Boldogan ölelte testvérét, magába szívta az illatát, gyengéden simogatta a hátát. Legyen bármi is, legyen bármennyire rossz napja, tudja, hogy van valaki, akire számíthat, valaki, akinek fontos, és aki fontos a számára is. Sei, a húga, akiért az életét is adná, ha arra kerülne a sor. Azt mondják, hogy az ember nem választhatja meg a családját, de Tenkai nem is akarná, hiszen számára tökéletes a családja, és annak a legfontosabb tagja Sei volt.
- Bizony, túlságosan is régen. De hát a munka sajnos munka.- leggyengébb kifogások egyike. Mindent a munkára fogni, de sajnos ez az igazság. Seinek is sok lehetett a dolga, Tenkainak is, sőt, neki már még több a dolga. Tényleg nem érti, hogy minek is fogadta el a kinevezést. Pedig mennyire jó volt a régi élete is. Dolgozott, és nem kellett semmié hatalmas felelőségnek megfelelnie, nyugodt, és békés élet. Most pedig… most pedig nem csak nagy felelősség van a vállán, hanem sok más shinigami életére is figyelnie kell. Reméli, hogy valahogyan csak sikerülni fog, és nem fog leszerepelni.
Előre fél már a letolástól, ismeri ezt a tekintet, és nem sok jót jelent, de nem tesz semmit. Engedi, hogy Sei nézegesse az ujjait. Kész szerencse, hogy van Tenkaion ruha, legalább az új hegei rejtve vannak. De legalább minden végtagja a helyén van. Most nem kellett egyiktől se megválnia, bár a fogait azért sajnálja, de ez van, ezt kell szeretnie.
- Jaj, semmi vészes, nem kell félned. Élek, és semmi bajom, nem kell itatnod az egereket.- ha már a jobbja jelenleg le van foglalva, a baljával törli ki Sei szeméből a könnyeket, közben pedig szeretettel teli mosollyal nézi húga arcát. Emlékszik, mikor elsőnek a karjaiban fogta, olyan aprócska volt, és Tenkai se volt még annyira idős, de már akkor is elöntötte a határtalan, testvéri szeretet, ahogy most is, amikor a testvére arcát nézi.
- Csak pár helyen, oldal, arc, fogak, hasfal, de tényleg semmi komoly. De hát a bankait valahogy el kellett érnem, és az sajnos ezzel jár. Elég makrancos tud lenni… ja, makrancos.- megütögette az oldalán lévő tokot, amiben a kardja pihent.- De nem kell őket leszidnod. Én nem akartam, hogy tudj róla, meg úgy általában senki se tudja.- mondta immár vidáman mosolyogva, és ha már visszakapta a karját, meg is pöckölte Sei orrát, miközben a húga a mesterséges karját vizsgálgatta.
- Ige-igen, új fejlesztés. Rendeltem belőle egy pár darabot, és pont jól működik. Fájdalmat még mindig nem érzek vele, ahogy égést se és a többi. Tehát a kellemetlen dolgok kizárva.- mozgatta az ujjai, funkcióját tökéletesen ellátja a karja.
- Meglátom, de szerintem nem kell, néha ő is kicseszik velem, megérdemli, hogy néha legyen kellemetlen dolgokban is része. Na meg nem akarok neked se plusz munkát adni.- meg hát ráér a munka, és hát tényleg megérdemel egy kis kellemetlenséget Killer is, legalább van egy kis esemény az életében.
- A birtokon már elég sokat jártunk, lehet Karakura megfelelő lenne, bár… mindenki oda jár, talán valami más várost kellene keresnünk. De ha nem jártál még Karakurában, akkor kezdésnek az is tökéletes szerintem.- ott nincsenek olyan nagy veszélyben, sok arra a shinigami, meg mások is, nyugodtan el tudják fogyasztani a vacsorát, és beszélgetni is sok idejük lesz, na meg Tenkai se nagyon ismer más emberi városokat.
- Remélem tényleg nem lesz az. A régi osztagomnál inkább az ragadt rám, hogy égetni a papírokat, nem pedig aláírni, és ilyenek. Néha már ösztönösen keresek valamit, amivel gyújthatom, de szerencse, hogy nem cigizek, így nincs semmi a kéznél.- vigyorgott szélesen.- Bizony, egyszerre két hadnagy is. A Rosui ikrek… remélem jól mondtam a nevüket… nah, de ők lettek a hadnagyaim. Elég fura azért, újonckák, gyerekek, de egész tehetségesek, majd meglátom, hogy mit fog kisülni belúőle.- dörzsölgette az állát, miközben az ikreken gondolkozott. Meg kell őket tanítania pár dologra, főleg arra, hogy hogyan is legyenek életképesek a másik nélkül. Nem lesz mindig alkalmuk a másikkal karöltve élniük, fel kell készülniük a legtöbb lehetőségre.
- Ajánlom is neki, ha bajod lesz, személyesen fogom felelőssé tenni a kapitányodat.- még szép, a kapitány dolga felügyelni a beosztottjait, bár szerencsére Seit olyan helyre rakta, ahol nem nagyon kell harcolnia.
- Szerintem ezen ne aggódj, az öreget meggyőzőm akármiről, ha találsz valakit, akit szeretsz, és magad mellett akarod tudni, akkor szólj. Lebeszélem apánkkal, és nem lesz gond.- de ezt a témát inkább hanyagolja, jobb ha nem mennek bele részletesen. Sok a régi seb, amiket jobb nem feltépni.
- Ki? Hogy én? Természetesen nem, nincs nekem se senki az életemben, akivel tervezhetnék is bármit. Kalandok akadnak, de valahogy mindig megrekedek ezen a szinten. Szerintem feleségem se lesz addig, még egy ilyen kalandból gyerek nem lesz.- hangosan nevetni kezdet. Elég abszurd helyzet lenne. Egy kalandból gyermek, de tudná a kötelességét, házasság, és felnevelni az apróságot, és ki tudja, idővel talán valami ki is alakulna.- De akkor te is keresztanyuka lennél, az már biztos.- ki más is jöhetne számításba?
- ÁLLJ MEG KILLER!!!- kintről léptek zaja, és Samanuske ismerős hangja, a jelek szerint megint sikerült a fogócska.- Nah, azt hiszem, ezzel el lesz egy darabig. Mi pedig indulhatunk?- kérdezte mosolyogva, majd megitta a teáját, igaz, rendesen végig is égette a nyelőcsövét.
