Szerző Téma: Gyengélkedő  (Megtekintve 5026 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shima Eizo

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Juuichibantai, 5. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 50

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #15 Dátum: 2015. Ápr. 17, 09:44:07 »
Én, és a sérült egóm

Egész napos őrjáratra küldtek az Élők világába, én pedig unottan vakartam meg a fejemet, ma ezeregy másik dolgom lett volna. Legalább egyedül megyek, nem lesz egy púp a hátamon sem, és úgy is csak egy kisebb körzetet bíztak rám. Kora reggel kezdtem meg a műszakot, de mivel órákkal később sem találkoztam semmi érdekfeszítővel, ezért letelepedtem a Karakurai parkban, hogy elfogyasszam a magammal csomagolt elemózsia egy részét. Ezúttal tényleg hoztam, nem úgy, mint az esetek többségében… Mivel Shiro nem bírt magával, ezért „hozd vissza a botot” játékot kellett vele játszanom, sosem értettem, miért élvezik ezt annyira a kutyák, de minden esetre nekem nem sok erőfeszítésembe kerül. Próbáltam nem feltűnően hajigálni a botot, bár egy kissrác így is megnézte magának, amint feje felett átrepült, de szerencsére még el tudtam kapni Shiro-t a hátsó lábainál fogva. Nem hiányzik, hogy most meg magától visszaszaladó botot lásson. Ezután egy pár nézte ki magának a helyet, mivel rövid időn belül elkapott tőlük a hányinger, ezért arrébb költöztem. Egy fa jóleső árnyékában tespedve, nosztalgikusan sütött át a déli napfény, én pedig akarva-akaratlanul is álomra szenderegtem szolgálat közben. Különben sincsenek kamerák, de ha mégis, akkor a Gotei 13 igazán szólhatott volna, hogy leszeretné forgatni az életemet. Shiro kezdte el cibálni a kimonom ujját, és hangosan a fülembe vakkantani.
- Hagyjál már, csak még öt percig. - hessegettem arrébb a szemtelen kutyáját, nem hiszem el, miért nem tudja megérteni relaxációs szándékaimat, ha egyszer már úgy sem akar egyetlen hollow sem megtisztelni a jelenlétével… Várjunk csak, hollow? :O.O:
Gyorsan a fejemhez kaptam, mire észrevettem tőlem pár lépésnyire. Hamar nyúlok a zanpakutomhoz, ám alig hogy felkelek, a tőle érkező csapás ismét földre terít. A vágás nem hatolt mélyre, de még így is egy jókora karom nyom éktelenkedett a hasam tájékán. El sem hiszem, hogy egy ilyen köröm piszok képes volt hozzám érni… Shiro nyert egy kis időt nekem, hogy újra összeszedjem magam, a lény lábát nem eresztve, bátran kapta el. Persze a helyzet hamar fordulni látszott, amikor a hollow őt is célba vette.
- Na azt már nem, senki nem bánthatja Shiro-t! – üvöltöttem a szörnyre, majd új erőre kapva, ellentámadásba lendültem. A hollow nem éppen a szívósabbik fajtákból való volt, csak addig ért a tudománya, ameddig a földön voltam. Az összecsapást megnyertem, de a sebből így sem akart elállni a vérzés. Szégyellem bevallani, de ezzel a sérüléssel vissza kell, hogy vonuljak. Majd oda haza azt mondom, hogy tízen támadtak...
 Visszaérve Seireiteibe, máris a 4. osztag gyengélkedőjéhez kísértek, ahol egy betegágyra fektettek. Shiro mind végig velem volt, aggodalomtól vezérelve, az ágyam szélére szökkent.
- A kutya velem van. Nem fog zavarni. – jegyeztem meg a nővérnek, hogy elkerüljük a félre értéseket. Ő mentette meg ma az életemet, jól néznénk ki, ha ezek után meg kizavarnák.
- Meddig fog ez tartani? Csak mert az osztagomnak szüksége van rám. – tettem fel a kérdést, nem szándékozom napokon keresztül ágyas beteg lenni.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #16 Dátum: 2015. Ápr. 19, 11:49:01 »
- Ő és a sérült egója -




Csöndes napnak nézett elébe, így úgy vélte, a papírmunka elintézése után megengedheti magának, hogy tegyen egy rövidebb sétát a kertben. Azon tűnődött, milyen ízű teát fogyasszon el, hiszen bár szívesen tenné, nem fogyaszthat örökké vaníliát: még a végén eltelne tőle, s nem kívánná többé. Választása így egy egyszerű feketetea keverékre esett, melytől némi felfrissülést várt. Kissé elpilledt, s úgy érezte bármelyik pillanatban képes lenne elaludni: ezt pedig nem engedheti meg magának, sem mint goseki, sem mint főnemes. Felelőtlenségre vallana, s még ha él is benne ez a jellemvonás, nem engedheti meg magának, hogy ezt kezdjék el híresztelni.
Hosszú évek kitartó munkájára volt szükség, hogy felépítsen magáról egy képet, melyet mások látnak, ha ránéznek. Valódi énét megtartotta magának, s bátyján, valamint egykori férjén kívül nem is mutatta meg másnak. Halk sóhaj hagyta el ajkait, mikor a pokollepkére lett figyelmes: nem számított rá, hogy őt keresné az apró lény, így mikor az rászállt egyik vállára, meglepődött. Nagyot nyújtózva állt fel a padról, s teáscsészéjét nem szívesen, de otthagyva indult el a traumatológiai részleg felé.
Nem érezte magát továbbra sem szakértőnek, de rangjából adódóan sejtette, hogy egy kissé komplikáltabb helyzettel fogja magát szembetalálni annál, mint amiről a pokollepke mesélt. Egyenruhájának ujját felgyűrte könyékig, felvett egy gumikesztyűt s kikerülte a férfi körül zaklatottan őgyelgő állatot. Egy pillanatra megállva végigmérte az állatot, s bundájának csapzottsága arra engedte következtetni, hogy lehet, az állat is részt vett a küzdelemben.
- Nem zavar a jelenléte, de amennyiben magával vitte Karakurába s rést vett a harcban, melyben Ön is, tanácsos lenne, ha hagyná, hogy az Állatorvoslási Részleg megvizsgálja a jószágot.- Letérdelt az ágy mellé, s összehúzott szemekkel pásztázta a sérülést. A Washiboushit alkalmazva tekintete alaposabban tudta tanulmányozni a seb széleit, s magát a vágást is. Az adatlapon rögzítettek szerint már el kellett volna kezdődnie a véralvadásnak, de mielőtt elhamarkodott következtetés vont volna le, jobbját a vágás fölé helyezve Shikenhouval bizonyosodott meg igazáról. Szeretette a dolgokat kétszer ellenőrizni, inkább legyen alapos, mint hogy elkapkodjon valamit s egy óvatlan hibával súlyosbítsa a helyzetet.
- Kétséget kizáróan kibírja az osztaga maga nélkül addig, amíg meggyógyul. Jelen pillanatban meg kell állapítanom a hollow mérgének összetevőit s azután összeállítom az ellenmérget. Ezután ellátom a sérüléseit, s meggyógyítom. Ne aggódjon, hamarabb végezni fogunk, mint gondolja.- Eszébe jutott, hogy izgatottságában nem lenne tanácsos megfeledkeznie magáról a sérültről, így egy kedves, szívet melengető mosolyt vetett a fehér hajú férfira. Felkötötte hosszú, vörös haját s hozzálátott a gyógynövények válogatásához. Kedvelte a munkáját, szerette az érzést, ami eltöltötte, miközben valakin segített. De az, ami miatt igazából szerette, az a büszkeség és boldogság volt, amit jogosan érezhetett, amikor valaki sikeresen meggyógyított.
- Szép a kutyája. Nekem is van egy, bár az enyém még kölyök.- Eszébe jutott a néhány hónapos kölyökkutya, akinek az anyját a kinevezése napján vitte be Samanuskehoz. A most pár hetes kis állat feldobta a napjait, s bár a macskákat jobban szerette, gondját viselte a kis állatnak. Elég ideje a nevelésére ugyan nem jutott, de a testőrségének egyik tagja gyakorlott volt ilyen téren, s a férfi tanította a rakoncátlankodó állatot. - Mi a neve?- Kék íriszeivel gondterhelten nézett maga elé néhány pillanat erejéig, majd a keresett vegyületet megragadva elkezdte összedolgozni a méreg ellenszerét. Legalábbis remélte, hogy azt- ismereteiből kiindulva hatnia kell majd a szernek.
Eltűnődött, rég volt már az, hogy személyesen őt hívták egy mérgezéses esethez: s a jelenlegi nem is tűnt olyan súlyosnak, hogy szükség legyen rá. Talán tudták, hogy toleranciaszintje magasabb az átlagénál, s ugyan éles nyelvű, de ugyanakkor visszafogott is. A kissé sértettnek tűnő férfit pedig sok beosztottja nemtudta volna kezelni: megijedhettek volna megnyilvánulásaitól. A kisugárzása már magában eléggé lehengerlő erővel bírt, képes lenne elnémítani a visszahúzódó embereket. Majd ő megmondja, mikor mehet haza... Amíg fel nem gyógyul, biztosan nem fogja kiengedni a Gyengélkedőből. ˘-˘ 
« Utoljára szerkesztve: 2015. Ápr. 19, 12:05:39 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Shima Eizo

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Juuichibantai, 5. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 50

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #17 Dátum: 2015. Ápr. 20, 15:21:13 »
Én és a sérült egóm

- Gondolja? – pislogtam rá Shiro-ra, mikor felmerült az átvizsgálás. Róla teljesen megfeledkeztem, csak a saját magam sérülésével voltam elfoglalva, na meg a gondolattal, hogy ez volt az a nap, amikor majdnem legyőztek. Közel sem király befejezés lett volna a számomra. – Áhh, ő biztosan jól van, elvégre nem az én kutyám lenne, ha nem lenne kemény fickó. Igaz, haver? – nyújtottam öklömet felé, hogy valami tesóöklöst lezavarjunk a látvány kedvéért, de ő csak értetlenül oldalra biccentett egyet. Fenébe, ezt még nem tanítottam meg neki…
Hagytam, hadd dolgozzon továbbra is a nővér, közben pedig azon agyaltam, hogyan fogom ezt megmagyarázni a kapitányomnak. Bajba kerülnék, ha azt írnám a jelentésbe: „Mert elaludtam szolgálatközben”, így valami hihető storyval kell előállnom. Ugyanakkor le sem égethetem magamat azzal, hogy csak egyedül sebesítettek meg engem. Az túlzás lenne, ha mondjuk ötöt mondok? Vagy lehetett egyedül is, de az jó nagy volt, akkora, mint egy óriási cet. Meg van, ezt fogom írni: „Egy hatalmas ámbráscet alakú hollow tűnt fel az egyik panelház mögül, és ejtette rajtam a karom formájú vágást, amikor is elterelte a figyelmemet egy arra repülő madár”. Király, így már mindenki hinni fog nekem, és a taichou is büszke lesz, amiért helytálltam! :arrogant:
- Jah, hogy a nevem… ébredtem fel a vöri kérdésére. - Hát hogy is írjam le legegyszerűbben. Elég, ha csak olyan jelzőkkel illetem, mint a bátor, a legnagyszerűbb, a legjobb. Gyengék védelmezője, zsarnokok büntetője. Fény az sötétségben, korunk megmentője… röviden Eizo. Shima Eizo. – ragadott magával a mámor egy másik dimenzióba, de valami azt sugallta, hogy a hölgy mégsem ezt a választ várta.
- Vagy a kutya nevét kérdezte inkább? Áh, úgy mindjárt más, hehe… – vakartam meg tarkómat kínos mosollyal, nesze neked korunk megmentője.
- Őt Shiro-nak hívják, ne kérdezze miért fehér jelentésű a neve, mikor maga a kutya világosbarna, ez amolyan „tetszett a név, így ezt adtam neki”. Ráadásul eddig még nem volt kifogása ellene. :roll: – próbáltam elsimítani az előbbi félreértésemet, pedig figyelemfelkeltő bemutatkozás volt tőlem, csak az időzítés volt rossz. – Most mentette meg az életemet, nos… nem is tudom hányadik alkalomra. Ő valahogyan jobban figyel a dolgokra, mint én magam. Hasznosabb szolga, mint aminek látszik.
Belegondolva Shiro tényleg rengetegszer segített már, nem bántam meg, hogy azon napon magamhoz vettem, amikor a klánom kapujánál találtam rá magára hagyatva. Azóta mintha folyamatosan meghálálná ezt. Valami meleg futkosott a tenyerem között, Shiro kezdte el nyalogatni az ujjperceimet, én meg buksisimivel viszonoztam ugyan ezt.
- Örülök, hogy azokat az izéket nem injekcióban akarja nekem beadni. De ugye tényleg nem akar megbökni? – nézek a vörire, mert ha böki lesz, akkor fogom a kutyát, majd kalap-kabát kisétálok, engem semmilyen mágia nem fog visszatartani. Sosem bírtam a tűket, hegyesek, és gonoszak. Shiro ezután a nővérhez sétált, alaposan megszimatolta a lábát, majd halk, türelmet ugatással jelezte, hogy meg szeretné magát simogattatni, amennyiben ráért. „Na máris kezdődik” gondoltam, a kutyám ahelyett, hogy ébren őrködne az ágyam felett, míg én kivagyok szolgáltatva minden veszélynek ilyen legyengült állapotban, helyette inkább összebarátkozik mindenkivel, aki csak mozog. Mondjuk eddig ezt csak jó emberekkel csinálta. Legalább kiderült, hogy az ápolónő az ápolónő, nem pedig bérgyilkos nő, az ilyenekhez mindig is jó volt a szaglása. :roll:

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #18 Dátum: 2015. Ápr. 21, 20:32:53 »
- Ő és a sérült egója -




- Igen, gondolom.- Pillantott újra az állatra, aminek látványa meglepő békével töltötte el. Évődése azonban abban a pillanatban véget ért, ahogyan meghallotta a férfi szavait. - Ez egy rendkívül ostoba hozzáállás. Maga egy ilyen általános vélemény miatt inkább nem vizsgáltatná meg a társát? Vállalva, hogy emiatt a döntése miatt a későbbiek folyamán talán az állat többel köti be, mint így tenné?- Őszinte csodálkozással nézett a férfira, az elme ilyen szintű butaságát már képtelen volt nem gyermekies áhítattal nézni. Természetesen nem jobb az sem, ha valaki paranoid módon túlreagál mindent, s retteg mindentől. Azonban az alaposság, a felelősség hiánya egyszerűen elfogadhatatlan valaki olyantól, aki a csatatéren mozog, s életeket bíznak rá. Szemöldökeit rosszallóan ráncolva öntött hidrogénperoxidot a férfi sebére, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. - Lehet, hogy ez fájni fog, próbáljon mozdulatlan maradni.- Mellékelte, mielőtt elfelejtette volna, majd mély levegőt vett.
Pontatlan fogalmazásának köszönhetően nem arra a kérdésre kapott választ, melyre szeretett volna: A férfi nevét a kórlapjáról már tudta. Ismert egy másik Eizot is, Kai apját is így hívták- ma már nem tartják a kapcsolatot, nincs miért keresni egymás társaságát. A múlt behegedt sebeinek felszínére újabbakat hasítani ostobaság lenne.
Önmagának dicsőítése… elárul pár dolgot a férfi jelleméről, s lélekben egy fejbiccentéssel adózott az Ichibantai tiszteletére. Valóban értenek a munkájukhoz, s a tiszteket abba az osztagba sorolják be, ahová a leginkább valók. Mindig voltak egyfajta előítéletei egyes osztagok tagjai iránt, s bármennyire is szégyenteljes lenne bevallani, mindig is azt hitte, a 11. osztagnál ostoba emberek vannak… Nyilvánvalóan téves feltételezés, de úgy érzi, ez a férfi csak erősíti a hitét.
- Örvendek… Mizushima Seiun, Goseki.- Lehúzta a kesztyűt jobbjáról, s kézfogásra nyújtotta kezét. - Valójában a kutya nevére voltam kíváncsi, igen. :o Az Önét leolvastam már a kórlapjáról.- Mutatott a szürke dossziéban levő papírhalmazra.
- Személy szerint én jobban szeretek az állatokra bajtársként gondolni. ^^- Látott már szolgát, s a sötétséget is némelyikük szemében. Úgy vélte, az állatok sem vennék jó néven, ha egyszerűen „szolga”ként emlegetnék őket. Sokszor tesznek többet az emberekért, min azok értük- s nem egyszer adnak tanúbizonyságot magasabb szintű emberségről, mint a faj képviselői. - Zseniális társ lehet a bajban. ^^- Szelíd mosollyal közelítette meg a férfit, majd egy megadó sóhaj kíséretében belefogott a magyarázatba.
- Sajnos injekció formájában kell beadnom, s amennyiben meg akar gyógyulni, hogy használható tagja legyen az osztagának, hagyni is fogja, hogy beadjam. ^^- A fecskendőre ráillesztett egy tűt, majd a férfi felé fordult. Annak az arcáról tükröződő tömény undor láttán egy pillanatra meghökkent: a kardoktól nem fél, de ettől igen? :facepalm:
- Ha végeztünk, az osztagban remek büfé működik, ha éhesnek érzi magát- ami az elvesztett vérmennyiségből és a szervezet által gyógyuláshoz felhasznált energiamennyiségből következtetve nem lenne csoda- szívesen elvezetem oda. - Ezzel próbálta a férfi tudtára adni, hogy éhes- s valóban ma még a reggeliig sem jutott el. Ha rajta múlna, nemeshölgyhöz nem illő módon vetné rá magát egy paradicsomos, darált húsos szendvicsre.  :twisted:

Karakterlap

Shima Eizo

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Juuichibantai, 5. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 50

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #19 Dátum: 2015. Ápr. 27, 11:46:09 »
Én és a sérült egóm

- Oké, de a-azt akkor most tényleg be akarja nekem adni? :blink: Biztos, hogy nincsen tablettában? Én mintha láttam volna egyet abban a fiókban, menjen, és nyugodtan nézze csak meg, biztos vagyok abban, hogy van benne. – próbáltam magamat megmenteni attól a rémséges tűtől, miközben kezemmel az útját álltam. Utoljára élő koromban szúrtak meg vele, és sosem fűztek hozzá kellemes élmények. A középiskolában állandóan csipkelődéssel piszkáltak a lányok, mivel az orvosin már mindenki megtapasztalhatta tőlem, mennyire paranoiásan húzódzkodom tőle. Nem sok reményt láttam a nőszemély megtévesztésében, talán nem sejti, de ő az én szememben most egy vörös démon, egy bazi nagy gyilkoló eszközzel.
- Rendben, döfje belém, csak essünk túl rajta! :arrogant: - jött tőlem a hírtelen elszántság, majd becsukott szemmel, oldalra fordulva vártam, hogy az a szörnyeteg belém hatoljon. Egy apró grimasz még látható volt ekkor tőlem.
- A büfé tényleg jó ötlet, ma túl vagyok egy kemény harcon, szóval miért ne. Ha ön is éhes, szívesen meghívom, elvégre ez a legkevesebb, amiért megmentette az életemet. :) – nem mintha ezen múlott volna, hisz engem képtelenség megölni, ha csak nem a saját magam hasonmásával talákszom, úgy még van rá némi esély, viszont hálátlan sem akartam lenni a nő fáradozásaiért.
- Mindezek mellett tudnánk valamit kezdeni ruha ügyileg is? – nézek rá a ramaty állapotban lévő kimonomra. – Ne értse félre, én szívesen elszaladgálnék egy száll alsóneműben is itt a kórtermek között, mindenki napját bearanyoztatva, csak félek, hogy ezért még kidobna engem az osztaga. :roll:
Követtem a nőt az említett kajáldáig, mindig egészen furcsa érzés kap el, amikor egy másik osztag berkein belül mozgok, mindenhol másmilyen a légkör. A 11. osztagot a jól megszokott izomszag jellemzi, és ez így is van jól, hiszen egy igazi férfi csakis egy ilyen légkörben érezheti magát szabadnak. Itt viszont egész más a helyzet, eszembe sem jutna balhéba keveredni. Már csak a tűk miatt sem…
- Konnichiva! Én egy tál sushi-t szeretnék, a hölgy pedig mindjárt megmondja. – ezzel elő is halásztam a pénztárcámat. Mivel Mizushima egyike a tehetős családoknak, ezért feltételezem a nőszemélyről, hogy nem szokta magát vissza fogni, ha kívánságokról van szó. Barátnőre van pénzem, de hercegnőre nincsen, a kettő nem összetévesztendő. „Rendben” – sóhajtottam magamban lélekben, ez csak egy olcsó büfé, nem pedig a világ vége. Majd levonom Shiro adagjából. :twisted:
- Nem, te nem kapsz! – kezdte el cibálni a nadrágom szárát, még csak az hiányzik, hogy neki is külön rendeljek. Reméltem, hogy a nőnek nem csak a rendelésig leszek elég, majd ezt követően el is viharzik mellőlem arra sem méltatva, hogy együtt együk meg. Habár volt már részem durvább lekoptatásokban is… Amint helyet foglaltunk, Shiro addig nem hagyott békén, míg végül egy hal rudat oda nem adtam neki suttyomban, ezzel jelezve, hogy megadom magam.
- Szívén viseli az állatok gondjait, igaz? Ne aggódjon, ha végeztünk, ígérem, Shiro-t is el fogom vinni egy kivizsgálásra, ha ez megnyugtatja. Habár szemmel láthatóan nem vérzik, és nem is sántít sehol sem. – tértem vissza az előző nézeteltérésünkre, amit csendben végig hallgattam, hiszen én sem akarom túlságosan elhanyagolni a kutyát. Habár még mindig nem tudom, hogy mi a különbség a háziállat, és a szolga között, de ha a hölgynek több ideje lesz rá, biztosan megérteti.
- Mióta szolgál a 4. osztagban, szereti, amit csinál? – tettem fel a kérdést, ami esetleg megtörheti az ezután bekövetkezett csendet, közben kíváncsi szemekkel falatozom a pálcikákkal.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #20 Dátum: 2015. Máj. 03, 13:26:32 »
- Ő és a sérült egója -




Ajkai vékony vonallá préselődtek össze, miközben hallgatta a férfi szavait. Kezeiben az oldatot már felszívott fecskendővel kissé rezignált pillantást vetett Eizora, s megadóan felsóhajtott.
- Igen, a Yonbantai rengeteg pirulával, tablettával és egyéb gyógyszerfajtával rendelkezik, azonban nem véletlenül van a kezemben ez a fecskendő. Szerencséje van, hogy viszonylag időben sikerült összeállítani egy ellenmérget- azonban mivel nem vagyok benne biztos, hogy hatni is fog, le kellene tesztelünk, mielőtt túl sok vért veszít. ^^- Jobbjának mutatóujjával lágyan megpöccintette a fecskendőt, s arra az elhatározásra jutott, hogy egy kidouval ki fogja ütni a rendetlenkedő beteget, ha nem akarja magát hagyni. Még mindig úgy véli, hogy jobb utólagosan bocsánatot kérni, mint ha el kellene kezdenie felkeresni a hozzátartozóit s jelentést írnia arról, miért halálozott el a beteg. - Nos? Mielőtt megkérdezi, elkerülhetetlen az injekció intravénás beadása.- Mellékelte a bizonyosság kedvéért, s utána gondolataiban már a megfelelő gyógyító kidout kereste. Nem olya mély vágás, egy egyszerűbb kidouval a felszíni sérüléseket be lehet gyógyítani.
- Kedves gesztus, köszönöm.^^- Ugyan semmi szükségét nem érezte annak, hogy elfogadja a felkínált lehetőséget, jobban esne egy reggeli, amit nem egyedül fogyaszt el. Csatlakozhatna más éppen reggelijüket/ebédjüket/tízóraijukat fogyasztó tisztekhez is, de nem volt kedve egy újabb kényelmetlen helyzetbe keveredni. - Mesélhetne arról a harcról, ha van hozzá kedve.- A már nem szükséges fecskendőt darabokra szedte, beledobta a ledobóba és elpakolt maga után. Megcsinálta volna bármelyik beosztottja, de ennek nem örült volna: Lehet lassan, nehézkese, de megoldja a problémáit külső beavatkozás nélkül is. Nem szeretett másokra támaszkodni sohasem, s az önállóság fontosságára tanította a beosztottjait is- már amennyire engedték magukat okítani.
- Hozok egy egyenruhát önnek a méretében, az ellenméregnek szüksége van némi időre.- Letett egy pohár vizet a férfi ágya mellé, s vetett néhány pillantást a vállaira, majd a csípőjére, s megállapította, hogy kifejezetten szép izomzattal rendelkezik a sérült. Reméli, hogy jó méretet fog hozni, nem szeretne felsülni. Villámlépéssel viszonylag hamar megjárta az utat, s az ágy szélére helyezte a ruhaneműt. - Nem hiszem, hogy kidobnák… Sokkal inkább bent tartanák néhány napra, egy alapos megfigyelés erejéig. - A válaszadás alatt képtelen volt megállni, hogy ne mosolyodjon el: elképzelte a jelenetet, ami meglehetősen komikus látványt nyújtott még elképzelve is.
Miután a sebet begyógyította és bekötözte, elvezette a férfit a büfébe, ahol a megszokott csöndes, nyugodt légkör uralkodott. Úgy gondolta, hogy reggelire teljesen elég lesz egy mochi is, hússal töltve és édes babszósszal leöntve, de amint meghallotta, ahogyan a férfi a sushit említette, gyomra fájdalmasan mocorogni kezdett, hangot adva megváltozott igényeinek.
- Öhm… Én egy csésze zöldteát kérnék és egy kis tál sushit.- Remélte, nem haragszik meg érte Eizo, sosem volt nagyétkű, nem is költekezett esztelen módon, az étel kidobását pedig bűnnek tartotta. Éppen ezért mindenből annyit vett, amennyire szüksége volt adott alkalommal.
Türelmesen várt addig, míg a rendelését elé nem helyezték és a finom lazaccsíkokat látva összefutott szájában a nyál. A nyers hús mellékízét nem szerette ugyan, éppen ezért ette a sushit rengeteg wasabival, amivel egy kis adag most is ott díszelgett tányérja szélén. - Ha gondolja, oda le is ülhetünk.- Pillantott egy üres, ablak melletti asztalra. Szeretett volna hangosan felnyögni, mikor az első falatokat lenyelte, annyira jól esett neki az étel. Neki is látott a zöldséges tekercsek elfogyasztásához, a húsosakat arrébb tolta: a finomabb falatokat mindig a végére hagyja. Alaposan megmártogatta a falatokat wasabiban és csöndesen evett addig, míg a kérdést meg nem hallotta.
- Ami azt illeti, próbálok minden tőlem telhetőt megtenni mindenkiért. Számomra az állatok olyanok, mint a gyerekek… Kevésbé képesek magukra vigyázni, a segítségünkre szorulnak rengeteg dologban. - Tartott egy rövidebb szünetet addig, míg belekortyolt a hideg teába, majd fojtatta: - Ez még nem zárja ki az esetleges sérüléseket, amiket szemmel nem lehet kiszúrni, de természetesen ez az Ön dolga, nekem nincs beleszólásom ebbe.^^- Bevallva, jól esett neki, hogy végül beadta a derekát a férfi és mégis kivizsgáltatja a kutyát. Egy lazacos darabkát felemelve a tenyerén odanyújtott a Shiro nevezetű állatnak, hátha elfogadja tőle az ínyencséget.
- Talán van már egy fél éve… Ha jól számolom, kicsivel több, mint két hónappal ezelőtt kineveztek Gosekivé, ezáltal rám bízták a Gyógyszerészeti Osztály vezetői pozícióját is. Szeretem a növényeket, gyermekkorom óta van otthon egy saját kertem, amiben gyógynövényeket termesztek. Azt hiszem, testhezálló feladat.- Mosolyodott el, majd érdeklődve pillantott a férfira. - Maga? Mióta szolgál a 11. osztagnál? Vannak hobbijai, kedvenc ételei?- Végezetül beleharapott egy darab wasabis húsba és igyekezte visszatartani az előtörni készülő könnyeit.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Máj. 03, 15:36:07 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Shima Eizo

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Juuichibantai, 5. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 50

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #21 Dátum: 2015. Máj. 13, 18:58:13 »
Én és a sérült egóm

Szinte megtisztelve érzetem, hogy én lehettem a vöri tesztalanya, és egy kétséges hatóerejű szert próbálhatott ki rajtam, már csak a csavar hiányzott a fejemből, meg a zöldbőr, hogy el ne különüljek Drakula édes kis házi kedvencétől. Mindig is sejtettem, hogy ezeknek vannak kapcsolataik a 12. osztaggal… Miután beadta, még egyszer körbe pillantottam magamon, hátha nem nőtt ki valami extra csáp a vállamból, biztos ami biztos. Remek alkalomnak találtam, hogy rajta próbáljam el a szövegemet a cethalról, amit majd az osztagomnak fogok előadni, viszont ekkor valami kényelmetlen tudat oldalba bökött, inkább mégsem akartam hazudni a nőnek.
- Az igazság az, hogy marha voltam, a figyelmetlenségemből történt. Egyszemélyes őrjárat volt, sehol egy feltűnő jelenség, kellemes idő, vidám környezet, és hát tudja hogy van ez... néha az ember megfeledkezik a kötelességéről, és egy kicsit, de csak egy egészen picit álomra hajtja szemeit. Aztán mikor kinyitja, már előtte terem egy ilyen bazi nagy példány ezekből az undorító fajzatokból, majd se figyelmeztetés, se egy jó reggelt, máris vetülnek a védtelenre a kiéhezettek. Ekkor szereztem ezt a pofás kis sebet, ami amúgy egészen jól mutatna rajtam, ha nem lenne igazi. De ezt kérem ne adja tovább, főleg a kapitányomnak ne, ha esetleg véletlenül össze futnának a városban. Kitaposná a beleimet, ha megtudná, hogy elaludtam szolgálat közben, és újra kellene találkoznunk itt a rendelőben, feltéve ha ezúttal túlélem. – mosolyogtam rá a végén, bízva benne, hogy hajlong az együttműködésre, és legközelebb már nem kell ellátnia engem. Ehhez a nőhöz többet vissza nem jövök, láttam a lelkének apró sarkában, hogy élvezte, amiért megkínozhatott…
- Én szívesen benne vagyok a megfigyelésben, ha vannak még aranyos nővér kollégái, akikkel elcseverészhetek az alatt az unalmas idő alatt, míg megfigyelendő betegként tartózkodhatok itt. :) Csak semmi tű ne legyen…
A rendelésnél kellemeset csalódtam a megítélésemben, talán mégsem az a tipikus királylány, mint gondoltam. Bár az is lehet, hogy csak nem mert többet mondani, annyira ijesztő a kisugárzásom, mindenesetre elfogadtam a választását, ő tudja mit akar.
Nyitott fülekkel végig hallgattam a meséjét az asztalnál, majd kicsit felvontam szemöldökeimet, amiért máris ilyen hamar áttért énrám. Szívesen hallgattam volna még tovább, a nők úgy is szeretnek megállás nélkül fecsegni, így viszont nem tudok a kajára koncentrálni…
- Nos hát… engem úgy egy éve vettek fel a 11. osztagba, előzetesen mint akadémiai tanuló természetesen. Talán nem olyan különleges posztban, mint önt, de azért még így is igyekszem kitűnni a tömegből, nem tudom ez mennyire látszik. – ekkor elforgattam szemeimet, várva, hogy a hölgytől esetleg valami bátorító elismerést kaphatok, mint az ilyen esetben lenni szokás, majd folytattam.
- Előtte pedig a Peremvidéken éltem, a 79-es körzetben, Ku-sa-jis-hi-ben. – itt kissé eltaglaltam a mondandómat, hiszen mire észhez kaptam, hogy miről is beszélek egy nemes származású hölggyel, addigra már túlkéső volt, majd lesütöttem tekintetemet, egy pillanatra a gondolataimba merülve. – Igen, szóval ott…
- Bizonyára már hallott a hely rossz hírnevéről, ezt én sem tagadom, szörnyű egy kerület, de mindezek mellett leszögezem, hogy én sosem közösködtem az ott élő tuskó emberekkel.
Részben igaz volt, részben nem. Az viszont biztos, hogy ennél többet soha, senkinek nem szoktam mesélni róla. Ami ott történt velem, az társadalmilag nem éppen egy elfogadott dolog, sőt, egyesekből akár még gyűlöletet is kiválthat. Szerencsére nincsen nagy hátszele a dolognak, hiszen akik tudnak róla, azok most halottak. Leszámítva Chiyo-taichout, akinek véletlenül kotyogtam ki, miután szándékosan leitatott. Lényeg, hogy azóta más ember vagyok, a Gotei 13 megváltoztatott. Észbe kaptam, hogy a témát feltűnően elvágtam a közepénél, így hát gyorsan elő kell állnom valamivel, mindegy mivel.
- Deee a 11. osztag valójában egy kellemes hely, minden naposak az edzések, na meg a hencegések, a kapitány kedves, néhol pedig félelmetes kisugárzású, de mindenképpen tiszteletet parancsoló nőszemély, a hadnagy pedig hát… szeret felönteni a garatra. Hobbim a testem, és a képességeim fejlesztése, kedvenc ételem pedig talán a Gjóza, igazából régen ettem már. Odaát mi az újság, önöknél is van félelmetes kapitány és részeges hadnagy? Valamint ha nem veszi dulakodásnak, a nemesi élet is egy kicsit érdekelne, a hozzám hasonló származásúaknak kevés rálátásuk van az ilyenekre. Ja és még egy fontos dolog, van rá esély, hogy elhagyjuk ezt a magázást, ha már hajlandó volt velem együtt enni? – mosolyogtam rá, tényleg nem akartam pofátlan lenni, amiért előkelő, és hogy csak most találkoztunk először, de nagyon zavarta a fülemet, hogy egy látszólag velem egykorú fiatal nőt magázok.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #22 Dátum: 2015. Jún. 10, 22:14:49 »
- Ő és a sérült egója -




Kissé értetlenül nézte, ahogyan a férfi elkezdte magát vizslatni őrült módon. Talán ő és ott vétette a hibát, hogy elárulta, nem is teljesen biztos az előállított szer hatékonyságában. Számolt a következményekkel, ugyanakkor hiába minden, teljesen bizonyos nem lehet a saját tudásában sem. Remélte, hogy nem fog az ő lelkén száradni az, hogy esetlegesen elhalálozik a férfi… De szerencsére semmi ilyesmi nem történhetett meg, hiszen hamarosan a sebet varr fedte, s azt is felváltotta a friss, hamvas rózsaszín bőr.
- Lehetőleg a mai edzést hagyja ki, ha nem szeretne visszakerülni ide. A mellékelt gyógynövényekből pedig főzzön kevés folyadékkal teát egy adag teát és lefekvés előtt maradéktalanul igya meg.- Pillantása kissé szúrós volt: nem akarta, hogy a saját ostobasága hozza ide a férfit… bár ide is az hozta, a mondandójából ítélve.
- Egy képzett shinigaminak meg kell éreznie egy hollow jelenlétét, másként ki sem engednék őrjáratra. Valamint szégyellje el magát, hogy volt képe elaludni szolgálat közben. Kiábrándító az ilyesfajta viselkedés.- Megvető pillantást vetett a férfira: érti ő a viccet, de ez az alak a felelőtlenség olyan formáját mutatta be előtte, amit képtelen volt tolerálni. - A maga dolga az ártatlanok védelme… Belegondolhat legközelebb mielőtt henyélni kezd, hogy mi lesz, ha egy védtelen… teszem azt, gyermek veszíti el maga miatt az életét! Nem az én tisztem továbbítni ezt az információt, tehát nem is fogom megtenni.- Nem méltatta arra, hogy meghallgassa a válaszát, esetleges felháborodását: jogosnak érezte azt, amit mondott neki. Ilyen szintű gondatlanságot nem engedne meg magának sosem… jobbnak látta, ha elvonul váltóruháért, mielőtt további súlyos szavak hagynák el száját.
- Az itt dolgozóknak vajmi kevés idejük van arra, hogy pletykáljanak. ^^”- Azt azért nem bírta ki, hogy ezt ne szúrja még oda. elképzelése sincs, milyen neveltetésben részesülhetett ez a férfi, hogy ilyen eszméket követ, de mélységes megdöbbenéssel vette tudomásul személyiségének laza vonásait.
- Én sem Gosekiként kezdtem, semmiféle előléptetéssel nem számoltam. Sokkal egyszerűbb a feladatok elvégzésére koncentrálni, ha van valami, ami elől menekül az ember. A szolgálat alatti teendők végtelenül könnyűnek tűnnek amellett, amivel egyeseknek szembe kell nézniük, miután hazamennek.- Vonta meg vállait, majd folytatta az evést. - Amennyiben kitartóan törekszik felfelé és nem adja fel, el fogja érni kívánt eredményt, higgye el.^^- Szíve szerit lelohasztotta volna a férfit, hogy ha ilyen nemtörődöm módon végzi a munkáját, ne számítson sok elismerésre, de inkább megtartotta magának a véleményét. Végül is a férfi volt olyan udvarias, hogy meghívta ebédelni, ennek fejében pedig kifejezetten udvariatlanság lenne, ha tiszteletlenül viselkedne vele.
- Ismerősen hangzik, bár még nem volt szerencsém ott járni, úgy hiszem.- ajkait rágcsálva próbált előhívni valamiféle emléket a hellyel kapcsolatban, azonban képtelen volt rá. - Tudna róla mesélni valamit, ha nem nagy kérés vagy illetlenség?^^- Belekortyolt az ízesítés mentes hideg zöldteába, majd várakozva figyelte a 11. osztagos minden rezdülését. Belemászni egy olyan témába, mellel esetlegesen régi sérüléseket tép fel nem kívánt, annál sokkal kegyesebb jellem volt.
- A kapitányom első pillantásra kissé naivnak tűnik, de az igazat megvallva nála jószívűbb és jó szándékúbb emberrel már régen találkoztam. Nála alkalmasabb ember nem hiszem, hogy létezik a Yonbantai vezetésére. A hadnagyom külleme eltér a megszokottól, ő külsőre egy humanoid macskához hasonlít… kissé megilletődtem az első találkozásunk alkalmával, amikor is előléptetett. Ettől a csekélységtől elvonatkoztatva azonban róla is annyit tudok mondani, hogy jó lélekkel áldotta meg az ég.- Tartott egy rövidebb szünetet és evett néhány falatot. Kissé idegenkedett a nyers hús fogyasztásától, egészségtelennek tartotta akkor is, ha ez volt kedvenc étele. Alaposan megmártotta a húsos falatokat wasabiban, nehogy megérezze a nyers hús ízét. - Mit szeretne tudni a nemesi életről?^^- Az utolsó kérdésre, vagyis inkább kérésre szelíd mosollyal bólintott, majd füle mögé tűrte rakoncátlankodó tincseit.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jún. 10, 22:24:37 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Chiruochiba Airisu

Vanília Térítő

Eltávozott karakterek

Shinigami

4. Osztag

*

Yonbantaichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
32 100 / 45 000

Hozzászólások: 97

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 18 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Ezüstöskék (c6c6f6)

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
alap, #c6c6f6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #23 Dátum: 2016. Szept. 04, 20:18:43 »
(Át)futó találkozás a gyengélkedőben

Csendes, nyugodt napnak ígérkezett a mai nap. Minden rendesen indult, sőt talán túl rendesen is, mivel a fésűm is ott volt, ahol lennie kellett, egyáltalán nem akart elbújni a szolgálat elől. Szóval minden remekül kezdődött, sőt remekül haladt, mikor is észrevettem, hogy valamit eddig nem vettem észre, pedig már délután elején jártunk! A kapitányi iroda feletti tetőrésztől madarak szálltak el a felhőkkel tarkított tiszta kék égen, mikor egy szolidnak nem nevezhető "Hjáj!" hagyta el a számat. Kedves hadnagyom kérdő tekintetére csupán egy "Valami kiment a fejemből, mindjárt jövök.!"-kel válaszoltam kissé kínos vigyorral. Főleg, hogy egy csöppet fontosabb - legalábbis az adminisztrációs osztályon dolgozó társaim szerint, de szerintem ez akár másnapi teendő is lehetett volna - iratokat kellett éppen kitöltenem, megírnom, s aztán leadnom az adminisztrációs osztályra, hogy aztán azt továbbítsák az első osztag felé. Ellenben ami eszembe jutott, hogy nem tudom, hogy Misa-chan hol van, mivel a reggeli, ami másoknál még csak hajnali teázgató beszélgetésünk után nem tudom, hogy a dísz állványára vissza tettem-e, vagy elengedtem-e Chiyohoz. Tudom, hogy bármikor deaktiválhatnám az Izaitou-t, viszont akkor biztos, hogy nem találnám meg egyhamar, hiszen akkor kardalakban lenne, és nem biztos, hogy Chiyo-niinél van, no meg lehet, hogy valamit nagyon beszélgetnek, vagy éppen úton van valamerre, esetleg éppen valahol valami csínyt követ el szóval meg kell keresnem, főleg, hogyha az utóbbit csinálja.
 "Chiyo-chan! Misa-chan ott van nálad?" Küldtem már az irodánk melletti folyosóról egy üzenetet, hátha még nővérlátogatáson van. Viszont aztán én a szállásomra igyekeztem, hogy ellenőrizzem, hogy nem-e a kis szentélyén van-e. Szerencsére igen, ott volt a helyén, a dísz helyén. Megnyugodtam, Nii-sannak máris küldtem egy újabb üzenetet, amiben elmagyaráztam neki, hogy mi is történt. Kezembe vettem az Izaitou-t, hogy örömömet fejezzem ki annak, hogy nincs semmi baja, és nem is tűnt el, és mennyire örülök neki, mikor az ajtómon dörömböltek. Az általam vezetett osztály tagjai, tudtam, hogy mit akarnak.
 - A kapitány nincs itt, keressék az irodájában! - Kiáltottam ki nekik, s aztán ahogy voltam ki is szökkentem a legközelebbi ablakomon. Tudom, munkakerülőnek tűnhetek, de igazából csupán egy kis pihenést akartam mielőtt befejeztem volna a papírmunkát. Mert tudtam, hogy mire végeznék, addigra már besötétedne, de most még kellemes volt az idő, szóval a kis cselemnek örülve hátra tettem a kezem, s sétára indultam. Az Izaitou természetesen még mindig a kezemben volt, s ez csupán akkor tudatosult bennem, mikor a gyengélkedőbe tértem be, hogy az ottani osztagtársaimmal beszéljek, hogy hogyan vannak, no meg, ha kellett segítsek nekik.
Nagyon széles mosoly volt az arcomon, hiszen az, hogy az Izaitou-val a kezemben mászkáltam, az olyan volt, mintha Misa-channel kézenfogva sétálnék. Sajnos alig, hogy elkezdtem a szemlét a gyengélkedőben újra rám találtak azok a papírmunkamániások! >.> Hasonló jelző még talán rám is rám lehetett volna aggatni, de ezekkel a mai napon elszállt valami, és nagyon rá voltak akadva a munkára. Lehet, hogyha nem sikerül egyhamar leráznom őket, akkor kényszerpihenőre parancsolom a papírmunka agyúakat! >.> Viszont most még elég türelmes voltam, így egy shunpo, egy kanyar, még egy forduló, egy nyitott ajtó, ahonnan egy osztagtársam éppen távozik, és éppen be shunpoztam a csukódó ajtó előtt.
Úgy voltam vele, hogy egy üres szobában biztos nem keresnének, így az ajtónak támaszkodtam, a homlokomat megtöröltem, s fújtam egyet a nagy futás után. Aztán egy pislantás, s láttam, mintha nem lennék egyedül, szemeim elkerekedtek, még egy, nagy pislantás, s máris riadtan menekültem volna tovább. Már az ajtónyitó, s a nyíló ajtóból veló sprintre készülő félig elfordult pózban voltam, kissé riadt arccal, - amit az indokolt, hogy a shinigami társamra azt hittem, hogy az egyik papírtekervényes osztagtársam, - mikor ráeszméltem, hogy nincs mitől tartanom. Egy megkönnyebbült levegőkifújást eszközöltem, a kellemes hírre.
 - Szép napot kisasszony! - Mosolyogtam rá a lányra, miközben a mellette lévő, üres ágy szélére leültem úgy, hogy az Izaitou-t, vagyis Misa-chant mellém fektettem, s a bal kezem rajta nyugtattam. Úgy gondoltam, hogyha már így hirtelen betértem hozzá vendégeskedni, látogatni, egy kis beszélgetés jót tenne nekünk, no meg addig is el vagyok bújva a munkamániások elől. - Chiruochiba Airisu vagyok, de nyugodtan hívj Airisunak és téged hogy hívhatlak? Kellemes időnk van odakint, nem? Hogy van ezen a szép napon? Csak nem megfáradt a nagy munka közben, s betért pihenni? Nem, biztos nem, mert akkor a Szanatóriumban lenne, ott lehet pihenni, ha fáradt az elme, s kell egy kis nyugalom. Szóval csak nem rosszalkodtál, vagy esetleg hadi sérült vagy? - Végig széles mosollyal beszéltem, s utóbbi kérdést nem gondoltam véresen komolyan, mivel nem úgy láttam, hogy nagy harcban sérült volna meg. Az ilyesmit, mint hadi orvos, no meg a negyedik osztag kapitánya észrevettem volna, főleg az előbbi miatt, mert ahhoz értettem a legjobban.
 - Esetleg kérsz egy nyalókát? - Nyújtottam felé a személyi készletemből egy vaníliás nyalókát, miközben egy másik már az én számba mászott. Kedves lánynak tűnt, ezért minden kétség nélkül bíztam meg benne annyira, hogy olyan kitüntető ajándékban részesítsem, hogy a saját készletemből kínáljam.
16
4
24
16
15

Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #24 Dátum: 2016. Szept. 11, 15:15:14 »
(Át)futó találkozás a gyengélkedőben

Furcsán nehéznek érzem a testem, ahogy felébredek. Égnek a szemeim a fáradtságtól, és pocsékul érzem magam, ráadásul még csak nem is otthon találom magam, hanem egy kórteremben. Nem is tudom, hogy mi is igazán az oka annak, hogy itt térek magamhoz. Amire emlékszem, hogy tegnap elmentem Mii-channel vacsorázni, majd a randi után bumm, elsötétült minden. Lassan kezdenek visszatérni az emlékeim, még ha a feledés homálya is fedi azokat. Fájós fejjel kell rájönnöm, hogy én bizony csúnyán berúghattam az este, ami számomra nem egy nehéz dolog különben. Egyáltalán nem bírom az alkoholt, ám ahogy mozdulni akarok, rá kell ébrednem, hogy itt más is van. A jobb lábamat képtelen vagyok mozgatni, így az irányába pislogok. Azt kell látnom, hogy gondosan be van fáslizva, és kicsit sem tűnik akkorának, mint amekkorának lennie kell. Ráadásul nem igazán akar mozogni sem. Igazából csak ekkor tudatosul bennem, hogy vendégem érkezett, ráadásul igencsak sebesen. Mintha bújkálna, így csak pislogok, amikor rám néz.
- Szia Airisu. - integetek óvatosan, s közben még mindig kicsit ijedtem figyelek.
- Én Narazaki Amaya vagyok, a 9. osztag 8. tisztje. Igazából nem tudom...most keltem, de ha te mondod, biztos úgy van. - mosolyogtam. Egyik erősségemnek tartom, hogy könnyen ismerkedem, így most is igyekeztem ezt kihasználni.
- Ami azt illeti, most próbálom összerakni a dolgokat, de szerintem tegnap ittam, aztán valami lett a bokámmal, gondolom megsérült, mert nem tudtam normálisan menni. No ne gondold, hogy mekkora alkoholista vagyok...pont emiatt nem emlékszem tisztán. Egyáltalán nem bírom az italt. - hívtam fel a figyelmét, s az ujjamat is feltartottam, hogy nyomatékot adjon a mondottaknak. Kicsit pislogok, ahogy megkínál, aztán óvatosan elfogadom.
- Köszönöm. - mondom, s közben kibontom és a számba veszem.
- Vanilliás! - csillan fel a szemem.
- Imádom a vanilliát. - mosolygom, mostmár teljesen őszintén. Nem mondom, nem adtam fel neki a leckét, igencsak gyorsan megkedveltette magát velem, de hát a vanilliának ki tud ellenállni?
« Utoljára szerkesztve: 2016. Szept. 24, 09:33:11 írta Narazaki Amaya »

Karakterlap

Chiruochiba Airisu

Vanília Térítő

Eltávozott karakterek

Shinigami

4. Osztag

*

Yonbantaichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
32 100 / 45 000

Hozzászólások: 97

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 18 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Ezüstöskék (c6c6f6)

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
alap, #c6c6f6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #25 Dátum: 2016. Szept. 12, 21:51:14 »
(Át)futó találkozás a gyengélkedőben

- Örülök, Amaya. - Köszöntöttem Nara-taichou tisztjét, továbbra is mosolyogva, de közben szégyelltem is magam, mivel a kis hölgy még csak most kelt. S lehet, hogy én zavartam volna meg a pihenésében? Az nem lett volna jó!
 - Ugyan, ugyan véletlenül se gondoltam, hogy alkoholista lennél. - Igazából eddig azt se hittem, hogy egyáltalán ihat-e alkoholt. Valahogy kis lánynak néztem, legalábbis kiskorúnak, de ez is azt bizonyította, hogy bárki tévedhet. Valamint a sietség miatt is túl felületes lehettem, ami nem jó dolog, hiszen nem szabad kapkodni, mert az akár balesethez is vezethet.
 - Nincs mit. - Feleltem neki kedvesen, közben újra rendesen ültem az ágyon, s a kezem újra a Misa-chan emlékét őrző különleges, és sajnos veszélyes kardra tettem, mitől újfent szélesebb lett egy kicsit a mosolyom, mintha a kezét fogtam volna.
 - Óh! Az remek, remek! - Csodálkoztam rá Amaya-ra, egyrészt, mert ekkora véletlen, hogy akihez beszöktem, vagyis akinél elbújtam, szintén vanília szerető, másrészt, mert majdnem lemaradtam erről, mivel a fejem kezdett volna elkalandozni. - Tudod, véletlenül éppen én vagyok a Vanília Fan egylet alapítója és vezetője. És szerintem te pont közénk illesz, viszont előtte meg kell válaszolnod a kérdést, hogy melyiket kedveled jobban a csokit vagy a vaníliát? - Ez igencsak fontos kérdés volt, hiszen, hogyha egy hajszálnyival is, de a csokit szereti jobban, akkor sajnos nem ajánlhattam fel neki, hogy csatlakozzon hozzánk az egyletbe. Viszont, hogyha vaníliát mondana, akkor mindenképpen akartam venni az egyletbe, hiszen minél többen vagyunk, annál jobb.
Miután eldőlt az egyletes kérdés, és megválaszoltam esetleges kérdéseit leszálltam az ágyról, s Izaitou-t az oldalának támasztottam. Hogyha már itt jártam, arra gondoltam, hogy orvoskodhatnék is, inkább így szerettem segíteni, mint a papírmunkákkal.
 - Hogyha megengeded, akkor meggyógyítom a bokádat, jó? Viszont nyugodtan, mondhatsz nemet is, hogyha a lassabb, jóval lassabb, természetes gyógyulást szeretnéd választani. - Türelmesen megvártam a válaszát, amivel engedélyezte, hogy meggyógyítsam.1
 - Rendben, akkor először is, lássuk azt a bokát. - Azzal a takaróját a jobb lábáról felhajtottam, s a hakamáját először a lába szárának közepéig hajtottam fel. - Azt hiszem, ezzel most megnyerted a nap legnagyobb bokájának a díját. - Viccelődtem a pácienssel, hogy ezzel is tereljem a figyelmét a rossz dologról, aztán a térde fölé toltam a ruháját, s megidéztem a hari2 technika második szétjével kettő darab akkupunktúrás tűt. - Ezekkel a tűkkel kettő idegközpontot blokkolni fogok, így érzéstelenítem a lábadat a térdedtől lefelé, hogy még véletlenül se érezhess fájdalmat. - Magyaráztam nyugtatásképpen, nehogy azt higgye, hogy nagyobb a baj, s nem csak a bokájával van valami, s már a tűk ott is voltak a megfelelő helyen.
 - Lehetőleg ne mozgasd a lábadat amíg nem végeztem a gyógyítással. Köszönöm. - Aztán a shikuuka3 gyógyító kidouval el is kezdtem gyógyítani a bokáját.

(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
16
4
24
16
15

Karakterlap

Narazaki Amaya

Tiszteletbeli tag

9. Osztag

*

Shinigami

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 80

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 7 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tengerkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad"

Post szín:
#CF74ED


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #26 Dátum: 2016. Szept. 24, 10:09:04 »
(Át)futó találkozás a gyengélkedőben

- Na várjunk csak, maga kapitány! - kiáltok fel, majd szégyenemben meghajlok, úgy ülve, vörösben úszó arccal.
- Ne haragudjon taichou a magatartásom miatt, nem tudtam, hogy maga kapitány így hírtelen. Nagyon kusza most minden, bár ez nem lehet mentség. - mondom megrökönyödve, hiszen szégyellem magamat, hogy milyen közvetlen stílusban beszéltem a negyedik osztag kapitányával. Mentségemre szóljon, nincs éppen az arcára írva, hogy “negyedik osztag kapitánya vagyok”, ráadásul nagyon közvetlen, barátságos stílusban beszélt. Nara taichou azért kicsit távolságtartóbb, de sose gondoltam, hogy a kapitányaink ennyire barátságos természetűek.
- Vanillia egylet? - csillan fel a szemem. Nem igazán vagyok tisztában, miféle egyletek is vannak, csak azt tudom, hogy vannak. Ráadásul ennek az egyletnek a vanillia gondolom az összetartó ereje, vagy középpontja. Én pedig imádom a vanilliát.
- Nem is kérdés, a vanilliát. Van mikor a csoki miatt megfájdul a fogam, mert túl édes. -panaszolom, ezzel meg is adva a válaszomat.
- És mit csináltok az egyletben? És mivel jár ez a dolog? Csak vanillián éltek? - teszem föl a kérdéseimet, hiszen fogalmam sincs, milyen is egylet tagnak lenni. Az utolsó kérdésem talán bugyután hangzik, de halálosan komolyan kérdezem meg. Miután megkapom a válaszokat, és kielégítőnek is találom, megemlítem, hogy benne lennék éppen a tagságban, ha nem jelentek terhet.
- Kérem. - mondom a kérdésére, miszerint meggyógyítsa-e a bokámat. Egyre inkább érzem, ahogy fáj, és hálás leszek, ha megteszi, ezzel megszabadítva a fájdalomtól, valamint a tehetetlenségtől, ami az ezzel járó sérüléssel jár.
- Eszem ágában sincs nemet mondani, főleg nem önnek, a Lelkek Világának egyik legjobb gyógyítójának. - mondom határozottan, nem is értve, vajon miért tette hozzá a “mondhatsz nemet is” részt. Ki mondana nemet? Talán a tizenegyedik osztagosok. Azok elmebetegek...legalábbis szerintem. Vagyis nem mindannyian, a kapitányuk szerintem nagyon is nyugodt természet, bár csak messziről láttam, így ez könnyen hamis információ lehet. Úgy teszek, ahogy azt ő mondja. Visszafekszem a párnára, és hagyom, hogy végezze a dolgát. Kicsit megíjedek, mikor nekem “nyújtja” a legnagyobb boka címet, de mosolyog, szóval lehunyom a szemem, és igyekszem mozdulatlan maradni.
- Tudja kapitány, magam is szeretnék egyszer így gyógyítani...szeretnék másokat megmenteni, meggyógyítani, megszabadítani a fájdalmuktól, a szenvedéstől, mely bárkit gyötörhet. Tudja...nem igazán találom a helyem a harcokban. Sosem voltam nagy harcos. Nem gyáva vagyok, csupán...nem erősségem másoknak szenvedést okozni, ha egyszer pont azt szeretném elkerülni, hogy valaki szenvedjen. Amíg gyógyít, esetleg elmesélné, miként lett magából gyógyító? Vagy kapitány? Nagyon érdekel a dolog. - nem moccanok, ahogy beszélek, igyekszem nem zavarni Airisu kapitányt a gyógyításban. Azért remélem, elmeséli nekem a történetét, ha azonban mégsem, a csalódottságomat biztos nem látja, mivel a szemem le van hunyva...márpedig rendszerint az szokott elárulni.

Karakterlap

Chiruochiba Airisu

Vanília Térítő

Eltávozott karakterek

Shinigami

4. Osztag

*

Yonbantaichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
32 100 / 45 000

Hozzászólások: 97

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 18 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Ezüstöskék (c6c6f6)

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
alap, #c6c6f6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #27 Dátum: 2016. Szept. 26, 20:51:45 »
(Át)futó találkozás a gyengélkedőben

- Hát igen, ezt a haorit nem loptam, kaptam. He-he. - Feleltem a pirosló arcú lány észrevételére. - Ne is keressél mentséget. Először találkoztunk, és ilyenkor előfordul, hogy nem ismerjük fel a másikat, még akkor is, ha kapitány az illető, főleg, hogy te most ébredtél, és ilyenkor az emberek néha kuszák.
Nagyon örültem, ahogy láttam, mennyire érdekli az egyletem. Úgy tűnt találtam még egy tagot. Mert minél többen vagyunk annál jobb a szórakozás is.
 - Nagyon örülök, hogy érdekel az egylet. A gyűléseinken együtt falatozunk vaníliás finomságokat, viszont nem csak azon élünk. Az egyletgyűléseink Okashi édességboltban szoktuk tartani, de nem csak édességeket eszünk. Szoktunk vaníliás sütit, teát is hozni az eseményekre. Kedves shinigamik vannak az egylet tagjai között. Te is szeretnél közénk tartozni? - Reméltem, hogy igent mond rá, biztos voltam, hogy egyletünk tökéletes, színes tagja lenne ő is. Olyan jó volt belegondolni, hogy esetleg még egy érdekes shinigami az egyletünk tagja lesz.
 - Kedves, de csupán az osztag vezetéséért vagyok felelős, és osztagtársaim mind nagyszerű gyógyítók, én csak egy vagyok közülük. - Komolyan nagyra tartottam az egész osztagomat. És én tényleg csupán egy egyszerű hadi seborvos voltam, érdemem csupán annyi lehetett, hogy osztályokra osztottam az osztagot, ahogy az emberek világának kórházai vannak, hogy az osztag rendben működhessen még akkor is, hogyha nem én vagyok az, aki kapitánynak való, de valakinek el kellett vállalnia, ahogy azt Kawashima-daikidochou, egykori Kidou nagyfőnök mondta annak idején.
 - Egy pillanat, egyszerre csak egy valamit tudok csinálni, ha egy vagyok. - Szakítottam félbe egy rövid időre a gyógyítást, hogy létrehozzak egy klónt magamról a Hadou 50: Rei no kuron1 technika segítségével, aztán folytattam a gyógyítást a shikukka gyógyító kidouval.
 - Hogyha szeretnél gyógyítást tanulni, az osztagban ebben is szívesen segítünk, és talán a kidoushuu is tud ilyenben segíteni. Hogyha így állsz a harchoz, hozzánk is jelentkezhettél volna, szívesen látunk ilyen segítőkész, lelkes shinigamikat közöttünk. Hogyan lettem gyógyító... nos, az akadémiára már úgy jöttem, hogy gyógyító akarok lenni. Sokat tanultam és gyakoroltam, aztán miután végeztem az akadémián biztos voltam benne, hogy ebbe az osztagba fognak beosztani. Aminek örülök, mivel nagyszerű kapitányom és hadnagyom volt. - Még mindig Yashuji-taichout tartottam a kapitányomnak, magamat meg csupán ideiglenes helyettesének, viszont ahogy az évek telnek egyre úgy tűnik, hogy nem fog egyhamar visszatérni, és még a kedves Amatsu-fukutaichou is itt hagyott minket. A klónom a mesélésben kisebb szünetet tartott, ahogy kapitányunk és hadnagyunkra emlékezett vissza. - Yashuji-samának el kellett hagynia az osztagunkat, és így a kapitányi rangját is le kellett adnia. Valakinek meg el kellett vállalnia, nehogy az osztag összeomoljon. Nem jó, hogyha kapitány nélkül marad hosszú időre egy osztag. Három kapitány előtt letettem a kapitányi vizsgát, s alkalmasnak találtak arra, hogy én viseljem ezt a haorit. Ennyi a történetem lényege, a többi csupán unalmas részlet. - Ezzel úgy éreztük, hogy vége a történetnek. - Lassan kész is a gyógyításod, de azért egy darabig ne nagyon erőltesd, és a jövőben jobban vigyázz magadra. - Kisvártatva a klónom eltűnt, én meg végeztem a gyógyítással.
 - Huhh, meg is vagyunk. Ahogy mondtam, egy darabig még óvatosan terheld, és aztán a jövőben jobban vigyázz magadra, nem jó látni, ahogy társaink sérülten bekerülnek hozzánk. - Halványan ismerős lélekenergiák rezgését észleltem, s halkan hallottam is kívülről az adminisztrációs osztály shinigamijait, ahogy engem keresnek. - Hoppá, rájöttek, merre jöttem. - Suttogtam magam elé, aztán magamhoz vettem Izaitou-t, s örömteli, széles mosollyal Amaya felé fordultam. - Mikor legközelebb találkozunk, megbeszéljük az egylethez való csatlakozásodat, meg utána bemutatlak a többieknek, de most mennem kell. Majd később találkozunk! -Intettem neki, s azzal a nyitott ablakon ki is ugrottam, és eloldalogtam az épület fala mellett. - Talán Chiyo-niinél nyugtom lesz tőlük. - Azzal meg is indultam a tizenegyedik osztag felé. Biztos voltam, hogy nővérkém örülni fog a látogatásomnak.

(click to show/hide)

//Köszönöm a játékot! ^-^//
« Utoljára szerkesztve: 2016. Szept. 29, 22:11:37 írta Chiruochiba Airisu »
16
4
24
16
15

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 550 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 19 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #28 Dátum: 2017. Jan. 10, 22:47:29 »
Gyenge kifogás


Elinduljak a húgom nélkül? Kizárt dolognak tartom. Pláne nem a legelső napon, amikor végre 9. osztagosok leszünk. Nara Kapitányt nem ismerem, de gondolom az első dolog nála jelentkezni. Tükörbe megnéztem, és elég komolyan áll rajtam az egyenruha. Oldalamon a Zanpakuto-m. Még korán van, ezért kicsit kimentem gyakorolni. Azt hittem pont időre érkezem vissza. Kőfalat már rutinszerűen ugrom át, amikor Michie-t pillantom meg.
- Ayumi készen van már?
- Te nem elmentél? Ayumi lélekszakadva ment utánad?
- Mi?!
Kiviharzok, de csak nem sikerül utolérnem. Éppen a 9. osztag kapuja előtt állok. Jó nagy, de egyben kicsit kihaltnak is tűnik. Ayumi sehol… Természetesen jó alaposan végigjártam mindent, de nem igazán élveztem vagy fogtam fel, hogy mégis mi van a 9. osztag berkein belül. Sokkal inkább Ayumi-t vagy a Kapitányt kerestem volna. Míg végül valakitől megtudtam, hogy Nara Kapitány és egy csapat fontos küldetésre mentek. A víz is kivert. Amikor utoljára Ayumi nélkülem ment el, akkor borzalmas tragédia történt, és csak a szerencsének köszönhetjük, hogy ő nem vált áldozattá. Hiába kérdeztem kétségbeesetten, mert nem tudta megmondani, hogy hova mentek. Nem igaz, hogy nincs semmi? Nem tudja senki sem… Nyugtatni próbáltak, hogy nem eshet baja, de nekem csak folyamatosan az az éjszaka járt a fejembe… A nagykapu félfájába ütöm a kezem tehetetlenségembe… Tényleg csak a várakozás marad a számomra?
~ Fogalmad sincs arról, hogy merre mehettek. De azt sem tudod, hogy ebben a dimenzióban vannak vagy sem. Kénytelen leszel megvárni a kapuba. Ayumi tud magára vigyázni.
A várakozás egy örökké valóságnak tűnt. De mikor a messzibe feltűnt az alakja, akkor egy hatalmasat fújtam. Egy nagy kő esett le a szívemről. Mérgesen összekulcsoltam a karom és szúró tekintettel néztem felé. Az arcomról a düh igen hamar eltűnik és a bennem lakozó hatalmas aggodalom tör felszínre. Azonnal szaladtam felé.
- Ayumi! Mi történt veled?! Hol voltatok?!
- Semmiség… Inkább csak összekoszoltam az egyenruhámat. Nincs bajom. Inkább te hol voltál? Elindultál nélkülem…
- Nincs bajod?! Azonnal elviszlek a 4. osztaghoz. Nincs vita! Gyerünk!
- AYUTA!
Addig nem nyugszom, míg egy 4. osztagos meg nem nézi, és meg nem nyugtat, hogy minden rendben van vele. Vállamra kapom, és Shunpo segítségével már ott sem vagyunk. Még hogy nincs baja? Majd ha alaposan kivizsgálták. Odaérve határozottan nyitottam be.
- Mondom, hogy csak karcolások! AYUTA!
- Most tért vissza. Kérem, lássák el a sebeit és kérem, vizsgálják meg, hogy nem-e sérült meg máshol is.
- De…
De a 4. osztagos "nővérke" már vitte is a vizsgálóba, én meg fújtam ismét egy nagyot. De tényleg. Hogy szerezhetett Ayumi sérüléseket, ha a Kapitány is velük volt? Kerüljön a szemem elé. Jól beolvasok neki, hogy mégis mit képzel, hogy csak hagyja Ayumi-t megsérülni.
Egy férfira leszek figyelmes. Fekete, rövid összevissza álló haj, kék szemek, magas lélekenergiával, és kapitányi köpennyel. Furcsán nézek rá, hogy vajon egy Kapitány is meg tud annyira sérülni, hogy ide kerüljön? Vagy szoknyapecér? Amennyiben nem pillantom meg az osztag jelzését, akkor egy 4. osztagos szól neki, amitől azt hittem hátast dobok. Ez az alak lenne a Kapitányom? Most komolyan?
~ Hamarabb jött el a lehetőséged, mint azt gondoltad volna.
Jól ki is nevet, de igaza van. Oda is lépek hozzá, de azért szeretnék róla megbizonyosodni, hogy az-e akinek gondolom.
- Ön Nara Shiratori, a 9. osztag kapitánya? … Örvendek! Fuchida Ayuta vagyok, a másik újonca! …
Amint bizonyosságot nyert el is mondom, hogy ki is vagyok igen határozott arckifejezéssel. Majd tekintetem komoly, de valahol élesebb is volt.
- Legközelebb ha Ayumi-t viszi magával, akkor vigyen engem is. Kérem! Nem akarom, hogy úgy kerüljön veszélyes helyzetben, hogy nem vagyok mellette. Nem hagynám, hogy egy karcolást is összeszedjen.
Igen, a vége egy nagyon erős célzás volt. Ayumi-ról van szó, akkor nem kímélek senkit sem. Természetesen megtartottam az illemet. Remélem, több ilyen nem fordul elő, most hogy ezt tisztáztam… Remélem tényleg nincs komoly baja… Ekkor viszont nagy kíváncsiság tört rám. Érdekelt, hogy vajon mégis hol és mit csináltak. Ilyen szörnyű ellenséggel kerültek szembe?
- Ilyen kritikus volt a helyzet?
Valójában nem tudott volna magával vinni, mert mire odaértem, addigra már elmentek. De remélem ilyen nem lesz máskor.


Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #29 Dátum: 2017. Jan. 18, 22:15:01 »
Leonardo, de visszatérő kapucsínó

Az utóbbi időben rohadtul kaparászott a fittyfene. Hiába toltam ki ezt a leprás jóga szenvelgést, annyit pattant el az idegrendszerem, hogy kurvára domborítanom kellett valamit, mielőtt nitróval függök vissza a bogyókra. Úgy górták hozzám azokat a szutykokat, hogy akkor görgessem le, amikor már marhára beficcen a gebasz és nincs más joker kártya a farzsebemben. Általában nem szokott ilyesmi kotyogni a koponyában, szal, ha kifelé mászott öleb a körös tacskó kútjából, akkor kaparásztam a pirulákért. Rohadtul marokra kezdtem megint ropogtatni, mert cseszettül előjött mindenféle nyamvadt kamu fájásom, görcsöm, halluzásom. Azok után kicsinálta az ingerenciámat egy kondérral enyelgő vasorrú bányarém, utána meg nyakamba zúdult az öcsém, fullosan bekészültem. Virultam, hogy meg lett a kis fosos és egyben kóvályog, de úgy kipattintotta az ölebes szenvelgéseimet teletömött cellám zárát, hogy azóta, csak drogfüggű sittesként vergődöm. Skizoo kurvára felspanolt céldobóként szokott telelyuggatni tűkkel, amiért rohadt hála és béke szigete neki. Azok a bökdösések többnyire lentebb lökték a vinnyogásom, de most azok se muzsikálnak. Lelazulni kibaszottul képtelen vagyok és nincs annyi elföldelni való kínai piacos porcelán váza suttyó, hogy a szétcincálásuktól lemennék zenbe.
Baszottul ki kellett pöckölnöm a dzsin valagát a rézbödönből, mi a redvát kezdjek magammal, mielőtt totálisan megkattanok. A dobozolda ketyós lakossága nem játszott. Szimpla humanoid agyturkász sem lébecolhatott számítási statisztikában, ahogy több baromságot sem akartam Skizokni nyakába aggatni. Más voodoo májert meg nem komáltam ezen a féltekén. Rohadtul úgy állt a gyászhuszár széna szálam, kénytelen leszek a halálosan istentelen brigádtól mankót kunyerálni. Csak, hogy azokban a tetűládákban nem bíztam, mert eddig is ott kúrták át a pofámat, ahol betaláltak. Maxra egyetlen bagázs csúszhatott át a rostán, de arról meg halvány bolhafingos kriptonit gyűszűm nem lézengett az éterben, vajon közülük még hányat találhatok ott, vagy másik osztag pecujában. Az meg hót ziher, rohadtul nem görbülök hajlandóságra idegen purgyékkal trécseljek. Kizárólag azokkal, főként egyetlen mukesszal akartam egyezkedni, aki még anno összekanalozott.
Ebben a formációban, maradt a muszáj, ciheljem a valagamat átfelé és rinyáljam keresztül kasul a tetves fércelő üzemet, ugyan merrefelé britiskedik az a szökött szekta fegyenc, akin kívül mást be se nagyon eresztettem a kórterembe. Az a krómozott madárijesztő marhára kente, mivel lehet a mérgeket meg gyógy kotyvalékokat összerottyantani. Pöccre jobb vágányra görögtem mindig a teába löttyintett vackaitól. Talán a mostani elbarmolt állapotomra is tud dobni tompító trutyit.
Ennek örvendezésére, felkapartam a picsámat, aztán meglódultam a masszától bedugított porfészeknek. Az egyik lepukkant zugban marhára flancos brit tea mixeket górtak a lúzerekhez, szal feltankoltam belőle pár tasakkal, csűrtem mellé gyümölcsöt és megbikáztam egy adag füstölgővel az Urifingó parasztnak (Jintarou), hátha betalálom. A rakományos zörgő szatyrommal szaggattam átfelé a gatyamadzagos népségtől hemzsegő Szaharába, ahol rohadtul nem rittyentettek vörös szőnyeges Áve Mariát, mert be merészeltem lógatni a csülkömet. Kurvára nem lófráltam még ezen az elcseszett körzeten, mióta fecnire nyálazták, hogy már baromira nem vagyunk témák a hóhér napi rendben, átmászhatunk, ha erre támad rohadt terebélyes ingerenciák. Ez most kapóra jött, bár szartam volna bele, mit makognak nekem a váratlan bezakózásért. Bezúztam volna ebbe a pöcegödörbe, ha eresztik, ha nem. Ezzel az engedélyes faszsággal, csak baromira uncsivá rittyentették a kóborlásom, mert azért basszus, száz éve nem kolbászoltam errefelé. Azt se vágtam merre farolok a képemmel, miután beszambáztam a kapun.
Kellett lőnöm egy redvás reset-et, mire kibogoztam, hol csövezek és merre kell innen poroszkálnom. Arra nem köptem lószart se, hogy kapásból pöcsöt colozni zendítettek rá a kicsi csírák, akik a körzetben bóklásztak, hogy ki a redva vagyok, hova lézengek, meg úgy általgban merre tartozom. Engedtem krákogni a csicskákat, mert kábé rájuk se kuksoltam. Előpöccintettem a bűzrudas dobozomat és meglódultam a becolozott irányzékba, míg lézenghettem, mert egyre több vakarcs feszült nekem, míg be nem csörtett Kukótojás (Hajime) a csorda után. Löktem neki a szaszt, kikapartam a gyümölcsöt és a csülkébe vágtam.  Ha már elém poroszkált, akkor zabáljon energia tápot. A cseperedő ábrázatának nem árt a seggbe durrantás.
A kérdéseire lecsorgattam, hogy cókmókot cihelek Urificsúrnak (Jintarou), csak passzolok merre ténfereg. Erre szimplán elregélte, Micerna uszálya (Mitsuko) körül sertepertél, amire baromira lazán ficcent be a szemellenzőm. Még motoszkált bennem az a cseszett alkalom, amikor lazán átrúgta a picsánkat Tomi kristállyal (Tomomi), mert véletlen hozzá merészeltünk bezakózni. A rohadt kedvessége még mindig cefetül kaparássza a cakkozó ingerküszöbömet, de levertem a térkövet, hogy kurvára nem fogok balhézni. Szal, dobtam Kukkernak, hogy lesz verőbenő túráztatás és majd felmarkolja Skizella. Utána téptem a nyolc karikás gyökerekhez, ahol rohadt körülményes vadparasztként zsákoltam be minden fekete szoknyás macát, merre lézeng Uránuszka.
Miután becoloztam a csicskát, tripla colozással csűrtem pofán a szajréval. Felvillantottam neki a középső ujjamat, hogy elszivárogjon arrafelé a törődés meg ex-felettes gondoskodás, amire baromira rázendített cincogni. Rohadtul beforgatott gülükkel húztam be a satuféket, bevárjam, mit akar felém nyögni. Arról rizsált, hogy többször kimásztam a koporsómból, amit cseszettül nem vágtam, de legalább tarhálhattam kátrányforrást. A rohadt géniusz beköpésétől, hogy megest fekete csuklyás lettem, csak oltári méretes pofást osztottam le magamnak és böktem az egyik huhogósról csórt göncömre. Marhára nem stimmelt az itteni trendhez, szal reméltem csattan neki a tantusz. Ha meg nem, akkor filózzon tovább, mert nekem zötyögött tovább a járatom. Már a fél placcot körbe ügettem, miközben csak a tetves négyesekhez pályáztam volna.
Tököm ki volt a sok giccses kitérővel, úgyhogy szartam bele kicsoda és mit károg nekem, marhára lendületesen csörtettem be a kezeldébe. Odarongyoltam az őslakos beduinnak kinéző korboncokhoz és rohadt körülményesen körbe krihácsoltam, mit, főként kit kalytatok. A csóringer többszöri nekiiramodásra elböffentette, merre az arra, szal áttipliztam a visszaeső beteg telepre. Onnan aztán passzoltam, de ott lézengett egy rikító pompom fruska.
- NEH! – Csettintgettem fényévekről a mitugrásznak, véletlen se spurizzon el, meg kajakra levágja, neki koptatom a pofámat és totál felé nyargalok. - Figyusz, Pinkypie! Azt hadoválták, hogy errefelé lézeng Akkermann…ehm…- Kapartam be a sérómat, mi a farsangi perec kenderező kézi tuskónak nevezik. -…szal, Amatsuji Akira-t vágod? Hol kotyvaszt ezüstnyíl? –
Megmoccant bennem a kényszer, felbukkan az a szektás főmufti Sinya-Rinya, ezért körbe kémleltem a placcot, mikor lökjek kereszteket az újabb rontásuk ellen. Legalább a terep koslatása lefoglalta az idegvégződéseimet, ne kapjak csípőből agyéritiszt, mert a töpszli bige egyetlen retkes mondatot se bírt kibökni. Úgy makogott, mint a szardíniába szorult afrikai ugró tücsök az alaszkai malamut szájkosarán. Kajak betikkelt tőle a szemem és csalapáltam neki kézzel, hogy kurvára jó felé matat, bökje már ki azt az egyetlen infó morzsát, ami után eltűzhetek és nem kell bokán csurrantania magát.
Ez nem döcögött be, de a kutatott ezüst lány annál lazábban nyikkant meg mögöttem. A fagyos tundra rázott telibe tőle! A retkes szektás vére baromira befigyelt. Kurvára alig mertem hátra sandítani, nehogy kész tű arzenállal ácsingózzon, mikor bökheti belém az összeset. Rohadt tempósan löktem fel a csülkeimet, nem csináltam semmit.
- Eskü nem pitiszkáltam! Csak bedobtam, merre császkálsz, de vazzeg! – Curikkoltam arrébb a rikító pacától, még a retekes gyanú árnyéka se villogjon felém neon táblákkal. - Őskorban is ilyen fosatósan toltad a settenkedést? –
Koslattam a szintemen kaparászó, meg tiniből felcserepesedett csávókát. Nem éppen ebben a formációban derengett az emlékeimben, de az se tegnap volt. Lazán benne lehetett a puttonyban, hogy szintet lépett.
- Neh! Akkermann? Te aztán brutálul poké fejlődtél! – Ráztam be a pofámat, hogy ez aztán nem rossz váltásra sikeredett. - Hogy ityeg a fityula? New Yorker-t merre hagytad? - Csekkoltam a terepet nem szakad a pofámra az őrző-védő non-stop szolgáltban kommandózó tesája.

*Köszönet az Ic részekért Nao-nak! *-*
× Somnus ×

(click to show/hide)