Szerző Téma: Gyengélkedő  (Megtekintve 2347 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Amatsuji Akira

Tsukimisou Tama

Shinigami

4. Osztag

*

Mizushima-ház testőre

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 8 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#B0E0E6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #30 Dátum: 2017. Febr. 26, 18:31:31 »
Leonardo, de visszatérő kapucsínó
Avagy visszatérő Masaki


Minden nap hálát adok, amiért lassan ismét élettel telik meg a ház. Persze, nem arról van szó, hogy nem becsülöm meg, amim van, már az is hatalmas boldogsággal töltött el, amikor Aneue ismét kimerészkedett a négy fal közül! És azóta is igazi öröm nézni, merrefelé halad, és hogy ismét megtalálja a saját helyét a világban. Ha nem kellene két naponta keresgélnem minden eszközömet a konyhában, az életem maga lenne a megtestesült paradicsom. *-* Úgy értem, örülök, hogy kedves rokonaink ily gyakran vendégeskednek nálunk, és a világért sem szeretném megváltoztatni őket... de tényleg mindig át kell pakolni mindent? ToT” Ma reggel is hiába keltem idejében, nem tudtam megfelelő reggelit készíteni Shinobunak, mert nem találtam meg a szükséges alapanyagok közül mindent a szekrényben. Remélem, így is elég tápláló volt az étel, borzalmas lenne, ha miattam nem tudná teljesíteni Aneue edzését...
Sóhajtva terelem el a gondolataim az otthoniakról. Most az osztagnál vagyok, így a sérültek ellátása az elsődleges feladatom. Ráadásul Shiranui-san is mindig olyan lelkesen segít, tiszteletlenség lenne vele szemben, ha nem lennék teljességgel jelen a napi kötelességeimben. A gyógyító főzetek elkészítése nem okoz gondot, ami azt illeti, mindig lenyűgöz Shiranui-san tehetsége ezen a téren. Mióta együtt dolgozunk, sokkal hamarabb elkészülünk az efféle orvosságokkal, mint azelőtt.
- Shiranui-san, megkérhetlek, hogy ezt átvidd Midorikawa-sanhoz? Mindjárt megyek én is ^^ – adom át a kisasszonynak a frissen elkészített főzetet. Nekem még van egy kis dolgom itt, szükségem lesz az akupunktúrás készletre, amit előtte gondosan áttörölgetek. Fontos, hogy minden rendben legyen a tűkkel, melyeket gondosan helyezek vissza a tálcán lévő dobozba. Nincs is jobb annál, mint ha minden eszköz és a környezetem rendben van és makulátlan. Kifejezetten pihentető tevékenységnek tartom a rendrakást, így ezúttal sem hagyok semmiféle kuplerájt magam után. Még tartok egy utolsó ellenőrzést, mire is lehet szükségem, és minden megvan-e, mielőtt a kis tálcámmal együtt elindulok Shiranui-san után.
A látvány, ami a folyosón fogad, kissé meglep. Nem gondoltam volna, hogy a kedves kisasszony ismeri korábbi páciensemet. Semmit sem változott, mióta nem láttam... Ez olyan megnyugtató, hogy vannak még ilyenek! *-*
– Sachiaru-san? Nahát, milyen kellemes meglepetés ^^ – lépek közelebb hozzájuk, és próbálom felmérni a helyzetet. Mert lássuk be, azzal a hirtelen mentegetőzéssel és Shiranui-san rémült tekintetével igencsak összezavarnak. Akkor... mégsem barátok? T.T Az kár, nagy kár, hisz mindketten remek shinigamik, biztosan nem lennének rosszban, ha kicsit megismernék egymást. – Oh, nem settenkedtem, eszemben sem volt. Mindig ilyen halkan közlekedek, így nem zavarom a betegeket ^^ – és persze az otthoniakat sem, ha véletlen korábban kell elmennem, mint ahogy ők felkelnének. Bár nem tudom, mennyire szoktam hangos lenni, még sosem koncentráltam arra, hogy komolyabban odafigyeljek erre. Pedig lehet, hogy kellene. O.O
– Köszönöm, Sachiaru-san, jó látni, hogy ön semmit sem változott – felelek a dicséretre – legalábbis azt hiszem, az iméntit annak szánta. Már egészen elszoktam az érdekes beszédstílusától, de azt hiszem, tudom értelmezni, még ha kicsit berozsdásodtam is. – Oh, Shiranui-san, átvennéd ezt? ^^ – mosolygok a lányra, és nyújtom felé a tálcát. Azt hiszem, jobb lenne, ha most tovább menne, szinte már remeg Sachiaru-san közelében. Így legalább van oka tovább menni a betegünkhöz.
– Remekül, Sachiaru-san, köszönöm az érdeklődést. Azt hiszem, lassacskán visszatér minden a kerékvágásba. Nee-san is sokkal jobban van, nem rég visszatért a testőrség vezetéséhez és a régi osztagához is. Azt hiszem, ő is boldog most. Minek köszönhetem a látogatást? ^^ – kérdezek azért vissza, mert egykori betegemként fontos tudnom róla, ellenőrzésre tért-e vissza, vagy csak egy baráti beszélgetésre. Természetesen egyik esetben sem küldeném el sehova, mindig örülök a régi ismerősöknek. – Ha van néhány szabad perce, örömmel megkínálnám egy teával. Van kedve leülni nálunk? ^^ – mégiscsak modortalanság lenne itt a folyosón vendégül látni, és hát az ellenőrzés is jobb a betegnek, ha kellemes környezetben van. A teaválasztást könnyebb a helyzethez igazítanom, mint a folyosót a teához.

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
67 000 / 70 000

Hozzászólások: 148

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 14 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #31 Dátum: 2017. Ápr. 02, 16:56:58 »
Nem is olyan gyenge kifogás

A feladatunkat sikeresen teljesítettük és, bár Ishimaru-kunt és Yoshikazu-sant hátrahagytuk, a többiekkel közösen indultunk vissza, legalábbis az út nagy részét együtt tettük meg. Amikor viszont beértünk Seireitei falain belülre és tisztes távolságból volt látható a Seizaikyuu, itt volt az ideje a szétválásra, ezért intettem nekik, majd leváltam a csapattól és a 4. osztag felé vettem az irányt.
Tudtam errefelé már a járást, hiszen többször megfordultam már itt sérüléseim ellátása miatt. Talán egy kicsit furcsa látvány voltam Narazaki-sannal a karjaimban, ezért többen is megnéztek minket, de ez nem tartott sokáig, mert miután útbaigazítást kértem, hova is helyezhetem le a sérültet, egy-kettőre már üresek is lettek a kezeim.
Nem indultam vissza egyből az osztaghoz, egy kicsit vártam, amíg egy 4. osztagos ránézett Narazaki-sanra. Bár sejtettem, hogy nincs életveszélyes állapotban, mi shinigamik elég strapabíróak vagyunk, de azért egy szakértő szájából is akartam ezt hallani.
Ez elég gyorsan meg is történt, amitől megnyugodtam és már indultam is volna vissza az osztaghoz, ha valaki meg nem állít időközben.
- Igen én vagyok. Á, akkor te lennél? Én is örvendek. - lepődtem meg egy kicsit, de emlékeztem, amikor Haruki mondta, hogy talált még egy újonc adatlapot, akkor biztos az övé lehet. Kíváncsi voltam mit kereshet itt, vajon pont engem, vagy más miatt jött ide? Nem is volt időm feltenni a kérdésemet, mert már folytatta is mondandóját.
- Hát, nem megoldhatatlan, de nem minden küldetésre én mondom meg, ki megy. Ha az 1. osztagtól jön a parancs, akkor nem szólhatok bele. - kezdtem a válaszomat - De ha engem kérdezel, akkor elég rossz pályát választottatok, ha nem akarod, hogy egy karcolása se legyen. A Gotei 13 tagjaként a veszély mindennapos lehet. - mondtam el a véleményemet, hogy minden sérüléstől biztos nem fogja tudni megvédeni. Ebből a kijelentéséből és persze abból, hogy ugyanaz a vezetéknevük, nem volt nehéz kitalálni, hogy rokoni kapcsolat fűzi össze kettejüket. Már csak azt kellett kitalálni pontosan milyen.
- Ayumi-san a húgod? - kérdeztem rá az első tippre, ami az eszembe jutott és legvalószínűbbnek tűnt, de persze tévedhetek is, vannak néhol furcsa családi kapcsolatok is.
- Mire gondolsz? Hogy személyesen is kimentem terepre? - nem tudtam pontosan, mire akart utalni a kérdésével, ezért jobbnak láttam rákérdezni, minthogy teljesen másra válaszoljak.
- Ayumi-sant várod? - éreztem meg a lélekenergiáját, pedig az osztag felé indult, hogy nem szükséges 4. osztagosnak ránéznie. - Lassan indulok vissza az osztagba, de egy kicsit még maradhatok és beszélhetünk, ahogy a többi új tiszttel. - ha nem akarná megvárni, amit kétlek, akkor akár útközben is beszéltünk, de itt is válthatunk pár szót és ha Ayumi-sant megnézték, akkor vele együtt mehetünk vissza.
- Akkor én is felteszek néhány kérdést, amit minden újoncnak felteszek. Mesélnél kicsit magadról? Miért lettél shinigami? Mik a céljaid? Mit szoktál csinálni a szabadidődben? Vagy még, amit el szeretnél mondani. - csak a szokásos kérdéseimet soroltam fel, amik megválaszolása nem okozhat gondot szerintem senkinek. De ezekkel egy kicsit jobban megismerem a tisztjeimet, még ha nem is a legalaposabban, kezdetnek ez is megteszi.

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 100 000

Hozzászólások: 156

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 47 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #32 Dátum: 2017. Ápr. 04, 21:56:06 »
Leonardo, de visszatérő kapucsínó
avagy Akira betámadása

Lett volna a csülköm két méteres vonzódási körzetében leprás kereszt, vagy akármilyen szutyok, amiből le lehet gyártani, tutira elkapartam volna. Pontosan ilyen tollashátú szárnycsapkodóként szoktak lemészárolni a horror vackokban! Rohadtul nem akartam semmit bele halluzni a szituba, de a pisám belém üszkösödött ettől az üdvözült kis cserkész vigyortól, amivel lepasszolta az összes létező és elszublimált szőrpacámat égnek meresztő tálcát a kocsonyaként ringatózó csitrinek. Ettől, viszont kurvára nem vonyítottam győzelmi áriát, végre elkavarodtak a darts fecskendők! Még mindig baszottul felém vigyorgott! Vágtam ám ezt a vámpírvadász ábrázatot! Hányszor csűrt ezzel a pofával telibe! Marhára élénken dereng, mennyiszer cseszett telibe, hogy tűpárnaként dőltem el habzó képpel. Nem vert át a palánkon ezzel a bratyizós rizsálással!
- Keh! Kellemes, mih? Vajon, kinek olyan cseszett hawaii-dizsi… – Rándult be a szemellenzőm, miután az összes tagom egyszerre riasztott be, véletlen se kóstolgassam az idegrendszerét, hanem tegyek lakatot a méretes pofámra. Komolyan az eddigi összes pont sajgott, ahova háromszáz éve bekínált a hegyes fém pöckeivel. Rohadt paráztató, még be se riogatott kezeléssel, már iszkolna előle az összes nyamvadt ösztönöm. Nem véletlen nem cseszkelődtem a hugyóssal. Kurvára ezzel a ma világra pottyant bárány pofikával padlóztatott ki minden tetves alkalommal. Rám vigyorgott, cseszett csuhás kolostor töltelékként kért kushadjak, aztán ledöngetett. Marhára nem akartam beugatni, hogy a redvás fortyogó vérmérsékletem miatt, megint szedált pincsiként szörcsögjek valamelyik kórtermi ágyon.
- Na, pon erről pampogtam! – Pöccintettem felé a csülkömet rohadtul besérült lúzerként. - Szented hányszor állítottad belém a frászkarikát, amikor a retkes semmiből bezúztál mögém és elkezdtél hablatyolni?! Akkor is elkárogtam, ezzel nem kíméled, hanem tempósabban patkoltatod el a betegeidet! –
Fújtam egy mérföldeset erre a cseszett témára, mert továbbra se vágta, előforgolódott pont a nagy akarásából lett cifra fossantás. Nem csapódott le neki még mindig ez a tetves ténfergés. Akkor meg nem küszködtem szorulásos bolhapiszokként, vegye már az adást.
- Aszondod? – Vontattam fel a feles szőrcsíkomat. - Hát, nem lettem kevésbé kaszálni való bunkó frózia az tény. – Turkáltam a dobhártyámat rohadtul ráérős taplóként. A hozzá körített nyekergésére, hogy az őrző-védő szolgálatként picsájában ügető testvére már kezd kifelé evickélni a gödörből, csak marhára ötven körrel lemaradt traktorként pöfögtem. Nem teljesen vágtam, miről zagyvált. Ahogy azokat a szerkója alól kicsüngő múmia tartozékokat se bírtam hova tuszkolni.
- Neh! – Kanalaztam fel a fél csülkét. - Mi a pöcsöm ez a budiguriga sztájl?  – Mindenféle durvulás nélkül taperoltam, ne gecózzak vele, ha éppen sebes, vagy alapjáraton fáj a retkes basztatásomra. Marhára erőtlennek érzékeltem a kezét. Legalábbi ahhoz képest, amivel emlékeimben tarkón tudott csűrni ez lepkefing volt.
- Mi a nebraszkai, szúrágta, gumicsontot hentelő, szibériai eunuch, malamut fütykösének az elszenesedett retina maradványa történt veled? – Vontattam egybe a szemellenzőmet, mert rohadtul nem csipáztam ezt a szitut. Valamelyik nyomorult fekete szoknya gatyás gyökérnek közösülése van hozzá, apró cafatokra kapom szét, hogy még a rasnya anyja se ismeri be az ocsmány pofáját!
Ezerrel rágyúrtam letuszkoljam a mennyekbe felkaparó koponya töltelékem bugyogását és ne lóduljak meg szétcsapni néhány tetűláda, vagy akár összes ebben a koszfészekben lézengő baromarcú valagát. Csimpaszkodtam a kevéske tartásomba, bár az se nyugdíjaztatta a mészáros ingerenciámat, amit New Yorker-ről vakerált.
- Nenene! – Martam végig a pofámat helyére roppantsam a redvás két milliárd darabos puzzle elemeit. - Elböffintetted, hogy visszakapartatok a régi kerékvágásba…mi a flipflopp papucs pöriről csusszantam le, Akkermann? –
Valami kurvára bűzölgött errefelé és ez kaparászta az idegvégződéseimet. Még, nem durrantam el, mint egy retkes petárda, meg felbőszíteni se akartam szedáló kapitányt, ezért pláza picsa vergődéssel szussztam rá, hogy húzzak brit sütit csócsálni. Engedelmes puliként vontattam a picsámat az ötórai bedobására. Ekkor kaparászott be, hogy hurcibáltam neki anyagot hozzá.
- Nesze! – Lógattam felé a tetves szatyorba bugyolált fű vackokat. - Megdoblak utánpótlással. Sejtettem még mindig buksz ezekre a cuccokra. – Tettem le a picsámat a pontra, ahova bökött. Továbbra se vettem elszámolásba rumbázzak az idegein. Amúgy is én toltam ide a képemet, hogy nyígjak. Ha meg már ez a célirányzék, akkor nem fogok tökörészni mindenféle felvezető maszlaggal.
- Gebasz van. – Toltam oda a nyitányt rohadt taplóként. - Egy bunkó, számító faszkalap vagyok, de ez nem fog belepni. Pácban a picsám és te ismered a legjobban a szitumat. Arra pályázok, hogy a segítségedet kérjem…megint. – Túrtam elő a bugris kalapostól bezsebelt bogyóimat. Lepasszoltam az asztalra, hogy meg tudja skubizni, mik lennének. - Ezeket a sittes vén kujontól kaptam. Szedálják az ölebem. A bibi, hogy mostanában kurvára nem muzsikálnak. Zörög a haraszt, mert egyre kevésbé bírok satuféket tenni az átvedlésemre. Valami más kéne, de magamtól nem csámpáztam előrébb. Tolok meditálást, zagyválok Kemono-val, alkut kötöttem Wameku-val és mind a két megalomán nyomorékot engedek garázdálkodni, de nem kushadnak. - Vakartam be a sörényemet, mert ki kellett böknöm, hogy rohadtul bebuktam az önterápiát. Ezzel már marhára nem vergődtem zöld ágra lelki csittelő kántálással. Totálisan gallyra voltam menve fejben, lélekben és minden tetves szempontból. Így meg kurvára nem pálya, ha odakint futkorászok, főleg felügyelet mentesen. Nem kockáztathattam be elkattanok és cafatokra cincálom a dojo-ban pattogó törpéket, vagy csak az utcán flangáló humanoid palántákat. Akadtak, akik próbálhattak lenyomni, de őket se címkézhettem null-huszonnégy a pofámra. Attól eleve betonnak rongyolnék…
- Baromira szét vagyok esve. Ugyanott csövezek, mint háromszáz éve és rohadtul úgy érzem, meg tom magamtól oldani. Attól parázok végleg beüt a szar és nem fog menni visszavedlenem. - Vakarásztam tovább a tarkómat, mint egy idétlen fruska az első tetvesen elcseszett randiján. - Benned tod, hogy bízom, ezért kaparom a te küszöbödet. Segítenél? Bármit, eskü bármit bevállalok! –
Még azokkal a tetves tű fajzadékokkal és összepacsizok valahogy, de muszáj lesz átvergődnöm ezen a szitun. Másban nem bíztam és önző szemétláda vagyok, mert pöffeszkedtek a közelemben, akik ezerrel gyúrtak rá, hogy elviselhetőbbé rugdalják a pofámat, de Akkermann betéve ismerte a kórságomat. Nagyobb eséllyel tenyerelhetett olyasmire, ami muzsikálhat.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 800 / 15 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 19 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #33 Dátum: 2017. Ápr. 21, 13:15:53 »
Gyenge kifogás


Tényleg ő Nara Kapitány, akkor nem hibáztam. Azt mondja, hogy nem mindig megoldható, hogy Ayumi és Én együtt mennyünk veszélyes küldetésekre. Természetesen a fejemhez is kapom, hogy nem éppen a legbiztonságosabb "állást" választottuk.
- Mintha választhattunk volna.
Fordítottam el a fejem és dörmögtem magam alatt. Ayumi-nak semmi esetre sem választottam volna ezt az utat, mert magam akarom megvédeni, és ha ilyen veszélyes helyzetekbe kerül, akkor nehéz, szinte lehetetlen. Leginkább akkor, amikor nem vagyok mellette. Azt a borzalmas éjszakát sem akarom túlélni még egyszer. Erre itt van a mostani eset is. Tudom, hogy erős, de mégis én vagyok a bátyja, akinek meg kell őt védeni. Ayumi meg a jobbik felemnek mondható. Az, hogy magam Shinigami lettem, azzal nincs bajom, de annyira nem örülök, hogy Ayumi is veszélynek teszi ki magát. Magam miatt már csak azért is örülök, mert egyúttal kibújhatok a "család következő vezetője" felelősség alól. Itt csak egy kötelességét teljesítő Shinigami vagyok.
- Az ikerhúgom. A jobbik és a törékenyebb felem. Kötelességem megvédeni.
Feleltem, de ha ismeri a családomat, akkor ezzel többet is elárultam. Az átok ikrek.
- Ön is kinn volt. Nagy erőt képvisel a puszta jelenlétével is. … Igen, behoztam, mert láttam a sérüléseit. Azt mondta nem komolyak, de Én jobban megnyugszom, ha megnézik. Azóta az éjszaka óta nem engedném el egyedül küldetésre…
Ismét, a mondandóm végén inkább félre nézek, tekintetemből leginkább csak szomorúság és aggodalom tükröződhet. Akkor majdnem elvesztettem Ayumi-t. Ma is teljesen kiborultam. Minden rosszra gondoltam, és mikor abban az állapotban láttam, akkor mindenféleképpen meg akartam nézetni, hogy rendben van-e. Mert számomra nem úgy tűnt. Nem érdekel, ha bárki túl aggódónak nevez, mert nekik nem kellett azt átélniük, amit nekem.
- A miértre a legegyszerűbb válasz az, hogy felébredt az erőm. Ugyan akkor, amikor Ayumi-nak is. Az erőnk kezelését pedig meg kell tanulnunk, ami együtt jár a Shinigami léttel. Amit Én ugyan nem bánok, de Ayumi esetében nem így érzek. Az erőmmel megvédhetem azokat, akik fontosak nekem. Imádom a kardművészetet és teljes harmóniában vagyok a Zanpakuto-m szellemével. Igaz, nem mindig szeretem használni az erejét. Szeretem anélkül megoldani a helyzetet. Jók a reflexeim, és kezdő létemre elég gyorsnak tartom magam. A démonmágia a gyengeségem. Kalandvágyónak tartom magam, szeretem felfedezni a dolgokat. Szabadidőmben csak úgy lógni szeretek. Hiszek a sorsszerűségben, de a babonát és a pletykát ki nem állhatom. A haszontalan dolgok és cselekedetek kiborítanak. Nem szeretek egy helyben üldögélni. A családom pedig szent és sérthetetlen a számomra.
Talán túlságosan is sok mindent mondtam el, ami nem is feltétlen a kérdésre való válaszolást segítik elő. De valahol jó, ha ezek az információk eljutnak a Kapitányhoz. Ezek alapján is lehet behatárolni egy embert. Úgy sem úszom meg további kérdések nélkül.



Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
67 000 / 70 000

Hozzászólások: 148

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 14 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #34 Dátum: 2017. Jún. 15, 17:54:03 »
Nem is olyan gyenge kifogás

Kicsit fura érzésem támadt, ahogy Ayuta-kun reagált arra, hogy szerintem rossz hivatást választottak, ha nem akarja, hogy a húgának baja essen. Első kósza gondolatom az volt, hogy talán valaki kényszerítette valamiért őket, hogy kijárják az Akadémiát és csatlakozzanak a Gotei 13-hoz. Bár ilyen okra semmi nem jut az eszembe, hogy miért is lenne ez jó bárkinek is, vagyis lehet, hogy csak beleképzelek dolgokat. Vagyis továbbra sem tudom, mi vezette őket erre a döntésre, hiszen én pont, hogy nem hagytam volna, hogy egy katonai szervezetbe csatlakozzon, ha meg akarnám védeni Ayumi-sant.
Inkább nem kérdeztem rá feltételezésemre, hiszen nem akarok légből kapott dolgokat mondani, meg ha úgy éreznék, hogy rám is tartozik, akkor úgyis be fognak avatni.
- Nem csak vészhelyzetben szoktam kimenni terepre, különben berozsdásodnék. Amúgy nem volt olyan, amit ne tudtunk volna megoldani, bár igaz nem az volt, amire számítottam, de ez a szakmával jár. - ennyit mondtam, mert akár megemlíthettem volna, hogy Narazaki-san hogyan is járt, de abból csak azt venné ki, hogy Ayumi-san is járhatott volna úgy. Bár az tény, hogy ami Narazaki-sannal történt az az én felelősségem és amint felébred, biztosan bocsánatot kérek tőle.
Korábbi válasza után ismételten félrenézett és a korábbihoz hasonlóan kicsit szomorú volt a tekintete. Fogalmam se volt milyen éjszakáról beszélhet Ayuta-kun, de nem akartam rákérdezni, túl személyesnek tűnt, hogy első találkozásunkkor ilyenek után érdeklődjek.
- Ayumi-san is hasonló választ adott a kérdésemre, látszik, hogy testvérek vagytok. - jegyeztem meg először, majd folytattam tovább. - Volt alkalmad összemérni valakivel a gyorsaságod, ha gyorsnak vallod magad? - kérdeztem rá, mert lehet, hogy az Akadémián gyorsnak számított, de ha eddig nem hasonlította magát a Gotei 13 egyik tisztjéhez, akkor nem tudhatja igazán mennyire gyors is.
- Most rajtam a sor, hogy egy kicsit meséljek az osztagról. Bár talán jobb lenne megvárni vele Ayumi-sant, hogy ne kelljen kétszer elmondanom, mert vele is csak pár szót váltottam még. - hagytam egy kis szünetet mondandómban és reménykedtem benne, hogy nemsokára végeznek a megvizsgálásával és csatlakozik hozzá, hiszen nem voltak súlyosak a sérülései. - De azt például már elmondtam neki, hogy a 9. osztag felelős a Seireitei News magazin szerkesztéséért, de persze nem kötelező a részvétel, de Ayumi-san mondta, hogy szeret papírmunkával foglalkozni, ezért említettem meg neki. - avattam be Ayuta-kunt abba, amit már Ayumi-sannak is elmondtam. Ezután elgondolkoztam, hogy mit tudok még elmondani neki.

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 800 / 15 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 19 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #35 Dátum: 2017. Jún. 19, 22:06:58 »
Gyenge kifogás


Valójában tényleg ettől tartok, hogy sok dolog a szakmával jár. Ilyen például a halál is. Amit könnyebben elkerül az ember, minél inkább erősebb. De a nagyobb erőhöz nagyobb felelősséget is társítanak, így jobb úgy megerősödni, hogy arról ne sokan tudjanak. Bár az ilyen turpisságok hamar kiderülnek sajnos. De, hogy ne aggódnék, ha az ikerhúgom veszélybe kerül? Természetes, hogy ilyenkor aggódik az ember leginkább. Senki sem készülhet fel mindenre és én sem lehetek állandóan mellette. Ezt is nagyon jól tudom. De az sokkal aggasztóbb, hogy az erősebb emberekre se bízhatom nyugodt szívvel. Sóhajtok is egyet.
Kicsit felkapom a fejem, mikor megmondja, hogy Ayumi is hasonló választ adott. Valóban, le sem tagadhatjuk egymást. Kicsit el is mosolyodom rajta. Majd a felvetésre egy sort vakartam a fejemet egy furcsa vigyorral kísérve.
- Valójában az Akadémiai felügyelők elől rendszeresen lógtam meg. Ki kellett nyújtóztatnom a lábam a sok elméleti óra között és olykor nem értem vissza az órára. … Kaiya a nővérem, aki már régebben Shinigami, leginkább az ő esetében igyekszem kamatoztatni a gyorsaságom. De igazán komolyan, az évfolyamtársaimmal szemben vagyok legyőzhetetlen gyorsaságban. Ott konkrétan mérve is volt. De Nara Kapitány, ön biztos játszva lehagyna, szóval inkább nem versenyeznék önnel. De egy velem hasonló kaliberű taggal szívesen összemérném az erőm.
Kaiya nővéremtől gyorsabbnak vallom magam. A gond csupán ott van, hogy neki a lasszója gyorsabb nálam.
- Most rajtam a sor, hogy egy kicsit meséljek az osztagról. Bár talán jobb lenne megvárni vele Ayumi-sant, hogy ne kelljen kétszer elmondanom, mert vele is csak pár szót váltottam még.
Tényleg jobb lenne megvárni Ayumi-t az osztaggal kapcsolatos dolgokkal. Ő is ugyan olyan újonc, mint én vagyok, és neki is fontos ezeket a dolgokat hallani. Valójában Én is el tudnám neki mondani, de jobb, ha a Nara Kapitány szájából hallja és tud is kérdezni. Bár ahogy ismerem magunkat biztos, hogy hasonló kérdések fogalmazódnak meg benne, ahogy bennem is.
- De azt például már elmondtam neki, hogy a 9. osztag felelős a Seireitei News magazin szerkesztéséért, de persze nem kötelező a részvétel, de Ayumi-san mondta, hogy szeret papírmunkával foglalkozni, ezért említettem meg neki.
- Igen. Édesapám nagyon ért a különböző dokumentumokhoz, hivatalos okiratokhoz és nyomtatványokhoz. Engem is igyekezett tanítani, már kicsi korom óta, de Ayumi sokkal tehetségesebbnek bizonyult benne. Nekem inkább a kardforgatás a világom. Egy helyben, sokáig ülni és ilyen papírmunkákat végezni a halálom. Magazin szerkesztéshez annyiban járulnék hozzá, hogy kimegyek terepre és ott gyűjtök anyagokat… Végül is mi Ayumi-val félszavakból is megértjük egymást.
Mosolyogtam, majd teljesen felderült az arcom, mikor megjelent Ayumi. Jó alaposan végignéztem, körbejártam, hogy valóban mindent megnéztek-e rajta és ellátták-e a sebeit. Még ha most is váltig állítja, hogy márpedig ő teljesen jól van.
 

Karakterlap

Fuchida Ayumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 500 / 30 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7d7d7d || #e1d1b8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #36 Dátum: 2017. Jún. 19, 22:49:49 »
Gyenge kifogás


Tényleg, amint meglátta, hogy nem vagyok teljesen sértetlen állapotban, azonnal a vállára kapott és elcibált idáig. Holott tényleg nincs semmi bajom. Szegény Amaya az, aki komolyabban megsérült. Szerintem még Akira is inkább a 4. osztag ellátásara szorul, mint én. De Ayuta-t nem lehet lebeszélni. Hajthatatlan. Még Akira-tól sem tudtam elköszönni rendesen. Persze megérhetném a viselkedését azután az incidens után, de akkor is most egy cseppet túlzásba esik. Odaérve egyből más gondviselésére bíz. Szemem sarkából még úgy látom, hogy beszélgetést kezdeményez Nara Kapitánnyal. Mivel az ő kapitánya is, és volt kevésbé olyan rendes, hogy megjelenjen időben, így lesz mit kimagyarázni Nara Kapitánynak. Aki otthagy, az meg is érdemli. Magyarázkodjon csak. Jobbal kell előállnia, mint holmi gyenge kifogással. De remélem nem fog nekirontani, vagy olyat mondani, ami miatt majd bocsánatot kell kérnem. Emiatt egy kicsit aggódom, de abban reménykedem, hogy jól kifognak jönni egymással. Nagyon szerettem volna Nara Kapitányhoz és a 9. osztaghoz kerülni. Ayuta-val viszont nem ez a helyzet. Ettől függetlenül szerintem megtalálják majd a közös hangot. Nara Kapitány tényleg elképesztő, amit a mostani küldetés során is bizonyított, Ayuta-n kívül az összes újoncának. Szerintem ez mindössze csak késik, és Ayuta is megláthatja, hogy milyen ember is Nara Kapitány.
Nem győztem magyarázkodni, hogy mindössze ikerbátyám túlféltésének áldozata vagyok és nincs komolyabb bajom. Azért elvégeztek gyorsan pár vizsgálatot, vettek mintát, és az apró sérüléseimet is ellátták. Amikor minddel végeztek, és azt mondták készen vagyok, akkor még vetettem egy pillantást Amaya-ra, de nem igazán tudtam meg, hogy milyen állapotban is van. Így visszamentem Ayuta-hoz és Nara Kapitányhoz.
- Nincs semmi bajom, ahogy mondtam. A kisebb sérüléseimet pedig gyorsan ellátták. Látod?
Ayuta jó alaposan körbejár, hiába mutattam rá a szinte már teljesen gyógyult részekre. Majd félősen, összekulcsoltam az ujjamat és fordultam Nara Kapitány felé.
- Remélem Ayuta nem okozott gondot önnek Nara Kapitány. Tudja saját maga helyett is inkább engem félt és olyankor mond olyat is, amit nem gondol igazán komolyan.
- Egy báty feladata aggódni a húgáért. Az ikerhúgáét meg pláne. Egyébként sem mondtam semmi rosszat. … Nara Kapitánnyal mindössze annyit beszéltünk, amennyiről lemaradtam. … Most hogy itt van Ayumi is…
Mindketten szint egyszerre emeltük tekintetünket Nara Kapitányra. Ám míg Ayuta tudja, hogy mit szeretne mondani, addig én teljesen sötétben tapogatózom. Mit szeretne mondani nekünk most, hogy én is itt vagyok?


Karakterlap

Amatsuji Akira

Tsukimisou Tama

Shinigami

4. Osztag

*

Mizushima-ház testőre

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 8 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#B0E0E6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #37 Dátum: 2017. Júl. 23, 23:30:55 »
Leonardo, de visszatérő kapucsínó
Avagy visszatérő Masaki


Elnéző mosollyal hallgatom Sachiaru-san kifakadását, hiszen ha egyszer itt van, bizonyára neki sem olyan kellemetlen a viszontlátás, mint azt beállítja. Mindig szórakoztat, hogy vannak lelkek, akik nem tudják pontosan kifejezni, amire gondolnak, de nagyon egyszerű értelmezni az efféle hárításaikat.
– Igazán? O.O” – hajtom le a fejem a közlekedésmódom halkságát illető kritikára. Erre még nem is gondoltam, de előfordulhat, hogy egyeseknek tényleg ijesztő, ha valaki túlzottan halkan közlekedik. És akinek gyenge a szíve, annak ez komoly problémát okozhat, ha egyszer csak megjelenek mellettük. Szentséges Lelkek Királya, ugye még nem okoztam senkinek infarktust?! O.O Vagy rosszabbat... A végén még kiderül, hogy szegény betegek közül nem egynek az állapotromlását idéztem elő ezzel a figyelmetlenséggel, és rettenetesen rossz gyógyító vagyok, akinek komoly átképzésre lenne szüksége. Egek, mit tettem?! Nee-san, sajnálom, hogy csalódást okozok neked. T.T”
– A beszéde valóban eltéveszthetetlen, bár én arra céloztam, küllemre sem változott szinte semmit ^^” – nekem mondjuk nem tűnt fel, hogy bármi gond lenne a modorával. Csak egyedi, de nem nehéz értelmezni, még ennyi idő után sem. Igaz, nekem is picit lassabban megy, de szerintem hamar vissza fogok rázódni, és minden probléma nélkül boldogulok majd.
– Oh... – pislogok csodálkozva a kezemet vizslató Sachiaru-sanra. Elsőre nem is igazán értem, pontosan mire gondol, csak lassan jut el a tudatomig, hogy a kötéseimről érdeklődik. – Ez már nem új, ne is foglalkozzon velük, Sachiaru-san ^^ – legyintek egyet a dologra, mielőtt még megkapnám a következő kérdést.
– Ugyan-ugyan, már kétszáz éves történet... – legszívesebben nem is terhelném ilyesmivel, biztosan nem a panaszkodásaim hallgatása végett tért vissza a Seireiteibe, meg aztán nem is kívánok panaszkodni, hisz ily régi dolgokon már segíteni sem lehet, de amilyen hévvel érdeklődik, jobb lesz elmesélnem a dolgot röviden, mielőtt valakinek baja eshetne. T.T” – Még kétszáz éve egy... feladat során szereztem sérülést mindkét kezemen, aminek hatására néhány percnél tovább nem tudok katanát fogni a kezemben. Hiába próbáltuk, nem sikerült rendbe hoznunk – felelek, végigsimítva a kötésen. Néha napján még mindig belehasít a fájdalom, ha túlerőltetem, de azt hiszem, azóta rengeteget finomodott az affinitásom a dobótűk használatához. Büszkén állíthatom, hogy sokat fejlődtem e tekintetben, pedig azelőtt sem volt kivetnivaló a tudásomban.
Kissé elcsodálkozom, hogy még nem hallott róla, bár akkoriban kapitány volt, bizonyára millió fontosabb dolga volt, mint egy hozzám hasonló negyedik osztagos problémáival, vagy egy nemesi ház testőrségével foglalkoznia. Igazából nem felróható, ha nem tudta, mi is történt velünk akkoriban, hiszen élte a saját életét. Szerintem természetes, és mindig szívmelengető hallani, hogy másoknak nem jutott ki abban az időszakban hasonló tragédia.
– Nos... Röviden összefoglalva a történetet, annak idején támadás érte a családunkat. A legtöbben odavesztek, a Mizushima család néhány tagjával együtt. Alig néhányan maradtunk. Ezeket is akkor szereztem ^^” – mutatom fel ismét a korábban érdeklődését olyannyira kiváltó kötéseimet. Pedig nem terveztem ilyesmivel terhelni, tényleg nem szükséges emiatt aggódnia. Nee-sannak erőt és motivációt ad, hogy felgöngyölítse a helyzetet, így nála érthető, hogy teljes lényével az ügyre fókuszál és én is igyekszem megadni neki minden támogatást, amit csak tudok, de Sachiaru-sannak igazán nem szükséges ilyesmikkel foglalkoznia.
Mérhetetlen boldogsággal tölt el, hogy Sachiaru-san elfogadta a meghívásomat a teát illetően. Kicsit sajnálom most Shiranui-sant, amiért neki viszont egyedül kell boldogulnia, de rettenetesen modortalan volna részemről, ha nem tisztelnék meg egy régi ismerőst néhány perccel. Egy tea pedig igazán nem nagy erőfeszítés.
– Milyen kedves öntől! *-* – veszem át a szatyorba csomagolt teafüveket. Bár nem én válogattam össze, biztos vagyok benne, hogy kiváló minőségűek és nem lehet majd panaszom rájuk. Miket gondolok, sosem lenne panaszom ajándékra, már csak a bele fektetett gondolat miatt sem. Amint a kórtermektől távolabb, az előkészítő helyiségekhez érünk, azonnal hellyel kínálom és nekilátok a tea előkészítéséhez. Más esetben azt a teát kínálnám, amit ajándékba kaptam, hogy az elsők közt legyen, akik kiélvezhetik, de mivel kissé feszültnek tűnt, egy nyugtatóbb hatású teakeveréket választok erre az alkalomra.
A teakészítés közben visszafordulok a vendégemhez, hiszen hozzám beszél. A történetet hallgatva közelebb lépek az asztalhoz és elgondolkodva kezembe veszem a tablettákat. Sajnos ennyiből nem feltétlenül fogok rájönni a pontos összetevőkre, úgy néznek ki, mint az emberek világában kapható gyógyszerek, vagy akár a pótlélek kapszulák. Egyelőre viszont leteszem őket, hogy hozhassak magunknak egy-egy csésze teát és úgy foglaljak helyet Sachiaru-sannal szemközt.
– Urahara-san nem említett semmit a hatóanyagokról? Vannak olyan kemikáliák, amik addikciót okoznak és egy idő után a dózis emelése nélkül nincs hatás, csak elvonási tünetek. Nagyon ellenezné, ha egyet átadnék Nee-sannak elemzésre? Úgy hiszem, ő pontosabban meg tudná határozni az összetételt, mint én – sejtem, hogy a vele történtek után a 12. osztag továbbra sem a legkedvencebb helye, és nem hiszem, különösebben megbízna bennük, éppen ezért kérek engedélyt ilyesmire is. A történetét hallgatva igazából csak kíváncsi vagyok, Urahara-san mivel is kísérletezett, vagy mire mondta azt, hatásos lehet. Ha Sachiaru-san azt mondta, meditálni már meditált és nincs eredménye, nincs okom kételkedni benne, így ezt a javaslatot kapásból elvetem.
– Őszinte leszek, nem szívesen folytatnám a megkezdett gyógyszerterápiát, csak ha ragaszkodik ezekhez a kapszulákhoz. Már csak azért is, mert amit én javaslok, azzal az alapoktól kellene kezdeni, hogy kitapasztaljuk, mi is az, amivel Kemono könnyebben kezelhető, de önt sem akadályozza a mindennapjaiban – kezdek bele a terveim ecsetelésébe, de Sachiaru-san van már olyan régi páciensem, hogy hagyjam módosítani a kezelési terveken, ha úgy látja jónak. Elég sok mindenen keresztül ment már, meg ezt a gyógyszert elnézve is azt hiszem, olyan módszerekkel is próbálkozott, amikről én már nem tudtam. – Ha nincs ellenére, elővenném a régi aktáját, hátha az alapján rájövünk, melyik növényi hatóanyagok működhetnek külön-külön vagy kombinálva – ez tűnik a legjobb megoldásnak jelenleg, bár véleményem szerint az akupunktúra is megérne egy próbát. Hátha valamelyest hatásosabbnak bizonyul a meditációnál, vagy egy kicsit is más hatást vált ki.

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
67 000 / 70 000

Hozzászólások: 148

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 14 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #38 Dátum: 2017. Aug. 07, 22:00:29 »
Nem is olyan gyenge kifogás

Ayuta-kun válaszából kiderült, hogy nem csak légből kapott volt az állítása, miszerint gyors, rendesen meg is tudta magyarázni, miért is mondta azt amit.
- Értem. Nem a shunpo az erősségem, bár annyira nem vagyok lemaradva a többi kapitánytól. - kezdtem bele válaszomba, amiből remélem kivehető volt, hogy nem kell egy örökkévalóságig edzenie, hogy utolérjen a shunpojával. - De a többiekkel is lesz természetesen lehetőséged összemérni magad az osztagedzéseken. Ezek szerint akkor a shunpod lenne az erősséged? Még nem volt alkalmam beleolvasni az akadémiai adatlapodba. - válaszom befejeztével még odatettem egy újabb kérdést a végére.
- Én sem rajongtam különösen az elméleti órákért, kivéve a kidou elméletet, de azokat is el kellett végezni. - reagáltam az elméleti oktatásra, amivel én is hasonlóan álltam, csak én nem próbáltam elmenekülni előle. Azokra is szükség van valamilyen szinten, azért annál kevésbé, mint amennyire az Akadémián számon kérik.
- Minden segítséget szívesen fogadunk, de nem kell olyan sűrűn terepre menni, az újság szerkesztés legnagyobb része osztagon belül zajlik. De ha szükségünk lesz valakire, ilyen feladatra, majd mindenképpen szólunk neked. - próbáltam úgy válaszolni, hogy nem teljesen utasítom el segítség felajánlását, de csak talonba tudom rakni, azt meg nem akarom mondani, hogy addig tud segíteni osztagon belül, ha egyszer nem szeret papírok felett ülni. Amúgy is mindig meg szoktuk tudni oldani, ha szükségünk van valakire, még ha az utolsó pillanatban is.
- Nem okozott nekem semmi gondot és nem is mondott semmi rosszat. - válaszoltam kicsit meglepetten, amikor megérkezett Ayumi-san és Ayuta-kun rosszaságai felől érdeklődött. Kíváncsi lettem volna, hogy mire gondolt pontosan, amikor ezt megkérdezte, miket szokott amúgy csinálni.
- … induljunk vissza az osztaghoz és útközben mesélek egy kicsit. - fejeztem be Ayuta-kun mondatát, majd fordultam is a kijárat felé, hogy ne álljuk el tovább mások útját, hiszen a 4. osztagban a legnagyobb a forgalom. Amíg kiértünk az osztag épületéből, nem kezdtem neki mondandómnak, csak amikor már az utcán voltunk és bevártam a két ifjú tisztet.
- Mivel is kezdjem? - hangosan gondolkodtam, majd bele is vágtam. - Ayuta-kunnak már említettem az osztagedzést, erről mondanék még pár szót. Mindennap van osztagedzés, változó időpontokban, valamikor reggel valamikor délután, minden ki van írva a faliújságra, majd megmutatom, hol van, ha elhaladunk mellette, és természetesen a részvétel kötelező, egy héten legalább négy alkalommal. - miután befejeztem a mesélést, szünetet tartottam, hogy összeszedjem a gondolataimat. Ha lenne kérdése az ikerpárnak, akkor azokat megvárom, és csak utána folytatom tovább.
- Eddig nem specializálódott semmire az osztag, de nem régiben eldöntöttem, hogy az elemi technikákra fogunk összpontosítani, mivel az osztag nagy részének ilyen típusú zanpakutouja volt és már az újabb tagok is csak ilyennel kerülhetnek be az osztagba. - magyaráztam, bár még nem olyan sok mindent tettem az ügy érdekében, de talán ez kivehető volt a “nem régiben”-ből. Viszont terveim annál inkább vannak ezzel kapcsolatban, csak jussak el odáig, hogy megvalósítsam őket, de a kapitányi teendők mellett nem mindig van időm plusz dolgokra.

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 100 000

Hozzászólások: 156

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 47 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #39 Dátum: 2017. Aug. 09, 00:32:26 »
Leonardo, de visszatérő Kapucsínó
avagy Akira betámadása

Betoltak volna a pofám elé egy aluminium csövet rohadt biztosan ötven felé csócsáltam volna. A mazsimat záposítottam mikró általi felsülésre, hogy löki a rizsát semmi húzós, meg csak kétszáz éves sztori, de amúgy egy nyeszlett aprítót nem tud a markában hurcibálni, mert gallyra vágták a kurvára magasra letesztelt forgató képességeit. Baszki a kis hipózott pulykatojást leszedálta valami tetvedék kórság, oszt azt csicsergi nekem ez nem méretes cucc?! Há, azt hittem menten járatokat harapok a pofámba, de nem, kibaszottul beidomított pincsikét eltrilláztam ötmilliárdik, mire kiszellőztettem a képemet, még se a kalaháriról ideszabadult káromlási orkán csapja telibe.
- Neh! – Löktem be elé a csülkömet, satuzzunk már be ittenfelé egy pillantásra. Kurvára nehezen vette be a gyomorsavam, ennyire retek lazán löki a sódert, amikor vágtam mennyire csípte a kaszabolós stílust. - Kajak, így tolod a képem elé? Vágom ám, hogy kétszáz sittes éves a sztori, de baszki, Akkermann! A favolt tángálási stílusodról károgunk! Ez baromira nem „semmiség”…-
Morogtam rohadt tempósan, még se csavarjam le az ápoló szolgálatom koponyáját, amikor annyiszor húzta ki a valagamat a mélytengeri kompresszióból. Talán, ezért füstölt el a biztosítékom. Szimplán kilöktem a témát ez a szotyi teréz apus, aki annyit pumpálta belém a pozitív energiákat már attól kaptam aranyerenyet, mostan pont ugyanazt a leszarom, nem izgat, elengedtem a picsába köhécselést csűri vissza hozzám, amivel én untattam évtizedeken keresztül. Kurvára nem kaparásztam, mitől dugja tollasként műtrágyába a képét, de ez a kusshadós minden hepiség, ahogy a kezei szétbarmolásáról picsogott rohadtul nem jött át. Marhára lekaparászhatta a pofámról, mert tempósan hozzám csűrte a rendezői változatot, mi a retkes pálkatai péter netpisztráng kampózás csavarozott belé leszarom pirulákat. Hát, nem vernyoghattam ódákat, mert kurvára tarkón vágott az igazság harcsája, amitől kigúvadt lepénylesőkkel boot-oltam.
Azt lőtte fel nekem NASA műhóddal a sark csillag üstökére, hogy valamilyen degenerált balherének elpattantak a prosztata gondjai és mészárosként lehentelte az egész pereputtyot. Az tény, egész kevés szektás ügetett a nyomomban, meg kísértett errefelé. Elsőre belöktem volna ez kamu, mert nem régen szekált pszichiátriai beutalóra Shinya-Rinya, de aztán bebökött a dugóhúzó, hogy szent Akarttal trécselek, aki a behajtónak se hantázna. Rohadtul el kellett kotornom a legkézenfekvőbb magyarázatot.
- Csitte, ne! – Villantottam neki tegye le a popókáját a székre, mielőtt tovább csusszanunk ezen a témán. - Szal, ki a retek bomlasztotta a szektát? Merre karistoltak a Mizushima-k? Csak a birtokon henteltek? Beépített téglákon hasaltatok el? Lekapcsoltátok már a csicskákat? Ki van még meg, Shinya-n kívül? Csipogd, hogy Amane él és virul! –
Dörgöltem be a homlokomat, mert a kegyesen elzsákolt sógornőmmel még akadt karattyolni valóm. Marhára nem akartam azzal az infóval üldöztetni szoknyapecért, hogy a mutterja már kétszáz x óta beadta a kulcsot, csak úgy lecsusszantunk róla. Ha meg az a selymen kikent bájgúnár tudta és nem köhintette el, akkor kurvára kicakkozom a féltett kincsként pátyolgatott pofikáját, mert az egy dolog rühell, de attól még a mutterja ugyanúgy családtag. Legalább egy retkes gyertyát érdemelne!
- Skubizz ide, Akkermann! Nem csípem ezt a maszlagot…- Túrtam bele a sérómba baszottul idegi állapotban. - Rühellem a sztorit, mert a gyogyóba kergetettek a retkes sámánkodásaitokkal, de te kicibáltál a lelki pöcegödörből, Amane meg a sogórnőm. A családomat sose hagyom szarban és kibelezem, aki cseszteti! Szal, ha megint para van, segítség kell, rángassatok elő! Nincs sumák, meg nyenyere! Itt akarok lenni, komprende? – Csapkodtam meg mutatóujjal a cseszett deszkát. Ebből marhára nem eresztettem, még akkor se, ha leláncol a redvás padlóra. Akármennyit basztattak, mert az olyan retek tréfarépás, attól még sose tángáltak laposra, dobtak fel Gotei kopóknak, vagy reszelték alattam a haori emelvényt, lezakózzak onnan. Az öcskösöm pedig tett róla rokonok legyünk még annyira se slattyogjak el a téma mellett.
- Te meg ne told ezt a sájning minden kurvára szuperságos baromságot! Nekem nem tolnod a fruktóz keményítőt, mennyire tökös fazon vagy és lepattog rólad ez a szitu! Bizhatnál bennem annyira nem röhöglek pofán. Szar ez az egész…a tetves családodról és a tehetségedről trécselünk! –
Húztam el a képemet, ne dörrenjek rá a suhancra kurvára tapló parajként. Ha nem akarta elböffenteni ténylegesen mi karistol benne, akkor nem akarta. Nem szögezhettem a leprás falapra, regélje el kurvára pontosan mi kavarászik benne, vagy a bedurrantott sütőbe górom az összes retkes füves, mindenes humbuk gazait! Túl pörgettem magam a redvás faggatózáson és engedtem az én ábrázatom csűrjék napi menüre. Benyúltam az elém biggyesztett teát, aztán kattogtam rohadt lelkes mormogásokkal, ugyan milyen kátrányt sózhatott rám a csíkos pizsamás ketyós.
- Keh, Akkerman! Pötire zsugorítsd a szaki rizsát! – Horkantam fel egy vigyor mellékletében. Ebben marhára nem változott. Még mindig rohadt tudományos blablával gyűrte a szövegelést. - Elv az eredeti szérum lebutított verziója. Kevésbé tempósan fingasson ki és akkor is visszalökje a vérebet, ha még csak elő akar kandikálni. – A nyominger kérdésére csak felé pöccintettem az üvegcsét. - Ezért hoztam. Még kell vami, bökd ki és mehet! Vér? Köpet? Pisi? –
Vontattam be a vállamat. Zsigerből rühelltem minden nyeszlett orvosi kurkászkodást, meg azt a rohadt osztagot is, de, ha a kis fáslizott fehérke azt makogja másszak be egy förtelmes, zúgó, morgó, szűk masinába akkor megtettem volna. A kattant mágneses New York-kal meg úgy se lézengett balhém a légtérben. Ebből viszont lecsengettem ő legalább egy részletben húzza a csicska szolgálatos igát. Legalább a kis tökös nem maradt egyedül. Az meg a másik mantra opcióm, ennek a retkes szitunak a végére akartam csatangolni, vagyis nem iszkolhattam el, amikor felvillantják a tetves hőmérőt.
- Tyehhe! Mostanság tökre mindegy zabálom, vagy se, szal ez beoldható. – Tártam szét a csülkeimet, legyen a parancsolata alapján. - Az a cink így is, úgy is beakaszt. A bogyó max csitteli rövidebb, hosszabb időre előmásszon, de már nem tom lecsapni. Folyton ott kolbászol a koponyámban és azt szajkózza, öljek. – Vettem sorba a kurvára fényesen vibráló lehetőségeimet. Lassan lőhettem volna a gyászjelentést. - Asszem nem sok választásom lengedez, ne?  Vagy közben zakkanok meg, vagy nélküle. Akkor legalább basszak oda neki, mielőtt kicsinál! –
Kábé ennyi esélyt facsartam ki a kurvára terebélyes logikámmal. Ebből kikecmeregni marhára nem láttam haloványan fingorászó csillagos gyros-t, de arra még ténfergett energetikám, legalább ne tegyem neki kurvára luxus üdüléssé a sztorit.
- Te vagy a köpenyes fazon nem én! – Mutogattam neki, hogy kapja elő a vaskos dossziét, ha poroszkál még benne valami kibaszott pokoli sugallat, mihez kezdjünk. Addig szürcsöltem a löttyömet, meg vágtam be a flegma pofát, mert megest valamilyen atom bio zöldség szutymók lehetett.
- Valamiről még csicseregjek? – Járt a pofám, kikaparjam belőle ezt a retkes ízkombót. - Leveszed, hogy sose rágtam rendszeresen a bogyókat. Mást nem gyűrtem le. Rühellem az orvosi szarokat még mindig. Áttértem az alter vonalra. Meditáció, spuriban, tángálásban feszkó levezetés, meg begyűrtem akupunktúrás bökdösést. Muzsikáltak egy darabig, de asszem most kimaxoltam a vidám lét pontjaimat. Tutira köze van hozzá taccsra tettem magam lelkileg, csak, hogy most akarok kurvára ki is kecmeregni belőle. Nem vágom, miért akkor ilyen marhára tápos, amikor gürizek ellene! –
Vakarásztam a mellkasomat tajparasztként, mert cseszettül nem bírtam ezzel az elcseszett szituval mit kezdeni és azt nem kockáztattam volna be, hogy elpattan a gógyim, aztán a kezelő dokim előtt zendítek alpári sakál metált tolni a viskó szétcincálásával, találja fel a rohadt japán viaduktot, amivel rohadtul makkegészséges csótány leszek!
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Amatsuji Akira

Tsukimisou Tama

Shinigami

4. Osztag

*

Mizushima-ház testőre

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 8 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#B0E0E6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #40 Dátum: 2017. Aug. 12, 20:02:09 »
Leonardo, de visszatérő kapucsínó
Avagy visszatérő Masaki


Őszintén meghatódom, amiért Sachiaru-san ennyire lelkére veszi, semmiségnek kezelek egy sérülést. Igaza van, valóban szerettem a fegyverforgatás művészetét egykoron, de a történteken már nem tudok változtatni.
– Azzal nem segítek a helyzeten, ha bosszankodom vagy kesergek miatta ^^” – válaszolok a kimondatlan kérdésre, mielőtt rákérdezne a kapcsolódó történetre. Nincs mit szépíteni rajta, mégis feleslegesnek érzem részleteibe menően ismertetni. Számomra nem szükséges minden apró történést felidézni, vendégemnek pedig akár unalmas is lehetne a számomra fájó pontok vagy hasonlók emlegetése.
Azt hiszem, így is túlontúl sokat fecsegtem, legalábbis Sachiaru-san teljes ledöbbenését látva azt hiszem, hoznom kellene valamit, ami segít neki talpon maradni... Vagy ülve... Nem szeretném, ha elborulna és fekvőbetegként kellene kezelnem. Remélem, nem okoztam neki semmilyen komoly traumát ezzel! Hiszen már régi történet, de tényleg! A mutogatásra leülök vele szemközt és végighallgatom a kérdéseit. Pislognom kell párat a hirtelen áradatra, amit kaptam. Nahát! Nem hittem, ennyire érdeklődik majd és a lelkére veszi a problémáinkat! Pláne a Shinri-ojihannal való legendás „küzdelme” után...
– Először feltételeztük, hogy a merénylet a Mizushimák ellen szólt, de közülük alig néhánynak esett baja, a testőrségnek Amatsuji tagjait viszont szinte teljesen eltörölték. A mellékágakkal megszakadt a kapcsolatunk. Ami a testőrségből maradt, új tagokkal kibővülve tovább tudott működni, de nem sokkal ezelőttig még Shinri-ojihant is halottnak hittük. Aneue a saját hibájának kezelte a történteket... Neki a férje is meghalt aznap – nem tudom, mennyit hallott nővérem kapcsolatáról, nem akarok a kelleténél többet mondani. Nem az én tisztem, ráadásul ezen a ponton nem csak nővérem, hanem ápoltam is volt. – Aneue csak nemrég tért vissza a szolgálatba és a testőrséghez. Azóta talált egy nyomot, ami talán segíthet a végére járni az egésznek. Úgy hisszük, célzott támadás volt, hisz akik nem az Amatsuji nevet viselték, túlélték. Még nem jöttünk rá, hogyan csináltál, de alaposan kitervelt volt, az biztos – az utolsó kérdésre nem tudom, mennyit volna tanácsos elmondanom. Sajnos mi is kevesebbet tudunk, mint szeretnénk. De hazudni nem fogok, nem szeretem ferdíteni a valóságot. Vagy az igazságot, vagy semmit. – Amane-itokoról az utolsó információnk, hogy álnéven szolgált a Gotei Juusantai kötelékében. Vele és a fiával úgy száz éve szakadt meg a kapcsolatunk, azóta nem tudunk róluk semmit – felelek végül a valóságnak megfelelően. Úgy hiszem, Aneue valahol örül is ennek, mert ha mi nem találjuk meg őket, akkor azok sem, akiknek a nyomába eredt. Legalábbis a magam részéről szeretnék ebben a hitben élni.
A folytatásra még én is kihúznám magam ültemben, ha nem lenne eleve egyenes a hátam. Nahát... Nem gondoltam, ennyire a szívén viselné a helyzetet.
– Attól tartok, ezt nem ígérhetem meg Aneue nevében. Ő a családunk feje, az ő joga eldönteni, kiket szeretne beavatni. Fujiwara-san puszta jelenléte így is több, mint amit kérhetünk ^^” – emelem fel kezeimet hárítólag, hogy véletlen se vegye úgy, szeretnénk olyasmibe belekeverni őt, vagy a közelebbi rokonait, ami potenciálisan veszélyt jelenthetne rájuk. Aneue, és igazság szerint magam is úgy vélem, hogy ezt elsősorban nekünk kell rendeznünk, és nem kérhetjük olyanok segítségét, akik maguktól nem keverednének bele. Egyszerűen nem lenne jó érzés olyasvalakikre veszélyt hozni, akik nélkülünk kimaradhatnának mindebből.
Elnéző mosoly kúszik az arcomra, ahogy Sachiaru-san kioktató szavait hallgatom.
– Megtisztelő, hogy így vélekedik rólam, de sosem voltam különösebben tehetséges, Chichiue sosem mulasztotta el felhívni figyelmem a rengeteg hibára, amit vétettem – kis szünetet tartok, hogy a tea ne menjen veszendőbe, és én is össze tudjam szedni a gondolataim. Elvégre, egy efféle kirohanás megérdemel egy kimerítő választ. – A holtakat nem hozza vissza, ha kesergek a történteken. Aneuenak szüksége volt rám a gyászában, mivel az ő vesztesége súlyosabb volt az enyémnél. Néhány hétre rá az egyik unokahúgunkat is elvesztettük, így a távolabbi családtagok felkutatása nem volt opció. Amit pedig a yonbantai is képtelen helyrehozni, arra attól tartok, én sem tudok megoldást – egyik kezem magam elé emelem, hogy végignézzek az uniformis alól kikandikáló kötésen. Ostobaság volna azt képzelnem, hogy nem próbáltam meg mindent. A keserű mementó hordozóját visszahelyezem az asztalra. – Ettől még naponta gyakorlok. Bár terepen kevésbé veszik már hasznomat, igyekszem a gyógyítás területén fejleszteni tudásomat, hogy legalább ebben ne lehessen rám panasz. És büszkén állíthatom, hogy a dobótűk terén is rengeteget fejlődtem ^^ – teszem hozzá egy sokkal vidámabb oldalról megközelítve a helyzetet. Ebben a két műfajban tényleg volt némi tehetségem. S ha már egy irány lezárult előttem, nem keseredhettem el, megpróbáltam másik irányból kezelni a helyzetet. Nincs olyan akadály, amit valahonnan ne lehetne megoldani, csupán új nézőpontok szükségesek számunkra, hogy lássuk őket. Ami pedig a családomat illeti... Nem mondom, hogy nem érdekel. Amennyiben Aneue valóban jó nyomon halad, szeretnék a végsőkig mellette állni. Én is tudni szeretném, mi miért történt annak idején.
– Oh, bocsánat – szabadkozom, amikor Sachiaru-san figyelmeztet a túl sok szakkifejezésre. – Mindössze annyit mondtam, hogy bizonyos anyagok függőséget okozhatnak. Ezért szeretném tudni, mi is van pontosan benne. Még akkor is, ha a régi szérum. Manapság sokkal pontosabban tudjuk elemezni ezeket, és arra is rájövünk, ha van benne valami nem említett adalék – próbálom meg elmagyarázni a dolgot egy picit közérthetőbben. Oda kell figyelnem, hogy egyszerűen fogalmazzak, nem szeretném, ha még ezzel is gondot okoznék, ha már a közlekedésem hangerejére azt mondta, kifejezetten ijesztő. – Vérminta remek lenne – kapom fel a fejemet az ajánlatra. – Abból szintén sok mindent megtudhatunk – azért vetek felé egy bocsánatkérő pillantást. Tudom, hogy a tűk nem tartoznak épp a kedvencei közé, és hogy ezzel kellemetlenséget okozok neki. De mivel az Urahara-san által adott gyógyszerből is önként a rendelkezésemre bocsátott némi mintát, gondolom, ezzel sem lesz probléma, hisz felajánlotta... Remélem, nem lesz gond.
Elgondolkodva hallgatom a beleegyezését a gyógyszer felfüggesztésébe. Nem igazán örülök annak, amit hallok, de mindenesetre komoly kérdéseket vet fel.
– Csak jelen van a hangja az elméjében, vagy volt mostanában példa arra is, hogy ha csökkent a figyelme, előtört? – ezt fontos lenne tudni. Sajnos Sachiaru-san anyaga az elmúlt száz évben nálam volt, nem a negyedik osztagban. Így jelenleg nem tudom magam elé venni, meg azt hiszem, az otthoni gyógynövénykészletem egy kicsit jobb lenne arra, amire szükségünk lehet. – A cél az lenne, hogy egyáltalán ne csinálja ki, Sachiaru-san – sóhajtok egyet a szavait hallgatva. Nem hiszem, hogy ne lehetne megoldani valahogy. Valamilyen megoldás egész biztosan kell rá. Nem fogom feladni.
– Produkál más tüneteket is? Bármi, amiből tudod, hogy próbál előjönni? Valamilyen szokás, ami előhozza? – tudom, hogy nehéz ilyenekre visszagondolni, de biztosan van egy-két apróság, amiből sejteni szokta, vagy érezni, hogy most nehezebb dolga lesz. Ha nem szedi állandóan a gyógyszert, akkor talán a függőséget kizárhatjuk, de ettől még meg kell vizsgálnunk, hogy van-e a vérében a hatóanyagból, és ha igen, akkor menni. Csak a biztonság kedvéért.
Meglep, hogy alternatív módszerekhez is folyamodott, ahogy azok mennyisége és minősége is. Kicsit talán csalódott is vagyok, amiért az akupunktúrában nem hozzám fordult, de azt hiszem, nem hibáztathatom, hiszen biztosan nem szívesen jár ide vissza.
– Hogy tette magát taccsra lelkileg? Tudom, hogy kellemetlen, de mindenképp megérné beszélnie róla. Hátha ez is a probléma egyik okozója – magyarázom el gyorsan az ötletet. Nem véletlen nem ajánlok senkit az osztagból, aki ehhez jobban ért. Én csak jó hallgatóság vagyok, de néha már önmagában ez is segítség lehet. – Illetve, érdekelne, eddig melyik módszer bizonyult a leginkább hatásosnak? – átmenetileg, ameddig beállítunk egy új megoldást, talán az is segíthet. Azonban rendszeresíteni kellene majd, amit egyelőre nem szeretnék az orrára kötni, mert ha ez egy olyan módszer, amit nem szeret, nem szeretném, ha ferdítene az igazságon. Nem mintha feltételezném, hogy szándékosan ferdítene a tapasztalatain, de ha a lélek ódzkodik valamitől, akár tudat alatt is módosíthatnak a történeteiken.

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 800 / 15 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 19 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #41 Dátum: 2017. Okt. 28, 20:43:49 »
Gyenge kifogás


Mikor kiadtam magam, hogy ellógtam, akkor azt hittem, hogy már elejétől a végéig elolvasta az aktámat, vagyis a jellemzésemet. De eszerint lelkileg aligha készült fel ránk. Vagyis Ayumi nagyon tehetséges, de azért erősen féltem, míg én inkább szeretek lendületben maradni és nem valami iratok közé bezárva lenni.
- Nem szükséges elolvasnia. Bármit szeretne tudni, arra szívesen válaszolok és úgy hiszem a képességeim pedig megmutatkoznak a későbbiek során, ami aligha jellemezhető egyszerű leírásokból. Valamint aligha tartom valószínűnek, hogy egyhamar lehagynám Kapitány.
Természetesen tisztában vagyok a szintünk közti különbséggel és azt is tudom, hogy nem fogom egyhamar túlszárnyalni. Mégsem teljesen lehetetlen feladat.
Valósággal felcsillan a szemem az edzések hallatán. Közelebb áll hozzám, mint cikkeket írogatni.
- Természetesen érthető. Úgy gondolom az osztagedzések sokkal jobban vonzanak.
Megjött végre Ayumi és jól le is hurrogott, hogy nincs neki tényleg semmi baja. Ahhoz képest igen sok kötözés van rajta.
- Remélem Ayuta nem okozott gondot önnek Nara Kapitány. Tudja saját maga helyett is inkább engem félt és olyankor mond olyat is, amit nem gondol igazán komolyan.
- Egy báty feladata aggódni a húgáért. Az ikerhúgáét meg pláne. Egyébként sem mondtam semmi rosszat. … Nara Kapitánnyal mindössze annyit beszéltünk, amennyiről lemaradtam. … Most hogy itt van Ayumi is…
- Nem okozott nekem semmi gondot és nem is mondott semmi rosszat. ... … induljunk vissza az osztaghoz és útközben mesélek egy kicsit.
Nara Kapitány befejezte a mondatomat. Ezzel pedig el is indultunk a kijárat felé. A 4. osztagból való távozásunk után folytatta a gondolatmenetét.
- Ayuta-kunnak már említettem az osztagedzést, erről mondanék még pár szót. Mindennap van osztagedzés, változó időpontokban, valamikor reggel valamikor délután, minden ki van írva a faliújságra, majd megmutatom, hol van, ha elhaladunk mellette, és természetesen a részvétel kötelező, egy héten legalább négy alkalommal.
- Akkor heti négy alkalom a minimum, de átlagban mennyi edzésről beszélünk összesen? Bár leginkább személy szerint szeretnék a lehető legtöbbön részt venni. A kardvívás érdekel a leginkább.
Azokon vennék leginkább részt. A Kidou edzések hidegen hagynak. Bár olykor gondolom erőléti edzéseken is részt kell majd vennünk. Közel sem lesz ez olyan egyszerű feladat.
- Eddig nem specializálódott semmire az osztag, de nem régiben eldöntöttem, hogy az elemi technikákra fogunk összpontosítani, mivel az osztag nagy részének ilyen típusú zanpakutouja volt és már az újabb tagok is csak ilyennel kerülhetnek be az osztagba.
Ez a tény elég sok mindent megmagyaráz. Ayumi teljes vállszélességben a Szél elemű Zanpakotu-jával. Eszerint a mérgező növény típusú Zanpakotu is tökéletesen beillik az elemek közé. Mindenesetre én nem fogok vitatkozni ebbe a dologban. Valójában korábban fenntartásaim voltak az osztaggal kapcsolatban, azonban egyre szimpatikusabbá válik a számomra, és egyre nyugodtabb leszek, hogy nem lesz olyan rossz a számomra, hogy ebbe az osztagba osztottak be. Mondjuk az már jó pont, hogy Ayumi-val együtt vagyunk és Nara Kapitány is tudja, hogy szeretnénk együtt küldetésre menni. Aligha lenne ennyi az osztag főbb tudnivalói, ezért igyekszek fülelni, hogy mit fog még mondani Nara Kapitány.
 

Karakterlap

Fuchida Ayumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 500 / 30 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7d7d7d || #e1d1b8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #42 Dátum: 2017. Okt. 28, 21:30:24 »
Gyenge kifogás


Ugyan Nara Kapitány úgy nyilatkozott, hogy Ayuta nem csinált semmi rosszat, azért igen szórós szeműen néztem rá. De úgy tűnik tényleg nem volt semmi gond.
Kérésre Kapitányt követve elhagyjuk a 4. osztag területét, majd pedig folytatja feltehetően azt a gondolatfoszlányt, amit elkezdett, mielőtt megérkeztem volna.
- Ayuta-kunnak már említettem az osztagedzést, erről mondanék még pár szót. Mindennap van osztagedzés, változó időpontokban, valamikor reggel valamikor délután, minden ki van írva a faliújságra, majd megmutatom, hol van, ha elhaladunk mellette, és természetesen a részvétel kötelező, egy héten legalább négy alkalommal.
Ayuta természetesen meg is jegyezte, hogy ugyan négy a kötelező edzés szám, ő mégis szívesen részt vesz ilyesmiben. Már ameddig nem Kidou alapú. De ezt már csak én láttam ki a szájából. Nem csoda, hisz pontosan ismerem őt. Karforgatásban igen jó és gyors, még az erőléti edzéseket is hasznosabbnak ítéli, mint az idézett mágiát. Utóbbiakon inkább majd én fogok szerepelni. Talán ezzel majd jól ki is egészítjük majd egymást. Nekem az erőléti edzések lesznek azok, amiket lehetőség szerint ki fogok majd hagyni. Tudom fontosak, de nem az én stílusom. Inkább az említett újságszerkesztés.
- Eddig nem specializálódott semmire az osztag, de nem régiben eldöntöttem, hogy az elemi technikákra fogunk összpontosítani, mivel az osztag nagy részének ilyen típusú zanpakutouja volt és már az újabb tagok is csak ilyennel kerülhetnek be az osztagba.
Sok mindent megmagyaráz. A szél típusú Zanpakuto-m tökéletesen beleillik az osztag elem szintű új irányvonalába, ahogy Ayuta mérgező nővény típusú Zanpakuto-ja. Nagy bajban lettem volna, ha pont emiatt nem osztottak volna egy osztagba. Örülök is, meg megnyugvás a számomra, hogy hasonló, vagy legalábbis elem szintű Zanpakuto-jaink lettek. Máskülönben nem is tudom mit csináltam volna.
- Nara Kapitánynak Jég alapú Zanpakuto-ja van. Az osztagban van hasonló elemet irányító Zanpakuto párosítások? Esetleg tudnak ezek a személyek egymásnak segíteni? Ahogy tudja az enyém Szél, még Ayuta-jé Mérgezőnövény típusú.
Nem tudom, hogy mennyire érthető, hogy ezzel mire is szeretnék utalni, vagy mire is szeretnék rákérdezni. Kíváncsi lennék, hogy vajon osztagon belül van-e valaki, aki hasonlóan szél típusú Zanpakuto-val rendelkezik, mint én és esetleg eltudok-e tőle tanulni pár dolgot. Vagy tud-e nekem valahogy segíteni. Lehet, hogy alapvetően rosszul gondolom.
~ Ritka és nagyon nem jó dolog, ha két Shinigami képessége szakasztott mása egyforma. Márpedig csak akkor tudnának leginkább segíteni. Két hasonló elemű képesség is teljesen más lehet. Két szél típusú között is nagy lehet a különbség. Szóval most nem igazán okos dologra szeretnél rákérdezni.
~ De valójában nem tudhatom, hogy kitől tanulhatok igazán sokat.
~ Akitől a legtöbbet tanulhatod a saját képességeidről, az én vagyok.
~ Ezt is tudom.
Azért megvárom, hogy Nara Kapitány mit monda kérdésemre. Lehet, hogy tőle is hasonló választ kapok, de kíváncsi vagyok. Valamint szerintem koránt sincs vége az osztag jellemzésének. Tovább figyelek, hogy milyen fontos dolgok vannak. Mely szabályokat kell feltétlen betartanunk. Amit Ayuta-val is be kell majd tartatnom. Köztük a ne késsünk el, mert az már nem jó, ha az első nap elkésünk.


Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 100 000

Hozzászólások: 156

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 47 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #43 Dátum: 2017. Nov. 12, 19:25:52 »
Leonardo, de visszatérő Kapucsínó
avagy Akira betámadása

Végelgyengülésben pöfögő traktorként horkantam egyet, tovább terelte a mézes pudlit, neki aztán nincsen nyűgje. Baszottul cseszte a méregzsákomat ennyi szájtépés után se köhinti el, cseppet sincs egyenes vágányon ez a sztori. Le akartam szakadni a szuggerálásról, de attól még baromira fellökte a vérnyomásomat.
- Szal az a pálya, hogy előmászott belőled a bugris szottyos tudálékos, aki fikuszokkal lelki segélyezik a négy tetves fal közé reteszelve? Jah, téll rohadt piripöttyös egészség kártyaként vibrál az éterben…-
Górtam oda, csak úgy mellékesen telibe gyűrt bagolyleső forgolódással spékelve. Akkor se vettem be ezt a szart, ha zsozsi masnival van tálalva. Ettől még végre lakatot csűrtem a pofámra, legalább ne azon trillázzak, hogy ő marhára nem vergődik rajta. Az még tutira holtbiztos napirendi pontom lesz Mizo-ra csűrjem a falécet, hogy a büdös tequila kukac szamba oktató kolumbiai drog dealer szippantásos bandzsítására volt képes úgy széthulli az se csapja retinán az öccse lassan belefullad a mélyen tenyésztett hangulati padlózásába. Vágom, hogy kurvára brutális mészárláson estek át, aztán nem elég a saját nyomoruk, még a képükre akaszkodtak a túlélő rokonok, akik ott bömböltek null-huszonnégy, hiszen uccu neki, lottón megörökölte az összes tetves família ügyletet, de kajak örökre kint akarja lógatni a gyász zászlókat?! A téglát bontottam volna szemcsékre, annyira indokolatlanul felbikázta a idegrendszerem ez az egész sztori. Nem a szektásokra rágtam be, bár akadtak részleges combnyak repesztések, amiknél az ő pofájukat téptem volna le, de főként azokra az elcseszett debilekre fentem a protkómat, akik szétbarmolták ezt a csoportosulást és egy lézengő emo tenyészetet hagytak letétbe.
- Ahha, szal van valami… - Pöccintettem előrébb a listán Mamma mia-ra távrecsegést. Arról az elhintett nyomról be akartam zsákolni, amit lehetett. Hátha tudok valamit hozzá gereblyézni, vagy szimplán kiverni néhány seggarcból a hiányzó elemeket. - Merre tanyázik mostanság, Jojó? Ezt majd én meg ő legyűrjük, hogy kicsoda és mibe toszhatja bele a balhé zsigereit. –
Böffentettem közbe az engem pitiszkáló morzsálékom. Ezek után már hótziher tempó mattal szállok bele a vezér pecójába. Méretesebb bunkófalvi paraszt azért nem vagyok, hogy rögtön pattanjak és telibe szarjam, éppen Akkermann-nal enyelgek a jövőbeli késletett pusztulásom körülményeiről. Vette a fáradtságot, hogy végighallgassa a sípolással kísért rizsámat, akkor az alapkövetelmény, ugyanezt csurrantom neki. Kétlem, több morzsával pácolna be a nővére, ha a puttonyhoz csapnám, valami tippmixe lézeng Amane-ről. Ahhoz a menethez még be kellett zsákolnom a puccos valagát szoliztató purgyéját…
- Háh?! Milyen Fujiwara? Meg minek tapsikolnék hívő pengőket a gyűjtő ládába? – Kövesedett pofámra a marhára terebélyes „ló pukkantásom sincs milyen őskövületi megmurdált selyempincsi családból leválasztott lombik piócáról vakerálsz nekem” véleményezés. Azt nem vágtam ezt a témát honnan szopogatta elő. Nem köhintettem neki az EV felmenőimről, hacsak valamelyik zseblázas kotrásomban nem zendítettem rá uccsó kenet közepette legyónni, hova csűrjék a tetemeim. Ettől még nem kapirgáltam a szitut, ugyanis a Fujitsu siemens liga már kipusztult az univerzumból.
- Ceh! – Toltam be a töményre szabott atomvillantást leváltó szavazatomat, ne zuttyantsak tíz kilométeres káromlás bünti kupont a képére. Az örege egy mérföldköves barom volt. Rohadtul csíptem a fószert, mint vezetőt, mert kibaszottul vágta a dörgést, de a kölykeit úgy becsumpiztatta, kurvára elszublimált belőlük az önerő, aztán most nyögik a THM-et, mert cseszettük nincs önértékelésük.
- Csipuzz ide! Tanítottalak? – Malmoztam a bólogatásáig. - Olyan böngyöri loknis szent Mártonnak mázolt a Picasso, aki nem ugat le, ha elszarsz valamit, vagy két tehénért bármelyik havasi gyopárral vesződöm? – Tártam szét a csülkeimet, akkor mi a redváról trécselünk. Nem csesztem volna az időmet nyámnyila béke hírnök pofikájával, ha nincs benne tehetség. Akkor elkergetem a picsába, hogy tolja inkább a goblin szakkört a negyedikes nyuggerokkal, mielőtt a csülkébe állítja a pengét.
- Lájtos fegyók akkor még csordogálnak? – Elhúztam a pofámat, mert az már baszottul para, ha a tűkkel dobálózni is megy neki. Kezdett belém kövesedni a hugyom, ha elképzeltem a továbbfejlesztett kezelésemen majd arról fog szólni, keresztül kerget az osztagon, miközben azokkal az átkozott fém pöckökkel hajigál.
- Vágesz. Rikkants, ha csapolni akarsz. Csak, abba a kísérleti laborba ne dobj beutalóval…– Fészkelődtem a tetves széken, mert kezdett rohadtul zsizsikes lenni. Ugatott bennem a lelécelési kényszer, de én lőttem közösbe, hogy bármilyen vizsgálatra bevonszolom magam. Ebből már kurvára nem farolhattam ki.
- Ja, és ja! Mindkettő befigyelt már. Kicsapják a biztosítékom előmászik. Fogak, karmok, extra bunda, látás, érzékszervek. – Lőttem fel az új Dolce Gabbana stílusomat. - Gógyiban meg lecsapják a rolót. Bezuttyan a vörös köd! Rongyolnék neki mindennek, vagy morgok a sarokban, hátha valaki beugat, aztán szétcincálhatom. – Böktem ki kurvára érzéketlen tuskóként a szitut. Nem kellett karikák meg szivárványos selyemhányás mögé csomagolnom a dolgokat. Vesztem már meg a körzetében, vagy legalábbis skubizta a vitrin mögül, milyen, ha kezdenek elpattanni az agysejtjeim.
- Nyesta. Minden, ami idegel. – Kaparásztam a részlet morzsák után. - Tű, setét, szűk pecuk, lánc, kötél, sérülések, vér, tömegnyomor, rohadt éles ricsaj… - Kábé minden retkes alap tartozéka a nyomorult életnek. Nem véletlen nem gürizem egyetlen csehóban sem, csak a tökösöket gyepáltatom edzéseken. - Szokásos PTSD sztori. Fulladás, izzadás, halluzás, retkes csörgés a fülben, kamu fájdalom. Becsúszik a valóság és szart se észlelek magam körül. Közben a tetűláda meg vakerál a koponyában mindenféle uszító propaganda geciséget, amitől bumm, totál bekattanok. Lövésem nincs mit hentelek, míg vissza nem pattanok a kómázásból. –
Tovább nem cifráztam a csipketerítő szegélyét. Fehér köpenyes volt, magától vágta, hogy mik ennek a rohadt szopatásnak a tünetei. Ennél már kurvára kényesebb csesztetés volt, daráljam le, miért vagyok ilyen kurávra elbaszott kripta szökevény. Baszottul felcümmentettem, mert a rizsálást sokkal rövidre lehetne csapni, ha arról kéne bufláznom, miért nem vagyok. Arra lökhetnék egy kurvára tartalmas vállrántást.
- Az egész gebasz még fickánkdozó sperma koromban kezdődhetett…- Vakartam be a sérómat kaparjam szőnyeg alá a kibaszott egomat és ne húzzam a nyüves időt ekkora fergeteges baromságokkal. - Rühellt az öregem. Megmurdált az anyám. Kifingatták a családom. Basztattak az Akadémián. Átvert a menyasszonyom és kísérleti patkányként gallyra vágott. Veszett rinocéroszként szétcincáltam az öcsémet. Bedugtak nyugi tapasszal kapitánynak és a pofámra jártak, ne csapassak mészárszéket. Molyzen beoltott a harmadik haverommal, ami miatt kicsűrték a picsámat vérdíjjal SS-ből. – Dörgöltem be a képemet, mert még kurvára nem csörtettem a sztori végére. - Az unokaöcsémet elcsesztem és rühell. Lövésem nincs, hol az anyja. Passz, merre a családom. Megint belemásztam ugyanabba a pöcegödörbe. A menyasszonyom bevillantotta a középső ujját, aztán lepattant. Kiderült a seggarcok még tolták a kísérleteket. Kölkök voltak. Lepasszoltam mindet. Doksikból kivakartam valamilyen tápos farkas dns-t nyomtak belém. Megkerült az öcsém, aki előtt ég a pofám. Lett egy tucat fogadott purgyém, akiket addig nem húzhatok ki a nyűglődésből, míg én is pincében csövezek. – Vágtam a falapra az egész kontár mappa köteget, amit magammal ciheltem. - Finító! – Dőltem hátra a széken. Nem kellett az együttérző, meg szánakozó vállveregetés. Nekem is kurvára minden nap ott forgolódik a koponyában a kérdés, mi a szart rontom még itt a légteret. A pofámmal be lehetne reteszelni az ózon réteget, legalább tennék valami kurvára hasznosat.
- A redvás rombolás. Attól lemegyek alfába. – Cümmentettem fel. - Kurvára nem akarom ezt tovább csinálni! – Baromira betelt a csukám ezzel a tetves mókuskerék pörgetéssel. Nem szórtam Akkermann-ra szekta átkokat, majd előcsap a farzsebéből valamilyen rohadt büdös löttyöt aztán elpárolog minden kibaszott problémám. Én már azzal beérném, ha nem akarna egész állandó nap szétpukkanni a koponyám, mert a redvás trió folyamatosan tolja a szarságait és a NASA műhódját kopasztom a vérnyomásommal.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Nov. 12, 19:27:47 írta Sachiaru Masaki »
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
67 000 / 70 000

Hozzászólások: 148

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 14 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #44 Dátum: 2017. Nov. 16, 21:02:58 »
Nem is olyan gyenge kifogás

Haladtam a Fuchida ikrekkel az osztag felé, közben pedig próbáltam hasznosan eltölteni az időt és elmondani minél több fontos információt az osztagról.
- Osztagszintű edzés naponta egy, hogy ezen kívül ki mennyit edz az rá van bízva. Azt pedig, hogy mikor mi lesz az edzésen nem mindig lehet előre tudni, általában előző nap alakul ki, mi is lesz másnap. Attól függ mire van a legtöbb igény vagy mit szeretnék én tanítani. - meséltem, majd a végére elmosolyodtam, elvégre én vagyok a kapitány, azt csinálok, amit akarok, bizonyos kereteken belül.
- Visszatérve még egy pár szóra az edzéshez, az elemi specializálódás miatt az edzéseken előnyben részesítem az elemi technikákat, vagyis valószínű, hogy az elkövetkezendő edzéseken több zanpakutou és kidou edzés lesz. - amint áttértem az osztag specializálódására, vissza is kellett egy kicsit ugranom az edzésekhez, hogy hozzátegyem ezt a kis szösszenetet, bár lehet, hogy egyértelmű volt a korábban elhangzottakból.
- Biztos tudnék más szél és növény típusú zanpakutou tulajdonost mondani, de a zanpakutoud használatát magától a zanpakutoudtól kell megtanulni. De természetesen el tudsz lesni egy-két mozdulatot másoktól elemtől függetlenül is. A zanpakutoud viszont akkor fog neked új technikát tanítani, amikor érzi, hogy készen állsz rá. - fejtettem ki a válaszomat részletesen, hiszen van már elég sok tapasztalatom ebben a témában. A zanpakutouk tudják legjobban, hogyan is lehet őket forgatni, de biztos lehet máshogy is és ha shinigaminak az jobban bejön, akár egy másik utat is választhat, mint zanpakutouja szeretné.
Amikor észbe kaptám, már a 9. osztag területén voltunk, nem mintha olyan messze lenne tőlünk a 4. osztag, de mégis meglepődtem egy kicsit, mert nagyon belemerültem a beszélgetésbe.
- Ez már itt a 9. osztag területe. - mutattam körbe a környezetünkben biztos pont nélkül, majd egy bizonyos területnél megragadtam a mutogatásnál, hogy folytassam a mondandómat. - Ott vannak a barakkok, ahol az osztag tagjai megszállnak, de még egy másik helyen is vannak, sok tiszt van nem elég pár épület erre. Ti amúgy egy szobát szeretnétek kapni? - intéztem témába illő kérdésemet az ikrek felé, miközben tovább haladtam a főépület felé. Már nem voltunk olyan messze, egy rövid séta és már át is léphetjük az osztag küszöbét.
- Ott lesz majd a faliújság. - miután már osztagépületen belül voltunk egy-két kanyar után előre mutattam a folyosó jóval előttünk lévő pontjára. - Akkor már csak az irodámban aláírtok egy-két papírt és készen is vagyunk. A nap hátralévő részében szétnézhettek az osztagban, vagy ami szeretnétek. Beosztásotok egyelőre még nincs, de holnap kirendelek hozzátok valakit, aki mellett megnézhetitek, hogy is telik itt egy nap. Rendben? - mondtam úgymond zárásképpen, de még úgyis bejönnek velem az irodámba, aláírni a szükséges papírokat, vagyis még nem most van itt a búcsú ideje, de nemsokára úgyis az útjukra eresztem őket.
(click to show/hide)