Szerző Téma: Edzőtermek  (Megtekintve 4368 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Fon Kouhei

Eltávozott karakterek

Shinigami

2. Osztag

*

Nibantai fukutaichou / Keiratai parancsnok

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 950 / 30 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Onmitsukidou

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Fon-ház

Mottó:
A róka rengeteg trükköt ismer, a sün csak egyet, de az hatásos.

Post szín:
#b9936c


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #45 Dátum: 2016. Okt. 09, 21:07:54 »
Hát Te meg ki a fene vagy?!
azaz hogyan ismerkedjünk az osztagban…

- Ezek szerint tudsz főzni? – csillan fel a szemem amikor kijelentette, hogy nem fizet maximum csinál ha normálisan viselkedek. Ez elég jól hangzik cserébe azért, hogy nem küldöm el a francba mint ahogyan korábban azt tettem. Tény amúgy a megszokottnál is parasztabb voltam hiszen csak nekem jött azt sem szándékosan állítása szerint. Sóhajtottam egy nagyot majd leeresztettem a bokenemet.
- A tündérek kicsik ahogyan a hapcijuk is és Te sem vagy egy égimeszelő.. szóval nem nehéz kitalálni ilyesfajta beceneveket. – adok magyarázatot a kérdésére, hogy honnan jött nekem ez a szó. Hála az égnek sosem voltam szótlan és ha kicsit megerőlteti magát az ember nem nehéz ilyen bugyuta beceneveket kitalálni másoknak. Ezek után felajánlotta azt is, hogy edzek vele.. Nos, ez csak annyiban nem tetszett, hogy attól függetlenül, hogy nagyobb a szája, mint egy ólajtó attól még nőből van. S sajnálatos módon nőkre nem igazán szoktam kezet vagy fegyvert emelni. Jó ezek alól kivételek az arrancarok mert azok valami elfajzott korcsok és mindig rosszban sántikálnak.
- Bocsánatkérés elfogadva. – mondom monotom hangon majd felkapom a vokent a jobb vállamra majd elengedek egy mosolyt. - Én is jövök egy bocsánat kéréssel. Alapból ingerült voltam aztán az a gyökér is felhúzta az agyamat aztán pont mikor le akartam vezetni a bábun az idegességet nekem jöttél.. – próbálom magam jó fejként kihozni a sztoriból hátha kapok ingyen kaját ami azért is jó mert akkor nekem nem kell főznöm vagy még pénzt se kell kiadnom érte ami most jelen helyzetben jó lenne ugyanis most nem igazán vagyok a leggazdagabb ember a világon. Na de majd valamikor elugrok az emberekhez egy kis szerencsejáték túrára hátha most sikerrel járok. Eddig akárhányszor próbáltam mindig csak buktam.
- S hogyan tervezted a Velem való edzést? – teszem fel a kérdést miután alaposan végiggondoltam a haditervet, hogy hogyan csalok ki ingyen kaját.
- Ja és még valami. Mióta vagy az osztag tagja? Mert nem is igazán láttalak még errefelé.. – intézek hozzá még egy kérdést majd csak ott álltam és néztem rá.



"A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket."

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #46 Dátum: 2016. Dec. 17, 18:01:57 »
Hát Te meg ki a fene vagy?!
azaz hogyan ismerkedjünk az osztagban…



Az életem drága testvéremmel egy zord világban kezdődött és ért is véget… Visszaemlékezni rá egy olyan tett, melyet már számtalanszor is megtettem, de mégis mindig egy keserű fájdalommal tölt el engem. Anyánk, s apánk nem volt, így magunk voltunk ebben a jeges kozmoszban, de túl akartuk élni még ha egy csepp esély is volt csak rá. Egyedül éltünk, s én intéztem mindent, ami csak kellett, hogy nővéremet életben tartsam. Egész életünket így éltük le. Felkeltünk majd suliba mentünk, ahol zaklatások célpontjává váltunk. Minden nap hegekkel, s véraláfutásokkal mentem haza. Testemmel védtem őt… Nem bántam, hisz ő legalább nem sérült meg. Az ő természete valóban érdekes volt. Minden ember tisztelt, s szeretet, és furcsa módon azokat is, akik bántották őt.
Mondván: ,,Biztos hogy én tettem rosszat ellenük, nekem kéne bocsánatot kérnem.”
Mindezt mosolyogva tette. Ren és én a legjobb tanulók közé kerültünk, s így az iskolai tandíjra se kellett költeni, muszáj volt így tanulnunk, ha nem még arra is fizetni kellett volna… Suli után rögtön hazamentünk a sötét, s magányos otthonunkban, ahol senki se várt minket. Ettünk majd tanultunk, mint mindig. Volt egy szokásunk, amit mindig betartottunk.. Tanulás után játszottunk, mint két jó testvér, s utána fürdés majd alvás, ebben nincs semmi különös, de utána mivel mi egyedül éltünk szülők nélkül valakinek dolgozni is kellett, csak az a bökkenő benne, hogy kiskorúak voltunk, így feketén vállaltam egy munkát, s mivel jól főztem, így egy kis étkezdében segítettem be apró pénzért… Bár nem volt elég kettőnknek, így szűkében voltunk a pénznek mindig… Valahogy vicces volt az a kérdés, hogy tudok e főzni…

- Én? -mutattam magamra. -Még jó hogy tudok főzni, s finoman szerencsére. -ha nem tudtam volna jól főzni, hamarabb haltam volna meg testvéremmel együtt ételmérgezésben. -Köszi, akkor te meg egy templom vagy mi? -majd egy nagyot röhögtem, hogy miért is vagyok én egy tündér hapci, igaz hogy kicsi vagyok, de egy ilyen becenevet se gondoltam volna…
Igaz hogy nem vagyok valami ,,szép” és ,,kedves” teremtés, de attól még nekem is van jó oldalam, bár nem szeretem kimutatni. Régen is ez volt, ha kedves voltam valakivel semmit nem kaptam cserébe érte, csak egy rohadt nagy pofont tőle, s mindig azok árultak el, akikben bíztam és akiket szerettem… És így mindig ez álarcot veszek fel, minden embernek mást mutatva élem az életem, bár ezek alól vannak kivételek… Nem szeretek így élni, de már nem nagyon bízok senkiben. Mikor még éltem akkor is a nővérem és az állatok voltak nekem. Testvéremmel legjobban a macskákat imádtuk, hisz olyan édesek, s a pofijuk <3 ….

-Kösz, hogy megbocsátottál nekem. -röhögtem rajta, majd megláttam a mosolyát, egy kicsit furcsa látni, hogy ő tud mosolyogni is. -Ohhh szóval te tudsz mosolyogni is. -majd nyújtózkodva közelebbről néztem az arcát, majd visszatértem a talajra, s mosolyogtam rá. -Többet kéne mosolyognod~, s bocsánatkérés elfogadva, de fogadjunk csak ingyen kaját akarsz, hisz a főzést is szóba hoztad. -röhögtem egy kicsit. -Ha éhes vagy csak szólj, nem értem miért nem tudnak a férfiak szólni, otthon is mindig ez megy.. -majd eszembe jutott a vele való viselkedésem. -Ohh jut eszembe bocsánat, amiért így viselkedtem veled, de egyetlen egy női rokonom sincs, s fiú testvéreim vannak, akik hát sajnos ,,félre neveltek”. Hát a veled való edzést… Ahh tudom! Mivel éhes is lehetsz, s edzeni is jó lenne, így eljössz hozzám eszünk és edzünk. -bár remélem nem lesz ő ott. -Nem tudom. -röhögtem fel. -Elég régóta, de mindig van dolgom, így nem sokat vagyok fent az osztagnál. Na és te?

Karakterlap

Abarai Renji

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 2 082 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #47 Dátum: 2017. Aug. 11, 22:45:41 »
Kérésre a Zanjutsu edzés Chiyo-val című megmérettetést lezárom.

Edző: Aikawa Chiyo
Edzett: Kaminari Rosui Taka

Értékelés
Aikawa Chiyo: Komolyan vetted a feladatot és azt, hogy a beszéd helyett éles helyzetben vedd rá a tanítványod, ténylegesen megértse a karforgatás lényegét. Az alapokat elmondtad és megmutattad. Sajnálatos módon az edzést nem tudtad befejezni, ám szépen nehezítetted a feladatot. Jutalmad 600 lp, melynek megfelelő egy pontot, valamint a törött pont miatt a következőt is fegyverforgatásra-ra kell tenned.

Kaminari Rosui Taka: Láthatóan még csak ismerkedő fázisban voltál. Sajnos a kardforgatás lényegére még nem éreztél rá, de már addig eljutottál tudod helyesen tartani és vágni/döfni vele. Jutalmad 500 lp, melynek megfelelő egy pontot kötelezően fegyverforgatásrara kell tenned.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Aug. 11, 23:42:14 írta Abarai Renji »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #48 Dátum: 2017. Okt. 29, 20:35:39 »
Ellentétek ütközete

A makacsság róka tulajdonság volt, arról nem is beszélve, hogy már emberként sem voltam sosem jobb. Szóval kérdés sem lehetett, hogy nem felejtkeztem el, mit terveltem Setsu~channal. Vagyis, ahogy alkalom nyílott rá, galád mód edzésre invitáltam. Mint a kapitánya, ebben semmi kivetnivaló nem volt, igazából!  A dojoba vártam rá, edző ruhába. Nem vettem magamhoz kardot, de a fal mellett voltak gyakorló fegyverek de most feltett szándékom volt, hogy ne használjam őket. Így aztán, mikor megjelent Setsu~chan, lelkesen fogadtam, majd meghajoltam irányába.
   -Örülök, hogy eljöttél! - mondtam őszinte lelkesedéssel. Nem sokáig várakoztattam meg azzal, hogy mit is szeretnék. -Elsőként az volna a kérésem, hogy támadj rám! Mindegy, hogy mivel, vagy hogy. Használj nyugodtan fegyvert, tehetsz bármit, nem kell visszafognod magad! Én nem fogok használni semmilyen fegyvert - tettem hozzá mosolyogva -De ez ne tartson vissza! Másképp fegyver ide, vagy oda, megesik, pórul járhatsz! -közöltem nyugodt mosollyal. Szerencsémre nem kellett nagyon erősködnöm. Katanát vett elő, és azzal támadott. Figyeltem a mozdulatait. Minden apró idegszálammal rá koncentráltam. Tudtam jól, hogy képzett, és erős harcos. És nem vett félvállról, ahogy én sem őt. Ám még mindig nem készültem ellentámadásnak. Ahogy a fejem irányába suhintott a katanájával, egy apró, és óvatos mozdulattal léptem ki a pengetávjából, épp csak annyira, hogy pár centire suhant el az arcom előtt a katanája leghegye. Előre lépett, hogy kövessen, és egy bal váll irányából indított vágással kínált meg, ami egészen a derekam jobb feléig tartott. Megint épp csak annyira táncoltam el, hogy a pengéje hegye pár centire suhanjon el előttem.  Pár percig még ezt játszottuk, ő támadott, én kitértem előle. Elég hamar megunta. Hátrébb állt, és szinte vádlón rám pillantott. Betémadott a kérdéssel, hogy akkor most edzeni fogunk, vagy sem. Ugyanis ebből nem hiszi, hogy én bármit is tanulnék. Elnyomtam egy apró mosolyt, ugyanis, ebből is lehetett volna tanulni, ráadásul ennek az edzésnek most első soron az lesz a lényege, hogy ő tanuljon. De nem kötöttem egyből az orrára, hogy mik is járnak a fejemben. Helyette kérdezgetni kezdtem inkább jómagam is őt.
-Mit gondolsz Setsu~chan, nekem ehhez első soron sebességre volt szükségem? -kérdeztem azért enyhe mosollyal az arcomon. Nyugodtan néztem a szemeibe, hisz maga is érzékelhette, hogy nem használtam shunpo~t. A válaszára, hogy nyilván nem csak bólintottam.  -És mit gondolsz, a korábbi osztag edzés fényében, most miért és mit csináltam? -kérdeztem újfent a szemkontaktust keresve vele.  A visszakérdezésére, hogy melyik pillanatra is gondolok, végül szusszantam egy nagyot. Úgy döntöttem, hogy nincs értelme tovább találós kérdésekbe bonyolódni.
   - A bemelegítés ragadta meg a figyelmemet. Látszik a mozdulataidon, hogy szálfegyverekhez vagy szokva. Vagy inkább fogalmazok úgy, hogy a stílusodon. Jól bánsz a karddal is, ahogy a tőr sem volt idegen a számodra, nem erről van szó. De inkább a saját fizikai erőd az, amire támaszkodsz egy-egy küzdelem során! Nem használod fel az ellenfeled erejét mellé. - felvont szemöldökkel mértem végig. Megértettem, ilyen fizikum mellett miért adja ez magát kapásból. Mondhatni pont az ellentétem volt ilyen téren.  Egy apró mosollyal folytattam - Ezzel nincs is semmi baj, ha így harcolsz. Ám az én meglátásom szerint egy féle korlátot is teszel ezzel magadra! - közelebb lépkedtem hozzá, és intettem, hogy elteheti a fegyverét. -Egy szinten túl már nem tudsz ilyen módon fejlődni. Erős vagy, és látszódnak a mozdulataidon, hogy rengeteget gyakorolsz. Ahogy azt is meg merem kockáztatni, hogy élvezed, amit csinálsz! A harcmodorodból ez érződik. De ez csak egy szintig segíthet. Lesz egy szint, amit ezzel már magában nem fogsz tudni átlépni. Ehhez szeretnék most egy kis gyakorlást, ha hajlandó vagy rá! - figyeltem a válaszát. Csak akkor volt értelme bárminek is, ha ő maga is akart tanulni. Amúgy veszett fejsze nyele, ha szabad volt így fogalmaznom, az egész. A beleegyezésére felderült az arcom.
   -Gyere velem! - intettem neki, hogy kövessen, és mentem le a föld alatti gyakorló területre. Igaz, hogy ezt a zanpuképességek gyakorlására készítettük első soron, ám most mégis ez tűnt a legalkalmasabb helynek. Előző nap, fél napot azzal töltöttünk, én és  a shikigamijaim, hogy előkészítsük a terepet.
   -A fegyvereidre innentől kezdve nem lesz szükség! -szólaltam meg, ahogy leértünk.  -Akadályoznának csak, és ellenem ezt nem engedheted meg magadnak! Most már nem csak kitérni szándékozok a támadásaid elől! -indokoltam meg, remélve, hogy elfogadja az érvelésem. De végleges döntést ő hozhatott. Ha megpróbálkozott fegyverekkel az oldalán harcolni ellenem, azt úgy vettem, hogy tettekkel kell alátámasztanom a kérésem.
   -Ha szabad ilyet mondanom, a te harcművészeted ebben a pillanatban esszenciálisan yang. Ami a nyers erő megtestesítője. Az öt elemből pedig a földet és a fémet társítanám hozzád. -nem kellett gondolkodnom ezen. -Olyan, mint a szikla, erős és látszólag megingathatatlan. Ez egy nagyon komoly erő, de egyben pont ez jelenti a gyengeségét is. Vegyünk engem példának. - igyekeztem magyarázni, miközben felvettem a harcművészetem alapállását. Váll szélességbe a két lábam, A lábujjaim enyhén egymás fele néztek,  kis rogyasztás, és a   két öklöm, vénákkal felfele, a mellkasom mellé húzva. - Már az emberi életemben nyilvánvaló volt, hogy sosem lesz olyan fizikumom, mint egy férfi. A nyers fizikai erőben a harcedzett férfiak könnyen ránk verhetnek. Mégis rengetek harcos férfinak rúgtam szét a hátsó fertályát, pusztakezes harccal is. Vagyis már emberként is én a Yin~t képviseltem, ami semmiben sem maradt le az általad bemutatott Yang harcmodortól. Na most, azért vagyunk itt mind a ketten, mert a Yin és a Yang is csak egy ideig tudnak létezni egymás nélkül. De ha keverni kezdi az ember ezt a kettőt, azt hiszem el tudod képzelni, hogy milyen szinteket lehet vele elérni. Kezdve rögtön az energiával. Jelen pillanatban te a saját energiádat használod, ha oda akarsz valakinek csapni, jól sejtem? Megfeszíted az izmaidat, és jól oda sózol egyet. Próbáld meg, támadj rám! - megvártam, a támadását, majd kiléptem előle, és a saját lendületét épp csak picit hozzá adva löktem tovább. -Nem tudom, hogy érezted~e, mennyi erőt mozgósítottam, és mennyit használtam a saját erődet ellened! Ez most víz elemű támadás volt a részemről. Kipróbáljuk, hogy milyen, ha keverem a víz elemet, a fém elemmel? - kérdeztem, egy nagyon sunyi róka vigyorral. Nem vehette észre, hogy feloldottam a pecsétet. A küllemem semmit nem változott, ahogy a lélekenergiám sem, hála a medalionomnak. Viszont így fizikálisan erősebb voltam, mint sima shinigamiként.  Majdnem meglepett vele, hogy most nem csak simán rám támadott. Sokkal inkább a leszorításomon fáradozott. A kezem iránt kapott, ami után már nem könnyen szabadultam volna ki, ha úgy alakul minden, ahogy tervezte. Szinte szusszantam magamban, hogy a korábbi metál után most tényleg föld alapot hozta. De én se adtam olyan könnyen az irhám. Ahogy a kezemhez hozzá ért elkaptam a kézfejét, és megrántva magam fele, hogy egy picit bezavarjak a súlypontjába, magam is hátráltam, ám nem adtam neki reakcióra időt, beperdültem a kezét fogva, majd ha már úgy is játszottam a súlypontjával, átdobtam a vállam felett. Nem rúgtam tarkón, míg leért, épp csak oda értettem a lában, hogy érezze a történetet. Nem szerettem volna már az elején megfosztani az eszméletétől.  Nyújtottam neki a kezem, amint végeztem.
   -Ez egy példa volt. Ötvöztem az elemeket, a yin~t és a yang~ot. Ez jól mutat pusztakezes harcnál, ám a fegyveres harcnak is a pusztakezes harc az alapja. Vagyis minél jobban finomítod a pusztakezes harcmodorod, egyazon mozgáskultúrának hála, a fegyveres harcod is változni, erősödni fog. -mosolyogtam boldogan. Majd az első, direkt neki készített pályára mutattam. Méretes fa lapok voltak álló helyzetbe felállítva. Ám rafinált kis szerkezettel volt az aljuk a talajhoz erősítve, ugyanis a függőleges tengelyük mentén, mind meg tudtak perdülni keresztbe. Változó távolságra helyezkedtek el egymástól, de mind úgy, hogy elférjünk közöttük. -Ez lesz az első játék terünk! -szemmel láthatóan büszke voltam a művemre. -Itt kell megküzdened velem. Mint sejted, a szűkös térnek hála, nem használhatsz nagy mozdulatokat. Ezek a fák… nos egy barátomtól kértem egy kis segítséget hozzá, vagyis hasonlóképp meg vannak mágiával erősítve, mint az osztagedzésnél voltak a zsinegek. Következésképp felesleges megpróbálnod összetörni, megsemmisíteni őket. Ahogy a játékszabályok értelmében kijönni a pályán kívülre sem megengedett! Amit még hozzá tennék. Ne csak a saját mozgási energiádra figyelj. Én is ugyanúgy energiát használok. Most ne a reiatsu~ra gondolj, hanem magára arra a lendületre, amivel mozgásba hozod a tested. - rá mosolyogtam - Figyelj az én mozdulataimra, és lendületeimre is. Ne megtörni próbáld őket, sokkal inkább fordítsd ellenem. Térj ki előle, és oldalról, vagy hátulról, egy apró kis rásegítéssel máris elérted, hogy feltöröljem orral a padlót! - magyaráztam, mire is kell figyelnie. -Erős vagy, de képzeld el a helyzetet, hogy egymagad kell mondjuk azt húsz, ötven, vagy száz harcos ellen küzdened. Ha még emlékszel, mit beszéltünk, amikor először szakéztunk együtt. A csatatért pont egy ilyen helyzet. Ott, ha az ember nem keveri Yin~t a Yang~gal, akkor már a csata kezdetet előtt elveszítette a küzdelmet. Tartalékolni kell az erőnket, hogy minél tovább kitartson, miközben a lehető legnagyobb hatékonyságot kell, hogy elérjük! Nem tudom mennyire voltam érthető. Ha a csatatéren nem csak a saját erődet, de az ellenfeled energiáját is uralod, megnyerted a küzdelmet. Ebbe kell most belerázódnod! És még valami. Ez most itt, a kezdete lehet csak a történetnek. Ha sikerül is ráérezned, rengeteget kell ez után az edzés után is gyakorolnod, hogy ténylegesen menjen! - sétáltam be az ajtóméretű falapok közé, majd vettem fel a Tai-Chi alapállását. -Kezdhetjük, ha készen állsz! -közöltem, ám megvártam, hogy ő kezdeményezzen.



(click to show/hide)

Karakterlap

Zavulon

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 8 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel.

Post szín:
#0000ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Edzőterem
« Válasz #49 Dátum: 2017. Nov. 30, 18:46:21 »
Simlis és a szende
Nem olyan régen váltam valódi, hiteles, hivatalosan is elfogadott halálistenné így még néhány dolog elég szokatlan volt számomra. Az egyik ilyen dolog például, hogy beállítottak egy sarokra és onnan addig el nem mozdulhattam, amíg valaki le nem váltott. Sosem gondoltam magamról, hogy lángész vagyok, azonban még én is észrevettem, hogy egy madár sem járt arra, ráadásul el nem tudtam képzelni mi a fenét kellene ott megvédeni. Nem született még olyan idióta erre a világra, aki hajlandó lenne betörni a shinigamik közé csak azért, hogy fölszedje a járó lapokat, vagy lebontsa a falakat. Kiss híján halálra untam magamat, bár nem tudom, hogy ott ez egyáltalán lehetséges-e hiszen már egyfajta szellem voltam, vagy valami hasonló. Lényeg a lényeg, elvégeztem a rám kiszabott feladatott nehogy büntetés legyen a vége, ugyanis akadt egy-két elég szigorú arcú felettes, aki nem tanácsos magunkra haragítani. Természetesen engem sem kell félteni, mindent elkövettem, hogy kellemesebbé tegyem az időt, amíg őrködök. Néha készítettem magamnak egy kis elemózsiát és azt majszolgattam, máskor pedig egy ismerősömtől szerzett dobókockával múlattam az időt.
    A másik problémát már nem tudtam ilyen egyszerűen megoldani, ami nem volt más, mint a tizenegyedik osztag rendszeres edzése. Valami eszement az az ölte támadt, hogy a shinigamiknak jót tesz a rendszeres gyakorlatozás. Én viszont azon a véleményen voltam, hogy egy jó katonának kipihentnek kell lennie ezért igyekeztem valamilyen ürügyet kitalálni miért is voltam távol. Mikor ez a történet játszódik éppen az edzőteremben ejtőzte és azért pont ott, mert egy hozzám hasonló világ lustája messziről elkerülné azt a helyet. Ebből kifolyólag mindenütt keresnének engem csak éppen azon a helyen nem.
    Nagy sajnálatomra valaki mégis arra csatangolt ezért bevetett az elterelő hadműveletet, vagyis a hasamra fordultam majd egy rongy segítségével úgy tettem mintha a padlót sikálnám.
- Épp takarítok.- mondtam a jövevénynek fel se nézve, közben pedig vidáman fütyörésztem.
Ezúttal az a kis dobozka nem függött az oldalamon így nem bukhattam le engedély nélküli nassolás miatt viszont rám fért volna egy fürdő. Ez annyira nem is gond, mert legalább mindenkivel elhitettethettem, hogy nemrég fejeztem be az edzést.
- Kérem, jöjjön vissza később, ha ezt már befejeztem. Leszedik a fejem, ha nem csinálom meg.- fel se néztem csak sikáltam tovább, hogy még elfoglaltabbnak tűnjek.
    Csak reménykedni tudtam nem veszi észre a jövevény, hogy egyetlen egy ronggyal törlöm a padlót víz és tisztítószer nélkül. A szemem sarkából aztán megpillantottam a helyes kis arcocskáját és rögtön az enyém is mosolyra fakadt.
-Á kedves Rin! Maga az? Mit keres erre? - váratlanul halk csak általam észlelhető kopogásra lettem figyelmes.
- Szótlan kétalakú azt üzeni, hogy ma nagyon csinosnak tetszik lenni. - kétalakú ettől nagyon mérges lett, mert azt akarta, hogy én mondjam ezt.
Így akár úgy is tűnhetett mintha szépséges partnernőm finoman udvarolt volna a shinigaminak.

« Utoljára szerkesztve: 2017. Dec. 03, 16:40:29 írta Zavulon »

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #50 Dátum: 2017. Dec. 03, 11:02:41 »
Simlis és a szende?


A mai nap is úgy kezdődött, mint a többi. Ám, én nem keltem, hanem edzettem. Egészen reggelig gyakoroltam Csonttörővel, így valahogyan nem vettem észre az idő elteltét. Mikor tudatosult bennem az, hogy nincs már sötét le is vettem az edző ruhámat, s igyekeztem le fürödni. Nem lett volna jó ötlet az, hogy szagosan menjek be az osztaghoz. Ahogy meg is történt a tisztálkodás, meg reggeliztem, s próbáltam elütni a többi időmet. Múltkori találkozásom Chiyo-sannal és Zavulon-sannal egy jó ötletet ültetett a fejembe. Méghozzá sütni fogok~ El is kezdtem ki pakolni a macaronhoz való hozzávalókat. Ahogy ez megtörtént neki is kezdtem a varázslatnak. Első sorban kimértem az anyagokat. Utána be is kevertem a masszát, s egy papírból zsákot formáltam és kinyomtam őket félgömbökké. Mehet is a sütőbe~ Mikor már megsült kivettem, megforgattam őket és hagytam hűlni. Majd lekvárral töltöttem meg, s forgattam rá a tetőket. Utána szépen beraktam őket egy sütis dobozba, amit még az Emberek Világában szereztem.
El is indultam az osztaghoz, hogy adjak Chiyo-sannak és Zavulon-sannak is, ha megtalálom őket. Beérve sajnos Chiyo-san nem volt a helyén, így egy tányérra pakoltam ki neki egy tucatot, s adtam oda egy tisztnek, hogy ha találkozik vele adja át üdvözletemet. Most pedig jöhetett drága osztagtársam keresése. Sajnos nem találtam sehol sem, így betérve az edzőterembe vettem őt észre.
Épp tette a sikálás művészetét víz, s takarító szer nélkül. Hirtelen nem is tudtam, hogy vajon mit gondoljak erről, de csak kuncogni tudtam rajta.

-Víz, s takarító szer nélkül? -fel nem nézve ,,sikálta” a padlót.
Úgy látszott, hogy elég rég itt lehetett, hisz magán padozaton is látszott a formája drága társamnak. Rá nézve nem láttam a kis dobozkát rajta, amiben a palacsintákat hordozta hozzánk.

-Nem szándékozok később vissza jönni. -majd egy kuncogást elejtve tértem be hozzá.
Levettem cipőmet, s közelítettem meg őt. Csak vártam, hogy vajon mikor is akar felülni, de nem történt meg.

-Igen én vagyok~ Téged kerestelek. -majd mutattam rá a halomnyi macaronra.
-Neked hoztam. -mosolyogtam felé, majd meghallottam mondanivalóját.
-Szerintem a társad azt akarta, hogy te mond, de köszönöm. -pirulva ugyan, de leültem Zavulon elé.
-Egyébként nem vagyok, oly öreg, így a tetsziket el lehet hagyni. Elég ha azt mondod, hogy ,, nagyon csinos vagy”. Bár, amit kötve hiszek, hogy az lennék. -majd egy mosoly kíséretében vártam a válaszát.

Karakterlap

Zavulon

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 8 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel.

Post szín:
#0000ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #51 Dátum: 2017. Dec. 03, 16:41:06 »
Simlis és a szende
[/i][/b]
    A jól kifundált tervem úgy tűnt csúfos véget ért, ugyanis egy nagyon fontos dolgot kifelejtettem a számításból. Mégis, hogy képzeltem, hogy egyetlen pirinyó kis rongyocskával majd képes leszek takarítást színlelni? A jövevény egyből észrevette ezt az aprócska kis anomáliát és rögtön érdeklődni kezdett a nem létező takarító felszerelések felől. Arra számítottam, hogy egyből leordítja a fejemet azonban semmi ilyesmi nem történt sőt, úgy tűnt nagyon is jó kedve van legalábbis a hangjából erre következtettem. Miután közölte velem, hogy nem szándékozik elmenni végre hajlandó voltam felnézni és akkor megpillantottam őt. Még élénken élt az emlékezetembe az a kis találkozó, amin mi ketten vettünk részt, és amin ott volt a kapitányunk is. Kedvességénél csakis a szépsége volt még lenyűgözőbb, akár egy földre szállt angyal. Rámutatott egy halom édességre és azt mondta, hogy nekem hozta, ami egy kicsikét meglepett.
    Akkor ott az irodában jómagam is adtam ajándékot, de csak azért nehogy véletlenül lebukjak, amiért titokban nassolni valót tartottam magamnál.
- Ez nagyon kedves, köszönöm. Megtudhatom, hogy mi is ez tulajdonképpen? Bizonyára nagyon ízletes és finom, azonban még soha nem láttam hasonlót ezelőtt.
    Egyáltalán nem akartam megbántani azonban tényleg nem láttam hasonló édességet. Én csak azt a pár receptet ismertem, amiket a halálom után tanítottak nekem más lelkek. A kis félreértésnek köszönthetően sikerült felidegesítenem Szótlan Kétalakút ám ezzel egy időben elérni, hogy Rin elpiruljon. Mikor ott ültünk egymással szembe megkért, hogy magázódásról térjünk át a tegeződésre majd azt is elmondta, hogy szerinte nem is olyan csinos.
- Tisztelettel szeretnék ezzel vitába szállni maga, vagyis te olyan akár egy virágszál, aki ráadásul sütni is tud. Vagyis egy kész főnyeremény bárki is lesz a férjed a jövőben az egy nagy mázlista lesz.
Lehet, hogy ostobaságot hordtam össze, azonban felébredés után pár percig nem szokott rendesen működni az agyam és ezért előfordult, hogy ostobaságokat hordtam össze. Beleharaptam az egyik macaronban közben pedig azt próbáltam elmagyarázni miért is magáztam.
- Egyáltalán nem tartottalak öregnek azonban úgy vélem illetlenség egyből valakit letegezni, ahhoz előbb kell, hogy legyen köztük valami.
    Ismételten sikerült valami eget verő marhaságot összehordanom, mert így talán azt hihette, hogy szerelmi kapcsolatra gondoltam. Amiért teli szájjal beszéltem nagyon nehezen lehetett érteni mit is mondtam, ráadásul apróbb morzsadarabkák röpködtek a számból, szanaszét. Mióta az új életemet éltem nem tartóztam a túl jó modorúak közé, azonban ennyire alpárian sosem szoktam viselkedni.
- Kérlek, ne haragudj. Alvás, akarom mondani munka után nem mindig, vagyok teljesen önmagam. Úgy tűnik kissé kifáradtam. Amúgy ez mennyei, valóban nagyon finom. Bár nem értem mivel érdemeltem ki ezt a kedvességet. –ezután megpróbáltam a morzsákat letörölni a ruhájáról azzal a ronggyal, amivel nem is olyan régen a padlót súroltam.
- Még az akadémián olvastam történeteket az évekkel ezelőtti tízen egyedik osztagról és úgy tűnt elég problémás egy bagázs volt, akárcsak kapitányuk. Nem igazán kedvelte őket a többi osztag legalábbis ezt olvastam. Manapság is vannak ilyen problémák? Arról is olvastam, hogy a vezetőjük egy harcmániás idióta volt. Mesélnél nekem valamicskét a mostani kapitányról, hogy mennyire különbözik Kempachi-tól? - beszéd közben ökölbe szorítottam a remegő kezemet, mert az is kiborított, ha csak visszaemlékeztem az olvasásra.
   A kimonom belsejéhez volt kötve egy kis plüss sárkány, amit annak idején abban az örült toronyban találtam. Egész pontosan a társaival együtt megpróbált megenni majd potyautasként rám akaszkodott végül pedig összeroskadt. Megtartottam a babát, mert Kétalakú kedvelte a cuki dolgokat és véleménye szerint az a valami nagyon édi volt. Azóta magamnál tartottam de akkor véletlenül ráültem és eléggé zavart ezért kivettem a fenekem alól és letettem magam mellé.
- Bizonyára azt kérded, mit keres ez itt. Annál a tömeges küldetésnél mikor egy toronyhoz vezényeltek ki minket ez a gyönyörűség és a társai megpróbáltak megenni. Természetesen mivel nem rendelkeztem sem fogakkal sem karmokkal így egy karcolás nélkül megúsztam a velük való csetepaté. Segítséggel végeztünk velük csak ez az egy maradt meg, mert sikerült elbújnia és rám akaszkodott majd összeroskadt. Elhoztam magammal emlék gyanánt az óta egyszer sem mozdult meg, sajnos.



« Utoljára szerkesztve: 2017. Dec. 03, 19:49:37 írta Zavulon »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #52 Dátum: 2018. Jan. 27, 00:19:18 »
Pengeélen
Edzés Shinobu~channal

Lelkesen mosolyogva válogattam a fából faragott gyakorló fegyverek között. A méretüket, az anyagukat és a minőségüket egyaránt szemrevételeztem. Azt szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen, és csak az edzésre tudjunk koncentrálni. Miután minden meg volt, már csak az edzőpartneremet kellett ide csalnom. Idézhettem volna pokollepkét, hogy vigye el az üzenetemet, ám az úgy túl egyszerű lett volna a sunyi lelkemnek. Vagyis magam indultam el becserkészni Shino~chant. Nem kellett túl messze mennem. A gyógynövény kertecskéből éreztem a jelenlétét. Ravaszdi mosollyal shunpo~ztam mellé, majd kutathattam utána, ahogy ő is eltűnt mellőlem. Nem állítom, nem pitiszkálta ezzel az ösztönös meneküléssel belőlem elő a vadászt, de most nem ezért érkeztem.
   -Üdv Shino~chan. Remélem nem leptelek meg nagyon! -mosolyogtam rá, a lehető legártatlanabb módon. Eszem ágában sem volt elijeszteni, hisz ritka menőn el tudott tűnni az ember orra elől, ha akart… -Arra gondoltam, hogy volna~e kis időd gyakorolni most velem? -jó szokásomhoz híven nem köntörfalaztam.  Szerencsére ő se tette. Előbb nagy szemekkel rám pislogott, majd a nála lévő erszénykéjére, hogy még nem fejezte be a házi feladatát.
   -Sok van még? -kérdeztem. Komolyan, ez a fiú ritka aranyos volt. Ha lett volna öcsém, egészen biztos, hogy azon lettem volna, olyan legyen, mint Shinobu. Erre teljes bizalommal oda adta a listácskáját. Gyorsan végig futottam a felsorolt növényeket. A legtöbb meg volt a kertecskében, ám voltak vadon élők is. Apró mosollyal adtam neki vissza a listáját, majd telepedtem le a kert sarkába. A hátam az egyik oszlopnak vetettem, és mozdulatlanná merevedtem. Feltett szándékom volt, hogy így várom meg, míg végez a mostani feladatával. Jó döntésnek bizonyult, mert ahogy meglettek neki a növénykék, már tényleg velem tudott jönni. Egyenesen az edzőterembe indultam vele. Szerencsémre a lélekölője nála volt, vagyis azért nem kellett külön kitérőt tennünk, hogy magához vegye.
Örömmel láttam, ahogy most már a dojo etikettre tekintettel, igyekezett viselkedni az edzőteremben. Magam sem tettem másképp. Ugyanúgy levettem a zórikat, amiket viseltem,  meghajoltam az oltár irányába, majd ahogy lecsüccsent seiza~ba, elmentem az első két fa fegyverért. Azokkal felszerelkezve ültem le vele szemben végül én is.
   -Ha jól sejtem, eleddig nem volt mindennapos a számodra, hogy fegyvert kelljen ragadnod… - kezdtem bele, majd szusszantam egy aprót. Továbbra is nagyon bátor dolognak tartottam, és nagyon önzetlennek, hogy a korábbi, emberek között élt életét ennyire minden további nélkül feladta Shuu~chan kedvéért. -Szóval arra gondoltam, hogy most, biztonságos környezetben gyakorolhatnánk kicsit! Mit szólsz hozzá? - döntöttem félre kérdőn a fejem. -Mivel a Skorpió Hölgy maga is kisebb méretű penge, ha jól tudom, ezért most szeretném, ha ezért a kisebb pengék használatát gyakorolnánk! Persze elsőre nem éles pengékkel, csak fából faragott gyakorló fegyverekkel. -igyekeztem megnyugtatni -Azt biztosan tudod, hogy a fegyverforgatás alapja a saját testünk feletti kontrol. A fegyverünk ugyanis a testünk meghosszabbítása. Amit eddig láttam, a testeddel tudsz bánni. Ha nem is harcművészetet tanultál eddig, ez nem jelenti azt, ne lehetne felhasználni az eddigieket a saját előnyödre. A következőket szeretném. Először is, megmutatom, hogy miként is kell használni ezeket a féle fegyvereket. Ha ez meg van, akkor elkezdjük közösen gyakorolni. Ha pedig már megy, akkor megnézzük élesben, rendben? - biztatóan rámosolyogtam -Szóval kezdjük az elején. A katanákkal ellentétben a rövid pengék egykezesek. Ez pedig több féle fogási lehetőséget is biztosít a forgató számára. Első esetben vegyük ezeket végig. Ha szúrni akarsz vele, akkor a penge az ellenfél irányába mutat. Nem sokban kell másképp megfogni olyankor, mint egy kardot. - mutattam meg neki, hogy kissé másképp feküdt ugyan a kezemben, de igazán parányi volt az eltérés. -A markolat a kézben, a penge pedig előre. Ez a tipikus szúrási póz. Viszont -fogást váltottam. A penge az alkarom mentén futott végig, a képzelt éllel kifelé. -Ez egy másik lehetőség a tőr tartására. A te esetedben ezzel óvatosabban kell, hogy bánj, lévén kétélű a fegyvered. Ám jó, ha erről a fogásról is van tudomásod. - intettem neki, hogy ő is próbálja meg a két mozdulatot. Magam is váltogattam közben előtte a két fogást. -Általában, amikor éltem, azt mondták, hogy a tőrök, mivel kisebbek, inkább meglepetés fegyverek. Persze, ezt a gondolatot elég sokan nem osztják, ám nem teljesen valótlan. Egy kardot körülményesebb úgy elrejteni, mint egy tőrt. Még az úgynevezett shiresaya katana, aminek nincs keresztvasa, hogy sétapálcákba, fakardokba, vagy épp ernyőkbe rejtsék őket, még ezek is feltűnőbbek, mint egy tőr, amit eltűntetsz a ruhád rejtekébe, és senkinek eszébe sem jut, hogy ott lehet egy fegyver nálad. -nem tértem ki külön a Meiji restauráció idejére, amikor szükséges volt a kardokat is rejtegetni, az igen szigorú rendeletek, és kardmegvonás miatt. Inkább folytattam - Természetesen mind a két fogással lehet döfni is, és vágni is. - mutattam be a levegőben lassan, hogy miként is kell ezt megvalósítani - Ott a sarokban áll egy kitömött próbababa, próbáld meg rajta, hogy milyen érzés maga a tőr használata. Egyelőre nem kell sietni. Inkább figyelj a csuklódra, a testedre. - intettem az ajtó mellé. Gondoskodtam róla, hogy kettesben legyünk ezen az edzésen, nehogy a társaság okozzon neki kellemetlen perceket.  Közben magyaráztam tovább -Az emberi anatómiával, pontosabban a mozgásért felelős részével úgy sejtem, már közelebbi ismeretségre tettél szert… vagy ezt mennyire oktatták abban a társulatban? - koránt sem voltam biztos a dolgomban. Elvégre tény, hogy igen csak kihasználták a testük nyújtotta lehetőséget, de hogy ezt mennyire ültették át elméleti síkra, na ez már egy másik igen csak fogas kérdés volt.  -Pengével érdemes első soron az inakra célozni. Kerülni kell a létfontosságú szerveket, ha döfünk. Szív, fej, torok.   Amikor pedig vágunk, első soron az inakra kell fókuszálni. A nagyobb ereket, vénákat, és artériákat kerüljön messziről. -Felhúztam az egyenruhám ujját, felfedve ezzel az alkaromat. A világos tónusú bőrömön tökéletesen átlátszódtak az alatta futó nagyobb és kisebb erek. Végig húztam a vénáimon, meg az artériámon az ujjamat, úgy magyaráztam, mik a tilos pontok - De ha az inakat elvágja az ember, azzal harc és mozgásképtelenné lehet az ellenfelet tenni úgy, hogy közben nem öljük meg őket!  -továbbra is tartottam magam, hogy harcolni, és nem gyilkolni akarom a fiút megtanítani. Amíg gyakorolgatott egy széndarabot kerítettem, majd bejelöltem a bábun, merre is célozzon. Vonalakkal jelöltem, hova érdemes, ami még biztonságos.  Majd mosolyogva lépdeltem hátra. -A célpontok adottak. - hajoltam meg picit, jelezve, hogy most rájuk kell, hogy vadásszon. Közben persze árgus szemekkel figyeltem a mozdulatait, a tartását.



(click to show/hide)

Karakterlap

Amatsuji Shinobu

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 41

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 7 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétszürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Up in the air, chasing a dream so real."

Post szín:
#384E5B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #53 Dátum: 2018. Febr. 04, 18:03:24 »
Pengeélen
Edzés Aikawa taichou san-nal*-*

A délutáni, pontosabban egész napra vonatkozó házi feladatomhoz láttam. Szigorúan a szolgálati időm szüneteiben ügyeskedtem Akira kun feladványaival. Legalábbis, nekem komoly fejtörést okoztak a gyógynövények felismerése. Az elméletet hamar a fejembe véstem, viszont a képek és elém tett szárított növények, valamiért sosem vittek közel a megoldáshoz, ugyan miként festhetnek a természetben. Sokszor próbált Akira kun segíteni, mik az árulkodó jelek, de nekem valamiért teljesen másképpen festett, amit ő mutatott és ahogy a kertben találtam! Akadt hova fejlődnöm ezen a téren, de ez nem szeghette a kedvemet! Szerencsére Aikawa taichou san rengeteg növénykét nevelt a kertben, így sokszor lopakodtam arrafelé. Nem ártott volna neki szólnom, elvégre ő gondozta! Ki tudja, mit gondol, hogy egyre gyakrabban kel lába egy-egy gyógynövénynek! Teljesen érthető lenne, ha csapdákat helyezne ki, vagy lesben állna, hogy a kártékony rágcsálót elkapja! Márpdig, abból könnyedén születhetnének félreértések! Ártatlan szemlélődőt vonna felelősségre, vagy szegény betévedő vakondot neszelné le. A borzalmas látkép meggyőzött, szóljak! Eldöntöttem, még ma bekopogtatok hozzá!
Arra gondoltam a szerzeményeimmel együtt megyek be. Akkor meg tudom mutatni Akira kun papírra írt intrukcióit és a növényeket, amiket elkoboztam! Egész remek ötletként csengett a füleimben, bár nem hittem, hamarabb lesz rá szükségem. Elszántan estem neki a zöld terület feltérképezéséhez. Kezemben tartottam a mára kapott növények leírását. Olvastam és mellette kutakodtam a földön. Elvesztem a fűszálak között, amikor érzékeltem valaki mellettem termett! A semmiből érkezett, én pedig elvesztem a keresésben! Megijedtem! Ennek egyenes következménye lett, hogy Anya a legközelebbi fa takarásába vitt. Onnan kikukucskálva pislogtam a váratlan vendégemre.
Hatalmas szemekkel pislogtam a felém köszönő Aikawa taichou san-ra. Nem hittem az előtt bukom le, hogy felkeresném a kérésemmel. Picikét különösnek találtam ezt a véletlent, de ennél nagyobb ügyet nem akartam belőle csinálni. A taichou-nak láthatóan mondandója volt, ezért megvártam, mit szeretne tőlem. Izgatott lettem a szavaira! Edzésre szeretett volna vinni! Nagyon örültem a lehetőségnek, de eszembe jutott, miért is vagyok a kertben. Szomorkásan pillantottam le a kezemben tartott papíromra és üresen tátongó erszényemre.
- Nem mehetek, Aikawa taichou san! Még nem végeztem a házi feladatommal! – Lényegében el sem kezdtem, ha az eredményességemet vettem számításba. Fájdalmasan sóhajtottam, majd erőteljesen bólintottam a soron következő kérdésre. Bizony még jócskán akadt teendőm. - Azaz igazság, még semmit sem találtam meg ezekből… - Nyújtottam oda a listámat. Szégyeltem magam a lelombozó teljesítményem miatt. - Próbálom követni Akira kun tanácsait, de valamiért nehezen akadok rá a megfelelő növénykére. Nem egyszer fordult elő, végig az orrom előtt volt, erre állandóan elsétáltam mellette! Pont emiatt….nem tudom, meddig fog tartani!–
Válaszoltam meg taichou san kérdését sűrű tarkó vakargatással. Nem szerettem volna sokáig kelljen az épület csücskében üldögélnie. Kitartónak látszott, én pedig nem akartam a döntésébe beleszólni. Engedelmesen visszamasíroztam a kertbe és tovább kutattam a kiadott növényfajták után.
Sokáig tartott mire becserkésztem az összes növénykét. Rosszul esett, ennyi ideig unatkoznia kellett a taichou-nak. Bántott a dolog, ezért sűrű hajlongásokkal kértem tőle bocsánatot. Ha pedig már bűneim soroltam, szint vallottam a kerttel kapcsolatban is. Jeleztem már hetek óta garázdálkodok benne és igyekszem semmiben sem kárt tenni! Bocsánatot kértem, hogy engedély nélkül tettem. Félénken, pedig megkérdeztem, továbbra is szabad idejönnöm, vagy keressek más helyet. Meglepődtem taichou san, mennyire könnyedén elnézte a lopkodásomat. Azt mondta, nyugodtan gyakorolhatok a kertben. Ettől kicsikét megkönnyebbültem és végre az edzésre koncentrálhattam.
Izgatottan sétáltam a teremhez. Igyekeztem mindent úgy tenni, ahogy Setsu sama és taichou san mutatták nekem. Előbb levettem a cipőmet. Némi keresgélésem odatettem taichou san szandálja mellé. Leguggoltam, aztán térdeltem. Kihúztam magam és előbb előre, aztán bal irányba hajoltam, mármint koccoltam le a szőnyeget. Már hozzászoktam a homlokom terrorjához, ezért fel se vettem a tompa zsongást. Besiettem a terembe és taichou san-nal szemben seiza-ba ültem.
Hatalmas szemekkel néztem utána, vajon mit fog tenni, hozni, mi következik majd. Az előkerülő fakardokat figyeltem. Erőteljesen bólogattam a megjegyzésére. Eddig az edzéseken kaptam fegyvereket, de azok sem valódiak voltak. Az a szomorú, hogy örültem neki. Egyáltalán nem voltam felkészülve rá, ténylegesen éles fegyverekkel rohangásszak. Nagyon a karforgatás elején jártam még. Mindössze Setsu sama-val gyakoroltam néhány órája a kata-bok…ken? forgatását, illetve Meiou sama-ék adtak waka..mishi…zanshi…megint elfelejtettem a nevét, pedig megtanultam mindegyik nevét! Ezen most nem gondolkozhattam, mert Aikawa taichou san az idejét áldozta a tanításomra! Rá, mármint az általa elmondottakra iparkodtam fókuszálni.
Nem tagadhattam, felvirult az arcom, amikor szóba került Anya! Szégyelltem magam, hogy nem tudom használni, pedig ő mindig vigyáz rám. Örültem, hogy taichou san-nal végre megpróbálhatom elsajátítani az alapokat. Egyáltalán nem tudtam, miként kell vele bánni. Néhány gyermeteg dobó fogást eltanultam a cirkuszban, de ez nagyjából abban segített, tudjam, melyik végén kéne megfognom. Viszont taichou hajlandó volt megmutatni a legfontosabb lépéseket! Még szép, hogy lelkesen pattantam talpra, azonnal kezdhessük. Ekkor jutott eszembe ilyesmiket nem szabad csinálni. Némi zavarodott toporgást követően gyorsan meghajoltam bocsánatkérően. Közben talált el a felismerés, addig mihez kéne kezdenem az alkarjaimon pihenő lélekölő kardommal.
- Addig levehetem Anya-t? – Emeltem arcom elé a kezeimet. - Azaz igazság, hogy félek, megsebezném, Aikawa taichou san! Sokszor pottyannak ki a pengék. – Mosolyodtam el kínosan. Az első találkozásunk alkalmával is lövöldöztem Anya-t. Ha lehet, edzés közben elkerültem volna, bárkinek baja essen. Még nem tudtam vele bánni és addig mindenkinek biztonságosabb, nincs nálam gyakorlás közben.
Az engedélyre, gyorsan odarohantam a terem túlsó feléhez, ahova a fegyverek voltak letéve. Lecsatoltam karjaimról a pengéket és finoman egymás mellé fektettem őket a szőnyegre. Bűnbánóan megsimítottam a markolatokat. Reméltem nem vette zokon Anya az önző lépésemet, de őt sem szerettem volna baleseteknek kitenni.
Dolgom végeztével visszarohantam az eddigi ülő helyemre és lendületesen térde huppantam. Minden idegszálammal taichou san karjaira figyeltem. Követtem a mozdulatait és szorgosan füleltem. Próbáltam minden részletet elraktározni a fejemben. Valószínűleg a tornász múltam miatt taichou san mozgását, illetve annak ritmusát követtem nyomon. Mutatóujjammal doboltam az ütemet, amit felfedezni véltem a bemutató alatt. Arra már rájöttem az eddigi edzések alkalmával, bármit tegyek, minden kombinációnak van egy sajátos ritmusa. A végtagok sorrendje mellett, külön ritmusa volt a lábnak és karnak. Érthető módon a legtöbb támadó mozgás lassú lábakat és gyors karokat eredményezett. Viszont azt vettem észre, minden folyamatos. Akármelyik fegyvert használtatták velem, sosem volt szünet a kar és lábak munkája között. Szorosan követték, sőt egymásba olvadtak. A karok mindig a láb mozgása közben csatlakoztak be és egyszerre értek földet. Ez extra stabilitást adott a mozdulat előtt és után. Viszont közben, ha abban a pillanatban akasztottak meg valakit, amikor a karjával reagált a lába ritmusára, akkor könnyedén ki lehetett billenteni az egyensúlyi állapotból. Persze, ha helyes a lábmunka, akkor nem feltétlen sikeres a próbálkozás. Különös, mert a lábak annyira belecövekelnek a földbe, még sem mondanám, hogy nehézkesnek, akár merevnek találtam Setsu sama, vagy bármelyik tiszttársam mozgását. Könnyedén ugráltak, szökkentek, futottak, de valahogy mindig sziklaszilárdan álltak a talpukon. Úgy festettek, mintha mágnes lett volna a zoknijukban, miközben jobbra-balra tekeregnek.
Egyre messzebbre kavarodó gondolataim abban nem akadályozhattak, figyeljek a kétfajta szúrás technikára. Az intésre, hogy próbáljam ki, rögtön felpattantam. Kezembe vettem a pengét, bár akadtak problémáim. Kapásból bal kézbe vettem, ekkor átvettem jobb kézbe, majd próbáltam mindkét tenyeremet rátuszkolni, amikor rádöbbentem, egyetlen kezet említett nekem taichou san. Ekkor újra balba, majd jobb, megint bal, végül már teljesen belezavarodtam, melyikben van. Mély sóhajjal horgasztottam le fejemet és tartottam fel kezemet megadóan.
- Egy kérdésem lenne, Aikawa taichou san! Itt is baj, ha bal kézzel csinálom? – Megilletődtem a válaszon, hogy egyáltalán nem. Sűrű pislogásokkal néztem le a fára, mielőtt véglegesen bal kezében landolt volna.
Az eddig tanultak alapján álltam fel. Némi láb korrekcióra szorultam, mivel Setsu sama-nál a jobb volt elől, most ezt megfordíthattam. Kisebb rugózással belecsüccsentem egy kényelmes lábterpeszbe, de azért ügyeltem rá, nehogy szumó birkózó méretű legyen. Azzal is könnyedén megbirkóztam volna, viszont jelen helyzetben nem ez volt a cél. Vállmagasságban előre nyújtottam a karomat, de valahogy furcsának éreztem. Ehhez nem nagyon passzolt a Setsu sama-val tanult szögegyenes testtartás. Aztán a jobb kezem…
- Mit csináljak a kezemmel, Aikawa taichou san? - Integettem vele a nélkül kimozdultam volna a tartásból. - Jól érzem, hogy ez nem jó? Olyan, mintha elhúzódva pöckölnék előre, véletlen se érjen semmi. – Szebben nem bírtam kifejezni az érzetet, amit keltett bennem. Valamit nem csináltam jól, ezért taichou san-ra pislogtam, aki készségesen lépett mellém. Előrébb döntötte a felső testemet és kisebb terpeszbe állított. A karomat pedig enyhén behajlította.
A korrekciót követően széles mosollyal próbáltam ki az első szúrást. Sokkal hatásosabbnak éreztem! Néhányszor elismételtem a biztonság kedvéért. Mindig taichou san-ra pillantottam utána, hogy tovább javítgassak a tartásomon, ha szükséges. A közben érkező kérdésére, picikét lefagytam.
- Táncot? – Pörgettem végig a műsorainkat. - Milyen jellegűre gondolt, Aikwa taichou san? A balett, kortárs, társas tánc? Elég széles skálán mozogtak a koreográfiák.–
Amikor már egész zökkenőmentesen ment, akkor tértem át a második szúrásra. Az ujjaim között nem tudtam megfordítani a fát, ezért a jobb kezemmel segítettem, hogy penge heggyel a könyököm felé nézzen. Érdekesnek találtam! Pont olyan volt, mintha Anya, csak ebben az esetben, ténylegesen fogtam. Nagyon tetszett!
Párszor próbáltam döfni és szúrni, ahogy láttam, majd taichou san kérésére a gyakorló babákhoz mentem. Azt tanultam Setsu sama-tól nyugodtan mérjem fel gyakorlásnál a távolságokat, ezért az első percekben azzal foglalatoskodtam, hogy kitaláljam mekkora a döfő és szúró távolságom lépés nélkül és lépéssel. Gyakran estem abba a hibába ugrásból lendültem előre, ezért akkora béka terpeszben landoltam, trambulinon megirigyelték volna. Meiou sama figyelmeztetett, ha ezt csinálom, könnyen előre ránthatnak, vagy dönthetnek oldalra, mert nem vagyok eléggé stabil. Nem pontosan értettem még azt a részletet, miért nem elég, ha a lábaim biztosan állnak a talajon, de a bemutatók alapján, valami még kellett hozzá. Volt valami, amitől még erősebb volt a tartásuk. A táncon gondolkozó taichou san is a mozgás fontosságát emelte ki közben.
- E-e-elnézést! Gyakorlás közben, kérdezhetek valamit ezzel kapcsolatban, taichou san? – Estem majd nem orra, mert a fa lecsúszott a báburól. Gyorsan kihúztam magam, hiszen erre is többször felhívták a figyelmemet. Nem szabadott beledőlni a mozdulatba!
- Sok mindent tanított nekem Meiou sama és Sestuna sama. Értettem, miről beszéltek, de úgy érzem, hiányzik valami! – Fordítottam hátat a bábunak. - Értem a tartás lényegét és az egyensúly fontosságát. Dolgozom rajta! – Bólintottam elszántan. - Arra nem jöttem még rá, honnan van a hihetetlen stabilitásuk! Mármint mozgás közben, előtt és után, akármit csináltak, mindig annyira tapadtak a földhöz, mintha odaragasztották volna őket. Nagyon hajlékonyak, gyorsak és kiszámíthatatlanok voltak. Nem voltak merevek, pedig ez a hát és lábtartás annyira kötött. Hogy érik el, hogy ez a teljesen ellentétes dolog működjön a gyakorlatban, méghozzá teljes harmóniában? –
Nagy szemekkel pislogtam taichou san-ra, mert ténylegesen foglalkoztatott a kérdés. Meg akartam érteni, mi hiányzik. Legalábbis, úgy éreztem, nincs minden a helyén. A tartásommal nem akadt bajom. A mozgásomra se lehetett panasz. Nálam a kettő még sem találkozott a gyakorlatok alatt. Ha túlságosan a mozgásra figyeltem, oda lett a tartásom. Viszont, ha a tartásra ügyeltem, teljesen robotszerű lettem. Azt mondta Setsuna sama, Meiou sama és Aikawa taichou san saját harcstílusom lehet. Tudtam, hogy nekem a mozgékonyságomra kell építkeznem, de ehhez rá kellett jönnöm, hogyan illeszthetem bele a fegyverfogatásba a nélkül, teljesen szétzilálnám.
A gondolataimból taichou san kérdése billentett ki. Enyhén oldalra billentett fejjel pislogtam rá, mire szeretne célozni az anatómiával kapcsolatosan. Önkéntelenül végigmozgattam az egyik karomban az izomcsoportokat. Néhány pillanatra elgondolkoztam, valaha tanultam az emberi test felépítéséről, mármint részletesebben.
- Nem volt biológia óránk. – Tettem csípőre a karjaimat. - Tökéletesen kiismerem a testem, ha ez segíthet. Mármint… – Nem könnyítettem meg a dolgomat. Egy dolog volt csinálni és megint más elmondani. - Bármelyik izomcsoportomat tudom egyszerre és külön-külön mozgatni. Felismerem a jeleket mi elég, mi kevés, vagy éppen sok. A sérülések fajtáit, mint húzódás, zúzódás, szalag szakadás, gyulladás is nagy arányban be tudom azonosítani. E-ez esetleg segíthet? – Legalábbis azt hiszem, még nem kopott meg ez a tudásom. Tapasztalatból ismertem, ha kiesek a felkészülési ritmusból, eltérek a megszokott edzéstervtől, könnyebben fordulnak elő sérülések, mert elfelejtek odafigyelni a terhelés-bírás arányokra. Jelenleg, biztosan nem másznék fel a kötélre! Maximum egy hét intenzív gyakorlást követően!
A feladathoz visszatérve, hamarosan felvilágosítottak róla, miként kapcsolódik a biológia a jelenlegi gyakorláshoz. Hatalmas „aa~h!” kíséretében ütött tarkón a tantusz, hogy azért kérdezték, mennyire lennék tisztában azzal, hova érdemes támadnom. Akadtak elképzeléseim, amiben megerősített taichou san. Az inakat emelte ki.
- Oda érdemes, ahol vékonyabb a bőr? – Bökdöstem meg a könyökömet, vállaimat, csuklómat és ütöttem össze a térdeimet, bokáimat és mozgattam meg a csípőmet, hogy jelezzem a combtőre gondoltam még. - A-a-artériát hol érdemes? – Néztem végig magamon a megoldás után kutatva. A vérkeringésemmel túlzottan nem voltam tisztában. Arra emlékszem csak a csuklót és nyakat nézték mindig pulzus ellenőrzésére. Az egyik edzőnk így ellenőrizte, mennyire vagyunk felpörögve.
Kész szerencse, hogy nem bújtam magam behatóbban, mert taichou san rövidesen előállt némi segítséggel. Hálásan coloztam körbe a bábun bejelölt pontokat. Ebben a formában sokkal egyszerűbbnek látszódott. Világ életemben könnyebben tanultam a gyakorlatból. Azzal, hogy látom magam előtt a célt, egyszerűbben megjegyezték az izmaim a közben végzett munka jellegét. Sosem észből tanultam, vagy szemmel memorizáltam. Általában azért gyakoroltam sokat, mert a testem jegyzetelt. Ha sikerült begyakorolnom a mozgást, utána bármikor elő tudtam hívni, amikor csak belevágtam. Reméltem, ha módszeresen több ideig egy-egy pontot szúrok, vagy döfök, akkor a testem emlékezni fog rá és legközelebb, jelek nélkül is képes leszek eltalálni ezeket a pontokat.
- Nagyon köszönöm, Aikawa taichou san! Azt hiszem, így könnyebben fog menni! – Lelkesen támadtam a pontokat és korrigáltam a mozgásomat, ahogy taichou san kérte. Igyekeztem minden részletre figyelni, amitől lehet nem volt valami veszélyes a támadásom, de előbb szerettem volna, ha maga a mozdulatsor rendben van, mielőtt bármiféle erőt kifejtek a gyakorló bábura.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Febr. 04, 18:13:38 írta Amatsuji Shinobu »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #54 Dátum: 2018. Febr. 12, 00:39:41 »
Pengeélen

A kérdésére, mivel nem tudtam jól elmagyarázni, hogy pontosan hogy is kell, hogy álljon, inkább kiigazítottam a tartását. A reakciójából ítélve, úgy sejtettem, hogy maga is inkább érzi a mozgást. Ez egyszerre könnyítette, és nehezítette meg a dolgom. Mégis örültem neki. Ügyesen mozgott nagyon, épp csak meg kellett tanulnia, hogy ezt hogy fordítsa harcművészetre. A saját javára már tudta fordítani! Uralta a testét, és ez nagyon nagy előnye volt sokakkal szemben! Ha az alapokról is kellett kezdenie, ugyanis szemmel láthatóan nem tanított neki Shuu~chan tényleg semmit, sokkal gyorsabban haladt az emberi szakmájából fakadó tudásának hála. Mindehhez még szorgalom, és lelkesedés is társult, az ártatlanságáról nem is ejtve szót. Egy igazi kincsnek láttam az ő lelkét (is), és ezért akartam rá vigyázni. 
A tánccal szemmel láthatóan inkább összekavartam.
   - Személyesen nem nagyon ismerem egy jó részét. De szokták mondani, hogy körbe táncolja az ellenfelet. - közben intettem, hogy azért gyakorolja a szúrás tovább, míg én megpróbáltam megfogalmazni, hogy mire gondoltam - Egyelőre az a fontos, hogy a szúrás, mint mozdulat minél jobban menjen. Ám ehhez majd egy mozgékonyság kell, hogy társuljon, ugyanis az ellenfél csak a legritkább esetekben várja meg mozdulatlan, hogy cselekedjünk. Ezért kérdeztem, hogy miféle táncokat ismersz, mert azok ebben tudnak segíteni. De majd ezt a részt közösen megpróbáljuk, és azt hiszem rá fogsz érezni egyből!  - biztattam. Ennél jobban magam sem tudtam elmagyarázni. De mint már korábban észrevételeztem, őt is inkább a gyakorlat fogta meg jobban.
Nem szóltam bele, míg láthatóan ízlelgette a mozdulatokat, késelés formát. A korábbiakból kiindulva, akkor fogja a leghamarabb, és a legjobban megtanulni, ha maga érez rá a formára. Ha pedig valahol félre csúszna, akkor még mindig ott vagyok, és figyelek, hogy segíthessek.
A kérdése, amit a gyakorlás közben feltett, az egyik legfontosabb kérdés volt.
   -Ügyes vagy, hogy komolyabb bevezetés nélkül megláttad ezt a különbséget! -dícsértem is meg érte egyből.  -Nagyon jó szemed van, hogy feltűnt ez a különös kettősség a mozgásukban. -mosolyogtam rá biztatóan. Meg gyűrtem le magamban a késztetést, hogy megsimogassam a kókuszát. Edzés volt, igyekeztem ehhez tartani magam. -  Megpróbálom az elején kezdeni. Ha valami furcsa, vagy érthetetlen, nyugodtan kérdezz rá!  -Szedtem össze a gondolataimat -Nem tudom, hogy mennyit tanultál eddig a súlypontról. A harcművészetek, fegyveres vagy fegyvertelen, az most mindegy. Valamennyi harcművészet egyik alappillére a súlypont. Gondolom, hogy tudod, hogy mi történik, ha az embert a súlypontjánál meglöknek. Teljes bizonyossággal ki tudják ezzel billenteni az egyensúlyából, ami harc közben végzetes lehet. Vagyis, ha egy ember tudja, hogy hol a másik súlypontja, akkor már nyert ügye lehet, ha ez alapján  gondoljuk végig! A kérdés az, hogy mit lehet ez ellen tenni?  A régi, és a mai mesterek is egy igen egyszerűnek tűnő megoldásra jöttek rá. Ahogy te is mondtad, ötvözni kell a stabilitást, a mozgékonysággal.  A harcművészetek alapállása általában mindig eléri, hogy az ember súlypontja áthelyeződjön. Ezzel nagyobb stabilitást biztosítva a harcosnak. - felvettem egy egyszerűbb kung fu alap állást, mint egy bemutatva, hogy miről is beszélek. - Ha ki is próbálsz lökni az egyensúlyomból, nem fog  menni, mert máshol van a súlypontom. Vagyis, megtanulod a súlypontodat irányítani. Ez a harcművészet úgymond „kemény” része. Ami a stabilitást adja.  Na most, amikor két fél megküzd egymással, energiákat mozgosítanak. -kerestem a megfelelő szót, hogy ne legyen túl régies neki a magyarázatom - Mondjuk úgy, hogy mozgási energiák szabadulnak fel ilyenkor. Tegyük fel azt a helyzetet, hogy én le helyezem a súlypontomat, és te megütsz, akkor mi történik? Az az erőt, amit te beleadtál az ütésbe, elnyeli a testem. Mivel a súlypontom máshol van, nem olyan könnyen billenek ki az egyensúlyomból, mint normálisan történne, viszont a testemet érzi az ütés, így az az erő, amit kifejtesz, az bennem eltűnik. Ezért is sérülnék meg egy ilyen helyzetben.  Mit lehet mégis ilyenkor tenni? Nos, két lehetőség van. Az egyik, hogy míg megőrzöd a stabilitásod, elkerülöd az ellenfél támadásait, de ahhoz, hogy minden támadást elkerülj, isteni reflexeid kéne, hogy legyenek. Nekem nem megy minden támadást elkerülnöm.  Vagy megtanulhatod te irányítani az ellenfeled erejét, és visszafordítani azt.  Az a legjobb, ha mind a kettő megy. -bólintottam egyet hunyorítva. Sejtettem, hogy ez így elég kavalkádul hangozhatott -Azt hiszem, hogy ez akkor lesz ténylegesen érthető, ha majd kipróbáljuk a gyakorlatban! - tettem azért hozzá a biztonság kedvéért.
Kicsit a mozgásra, és a testre tértem ezek után át. Kíváncsian füleltem, hogy mennyire van tisztába a dolgokkal. Beigazolódott a korábbi sejtésem. Már lelkesen bólogatni kezdtem, ahogy említette a vékonyabb bőrt, erre már artériákat említette célpontokként. Azt hittem a fülem is két fele áll!
   -Állj állj állj! Az artériákat ne! Azokkal megölöd az ellenfeled! Inakat, meg izmokat! Mozgásképtelenné tedd, ne halottá! Emlékszel még? Amikor először jöttél el hozzám az irodába, mondtam, hogy szeretnék erre vigyázni. Amíg csak lehet, hogy ne kelljen ölnöd! Ölni csak és kizárólag akkor szabad, ha vagy te, vagy ő szituációba kerülsz, és nincs más választás.  -azért azt sem akartam, hogy azért áldozza fel az életét, mert olyan nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy nem szabad gyilkolni -De amíg csak lehet, addig mozgásképtelenné tesszük inkább az ellenfelünket, rendben? -néztem rá nagyon komolyan.  Inkább berajzoltam neki, hogy hova is kell céloznia. Hagytam neki időt, hogy gyakorolja.
Mikor már úgy láttam, hogy kellően megy neki a bábun, a tatami közepére sétáltam.
   -Shino~chan, ideje, hogy a korábbiakat megpróbáljuk élesben. Először talán kezdjük azzal a mozgásos történettel. Keresd meg a súlypontomat. - álltam elé összezárt lábakkal, meg biztattam, ha kellett, hogy lökjön csak el. Tökéletesen megtanultam már az évszázadok alatt esni is, szóval nem aggódtam emiatt. Ha sikerült neki ellöknie, akkor kicsit jobban terpeszbe raktam a lábaim, majd megkértem újra rá, hogy próbálkozzon.  Ha így is sikerült, és ráérzett, hogy mi volt a különbség, kicsit csámpásan, terpeszbe álltam, hogy a lábujjaim egymás irányába nézzenek, szinte egy háromszöget bezárva ezzel.  Ezt addig gyakoroltam vele, míg rá nem érzett a súlypontra. Neki is mondtam, hogy próbálja ki, hogy én próbálom meg kibillenteni az egyensúlyából, és érezze, hogy mi a különbség, és ő is gyakorolhatott rajtam.  Ezek után tértem át az energia vezetésre. Egyelőre pusztakézzel gyakoroltuk mind a kettőt, elvégre a fegyver csak a testünk meghosszabbítása. Azt akartam, hogy ezzel is tisztába legyen.



(click to show/hide)

Karakterlap

Amatsuji Shinobu

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 41

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 7 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétszürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Up in the air, chasing a dream so real."

Post szín:
#384E5B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #55 Dátum: 2018. Ápr. 14, 21:08:00 »
Pengeélen
Edzés Aikawa taichou san-nal*-*

A tánc, ritmus, ellenfél körbe táncolásáról valamiért a boksz jutott az eszembe. Abból is a klasszikus, angol küzdőforma, amire szigorú kézfeltartással kísért sasszézás, szökdécselés volt jellemző. Fel sem tűnt hirtelen a gondolataim alátámasztásaként gyakorlati bemutatót tartok. Ökölbe szorított kezekkel szökkentem jobb-balra, előre-hátra Aikawa taichou san körül. Arra is ügyeltem, pontosan olyan legyek, mint a régi néma filmekben. Szögegyenes tartás, szigorúan mellkas elé tartott, körkörösen mozgatott karok. Emlékszem mennyit mosolyogtam ezen, míg saját bőrömön nem tapasztaltam, micsoda hihetetlen komoly lábmunkát, állóképességet és reflexeket igényelt. Még a cirkuszban Alexei mutatta meg nekem, miért ne viccelődjek vele. Az állóképességem, rugalmasságom és pusztakezes tudásom semmit sem ért. Könnyedén kijátszott, mert összezavart a hirtelen ritmus és irányváltásaival, vagy a karjai állandó járásával. Nem tudtam kiszámolni, pontosan mikor fog támadni, nem, hogy honnan.
- Oh, elnézést! – Ráztam le a végtagjaimat, még se ugrabugráljak taichou san körül, amikor épp nekem próbál segíteni. - Boksz! I-i-ismeri, taichou san? – Emeltem arcom elé az ökleimet és pofoztam néhányat a levegőbe. - A harc és tánc kapcsolatáról ez ugrott be! A cirkuszban tanított rá az egyik artista társam, Alexei. – Mutattam be néhány villámgyors lábváltást és helyben szökdécselést.
- Most? – Felvillanyozott taichou san kérése, mutassam be neki*. Boldogan ütöttem össze az ökleimet. Végre valaki ismerte, hacsak névlegesen is! Ebben a világban, sok modern eszköz és fiatal(nak látszó) halálisten ellenére, gyakran nem értettem szót az itteniekkel. Sokszor megesett nagy szemekkel néztek rám, éppen miféle furcsaságról beszélek, vagy mi lelt engem kötélen sétálgatok.
- Mutatom az alapállást! – Álltam be taichou san mellé. Bal lábbal előre léptem. Nagyjából váll szélesség volt közöttük. Enyhén rogyasztottam a térdeket, majd az arcom elé emeltem a két öklömet. – Mozgása egyszerű, de annál fárasztóbb! – Váltott lábakkal pattogtam előre hátra és oldalra egyaránt. - Ugrálókötelezett már, taichou san? – Helyeslően bólogattam a válaszára, hogy már Natsuki san-nal kipróbálta.** - Remekül lehet vele a lábmunkát fejleszteni! A gyorsaság a lényeg! Nem kell magasra, vagy messzire jutni a szökdécseléssel. – Ugráltam kitartóan magyarázás közben. - A lábak lényege, hogy összezavarja az ellenfelet és elvonja a figyelmét. Ne tudja honnan és mikor érkezik ütés! A tempót is lehet váltani, hogy arról se legyen fogalma gyors, vagy lassú öklössel találkozik. – Nyújtottam ki egyenesen előre a bal kezemet előbb lassan, majd váratlan tempóváltással gyorsan. - Bal egyenes! – Ugyanezt megismételtem a jobbal. - Jobb egyenes! – Utána következett mindkét kézzel a felütés és gyomorsorozás. - Ezeket szabadon lehet kombinálni. – Engedtem le a karjaimat pattogás közben. - Ez tilos! Nyílt felhívás ütésre! Provokálásnak jó, de nem ajánlott! A boksz lényege, hogy védjük a fejünk és testünk. – Mutattam be az arcok elé tartott ökleimet, majd az arcom és mellkasom elé húzott alkarjaimat. Nem volt bonyolult. Az ütések egyszerűek. Nehezét a ritmusváltások és állandó mozgás nehezítette. Cseppet sem egyszerű folyamatos tempóváltások mellett, hirtelen befékezni és erőből ütni, méghozzá úgy, tiszta találat legyen.
Némileg váratlanul ért taichou san kérdése a bemutatómat követően. Arról érdeklődött, ha az ellenfél még is rúg, hogyan tudok védekezni.*** A boksz keretei között sehogy. Később, azonban született erre egy harcművészeti stílus.
- Kick boksz! – Emeltem fel a térdem. - A boksz változata. Ebben a lábakat rúgásra és védekezésre egyaránt használják. – Abba most nem folytam bele, pontosan mik a szabályok erre vonatkozóan. Főleg, hogy taichou san következő észrevételére koncentráltam.**** Kipróbáltam, mielőtt válaszoltam. Előre-hátraugráltam. Találomra megemeltem az egyik lábamat, ezzel megakasztva a mozgásomat. Örömmel tapasztaltam, hogy teljesen stabil maradtam. Széles mosollyal mutattam az eredményt taichou san-nak.
- Muszáj teljesen stabilnak lennem, különben beleesek az ütésbe! Oda az ereje és könnyen én kaphatok maflást. – Vágtam fancsali képet. Szinte éreztem a zsibongó államat. Akadtak rá példák a múltban. Sokszor túlságosan izgága voltam és kibillentettem saját magam az egyensúlyból. Könnyű célpont voltam minden ellenfelemnek. A saját káromból tanultam. Azóta jobban figyeltem a balanszomra.
Nem akartam teljesen elvonni Aikawa taichou san figyelmét, ezért gyorsan féket tettem az izgága lábaimra. Befejeztem a pattogást és hátam mögött összekulcsolt kezekkel jeleztem, nem zavarom tovább az edzést, folytassa az egyensúly magyarázását, ha már közben sikerült erre is kíváncsiskodnom. Ténylegesen érdekelt, miben különbözhet a sima mozgástól, pusztakezes harctól ez a fajta stabilitás.
- Tanultam! – Bólintottam lelkesen. A munkám, szakmám, inkább eddigi életem szerves részét képezte, bármilyen testtartásban, bármilyen kicsi felületen, de képes legyek megtartani az egyensúlyomat. Apa is azt tanította, hogy ez nagyon fontos a harcművészetekben. Eddig tökéletesen értettem, viszont a fegyverekről nem akadt elképzelésem. Elvégre az artista és pusztakezes harcos kezében nincs plusz tárgy. Teljesen más volt zsonglőrködés közben egyensúlyozni, mint nélküle. Plusz súlyt jelentett a három buzogány. Sokkal nagyobb mértékű koncentrációt és energia elosztást igényelt megmaradni velük a labdán, vagy éppen mozogni dobálásuk közben. Nem volt elég a figyelmemet megosztani a testemben is szét kellett osztanom az energiákat, hogy véletlen se kerüljön jobb, vagy baloldalra több erő. Tökéletes mérleghinta próbák voltak. Ez alapján igyekeztem átgondolni, mi lehet a találkozási pont az összes fajta mozgásban, amihez eddig volt szerencsém, hátha rájövök a dolog nyitjára.
Elmélyedtem a tapasztalataim felidézésében. Arra kerestem a gyakorlati emléket, amit taichou san mondott. Az energia visszavezetést teljesen más közegben használtam korábban. Trapézon, ugró asztalon, trambulinon épp az ellenkezőjére törekedtünk. Egymást segítettük, de azt hiszem értettem az egymásra gyakorolt hatást. Lényegében, amikor valakit emeltünk, tartottunk, elkaptunk ugyanúgy át kellett vennünk az ő mozgását és balanszozni a saját egyensúlyunkkal.
- Arra gondol taichou san, hogy felfogjuk az ő mozgás energiáját és a lábunkba vezetjük, vagy épp visszaadjuk?  – Pislogtam nagy szemekkel. - Amikor többen dolgozunk együtt… - Nem akartam belemenni a részletek magyarázásába. - Vegyük azt, ketten! Egyik a tartó, másik a mozgó artista. Ilyenkor a tartó feladata, hogy akkor se billenjen ki az egyensúlyából, ha a társa hibázik és nem pontos a landolása. Lényegében elnyeli a másik energiáját és visszalendíti vele a levegőbe. Fontos a fizikum, de még inkább az időzítés, stabilitás, tartás és dinamika. – Beálltam vállszéles terpeszbe. Egyenes háttal beleültem az állásba és a kezeimet fellendítettem, hogy mutassam is, mire célzok. A mozdulat alatt kezdtem értelmezni, miről beszélgettünk eddig taichou san-nal. Ismertem, gyakoroltam, tudtam ezt az energia visszavezetést és elnyelést. Egyszerűen a tárgy miatt nem mozgattam úgy a testem, mint szoktam. Bátran mondhattam, megijedtem az újdonságtól, vagyis annyira idegennek éreztem, nem építettem be a saját mozgásomba.
- Tudom hol a baj! – Ugrottam egyet magam előtt összecsapott tenyerekkel. - Nem épült még bele a mozgásomba! Mármint, hogy fejből csinálom, nem érzésből! – Kocogtattam meg a halántékomat széles mosollyal. Valahogy be kellett építenem a mozgásomba. Tökéletesen érthető gyakorlással, de még valami hiányzott. Nem éreztem rá igazán mindarra, amiről beszélgettünk. Nem is bántam, hogy taichou san kért, gyakoroljam rajta az egyensúlyból kibillentést.
Hatalmas lelkesedéssel estem neki a feladatnak, bár villámgyorsan komoly problémákba ütköztem. Az első próbálkozásnál erőből feszültem taichou san-nak, de meg sem érezte a próbálkozásomat, pedig rendesen vörösödött a fejem. Utána megpróbáltam lendületből, aminek az lett a következménye lepattantam róla. Én vesztettem el az egyensúlyomat, ami egyáltalán nem volt rendben. Vettem egy mély levegőt, ne kapkodjak! Egészen idáig a stabilitásról beszélgettünk és az erő el, vagy visszavezetéséről! Sürgősen el kellett felejtenem faltörő kosként esek neki taichou san-nak.
Leráztam a vállaimat, ugrottam néhányat, aztán felvettem egy stabil, biztos állást. Odatartottam a tenyereimet taichou san vállaihoz. Masszív talpakon álltam. Nem imbolyogtam, nem feszült egyetlen izmom sem. Ebben a helyzetben már bátrabban neki támaszkodtam taichou san-nak. Idáig remekül meg voltam. A probléma szó szerint előttem tornyosult. Ugyanezt a stabilitást érzékeltem magam előtt. Biztos voltam benne, ha taichou san vállára támaszkodnék, még kezen is tudnék rajta állni. Lenyűgözött ez a felismerés, de gyorsan kiráztam a gondolataim közül. Nem ez volt a feladat lényege! A lényeg, amire egyelőre nem találtam választ. Morfondíroztam, barátkoztam a helyzettel, majd a kínos ácsorgást megtörtem a kérdésemmel.
- Nem értem a hogyant, taichou san. – Horgasztottam le a fejemet. - Ebből a helyzetből, miként kéne elnyelnem taichou san energiáját? – A magyarázat teljesen logikusan hangzott, de továbbra sem értettem ezt miként tapogathatom ki. - Ho-hogyan keressem, taichou san? – Mozgás közben egyértelmű, hiszen akkor izomcsoportok dolgoznak, amit lehet látni, vagy érintés útján észlelni, de teljesen nyugodt testen ezt kitapogatni, szinte lehetetlen. Még szerencse taichou san felvilágosított, hogy nem is erre van szükség. Arról beszélt, hogy próbáljam elérni, ki kelljen lépnie a jelenlegi stabil állásából.*****
- Áh! Tehát, próbáljam taichou-t kimozdítani! – Ütöttem a homlokomra. Benne volt a feladatban a megoldás! Szégyelltem nem esett le magamtól. - Akkor jól értettem, hogy mozgassam taichou-t, de ne erőből és akkor lökjem, amikor érzem, súlypontot próbál váltani? – Eddigi csúfos szöveg értelmezésem fényében, biztosabbnak láttam, ha rákérdezek. Azok után estem újra a gyakorlásnak, taichou san rábólintott a gyakorlat leírásomra. Az előbbiekhez mérten tartottam vállának a tenyereimet. Finoman, majd egyre gyorsabban mozgattam a vállait előre, hátra, egyik, majd másik oldalra. Nem engedtem el taichou san-t, hanem kutattam a teste visszajelzései után.
Annyira belemerültem a mozgatásba, szokásomhoz híven én billentem ki. Lábujjhegyen kellett pipiskednem, ne essek rá taichou san-ra. Ezt a remekbe szabott balett piruettemet pedig még jó néhányszor megismételtem, mire eljutottam addig, hogy nem lepattantam taichou san testének válaszreakciójáról, hanem átvettem. Azzal viszont megint csak az lett a baj, hogy engem késztetett hátra lépésre. Nem igazán jutottam ennél közelebb a feladat megoldásához, valószínűleg emiatt kérte taichou san cseréljünk.
Elszenvedni egyszerűbb volt a mozgatást. Könnyedén követtem taichou san mozgatását, vagy korrigáltam saját magam azzal, hogy fél lábra, vagy sarokra, lábujjhegyre álltam. Sokszor ráztam meg a fejemet, mert tudtam, nem ez a feladat. Újra és újra emlékeztettem magamat, ne ellenkezzek, hanem lépjek hátra, amikor már túl nagy a testemben felgyűlő feszültség. Elvégre, tökéletesen érzékeltem azt a pontot, nem bírom tartani az addigi egyensúlypontomat. A rossz beidegződések viszont rávettek korrigáljak. Hiába tudtam, mit kéne tennem, egyszerűen reflexből ellentartottam.
Többszöri nekifutás után, végül arra kért taichou san rekesszük be a feladatot. Elkeseredtem, mert nem sikerült teljesítenem a kérését. Értettem, tudtam és éreztem, amiről beszéltünk. Egyszerűen a testem nem úgy reagált, ahogy akartam. Ez picikét dühített.
- Nagyon köszönöm az edzést, Aikawa taichou san! – Húztam ki magam, majd fejeltem le a térdeimet. Nem hagyott nyugodni ez a feladat. Ezen a ponton nem akartam félbe hagyni. Közel jártam a megfejtéshez! - Kérhetek házi feladatot, taichou san? Szeretném tovább gyakorolni! – Hajoltam meg újra, továbbra sem kímélve a térdeimet.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2018. Ápr. 14, 21:18:42 írta Amatsuji Shinobu »

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #56 Dátum: 2018. Ápr. 15, 21:56:37 »
Üdvölet! :hippy:

Kérésetekre jöttem lezárni az edzéseteket. Mindketten nagyon szépen, részletesen írtátok le gyakorlatot, de egyénileg is értékelnem kell benneteket. Íme a jutalmak:
Amatsuji Shinobu: ügyesen teljesítetted tanárod kéréseit és nem csak követted útmutatásait, saját ötleteidet és tapasztalataidat is próbáltad beleépíteni a gyakorlásba. A jutalom nem is marad el, edzésedért 1500 LP-t kapsz, melyből 2 pontotn fegyveres harcra, 1 pontot hakudára kell tenned.
Aikawa Chiyo: nem csak a saját tudásodat próbáltad átadni, hanem nagyon nyitott mesterként igyekeztél tanítványod korábbi tapasztalatait és ötleteit is segítségül hívni a még jobb okításhoz. Jutalmad ezért 1000 LP, amiből 1-1 pontot kell hakudára és fegyveres harcra költened az elsődleges pontozásodban.

További jó játékot mindkettőtöknek! ^-^

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #57 Dátum: 2018. Ápr. 28, 15:23:32 »
Simlis és a szende?


Mindig is szerettem sütni, hisz megnyugtatott. Valahogyan átjárt a béke ezen folyamat közben. Persze imádtam azt is, hogy a nővérem olyan boldog volt közben, mikor ette. Ezért ha volt időm, meg a tárcám is megengedte, akkor cukrászkodtam, hogy ő boldog legyen. A mai nap folyamán is ezt tettem, hogy felelevenítsem a régi emlékeket. Macaront készítettem a kapitányunknak és az osztaghoz érkező új jövevénynek. Zavulonnak. Bár, nem tudtam, hogy ízleni fog-e nekik, de reménykedtem benne, hogy csak nem fogják kidobni. Megtalálva osztagtársamat, miközben henyélt, s tette a takarítást oda is adtam neki az ajándékát. Nem gondoltam volna azt, hogy majd megismer, de szerencsémre így történt. Kínos lett volna magyarázkodni, hogy éppenséggel kit ,,tisztelhet” bennem. Majd meghajoltam előtte, hiszen az illemet nem szabad elhanyagolni. Utána le is ültem a frissen ,,felsikált” padozatra.

-Tessék, remélem ízleni fog. -mosolyogva nyújtottam át a csomagot neki.
-Ohh, hogy ez? Ez egy felvert tulajdonképpen, ami mandulaliszttel készül. Bár, elég borsos az ára. -kuncogva folytattam.
-Szerintem az is egy nagyon jó dolog, ha liszthez darált diót forgatunk. Úgy olcsóbb, de fogyaszd csak egészséggel. -mosolyogtam meg.
Nem is számítottam arra, hogy ismeri majd ezt a süteményt, hisz az Emberek Világában is elég drága, s nem hiszem, hogy itt árulnak ilyet. Így nem ért sértésképp, de annál kíváncsibb voltam a reakciójára, amit kivált majd belőle.
-Ohh, hát köszönöm szépen, de az elég valószínűtlen, hogy én a jövőben megházasodok. Persze szeretnék egy párt, s gyerekeket, de nem tudom ki szeretné szerény személyemet. -pirulva néztem rá.
Közben elkezdte taglalni, hogy miért is magázódott velem. Bele is harapott mondandója közben az egyik macaronba, s úgy folytatta. A csillogó szemeim el is árulhatták számára, hogy mennyire is vagyok kíváncsi a véleményére.

-Ahh értem rendben van, tiszteletben tartom a véleményedet. -mosolyogtam felé.
Ahogy eszegette a macaronokat, s beszélt közben valahogy a nővérem jutott eszembe. Ő is ezt csinálta evés közben, ha mellette még beszélni is akart. A süti darabok csak röpködtek felém, ami egy kicsit se zavart. Legalább tudtam, hogy ízlik neki. Másrészt csak bátyáim vannak, így megszoktam az ilyen fajta viselkedést. Így csak kuncogni tudtam ezen, miközben az előbb ,,használt” ronggyal próbálta letörölni a kaja darabokat az utcai ruhámról. A kezemmel segítettem ezen, hogy minél hamarabb meglegyen.

-Ahh, semmi baj nyugodj meg. Legalább tudom, hogy ízlik neked. Köszönöm. És ha máskor is szeretnél ilyet enni, nyugodtan szólj nekem.
-Nem ismertem az előző generációs Kenpachi osztagot, de tudomásom szerint igazak, amiket mondtál. A mai napig vannak problémás alakok, de melyik osztagnál ne lenne? -nevettem fel.
-Persze nem olyan, mint régen, de igen csak szeretjük a harcot, s magát a katanát, a lelkünk egy darabját is. Most Chiyo-san az osztagvezető, aki egy nagyon kedves, gondoskodó ember. Nincs mitől félni, de ez nem azt jelenti, hogy gyenge lenne. -kacsintottam felé.
Közben Zavulon-chan valamit kihúzott a feneke alól. Hirtelen nem is tudtam mi az, míg meg nem pillantottam. Nagyon édes volt, de tudtam, hogy ez bizony azon küldetés egy darabja, amin nemrég voltam.

-Nagyon édes~ -pirulva vettem magamhoz.
-Én is voltam azon a küldetésen, bizonyára egy másik toronyban tartózkodtunk, de ha már itt vagyunk nem akarsz egy kicsit edzeni? -mosolyogtam felé.

Karakterlap

Zavulon

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 8 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel.

Post szín:
#0000ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #58 Dátum: 2018. Máj. 21, 15:03:04 »
Simlis és a Szende?

Nem igazán tudom, honnan jött a sütés illetve a főzés utáni vágy egyszerűen egy belső hang arra szólított fel próbáljam meg. Sütögetés közben elég jól éreztem magamat ráadásul a végeredménnyel még jól is lehetett lakni. Nem mondom, hogy ízletes azonban eddig senki nem halt bele miután evett az én ételemből.
- Ez valami isteni. - mondtam.
Tényleg nagyon ízlett egy valódi mester szakács veszett el Rin-ben valahol. Zongorázni lehetett volna a kettőnk tudása között a különbséget. Kissé meglepődtem mikor arról mesélt, hogy nem tudja ki venné el őt feleségül.
- Ebben az osztagban talán minden férfinek kivájták a szemét vagy nemes egyszerűséggel ostobák? Bár én kedvelem az agglegény életet mégis lehet, egyszer teszek egy kísérletet. Csak viccelődtem. Vagy mégsem.
Beszéd közben igyekeztem a legidiótább vigyoromat magamra ölteni, hogy ezzel is megnevettessem. Nagyon megértőnek tűnt mikor teli szájjal beszéltem és emiatt apróbb morzsák zuhantak a makulátlan és csinos ruhájára. Azt is sikerült megtudnom, hogy régen tényleg egy harcmániás osztag volt a 11-es. Azóta sokat szelídültek azonban nem futnak el egy jóféle megmérettetés elől.
- Az emberek világában nem tudom mit csináltam, de itt én is gyakran használom az öklömet. Persze csak akkor, ha valaki rászolgált.
Azt persze nem közöltem vele, hogy én döntök, arról ki érdemel pofont és ki nem. Ha például valakinek lenne képe és bátorsága elleni előlem az utolsó macaront én bizton állíthatom, hogy belekalapálnám a földbe.
A mozdulatlan sárkányra azt mondta édes és magához vette, amitől tapsolás szerű zörejeket kezdtem hallani. Szótlan kétalakú így próbálta a tudtomra adni, hogy nem szereti, ha mások a holmijához nyúlnak. Mivel tudtam, hogy vissza foglya adni így nem szóltam egy szót sem. Mikor megkérdezte lenne-e kedvem edzeni egy kicsit dilemmába estem, de végül igennel válaszoltam. Tudtam, hogy nem vette be a takarítós történetem és habár nem akartam megerőltetni magam sokkal jobb mintha papírmunkával bűntett volna.
- És pontosan mire gondoltál. Süti evő verseny? Csak vicceltem. Kérésed számomra parancs.

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 204

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőtermek
« Válasz #59 Dátum: 2019. Jan. 01, 15:27:47 »
Simlis és a Szende?


A sütés, főzés, mint régen a mai világban is alapszükségletnek számít. Persze azt nem mondom, hogy mindenki meg tudja oldani, hisz nem sokan vannak olyan helyzetben, mint a nemesek. Régen én sem tudtam minden nap enni, hisz nem volt rá pénzem. Viszont mikor végre tudtam ügyeskedni a ,,konyhámban” akkor nagyon örültem, s egyben nyugodt is voltam mialatt tevékenykedtem. Lassabban telt az idő is azalatt. Egyszerűen imádom ezt az érzést.
-Tényleg? Ízlik? -nagy csillogó szemmel hajoltam közelebb hozzá.
Nagyon örültem annak, hogy nem csak az otthoniaknak, hanem más is tudja értékelni. Főleg, hogy még tetszett is neki. A feleség témán fennakadva folytattuk a beszélgetésünket.

-Hogyan is mondjam, a 11.osztag csak a harcra fókuszál és az edzésekre. Tisztelet a kivételnek. Bár, jó lenne már valaki az életemben, aki nem dob el engem nemes egyszerűséggel. Nem mondom azt, hogy én lennék a világ legjobb felesége. -elkezdtem kuncogni, majd a kezemet a szám elé tettem, hogy ne lássa.
-Persze ok nélkül nem ütünk, s kezdeményezünk harcot. Régen én soha nem verekedtem. Pont fordítva volt, mert mindig engem vertek. Viszont pár esemény miatt felálltam és küzdöttem, hogy a mai napig is itt legyek, s megvédhessek mindenkit, aki rászorul. Utálom, hogy ha tehetetlen vagyok. Az a legrosszabb érzés a világon, hogy ha nem tudom megmenteni azt a személyt, akit szeretek.
A kicsi sárkány ölelgetés után elhatároztam, hogy edzeni is kéne. Mivel tudom, hogy ,,takarított” jó lesz levezetni a feszültséget egy kis kardforgatással.
- Takarító-chan miben vagy gyenge? Mit szeretnél, hogy megtanítsak? -néztem rá kíváncsiskodóan.
-Viszont ha akarod párbajozhatunk is egymás ellen.
Meghagytam neki a válasz lehetőséget.