Egy kis cseresznyefa virág
-Ha tanulni szeretnél, szívesen átviszlek ilyen helyre. Szerintem a keresgélésbe is tudok segíteni valamicskét. Sokat olvastam, meg jártam utána a témának -az emlékeket inkább nem emlegettem fel. Arról nem tudtam volna neki számot adni, Kei~chan belevonása nélkül. Őt pedig, amennyire csak lehetett, nem akartam a Shinigamik társadalmába belevonni. Veszélyes lett volna mesélni róla, és nem csak rám nézve, de attól féltem, hogy Nao~sanra nézve is legalább annyira. Ezt pedig nem voltam hajlandó megkockáztatni. -Velem úgy hiszem, átengednének az Élők Világába! -tettem hozzá, hátha beleegyezik. Aranyosnak találtam, hogy ennyire lelkes és kíváncsinak tűnt a medve stílus irányába. Sajnáltam volna, ha legalább egy picit nem segíthetek benne, hogy megismerhesse ténylegesen a vágyott harcművészeti irányzatot.
-Nem árulom el senkinek, de azt nem értem, ezt miért titkolod! -pislogtam rá hatalmas szemekkel -Szerintem dicséretes dolog, hogy tanulsz. Ha úgy érezted, hogy valami területben még képes vagy a fejlődésre, és ezért dolgozol! Ez inkább tiszteletet érdemel! -figyeltem az arcát értetlenül. Bár az, hogy Kínában is lehetne tanulni, szemmel láthatóan felvillanyozta. Én meg kíváncsi lettem.
-Tényleg beszélsz kínaiul? -váltottam magam is kínaira. Daji~nak hála, mondhatni második anyanyelvemként volt szerencsém beszélni. -Tanultad valakitől? Vagy önszorgalomból sajátítottad el? -kíváncsiskodtam magam is. Bár én se lettem kímélve. -Izgalmas tekercsek kerültek hozzám! Ezért is lenne különösen jó, ha élőben is kipróbálhatnám ezt a stílust. Szóval hálás lennék érte, ha gyakorolnál velem, és tanítanál! -hajoltam meg tisztelettel. Elvégre nagy szívességre kértem meg. Aggódva hallgattam, ahogy elkezdett mentegetőzni, majd alig észrevehetően könnyebbültem meg, amikor végül kiderült, mikor tudna mégis csak fogadni gyakorlás céljából.
Persze, ha már itt tartottunk, egyből eszembe is jutott, még miben tudna segíteni nekem. A kezdeti nehézségek ellenére, kezdtem végül úgy érezni, hogy talán rájöhetek a dolgok nyitjára.
-Ne aggódj, kutya bajom! -mosolyogtam rá bátorítóan, meg váltottam vissza japánra. -Nem bántottál semmilyen formában. Viszont így tudok csak olyannal előállni, ami segíthet a tisztjeimnek! - tettem a vállára a kezem, hátha picit megnyugszik ettől a gesztustól. Ha nem csak látja, érzi is, hogy jól vagyok. Arról véletlenül sem ejtettem volna szó, még éreztem picit, ahol az erőmbe mart a kidou. Azt is érzékeltem, hogy szépen áll helyre az esszenciám. Ahogy kértem az ismétlést, még jobban meglepődött. Meg meg lettem fenyegetve, hogy legközelebb ilyet csinálok, Seppukut fog elkövetni. Az egyetlen bökkenő azzal volt, hogy nem tudtam pontosan, mi is az az ilyen.
-Anao~san! - sóhajtottam egy nagyot -Ha csak nem szeretnéd, hogy magam is hason módon legyek kénytelen eljárni, kérlek őrizkedj minden féle kardba dőléstől! - néztem a szemeibe eltántoríthatatlan fejjel. Rám volt írva, minden szavam halálosan komolyan gondoltam. Ha miattam bármi is érné őt… nem hagyhattam. Csak miután úgy éreztem, hogy tényleg nem forgat ilyesmit többet a fejébe, folytathattuk. Újabb lekötést kértem. Közben figyelmesen hallgattam, hogy mit is mondott az energiákról.
A Shen energiát ajánlotta a kidou ellen. Felvettem a qi gong alapállást.
-Köszönöm inkább, hogy elmondtad ezeket! -válaszoltam, hogy Anao~san egyből visszakozott, pedig tényleg hasznos dolgokat tudtam meg tőle. Megpróbáltam hát gyakorlatba is átültetni a hallottakat. Azt nem kellett keresnem, hol érintkezett az ereje az esszenciámmal. Tökéletesen éreztem, ahogy megkötött, akadályozva a szabad mozgásba. Márpedig ez volt az egyik, amit akartam. Mozgással segíteni az energiáim irányítását. Közben hallgattam a lány válaszát. Aranyosnak találtam, milyen aprólékosan igyekezett kielégíteni a kíváncsiságom. Főleg, hogy érdekeseket mesélt. Nem tudtam azt például, hogy ő is hasonló módon vigyáz a környezetére, mint jó magam.
-Nekem gyűrűm van, ami visszafogja az erőmet! -mondtam. Szerettem volna mosolyogni is, de az épp nem ment. Nagyon elmélyült fejjel igyekeztem ugyanis megmozdulni. A formagyakorlathoz, ami az eszembe jutott, a kezeim is kellettek volna.
Ettől függetlenül még figyeltem Nao~sanra.
-Az Akadémiára már visszatértek az emlékeim, de így is kesze-kuszának hatott… -mormoltam, a nem túl szelíd véleményemet arról a sokszor fejetlenségbe átcsapó hétköznapi diáklétet.
A kérdése azonban elgondolkodtatott. Mitől kezdtem el vajon emlékezni? Nem tudtam volna pontos okhoz kötni.
- Igazából a testem kezdett el emlékezni. Jóval előbb, mint hogy jómagam megtettem volna. - szusszantam egy nagyot, amire aztán be is ugrott egy emlék. Kei~chan akarattal nem segített verbálisan, csak várta, mikor jövök rá magamtól a megoldásra. -Emberként is harcművész voltam. Azért edzettem egész életemben, hogy ez legyen számomra a természetes. És úgy tűnik, sikeres volt, ugyanis úgy tudtam megreptetni, leütni, kitérni az emberek elől, hogy gőzöm sem volt, hogy csináltam. De valahogy tudtam, hol kell megütnöm, merre kel ellépnem előlük, és hogy tudom a saját erejüket használva fel ellenük, hajítani el őket. - ahogy idáig értem, sóhajtottam még egyet. Az emlék ellenére kezdtem rájönni valamire.
-A levegő! -mondtam ki hangosan is, minden bevezető nélkül. - Azt hiszem nem az a kérdés, hogy tudom~e külön irányítani őket. Három energia, de egy körforgás! A qi az embereknél felélesztheti a Shen~t. Vagyis Jing~ből Qi lesz, ami ha elég erős, feléleszti a Shen~t, ami tovább erősíti a Qi~t és a Jing~et. -Ezt nem könyvekből tanultam. Egyszerűen,mintha Keiko tudása a saját emlékeimként jelentek volna meg a fejemben. -Jing~ből Qi, amiből aztán Shen, amit visszafordul. - vettem egy mély levegőt. Nem foglalkoztam vele, hogy mennyire hathat furcsán, hogy berogyasztottam a lábaimat, noha a kezeim még hozzám voltak kötve. Behunyt szemekkel koncentráltam a saját esszenciámra. Éreztem, hogy a kidou marja, de most nem ezzel foglalkoztam. Nekem már nem kellett felébresztenem a Shent. Szellemi lényként mondhatni alapból bennem keringett. Ahelyett, szétválasztottam volna őket, magamban arra igyekeztem, hogy szétszedhetetlenül összefonjam őket. Ám olyan mód mégis, hogy különös egyensúlyban maradjanak mind a hárman.
-Feloldanád a kidou~t, majd próbáljuk újra, ha lehet! - már túlságosan elzsibbadtam, hogy effektíven ki tudjam próbálni az elméletemet. -Semmi bajom, és látod, vigyázok is magamra, ezért kértelek erre! - igyekeztem megelőzni azt, hogy megijedjen. Pár percig akarattaln kontrolláltam a légzésem. Arra koncentráltam, hogy az esszenciám összekapja magát. Nem kellett neki sok idő, de azért azt a pár másodpercet, percet megvártam.
- Miután a testem emlékezett, kezdtem el magam is emlékezni amúgy, visszatérve a korábbi kérdésedre - ropogtattam ki a csontjaimat. -Szép fokozatosan tértek vissza az emlékeim… De nem bántam meg egyáltalán! - tettem hozzá elgondolkodva. Jó dolgom volt, hisz Kirito~san és Mei~san gondoskodtak rólam mennyi ideig! De mégis így érzem magam teljesnek. -Félelmetes? Maga a gondolat, hogy egyszer csak visszatérhetnek az emlékeid… -figyeltem a szemeit. Már egész rendbe jött az esszenciám. Vajon, ha másokat talál el egy kidou, ők is így érzik, vagy manapság már nem is érzik a saját esszenciájukat a shinigamik? Netalán hátra hagyják, mint valami Földi dolgot? Nem tudtam, de feltenni inkább nem tettem fel a kérdést. Utána, tuti nem kaptam volna újabb kidou~t. Erre jött is a kérdés, mi a kapcsolatom a kidouk~kal. Halványan elmosolyodtam.
-Párszor rájuk robbantottam annak idején a gyakorló termet. Utána elengedték még a tanárok is a dolgot, elvégre vannak, akik menthetetlen tehetségtelenségek, ha mágiáról van szó. - mosolyogtam rá. -Te próbáltad megkeresni a mesteredet? - nem akartam tiszteletlen lenni, hogy megkérdeztem, de tényleg kíváncsi voltam. Jól tudom, én mennyit melóztam rajta, míg egyszer teljesen véletlen botlottam Shion~ba, akinek szemmel láthatóan fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok. Azóta azon voltam, és vagyok, hogy ez így is maradjon mindamellett, hogy én viszont vigyázni igyekeztem rá.
-Oké, a következőt szeretném kérni! - léptem vissza, kellő távolságra - ha van több lekötő kidou~d is, a bénítóak is jöhetnek, akkor küldd őket rám. Ne aggódj, nem fog bajom esni! - tettem hozzá biztatóan mosolyogva -Olyan tíz percet adj egy-egy kidou~ra, mielőtt feloldod. Kigondoltam valamit, és szeretném kipróbálni. Szóval bármi kötő kidou jöhet! - Vettem fel a Qi Gong alapállását. -Megpróbálom azt tenni, amit az előbb mondtál, ám nem külön választva a három energiát, hanem egyszerre használva őket. - vártam eltökélt buksival az első adagot.