Szerző Téma: Hadnagyi iroda  (Megtekintve 1527 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Yamasaki Shizuka

Kaijin

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai Fukutaichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 400 / 45 000

Hozzászólások: 65

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 21 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Yamasaki Shizuo

Post szín:
#FF7F00/#FFA500


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hadnagyi iroda
« Dátum: 2014. Júl. 05, 10:14:55 »
Hadnagyi iroda
A titkok kamrája

Kívülről egyszerűnek, és átlagosnak tűnik. A tolóajtó külső fele mentes mindenféle cicomától. A fal egyszerű, fehér színűre van festve. Méreteit tekintve átlagos, ám a bútorok miatt nagyobbnak tűnik. Az irodaasztal közvetlenül az ablak előtt, az ajtóval szemben található, két oldalán egy-egy kényelmes székkel, hogy az esetleges vendég is leülhessen. Az íróasztal mellet egy kis könyvespolc áll, melyen csak néhány könyv árválkodik, ugyanis a szekrénynek egész más szerepe van. A szekrény mögött rejlik Shizuka „valódi irodája”, amolyan titkos hely, melyet csak a Kapitány és néhány tiszt ismer. Az egyik könyv elmozdításával nyílik.
Odabent a fal a narancssárga és a sárga összes színében pompázik, valamint temérdek matrica van felragasztva a falra, süteményekről, és jóképű pasikról. Lámpa helyett egy kisebb diszkógömb függ a plafonon. Háromféle hűtő foglal helyet egymás mellett, az ajtó melletti oldalon. Ülőhelyként pedig néhány stílusos, nagyméretű párna szolgál. A titkos szoba közepén egy kerek dohányzóasztal áll, melyen a sokféle édességen kívül, néhány Emberek Világából hozott magazin és pár poszter található.

(click to show/hide)

Karakterlap

Yamasaki Shizuka

Kaijin

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai Fukutaichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 400 / 45 000

Hozzászólások: 65

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 21 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Yamasaki Shizuo

Post szín:
#FF7F00/#FFA500


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 10, 19:15:32 »
Csicsi vigyázz!
A rajzszögeim TT_TT

Mintha elvesztettem volna Csicsit egy pillanatra. A hangom, mintha nem érne el hozzá, olyan mintha egy másik világban lenne hirtelen. Arcomról lehervad a mosoly.
- Csicsi mi történt? Jól vagy? – Kérdezem kissé aggódva. Mikor megszédül, utána kapok, nehogy a földre essen, de szerencsére nincs rá szükség, hogy felmossam a padlóról. Végre válaszol a kérdésemre.
- Te jó ég Csicsi a kezed! – Kiáltok fel, mikor meglátom, hogy kézfeje sünné avanzsálódott… - Kicsit jobban is odafigyelhetnél, most hogy fogom használni a színes rajztűimet? – Bár még nem döntöttem el, mikor vagy mire, de így véresen most mit kezdjek velük?
- Mattaku…. – Sóhajtok fel, miközben Csicsit leültetem az egyik székre, a másikat pedig közvetlenül elé húzom. Előkeresem a fiókból az elsősegélydobozt és azzal kezemben ülök le Csicsivel szemben.
- Ha ilyen szétszórt leszel, akkor visszavonom az ajánlásodat! – Mondom félig fenyegető fékig viccelődő hangnemben, de mikor látom, hogy Csicsi milyen letörten néz maga elé… - Ne nézz már így, csak vicceltem! – Sóhajtok egyet tettetett idegességgel, majd megragadom Csicsi kezét és kézfejemre fektetem, miközben szabad kezemmel elkezdem kiszedni a kis szögeket. Hirtelen mozdulatokat használok, hogy ne fájjon neki annyira.
Ha esetleg fel-felszisszen, nem mulasztom el megemlíteni, hogy milyen kislány, és hogy ha így nyávog, akkor el se tudom képzelni milyen férj lesz belőle... Papucs… Különben is tudtommal egy keigun parancsnok sem halt bele pár rajzszögbe. Mikor az utolsó tűt is eltávolítom, lefertőtlenítem és bekötözöm egy fáslival.
- Különben sem értem, miért vágsz ilyen fancsali fejet. A tetkóid felvarrásánál sokkal többször szúrtak beléd tűt.. Egy kicsit ellentmondásos nem gondolod? – Mondatom végére valahogy hangvételem egészen megváltozik. Ryouichi keze az enyémben marad. és csak nézek a bekötött kézre. Nem lehet megmondani arcomról, hogy mi történt. Ráharapok alsó ajkamra.
- Ryouichi Különös, hogy a teljes nevén szólítom, de valahogy ez szökik ki a számon… - Nagyon régóta vagy a legkedvesebb barátom… Úgy érzem, hogy melletted lehetek őszinte az érzéseimmel kapcsolatban, és nem muszáj, másnak mutatkoznom, mint aki vagyok… Ezt köszönöm… - Sóhajtok egyet. A levegő valahogy akadozva távozik a tüdőmből. – Szükségem van valakire, aki meghallgat. – Nehezen kezdek bele következő mondatomba. Kissé sajnálom, hogy ilyenekkel traktálom szegényt. De úgy érzem, ha nem mondom el valakinek, akkor felrobbanok.
– Az elmúlt hét elég kemény volt számomra. – Közben elengedem a kezét, nehogy azt higgye, el akarom venni… - Összevesztem a kapitányommal, de nem hiszem, hogy a kapcsolatunkat rendbe lehet hozni. Mindig is problémás voltam ezt te is tudod, és ezt Kagami-san nem vette jó néven, amit pedig egy hete tettem megbocsájthatatlan… - Két copfom eltakarja arcom nagy részét, ami nem is baj. Nem akarom, hogy lássa milyen fancsali képet vágok. – A hadnagytársam.. Mei, akit megismerkedésünk óta úgy szeretek, mintha a testvérem lenne, is megbántottam a viselkedésemmel. Kívülről ugyan olyan, mintha minden rendben lenne kettőnk között, de erről azóta sem beszéltünk. – Felnézek, azon se lepődnék meg, ha ezzel elüldöztem volna szerencsétlen, ehelyett még mindig előttem ül és figyelmesen hallgatja a mondanivalómat. Nincs megállás, ha elkezdtem, akkor befejezem.
- Shizuo… - Elcsuklik a hangom. Elfordítom a fejemet egy pillanatra, hogy ismét összeszedjem lélekjelenlétem. – A bátyám a napokban megjelent a társalgóban. – Hangom és testem is egyaránt remeg. – Kiderült… hogy – egy hatalmasat nyelek, s kezemmel megtörlöm az egyik szememet… - …már régóta a kidoshuu tagja, és pontosan tudta, hogy én is shinigami lettem, de nem keresett meg egészen idáig. Utált engem igaz. Gyűlölt amiért megkeserítettem az életét. Még mindig épp azzal a mosollyal néz rám, mint kiskoromban, de most csak a fájdalmat látom a szemében. – Kissé ingerülté válok, hiszen bánatom és tehetetlenségem nem tudom hogyan levezetni.
- Ryouchi te gyűlölsz engem? – Még saját magam számára is váratlan a kérdés.  Mintha nem lennék ura annak, amit mondok. Könyörgök, ha kell, hazudj, de ne mond hogy utálsz…

(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Date Muneji

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 450 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Viharkék (szél elemi)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#DC143C (crimson) // #FBD46B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 10, 19:16:29 »
Olyan vagy, mint egy földre szállt angyalboszorkány

Bár életem legnagyobb vágya, hogy Shizukát mosolyogni lássam, valahogy ebben a pillanatban képtelennek éreztem magamat erre. Főleg Shi-chan kétségbeesett arcát látván, mely kezemmel történt balesett miatt hozakodott elő. Összeszorult mellkasom, hogy mennyire szívén viseli ezt az apró semmiséget, hiszen valójában nem éreztem fájdalmat, inkább mellkasom vált egyre nehezebbé, de ezt nem akartam elmondani neki. Hiszen végül is az én hibám volt, hogy rossz levelet adtam át neki és így teljesen félreértette a helyzetet. De mégis, hogy magyarázhatnám meg neki? Olyan lelkes volt és most azt a szép mosolyt is letöröltem arcáról viselkedésemmel. Én ostoba!
Engedelmesen ültem le a székre és viseltem el minden, ajkait elhagyó szigorú szavait, csendben tűrve, hogy le szeretné ápolni kezemet, mely ugyan semmiség. Jól esett törődése, még ha úgy is éreztem, szívem apró darabokra tört, mint egy üvegváza. 
- Áú, Shi-chan ez fáj – adok hangot a durva bánásmódnak, megpróbálván ezzel gondterheltségét elhessegetni. - K-kislány? Kikérem magamnak, nem én hagytam a rajztűket szanaszét! Milyen feleség lesz így belőled, ha nem tartasz rendet? ˇ^ˇ – fennhordott orral reagálok lekicsinylő szavaira, ráhárítva apró balesetemet, mely részben igaz is volt… De belegondolni se akartam, hogy mégis ki lenne az, aki elnyerné Shizuka kezét, ha nem én. Azonban Shi-chan lehidal az okos érvével. Kissé zavartan pillantok oldalra, elhúzott szájjal, a tetkókat illetően. Összeszorult a gyomrom, ahogy visszagondoltam a régi időkre, mikor el-eldicsekedtem egy-egy újabb szerzeményemmel Shizukának, köztük a testemen egyre gyarapodó tetoválásokkal.
- Ne irigykedj, már mondtam, hogyha szeretnél tetkót, csak kérned kell, van egy jó ismerősöm, aki… – már éppen felvágtam volna a tetkó szalonnal, ahova magam is járok, mikor Shi-chan furcsán lejtő hangjára pillantok fel, mellyel nevemen, mármint egész keresztnevemen szólít meg. Szavaimat berekesztve, homlokráncolva pillantok az irányába. Szívem hevesen kezd el dobogni, csak… csak nem? Most fogja bevallani érzelmeit, amit irántam érezz, ha már én ilyen rémesen elszúrtam? Ő fog k-kezdeményezni? :O.O:
Kiszáradt torokkal, nagyra nyílt szemekkel nézem Shi-chan arcát, koncentrálva minden egyes szavára, mely lassacskán visszaadja szárnyaimat, mellyel visszatérhetek a rózsaszín fellegek közé, kéz a kézben vele, ahol együtt szárnyalva alakíthatunk közös jövőt, amikor kiejtett szavai egyértelművé tették számomra, hogy tévedtem. Bár bántott a dolog, mikor elengedte ellátott kezemet nem nyúltam kacsójáért, némán hallgattam mondanivalóját. Bűntudatom volt, ahogy csak belegondoltam, mit szerettem volna ráerőltetni, miközben megosztja velem, mennyi minden nyomja a lelkét. Szívem egyre nehezebben ver mellkasomban, ahogy hajtincsei mögé rejtett szomorú vonásait kell figyelnem. Nem akarom félbeszakítani, hiszen gondunk szavakban való megformálása az első lépés a lelki gyógyulás felé. Úh, de furcsa, hogy Iijima szavai jutnak eszembe ilyenkor, pont most!
Gondolatban megrázom a fejemet, ezúttal csak Shi-chanra akarok figyelni, és minden erőmmel azon lenni, hogy kellő támogatást nyújtsak neki ebben a helyzetben, úgy, ahogy régen ő is tette, mikor én voltam hasonló helyzetben.
- Shizuka – hajtincseit óvatosan félrevezetem kézfejemmel az útból, hogy az általuk elrejtett könnyeket hüvelykujjammal letöröljem arcáról. Bár csupán az időt húztam a megfelelő szavak megformálására, végül hagytam, hogy szívem beszéljen helyettem.
- Sosem gyűlölnélek téged Shizuka – halvány mosolyommal igyekszek erőt adni megtört lelkének. - Semmi okot nem adtál erre, több éve ismerlek és ez idő alatt megtapasztaltam szélsőséges személyiségedet. Biztos vagyok benne, hogy hadnagytársad és felettesed is ugyan úgy ismerik ezt az énedet, így meg fognak bocsájtani, hiszen neked csupán csak több idő kell. Én tudom, hogy nem azért bántottad meg őket, mert meg akartad. Te egyszerűen őszinte vagy, ami nagyon nemes tulajdonság – teszem hozzá. A testvérét illetően is szerettem volna mondani valamit, ahogy elmémben lassacskán összeraktam a képet. Emlékeztem a Kidoushuuban töltött éveim alatt megismert Yamasakira, ki újonc volt, mikor elhagytam az osztagot. Bár eleinte csak azt hittem, hogy névrokonok, most, hogy tudom, többek ennél neheztelni kezdtem a srácra. Némi irigység is felhevült bennem, hiszen tisztán rémlett, mekkora áhítattal beszélt róla mindig Shi-chan. És egy ilyen ember nem érdemel ekkora szeretett…
- Ami a bátyádat illeti, annál szorosabb kapcsolat, mint a testvéri kötelék, nem létezik, ezt tapasztalatból mondom – emelem fel Shi-chan arcát, hogy a szemeibe nézhessek. S bár fájt, hogy egy olyan alak pártját kell fognom, aki könnyeket csalt tettével a számomra egyik legkedvesebb személy arcára… mégis… ez tűnt a leghelyesebb lépésnek.
- Örülök, hogy ezeket nekem mondtad el, Shizuka – ereszkedek fél térdre előtte, hogy nagyjából egy magasságban legyünk, s átölelem, gyöngéden ringatva, fejét simogatva, hogy megnyugodjon. - Mondd, van valami kívánságod, amiben segíthetnék, mint a legjobb… – mély levegőt veszek. - barátod? – lehunyom szemeimet. Ebben a helyzetben talán ez a legjobb, hogy nem kérek tőle többet. Már a kapcsolatunk eme szintje is már majdnem tökéletes számomra, olyan megkönnyebbülés, hogy nem utál, és engem tart elég fontosnak arra, hogy megossza lelkének sebeit. Mégis, olyan nehéz cipelnem ezt a terhet, a szívemet, mely nem képes elfogadni ezt, nem elégszik meg ennyivel…

Karakterlap

Yamasaki Shizuka

Kaijin

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai Fukutaichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 400 / 45 000

Hozzászólások: 65

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 21 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Yamasaki Shizuo

Post szín:
#FF7F00/#FFA500


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 10, 19:17:47 »
A süti mindent megold!
Boldogsághormont a népnek

Szavai különös melegséggel töltik el a szívemet. Ha gyorsan kéne meghatároznom, azt mondanám, ilyen érzés mikor Shizuoval beszélek, de ez mégsem egészen fedi a valóságot. Valami a szívem legmélyén más… Mintha kisütne a nap a lelkemben és kivirágozna odabent. Kedves szavai, megértő hangja. Kellemes, mély, mégis lágy és óvatos. Hát ilyen érzés ha a az embernek van egy legjobb barátja. A báty szó hallatán erősen kapaszkodok meg saját térdemben, mereven tartva felvont vállaimat. Érzem, ahogy az első könnycsepp legördül a szememen, majd megremegek az erőlködéstől, hogy visszafojtsam hangjaimat.
„Én örülök, hogy meghallgattál” próbálnám viszonozni a kedvességet, de egyszerűen nem tudok megszólalni. Hacsak megpróbálnám kinyitni a számít, nem tudnám tovább visszafojtani a hangomat. Két kezemet az arcom elé teszem, hogy elrejtsem. Borzasztóan szégyellem magam, azért ahogy most kinézek. Kellemes melegség öleli át a testem, ahogy két kar fonódik össze körülöttem. Azonnal a testvéremre gondolok. Régen gyakran vigasztalt éppen így, letérdelve és átölelve engem… réges-régen… Shizuo…
Egy pár pillanatig hagyom magam elveszni ebben az emlékképben. Mikor felnézek egy másodpercre nem is Csicsit látom magam előtt. Kissé megingatom a fejemet, hogy ismét visszatérjek a valóságba. Fejemet Csicsi vállára támasztom, s pár pillanatig csak némán nézek el fölötte. Ostobán érzem magam, valahogy nem jönnek szavak a számra.
- Oh! – Kapom föl a fejemet idegesen. Ezzel egy időben egy hatalmas fejelést mérve Csicsi állára… - Most hogy mondod Csicsi…. Az a helyzet, hogy ma ettem meg az utolsó falat sütit, ami az osztag területén volt, és Mei azt monda, hogy mielőtt elmehetnék venni be kell fejeznem a papírmunkát… De süti nélkül nem tudok koncentrálni. Biztosan az előbbi kitörésemnek is ez az oka! Megtennéd… - Nézek rá hatalmas kissé még könnyes szemeimmel. – Persze csak ha nem nagy gond… - Egy halvány mosolyt ejtek meg felé. Két alkarommal megdörzsölöm az arcomat, majd felpattanok.
- Mi ez a fancsali arc!? – Kérdezem lelkesen… - Jesszus Csicsi történt valami? – Pár pillanatig értetlenül állok az esemény előtt, majd koppan a dolog. – Bocsánat, nem akartam! De te is tudod, aki kartávolságnál közelebb jön hozzám, az csak saját felelősségére teheti! – Egy halk nevetést engedek meg magamnak, ahogy végignézek az ismét lesérült fiún…
- Komolyan nem is értem, miért barátkozol velem… A bácsid nem fél, hogy kettétörlek? – Kérdezem meg viccelődve, miközben leülök a hadnagyi asztalhoz…
- Be kell fejeznem a papírmunkát, mielőtt Mei bejön és meglátja… - Huppanok le a székre, mely szomorúan nyekken alattam egyet. – Nem akarod látni, milyen, mikor valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné… - Suttogom oda neki áthajolva az asztal felett, miközben pocim dühösen megkordul.
(click to show/hide)

Karakterlap

Date Muneji

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 450 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Viharkék (szél elemi)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#DC143C (crimson) // #FBD46B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #4 Dátum: 2014. Aug. 10, 19:18:40 »
Olyan vagy, mint egy földre szállt angyalboszorkány

Mellkasom majd megszakadt a fájdalomtól, fájt, szinte lüktetett, olyan volt, mintha kardot vájtak volna belé, és ha ennyi szenvedés nem lett volna elég, még forgatnák is. Ösztönösen Yamasaki arca derengett fel előttem, emlékeim rejtekéből, mikor még újonc volt. Könyörtelen, vérfagyasztó mosolyával tartotta bennem a hűvös pengét, fölényeskedő tartásával üzenve, Shi-chan az övé. Mérhetetlen düh gerjedt bennem, de tehetetlenül álltam egy helyben, képtelen voltam tenni, vagy mondani bármit is, elmém rejtekében mégis ott lebegett az a halovány igazságtalanság, melyet életemben megismert legkedvesebb személyétől kapok. Miért szereti azt a gazembert, mikor meg se érdemel ekkora odaadást és tiszteletet?
Ahogy ezen gondolatok hasítottak belém, álcsontomat ropogtató ütés éri, amely olyan váratlanul érkezett, hogy hátrabicsaklott fejem, és ösztönösen eresztettem el karjaimban tartott Shi-chant. Nyomban aggódni kezdtem, talán gondolatot tud olvasni? De szavaiból sikerült kiderítenem, hogy nem. Felsóhajtok. Neee~ a gyönyörű percek… T_T Pedig olyan volt, mintha a végtelenség árjával úsznánk és ezúttal sorsunk összefonódott volna némiképp szorosabb köteléket kialakítva a vékonyka fonálon. Ám eme röpke pillanat oly’ gyorsan elillant, ennek ellenére én örökké fogom őrizni a szívemben.
- Ájssh – sziszegve roppantom ki álkapcsomat. Szerintem eltörött… ha ezt nem is, biztos, hogy kiugrott. Nagy recsegések közepette sikerült visszaállítanom helyére, és meghallgatnom közben Shi-chan nagyra becsült óhaját. - S-sütit, Shi-chan? ^^” – kérdezek rá óvatosan. Arcomra próbáltam némi vidámságot erőltetni, mint aki mit sem várt ebből a helyzetből, csak ezt. Pedig igazából tényleg megdöbbentett, mármint, olyan gyönyörű volt az imént, te nem érezted azt, amit én, Shi-chan? T-T
Mondandója válaszol fel nem tett kérdésemre, nagyot szusszanok, és mihelyst felhívta figyelmemet búskomorgásomra, megráztam a fejemet, majd vigyorral az arcomon teszem csípőre a kezeimet.
- De hát, ismersz – húzom ki magamat büszkén. - Én egy Shihouin vagyok, ez meg se kottyant! – égnek emelt orral fűzöm hozzá az alábbit, hogy Shi-chan vidámságát ne kergessem el azáltal, hogy kiesek az öröm pixiséből. Ráadásul így profilból láthatja csupán enyhén duzzadt álcsontomat. Úhh, lehet, hogy ezzel még se kellene büszkélkednem. *<*’
- Bácsim?
– nézek rá eleinte értetlenül, elvesztve nemesi ragyogásomat a kérdést hallván. Lassan rádöbbenek, hogy mégis miről, khhmm, kiről lehet szó. Próbálom visszafogni kitörni készülő röhögésemet, hát, ha ezt Iijima hallotta volna!
- Nem – kacarászok. - Az Öreg nem félt semmitől, ő azt az elvet vallja, hogy ami nem öl meg, az megerősít – felelem. - És, hogy lásd, mennyire nem félt, egy csettintéssel hozatok általa neked a legkülönb félébb, legfinomabb sütikből 8) – halászom is elő ruhám rejtekéből a lélekmobilomat. Még jó, hogy kivételesen eszembe jutott ezt eltenni, okos ötlet volt különleges Shihouin-megérzésemre hagyatkoznom ezúttal a reggeli útra kelésem során.
- Yo’ ’Jima-jii – köszöntöm kisebb tárcsázást követően a vonal túl végén lévő öreget. - Mi van? Itt vagyok Shi-channál… Hogy? Nem, nincs kanyaróm, se érszűkületem, tökéletesen egészséges vagyok! – csitítom a helyzetet már megint kellemetlenül túlspilázó Iijimát. - Na, oké, öÖreg, mély levegő, vedd be a nyugi bogyódat és fülelj, kérlek. Kéne a segítséged, Shi-chan cukortartmányának cukorhiányát iziben fel kellene tölteni – mellékesen csettintek egyet, hogy előbb elejtett szavaimhoz hűen cselekedjek. Hogy ezzel is láthassa Shi-chan, én betartom a szavamat! 8) - Milyen ostoba kérdés ez, hogy mikor?! Hát most! – Homlokom ráncolom a hallottakon. Kissé oldalasan fordulok, hogy Shi-chan ne lássa apró aggodalmat felvevő arcomat. - Akkor küldd a testőröket, mit bánom én, de legyenek itt maximum öt percen belül – mondom visszafojtott hangon, vállam fölött Shi-chanra egy megnyerő „minden oké” – mosolyt küldve. - Nem érdekel, hogy mit gyakorlatoznak, egy Shihouin vagyok, a górék közül is a legmenőbb, vegyék fel ezt is egy villámmissziónak, mit bánom én – ismét visszafojtott hanggal mondom az alábbit. - Etesd be őket, hogy a világ múlik ezen, mit tudjam én! – fűzöm hozzá kissé idegesen. Most komolyan, kivisz az észből, ahogy öregszik, úgy hülyül, vagy mi? - Felforrt az agyvized, Öreg?! Nem, nincs lázam! – igyekszem a lehető leggyőzőbben mondani, hogy elszakadjon egészségi állapotomat firtató témáról. - Hogy micsoda, valami édességkülönlegesség? – pislogok értetlenkedve. Mit ugrándozik ez a különböző se eleje-se vége szituk között? Ja… jaa! - Hát persze! Shi-chan, van valami különleges igényed? – nézek ismét vissza a lányra, immáron hangosabban mondva az alábbit. Majd ha akad valami speciális kérése, továbbítom az Öregnek. - Am… Ijiima… kösz… – a lehető leghalkabbra véve a hangomat mondom az alábbit, majd teszem le a készülőkét, visszarejtve azt zsebembe.
- Mi, hogy Wang? – vonom fel a szemöldökömet. - Nem úgy ismerem, aki olyan hamar elvesztené hidegvérét – támaszkodom neki az asztalnak. Eleinte nyúltam, hogy tenyeremmel támaszkodjak meg az íróasztal lapján, de rögvest meggondoltam magam, hogy felrémlettek bennem az előbbi események, így inkább mellkasom előtt összefont karokkal – ami, amúgy is férfiasabb – nyújtottam támaszt jelenlétemmel a hadnagyi teendők alatt roskadozó Shi-channak. Mindenesetre Wang a megtestesült nyugalom, komolyan, egy Buddha szobor lazán elbújhatna mögötte, még azt is simán bealázná szerintem!
- Sosem hittem volna, hogy valaha is hallani fogom, hogy a Névtelen egység egykori parancsnoka fél valakitől – arcomon megjelenő félvigyor kíséretében cukkolom szórakozottan. Shi-chan hangoskodó pocakjára eleinte meglepetten vonom fel a szemöldökömet, majd némileg rémültebb ábrázatot veszek fel.
- Szent Lelkek királya, Shihouinok ősére – hadarom, ahogy odaninjázok az ajtóhoz. Fülemet hegyezve hajolok a rizspapír ajtóhoz. - Hallod ezt? Léptek… – Hatás kedvéért csitítom Shi-chant. Az említett hang pedig valóban beszűrődik az irodába, s a zaj egyre közelebb és közelebb ért. - Ezek a léptek minden bizonnyal… – nézek egyenesen a lány szemeibe, kimondatlanul, csak tátogva a „Wang” nevet, s mikor kinyílik az ajtó, itt jön a legnagyobb meglepetés, hisz ez csupán egy gonoszra vett turpisság volt tőlem. A testőrség tagjai, a lehető legfinomabb süteményes dobozokkal a kezükben lépdelnek be, vezénylésemre Shi-chan köré rakodva a különböző édességeket.
- No, Shi-chan? Szerintem Wang se fog megharagudni, hogyha tartasz egy kis nasi szünetet – a legmegnyerőbb mosolyom egyikét villantom fel Shi-channak, arcát lesve, miképpen reagál a kívánsága ilyen korai teljesülésére. Ha meg Wangnak mégse tetszene valami, felcsapom a nemesi ütőkártyámat, Nee-san biztos segít elsimítani ilyen apróságokat, mint pár egyszerű papír, lévén nem ennek a hiányától fog összedűlni a Gotei 13!

Karakterlap

Wang Liu Mei

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 500 / 30 000

Hozzászólások: 36

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 23 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
vérvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#66CDAA


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #5 Dátum: 2014. Aug. 10, 19:19:39 »
Sütemény, Shizuka, testőrök, Osztálytárs :|

Úgy vélem, nyugodtan kijelenthetjük, az edzések megtartását nem nekem találták ki. Igaz ugyan, hogy Tsuchiya-sannal értem el haladást, és most már az osztagban való fegyelemtartás sem jelent akkora problémát, mint eleinte, ez a feladatkör mégis jobban passzol társamhoz, mint hozzám. Azonban a beosztáshoz ragaszkodom, így ma a papírmunka az ő feladata, ami nekem csupán annyi könnyebbséget jelent, hogy nem magamnak kell megírnom mindent. Mindössze ellenőrizni. Sóhajtok. Már várom a napot, hogy a kapitány végre megszüntesse ezt a rendszert, azonban egyelőre, ha nem is tartalmilag, de formailag még szükséges. Nekem pedig nem árt meg, ha időnként mást is csinálok a papírmunkán kívül. Ez persze nem fogja a kedvencemmé tenni ezt a fajta kötelezettséget, azonban az osztag számára nélkülözhetetlen. Éppen csak leülnék, amikor a 11. osztagos lány, aki körül korábban forogtak a gondolataim, megjelenik előttem, ki tudja, honnan. Már meg sem kérdezem, hogyan jutott be az osztagom területére, egyáltalán ki volt az az eszement őr, aki beengedte. Nem ártana elbeszélgetnem velük, hogy akiről nem szóltam a nap folyamán korábban, azt ne engedjék be hozzám. :|  Változtatni kellene az osztagon belüli kommunikáció működésén, mert ez így nem állapot. Ennek ellenére élek a lehetőséggel, hogy új dolgokat mutassak egykori osztálytársamnak, aki valamiért abban a hitben él immár temérdek évtizede, hogy mi riválisok vagyunk. :|  Ehhez mindenesetre nem ártott volna azonos szinten maradnunk, ám ezen próbálok dolgozni, és úgy tanítgatni, hogy közben ő is kiélhesse ezt a... „rivalizációt”.
Tsuchiya-sannal folytatott edzésem után elindulok az iroda felé, s közben összeszedem a küldetésről és egyéb munkáról visszatért tisztek jelentéseit. Bár úgy vélem, el tudnák hozni az irodáig, gondoltam, ideje szólnom Shizuka-channak, hogy szünetet tarthatna a kemény munkában. Azonban még a papírokat sem szedem össze, mikor értesítenek bizonyos csomagokkal megrakott látogatókról, akik a hivatalos módszert választva a főkapun keresztül hatolnának be az osztagba. Összeszedem az utolsó iratot is, és kimegyek eléjük a kapuig. Mint tájékoztatnak, úgyis egy irányba megyünk, hát mutatom nekik az utat, majd előre engedem őket, hogy megszabadulhassanak terhüktől. Gondolhattam volna, hogy lesz valami megoldás csekély mértékű zsarolásomra a papírmunkát illetően.
– Gondolja, Shihouin-kun? :| – érdeklődöm, miközben a fiatalemberek után belépek az irodába. – Köszönjük, uraim, most már elmehetnek – bólintok halvány mosollyal a szállítóknak, majd egykori osztálytársam felé fordulok. – A véletlen különös játéka folytán épp elkerülted Tsuchiya-sant, bár kétlem, hogy tőle akarnál fegyverforgatási tanácsokat kérni. A pokollepke egyébként, ha jól sejtem, a nővéredtől érkezett – mutatok a mellettem berepülő kis üzenethordozóra, miközben az íróasztalhoz lépek. Shizuka-chan mellett még egyszer gyorsan átfutom a kezemben lévő papírokat, minden megvan-e, majd leteszem az asztalra.
– A most hazatért tisztek jelentései. Gondoltam, talán lenne kedved meginni egy teát a kemény munka után, egy szünet keretében. Bár úgy látom, a nassolnivalót nélkülem is sikerült megoldanod – szólók, ezúttal hadnagytársamhoz, egy aprócska mosollyal kísérve. Noha valahogy az az érzésem, most nem feltétlenül van itt rám szükség. Talán fel kellene keresnem unokafivéremet, és vele elfogyasztani a teámat, ám mindez Shizuka-chanon múlik és azon, elfogadja-e az ajánlatomat. Én is látom, hogy megérdemli a pihenést, bár ahogy így elnézem, nem vitte túlzásba eddig a feladatainak végzését. Kénytelen leszek újabb engedményt tenni, és besegíteni neki a mai dolgaiban, bár ezt egyelőre még nem említem meg neki.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 28, 23:46:13 írta Wang Liu Mei »

Karakterlap

Yamasaki Shizuka

Kaijin

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai Fukutaichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 400 / 45 000

Hozzászólások: 65

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 21 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Yamasaki Shizuo

Post szín:
#FF7F00/#FFA500


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #6 Dátum: 2015. Jan. 08, 17:22:31 »
Chu?

Egy őszinte mosoly ül ki arcomra, kivillantva kis fogacskáimat. Csicsire mindig lehet számítani. Egy utolsó mély szippantással korábbi lelki állapotom utolsó bizonyítékát is eltűntetem. Lelkesen hallgatom a telefonbeszélgetést kíváncsian várva, mikor kerül szóba a lényeg. Csicsi valami furcsa kórképet ismétel el, mire én csak egy értetlen szemöldökemeléssel reagálok, de jókedvem azonnal visszatér, mikor a lényeg kerül szóba. Izgatottan bólogatok a kérdésre. Micsoda buta ötlet? Nekem ne lenne kívánságom? Lekesen sorolni kezdek.
- Kérnék lekváros buktát, olyan kekszes almás sütit, meg kakaósat, ó és fahéjasat, és mézes muffint és tiramisut no meg sajtos rudat, talán egy kis krémtortát, szögletes csokoládét, kerek csokoládét, mogyorós csokoládét, kakaós csokoládét, csokoládés kakaót, tejfölös csodasütit, szuper csoki bombát és egy kis gyümölcstortát… megígértem Nihaochannak, hogy egészségesebben fogok táplálkozni. Lehetne egy kis törökcsemegét, vagy sóskiflit? Ó és egy kis kijei krémes se lenne rossz, nehogy megsértődjön, hogy kihagyom. – Egy rövid időre elhallgatok, majd ismét belekezdek egy nagy levegő után. – Majdnem elfelejtettem! Pudingos keksz, gesztenyekocka, túróspite, rémes krémes, óriás pogácsa, akkora, mint a fejem. Bögrés pudingos… hmmm… hmm… - Kissé belepirulok, talán egy kissé túlzásba estem volna? Csicsire nézek picit aggódó tekintettel.. – Ha nem nagy kérés… egy kis kávés tekercset is? – Motyogom zavartan. Nem hagyhatom ki, a kávés tekercs nélkül elalszom.
A türelmetlenségtől szinte megőrülök. Csupán pár pillanattal ezelőtt esett meg a hívás, de én már érzem a számban az ezernyi ízt. Nagyokat nyelek, ahogy az ajtóra nézek, miközben elfekszem az asztalon kinyúlva, mint egy ágyelő. Alig figyelek oda Csicsire, míg epekedve várom a szállítmányt. Hogy is tehetném? A vércukrom tuti ötven alatt van… rettenet. Csoda, hogy még nem haltam meg… Érzem ahogy beesik az arcom, s elkezdek hulla színűvé válni. Szétfolyok az asztalon, mint valami kiömlött csokiszirup… hmmmm csokiszirup.
- Ugye a Bácsi nem mérges? Úgy hangzott mintha az lenne – Nézek nagy bűnbánó szemekkel Csicsire. Talán ha beszélgetek valakivel hamarabb telik el az idő.  – Elég mérgesnek hangzott. És mi volt azokkal a betegségekkel? Beteg vagy Csicsi? – Kérdezem enyhe aggodalommal.
- Igen több hónapi türelmesen várt… De már harmadszorra is meg kellett kérnie a Kapitányt, hogy adjon haladékot… Mondhatni türelme a végét járja. Ha pedig elveszti, akkor kedves mosolygás helyett nem kedvesen mosolyog. – Megrázkódok csak a gondolattól. Brrr olyan félelmetes olyankor. Egyszer bebújtam az asztal alá… - Kissé összehúzom magam, majd idegesen felpattanok, mikor Csicsi rákontráz
- Nem félek! Robban ki belőlem a sárkány, villámok cikáznak, egy pillanatig beborul az ég, majd ismét kiderül. – A legjobb nem felébreszteni az alvó oroszlánt, ha Meiről van szó… - Mondom visszaereszkedve a székemre diplomatikusan. Höhö de okos vagyok! Talán a fura ízű teaivás Longgal mégis kifizetődő. Bár a legutóbbi felolvasása abból a tekercsből. Mi is volt a címe? Lao a cethal?
Értetlenül nézek fel Csicsire, mikor isteni segítséget kér. Mi történt? Megint félrenyelt valamit? Felcsillan a szemem a léptek hallatán. Megragadom asztalom két szélt s kissé felállok a helyemről. Tágra nyílt szemekkel várok, mint valami kiéhezett kóbor kutya az étterem kukája előtt. Erre szokta Mei-chan azt mondani „Viselkedhetnél egy kicsit nőiesebben is néha…” Mosolyom egyre szélesebb,ahogy egymás után belépnek a felszolgálók. Egy kettő, tíz, ötven! Egy milliárd! Ehm.. oké azért nem egy milliárd… csak százezer… plusz mínusz kilencvenkilencezer. Egyesével jönnek be, majd elkezdik feltölteni az asztal, mikor ott már nincs hely, akkor az asztal köré és a székek köré is süti kerül. Lelkesen ugrok fel és ülök le az asztal előtti hatalmas adag süti közé, magam mellé rántva Csicsit keresztül a süteményeken.
- Ez… ez… Gyönyörű! – Mondom majd magamhoz húzok egy tálca sütit és elkezdem magamba tömni. Még az orrom is csupa tejszínhab lesz.
- Köszönöm Csicsi! – Fordulok oda hozzá boldogan. - Ezért kapsz egy puszit!Mondom lelkesen majd csücsörítve kezdek arca felé közeledni.
- WÁÁ Kiálltok fel ijedten, miközben Mei felé fordulok, leverve egyik kezemmel a z asztal szélén lévő tálcát, mely egyenesen Csicsi fejére esik, egy nagy csattanással, majd beborítja a süti lavina.
Pillanatok alatt ugrok fel, minden tudásomat és képességemet felhasználva, hogy a fénysebességénél gyorsabban kerüljek vissza az asztalomhoz. Hátha megtéveszthetem Mei-chant.
- Én végig itt ültem! A papírokat csináltam! – Próbálnám felmutatni a papírokat, melyek mélyen el vannak temetve a sütik alatt. – Egyszer csak megjelentek és lefoglalták az irodánkat! Izé irodánkat! Én mondtam neki, hogy „Ne dolgozok!” De ők csak gonoszan nevettek és lerakták ide. Értsd meg! Meg kell ennem ezeket, hogy hozzáférjek a munkához. – Majd elkezdem tömni magamba a sütiket őszinte megbánással a szememben. - Mindjárt átásom magam rajta, egy pillanat! -
Ahogy Mei közelebb lép és felajánlja a teát kifakad belőlem.
- Nem, nem érdemlem meg! Hazudtam… én kértem a sütit! – Be kell vallanom, nem hagyhatom, hogy Mei ezt higgye, őszintének kell lennem. – Sajnálom Mondom lebiggyedő szájjal. – De… de nyugodtan ehetsz belőle? – Próbálok javítani a helyzeten. Mei-chan pedig csak mosolyog, barátságos engedékeny szemekkel.
- Nem vagy mérges? – Kérdezem ártatlan bárány szemekkel. Várjunk csak. Hová tűnt Csicsi?
- Csicsi? – Kérdezem zavartan miközben felkelek és körbenézek, majd meglátok egy… - Vigyázz Mei-chan! Egy sütiszörny!! Megmozdult! – De amint letörli magáról a habréteget, meglátom. Csak Csicsi az. – Jó ég megijesztettél! – Mondom miközben megnyugodva kifújom a levegőt.
(click to show/hide)

Karakterlap

Date Muneji

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 450 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Viharkék (szél elemi)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#DC143C (crimson) // #FBD46B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #7 Dátum: 2015. Jan. 14, 15:56:45 »
Olyan vagy, mint egy földre szállt angyalboszorkány

Shi-chan különleges igényei cseppet sem voltak lehetetlenek megoldás szempontjából, de a lista, amellyel előállt megjegyezni, majd pontosan visszamondani nem volt egyszerű. Az ötödik csokoládé és fahéjas keveredésemnél, inkább odatartottam a mobilt, hogy közvetlenül Iijimának sorolja a dolgokat, mert én már jócskán csak kezdtem belekavarodni a habos, krémes, tejszínes nassolnivalók sokaságába. Mikor azt hiszem abbahagyta, már emeltem is fülemhez a ketyerét, szóra nyitottam a számat, de ekkor Shi-chan váratlanul tovább folytatta, ügyetlenül kapkodva nyújtottam ki a kezemet, amelyben a mobilt tartottam a lány felé, hogy Iijima egy szóról se maradjon le. Nehogy Shi-chan valamely kívánsága ne legyen végrehajtva, amiért én elhamarkodottan cselekedtem. Még csak azt kéne! O.o”
Ösztönösen megdörzsöltem államat, ami az előbbi Shi-chan féle – persze cseppet sem szándékos – merénylettől még mindig enyhén sajgott. Inkább nem merültem bele abba, hogy vajon mit tenne akkor, ha ígért szavaimat nem tartom be.
- Na, ezzel is megvolnánk – szögezem le, amint valóban elfogyott Shi-chan bakancslistáján szereplő ínyencségek és így Iijima is tudott tenni az ügy érdekében. - He? Jah, nem-nem, dehogy az, vagyis ismered… mindig olyan, mint aki citromot nyelt. A legrosszabb, hogy alig lehet elküldeni egy kis kikapcsolódásra. :/ Ha nem lenne baj a cukrával, tuti, hogy a kezelésedre bíznám, eddig úgy tűnt nekem, hogy a sütemények kifejezetten jó hatással vannak a lelkekre – mondom. - Szóval, ne vedd magadra – fűzöm hozzá lezseren legyintve egyet, ezzel is elhessegetve felesleges aggodalmát az Öreget illetően.
- Milyen betegségek? – a mosolyom lefagy az arcomról, szemöldökeim a magasba szöknek a hirtelen jött kérdésre. Betegnek látszok tán? Megtapogatom az arcomat, de nem érzem, hogy test hőm magasabb lenne a megszokottnál. Bár igazán üdítő volt elképzelnem, ahogy Shi-chan borogat, hogy lemenjen a lázam, segítene az evésben és a fürdésben, meg egész éjszaka ügyelne állapotomra, cserélné a kötéseimet! Ohoho*q*
Képzeletbuborékaim azonnal kipukkannak, amiért hangosan koppannak fejemben, hogy mire is gondolhatott, hiszen mi másra utalhatott volna kérdésével, ha nem Iijimával folytatott előbbi beszélgetésemre, aki mindenféle nyavalyát felsorolt, amiről úgy tudta, hogy éppen szenvedek. Oké, lehet múltkor túlzásba vittem, hogy békében hagyjon a nemesi hercehurcákkal. Túl fiatal vagyok én még ehhez, hogy erre szánjam életem hátralevő részét. :|
- Biztosíthatlak Shi-chan, hogy makkegészséges vagyok! Vagy azt gondolod, hogy egy Shihouinon kifogna egy-két baci?
– húzom ki magam előkelően, nevemhez hűen demonstrálva kék vérvonalamból származó elit vonásokat. Csak most, csak egyedül Shi-channak. 8) Ezért a beállásért valójában szobrot is faraghatnának rólam! Elmosolyodok erre a gondolatomra, talán a közeljövőben szert teszek egy szoborra, ami engem ábrázol, természetesen, aranyból lesz majd, mert ennél jobb befektetés talán nem is létezik, mint ez.
- Bár mostanában éreztem némi torokkaparást – köszörülöm meg a torkomat, lehunyt szemmel, nyakamnál a ruha anyagát igazgatva. Lehet pimaszság némi figyelmet így kicsikarnom Shi-chanból, de olyan szép lenne, ha azok az álomképem megvalósulnának! *o*
- Valóban? :hello:
– arcomon sunyi vigyorral nézek Shi-channra, ki tiltakozik az ellen, miszerint félelem öntené el Wang minden egyes megnyilvánulásától. Bár eleinte összerezzentem hirtelen kifakadásától, ugyan mostanra kevésbé hatásos, mivel már sokszor láttam sárkányhoz hasonló őrjöngését. Sajnos, vagy inkább szerencsémre nem sikerült belecsalnom a tréfa kellős, de közepébe, nem tudtam átverni Wang közeledésével, azonban amint láttam angyali mosolyát, örömtől csillogó szemeit a testőrök rohamszerű süteményhozása során, minden eddig vele töltött pillanatot felülmúlt. Shi-chan mintha kivirágzott volna… Igen ez a legjobb kifejezés erre!
- Ugyan, szóra sem érdemes ^w^ – válaszolom zavart mosollyal az arcomon.
Szinte látom magam előtt, ahogy Shi-chan gyönyörű lila, csillogó ruhába bújva bukkan elő a rózsák, liliomok, gerberák, krizantémok, jázminok, és más gyönyörű virágszálak hátteréből, finom lépteivel még inkább kiemelve fenségességét. Szívem egyre hevesebben dobog, ahogy felém közelít, a kellemes szellő lágyan mozgatja meg aranyfürtjeit, melyben apró virágfejekből szőtt korona díszeleg. Leheveredik előttem a zöldellő fehér és krémszínű növényekkel tarkított mezőben, majd csókra tartja a száját. Mellkasomra helyezem jobbomat, hogy megakadályozzam, szívem kiugorjon a helyéről, mert jelenleg elég közel áll hozzá, olyan heves ütemben kalapál. Lassan hajolok felé, hogy a köztünk lévő távolságot – mely mérföldeknek hat jelen pillanatban számomra –, mielőbb legyűrjem. Ajkaink már majdhogynem összeérnek, amikor…
Illúzióim szertefoszlanak, a fülsüketítő kiáltás kontra „Gondolja, Shihouin-kun?” – kérdést hallván, mire azonnal összerezzenek. Ki hív a vezetéknevemen, ráadásul olyan módon, mintha éppen egy nemesi gyűlés kellős, de közepén lennék?! :O.O: De a legfontosabb, hogy merészeli megzavarni a megható perceimet, Shi-channal?! >.>
A valóság szabályosan fáj, mikor látom Shi-chan habos arcát, ami még így sem csúfítja el bájos tulajdonságait, sőt ez a habkrém smink még inkább kiemelik finom vonásait. Ugyanakkor még sem ugyanaz a virágokkal teli rét, amelyen majdhogynem elcsattant közöttünk az első… csók. *.* S mindez mellé a karót nyelt Wang jelenléte is szíven üt. Nem őrá számítottam, amikor némi idegességgel, azon szándékkal, hogy jól kioktatom az illetékes zavaró tényezőt, az ajtó irányába fordultam. Döbbenettől eltátott szájjal álltam egy helyben, igyekeztem szóhoz jutni, amikor hideg habkrém csattant a fejemen, részben pedig nyitott számban
Lehunytam a szemeimet, mélyről jövő sóhajjal, de nem különösebb kirohanással fogadtam a balesetet, hiszen tudtam, hogy Shi-chan véletlenül célzott meg a süteményekkel. Ráadásul hosszú percekig még meg is feledkezett rólam. :(
- Ez fájt – motyogom, ahogy Shi-chan azt hiszi rólam, egy rémséges fenevad vagyok, még a lidérceknél is rosszabb szörnyeteg. - Esküszöm, hogy nem állt szándékomban, de bármikor lerovom ezért a büntetésemet – mondom a lánynak, lenyalva szám szegletében megült krémet, hogy utána csalafinta mosolynak adjak helyet arcomon, mielőtt visszafordulok az új társaságunk felé.
- Hello, Wang-san, jó újra látni – köszöntöm, miközben elkezdtem letörölni magamról a habot, hogy felismerhetővé válljak. Vajon a tejszín is jót tesz a hajnak? Nem mintha érzékeny lennék erre, csak remélem, lesz ennek valami haszna is, azon kívül, hogy szégyenteljes módon rontja az imidzsemet. :/
- Ismersz, tudhatnád, hogy Tsuchiya-kun lenne az utolsó, akitől tanácsot kérnék a fegyverforgatás terén. Egyébként is egy vadállat, előbb ugranék le inkább egy 20 emeletes tetejéről Karakurában és törném kezem ripityára a landolás közben, mintsem vele folytatott elméletileg ártatlan gyakorlatok során
– felelem. - Hm? Milyen üzenet? – kérdezem, mindeközben szedegetve le magamról a süteménydarabokat lehetőleg egy csomagolásra, ami úgy is kidobásra kerül, mielőtt szemeteléssel vádolnának. Én olyat ugyanis nem teszek, láttam már karón varjút, vagyis fickót, akit szemetelés közben ütött el egy autó. :|
- Igen, igen Wang-chan, sikerült megoldania, szegényke már rosszul volt, amiért egy falatot sem ehetett a nagy munkában, remélem megérted, hogy ezt nem nézhettem csak úgy, tétlenül – támaszkodom meg bal könyökömmel a hadnagy jobb vállán, közvetlen megszólításra váltva Shi-chan hatása miatt. Pedig nem állt szándékomban udvariatlan lenni. Csupán így alakult! :roll:
A pokollepkét párszor el kell hessegetnem orrom elől, míg hajamról tisztogatom le a sütemény maradványokat, szóval csak kissé megkésve veszem át a jószág által hozott hírt.
- „A következő pár napban Seirannal küldetésre mentem, spórolj a sütivel. ^.^ 
Az üzenet rövid volt és velős, szabályosan nővérem hangján hallottam az egészet, pedig tudtam, ez lehetetlen.
- Nee-san T_T – rogyok össze, körülpillantva a szobában. Még mellkasom is elnehezül, hiszen mennyi sütemény van itt, de egy sem olyan fenségesen ízletes, mint az én tulajdon nővérem keze munkája alól kikerült, szeretet erejével átitatott nyalánkság! Azt hiszem, érzem, igen, ez lesz az, a vég közeledése! Hát ez is megérkezett, ily’ korán?

Karakterlap

Wang Liu Mei

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 500 / 30 000

Hozzászólások: 36

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 23 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
vérvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#66CDAA


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #8 Dátum: 2015. Jan. 14, 16:46:06 »
Sütemény, Shizuka, Testőrök, Osztálytárs :|

Nem mondhatnám, hogy meglepettnek kellene lennem. Tökéletesen ismerem mind Shizuka telhetetlenségét, mind egykori osztálytársam befolyását, s mégis, ami az irodában fogad, arra a látványra nincsenek szavak. Sóhajtva próbálom elterelni a figyelmem a kész cukrászüzletté avanzsált munkavégzési helyiségről, miközben az iratokat igazgatva odamegyek az íróasztalhoz, ahova már Shizuka-chan is megérkezett. Szerencsétlen Shihouin-kun... Még pont láttam, ahogy némi süteményhab betemeti őt, s őszintén szólva nem irigylem eme helyzetében. A jelentéseket leteszem az íróasztal sarkára, ahol még van számukra hely, ám szinte azonnal fel is kell kapnom őket, mihelyst társam nekiesik a süteményeknek. A lehetetlen magyarázatra csak bólogatok és mosolygok. Az ajánlatom a teára természetesen áll. Nekem is szükségem van a pihenésre egy kemény edzés után. Pontosabban a megtartása számomra keményebb volt, mint a tiszteknek végigcsinálni. Ez sosem az én terepem volt, mindig a társamé, ezért értékelem nagyra, hogy ő annyira küzd a papírmunka helyes megoldásáért. A színes tollakat majd szóvá kell tennem neki... Kagami-taichou nagyon nem örülne neki, ha egyszer elfelejteném átírni valamelyiket.
– Tudom, hogy te kérted – felelem teljes természetességgel, szinte oda sem nézve, miközben azt ellenőrzöm, minden iratot sikerült-e kimentenem a borulás és összekrémeződés veszélye alól. Aztán persze halványan elmosolyodom és a lány felé fordulok. – Még mindig áll az ajánlatom a teáról. De nem muszáj elfogadnod – teszem hozzá kedvesen. Talán ennyi is elég, hogy megértse: nem neheztelek rá. Mióta elkezdtem átvállalni az edzések egy részét, egyre inkább értem, miért van szüksége szünetekre. Bár több munka és kevesebb szünet jobb lenne, úgy sejtem, némiképp vissza kell vennem az elvárásaimból, ha eredményt akarok elérni. Majd haladunk szép sorjában.
A „sütiszörny” felkiáltásra meglepetten pislogok párat, elvégre régen hallottam már ekkora elképzelhetetlenséget. Aztán amikor tudatosul bennem, hogy ez a jelző a nem túl szalonképes kinézetű Shihouin-kunra vonatkozik, fáradtan kifújom a levegőt. Talán tényleg érdemes volna megfontolnom, hogy fivéremet keresem fel a délutáni teázás ötletével, bár úgy emlékszem, ő a mai délutánt tanítványa okításával tervezte eltölteni... Talán bele tud sűríteni a programjába.
– Oh, mily bátor szavak. Az Akadémián még nem mertél volna ilyesmit mondani róla. Örömmel látom, hogy fejlődsz :| – válaszolok egykori osztálytársamnak, noha abban teljesen biztos vagyok: Tsuchiya-san bármikor felülmúlja az ifjút a kardforgatás terén. Ám egyenruhájából ítélve neki nem is a kardforgatásra kell szentelnie figyelmét, így ennek ecsetelésétől ezúttal eltekintek. Bár némi tiszteletet tanulhatna egykori társai irányába... – A pokollepke által hozott üzenet, természetesen :| – kezdek aggódni a fiú látása miatt, ámbár ennyi habbal az arcom előtt valószínűleg én sem látnék rendesen. Sóhajtva szorítom mellkasomhoz a hozott iratokat. Talán nem választottam épp a legjobb időpontot ezeknek az ide hozatalára. Az asztalon lévők pedig minden bizonnyal teljes átírásra szorulnának akkor is, ha nem színessel lennének, ugyanis biztosra veszem, hogy kapitányunk nem tolerálná a különböző ételmaradványok által okozott foltokat a pergameneken. Ezt végiggondolva kicsit talán igazságosabbnak tűnik játékom arra vonatkozóan, hogy nem említem meg Shizuka-channak, természetesen számíthat majd a segítségemre. Hisz mégiscsak ő okozott mindkettőnknek plusz munkát a tevékenységével, nem igaz?
– Látom :| – mérem végig hűvös pillantással egykori osztálytársamat, miközben az vállamra könyököl és a sütemények idehozatalát igyekszik igazolni holmi rosszulléttel. Ami Shizuka-chan esetében valóban egy egészen reálisnak ható indoklás, ám a stílussal akadnak problémáim. Legyező mozdulattal igyekszem lesöpörni magamról a fiatalember kezét, majd a vállamon maradt habot, hogy egyenruhám ne nézzen ki úgy, mintha épp a konyhát döntöttem volna romokba teljesen. - Amennyiben megtisztálkodnál, találsz egy mosdót a folyosón :| – teszem még hozzá tevékenységemhez, némi magyarázatul szolgálva talán saját udvariatlannak ható gesztusomra is. Talán a legbölcsebb megoldás az lenne, ha beajánlanám a fiút unokafivéremhez illemtan órára, vagy a kulturált viselkedéssel kapcsolatos oktatásra. Voltaképpen mindegy is. Egy sóhajjal igyekszem megszabadulni a jelenlegi helyzet okozta feszültségtől, hiszen nem tudom elkerülni annak észrevételét, az imént épp valami súlyosat zavartam meg.
– Ha nem bánod, talán a teát ezúttal nem az irodában kellene elfogyasztanunk, itt nem lenne elég hely, ahová a tálcát és a három csészét tehetnénk – javaslom hadnagytársamnak, halványan elmosolyodva. A csészék számával igyekeztem utalni arra, természetesen a viselkedésem ellenére ajánlatom Shihouin-kunra is vonatkozik. Már amennyiben mind a ketten elfogadják, természetesen.

Karakterlap

Yamasaki Shizuka

Kaijin

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai Fukutaichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 400 / 45 000

Hozzászólások: 65

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 21 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Yamasaki Shizuo

Post szín:
#FF7F00/#FFA500


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #9 Dátum: 2015. Jan. 14, 19:20:15 »
Tea, Tea, Tea süti

Kissé összehúzom magam egy erőltetett vigyorral az arcomon, kivillantva összes fogamat, Mei válaszára. Jól van na, tudod hogy meg ez Nihaochan… ha egyszer megéhezek… Magyarázkodok csak úgy magamban, nem mernék még rákontrázni, inkább némán bólintok egyet bűnbánóan,. Ezek után a közös teázás már inkább a fantáziámban élhetne, de Meichan mégis megismétli ajánlatát. Válasz helyett felemelem mutatóujjamat egy pillanatot kérve, majd mutatni kezdek a sütik között. Esküdni mernék, hogy láttam itt egy adag tea sütit valahol a legalján. Ahogy kutakodok persze mindent végigkóstolok, különben is kell a hely a teának. Végül sikerül egy kis tálnyi tea sütit találnom, melyet úgy emelek a magasba, mintha maga lenne a sütik messiása. Szerencse, hogy nem dobom el, mikor a süti szörny megtámadja az irodát…
- Megegyeztünk! -verem hátba Chichit, lesz még lehetősége leróni azt meghiszem! – Van is egy ötletem! – Majd Mei-chanra nézek zavartan, majd Chichi felé fordulok, lábujjhegyre állok, s ágaskodva fülébe súgom. – Mei előtt nem merem… zavarba jövök.. – Majd visszatérek korábbi beállásomra, s mintha mi sem történt volna, nézek Nihaochanra
- Kiről van szó? – Kérdezem értetlenül, a név hallatán. – Milyen osztálytárs? – Ahogy beszélgetnek csak forgatom ide-oda a fejemet, mindig arra emelve tekintetem aki éppen beszél, de a téma unalmas és rövid időn belül elvesztik az érdeklődésem, így inkább magamhoz veszek egy tálat a sok közül és majszolni kezdek.
Még mindig beszélnek. Sóhajtok egyet, majd az ajtóhoz sétálok és leülök a párkányra a tálcával. Drága süti, te sosem untatsz, azt hiszem szeretlek. Ajkamhoz emelem a habos sütit és megcsókolom nagy adag tejszínhabot nyomva a szám köré, melyet utána nem túl nőiesen nyalok le onnan.
A kertben néhány osztagtársamat látom ahogy edzenek vagy éppen pihennek, jókedvűen nézek végig rajtuk, ahogy a tálcát teljesen leürítem.
- Mondtál valamit Nihaochan? – Kérdezek vissza, mikor Mei-chan nekem mond valamit. Legkevésbé sem figyeltem a beszélgetésükre. Miután elismétli a kérdést, csak bólintok.
- Igazad lehet, akkor vezess Nihaochan! – Mondom és felpattanok majd Chichire nézek.
- Chichi, tálca! – Mutatok szememmel a mellette lévő tálcára, melyen a teasütik vannak. Én magam felkapok még két tálcát.
- Nektek is hozzak? –Kérdezem tőlük kedvesen. Micsoda dolog lenne,ha nem kapnának pár darabot, bár ezt a két tálcát magamnak szántam… De ha annyira szeretnék, akkor majd adok… Shizuo is mindig azt mondta, nem szabad irigynek lenni.
- Szóval ti már régóta ismeritek egymást? – Kérdezem kíváncsiskodva. Egyikük sem mesélt sokat az akadémista éveikről.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jan. 14, 19:23:38 írta Yamasaki Shizuka »
(click to show/hide)

Karakterlap

Date Muneji

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
13 450 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Viharkék (szél elemi)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#DC143C (crimson) // #FBD46B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #10 Dátum: 2015. Jan. 24, 18:11:16 »
Olyan vagy, mint egy angyalboszorkány

Azt hiszem, kezdem megérteni, hogy értik azt, ha valaki megáll a fejlődésben, mert ha az olyan érzés, amikor nemhogy levegőhöz nem jut az ember, és gondolkodni sem képes tisztán, de még az eddigi életét is elfelejti és csak előtte lévő csodát látja. Nos, azt hiszem, akkor ez a pillanat tarthatna örökké…
Elhűlten fogadom Shi-chan titokzatosságát, minek hatására nem tudtam nem megállni, hogy belemerüljek gondolataim rejtekébe azt boncolgatva, vajon miféle dologra… dolgokra gondolhat büntetés címszó alatt. *///*
- Hehe, oké, rendben. ;)
– Legyintek párat, hogy jelét adjam minden egyes szót értettem, amit megsúgott nekem. Bár nem értem mire fel ez a szégyenlőség tőle, nem vall rá.
Köhintve fordulok Wang irányába, még ruhámat is megigazítom, minek hatására csak annyit értem el, hogy belenyúltam a mellkasomon díszelgő habba és még jobban szétkentem az öltözékemen. De mit tehettem volna, miatta szinte magamon éreztem az Iijima féle pillantását, csak tudnám, hogy mikor sajátította el ezt ennyi év távlatában régi osztálytársam. :|
- Akadémián azért nem mondtam ilyesmit, mert kerülni akartam a felesleges nézeteltéréseket :roll: – jelentem ki szemrebbenés nélkül. Végtére is igaz volt, lévén mostanra képesnek érzem megvédeni magamat Tsuchiya-kun ellen. Megvannak a trükkjeim, amivel becsületemnek se ártanék, hiszen kezet emelni egy nőre még mindig nagy pofátlanságnak tartom. :/ Bár lehet egy-két kidou, amit ellene használnék spontán önvédelemből, az meglehetősen nagy hisztit váltana ki belőle. :roll:
- Tsuchiya-kun közös ismerősünk az Akadémiáról, Shi-chan – reagálok a lány kérdésére. - Egy kicsit elmebajos szegény, szóval jobb, ha nem keresed a társaságát – adok tapasztalt, bölcs tanácsot neki, mielőtt fejébe veszi az emlegetett felkeresését. Nem mintha nem bíznék Shi-chan képességeiben, de az a perszóna képes és szó nélkül nekiugrik karddal imádott ex-parancsnokomnak, ezt pedig nem kockáztathatom. Így legalább, ha Shi-chan szavaim ellen is tesz, fel van készítve a váratlan helyzetekre. Micsoda előrelátó vagyok! 8)
- Ha? Tényleg? Nem lenne gond? – nézek Shi-chanra, majd vissza [/i]Wangra[/i] a fürdőt illetően. Kihúzva magamat, miután a támasztékom jelzését adta, hogy ez nincs ínyére. De a fürdés gondolata jól hangzott, nem igazán mennék így emberek közé, mégis csak Shihouin vagyok. Igazából nekem tök mindegy lenne, de Nee-sanra is gondolnom kell, aki kissé jobban magán viseli a nemesi hercehurcákat. :roll:
Összetört lelkemen nem segít, hogy Shi-chan megvigasztalás helyett csak könyörtelenül belém rúg, még ha csak szavakkal is teszi, amit tesz. T^T Végtére is igaza van, férfi vagyok, nem heverészhetek a földön, amiért nélkülöznöm kell napokig a nővérem süteményének evését. Azaz átkozott martalóc pedig remélem, mellényel egy almacsutkát, mielőtt elkezdhetné élvezni nővérem társaságát! :x
Kissé hirtelen sikerült átmeneti haragom miatt felkapnom két tálcát, amelyeken sütemények tornyosultak. A rajta lévő édességek jól meg is billentek hevességem miatt, majdhogynem le is estek, de Shihouin féle bűvészmutatványomnak hála mindet elkaptam, egyiknek sem esett bántódása. 8)
- Nyugi Shi-chan, ura vagyok a helyzetnek! 8) – mondom lazán, az egyik tálcát fejemre rakva. De nem apróztam el, egyik karomon vállig felpakoltam tálcákon lévő sütikkel, míg a másik kezemben is legalább hármat szorongattam, majd így vettem az ajtó felé az irányt. Mi tagadás, egyszer Torinóban pincérként kellett beépülnöm egy drága étteremben, egy roppant titkos megbízatásból, milyen szomorú, hogy nem mesélhetek el nekik erről részleteket. T.T Kár… ha Shi-chan még mindig a Névtelen Egység parancsnoka lenne, akkor bezzeg nyugodtan fecseghetnénk erről! Pedig mily’ szívesen elmondanám, hogy miképpen álltam ki tíz hadnagy szintű arrancar, ötven gillian és százhuszonkettő egyéb hollow ellen a királyi palota udvarában… ottimo Italiana! 8)
De hát ennyit is az én pincéri szakavatottságomról. Lévén hátsó szándék is megbújt a felvágásom mögött, ami nem más volt, mint az, hogy az egyik tálcán „teljesen véletlenülNee-san féle sütemények voltak, melyből mindenképpen akartam enni az elkövetkező fájdalmas napok könnyebb átvészelésének érdekében.
- Természetesen Shi-chan mi is kérünk, hiszen akad bőven, hogy mindenkinek jusson, nem? ;) – hajolok a lányhoz, szándékosan olyan manőverezéssel, mellyel olyan hatást keltek, hogy minden sütemény lepotyog, ha még egy fél millimétert arrébb dőlök. Az ezzel remélhetőleg kiváltott kétségbeesett arcra jót nevetek, majd ki is evickélek az iroda ajtaján, ha nyitva van, ha nincs, megvárom, hogy valaki kinyissa. Mert jó vagyok, jó vagyok, de ennyire azért nem. :roll: Vagyis képes lettem volna rá, csak a sütemények látták volna a kárát.
- És itt merre? – kérdezem az első fordulónál. Az élen haladtam a teázásra szánt helyszín irányába, minden kanyarnál megállva, feltéve a kérdést, mely után vártam a leányzók instrukcióit, hogy merre is legyen az arra.
Amint megérkeztünk és akadt asztal, ahova a sütiket tehettem fel is szolgáltam a nassolnivalókat, ahogyan az éttermekben szokták a pincérek, majd a lányok felé fordultam.
- Nos, kisasszonyok fáj a szívem, hogy társaságotokat itt kell hagynom, de ígérem, tíz percen belül itt leszek – mellkasom elé emelem kezemet, hogy hatásos legyen szívfájdalmam tükrözése, csupán a habos süteménymaradványról feledkeztem meg, mely még mindig ott díszelgett ruhámon. Így ahogy a képzeletbeli könnycseppet akartam letörölni arcomról csak azt értem el, hogy fehérkrémes csíkot húztam szemem szegletébe. =_= Elhúzott szájjal rázom meg kezemet, hogy a habot eltűntethessem ujjaim hegyéről, majd távoztam köreikből arra a pár percre, míg lehámozom magamról az édességdarabokat.
A fürdő valóban ott volt, ahogy Wang állította, pedig először azt hittem, be akar csapni. :| De nem sokat tűnődtem ezen, mert mintha Tsuchiya-kunt láttam volna a szemközti folyosón ellejteni. O.o” Jesszum, mit keres ez még itt?! :S Mindegy. Birtokba vettem a fürdőt, ahonnan felfrissülve térhettem vissza Shi-chanhoz, ugyan hajam még nedves volt, hiszen órák mire megszárad a hosszúsága miatt. Felső ruhámból igyekeztem kimosni a foltokat, de még vizes volt, szóval csak alkaromon lógattam, ha felvettem volna bizonyosan holnap nem színleltem volna a náthát. :roll: Amúgy meg, nekem úgy is mindegy, hogy van e rajtam valami vagy nincs, a négy kockám nem szégyenlős. 8)
Mondjuk kissé gáz volt, amikor először rossz helyen fordultam be és ismeretlenekre nyitottam rá. :/ De amiről Shi-chan nem tud, az nem fáj. *<*” Másodjára sikerült jó helyen kikötnöm, ahol megtámaszkodtam az ajtófélfában, belehallgattam a lányok fecsegésébe, remélve, hogy nem olyan téma van terítéken, amit hallanom se kell.
- Na, Shi-chan, hiányoztam? – dobom be a kérdést, miközben egy lezser mozdulattal parancsolom hátra arcom előtt lógó tincseket. Ezt követően közelebb araszolok az asztalhoz, hogy letehessem magamat mellé, szemügyre véve a sütemény felhozatalt, amiből remélem, azért még akad, bár Shi-chan miatt kissé kételkedem. :/

Karakterlap

Wang Liu Mei

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 500 / 30 000

Hozzászólások: 36

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 23 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
vérvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#66CDAA


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #11 Dátum: 2015. Febr. 27, 22:34:51 »
Sütemény, Shizuka, Testőrök, Osztálytárs :|

Ugyan a sugdolózással kapcsolatban akadnának megjegyzéseim, ezt ezúttal nem kötöm a jelenlévők orrára, hisz ha jól sejtem, épp közös programjukat zavartam meg megjelenésemmel. Nem volna illendő, ha még ezért is rájuk szólnék, azonban Shihouin-kun bizonyos megnyilvánulásai túllépnek egy bizonyos határon, főleg jelenlegi szalonképtelen kinézetével.
– Hát hogyne ^^” – a magam részéről biztosra veszem, hogy mielőtt összebarátkozott volna Gorou-kunnal, kimondottan reszketett Tsuchiya-san megjelenésekor, ám ezt igyekszem nem szóvá tenni, még gesztusnyelven sem. Bizonyára épp imponálni próbál kedves hadnagytársamnak, így nem volna szép tőlem, ha elrontanám amúgy sem túl magasra rúgó esélyeit. Legalábbis ahogy elnézem, Shizuka-chant jobban érdeklik a sütemények, még úgy is, hogy jelen ábrázatával Shihouin-kun is vígan elmenne egynek. ^^” Jelenleg őszintén sajnálnám egykori osztálytársamat, ha nem lenne bűnrészes a hadnagyi iroda munkaképtelenné tételében.
– Tsuchiya-san, Shihouin-kun és én osztálytársak voltunk az Akadémián annak idején. De kérlek, ne higgy el mindent, amit Shihouin-kun mond: Tsuchiya-san igaz, valóban heves természet, de jómagam inkább a juuichibantai jellem iskolapéldájának nevezném, mint őrültnek ^^” – kíváncsi volnék, mikor vált ilyen szókimondóvá gondolatait illetően egykori osztálytársam, ámbár jelen pillanatban jobban érdekel, ezzel a megjelenéssel miért engem használ támasztéknak? ^^” Pontosan ezek azok a megnyilvánulások, amikkel átlépi azt a bizonyos határt. Hát a családja nem tanította meg, hogy a másik személyhez túlzottan közel tartózkodni illetlenség? ^^” A mosdót illető kérdésére csak bólintok, elvégre a vizes öltözetet és a vizes padlót jobban tolerálom, mint a süteményhabos verziót. Saját és hadnagytársam egyenruhájáról nem is beszélve. Nem áll szándékomban kihúzni a gyufát a kapitánynál, ugyanis. :|
– Csak felvetettem, hogy a teázást áthelyezhetnénk az osztag társalgójába ^^” – ismétlem meg korábbi javaslatomat, szemeimmel helyet keresve a kezemben tartott iratoknak, ahol lehetőleg megússzák ezt a mai tejszín-áradatot. Nem szeretném egy tiszttel sem újraíratni a jelentését csak azért, mert holmi Shihouin nem tud megfelelően viselkedni a sütemények közelében. :| Mikor a tálcákkal kezd egyensúlyozni, kicsit hátrébb is húzódok, hogy megússzam a kellemetlen atrocitásokat a süteményes tálca és az iratok között, és amikor végre elhárult a veszélyforrás, keresek egy tiszta helyet ezeknek a papíroknak. A teázáshoz jobb, ha nem viszem magammal őket, akkor egészen biztosan újra kell írni az összeset. – Valóban, Shihouin-kun? Én jobban örülnék, ha a helyzet ura inkább Shizuka-chan lenne ^^” – utalok arra, miszerint szívesebben látnám hadnagytársamat ennyi tálcával egyensúlyozni, elvégre az ő képességeiben jobban megbízom. – És valóban, tudom, hogy meg tudnád enni mindezt egyedül is, de egy-két szemet mi is kérnénk, Shizuka-chan ^^ – mosolygok a lány felé, miközben előrébb megyek, hogy nyithassam nekik az ajtót. Még szerencse, hogy az iratoktól is megszabadultam, és velük ellentétben én nem vettem fel tálcát, mert akkor csak az ajtó romba döntésével hagyhattuk volna el a helyiséget... ebbe inkább bele sem merek gondolni. ^^”
– Hát, hogy ismerjük egymást, az túlzás... Bár akadémiai éveink alatt jóban voltunk, de a magam részéről azóta nem sokat hallottam Shihouin-kun felől. Jut eszembe, Gorou-kun hogy van? Róla sem hallottam semmit az Akadémia óta... – szavaim részben Shizuka-channak, részben shihouin-kunnak szólnak, miközben utóbbinak minden kérdésére mutatom a megfelelő irányt, majd az egyik tolóajtónál megállok, hogy utat nyithassak a társalgóba. Szerencsére jelenleg nincs itt senki, elvégre az idő remek odakinn. Ennél a gondolatnál a teraszra vezető ajtóhoz lépek, hogy azt kitárva friss levegővel telhessen meg a szoba, és mi is rálátást kapjunk az odakint folyó gyakorlatozásokra vagy pihenésekre. A nibantai tiszt felszólalására visszafordulok a szoba belseje felé, ahol ő és Shizuka-chan vannak, majd bólintok. Örömmel veszem, hogy őt is zavarja különösen szétszórt külseje, és maga is javítani kíván rajta. A magam részéről eközben odamegyek hadnagytársamhoz és a sütirakáshoz, melynek máris beült a közepére.
– Shizuka-chan, nincs kedved eljönni velem a teáért? Út közben hozhatunk egy adag csokis sütit, vagy valami mást az irodából, ha szeretnéd – ajánlom fel a lánynak, elvégre nem akarom egyedül hagyni arra a tíz percre, ameddig Shihouin-kun eltűnt, hiszen az irodában is egyedül kellett szenvednie a papírokkal... Amennyiben velem jön, a teás tálcával a kezemben megvárom, míg kiválasztja a neki leginkább tetsző süteményt, és úgy térünk vissza a társalgóba. Őszintén meglep, hogy eddigre Shihouin-kun még nem érkezett meg, elvégre unokafivéremmel azért elbeszélgettem pár percet a tea elkészítése közben. Mindenesetre a forró italokat kitöltöm a csészékbe, s miközben várakozunk, igyekszem felvetni egy érdekes témát, hogy ne csak csendben ücsörögjünk, bár nem sok minden jut eszembe.
– Mondd csak, Shizuka-chan, ki volt az a szőke shinigami, aki a múltkor keresett? Mit akart tőled? – őszintén szólva kicsit aggódtam, amikor az a férfi megjelent, ráadásul társam is meglehetősen szokatlanul viselkedett a találkozás után. De eddig nem mertem rákérdezni, és most is igazán illetlennek tartom, hogy csak így kiszaladt a számon ez a kérdés, jobb ötlet híján. Hogy figyelmem eltereljem modortalanságomról, magamhoz veszek egy süteményt, és belekortyolok a teámba. Bár ez utóbbit nem kellett volna, a belépő shinigami megjelenésétől ugyanis kis híján félrenyelem italom, és az még a jobbik eset. Kezem a szám elé emelve köhögök párat, és igyekszem nem kommentálni a dolgot. Igazán kérhetett volna egy yukatát vagy valamit... ^^” Mindenesetre ennek rendezését Shizuka-chanra bízom, hisz biztosan kitalál valamit. Ha pedig nem, ráérek utána is felajánlani, hogy hozatok tiszta, száraz öltözetet, amiben nem szúrja ki mások szemét...

Karakterlap

Dansouko Tsukito

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 250 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 13 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#AAF0D1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #12 Dátum: 2016. Febr. 14, 22:47:21 »
Testvéries Valentin-nap
Cupido nincs! :x

Mély levegőt vett és elindult. Majd kapásból visszafordult. Ezt már percek óta ismételgette a szobája falai között. Mérhetetlenül kínosnak és ostobaságnak érezte az egészet. Valentin nap, mi? Az Emberek Világában ilyenkor a lányoknak kell édességet adniuk a fiúknak. Akár csak köszönetképp, vagy udvariasságból, esetleg azért, mert többet is szeretnének a másiktól. A férfiaknak egy hónappal később volt lehetőségük viszonozni a dolgot. Na de! A Shihouin kölyök – már csak a puszta gondolattól is képes lett volna a fogait csikorgatni – emlegetett valami olyasmit, hogy a nyugati országokban ezen a napon bárki meglepheti a szeretteit, és hogy ő majd kitárja a szívét a húgának. Még mit nem! Esze ágában sem volt hagyni, hogy testvére ilyen könnyen lekenyerezhető legyen, holmi nemes ficsúr kénye-kedve szerint, aki csak nehézséget okozhatott neki. … Mindkettejüknek. Mert azt kénytelen-kelletlen hajlandó volt beismerni, hogy kizárólag ennek a pernahajdernek a jelenléte idegesíti a testvére körül. Bárki mást díjazott volna. Szó szerint bárkit. Azt az egy személyt, aki pedig a selyemfiún kívül ki volt zárva ebből a kategóriából, már nem kellett számításba vennie. Noha ez utóbbi gondolat sem töltötte el különösebb lelkesedéssel. Ugyan a két srác megkeserítette újonc éveit, mégsem kívánta egyikük halálát sem. Kicsit mégis felelősnek érezte magát a történtekért – már nem emlékezett, hogyan átkozta a két nevet annak idején.
Újabb kísérlet az indulásra. Újabb meghátrálás. Az ideje fogytán volt, és tudta, lassan indulnia kell, ha szabotálni akarja a nemesi lányvásárt. Mert a pernahajder minden egyes trükkjét így tudta csak értékelni: meg akarják vásárolni az ő kishúgát! Lekenyerezni. Lefizetni. Ezt pedig nem hagyhatta annyiban! Ráadásul csak egy édességcsomagról volt szó – még csak nem is szív alakú vagy piros-rózsaszín csomagolásban, hanem egyszerű narancssárgában. És nem csak csoki volt benne, mert ennyi évtized után azt sem tudta, húga miben lelné igazán a kedvét. Megadta hát neki a lehetőséget, hogy válogasson. Csak el kellett volna mennie hozzá, hogy odaadja neki. Na itt kezdődtek a bajai. Minden általa ismert hagyomány azt diktálta volna, hogy ezen a napon nem neki kell lépnie. Ám elméjében pendülgettek bizonyos húrok, és egy-két ördögi hang is azt sutyorogta: a Shihouin ficsúrnak igaza van a nyugati országok szokásaival kapcsolatban. Márpedig, ha a srác előbb ér oda, mint ő, akkor kizárt dolog, hogy megmentheti a húgát egy aljas lefizetési kísérlettől!
Nos, ez a gondolat végül is meghozta számára az elhatározást, így végre-valahára képes volt elindulni a fekete szatyorba rejtett, narancssárga anyagba burkolt ajándékcsomaggal. Vagy ellátmánnyal. Lényegtelen. Ettől még volt az a rossz érzése, hogy ezzel ő próbálja lekenyerezni a húgát. Ugyanakkor azt is biztosra vette, hogy egy hónap múlva ígyis-úgyis átadná neki. Már csak az elszalasztott öt évtizedért is. Tehát végül is nem történik semmi különleges, csak egy hónappal korábban adja át Shizukának az ajándékát. Arról nem is beszélve, hogy húgának mostanság volt a születésnapja – noha nem tudta, ezt ünnepli-e –, és aznap vagy azóta még nem volt alkalma felkeresni a testvérét. Mindenképpen nyert az üggyel. Természetesen a születésnapi ajándék is a kis csomagjában lapult.
A 3. osztag előtt állva ismét elgondolkodott a megfutamodáson, de sikerült legyőznie aggodalmát. Határozottan közölte az őrt álló tisztekkel, hogy kihez is jött, ő maga kicsoda. Kérdésükre azt is elmondta, hogy nincs előre egyeztetett időpontja, de a hadnagy a húga – amennyiben erre a névazonosságból nem jöttek volna rá. :| Ennek eredményeként csak sikerült bejutnia a hadnagyi irodába, és az egyik tiszttől ígéretet kapott arra is, hogy mindjárt szólnak Shizukának. Húga ugyanis épp gyakorlatot tartott – immár 4-5 órája. Ezen akaratlanul is elmosolyodott. Hallomásból, és legutóbbi találkozásuk alapján valami ilyesmit feltételezett róla. Mindenesetre addig is, míg egyedül volt, kipakolta ajándékait húga asztalára: a narancssárga, szabálytalan formájú csomagot, melyben az édességek voltak, és egy kisebb, szabályos doboz alakú csomag, szintén narancssárga borításban, ami egy kanzashi szettet rejtett magában. A szállítóeszközt ezután eltette és türelmesen várt húga érkezésére.
– Boldog születésnapot utólag is, Shizuka-chan ^^ – mosolygott rá húgára, amikor a lány elhúzta az iroda ajtaját. Ahogy végignézett rajta, látta, mennyit változott, mennyivel érettebb és komolyabb lett. Egy pillanatra elgondolkodott, vajon komolyabb hajéket kellett volna-e választania neki, de remélte, így is elnyeri a lány tetszését az ajándék. – És persze boldog Valentin-napot. Az Emberek Világában ilyenkor az a szokás, hogy meglepik a szeretteiket valami édességgel – magyarázta húgának azonnal, gondosan kihagyva azt az apró részletet, hogy Japánban ezen a napon a nők szoktak ajándékozni. Remélte, hogy senki nem szabotálta és előzte meg tökéletes tervében eddig.
Picit távolabb lépett az asztaltól, és húga felé indult, hogy üdvözlésképpen átölelhesse. Ha már ismételten sikerült begubóznia a könyvtárába, a lány ennyit igazán megérdemelt tőle.
– Mind a tiéd. Remélem, tetszeni fognak ^^ – mosolyodott el ismét, immár az asztalon lévő ajándékokra mutatva. Abban is bízott, testvére van olyan kíváncsi, hogy azonnal kibontsa őket. Akkor legalább volt esélye látni a reakcióit.