Szerző Téma: Edzőtermek  (Megtekintve 2393 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #15 Dátum: 2015. Máj. 02, 00:56:43 »
Edzés Eizo~sannal

A kapitányosdi sokkal nehezebb, mint ahogy az elsőre látszik! Meg még annál is nehezebb, ahogy másodjára gondolná az ember! Nem elég, hogy plusz ruhába akarják az ember lányát tuszkolni, holott már az alap egyenruhát is túlzásnak éli meg a szerencsétlen. Ez mind nem elég! Még bíbelődjünk azzal a rengeteg papírral is!  Megunva a rengeteg munkát velük, ami már több mint öt perc fölös gyújtós bámulást takart, úgy döntöttem, hogy valamennyi mehet a tizedik osztaghoz, ők úgyis több hasznát fogják venni, mint amennyit én tudnék belőle kihozni. Még csak fázós se voltam, hogy felgyújtassam őket Rin~channal! Arra meg esélyem sem volt, hogy netalán Nishi~chan a jótékony szárnyacskái alá venné őket. Azok alatt legfeljebb piás üvegeket – vagy inkább hordókat találhatna bárki.
Őszintén szólva, szerettem én olvasni, de rendes olvasni valókat. Vagy az embereket. Ha valaki akar valamit, ne papírokat hagyjon, mondja el élőszóba!
Miután ilyen módon megoldottam a problémákat, és valamennyi papírt átpasszoltam a szomszéd osztagnak, megkönnyebbülten vettem elő a hosszú szárú pipácskám, és kezdtem neki füstölögni. Gondoltam, hogy hasznosan töltöm az időm, így körsétára indultam. Kezdve a kertben, ahol a kellemes virágillat pár pillanatra megtorpantott. Mély szippantással szívtam be a kellemesen édes illatot Több virág aromája is keveredett, ám mégis élvezhető elegyet alkottak. Még az én orromnak is. Csak párat prüszköltem tőle, de amúgy élveztem a dolgot. Észre se vettem, és öttel nőt csak meg a létszám a kertbe. Ebből csak én voltam látható! Ami elég furcsa arány volt. Kezdtem magam kisebbségbe érezni. Még úgy is, hogy Gin~chan nagy lelkesen épp hozzám törleszkedett, majd Rin~chan is kapva kapott az alkalmon. Mint két macska, komolyan! Kiosztottam egy-egy buksisimit, majd mentem tovább. Ha már itt voltam, nagyon komoly ellenőrzéseket is tervbe vettem! Aztán ezekből a tervekből az lett, hogy az edzőtermekhez kanyarodtam, és szép lassan le is ragadtam. Kíváncsian figyeltem az osztagtársaimat. Ki milyen stílusban, hogy edz. Párosával, egyedül. Éles harci helyzetet utánozva, vagy előre meghatározott mozdulatsort. Nem voltam túl feltűnő jelenség. A haorim, mint általában, a táskámban pihent, az meg valahol Hikaru~channál volt.  Így aztán észrevétlen slisszolhattam a tisztek között. Az egyik teremben különösen felkeltették a figyelmem. Fél mosollyal figyeltem, ahogy Eizo~sant gyakorolni hívták. Vagy ő szeretett volna? Akkor még nem voltam az edzőteremben. Kíváncsi voltam, hogy mit is fognak összehozni. Halkan kuncogtam el magam a látottakra. Valahogy valami ilyesmire számoltam. Így amikor abba hagyták, csendesen libbentem oda hozzájuk. Gondoltam, ha tömegbunyó lesz, nem akarok kimaradni. Azokban mindig jó voltam. Főleg, ha krimókba kellett kirobbantani, majd leverni!  Nagyon csendes lehettem, mert Ei~chan majdnem nekem is jött. Na nem úgy, hogy rám támadt volna, csak olyan hagyományos, szó szerinti jelentéssel. Ám azért mégse kellett csalódnom, hisz ha nem is lettem kihívva, de egy edzésre meghívva igen.
   - Eizo~chan, én is örülök, hogy látlak! - mosolyogtam rá, miközben parányit biccentettem a lélekölője irányába. Majd mellette a korábbi edzőpartnerei fele kukucskáltam. Ahogy néztem, nem szándékoztak nekünk támadni, szóval arról a mókáról lemondhattam. - … És ahogy elnézem, más dolgom sem akad. Szóval nyugodtan letámadhatsz! - lestem körbe, hisz ha már Ei~chan bokent ragadott, akkor nekem is illet kerítenem egyet. Kedvesek voltak a fiúk, az egyikük hozott nekem egyet. Pontosabban oda adta a sajátját.  Párszor megemelgettem, a súlyával ismerkedtem, majd csaptam egyet-kettőt a levegőbe.
- Talán kezdésnek, rám támadhatnál! - néztem rá, még mindig mosolyogva. - Azzal a harcmodort könnyen fel lehet mérni. Mik a céljaid. Csak megölni akarod az ellenfeled, vagy ki akarod élvezni a küzdelem minden egyes pillanatát. Az egyiknél valahogy olyan módon támadsz, ahogy most én is itt társalgok veled! - szinte észrevétlen kerültem az egyik férfi mellé, és majdnem gyengéden tettem a vállára a kacsóm, ám eredményképp a szerencsétlen összerogyott.  - Hopsz, túl érzékletesre sikerült a bemutatóm. - hajoltam a srác után, és egy másik pontot megnyomva, térítettem eszméletéhez. - Bocsánat! - nyújtottam neki a kezem, amit kissé óvatosan fogadott csak el.
   - Legközelebb nem felejtem el, hogy csak óvatosan álljak a Taichou~san környékére! - azért mosoly féle játszott az arcán, szóval vállon veregettem, majd folytattam. - Ha ilyes féle harcmodorra vágytok, azt is meglehet tanulni, de azt első sorban nem ebben a terembe. Viszont, ha a harc élvezete a cél - egy pillanat alatt, szinte kirobbant belőlem a tömény, és félreérthetetlen vérszomj - annak az a legkézenfekvőbb módja, ha a másikra támadtok. Szóval Ei~chan! - fogtam két marokra a katanám. - ha eldöntötted, melyiket szeretnéd eltanulni, akkor várom a válaszod!


(click to show/hide)


(click to show/hide)

Karakterlap

Shima Eizo

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Juuichibantai, 5. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 48

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #16 Dátum: 2015. Máj. 12, 15:16:39 »
Edzés az új kapitánnyal

Rögtön stabilizálódott a légkör, amint Chiyo színre lépett, hisz nőnemű, és azon belül is a karizmatikusabbik fajtából. Azt viszont kevésbé értettem, hogy milyen taichou-ra célzott, néztem körbe, de sehol senki.
- Imént kérdezted, hogy mik a céljaim a küzdelemben. Hát egyértelműen az ellenfelem, és a körülöttem állók lenyűgözése. 8) – érkezett tőlem az egyenes válasz. A céltalan öldöklésben sosem volt motivációm, a győzelem pedig önmagában nem elég, én azt akarom, hogy az ellenfeleim sorba ismerjék el a tényt, hogy nagyszerű vagyok. Ez az Eizo féle harcmodor, vagy legalábbis azt hiszem. – Na de komolyra fordítva a szót, ki az a Taichou-san?
Erre a körülöttünk állók egyszerre néztek rám összehúzott szemöldökkel, mintha valami sértő dolgot kérdeztem volna, a kínos csend pedig kezdte kapizsgáltatni velem, és ha meg is mondta volna a nő, rögvest hidegzuhanyként ért a dolog.
- De-de-de mikor? És-és-és hogy? – néztem még most is, aki azt sem tudja, merre van arccal. Ezek szerint egész végig Chiyo lett volna a kapitányom? De hát egy éve még nem így mutatkozott be. Akkor mikor nevezték ki? Próbáltam magamat összeszedni, kezdve azzal, hogy lélekben leosztok magamnak egy akkora pofont, hogy a terem másik sarkában landolok.
- Akarom mondani… gratulálok a kinevezésedhez, Chiyo-chan. Vagyis taichou! Taichou! Taichou-t akartam mondani! – mentegetőzök nem kicsi rémülettel, elvégre már el kell távolodnom mindenféle személyes megszólítástól, különben ki fogja taposni a beleimet, és azzal fog felakasztani egy fára. Egy kicsit csalódott is vagyok, reméltem, hogy egy nap majd én lehetek az a valaki, aki legyőzi a Kenpachi-t, de most hogy megtudtam, Chiyo az, máris ki fogom húzni a megvalósítandó célok listájáról, de jó erősen kisatírozva, hogy még a nyoma se látszódjon…
- Tehát támadjak, oké, oké, én támadok. – szedtem össze magamat, majd hátráltam meg pár lépéssel, hogy egy tisztességes távolságból kezdhessek, de valójában még nem voltam felkészülve. Ezúttal a kapitányom előtt kell helytállnom, mi van, ha leszereplek, és elküld egy másik osztagba? Ezek szerint felfoghatom ezt akár próbatétel gyanánt a továbbmaradásomra? Lehet jobban jártam volna, ha befogom…
Halkan fújtam egyet, megszabadítottam magam minden felesleges gondolattól, nem szoktam ennyire vonakodni egy csetepatétól. A bokent kezdtem el méregetni a kezemben, egy-kettőt lazán suhintva a levegőben, ezzel is időt nyerve, mire kigondolom a támadásom. A minket figyelő tisztek is hátrébb álltak, hogy egy nagyobb kört biztosítsanak nekünk, mire kicsi hezitálásom után végre megiramodtam szaporább léptekkel, hiszen ő láthatólag bármikor fel volt erre készülve. A kardot két kézzel markoltam magam előtt, deréktól felfelé néző pengével. Chiyo jobb oldalára indítottam a rohamot, majd tőle egy méter távolságba kerülve, jobb lábamat nyitottam kifele, és egy szökkenést követően átlibbentem a nő másik oldalára, hogy egy fej fölül indított csapást mérhessek a bokennel, ezzel egy kisidőre védtelenül hagyva a felső testrészemet. Látszólag nem volt gondjára egy ilyen olcsó megtévesztő támadás, csoda, hogy közben nem olvasott könyvet. A csapásba úgy éreztem mindenemet beleadtam, talán még túl sok időt is veszítettem a lendület miatt. Profi kardforgató, gondoltam úgyis kivédi dudor nélkül is, most már semmi nem tart vissza abban, hogy ő a célpontom.
Ezután már gyengébb, de gyorsabb csapásokat mértem a fakardjára jobbról-balról, ezzel is hátrálásra kényszerítve, feltéve ha ez sikerülne. A rövid sorozatot követően megrogyasztottam térdeimet, a bokent két kezemmel a csípőmhöz szorítottam, pengével lefelé, a testsúlyomat pedig a hátsó lábamra helyeztem. Abban reménykedtem, hogy egy alulról indított csapással talán félresöpörhetem a védelmét, és egy szúrást mutathatok be neki a nyaki részre. Ezúttal ügyeltem arra, hogy mérsékeltebb erőt vigyek bele, hiszen időt veszíthetek, ha a kardot túllendítem.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2015. Máj. 12, 15:20:36 írta Shima Eizo »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #17 Dátum: 2015. Máj. 16, 01:41:36 »
Edzés Eizo~sannal, és Nishio~sannal

Nem állítom, hogy kibírtam, hogy el ne nevessem magam Ei~chan reakcióján, amikor a kapitányt hallotta emlegetni. Az meg még viccesebb volt, amikor összekapcsolta a hallottakat. Nem tudtam elrejteni, miszerint aranyosnak találtam, így halkan elkuncogtam magam.
   - Nem olyan rég óta Ei~chan, hogy pánikolnod kéne emiatt! - mosolyogtam nyíltan - és a Chiyo~chan ezután is tökéletesen megfelel. - tettem hozzá. Furcsa lett volna, ha hirtelen másképp kezd el szólítani, holmi homályos késztetéseknek engedve! Szóval nem is szaporítottam a szót. Intettem, hogy teljes lelki nyugalommal megpróbálhat megölni.  Ámbár úgy tűnt, hogy kissé lehet túl izgulta a dolgot, vagy lámpalázas volt, azt hiszem, ezt így szokták mondani. Hagytam, had nyugtassa le magát. Nem volt hátrány, ha ilyesmit is tudott. Mármint uralkodni az érzelmei felett. Végül, amikor úgy érezte, hogy kész van, támadott. Ámbár még így se éreztem vérszomjat felőle. Hagytam kibontakozni. Nem távolodtam el tőle, épp csak annyira, hogy ne érjen el a bokennel. Tényleg tudni akartam, hogy milyen a harcmodora, hogy küzd, milyen erős. Azt már tudtam, hogy nem rajong a katákért. Elég… egyedi módon forgatta azt a bokent. Viszont az is érződött, hogy nem az első alkalommal küzd. Nagyon nem. Az Akadémián egészen biztos, hogy a legerősebbek között lehetett az évfolyamában. Egy kézbe tartottam a fakardom, noha ellenfelem két kézzel markolta a sajátját. Na nem azért tettem így, mintha olyan nagyon erős lennék. Tisztában voltam vele, hogy mint nő, fizikálisan van rá esély, hogy gyengébb vagyok, mint ő. Ez nem lepett volna meg kicsit sem. Főleg, hogy elég lendületesen forgatta. Vagyis még a kard lendülete is adott a srác erejéhez. Így a támadásait nem erővel védtem ki első sorban. Hanem elfordultam előlük, vagy elhajoltam, vagy nagyon picit hátráltam. Az utolsó vágása után aztán mosolyogva hajoltam meg felé.
   - Igazán köszönöm! - biccentettem, majd megindultam az egyik raktár fele. Pár perc kellett, hogy hangosan zörögjek bent, majd mikor újra előkerültem, egy kedélyes porfelhő követett, különös mód ragaszkodón. Egy hatalmas tüsszentéssel szabadultam végül meg tőle. Így már az is láthatóvá vált, hogy különböző vastagságú kötelek voltak a markomban. A köteleket szépen a terem falaihoz erősítettem vízszintesen. Mint valami szörnyű pókháló, hálózták be a helyiséget. - Ez lesz a játszó terünk. Hasonlót legutóbb az öcsémmel játszottam, aki a negyedik osztagban szolgál! - tettem hozzá, miközben könnyed mozdulattal ugrottam fel a hozzám legközelebb álló kötélre.  Azt nem tartottam fontosnak megosztani, hogy Risu~chan volt a tettes, a posztját főleg nem. Akkor még amúgy se volt kapitány ő se!  A lehető legfinomabban landoltam rajta, de még így is kicsit kilengett a kötél a súlyom alatt. De nem szédültem, vagy botlottam meg miatta. Ha nem is voltam olyan erős fizikumra, mint ők, volt más, ahol behoztam a lemaradásom! Az egyik ilyen az egyensúly érzékem volt. És Eizo~sannak még volt mit javítania a sajátján. Mosolyogva intettem neki, hogy jöjjön ő is fel a kötélre, majd megakadt a teremben még valakin a szemem. Valószínűleg közbe érkezhetett, hisz korábban még nem volt ott, amikor én jöttem.
   - Nishio~chan, miért nem próbálod ki te is? Gyertek, nem fog leszakadni, nem kell félni! - vigyorogtam, a bokenem a vállamon pihentetve. - A lényeg az egyensúly. A testetekben van egy úgynevezett súlypont! Ezt a súlypontot éreznetek kell magatokban. Ám nem fogja senki érezni, amíg ki nem billenti valaki a súlypontját a holtpontból. Mint most én tettem ezekkel a kötelekkel. Most érzitek, ha nincs minden egyensúlyban. Egy óvatlan mozdulat, és pottyan a bagázs! Szóval a feladat egyszerű. Először is, tanuljatok meg létezni ezen a kötélen természetesen. Nem kell olyan sok idő, és ha nem mozogtok, a súlypontotok beáll egyensúlyba. Ez a dolga. Ám ez egy kötél, nem a jó öreg anyaföld! Itt ha megmozdultok, a kötél beleng, a súlypont megint elkerül, és kezdődik minden előröl. Szóval sétálgassatok, mozogjatok. Nem csak a lábatok kell, hogy megszokja, de a kezeitek, a fejetek, a testetek. Ha ezzel megvagytok, akkor szóljatok! Osszátok el a testetek súlyát arányosan! - adtam ki a feladatot mind a két osztagtársamnak. Közbe, hogy lássák, mit is szeretnék tőlük, szép nyugodtan végig sétáltam az egyik kötélen, majd átléptem a másikra is. Alig, vagy egyáltalán nem lengett ki. Ha ez sikerül nekik, kérdés nem volt, hogy sokkal könnyedebb lesz a kardforgatásuk is! Nem állítom, hogy légies, de biztosabb.


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2015. Máj. 16, 08:25:50 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Nishio Karahun

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #18 Dátum: 2015. Máj. 16, 15:53:31 »
Edzés Chiyo-sannal és Eizo-sannal

Távozva a kapitánnyal való eligazításról az edzőtermek felé vettem az utam. Amit könnyű volt megismerni. Hatalmas épület és szinte folyamatos csatazaj hallatszott ki. Nem véletlenül, hiszen ez a 11. osztag épülete és edzőterme. Én, mint új fiú az osztagba kissé töktelenül mentem be, hiszen még nem ismertem annyira a járást. Amint beléptem rájöttem, hogy nem is kell ismerni annyira. A falakon bokenek és zanpaktutouk vannak elhelyezve.
Odamentem a falhoz levettem egy bokent és a lélekölő kardomat a helyére raktam. Mégse fogom a földre tenni az én kicsikémet…
Alaposabban körülnézve a teremben kisebb- nagyobb gyakorlatozó csoportokat láttam. A legtöbbjük csak katákat gyakoroltak. Ami nem azt mondom, hogy nem hasznos, de már unalmas. Jobb lenne valami izgalmasabb feladat. Alaposabban szemügyre véve a termet megpillantottam egy számomra ismerős alakot. Chiyo-chan volt az. Nahát, micsoda véletlen. Nincs fél órája sem, hogy elváltunk. De hát nincs is semmi különös abba, hogy itt találom őt. Ahogy ő is észrevett engem üdvözölt és meginvitált egy kis egyensúlyi gyakorlatra.
- Chiyo-chan, örvendek! – Köszöntem vissza, majd odafordultam a számomra ismeretlen osztagtárshoz. – Szia Nishio Karahun vagyok! – Köszöntem és elindultam, hogy felmásszak én is a kötélre.
- Nem félek én attól Chiyo-chan. – Feleltem. – Csak adjon néhány percet. – Odamentem a falhoz, feltornáztam magam a kötélre, miközben egy kézzel a falat támasztva próbáltam először is megállni rajta. Az ilyen fajta egyensúly gyakorlat nem idegen tőlem. Még élő koromba, a lovagláshoz és a lovasíjászathoz előszeretettel alkalmaztunk hasonló gyakorlatokat…
Pár perc után már elengedtem a falat és a két kezemet a magasban tartva felemeltem a bokenemet, hogy nagyjából egyensúlyban legyek. Két- három lépés után viszont kiingtam és le kellett ugranom. Fogtam magam és amilyen gyorsan csak tudtam vissza ugrottam a kötélre. Azt hiszem kissé megkoptak az érzékeim ilyen téren. Felpillantottam a kapitányra és észrevettem, hogy neki olyan könnyedén megy, mint a levegővétel. Itt van a megoldás. Becsuktam a szemem és elképzeltem, hogy kiingás nélkül végigsétálok a kötélen. Összpontosítottam és végül neki kezdtem.
Első lépés, második, harmadik, négy, öt, hat.
- Megy ez, mint az ágyba vizelés! – Kiáltottam mosolyogva, majd amikor egy pillanatra nem figyeltem megint csak leestem. – Azt hiszem, az nem ilyen könnyű. – Javítottam ki magam és újfent visszaugrottam.
Most már nagyságrendekkel könnyebben mozogtam a kötélen és elkezdtem a bokenemmel csapkodni a levegőt, ami miatt még egy kicsit kiingtam, de időben korrigálni tudtam, és már-már biztosan sétáltam a kötélen.
Még mielőtt biztosan kijelenthettem volna, hogy kész a feladat becsuktam a szemem és úgy próbáltam járni rajta, aminek megint csak egy hatalmas puff lett a vége.
A földön feküdve becsuktam a szemem, majd újfent lenyugtattam magam és végig gondoltam mindent. Séta, boken, kötél, inog, mozog… Megvan.
Újfent nekilendültem a kötélnek és már csak kisebb kiingások voltak.
- Chiyo-chan, szerintem kész vagyok. – Feleltem és a bokenemmet harci helyzetbe állítottam.

Karakterlap

Shima Eizo

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Juuichibantai, 5. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 48

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #19 Dátum: 2015. Máj. 16, 20:44:44 »
Edzés az új kapitánnyal és Karahun-nal

Úgy érzem nem szerepeltem rosszul a fakarddal, lévén hogy Chiyo semmi különösebb hibát nem osztott meg velem róla. Menő volt, ahogyan kitért a csapásaim elől, arra sem volt szüksége, hogy komolyabban blokkolja őket, elég volt neki az is, ha csak arrébb moccan egyet, habár nem tudom mire számítottam egy kapitánytól. Egy nap talán én is hasonlóképpen mozoghatok éles harci helyzetben. Kezdtem vakarni a fejemet, amikor eltűnt a raktárban, hogy vajon milyen kellék kellhet még a következő feladathoz, oroszlán, anakonda, aligátor? Nem-nem, csak kötelek… Indultam, hogy én is segítsek lerögzíteni őket, de látszólag hamar megvolt vele egyedül is.
- Én pedig Shima Eizo. – biccentettem a hozzánk invitált emberhez, talán egy újonc lehet, mert még sosem láttam nálunk, de az is lehet, hogy csak én nem figyeltem fel rá eddig. Az utóbbi nem is ritka eset tőlem, hiszen nem sok tiszti társammal tartom a kapcsolatot az osztagban, a gyengék sosem érdekeltek. Végig néztem, ahogyan a kapitány a lehulló falevél könnyedségével közlekedik a köteleken, és azok között, majd nyugtázom, hogy az enyém is ugyan így fog kinézni. Neki futottam az egyiknek, hogy páros kézzel kapaszkodjak fel rá, majd lassan felemelkedtem rajta, megmutatva, hogy nekem nincs szükségem kapaszkodó segítségre. Igazából azt terveztem, hogy a kán-kánt is el fogom járni rajta mosolyogva, mire hírtelen megimbolyogtam. Heves csapkolódások közepette próbáltam magamat megmenteni, de aztán elkerülhetetlen volt a szörnyű vég, háttal a földnek csapódva landoltam. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a háttérből érkező kacajokat, majd folytattam. Ezúttal a lábamat kulcsolva próbáltam feljutni rá, de a kötél minduntalan átfordult a testsúlyom alatt, ezzel ellehetetlenítve a feltápászkodást.
- Fenébe a kötéllel, nem akar engedelmeskedni… - morogtam bosszúsan az orrom alá. Végül maradtam én is a falnál való támasznál, mire az osztagtársam már javában sétált rajta. Kitártam karjaimat, majd két-három lépéssel tovább nekem sem jutott sokra. Basszus, hiszen nekem szél zanpakutoum van, ennek mennie kellene, mint a karikacsapás, nem sülhetek fel egy ilyen feladatnál. Habár örültem, hogy ezt a gyakorlatot most nem a lelki világomban végzem, mert ha azon a nőszemélyen múlott volna, akkor ő még fortyogó lávát is varázsolt volna alá… Idő kérdése volt, mire belerázódtam, habár a kötél így sem tekintette a súlyomat pár dekának, de legalább működött annyira, hogy hosszabb ideig is menjen a séta. Irigykedve tekintettem az osztagtársamra, hogy neki még csapkolódva is megy, így szokásomhoz híven én sem maradhattam ki a sorból, nekem is elő kell állnom valami menő dologgal. Elkezdtem szökdécselni a maradék kötelek között, oda-vissza, megmutatva, hogy nekem bizony így is megy, majd az egyik ugrást elméreteztem, és a kötél a két lábam között végezte. Kissé megtört arccal csúsztam le róla, azt hittem helyben csövelem össze magam.
- Szerintem nekem is elég volt. – nyögtem ki erőtlen hangon, magzatpózba görnyedve. Kevés esély van rá, de azért remélem, hogy rendben maradt a családfám.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #20 Dátum: 2015. Máj. 17, 01:30:38 »
Edzés Eizo~sannal, és Nishio~sannal

Most kivételesen nem nevettem ki őket. Azt, miszerint tanulni akartak, koránt se vettem poénra. Így éles pillantásokkal figyeltem a mozdulataikat. Ei~chan akciójára, főleg a végére még én is kissé fájdalmasan felszisszentem. Volt már szerencsém, alakváltás ürügyén fiú formába bújni, szóval nem irigyeltem a srácot. Viszont, ahogy néztem Nishio~channak egész jól ment a dolog. Úgy nézett ki, nem elsőre kell neki kötélen szaladoznia.
   -Ei~chan! - szóltam rá határozottan a tisztemre, hogy másszon vissza a kötélre. Tudtam, hogy fájdalmas balesete volt, de attól még nem kellett neki lent maradnia. 11. osztagos volt, el kellett, hogy tudja viselni a fájdalmat is! - Újabb próba! Nehogy már ilyen gyorsan feladd! - szigorú voltam ugyan, de a haragnak, vagy ilyesminek a nyoma sem volt bennem - Próbáld meg még egyszer, de ezúttal ne heveskedj fölöslegesen! - most már cseppet elmosolyodtam, de még mindig nem kinevetés szintjén, inkább amolyan bátorításként. Amíg képes volt felkelni, és újra megpróbálni, semmi sem volt veszve. Szóval megvártam, hogy újra rászánja magát, és feljöjjön a kötélre. Nem hagytam, hogy föladja, az nem volt választható opció. Elvégre többek között ezért is voltam a kapitánya, vagy mi a szösz! Amint megint felkerült a kötélre, oda mentem hozzá, nehogy megint ugrálni támadjon kedve. - Először is, keresd meg a súlypontod! - magyaráztam neki újra. Sose voltam jó az ilyen szóbeli dolgokkal, de azért most igyekeztem. Meg oda nyújtottam neki a karom, hogy ha nagyon megszédülne, akkor legyen mibe kapaszkodni. Én biztosan álltam a kötélen, nem tudott lerántani, még ha a hirtelen meglepetés erejével próbálkozott volna, akkor se! Minél nyugodtabb vagy, annál kevésbé fogsz potyogni! Ha érzed már az egyensúlyod, akkor szólj. Kerüld a méretes lendítéseket, hatalmas mozdulatokat. Az alapos megfontoltság, és az önuralom a kötél-harc másik tanítása. Ami végül is az egyensúly velejárója. Ha hagyod, hogy az indulatok, vagy az érzelmek elborítsanak, abból mindig hátrányod fog származni. - már mind a két tisztnek magyaráztam, nem csak Ei~channak - Amikor hirtelen dühös leszel, vagy nagyon boldog. Erősebbnek érzed magad. Chi~nek hívják ezt az erőt, vagy a tengeren túl adrenalinnak, esetleg endorfinnak. Azt hiszem, hogy a chi könnyebb elnevezés. Ez a plusz erő mindenkiben ott van. Ám ha hagyjátok, hogy zabolázatlanul kirobbanjon belőletek ez a plusz, annak mindig ára van. A figyelmetek beszűkül, az érzékeitek egy bizonyos forrásra állnak rá, és sokkal hamarabb, sokkal jobban kifáradtok. Semmi sincs ingyen, azt szokták mondani. - vontam meg picit a vállam, miközben messzebb sétáltam tőlük - ámbár ez is csak az egyensúlyról szól, mint minden a világban. Yin és yang. Ha képes vagy uralkodni magadon, és ezeken az energiákon, képes vagy ilyen önfegyelemre, akkor azt hiszem, már nem lesz tanácsos összeakasztani veletek a bajszát az embernek! Ennek az első lépcsője lehet ez! - mutattam rá a kötelekre.
Megvártam, hogy mind a ketten viszonylag magabiztosan mozogjanak. Majd, csendes mosollyal rájuk támadtam. Persze, én nem voltam olyan kegyetlen, mint Shion annak idején. Na jó, olyan voltam, de most nem kegyetlenkedtem velük. És Shionnal ellentétben először viszonylag lassú tempót diktáltam. Egyszerű támadásokat indítottam a fiúk fele. Hagyni akartam nekik időt, hogy hozzá szokjanak az ilyen féle mozgáshoz. Egyszerű alap kendo mozdulatokat, amiket az Akadémián is tanítottak. Függőleges suhintással kezdtem, majd vízszintessel folytattam. Ahogy egyre magabiztosabbaknak tűntek, úgy nehezítettem én is. Egyfelől a sebességet növeltem, és egyre nehezebben kivédhetők voltak a támadásaim is. Már nem csak vágó mozdulataim voltak. Szép óvatosan beépítettem a döféseket is. Így aztán a támadásaim egyszerű technikákká nőtték ki magukat. Hagytam, egyszerre támadjanak mind a ketten. Pár pillanat alatt megszűnt a külvilág. Vagyis minden figyelmem és érzékem a kardtávomra koncentrálódott. Kíváncsi voltam, mennyire lesznek képesek megszokni a kötél-harcot. Addig nem hagytam őket pihenni, vagy lazsálni, amíg úgy nem éreztem, hogy már egész otthonos nekik a helyzet! Csak ekkor engedtem le őket a biztos talajra, majd hívtam oda két másik osztagtagot, hogy próbálják ki, változott~e valami.
- Most is figyeljetek ugyanúgy a súlypontotokra, de ne csak a sajátotokéra, hanem az ellenfélére is! Az ellenfél következő mozdulatának az olvasásának ez is egy módja! - lehet túl sok információ volt, amit fel kellett dolgozniuk, de bíztak bennük, hogy ügyesek lesznek!




(click to show/hide)

Karakterlap

Nishio Karahun

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #21 Dátum: 2015. Máj. 17, 21:02:56 »

Edzés Chiyo-sannal és Eizo-sannal

Kissé szánakozva figyeltem társam töketlenkedését a kötélen, de magamban bíztató gondolatokat küldtem felé, ám amikor megláttam azt a fájdalmas landolás. Na, azt biztosra veszem, hogy az unokái is megérzik majd.
Feszülten hallgattam a kapitányomat, miközben a chi-vel kapcsolatos vélekedését fejtette ki. Nagyon érdekes és tanulságos mindig, ha egy kapitány vagy, mint az én időmben egy törzsfő vagy kán beszél. Az ilyen tisztű emberek, mindig tudnak tanítani valamit, hiszen nem véletlenül vannak azon a poszton, amin.
Amint vége lett a mondandónak, jöhetett a gyakorlati fázis, a kapitány megindult felénk. Ez számomra nagyon tanulságos volt. Már nagyon kíváncsi voltam a tudására. Még akkor is, ha ez a harc még élesnek sem mondható. Na de mindegy… Jöttek a vágások. Ha jól vettem ki a kendo szabályainak megfelelően támadott. Először egy men-t vágott, amelyet én kellő gyorsasággal és reflexekkel hárítottam. Nem adott bele mindent az ütésbe, de az erejét így is megéreztem.
Ez már nem olyan volt, mint a levegőbe kaszabolás, viszont több támpont volt a megállásra a kontaktusoknál jobban el tudtam oszlatni a súlyom és így az állásom is jobb volt. De miután újra a vágás következett ki-ki billentem az egyensúlyomból, melyet aztán minnél gyorsabban korrigáltam.
A következő vágás egy do volt, majd jött a kote-men és így tovább az iskolában tanultak szerint, mindet a helyes technikával próbáltam védeni.
A vágó mozdulatokat még könnyebb volt hárítani, de aztán egyszer csak jöttek tsuki azaz a torok szúrások. Amelyek kivédéséhez, nem egyszer a lassúságom miatt hátra kellett lépnem, amely igencsak megnehezítette a harcot a kötélen. Miután rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább előre helyeztem a súlypontom és nem védekeztem, hanem én is torokra mentem. Aminek az eredményeképpen be is kaptam egy ütést, de legalább megpróbáltam. A hátra hőkölés után újra alapállásba vágtam magam.
Minden együtt volt. A külvilág kizárva, csak a kapitány, a társam, én, a kötél és a kardok voltunk a teremben. Sőt már- már nagyon a kötél sem. Nem kellett annyi energiát ráfordítanom, hogy figyeljem. És végre elértem azt, hogy megfelelően összpontosítsak. Majd egyszer csak vége lett az egésznek.
Amint a kapitány látta, hogy mindketten stabilan mozgunk befejezte és leszállt a kötélről. Majd elénk állított két septiben kiválasztott ellenfelet.
A feladat adott volt, szépen nyerni. Megfigyelni az ellenfél lépéseit és megsemmisíteni.
Az ellenfelem nem habozott egy szokásos men vágással kezdet, amelyet én számomra is meglepő gyorsasággal hárítottam és félre lépve még jól fenéken is billentettem, majd szembefordultam fel és kote-men-ekkel soroztam a szerencsétlen illetőt. Egy ideig hátrált, majd egy furfangos fordulással mögém került és támadott. Megint csak szokatlan gyorsasággal hárítottam és kezdtem bele az újabb vágásokba. Pár helyen eltaláltam a szerencsétlent, ami után ő meghajolt és a küzdelem véget ért.
- Nagyon tanulságos volt ez az edzés. Köszönöm Chiyo- chan és Eizo-chan. - Köszöntem meg. - Azthiszem én még kicsit maradnék gyakorolni a kötélen. - Tettem hozzá és immár két bokennel a kezemben ugrottam fel a kötélre.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Máj. 17, 21:04:52 írta Nishio Karahun »

Karakterlap

Chiyuki

???

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 550 / 15 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér és Vérvörös keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4E85BF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #22 Dátum: 2015. Júl. 05, 21:14:37 »
˝Bemutatkozás˝ az új kapitánynak


- Még csak pár napja, hogy kijöttünk a gyengélkedőből… miért akarsz rögtön az új kapitányoddal találkozni? – Shi-chan szorosan lépked mögöttem próbálva tartani a sebességem. A szavait azonban elengedjük… elengedem a fülem mellett. Csak némán haladok előre, míg el nem érem a 11. osztag területének kapuját. A hatalmas kapu tárva nyitva állt, se egy őr se egy lélek. Ez mondjuk elvárható ettől az osztagtól.
- Moo~ ne hagyj figyelmen kívül! – a lány duzzogó arccal néz rám. Ekkor megállok és felé fordulok.
- Shi-chan… – míg bal karom a Mou no Ken-en pihen, addig a jobb körbe fonja Shi-chan derekát, miközben közelebb húzódom hozzá. - Shi-chan mi… én sosem hagynálak figyelmen kívül. – hajolok olyan közel hozzá, hogy a homlokunk összeérjen.
- O-oké…
Kis pihenőnk után máris folytatom az utamat. Céltudatos komoly tekintettel haladok el a az osztag többi tisztje mellett… Vagy inkább azt kéne mondanom, hogy az osztagtársaim mellett? Igen végül is már ebbe az osztagba tartozom. El is érem gond nélkül a kapitányi iroda ajtaját, melyen rögtön be is kopogok. Semmi reakció. Még egyszer próbálkozom, de ekkor sem jön reakció az ajtó túloldaláról.
- Úgy tűik nincs itt. Látod nem kellett volna ennyire sietni. Az meg mi? – tekintete a zsebemből elővett előre megírt üzenetre vándorol. Ám válasz helyett csak előhúzom a wakizashim majd a papirost átszúrva az ajtóba állítom.
- Gyere! – jobbommal elkapom a lány kezét, majd elindulok vele. Az első osztagos munkáim során egyszer-kétszer már jártam erre így tudom, ha tovább megyek az Edzőteremnél lyukadok ki.
- M-miért jöttünk ide? – félre tolom az ajtókat, hogy a terembe besüthessen a nap. Senki nem volt itt. Bizonyára inkább a szabadban edzenek, a zárt szoba helyett.
- Ne aggódj minden a terveim szerint halad. – felelem, miközben nyújtó gyakorlatokba kezdek.
- Ugye nem arra készülsz, amire gondolok? Mond csak mi állt az üzenetben, amit az ajtóra szögezve hagytál? – erre a kérdésére felé fordulok.
- „Aikawa Chiyo kapitány! Ezúttal szeretném meghívni egy ˝kiérdemlési˝ vizsgára! A helyszín az osztag edzőterme.” – illetve egy utóirat formájában persze megkértem, hogy hozza magával a fegyvert is. A nélkül ugyan is nehezen tudnék harcolni.
- Kiérdemlési? Mégis minek a kiérdemlésére?
Erre csak elmosolyodom, majd előveszem a táblagépet és átnyújtom a lánynak.
- Végezzük el az utolsó ellenőrzéseket a művégtagokon. Hamarosan itt lesz. – felelem, majd nekikezdünk a kar és a láb tesztelésének.
Előbb a kar jött, majd miután annak minden egyes mozdulatánál a gép jelzett, hogy minden rendben jöhetett a láb.
- Remek minden készen.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 05, 21:19:24 írta Fuwa Kanayo »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #23 Dátum: 2015. Júl. 14, 22:44:10 »
Bemutatkozás Kanayo~chan módra!

Elmélyülten tataroztam a kardot a kacsómban. Nem volt rá jobb szó. Azt nem mondhattam, hogy fényezem, mert ez annál sokkal több volt. A sima élezés sem fedte a valóságot.  Igaz, ez az első kard volt Mo~chan horror gyűjteményéből, de ez legalább már meg tudott szólalni. Még ha nem is volt túl bizalomgerjesztő egyelőre a külleme szegénykének a lelkének. Tisztelettel meghallgattam, amiket mesélni akart. Igaz, egyelőre csak azt kérdezgette leginkább, mit tudok belőle kihozni, mennyire lehet még megtisztítani a pengét. Én meg arról faggatóztam, milyen érzés, hol miként érzi. Közben a fémhez kapcsoltam magam. Úgy éreztem, hogy őt talán nem kell visszatennem a tűzbe. Legalábbis reménykedtünk benne. Nem csak én, ő is! A legtöbbjük nem volt ilyen szerencsés. Újra kellett tisztítani, hajtogatni, és teljesen újra kovácsolni. Forrt bennem a méreg miattuk. Dühös voltam értük, és féltettem őket!  Valószínűleg egész nap el lettem volna a műhelyecskévé alakított szobámba, értéket mentve, ha egyszerre csak meg nem jelent volna Hikaru~chan. Teljesen fel volt dúlva szegény. Egyszerre magyarázott, kapálózott, és esett nekem a hatalmas lendületben. Ezer szerencse, hogy Shin~chan elérte, ne pottyanjon a kardok közé. Miután visszakapta az egyensúlyát, és valamennyire az önuralmát is visszanyerte, azt is leérdeklődhettem tőle, mi is az ilyen nagyon komoly probléma.
   -…kard… levél…iroda… - körülbelül ennyit ki is tudtam hámozni a kétségbe zuttyant magyarázatából. Vagyis személyesen is meg kellett lesni, mi is történt, ami ennyire felzaklatta szegényt.
Szóval kicsit félre raktam szegény katanát, hogy a dolgom után nézzek.  A kis zashiki-warashi egyenesen az irodámhoz vezetett. Egy kardlelket láttam az ajtóm előtt szobrozni. Sima fegyver lelke volt, nem zanpakutoé. Annál szellemszerűbben rajzolódott ki az alak előttem. Egy üzenetet tartogatott. Szó nélkül, rángatózó szemöldökkel húztam ki a wakizashit az ajtóból.
   - Sajnálom, hogy megvárakoztattam, és ilyen kellemetlenségeket kellett, hogy megéljen a hibámból! - hajoltam meg a lélek előtt tisztelettel. Természetesen magammal vittem be az irodámba, ahol aztán kerestem neki egy hüvelyt, ne árválkodjon a saya nélkül. Csak ezután voltam hajlandó elolvasni, mit is akart az a jótét lélek, aki ilyen módon bánt egy fegyverrel. Kissé kegyetlen mosolyra húzódott a szám.
   - Egy új tag, szóval bánj vele finoman! - fogta meg a ruhámat a lányka. Ez a része a történetnek új volt. Már indultam ki az ajtón, hogy megkeressem, ám erre megtorpantam.
   - Új 11. osztagos…? - gyanúsan néztem Hikaru~chanra, de már jó ideje ő lett amolyan segédemmé előléptetve, ha a hadnagy épp nem volt elérhető, és ő általában nem volt elérhető.  Bólintott válaszul. Én meg visszafordultam a wakizashiért. - Ha megengeded, akkor használnálak, hogy megtanulja az első leckét arról, miszerint minden kardot tisztelni kell! - hajoltam meg engedélykérőn a vendégem előtt. Csak akkor egyenesedtem fel, mikor hallottam, hogy beleegyezett. Így aztán teljesen legálisan sétáltam el az edzőterembe. Látszólag egyedül, valójában kész díszkíséretem akadt.
Csendesen toltam el az ajtót, és néztem végig a jelenlévőkön.  Az egyik lány furcsa volt. Eléggé embernek tűnt, mégis olyan érzés volt, mintha fegyver lett volna. Nem csak nála, mintha ő lett volna maga a fegyver. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy már olyan szinten lenne, hogy megidézheti materiálisan is a lélekülője lelkét? Ám Kuro~chan leintette lelkesedésem. De nem csak ő volt a furcsa. Hanem a másik fegyvere, meg annak a lelke se volt semmi. Egy kifejlett démon volt a lélek maga. Már az se volt hétköznapi, valakinek két ilyenféle lélekkel rendelkező fegyvere legyen.
Persze ettől még nem bocsátottam meg neki, hogy csak azért, mert nincs materiálisan lelke, így bánt a wakizashival. Csak, mert ő nem látta, még ott volt! Sok olyasmi dolog van, amit ő nem lát, és attól még ott van. Pl a házam népének majdnem minden tagja!  Végül magát a lányt néztem meg. Kis morcos alaknak nézett ki, aki nem jó helyre kontárkodott. Az úton már Hikaru~chan felvázolta róla nagy vonalakban, hogy mit is kell tudnom, legalábbis arról egy verziót, amit a vezetőség ugyebár tudott. Ki akartam próbálni magamnak, egészen pontosan mi is lett vele, meg azzal az igen csak démon karddal. És persze a büntiről sem felejtkeztem el.
   - Kanayo~san, ha jól sejtem… - hangom nyugodt volt, és fegyelmezett. Most színe nem volt benne a rókák játékos pimaszságának. A szemem is hideg ezüstösen csillogott. Előhúztam alkalmi hüvelyéből a wakizashit. - Legelőször is… azt kell, hogy mondjam, hogy ezt a szegény kardot sem érdemli meg. Mindenek előtt erről győzzön meg, enélkül ugyanis nem adom vissza! - vettem fel a vendég fegyverrel, egy látszólag nemtörődöm állást. - Ha a kardját kiérdemelte, utána társaloghatunk a többi témájáról! - tettem hozzá. Nem támadtam, nem sürgettem, megvártam, hogy ő kezdeményezzen.



(click to show/hide)

Karakterlap

Chiyuki

???

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 550 / 15 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér és Vérvörös keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4E85BF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #24 Dátum: 2015. Júl. 23, 19:25:29 »
˝Bemutatkozás˝ az új kapitánynak


- Rendben, akkor kezdjük az ujjakkal. – Shi-chan végig a táblagép képernyőjén pötyög. Ujj mozdulatai után a gép egymás után adja ki a pityegő hangokat. - Rendben. Kezdheted. – amint megszólal, az ujjaimat egymás után lassan ökölbe szorítom, majd újra kinyújtom. A gép várat egy kicsit majd hangosan pityeg egyet.
- Rendben. Minden megfelelően működik. De ha észlelsz valamit, ne habozz szólni. – jegyezte meg. Majd újra a képernyőt kezdi el tapogatni, miután nem szólok semmit. - Most a lábon. – ismét ugyan az a gyakorlat következett csak most a lábujjakkal. A gép ismét jelzi számomra azt, amit magam is észlelek. Minden rendben. A további ellenőrző gyakorlatok is hasonlóképpen folynak le. Karhajlítás, lendítés, ütés, fekvőtámasz egy kézzel. Minden oké. Az illesztések sem fájnak. Rúgások, lábhajlítások, rugózás, egy lábon állás, ugrálás. Minden rendben.
- Remek, ez még bemelegítésnek is remek volt. – felelem, miközben rögzítem Maou no Ken-t az oldalam.
Pont időben már hallom a lépteket a fa padlón közeledni. Shi-chan mint mindig most is aggódóan pillant rám, nagyon nem ért egyet az ötletemmel. Szembe szállni egy kapitánnyal, még ha nem is szándékozunk komoly harcot vívni? Ráadásul épp hogy megkaptuk a 46-ok tanácsának engedélyét az felügyelet nélküli életre.
A vörös szépség, komoly tekintete egyenesen felém irányult. Hűvös pillantással válaszolok rá, miután végig mértük a nőt. Kezdtünk egyre izgatottabbak, lenni. A bal kezem erősen megmarkolja Maou no Ken-t. Lassan mozdítom, a lábam miközben a kapitány előhúzza a wakizashim.
- Kiérdemelni? – tettem fel a kérdést, de közben megtartom a nyugodt hangnemet. Valójában én akartam őt kihívni, hogy lássam milyen is, de úgy tűnik végül ő az, aki kihív. Ez felettébb érdekessé teszi a dolgokat és érzem, hogy teljesen feltüzelt minket. Még egy apró alig észlelhető mosoly is megjelenik az arcunkon.
Reccs. A padló a jobb lábam helyén jól halhatóan megreped. Nem szakad be, de megreped, amint a mesterséges láb kontrolját megszüntetve lököm magam előre egyenesen a nő irányba.
Jobb kezemen az ujjak kinyújtva és egymáshoz simulva előre csapódnak amint a nő közelébe érek. Támadásom azonban nem a kapitányt, veszi célba. Elsődlegesen a wakizashit szeretném megragadni, azonban van egy olyan sejtésem, hogy ilyen egyszerűen nem fogom tudni elvenni tőle. Főleg az után, hogy kijelentette, hogy ki kell érdemelnem, bármit is jelentsen ez. 
- Kana… – ejti ki halkan aggódva a nevem miközben a táblagépet szorongatja a fal mellett állva.
- Miből gondolja, hogy beszélgetni hívtuk ide? – a kíváncsiságunk a nő iránt már nem tudjuk türtőztetni ezt már, érzem. 

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #25 Dátum: 2015. Aug. 05, 01:40:16 »
Bemutatkozás Kana~chan módra!

Egy félmosollyal fogadtam, miszerint egyből nekem esett. Még így sem kellett komolyabban aggódnom, hogy a lélekenergiám ennyire a minimumra volt visszaszorítva. Tökéletesen láttam a mozdulatát, és éppen csak annyira tértem ki előle, hogy ne érjen el. Se engem, sem a kezemben tartott kardot. Nem voltam lelkes, hogy a kardokat az osztagban ennyire nem tisztelték. Még a saját lélekölőjüket úgy ahogy, de a többi karddal… És ez bosszantott! Főleg most, hogy megtaláltam Mo~chan elhasznált és kidobott pengéit. A szokásosnál is érzékenyebben érintett a történet! Szóval ha érzékeltem is, a már-már vakmerőségét, jelen pillanatban nem feltétlen értékeltem. Azért is, hisz a bátorságot jobb szerettem, a felelőtlen vakmerőségnél. A fölösleges agresszióról nem is beszélve. Kacsóval amúgy se ragadunk meg pengét! Kiváltképp azt nem, amelyiknek a másik vége az én kezemben van. Másképp könnyen megszabadulhat a kedves páciens az emlegetett testrészétől. Csak a wakizashira voltam tekintettel, és ezért nem műveltem a lánnyal ilyesmit. Egyelőre legalábbis türtőztettem magam. Szóval inkább a szabad karommal kaptam el az övét, és hajítottam vissza a terem másik felébe. Nem különösebben figyeltem, hogy mennyire nyekken érkezéskor.
   - Ennyivel nem sokra fogsz menni! - közöltem vele a tényeket elég jeges hangvétellel. - Egyfelől bolond dolog velem szemben visszafognod magad! Másfelől, ha mindent beleadsz, az se biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy meggyőzz, méltó vagy ennek a wakizashinak a forgatására! - morrantotottam még mindig picit jegesen. Nem váltottam ám nogitsunéba, nem mentem le az érzéketlen gyilkos szintjére. De ösztönösen zártam magamba a dühöm. Nem hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam, vagy hogy átvehesse cselekedeteim felett az irányítást.
Még mindig nem támadtam. Azt szerettem volna, ha rájön, hogy mi a bánatom véle! De arra nem voltam hajlandó, hogy csak úgy kimondjam a bajom.
   - Félsz, hogy elharapod a nyelved, felőlem csendkúráztathatod is magad, de érdekelne, hogy tudod~e egyáltalán, miért lettem rád morcos? – próbáltam ténylegesen a rávezetés művészetét alkalmazni. Mindenképp egyszerűbb lett volna, ha csak a pengével meg tudtuk volna érteni egymást, de eddig még sajnos mostanában Sensei~en kívül más nem értette meg a kardom! - Egyszerű lélek vagyok! Amíg erre nem kapok olyan választ, amit el is tudok fogadni, addig semmi egyébbel nem tudok foglalkozni! - majd hirtelen beugrott valami - Vagy inkább arra szeretnék választ kapni, hogy ez a wakizashi honnan származik! - hátha ez az oka, hogy ilyen cudarul bánt szegénnyel! Persze az én olvasatomban nem volt semmilyen ok indokolt, de úgy voltam vele, hogy ha tanulni hajlandó, akkor még nincs minden veszve! 



(click to show/hide)

Karakterlap

Chiyuki

???

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 550 / 15 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér és Vérvörös keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4E85BF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #26 Dátum: 2015. Aug. 21, 15:32:26 »
˝Bemutatkozás˝ az új kapitánynak


Igen, pontosan erre számítottam. Ahelyett hogy én ragadnám meg a vöröske kezében tartott fegyvert, helyette ő lett az, aki az én kezemre markol rá majd egyenest a túlsó sarokba hajít. Mikor a fallnak vágódom Shi-chan megrezdül, de még mielőtt megmoccanhatna, intek felé, hogy semmi bajom és ne közelítsen. Egyelőre nem szeretném belevonni a dologba, habár mint a lélekölőm, úgy is sor kerül rá. Lassan felállok és megsimogatom a sajgó hátamat.
- Mint mondtam nem beszélgetni hívtam ide… – jegyzem meg neki, megtartva a komoly hangnemem. - És egyébként sem vagyok túl beszédes típus. – habár régebben az voltam és még mostanában is akad ilyen pillanatom, de csak ha a társaság is olyan.
- Hm, sajnálom, de nem ismerem még annyira, hogy meg tudjam mondani mi miatt lett rám „morcos”. – és valóban. Értelmetlen fecsegés, minden egyes mondata. Fogalmam sincs, mi járhat a fejében és. hogy mit akarhat. - Az csak egy közönséges wakizashi, amit még itt vettem az egyik fegyverárustól. – adom meg végül neki a választ, amit oly annyira hallani akar.  - Mint láthatja nem egy drága darab, de arra épp elég jó, hogy megvédjem magam, míg nem kell shikait használnom. – teszem még hozzá ezt az egy fokkal lényegesebb információt magamról.
[color=]~ Jaj, mit szórakozol már? Ránts elő, hagy ízlelhessem meg ennek a szajhának a vérét! ~[/color] – a démoni penge, mely most az oldalamon pihen, türelmetlenül zavar bele a gondolataimba, ahogy a kapitány vére után kezd el vágyakozni. Meg se szólalok, nem akarom magam felesleges gondolatokkal gazdagítani, csak hogy úgy se hagyjon békén a nyughatatlan lélek.
Ám arról sem felet kezem meg, ami miatt ide hívattam a kapitányt.
- Válaszoltam a kérdésére, most viszont én következem… - Szeretném látni mire is képes, és még ha nem is veszi, komolyan a dolgot egy egyszerű tiszt ellen szeretném, ha legalább kicsit mutatna valamit magából. Addig ugyan is nem vagyok hajlandó a főkapitányhoz hasonlóan tisztelet tanúsítani felé. Na persze nem mintha a főkapitányt emiatt tisztelném. Minden esetre szavaim közben lépéseket teszek előre, hogy némiképp eltávolodjak a fal mellől, majd shunpoval cikázok a kapitány felé. Még nem tudom milyen képzett is és, hogy mi az erőssége így nem szórakozom. Gyorsaságom a maximumra emelve alkalmazom ismét az előző mozdulatokat, viszont most ügyelve arra, ha elhibázom az elsőt, ne kaphasson el ismét, hogy más irányból meg közelítve is megpróbálhassam elorozni tőle a fegyvert. Egyenlőre, csak a gyorsaságát szeretném felmérni, így más támadási kombinációt nem is vetek be.

Karakterlap

Shima Eizo

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Juuichibantai, 5. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 48

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #27 Dátum: 2015. Okt. 24, 22:23:40 »
Edzés az új kapitánnyal és Karahun-nal

- Gomen, Chiyo-taichou, máris összeszedem magam. - feleltem ugyan azon vékony hangon, komolyan, mintha az érintetlenségemet vesztettem volna el hátsófertályon. Ha a fegyelmezés nem lett volna elég, még az egész terem is rajtam kuncogott, a francba, de rég éreztem már magamat megalázottnak. Újból felkönyörögtem magamat a rémséges kígyóra, most még jobban remegtek rajta a lábaim mint első alkalomra, lehet tényleg felfogok sülni egy ilyen egyszerű gyakorlatban. Gyengeségemet a tanárom is megérezte, így hát nem volt rest segíteni hányavezett helyzetemen, még a karját is oda nyújtotta nekem. Szerény pírrel az arcomon, de elfogadtam a szándékot, mintha most tanítanának meg járni 35 éves létemre. Mind végig figyeltem Chiyo mondandójára, közben a kötélről sem feledkeztem meg, de még mindig jólesett ebben a segítő keze. Én eddig mindig dühből harcoltam, és ezt a módszer nem is szeretném feladni a jövőben, hiszen pókerarccal egyetlen izgalmas csetepatét sem lehet lenyomni, szükség van az indulatokra a hatékonyságért, azonban ez most nem segít rajtam, egy ellenfél nélküli kötélpróbán sem vagyok képes helytállni. Innentől már ment magamtól is, sikerült újra visszanyernem azt, amit egyszer már elvesztettem, na meg remélem ez a lenti részre is igaz marad, szeretném még hasznát venni annak a szerszámnak.
Észre sem vettem a pillanatot, és máris a férfira támadt, majd mikor felém fordult már tudtam, hogy ebből én sem fogok kimaradni.
- Hé várjunk, én még nem vagyok felkészülve... - mentegetőzésem hiába való volt, én is megkaptam a részem, aminek épp hogy nem sikerült kizökkentenie, elvégre vagy helytállok még időben, vagy végleg megbukok. Csapásai szándékosan lehettek visszafogottak, nem kellett több, hogy alkalmazkodjak, a kapitánytól pedig bámulatos volt, ahogyan két oldal között játszott, kíváncsi lennék rá, hány emberrel küzdene még egyszerre. Nem kellett sok, hogy nem csak koncentráljak rá, de élvezzem is a feladatot, tisztára mint egy árbocon vívott kalózharc, habár ez esetben inkább Chiyo-nál volt a feketezászló, hiszen én csak egy ártatlan lélek vagyok, ő támadott. A csapások egyre gyorsultak, és a technikák is változtak, egy döféstől pedig majdnem újból hanyatt estem, de ezúttal nem hagytam, hogy kiejtsenek a ritmusból, igyekeztem magamat tartani a hárításokhoz. A támadáshoz még időre volt szükségem, előbb kifigyeltem a társam mozdulatait, ő hogyan próbálja meg kijátszani a védelmet, majd ezután egyszerre időzítettem, ketten hátha több szerencsénk lesz. Az időről teljesen megfeledkeztem, a percek múló pillanatoknak tűntek, már azt sem tudtam, hogy hol vagyok, vagy min állok, egyszerűen csak jól szórakozom a hármas harcon.
- Már végeztünk is? - szökkentem le a kötélről mint a húsvéti nyuszi, arcomról nem tudtam elrejteni az elégedettség jeleit, és hogy biztos legyen fejlődésünkben, mások ellen is próbára tett bennünket. Észre sem vettem, hogy már nem is kötélen vagyunk, az alapelv még mindig meg maradt bennem, akár egy jóra sikerült táncritmus, mozdulataim meglepően légiesek voltak, könnyebb volt megmondanom, hogy hová szúrjak, és hárítsak. Azt hiszem ez volt az, amit Seitoyaiba állandóan a fejembe próbált verni gyakorlatozásunk közben, mi szerint válljak egyé a levegővel. Az is igaz, hogy erről egy levegő típusú lélekölőnek könnyebb blabláznia, én nem vagyok kard, de most értettem meg csak igazán a mondandóját. Persze el nem árulom neki, hogy igaza volt, nem hiányzik, hogy elszálljon az egója. A partneremre is ráfért volna a tanítás, néhány győztes kör után végül abba hagytuk. Nishio-san után én sem hagytam hálátlanul a tanítást.
- Tanulságos edzés volt öntől, Chiyo-taicho, arigatou gozaimasu! - hajoltam meg olyan mélyen, amennyire csak lehetett, és még mindig nem tudom, hogyan maradhatnék ezek után a személyes megszólításnál, túl sok dolog történt ma. Először is hazamegyek, és leellenőrzöm végre a golyóimat.

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Shinigami

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 700 / 65 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 5 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #28 Dátum: 2015. Nov. 13, 22:18:02 »
Zanjutsu edzés Chiyo-val
Az aktuális problémám miatt meglehetősen túlerőltettem az edzéseket, és a saját teljesítőképességemet meghazudtolva, bár némi árat fizetve érte olyan szintű fejlődésen estek át képességeim, melyeket nem vagyok biztos, hogy akár csak magam is meg tudnám pontosan határozni. Nem, mintha ez baj lenne, csupán annyit jelent, hogy sikerült túlszárnyalnom magam, és jelenlegi határaimat elérni. Úgy éreztem sem fizikailag, sem mentálisan nem vagyok képes tovább fejlődni. Erre az utóbbi hét edzése vezetett. Mindeddig éreztem, ahogy gyorsabb, rugalmasabb leszek, és meglepetésemre erősebb is lettem. Könnyedebben idézem meg kidouimat, és még sajátok tervezésébe is fogtam. Kevés út maradt, amin folytathatom, ugyanis gyors fejlődésemet nem követte tapasztalatom, valamint egy hiányosságom visszaköszönt. Kardforgatási tudásom egy újonc akadémistáéval egyenlő. Ez így több szempontból is tarthatatlan. Egyrészt puszta kézzel hátrányos helyzetbe kerülök, ha ellenfelem mindkét téren kiegyensúlyozott, mivel kardját akrobatikával, egyéb mozdulatokkal tudja kísérni, kiegészíteni, míg én mindössze magamra számíthatok. Másrészt az ellenfeleim képességeit, lehetőségeit felmérni megsaccolni csak akkor tudnám pontosan, ha tisztában lennék, azzal, hogy a fegyveres harc mit is jelent. Persze az is remek lenne, ha puszta kézzel képes lennék arra, amire más karddal. Elkezdtem ugyan magam fejleszteni, de tanító nélkül elég lassú és nehéz folyamat lesz, így amint elértem egy átlagos levizsgázott akadémista szintjét úgy döntöttem, hogy felkeresek valakit. Az elhatározás megvolt, már csak az illetőt kellett kiválasztani, hogy értesíteni tudjam, ne csak váratlanul érkezzek. Chiyo-t úgy is régen látogattam meg, remélem ráér. A pokollepkével amit megidéztem azt az üzenetet küldtem, hogy, ha ráérne, akkor a hétvégén szeretném felkérni zanjutsu edzésemre.
Idő előtt készültem el, de így is terveztem. Kicsit korábban akartam érkezni, legalább lesz lehetőségem átgondolni a dolgokat, és lelkileg előkészülni az edzésre. Ha még nem lett volna ott, mire a megbeszélt helyre érkezem, akkor türelmesen várok rá. Mosollyal az arcomon köszöntöm.
-Szia! Hogy vagy? Remélem nem gond, hogy csak így hirtelen ilyesmit kérek, nyugodtan kezelj kezdőként.
Egy levegővel lenyomtam az egészet, nehogy zavarba jöjjek útközben, vagy megakadjon a hangom. Edzeni jöttem, és ezért tenni is fogok, mielőtt még a zanpakutoum vagy más egyéb okból kifolyólag áldozata leszek valakinek.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Nov. 14, 16:11:01 írta Kaminari Rosui Taka »

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Moderátor

*

Hozzászólások: 172

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 974 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #29 Dátum: 2015. Nov. 20, 20:40:18 »
Üdvözletem! :hippy:
Mivel jeleztétek, hogy vége van az edzéseteknek, jöttem lezárni.

Eizo: a számodra nehezen induló gyakorlat ellenére végül sikeresen vetted a kihívásokat. Tanítód segítségével pedig a kötélen való mozgásra is ráéreztél, csak így tovább a jövőben is! Jutalmad 500 LP, melyből befolyó 1 pontot zanjutsu képzettségre vagy köteles költeni.
Karahun: később csatlakoztál be az edzésbe, de így is könnyedén vetted a feladatot. Habár a könnyű kezdet után téged is fogadott némi kihívás. Az akadályok legyűrésérért 500 LP jutalomban részesülsz, melyből származó 1 pontot zanjutsu képzettségre kell tenned.
Chiyo: ötletes edzéstervvel álltál elő tisztjeidnek, mely során úgy gondolom, mindketten sok-sok tapasztalattal gazdagodhattak. Így edzésedet sikeresnek nyilvánítom. Mivel ez a második edzésed, így te sem távozol üres kézzel, méghozzá 1000 LP-vel gazdagodsz. Az ebből származó két pontot zanjutsu készségre kellene költened, de mivel abban ki vagy maxolva, így elosztatlan pontként kell lejelentened.. 

További kellemes játékot mindhármótoknak~! ^-^