Szerző Téma: Hálókörlet  (Megtekintve 1715 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #30 Dátum: 2017. Jan. 12, 22:18:34 »
Risu~chan látogatása

Elmosolyodtam  a nem létező bajszom alatt a kérdésére. Valahogy olyan… Risu~sabb volt, mint átlagban szokott. Kíváncsi voltam az okára, de egyelőre nem bántottam vele.
    Képzelj el egy könyvtárat, ahol egy könyvből van ezer darab. És képzelj el egy könyvtárat, ahol ezer könyvből van egy darab.  Melyik könyvtárat látogatnád rendszeresen szívesebben? - kérdeztem mosolyogva.  Reméltem, hogy rájön, mire is akarok utalni ezzel. -Inkább majd én fosztom ki a ti könyvtáratokat! - készítettem össze a meglepetést nekik.
Közben magamban nevettem a tiltakozásán. 
   - Ezek szerint már van kiszemelted? – gonoszkodtam tovább vele ravasz mosollyal.  A további nyugtatásnak szánt mentegetőzésére azonban elkomolyodtam.
   - Risu~chan! -szóltam rá komoly hangon - Elfelejted, hogy magam is kapitány volnék! Ráadásul a 11. osztagnak a kapitánya! Vagyis mi nagyon sokat vagyunk kint terepen. Pontosan tudom, hogy milyen kint a terep munka. És legalább olyan jól tudom, hogy szinte mindig szükség van rátok! És ha nem is jöttök egyből velünk, még akkor is fenn áll a veszély, hogy egy hirtelen második roham, vagy orvtámadás áldozatai lesztek. Az ellenfél általában nem buta. Tisztában van azzal hogy stratégiailag az egyik legkedvezőbb támadás, ha elsőnek a gyógyítót öli ki. Lévén azzal egy bizonyos utánpótlást elvág. És ez, eldöntheti a csata végét! Bár úgy hiszem, mint egy másik kapitány, főleg, hogy régebb óta koptatod a haorit, mint én, ezt nem kell magyaráznom. - a szemeit figyeltem - Szóval ilyesmivel engem ne próbálj megnyugtatni, hogy mert negyedik osztagos vagy! - arra meg csak szusszantam egy nagyot - Olyannak ismersz, aki hagyná, hogy meghaljon a tisztje a szeme előtt, holott segíthetne neki? - vontam fel a szemöldököm kérdőn. Azt hittem, hogy ennél azért már jobban tudja.
Arra takartam csak el megint az arcomat, amikor Risu~chan nem kicsit túldramatizálva a helyzetet, fulladozni kezdett.
   -Ennyire szörnyű? - kérdeztem. - Ejj ejj a mi öcsénk végül csak kifog a csokoládén? - lestem rá Misa~chanra.  Ámbár hála a belém zárt kitsune miatt kifinomult érzékeimnek, tisztán tudtam követni Risu~chan hangulat változásait, még sem említettem fel neki. Sejtettem, hogy a nővérem elvesztése miatt érez még mindig így. Főleg, mert közben lopva Misa~t leste. Nem avatkoztam bele a társalgásukba. Tény és való, ők ketten lényegesen jobban ismerték egymást, mint engem. És ez rendjén is volt így. Nem nehezteltem ezért egyikőjükre sem, ahogy féltékenység sem volt bennem.  Helyette homlokon pöcköltem Risu~chant, ahogy újfent mentegetőzni kezdett.
   - Úgy bizony! Szétszórt voltál! Én meg már majdnem kardélre hánytam miattad a Kóbor Lelkek városát, mert azt hittem, hogy visszalopták a kardot! - jegyeztem meg félig meddig dorgálásként az orrom alatt. - Remélem azért kapitányként nem csinálsz ilyeneket! - adtam hangot abbéli reményeimnek, hogy a tisztjeinek nem kell ilyes féle aggodalmakat kiállniuk.  Azért megint összeborzoltam a haját, ha már korábban olyan lelkesen igyekezett megigazítani a borzolásom után.
   - Hiányzik? - kérdeztem, miközben továbbra is tettem vettem magunk körül.  - Mármint az, hogy nem nagyon emlékszel az emberi életedre. - pontosítottam gyorsan. Valahogy sejtettem, hogy szükség lesz rá, mielőtt nagyon félre értelmezné. - Mondjuk, így nem sokban különbözöl a helyi nemesektől. - tettem hozzá elgondolkodva - Mármint ők itt születtek, ők se tudják, milyen lehet emberként leélni egy életet.  Te szeretnéd kipróbálni? - lestem rá kíváncsian.  Elgondolkodva kóstoltam végre én is bele a förmedvénynek kikiáltott ételbe. Koránt sem sikerült rosszul. Éreztem előre, hogy a shikigamijaim már sunnyognak, mert ők is torkoskodnának. Némán ígértem meg nekik, hogy ők is fognak kapni.
   - És Risu~chan? Mostanában eléggé el voltunk tűnve egymás elől - szólaltam meg, miután végig hallgattam a korábbi válaszát.  - Szóval, mesélj! Mi van veled mostanában? És az osztaggal? Minden rendben? Sok újoncod van? - csüccsentem le eléjük. Mosolyogva kanalazgattam az édességet, miközben őszinte érdeklődéssel vártam a válaszát.



(click to show/hide)

Karakterlap

Shima Eizo

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Juuichibantai, 5. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 48

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálókörlet
« Válasz #31 Dátum: 2017. Jan. 22, 18:11:39 »
Összeütközés Rinnel

A lány jól bánt a gyakorlatban ellenem, nem voltam nála sem gyorsabb, sem pedig sokkal erősebb, pedig szerettem volna barátian megleckéztetni, ha már egyszer úgyis kardot ragadtunk, de nem kizárt, hogy a végén még én leszek kioktatva. Ismét elkövettem azt a hibát, miszerint kinézet alapján ítélek meg egy személyt, és alábecsülöm a tehetségesebbeket. Gyakorlatunk közepén berontott hozzánk Shiro, csupa sáros talpaival pedig összekente a patyolat tiszta termet.
- Hát itt vagy! Már megint a földet ástad? Nem meg mondtam, hogy ezt az osztagterületén nem szabad? – dorgáltam meg érte hangosan, már megint a kutya miatt kerülök bajba. Nem ez az első eset, és egyszer már figyelmeztettek érte.
- Lehetne, hogy ezt a kapitánynak nem említed meg? Az adósod fogok maradni. – kértem meg Rin-t, tudom, hogy a bemutatkozásunk nem sikerült túl jóra, de talán még le tudom őt kenyerezni valamivel, hogy ne haragudjon értük. – Mellesleg ő Shiro, a korábban elveszett kutya, akit megkeresni indultam. Velem él az osztagban, és kissé neveletlen még. – folytattam tovább, majd Shiro a lányhoz is odament, hogy barátságosan szagmintát vegyen a lábáról, esetleg még simogassa is magát. Ekkor egy hatalmasat korgott a gyomrom, amit nehéz volt nem észre venni.
- Farkas éhes vagyok, ma még nem sikerült semmit sem magamhoz vennem. Mit szólnál, ha benéznénk valahová a városban? Persze ha nincs más melód mellette… - kérdeztem tőle, talán az elejétől fogva ezzel kellett volna kezdenem faggatózások, és fakardok helyett. Jóval barátságosabb ismerkedési forma. Ha beleegyezett, akkor már indultunk is, de előtte még a kutyát végleg a lakásba zártam, nehogy újból elkóboroljon.
- Nem tudom, mennyire ismered jól a várost, de hallottál már a Kumo étteremről? Ott főzik a legjobb kajákat. Természetesen én fizetek. – említettem meg útközben, nehogy nekem eszébe jusson elővenni a pénztárcáját. Belépve az étterembe, én egy tál shushi-t rendeltem, a választást pedig rá hagytam Rin-re. Csak reménykedni tudtam, hogy elég lesz a pénz, amit magammal hoztam. Nem vagyok valami kő gazdag figura. Amint helyet foglaltunk, és kihozták a rendelésünk, máris érdeklődésbe kezdtem:
- És milyen az osztag, megfelel az elvárásaidnak? Ide akartál kerülni, vagy esetleg valahova máshova?