Szerző Téma: Hadnagyi iroda  (Megtekintve 695 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 12.

Lélekenergia:

60% Complete
61 000 / 75 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 33 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hadnagyi iroda
« Dátum: 2014. Júl. 05, 10:41:05 »
Az iroda átlagos berendezésekkel bír, egyszerű, kényelmes, fabútorok, hasznos könyvek, kitöltésre váró papírok. Csupán annyiban kirívó talán, hogy a falakat családi képek fedik, szinte teljes egészében. Közeli és távoli rokonokról, színes és már kissé kopottas, fekete-fehér képek egyaránt megtalálhatóak itt, és jajj annak, aki egyet is lever. :evil:
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 31, 20:10:23 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 12.

Lélekenergia:

60% Complete
61 000 / 75 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 33 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #1 Dátum: 2016. Márc. 31, 20:46:16 »

Óvatosan léptem be a hadnagyi irodába, amit alig egy éve hagytam el, és most ismét visszakaptam. Furcsa volt megint találkozni a régi ismerősökkel az osztagból, többen örömüket fejezték ki, hogy megint itt vagyok, bár nem voltam benne egészen biztos, hogy ez volt-e a legjobb döntés. A mellkasomon szunyókáló Juunichi haja csiklandozta a nyakamat, de mivel ma szabadnapos voltam, ráadásul a soros is a felügyeletben, nem szerettem volna otthon hagyni. Pár méternyi sétálás után azonnal el is szundított, és eleve csendes gyerek, így nem éreztem gondnak, hogy egy előzetes felmérés erejéig velem tartott. Sőt, kivételesen néhány testőrnek is engedtem, hogy velem jöjjenek, pedig az osztagnál nem nagyon szerettem, ha feleslegesen követnek… mondjuk most lefoglalta őket néhány túlbuzgó tiszt úgyis. :roll:
Kárörvendően gondoltam rá, hogy lám, mennyire nem akartak kikapni azért, hogy egyedül csámborgok, most meg jól kikapnak a Juuichibantai tagjaitól. Bár tény, inkább néhány tizenegyedik osztagos, mint Yocchan haragja. :/ Juunichi, mintha csak megérezte volna, hogy kiről van szó, nagy szusszanással mozdult egyet. Mosolyogva simogattam meg, tudom, hogy nem marad így örökre, épp ezért igyekeznem kellett.
Nem sok minden változott, mivel a régi hadnagy már kipakolt, csak egy üres helyiség volt, ami semmi másra nem várt, csak arra, hogy megtöltsék némi élettel. Mélyet sóhajtottam, még megvoltak a korábbi bútoraim, egyszerűen visszahozatom majd őket. Most még több kép volt, ami majd kikerülhetett ide, éppen ezért jobban át kell majd gondolnom, hogyan is nézzen ki minden, mit hova kellene tenni.
Épp egy mérőszalaggal vacakoltam, hogy lássam, milyen messze vannak a falak és az ablakok egymástól, otthon kell csinálnom pár látványtervet, mielőtt nagyon belendülök. Aztán meghallottam az ismerős lépteket, már bárhol felismertem volna, elvégre visszatérésem óta hallgattam. :3 Vagyis, volt egy kis kihagyás, de Chicchan legalább hadnagyként adott a szavamra, örökre a kis tisztem marad, még ha kapitány is lett belőle. T_T
Hatalmas mosollyal fordultam felé, karjaimat csak azért nem tártam ki, mert televolt a mellkasom gyerekkel, így nehezen ölelkezik az ember. Helyette mellé léptem, és kicsit összekócoltam a haját, legalább ő nem változott olyan sokat, mióta láttam. Bár az nem is volt olyan régen, így ez mégiscsak érthető. :o
- Chicchan! Remélem üdvözölni jöttél, és örömködni, hogy megint én vagyok a hadnagyod. 8) – Húztam ki magam, és a hangerő valószínűleg megzavarta Junci legszebb álmát, mert ezt a pillanatot gondolta megfelelőnek, hogy hangot adjon annak, bizony ő is jelen van. – Óh~óh, nincs semmi baj, csak Chicchan az, látod? :3 – Ringattam meg kicsit, és úgy fordultam, hogy lássa a vörös lányt. – Ő egy nagyon kedves barátja apunak, mosolyogj neki egy szépet! *o* Mutasd meg, hogy már kinőtt az első fogacskád. :3
Tudtam, hogy a tizenegyedik osztag kapitánya imádni fogja, elvégre már akkor megdögönyözte volna, mikor csak képen látta. Nem is volt az olyan régen, bár Juunichi napról napra nő, már-már úgy érzem, túl gyors gyönge szívemnek ez a tempó. ToT De büszke voltam rá, már egész hosszan elkúszott, lassan szaladni fog, én mondom. 8)
- Szeretnéd megfogni? – Kérdeztem Chicchant. Most, hogy felébredt, könnyű volt kihámozni a kenguruból, semeddig nem tartott, ráadásul Junci is szerette, ha foglalkoznak vele, azt hiszem némileg elkapattuk, de melyik gyerekkel lennének szigorúbbak a szülei, nem igaz? ^^” – Csak be akartam nézni, hogy mit hozassak ide, és gondoltam Juunichit is elhozom, szokja a jó kis légkört az osztagban. :3 – Szabadítottam ki a kicsit, majd Chicchan felé nyújtottam. – Edzés van egyébként, hogy ilyen nagy a csend? :o – Úgy emlékeztem, hogy zajosabb volt eddig az itteni élet.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #2 Dátum: 2016. Ápr. 09, 18:37:39 »
Szalagosodva

Tudtam ám, tudtam! Amikor Hikaru~chan szólt, hogy Shuu~chan megérkezett, fülig érő vigyorral ugrottam bele a zórimba, és robogtam ki a lakásból. Majd kaptam észbe, hogy lehet így még sem kéne, mert hát azért mégis csak a régi - új hadnagyot szándékszom köszönteni, vagyis valami kis illemet illik vinni a dologba. Így esett meg, hogy az ajtóból visszaszambáztam a lakásba, és jó tíz perc néma szenvedés után, rendesen felöltözve, elvégre hivatalos ügyben járnék ugye el, vagy mi a szösz! Így már totális eleganciában (a fekete egyenruhámban, de kivételesen valamennyi alkaltrésze rajtam volt) shunpóztam a hadnagyi iroda irányába. Vigyáztam, ne lehessen meglátni, majd amikor megérkeztem, nem messze az ajtótól normális sétálásra váltottam. Nem érkeztem előre kidolgozott haditervvel. Leginkább, csak köszönni akartam neki. Így amikor beléptem, és már üdvözölt is, elégedett vigyor költözött a képemre.  Arra meg az elégedettből boldog vigyorra váltottam, amikor megláttam a kezében a Csöppséget. A kérdésére csak aprót biccentettem, elvégre ez nem lehetett választás tárgya! Nagyon óvatosan fogtam a kisfiút a karjaimba, ahogy átnyújtotta nekem. Pár pillanatra elfelejtkeztem a világról, ahogy a csöppnyi kis életet a kezeim közt tartottam. Vörös hajacskája, és a hatalmas szemei… mosolyogva igazítottam ki egy tincset az arca elől, nehogy zavarja őt a látásban. Csak a nekem szegezett kérdésre kaptam fel a fejem.
   - Mikor nincs errefele edzés? - néztem rá, még mindig mosolyogva. A pici fiú elkapott egy tincset a hajamból, és úgy szorította, mintha az élete múlt volna rajta. Majdnem ugyanolyan árnyalatú volt, mint a sajátja. - Csak kicsit most több hely van hozzá, ne üssék ki véletlen bokennel egymás szemét. - nem hívtam rá külön fel a figyelmét, milyen változások estek meg, míg távol volt az osztagtól. Úgy sejtettem, hogy rá fog jönni, vagy inkább érzékelni fogja a dolgokat? Vagy ha még sem, akkor nem is olyan fontosak. - Vagy tapossák le a kertemet… - fűztem azért hozzá, csendesen. Morcos voltam, ha lekaszabolták a virágaimat, vagy épp összetaposták őket. De ez megint csak más történet volt.  Lecsüccsentem, nemes egyszerűséggel a földre, karomban a csöppnyi kis lélekkel. Nagyon óvatosan ringattam, miközben Shuu~chant faggattam.
   - Talán őt is 11. osztagosnak szánod? - kérdeztem mosolyogva, utalva a korábbi fél megjegyzésére - szívesen fogom látni, ha már shinigami lesz belőle, de azért vigyázz ám rá! Szeretem ezt az osztagot, azt hiszem ezt neked nem kell bizonygatnom, de tisztában vagyok vele, hogy nem a mi életünk a legbiztonságosabb. De ha majd akkora lesz, és szeretné, majd megtanítom arra, hogy védhesse meg magát! Attól függetlenül, merre viszi majd az élet - újfent a férfire pillantottam.  -Remélem nem haragszol, hogy újfent magam mellé kértelek a régi osztagodban! - mosolyogtam bocsánat kérőn. - De téged már ismerlek, szóval könnyebben megbízok benned, vagy bízok rád dolgokat, mintha más személyt - kérdés sem volt, hogy cseppet sem bántam meg a döntésemet. De ebbe nem mentem bele részleteibe. Inkább tovább kíváncsiskodtam -  Lehet néhány kérdésem? Tudod… hirtelen neveztek ki kapitánynak. Előtte az előző kapitánnyal sem találkoztam túl sokat. Mesélnél róla, hogy milyen volt vele dolgozni? Te voltál mellette is hadnagy! - nem kellett kérdeznem, tudtam, hogy így volt - Van egy olyan sejtésem, hogy mellettem nem olyan lesz, sem a munka, sem az osztag pontosan - a végét már inkább csak motyogtam magamban halkan. Figyelmesen vártam meg a válaszát, ám volt más kérdésem is. - Te mit szeretsz ebben az osztagban? És mit szerettél az előző osztagodban? - A legfontosabb kérdést hagytam legutoljára! Persze úgy feltéve, hogy még csak ne is gyanakodjon, hogy mennyire fontos számomra a válasza!


ZENE
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 09, 18:41:19 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 12.

Lélekenergia:

60% Complete
61 000 / 75 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 33 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #3 Dátum: 2016. Ápr. 30, 21:30:27 »

Örültem, hogy egyből elbűvölte a poronty, úgy tűnt, egyből egymásra találtak. Juunichi békés baba volt, örömmel vette azt, hogy közelednek felé, bár először megrémítették az idegenek, mint most is. A kiegyensúlyozottsága Mizushima örökség, a legtöbben békés babák voltunk, nekem legalábbis ezt mesélték. ^w^
- Szabad a gazda, kapitány! :3 – Emeltem fel nevetve a kezem, mintha megrémültem volna, de mért is ártana nekem, mikor ilyen szuper édes gyereket hoztam magammal? 8)Átépítés volt? :o – Kérdeztem rá, ha már megjegyzést tett.
Nem voltam olyan sokat távol, bár ennyi idő elég volt ahhoz, hogy kapitány váljon belőle. Persze nem csoda, Chicchan talán kicsit különc, néha agresszív, de sosem következetlen, és mindenekelőtt tisztelettudó. Bár a nemeseket nem különösebben szereti, az már bizonyos, szóval külön kiérdemeltem a szeretetét. 8) Juunichinek könnyű, ilyen pofinak ki tudna ellenállni? :/ Néha szívesen cserélnék vele, a nők odavannak érte, irigylem. >w<
- Azt merje megtenni bárki is, előjön ChicchanHulk. – Nevettem, és leültem mellé.
Arcokat vágtam neki, azt mindig szerette, a gügyögés már annyira nem tetszett neki, talán kinőtte. Nem vettem magamra, minden korszakban más és más foglalja le a gyerekeket, majd ezt is kinövi. Már a kúszásig eljutott, lassan, de biztosan tényleg szaladni fog, és akkor szükség lenne a világ minden Amatsujiára, hogy szemmel tarthassák. :3
- Juunichit? – Pillantottam fel a lányra. – Igazából nem szánom sehova, bármi is lesz, örülni fogok neki. – Mosolyogtam le a gyerekre. – Ha nem szeretne shinigami lenni, az sem zavarna, azt szeretném, ha boldog lenne, igaz kis vasgyúró? *w* - Simogattam meg a kis arcocskáját.
Boldoggá tett, hogy már most igényt tartana rá, de ehhez még kicsi. Az Akadémiára sem engedném ideje korán, én több száz évet vártam, mire rászántam magam. :o Nem éreztem azt, hogy ezzel bármit elmulasztottam volna, a családommal voltam, megtanultam mindent az apámtól, a nemesi ügyekről. Az élet érdekes a shinigami léten túl is, de persze ezt nem lehet propagálni, ha a sereg része vagy.
- Vigyázok rá, mint a szemem fényére. ^-^ - Mosolyogtam lágyan. – Örülök, hogy itt lehetek, szerettem ezt a közeget, sose volt gond, hogy itt lássak el szolgálatot. :3 – Simogattam meg a feje tetejét.
Jó volt visszajönni, én is sokakat ismertem, engem is megszoktak már, nem kellett újra kiharcolnom a helyem, vagy ha kell is, jöjjenek. :x Bár amilyen forrófejűek, annyira könnyű őket lecsillapítani is, mindenkinek meg van a maga szenvedélye.
- Örülök, hogy így érzel, nyugodtan rám bízhatod a titkaidat! :P – Mondtam nevetve, bár teljesen komolyan gondoltam, bármikor szívesen meghallgatom. – Persze, mondd csak bátran! ^w^
Kérdése furcsa volt, bár érthető, de hirtelen nem is tudtam mit kellene rá válaszolnom. Miyoko~channal nem találkoztam túl sokat, más ügyek foglalták le, főként a családja, ami érthető volt, ha az ember kicsit is tisztában volt a helyzetükkel. Mármint, persze semmi bennfentes információm nem volt, de ugye az apja, és az anyja is hirtelen tűnt el, érthetően inkább ezzel foglalkozott.
- Hogy őszinte legyek, nem igazán dolgoztunk együtt, lévén ő akkor már nem sokat volt itt. – Válaszoltam aztán őszintén, semmi értelme nem lett volna a köntörfalazásnak. – Mindenki mellett más dolgozni, mielőtt elmentem Seireiteiből, már hadnagy voltam, akkor a harmadik osztagban, Nishimura~taichou mellett. Akkoriban például nagyon sok dolgom volt, folyton papírügyeket kellett intéznem, ráadásul a kapitány nem vetette meg a saket sem, amit sokkal kevésbé bírt, mint, amennyit hencegett vele. – Kuncogtam, de arról mélyen hallgattam, hogy többször a szeme sem működött megfelelően a vén kujonnak. :| - Én? Az egyszerűségét. ^-^ Ne vedd magadra, ez nem azt jelenti, hogy itt kevésbé kell odatennie magát a shinigaminak, csak azt, hogy mindig tudom, mit kell tennem, mit várnak el tőlem. Teljesen más a bürokrácia például az első osztagban, ott már a járőrözés sem volt teljesen könnyen vehető… - Gondolkodtam el. – Az első osztagban Yocchant! :3 – Válaszoltam teljesen őszintén, a napom fénypontja volt, hogy együtt dolgozhattunk, még, ha ez folytonos kritikákat is jelentett, azt már régen megszoktam mellette. ^-^ - Egyébként szeretek melletted dolgozni, sosem kell azon izgulnom, hogy miként kezeljelek, te már örökre Chicchan maradsz, bármilyen fehér is a haorid, sajnálom. :/ - Veregettem meg a vállát. – Amúgy, ha bármiben segítség kell, szólj nyugodtan, minden apró részlettel tisztában vagyok, csak Yocchannak ne árulj be, úgy szoktam ejtőzni, hogy tagadom ezt a tényt. *>*””

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #4 Dátum: 2016. Máj. 14, 01:56:03 »
Szalagosodva
- Előferdült az is - bólintottam mosolyogva, valóban kissé átalakult az osztag azóta, hogy ide kerültem. A hüllők már legfeljebb szabadon éltek a kertben, és se rongybabák, se hasonló játékok nem díszítették a kapitányi iroda… többnyire padlóját. De nem csak az osztag küllemén akartam változtatni. Sokkal gyökeresebb reformokat terveztem. Viszont bárdolatlanság lett volna egyből lerohanni ezzel Shuu~chant! Maiko koromban azért neveltek belém egy kis jónevelést is. Ha nem is volt könnyű dolguk ilyen téren.
   - ChicchanHulk? - ütött szöget valami a fejemben, amit nem értettem, és még csak nem is ismertem. - Ez mit jelent? Még sosem hallottam ezt a szót. -pislogtam rá kíváncsian, vajon mi féle szerzet lehet, és honnan jön elő, ha valaki virágokat bántalmaz. - Még sosem találkoztam vele, de kedves alak lehet, ha védi ő is a virágokat!  Vagy épp be akar segíteni a rongálásba? - jutott eszembe a másik lehetőség is. Morcosan szisszentem egyet, miszerint ha ő is pusztítani akar, akkor neki is elkapom a fülét, nincs mese! Nem kivételezek, csak mert akkor jött elő, bárki is legyen!
Arra csak elégedetten bólintottam, hogy milyen lelkesedéssel beszélt a kisfiúról. Egy ilyen aranyos gyerkőcről másképp nem is lehetett volna. Óvatosan ringattam, miközben ő lelkesen gügyögött neki.
Közben magamban emésztgettem, hogy ő sem ismerte sokkal jobban az elődömet, mint én magam. Holott csak egyszer találkoztam vele személyesen én is. Vagyis ilyen téren nem nagyon tudott az elődöm kisegíteni. De nem keseredtem nagyon el. Tudtam, meg említette is, hogy máshol is volt hadnagy, katona! Akkor faggattam azokról!
   - És a korábbi helyeiden milyenek voltak a kapitányok? Bocsánat a furcsa kíváncsiskodásomért, de eleddig nem sok kapitányt láttam testközelről, most pedig mondhatni bele lettem pottyantva a mélyvízbe. Ami, hát semmi baj, megoldom, de azért érdekel! Felém egészen biztos, hogy nem azt az arcukat mutatják, mint mondjuk a tisztjük fele. És minél több oldalról tudok megismerni dolgokat, annál többet tanulhatok belőle én is! - magyaráztam a dolgot, miért kérdezek furcsákat.
A kis cinkos megjegyzésére elmosolyodtam. Arról nem is beszélve, hogy a többiek is megmaradtak a Chicchan megszólításnál, vagy valami hasonló becéző formulánál, akik korábbról ismertek. Nem is kértem tőlük másképp. Úgy sejtettem, hogy nem az én megszólításomtól függ az, mennyire tud az osztag gördülékenyen működni. Szóval nem akadtam fenn a színvallásán. 
   - Lehet még kérdésem? - pislogtam inkább rá egy kissé talán pimasz mosoly kíséretében. - Mit gondolsz, vajon az öt elem közül melyik a legerősebb? És ha alkotnod kéne belőlük egy harcost, hogy alkotnád meg? Miből készítenéd a lábát, a kezét, a fejét? - még mindig nem árultam el neki, hogy miért kérdezem. Egyelőre csak gondolkoztam, és tervezgettem. Viszont a véleményére szükségem volt. Hogyan vélekedik ezekről a dolgokról. Szerinte milyen lehet a tökéletes harcos, már ha megítélése szerint létezik egyáltalán ilyen.
Tudtam, hogy saját maga is kiváló pusztakezes harcművész. Láttam már akció közben, nem kellett bemutatni, mire képes. Vagyis adhattam a véleményére, hisz tudta miről beszél!
   - Illetőleg még egy kérdésem volna! - húztam ki magam - Mint hadnagy, te mihez kezdenél az osztaggal? Változtatnál rajta, és most ne a papírmunkára gondolj!  - Immáron leplezetlen kíváncsisággal, és figyelemmel lestem, mit is fog rá válaszolni.



(click to show/hide)

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 12.

Lélekenergia:

60% Complete
61 000 / 75 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 33 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #5 Dátum: 2016. Máj. 30, 06:25:13 »

- Hm… fel se tűnt. ^o^” – Mondtam nevetve.
Nem jártam még körbe az osztagot, nem mentem el olyan régen, így el sem tévedtem eleddig. Bizonyosan az edzőterem, és a körülötte lévő dolgok változtak meg, no és persze a kapitányi iroda, hiszen cserélődött a kapitány is. Ezeken a helyeken viszont egyelőre nem jártam, más dolgokat intéztem, edzeni meg javarészt otthon edzettem.
- Ez nem úgy szó igazából, hanem egy hős neve. – Kezdtem bele a magyarázatba. – Az Emberek Világában vannak modern történetek, és annak az egyik szereplője. Egy átlagos férfinek látszik, nem is túl erősnek, de ha felmérgesítik, akkor egy hatalmas, legyőzhetetlen zöld lény lesz belőle, akinek mindenki féli az erejét! ^w^ - Meséltem mosolyogva. – Azt nem tudom, hogy ő védi-e a virágokat… :o 
Nem mentem bele jobban a dolgokba, hogy tulajdonképpen ez őt takarná, mikor mérges lesz a növények miatt. Sajnos nehéz megszokni, hogy Seireitei berkein belül nem mindenki érti a pop kulturális utalásokat. Chicchan mondjuk legalább nyitott, lehet őt is el kellene vinnem mozizni, Yocchan is egészen élvezte. :3 Bár senkinek nem kívánom az utána jövő hercehurcát, hogy ki mennyire volt történelmileg pontatlan, és hogy fel kellene keresnünk az elveszett rokonokat. :| Félelmetes volt…
- Túl sokat aggódsz, Chicchan! – Veregettem meg a vállát. – Kapitánynak lenni nagy felelősség, mert nem csak magadért felelsz, hanem a tisztjeidért is, akik követik a parancsaidat.
Szemem előtt felrémlett a kétszáz évvel ezelőtti eset, mikor hasonló pozíciót töltöttem be a kapitány hiánya miatt. Sosem tudtam megszabadulni a bűntudattól, hiába tudom, hogy nem én öltem meg őket, ez nem vigasz, ahogy az sem, hogy bárki mással is megtörténhetett volna. A bajtársaim voltak, alárendeltek, de közben barátok, és társak is. Nem szabadna, hogy valakivel ilyesmi történjen, azonban ez mindig ott lóg a levegőben, a döntéseknek mindig következménye van. Ha egy lepke szárnya képes tornádót okozni, egy kapitányi parancs mire lehet képes?
- Én azonban azt gondolom, ne másokra, hanem önmagadra figyelj, hogy te milyen shinigami, milyen vezető szeretnél lenni. – Folytattam a gondolatmenetem a pár másodperces csend után. – A negyvenhatok úgy döntöttek, megvan benned a kellő erő, hogy kapitány legyél, bíznak benned, miként az osztagod tagjai is, ha csak nem szeretnének egy kiadós verést. :roll: - Grimaszoltam szinte nevetve. – A lényeg azonban az, hogy ne próbálj másokhoz hasonlítani, mert akkor olyan dolgokat teszel, amiket lehet, hogy egyébként soha, és nem biztos, hogy azzal elégedett leszel.
Fiatalabb koromban ambiciózusabb voltam, azt hittem, hogy hadnagy leszek, onnan pedig feltornászom magam a kapitányi rangig. Miután eltűnt a kapitányom, még a zanpakutou edzésekre is jobban ráfeküdtem, hátha minél előbb elérhetném a bankai szintet, még, ha egyelőre lehetetlennek is tűnt. Aztán rájöttem, hogy ez a haorinál, és az annak szóló tiszteletnél és megbecsülésnél sokkal többről szól. Hogy a döntéseimnek olyan súlya van, ami életeket olthat ki. Örökre.
- Csak nyugodtan, egyelőre tiéd az összes fülem! ^w^ - Tettem könnyelmű kijelentést, mert aztán meg fejtörőket kaptam. Nem szép dolog, én mondom! :SNem hiszem, hogy volna legerősebb, elvégre körkörösek. Mindegyiknek megvan az erőssége, és gyengesége, akárcsak az embereknek maguknak. :o – Feleltem végül, a további kérdéseknél viszont nem tudtam, mit is kellene válaszolnom. Számomra egészen mást jelentett a harcos, mint puszta erőt, és képzettséget. – Ezek csak külsőségek, Chicchan, nem az számít, hogy a tested olyan hajlékony-e, mint a fa, és közben az ütéseid erősek, mint a kő. Ami fontos az itt… – Mutattam a szívemre – és itt vannak. – Böktem a fejemre – Minden azon múlik, hogy ezeket miként használod. Érezni kell a harcot, az ellenfelet és önmagunkat egyaránt, a dühöt, szeretetet, bánatot, haragot. Sokan úgy tartják, ki kell zárni az érzelmeket, és tiszta fejjel küzdeni, de úgy mégis miért küzdhetsz? – Tettem fel a költői kérdést. – Ha nincs a szívedben semmi, céltalanul forgatod a kardod, és egy cél nélküli kard nem képes megvédeni senkit, és semmit.
Azt hiszem nem egészen ez volt a kérdése, de reméltem, hogy ezzel is képes lesz kezdeni valamit. ^o^” Hiába, néha képes voltam nagyon elkalandozni. >w<
- Milyen változásra gondolsz? – Kérdeztem rá. – Minden alkalommal, hogy egy kapitány helyét egy új veszi át, a tisztek és az osztag vele együtt változik meg. Más elvárások, más parancsok, más hangnem. Már most sem olyan ez az osztag, mint Miyoko~chan alatt volt, nem igaz? ^-^

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #6 Dátum: 2016. Jún. 12, 01:27:17 »
Szalagosodva

Némán merengtem el egy pillanatra, hogy ez vajon biztatás, vagy elrémisztés akart lenni Shuu~chan részéről. Nem sikerült eldöntenem. Talán mind a kettő? Vagy csak simán nem gondolta végig, hogy akkor most ne aggódjak, vagy aggódjak a felelősség miatt? Nem kérdeztem rá a dologra, bár kíváncsi lettem volna a válaszára.
Viszont úgy tűnt, mégis csak inkább  a biztatás fele kanyarodott el. Kedves volt, amit mondott, de valamiért úgy éreztem, hogy más az, hogy egy egész osztagért felelek, és más volt akkor, amikor csak a saját életem függött tőlem. Ha rosszul döntöttem, akkor legfeljebb én haltam meg, de most, ha rosszul döntöttem, sokan meghalhattak bele. Koránt sem hittem, hogy annyi elég lenne, hogy elképzelek egy vezetőt, és olyan próbálok lenni! Még akkor sem, ha ezzel próbált vigasztalni Shuu~chan. Hálásan meghajoltam a mondottakért.
   - Ha nem tudom, hogy milyen egy jó vezető, magam sem válhatok azzá! - jegyeztem meg csendesen - Ez kicsit olyan, mintha azt kérnék egy nyúltól, hogy képzelje el, milyen egy jó oroszlán, majd váljon azzá. Ha tudna is alakot váltani, amíg nem ismerkedik meg egy oroszlánnal, nem fog tudni úgy viselkedni. Szóval azért faggattalak, hogy információm legyen róla, minél több. Ez nem azt jelenti, hogy valahogy teljesen Chiyo-idegenül szándékozok viselkedni, vagy dönteni a jövőben, holmi homályos vezetési kényszerből. Szimplán a kapott információkat a saját értékrendemre akarom formálni!  - avattam be a terveimbe.  Túl öregnek éreztem magam hozzá, hogy meggondolatlanul mások példáját kövessem, csak mert kapitányról volt szó. De tanulni tanulhattam belőle. Reméltem, hogy jobban átlátom a dolgokat, minél többet tudok, de nem erőltettem a történetet. Sokkal inkább megpróbáltam kipuhatolni, miként vélekedik a harcról, és az osztagról Shuu~chan. A hallottak alapján igen csak másképp vélekedtünk sok mindenről. Talán mert magam is azok táborát erősítettem, akik ha komoly küzdelemre került a sor, elzárják az érzelmeiket. Furcsa volt, bár nem gondoltam, hogy rossz lenne.  Ettől függetlenül nekem mindig azt tanította Shion, hogy minél inkább az érzelmeim ragadnak el, annál kevesebb az esélye, hogy célt érjek. Sokkal inkább meghalok, mielőtt bármit is elérhetnék!
   - Az, hogy nem hagyom, elborítsanak az érzelmek, miközben harcolok, nem jelenti azt, hogy céltalan lenne a kardom. - Döntöttem úgy végül, hogy mégis megosztom vele azt, én hogy gondolom, és tapasztalom. - Ha nem elég erős az ütésem, vagy nem vagyok elég hajlékony, akkor hiába vagyok tele érzelmekkel, nem tudom helyre tenni az esetleges ellent. Sajnos úgy tapasztaltam, hogy az ész érvek, vagy a ráhatás a legritkább esetekben szoktak működni. Főleg, mert minél butább egy ember, annál nagyobb hanggal mondja az igazát, és annál inkább hajthatatlan, és nem képes belátni, hogy esetleg nem úgy van, ahogy ő gondolja. És ha egy ilyen ember kezébe még fegyver is van… - sóhajtottam a mondat befejezéseként. A lehető leggyakoribb, és legrosszabb párosítás volt ez. - Nekem a mesterem mindig azt tanította, és a mai napig azt tanítja, - mármint Sensei is ezt tanította, nem csak Shion, igaz arra nem tértem ki külön, hogy nem ugyanaz a két személy, de úgy érzékeltem, Masaki~san nem rajong azért, ha meg van shinigami körökben emlegetve, szóval vigyáztam a számra - hogy ha hagyom, hogy az érzések elragadjanak, akkor pontatlanná válok, kapkodóvá, ami miatt könnyebben elvétem a célom, hibázhatok,  és elveszíthetem, nem csak a csatát, de még a szeretett, vagy védeni kívánt személyt is! És ebben egyet kell, hogy értsek vele! - nem egy ilyenre láttam példát. És nem voltam olyan helyzetben, hogy ilyesmiket megengedhessek magamnak! Szóval maradtam annál a módszernél, hogy amikor szükséges, átvedlek hidegvérű gyilkossá, aki minden érzelmet mellős, és tiszta fejjel, teljesen logikusan gondolkodik. Ráadásul, mivel az érzelmeim nem foglaltak le annyira, ilyenkor gyorsabban is járt az agyam!
De úgy tűnt, Shuu~chan azért megragadta a lényegét a korábbi puhatolózásomnak. Parányi biccentéssel, és szemmel látható lelkesedéssel kezdtem bele.
   - Nem épp olyasmire gondoltam, hogy eltűntek a játékok az irodából, vagy hogy akvárium és hüllők helyett inkább kardok és virágok díszítik a szobát.  - nevettem el magam - Ennél kicsit radikálisabb változtatásban töröm a fejem. rámosolyogtam a csöppségre, hátha visszamosolyog a kacsómban. - Át szeretném szervezni az egész osztagot! - a mosolyom szégyenlőssé vált, ahogy erről kezdtem el beszélni - Azt szeretném, ha mindenki meg tudná benne találni a helyét. Elvégre nem csak egy fegyver, nem csak egy harcművészet, és nem csak egy féle ember van ebben az osztagban. És ha mindenki különleges, mondhatni speciális, miért ne adhatnánk ennek helyet! Úgy hiszem, hogy ha teret adunk annak, hogy kibontakoztassák az egyediségüket, a különlegességüket, azzal igencsak erősíteni fogják tudni az osztagot! Növelni az osztag hatékonyságát, reakció idejét, ütőképességét! - kicsit aggódtam, hogy mit fog szólni az ötletemre - Úgy hiszem, hogy ugyanúgy megmaradna a kardforgatás, mint osztagprioritás. De nem csak ez lenne az elérendő cél! Te mit gondolsz? Nagyon szörnyűnek találod a gondolatot? Vagy ha nem, akkor mit gondolsz, hogy lehetne kivitelezni, vagy megvalósítani? - a szemeibe néztem -  Te hogy látnál neki egyáltalán?



(click to show/hide)

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 12.

Lélekenergia:

60% Complete
61 000 / 75 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 33 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #7 Dátum: 2016. Jún. 25, 06:40:59 »

Felvetésére ismételten elgondolkoztam, de igazából ezek mindig valami filozófiai irányt vettek, hiszen mit is jelent jól vezetni? Nem veszíteni el egyetlen embert sem? Úgy hogy nyerhetne bárki is háborút? Minden csatát megnyerni? Ez szinte lehetetlen, hiszen nem egyetlen vezetőn múlik, miként alakulnak a harcok, bár oroszlán része van benne, ez tény. Igazából olyan sokrétű volt már az alapfelvetés, hogy a válaszok csak még tovább ágaztak.
Mély sóhajjal simogattam meg feje tetejét, kezdtem azt érezni, mintha a lányom, vagy a húgom lenne. Persze, ennek lehet az az oka, hogy kezdetek kezdetén egészen másmilyen volt rangjaink viszonya, ezt pedig nehéz elfelejteni. Mivel őt sem zavarta a közvetlen viszony, így én magam nem is kívántam ezen változtatni, ha valakinek nem tetszik, merjen szólni egy szót is! :x
- De mit jelent a jó vezető, Chicchan? :o – Tettem fel hangosan is a kérdést. – Hogy a te példáddal éljek, nekem lehet, hogy a nőstény oroszlánt jelenti, aki falkában vadászva becserkészi a vacsorának valót, te viszont a sörényes hímre, aki a vadászatból nem veszi ki a részét, de a betolakodóktól megvédi a családját. – Kezdtem bele, hevesen gesztikulálva, hiába, már csak így ment ez, ha belelendült az ember a témába. – Szóval azt akartam korábban mondani, hogy mindegy, számomra ki, vagy mi a jó vezető, neked kell megtalálni, hogy számodra mit jelent. Légy határozott, és ne aggódj, ha baj van, rám mindig számíthatsz! ^w^ - Mosolyogtam rá kedvesen.
A hadnagy dolga, hogy támogassa a kapitányát, de nem szerettem volna megmondani, milyen legyen, mit és miként tegyen. Számtalan kapitány alatt szolgáltam, és még többet ismertem személyesen, hajlott koromból adódóan, de mind más miatt volt jónak mondható. Most sem lehetne összehasonlítani, hiszen csak rá kell nézni Yuukenre, és mondjuk Naocchanra! :o De mind a ketten kiválóan vezetik a maguk módszerével a saját osztagukat… és amennyiben ez valakinek nem tetszik, az kéretheti magát másik osztagba, ez ilyen egyszerű. A Juuichibantaiban a legtöbben az erőt tisztelik, ez már csak ilyen, és épp ezért a vezetőnek muszáj megmutatnia, hogy ő a legerősebb. ^w^
- Nem kell, hogy elborítsanak, és vakká tegyenek, félre ne érts. Én csupán azt tartom, hogyha mindent elzárok, képtelen vagyok az ellenfelem helyébe képzelni magam, átérezni a motivációját, hogy miért, és miként harcol. – Fejtegettem tovább a megkezdett témát. – Azonban, ha erre képes vagyok, félig megnyertem a harcot, mert megismerem az ellenfelem annyira, hogy képes legyek legyőzni. – A magam részéről sose éreztem, hogy csak az erőm megmérettetéséért kellene harcolnom, megtettem mindent, ami szükséges volt, de semmi többet. – Ha nem elég erős az ütésed, vagy nem vagy elég hajlékony, akkor hiába vagy mentes az érzéseidtől, úgy sem megy… - Mosolyodtam el. – Szerintem pontatlan, vagy kapkodó bárki lehet, nem kell ehhez feltétlen, hogy tele legyen az érzéseivel. Azonban a szeretett személyért elmegy az ember a végsőkig, túlfeszíti a határait, és ha van benne elegendő elszántság, megugorja az akadályokat. Ha Juunichi kerülne veszélybe, én is így tennék, legyenek bármekkorák a falak, nem volna, ami megállítson. – Érintettem meg a kicsi fejét.
Úgy gondoltam, ezt ő is érzi, és azért olyan kiegyensúlyozott gyerek, mert boldog. A biztonságérzet kiváltképpen fontos, főleg ebben a korban, és főként azután, ami a szüleivel történt. Tragikus, bár jobban elszomorít, hogy az anyja képes volt magára hagyni. Talán jobb nevelői lettünk Yocchannal, de ez nem javít a történteken. :/
- Igazából, hogy őszinte legyek, a Juuichibantai mindig is a Gotei Juusantai kalapácsa volt, ami erősen odacsapott, ahová kell. – Fontam össze mellkasomon karjaimat egymásba. – Természetesen jó, ha a shinigamik saját specialitásukat még jobban kibontakoztathatják, azonban arra is gondolni kell, ez egy egész katonai szervezet alegysége, az sem jó, ha túlságosan felőrlődik.
Tulajdonképpen a legtöbben úgy képzelték el, hogy kissé véres, tépett ruhás barbárokból áll az osztag, és ebben nem tévedtek akkorát. A tisztek jó része a harcot szerette mindenekelőtt, és ennek gyűjtőtégelye volt a Juuichibantai. Ettől nem feltétlenül lettek rossz emberek, vagy shinigamik, csupán ez volt rájuk a jellemző.
- Nem megvétózni szeretném az ötleted, félre ne érts, hiszen ez úgyis rajtad múlik, csak arra hívom fel a figyelmed, hogy vigyázni kell arra, mit miként osztasz meg. – Magyaráztam csendesen. – Elsősorban egységként kell kiválóan működnünk, hiszen katonák volnánk, vagy mifene! ^w^ - Nevettem el magam. – Ha belekezdenék? Talán harcmodor szerint lenne a legegyszerűbb, és a legcélszerűbb is, úgy tudná mindenki azt csinálni, ami a legjobban megy neki. Bár ennek megvan az a hátránya is, hogy akkor elhanyagolja azt, amiben mondjuk rosszabb, és minden osztag annyira erős, amennyire a leggyengébb tagja az. – Megigazgattam Juunichi ruháját, elevenségében félig levetkőzni látszott Chicchan kezében. – Ha valóban ennek akarsz nekilátni, olyan egységet kell teremtened, hogy ne legyenek kérdőjelek a tisztekben, és senki se vétózza meg esetlegesen a felettese parancsát. Mivel itt a hierarchia erő alapú általában, könnyen lehet, hogy a kinevezett személyeket nem fogadják el olyan könnyen, az anarchia meg senkinek sem lenne jó. – Már láttam is magam előtt a lángoló irodát, pedig most újítottam fel. :sad: - Szóval, te miben gondolkozol?

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #8 Dátum: 2016. Júl. 11, 19:12:11 »
Szalagosodva

Magamban óvatosat szusszantottam Shuu~chan véleményére. Nem kellett, hogy egyet értsünk. Nem is azért kértem magam mellé hadnagynak, mert mindenben a bólogatását reméltem. Már jó ideje nem ilyesmit igényeltem a körülöttem lévőktől. Sokkal inkább értékeltem az őszinteséget, még ha az néha kegyetlenül is hangozhatott.
Hasonlóképp vélekedtem a harcról alkotott véleményünkről. Mindennél jobban bíztam mind a két mesteremben. Szó szerint bármikor az életem tettem rá arra, amit tőlük tanultam.  De nem mentem bele egy ilyen vitába. Feleslegesnek éreztem, hisz nem volt rá szükség, meggyőzzem a magam igazáról!  Ha ő ezzel a meggyőződéssel küzdött, és tette azt sikeresen…  Pont ez volt a szép a dologban, és ennek akartam teret adni az osztagban, hogy sokan sok félék vagyunk. Vannak közös pontok, vannak elvárások, de ennek nem kell, hogy az egyediség rovására menjen.   
Fel is tettem hát neki a nagy kérdést. A válasz elgondolkodtatott. Még szoknom kellett, hogy noha a férfi idősebb volt nálam… mármint ha úgy vesszük egy bizonyos vonatkozásban, mint Aikawa Chiyo mindenképp, mégis úgy tudott néha hasonlatokat, meg példákat mondani, hogy nagyon könnyen elvesztettem a fonalat.
Sejtettem én, hogy a kalapácsot azért mondta, mert azzal oda lehet ütni, de valamiért az én fejembe nem a rombolást szimbolizálta. Bár úgy vettem ki a szavaiból, hogy nála igen.  Nekem valahogy egy kovácsműhely rémlett fel a lelki szemeim előtt. Szinte éreztem a forró fém jellegzetes illatát, a kalapács csapások súlyos hangját, a szokásosnál melegebb levegőt.  Nekem a kalapács mindig is az építés, és nem a rombolás szimbóluma volt. A kalapács alatt valami új, valami nemes született.  Ilyen viszonylatban viszont tetszett a hasonlat. Nem volt ellenemre, hogy az osztagot ilyennek lássák, sőt magam is tenni akartam hozzá, vagy érte.
Ennek ellenére mégis elmondta, hogy ő hogy képzelné el azt, ha az osztagot alegységekre kéne szedni, mi alapján lehetne. Az elképzelése meglepő mód nem állt távol az saját ötletemtől.  Ez részben megnyugtatott.  Ahogy az is, hogy azt állította, mellettem áll abba, ha ilyesmire adnám a fejem.  Bár aggódott. Jobban, mint én, noha jó magam sem tudtam biztosan, mennyire fog beválni a dolog. De szemtanúja voltam a régi szamuráj rendszernek. Nem csak szemtanúja, hanem a részese is.  Vettem részt olyan háborúkban, ahol a hűbérurak, és a hűbéresek egész láncolata vonult csatába.
   - Még éltem a régi szamuráj korszakban. - szólaltam meg végül - Tisztában vagyok annak a működésével, és erejével. Ahogy a tapasztalt gyengeségeit sem felejtettem el. - csendesen elmosolyodtam - Egy részét próbálták itt is megvalósítani. A 13 osztag, a kapitányi rendszer…  Mégis, valami esszenciális hiányzik belőle. Vagy lehet, hogy csak a mi osztagunk maradt ilyen téren ki, mert túl barbároknak tituláltak minket.  Még nem voltam másik osztag tagja.  Viszont magamról tudom, hogy jóval nagyobb az erőm, amíg kordában tartom azt a szörnyeteget, ami bennem tanyázik. Úgy hiszem, hogy ez nem csak az én személyemre igaz! Szörnyeknek tartanak minket, és nagyon jól teszik, azok vagyunk! Olyan harcosok, akik a harcért magáért is képesek vagyunk egy valamire való bunyóba keveredni. De ez pusztán nyers erő. Ennél több van bennünk! És persze, mi vagyunk Gotei nyers ereje. De ezekből a srácokból sokkal többet akarok előcsalni! Erő alapú a rendszer? Küzdjenek meg velem! Bármikor kiállok bármelyikükkel, és ebből eddig sem csináltam titkot! Ha valaki le tud győzni, utána én is hallgatni fogok a szavára. Ha úgy tud legyőzni, hogy én is apait anyait beleadok - igen, apai rész volt Gin~chan, anyai rész pedig Mae~chan, de ebbe nem mentem bele, főleg nem hangosan,  mert lehettek fordítva is - akkor még tisztelni is fogom. Nem bújtam, és nem is fogok elbújni egy kihívás elől sem! - halkan beszéltem, ám most komoly volt a hangom.  - Szóval ha valaki ezek után nem ismer el engem vezetőnek, és megpróbál anarchiát kezdeni, gyorsan a körmére koppintok. És erősek tudnak lenni a körmöseim! - mosolyodtam el  - De azt hiszem, kezdek elkanyarodni a témától.  Ha ezekben a fiúkban nem csak a nyers erő, de az ész is összpontosul, akkor az a Gotei nyers erejét fogja megnövelni. Ha tényleg megvalósítom azt, hogy osztagon belül is egységekre bontom őket. Nem sokra, kettőre, legfeljebb háromra. Az azt fogja eredményezni, hogy megtanulnak csapatban játszani! Megtanulják azt, hogy nem csak „üsd-vágd nem apád”  módszerrel lehet irtani az ellent, hanem ennél jóval hatékonyabban!  Nem fognak összeveszni, hogy ki vágja le az utolsó ellenfelet, futni hagyva ezzel a jótét delikvenst. És akkor már nem csak egymással, de ha nem osztag szinten kell küldetést teljesíteniük, hanem kevert csoportokkal, akkor ott is jobban oda tudják magukat tenni.  Nem kell a többieknek attól félni, hogy beindulnak, és mint egy nem is tudom… rinocérosz, mindenkit eltaposnak, a saját csapattársaikat is beleértve. - szégyenlősen elmosolyodtam. Azért még nem voltam hozzá szokva, hogy ilyen féle beszédeket mondjak.  Azt inkább nem vettem bele, hogy Sensei~t még le akarom támadni, van rá esély, hogy nem is egyszer, hogy ne csak simán egy-egy ellen küzdelmet tanulhassak tőle, hanem stratégiát is, hisz kapitányként erre komoly szükségem volt.  És noha nem vezetném már most sem falnak az osztagomat, legfeljebb, mert eltévedtem, de abba meg segít mindig Suza~chan, igazán gálánsan, és toleránsan, de mindig volt hova fejlődni. Óvatosan felpillantottam a férfire.
   - Őszintén, mit gondolsz, így erről? - kérdeztem.



(click to show/hide)

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 12.

Lélekenergia:

60% Complete
61 000 / 75 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 33 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #9 Dátum: 2016. Júl. 31, 03:38:38 »
Figyelmem hallgatás közben Juunichire összpontosítottam. Fura grimaszokat vágtam neki, miközben vígan nevetett. Yocchan ilyenkor mindig mérges lett, mert azt hitte, hogy nem figyelek rá, pedig éppen ellenkezőleg. Sokkal könnyebben gondolkoztam úgy, ha közben kicsit kikapcsoltam a gyerek mellett. Már Sinocchan mellett észrevettem, hogy az ilyen mókázások inkább élénkítenek, mint lemerítenek.
- Kétszáz évet éltem az Emberek világában, sok mindent láttam magam is, akárcsak itt, Seireiteiben. – Bólintottam okfejtésére. – Megéltem két világháborút, az emberek lassan változnak csak, ahogy mi is. – Bár némely változások gyökeresebbek, mint amire mondjuk szükség lenne. – Mesélhetnék arról, milyen volt Seireitei Aizen előtt, vagy még annál is régebben. Bár, hogy őszinte legyek, a Juuichibantain nem sokat változott. ^^”
Az osztag élén mindig olyan valaki állt, aki képes volt meghajolni a Soutaichou ereje előtt, ellenben semmi más nem érdekelte. Ha egy harcban saját bajtársa került az útjába, keresztülhaladt rajta, bűntudat, sajnálat nélkül. Ezzel mindenki tisztában volt, de az inkább velünk, mint ellenünk elvet tartották szem előtt, szükségük volt az erejére. És akinek az élete a harc, annak szüksége van arra, hogy biztosítsák neki az elegendő, és megfelelő kihívásokat.
- Attól függ, hogy milyen eszenciára gondolsz. – Gondolkoztam el. – A legtöbb osztagnak természetesen megvan a maga feladata, mint például a második osztagnak. Teljesen gestapo feelingje van, pedig az alapításakor még nem is létezett ez a fogalom. :o – Magyaráztam. – A Juuichibantainak azt hiszem a teljes megsemmisítést szánhatták „hívatásnak”. ^w^
Nem tettem megjegyzést a szörnyes hasonlatra, a magam részéről úgy éreztem, azoknak az időknek már vége. Idős vagyok ahhoz, hogy a saját fejem után menjek, és csak hajszoljam a veszélyesebbnél veszélyesebb dolgokat, és élvezzem a kihívásokat. Két gyerek vár haza, Yocchanról nem is beszélne, aki kivégezne, ha meghalnék… ő képes is erre. :|
- Nem mondom, hogy lehetetlenre vállalkozol, de vedd figyelembe, hogy egy évezredes rendszert szeretnél megváltoztatni. – Csiklandoztam meg a kezében tartott gyereket. – Én azért vagyok itt, mert hívtál, szükségét érezted, hogy melletted legyek. Nem köntörfalazok, számomra nem okoz örömöt, hogy megmérettessem az erőmet, tisztában vagyok vele, mire vagyok képes, és hol vannak a határaim. Eleget éltem ahhoz, hogy két shinigaminak is elég harcot lássak, és vívjak meg. *>*”” – Az egyetlen oka, hogy szívesen jöttem vissza, hogy segíthessek Chicchannak.
Lelkes kirohanására megérintettem a feje búbját. Nem feltételeztem, hogy elmenekülne egy harc, egy kihívás elől, nem is rá gondoltam. Amennyiben átalakítja a rendszert, és egységeket kíván létrehozni, azoknak lesznek vezetői. Azok pedig a legrátermettebbek lesznek, nem a legerősebbek.
- Nem rád gondoltam, Chicchan. ^w^ - Mosolyogtam rá kedvesen. – Arra céloztam, hogy jelenleg erő alapján kapják meg a rangjukat, ahogy mi is, és ez felborulhat, ha taktikai egységekre osztódnak. Hiszen taktikai szempontból nem biztos, hogy a legerősebb a legjobb vezetője a csapatnak. – Magyaráztam tovább a korábbi fejtegetésem.
Persze, valóban nem volna rossz, ha többet gondolkoznának, bár abban kételkedtem, hogy ez egyszerű felosztással mehetne. Inkább korrepetálni kellene őket, nem? :roll: A hosszú évek alatt, amit az Emberek Világában töltöttem, egy ideig tanárként is dolgoztam, nemesi neveltetésemnek köszönhetően igen műveltnek számítottam ott is. Nem hálás feladat, annyi bizonyos. :/
- Nem vagyok benne bizonyos, hogy ez az egységeken múlna. – Válaszoltam némi gondolkodás után. – Fejben kell eldőlnie a dolognak, tulajdonképpen át kellene képezni őket, majdhogynem teljesen az ellentétére ahhoz képest, ahogy korábban gondolkoztak. Miyoko~taichou… nos… Maga is azt az elvet vallotta, hogy inkább álljanak félre előle, ha támadni készül. – Kezembe támasztottam államat. – Ezt nem az egységek ellen mondom, hanem alapvetően ahhoz, hogy szeretnéd más irányba terelni őket. Az ötlet jó, a megvalósítást kell nagyon kidolgozni, mert kemény kéz kell ezekhez a kölykökhöz. :roll: - Gondterhelten sóhajtottam, de inkább csak Juunichi hiányzott. Ha tovább szeretgeti, engem el is felejt. T///T – Hogyan lássunk neki? ^-^ - Kérdeztem aztán mosolyogva. A hadnagya vagyok, én lennék az utolsó, aki ellentmondana az elképzeléseinek. Csupán felvetek eshetőségeket, mert több szem többet lát, és mások a nézőpontjaink. Bizonyos mértékben. :o

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #10 Dátum: 2016. Aug. 31, 20:54:47 »
Szalagosodva
Apró félmosollyal figyeltem Shuu~chant. Hangot adott a véleményének. Nem pártolta a változást.  Annyira nem lepődtem meg rajta. Bár az, hogy így is biztosított arról, igyekszik segíteni, jól esett. Természetesnek találtam, hogy félt a változástól, változtatástól. Főleg egy ilyen horderejűtől.
   - Tudom, hogy sok munka, míg bármilyen változás gyümölcsözni kezd! - egy kedves mosollyal néztem fel a férfi szemeibe. - Nem állítom, hogy pontosan tudom, mire is vállalkozok. De sejtéseim vannak. - elmosolyodtam. - Azzal is tisztában vagyok, hogy egyedül még nehezebb lenne! -azt az opciót alapjáraton zártam ki, hogy nem menne. - Nos, időnk az van, úgy hiszem, nem kevés. Nem épp emberi élettartam a sajátunk! És nem esik nehezemre, ha sokat kell ezekkel a fiúkkal dolgoznom.  Látok bennük lehetőséget, és fantáziát! Ráadásul már van alap, amire építhetünk. A kardforgatást ilyen, vagy még ezen felüli szinten ezután is elvárom mindenkitől. - Egy pillanatra gonoszdi mosolyt villantottam Shuu~chan fele. Tudtam, hogy nem a kardforgatás volt az erőssége.  - Viszont, gondold végig. Ahogy te és én nagyon jól tudunk együtt dolgozni, és harcolni, pont azért, mert különbözőek vagyunk harcmodorra, mondhatni, amit én fizikai erőben netalán hiányolnék, az neked az erősséged, és amibe te fegyverforgatás terén gyengébb vagy, az pedig az én erősségem.  A legtöbb fegyvernek, amelyik nem túl modern, tudom melyik a markolata… - eresztettem el egy mókás vigyort, hogy látszódjon, ennyire azért ne vegye komolyan az utolsó megjegyzésemet. De tény és való, nem csak katanát forgattam. Annak idején, lévén szamurájok leszármazottja voltam, ha ronini státuszban éltem, akkor is. Shion megtanított tőrrel, naginatával, katanával is harcolni, de az íjjászkodás is kötelező tananyag volt.  - Ugyanúgy  ez az osztag többi tagjára is igaz! Most mindenki egy szinten van tartva. Ha nem is azonos szinten. Mindenki kardot forgat, és semmi mást. Az is, akinek esetleg az íjhoz, a suhrikenhez, vagy épp lándzsákhoz van tehetsége.  Ezer éves hagyomány, de talán pont ezért ideje, hogy újfent lépjen előre egyet az osztag! Az valóban jó kérdés, hogy ki és milyen módon fogja tudni elfogadni, ha valakit kinevezek egy csoport élére.  - elgondolkodva pillantottam egy picit a semmibe magam elé. - Nos, azt hiszem, hogy erre az a legegyszerűbb, ha bedobom őket egy éles helyzetbe. Sok minden kiütközik éles bevetésen. - sejtelmesen elmosolyodtam. - Kezdésnek azt hiszem nem egy rossz ötlet. - csendesen keltem fel, majd adtam vissza a Tüneményes Pöttömkét Shuu~channak. - Még mielőtt engedek az igen erős kísértésnek, és haza rabolom! - vigyorogtam a férfire, majd ahogy átvette a Picit, még búcsúzóul megsimogattam a Baba arcocskáját.
   - Köszönöm, hogy találkozhattam vele! - hajoltam meg köszönet és köszönésképp - És azt is köszönöm, hogy őszintén válaszoltál a kérdéseimre. Azt hiszem, még sokat kell gondolkodnom a dolgon! De mindenképp szükségem lesz a segítségedre! Első sorban, mint harcos, de mint családfő is, sok olyat tudsz úgy hiszem, amikre nekem is szükségem lesz. - nyugodt mosollyal indultam el kifele.  Az ajtóba láthatatlanul csatlakoztak hozzám a shikigamijaim, ahogy átsétáltam a saját irodámba. Hikaru~chan már lelkesen várt. Kedvesen megborzoltam a hajacskáját, majd leültem az asztalkám mellé gondterhelten. Tényleg volt, min gondolkodnom. Hittem benne, hogy helyes, és szükséges az elgondolásom. Viszont volt pár kérdés, amit Shuu~chan felvetett, amin még át kellett magam rágni. Úgy sejtettem, ezzel még Masaki~sant is fogom zaklatni, ha lesz rám ideje.  Arra kaptam fel meglepetten a fejem, hogy pöttöm és a legtöbbek számára láthatatlan segédem épp forró, és meglepően jó illatú teát tölt, egy előttem pihenő csészébe.  Megvártam, hogy letegye a kancsót, majd hálásan húztam az ölembe. Sokra értékeltem a figyelmes gesztusát. 

(click to show/hide)


(click to show/hide)

Karakterlap

Shiba Kamiko

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Post szín:
#950736 és #933E66


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #11 Dátum: 2017. Okt. 09, 23:26:56 »
Nem tudom, hogy mondhatnám több módon, hogy nekem eszem ágában sincs főnemesnek lenni. Ha összeszámolom, annyiféleképp mondtam már neki, mint eddig semmi mást. Mondtam már kiabálva, komolyan, sírva, könyörögve, esküdözve, de egyik sem ért el hozzá, úgy tűnik. Sosem voltam jó abban, hogy lekommunikáljam, amit mondani akarok, de ennél rosszabbul még sosem ment. Már azt is kezdem megkérdőjelezni, hogy anya józan-e valaha. Vagy nem ment-e teljesen az agyára ez a paranoia. Amilyen szép, annyira elcsúfítja magát ezzel a viselkedéssel, lassan már a családban is mindenki furcsa szemmel néz rá, és összesúgnak az emberek mögötte. Mindig attól retteg, hogy én elárulom, vagy kiadom a titkait, de ő az, aki felhívja a figyelmet magára és egyértelművé teszi, hogy van rejtegetnivalója.
Azóta ilyen, amióta új hadnagyom van az osztagban. Mizushima Shuuichi. Tulajdonképpen minden nap vele kell dolgoznom, még akkor is, ha nagyon igyekszem a lehető legkevesebb időt tölteni a közelében. Akármennyire nagy vagyok és túltettem magam a dolgokon, nem tudom teljesen semlegesen kezelni őt, nem tudok úgy tenni mindig, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz. Bár nem kifejezetten utálom őt, nem is haragszom rá, és nem okolom őt amiatt, ahogy anyám viselkedik, ahogy amiatt sem, hogy sosem volt szerepe az életemben. Viszont nagyon sok dologra kíváncsi vagyok vele kapcsolatban. Be kell vallanom, amikor visszatértem a Shiba családhoz, gondoltam rá, hogy megkeresem és felveszem vele a kapcsolatot. Próbálkoztam is vele. De nem volt sehol, és mindenki úgy tudta, halott. Fogalmam sincs, hol volt, és miért bukkant fel évekkel ezelőtt, amikor már egészen lemondtam róla. Számomra nem volt sokkoló a halálhíre, hiszen az én szempontomból nem jelentett nagy változást. Eddig sem ismertem, ezután sem fogom.
Miközben az irodája felé tartok, jár az agyam. Próbálok előre megtervezni minden szót, amit mondani fogok neki, minden gesztust, minden arckifejezést és lejátszani a fejemben a jelentet. Ez segíteni szokott abban, hogy a helyén kezeljem a dolgokat és ne veszítsem el a fejem. Nem akarom kikotyogni sem a titkaimat, sem megbántani őt, pedig tudom, hogy ha sokat vagyok valaki közelében, akkor előbb-utóbb meg fog történni. Talán ezért van most is gombóc a torkomban és görcs a gyomromban, séta közben folyamatosan figyelmeztetnem kell magam, hogy húzzam ki magam. Nem görnyedhetek folyamatosan megadóan, és nem sétálgathatok úgy, mint egy rakás szerencsétlenség.
Ő is csak egy hadnagy. Nem az első hadnagyom, és minden bizonnyal nem is az utolsó. Több hadnagy hívatott már, különböző okokból. Sosem volt belőle nagyobb probléma, alapvetően jó vagyok a tiszteletteljes viselkedésben és a parancsok követésében, ha kizárólag munkáról van szó. De eddigi tapasztalataim szerint Shuuichinek nem erőssége, hogy a munkára koncentráljon, vagy komoly feladatokat adjon beosztottainak. A badarságoktól pedig igen hamar felforr az agyvizem, úgyhogy lélekben már készítgetem is magam, hogy jól reagáljam le. Rágcsálom az ajkam, ezért magamra szólok és abbahagyom. Rossz szokás, ha feszült vagyok. Meg amúgy is össze kell szednem magam, szánalmas vagyok és biztos vagyok benne, hogy az összes érzelmem kiült az arcomra… >.>
A hadnagyi iroda előtt megállok, nagyot szusszantok, mély levegőt veszek és megpaskolom kicsit az arcomat. Szigorú arckifejezést öltök fel, bekopogok, majd amint engedélyt kapok a belépésre, megyek is. Legyünk túl rajta gyorsan és fájdalommentesen.
– Szép napot, Mizushima-fukutaichou – mondom, miközben mélyen meghajolok, pontosan követve az elképzelt tervet. A karjaim szorosan a testem mellett, lehunyom még a szemeimet is, mert tudom, mennyire illetlenség meghajlás közben a másikra nézni. Kicsit megijedek a hangomtól, mert annyira jól sikerült a szigorú, katonás énem elővenni, hogy még számomra is idegen a csengése. Mielőtt még jobban elgondolkozhatnék ezen, kiegyenesedek, folytatom a mondanivalóm.
– Hívatott – kezdek bele, és legszívesebben homlokon csapnám magam. Persze, hogy hívatott! Csak tudja már, hogy ezért vagyok itt, nem csak magamtól zavarom az életét… szép volt, Kamiko. – Miben lehetek szolgálatára?
« Utoljára szerkesztve: 2017. Okt. 09, 23:38:36 írta Shiba Kamiko »

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 12.

Lélekenergia:

60% Complete
61 000 / 75 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 33 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #12 Dátum: 2017. Nov. 12, 22:36:40 »

A két kezemnek támasztottam homlokomat, úgy hajoltam az íróasztal fölé a hadnagyi irodában. Ha valaki számára kérdéses lenne, hogy épp komoly döntést kell hoznom, annak mély sóhajaim, vagy arckifejezésem bizonyosan igencsak gyorsan egyértelművé teszi. Csak néztem a papírokat, és próbáltam értelmezni, mit is kellene tennem velük kapcsolatban.
A problémám néhány nappal ezelőtt kezdett gyűrűzni, mikor is rá kellett jönnöm, az irodám némiképpen el lett hanyagolva. Egészen kevés időt töltöttem benne, bár azért nem kerültem a papírmunkát, csupán inkább otthon végeztem el, a többivel együtt, igen~igen! ˘o˘ Máshogy nem is merném, lévén Yocchan, akárcsak egy egyiptomi rabszolgamester, tekintetét ostorkén csattogtatja felettem minden alkalommal, ha lazsáláson kap. :S Amennyiben valaki kételkedik benne, hogy lehet a tekintetet csattogtatni, javaslom, hogy hívja ki Yocchant egy farkasszem párbajra! >w>
Szóval sok volt a munkám, de annyi sosem lehet, hogy elhanyagoljam a környezetem! Éppen ezért a mai napot azzal kezdtem, hogy eltávolítottam a három bögrét, amikbe finoman szólva is bele volt kövesedve a megmaradt kávé. Mondjuk úgy, ha lehetséges lett volna, már kávébab cserjék is kihajthattak volna az ivó alkalmatosságokból. :roll: A családból azt hiszem senkit sem lepne meg eme tény, sose a pedáns tisztaság mániámról voltam híres… De ez is csak azért van, mert egy zseni igenis átlát a káoszon! ˘^˘
Következett a porcicák összeterelése, amik méretükből adódóan lehettek volna tigrisek, vagy hova tovább, mamutok, esetlegesen porkékbálnák is. A művelethez szájmaszkot kötöttem, mert az első pár söprés után előjött a takarítisz undoritiszem, és annyit tüsszentettem, mintha kötelezően igazat kellett volna adnom minden lélegzetvételemnek. Ahogy észrevettem, néhányan megnézték, mivel is foglalatoskodom, de nem is baj, ha példát vesznek a hadnagyukról, és kicsit rendbe teszik a lakrészeket. :roll:
Dudorászva mostam fel, egyáltalán nem foglalkoztam semmi mással, csak az kötött le, minél előbb végezzek a rendbe tétellel. Egyébként annyira nem is volt vészes, azt hittem sokkal hosszabb ideig fog tartani. Végül még azzal is megpróbálkoztam, hogy el tudom-e mosni a pórul járt bögréket, ez azonban lehetetlen küldetésnek bizonyult. Szomorúan konstatáltam, hogy bizony a sósav sem segítség az ilyesféle masszív beágyazódással szemben, talán Hannacchant kellene megkérnem, hogy kotyvasszon ellene valamit. Kidouzhatna is, de félek, hogy a kedvenc pohárkáim nem élnék túl… TwT Egyértelmű volt számomra, hogy takarító kidouknak is létezniük kell, hiszen a negyedik osztag foltoz és tisztít, tuti nem csak a két kezüket használják. Majd Aki~kuntól megkérdezem! *o*
Aztán elérkeztem a munka végére, és teljesen tanácstalanná váltam, pedig döntésekben kifejezetten jó voltam! Így esett hát, hogy teljesen az asztalt borító papírok rabjává lettem, olyannyira, hogy csak a kopogás zavart meg. Ez az! Majd Kamicchin segít nekem! Kiváló időzítés, mit ne mondjak. :3
- Gyere csak be! ^-^ – Üdvözöltem széles mosollyal, jelezve, nem kell félnie, nem az oroszlán barlangjába hívták. Főként, hogy az oroszlánok nem is barlangban élnek. :/ - Nem kell ám ilyen hivatalosnak lenned, nyugodtan tegeződhetünk, örülnék, ha jó viszonyban lennénk, és bármi gond esetén tudnál te is hozzám fordulni, mint bármelyik tiszt! :3 – Viszonoztam azért a meghajlást, miközben kioldalaztam az asztal mögül, ne legyen olyan a hangulat, mint az igazgatói irodában. – Gyere, ülj csak le! – Mutattam egy székre. – Kérsz valamit inni? Teát? :o – Egy hölgyet mindig illik valamivel megkínálni, nem állhattam még sem egyből elő a kérésemmel. :/
Végig hordoztam rajta a tekintetem, no persze semmi hátsó szándék, vagy rossz gondolat! Kifejezetten hadnagyi szemmel pillantottam ám rá! ˘o˘ Amolyan atyai tekintet, ahogy megnézi, mivé cseperedett csepp gyermeke, valami ilyesmi. Mindig olyan szigorú, és mérges volt, mintha haragudna az egész világra, csak remélni mertem, a tekintete ilyen csípős, és nem a kedve. :S
- Egy nagyon fontos dolog miatt kérettelek ide, a feladatot senki másra nem bíznám rá. – Támaszkodtam derékkal neki az asztalnak, miközben halkan belevágtam a közepébe. – Remélem érzed a dolog súlyát, és az ügy fontosságát, éppen ezért szeretném, ha őszintén válaszolnál a kérdéseimre, rendben? – Néztem komolyan a szemeibe, majd visszatértem az asztal mögé, és őt is közelebb intettem. – Nézd meg jól a képeket, és mondd el, te melyikeket tennéd ki a falra, és melyiket inkább keretben egy polcra? ^-^ – Kedves mosllyal vártam válaszát, a nőknek százszor jobb a szépérzékük, mint a férfiaknak, nagyon hittem Kamicchinben. ^w^
« Utoljára szerkesztve: 2017. Nov. 12, 22:37:22 írta Neliel Tu Oderschvank »