Szerző Téma: Gyülekezőtér  (Megtekintve 1940 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Gyülekezőtér
« Dátum: 2014. Júl. 05, 10:42:07 »
A főépület előtt található hatalmas, nyílt tér szolgál az osztag gyülekezőhelyéül. Akár 200 shinigami, azaz a teljes osztag elfér kényelmesen. Általában itt hirdetik ki az egész osztagot érintő eseményeket, alkalmasint pedig némi átrendezés után akár partikat is lehet tartani a téren. Ez a helyszíne a Kenpachi címért folyó élet-halál összecsapásoknak is, melyeknek győzteséből kerül ki az osztag kapitánya.


« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 12, 18:56:37 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #1 Dátum: 2015. Máj. 09, 16:40:38 »
Találkozás Karahun~sannal

A gyönyörű napsütésre való tekintettel, kivonultam a gyülekező térrel, tetemes munkámmal együtt. Na jó, a tetemes munkám egy részét, átvállalta tőlem Hikaru~chan, aki ráadásul még szerette is csinálni, ezeket az idegőrlő feladatokat. Végig olvasni valamennyi papírt, majd szortírozni, melyik hova kerüljön. Persze még így is a legtöbb része a szomszéd osztag jótékonyan tüzes berkeibe landolt. De mit mondhatnék? Egy kis papír igazán nem sok a jó szomszédi viszony kialakításáért és ápolásáért cserébe nem igaz? Főleg, hogy Anao~chan mindig milyen boldogan fogadta őket! És ki mondta, hogy nem öröm adni?
De a lényeg, Hikaru~chan ritka ügyesnek bizonyult kivételesen ilyen téren. Nem szaggatta el őket… legalábbis maradtak ép papírok is. Ami meg beszakadt, annak már úgyis mindegy volt. Nem gyűrte őket szanaszét, épp csak kicsit lettek szamárfülesek, mire végeztünk velük. És tényleg becsülettel át is olvasta őket, csak azokat adva nekem, amik tényleg érdekesnek sejtett. És már ismert a kis zashiki warashi elég jól! Most is egy fontosnak ítélt papírt tolt az orrom alá, amit aztán engedelmesen el is olvastam. Hogy aztán megint kiakadjak…
   - Nyújtsunk be nekik kérelmet, ne papíron kommunikáljanak velünk, hanem szóba! - füstölögtem, hogy megint nem értesítettek időben, miszerint új tisztet helyeznek át az osztagomba!
   - Ha úgy olvassák a kapott papírokat, mint mi, akkor nem sokra megyünk velük! - nevetett ki a leányzó, és fogalmam sem volt, miért is tűnt olyan boldognak!
Durcás fejjel lestem körbe. Persze Hikaru~chan nem az a személy, akire sokáig tud haragudni az ember. Főleg, amikor helyettem kezdett el tüsténkedni, hogy bepakoljon mindent az irodába, hogy ott fogadhassuk az új osztagtársunk. És a nagy igyekezetébe lefejelt, majd rám is pottyant…
Suza~chan, kis tollas létére kinevetett, miközben talpra állítottam a lánykát. Igazából már meg se nagyon lepődtem rajta. Inkább előre küldtem Shiro~kunt, hogy igazítsa a vendégünket útba, hisz abba még biztos voltam, hogy magától nem fog oda találni hozzánk. Főleg, mert nem a hivatalos irodába leledztem épp. De arra igényt tartottam mindenképp, valamennyi újoncunkkal találkozzak. Szerettem nem csak az egyenruhájukról felismerni az embereimet. Szóval, ilyen jó időben vétek lett volna bent rontani a levegőt! Inkább egy kis rágcsálni valót készítettem ki, hogy még se fogadjam üres kézzel. Elvégre ma még vendég, szóval meg is érdemelte azt a fajta bánásmódot. Viszont holnaptól…
Alig, hogy Shiro~chan megérkezett vele, gyorsan el is tűnt a színről. A többiekkel együtt. Senki nem volt már addigra látható. Kivéve Rin~chant, de jól nevelt módon ő is épp apró macska alakban hevert a lábaim mellett.
   - Ohayo! - mosolyogtam az ismeretlenre. - Aikawa Chiyo volnék! - lestem meg kíváncsian, kiféle, miféle szerzet. - Nishio Karahun~san, ha nem tévedek - kínáltam hellyel, meg süteménnyel -igaz is… a kapitány volnék… csak túl meleg van ma a plusz ruhákhoz és a haorihoz, meg az irodához is, szóval itthon inkább nem vesződtem vele, főleg ilyen virág teljes délutánon! - kaptam észbe, sima egyszerű színes yukata van rajtam, semmi több. Közben teával is megkínáltam. - Küldtek egy csomó, meg még több iratot, mikor beharangozták, hogy áthelyezik ide. Amit igyekeztem is elolvasni, de papírokból senkit sem lehet megismerni. Szóval - hajtottam félre csöppet a buksim, és immár hagytam, hogy a kíváncsiságom kiüljön az arcomra - mesélne magáról? Rebesgették, hogy az első osztagban teljesített szolgálatot eddig… - egyelőre nyitva hagytam a kérdést, bár reméltem, hogy kapok rá választ. De őszintén megmondva, érdekelt, milyen reakciókkal fog megajándékozni. Közben óvatosan elő vettem a pipám is, és egy óvatos biccentés közepette érdeklődtem le, hogy mennyire allergiás a füstre. Még mielőtt jól nevelt szamuráj módjára rágyújtanék.

(click to show/hide)


(click to show/hide)

Karakterlap

Nishio Karahun

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #2 Dátum: 2015. Máj. 09, 18:37:04 »
Áthelyezés
A kapitányom és részben én is úgy éreztem, hogy környezetváltozásra van szükségem. Úgymond soknak tartottak az osztagba. Kissé túlságosan is „harcias” voltam. Ezért is döntöttek úgy, hogy áthelyeznek a legharciasabb osztagba, amely nem más, mint a 11. osztag. Ennek mondhatni eléggé örültem, hiszen mindig is be akartam kerülni oda. Csak eddig valahogyan nem sikerült. Talán barátok terén is sikeresebb leszek. Rendesek voltak velem az 1. osztagnál is, de nem voltunk egy hullámhosszon, volt, hogy nem értették a humoromat. Bár lehet, hogy kicsit sokat várok el az emberektől… Na mindegy. A parancs, az parancs
„Jelentkezzen a 11. osztag kapitányánál, - Aikawa Chiyo-nál!” – Olvastam magamban a kapott parancsot.
Jó katona lévén így is tettem. Rendbe szedtem a ruházatomat és elindultam a 11. osztag székhelyére, hogy minél hamarabb találkozzak az új kapitányommal.
- Jó lesz sietni. – Gondoltam magamban. – Szépen nézne ki, hogy, ha már az első nap elkésnék…
Éppen a 11. osztag székhelye közelében jártam már, amikor egyszer csak megjelent előttem egy számomra ismeretlen fiú. Úgy tűnt, hogy elém jött ki, mert senki mást nem láttam a környéken.
- Szia! A nevem Shiro, a kapitány küldött, hogy igazítsalak útba. Ma nem a szokásos helyen lesz a találka. Kövess, kérlek! – Mondta és elindultunk.
- Szia! Áh, milyen kedves. Köszönöm. – Feleltem és követtem őt. Az út nem volt hosszú pár percen belül meg is érkeztünk a kapitányasszonyhoz, aki számomra első látásra meglepően szép volt. El sem tudná képzelni az ember egy ilyen nőről, hogy a legveszélyesebb Halálisten és emellett még ilyen gyönyörű is. De ami igaz az igaz.
- Üdvözlöm kapitányasszony! – Köszöntöttem illendően és meghajoltam az új kapitányom előtt. – Nem téved asszonyom, az volnék. Teljes életnagyságban. – Feleltem. – Valamint itt van velem Belegor is. – Mondtam és megveregettem a Lélekölő kardomat. – Igaza van asszonyom az ilyen meleg időket nem jó állig egyenruhában tölteni. Lehet, hogy jól mutat, de végső soron nem a ruha teszi a Shinigamit, hanem a kardja. – Mondtam kissé viccesen, majd helyet foglaltam és vettem egyet a kikészített süteményből.
- Meg kell, mondjam Önnek, hogy én rühellem a papírmunkát, úgyhogy teljes mértékben megértem magát. Sokkal jobb szemtől szemben beszélgetni, mint adatlapokból megismerni az illetőt. Na meg eredményesebb is… - Feleltem. – Sajnálom Asszonyom, de allergiás vagyok a füstre. – Mondtam és csak utána kaptam észbe, hogy mégis mit mondta. Most szinte parancsolgattam egy kapitánynak. A fene egye meg azt az igazmondó fejemet… -  De ne zavartassa magát, majd arrébb ülök, ha felém jön. – Tettem hozzá, mentve a menthetőt.
- Nem is tudom, mit mesélhetnék. – Kezdtem a történetem, majd kortyoltam egyet a teából is. – Alapvetően harcias típus vagyok. Talán ezért is helyeztek át. Túl sok lehettem nekik… Kedvenc időtöltésem a lidércölés. Azért is szeretem annyira, mert ilyenkor az én Belegorom is jól érzi magát. És ha már ez a vérengző kis fenevad jól érzi magát, akkor én is. Továbbá nagyon szeretek a természetben lenni és állatokat megfigyelni. Az etológia mindig is vonzott engem…  De azért a jó társalgásokat is szeretem. Főleg, ha ilyen előkelő társaságom van. – Folytattam és vettem még egy sütit. – Hm, bocsánat. Nem is mondtam. Ez a süti mennyei. 

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #3 Dátum: 2015. Máj. 10, 14:12:39 »
Találkozás Nishio~sannal

Ha már olyan lelkesen beszélt a kardjáról, én is kíváncsian meglestem magamnak. Most már kezdtem megszokni, hogy ne nagyon buktassam le magam, miközben mások lélekölőjének a lelkét kukkolom be. De most minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne lepődjek meg látványosan. Őszintén szólva, nem pont ilyesmit vártam. Mármint, nem volt elvárásom, vagy nem tudom. Csak meglepő egy alak volt, az egészen biztos! Egy igazi ragadozónak nézett ki. Mindenesetre, nem mutattam ki mi zajlott le bennem, miközben a szemmel láthatóan veszélyes fenevadat tanulmányoztam. Még arra is figyeltem, hogy a szemem színe is eredeti maradjon. Nem akartam lebukni, miszerint épp kérdezetlenül lesem meg a lelke egy részét.
Ahogy tudtomra hozta, nem lelkesedik a füstért, majd ahogy próbálta szépíteni közben a helyzetet, egy félmosollyal raktam el a pipácskám. Kemuri most bizony otthon marad! Ezek után nem lepett meg túlságosan, hogy miként keveredett pont hozzánk. A teámat kortyolgatva hallgattam. Hagytam, had mondja végig, amit csak magától elárul magáról, nem szóltam közbe. Viszont azt nem rejtettem véka alá, miszerint jelen pillanatban minden idegszálammal rá koncentráltam. Persze amikor „kis fenevadként” jellemezte a kardját, majdnem lebuktattam magam. A teás csészém mögé rejtettem az arcom, mintha mindenképp kortyolni szerettem volna belőle. A „vérengző kis fenevadakról” nem pont egy ilyen medveszerű alak jutott volna az eszembe. Hanem mondjuk egy megveszett mókus, vagy ilyesmi. De nem mosolyoghattam ki, hisz nem tudhatta, látom a kontrasztot.
   - Azért remélem Nishio~chan, hogy nem csak a lidércek azok, amik érdeklik. Ugyanis az a helyzet, bár azt nem tudom, hogy mennyire szomorú helyzet, hogy a mi osztagunk sincs csak lidérc vadászatra korlátozva! Bármi olyan helyzet adódik, hogy azt puszta erővel és harctudással lehet megoldani, nagy valószínűséggel mi leszünk kivezényelve. Más harcosok, nem csak lidércek ellen. De amikor nincs ilyenféle fenyegetés, akkor sem szoktunk unatkozni. Ha mással nem egymással, vagy a lélekölőinkkel küzdünk. Nem tudom, hogy próbálta~e már valaha is legyőzni a lélekölőjét. Kifejezetten jó móka tud lenni, ugyanis a kardlelkek elég erősek tudnak lenni, kiválóan tudják magukat forgatni. Hopsz, ez így egy kicsit furán hatott. De az tény, sokat lehet tőlük tanulnunk! - néztem elgondolkodva a csészémre - Azt előre nem hátrány, ha tudja, itt az osztagban, az ivás, és a füstölés nagyon gyakori. Mint a gyárkémények, olyanok némelyek! Ha nem kedveli valamelyiket, kérem előre, nézze el a többieknek. Amolyan kikapcsolódási forma is tud lenni, egy-egy kőkemény edzés után. Magam is velük szoktam edzeni, és nem finomkodok, ha valaki tényleg fejlődni akar, megdolgoztatom a tudásáért. Utána jól szokott nekik esni a kis kikapcsolódás. Ha meg valaki erőszakoskodna, nyugodtan hátsón lehet billenteni, hogy gondolja meg magát.- hirtelen fel lestem a csészémről, egyenesen a vendégemre. Maiko koromba ezért egész tuti, hogy egy hétig utána takaríthattam volna a latrinát büntetésből.
   - Első soron akkor, ha jól vettem ki a szavaiból, saját akarata volt a döntő, hogy pont hozzánk került, jól értettem? - néztem mélyen, már-már keményen a szemeibe. Őszintén hallani akartam, hogy ezt saját maga ki is mondja, hogy ő akart ide jönni. Megvártam, hogy mit is felel rá. Nem sürgettem, gondolja csak jól át a válaszát. Csak utána folytattam magam is. - Itt tényleg szinte minden a harc körül forog! Úgy sejtem, nagyon másképp működünk, mint az első osztag.  Bármikor szabadon kardot lehet rántani. De ez nem azt jelenti, hogy fejetlenség lenne. Vagy hogy nem lenne következménye semminek! Ki lehet bármikor bárkit hívni egy párbajra. A becstelen küzdelmet nem tolerálom. Ha valaki nem elég erős ahhoz, legyőzze a másikat becsülettel, akkor eddzen éjjel-nappal, amíg nem lesz képes tisztességgel győzni. A fölösleges vérengzést is személyesen jutalmazom! A kérdés, hogy a harcot szereti, magát a küzdelmet, vagy csak a vérengzés az, amit kedvel? - ahogy ezekről beszéltem, egy pillanatra tömény vérszomj tört belőlem a felszínre. De épp csak egy pillanatra valóban, ugyanis gyorsan észbe kaptam, és rendbe szedtem magam. - Jól gondolja meg, hogy képes lenne~e ezekkel együtt élni, mert ha most igent mond, akkor később már hiába fogja bánni! - mosolyogtam rá, immár tényleg kedvesen.

« Utoljára szerkesztve: 2015. Máj. 10, 14:16:31 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Nishio Karahun

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #4 Dátum: 2015. Máj. 10, 17:02:39 »
Éppen nagyban áradoztam az én kis fenevadamról, amikor észrevettem, hogy a Kapitányasszony kissé talán bámulja a kardomat. De ez nekem nem volt annyira szokatlan az első, amit megnézek általában egy Shinigamin az a kardja. Bár a lelket nem tudom észrevenni, de az ápoltság meglátszik rajta.
Örömmel nyugtáztam, hogy a „szemtelen” megjegyzésem miatt még a nyakamon van a fejem és nem fekszem vérben fagyva a földön. Hiszen mégis csak a 11. osztag kapitánya az, akivel éppen beszélek.
Miközben áradoztam, az én kis Belegoromról láttam rajta, hogy a kapitányasszony kissé szokatlanul fogja azt a teáscsészét, mintha hirtelen hatalmas szomjúságot érezne, és egy húzásra kiakarná inni azt. Nem tudtam mire vélni így egy fél mosollyal nyugtáztam és én is belehörpintettem a teámba.
- Természetesen nem csak a lidérc vadászat motivál. De eddig csak velük volt dolgom és így őket ismerem a legjobban. Azért is jöttem ide, hogy új ellenségekkel találkozzak és még több erőre tegyek szert. – Feleltem neki és kissé furcsán néztem, amikor arról beszélt, hogy a Lélekölő kardommal vívjak meg. – Hallottam már valamit a felől, hogy a bankaihoz le kell győznöm a saját kardomat, de attól én még nagyon messze állok. Viszont nyitott vagyok mindenre és jó lenne össze mérnem az erőmet Belegorral és a 11. osztag béli halálistenekkel. – Mondtam mosolyogva és ránéztem a kardomra. – Az ivást én sem vetem meg. Egy kemény edzés után jól jön, ha az ember szusszan egyet. A füst meg igazából, csak zárt térben zavar, de ha lehet kint is kerülöm. – Feleltem.
- Jól értette, Asszonyom! – Feleltem. – Környezetváltozásra volt szükségem, mert záros határidőn belül begőzöltem volna és akkor, lehet, hogy olyat tettem volna, amiből nehezen vágom ki magam. Nem szeretem, ha korlátoznak. Ebből kisebb problémák voltak is a múltban, de megtanultam kezelni őket. Főleg az volt a probléma az ilyen esetekben, hogy a háttérbe szorítottak harc közben, holott nekem az a mindenem és persze Belegor. – Feleltem őszintén. Miután elmondtam a kis monológomat a következő szavak ütötték meg a fülemet „ Bármikor szabadon kardot lehet rántani.”. Na igen ezt eddig is tudtam, de mindig meg lep. Más tudni valamit, mint vele élni. De azt hiszem, meg fogom szokni…
- A becstelen küzdelmeket én sem kedvelem. Egyszerűen aljas és semmire kellőnek tartom az ilyen illetőt. – Bólogattam egyetértően. – Persze ebbe a fogalomba nálam nem tartozik bele az, hogy harc közbe ne lehessen megtéveszteni az ellenfelet. Hiszen ez a harcművészet alapja és úgy vélem ez érthető is. DE ami a lényeg, hogy mindig bátran, becsülettel kell küzdeni. Hiszen bátraké a szerencse. – Fejtettem ki a véleményem.
Miközben a kérdést ecsetelte észrevettem egy apró mozzanatot rajta, amikor a vérszomj került szóba…
- Az életem a harc! Néha vannak olyan pillanatok a harc hevében, amikor elködösül az elmém és magammal annyira nem törődve forró fejjel megyek az ellen közé, de ez nem olyan gyakori. A HARC az, ami éltet! – Feleltem büszkén és reméltem, hogy jó választ adtam.
- Képesek leszünk ezzel együtt élni Kapitányom! – Feleltem és mélyen meghajoltam kardomat két kézzel a fejem felé hajtva.


Off: Belegor kinézete kb.
http://www.kepfeltoltes.hu/view/150510/blackdog_brynnmetheney-1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
« Utoljára szerkesztve: 2015. Máj. 10, 21:15:32 írta Nishio Karahun »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #5 Dátum: 2015. Máj. 10, 22:07:11 »
Kissé elkomolyodva figyeltem, amit tett. Nem tudtam, mennyire van tisztában azzal, hogy ez egészen pontosan mit is jelent. Hogy felajánlja a kardja és a saját szolgálatait nekem. De egyelőre nem zaklattam ilyesmivel. Elraktároztam a mozzanatot, és egy parányi biccentéssel el is fogadtam az ajánlatát. Azt állította, teljesen önszántából, a saját akaratából tette, amit tett. Szóval én így is vettem az ajánlatát. Még akkor is, ha furcsa volt, hogy egy róka és egy ilyen inu szerű fenevad… De mit tehetnék, csak félig voltam róka, és ő egyáltalán nem volt okolható azért, ami korábban velünk történt. Meg amúgy is, azért már Gin~chan hátsón billentette Inugami~chant! 
- Az ember nem csak olyankor harcolhat a lélekölőjével, amikor már képes azt megidézni fizikai valójába! - váltottam inkább témát. - Mióta megkaptam a kardom, minden reggel azzal kezdem a napot, hogy megpróbálom őt legyőzni. Azóta, hogy kijártam az Akadémiát. Minden egyes reggel! - mosolyodtam el akaratlanul is, ahogy Gin~chan jutott az eszembe. És észre se nagyon vettem, már a lélekölőm markolatát simítottam végig az ujjaimmal. Nem részleteztem, hogy milyen más volt a katanáról átszoknom a nagamakira, vagy hogy Gingitsune nélkül ez mennyire nem ment volna. A Róka kecses, mégis erős harcmodora szép lassan rám is átragadt, keveredve a sajátoméval, és azzal, amit még életemben nevelőapámtól örököltem. Ezek most mind nem voltak annyira lényegesek. Bár… végig gondolva, azt nem igazán tudtam, hogy miként lehet egy olyan lénnyel kardot forgatni, mint amilyen Nishio~san mellett trónolt. De lehet, ő másmilyen harcmodort mutatna a férfinak. Ki tudja… - De most talán nem is ez a lényeg. Nishio~san, üdvözlöm ezúttal hivatalosan is a 11. osztagban! Az osztagedzéseken a részvétel kötelezően ajánlott! Azon felül, a fiúk általában szeretnek magukban, titokban is edzeni, hisz nem szereti senki másoknak megmutatni a titkolt ütőkártyáit. Erre is van lehetőség. - a zashiki warashi fele pislogtam, szokott~e még ilyenkor kelleni valamit előlegbe elmondani,  ám eléggé vonogatta a vállát, hogy ő honnan tudhatná. Megszólalni nem szólalt meg, hisz ha nem is volt látható épp, hallani mindenki hallotta volna a hangját. De még őszintén szólva, nem tanultam bele teljesen a dologba, hisz annyira nem rég óta voltam kapitány. Ám valami hirtelen felkeltette a kíváncsiságom. Kicsit oldalra biccentettem a fejem, amolyan kíváncsi ragadozó módjára, (már észre se vettem, de a rókák hibái voltak az ilyen mozdulatok!) és úgy kérdeztem rá.
   - Nishio~chan! Az előbb azt mondta, hogy a harc az élete. Elárulná akkor nekem, mit gondol magáról a harcról? Mit szeret benne, miért harcol? A kardja útja. Elárulná, milyen a kardja… bocsánat - egy picit biccentettem elnézést kérőn - Beregor~san útja? Mi az, amiért kardot rántana, és mi az, amiért nem volna hajlandó? - faggatóztam.



(click to show/hide)

Karakterlap

Nishio Karahun

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #6 Dátum: 2015. Máj. 11, 09:26:41 »
Amikor felajánlottam a szolgálataimat és a kardomat a Kapitánynak láttam félszemmel, mintha egy kicsit elmosolyodna. Lehet, hogy ez egy kicsit erős gesztus volt részemről.  De megnyugodtam, mert egyetértően bólintott és elfogadta a szolgálatunkat.
- Ez igazán jól hangzik Asszonyom! Köszönöm a tájékoztatást ezentúl én is így fogom csinálni. Kíváncsian várom, hogy Belegor miféle meglepetéseket tartogat nekem. Az biztos, hogy egy ekkor fenevadnak érdekes és roppantul erős harcmodora lehet. – Feleltem kitörő lelkesedéssel. Közben észrevettem, hogy ő is a kardjának a markolatát tapogatja.
- Köszönöm szépen Kapitányasszony! – Feleltem boldogan. Hát megtörtént végre itt vagyok. A 11. osztagnál. Teljes életnagyságban… – Nem ígérem, hogy nem fog bennem csalódni, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy mindig a legjobbat hozzam ki magunkból. – Tettem hozzá vakargatva a fejem. Közben láttam, hogy oldalra pislogott, mintha azt kérdezné az „asszisztensétől”, hogy kihagyott-e valamit.
Miközben feltette a következő kérdést számomra kicsit furcsán oldalra hajtotta a fejét és úgy mondta a mondandóját. Nem tudtam mire vélni és inkább nem törődtem vele.
- Hm, mit szeretek a harcban? – Kérdeztem vissza töprengve. – Azt hiszem a folyamatos kihívásokat. Hiszen tudom, hogy mindig van még egy ellenfél vagy ellenség, aki erősebb, és akitől lehet tanulni. – Feleltem. – Továbbá szerintem a harc és a fegyverek a legtisztább, legtökéletesebb dolgok. Pl.: A fegyvereken nincs semmi fölösleges dolog, mindennek megvan a funkciója. A harc pedig egy művészet, amit évszázadok alatt sem lehet tökéletesen elsajátítani. – Tettem hozzá.
- A kardom eléggé makacs természetű. Még nekem sem mindig engedelmeskedik. De éppen ezt szeretem benne, mert így van kihívás és ennek ellenére hű társként viselkedik. Már-már olyan, mintha a testvérem lenne. Részben az is hiszen ő a lelkem egy része. – Feleltem és közben a kardomat simogattam. – Kinézetre eléggé félelmetesnek tűnhet. Hatalmas karmai és agyarai kissé ijesztőek lehetnek egy avatatlan szemnek. De aki jobban megnézi és megismerkedik vele, az meg fogja kedvelni. Már, ha a lélekölő máshogyan nem dönt… - Folytattam a leírásomat. – Harcmodor szempontjából eléggé a középpontban vagyunk. Ugyanis, amikor megérzi, a harc illatát rögtön bedühödik és ég a vágytól, hogy megvívjon a többi lélekkel. Nem csügged el akkor sem, ha nem győz, hiszen ebből tudja, vagyis tudjuk, hogy van még hova fejlődnünk és az előttünk lévő út még igen hosszú. Úgy hiszem Belegor végleges célja, a folyamatos fejlődés. Mindig erősebbé és bölcsebbé szeretne válni.– Fejeztem be és leraktam oldalra a kardomat.
- Amiért kardot rántanék a család, pontosabban Tiszta Lelkek városának a védelme, valamint az ártatlanoké. – Feleltem. – Fegyvertelenre viszont soha nem támadunk fegyverrel. Puszta kézzel annál inkább. – Tettem hozzá mosolyogva.
- Megkérdezhetném én is, hogy mi az Ön lélekölő kardjának az útja? - Kérdeztem kicsit bizonytalanul és reméltem, hogy választ kapok rá.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #7 Dátum: 2015. Máj. 12, 01:59:01 »
Találkozás Nishio~sannal

Olyan szeretettel beszélt a kardjáról, ami megnyugtatott. Mivel jó magam is különös módon szerettem, és tiszteltem a fegyvereket, így mindig rossz érzés volt látnom, ha valaki semmibe vette a lélekölőjét. Pedig a kard az ember társa! Se nem jó, se nem rossz, viszont valaki, aki az embert jóban is meg a rosszban is elkíséri!
   ~ Ez majdnem úgy hangzott, mint valami esküvői ceremónia szöveg Édes! ~ duruzsolt Gin~chan a fülembe. Igazából már nem tudtam, hogy nevessek, vagy inkább legyek rá dühös! Mindig képes volt beleszólni, bármiről is lett légyen szó! És pár szóval elérte, egészen biztos, néhány másodpercet csak neki szenteljek oda. Tehetséges egy róka volt, az egészen bizonyos. De most nem az ő ideje volt, így csendre intettem a fejemben.
Az előttem ülő alakból érződött a tettre kézség és a harci vágy.  Vissza kérdésére egy pillanatra elgondolkodva meredtem a teáscsészémbe, mielőtt válaszoltam volna neki.
   -Az én utam - megint furcsaságot készültem mondani - A halál útja azt hiszem. Amikor kicsi voltam, drága jó Atyácskám úgy nevelt, hogy minden reggel, amikor felkeltem, tudatosítanom kellett magamban, hogy meg kell halnom. - boldog mosoly terült el hirtelen az arcomon - Így nem igazán nyomasztanak a holnap dolgai. A kardom is ilyen! A pillanatban él, ám azt teljességgel éli meg. Amikor küzdök, főleg, ha egy olyan ellenféllel kerülök össze, nem tudom túlságosan visszafogni magam. Ezért se szoktam az osztag társaimmal, csak bokennel gyakorolni. –egy pillanatra eszembe jutott az Inari rókák törvényei - Ezen kívül, azt hiszem az igazsságosság, a tisztelet, a bátorság, a hűség, a becsület, a könyörület, és az adott szó az, ami irányt kell, hogy mutasson a pengémnek. Legalábbis minden nap ezen fáradozok! - a kitsune vért inkább nem emlegettem fel. Az egy külön történet volt.
Szóval, mint olyan, gyors tématerelést vetettem be. Meg amúgy is, ha már kitsune, kíváncsi is voltam.
   - Nishio~chan - pislogtam rá kissé talán csibészesen rókás mosollyal - Ha már osztagtársak lettünk, volna egy nagyon – nagyon komoly kérdésem! - azért a végére már egész visszakomolyodtam, és inkább csak kíváncsian folytattam - Azt elárulták, hogy korábban az első osztagban szolgált. És előtte? Mesélne az Akadémiáról? Vagy a Kóbor Lelkek Városáról? Élt az Élők Világában? Ha igen mikor? Vagy ez lehet sok kérdés lesz egyszerre? - vakartam be elgondolkodva a buksim.



(click to show/hide)

Karakterlap

Nishio Karahun

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #8 Dátum: 2015. Máj. 12, 09:04:53 »
Amikor azt mondta, hogy minden reggel szinte a „halállal” ébredt, akkor kicsit „megrémültem”. Nem túl egészséges gyermek nevelés, de az eredményt elnézve, annál hatásosabb. Hiszen egészen kapitányi rangi emelkedett és nem is akármelyik osztagba. Érdekes ember lehet az apja, az biztos, hogy a gyermekét teljes mértékben felkészített az élet viszontagságaira és így már kevés meglepetés érheti őt az életben.
- Teljesen igaza van Kapitányom abban, hogy a jelenben kell élni és a kardja útjának az irányelveivel is teljes mértékben egyet értek. – Feleltem bólogatva. – Amit még én a magam részéről hozzátennék, az annyi, hogy igaz bár a jelenben kell élni, de a tegnap hibáiból okulva kell építeni a holnapot. –Feleltem és közben észrevettem rajta azt a jellegzetes fejmozdulatot és arcmimikát. Mint valami kisebb ragadozó állat, úgy forgatja a fejét.
Amint kimondta, hogy valami komoly dolgot akkor tőlem kérdezni, rögtön minden idegszálam megfeszült és úgy figyeltem a szavaira. A kérdése számomra viszont nem volt olyan meglepő, mint azt vártam volna.
- Hát hol is kezdjem. – Töprengtem halkan. – Halálom előtt a Mongol birodalom utolsó legnagyobb hódítóját Kubiláj Nagykánt, Dzsingisz Kán unokáját szolgáltam. Hosszú évek munkájával elértem, hogy én legyek a testőrség parancsnoka és így a főparancsnok is Kubiláj után. Már akkor is bátran, elszántan vetettem magam a csatákba és nem ismertem a megfutamodás. A vesztem az lett, hogy a legnagyobb riválisom vágott le, amit nem sajnáltam, mert méltó embertől kaptam a szerzett csapást nem egy suhanctól… - Ecseteltem a történetem, majd vettem egy mély levegőt. – A lélekké válásom már közel sem volt olyan kalandos, mint azok lenni szoktak. Egy hétig vándoroltam a pusztaságban étlen és majdnem teljesen szomjan is. Amikor egyszer csak egy templomhoz értem, de ott nem találtam mást csak egy öregembert, aki, mint később kiderült egy kapitány volt és az a templom a családi „hagyatéka”. Ő Yamatano kapitány vitt el engem az akadémiára, azóta nem találkoztam vele. Később hallottam, hogy egy küldetés során meghalt…- Mondtam, majd kissé szomorúan felnéztem az égre. – Az akadémia és az 1.osztag éveimben töltött idő nem volt túl izgalmas… Az egyetlen fénypont Belegor megismerése volt, amikor egy szakadékban lógtam, hozzám szólt és ösztönzésével megmentette az életemet, azóta tart a töretlen kapcsolatunk… - Feleltem. – Röviden ennyi. Egyébként Kapitányasszony bogarat ültetett a fülembe, már nagyon megküzdenék Belegorral. – Mondtam mosolyogva, miközben a fejemet vakargattam.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Máj. 12, 19:08:54 írta Nishio Karahun »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #9 Dátum: 2015. Máj. 13, 00:40:33 »
Találkozás Nishio~sannal

Valami megragadta a figyelmemet. Elejétől kezdve kitartóan figyeltem, de ez felcsigázott. Mármint, nem voltam szín ötös történelemből, hisz iskolába nem jártam, és elvileg ott szokták a hivatalos verziót tanulni, de az előttem ülő mongol volt, és nem japán! Apró kölyök koromban szamuráj mesékre aludtam el, és volt, hogy feltűntek bennük a mongolok is. Általában nem túl fényességes színben! Bántani akarták az egyszerű japán embereket, és ha nem vigyáztunk, még oni~vá is változtak, és meg is ették őket! Gyanakvón végig mértem az előttem ülőt. Úgy tűnt, nem volt tudatában, hogy épp az egyik volt ellenfelük leszármazottjával ül békésen egy asztalnál. Fél szemmel hunyorítottam is egyet, de egyáltalán nem tűnt oni~nak. Pedig mennyiszer hallottam a mesét, amiben is Seiryuu megvédi japánt a mongol hordáktól! És elsüllyeszti a hajóikat, vagy lemossa a katonákat a vízbe, ahol aztán megeszi őket! Ismerős mesék voltak, nagyon is nosztalgikusak. És most itt ült előttem egy mongol katona, egy magas rangú harcos, aki azokban az időkben teljesített aktív szolgálatot. Persze nem hagytam, hogy az arcomra bármi is kiüljön. Elvégre a kardját, és önmagát ajánlotta nekem. Innentől pedig már kötötte a kimondott szava. És én gonosz róka voltam, (ha nem is nogitsune szinten) és a szaván fogtam az embereket!
   - Kubiláj Nagykán, ő Kublaj-kán? Aki megtámadta Japánt? - kérdeztem, mikor befejezte a történetét. Mesét hallgató parányi pöttöm lánykoromban vártam ilyen érdeklődve a soron következő történetet. És amúgy se tudtam, hogy csak ők nevezik magukat másképp, és furán, vagy tényleg más személyről volt szó, mint akit Ryuu~san megevett. Ezt mindenképp tudnom kellett, és most épp nem kérdezhettem meg Seniryuu~t, mert ebben az időszakban épp nem járt az Inari szentély környékén. Addig meg nem akartam várni, míg arra téved!  Így kénytelen voltam további kérdésekkel bombázni az új tisztemet. - És milyen volt a mongol seregbe?  Nem volt nehéz annyi emberrel együtt szolgálni? Mármint, mifelénk azt rebesgették, hogy nagyon, de nagyon sokan vannak a mongolok! - magyaráztam csillogó szemekkel - És annyi ember… hogy lehetett etetni annyi embert? Főleg, ha hosszabb hadjáratra indult a sereg! Hajtottátok magatokkal az enni való állatokat? De az lassította volna nagyon a csapat iramát nem? - hihetetlen kíváncsisággal lestem a választ. Elvégre, ez amellett, hogy érdekes történetnek ígérkezett, stratégiai szempontból sem volt elhanyagolható téma! Vagyis, tanulhattam belőle, elvégre más népek harcmodorát megismerni, mindig tanulságos. Főleg, hogy miután már mind a ketten meghaltunk, nem volt oka ellenségként tekintenem a tisztemre, csak mert nem japán, hanem mongol születésű volt!
Közben az ő kérdésén is elgondolkodtam. Furcsa volt, mert ezt elmagyarázni kicsit nehezebb volt, mint amikor az ember, edzés közben mutatja be, vagy vezeti be a másikat. De azért megpróbáltam.
   -  A bogarak nem jók! Rendszeresen kell a fülét az embernek mosni, mert nem tesznek ám jót! - vicceltem picit, de azért folytattam - Nem hiszem, hogy különösebben be kell mutatnom a Belső Világ fogalmát. Az Akadémián egészen bizonyos, hogy rongyosra nyüstölték ezzel kapcsolatban a tanárok a szájukat.  Persze, azt már mindig túl bonyolítják, hogy miként is lehet oda eljutni. - tettem hozzá mosolyogva. - Pedig a Belső Világa az embernek, az a területe, ahol kettesbe lehet a lélekölőjével. - lótuszülésbe csüccsentem, demonstrálás céljából, majd keresztbe fektettem Gin~chant a térdemen. - Ahogy a kardoddal érintkezésbe lépsz, egyszerűen ki kell zárnod minden mást az elmédből. A lélekölődre kell, hogy koncentrálj. Én például a saját szívritmusomra figyelve érem el, hogy a Belső Világomba kerüljek. De, ha mind a ketten ezt szeretnétek, hogy te oda kerülj, akkor erre magatoktól is rájöttök. Az ember belső világában pedig már, mivel az a saját privát területe, amit csak a lélekölőjével oszt meg, így akár meg is küzdhettek! Az egy saját világ. Az én lélekölőm kifejezetten szereti, ha meglátogatom, és nagyon kemény edzéseket szokott, és tud tartani! - tettem hozzá, mint egy érdekesség gyanánt. Így is lehet küzdeni - A lélekölőd sajátosságát, különlegességét, így lehet a leghatásosabban elsajátítani! - mosolyodtam el, miközben Gin~chant magamhoz támasztottam. Igényeltem a fizikai kontaktust akkor is, ha épp nem meditáltam vele. Szerettem a közelembe tudni. Arról nem is beszélve, hogy azokra a dolgokra, amit most elmondtam Nishio~channak, annak idején Gin~chan tanított meg.



(click to show/hide)

Karakterlap

Nishio Karahun

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #10 Dátum: 2015. Máj. 13, 11:50:19 »
A történetemet úgy látszott kis időbe telik mire feldolgozza a Kapitány. Ami érthető is hiszen eléggé nagy időszakot ölel fel és régmúltba tér vissza, amikor még háborúk dúltak a világ minden pontján.
- Igen Asszonyom! Ő volt az. – Feleltem kissé félve, miután belegondoltam, hogy mire is válaszolok. – Az első háború idején még éltem, de harcolni nem harcoltam, akkor, mert éppen egy csatából lábadoztam, a második Mongol-Japán háború korában, meg már idefent éltem az életem vagyis a halálom. Ezt így kicsit fura meghatározni, hiszen ez már relatív… - Feleltem kissé mosolyogva. – Annyit bizton állíthatok, hogy a japánok a földrajzi elhelyezkedésük, szerencséjük és taktikájuk alapján ügyesen megvédték magukat. Hiszen ahogy, ők mondják a Kamikaze megvédte őket. Bár ellenségek voltunk, de mindig is tiszteltem őket. Ők a világ legjobb kardforgatói. Már akkor is ők voltak, amikor az írek még csak szoknyában szaladgáltak. – Feleltem. – Viszont az íjászat és lovasíjászatban már annyira nem jártasak. A legjobb lovasíjászok a szkíta-hun-avar-magyar-mongol vérvonal leszármazottai közül kerülnek ki… - Tettem hozzá érdekesség gyanánt.
 A kapitányasszony tovább „bombázott” kérdésekkel, ami nem zavar, csak kissé furcsa volt nekem. Eddig nem találkoztam olyannal, aki ennyire meg akarja ismerni a múltamat és így önnön magamat. Így hát válaszoltam minden kérdésére, amire tudtam a választ.
- Hát a mongol seregbe bekerülni nem volt annyira nehéz. Hiszen minden sztyeppei nomád szabad ember. A háborúskodás nem kötelező csak a honvédelem. Az igazán nehéz a testőr parancsnokságig való eljutás volt. – Vázoltam fel a helyzetet. – Már Atilla Tengrikút (nyugati királyságokban ez császárt jelent.) felélesztette a sasíjászok rendjét, amely a legjobb harcosokból állt. Nem egyszerű emberek voltak. Úgymond, nagyobb volt a lélekenergiájuk, mint másoknak. Ezt a fogalmat persze így ők még nem ismerték… Ezek a sasíjászok alkották a káni testőrséget. És ebből következően ez volt a legkiváltságosabb pozíció is. Amíg a hadsereg 30-40 esetleg 50ezer főt számlált, addig a testőrségben csak 1-2 ezer volt a létszám… - Feleltem, majd vettem egy nagy levegőt. – A seregmozgósítások, irányítások lovas had révén könnyűek voltak. Mindenki tudta mikor, hol kell lennie. A szervezeti felosztás is sokat segített a seregek irányításában. Kán-> Testőrparancsnok -> Törszfők -> Lófők és esetleg gyalogos zsoldosok, ha voltak. Így nézett ki a szervezeti felépítés. – Feleltem. – Az ellátással sem voltak különösebb problémák. Az utód véd hozta az után pótlást, valamint minden lovas vezeték lovakat vitt maga után, kivéve az elővéd. – Feleltem, remélve, hogy kielégítő választ adtam neki.
Elmosolyogtam, amikor felemlítette a bogaras témát és oldalra fordítva a fejem „kiütögettem” a képzelt bogarakat onnan. Majd feszülten figyeltem, miközben a saját módszerét magyarázva mutatja be az ő belső világba való belépési technikáját.
- Hát igen az elmélet az nagyon megy ott, de kissé kevés volt nekem a gyakorlat. – Feleltem. - Hm, értem. Nekem a meditáció ilyen formában sohasem ment. Inkább lehunyom a szemem és elképzelek dolgokat. Általában egy füves pusztát rendezek be a számomra tetsző tárgyakkal, állatokkal. – Tettem hozzá. – Most esik csak le. – Kaptam a fejemhez. – Lehet, hogy eközben Belegort kellene hívnom és sokkal jobban sikerülne. - Feleltem kissé bugyután a fejemet vakargatva, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe.
- Köszönöm az útmutatást! Megint tanultam valamit.- Mondtam hajlongva.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #11 Dátum: 2015. Máj. 15, 13:52:56 »
Találkozás Nishio~sannal

-Ezeket az ír nevezetű szoknyás alakokat nem ismerem túlságosan. - néztem rá csodálkozva. A szoknyát ugyan ismertem, de az se volt a kedvencem. Főleg, mert mint olyan, a ruhák népes táborát erősítette. Akkor már, ha nagyon muszáj, maradok a yukatánál. Két rossz közül, a lényegesen kisebb! Bár Kei~chan szerint a szoknyák kisebbek, mint a yukaták. Azt se emlegettem fel neki, hogy máshogy hívatták magukat ezek a kánok, mint ahogy a normál halandó ember ki tudta volna mondani a nevüket. Szadista egy alakok lehettek, ehhez addigra már kétség sem férhetett. Picit talán még a kék sárkányunknak is hálás voltam, nem kellett egy olyan népbe születnem, akik ilyen nyelvtörőt adnak a csemetéiknek név helyett.
- Ez egy újabb furcsa kérdés lesz, azt hiszem. - gondolkodtam picit. - Ha mongol, és a mongol seregbe szolgált, és mongolnak született, hogyhogy ilyen szép neve van? Mármint, ne haragudjon, de ennek a Kublajkánnak a neve számomra nem túl sok esztétikumot hordoz! Hogy lett ön mégis Nishio~chan? Lényegesen szebb, mint a Kublaj. És egész japános hangzása van! - mosolyogtam, majd megvárva a válaszát, folytattam - Illetőleg, ha nem bánja, nekem egyszerűbb lenne, ha tegeződhetnénk. Nem vagyok túl jó, a folyamatos magázódásban. Ráadásul a többiekkel is közvetlenebb hangot szoktunk megütni egymással. Ha már egymást is ütjük… - vakartam bele a tarkómnál a vörös üstökömbe. –Meg a többiekkel is többnyire így vagyok! Ami, persze nem jelenti azt, hogy nem várok el engedelmességet! - tettem hozzá, kissé csibészes vigyorral a képemen, miközben vártam, hogy reagáljon rá. Igaz, már eldöntöttem, hogy kedvelem, szóval tegezni fogom, de egyelőre még adtam neki esélyt a tiltakozásra. Nem, mintha kőkemény kobakomban ez bármit is változtatott volna. De gyorsan komolyabbra fogtam magam. - Van még valami, amire kíváncsi vagyok. Persze, ez se lesz könnyed kérdés. Van~e valami gyengéd, mint harcos. Nem várom el, hogy nekem elmondjad, ha tudsz ilyenről, én se szoktam másokkal ezt az információt megosztani. Csak azt szeretném, ha elárulnád, hogy van-e ilyen. - lestem rá figyelmesen. Ez számomra egy fontos rész volt, hisz sok mindent elárulhatott az róla, hogy képes~e felismerni a saját hibáit, és gyengeségeit. Elvégre ez az első lépés az irányba, hogy azokat ki lehessen javítanunk.  Tisztába voltam vele, hogy senki nem szeret a saját gyengeségeit felemlegetni, de a szőnyeg alatt sem mutatnak azok olyan jól. Megvártam, hogy mit válaszol, és csak utána eveztem, sokkal kényelmesebb témákra.
- Akkor Nishio~chan, még néhány gyors gyakorlati dolog, és el is engedlek, hogy ismerkedj kicsit az új otthonoddal. Nem tudom, hogy sikerült~e már beköltözni a hálókörletbe. De, mint jól nevelt katonák, a hálókörlet ritka közel van az edző termekhez. El se lehet téveszteni! - ami az én számból nagy szó, de ezt nem tettem hozzá hangosan - Ne lepődj meg rajta, ha a tisztek szabadidejükben is lelkesen agyalják egymást, vagy épp magányosan gyakorolnak. Nálunk ez nem szolgálati időhöz kötött tevékenység, hanem életforma. Ha ingert érzel rá, nyugodtan beszállhatsz te is. A kertben, a növények, az én virágaim, szóval amíg ikebaná~hoz, vagy ilyesmihez kell, szabad kérdés nélkül venni belőle, de abban a percben, valaki csak vandálkodni akar benne, … … nos azt hiszem, meg fogja tapasztalni, hogy milyen is az, ha egy nőt magára haragít. Mik vannak még, amiket ilyenkor el szoktak mondani. - gondolkodtam picit - Még sose szolgáltam más osztagnál, szóval fogalmam sincs, hogy máshol mik a szokások, vagy ilyesmi - tettem hozzá zavartan mosolyogva. - De remélem, hogy jól fogod érezni magad! Nem lesz könnyű, nem szokásom ámítani senkit ilyen téren, de sok szépség is lesz azért remélem! - mosolyogtam rá bátorítóan. Nem mintha úgy nézett volna ki, mint aki attól fél, őt szolgálom fel reggelire.

   
(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2015. Máj. 15, 14:10:47 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Nishio Karahun

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #12 Dátum: 2015. Máj. 15, 16:51:53 »

- Nem maga tehet róla. Nem volt nagy színterük a történelem tengerében. Egy-két csatározás az angolok ellen és végül vesztettek. De ami tiszteletre méltó az a kitartásuk és a hazafiasságuk… - Feleltem és úgy gondoltam, hogy ennyivel le is tudhatjuk a témát.
Kicsit furcsán vettem ki, hogy a nevemről kérdezett. Ez egy olyan dolog, amit nem befolyásolhat az ember. Ezzel születik, bár ha akar változtathat rajta…
- A történetünk egy sokkal régebbi időkbe megy vissza. – Kezdtem a történetem. – Nagyapám Dzsingisz kán alatt szolgált. Egy küldetés keretében elment Naphonba… Bocsánat Japánba. Annyit tudok a küldetés körülményeiről, hogy egy japán nemesi sarjjal tért haza, akit otthon feleségül vett. A nagyanyámat kitagadták a házából és ezért kellett elszöknie… A halálos ágyán azt kérte az anyámtól, hogy a születendő gyermeket Nishionak nevezze el az ő apja után. Hogy a családjából mégis csak fent maradjon egy kis darabka… Amúgy nem olyan ronda név a Kubiláj sem. –Feleltem mosolyogva a végén.
- Hogyne Asszonyom vagyis Chiyo-san. – Feleltem kissé megzavarodottan. Egy kapitány, akit nem kell folyamatosan magázni. Ez már jelent valamit.
- Értettem. Hát megpróbálok jó tisztként viselkedni. – Feleltem.
Mi a gyengém. Na lássuk csak. Ezen nem sokat gondolkodtam még. Mi nem sikerül soha könnyedén, mitől gurulok be. Miért káromkodok folyamatosan.
- Azt hiszem Chiyo-san – Kezdtem bele. – Talán a forrófejűségem. Van amikor eléggé elkap a hév a harcban és nem törődök a testi épségemmel, bár ez ebben az osztagban talán nem is gyengeség annyira. – Tettem hozzá. – Ami igazán a gyengém lehet, az talán a hiányos felkészültségem. Másra nem tudok gondolni. – Fejeztem be.
Kicsit megdöbbenve hallgattam a kertes témát, de egyetértően bólogattam.
- Már beköltöztem, minden a legnagyobb rendben. – Feleltem. – Reggel már hallottam onnan a csatazajokat. Meg is akartam nézni, de ide voltam hivatalos. Most viszont a beszélgetés után valószínűleg meglátogatom azt a helyet. Túl sokat ültünk most.  – Fejeztem be, felálltam és mélyen meghajolva megköszöntem a társalgást és az eligazítást.
- Minden jót! Köszönök mindent! – Mondtam és elindultam a termek felé.
Nahát ez a kapitány nem semmi alak, ha az osztag többi tagja csak negyed annyira olyan, mint ő akkor jó helyem lesz itt!

(click to show/hide)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #13 Dátum: 2015. Jún. 22, 18:06:19 »
Találkozás Rin~channal!

Behunyt szemekkel fürdőztem a csodás napsütésben. Egyszerűen nem tudtam betelni a simogatóan kellemes sugarak gyengédségével. Mély levegőt vettem. A jól ismert illatok, néhol szagok megnyugtattak. Újra az előttem pihenő kardra néztem. Egy rémes állapotban lévő katana, aminek nem csak a pengéje, de a lelke is ramatyul festett. Frissen került ki Mo~chan szekrényéből, amit nem olyan rég fedeztem fel, mikor véletlen megéreztem fegyver jelenlétét. Nem kicsit el is szörnyedtem a látványon, ami fogadott, mikor kíváncsiskodni mertem. Szörnyen elhanyagolt fegyverek, még rosszabb állapotban lévő fegyver lelkek. Még, ha nem is zanpakuto Ma kezdtem el dolgozni vele, szóval még sok napos munka várt rám! A lényemet hozzá kötöttem a fémhez, hogy pontosan érezzem, mit és hogy kell csinálnom. Körülöttem ott volt a többi mentett fegyver is. Ha nem is volt lélekölő, attól még volt neki is lelke! Minden fegyvernek… majdnem minden fegyvernek van lelke. Csak nem olyan, mint a zanpakutok~nak. És mivel az emberek általában nem látják őket, így el is könyvelik, hogy lelketlenek. Pedig a kardkovács érzései, és a korábbi forgatók gondolatai együttesen alakítják ki az „átlagosnak” mondott katanák lelkét is. És az olyanok, mint én, nem is igazán bírtuk elviselni ezt a fajta bánásmódot! Kardkínzás volt az ilyen a javából! Ezeknek a kardoknak a lelkeik felismerhetetlen állapotban voltak. De nem is volt kérdés, hogy ezért még meg fogom mosni Mo~chan fejét, meg el fogom venni a kardjait! Nem tiszteli, holott az életét vigyázzák! Hálátlan fráter. Gőzöm nem volt, hogy miként fogom erre rávezetni, hogy szeresse jobban a pengéket, és ne csak holmi eszköznek tekintse őket. De mindenképp meg kell rá tanítanom!   
Már majdnem ténylegesen elmerültem a munkába, mikor megjelent előttem egy tiszt. Fel se kellett néznem, hogy felismerjem. Ám volt vele valaki, akinek sem az illatát, sem a lépteit nem ismertem. Szóval csak feltekintettem a munkámból, még úgy is, hogy nagyon az elején jártam. Nem oltottam el a mellettem égő gyertyát. Nem zavart, ha furcsán néznek rám, hogy verőfényes napsütéskor is gyertya mellett ténykedek. Inkább az ismeretlen lánykát szemléltem meg magamnak. Nem tűnt túl idősnek. Aprócska, fehér hajú lány, vörös szemekkel. Törékenynek tűnt alkatra, de nem dőltem be a látszatnak. Törékeny alakok nem mertek az osztagomhoz jönni.  Végig hallgattam a tisztet, enyhe félmosollyal, majd egy bólintással megköszöntem a hallottakat. Közben a tekintetem le nem vettem a, - mint utóbb kiderült, legújabb újoncomról. Amint a tiszt mindent elmondott, és távozott, egy apró mozdulattal mutattam neki, hogy üljön le. Egyből elővett az ilyenkor szokásos kíváncsiságom.
   - Üdvözöllek Rin~chan - mosolyodtam el ténylegesen - Sajnálom, hogy most nem tudok teával szolgálni, nem szóltak előre, hogy jönni fogsz! De örülök, hogy itt vagy. - figyeltem a szemeit. Igyekeztem olvasni a testtartásából. - Ha jól tudom, frissen végeztél az Akadémián. Milyen volt? - kicsit előrébb hajoltam, nem feledkezve meg arról, épp egy katana hever előttem. Persze eddigre már leraktam a kezemből a fegyvert. Kíváncsi szemekkel vártam a válaszát. - Milyenek voltak az órák? Hogy érezted ott magad?



(click to show/hide)

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 400 / 30 000

Hozzászólások: 182

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 28 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyülekezőtér
« Válasz #14 Dátum: 2015. Jún. 23, 00:43:07 »
Ahogy betértem az egyik tiszttel a kapitányomhoz idegesség fogott el, hiszen már rögtön méregetni kezdett a szemeivel én meg utálom az ilyeneket, de elfogadtam. Nagyon kedvesnek tűnt és már rögtön kitűnt a lélekenergiája, de nem is vártam el kevesebbet, hiszen ő a 11.osztag kapitánya. Sajnos munka közben zavartam meg, így egy kicsit feszült voltam, hiszen senki se szereti, ha munka közben zavarják. Nagyon örültem a kérdéseinek és ezekre tisztességesen válaszoltam is amikre kutya szemekkel várta a választ. Na szóval, az első kérdésére válaszolva: - Nagyon jók voltak az órák a legjobban azt szerettem benne, hogy még jobban erős lehetek és, hogy új dolgot tanulhattam meg, amiknek a létezéséről sem tudtam. Igaz néha volt, olyan alkalom, mikor azt se tudtam, hogy milyen órán vagyok, de remélhetőleg mindenkivel megesett már ez. A tanárok is nagyon kedvesek voltak, már aki, hiszen nem lehet mindenki ugyan olyan. Amikor a mágiát tanultam mindenki valamiért furcsán nézet rám és mindig azon gondolkoztam, hogy talán valami rosszat csinálok, de akkor nem jutottam volna idáig. Nagyon szerettem ezt az Akadémiát, hiszen nagyon sok mindent megtanultam, mint például azt, hogy ne külsőre ítéljek, mert amikor egyszer gyakoroltam a barátaimmal, akkor azt hittem, hogy kifejezetten gyengék lesznek, de ez nem így volt. Legjobban azt vártam már, hogy végre végezzek az Akadémiával és azt hogy ide kerülhessek az ön osztagához, mert erről az osztagról sok mindent hallottam, amik nagyon izgatottá tettek.- Nagyon sokat beszéltem neki, amik szerintem zavarták őt, de magamon is meglepődtem, mert nem szoktam ennyit beszélni. Több szót nem tudtam mondani, mert nem voltak annyira érdekesek az órák amennyire vártam, így inkább én kérdezgettem, olyan buta kérdésekkel, mint hogy: -Milyenek lesznek a bevetések és majd milyenek lesznek az edzések ? Milyen a 11.osztag ? Milyen maga ? Hogyan és milyen módon fogunk edzeni ? Milyen a főkapitány ?- Ilyen kérdéseket tettem fel neki, igaz nem kutya szemekkel, mint ő, de izgatottan vártam a válaszát. Ott ültem előtte, miközben megláttam egy nagyon rossz állapotban lévő katanát. És azon gondolkoztam, hogy valyon kié lehet ez a kard és egyben ennek a kardnak a lelkét sajnáltam, mert semmilyen lélek nem érdemli meg az ilyen bánásmódot, így megkérdeztem hogy kié. - Kié ez a kard ? - nagyon idegesen vártam, hogy elmondja, mert az idegesség járt át csak, ami egyben nagyon feszülté tett engem.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jún. 23, 17:05:33 írta Kurosawa Rin »