Szerző Téma: A kapitány irodája  (Megtekintve 1239 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

A kapitány irodája
« Dátum: 2014. Júl. 05, 10:19:27 »
A belső felújítások alatt ez a helyiség is nagy átalakításokon ment keresztül. Többek közt a színek voltak az egyik legfontosabbak. Mostanra a kapitányi iroda pontosan az osztag azúrkék színjében pompázik. Valójában teljesen egyszerű a berendezése, mégis mutatós. A szembe levő falat teljesen kivették, helyette üvegfal található alkalmanként függönnyel ellepve. Az üvegfalon van egy ajtó is, így néhány ülőpárnával ellátott teázásra alkalmas terasznak is helyt adott az új iroda. Bent egy íróasztal, néhány szekrény (különböző díszekkel); valamint egy puha, mutatós szőnyeg található. Egészen egyszerűnek tűnik; ám, ha a tolóajtó mögé nézünk, a hajdani szoba helyett teljesen más van. Egy kisebb könyvtár található, különböző olvasmányokkal; valamint egy rejtett panellel, ami csak a megfelelő könyv elmozgatásával aktiválható. A 12. osztag kérésére szigorúan a kapitány számára az osztag bizonyos területei bekamerázottak. Ezek csupán biztonsági intézkedés, a személyi jogokat sértő helyek teljesen mentesek ezektől. A szentély, az ebédlő, társalgó, kert, amfiteátrum, hadnagyi iroda, irattár és gyakorlóterem van ellátva ezzel. Takeo elég ritkán található itt, hiszen az ideje nagyját vagy egyéb osztagbéli tevékenységekkel tölti, vagy pedig származásának él és a Lélektovábbképző Akadémián van. A kapitányi irodát a Game&Over ikrek őrzik.

« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 19, 12:16:00 írta Shihouin Yoruichi »

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A kapitány irodája
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 19, 12:05:45 »
Egy erős kötelék: a barátság

Hosszú hetek teltek el mióta én és Hyozanryuu újra összekovácsolódtunk. Ugyan csak a kezdeti lépést tettük meg, mégis örömmel töltött el. Újfent nem habozik cifra szójátékaival gazdagítani mindennapjaimat, sértő megnyilvánulásaival sértegetni engemet a legváratlanabb pillanatokban. Bevallom, eleinte sokszor rezzentem össze, és döbbentem meg, de most már ismét hozzászoktam. Nem mondom azt, hogy minden visszakerült a régi kerékvágásba, mert ez nem így volt. Mások voltunk Hyozanryuu, én, de ahogy Ai-san felnyitotta a szememet az edzőtéren, azzal kellett szembesülnöm, hogy a világ köröskörül, ami körbevesz, az is… más. Senki se volt ugyanaz, mintha kihagytam volna hosszú időket mások életéből. Új arcok gazdagították a 10. osztagot, például Himmecchan gyerekei, az ikrek, akik nagy pezsgést hoztak a Juubantai életébe.
Szóval sok minden összejött, amit össze kellett szednem magamban, főleg azt, amit a Gyémántsárkánynak köszönhetően megtudtam a múltamat illetően. Mikor utána érdeklődtem Kisuke-nii-samánál ő sok mindent elmondott erről, sőt mi több, megerősítette a tényeket, amiket Hyozanryuu állított. Nehéz volt elhinnem, Keisuke-samával is szívesen beszélgettem volna erről, de nem volt az osztagban. Mostanában sokszor csinált ilyet, aztán pedig azt hallottam névrokon Naocchantől, hogy küldetésen van az Emberek Világában, tény elég soká elmaradt, ahogy belegondolok ^^” De ennél többet nem tudok róla. :o De mégis csak Keisuke-samáról van szó, nem aggódok érte, tud vigyázni magára! :3 Szólt volna, ha gond lenne! :o Gondolom… ^^”
Aaaanyira elkalandoztam, hogy észre se vettem már meg is érkeztem úti célomhoz. Igen, nagy nap volt a mai! Ai-sanhoz jöttem látogatóba, nagyon sok mondanivalóm volt számára, akadt köztük olyan is amit kifejezetten vele szerettem volna megbeszélni, mert nem igazán tudtam, hogy kihez fordulhatnék az ügyben.
Mosolyogva lóbáltam meg az őrök előtt papíromat, amit szép virágminta, Napocska, madarak díszítettek, de nem is ezek voltak rajta a lényegek, hanem az engedély, amit az írás magában tartalmazott! Én előre lejelentettem érkezésemet és még biztonság kedvéért ilyet jelentős papírt is írtam. Névrokon Naocchantől sokat tanultam az ilyen fontos-hivatalos dolgokról, és tény, időnként elkél a segítség ilyen téren, de már egész jól meggyeget az írásos dolog is. Például a nevemet már nagyon ügyesen írom le kanjival! Pedig azok nehezek. Mondjuk az őrök megállítottak, hogy gyönyörködjenek remek alkotóképességemen :3 De utána tovább is engedtek, hiszen nem volt mibe belekötniük, mindent helyesen írtam, át is olvastattam írástudókkal meg minden.
Mikor – pár útbaigazítás követően – és Shizuk hatósugarát lényegesen elkerülve, hogy megússzam ijesztő automatákkal való támadását, szóval nagy körültekintésekkel odaértem Ai-san irodájához, picit tétováztam benyitni. Persze, nem azért, mert nem voltam biztos abban, hogy ez valóban Ai-san irodája lenne, hanem az üdvözlés tekintetében. Múltkor megengedte nekem, hogy csak Ainak nevezzem. Még mindig próbálom szokni @.@ Nagyon boldog vagyok emiatt *.* Csupán furcsa! >.<
Tehát a belépés. Sok-sok változaton törtem a napokban a fejemet, mikor tűkön ülve vártam a nagy nap elérkezését! Tördelve a kezeimet, végül jobbomat emeltem kopogásra, majd visszahúztam. Inkább csak nyissak be? - Futott át a gondolataimon. Nem az-az naaagyon illetlen lenne! >.< Kopogok, szóval kopogok! És aztán? Mondjuk, üdvözölhetném! Igen, de hogy? :/ Uff, hogy üdvözlik a barátok egymást? Nekem Ai-san a legjobb barátnőm, szóval köszönthetem úgy, ahogy a legjobb barátnőmet? De az, hogyan nézne is ki? Uhh... ^^"
Föl-le járkáltam az iroda előtt, többen döbbenten haladtak el mellettem. Végül megtorpantam. Kellemetlen nevetgélés és tarkóvakargatás kíséretében néztem a mellettem elhaladókra, kedvesen integetve nekik, nehogy aggódjanak furcsa tetteim miatt. Újabb mély levegőt vettem, majd bekopogtam, és amikor megkaptam az engedélyt, feltártam az ajtót, a lendület, amivel beszáguldottam rajta villámtánccal, felhevítette a körülöttem lévő levegőt és az pedig becsapta utánam a bejáratot.
- AIII~ meglepetés!! – rikkantom és lelkesen ugrok, hogy egy naaagy ölelésben részesítsem. Pontosan erről próbáltam lebeszélni magamat napokig. ^^" De nem tudtam megállni, egyszerűen képtelen vagyok rá. TT-TT Muszáj így üdvözölnöm azokat, akiket nagyon, nagyon, nagyon szeretek, mint a legjobb barátnőmet: Ai-sant!
Óriási koppanás érte kobakomat, én pedig, mint szőnyeg terülök el tengericsillag pózban a földön. Először csillámokat szórtak a szemeim, ahogy igyekeztem összeszedni magam és felnézni, hogy mégis mi történt, és esküszöm… mintha Fuhakut láttam volna dorgálóan a fejem körül körözni! o.O
- Úhhm… áú… fhú @.@
– tápászkodok fel, picit szédelegve. Fejemet dörzsölgetve ott, ahonnan szerte-széjjel irányul némi lüktető fájdalom. Sűrű pislogások közepette próbáltam kivenni Ai-san alakját és amint sikerült, mintha a kardot láttam volna a kezében. Lehet, hogy csak tévedek. ^^” Megráztam a fejemet, hogy a kettős láttásom is mielőbb eltűnjön és helyreálljon nálam a kép.
- Ai, mi történt? O.O Az előbb esküszöm, mintha Fuhakut láttam volna – nézek körül bizonytalanul. - De biztos, hogy csak képzelődtem, hehe ^^" – vakarom meg a tarkómat. Pillantásomat Ai-sanra függesztettem picit tétováztam megszólalni, szóval először körülnéztem az irodában, régen jártam itt, jóóó régen. Szóval akadt mint csodálkoznom.
- Sokat változott – jegyzem meg, melyet követően torok köszörülve igyekszek megérinteni egy fontos témát is, ami miatt jöttem, az mellett, hogy lássam Ai-sant. De ez cseppet sem volt olyan egyszerű. - Mármint az iroda. Emlékszem, amikor újonc voltam, nem így nézett ki – mesélem. - Jajj, Ai annyira örülök, hogy itt lehetek! – mondom örömkönnyek kíséretében. - Tényleg, amúgy sikerült meglepnem téged? :3 – kíváncsiskodom.
- Képzeld, azt hittem soooha nem fogok tudni kiszabadulni a kapitányi hercehurca alól. Néha picit nehéz. Persze tudom, hogy ez a kötelezettség meg minden! Én tényleg meg akarom védeni az osztagom tagjait és meg is teszem, hogyha kell, csak a papíros dolgok! @.@ – Lelki szemeim előtt láttam a számtalan iratokat, amiket néha ki kéne tölteni, bár mire odáig jutnék, a fele gyakran eltűnik. Olyan hihetetlen! :o
- Jajj, amúgy gratulálok, hogy visszakaptad a kapitányi címedet! Úh, ezt kellett volna előbb mondanom, igaz? ^^” – vigyorodok el halványan szétszórtságomon. Nem vagyok erre túl büszke, de igyekszem elhagyni ezt a rossz szokásomat, lehet sikerül! De lehet, hogy reménytelen, mindazonáltal... próbálkozni azért szabad, nemde? ^^

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A kapitány irodája
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 19, 12:10:29 »
Guu - Barát



*Napjaim legátlagosabbikán megyek éppen keresztül. A reggeli edzési procedúrán túl már csak néhány többnyi irat az, ami maradt. Ezeket Mei és Shizuka különös odafigyeléssel pakolták le az íróasztalomba, így visszatérve már várt rám a feladat. Mondhatni rengeteg irat az, ami átnézésre vár, illetve egy összegző jelentést is át kell majd adnom Meinek, amit majd továbbít az első osztag irányába. Azon kevés osztag közé tartozunk, akik mindig időre és makulátlanul adják át a heti jelentést. Könnyítésképpen mindenna kapok egy rövid, vázlatos leírást a hadnagyoktól arról, hogy mi történt aznap. Mondjuk ilyen precizitásra nem lenne szükség, mivel házam vagyonából jócskán fektethetnék be az osztagba, s akkor nem lenne kötelességem elszámolni mindennel, hiszen nem a kiosztott pénzből lenne finanszírozva minden. Gondom se lenne a költségvetéssel, illetve a ház könyvelőire bíznék minden aprólékosabb munkát. Megkönnyítené az életem, de akkor hol maradna a kapitányi kötelességek és példa mutatás? Pontosan ezen megfontolásból nem kezdek bele ebbe a dologba, így legalább a nemesek pénze a megfelelő helyre jut, valahol még a Kagami-ház is támogatja a Goteit bizonyos tőkével. Ahogy telnek múlnak a percek olyan iratokkal is találkozom, amik még kivizsgálásra kárhoztatnak, mivel eléggé kétséges eredeztetésű a jelentés, amit leírnak benne. Az egyik jelentésben például egy halott shinigamiról írnak, már pedig én emlékszem, hogy azzal a shinigamival én tegnap találkoztam. Legfeljebb majd küldök egy pokollepkét Kaitonak, hogy vizsgálják ki az esetet. A fiókom egy másik szintjébe helyezem bele az aktát, s mire újra visszatérnék az íráshoz, egy kopogást hallok az ajtó irányából.*
- Gyere be! *Invitálom be az illetőt, akárki is legyen az. Amikor pedig meglátom, hogy ki azaz illető, aki beviharzik az ajtón, rögvest kitartom oldalra a zanpakutomat tokostul hogy az engem mért hirtelen "támadás" azon csattanjon. Természetesen azonnal megismertem Anaot, így bátorkodtam visszalepni őt. Egyáltalán nem lepődök meg azon, hogy így fogad; annál inkább az a meglepő, hogy kopogott. Némi változást érzek (az erőben x"D) irányából, de majd úgy is megadja a megfelelő információt, ismerve a gondolkodásmódját. Minek után kisebb agyrázkódással ér véget a köszönés, felhúzom szemöldökömet.*
- Ne törődj vele, csupán a szokásos fogadásom jele eme hirtelen hamariságodra. *Mit is mondhatnék? Egyel kedvesebb módszert is választhattam volna a a helyzetre, de úgy gondolom, hogy Anao sosem fog ebből a dologból kigyógyulni. Én pedig el fogom fogadni így, ha ő is elfogadja, hogy akárhányszor ezt műveli, bizony Fuhaku markolatán fog csattanni. Intek neki, hogy üljön le egész nyugodtan. Félre tolom egy kicsit az iratokat, valamint a pennát visszahelyezem a tintába.*
- Jelenleg még én sem ismerek rá. Keo átrendezte sok helyen, de majd szakítok rá időt, hogy visszarendezzem. *Egy pillanatra magm is körbe pillantok, s valóban vannak itt olyan tárgyak, amik nem hozzám tartoznak. Idővel ezeket majd visszaszolgáltatom Kohaku-baa-sannak, de csak idővel. Jelenleg nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyesmikkel foglalkozzak, hiszen elmaradásban vagyok; előtte utol kellene érnem magam.*
- Nos, meglepődtem, hogy kopogtál.  :|  *Rezignált - beletörődött - hanglejtéssel közlöm vele a szomorú tényt, hogy csak ezzel tudott meglepni. Mindazonáltal már régen láttuk egymást, ha pedig már itt van, akkor küldök egy pokollepkét két teáért. Megpihenten dőlök hátra székemben.* - Miért nem kéred meg valamelyik tisztedet, hogy segítsen? *Rögvest ez a kérdés jut eszembe, amikor a papíros dolgokat hozza fel első témának. Szerencsére ezzel nekem sosem volt problémám.* - Ha már a kapitány és a hadnagy is alkalmatlan a papírmunka elvégzésére, akkor nem ártana körbe nézned, hátha találsz egy lelkesebb shinigamit is. Mondjuk kezdetnek nem kellene felgyújtanotok az osztagot és rommá avanzsálni a barakkokat. A papírok égetését sem tartom jó ötletnek, mivel mindig bajba kerültök emiatt a főkapitány előtt. Egyszer úgyis megunja Fujimoto-dono. *Hívom fel egy parányi dologra a figyelmét, hogy a türelem is elfogy egyszer; de ha idővel megfogják ezt a türelmet, akkor nem lesznek problémák a későbbiekben. Közben megérkezik a tea is, az egyik fiatal férfi hozza be, aki meghajlása után távozik is. Kavargatni kezdem a meleg nedűt, hogy a gyümölcstartalmán hevítsek. Még túl meleg ahhoz, hogy beleigyak.*
- Magam is meglepődtem, hogy Meiék visszakívántak. Mesélj, mi történt veled az elmúlt évben? *Különös, hogy elmúlt évről kell kérdeznem, és hogy már ilyen régóta nem léptünk kontaktba egymással. Számítok rá, hogy ez a jövőben meg fog változni.*

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A kapitány irodája
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 19, 12:11:28 »
Egy erős kötelék: a barátság


A hely felkínálást megköszönöm, majd leteszem magam a székre, amit Ai-san mutatott. Így az egész érzés tényleg olyan volt, mintha első kapitánylátogatásomon lennék. *.* Emlékszem, akkor még Ichimaru taichou ült abban a székben, ahol most Ai. A gondolatra elmosolyodok, majd amilyen hirtelen jött a vidámság, olyan hamar is tűnik el arcomról. Keisuke-sama sincs meg, Keo-báró-sama is eltűnt, Ichimaru taichou pedig elárulta a Goteit… most komolyan, miért nem lehet megülni egyszerűen és örülni, hogy békesség van körülöttünk?! T-T
Megtört sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogy Ai-san kicsit érzékeny témát érint számomra, persze nem tudhatta...
- Iiigen, Keo-báró-sa… ízé Mizushima taichou érdekes ízlése van, vagyis volt – vakarom meg tarkómat, miközben újra körbejáratom a tekintetemet az irodán. Szinte rá tudnék bökni az összes szoba kiegészítőre, ami Keo-báró-samához tartozik.
- Móó, ez gonosz volt Ai, mindig szoktam kopogni T3T – felfújt pocokpofival kérem ki magamnak, majd válik arcom megdöbbenté kérdését hallva. Szívemre teszem a kezemet.
- Az egyik tisztemet? De hát nem vehetem el az idejüket! – mondom hitetlenkedve. Tüntetőleg nemet rázok a fejemmel. - Boldogulok velük, legalább gyakorolom az írást, meg vicces is. Tudod, az új papírok nem égnek el, szóval névrokon Naocchannal leszerveztem, hogy mi intézzük a már nem kellő íratok, hibásan adminisztrált papírok megsemmisítését *>* – mesélem el lelkesen, kezeimmel hevesen gesztikulálva, demonstrálva az Ördögűzés folyamatát. - Az osztag általában a 12. osztag miatt dől össze, oké, ritkán miattunk is – hadarom, majd Ai-sanra nézek szemem sarkából, tekintete magáért beszél. - Oooké, sokszor miattunk is. De hát, ha egyszer jól érzik magukat a többiek, meg aztán ott van Tankcchin is, ő élvezi a felújításokat – vonom meg a vállamat. - De mostanában origamizunk is, nézd, hattyút is tudok – veszem elő a zsebemből a picikét gyűrött állapotban lévő hattyút, ami természetesen az aljas papírok egyikéből készült, amelyiket nem lehet el Ördög űzni.
- Úh, köszönöm – nézek a tisztre, aki teát hozott, és az egyiket elém rakta le. Lelkesen nyúltam érte, hogy meg is kóstoljam, de még meleg volt. Mit meleg, forró! @.@ - Aúcs, atsui – sziszegem, de nem dobom el a hirtelen a csészét a fájdalom érzet ellenére se, hanem óvatosan visszahelyezem az asztallapra. Gondolatban fájlalva nyelvemet, és hogy rendes kortyot tudjak inni immáron belőle – bár ízt, már tuti, hogy nem fogok érezni T.T –, elkezdtem fújni a forró innivalót.
- Hogy mi is – kapom fel a fejemet a kérdésre elgondolkodva. - Azaz igazság, hogy elég sok minden – vallom be. - Hyozanryuuról ugyebár tudsz. Nos, neki köszönhetően megtudtam, hogy van családom – mosolyodom el halványan. Még fura volt kimondani is. - Halványan emlékeztem csupán, de a Gyémántsárkánnyal történtek után pár nappal Kisuke-nii-sama a féltestvérem keresett fel, és ő avatott be nagyon sok dologba. Megtudtam, hogy azért töredékes a múltam darabkái kobakomban, mert volt egy balesetem még az Akadémián, és felcserélték a személyes dokumentumaimat egy névrokonoméval, emiatt rossz hátteret kaptam kézbe, az amnézia miatt pedig nem is kételkedtem semmit ^^" Nos, Kisuke-niitől azt is volt szerencsém megtudni, hogy az ikertestvére Keisuke-sama például, és édesanyám Shimizu Miyu nemes, vagy mi – mondom. Bár talán Ai-san hallhatott a családról, ha jól emlékeztem rá, hiszen ő jártas az ilyen nemesi körökben. - Hehe, még nekem is eléggé hihetetlen – fűzöm hozzá. - Keisuke-samáról pedig semmit nem tudunk, az Emberek Világában kapott rutin küldetése óta nem hallottunk felőle, a 12. osztag nem is érzékelte a reiatsuját, kezdek aggódni. Már beküldtem a kérvényt, hogy a 10. osztag tisztjeivel hagy végezhessek kutatásokat odaát, de olyan lassan kezelik az ilyen ügyeket, még elbírálás alatt van – sóhajtok fel. - Pedig szívesen megbeszélném ezt vele.
- Ai – kezdek bele lassan. - Szeretném megkérdezni, hogy most hányadán állunk, mármint… tudom, hogy Hyozanryuuval sok borsot törtünk az orrod alá, és én is mondtam dolgokat hirtelen felindulásból, ami nem volt szép, de szeretném tudni, hogy ugye ez nem ment a barátságunk kárára – kezemet tördelve állok fel. - Tegyük fel, hogy egy óriási döntést hozol és szükséged lenne a leges legjobb barátaidra egész Seireiteiben, de csak az egyikre hagyatkozhatnál. Képes lennél megbízni bennem annyira, hogy rám bízd az életedet? – állok meg egy falikép előtt, mintha csak annak tartalmát szeretném szemügyre venni. Igazából csak Ai-san tekintetét akartam elkerülni, biztos nevetségesnek találja a kérdésemet… T-T” De nekem ez fontos, valóban tudnom kell róla.

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A kapitány irodája
« Válasz #4 Dátum: 2014. Aug. 19, 12:12:58 »
Guu - Barát

*Kicsit leveszem a tekintetemet Anaoról, s még egyszer végig nézek az irodáim falain. Alig két hete tértem vissza az osztagba, mégis azt látom, hogy ennyi idő alatt mennyi minden változott. A távollétemből visszatérve is érzékelhettem, hogy a munka mennyire elmaradt, demost meg mintha 180 fokos fordulatot vett volna a történet. Újra hemzsegnek a folyosókon a tisztek, újra sűrűn járt helyiség lett az irattár, újra mindennapos csörömpölésként hallom, ahogyan kardok csapnak össze oda kint. Mintha az élet megannyi hasznos eleme ismét körbe venne, s ez az egész jó érzéssel tölt el. Habár sosem voltam az a társaságközponti felfogású shinigami, most mégis azaz érzésem támadt, hogy az osztagom csak is miattam igyekszik jobban. Ennyit jelentene hát, ha az osztag kapitánya visszatér? Hibát követtem el, hogy itt hagytam őket! Megannyi mindent hagytam hátra akkor, viszont ezt a hibát soha nem fogom megbánni az életemben. Szükségem volt akkoriban a 0. osztag kiképzésére és tapasztalatára. Ebből néhányat meg is kaptam az évtizedek alatt, amit ott töltöttem, így aztán kicsit másképp sikerült folytatnom az életemet. Ez az iroda pedig, nem áll olyannyira közel hozzám, de azt hiszem egyedül képtelen lennék egy másik kapitány holmijait kivinni.*
- Közel állt hozzád Mizushima-dono, igaz? *Keverek egyet a forró teán, aminek még jócskán hűlnie kell. Nem várhatom el a tisztektől, hogy még forróságát nézve is tökéleteset tegyenek le elém. Főleg, hogy tudják, a teám nagy százalékban a kukában landolnak mert mindig elfelejtem őket meginni. Sóhajtok egyet Anao osztagos megszólalásaira. Talán elsők között voltam, akik tudomást szereztem az efféle akcióikról. Egyrészről haszontalan dolognak tartom, másrészről legalább megtanulják a gyújtogatás művészetét, aminek köszönhetően hasznos csapatmunkára tesznek szert. Csak is olyan küldetésen tudnám elképzelni a Juubantait, amelyben felgyújtanak vagy kirobbantanak egy épületet az ellenség alól, közben pedig büszkén állnak egy másik ház tetején; napszemüveget villogtatva. Vagy lehet, hogy ezt csupán azért gondolom, mert Keisuket jobban ismerem? Ezt még én sem tudnám biztosra megmondani. Mindenesetre Anaoval is volt már egy s más dolgom, s valami ilyesmit még róla is könnyedén el merek képzelni. Nem egyszerű osztag a Juubantai az tény, de igazából a szertelenségük mellett senki sem mondhatja el róluk, hogy ne tartanának össze. Anaonak nemes szíve van, csak ezt sokan összekeverik a kivételes zakkantságával, amivel még én sem tudtam mit kezdeni. De mit is kezdenék, hiszen látom rajta, hogy gyerek még valahol?!*
- Nos, ez csupán egy ötlet volt Anao. Viszont, ha képes vagy ellátni, akkor miért agonizálsz rajta? *Jogosan teszem fel a kérdést, hiszen nem igazán tudom megérteni az aggodalmát ebben az esetben. Ha el képes látni, akkor miért bajlódik önmagában azzal a ténnyel, hogy meg is teszi? Lehet, hogy ezt csak én fogom fel így, mert engem alapvetően arra neveltek, hogy amit képes vagyok ellátni, a felé vagy semlegesen vagy jó kedvvel tekintsek. A papírmunkákat csak az utóbbi időben kezdtem el nem kedvelni, de ettől függetlenül tudom, hogy ez csak átmeneti része az életemnek. Bizonyára azért van, mert sok magánéleti problémába ütköztem, amit még nem sikerült megoldanom.*
- A páratlan gyújtogatási és origami képességeiteket másra is kamatoztathatnátok. Egy papír, ami képtelen elégni, az meggyulladni is képtelen? Mert ha nem, akkor szívesen rendelnék tőletek egy csokor hajtogatott liliomot, amit ha meggyújtok, akkor gyertyaként funkcionál. Hasznos lenne és még szép is! *.* *Mosolyodom el egy pillanatra, még magam is meglepődöm az ötletemen. Végül is logikusnak látszik az egész, de nem vgyok biztos benne, hogy a papírok tényleg így működnének. Amennyiben igen, szerintem jól mutatna az irodámban egy ilyesmi. Egy égő liliomcsokor megadna egy olyan hangulatot, amit más osztagok biztosan nem alkalmaznak. Ünnepek idején pedig az egészet hasonló módon intéztetnék, leszámítva azt, hogy ügyelnénk a biztonsági eljárásra. Nem szeretném, ha a Sanbantainál egy épület kigyulladása megvalósulna. Ránk egyáltalán nem jellemző, noha meg örülök, hogy ide nem jutott be a 12. osztag eljárása a kamerázásokat illetően. Tisztán emlékszem, hogy én ilyesmibe nem egyeztem bele annak idején. Kellemetlenül érintene, ha sehol nem lehetnék egyedül, mint azon a helyen, ami az irodám alatt helyezkedik el. Arról a helyről szerencsére csak Yukezo tud. Anao történetére a családját illetően mondatni érdekesen reagálok, feltűnően sokáig hallgatok, ami aggodalomra adhatna okot. Végül beleiszok a teámba, és látványosan a mutatóujjammal körözni kezdek a csésze felületén. Ez enyhe hangot ad ki, ami a kristályszerkezetére ad bizonyosságot.*
- Souka, szóval erről van szó. S mond csak mennyit tudsz arról a családról? Vagy esetleg szeretnél- e egyáltalán a közelükbe kerülni? Segíthetek neked, amennyiben szeretnéd. Megvannak a kapcsolataim, illetve a viselkedésre és ruhaviseletre is megtaníthatlak. *Mindössze ennyit mondok neki csupán, mielőtt válaszolna a kérdésemre. Tudok egy pár dolgot természetesen arról a házról, de közvetlenül nem volt még dolgom velük. Néhány szolgálónk az ők kiképzése után került a Kagami-ház közelébe, de ennél többet aligha tudok róluk. Függetlenek, akik a hatalmak közti viaskodás mellett növik ki magukat. Sok ház tartozik nekik, csak sokan képesek eltúlozni azt, hogy mégis mennyivel. Megvenni valakinek a taníttatását az én szememben mindig is annyit jelentett, mintha csak az illetőt venném meg. Ha pedig gesakat nevelnek, nos, azt különösen eltudom ítélni. Mindenesetre van fogalmam arról, hogy milyen is anya nélkül létezni; ezért is tettem fel Anaonak a kérdést. Ha szeretne lépni a családja felé, akkor megkapja az ehhez szükséges támogatást tőlem. Magam is örülnék, ha néha nem egy ismerős kapitány ülne mellém kimonoban egy-egy tisztelet adásnál, mintsem egy idegen nemes. Anaoval sok mindenen mentünk már keresztül, így ha a családjáért nem is, valahol reménykedem egy igenlő válaszban.*
- Keisukeről jut eszembe...*Rögvest az egyik fiókomhoz nyúlok, amiből egy pergament emelek ki, és átnyújtom neki. A pergamenen egy üzenetet olvashat Keisuketől, amiben leírja, hogy elvesztette a shinigami erejét és segítséget kér, eddig nem tudott  üzenni.* - Már intézkedtem az ügyében, de eltart egy darabig. A Karakura High Scoolban találod meg információim szerint, tanári állást tölt be. Nem tudom milyet, de ennyit tudtam tenni az ügy érdekében. *Felelem neki, mivel látom rajta, hogy érzékenyen érinti a helyzet. Én se lennék odáig, ha akár egyik hadnagyom is eltűnne. Bizonyára a világot átkutatnám érte és valószínűleg fizikailag belebetegednék az egészbe. Nem szeretném, ha ez vele is megtörténne.* - Az egyik tisztem futott össze vele, így küldött nekem egy üzenetet még tegnap. *Aztán megiszom a teámat, várva az ő reakcióját az egészre. Ha megint valami ölelgetésbe, vagy egyéb akcióba kezd, akkor rögvest megint csak angyalkává változtatom egy hatrudassal, hogy kontrollálja magát velem szemben. Aztán ez az egész beszélgetés valami egészen érdekes dologba csap át, amire hátra dőlök és becsukom a szememet.*
- Egyszer már megmentetted az életemet, úgy vélem, hogy ha így történne megtennéd még egyszer is. Ismerlek Anao, a gyerekes viselkedésed alatt egy nemes szívű, erős shinigami lakozik. Ki mást tekintenék társ kapitányomnak, ha nem téged? *Nyitom fel szemeimet.* - Szavaidat sose bánd, ezek kevesek voltak ahhoz, hogy megbánts velük. A kapcsolatunk nem változott semmit, ezen ne aggódj. Inkább csak engedd meg, hogy elmondjak neked valamit. *Invitálom a figyelmére, majd hangom jóval lejjebb esik az átlagnál.* - Neked egyszerűen fogom elmondani, hogy megértsd. Van egy titkom, amit nem mondhatok el másoknak, de benned megbízok, hogy képes vagy titokban tartani. Fon Kaito kapitány és Fon Seiran a bátyáim, ilyen olyan különös történeten át vezetve, de azok. *Egyelőre csak ennyit osztok meg vele, hogy érezhesse a bizalmamat, amit már amúgy is rég kiérdemelt, csak nem volt alkalmunk beszélni ilyesmikről.*

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A kapitány irodája
« Válasz #5 Dátum: 2014. Aug. 19, 12:14:44 »
Egy erős kötelék: a barátság

Kicsit meghökkenek Ai kérdésén, zavartan pislogtam a föld irányába, dadogva, ahogy nem találtam a szavakat válaszomhoz. Pedig ez nem jellemző rám :/
- Hát, valami olyasmi, igen, a testőre vagyok *-* Vagyis, ahm, voltam
– kicsit elhúzom a számat. - Bár nekem olyan volt, mint egy fontos barát – próbálok meg mosolyogni. Nem igazán szeretném azt gondolni, hogy meghalt, mert akkor Ai-san jogosan kérdezhetné, hogy ha ilyen lényeges szerepet vállaltam, akkor mégis, most hol van Keo-báró-sama? A tény az, hogy én sem tudom, pedig igazán szólhatott volna, mielőtt szó nélkül eltűnt.
- Nem bántásból, de örültem, amikor átvette az osztag vezetését, amikor el kellett menned a 0. osztaghoz, sajnáltam volna, ha egy úgy mondván idegen került volna helyedre. – Igazság szerint nem is támogattam volna, ha így történt volna. Megrázom a kobakomat, hogy elkergessem a negatív gondolataimat. Emlékszem, amikor a mi osztagunk maradt kapitány nélkül, bár Simán Csak Keisuke-sama jól kezelte a dolgokat, a kapitányoknak fontos jelen lenniük. Ami a 3. osztag vezetőségével történt az a Sanbantai tagjainak rendkívül nehéz időszak lehetett, nagyon meggyengülhettek a tisztek is, hiába volt két elképesztő hadnagy az élükön. Szóval örülök, hogy Ai-san visszatért, mert ő képes újra felvirágoztatni az osztagot a jelenlétével. *.*
- Hát, mert amikor csinálom, akkor olyan, mintha az óra visszafelé járna, a papírok csak gyűlnek, és a falak elkezdenek összemenni, brr
– ráz ki a hideg a rémhetek gondolataira. - Ez olyan dolog, amit az osztagom tagjainak sosem kívánnék, nem, nem – rázom meg a fejemet, hogy még az ötletet is elkergessem kobakomból. - Talán, belejövök, mint a többi kapitány – mondom lelkesen. - Esetleg van valami hatékony trükköd rá, Ai? – pillantok rá kérdőn. Én tényleg próbálkozom, és szeretném is hatékonyan csinálni, ahogy a többiek *.* De mostanában egyre többször felmerül bennem a gondolat, hogy talán nem nekem való ez a papíros-iratos dolog.
Elhűlten, elkerekedett szemekkel emelem tekintetemet Ai-sanra. Döbbent pislogással hallgatom végig csodálatos ötleteit, amit minden 10. osztagos megirigyelne.
- Ai… kezdesz úgy gondolkodni, mint egy 10. osztagos! *o* Büszke vagyok rád *_* – mondom dicsérően, felcsillanó szemekkel. Szívem szerint a nyakába ugortam volna a remek ötletért, könyörögve a szabadalmakért, de rádöbbentem, hogy ezt mégse kéne, mármint az előbb is mit történt. Öhm, vajon mi történt? o.O - Liliomot tudunk, meg igazából egy csomó virágot! Kipróbáljuk! Ha beválik, te leszel az első, aki tud róla! *_* – mondom lelkesen. Gondolataimban már lángoló liliomokról képzelgek, mert tényleg szépek lennének.
- Hát öhm… – habozok választ adni. Ezen még nem is gondolkodtam. Kisuke-nii-sama örült, hogy megtalált, de nem vagyok biztos abban, hogy az anyukám is ilyen szívesen látna. Nem igazán emlékszem rá, azt se tudom, hogy örülne-e annak, amivé váltam és amilyen lettem. Tudom, hogy a nemeseknél ez máshogy szokás, olyan furcsa belegondolni még a család gondolatába is. Hiszen nekem a 10. osztag az új családom…
- Azaz igazság, hogy én se tudom igazán, mit szeretnék. Nekem a Juubantai a családom, hiszen ők ott voltak, amikor nekem semmim és senkim se volt. Nem lenne önzőség tőlem, hogyha… szóval, az igazi családommal is felvenném a kapcsolatot? Thehe, biztos butaság, hogy ez foglalkoztat, de vajon mit fognak gondolni rólam a többiek? Vagy a szüleim mit gondolhatnak rólam, hiszen több évtizede nem láttak engem ^^” És most hirtelen sétáljak be az életükbe? – nézek a földre, kellemetlen mosoly kíséretében. - Bár Kisuke-nii nagyon szeretné, ha nyitnék az anyám felé, de én még bizonytalan vagyok. Ezért akartam Keisuke-samával beszélni. Amm… Ai, neked milyen a kapcsolatod a mamáddal? – szökik ki a számon a kérdés, még magam is meglepődöm, hogy ezt ilyen nyíltan kimondtam. - P-persze, ha nem szeretnél nem muszáj rá válaszolnod! – habozva legyintek párat kezemmel, fejemet nemlegesen rázva. Igazán kíváncsi vagyok rá, de nem szeretném megbántani Ai-sant, hogy ilyen dolgokról kérdezek.
- Micsoda?! – veszem át a levelet lehidalva. Visszafojtott lélegzettel nyitom fel az üzenetet, és ahogy végigfutom a sorait, megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkaimat. - Nagyon szépen köszönöm, Ai, és a tisztednek is – mondom kisebbeket szipogva, amiért teljesen meghatódtam. Szívem szerint most már végképpen beölelgetném Ai-sant, de visszafogom magamat. Most komolyan, Simán Csak Keisuke-sama te baka, miért nem küldtél levelet hamarabb!! T.T Már tényleg nagyon rossz dolgokon járt a fejem! T_T
Lelkemben mintha a zord sárkányüvöltés újból csengő szólammá alakult volna, ahogy a kristálypalotára nehezedő viharfellegek eloszlani látszottak, és helyét a fényes Hold váltja fel, körülötte a megszámlálhatatlan álmaimat magában hordozó csillagokkal.
- Örülök, Ai, hogy ennyire megbízol bennem. Ne haragudj, hogy így hirtelen ezt kérdeztem, más okom is volt rá, hogy így hirtelen felhoztam ezt – őszinte mosollyal fordulok vissza Ai-san felé, bár arcomon nem sokáig látszódik a vidámság, egy árnyalatnyival komolyabb színt vesz fel. - Szeretnék majd mutatni neked valamit a közeljövőben, amikor neked is megfelel. – Nem kötöm az orrára, hogy miről van szó, de ez egy nagy titok, amit régóta őrzök és szerettem volna biztosra tudni, hogy Ai-san ugyanúgy megbízik e bennem, ahogy én őbenne, mielőtt azt hinné, olyan dologba keverem, ami talán nem túl pozitív végkimenetelű.
- Miii? O.O – tágra nyílt szemekkel pislogok Ai-sanra, ahogy megosztja velem ezt a titkot. - Mármint Rancchin? – hebegem meglepetten. - De, de, de, hogy? Mikor? Hol? – kérdezem, visszasétálva a székhez, döbbent csodálkozással ülve vissza rá.
- É-és miért titok? Mármint, ők tudnak rólad? Tudod, a testvérek nagyon fontosak, de olyan igazán nagyon – mondom, hevesen gesztikulálva kezemmel. - Nem szeretném, hogy ebből a csodálatos érzésben nem lehetne részed. Hogyhogy titok? – kérdezem őszinte kíváncsisággal. Bár becsben tartom, hogy nem szeretné, hogy erről mások tudjanak, rám számíthat ebben, de mégis meglepő volt. Nem is tudom, milyen lenne, ha titkolnom kellene, hogy Kisuke-nii-sama a testvérem, és, hogy ebből kifolyólag Keisuke-sama is az.

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A kapitány irodája
« Válasz #6 Dátum: 2015. Júl. 30, 12:47:51 »
[Wang Liu Mei]

Mai napot se érzékelem másnak, mint a többit. Nagy a hajtás a ház körül, mióta Ritsu betegsége megint csak romlott. Aggódom felőle, viszont sem az orvosok, sem pedig én nem tudom megerősíteni a tényt, hogy megéli az év végét. Többen a ház tanácsosai közül felvetették már, hogy hamarosan meg kell szervezni egy temetést. Jó magam hallani sem akarok erről, hiszen a húgomról van szó. Kaito már jó ideje eltűnt, senki nem tud róla semmit; emiatt Seiranra is nagy teher nehezedik. Sötét felhők lebegnek fejem felett, csak egy rossz lépés és a benne morajló villám lesújt. Hatalmas türelem és oda figyelés szükségeltetik; sosem hittem volna, hogy ekképpen elfogom hanyagolni az osztagom, és persze az ott történő dolgok jó részét is. Minden egyes papírt hadnagyaimra hárítottam, míg én itthon tettem, amit tennem kellett. Nyugalmi időszakot érzékelek, így hát arra adom a mai nap fejemet, hogy meglátogassam a Sanbantai barakkjait. Kora hajnalra időzítettem ezt az esetet, ezért nem kértem semmilyen segítséget vagy kíséretet. Most csak is egyedül szeretnék közlekedni, illetve szokványos reggeli teendőimet elvégezni. Egy kis ébresztő mosakodás, személyre szabott shinigami uniformis felvétele, s végül a haorim összekötése tradícionális vörös obival. Nem a hétköznapi viseletek híve vagyok még ebben sem, de azt hiszem, ezt már megszokhatták tőlem. Midőn elkészülök, kisétálok dicső házam falaiból, majdan villámlépésszerűen közlekedve jutok el a Sanbantai főbejáratához. Mint mindig, most is néhányan kint állnak őrt, éppen a reggeli váltás közepén sikerült megjelennem. Amint meglátnak, tiszteletteljes hajlongásukkal üdvözlik kapitányukat az ide kint dolgozók. Szigorú tekintetemmel mérem őket végig, mialatt testtartásommal és kisugárzásommal érzékeltetem hovatartozásom. Sosem tartottam magam a hétköznapi lelkekhez, ezért is voltam képes felküzdeni magam ide. Ha nincs büszkeség, talán nincs is magasabb cél; aki pedig ezt elítéli, annak igénye sincs arra, hogy jobb legyen az élete. Bár a jobb élet megannyi teherrel és felelősséggel jár, mégis aki idáig el szeretne jutni, annak van bőven ideje felkészülni erre. Besétálok tehát az osztag területére, amely most is igazán gondozott és jól ápolt lehet valamennyi osztag ellenében. Nem kenyerem elítélni más osztagok „igazgatóságát”, de kettőről biztosan tudjuk, hogy nem állnak a helyzet magaslatán. Mi harmadik osztagosok büszkék vagyunk egy szinten a környezetünkre, van itt minden. Szépre vágott dús és zöld gyep, sokféle színű, rendezett virágsorok, rengetek különleges faféleség, felújított tiszta épületek, osztagunk mentalitását tükröző szentély, amfiteátrum és még sorolhatnám. Az itt dolgozó lelkeknek megelőlegeztem a bizalmam és jó körülményeket biztosítottam családom vagyona által, hogy lehetőségük legyen a fejlődésre. Ugyanakkor persze a saját közérzetem is fontos volt, de leginkább csak másodlagosan mérvadó.
Amit mindenképpen meglepődve tapasztalok, hogy a hajnali edzést még mindig nem kezdték meg, illetve mintha az egész osztag álmaiban élne ezekben a pillanatokban. Akik ide kint vannak, vagy netán gyors hajlongás közepette megpillantom egy folyosón, azok feltétlen kivételek lehetnek, ám ebből kevés van. Csak az igazán elhivatottakat nem zavarja a munkában a kapitányi hiány. Besétálok tehát az irodámba, hogy körbe nézzek mi változott. Voltaképpen semmi, legalább ezzel megtiszteltek az utóbbi hónapokban. Ugyanúgy egy szem por sincs, és iratok is vannak az asztalomon arra az esetre, ha visszajönnék. Méltányolom Mei munkásságát, ezt egyértelműen hozzá köthetem. Shizuka inkább a terepen, gyakorlatban szeret teljesíteni; nem hinném, hogy az ő keze lenne ebben. Lecsatolom oldalamról Fuhakut, s leülök a székembe, hogy belepillantsak kapitányi aláírásokra váró iratokba.
Mindaddig, míg én ezzel elfoglalom magam, addig egy buzgó újonc bekopog Wang hadnagyhoz. Ha a hadnagy méltóztatik kinyitni, vagy csak egyszerűen kiszól, akkor a következőket hallhatja:
- Wang-dono, Kagami taicho az irodájában van! Wang- dono, mit csináljunk most? A Taicho eléggé feszültnek tűnt a többiek még fel sem ébredtek és még az osztagedzést se kezdtük el. Wang- dono! Wang dono, kérem segítsen! – Keleties felfogáshoz hűen a férfi szinte féltérdre ereszkedve, kissé ijedten kéri a hadnagyot, hogy adjon ki valamiféle parancsot, amivel a taichot majd jobb kedvre lehetne deríteni. Remélhetőleg a hadnagy készséggel segít és képes rugalmasan igazodni ehhez a hirtelen jött látogatáshoz. Amennyiben míg a többiek megkezdhetik a munkát parancsára, de az időelhúzása vagy más okból kifolyólag meglátogatná kapitányát, úgy többen jelentkeznek majd felügyelőnek.
Érdekes iratokra bukkantam, de annál inkább érdekes gondolataim támadtak emiatt. Küldök tehát egy pokollepkét a hadnagyomnak üzenettel, hogy az irodámban várom. Míg megérkezik, addig kinyitom az ablakokat, viszont a fényáteresztő függönyöket behúzom. Egy kis fényre és friss levegőre vágyom, ugyanakkor nem szeretnék kimenni a szabadba. Amint megérkezik Wang fukutaichou, láthatja, hogy hátra rakott kezeim által most még elgondolkodóbban állok az ablak előtt és messzi-messzi járhatok már.
- Csukja be az ajtót, beszélnünk kell. – Ilyenkor tőlem mindig a legrosszabbra lehet számítani, ámbár a hangom meglehetősen rezignált. Meivel már elég erősnek tartom a kapcsolatunkat, hogy őszintébb lehessek, mint másokkal. Amennyiben becsukja az ajtót, rögtön belekezdek.
- Rég volt már, hogy erre jártam. Ritsu hamarosan eltávozik, lassan kisétálok a szakadék szélére Wang-san. Döntenem kell arról, hogy átugrom a szakadékot vagy sem. Ha nem, akkor úgy kell majd cselekednem, ahogyan azt a Kagami-ház tanácsosai elvárják. De ha átugornám, akkor a magam ura leszek és annak következményeit most még nem látom. – A lány felé fordulok, maga is megtekintheti gondterhes, mégis határozott tekintetem. Sosem gyengülnék el senki előtt sem teljesen - kivéve, ha azaz illető nem Yukezo persze -, de azért látható, hogy komoly problémákba ütköztem. Közelebb lépek hozzá és megmutatom a kezemen ékeskedő eljegyzési gyűrűt.
- Többen úgy tartják, hogy leendőbeli házasságom nem éppen jövedelmező. Néhányan elfordulnának tőlem, ha a rebellis hajlamú daitenshis nemessel kötnék házasságot. A szakadék átugrása pontosan azt jelentené, hogy frigyre lépnék a férfival; de az túl sok ismeretlenhez vezetne. Nagy a felhajtás, mióta kezemen hordom az eskümet. Nem csak politikai, de nagyjából minden szempontból. Mei, te mint független és semleges személy, mondj nekem valamit erről. Szerinted a választott méltó hozzám? Ha mást nem, azt mond meg nekem, hogy második otthonom a Sanbantai miképpen vélekedik erről? Magánügyeimet nem teregetem ki, mert az befolyásolná a munkámat kapitányként, de te a hadnagyom vagy; te véded igazán és őszintén az én hátamat. Ha valamit nem látok meg, azt te meglátod. – Mélyen lélektükreit fürkészem, ha hagyja és ha éppen úgy helyezkedik el. Válaszokat akarok, még akkor is, ha azok nem feltétlen lehetnek pozitívak. Senki nem ismeri úgy azt a férfit, ahogyan én, de idővel én is megtörök folyamatos nyomás alatt és szándékaim megkérdőjeleződnek. Végül hátrább állok tőle, sőt, az íróasztalom mögé sétálok és leülök a székembe.
- Három, négy nap múlva szigorú őrizettel, de megnyitom a Kagami birtok egy részét, ahol Ritsut meglátogathatják. Elvárom az osztagomtól, hogy megjelenjen ezen a napon. Hirdessetek előadásra, őrizetre és egyéb feladatokra; a teljes osztagra számítok. Aki nem hajlandó megjelenni, azt büntetőmunkára fogom küldeni a Yonbantaihoz. Te és Shizuka lesztek a személyes kíséretem. Nem csak Ritsut látogatják majd meg sokan, de lesznek kiállítások nálunk és hasonló egyéb foglalkoztatások. Szeretném, ha a húgomnak utolsó napjai emlékezetesek volnának. Ha érzi, hogy sokan megmozdulnak miatta, hátha erőre kap és mégis lesz remény a gyógyulására. – Ezt most igen- igen komolyan fogom venni. – Minden osztagnak küldjünk ki hivatalos levelet erről az eseményről, a nemesi házakkal mi már foglalkoztunk. – Nyilván van még mit megbeszélnünk a lánnyal, viszont kezdetnek ez így elég is lesz.

Karakterlap

Wang Liu Mei

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 500 / 30 000

Hozzászólások: 36

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 23 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
vérvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#66CDAA


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A kapitány irodája
« Válasz #7 Dátum: 2015. Aug. 10, 23:27:28 »
[Kagami Ai]

Korai az óra, melyen kopogás hallatszik a hadnagyi iroda ajtaján. Idejét sem tudom, a nap első jelentéseinek írása közben mikor zavartak meg utoljára. Hisz kapitány nélkül az osztag is elkényelmesedik, még ha igyekszünk is tenni ellene. Shizuka-chan, aki az edzések megtartásában magasan felülmúlja az én teljesítményemet, nem a hajnali kelés híve, így ennek időpontja óhatatlanul egy picikét későbbi, mégis kora reggeli időpontra tolódott. E hajnali órában pedig a legtöbbek még ennek megfelelően szenderegnek első reggeli teendőik között, ritkán foglalkozva az ébredésen kívül más egyébbel. Még előttem is gőzölög az unokafivéremtől kapott tea, kedvelt reggeli italom.
– Szabad – szólok ki tisztán érthetően e korai madárnak, miután az éppen írt mondatot lezártam. A váratlan hír hallatán egy pillanatra talán jómagam is elcsodálkozom, de kapitányom jelenléte, ha mostanában ritkaságszámba is megy, mégis örömteli tényező az osztag tagjai számára. Legalábbis annak kellene lennie, nem pánikhelyzetnek. Sóhajtok a tiszt szavait hallgatva, s az ecsetet letéve felállok az asztaltól. – Mégis mit? Amint mindenki méltóztat felébredni, kezdjék meg az osztagedzést, ahogy az lenni szokott. Fontos, hogy a mindennapi tevékenységek zökkenőmentesen haladjanak. Valamint értesítsék Yamasaki fukutaichout, hogy ez idő alatt én felkeresem a kapitányt az irodájában – nem hiszem, hogy ez különösebb magyarázatot kívánna. Még vannak olyan iratok a hadnagyi irodában, melyeket át kellene szállítanom a kapitányi irodába, illetve véleményem szerint a hadnagy dolga lenne, hogy köszöntse a kapitányát, valamint felelősséget vállaljon az osztagban jelenleg uralkodó helyzetekért. Akárhogy nézzük, a sanbantai egyik hadnagyaként részben engem terhel a felelősség, amiért a tisztjeink elkényelmesedtek.
Kapitányom által küldött pokollepke még az iratok válogatása közepette ér. Mégsem mosolyodom el az üzenetet hallva, hisz osztagunkban a fegyelem fenntartásának feladatában, hiába tettünk meg mindent a kapitány távollétében, csúfosan elbuktunk, a szigorú rendhez kötött magatartás lazult. Ezt a beszélgetést pedig nem kerülhetem el, így hát még egyszer utoljára átnézem az asztalon lévő papírokat, hogy megbizonyosodjam, nem hagytam közte semmi olyat, mi kapitányi jóváhagyásra vár, s a néhány kiválogatott jelentéssel kezemben a kapitányi iroda felé veszem az utat. Némi megnyugvással tölt el, hogy a hangok alapján az osztagedzés végre kezdetét vette. Mindez addig tart, míg bebocsátásomat kérem Kagami taichou irodájába, s belépésem után kérésének eleget téve becsukom az ajtót. Lesütött szemekkel lépek asztalához és helyezem rá az aláírására váró dokumentumokat, majd lépek hátra, hogy hallgassam várható megrovó szavait.
Mérhetetlen döbbenetemre azonban mégsem ez következik be, holott vitatni sem tudnám, ha így cselekedne. Az elhangzó mondatokra még így is felkapom a fejem, így van alkalmam végigmérni kapitányom arcát, testtartását. Még én is látom rajta, hogy sötét fellegek árnyékolják életét, a korábban elhangzott mondatokra sem kell gondolnom, hogy mindezt érzékeljem. Beszédét hallva akaratlanul is gyűrűjére vezetem tekintetem, majd észbe kapva ismét felnézek, nehogy illetlennek tűnjek. Ám az eddigieknél is jobban meglep kérdése, mivel felém fordul, hisz nem láthatok bele életének ezen kényes részleteibe, s jövendőbelijéhez sem volt szerencsém azon az egy alkalmon kívül, mikor kimondták jegyességüket. A választ éppen ezért alaposan át kell gondolnom, elsősorban osztagunk moráljának szempontjából.
– Én úgy vélem, ameddig ön megbízik választottjában, nincs oka hagyni, hogy kívülállók véleménye befolyásolja kapcsolatukat. A Sanbantai mindig felsorakozik majd kapitánya mögött, akármilyen döntést is hoz végül. Nincs jogunk beleszólni a magánéletébe, ám ön a kapitányunk. Bízunk az ítéleteiben és a döntéseiben, bármi történjék is – felelem kérdéseire, ám úgy hiszem, ideje lenne hozzátennem saját véleményemet is, ha már kapitányom az iránt is érdeklődött. Ám ennek megosztásától némiképp tartok, hisz óhatatlanul benne vannak saját tapasztalataim és meglátásaim, még egy másik élet örökségeként, melyen mára már teljesen túl kellett volna lépnem. – Ha megengedi, Kagami taichou, szerintem, mint egy főnemesi ház fejének, önnek kellene megszabnia az irányvonalat, melyen családja halad. Ha lemond erről a lehetőségéről, és hagyja, hogy önnél csekélyebb személyek befolyásolják boldogságát, akkor nem ismerem eléggé tulajdon kapitányom. E falak közt egytől egyig az ön emberei élnek, akik bárhová követnék önt. A környezetében rendelkezik bárki ily hatalommal és támogatottsággal? … Bocsásson meg, ha szavaimmal túl messzire mentem – teszem hozzá, mikor észreveszem, mennyire elragadtattam magam. Ám Kagami taichou az őszinte gondolataimat kívánta hallani, így ennek megfelelően cselekedtem, bár kétségtelenül valamelyest túlléptem hatásköröm. Nem érzem úgy, hogy jogom lenne beleszólni kapitányom magánéletébe, ám ha nekem lehetőségem lett volna magam dönteni, még most is bánnám, ha nem éltem volna vele. Abban az életben nekem ilyesmire nem volt alkalmam, ennek érzése pedig komoly behatással bír nézőpontomra. Ai sama helyzete közel sem olyan, mint az enyém volt, így értelmetlen összehasonlítani a kettőt.
Az ezt követő téma sem éppen egyszerű, bár a kapitány testvérével nekem nem volt alkalmam személyesen találkozni korábban, attól még megrendítő ilyen eseményre készülni. Nem hiszem, hogy ez bárkinek is könnyedén menne, főleg azoknak, akik ismerték is a nevezett személyt. Így hát ebben a kérdésben jobbnak vélem magamba fojtani minden érzést vagy gondolatot, és a szigorú feladatmegoldásra fókuszálni.
– Milyen dátummal, és hány példányban küldjük ki az értesítőket? A programok is szerepeljenek rajta, vagy elég maga az esemény? – teszem fel a kérdéseimet az üggyel kapcsolatban, miközben kapitányom gondterheltségét figyelem. Az természetes, hogy az osztag tagjai jelen lesznek, feltételezem, ennek megtagadása esetén én magam is kilátásba helyezhetem a kapitány által jelzett büntetőmunkát. Nem gondolnám, hogy élnünk kell majd ezzel, ám jobb, ha rendelkezünk alternatívával az említett eshetőségre is. – Ha kívánja, máris megírom az értesítőket, és áthozom aláírásra. Tehetek még valamit ezen kívül, Kagami taichou? Esetleg hozhatok egy teát, ha óhajtja – teszem még hozzá, kicsit engedve hirtelen vett merevségemből, mellyel érzelmileg kívánom távol tartani magam az előttünk lévő eseményektől. Ám félek, ezt a pajzsomat nem leszek képes fenntartani, ameddig szeretném, így reményeim szerint unokafivérem is ott lesz majd valahol a közelemben aznap. Bár felteszem, ő is megtalálja majd a maga feladatát a megannyi rendezvény forgatagában, így aligha lesz alkalmam a társaságát élvezni. Számomra nem is a szórakozás lesz a cél.

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A kapitány irodája
« Válasz #8 Dátum: 2015. Aug. 12, 22:58:51 »
[Wang Liu Mei]

Döntésemet ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban szinte még én magam is kétségbe vonom. Emlékeimben igen kevés az momentum, amikor hadnagyaimmal oly’ viszont ápoltam volna, ami legalább kis mértékben is bensőségesebbnek nevezhető. Voltam inkább egy követendő példa, mintsem az a személy, aki az érzelmi világukat pátyolgatta volna. Feltehetőleg ezen tulajdonságaimnak köszönhető, hogy megannyi shinigami látogatott már meg egy-egy probléma kapcsán. Kellett nekik valaki, aki eltekint jelenlegi instabil állapotuk felett. S most, ezen a napon én állok itt úgy, hogy tanácsra van szükségem. Mint mindig, úgy érzem most is a lehető legjobb személyhez fordultam. Habár Verashu-taichou már eltávozott köreinkből, idővel talán rátalálok arra a személyre majd, akit belevonhatok bonyolult magánéletem labirintusába. Addig is arra támaszkodom, aki esetlegesen még közel is állhat hozzám. Ez a személy pedig a hadnagyom, akinek feladata a kapitánya hátának védése. Ha másban, ebben sosem kételkedhettem; sikerült azokat a személyeket kiválasztanom eme pozícióra, akik alkalmasak a tisztség betöltésére. Habár Yamasaki- san igen csak csiszolatlan még, erejében nem megkérdőjelezhető. Ekképpen is ezekben a gondterhelt pillanatokban elgondolkodtat Wang fukutaichou mondatai.
- Hűségetek és rátermettségeteket már bizonyítottátok, a Sanbantai hálával tartozhat hadnagyának ezen szavaiért. De vajon mivel tartozik a kapitányának? Nem gondolnám Wang-san, hogy pusztán a haorim viselése nyomán követnének a shinigamik. – Időszakos kimaradozásomnak én úgy látom megvan az eredménye, de ha nem is, akkor nyilván majd a hadnagy rávilágít az igazságra. Az osztagom és én köztem mindig is egy szakadék állt, viszont, ha valaki valaha is felismerte a valós indítékaimat, talán megbékélt ezzel a ténnyel. Én nem reménykedem az ilyenekben, mivel változnak az idők és cserélődnek a shinigamik is. Egy ma még hűségért kiált, míg másnap ugyanazon személy elárul. Egyértelműen nem szavazhatok maximális bizalmat addig a sanbantainak, amíg erre okot nem adnak.
Szavaim mindazonáltal mégis csak megkérdőjeleződnek Wang-san szavai ellenében. Midőn támogatottságot és befolyást említ, néhány percnyi csend megszavazásával valóban átgondolom ezt. Gondolkodásom hangsúlyozásaképpen elsétálok asztalomhoz, s kimérten elhelyezkedem kapitányi székemben. Kezeim közé veszem lélekölőmet, elfektetem két combomon, hogy ujjaimmal néhány simítást végezhessek rajta. A kard, mi annyi csatán és szentnek hitt ügyön ment keresztül, hogy a végén ő is átalakult közben. Lehunyom tekintetemet egy röpke pillanatra, aztán felpillantok a hadnagyomra.
- Való igaz is, ha döntéseimet vonom kétségbe, azzal kinyilvánítom gyengeségemet; holott mindig is gyűlöltem az ilyesmit. Nem szükségszerű megsiratni olyan dolgokat, amelyekből erőt nyerve ismét felállhatunk. A mai nap alkalmával Wang-san olyan hadnagy voltál, amilyenre minden kapitánynak szüksége lehet. Emlékeztettél olyasmikre, amik egy koron azzá formáltak, aki jelenleg is vagyok. – Szolgálatba állása óta vélhetően az első alkalom, hogy futólag elismerő pillantást vetek rá. Nem hinném, hogy a dicséret vagy a kedvesség az, mely előre lendítene bennünket; ám bizonyos alkalmakkor én magam is tehetek némi kivételt. Ez most megtörtént, de többre nem nagyon lehet számítani, vannak fontosabb dolgok is, amikkel foglalkoznom kell. Míg Mei már is munkába látna és elhalmoz kérdésekkel, addig én magam elé tolom azokat az iratokat, amik aláírásokra várnak. Elmélyítem tehát magamat a munkába így kezdetnek, de közben válaszolok is a kérdésére rögvest.
- Fumizuki utolsó nichijóbián nyittatom meg a birtok északi oldalát, ahová Ritsut már be is rendeztük. – Némileg hűvös arccal pillantok fel az iratokról s még a szemöldökömet is felvonom a hadnagy szájából elhangzó szavak okán. – Egy hadnagynak nincs ideje több, mint háromszáz értesítőt megírni. :| Küldj ki egy kérést Shiratori taichounak, hogy a szerkesztőség tegye közzé a hírt, illetve terjesszétek itt az osztagon belül a kapitányi parancsot. – Mindjárt másképpen hangzik, mintha leültetném Wang fukutaichout hosszú órákon keresztül írni. Vajmi igaz, hogy kimondottan magas elvárásaim vannak, viszont at sosem hagynám, hogy a gyakorlatuk kárára legyen a sok irodai munka. Be kell osztaniuk az idejüket, a szerkesztőség meg egyébként is hamar képes sok példányban kiküldeni ezt az eseményt.
- Továbbá Sierashi taichounak írj egy levelet, hátha még a Nanabantai berkeiben mai napig vannak afféle művészlelkű shinigamik, akik esetlegesen megmutatnák ezen alkalommal a tehetségüket. – Azért mégsem könnyítem meg a hadnagyom dolgát, már is két kapitánynak kell megírnia egy levelet, amit minden bizonnyal nem lehet olyan egyszerű megfogalmazni. Végül, de nem utolsó sorban elkezdek aláírni néhány papírt.
- Ma még nem volt alkalmam megreggelizni Wang-san, esetleg eltekinthetek az osztag edzésbeli kihágástól, amennyiben reggelit és friss gyümölcslevet hoztok nekem. – De még mielőtt elindulna ezért, azért hozzá teszek egy kis nehezítést. – Ragaszkodom hozzá, hogy a reggelimet Kohaku-dono készítse el, akit a Gobantaiban találtok. :| – Természetesen pontosan ahhoz a személyhez küldöm ki őket, akit a legnehezebb meggyőzni erről. Én ugyan jó kapcsolatot ápolok a shinigami nőegylet elnökével, viszont sokan mások nem biztos. Ez egy kimondottan nehéz küldetés, ámbár ha sikeresen teljesítik, ma eltekintek a reggeli szétszórtságtól.