Szerző Téma: Hálókörlet  (Megtekintve 1716 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hálókörlet
« Dátum: 2014. Júl. 05, 10:43:00 »
A 11. osztagos shinigamik lakhelyéül szolgáló épületek szorosan egymáshoz simulva helyezkednek el, keskeny tradicionális régi utcaszerű látképet kölcsönözve ezzel a hálókörletnek. A lakásokat szabadon, saját ízlésük szerint rendezhetik be az ott élők. A keskeny (sokszor egy személy széles utcácskák) labirintus szerűen behálózzák az apró városnegyednek beillő körletet. Maguk az utcácskák le vannak terméskövekkel kövezve, és komolyabb gondozást nem igénylő növények, fák is fellelhetők. A hálókörlet végében egy folyócska folydogál.


(click to show/hide)

« Utoljára szerkesztve: 2017. Júl. 13, 16:21:21 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #1 Dátum: 2014. Okt. 26, 21:17:31 »
Taki~chan elrablása

Ohó! A gyerkőc bekapta a csalit, szóval horogra fel! Seperc alatt kézen kaptam, elvégre ha már egyszer meg volt a prédám, én ugyan nem eresztettem, és már indulhattunk is! Naná, hogy az utat magamtól nem tudtam. Rá kényszerültem Suza~chan navigálására újfent. A madárka a vállamon téblábolt, és a fülem csócsálása közben irányított. Többnyire szavak nélkül. És én vakon bíztam a kis csőrősömben.
Nem kicsit izgultam. Fogalmam sem volt, aprócska leánykám miként is fog reagálni Taki~kun érkeztére. De szegénykém eleddig mindig csak magam féle youkaik társaságát élvezhette, szóval szerettem volna, ha találkoznak. Remélni tudtam csak, hogy mind a kettejüknek a hasznára válik majd a dolog, és nem történik világ rengető katasztrófa.
    - Pár szó, míg oda érünk.. - kezdtem bele egy gyorstalpaló magyarázatba - Szóval a kis lánykámat, Hikaru~channak hívják. Nem a szó szoros értelemben vett lányom, amolyan örökbe fogadtam, de ha lehet, ezt ne emlegesd fel neki. A másik kissé furcsa dolog vele, hogy nem látják a többiek. Még mielőtt nagyon megijednél, nem vagyok ketyós, nem képzeletbeli baráthoz viszlek. Csak a lánykának ez a képessége. És még nem tudja rendesen irányítani. Így aztán általában nem látják őt. Ami az osztagomnál lehet nem hátrány. Még egyszer sem kötöttek bele, amikor felbuktak a ruhájába, és hasonlók. Szóval általában a lélekölője aktív, ami azt jelenti, hogy csak azok látják, akit ő szeretne. Ez így kényelmes neki, és még tanul is vele.Ez újfent titok. Úgy az a legegyszerűbb, ha titokban marad a lányka, úgy ahogy. Mások sem szeretnék, ha a kardjuk képessége pletyka tárgyát adná. Ő meg még kicsi is. - magyaráztam lelkesen. Közben meg is érkeztünk. Lelkesen mosolyogva vezettem végig a meglepően néptelen osztagon. Csak az edzőterem felől szűrődtek ki hangok. Elvigyorodtam a tökéletes időzítésen. Egyből a hálókörlet felé vettem az irányt. Amint kinyitottam az ajtót, egyszerre több dolog is történt. Suzaku a vállamról bereppent a lakásba, bentről pedig egyszerre ketten vetődtek nekem. Egyfelől Hikaru~chan dobta magát a karjaimba, majdnem hanyatt lökve ezzel, a másik elkövető meg Rin~chan volt, szerencsére kismacska alakjában. Így aztán még lábon kihordtam a szeretet rohamukat. Miután kiörömködtük magunkat, lehelyeztem őket a földre, Hikaru~chant kissé óvatosan addig tartottam, míg már nem próbálkozott a felbukással. Ekkor láttam elérkezettnek az időt, hogy mindenkit bemutassak.
   - Hikaru~chan, - kezdtem - Ő itt Taki~kun. Az ikrek nagy tesója! Kicsit eljött hozzánk teázni, meg játszani. Taki~kun - néztem a fiúra - Ő itt Hikaru~chan, már meséltem róla. A cica pedig Rin~chan. Ezzel betessékeltem mindenkit, esélyt sem hagyva rá, hogy bárki meggondolhassa magát, vagy menekülőre foghassa.


(click to show/hide)

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Shinigami

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 700 / 65 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 5 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #2 Dátum: 2014. Dec. 11, 20:01:25 »
Találkozás Chiyo-sannal
Kicsit késve indultak meg a lábaim, mert a kézen fogva járkáláshoz azért még nem vagyok hozzászokva… ~Teljesen más, mint amikor lesérülve másvalakire támaszkodik az ember, vagy ad támaszt. Azt azért meg kell hagyni sokkal kevésbé zavarba ejtő, mint az, hogyha a hóna alá, vagy az ölébe kapott volna fel.~ Kicsit bele is pirulok a gondolatmenetbe, ahogy felrémlik előttem az imént végigfuttatott verziók vizuális formája.  Úgy tűnt ő is nagyon belefeledkezett valamibe, de nem is bántam, így legalább szép fokozatosan rakosgattam magamban a dolgokat, és sikerült elérnem, hogy ne paradicsomot utánozzon a fejem, hanem enyhe pír és egy félénk mosoly legyen a vidám szemeim társa. Kicsit feleszmélek a rózsaszín határról, és lelkesen bólogatok arra, amit mond. A szemeim kicsit elkalandoznak az osztagához fűzött mondatnál, mert hát tényleg nem akartam kommentálni a 11. osztagot. Számomra kicsit távol állt az, amit megtestesítettek, bár Chiyo-san kivétel, hisz ő nagyon is kedves lélek. Meg aztán törődik egy olyan kislánnyal, akinek még csak nem is harci képességei vannak, szóval csak jó ember lehet, noh meg a tesók is nagyon kedvelik. Az osztag meglepően üres, ahogy végighaladunk rajta, és csak egy-két tippem van, hol is lehet az egyetlen zajforrás, amikor Chiyo-san ejt egy mosolyt. Edzőterem-osztagivó vagy valami pihenőbarlang akármi is legyen az utóbbi, de ezeket szoktam hallani… A hálókörlet olyan átlagosnak tűnt, egész megnyugtató volt, hogy semmi különös nem történik, egészen addig, amíg ki nem nyílt az ajtó. A sok eseményt kicsit nehezen követtem, és pislogva léptem hátra egyet, hogy nyugisan lezajlódhasson minden, anélkül, hogy komolyabban, a kelleténél jobban belekeverednék. Kicsit kihúztam magam, amikor bemutattak, aztán széles mosollyal az arcomon kicsit meghajlok, és kedves-lágy hangon szólalok meg. (Ha nem látom, akkor egy picit elvétem az irányt, és Hikaru mellé sikerül bemutatkoznom a levegőbe.)
-Hikaru-chan, Rin-chan örvendek a találkozásnak.
Nagyon nincs menekülhetnékem, szóval nem elsőre sikerül könnyedén beterelni. A cipőmet viszonylag gyorsan levedlem, és illemnek megfelelően helyezem el, s csak ez után lépek beljebb, és nézek körül. Csak a fejemet forgatom, annyira már nem vagyok félénk, hogy a kíváncsiságomat ilyenben akadályozza, bár azért nem lépek beljebb sehová, szóval megyek előre Chiyo-san után, aztán csak nézelődöm. Nem tudom hogy modortalanság lenne jobban bámészkodni, vagy csak nem vagyok hozzá elég bátor… Mindenesetre, ha alkalmam adódik rá, lehajolok a macsekhoz megsimogatni picit. Őszintén szólva reménykedek benne, hogy Hikaru-chan vagy Chiyo-san feldob valami jó témát, mert totál nem gondolkodtam rajta, hogy miről is lehetne beszélni, ha ideérünk… A random csevegés meg még nem az erősségem, főleg új környezetben. Egyelőre maradok az alap tervnél lehetőség szerint kevésbé feszülten mosolyogva várom a fejleményeket. Bár tény, hogy kíváncsi vagyok milyen teát szokott inni Chiyo-san és milyen sütiket szeret, noh meg picit Hikaru-chanra is.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #3 Dátum: 2015. Jan. 26, 16:14:34 »
Taki~chan elrablása
Lelkesen az apróságokra mosolyogtam. Hikaru~chan természetesen totális szégyellőségbe burkolózott, meg a hakamám nadrágjába. Azt néztem, hogy ha így folytatja, még a végén lehámozza rólam!  Arra meg hangosan elnevettem magam, ahogy Taki~kun, megküzdött a problémával, amint épp egy képzeletbeli, láthatatlan baráttal kell ismerkednie. Ahogy felegyenesedett, a tökéletes irányba pörgettem, szegény ne legyen a félre beszélésre kényszerítve! Betereltem őket, nem kicsit lelkesen. Nem sűrűn lopok gyerekeket, pontosítva ez volt talán az első alkalom. Nassolni valót kanyarintottam, amit aztán a lánykám kacsójába nyomtam tálcástól, ismerkedjen a helyzettel, és szolgálja fel a vendégünknek! Aki közben Rin~ chant simogatta. A macskosz természetesen hangos dorombolással fogadta a személyét érintő kényeztetést. Elgondolkodtam magamba, csibészesen mosolyogva, hogy vajon mit szólna szegény gyerek, ha tudná, hogy az a lény, akinek a füleit olyan nagy átéléssel épp vakargatja, valójába egy nála sokkal nagyobb, tüzes fehér tigris… vagy hogy a lány, akivel épp megpróbáltam összeismertetni, egy zashiki-warashi. És pont ez volt a dolog pikantériája, hogy ezekről nem tudhatott. A kislány, egy kis noszogatás után csak elvállalta a pincér szerepét. Két kacsóra fogta a tálcát, amire castella~t és epres zöld teát raktam, majd útnak indítottam. Nagyon szurkoltam, hogy egybe oda érjen. Abba nem gondoltam bele, hogy mennyire lehet ijesztő, egy a levegőbe lebegő tálca, elvégre elmagyaráztam a srácnak, hogy mivel is kell szembe néznünk. Legalábbis neki, amíg Hikaru~chan meg nem bízik benne annyira, hogy engedje, hogy láthassa. Szó mi szó, a lebegő tálca egész egyenletesen el is jutott úgy a megteendő út háromnegyedéig. Már kezdtem reménykedni, hogy a lányka kitesz magáért, mikor is beütött a ménkő, egy méretes botlás kíséretébe. Rálépett a Drágám, a nem akármilyen ruhakölteménye szélére, és ennyi elég is volt. Egy zseniálisan hatalmas zakózás vette a kezdetét. Shunpóval igyekeztem elkerülni a katasztrófát, és a tálcát is elkapni, meg a lányt is. Annyira tudtam, hogy ez lesz, és annyira reménykedtem, hogy hátha mégis sikerül neki.  Így aztán csak kisebb sérüléseket, leginkább ázós fajtát kellett elszenvednünk, ám azt valamennyiünknek. A teától, míg én intenzíven ragadtam, addig Hikaru~chan valamennyire látható is lett. Legalábbis a rajta csücsülő cseppek mindenképp. Vagyis egy vizes szellemalak bontakozott kis buksitól… egy jó darabig.
    - Ezer bocsánat! - hajtottam le a lányka buksiját is - Mindjárt szerválunk tisztát és újjat mindenből. Rin~chan, segítenél szárítkozni? - tartottam a karom a macskának, aki a kérésemre rá is ugrott, és izzani kezdett valamennyi szőrszálának a vége. Nagyon édesen nézett ki - Óvatosan, kicsit meleg most a szőre, úgy sejtem! - helyeztem a fiúcskára alkalmi hősugárzóját, hogy minél hamarabb megszáradjon szegény. Magam meg törülközővel estem a saját, és a lányka hajának.


(click to show/hide)


(click to show/hide)

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Shinigami

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 700 / 65 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 5 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #4 Dátum: 2015. Jan. 27, 01:11:24 »
Találkozás Chiyo-sannal
Örültem Chiyo-san kedvének,  csupán látni is jó egy ilyen vidám ismerőst. A nevetésre kicsit zavarba jövök, és enyhén pironkodva vakarom meg a halántékomat kicsit oldalra döntve a fejem, s kínosan vigyorogva. Remélem azért nem bántottam meg Hikaru-chant. Ugyan figyelmeztetett, hogy félénk, és lehet egy darabig nem mutatkozik előttem, de csak nem tudtam lerázni magamról azt a szösszenetnyi frusztráltságot. Nem voltam ijedt, vagy morcos, és csalódott sem, mindössze kicsit fura érzés volt. Az asztalnál elég hamar sikerült leráznom magamról ezt a kis feszültséget, ahogy eltereltem a figyelmem felesleges gondolataimról a kisállat kényeztetésével. Résnyire nyílik a szám, ahogy látom közeledni a lebegő tálcát. Egész furcsa érzést kelt, nem azt mondanám rá, hogy hűdehűha, meg nem is uhh, az a kissé rácsodálkozás valamire amire valójában nem lenne indokolt, hisz tudok róla és már el is fogadtam a dolgot, de még is valahogy kicsit csodálatra méltó(?) vagy inkább elképesztő, hm nem tudom hogy hívják ezt. Talán még rám férne egy kis tanulás ezen a téren.
Elmélázásomból a hirtelen eseményváltozás ránt ki, ahogy a tálca billen, és Chiyo-san is megindul. A tálcát valamelyest képes voltam követni ellenben a shunpóval, melytől még az érzékelésem is évtizedekkel le van maradva. Nagyon időm nincs gondolkodni, így csak cselekszem amit tudatalattim javasol. Ugyan a tea alaposan beterít mindenkit, a süteményeket sikerül a föld felett tartani. Első tudatos mozdulattal lerakom a sütiket az asztalra, majd odafordulok felé(jük?). Csöppet aggódva kérdezek el a bocsánatkérés mellett.
-Jól vagytok? Nem égetett meg a tea Chiyo-san, Hikaru-chan?
Ugyan én sikeresen levettem a meleg italt mellel, és a ruhámnak köszönhetően csak kicsit volt melegebb a kelleténél a friss zöld-tea akkor is 70°C körül van, ha egy lány bőrét nagyobb adag éri akár meg is sérülhettek, szóval kicsit jobban érdekel ez, mint egy nedves felső. Rin mutatványára azonban végleg leesett az állam, nah erre nem számítottam. Miután közelebb rakta fölé is tartottam a tenyereim, és tényleg egész meleg. Lopva néztem Hikaru-chan felé, hátha sikerül egy kicsit kivennem belőle, illetve hát, noh.. Tényleg aggódtam, hogy minden rendben van-e, hisz ha meg is nem látom. Nem merem sokáig őket nézni, nehogy meglássak valami olyat, amit nem kellene, hisz még is csak ők is vizesek lettek. Illetve a cica is felkeltette az érdeklődésem. Vajon miféle lehet? Szívesen megkérdezném, de nem tudom nem-e bántanám meg, ha helytelenül fogalmazok. Így, hogy a gondolataim kicsit szétszórtabbá váltak az is átfutott az agyacskámon, hogy milyen jó illata van a teának, kicsit kár érte, de remélem még van, szívesen meg is kóstolnám. Kóstolásról jut eszembe, hogy itt a sütemény közvetlen előttem, és nem is olyan rég azon gondolkodtam, hogy miről is lehetne beszélgetni, szóval fogok egy szemet, és megkóstolom, majd feléjük fordulok, hogy azért meg legyen adva a minimális modor amikor valakivel beszél az ember. Lassan már meg is száradtam.
- Ah, köszönöm Rin-chan azt hiszem már száraz a felsőm. Igazán finom ez a sütemény.  Oh és szívesen segítenék egy újabb adag teát elkészíteni, ha gondolod Chiyo-san.
Ajánlom fel a dolgot, hátha ebből is lesz egy kis cselekmény.
Cselekmény hm? … „Tisztát és újat”? Egyenes csíkra vált az ajkam, ahogy belegondolok, hogy ebbe beletartozhat, a fürdés-ruhaváltás, meg … Remélem ennyire nem kapjuk fel a vizet, akarom mondani teát, kicsit zavarba ejtő lenne.
Kicsit meglegyezem magam, hogy a keletkező pírt elhessegessem magamról, s talán még nem bukom le, hogy megint zavarba jöttem, hanem be lesz tudva a melegnek.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #5 Dátum: 2015. Jan. 29, 19:17:47 »
Taki~chan elrablása

- Jól vagyunk, köszönjük - mosolyogtam rá a fiúra az aggodalma láttán. Kicsit fel is piszkálta bennem a róka szadizmusát, de türelemre intettem Kei~chant. Nem ezért hívtam ide a srácot.  Inkább buksin simogattam, és még mielőtt bárki gyanakodni kezdene, nem a hajába töröltem a kezem… szóval buksin simogattam - Ne feledd el, hogy egy teljes jogú 11. osztagos tiszttel beszélsz! Egy kis tea tényleg csak felfrissít minket. Igaz? - simogattam meg immár a kislány haját is, mire megint teás lett a kezem.  Ezt már nem tudtam feltűnés nélkül eltávolítani. Igaz vetettem egy galád pillantást mind Rin~chan, mind Suzaku irányába, de ők, lévén már ismertek, nem jöttek kéztáv közelbe, amíg a veszély el nem múlt.  Kénytelen voltam egy konyharuhát foganatosítani a nemes cselekedetre. Hikaru~chan is törölközőt kapott a nyakába, meg Taki~chan is,  majd miután gyorsan összetakarítottam, meg a lánykát is megszárította a cicám, jöhetett a próba kettő. 
Szerencsére sütim az volt. Az mindig van. Ha valaki olyan családba él, mint én, az megtanulja, hogy sütiből sose elég.  Furcsa mód, a youkai bagázs extra édesszájú volt! Mo~chan se idegenkedett az édestől, bár ő jobban szerette a szaftos hús szeleteket. De a lényeg, nem veszett semmi kárba. Hikaru~chant oda libbentettem a srác mellé. Legalább látta, hogy merre is kell lennie a lánynak, hisz a törülköző a buksiján elég árulkodó látvány volt. Ültükben is látszott, hogy a lányka alacsonyabb. Amint kimentem a konyhába, hogy előhozzam a tea hozzávalóit, halkan hallottam, ahogy a lányka bocsánatot rebegett. Boldogan elmosolyodtam. Nagy szó volt, hogy magától megszólalt egy, mondjuk úgy idegen jelenlétében! Eleddig csak két személy részesült ilyen megtiszteltetésben. Az egyik Risu~chan, aki ugyebár az öcsémként lett neki bemutatva, a másik pedig Motochika. Seperc alatt előkészítettem a hozzávalókat, majd kicsivel több sikerrel, mint ahogy a lánykám, én is kirobogtam hozzájuk. Szerencsére melegvíz még maradt, így nem volt semmi akadálya egy újabb adag teának. Gyakorlott, szinte már művészi mozdulatokkal készítettem el az italt, majd egy kecses mozdulattal helyeztem eléjük. A maiko koromban tanultak akaratlanul is olyan mélyen a lényem részei lettek, hogy már nagyon észre se vettem őket. Aprót meghajoltam. Ha már előttük készítettem el a teát, akaratlanul is alkalmaztam magamra a teaszertartás szabályait. Majdnem elkezdtem velük az időjárásról, és más semleges, ámbár nagyon élvezhető témákról cseverészni, mikor végre észbe kaptam.
   - Remélem nem nagyon meleg, és hogy a kedvetekre lesz! - mosolyogtam rájuk. A lányka szégyellős bólintására ha lehet még boldogabb lettem. - Legutóbb az ikrekkel teáztam így… - tettem hozzá, kissé sokkolva az emlékektől - Lényegesen halkabb vagy náluk, mondtam már? Vagyis a húgod,  ő csöndes nagyon, de az öcséd tud magyarázni. Mégis nagyon aranyosak...  - ahogy beszéltem, fél mosollyal figyeltem a szemem sarkából Hikaru~chant. Úgy tűnt, egyre jobban megenyhült az arca. Reméltem, hogy ez majd azzal jár, hogy a  fiú is jobban fogja látni őt.


(click to show/hide)


(click to show/hide)

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Shinigami

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 700 / 65 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 5 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #6 Dátum: 2015. Jan. 30, 21:38:09 »
Találkozás Chiyo-sannal
Örültem, és meg is nyugodtam picit, amikor mondta, hogy mindketten jól vannak. A buksisimire halkan kuncogtam, ami már-már dorombolásszerűen hathatott, de azért reméltem, hogy nem szúrta meg a hajam, ugyanis szokása szó szerint tüskésnek lennie a kócosság felső fokán. A magyarázatra pedig csak egy széles mosollyal válaszoltam. Kis híján el is kuncogtam magam, de azt sikerült megállni, a végén még félreértették volna. Nem rajtuk múlattam, csak magán a helyzet és a reakciók voltak nem is tudom, olyan mosolygósak. Kicsit meghajlok ismételten Hikaru-chan felé, amikor Chiyo odatessékeli mellém. Egy pillanatra már aggódtam a kínos csend miatt, aztán nem sokkal az után, hogy Chiyo kiment előkészülni a teához kaptam egy bocsánatkérést. Hirtelen nem tudtam másképp reagálni rá, mint, hogy lassan mellkas magasságába emeltem a kezeimet, és pár apró vízszintes mozdulat közben válaszoltam.
-U-ugyan, semmiség az egész.
Kicsit elpirulva fordítottam félig el a fejemet, bár tekintetem vissza-visszatévedt. Örültem neki, hogy megszólalt, de hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most inkább magam elé nézzek, vagy a törülköző alá amolyan szemkontaktus gyanánt. Kicsit megkönnyebbültem, amikor teljes hadfelszereltségben visszatért a vendéglátóm, és belefogott a teakészítésbe. Igazán lenyűgöző a precizitása, és maga a tea illata-színe is pompás. Megvárom, míg minden elkészül, majd egy 90°-ot fordítok a csészémen, felveszem, kicsit megfújom, hogy bele tudjak kortyolni, majd három apró korty után, amennyit illik, visszahelyezem, s vissza is fordítom.
-Igazán remek tea.
Egy kicsit elgondolkodom miképp is tudnék válaszolni erre a megjegyzésre anélkül, hogy beégetném magam, vagy esetleg kínos csend alakulna ki utána.
-Az ikrek jól kiegészítik egymást. Személy szerint én inkább a jó hallgatók táborát erősítem, de szívesen csevegek is.
Újra felveszem a teát jó mentség gyanánt, ám mielőtt belekortyolnék megállok egy pillanatra, és ugyan nem fordulok oldalra, de tekintetemmel pár másodpercig Hikaru-chan alakját nézem, ahogy kezd egy kicsit érzékelhetőbbé válni. Behunyom a szemem, és egy szívből jövő lelkes mosollyal nyugtázom a dolgot. Ennél észrevehetőbben nem akarok reagálni a dologra, nem szeretném elrontani a pillanatot, talán kezd egy kevés bizalmat táplálni felém, amit említett Chiyo-san is, kár lenne ezt kockára tenni, valamint ennek igazán örülök. Párat kortyolok a teából, majd visszahelyezem, és reménykedek benne, hogy Chiyo-sannak, és talán Hikaru-channak is akad témája, amiről el tudnánk beszélgetni egy picit, mert nekem épp egy sem jut eszembe.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #7 Dátum: 2015. Febr. 16, 23:28:07 »
Taki~chan elrablása

A srác tényleg olyan volt, mint amilyen Gin~chan lett volna kölyök korában, már ha lett volna neki olyan. Persze Ezüstke, mióta csak ismerem, mindig ugyanolyan idősnek nézett ki. Mondjuk, azon elgondolkodtam, hogy vajon a kardlelkek öregszenek~é a gazdájukkal. Vagy mindig olyanok maradnak, amilyennek megismeri őket a mesterük. Egy szó, mint száz, én Ginitsunét ilyen küllemű kölyöknek képzeltem. Viszont jellemre, mindig is ízig-vérig kitsunénak gondoltam. Szóval abba annyira nem hasonlítottak. Sőt… míg Gin~chan valamiért engem szeretett szadizni, a fiú meg majdnem belőlem hozta elő a róka jellemet.
   - Az ikrek… - kuncogtam el azért magam kissé rókásan - majdnem felgyújtották párszor az edzőtermet. Remélem, hogy a hallgatagság nálad nem társul piromán hajlamokkal. - vigyorogtam. Igazán igyekeztem nem kitsunésodni. Tényleg mindent megtettem, de nem könnyítették meg a helyzetem, ez is tény.
Aranyos volt, kicsi volt, ami már alapból jó indok volt, hogy haza hozzam. Ráadásul még pirulós is volt. Komolyan! Sütit szervíroztam, elvégre a gyerekeket mindig és mindenhol sütivel a legegyszerűbb megfogni. És ahogy ültek egymás mellett Hikaru~channal, kifejezetten gyerekeknek néztek ki! Újabb halk nevetés csiklandozta meg a torkom, ám uralkodtam magamon. Szegénykém így is úgy viselkedett, mint aki zavarban van.
Azt viszont nem tudtam megakadályozni, hogy a szemem színe a zöldesről ezüstre váltson. Túlságosan jó volt hozzá a kedvem. Taki~chan olyan kis tisztelettudón kortyolgatta a teáját, míg Hikaru~chan majdnem leöntötte magát, megint vele. Ezer szerencse, hogy nem túl széles a teás asztalkám. Így aztán elkerülhettük a katasztrófát. Azért az vicces lett volna, ha egy teázás alkalmával két öltő ruhát áztatott volna le a kislányom.
   - Igaz is! - adtam vissza Hikaru~chan kacsójába a csészécskéjét - Téged még nem láttalak a tizedik osztagban. Más osztagos vagy, vagy csak simán ügyesen gerilláztál eleddig mindig ki engem? - pislogtam a srác szemeibe, miközben észre se vettem, hogy a kis zashiki-warashi buksiját kezdtem el simogatni. Melléjük húzódtam, majd magam alá-elé hajtogattam a lábaim. - És ha nem tartasz tolakodónak, ha a korábbi ötletem a helyes, vagyis nem gerilla hadműveletnek estem eddig áldozatul, hanem tényleg másik osztagban szolgálsz, akkor azt hogy hogy? Mármint Hime~chan tizedik osztagos, meg az ikrek is. Akkor te miért nem? És melyik osztag? - ha már ő lelkesedett a kérdésekért, megrohamoztam szegényt velük. Ráadásul tényleg kíváncsi voltam a válaszokra. Közben észre se vettem, hogy Rin~chan is, meg Suza~chan is befoglalták a vállaim, Kasai~chan meg a fejem tetején fészkelte bele magát a hajamba…



(click to show/hide)

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Shinigami

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 700 / 65 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 5 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #8 Dátum: 2015. Febr. 17, 19:49:44 »
Találkozás Chiyo-sannal
Chiyo-san tényleg nagyon kedves, és gondoskodó. Nem is gondolnám róla, hogy tizenegyedik osztagos, ha nem tudnám, hogy márpedig de. Hikaru-chan is igazán aranyos, bár kicsit esetlen, de azt hiszem talán még illik is hozzá. Egyszer kétszer próbálok segíteni neki, de Chiyo-san igazán gyors és ügyes. Kicsit kínosan nevetek a gyújtogatás említésére. Aztán kicsit meglepők, de nem sokkal utána a tarkómat vakargatva megbillentett fejjel válaszolok.
-N-nem, piromániával nem hiszem. e-ehe.he.ehehe
Próbálkozok meg a végén egy nevetéssel, de nem sikerült valami jól. Viszont eszembe jut egy eléggé kínos emlék.
Amikor Wolloh-al az elhagyatott gyárban küzdöttem meg. Nah, az mondjuk szépen lángolt. Nem zöldek voltak a szemei? …Hmm… Szeretném megkérdezni, de ha csak nem emlékszem, akkor az faragatlanság lenne.
A sütit mosolyogva fogadom, és óvatosan elmajszolom. Nem akarom betömni, mert az milyen már, meg amúgy is pazarlás lenne valami ilyen finomat pikk-pakk eltüntetni. Mintha lenne egy kis bónusz íze, valahogy amolyan Chiyos. Ezért szeretem a házi sütiket, egyik sem olyan, mint a másik, és finomabbnál finomabbak, míg a bolti sütik nagyon nagy részének megvan a saját egyhangú íz világa.
Elkalandozásomból az ránt vissza, hogy szemem sarkából látom, ahogy megcsúszik Hikaru-chan keze, de mire nyúlnék Chiyo már mindent uralma alatt tart, akarom mondani az felett, hisz a keze van a csésze alatt. A felszólalásra kérdőn nézek rá, vajon mi juthatott az eszébe? Már-már válaszoltam volna, amikor a gerillázáshoz ért. Kicsit megakadtam, hirtelen nem tudtam miképp is válaszolhatnék erre. Ráadásul hiába illik szemkontaktust tartani beszélgetéskor, már-már kezdtem zavarba jönni, ahogy felém pislog, kicsit talán félre is pillantottam párszor. A közvetkező pillanatban meg már jött át erre az oldalra, s már folytatta is a kérdéssorozatot. Amit persze nem bántam, így a gerillázás is elaprósodott, meg legalább nem a kínos csend települ ránk.
-A harmadik osztag harmadik tisztje vagyok. Az akadémiáról már ide kerültem, és csak azután ismertem meg Hime-t.
Kíváncsian néztem a vállaira és a fejére települőket. Nem tudtam eldönteni, hogy ők kik lehetnek. Várok egy picit, hátha ezzel kapcsolatban még feltenne pár kérdést, majd ha válaszoltam megkérdezem a fejemmel felé biccentve.
-Ők is a barátaid?
Igazából teljesen buta kérdés volt, hogy mi mások lennének, ha a vállain foglalnak helyet, csak nem tudtam jobban megfogalmazni, amire kicsit el is pirulok. Azonban nem sikerült leszerelnem azt a kis zavart, amibe belekevertem magam, tehát egy mentő kérdést dobtam be.
-Chiyo-san, Hikaru-chan, ti mivel szoktátok elütni a szabadidőtöket?
Szólítottam meg mindkettejüket, mert a végén Hikaru-chan nem venné magára a kérdést, pedig szívesen hallanék róla is. Rögtön ezután a kezembe vettem a teámat, hogy azzal is időt nyerjek magamnak. Azonban, ha valami igencsak zavarba hozót kérdez, vagy mond, akkor könnyen lehet, hogy nemes egyszerűséggel kicsúszik a csésze a kezeim közül, s rajtam landol. Ha ez megtörténne még rögtön bocsánatot is kérek.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #9 Dátum: 2015. Febr. 26, 22:42:35 »
Taki~chan elrablása…

Úgy sejtettem, hogy akarattal művelte. Birizgálta a rókát bennem, mondhatni célirányosan, holott, igyekeztem visszatartani magam. Folyamatosan elpirult, meg zavarba jött, meg kicsit hebegni kezdett. Kétség kívül extra aranyos volt. Én meg kitsune. Egy pillanatra rókásodott a szemem, de szerencsére a pecsét érintetlen volt. Hányszor áldottam már az eget, hogy nem az jellememre, vagy az érzéseimre reagált, hanem a véremre. Akár milyen szörnyű is ezt kimondani, sokkal könnyebb volt egy rongyot elviselni magamon, mint mondjuk az érzéseimet kontrollálni folyamatosan. Nem is lett volna egészséges a dolog.
Ha csak nem a szemeimet leste megállás nélkül, reméltem, hogy nem buktam le a hirtelen róka szemekkel. Egy pillanatra kilestem az ablakon, pont azért, hogy elkerüljem a szemkontaktust. Egész addig, míg rendbe nem szedtem magam. Mármint szemkörnyékén. Ki is használta a kis pihenőt, amit hagytam neki. Egyből visszakérdezett.
   - Hai hai! - bólogattam egy mosolyt megeresztve - És külön köszönöm, hogy nem az állataimnak, hanem a barátaimnak nevezted őket. Ugyanis valóban azok! A barátaink. Velünk laknak, utaznak, játszanak.- pitiszkáltam bele mind a kettejük hajába. Tudnom kellett, vajon melyiküknek vastagabb szálú a hajkoronája. Ráadásul olyan kócosan trónolt a buksiján, én meg olyan róka voltam… még ha épp nem is voltak elő a füleim. Hikaru~chan már megszokta az ilyen kirohanásaimat… cserébe rendszeresen fodrászosat játszhatott az én lobboncommal. De arra őszintén kíváncsi voltam, hogy Taki~chan mit is fog lépni rá.
   - Szabadidő… – méláztam el egy pillanatra - Általában edzek. … Esetleg szeretem az ikebanát, meg a kalligráfiát. De a teaceremónia se áll túl távol tőlem, ahogy a fém megmunkálás se. Csupa nőies hobbi - bólintottam elégedett buksival. - Bár a kardom is elég sűrűn igényli a társaságom… – tettem hozzá szeretetteljesen. Szerettem Gin~chant, még ha ezt nem is voltam hajlandó az orrára kötni. Igaz Kei~chant is szerettem. És az egészben az volt a furcsa, hogy hiába hallgattam róla, vagy épp tagadtam, az a két szörnyfajzék csak tudott róla. - Hikaru~chan? A te szabadidődre én is kíváncsi vagyok! - öleltem magamhoz a lánykát, miközben az ölembe tornázta valahogy magát. Nem különösebben bántam.
   - Én… -motyogással indított, szóval egy fél mozdulattal meg simiztem a haját. Értette a célzást. Kicsit érthetőbb hangra váltott - Anou… szabadidőmben…?- egy másik totálisan zavarba jött gyerkőc ücsörgött az ölemben. És én még azt hittem, hogy nem lehet tovább fokozni! Ez a kettő megoldotta! Rin~chan csendesen dorombolt nem messze tőlünk, miközben szolidan izzott a bundája. - Rajzolok… - elpirult - Meg énekelek… és sétálok… én is szeretem a virágokat. Meg a szép ruhákat, a szép frizurákat. És a finom sütiket… -  a végére újra motyogásba kezdett, és a ruhámba fúrta az arcát. Komolyan tüneményes volt.
   - És Ti? - pislogtam a vendégemre. A nyakláncom kíváncsian aktiváltam, igaz csak két medált rajta.  Rin~chan, érzékelhette a folyamatot, mert közelebb húzódott, mint egy utántöltésképp. Kedvesen megsimogattam volna a bundáját, de gyorsan letettem róla. Épp nem volt hőálló a mancsom. - Ti mivel szoktátok a szabadidőtök tölteni? Bár a hölgyet még nem ismerem - mosolyodtam le, majd hajoltam meg picit. A  srác balján ült, és kifejezetten szép lány volt. Ami azt jelentette, hogy a fiúnak szép a lelke. -  Az én neven Aikawa Chiyo. Bocsánatot kérek a kései bemutatkozásért. De őszintén örvendek, hogy találkozhattunk! - a hangomba egy kis tisztelet is vegyült. Talán neveltetésemnek volt köszönhető, de tiszteltem a fegyvereket! - Szóval? Ti mit szerettek csinálni az edzéseken és a küldetéseken kívül?



(click to show/hide)

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Shinigami

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 700 / 65 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 5 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #10 Dátum: 2015. Szept. 02, 03:31:39 »
Mintha egy pillanatra láttam volna valamit a szeménél, vagy a szemével, de nem tudtam megnézni, mert kinézett az ablakon. Amikor visszanézett minden rendben volt, bár rögtön el is kaptam a szemem, hisz még is csak a szemkontaktus kicsit… Biztos csak képzelődtem. Nem sokkal később viszont a fejemet kezdte el simizni, amire én nem tudtam másképp felelni, minthogy csücsörítő szájjal, mint aki citromba harapott, és pironkodó arccal, mint aki most jött ki a szaunából felnéztem rá. Nem bántam a dolgot, mert jó érzés volt, de akkor sem vagyok már annyira gyerek, és… és… Moh, miért kell ennyire zavarba hoznia….
Bár a fém megmunkálása kicsit kilógott a sorból, mint elefánt a költöző madarak közül, de ez annyira nem fontos. Hikaru-chan viszont nagyon is érdekelt, tehát ez azonnal elvette a figyelmem még a buksisimiről is, mert még jobban elpirultam, hogy egy zavarba jött lány fog mesélni a szabadidejéről… Bárgyún elmosolyodtam, mert nekem is tetszettek, amiket mondott. Amint észbe kapok kicsit félrekapom a tekintetemet, s megvakarom a halántékomat, hogy valamivel lefoglaljam zavartságomat. Aztán a következő pillanatban már picit értetlenül nézek vissza. Többes szám? Himéékre gondol vajon? Aztán a következő mondat baljósan egyértelmű volt, bár reménykedtem benne, hogy nem. Ahogy befejezte kíváncsiskodását, úgy lesápadtam, mert éreztem, hogy itt a történet vége. Utolsó reményemet beleölve a dologba belekezdtem a sajátomba, megpróbáltam ignorálni, a gondolatát is, hogy kire célzott a hölgy alatt.
-Hát, öhm, izé szóval, én is szeretek rajzolni meg festeni, a virágok is szépek, meg a tea is jó, és a frizurám pedig kezelhetetlen, de a sütiket szeretem…
Saját gondolatot már nagyon nem tudtam összehozni, azonban ez talán megteszi. Mindez ugyanis a következő pillanatban véget ért. Ahogy a zanpakutoumnak még az elvigyorodását is hallani lehetett, s nem habozott egy fordulatot véve felpattanni, s keresztbe ráfektetni a kezeit a fejemre, majd bedőlni előre. Egy csinos magas hölgy, fekete köpenyben azúrkék hosszú hajjal, és tengerkék szemekkel.
-A kedvenc időtöltésem a töpszli gyepálása, de nagyon remek szórakozást nyújt a cukkolhatósága, természetesen mindig és mindenkor, hisz, ha épp nem lenne hozzá kedvem, akkor biztosít arról, hogy visszajöjjön. Nézz csak rá, már-már kéri, hogy játszadozz vele nem igaz?
Ahogy a mondandója második feléhez ért oldalra hajolt, kezét az államhoz emelte lazán, majd a végén a megfújta a fülemet, amire természetesen jelen körülmények közepette lehetetlenül elvörösödtem, és szinte menekülve kerültem Chiyo másik, szabad oldalára. Nem igazán segített, hogy önelégült mosolya még cukin is állt neki, s egy kis extraként megnyalta a szája szélét. Hiába tudom, hogy játszadozik velem, és szeret szívatni, ezt jelen pillanatban kicsit túlzásnak éreztem, főleg, hogy amúgy is zavarban voltam, anélkül, hogy ilyet tenne velem mások előtt, főleg azok előtt akik itt vannak most… Kicsit félredönti a fejét, és mutatóujját biggyeszti ajkaihoz.
-Ara, én még be se mutatkoztam, és kétlem, hogy bemutatnának most. Raimei vagyok, örvendek… Játszópajtás.
Az utóbbi mondatával egyértelműen arra célzott, hogy Chiyo is beszállt és még be is fog szállni az engem való cukkolásba, aminek cseppet sem volt jó hangzása. Nagyot nyelek, s még nagyobb szemekkel nézek fel rá, majd le Hikaru-chanra, kérdőn, hogy „Ugye nem?”. Aztán vissza, pislogva kettőt, hogy kiderüljön most mi lesz.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #11 Dátum: 2015. Okt. 05, 23:42:11 »
Taki~chan elrablása

Valami hihetetlen aranyos volt, hogy ennyire zavarba jött. Szerettem, ha zavarba voltak körülöttem az emberek. Főleg a kitsune felem volt az, amelyik kedvét lelte a történtekbe. Valamiért Taki~chan erőst felbirizgálta bennem a felmenőimtől örökölt jellemet. Holott én igyekeztem, tényleg mondom, nagyon azon voltam, kedves shinigami, vagy legalábbis shinigami maradhassak. Valahogy nem hagyta a dolgot. A lélekölője hallatán halkan elkuncogtam magam. Olyan hamisítatlan rókásan. Hikaru~chan is elmosolyodott, ahogy meghallotta. Azon kevesek egyike volt, aki valamiért szerette a róka jellemem.
- Igazán örvendek a találkozásnak Raimei~san - hajoltam meg felé, bár egy csibészes mosollyal nem vettem le róla a szemem. Aki szereti bosszantani a társát, az más egyéb galádságokra is képes. Tökéletes példa volt erre a saját lélekölőm. Amikor még ifjabb voltam, és ártatlanabb, igen csak hasonló módon zaklatott, mivel kedvét lelte benne, hogy elvörösödtem egy-egy megmozdulásán. Most kicsit ezt láttam újfent lejátszódni magam előtt. És mivel én azóta is ritka módon, és nagyon szeretem a saját rókáim, így egészen biztos voltam abban, hogy a fiúnak se lesz ilyen téren baja. Hát ez volt az ok a kuncogásra.
A pecsét erősen tartott, hogy a youaki lélekenergiám elzárva maradjon, ám a jellememet semmilyen módon nem korlátozta. A mosolyom rókásan elnéző lett, egy szempillantás alatt, majd mintha ott se lett volna, pimasz gonoszkodásra váltott.
- Azt látom, hogy Taki~channal jól elboldogulsz… - mosolyogtam, szinte már bosszantó ártatlansággal - … de azon gondolkodtam, míg figyeltelek benneteket, hogy vajon Taki~channál - kerültem a srác mögé, és fújtam rá a fülére, mint egy bemutatva, miről is beszélek - kissé nehezebb prédával is megbírkóznál? Vagy ez a játék csupán csak társad személyére korlátozódik? Mert ha igen, úgy ez nagy kiváltság a részéről. - hangsúlyom mögöttes tartalmakat engedett sejtetni a kimondott szavaknak. Közben ragadozó mód oldalra hajtottam a fejem. Őszintén szólva, nem tiszteletlenkedni akartam, főleg nem egy kard lelkével. Csak valahogy… akkor ott ez számomra nem tűnt a szokásosnál nagyobb gonoszkodásnak. Sőt, kitsuneként még kifejezetten visszafogott voltam.
~ Chiyo Chiyo [/b]- fogta meg a ruha ujjam közbe Hikaru, és aggódva a teára mutatott - Talán Taka~san szeretne még kérni! - mondta halkan, épp csak parányit gabalyodva bele a ruhám ujjába.
- Ne tőlem kérdezd! - vigyorodtam el még szélesebben. Jó jelnek vettem, hogy magától ilyesmi jutott az eszébe.
   - És Taki~chan, miféléket szoktál rajzolni és festeni? - kíváncsiskodtam, immár a fiútól.
   ~Ano… miért nem lehet kezelni a hajad? ~ Hikaru~chan is belőtte az őt leginkább érdeklő kérdést. Ha nem is volt túlságosan látható, de csillogó szemekkel várta a választ. Közben Rin~chan is a vállamra ugrott, és hűséges cicaként le is csüccsent oda.



(click to show/hide)

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Shinigami

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 700 / 65 000

Hozzászólások: 158

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 5 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #12 Dátum: 2015. Okt. 28, 04:22:04 »
Találkozás Chiyo-sannal
Kicsit megnyugodtam Hikaru-chan reakcióját látva, talán sikerül még is csak picit elsimítani ezeket a hullámokat, amik itt gerjednek. Egy nagyot fújtam a formális bemutatkozásra, s zavartságom jó része ezzel távozott is. Sőt, még ki is dugtam a nyelvem végét, hogy „megszívtad”.
Raimei nagyon is értékelte a gesztust, és számomra meglehetősen baljós vigyorral válaszolt. Kezdtem picit aggódni, az még hagyján, ha később duplán behajtja a visszapimaszkodást, de nagyon is magabiztosnak tűnt a dolgában, és ez a mosoly olyan volt, mint vihar előtt a szélcsend, olyan csend, amiben még a szívem dobogásának visszhangját is hallom. Nagyot nyeltem, de egyelőre a legbiztonságosabb cselekedetnél maradtam a mozdulatlan szótlan figyelőnél. Chiyo-san talán még a védelmemre is kel. Ami a merényletet illeti totális siker, ugyanis nem csak kivörösödtem, mint akit a téli hideg csípett meg, hanem még össze is húztam magam. Menekülési ösztön fogott el, de ha most odasurranok Hikaru-hoz, akkor lehet megijesztem, és az egyetlen talán szövetségesem is elveszítem, tehát egyelőre maradtam itt, talán Chiyo-san nem megy sokkal messzebb, legalábbis remélem. Naagyon reménykedem. Mindeközben természetesen a kardom nem hagyta magát.
-Hihi, Látom érhed a dol’got. Csak nem személyes tapasz’talat, vagy inkáb’ rutin?
Dönti kérdés közben először egyik, majd másik oldalra a fejét kaján vigyor társaságában. Egyáltalán nem zavarta a dolog, sőt mi több látszott, hogy egyre jobban élvezi az egészet. Én pedig egyre jobban nem értettem mi is folyik itt. Hikaru-chan bedobott egy mentőövet nekem, amiért hálásan pillantottam rá. Bólogattam, de mivel ez nem sokat javított a helyzeten meg is kellett szólalnom.
-I-igen, nagyon finom volt, töltenél még Chiyo-san? És ezeket itt…
Fogtam magam, majd egy villámgyors mozdulattal az asztalra került a jegyzetfüzetem. Mióta már hadilábon állok Tsuki iránti érzelmeimmel lecseréltem, s ebben mindössze tájkép, portré skiccek, valamint fekete-fehér (vagy épp kék a toll miatt) képek vegyesen 3D-stől kezdve át az élethű csíkok kalitkázta chibi figurán át a gyerekegyletes hajó vízre festéséig. Közben amikor úgy éreztem sikerült egy pillanat erejéig megragadni a füzettel a csajok figyelmét teljes menekülési sebességgel kerültem Hikaru oldalára védett távolságba a két ragadozótól. Kicsit oldalra-felé billentettem a fejemet.
-Nyugodtan nézd meg, bármit csinálok vele, mintha valami felborzolná, vagy mintha villám csapott volna meg. Próbáltam már zselézni, de simán lepattogott, ha megszáradt, kevesebb mennyiség meg nem volt elég semmire… Egyszer még egy fésű is eltörött, amikor reggel nagyon kócos volt.
Kezdek bele a mesélésbe. Kissé talán azért is adok ilyen bő magyarázatot, mert eltereli az iménti eseményekről a figyelmemet, valamint egy kis normális beszélgetés amúgy is nyugtató, nem lehet abban az őrületben élni, amit Raimei képes okozni, most hogy még pajtit is kapott meg aztán extra forró a talaj.
Mindeközben zanpakutoulelkem lelkesen mutogat a füzet felé, hogy Chiyo nézzen bele. Pár lap után viszont kicsit fancsali arcot vág, mintha elvették volna a játékát, majd hangot is ad füstbe ment tervének egy „Che”-vel. Szinte rögtön a csalódottság után félelmetes, ám őszinte széles mosoly kerül az arcára szemei pedig csak úgy fénylenek, el is morzsol egy könnycseppet.
-Tak’un. Hát hová tűn’tek a lovelove porhréjaid?
Egyértelműen a sírós röhögő görcs kerülgeti, és nem sok választja el attól, hogy a földön fetrengve szakadjon ki belőle az. Mindenesetre egyelőre inkább csak a sarkaira ül Chiyoval szemben az asztalnál.[color]
(click to show/hide)
(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2015. Okt. 28, 05:07:03 írta Kaminari Rosui Taka »

Karakterlap

Shima Eizo

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Juuichibantai, 5. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 48

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #13 Dátum: 2015. Okt. 30, 23:06:22 »
Összeütközés Rinnel

Épp a miso levesemet készítettem az asztalra ebédre, szabadnapos vagyok, így ma nem kell megjelennem semmiféle unalmas őrjáraton, ideális nap ez arra, hogy ma valami nagyszerű dolgod tegyek... lazsálást, és henyélést. Amint hozzálátnék az energia bevitelnek, valami furcsa tűnt fel, Shiro nincs a neki előkészített tálja előtt.
- Hé gyilkos, merre vagy? Shiro!
Átkutattam az egész lakást, benéztem a szennyesek alá is, de a kutya sehol, az ajtóm viszont résnyire nyitva áll. Talán elfelejtettem bezárkózni éjjelre, hiszen ki az a hülye, aki pont álmomban próbálna meg rám támadni, én akkor is figyelek. Talán elszökött volna? Szokatlan tőle, kíváncsi természet, de sosem merészkedik tőlem messze. Csak nem megint lyukat ás az osztag kertjében? Basszus, ha ez a helyzet, akkor rohadtul nem állunk jól, engem ezért még felköt Chiyo-taichou! Az ebédemet félbehagyva rohanok is hamar, hogy megtaláljam az apró szökevényt, ha elkapom lesz neki ne mulass, az egyszer biztos! Majdnem orra buktam az ajtó küszöböm előtt, annyira neki indultam a rohanásnak, majd nem sokkal később, a keskeny utcánk egyik kanyarjában valami, vagy valaki úgy nekicsapódott a mellkasomnak, hogy mind a ketten a földön landoltunk.
- Hé, figyelj hová lépsz! - mordultam rá az elkövetőre, hiszen egyértelmű volt, hogy ő jött belém, én bizony tisztességes voltam, és körülnéztem előtte. Egy lány volt az, fehér hajjal, és furcsa piros szempárral, nem hétköznapi darab az biztos. Akár idegen, akár nem, így sem vethetek rossz fényt az osztagra, vagyis magát az osztagot leszarom, csak a kapitány és a hadnagy ne csalódjon bennem.
- Jól van a buksid, nem fáj semmid? - kérdeztem tőle, majd felsegítettem némi sajnálattal az arcomon, ha még a földön volt. Látszólag nincs nagy baj, talán egy fájós fenékkel megússza.
- Egy kutyát keresek, hosszú szőrű, világos barna színű, enyhe róka beütéssel, nem láttad? A minap elkóborolt.
Amíg vártam a válaszára, jól szemügyre vettem, nem kimondottan harcos típus a csaj, biztosan feltud emelni egy katana-t? Gondolom nem idevalósi, biztosan csak villámlátogatást tesz az egyik barátjánál, talán a 4. osztaghoz tartozik, hisz oda szinte bárkit felvesznek, viszonyt ilyen részről sajnálom a csajt, ott nem sok jövője van a magam fajta kardforgatóknak.
- Ömm, biztos hogy idevalósi vagy?  Nem láttalak még erre, melyik osztaghoz tartozol? Esetleg negyedik?
Ha ő is eltévedt úgy, mint a kutyám, az szívás, nem érek rá mindenkin segíteni, elég nekem egy személyt megtalálnom, nem hogy még egy másikat is hazakísérni, ez a szabadnapom, ne kúrják már el!

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 400 / 30 000

Hozzászólások: 182

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 28 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #14 Dátum: 2015. Okt. 30, 23:28:29 »
Szerencsére lejárt a mai őrjáratom, s így mehettem az egyik haveromhoz a kocsmába. Na és vajon ki is az a haver? Megmondom a választ. A pia. Elég sötét volt már, de kit zavar? Ha valaki nem lát a sötétben, akkor ki se jöjjön. Nem igaz? Mentem az egyik utcában, magányosan egyedül, vagyis csak akartam, mert sajnos ott volt a lélekölőm is. Mondjuk nem utálom vagy ilyesmi, de néha nagyon felhúz a hülyeségeivel. Pár perc sétálás után valaki nekem ütközött. Elég hülye lehet, hogy éjszaka kint van, s még nem is nézet szét. Vagy ha szét is nézet, akkor jobban szétnézhetett volna.

-Még hogy én?! Jaj… istenem. Elég idegesítő már, hogy mindenki nekem ütközik. Egyébként figyelhettél volna jobban is. –közben a földön ültem, nem fáj semmim, csak ideges voltam.

-Ja és ha lehet ne bánj úgy velem, mint egy gyerekkel. Egyébként igen jól vagyok. Nem vagyok olyan gyenge, mint hiszed. –s közben ez a hülye idegen felsegített.

-Nem. Nem láttam, de egyébként milyen gazda vagy te ? Még a kutyádra sem tudsz vigyázni. Vagy valami történt?

-Még hogy 4.osztagos? Hülye vagy? –röhögtem fel. –Igen ide valósi vagyok, s 11.osztagos.

Egy kicsit idegesítő, hogy mindenki 4.osztagos nyomoréknak hív. Lehet hogy nagyon gyengének nézek ki, meg egy gyereknek, de azért milyen már, hogy külső alapján ítélnek el, mondjuk mikor még éltem, akkor is ez volt a helyet. Az is vicces, hogy kutyája van, de nem tud rá vigyázni, nem furcsa? Ilyen gazdára kutyát nem bíznék az biztos. Mondjuk minden állatot utálok. Kivéve a nyuszikat. Azok cukik, mikor még éltem a testvéremmel Rennel is neveltünk egyet. Fehér volt a bundája, s benne feketés pöttyökkel, de nem kicsi pöttyök voltak azok, hanem nagyon. Nagyon édes volt. Sanyi volt a neve.