Szerző Téma: Társalgó és olvasószoba  (Megtekintve 2228 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Chiruochiba Airisu

Vanília Térítő

Eltávozott karakterek

Shinigami

4. Osztag

*

Yonbantaichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
32 100 / 45 000

Hozzászólások: 97

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 18 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Ezüstöskék (c6c6f6)

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
alap, #c6c6f6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Társalgó és olvasószoba
« Dátum: 2014. Júl. 05, 10:46:42 »
Az osztag második legnagyobb helyiségébe léptél be, sok puha és kényelmes fotelt látsz, amibe "belesüppedve" akár több órahosszát is beszélgethetsz bárkivel, középen pedig egy asztal található. A falon szép természeti képek vannak(pl: vízesés, hegyek, virágok...stb.), és több száz könyv a könyvespolcokon arra vár hogy a kikapcsolódni vágyó shinigamik a kezükbe vegyék. Gyógynövényekkel foglalkozó könyv is akad bőven ha valaki éppen tanulni szeretne.

« Utoljára szerkesztve: 2014. Júl. 17, 16:56:04 írta Ayasegawa Yumichika »
16
4
24
16
15

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #1 Dátum: 2015. Márc. 23, 18:04:22 »
Itt a húgom, hol a húgom?


Akármennyire is ellenkezik Killer, márpedig ma mennie kell, túl kell esnie az éves vizsgálaton, akár akarja, akár nem. S bár tudja Tenkai, hogy ennek meg lesz még a böjtje, de nem érdekli. Bedobozolva viszi a kedvencét a 4. osztag felé, legalább nem tud elszökni a kis hamis.
- Hiába karmolod, és rágod, benne maradsz. Utána majd kapsz valami finomat, és talán a fürdést is ki lehet hagyni ma és holnap.- abba is maradt a mocorgás, pedig ha tudná, hogy nem lesz kihagyva. Hiszen csak azt mondta, hogy talán. Na jó, a mai mégis, de a holnapi tuti nem.
- Áh, na meg is érkeztünk. Irány Tollashoz, és még veled foglalkozik, megkeresem Seit.- be is rakta a korterembe a dobozt, amiben Killer volt, egy papírt is rá, hogy Tollas is tudja, miről van szó. Majd sarkon fordult és már ment is tovább. Hiszen fontosabb dolga van, meg kell találnia Seit. Nem is nagyon találkoztak azóta, hogy Tenkait kinevezték kapitánnyá. Aminek az okát még máig nem nagyon érti, de hát ez van. Teszi a dolgát, ahogy csak képes rá. Új hadnagyai vannak, remélhetőleg velük barátságosabb viszonyt tud kiépíteni, mint az előzővel, akivel talán ha kétszer találkozott. Nem csoda, hogy nagyon nem is gyászolta. Új kapitány, új hadnagy is dukál, vagy éppen dukálnak.
- Áháááá, a pihenő. Majd csak beesik ide valaki, aki ki tud segíteni azzal, hogy merre találom Seit.- besurran a pihenőbe, és leül egy fotelba, elsőnek dobolni kezd a karfáján, majd inkább elvesz egy könyvet, és lapozgatni kezdi. Néhány perc elteltével pedig benézett valaki, nem is volt rest Tenkai. Kihasználta az alkalmat, és megkérte, hogy szóljon Seinek, hogy vendége érkezett, a többi pedig már csak az idő dolga volt. S miért is tett eleget a kérésének a 4. osztagos, mert a kapitányi ruhájában volt. Csak hasznos valamire.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #2 Dátum: 2015. Márc. 26, 12:24:04 »
- Itt a bátyám, hol a bátyám? -




Lassú mozdulatokkal húzta végiga kefét haján, s közben tekintetét saját arcára függesztette a tükrön keresztül. Sápadtabb volt a szokottnál, s talán nyúzottabb is. Immár értette, hogy szeretett kapitánya miért jegyezte meg azt a mondatot küllemére illetve, mikor találkoztak. Bőre fehérebb, vagyis inkább sápadtabb volt a szokottnál s kékszemeiben sem ült ott a szokott csillogás, mely lelkességét volt hivatott jelezni. Ajkai szomorkás mosolyra húzódtak: Nem is oly rég volt az a bizonyos nap, mikor egyetlen gyermeke születésnapja lett volna. S tulajdonképpen az is volt, ma már kétséget kizáróan húszas éveit töltötte volna az a gyöngyvirág, mely egykor méhében fejlődött. Az évek csitították fájdalmát s a felejtés lágy szele is megérintette, azonban ez nem jelentett egyet a nyugalom elérésével.
Végre volt néhány szabad pillanata, s miután saját kezűleg mutatta meg néhány újonc tisztnek, hogyan kell rendesen kigyomlálni a csalán közül a közönséges gaznövényeket, haja annyira összekócolódott, hogy lehetetlenség volt kibogozni. Főleg azután, hogy az egyik figyelmetlen beosztottja felborította őt, miközben elmélyülten merült bele a palántálásba.
Szerencsére volt pár szabad pillanat s így a táskájából elővett tükör és hajkefe segítségével megpróbálta magát a lehető legjobban helyre hozni, s végül előrelátón felkötötte haját. Szerette a haja színét, aminek vörössége vetekedett a rubintéval. Kissé el is bambult, majd fáradtan sóhajtott egyet s visszapakolt mindent táskájába, majd holmiját visszaszállította a számára fenntartott asztalhoz. Idejét látta annak, hogy elintézze a papírmunkát, s míg néhány jelentés elolvasásával volt elfoglalva, egy tiszt kereste meg azzal, hogy valaki várja őt. Ennél jobban nem bocsátkozott az illető az információ átadásába, így halk sóhajt hallatva pakolta össze a papírlapokat s indult meg a pihenő felé.
Fáradtnak érezte magát s fölöttébb kedvtelennek, az elmúlt napok megviselték. Egyébként is olyan jellemmel rendelkezik, mely túlhajszolja magát ami a lelkiismeretességet illeti, s most ez tetőfokára hágott. Az elmúlt pár napban nem is volt nyugodt éjjele, óránként felriadt valami miatt. A folytonos rémálok miatt nem igazán sikerült kipihennie magát… Mindez azonban abban a pillanatban veszített a jelentőségéből, mikor megpillantotta bátyját. Kezében könyv volt, s úgy tűnt, inkább csak unaloműzésként lapozgatja azt- mozdulataiból mintha hiányzott volna az őszinte érdeklődés. Az ember megérzi az ilyesmit, persze könnyen meglehet, hogy téved. Ajkaira halvány mosoly ült ki, mely alig látszott, tekintetébe jól látható csillogás költözött.
- Tenkai~! De jó látni téged!- Lépdelt hozzá közelebb s ölelte meg szorosan. Jó ideje volt már, mikor utoljára látta s azóta megváltozott a bátyja pozíciója is. Ahogyan az övé is… Meglepő, mennyire leterhelték őket az előrelépésükkel járó feladatok. - Hogy vagy? Mi történt veled mióta nem láttalak? A nyilvánvalót kivéve, természetesen.- Pillantott bátyja egyenruhájára, s kissé elpirult. Hirtelenjében nem tudta eldönteni, hogy mégis hogyan kellene szólítania Tenkait. Mizushima-taichounak, ha a formai követelményeket nézi, de az istenért… Csak a testvéréről van szó! - Gratulálok a kinevezésedhez. Hogy van Killer?- Pillantott körbe várakozva, hiszen az apró lény többnyire mindig a bátyja nyomában volt. Azonban hiába nézelődött, az apró állat nm bukkant fel. Leült az egyik fotelba, ami közel állt ahhoz, melyben Tenkai pihent az előbb. Jól esett kissé elgémberedett testrészeinek a pihenés, s néhány rövid pillanatra lehunyta szemeit.
- Lenne kedved ma együtt vacsorázni?- Természetesen nem fogja erőltetni a dolgot, megérti ha Tenkainak más elfoglaltsága akad. Azonban jó lenne kötetlenebb helyzetben is eltársalogni vele, kicsit nehezére esik az hogy látja rajta a kapitányi ruhát. Mintha nem adná meg neki a kellő tiszteletet… Pedig mi sem állna távolabb tőle, mint ez. Elképzelhető egy ilyen helyzet is, de erre már hosszú,nagyon hosszú évek óta nem volt példa. Azóta valahogy csöndes megadással, beletörődéssel viseli az őt érő hatásokat és változásokat, meg sem próbálva változtatni rajtuk.
- Engem is előléptettek, bár az én dicsőségem a nyomába sem ér a tiednek. Rám bízták a Gyógyszerészeti Osztály vezetését, Goseki lettem! *.*- Gyermeki öröm sugárzott belőle, s néhány rövid pillanatig olyannak látszott, mint amilyen gyermek volt. - Elfogadsz egy teát?- Ő maga mindenféleképpen fog teázni, s ennek értelmében egy alacsonyabb rangú tisztet kért meg hogy szervírozza azt a két csésze forró italt. Hangulatához jelenleg a vanília illett jobban, s ennek megfelelően hamarosan kezébe is fogta a csészényi gőzölgő teát, amit az asztalra helyezett.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Márc. 26, 12:32:27 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #3 Dátum: 2015. Márc. 27, 15:35:37 »
Itt a húgom, hol a húgóm?

Nem nagyon tudta felfogni, hogy mit is olvas éppen, voltak ott képek, meg sokfajta szöveg is, de nem ismerte azt a nyelvet, amin írták. Biztos külön orvosi nyelv, de azért még próbálkozott. Forgatta a könyvet, hátha úgy többet is ki tud hozni belőle, de sokat nem ért el vele. Ráhagyja az okosabbakra, de nem is kell tovább foglalkozni az olvasással, hiszen megérkezett az egyetlen, és imádott húga. Dobta is a könyvet az asztalra, és úgy pattant ki a fotelból, mint akinek szeget döftek volna a hátsójába. Boldogan fogadta az ölelést, és erősen viszonozta is azt. Alig akarta elengedni testvérét, hiszen olyan rég látta már.
- Szerintem is jó látni engem. De azért én is nagyon örülök, hogy láthatlak.- persze az elsővel csak viccelt, a második meg nagyon is szívből szólt. Na, de csak ideje már elengednie Seit, csak nem maradhatnak így az idők végéig, a végén még össze is ragadnak.
-A nyilvánvalót? Jah igen, a hajam, kicsit változtattam rajta.- bele is túrt a hajába, meg ráadásnak halványul el is mosolyodott.- Elértem a bankait, szereztem néhány új heget a már meglévők mellé, bár ezt bankai közben értem el… na mindegy, nem fontos. Rendeltem néhány új kart is, a régiek már kényelmetlenek voltak. Oh, kaptam két kis hadnagyot is. Érdekes lesz, mindhárman szerezzük a tapasztalatokat. Nagyjából ennyi történt.- gondolkozik azért egy kicsit, hátha elfelejtett valamit, de nem hiszi,ha meg mégis, hát így járt, majd később eszébe fog jutni, vagy se.
- Köszönöm a gratulációt.- illedelmesen meghajolt, a húgával szemben ezt megteszi.- Megvan, gondolom legalábbis. Ott hagytam Samanuskenél, egy kis vizsgálatra, meg ilyenek. De lehet fogjuk majd hallani, ahogy itt kergeti valamerre.- elképzelte a jelenetet, ahogy a Kuchiki főnemes keregeti Killert, és ahogy ismeri Tollast, még élvezni is fogja. Meg is ejt egy félmosolyt Tenkai. Na, és ha már lehet, akkor Tenkai is visszaült a fotelba, csak ne álljanak, mint valami fa.
- Mi az hogy! Nagyon is szeretnék veled vacsorázni, sőt, fogunk is. A munka megvár, csak nem fog beütni semmi, amit ne tudnának megoldani a tiszteim… de fura ezt kimondani… áh, mindegy, este vacsora.- azért mert kapitány lett, nem fog lemondani arról, hogy a családjával, és a barátaival töltsön némi időt. Akkor már inkább leadná a rangot, és menne vissza a 10. osztagba, ott legalább lehetett néha lógni is.
- Gratulálok.- felvidult az arca, boldogan csillogtak a szemei, ez nagyon is jó hír. Jobb, mint amikor kinevezték Tenkait.- Még hogy nem ér a nyomába? Ugyan. Hiszen le is hagyja, meg köröket ver rá. Hiszen én csak papírokat írok alá, meg néha mondok pár dolgot, és nagyjából kész is a munkám. A többit a hadnagykáim is meg tudják oldani. Még a tied… tudni azt a sok nővényt, meg hogy mire jók, mivel nem szabad keverni, meddig kell állnia… hajaj, elég durva. A tied bizony tényleg tiszteletreméltóbb mint az enyém.- mosolyogva nézte Seit, a drága kis húga, már kész nő lett. Rémes, mennyire gyorsan eltelik az idő, de Tenkai szemében még mindig az a kis lány lesz, akivel olyan sokat játszott.
- Igen, elfogadok egyet.- kedvesen mosolygott, és amint megérkezett a teája, már bele is kortyolt, meg is égette a nyelvét.- Huuuh, fojó…- fogaival kapargatta a nyelvét, hátha használ valamit.- Na, de mesélj te is egy keveset. Hogy telnek a napjaid? Milyen a kapitányod? Meg kell nevelni? Van már udvarlód? Meg kell nevelni?- alap, hogy ennyi év után is védi a húgát, és ha valaki tiszteletlen, akkor biza azt elintézi.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #4 Dátum: 2015. Ápr. 12, 14:09:18 »
- Itt a bátyám, hol a bátyám? -




Kissé furcsán hatott rá még mindig az az öltözet, amit bátyja viselt. Feszélyezte így a jelenlét, azonban minden bizonnyal szóvá tette volna, ha zavarta volna a tegeződés. Nem olyannak ismerte meg a bátyját, aki megharagudna ezért, sokkal inkább sérelmezné azt, ha hirtelen elkezdené magázni. Ajkaira halvány mosoly ült ki, s szinte ujjongva ugrott Tenkai-nii nyakába.
- Túl régen láttalak! T.T- Ha lehetséges lett volna, el sem engedte volna hőn szeretett testvérét, akire valamiféle legyőzhetetlen hősként tekintett. Csillogó szemekkel húzogatta meg haoriját, s elsápadva pillantott fel a testvére arcába. Az embereket nem szokták csak úgy kinevezni kapitánynak, s lelki szemei előtt újabb és egyre szörnyűbb jelenetek zajlottak le. Szemöldökét ráncolva emelte fel Tenkai kezét, s nézte meg, megvan-e minden ujja. A lábak vizsgálatával nem foglalkozott, hiszen azokon sétált át hozzá Niichan, ha bajuk lenne, nem állna rajtuk olyan magabiztosan. - Gonosz vagy, Niichan! Szólnod kellett volna, nem is tudtam róla, hogy megsérültél! - Szemei rekordgyorsasággal lábadtak könnybe, s miközben megfeledkezett a jól megszokott, hűvös, távolságtartó viselkedéséről, a világért sem engedte volna el testvére jobb kezét. - Hol sérültél meg? Nekem miért nem szólt senki sem az osztagban?! :sad: Lesz néhány keresetlen szavam hozzájuk, annyi szent! :x - Arcára már ki is ült a durcás kifejezés, s magához húzta Tenkai bal kezét is, ellenkezést nem tűrve, hogy szemügyre vegye azt az új protézist.
- Ez egy újabb fejlesztés, ugye?- Tetszett neki a kar, elég szép kivitelezése volt- de nem is várt mást, Niichannak mindig is remek ízlése volt. ^-^ - A 12. osztagtól szerezted? Megfelelően működik?- Ha jól tudja, már dolgoznak olyan karon is, ami sokkal jobban hasonlít az eredetihez. De ha már kapitány lett a bátyjából, az a minimum, hogy odafigyeljen rá és a tőle telhető legtöbbet elkövesse érte. Beszélni is fog a Traumatológiai osztály vezetőjével, hogy amennyiben valami történik Tenkai-niivel, azonnal értesítse őt… Tolerálhatatlan volt a viselkedés, amit irányában tanúsítottak.
- Legközelebb, ha esedékes egy ilyen vizsgálat és úgy látod, hogy makrancos lenne, összeállíthatok a számára egy enyhe, íz és szagmentes keveréket, ami megnyugtatja. Természetesen semmiféle káros hatást nem gyakorolna a szervezetére!- Ugyan nem az ő szakterülete, de ha összedugja a fejét Samanuske-val, minden bizonnyal remek eredményre fognak majd jutni.
- Jó! *.* A birtokon szeretnéd elfogyasztani, vagy térjünk át Karakurában? Esetleg valahová máshová szeretnél menni?- Még sosem járt Karakurában hosszú élete alatt, s ugyan az alatta szolgáló tisztektől rengeteg pozitívumot hallott az emberi várossal kapcsolatban, még nem érzett rá késztetést, hogy meglátogassa. Egyedül nem látta értelmét annak, hogy egy teljesen ismeretlen városba utazzon, s a testőreivel nem ápolt baráti viszonyt. Próbálkozott, de szigorúan meg lett tiltva, hogy folytassa az ilyen irányú tevékenységeit.
- Ugyan, nem olyan bonyolult ez. ^^ Egyszer megtanulod, s miután elkezded alkalmazni a gyakorlatban, nem is fogod elfelejteni. Hadnagyaid? - Manapság egyre gyakoribb az, hogy egy osztagnak két hadnagya lesz… Amivel nem ért egyet, egy kicsit sem. A régi időkben egyetlen hadnagy is elég volt a feladatkör teljesítéséhez, mostanság semmivel sem nehezebb a munka. Talán, egy elkövetkező nemesi gyűlésen felhozza témának, amikor szóba elegyedik valakivel. Végül is lehetséges, hogy ő maga gondolja rosszul.
- A kapitányom kifogástalanul végzi el a feladatát, nála alkalmasabb személyt nem tudnék elképzelni a Yonbantai vezetésére. ^^- Próbált személyes hangvételt nem vinni a mondataiba, hiszen nem lett volna túlzottan előnyös helyzet, ha Tenkai tudomást szerez arról, hogy kedveli a kapitányát. Úgy is, mint felettesét s úgy is, mint embert. Végtelenül kedves személynek ismerte meg őt, talán kissé még rajong is érte. Ezt azonban jobb titokban tartani, mert ha Niichan tudomás szerezne erről, elkezdene ok nélkül kombinálni, s arra semmi szükség.- Udvarlóm Kai halála óta nem volt, s ugyan könnyebb lenne elfelejteni azt az időszakot, ha támaszkodhatnék valakire, nem hiszem, hogy apánk beleegyezne abba, hogy magam döntsem el, kit válasszak… Már ha lenne jelentkező.- A férje és a gyermeke halála óta eszébe sem jutott, hogy létezhet a világon más férfi is- talán csak azért, mert még nem találkozott azzal, aki hatással lenne rá. - Szóval... jelenleg nincs senkim, akire úgy gondolhatnék.- Immár elég ihatónak gondolta a teát, s bár torkát a kelleténél kissé jobban átmelegítette, azért lenyelt néhány korty vaníliateát.
- Ha már itt tartunk, te udvarolsz valakinek?- Hallott pletykákat, azonban mielőtt szembesítené velük bátyját, megadja neki az esélyt a vallomásra.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Ápr. 12, 15:52:28 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #5 Dátum: 2015. Máj. 13, 15:02:37 »
Boldogan ölelte testvérét, magába szívta az illatát, gyengéden simogatta a hátát. Legyen bármi is, legyen bármennyire rossz napja, tudja, hogy van valaki, akire számíthat, valaki, akinek fontos, és aki fontos a számára is. Sei, a húga, akiért az életét is adná, ha arra kerülne a sor. Azt mondják, hogy az ember nem választhatja meg a családját, de Tenkai nem is akarná, hiszen számára tökéletes a családja, és annak a legfontosabb tagja Sei volt.
- Bizony, túlságosan is régen. De hát a munka sajnos munka.- leggyengébb kifogások egyike. Mindent a munkára fogni, de sajnos ez az igazság. Seinek is sok lehetett a dolga, Tenkainak is, sőt, neki már még több a dolga. Tényleg nem érti, hogy minek is fogadta el a kinevezést. Pedig mennyire jó volt a régi élete is. Dolgozott, és nem kellett semmié hatalmas felelőségnek megfelelnie, nyugodt, és békés élet. Most pedig… most pedig nem csak nagy felelősség van a vállán, hanem sok más shinigami életére is figyelnie kell. Reméli, hogy valahogyan csak sikerülni fog, és nem fog leszerepelni.
Előre fél már a letolástól, ismeri ezt a tekintet, és nem sok jót jelent, de nem tesz semmit. Engedi, hogy Sei nézegesse az ujjait. Kész szerencse, hogy van Tenkaion ruha, legalább az új hegei rejtve vannak. De legalább minden végtagja a helyén van. Most nem kellett egyiktől se megválnia, bár a fogait azért sajnálja, de ez van, ezt kell szeretnie.
- Jaj, semmi vészes, nem kell félned. Élek, és semmi bajom, nem kell itatnod az egereket.- ha már a jobbja jelenleg le van foglalva, a baljával törli ki Sei szeméből a könnyeket, közben pedig szeretettel teli mosollyal nézi húga arcát. Emlékszik, mikor elsőnek a karjaiban fogta, olyan aprócska volt, és Tenkai se volt még annyira idős, de már akkor is elöntötte a határtalan, testvéri szeretet, ahogy most is, amikor a testvére arcát nézi.
- Csak pár helyen, oldal, arc, fogak, hasfal, de tényleg semmi komoly. De hát a bankait valahogy el kellett érnem, és az sajnos ezzel jár. Elég makrancos tud lenni… ja, makrancos.- megütögette az oldalán lévő tokot, amiben a kardja pihent.- De nem kell őket leszidnod. Én nem akartam, hogy tudj róla, meg úgy általában senki se tudja.- mondta immár vidáman mosolyogva, és ha már visszakapta a karját, meg is pöckölte Sei orrát, miközben a húga a mesterséges karját vizsgálgatta.
- Ige-igen, új fejlesztés. Rendeltem belőle egy pár darabot, és pont jól működik. Fájdalmat még mindig nem érzek vele, ahogy égést se és a többi. Tehát a kellemetlen dolgok kizárva.- mozgatta az ujjai, funkcióját tökéletesen ellátja a karja.
- Meglátom, de szerintem nem kell, néha ő is kicseszik velem, megérdemli, hogy néha legyen kellemetlen dolgokban is része. Na meg nem akarok neked se plusz munkát adni.- meg hát ráér a munka, és hát tényleg megérdemel egy kis kellemetlenséget Killer is, legalább van egy kis esemény az életében.
- A birtokon már elég sokat jártunk, lehet Karakura megfelelő lenne, bár… mindenki oda jár, talán valami más várost kellene keresnünk. De ha nem jártál még Karakurában, akkor kezdésnek az is tökéletes szerintem.- ott nincsenek olyan nagy veszélyben, sok arra a shinigami, meg mások is, nyugodtan el tudják fogyasztani a vacsorát, és beszélgetni is sok idejük lesz, na meg Tenkai se nagyon ismer más emberi városokat.
- Remélem tényleg nem lesz az. A régi osztagomnál inkább az ragadt rám, hogy égetni a papírokat, nem pedig aláírni, és ilyenek. Néha már ösztönösen keresek valamit, amivel gyújthatom, de szerencse, hogy nem cigizek, így nincs semmi a kéznél.- vigyorgott szélesen.- Bizony, egyszerre két hadnagy is. A Rosui ikrek… remélem jól mondtam a nevüket… nah, de ők lettek a hadnagyaim. Elég fura azért, újonckák, gyerekek, de egész tehetségesek, majd meglátom, hogy mit fog kisülni belúőle.- dörzsölgette az állát, miközben az ikreken gondolkozott. Meg kell őket tanítania pár dologra, főleg arra, hogy hogyan is legyenek életképesek a másik nélkül. Nem lesz mindig alkalmuk a másikkal karöltve élniük, fel kell készülniük a legtöbb lehetőségre.
- Ajánlom is neki, ha bajod lesz, személyesen fogom felelőssé tenni a kapitányodat.- még szép, a kapitány dolga felügyelni a beosztottjait, bár szerencsére Seit olyan helyre rakta, ahol nem nagyon kell harcolnia.
- Szerintem ezen ne aggódj, az öreget meggyőzőm akármiről, ha találsz valakit, akit szeretsz, és magad mellett akarod tudni, akkor szólj. Lebeszélem apánkkal, és nem lesz gond.- de ezt a témát inkább hanyagolja, jobb ha nem mennek bele részletesen. Sok a régi seb, amiket jobb nem feltépni.
- Ki? Hogy én? Természetesen nem, nincs nekem se senki az életemben, akivel tervezhetnék is bármit. Kalandok akadnak, de valahogy mindig megrekedek ezen a szinten. Szerintem feleségem se lesz addig, még egy ilyen kalandból gyerek nem lesz.- hangosan nevetni kezdet. Elég abszurd helyzet lenne. Egy kalandból gyermek, de tudná a kötelességét, házasság, és felnevelni az apróságot, és ki tudja, idővel talán valami ki is alakulna.- De akkor te is keresztanyuka lennél, az már biztos.- ki más is jöhetne számításba?
- ÁLLJ MEG KILLER!!!
- kintről léptek zaja, és Samanuske ismerős hangja, a jelek szerint megint sikerült a fogócska.- Nah, azt hiszem, ezzel el lesz egy darabig. Mi pedig indulhatunk?- kérdezte mosolyogva, majd megitta a teáját, igaz, rendesen végig is égette a nyelőcsövét.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #6 Dátum: 2015. Jún. 10, 17:05:39 »
- Itt a bátyám, hol a bátyám? -




Az ölelésben elmerülve tűnődve merengett azon, hogy milyen hosszú idő is telt el azóta, hogy kimerészkedett rejtekéül szolgáló magányából. Lassan hagyta maga után a föld mélyébe húzó, kellemetlen bilincsként torkára szoruló emlékeket, s élményeket, s gyógyultnak ugyan nem nevezheti magát- véleménye szerint az, aki megtapasztalja milyen elveszteni egy szeretett személyt, sosem gyógyulhat föl. Csupán szert tesz egy keserű tapasztalatra, mely révén kisugárzásában mindig ott fog ülni a szomorúság.
- Rengeteg feladatod lehet kapitányként.- Igazította meg szemébe hulló tincseit, majd tüzetesebben elkezdte megvizsgálni bátyját. Félelmetesebbnek tűnt számára, s nem csupán a kapitányi haori viselése miatt. Nem volt az a szertelen, nyugodt, szórakozott ember, akinek ismerte gyermekkorától kezdve, s bár jelleme nyomokban őrzi régi önmagát, szemmel látható a változás, ami éppen végigmegy benne. Úgy vélte, jót tesz Tenkainak a rá nehezedő felelősség, tudta, hogy a bátyja többre hivatott annál, mint amit eddig magára vállalt.
Szó nélkül tűrte, hogy bátyja letörölje arcáról a könnyeket, s ajkaiba harapva méltatlankodott magában tovább-, amit abba is hagyott, miután végighallgatta, hogy mégis hol sérült meg Nii-chan. - Ne haragudj meg kérlek, de nem gondolod, hogy kissé felelőtlen vagy? Ott kellett volna lennem, hogy ellássam a sérüléseidet… - Kissé rekedt volt a hangja az előbbi közjáték miatt, de igyekezett hamar erőt venni magán. - Nem minden esetben jár azzal a Bankai elérése, hogy a felhasználó félholtra veri, vagy vereti magát. :|- Húzta el jól láthatóan a száját, majd kissé ingerültem fonta karba kezeit. Szíve szerint megfogta volna bátyja kezét és húzta volna maga után a legelső vizsgálóig, ahol saját maga ellenőrizte volna le, hogy tényleg minden rendben van-e. Tisztában volt azzal, hogy túlaggódja a helyzetet, ugyanakkor mégis érzett némi haragot Onii-chan irányában. Nem volt annyira gyenge és ingatag lelkületű, hogy mindentől óvni próbálja… Ha azzal képes volt megbirkózni, hogy meghalt a férje és az újszülött lánya, azzal is képes lesz zöld ágra vergődni, hogy ha megsérül Tenkai. A titkolózást azonban nem szereti… - Kérlek, a későbbiek folyamán tájékoztass arról, ha meg akarod öletni magadat. >.>- Fújta fel arcát dühösen, s jelen pillanatban leginkább egy apró hörcsöghöz hasonlított.
- De minden mást precízen érzékelsz vele?- Nem engedte el azért a pótkart, s az illesztéket kezdte el vizslatni, majd rövid úton felhagyott vele: ráébredt, hogy ez kívül esik az ő szakterületén, s ugyan ért egy-két ezzel kapcsolatos dologhoz, képtelen lenne megjavítani egy pótkart. Büszkesége azonban nagyobb volt annál, mint hogy ezt hangoztassa is, így inkább megelégedett a válasszal s témát váltott.
- Plusz munkát? Ez inkább kikapcsolódás… Nem szeretem azokat a napokat, amikor alig van tennivaló. Gyűlölöm a henyélést, egyszerűen megőrjít, ha nem dolgozhatok munkaidőben. Olyan, mintha… mintha a semmiért kapnám a fizetésemet. >.>- Nem tartozott azok közé a shinigamik közé, akik naphosszat henyélnének s bujdokolnak feletteseik elől, hogy minél kevesebb tennivalót osszanak rájuk. Már csak azért is odateszi magát, hogy ne maradjon kettesben a gondolataival, önmagának azon részével, melytől a legjobban fél. Amíg van tennivaló, addig képes távol tartani magát az ostoba gondolatoktól, melyeken semmit sem segít az, ha elmondja valakinek.
- Még nem volt alkalmam ellátogatni oda, s ugyan el-elszórakoztam magával a gondolattal, még sosem szántam rá magamat a cselekvésre. - Állapította meg kissé oldalra döntött fejjel. - Megfelelően leszek öltözve a vacsorához?- Bátortalanul mutatott az egyenruhájára, melyen most egy fehér köpenyt is viselt, amin névtábla hirdette: Mizushima Seiun Saeko – Gyógyszerészeti Osztály Vezetője. A köpeny maga kissé piszkos volt a gyomlálás közben rákerült sártól, s kissé törődött külsőt kölcsönzött viselőjének. - Ha megengeded, indulás előtt magamra öltenék egy elfogadhatóbb ruházatot. ^^- Haját szoros kontyba csavarta s rögzítette feje búbján: frizurája szétcsúszott, s biztos akart lenni benne, hogy dús hajzata nem fogja zavarni az öltözködésben.
- Erősebb vagyok annál, mint amilyennek tűnök… Meg tudom védeni magamat! A taichounak pedig véleményem szerint kisebb problémája is nagyobb annál, mint hogy nekem galibát okozzon.- Néha érezte a hátrányát annak, hogy olyan pozícióba került, amiben nem mutathatja meg, mennyire képes helytállni. Nem érezte szégyennek, hogy a Yonbantaiba került, s amíg az akadémiai évek alatt csoporttársai egymást ijesztgették azzal, hogy ki fog a 4. osztaghoz kerülni, őt a legkevésbé sem zavarta annak az esélye, hogy esetlegesen oda sorolják be.
- Ez nem helyes hozzáállás, Nii-chan! A végén rád akaszkodik valami nőcske, aki csak azért fekszik be az ágyadba, hogy általad feljebb kapaszkodhasson…- Nem zavarta őt Tenkai életstílusa, néha őt magát is vonzotta a korlátlan szabadság gondolata, de addig, amíg a családi házban élt, vajmi kevés esélyt látott arra, hogy szabadon oszthassa be az idejét. - Azóta nem volt a kezeim között gyermek, mióta… Mei óta.- Hangjába szokatlan él költözött, melyet igyekezett elnyomni azelőtt, hogy bátyja azt meghallhatná.- Ettől függetlenül azonban én lennék a világ legboldogabb lelke, ha megengednéd, hogy a keresztanyja legyek a gyermekednek! Annyi mindenre megtanítanám, kicsit el is kényeztethetném és gyakorolhatnám vele az önvédelmet is…- Szemei gyémánt módjára kezdtek ragyogni, miközben lelki szemei előtt már a keresztfiával/lányával játszott. - Hogy mi? Oh… természetesen, elnézést kérek… Elmerültem az ábrándjaimban. ^^”- Állt fel sietve s kortyolt bele a még mindig forró teába.

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #7 Dátum: 2015. Jún. 10, 23:24:37 »
[
-Itt a húgom, hol a húgom?-

- Elég sok, nem gondoltam volna, hogy ennyit kell dolgozni, csak úgy kopik a tinta.- sok munka, sok munka, lehetne hanyag is, de megfogadta, hogy ha már valaki felelőtlenül rárakta ezt a rangot, akkor a lehető legjobban fogja csinálni.
- Felelőtlen?- meglepetten pislogott Seire.- Dehogy vagyok én felelőtlen, mindig használok óvszert, meg minden.- sejtelmesen vigyorogni kezdett, majd hamar komolyra váltott.- Nem tudtam, hogy bankai lesz ebből, csak egy kis meditálás volt, és beszélgetést akartam, és ez lett a következménye. Sajnos nálam ez van, félholtra kellett veretnem magamat, hogy bankaiom legyen, ha nem teszem meg… hát akkor teljes holt lennék.- nevetet és közben csak legyintett egy kisebbet. A lelke mélyén pedig félt, igen is félt attól, hogy meg fog halni, hogy nem láthatja többet Sei arcát. Pedig még csak nem is a legerősebb kardok közt lehet a sajátja, mégis ilyen pokoli kínoknak tette ki, de legalább most nem a karja bánta az egészet. Csak néhány fog, és pár új sebhelyet szerzett be, ez még tényleg egész jó arány.
- Nem tudom, hogy oldom majd meg, de okés, majd küldök neked egy levelet, ha éppen azon vagyok.- kedvesen elmosolyodott, miközben Sei arcát nézte. Olyan arc volt, amit nem lehetett komolyan venni, még ha mérges is volt, ez az arc akkor is inkább nevetést váltana ki a shinigamiból, mintsem félelmet, vagy rémületet. De azért ismeri a testvérét, nem piszkálja ezzel, hiszen a vihar előtt a legnagyobb a csend.
- Igen, a legtöbb dolgot igen. Bár az elején elég szokatlan volt, meg kellett tanulnom vele fogni, nehogy a poharakat csak úgy tördeljem.- emlékszik milyen érzés is volt, amikor elsőnek használta. Idegen, szokatlan, és rémes, nem akarta elhinni, hogy ezzel kell beérnie, és az igazi oda lett. Üvöltött kínjában, a falat püfölte, nem akart senkit se látni, mardosta a fájdalom, a tudat, hogy ezt saját magával tette, a lelke része kényszerítette erre, egyszerűen felfoghatatlan volt a számára. De már megszokta, mintha az igazi lenne, bár azért jobban örülne, ha meglenne mindkettő, de nincs jobb, ez is megteszi.
- Ej, azért ne vidd túlzásba se a munkát, pihenjél is, mert ha nem, akkor én leszek az, akitől kapsz egy alapos fejmosást, vagy majd bezárlak a szobádba, és kényszerítelek a henyélésre.- fenyegető arcot vágott, ami csak kicsit volt komolyabb, mint Sei pocokarca volt. Testvérére legyen mérges? Ugyan.
- Elsőnek biztos tetszeni fog, de minél többet mész oda, annál unalmasabb lesz. S persze, hogy tökéletesen vagy öltözve hozzá, mindig úgy vagy.- hogy máshogy is lehetne Sei? Tenkai szemében mindig is tökéletes lesz, mindegy mit visel, bár ha másik előtt van, azért többet takaró ruhát. Ne lógjon csak kocsányon senki szeme, amikor Sei megjelenik, mert hát ismeri a férfiak gondolatmenetét, semmi jó nem sülne ki belőle.- De persze, csak nyugodtan öltözz át.- úgyis szólni fog, ha túl sokat mutat a ruha, és visszaküldi egy másikért.
- Tudom én azt.- vigyorgott.- De mint idősebb testvér, az aggódás joga nálam van.- játékosan nyelvet is öltött.- De ne is okozzon galibát neked, mert lehúzom az ajándéklistáról.- mint kapitány, küldeni fog majd a többi kapitánynak ajándékokat az ünnepek körül.
- Áh, megnyugodhatsz, figyelek én azért, hogy ilyesmi ne történjen, még véletlenül se. Bízhatsz bennem, hogy nem fog egy nőcske se az ágyamba kerülni, hogy aztán a hátamon akarjon felmászni. De ha mégis felcsináltatná magát… hát tudnám a kötelességemet.- na persze azért meggondolná, hogy tényleg elvegye vagy se. Akin látszik, hogy csak arra hajt, na azt inkább mégse, megvárná, hogy megszülessen a gyerek, magához venné, az anyját pedig támogatná, ennyi.
Elkomorult az arca, amikor Mei meg lett említve. Nem akart semmilyen sebet feltépni, kár volt erről beszélnie. Nem is kommentálja inkább.
- Mi az hogy megengedném, más nem is lehetne. Én lennék a legjobban megsértve, ha nem vállalnád el. De azért ne kényeztesd el annyira, de ha ennyire szeretnéd, lehet ráfekszek a dologra és hamar csinálok egyet. Bár oda akkor a nőkre kell feküdnöm…- kicsit el is gondolkozott ezen.- Semmi baj Sei, szerintem akár mehetünk is, benne vagy? Hopp, neked még van tea.- már csak ruha kell és mehetnek. Azt meg útba ejtik hamar. De előbb a teát fogyasszák el, nincs pazarlás.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #8 Dátum: 2015. Jún. 14, 17:57:50 »
- Itt a bátyám, hol a bátyám? -




Kis viszonyítási alapja volt ugyan ahhoz, hogy mekkora felelősség nyomhatja bátyja vállát: ő is vezetői pozícióban van, s bár csak néhány életért felelős; tud alkotni egy összképet. Megtanulni minden tiszt nevét, megpróbálni minél több emberrel személyes, de nem túl mélyre nyúló kapcsolatot létesíteni; elérni, hogy tiszteljék, s ugyanakkor ne legyen ellenszenves sem- nem hogy nehéz, de lehetetlennek tűnő feladat. Magáról tudta jól, hogy elég szigorú jellem ahhoz, hogy kordában tartsa a tiszteket, akik alá vannak beosztva. Az azonban, hogy egy kapitány helyébe képzelje magát, nem vonzotta.
- Úgy tűnik, a te zanpakuto szellemed hasonló jellemmel bír, mint az enyém. Szeretném egyszer megszerezni a bankait én is… Nem egy esetleges előléptetés miatt, engem az a vágy hajt, hogy akkor majd elmondhatnám magamról, hogy erősebb lettem annál, mint ami voltam. Nagyon nehéz volt?- Tenkai más oldalát látta most, az erős, független harcost. Talán kicsit tartott is tőle, amellett, hogy felébredt benne a vágy egy edzés iránt. Rég nem hívta már elő Amaharat, s a szellemmel is túl régen találkozott. - Egyszer majd… edzenél velem? Rendesen, ahogyan másokkal is szoktál.- Nem akart kivételezést, megkülönböztetést. A bátyja pedig hajlamos rá, hogy kíméletesen bánjon vele, ez nem is meglepő. ki tudná könnyen bántalmazni egy szerettét? Neki azonban megvolt rá az oka, hogy vele akarjon edzeni. Nem sok nála erősebb halálistent ismert még, s az igazság az, hogy szíve szerint valaki olyan segítségét kérné a fejlődésben, akivel kölcsönösen ismerik egymást és meg is bíznak a másikban. A kapitányát pedig nem akarja ezzel terhelni, úgy véli, hogy elég dolga van annak ellenére is, hogy ezt kérné tőle.
- Nem viszem túlzásba, ha fáradtan jönnék dolgozni, nem lenne hasznom.- Arról jobbnak látta, ha hallgat, hogy éjjelei gyakran rémálmokkal telnek, s többször is felriad. - Gondolkozom azon, hogy vásárolok magamnak egy kisebb házat és elköltözöm a birtokról. Könnyű volt visszamenekülni oda Kai és Mei halála után, de szeretnék tovább lépni és elkezdeni élni. - Halványan elmosolyodott, mikor megérezte a lábainál Mashumarot, az apró termetű kutyát, akit néhány hónappal ezelőtt fogadott örökbe. Lehajolt, hogy megsimogassa az állat fejét, majd megvakarta a füle tövét is. - Nem hiszem, hogy találkoztál vele még, ő itt Mashumaro; a kutyám.- Fektette kezeit két combjára, egyenlő távolságra egymástól.
- Oh, mellesleg úgy hallottam, hogy Kai öccse, Tomoe hamarosan végez az Akadémián. Úgy láttam, szépen halad a tanulmányaival… Meglepő, hogy máris felnőtté vált, én még mindig gyerekként emlékszem rá. :o - Legutóbbi akadémiai látogatásakor látta a fiú nevét a végzősök listáján. Kíváncsi volt, hogy az Ichibantai hová fogja beosztani, de talán ennél is kíváncsibb volt arra, hogy mennyit változott tinédzserkora óta. Azóta nem találkozott vele, hogy lezajlott a férje és leánya temetése: gondosan ügyelt rá, hogy ne engedjenek hozzá látogatókat, s igyekezett elkerülni mindenkit akkoriban. Gyengének mutatkozni azonban senki előtt nem akart, s ostoba módon ezt tűnt a legegyszerűbbnek.
- Azért kérnék egy kis türelmet, feltéve, ha nem haragszol meg miatta. ^^- Koránt sem gondolta úgy, hogy ha egy gigaiba bújik, ezt az öltözetet szeretné látni magán. Villámlépéssel lerövidítette az utat hazáig, s viszonylag gyorsan öltözött át, nyakában hagyva a hosszabb láncon függő zanpakutoját. - Ne haragudj, ha túl sokat kellett várnod. Kíváncsi vagyok, miféle hely Karakura… -  Izgatottsága jól látszott rajta, szemei csillogtak, még ajkai is szétnyíltak kicsit.
- Ugyanannyi jogom van érted aggódni, mint neked értem! :arrogant: - Kissé nehezére esett ilyesmiről beszélni, zavarba is jött eléggé. - Te pedig legyél ügyes és okos kapitány, vagy nem kapod meg az ajándékodat! - öltött nyelvet gyermeteg módon: kezdett magáról elfeledkezni. Szeretett a bátyja közelében lenni, ilyenkor mindig úgy érezte, mintha újra gyerekek lennének.
- Számomra csak annyi a fontos, hogy boldog legyél és elégedett. Így kérlek, ne kockáztass semmi ilyesmit, családot alapítani és kialakítani csak szeretetből lehet.- Kétséget kizáróan elbeszélgetne ő azzal a nővel, akit bátyja elvenne feleségül: Gondolniuk kell arra is, hogy lehet, csak a felszín édes, a többi már régen romlott. Azt pedig nem fogja hagyni hogy kihasználják, vagy megbántsák Tenkait. Az következményeket vonna maga után.
- Azt hiszem, itt fogom hagyni. Hűvösen szeretem, s egyébiránt is, ma még vissza kell jönnöm elrendezni néhány iratot, meg fog itt várni. ^^- Egy arra járó tisztet megkért, hogy vigye az asztalához a teát, majd bátyjába karolva várta, hogy elindulhassanak.

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #9 Dátum: 2015. Jún. 15, 13:40:52 »
Itt a húgom, hol a húgom?

Mit is mondhatna? Nehéz volt? Igen, nehéz, és fájdalmas. Hogy Seinek is ilyen lesz? Azt nem tudhatja.
- Lehet benne valami, elvégre csak testvérek volnánk.- lágyan elmosolyodott.- Ahogy ismerlek, meg fogod szerezni a bankait, nem lesz abban semmi hiba. Már most is erős vagy, lélekben az egyik legerősebb akit ismerek, a többi fajta erő szerintem csak egy kis ráadás.- kibírta a lánya és a férje elvesztését, nem roppant meg, éli tovább az életét, és bár nem ragyog annyira, mint régen, de azt nem is lehet elvárni.- Az enyém az volt, de hogy neked milyen lesz? Azt nem tudom. Ahogy hallottam mindenkinek más, nekem pechem volt, és elég sok fájdalommal járt.- keserű vigyorba torzult az ajka, miközben a műkarja ökölbe szorult, önkénytelen reakció volt ez a részéről. Ha eszébe jut mi is történt, mindig reagál a teste.
- Igen ezek majd veled, de előre leszögezem… a bankaiomat nem fogom ellened használni. Nem olyan, ami edzésre alkalmas. De egyébként edzetünk, segítek abban, hogy erősebb legyél, habár én magam se vagyok a legerősebb, de amit tudok, azt megteszem.- bármiben, amiben csak tud, kérhet akármit Sei, Tenkai megteszi, ha képes rá, de megpróbálni mindenféleképen megpróbálja. S’ ha ehhez edzeniük kell, akkor edzeni is fognak, és reméli, hogy ha megerősödik Sei, nem nagyon veszik észre, nem akarja, hogy valami veszélyes beosztást kapjon, amikor megannyi és annyival erősebb személy létezik, és sajnos nem egy a hollowok közzé tartozik. Igazán rossz lenne, ha egyel is összefutna.
- Nah, akkor mindig le fogom ellenőrizni, hogy eleget aludtál vagy se… na jó, ez nem lesz kivitelezhető. De remélem tényleg kialszod magad.- mást nem tehet, megbízik a húgában, bár mindig is bízott, tehát biztos tényleg kialussza magát Sei. Ám a következő szavaktól, kicsit összeszorult a szíve. Nem szívesen engedné el Seit, így ha bármi is történne, nem tudna időben odaérni, és segíteni. De azt is meg kell értenie, hogy ez talán Sei érdeke lesz. Megadóan sóhajtott egyet, és bár bánatos lett a mosolya, de annál melegebb a hangja.- Rendben van, ahogy szeretnéd. Majd nézünk neked egy házat, de azért nem annyira messze a birtoktól, és persze elvárom, hogy minden héten legalább egyszer egyűt ebédeljünk vagy vacsorázzunk otthon. Csak is ebben az esetben, leszek hajlandó beleegyezni a vásárlásba.- komoly arcot vágott, mert néha muszáj játszani az erős, és szigorú báty szerepét. Ami le is olvadt róla, amikor meglátta a kutyát, van kivel törődnie Seinek, végre van valami, amivel a szabadidejében foglalkozhat.- Igazán aranyos, bár tudod, én inkább borz párti vagyok.- nevethetnékje támadt attól, ahogy elképzelte Tollast ahogy kergeti Killert, márpedig az tényleg egész jó fogócska lesz, kíváncsi rá, hogy melyikük élvezi jobban.
Tomoe név említése miatt eléggé el kell gondolkodnia, nem rémlik semmi arc, semmi arról a fiúról. Persze nem meglepő, hiszen Kaival volt kapcsolata Seinek, nem pedig az öccsével, és így Tenkainak se kellett foglalkoznia vele.
- Elhiheted, néha még én is gyerekként emlékszem rád. Ez az idősebbek előjoga lenne, vagy micsoda. De szerintem nemes gesztus lenne, ha majd küldenél neki valami ajándékot, gratulálni, amiért elvégezte az Akadémiát.- persze azt nem mondja, hogy személyesen adja át, feltéphet néhány régi sebet.
- Tudnék én rád haragudni?- kérdezte vigyorogva, mert hogy tudna, az imádott húga csinálhat majdnem akármit, Tenkai akkor se tudna mérges lenni rá.- De akkor én is felkapok valamit.- részéről nem sokat gondolkodott, valami farmert, legalábbis így hívják az emberek, meg egy szürke pólót, és kész is volt.- Semmi gond, még mindig gyorsabb vagy, mint a legtöbb nő.-hajaj, hogy mennyit tudnak variálni egyes nők, igazán rémes.- Karakura pedig… nos majd meglátod.- játékosan kacsintott Seire.- Oh, mikor nem vagyok az?-vigyorgott.- De ha ajándékról van szó… hát akkor jobban rákapcsolok.- viszonozta a nyelvöltést.
- Nem kell félned, úgy lesz. Van annyi eszem, hogy nem lesz balesetből gyerek, de ha mégis… hát akkor bizony tényleg keresztanya leszel.- az még jó is lenne, legalábbis Seinek biztosan, Tenkai meg… reménykedhet abban, hogy legalább szép nőt ejtene teherbe.- Reméljük azért annyira fagyos nem lesz odaát. Huh, fagyos… veszek neked fagylaltot is, meg néhány emberei ételt, elhiheted, nagyon fogod élvezni őket.- emlékszik az első hamburgerre, amit megevett, el se tudta képzelni, hogy valami annyira finom lehet. Nah, de ideje indulni, a kapu vár rájuk, és Karakura is. Mosolyogva megpaskolta Sei kézfejét, majd indulnak is, hogy hamarosan Karakurában találják magukat.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #10 Dátum: 2015. Jún. 29, 14:33:41 »
- Itt a bátyám, hol a bátyám? -




Valahogy úgy áll hozzá a bankai eléréséhez, mint valami szükségszerű, teljesítendő feladathoz. Többre tartotta magát annál, semmint hogy megrekedjen azon a szinten, amin most áll. Nevezhető beképzeltségnek vagy önteltségnek, de valóban több akart lenni, mint egy gyenge tiszt. Nem vágyott kapitányi rangra, csupán olyan erőre, amire támaszkodhat, aminek hasznát veheti. S ugyan Amahara maga sem volt a gyengének nevezhető lélekölők közé sorolható, tudta a szelleme is hogy van még hová fejlődniük.
- Meg kellene értenem, mi is az a korlát, amit át kell szaktanom ahhoz, hogy Amahara a rendelkezésemre bocsássa a felsőbb szint eléréséhez szükséges erőt. - Vetett bátyjára egy pillantást, majd megköszörülte torkát. - A zanpakutom képességei leginkább a kínzásra épülnek, s be kell valljam, nem érzem magamban az elszántságot ahhoz, hogy használjam őket. Ez lehetne az oka annak is, hogy csupán a gyógyító erejét mutattam meg a záróvizsgán s így kerültem a Yonbantaihoz.- Ott, ahol ennyi pusztítás rejlik kell léteznie egy halovány reménysugárnak is. Nem látta még Tenkai zanpakutoját harcban, de szívesen kísérné figyelemmel a gyakorlati alkalmazását. - A bankai-k általában már csak ilyenek, nem igaz? ^^- Valamiért eszébe jutott az a különös este, amit az Juiichibanai fukutaichoujával töltött el Kenpachi ivójában. Sosem töltött még el időt kocsmában, sem más efféle alantas helyen s mélyen hallgat is róla, nemhogy rossz hírek kapjanak szárnyra vele kapcsolatban. Erre kínosan ügyelt, s bár őt magát nem zavarná, ha egy-egy estén kellemes beszélgetéssel kísérve elfogyna egy-egy pohár bor; a családja megítélésén sokat ronthatna, ha elterjedne az, hogy a legifjabb gyermekük lány létére alkoholt fogyaszt. Visszakanyarodva, képtelen elképzelni példának okáért azt, hogy Hidetada-san komoly fenyegetést jelentene bárkire is. Legfeljebb a bolti eladókat volt képes félteni tőle, amikor közlik vele hogy csupán alkoholmentes sör kapható.
- Nem is állt szándékomban ilyen szinten elszakadni az otthoni dolgoktól, addig kívánok a szüleink közelében lenni, amíg élnek. Csupán vágyom némi magányra, amit a Mizushima-birtokon nem kaphatok meg. - Megsimogatta Mashumaro fejét, majd elfojtott egy ásítást. Kellemesen érezte magát, már-már körbelengte a társalgót az a jellegzetes, otthonias hangulat.
Kissé meglepte, mikor eszébe jutott Tomoe gyermekkori kinézete, rengeteget változott és mégis szint ugyanolyan maradt. Értelmetlen gondolat, de mégis, képtelen máshogyan leírni a helyzetet. Mindenesetre meg fogja fogadni Tenkai tanácsát, s mindenféleképpen készít, vagy vásárol valami ajándékot neki amit át is ad személyesen. Illik is bocsánatot kérnie, mert ugyan nem sok közük volt egymáshoz Kai halála után, minimális érdeklődést tanúsíthatott volna szegény fiú sorsa felől.
- Szívesen lennék keresztanya, nem hibáztatnám érte a gyermeket nyilván… De ha afféle nő az anya, akkor őt nem látnám szívesen a családban.  Sőt, egyáltalán nem akarnám látni, mert félő, hogy kárt tennék benne… ^^”- Már fel is dühítette magát, s ingerült pillantást vetett a szék lábánál ülő kutyára.
- Rendben, de ha lehet, valami zsíros, fűszeres és húsos ételt ennék. Nem vagyok hízékony alkat és jól értek a méregtelenítéshez, úgyhogy nem félek. :3- Karolta át bátyja jobbját.

Karakterlap

Shiranui Kikyō

4. osztag tisztje

Eltávozott karakterek

4. Osztag

*

Hadi osztály tagja

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Korallzöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#F3266B // #FEB5BE


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #11 Dátum: 2017. Júl. 01, 11:57:56 »
[[ Szélcsengettyű ]]

  Idegesen szorongattam markomban jegyzetfüzetemet, miközben a szolgálatba igyekeztem. Alig tudtam aludni a gondolattól, hogy Amatsuji senseit ilyen aprósággal tervezem zargatni. Most pedig majdhogynem késésben voltam, amiért elaludtam. Mármint ránézésre apróságnak tűnhet, ami egészen felborította az életemet, de számomra ez egy különösen fontos áttörés lenne.
  Mióta a 4. osztagban szolgálok belevetettem magamat a gyógyhatású növények vizsgálatába és megpróbáltam új gyógyszereket készíteni kifejezetten mérgek ellen, hogy ezzel is segíthessem halálisten társainkat. De egyszerűen nem tudtam megállapítani mi hiányozhat még a keverékből. Abban reménykedtem, hogy Amatsuji sensei majd segíteni tud nekem ebben. De a szolgálat alatt tényleg rabolhatom ezzel az idejét? Mármint… annyiszor segített nekem, valami mágikus megérzése lehet, mert amikor elakadok valamiben, mindig megjelenik, hogy átsegítsen rajta. Igazi csoda! De ezzel most, nem lesz olyan, mintha kihasználnám, mikor így is állandó jelleggel segítőkezet nyújt nekem?
  – J-j-j-jó reggelt Amatsuji s-s-sensei – szólítottam meg bátortalanul a férfit. Mély levegőket kellett vennem, amiért eléggé kifáradtam a nagy sietésben, hogy mielőbb ideérjek. Noha nem futottam, hiszen azzal veszélyeztettem volna az osztagtársaimat vagy az osztagban betegeskedőket, például véletlenül nekimehettem volna valakinek a szűk folyosón vagy egyéb balesetet okozhattam volna a rohanásommal. De eléggé szedtem a lábaimat, miután Kobayashi-sanhoz megtettem a reggeli kitérőt, hogy biztosítsam reggeli gyógyszereit.
  Egyszerűen irigylésre méltónak találtam, hogy Amatsuji sensei minden nap ilyen nyugodt és ápolt. Vajon Amatsuji sensei szép fehér hajzuhatagát sűrűn megdicsérik? Mert szerintem nagyon szép!
  Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben a kobakomon szerteágazó elaludt tincseimmel, melyeket nem tudtam rendbe szedni a reggeli készülődés alatt sem. Még Kobayashi-san is megjegyezte, hogy eléggé szétszórtnak tűnök és később érkeztem, mint szoktam. Azt hiszem, ez a stressz dolog eléggé rettenetes, remélem, hamar elmúlik!
  – A-a-amatsuji sensei. Van egy perce? Talán picit több mint egy perce…? – kérdeztem bizonytalanul. Zavaromban fülig vörösödtem és a magamhoz ölelt jegyzetfüzetet szuggeráltam. Ha komoly munkában van, akkor eszem ágában sincs zavarni őt! Egy halálisten társunkat sem kívánom megváratni, miközben fájdalmai vannak.
  Kiszáradt torokkal vártam a válaszát, mikor igent mondott nekem. Összeszorított szemekkel bólintottam. Természetesen megértettem, hogy nem ér rá (egyszerűen túl hihetetlen volt számomra a helyeslése, hirtelenjében nem is fogtam fel az igen jelentését). – T-t-természetesen m-m-megértem… – megrökönyödött sóhaj tört fel belőlem, majd döbbenten kaptam fel a kobakomat, amikor a Koi hercegnők felhívták a figyelmemet arra, hogy Amatsuji sensei mit is mondott pontosan. – Mármint…! V-v-valóban? Ez i-i-igazán remek! – derültem fel. A mosoly ráfagyott az arcomra, mikor áthasított rajtam a felismerés, hogy semmi elképzelésem sem volt arra, hogyan kezdhetnék bele problémám felvázolásába. Azt hiszem, pont a korábbi meglepettség okozta, hogy először Kobayashi-san ügyét vettem elő. – A-a-akarom mondani, sz-sz-szóval… v-v-voltam Kobayashi-sannál és i-i-igényelte a szolgálatba való v-v-visszahelyezését – mutattam fel az említett papírost. – D-d-de sz-sz-szerintem, h-h-ha sz-sz-szabad m-m-megyjegyeznem még ezt a h-h-három napot b-b-bent kellene t-t-töltenie, megfigyelések alatt, a gy-gy-gyógyszer m-m-miatt – fejtettem ki véleményemet halkan. – N-n-nehogy r-r-rosszul legyen a sz-sz-szolgálatban – tettem hozzá miértjét. Szörnyű lenne, ha ez megtörténne, mikor olyan remekül haladt a felépülés felé Kobayashi-san.
  – L-l-lenne még v-v-valami A-a-amatsuji sensei – nagyot nyeltem. Tétován toporogtam a jegyzetfüzetemmel a kezemben. – É-é-én szóval… a-a-akarom m-m-mondani… mármint sz-sz-szeretném… nos, h-h-h-ol is k-k-kezdjem – habozó nyekergésem alatt a jegyzetfüzetem megcsúszott kezemben, amiért az izgalomtól izzadni kezdett a tenyerem. Éppen sikerült elkapnom, de topaságom kellően észhez térített ahhoz, hogy belekezdjek végre és ne lopjam még ennél is feleslegesen Amatsuji sensei idejét, mint ahogy tervezem. – Sz-sz-szóval v-v-végzek egy aprócska k-k-kutatást. Növényekről, gy-gy-gyógynövényekről, olyan h-h-hatást p-p-próbálok e-e-elérni, hogy kioltsák a m-m-maró hatású m-m-mérgeket. D-d-de e-e-egyszerűen nem j-j-jutottam dűlőre vele. R-r-reménykedtem b-b-benne, hogy Amatsuji sensei e-e-esetleg rá tud nézni az ö-ö-összeállított a-a-anyagomra és ki tud s-s-segíteni ebben… – nyújtottam át habozva a füzetemet. – Oh, p-p-persze, ha nem ér rá, a-a-azt i-i-is m-m-megértem. Vagy ha k-k-később szeretne f-f-foglalkozni vele… é-é-én t-t-tudok v-v-várni, szívesen Amatsuji senseinél h-h-hagyom a j-j-jegyzeteimet. D-d-de ha nem k-k-kíván ezzel f-f-foglalkozni sz-sz-szintén m-m-megértem. – Szent Lelkek Királya, először illett volna megkérdeznem tőle, hogy egyáltalán szeretne foglalkozni ezzel, mielőtt átnyújtottam volna a füzetemet. Jaj, de buta vagyok! Bárcsak elnyelne a föld!

Karakterlap

Amatsuji Akira

Tsukimisou Tama

Eltávozott karakterek

4. Osztag

*

Mizushima-ház testőre

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 8 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#B0E0E6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #12 Dátum: 2017. Aug. 13, 23:07:53 »
[[ Szélcsengettyű ]]

A reggeli órák az osztagnál nem csak eseménydúsak tudnak lenni, de kifejezetten meghatározhatják a lélek napját. A hozzám tartozó ápoltak ellenőrzése után állok csak neki egy tea elkészítésének. A napokban egy új keverékkel kísérleteztem, mely kellőképpen megadhatja a nap kezdetének lendületét, ugyanakkor ízre sem lehet rá kifogás. Mivel nővérem a napokban elfoglaltnak tűnt, nem igazán szerettem volna azzal terhelni, hogy nekem véleményezzen egy hobbiból elkészített frissítőt és véleményt mondjon róla, így viszont kénytelen vagyok az osztagban megkérdezni valakitől, sikerült-e tökéletesítenem ezúttal? Valahogy ez sem tűnik épp helyénvalónak... A hatása rendben kell, hogy legyen, csak az ízzel akadtak eddig bajok.
– Szép reggelt önnek is, Shiranui-san ^^ – fordulok a belépő lány felé, miközben a magamnak kitöltött teát szemlélem. Illata alapján lehetséges, hogy a titkos összetevőm végre elnyomja a keserű ízt és a hatásfokból sem vesz vissza. Nos, elméletben működnie kellene. Ahogy Shiranui-sant alaposabban végigmérem, inkább leteszem a teát és odalépek hozzá.
– Minden rendben, Shiranui-san? – érdeklődöm tőle, miközben óvatosan megigazítom egy előre hullott hajtincsét. – Kissé sápadtnak látszik, talán jobb lenne, ha leülne – nem tetszik, ahogy kapkodja a levegőt. Ha belázasodik, az a munkájára is negatív hatással lehet. Nem is beszélve az ő egészségéről, ha lázasan dolgozik! Ha nincs olyan állapotban, hogy itt legyen, jobb volna mihamarabb lepihennie.
– Természetesen van – válaszolok mosolyogva, bár ahogy észreveszem Shiranui-san kipirult arcát, egyik kezem gyorsan a homlokára tapasztom, másikat a sajátomra, és várom a további magyarázatot. – Szerencsére nincs láza – sóhajtok megkönnyebbülten, és visszahúzom a kezemet magamhoz. – Elnézését kérem, csak attól tartottam, talán megbetegedett és emiatt szeretne beszélni... Bocsásson meg, amiért félreértettem a helyzetet. Mindenesetre üljön csak le, készséggel meghallhatom, bármiről is van szó ^^ – terelgetem gyorsan az egyik ülőalkalmatosság felé, mert pontosan úgy fest jelenleg, mint azok a betegeink, akik bármelyik pillanatban összeeshetnek. Ezt a sorsot nem kívánom Shiranui-sannak. Amint megbizonyosodtam arról, hogy helyet foglalt, visszatérek a teához. Miközben a probléma felvezetésére várok, belekortyolok – csak remélni merem, hogy végre olyan íze lesz, mint várnám. Az enyhe édeskés aroma meglep, de határozottan jobbnak bizonyul, mint számítottam.
– Valóban ^^ – bólintok megerősítésként, amiért úgy fest, Shiranui-san kételkedik szavamban afelől, hogy ráérnék. A teát kortyolgatva kíváncsian várom a magyarázatot. Idő közben töltök még egy csészébe, és a sajátommal együtt odamegyek az asztalhoz, ahova Shiranui-sant is ültettem. Az új csészét természetesen elé helyezem, bár kissé elfoglaltnak tűnik az üggyel kapcsolatban.
– Shiranui-san ^^ – kezdek bele mondandómba, ahogy átveszem a papirost és átnézem. A kérvény formátumát tekintve rendben van, azonban a saját felelősség kérdése az esetében nem hiszem, hogy fenn állna. – Kobayashi-san az ön ápoltja. Ha az a szakvéleménye, hogy néhány napig még szükséges a negyedik osztagnál maradnia, akkor jogában áll megtagadni a kérését. Ha gondolja, ajánlja fel neki, hogy két nap múlva saját felelősségre távozhat, addig azonban maradjon még ^^ – emlékeztetem egy köztes megoldásra. Azt hiszem, Shiranui-san még nem teljesen tette magáévá, hogy a gyógyítói véleménye felülírhatja a beteg álláspontját.
A következő problémafelvetést is türelmes mosollyal várom. Vagyis, én tényleg próbálok türelmes lenni, de egyszerűen nem tudom nézni, hogy ennyire akadozik.
– Shiranui-san – szólítom meg, ahogy megfogom egyik kezét. – Nem kell félnie, kezdjen bele nyugodtan ^^ – biztatásom után visszahúzom a kezem, és várom, hogy sikerüljön kifejtenie a problémáját. Shiranui-san nagyon tehetséges, biztos vagyok benne, hogy bármiben is akadt meg, hamar megoldást fogunk rá találni.
A magyarázat, amivel végül előáll tagadhatatlanul meglep, de igazán megtisztelőnek tartom, hogy épp engem avat be kutatásába és tőlem remél segítséget.
– Biztosan nem baj, ha átnézem? – kérem megerősítését, ahogy átveszem tőle a jegyzetfüzetet. Mégiscsak az ő munkája van benne, nem szeretném, ha úgy érezné, elveszem tőle az érdemeit. Hiszen minden, amit leírt, az ő munkásságát dicséri! – Hm... Eddig alapos munkának tűnik. Mondja csak, Shiranui-san, külsőleg vagy belsőleg kívánja majd alkalmazni? Mármint, vannak olyan mérgek, melyek akkor váltanak ki maró hatást, ha elfogyasztották őket, és komoly károkat tudnak okozni – talán túl sokat képzelnék a dologba? Lehetséges, hogy teljesen nyilvánvaló volt a tervezett használat, csak én komplikáltam túl, mert túlzottan jól ismerem a családom kutatásait a mérgek irányába?
– Ameddig átnézem a jegyzeteit, kérem, fogyasszon nyugodtan a teából. Még új recept, de biztosíthatom, nem kínálnám, ha nem lennék biztos a minőségében, azonban érdekelne egy kívülálló véleménye is. Persze, csak ha nem bánja ^^ – mutatok az elé helyezett csészére, mielőtt visszavezetném tekintetem a füzetre. Tisztán látszik a bele fektetett energia, nagyon gondos, szép munka. Még van hova fejlődnie, de kezdésnek máris nagyszerű. Igazán büszke lehet magára.

Karakterlap

Shiranui Kikyō

4. osztag tisztje

Eltávozott karakterek

4. Osztag

*

Hadi osztály tagja

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Korallzöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#F3266B // #FEB5BE


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #13 Dátum: 2017. Nov. 04, 23:02:35 »
[[ Szélcsengettyű ]]

  Amatsuji-sensei kérdésére azonnal nemlegesen ráztam meg a kobakomat. Csak utólag döbbenten rá, hogy ez nem kimondottan volt a legjobb út a válaszadáshoz.
  – J-j-jól v-v-vagyok! – feleltem gyorsan korábbi mozzanatomhoz. Nem éreztem rosszul magamat, talán egy icipicit kialvatlannak. Viszont ez nem idézhette elő fehérségemet. Hatalmas szemekkel vizslattam Amatsuji senseire, miközben hirtelen elém lépett, hogy megigazítsa a hajamat. – M-m-miért, sápadtnak l-l-látszok, Amatsuji sensei? – érdeklődtem kissé megkésve. Bár bizonyára nem ejtett volna szót erről, ha nem így lenne. Istenkém, először végig kellene gondolnom mit is hallok és csak utána kérdezősködnöm! >.< De annyira váratlanul ért Amatsuji-sensei cselekedete, hogy már azt se igazán tudom, hogy merre áll a fejem! Meg ami azt illeti, én úgy érzem, éppen leég az arcom a helyéről.
  – L-l-leülni? B-b-biztos, hogy nem z-z-zavarom Amatsuji sensei? – vonakodtam elfogadni ajánlatát, mert ha éppen tényleg valami fontos dolgot csinál, akkor én őszintén nem szeretném jelenlétemmel zargatni őt. Isten őrizz, hogy más halálistenek egészsége az én tolakodásom miatt romoljon!
  Örültem, hogy Amatsuji sensei biztosított arról nem okozok számára semmiféle gondot. Viszont egyáltalán nem számítottam ezután Amatsuji sensei mozzanatára. Hálámat nem is tudtam kifejezni emiatt. Azt hiszem, ha az előbb sápadt is voltam most már végképp nem vagyok az. Szinte meghökkentett a konklúzió, hogy nincs lázam, mert én úgy éreztem, hogy egyre vörösebbé válik az arcom és lassan biztosan leolvad a helyéről. Nem is jutok hirtelenjében szóhoz sem, csak nyekeregni tudok Amatsuji sensei kérdésére. Teljesen elvesztem a türkizkék szempárban. Illik egyáltalán így megbámulni valakit? Egészen biztosan nem! De egyszerűen nem tudtam levenni a tekintetemet az arcáról.
  Mikor Amatsuji sensei elveszi homlokomtól puha kezét, arcomat a füzet mögé rejtettem. Legszívesebben elsüllyednék a gondolataim miatt. Mégis miket merengek én Amatsuji sensei szépen ívelt arcáról és a kezéről?
  Nem vonakodtam tovább, engedelmesen ültem (vagyis inkább rogytam) le a felajánlott ülőalkalmatosságra. Halkan háláltam meg Amatsuji sensei kedvességét. Még az elém kerülő csésze teát is ültemben kivitelezett kisebb meghajlással köszöntem meg. Bár még nem nyúltam hozzá, mert szerettem volna mielőbb elmondani Amatsuji senseinek ittlétem konkrét okát, ha már volt olyan jószívű, hogy időt szakított rám.
  – D-d-de… nem lesz p-p-probléma abból, hogy v-v-visszavonom a k-k-kérvényét? T-t-tehetek ilyet? Kobayashi-san olyan nagyon e-e-elszántan szeretné már segíteni az o-o-osztagát. Igazság az, hogy nagyon b-b-bűntudatom van amiatt, hogy sz-sz-szívem sz-sz-szerint a gyógyszeres kezelése miatt m-m-még idebent t-t-tartanám. Pedig már nagyon e-e-eleven! – avattam be a részletekbe Amatsuji senseit. – És ha f-f-felajánlom Kobayashi-sannak, amit Ön m-m-mondott, akkor új k-k-kérvényt kell i-i-igényelnem tőle ahhoz, hogy elhagyhassa k-k-korábban a 4. osztagot? Vagy k-k-kezelhetem ezt a papírt azon a n-n-napon is é-é-érvényesnek? – Azt hiszem, kezdem túlaggódni a dolgot. Ami bizonyosan megkérdőjelezi kompetenciámat, hogy valóban meg tudom e állni a helyemet 4. osztagos tisztként, amikor ilyen fontos döntéseket kell meghozni.
  Szerettem volna elhessegetni aggályaimat és meglátni a pozitívumot Amatsuji sensei átmenetileg felajánlott megoldásában. Viszont mielőbb szerettem volna túllépni ezen… most már tényleg itt volt az ideje, hogy beavassam Amatsuji senseit a kutatásaimba! Igyekeztem elfeledni azt is, hogy szerintem a három cserép Zamioculcast1 át kellene helyeznünk egy árnyékosabb helyre, mert ahol most vannak ott nem fognak növekedni. A melegházban túl nagy a hőség ahhoz, hogy fejlődhessenek és sajnos nem a sebes növekedésükről híres növények. Persze nagyon szerettem volna kikérni a véleményét erről Amatsuji senseinek, de elsősorban nem miattuk érkeztem!
  Összerezzentem, amikor Amatsuji sensei megfogta a kezemet. Olyan puha volt a keze! Szívem szerint megkérdeztem volna, hogy mi a titka, ha nem hangozna kimondva iszonyú kínosan a kérdésem. Pironkodva lestem fel Amatsuji senseire, hirtelenjében még azt is elfelejtettem, hogy mit szerettem volna mondani neki. Pedig biztosan azért jelezte, hogy ne tartsam fel sokáig. Istenkém, miket művelek! Tényleg igyekeznem kell beavatni Amatsuji senseit, mégis csak szolgálatban vagyunk…
  – T-t-természetesen nem gond! – ráztam meg kobakomat, hogy elhessegessem Amatsuji sensei kétségeit. – Őszintén b-b-bevallom, egyrészt azért k-k-kérem Amatsuji sensei segítségét, mert azt h-h-hallottam Önnek komoly háttértapasztalat van a m-m-mérgek terén… – Azt már nem mertem elárulni neki, hogy amikor felmerültek a problémáim azonnal rá gondoltam. Még azelőtt, hogy tudtam volna széleskörű tapasztalatáról. Gondolataimra elpirultam, még jobban, mint korábban. Megüresedett kezeimmel azonnal hosszú ruhaujjaim mögé rejtettem arcomat. Kínos lett volna, ha most is megneszeli zavaromat Amatsuji sensei… mégis mi lenne erről a véleménye?
  – R-r-remélem, nem o-o-okozok gondot ezzel, hogy Önhöz f-f-fordultam segítségért… – halkan szabadkoztam. Talán nem is hallotta szavaimat, amiért arcom előtt volt ruhám ujjai.  Kérdésére viszont megilletődve elhallgatok. Zavartan tűnődtem el egy pillanatra, nem akartam illetlenül sokáig gondolkodni előtte, de azért igyekeztem összeszedni gondolataimat szavaim előtt.
  – É-é-én elsősorban elfogyasztás utáni esetre g-g-gondoltam alkalmazni. Talán Amatsuji sensei szerint inkább k-k-kenőcsre kellene f-f-fókuszálnom az anyagot? Azért nem ebben g-g-gondolkodtam, mert Koi no Himemiyával ilyesmit r-r-rendbe t-t-tudok hozni… i-i-igaz, sokáig tart, de t-t-tudom gyógyítani! Ezért úgy í-í-ítéltem bölcsebb lenne olyan irányba kutatásokat v-v-végeznem, amit k-k-képességeimmel nem t-t-tudok kezelni – feleltem meg Amatsuji sensei kérdését bizonytalanul.
  – Hálásan k-k-köszönöm! – hajoltam meg megint ültemben. Figyelnem kellett a hirtelen mozdulatnál, hogy ne fejeljem le véletlenül sem az asztalt. – Azt is, hogy Amatsuji sensei átnézi a j-j-jegyzetemet és azt is, hogy m-m-megkínált t-t-teával. Ö-ö-örömmel a-a-alkotok véleményt róla! – Amatsuji sensei teát illető szavaira a csészére tekintek. Számomra nagy elismerés volt, hogy érdekelte róla a véleményem. – Az illata k-k-kellemes – mondtam, miközben a kezembe vettem a poharat. Óvatosan kortyoltam bele a teába a csészén keresztül árasztott hősége miatt. – Egy k-k-kicsikét keserű – jegyeztem meg az első kortyot követően. Picikét ki is rázott tőle a hideg. Nem gondoltam volna, hogy ennyire édesszájú vagyok.
   – Amatsuji sensei, lehet még egy k-k-kérdésem? Ez nem kapcsolódik a k-k-kutatásomhoz, bár osztagbeli dolog. Zamioculcasokról lenne szó a melegházban. Sz-sz-szerintem egyáltalán nem m-m-megfelelő számukra az a hely és á-á-áthelyezném őket egy hűvösebb részre. A melegben nem t-t-tudnak nőni. De nem t-t-tudom, hogy ezt m-m-megtehetem m-m-magamtól, vagy ki kell k-k-kérnem a Kapitány vagy Hadnagy u-u-urak véleményét? Nem sz-sz-szeretném oktalanul z-z-zavarni az osztagunk v-v-vezetőit. – Hozakodtam elő végül a növényeket illető témával is. Nem éppen a legszebben fogalmaztam meg. Most úgy érződhet, hogy valójában az egység vezetőit nem kívánom ezzel az üggyel felkeresni, hogy szabadidejüket ezzel raboljam, viszont Amatsuji senseiét meg igen. Holott nem is erről van szó! Egyszerűen csak érdekelt Amatsuji sensei véleménye, hiszen ő mégis régebb óta szolgál az osztagnál és bizonyosan tudja, hogy mi a teendő ez esetben.
  – A-a-azt m-m-megkérdezhetem Amatsuji sensei, honnan vannak tapasztalatai a m-m-mérgekről? – tettem fel kisvártatva a kérdést. – Jaj, n-n-ne h-h-haragudjon! Nem a-a-akartam az olvasás közben z-z-zavarni Amatsuji senseit!

1 Zamioculcas (wikipedia link)

Karakterlap

Amatsuji Akira

Tsukimisou Tama

Eltávozott karakterek

4. Osztag

*

Mizushima-ház testőre

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 8 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#B0E0E6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó és olvasószoba
« Válasz #14 Dátum: 2018. Márc. 10, 20:54:14 »
[[ Szélcsengettyű ]]

A reakcióra sajnos csak csodálkozó pislogásra vagyok képes. Egek, nem állt szándékomban tolakodással megsérteni a személyes terét... Talán jobb lett volna mindezt távolabbról megjegyeznem, ugyanakkor ha valóban rosszul érezné magát, lehetséges, hogy utána kellene kapnom.
– Emiatt kérdeztem, Shiranui-san – mosolygok végül a kérdésre, majd kicsit jobban is szemügyre veszem fiatal pártfogoltamat. – De egészen biztosan jól érzi magát? Evett-ivott már eleget? A nem megfelelő tápanyagbevitel súlyosan ronthatja az állóképességet – igyekszem megbizonyosodni róla, tényleg nem olyasmi áll-e a nagy kérdezősködés hátterében, ami egészségével volna kapcsolatos. Nem tetszik ez a nagy sápadtság. Jobban örülnék, ha mielőbb ki tudnánk zárni bárminemű problémát.
– Teljesen biztos, Shiranui-san. És tényleg jobban örülnék, ha helyet foglalna – mosolygok a lányra, hogy kicsit biztassam erre a cselekedetre. Borzasztó hibaként élném meg, ha végül összeesne mellettem, mert képtelen voltam leültetni, mikor láttam, hogy valami nincs teljesen rendben vele. Nem csak mint gyógyító, hanem mint önkéntes mentora is rettenetes kudarc lenne részemről. Részben ez is az oka annak, hogy sietve ellenőrzöm, nincs-e véletlenül láza Shiranui-sannak. Ennek elmulasztása borzasztó figyelmetlenségre vallana, még akkor is, ha ezzel némiképp megsértem személyes terét. Igyekszem is mielőbb visszavonulni ebből a közelségből, nehogy véletlenül kellemetlen helyzetbe hozzam, akár mások, akár önmaga előtt. Az egyáltalán nem volna helyénvaló. Elvégre egy nemesi család sarja, vigyáznia kell a hírnevére.
– Ön a kirendelt gyógyítója, Shiranui-san. A szakvéleménye bármikor felülírhatja a páciens álláspontját. Már csak azért is, mert bizonyos gyógyszerek igénylik az orvosi felügyeletet. Lehet, hogy a beteg jól érzi magát, és nem okoz látványos tünetegyüttest, azonban ha mégis fellépne valami váratlan szövődmény, jobb, ha szem előtt vannak. Hozzáértő szemek előtt. Ezért javasoltam a köztes megoldást – magyarázom el álláspontom okát Shiranui-sannak. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy az ő szakmai véleményére bármikor több bizonyosságot adnék, mint egy ápoltunk érzeteire. Elvégre ő a szakértő, nem pedig az ápoltja. – Nos, írhatja a kérvényre most is, hogy egyelőre megtagadva, és két nap múlva felülvizsgálást igényel. Nem tartanám helyénvalónak két napig visszatartani a kérvényt, viszont mindenképpen javasolnám Kobayashi-san tájékoztatását az álláspontjáról. Csinált már ilyet korábban, Shiranui-san? – nem szeretném azonnal a mély vízbe dobni, így ha ez számára az első ilyen eset lenne, örömmel segítek neki benne. Természetesen, amennyiben igényli. Nem kívánom rombolni az önbizalmát azzal, nem szavazok kellő bizalmat neki. Még tanulnia kell, azonban ha nem bízunk rá semmit, nem lesz lehetősége fejlődni. Egy ilyen helyzetet szeretnék elkerülni. A Gotei Juusantainak szüksége van jó gyógyítókra, márpedig Shiranui-san kifejezetten tehetséges. Már így is rosszul érzem magam, amiért képtelen vagyok türelmesen megvárni, és noszogatom a mondandója ismertetéséhez.
– Oh... Értem. Ez esetben örömmel leszek a segítségére – válaszolok a magyarázatot hallva, miután elhessegettem kisebb döbbenetemet. Nem tudom, pontosan honnan is hallhatott jártasságomról ezen a téren, miközben a visszatérő shinigamik ápolására szakosodtam, de megtisztelő, hogy kitüntetett bizalmával. Holott biztosra veszem, a témának nálamnál nagyobb szakértői is akadnának az osztagunkban. – Nem, éppen ellenkezőleg. Igazán nagyra becsülöm, hogy éppen engem tisztelt meg ezzel – igyekszem megnyugtatni a szabadkozásra. Hisz valóban igazán örülök, hogy ennyire megbízik bennem, és tőlem kér segítséget a saját kutatásához.
– Félreért, Shiranui-san. Azért éreztem fontosnak megkérdezni, mert bizonyos szerek és összetevők belsőleg nem alkalmazhatók a mellékhatásaik miatt, mások pedig külsőleg nem fejtenek ki elégséges hatást. Szerintem roppant bölcs döntés olyan irányokba kutatást végeznie, amellyel a képességeit egészíti ki – teszek kísérletet kétségeinek elhessegetésére. Úgy hiszem, az ilyen irányú kutatások rendkívül érett gondolkodásra vallanak. Biztos vagyok benne, hogy minél több időt tölt majd az osztagnál, annál nagyobb eredményeket fog tudni elérni. Már most megtisztelőnek érzem, hogy ismerhetem.
Ezzel együtt csaknem felpattanok, amikor úgy látom, heves mozdulatával egy kicsit közelebbi kapcsolatba kerülhet az asztal lapjával, mint az szükséges lenne. Megkönnyebbülten sóhajtok, hogy ezt végül sikerül elkerülni, és kíváncsian várok a véleményére. Az illat felől nekem sem volt kétségem. Az íze aggaszt, hogy más ízlésvilágának is megfelel-e. Mint kiderül, nem alaptalanul.
– Az baj, az egész testőrség számára fogyaszthatónak kellene lennie... – emelem egyik kezem elgondolkodva szám elé. Észre sem vettem, hogy hangot is adtam aggályaimnak. – Ne haragudjon, máris keresek megoldást a problémára ^^ – teszem le a jegyzetfüzetet és megyek vissza a növényi alapanyagokhoz, amiből a teakeveréket készítettem. A gyümölcs, amit használtam hozzá, nem lenne szabad, hogy visszavegyen a hatásfokból, viszont számomra kifejezetten édeskés aromát adott az elkészült italnak. Gyorsan felszeletelek néhány szemet a termésből, amit egy tálon viszek oda az asztalhoz. – Ha még elég meleg a tea, ebből nyugodtan tegyen bele, amennyit jól esik. Ha helyesek a kísérleteim, édesítőként kellene funkcionálnia – magyarázom az okát a gyümölcsnek. A forró vízbe áztatva talán kicsit intenzívebben kellene működnie, mint szárított változatban, hiszen még frissek benne a nedvek.
Ezt követően visszatelepedek korábbi helyemre, hogy folytatni tudjam a jegyzetek áttekintését, miközben Shiranui-san újabb problémával áll elém.
– Ha az osztag vezetőségével nem is feltétlenül, azonban az melegházért felelős tiszttel mindenképpen érdemes lenne egyeztetni ezzel kapcsolatban. Ha nem különösebb okkal, hanem véletlen hibából kerültek a jelenlegi helyükre, minden bizonnyal még segítene is az átültetésben – mosolygok a lányra, hiszen nem tudhatjuk, nem szándékosan lettek-e a jelenlegi helyükre telepítve. Éppen ezért szükséges lehetne olyannal egyeztetni, aki naponta foglalkozik a melegház rendben tartásával. Igazán kellemetlen volna az ő háta mögött cselekedni, csupán azért, mert mi valamit teljesen másképp látunk.
– Semmi baj, Shiranui-san, megértem a kíváncsiságát, csak meglepett a kérdése – felelek kissé zavartan, miközben azon gondolkodom, vajon mennyit is volna tanácsos ezzel kapcsolatban megosztanom vele. Azt hiszem, bármennyire is szeretném, a teljes igazság ezúttal nem volna sem bölcs, sem helyénvaló. – A családomnak hosszú tapasztalata van a mérgekkel, és ennek következtében az ellenmérgekkel. A nővérem a 12. osztagban végez hasonló témájú kutatásokat jelenleg, így mondhatni ez egyfajta családi vonás – válaszolok végül annyi információt megosztva, amit nem ítélek túlzottan veszélyesnek. Ezek után inkább vissza is térek a jegyzetekhez, hogy pontosan fel tudjam mérni, Shiranui-san meddig jutott a kutatásaival, és mi is az, amiben segíteni tudok benne.
– Egészen pontosan miben is akadt el, Shiranui-san? – teszem fel a kérdést, hogy biztos legyek benne, nem olyan irányba szeretnék elindulni, amit már ő maga is kipróbált.