel kétségtelenül nagyobb befolyásra tesznek majd szert, ennek hála pedig Te magad is. Egy kisebb gesztussal, teszem azt, további öt százalék levonásával biztosíthatnánk, érdekeink nem fogják keresztezni egymást. Nevezzük kompenzációnak a teakeverék receptjéért! – ajánlotta könnyedén, felvillantva szabályos fogsorának nagy részét. A kérdést követően vonásai nem változtak meg, de hangjának tónusa némileg metszőbbé vált. – Meg fogja tudni, ha eljön az ideje, feltételezem Ő sem ellenezné, amennyiben a Hatodik Osztagot ismét az „elit” megnevezéssel illetnék. Egyébiránt senkinek sem tartozom elszámolással… Én vagyok a Rokubantai kapitánya!

Kuchiki Hanát a szövetségesének tartotta, ennek ellenére benne se bízott meg feltétel nélkül. Az őrosztagot elsődlegesen önmagához akarta hűségessé tenni, nem véletlenül szivárgott be testőrségének egy része a tagok közé. Kettejük célja megegyezett, ugyanúgy a Seireitei megtisztítását tartották elsődleges prioritásnak. Ám az ehhez szükséges módszerekben, valamint a sikert követő elképzelések területén minden bizonnyal felfedezhetőek eltérések. Tisztelte a nőt az elhivatottsága miatt, aminek eredményeképp nem riadt vissza attól, hogy kihasználja Yuukent a törekvései megvalósításához.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jún. 03, 17:47:51 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Hadnagy

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 18.

Lélekenergia:

60% Complete
91 000 / 100 000

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 57 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #38 Dátum: 2016. Jún. 24, 12:34:09 »

Nagyon oda kellett figyelnem Yuuken milyen szavakat használ, az ördög a részletekben rejtőzik. Ezzel természetesen nem arra céloztam, hogy ő maga lenne az ördög, csupán azt hivatott kifejezni, hogy a szóhasználata azt jelentette, nem különösebben ért egyet Tenkai~kunnal. Egy dolog támogatni az elképzelést, és más magát a kezdeményező készséget. Bár azzal se lenne nagyobb gond, ha Yuuken másként állna ehhez hozzá, azonban lényegesen erősebb módszerekhez kellene nyúlnom, annyi bizonyos.
- Nem mindennapi gondolatai vannak, meg kell hagyni. – Tisztában voltam vele, hogy szabadidejét szívesen tölti Rukongaiban, ahol kétkezi munkával segít az ott élőknek. Úgy gondoltam, hogy idejét itthon is hasznosan üthetné el, de nem tettem szóvá, fiatal, majd rájön, hogy ezzel nem feltétlen éri el, amit szeretne. – Valóban, biztos vagyok benne, hogy gyorsan észre fogja venni, merre vérzik el eme elképzelés, csak azt nem tudom, megérti-e valaha, hogy ez éppen így van rendben. Idealista, és nagyon fiatal, ami nem éppen jó párosítás, főként nemesi körökben forgolódva. – Sóhajtottam, mintha lesújtana a hír, holott számítottam arra, nem baráti csevegésről volt szó. – Nekem jórészt a motivációja érthetetlen. Inkább nyúl a Rukongai lelkek felé, mintha abból kovácsolhatna bármilyen előnyt, tőkét, vagy értékes kapcsolatokat, ahelyett, hogy kamatoztatná az üzleti életben a lelkesedését… - Nyújtóztam aprót a székben, nem az én méretemre szabták ezeket a darabokat. :/
Valóban nem feltételeztünk Masa~kunról semmi ilyet, valaki viszont mégis úgy gondolta, hogy majd ő lesz a legjobb választás. Sokat változhatott abban a kétszáz évben, míg nem voltam itt, bár ez nem nagyon látszott mostani viselkedésén. Még most is kapható volt a kiváló kártya partikra, és a számtalan megivott sake után ugyanúgy fogalma sincs róla, melyik irányba kell haza indulnia…
Úgy tűnt felvetésem nem ütközött azonnali elutasításba, és valóban fontolóra vette, milyen előnyökkel is jár számára ez a csere. Magam sem voltam hátsó szándék híján, elvégre nyílván hívogatóbb egy óraadói állás, ha a Gotei Juusantai magasabb rangú tisztjei azt látják, hogy egy kapitány is bejár tanítani. Néminemű változtatás szükséges volt, de az még inkább, hogy a gyakorlati órákat olyanok tartsák, akik jelenleg is teljesítenek szolgálatot. Ezzel éppen olyan példát mutatnának az Akadémia tanulói számára, amilyen viselkedést a kadétoktól is elvárna az ember.
Hogy hallgattam arról, többeket is szívesen látnék a tanári karban, nem volt véletlen, nyílván nem érezné kivételesnek magát, ha erről tudna. Márpedig ez szükséges ahhoz, hogy még csábítóbb legyen számára a lehetőség. A formula nem sokat változott, mióta elmentem: ha az egót eléggé felpiszkálja az ember, képes úgy alakítani a dolgokat, hogy számára megfelelő legyen.
- Természetes, hogy tisztességes, elvégre nem rövidítenék meg egy öreg barátot! ^w^ - Feleltem széles mosollyal, véletlen sem a korra utalva az öreg jelzővel. Érdekes, hogy milyen kapcsolatok maradnak meg ilyen hosszú távon… érdekek, mindig csak a színtiszta üzlet. – Ráadásul szeretnék néhány változtatást is behozni a modern iskolai rendszerből, amik az Emberek Világában már beváltak. Számtalan dologban fejlődtünk, hála a Juuniibantainak, ideje lenne az oktatásban is kamatoztatni, amit csak lehet. – Elvégre a jövő nemzedékéről lenne szó, vagy mi…
Én sem láttam semmi kivetnivalót az ötletemben, még más nemesi házak szemszögéből sem. Lényeges változásról nincs szó, lévén eddig kisnemesi házként tevékenykedtek, maximum a birtokuk méretét növelném, ha erre igényt tart Yocchan, de az eleve saját terület, nincs hatással másra. Felvetésére felvontam szemöldökömet, majd elmosolyodtam, miközben újabbat kortyoltam a teából. Úgy tűnik a mai nap különösen eredményes lesz. :3
- Azt hittem a korábbi megállapodásunk egyértelműsítette, nem éppen ellentétesek az érdekeink. ^w^ - Dőltem hátra a széken. – Persze megértem, hogy nem feltétlenül tudsz akkora összeget rászánni a támogatásra, egy szűkösebb keretből, így válasszuk a középutat, és legyen tizenkét százalék. – A kerek számok úgyis unalmasak, a csendesebb megjegyzésem pedig valószínűleg oda hat, ahol a legérzékenyebb… a büszkeségére.
A hangulatváltozás egyből érzékelhető volt, nem hittem volna, hogy egy ilyen könnyed kérdés is ekkora hatással lehet. Visszafogtam magam, nehogy megmosolyogjam, inkább újabbat kortyoltam a lassan teljesen elfogyó teából. Érdekesen indult a nap, és úgy tűnik, még érdekesebben fog végződni, már nem is bánom, hogy neki indultam.
- Természetesen, én sem feltételeztem, hogy kérdőre vonna, vagy volna egyáltalán miért. – Hárítottam kedves hangon, nem akartam én felidegesíteni, becsületszavamra! :roll: - A kérdésem inkább annak szólt, a mi kis üzleti beszélgetésünkbe be kívánod-e vonni, vagy úriemberek módjára ez köztünk marad… - Mintha tartanék attól, mit szólnak hozzá. :/
Aztán újabb kérdések ötlöttek fel bennem, a nem rég hallott hírek miatt. A friss értesüléseket Tenkai~kun még nem erősítette meg, a szüleivel sem sikerül beszélnem, de Naomi~chan egyre kerekedő hasa eloszlatta a kétségeket a pletyka hitelességével kapcsolatban. Persze, még mindig lehetett volna más valakinek a porontya, ám amennyire ismertem a közös szolgálat miatt, bizonyosan nem váltogatta a partnereit, akár a fehér neműket.
- Naomi~chanról is beszélt veled Tenkai~kun? – Kérdeztem rá aztán mintegy mellékesen. Nem kért meg rá, hogy járjak közben az ügyében, de mint a család feje, talán mégis meg kellene tennem. – Úgy érzem, hogy a kényes helyzetből adódóan nem kis mértékben a mi feladatunk is tisztázni a dolgokat, nemde? ^w^

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #39 Dátum: 2016. Júl. 08, 16:02:12 »
[Új szelek, régi vitorlák]

- Meglehet, hogy kizárólag abban lát értéket, amit egymaga szerzett meg, s az öröklött előjogok kihasználását a gyengeség és a hozzá nem értés metaforájának tartja. – vonta meg vállát nemtörődöm módon, találgatása kizárólag megérzésein alapult, erről a témáról nem váltottak szót Tenkaijal, Yuuken abban se volt biztos, miszerint a fiú ténylegesen megosztotta volna vele a tevékenységét irányító gondolatokat. – Gondolatmenete ez ügyben nem hibás egészében véve, bár kétségtelenül meg kell tanulnia a leckét, mely szerint nem teszünk különbséget azon faktorok között, amelyek felemelkedésünket segíthetik. Jó tapasztalat a semmiből létrehozni egy gyümölcsöző üzletet, mindazonáltal a nagyobb vagyon megszerzéséhez, illetve annak gyarapításához elengedhetetlen egy olyan méretű alaptőke, amit kizárólag egy főnemesi család tudhat magáénak. Csak pénzből lehet pénzt csinálni! – osztotta meg bölcsességét, habár ezzel a ténnyel feltételezhetőleg a Mizushima-ház vezetője is rendelkezett. – A nemesi körök az elmúlt évszázadok során változáson mentek keresztül, mindenki legyen saját maga eldöntője, előnyére vagy hátrányára. A testi épsége talán nincs közvetlen veszélyben jelenleg, azonban a büszkeségén olyan folt eshet, ami kihatással lehet az egész életére, olyan útra terelheti, ami végül így vagy úgy, de a pusztulásához vezeti majd!

Mindig is kedvelte az ambiciózus lelkeket, lévén személyét is a kielégíthetetlen becsvágy vezérelte, ám amennyiben ez a tulajdonság nem párosult átlagon felüli intelligenciával vagy éppen elképesztő mértékű szerencsével, az illető hamar destruktívvá vált önmaga szempontjából. Azok, akikből hiányzott a racionális mérlegelés képessége, nem sok jóra számíthattak a politika és az üzlet világában. A Juusanbantai kapitánya egyelőre szerencsejátékként fogta fel lavírozgatásait, szinte már-már vakmerő módon vállalt kockázatot, mely viselkedésforma egyáltalán nem tűnt kifizetődőnek. A status quo kényes dolognak számított és annyira balgának a Négy Nagy vezetőinek egyikét sem tartotta, hogy önként, dalolva mondjanak le nehezen megszerzett hatalmukról. Az ifjú taichō nem járhatott sikerrel elképzeléseinek megvalósítása terén, ráadásul a családfő háta mögött történő cselekvéssel még tovább rontotta tulajdon esélyeit, hisz’ Shuuichi vélhetőleg ezután kétszer is meggondolta, megéri-e támogatnia olyasvalakit, aki egyértelműen nem klánjának érdekeit tartotta szem előtt elsődlegesen. A szőke arisztokrata ezt a fajta arcátlanságot keményen megbüntette volna saját birtokának határain belül, viszont ebben a szituációban pártfogói szerepkörben tüntette fel magát, önös céljait szolgálva kamatoztatta egy idealista vágyálmait. Korántsem érezte magában a büszkeséget, egy gyermeket megvezetni nem jelentett számára kihívást.

- Tudom, hogy nem lennél rá képes! – értett egyet mosolyogva, ámbátor szavai nem a bizalom jelei voltak, hanem ténylegesen kételkedett asztalpartnere képességeiben. A folytatást hallva arcára észrevehető értetlenkedés ült ki, nem is próbálta palástolni ezt. – Ugyan milyen tapasztalatokkal rendelkeznek az emberek a démonmágia okítása terén? Esetleg kitaláltak egy jobb módszert a lélekölőkarddal való kapcsolat felvételére? Elismerem, vannak szórakoztató játékszereik, jóllehet felmagasztalni ezeket és úgy tenni, mintha előrébb járnának, fejlettebbek lennének nálunk, ostobaság. Túl sok időt töltöttél közöttük! – szúrt oda, kevés megvetést csempészve hangjába. A következő nonszensz megjegyzés hatására önkénytelenül is felnevetett, elismeréssel adózott a vele szemben ülő férfinak, amiért az rátapintott az egyik gyengepontjára, amivel manipulálni tudták, ha engedte. – Óvatosan, barátom, még a végén megveszek mindent, ami a birtokodban van! Szerencsére nincsenek financiális gondjaink, ettől függetlenül remélem megérted, az elsőként felkínált összeg annak szólt, amit Én megvásárolni akartam, s nem az általad felvázolt elgondolásnak, ami egy kan-nal se ér többet tizenegy százaléknál!

Övé kellett hogy legyen az utolsó szó, önbecsülése egészen egyszerűen nem engedte másképpen. Közömbösen hallgatta a mentegetőzésnek is beillő magyarázatot Kuchiki Hana bevonásával kapcsolatosan, véleménye a legkevésbé sem változott meg. Mindenkinek megvolt a pontos szerepe az általa elképzelt játszmában, a nő része még váratott magára, a színpadon egyelőre a díszletek építésével foglalatoskodott.

- Elvárom a diszkréciódat… - szólalt meg végül tömören, ezzel részéről lezártnak tekintette véleménycseréjük eme fejezetét. A Shiranui-ház irányítójának nevét hallva a megrökönyödés árnyéka suhant keresztül vonásain, amelyek végül a rosszallás kifejezésébe rendeződtek. – Tenkai-san említett egy hölgyeményt, akivel közelebbi ismeretségbe bonyolódott, de nem nevezte meg. A Lélekkirályra, Naomi-san! Mennyire biztosak az értesüléseid?

Kíváncsivá tette, honnan szerzi vajon ismereteit a Juuichibantai hadnagya, hiszen az eddig elhangzottak alapján azt a következtetést vonta le, üzlettársa nincs éppen a helyzet magaslatán, ami az információáramlást illeti. Nem hazudott Shuuichinek, a Tizenharmadik Őrosztag parancsnoka tényleg nem osztotta meg vele egyéjszakás kalandjában partnerének kilétét, noha rájönnie könnyebb volt, mint összeadni két egyjegyű számot.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 08, 16:15:04 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Kuchiki Chihiro

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

6. osztag tisztje

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 2 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Karmazsinvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#677CB5 / / #DA0021


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #40 Dátum: 2017. Júl. 03, 14:07:29 »
[[ Sütögetés ]]

  Lelkesen készülődtem össze, legalább hatszor leellenőriztem, hogy minden benne volt a kosárban, amit Hiroya-aniuéval vetettem meg. Nem akartam még azzal is terhelni Nadeshiko-chant, hogy a hozzávalókat is ő szerezze be a sütögetéshez. Éppen elég, hogy azzal fárasztom, hogy segítsen elsajátítani néhány egyszerű receptet. Mondjuk, talán nem ártott volna egyeztetnem vele ezekről, de nem szerettem volna szolgálatban zavarni őt. Pedig ha szépen megkértem volna Hiroki-aniuét biztosan elvitte volna neki az üzenetemet. Sajnos mindez késő bánat volt, hiszen hamarosan már ott kellett lennem a Shihouin-birtokon. Nem akartam megváratni Nadeshiko-chant.
  Már majdhogynem útrakész voltam, amikor hallottam a közös tér ajtaját elhúzódni. Éppen a cipőmmel foglalatoskodtam, így csupán szemem sarkából láttam Chichiue hosszú ezüstfehér haját.
  – Riri, hová mész? – számon kérő hangjára abbahagytam a lábbelimmel való szöszölést és felegyenesedtem.
  – Nadeshiko-chanhoz – feleltem habozva. – Nem emlékszel? Már több napja meséltem, hogy fogunk találkozni.
  – Ma? 
  – Mint láthatod – zavartan feszengtem. Pótcselekvésként kezembe vettem a megrakott kosarat, miközben azon csodálkoztam mióta van kijőve egy szál a kosarat lefedő kendő virágmintájából. Majd ha hazaérek, mindenképpen megjavítom. 
  – Ma nem jó. – Megütközve kaptam fel a fejemet, számon kérő pillantásom elegendő lehetett, mivel Chichiue szinte rögtön kifejtette a miérteket. – Szeretném, ha megismerkednél valakivel. – Magamban sikítottam. Miért pont most? Miért nem lehet holnap? Nem! Inkább az a kérdés, hogy miért nem volt még elég úgy egyáltalán?
  – Nem fogom emiatt visszavonni a találkozót! – ellenkeztem.
  – Riri! – szavai élesen vágták át a levegőt. Elhallgattam, alsó ajkamra haraptam, hogy egészen biztosan ne szökjön ki a számon egy szó se. A folyosóra nyíló ajtó hangja törte meg a kínos csendet. Mögöttem Hiroki-aniue lépett be, lélekenergiájából biztos voltam ebben. Oh, a lehető legjobbkor érkezett!
  – Hiroki-aniue! – arcomon átfutott a megkönnyebbülés. Átkaroltam bátyám karját, hogy marasztaljam egy kicsit, míg sikerül Chichiuét jobb belátásra bírnom. Csak remélni mertem, hogy érti néma üzenetemet. – Hiroki-aniue a tanúm rá, hogy Nadeshiko-chan nem ér rá másik időpontban! Ő is a 2. osztagban szolgál, ahogyan Aniue. Chichiue, magad is tudod, hogy milyen nehezen kapnak szabadnapot… kérlek!
  Hiroki-aniue csak tanácstalanul állt ahelyett, hogy mondott volna valami megerősítőt. Kétségbeesetten böködtem meg oldalát a könyökömmel, hogy sürgessem. Chichiue menten szétszaggat minket a tekintetével. Kérlek, Aniue, mondj már valamit!
  – Igaza van… – Végre! Büszkén húztam ki magamat, magabiztosan fordultam Chichiue felé. Határozottságom azonban nem tartott ki sokáig, fürkésző pillantása alatt úgy éreztem menten széttör minket.
  – Legyen – adta be végül Chichiue a derekát. Felcsillantak a szemeim, széles mosollyal néztem fel Aniuéra, némán hálálkodtam neki. Ezt követően sarkon is fordultam, majd egyenest az ajtóhoz léptem, mielőtt Chichiue esetleg meggondolná magát. Hiroki-aniue, majd később rendesen is megköszönöm! – Amúgy is van valaki, akit neked szerettem volna bemutatni Hiroki.
  Chichiue bejelentésére megtorpantam, Aniue emiatt nekem jött, úgy szűrtem le, hogy gyorsan kívánt távozni csak éppen az útjában álltam. Hiroki-aniue, nem teheted azt, hogy most olajra lépsz, a végén még engem talál marasztalni Chichiue!
  – Most jut eszembe, milyen sajnálatos, de nem tudok maradni! Én helyettesítem Nadeshiko-sant a szolgálatában. Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Chichiue – hajolt meg Aniue édesapánk felé. Szinte tapintani lehetett Chichiue hűvös lélekenergiáját. Ez sosem volt jó jel, általában azt jelentette, hogy nincs jó kedvében. Merész vagy Aniue.
  – Riri… – csupán annyit éreztem, hogy megfogja a karomat és kihúz a folyosóra, hogy sebtében berántsa mögöttünk az ajtót, ezzel némileg tompítva Chichiue emelt hangját: „Azonnal gyertek vissza!” – szinte zengett tőle az egész kúria. Mindenesetre követtem Aniue példáját azt kockáztatva, hogy vacsora közben Chichiue valószínűleg roppantul háklis lesz ránk. De ég óvjon minket az újabb unalmas kérőktől!
  A Shihouin-birtok kapujában váltak el útjaink. Hiroki-aniue elmondta, hogy valószínűleg ma inkább az osztagszállásokon tölti az éjszakát. Megértem… és kicsit irigylem is, hogy így meg tud húzódni valahol az otthoni kalamajka elől. De ez azt jelenti, hogy megint nem jön haza napokig.
  – Add át üdvözletemet Nadeshiko-sannak – meglepett Aniue kérése.
  – Mármint baráti üdvözleted? – bizonytalanul csengő kérdésemre megtorpant, zavartan vizslattam rá mikor hitetlenkedő arccal visszafordult felém.
  – Riri, ne kezd te is – sóhajtott fel, mire sűrű bocsánatkérésekkel igyekeztem elhessegetni haragját korábbi félreértésem felől. Csak úgy meglepett!
  Valóságos megkönnyebbülés volt betérni a Shihouin-birtokra. A kedves Iijima-san kísért el Nadeshiko-chanhoz, mikor beértünk a rezidenciára és megláttam őt, lelkes mosollyal siettem elé.
  – Nadeshiko-chan! *-* Kérlek, ne haragudj, amiért késve érkeztem – megálltam előtte és kicsit meghajoltam. Mégis én kértem tőle a találkozót, aztán késtem… – Otthon akadt egy kis, nos, probléma. De hoztam hozzávalókat! Remélem, jók lesznek – emeltem fel a kosarat. – Oh, és Hiroki-aniue megkért, hogy adjam át, hogy üdvözöl. Sajnos csak szigorúan baráti módon – elhúztam a számat. Aniue cseppet sem romantikus alkat. – Jaj, meg elhoztam a receptet, amiről meséltem – kerestem elő az emlegetett útmutatót a sütemény elkészítéséhez. Hahaue naplójában találtam, emlékszem, hogy régen sokszor sütött ilyet, ezért szeretném én is megtanulni, hogyan kell elkészíteni. Szeretném meglepni vele Chichiuét. – Ne haragudj, hogy ennyit fecsegek. Mesélj, kérlek! Mi újság veled? Sűrűn kell mostanában szolgálatban lenned?

Karakterlap

Shihouin Nadeshiko

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 200 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 16 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon Seiran

Post szín:
#0087BD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #41 Dátum: 2017. Aug. 31, 23:48:10 »
[[ Sütögetés ]]

Váratlanul ért a napokban az üzenet, amiben Chihiro-chan találkozót kért, noha nem mondhatom, hogy nem örültem neki. Hát még amikor meghallottam a programot. Nem is értem, miért nem töltöttünk még időt a konyhában közösen. Bár lehet köze ahhoz, hogy nem tudtam, érdekelné az ilyesmi. De egyáltalán nem volt ellenemre az ötlet, sőt, azonnal el is küldtem neki az időpontot, mikor vagyok szabad a szolgálatból. Nem teljesen titkolt szándékom volt, hogy egy-két új receptet magam is kipróbáljak, sajnos legutóbbi kirándulásom óta még nem volt alkalmam mindennel kísérletezni, és azt hiszem, nem lenne baj, ha egy kicsit Ryou-chant is megpróbálnám lekenyerezni. Az az érzésem, még mindig neheztel egy kissé azért a legutóbbiért. Pedig ha tudom, hogy alakul a napom, szóltam volna neki előre, Toshizou-san engem is meglepett! És határozottan jól éreztem magam! De ez most részletkérdés. Már nagyon vártam a mai napot.
Az időpont közeledtével egyszerűbb ruhát öltök. Nem volna szerencsés, ha a legszebb kimonoim közül akár csak egynek is baja esne. Nem-nem, a legegyszerűbbet választom erre az alkalomra, hiszen a konyhában tervezünk tevékenykedni – szegény személyzet, remélem, nem felejtettem el Iijima-sannak jelezni, hogy szóljon nekik, számítsanak a mai napon a jelenlétemre és alkalmatlankodásomra. Kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam, hogy még nem neheztelnek rám, amiért időnként bitorlom a konyhájuk egy részét a saját szórakoztatásomra.
A találkánk tervezett idejében sétálok ki az épület teraszára, hogy onnan várhassam a vendégemet. Iijima-san volt olyan kedves, és felajánlotta, hogy bekíséri. Így olyan, mintha semmi dolgom nem lenne. Emiatt kicsit kellemetlenül érzem magam, de annyira nem bánom, hogy nem érzem a hátamban a figyelő tekinteteket, miközben a birtok kapujáig és vissza közlekedek. Szerencse, hogy ettől kisöcsém nevelője előzékenyen megkímélt.
– Örülök, hogy látlak, Chihiro-chan ^-^ – hajolok meg én is, ezen a helyen jobb, ha tényleg ragaszkodom az illemhez. – Nincs semmi baj, ezt a délutánomat eleve így terveztem – próbálom megnyugtatni késését illetően. Bár szerintem nem maradt el túlzottan sokáig, én legalábbis nem érzékeltem az idő ilyen elmúlását. Nem is beszélve arról, hogy ez mindössze baráti találkozó, nem valami tárgyalás, ami miatt aggódnia kellene.
– Add csak, segítek – nyúlok a kosárért, amiben az emlegetett hozzávalók lehetnek, és ha engedi, át is veszem tőle. Azt hiszem, kettőnk közül én inkább edzésben vagyok, és amúgy is zavar, hogy én még semmit nem csináltam ma. Vagy legalább ezért.
– Hiroki-senpai? – a név említésére tagadhatatlanul felderül az arcom. – Kedves tőle. Ha előbb látnád, mint én, én is üdvözlöm ^-^ – mintha valamelyikük említette volna, hogy Senpai is szeret hosszabb időszakokat az osztagban tölteni, akkor is, ha épp nincs kimondottan szolgálatban. Erről nem tudok nyilatkozni, de azt határozottan meg tudnám erősíteni, hogy a szolgálati ideje épp annyira hektikus és sűrű, mint az enyém. Elég sokat vagyunk mind a ketten az osztagban, gyakran váltásban. Ez utóbbit mondjuk sajnálom, szeretek időt tölteni a társaságában.
– A receptet majd megnézzük a konyhában – bólintok a felkészültséget hallva. – Mutatom az utat. Iijima-san, nagyon szépen köszönöm a segítségét – köszönöm meg illendően, amit a mai nap folyamán értem tett. Az utóbbi időben több mindenben is kisegített, így azt hiszem, lassan komolyabban el kellene gondolkodnom, egy egyszerű köszönömön kívül mivel tudnám még honorálni fáradozásait. Nem vagyok benne biztos, hogy Ryou-chan teljesen megbecsüli.
– Oh, igen, elég sokat vagyok az osztagban – helyeselek a kérdésre, már a konyha felé haladva. – Hiroki-senpainál biztos látod, mennyire hektikus tud lenni a beosztásunk. Ryou-chan kicsit nehezebben is viseli, főleg amikor a szabadnapjaink véletlenül se esnek egybe – pedig én is szeretnék több időt tölteni a kisöcsémmel. Szegény, azokkal az állandó síró arcos üzenetekkel csak arra tudok gondolni, hogy nagyon elhanyagoltam. Szeretném majd ezért kiengesztelni egyszer. Remélhetőleg a közeljövőben. Nem akarok erre tíz vagy húsz évet várni, addigra a végén még teljesen összetörik! A síró arcos üzenetekről jut eszembe... – Képzeld, a múltkoriban egy barátom elvitt az Emberek Világába egy édesség kiállításra. Nagyon érdekes program volt, szereztem is pár új receptet. Ha gondolod, azokból is kipróbálhatunk egyet, biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, amihez találunk alapanyagokat – mesélem el röviden, de lelkesen kis kalandomat, és említem meg aprócska hátsó szándékomat. Annyira izgatott vagyok, remélem, mindkettőnknek sikerül valami újat és jót elsajátítania! És persze, hogy a konyhai személyzet nem kap sokkot attól, hogy ezúttal nem csak engem kell elviselniük, hanem egy másik főnemes is tiszteletét teszi a területükön.

Karakterlap

Kuchiki Chihiro

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

6. osztag tisztje

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 2 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Karmazsinvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#677CB5 / / #DA0021


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #42 Dátum: 2017. Szept. 29, 23:31:46 »
[[ Sütögetés ]]

  Picit megkönnyebbülök, ahogy Nadeshiko-chan visszajelzéséből azt szűröm le, valóban nem haragszik, amiért megvárattam. De akkor is, Chichiuénak igazán eszébe juthatott volna máskor kerítőst játszani!
  – Nem szükséges, elbírom, de tényleg! – utasítottam vissza halk nevetéssel az ajánlatát. Szépen is néznék ki, ha nem tudnám elcipelni a konyháig, ha már idáig elhoztam! Persze nem kimondottan viselem jól a fizikai megterhelést, de sosem fogok hozzászokni, hogyha mindig segítenek nekem.
  Mindeközben szerettem volna fél kézzel előhalászni a kosárból az apróságot, amit Nadeshiko-channak hoztam, amiért van oly kedves, hogy foglalkozik velem. Valami igazán gonosz erő munkálkodhatott a levegőben, mert, ahogy visszautasítottam az ajánlatát, rögtön billent lefelé másik kezemből a kosár. Nadeshiko-chan reflexein múlott mindent. Nem hiába szolgált a 2. osztagban, még idő előtt sikerült elkapnia a fonott kosarat. Legszívesebben sírtam volna topaságomon. Bár tudtam, ez nem lenne éppen helyénvaló és csupán kínos helyzetbe sodornám Nadeshiko-chant, de legfőképpen magamat, szóval nyomban elhessegettem ezt az aprócska késztetést. Különben is, teljesen oktalan lenne, hiszen az ügyetlenségem ellenére is sikerült kiszednem a csomagból a kék anyagba tekert apróságot.
  – Köszönöm – motyogtam behúzott nyakkal, mikor Nadeshiko-chan (gyanítom a biztonság kedvéért) magánál tartotta a kosarat. Fáradozásait nem akartam szó nélkül hagyni. Meg hát azért is hálás voltam, hogy elkapta a kosarat, mielőtt az egész tartalma kiborult volna.
  – Természetesen átadom – bólintottam kedves mosollyal. Örültem, hogy előbbi bénaságom felett ilyen hamar eltekintettünk. Félő lett volna, hogy menten elsüllyedek a földben, ha továbbra is terítéken marad. – Bár szerintem te előbb fogsz találkozni vele. Chichiue ugyanis elintézte, hogy minimum egy hétig ne jöjjön haza – sóhajtottam fel. – Állítólag téged ment helyettesíteni. Nem tudom ebből mennyi igaz. Úgy gyanítom, semennyi… – Ilyenkor mindig furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mégis mit csinálhatnak egész pontosan a 2. osztagban. Persze tiszteletben tartottam, hogy ez nem éppen tartozott az osztagon kívüli tisztek orrára, ezért sosem kérdeztem egyikkőjüket sem erről. Gyanítom, csak kellemetlen helyzetbe hoznám őket, és nem szívesen vágyok arra, hogy emiatt füllentsenek nekem.
  A receptet összehajtottam, mikor Nadeshiko-chan jelezte, hogy azzal inkább csak a konyhában foglalatoskodjunk. Igaza is volt, felesleges lett volna itt megbeszélnünk a sütemény részleteit. Főleg, hogy megannyi kérdésem volt hozzá. Azért nincs olyan sűrűn lehetőségünk találkozni a szolgálat mellett. Sajnáltam, mert szívesen beszélgettem Nadeshiko-channal. Vele azért kibeszélhettem olyan dolgokat is, amit Hinata-aneuéval vagy Hana-anesamával nem feltétlen jutna eszembe.
  – Igen? – meglepetten kaptam fel a fejemet Nadeshiko-chan öccséről hallva. – Kicsit megértem Ryouichi-kunt. Mármint… nekem is alkalmanként hiányzik, hogy nem tudok Hiroki-aniuéval hosszabb időket eltölteni a szolgálata mellett. – Bár picit hihetetlennek találtam, hogy Nadeshiko-chan fiatalabbik testvére ilyen gyerekesen viselkedik. Azért kistestvérként igazán megérthetné, hogy a nővérének is van élete. Én legalábbis ezt tartom szem előtt, mikor felmerül bennem az önzőség szikrája. Vajon régen én is ilyen erőszakos voltam? – Tudom, a ti beosztásotok nem olyan, ha szólnak nektek Pokollepkével, akkor mindent eldobva eljöhessetek. De az egység vezetőségével nem tudtok beszélni arról, esetleg megpróbáljanak úgy beosztani titeket, hogy a szabadnapjaitok egy időbe essen? – érdeklődtem óvatosan. Nem voltam biztos abban, hogy nem-e butaság, ami felmerült bennem. Valószínűleg azért vagyok ilyen könnyelmű, mert most Hana-anesama osztagában vagyok és biztos vagyok abban, hogy vele ilyesfélét bármikor meg tudok beszélni. 
  – Oh! Édesség kiállítás? Ilyen is van az Emberek Világában? – meglepetten kaptam fel a kobakomat. Múltkor Seiyától azt volt szerencsém hallani, hogy van delfinsimogatásra lehetőség, most meg egy ilyen kiállítás… Nem is értem, hogy Chichiue miért nem hajlandó elengedni az Emberek Világába még látogatóba sem, mikor ilyen csodálatos dolgok vannak odaát! – Én benne vagyok! És mond csak, kivel mentél? Milyen apropóból? – kíváncsiskodtam. – És milyen volt? Mármint a kiállítás, meg az Emberek Világa! – puhatolóztam még a rendezvényről.
  – Nekem is van valami, amit el szeretnék neked mesélni. Képzeld el Nadeshiko-chan, úgy néz ki, hogy majd én is el fogok látogatni a közeljövőben az Emberek Világába! – avattam be ragyogó szemekkel. – Seiya felajánlotta, hogy elvisz! – ahogy nagy átéléssel elfecsegtem az alábbit, csak utólag döbbentem rá, hogy Nadeshiko-chan nem feltétlenül tudja így névről, hogy kiről beszélek. – A hajdani vőlegény jelöltem – tettem hozzá gyorsan. Szavaimon érezni lehetett az átgondolatlanságot, mely utólag belegondolva igazán furcsa köntöst adott a megfogalmazásomnak. Megköszörültem a torkomat, hogy némi magyarázatot mellékeljek korábbi kijelentéseimhez. – Egy kiskorunkban előre eldöntött házasság volt, mellyel kapcsolatban sikerült megbeszélnünk, hogy egyikünk sem vágyik az esküvőre, kényszerből meg főleg nem. De kellemesen elbeszélgettünk és akkor felmerült, hogy elvinne az Emberek Világába! Elég sok tapasztalata van, mert ez idáig ott élt.
  Örültem, hogy megérkeztünk a konyhához, mert roppantul félresikeredett magyarázatom sem volt éppen remekül megfogalmazva.
  – Szóval milyen süteményreceptet találtál a kiállításon? Tényleg, Nadeshiko-chan, mikor és kitől tanultál meg sütni? Sokszor gondolkodtam már ezen, de valamiért sosem kérdeztem még ezelőtt. – Kérdésemre érdeklődve vártam meg a válaszát, mindeközben azon foglalatoskodtam, hogy kicsomagoljam az anyagból a hajtűt1, melyet Nadeshiko-channak készítettem. Az anyagon hagytam, nyitott tenyérrel nyújtottam felé a felelete után.
  – Hoztam valamit Nadeshiko-chan. Ne haragudj, hogy nem volt időm rendesen becsomagolni. De ezt neked készítettem – kezdtem bele a visszafogott, apró virágmintás hajkiegészítő megmagyarázásába. – Vigyázz vele, mert kicsit éles a vége. Elsősorban a praktikusságra törekedtem. Valami olyasmit próbáltam elkészíteni, ami szolgálatban is hasznodra van. Mármint, feltételeztem, hogy rengeteg ilyen csecsebecséd van neked is a nemesi körökbe. Hiroki-aniue pedig azt mondta, hogy nem igazán alkalmasak a munkakörötökben az efféle kiegészítők. Szóval ezért gondoltam, hogy inkább a hasznosságát veszem alapul, mintsem a külcsínt. Remélem, azért tetszik.
  Sokat ügyködtem az elkészítésével, ugyanis a hagyományos hajbavaló fémjei helyett másik, speciálisabb anyagot használtam fel a váz elkészítésére, melyet kissé élesebbé tudtam faragni. Sajnos a közönséges hajtűk ráadásul nem kimondottan harcra lettek kitalálva, komolyabb alkalmazásuknál elhajlottak, megtörtek, szóval tényleg ügyeltem a strapabíróságára. Meg az is fontos nézőpont volt, hogy ne legyen nehéz és kényelmesen lehessen alkalmazni közelharcban. Hiroki-aniue úgy ítélte, hogy jól sikerült a kiegyensúlyozása. Én annyira nem értettem hozzá, sajnálatos módon a harci tűkről nincs sok tapasztalatom, ezért elhittem neki. Mindössze bízhattam abban, hogy Hiroki-aniuénak igaza volt és Nadeshiko-chan valóban tudja majd használni, amikor szükségesnek érzi.

1 Illusztráció (link)

Karakterlap

Shihouin Nadeshiko

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 200 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 16 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon Seiran

Post szín:
#0087BD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #43 Dátum: 2018. Febr. 28, 21:19:27 »
[[ Sütögetés ]]

Kicsit sajnálom, hogy Chihiro-chan visszautasítja a segítséget. Így olyan, mintha én egész nap a lábamat lógatnám, és nem csinálnék semmit. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire a lényem részévé vált a majdnem mindannapos szolgálat. Egyszerűen nem érzem magam teljesnek, ha akár csak egy napomból is kimarad a fizikai megterhelés. De persze, igyekszem tiszteletben tartani Chihiro-chan óhaját. Mindaddig, míg el nem billen a kosárral. Még éppen idejében sikerül elkapnom, és így magamhoz venni a hozzávalókkal teli kelléket.
– Azt hiszem, így mégiscsak biztosabb ^^” – mosolygok zavartan, amiért inkább magamnál tartanám a holmit. Igazság szerint kissé meg is lepett a súlyával, nem gondoltam volna, hogy ekkora nehezéket elbír. Még így sem megterhelő, legalábbis számomra, neki viszont talán egy kicsit nehéz lehetett. Nem csoda, hogy a fél kezes mutatványban elbillent nála. A köszönetre csak mosolygok. Cipelte már ezt a kosarat eleget, ideje, hogy én is kivegyem a részem a feladatokból.
– Hát, szerintem mára nem ő volt beosztva helyettem – kuncogok halkan a trükkre, majd mutatóujjam a szám elé emelem. – De ez maradjon köztünk. Mi történt, hogy Senpai elmenekült hazulról? – kíváncsiskodok egy kicsit azért. Tényleg érdekelne, Hiroki-senpai miért érzi jobban magát az osztagban oly gyakran, mint a testvérei társaságában. Nekem így is bűntudatom van, hogy nem járok annyit haza, mint szeretnék, vagy mint Ryou-chan szeretné. Ha csak arra gondolok, mennyit van egyedül nélkülem... Bár a cicusok azért elég jó társaságnak számítanak, engem legalábbis mindig felvidítanak, ha egy kicsit fáradtabban érek haza.
– Én sem mondhatom, hogy nem értem. Nem könnyíti a testvéri programok szervezését, hogy mindketten ugyanannál az osztagnál szolgálunk – válaszolok annyit, amennyit még lehetséges. Chihiro-chan felvetésére kicsit megrázom a fejem. – Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Az osztag egyezik, de az osztag belső egységei nem. Azoknak pedig elsősorban a saját működésüket és a feladataik megfelelő kiosztását kell szem előtt tartaniuk – én is szolgáltam valaha Ryou-chan egységénél. Kicsit hiányzik is az az időszak, amikor Toshizou-san volt a felettesem ott. Néha kedvem lenne visszatérni abba az időbe. Tudom, hogy ez önző dolog, ahogy azt is, hogy Seirannal valószínűleg meg tudnám beszélni azt is, hogy elengedjen, amikor az öcsémnek szabadnapja van, de egész egyszerűen nem szeretnék visszaélni a helyzetemmel. Vagy azzal, hogy mióta ismerjük egymást. A szolgálatban én vagyok a beosztott és ehhez tartom is magam.
– Igen van, és fantasztikus! – mesélem Chihiro-channak az édesség kiállításról, amit meglátogattam. – Állítólag gasztronómiai is van, majd azt is nagyon szeretném meglátogatni – teszem még hozzá, amint eszembe jut, mit mondott Toshizou-san az Emberek Világában lévő programokról. Ha tényleg majdnem mindennek csinálnak ilyen kiállításokat, egészen sokfélét össze tudnék szedni, amit megnéznék. – Toshizou-san vitt el, azt mondta, szükségem van kikapcsolódásra. Igaza volt. A kiállítás pedig fantasztikus volt, mint egy valóra vált álom! Még egy-két napig vidáman el tudtam volna ott lenni. De kaptam ígéretet legközelebbre is – ez utóbbit cinkos kacsintással, halkan teszem már csak hozzá. Nem szeretném, ha innentől kezdve a teljes testőrség a sarkamban lenne, és elhárítaná a szórakozás lehetőségét, mielőtt még esélyem lenne egyáltalán elindulni.
– Ez nagyszerű hír! Végre elengednek? – kérdezem azonnal az újság hallatán, azonban a név hallatán megakadok. – Seiya? – nagyon haloványan dereng egy név a régmúltból, azonban nem vagyok benne biztos, hogy ez az a személy, akire gondolok. Mármint, az elmúlt száz és valahány évben egy szót sem hallottam róla. Ezért nem gondolnám, hogy jó személyre gondolok. A magyarázat mindenesetre valamelyest helyrerakja a képet, bár nem mondom, párszor majdnem tátva marad a szám tőle, akármennyire nem elegáns, vagy főnemeshez méltó. – Igen érdekes a kapcsolatotok... – bár nem gondolnám, hogy ne lenne fontos ennek a Seiyának Chihiro-chan, ha csak így felajánlotta, hogy elviszi az Emberek Világába... Ami akár csapda is lehet! Azt hiszem, kezdek túl sok időt az osztagban tölteni, ha ennyire paranoiás vagyok.
Szerencsére Chihiro-chan kérdése hamar eltereli a figyelmem a saját üldözési mániámról. A válaszadás előtt leteszem a kosarat, és az immár sajátomnak is betudható kis sarokhoz megyek a konyhában, hogy elővegyem az Emberek Világából magammal hozott könyvet.
– Ilyeneket! Modern receptek, és klasszikusok újraértelmezései. Majd választunk egyet közösen kipróbálni? Nekem még nem volt alkalmam egyet sem tesztelni – magyarázom, és ha szeretné, odaadom neki a könyvet, hogy megnézhesse. Képek is vannak benne illusztrációnak, majdnem mindegyik oldalon. Ha nem kéri, leteszem a közelbe, hogy bármikor meglegyen. – Iijima-san és páran a személyzetből segítettek, de igazából önszorgalomból. Saját hobbi és érdeklődés – mosolygok Chihiro-chanra a kérdés után. Tényleg nem szokványos dolog, hogy főnemesként a shinigami szívesen töltsön huzamosabb időt a konyhában, de szerintem nagyon hasznos szabadidős tevékenység.
Őszinte meglepettséggel szemlélem a felém nyújtott ékszert. Óvatosan emelem le az anyagról, hogy kézben fogva is megszemlélhessem. Azonnal feltűnik, hogy kanzashihoz képest páratlan egyensúllyal rendelkezik. A történetet hallva pedig nagyon is meg vagyok hatva.
– Gyönyörű lett, Chihiro-chan! Igazán remekül van kiegyensúlyozva. Felpróbálhatom most? – kérek engedélyt, hogy már a mostani főzőcskénk alatt is a hajamba tűzhessem a kiegészítőt. Tényleg nagyon hasznosnak tűnik. – Megölelhetlek? Vagy hogy tudom meghálálni? – kérdezem meghatottan, még mindig a kiegészítő szépségén és praktikusságán elmélkedve. Azt hiszem, ennél szebb ajándékot mostanában nem is kaphattam volna. Hacsak a kirándulást nem számítjuk annak.
– Megnézzük a recepted? - kérdezem ezek után kíváncsian. Biztos vagyok benne, hogy nem olyan bonyolult recept, vagy ha mégis okozna meglepetést, együtt kitalálunk valamit, hogy működjön.

Karakterlap

Kuchiki Chihiro

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

6. osztag tisztje

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 2 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Karmazsinvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#677CB5 / / #DA0021


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Shihouin-birtok
« Válasz #44 Dátum: 2018. Máj. 02, 21:00:21 »
[[ Sütögetés ]]

  Nadeshiko-chan válaszára felszusszantam. Sejtettem, hogy Hiroki-aniue nem őt ment helyettesíteni, de most, hogy így meg is erősített benne, keserűbb érzést hagyott maga után.
  – Chichiue történt – kezdtem bele a történetbe mély sóhaj kíséretében. – Megint rájött a kerítősdi, azt hiszem túl sok időt volt Shijaku-ojiuéval. És mivel nálam nem járt sikerrel, mert veled van találkám, Hiroki-aniuét is betámadta a témával. Hiroki-aniue pedig egyáltalán nem szereti, ha ezzel piszkálja Chichiue. Amit megértek… Ki akarná összekötni az életét egy vadidegennel vagy egy olyan személlyel, akivel egyszer találkozott? Öt perc alatt nem dőlnek el az érzelmek – elhúztam a számat szavaim során. Olyan, hogy első látásra szerelem csak a mesékben létezik! – Szóval, ilyenkor Hiroki-aniue úgy kezeli általában a helyzetet, hogy elmegy szolgálatba és jó darabig nem látjuk. Kicsit zavaró, hogy ennyi ideig távol van, de Chichiue nem tanul az esetből… vagy csak nem akarja észrevenni. Nem tudom. – Igyekeztem megfelelni a miérteket Nadeshiko-channak. Sajnos válaszommal eléggé sok panaszt elejtettem, pedig nem volt szándékos. A legkevésbé sem akart Nadeshiko-chant ezzel terhelni.
  – Szóval semmi mód nincs arra, hogy egyeztess ezzel kapcsolatban valamelyik egység vezetővel? – kérdeztem rá óvatosan a hallottak alapján. – Sajnálom, hogy nem ilyen rugalmasak a 2. osztagnál. – Biztosan nem lehet egyszerű ezek alapján megoldaniuk a kistestvérével, hogy sűrűbben találkozhassanak. – Nadeshiko-chan, azt megkérdezhetem, hogy Hiroki-aniue milyen szolgálatban? Persze ha nem beszélhetsz róla azt is megértem! Csak így még sosem láttam miképpen viselkedik az egységében és kíváncsi vagyok rá.
  Örömmel hallgattam végig Nadeshiko-chan beszámolóját. A hangjából egyértelmű volt, hogy remekül érezhette magát az Emberek Világában. 
  – Ohh… Mármint Toshizou-san alatt Meiou Toshizou-sanra gondolsz? Mindegy is, nagyon rendes tőle! – mosolyogtam meg, hogy így elhívták odaát egy kis kirándulásra. Meg aztán az nagy kedvességre vall, hogyha észrevette Nadeshiko-chan túlterheltségét. – Biztos nagyon jó lehetett! Most irigyellek egy kicsit – sóhajtottam fel. Már alig vártam, hogy én is végre körülnézhessek odaát!
  – Nem egészen elengedtek… – kicsit zavartan avattam be a részletekbe. Valójában Chichiue nem igazán lelkesedett az ötletért, pedig eddig csak megemlítve lett neki. De miután már szinte az egész család bejárta az Emberek Világát, egy apró körülnézést nem sajnálhat tőlem. – Mit értesz érdekes alatt? – homlokomat ráncolva vizslattam Nadeshiko-chan felé. Persze, nem volt mindennapi a dolog, de ha nincsen meghintve a nemesi mizériával, akkor egyszerűen csak távoli unokatestvérek vagyunk.
  – Szívesen kipróbálok belőle egy receptet! De úgy lenne igazságos, ha azt te választanád ki, hiszen én hoztam elkészítési útmutatót – feleltem bólintva, miközben átvettem a könyvet, melyet Nadeshiko-chan felém tartott. Kíváncsi voltam, szóval fellapoztam. Ugyan nem olvastam bele, de már a képek alapján is akadt belőle sok-sok érdekesség, amit örömmel megkóstolnék. De mielőtt nagyon belemerültem volna az áttanulmányozásába, félrehelyeztem a pultra, hogy az ajándékot ne felejtsem el odaadni Nadeshiko-channak.
  – Elképesztő, hogy magadtól megtanultál ilyesmit – mondtam elhűltem. Rendkívül meglepett a válasszal. Én a kézügyesség ellenére se boldogultam a konyhában. Pedig számtalanszor megpróbálkoztam vele!
  Kíváncsian lestem Nadeshiko-chan reakcióját az ékszerre. Remélem fog tetszeni neki és nem estem túlzásokba vele.
  – Nyugodtan! Örülök, ha tetszik, és szívesen viseled! – mondtam lelkesen. – Segítsek felrakni? – ajánlottam fel a segítségemet. Ha igényt tartott rá örömmel libbentem oda, hogy feltűzzem vele a haját. Természetesen nagy odafigyeléssel a tű élessége miatt. Meg ha rám bízta, arra is törekedtem, hogy minél kevésbé legyen majd útban a haja a sütögetés alatt.
  – Igazából amolyan „köszönöm” ajándéknak készítettem – feleltem zavart nevetéssel. – Szóval nem szükséges ezért hálálkodnod. De Nadeshiko-chan! Az ölelésért nem kell engedélyt kérned! – kuncogtam el magamat szavaim végén. – Barátok vagyunk, baráti körben pedig ez normális. – Legalábbis remélem, nem csak én tekintettem így a kapcsolatunkra.
  – Ohh, persze! – gyorsan előkerestem a kosárból a recept leírását, majd odanyújtottam Nadeshiko-channak. – Ez lenne az! Nyugodtan szólj, ha nem tudsz elolvasni valamit. Eléggé régi – fűztem hozzá gyorsan. A recept állítólag valamiféle teasütik elkészítését taglalta. Emlékeztem, hogy kiskoromban Hahaue szolgált fel nekünk teákhoz apró sütiket. De a leírásból sajnos nem tudtam beazonosítani vajon melyik lehet az. – Mit gondolsz, meg tudjuk csinálni? Hoztam mindenféle hozzávalót, amelyekről úgy gondoltam elkélhet a leírás alapján – engedtem oda Nadeshiko-chant a kosárhoz, hogy bátran megnézhesse miket hoztam magammal. Ő itt a szakértő, szóval ő mégiscsak jobban ért hozzá, hogy mi kellhet bele.
  – Miben és hogy tudok segíteni? – kérdeztem elszántan, miután szemrevételezte a receptet. Nem terveztem kivonni magam a feladat alól. Igenis, ki akartam venni a részemet én is! Odahaza ez nem ment volna ilyen könnyedén. Ott valószínűleg azt mondták volna, hogy adjam oda a receptet és megcsinálják helyettem. Ezt nem akartam! Nem hiába kerestem fel ezzel Nadeshiko-chant… Szerettem volna mindenképpen megtanulni, hogyan kell elkészíteni a süteményt.