Szerző Téma: Gyengélkedő  (Megtekintve 1959 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Amatsuji Akira

Tsukimisou Tama

Shinigami

4. Osztag

*

Mizushima-ház testőre

Szint: 1

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 11

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 7 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#B0E0E6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #30 Dátum: 2017. Febr. 26, 18:31:31 »
Leonardo, de visszatérő kapucsínó
Avagy visszatérő Masaki


Minden nap hálát adok, amiért lassan ismét élettel telik meg a ház. Persze, nem arról van szó, hogy nem becsülöm meg, amim van, már az is hatalmas boldogsággal töltött el, amikor Aneue ismét kimerészkedett a négy fal közül! És azóta is igazi öröm nézni, merrefelé halad, és hogy ismét megtalálja a saját helyét a világban. Ha nem kellene két naponta keresgélnem minden eszközömet a konyhában, az életem maga lenne a megtestesült paradicsom. *-* Úgy értem, örülök, hogy kedves rokonaink ily gyakran vendégeskednek nálunk, és a világért sem szeretném megváltoztatni őket... de tényleg mindig át kell pakolni mindent? ToT” Ma reggel is hiába keltem idejében, nem tudtam megfelelő reggelit készíteni Shinobunak, mert nem találtam meg a szükséges alapanyagok közül mindent a szekrényben. Remélem, így is elég tápláló volt az étel, borzalmas lenne, ha miattam nem tudná teljesíteni Aneue edzését...
Sóhajtva terelem el a gondolataim az otthoniakról. Most az osztagnál vagyok, így a sérültek ellátása az elsődleges feladatom. Ráadásul Shiranui-san is mindig olyan lelkesen segít, tiszteletlenség lenne vele szemben, ha nem lennék teljességgel jelen a napi kötelességeimben. A gyógyító főzetek elkészítése nem okoz gondot, ami azt illeti, mindig lenyűgöz Shiranui-san tehetsége ezen a téren. Mióta együtt dolgozunk, sokkal hamarabb elkészülünk az efféle orvosságokkal, mint azelőtt.
- Shiranui-san, megkérhetlek, hogy ezt átvidd Midorikawa-sanhoz? Mindjárt megyek én is ^^ – adom át a kisasszonynak a frissen elkészített főzetet. Nekem még van egy kis dolgom itt, szükségem lesz az akupunktúrás készletre, amit előtte gondosan áttörölgetek. Fontos, hogy minden rendben legyen a tűkkel, melyeket gondosan helyezek vissza a tálcán lévő dobozba. Nincs is jobb annál, mint ha minden eszköz és a környezetem rendben van és makulátlan. Kifejezetten pihentető tevékenységnek tartom a rendrakást, így ezúttal sem hagyok semmiféle kuplerájt magam után. Még tartok egy utolsó ellenőrzést, mire is lehet szükségem, és minden megvan-e, mielőtt a kis tálcámmal együtt elindulok Shiranui-san után.
A látvány, ami a folyosón fogad, kissé meglep. Nem gondoltam volna, hogy a kedves kisasszony ismeri korábbi páciensemet. Semmit sem változott, mióta nem láttam... Ez olyan megnyugtató, hogy vannak még ilyenek! *-*
– Sachiaru-san? Nahát, milyen kellemes meglepetés ^^ – lépek közelebb hozzájuk, és próbálom felmérni a helyzetet. Mert lássuk be, azzal a hirtelen mentegetőzéssel és Shiranui-san rémült tekintetével igencsak összezavarnak. Akkor... mégsem barátok? T.T Az kár, nagy kár, hisz mindketten remek shinigamik, biztosan nem lennének rosszban, ha kicsit megismernék egymást. – Oh, nem settenkedtem, eszemben sem volt. Mindig ilyen halkan közlekedek, így nem zavarom a betegeket ^^ – és persze az otthoniakat sem, ha véletlen korábban kell elmennem, mint ahogy ők felkelnének. Bár nem tudom, mennyire szoktam hangos lenni, még sosem koncentráltam arra, hogy komolyabban odafigyeljek erre. Pedig lehet, hogy kellene. O.O
– Köszönöm, Sachiaru-san, jó látni, hogy ön semmit sem változott – felelek a dicséretre – legalábbis azt hiszem, az iméntit annak szánta. Már egészen elszoktam az érdekes beszédstílusától, de azt hiszem, tudom értelmezni, még ha kicsit berozsdásodtam is. – Oh, Shiranui-san, átvennéd ezt? ^^ – mosolygok a lányra, és nyújtom felé a tálcát. Azt hiszem, jobb lenne, ha most tovább menne, szinte már remeg Sachiaru-san közelében. Így legalább van oka tovább menni a betegünkhöz.
– Remekül, Sachiaru-san, köszönöm az érdeklődést. Azt hiszem, lassacskán visszatér minden a kerékvágásba. Nee-san is sokkal jobban van, nem rég visszatért a testőrség vezetéséhez és a régi osztagához is. Azt hiszem, ő is boldog most. Minek köszönhetem a látogatást? ^^ – kérdezek azért vissza, mert egykori betegemként fontos tudnom róla, ellenőrzésre tért-e vissza, vagy csak egy baráti beszélgetésre. Természetesen egyik esetben sem küldeném el sehova, mindig örülök a régi ismerősöknek. – Ha van néhány szabad perce, örömmel megkínálnám egy teával. Van kedve leülni nálunk? ^^ – mégiscsak modortalanság lenne itt a folyosón vendégül látni, és hát az ellenőrzés is jobb a betegnek, ha kellemes környezetben van. A teaválasztást könnyebb a helyzethez igazítanom, mint a folyosót a teához.

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
60 500 / 65 000

Hozzászólások: 142

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 36 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #31 Dátum: 2017. Ápr. 02, 16:56:58 »
Nem is olyan gyenge kifogás

A feladatunkat sikeresen teljesítettük és, bár Ishimaru-kunt és Yoshikazu-sant hátrahagytuk, a többiekkel közösen indultunk vissza, legalábbis az út nagy részét együtt tettük meg. Amikor viszont beértünk Seireitei falain belülre és tisztes távolságból volt látható a Seizaikyuu, itt volt az ideje a szétválásra, ezért intettem nekik, majd leváltam a csapattól és a 4. osztag felé vettem az irányt.
Tudtam errefelé már a járást, hiszen többször megfordultam már itt sérüléseim ellátása miatt. Talán egy kicsit furcsa látvány voltam Narazaki-sannal a karjaimban, ezért többen is megnéztek minket, de ez nem tartott sokáig, mert miután útbaigazítást kértem, hova is helyezhetem le a sérültet, egy-kettőre már üresek is lettek a kezeim.
Nem indultam vissza egyből az osztaghoz, egy kicsit vártam, amíg egy 4. osztagos ránézett Narazaki-sanra. Bár sejtettem, hogy nincs életveszélyes állapotban, mi shinigamik elég strapabíróak vagyunk, de azért egy szakértő szájából is akartam ezt hallani.
Ez elég gyorsan meg is történt, amitől megnyugodtam és már indultam is volna vissza az osztaghoz, ha valaki meg nem állít időközben.
- Igen én vagyok. Á, akkor te lennél? Én is örvendek. - lepődtem meg egy kicsit, de emlékeztem, amikor Haruki mondta, hogy talált még egy újonc adatlapot, akkor biztos az övé lehet. Kíváncsi voltam mit kereshet itt, vajon pont engem, vagy más miatt jött ide? Nem is volt időm feltenni a kérdésemet, mert már folytatta is mondandóját.
- Hát, nem megoldhatatlan, de nem minden küldetésre én mondom meg, ki megy. Ha az 1. osztagtól jön a parancs, akkor nem szólhatok bele. - kezdtem a válaszomat - De ha engem kérdezel, akkor elég rossz pályát választottatok, ha nem akarod, hogy egy karcolása se legyen. A Gotei 13 tagjaként a veszély mindennapos lehet. - mondtam el a véleményemet, hogy minden sérüléstől biztos nem fogja tudni megvédeni. Ebből a kijelentéséből és persze abból, hogy ugyanaz a vezetéknevük, nem volt nehéz kitalálni, hogy rokoni kapcsolat fűzi össze kettejüket. Már csak azt kellett kitalálni pontosan milyen.
- Ayumi-san a húgod? - kérdeztem rá az első tippre, ami az eszembe jutott és legvalószínűbbnek tűnt, de persze tévedhetek is, vannak néhol furcsa családi kapcsolatok is.
- Mire gondolsz? Hogy személyesen is kimentem terepre? - nem tudtam pontosan, mire akart utalni a kérdésével, ezért jobbnak láttam rákérdezni, minthogy teljesen másra válaszoljak.
- Ayumi-sant várod? - éreztem meg a lélekenergiáját, pedig az osztag felé indult, hogy nem szükséges 4. osztagosnak ránéznie. - Lassan indulok vissza az osztagba, de egy kicsit még maradhatok és beszélhetünk, ahogy a többi új tiszttel. - ha nem akarná megvárni, amit kétlek, akkor akár útközben is beszéltünk, de itt is válthatunk pár szót és ha Ayumi-sant megnézték, akkor vele együtt mehetünk vissza.
- Akkor én is felteszek néhány kérdést, amit minden újoncnak felteszek. Mesélnél kicsit magadról? Miért lettél shinigami? Mik a céljaid? Mit szoktál csinálni a szabadidődben? Vagy még, amit el szeretnél mondani. - csak a szokásos kérdéseimet soroltam fel, amik megválaszolása nem okozhat gondot szerintem senkinek. De ezekkel egy kicsit jobban megismerem a tisztjeimet, még ha nem is a legalaposabban, kezdetnek ez is megteszi.

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
75 000 / 100 000

Hozzászólások: 144

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 50 850 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #32 Dátum: 2017. Ápr. 04, 21:56:06 »
Leonardo, de visszatérő kapucsínó
avagy Akira betámadása

Lett volna a csülköm két méteres vonzódási körzetében leprás kereszt, vagy akármilyen szutyok, amiből le lehet gyártani, tutira elkapartam volna. Pontosan ilyen tollashátú szárnycsapkodóként szoktak lemészárolni a horror vackokban! Rohadtul nem akartam semmit bele halluzni a szituba, de a pisám belém üszkösödött ettől az üdvözült kis cserkész vigyortól, amivel lepasszolta az összes létező és elszublimált szőrpacámat égnek meresztő tálcát a kocsonyaként ringatózó csitrinek. Ettől, viszont kurvára nem vonyítottam győzelmi áriát, végre elkavarodtak a darts fecskendők! Még mindig baszottul felém vigyorgott! Vágtam ám ezt a vámpírvadász ábrázatot! Hányszor csűrt ezzel a pofával telibe! Marhára élénken dereng, mennyiszer cseszett telibe, hogy tűpárnaként dőltem el habzó képpel. Nem vert át a palánkon ezzel a bratyizós rizsálással!
- Keh! Kellemes, mih? Vajon, kinek olyan cseszett hawaii-dizsi… – Rándult be a szemellenzőm, miután az összes tagom egyszerre riasztott be, véletlen se kóstolgassam az idegrendszerét, hanem tegyek lakatot a méretes pofámra. Komolyan az eddigi összes pont sajgott, ahova háromszáz éve bekínált a hegyes fém pöckeivel. Rohadt paráztató, még be se riogatott kezeléssel, már iszkolna előle az összes nyamvadt ösztönöm. Nem véletlen nem cseszkelődtem a hugyóssal. Kurvára ezzel a ma világra pottyant bárány pofikával padlóztatott ki minden tetves alkalommal. Rám vigyorgott, cseszett csuhás kolostor töltelékként kért kushadjak, aztán ledöngetett. Marhára nem akartam beugatni, hogy a redvás fortyogó vérmérsékletem miatt, megint szedált pincsiként szörcsögjek valamelyik kórtermi ágyon.
- Na, pon erről pampogtam! – Pöccintettem felé a csülkömet rohadtul besérült lúzerként. - Szented hányszor állítottad belém a frászkarikát, amikor a retkes semmiből bezúztál mögém és elkezdtél hablatyolni?! Akkor is elkárogtam, ezzel nem kíméled, hanem tempósabban patkoltatod el a betegeidet! –
Fújtam egy mérföldeset erre a cseszett témára, mert továbbra se vágta, előforgolódott pont a nagy akarásából lett cifra fossantás. Nem csapódott le neki még mindig ez a tetves ténfergés. Akkor meg nem küszködtem szorulásos bolhapiszokként, vegye már az adást.
- Aszondod? – Vontattam fel a feles szőrcsíkomat. - Hát, nem lettem kevésbé kaszálni való bunkó frózia az tény. – Turkáltam a dobhártyámat rohadtul ráérős taplóként. A hozzá körített nyekergésére, hogy az őrző-védő szolgálatként picsájában ügető testvére már kezd kifelé evickélni a gödörből, csak marhára ötven körrel lemaradt traktorként pöfögtem. Nem teljesen vágtam, miről zagyvált. Ahogy azokat a szerkója alól kicsüngő múmia tartozékokat se bírtam hova tuszkolni.
- Neh! – Kanalaztam fel a fél csülkét. - Mi a pöcsöm ez a budiguriga sztájl?  – Mindenféle durvulás nélkül taperoltam, ne gecózzak vele, ha éppen sebes, vagy alapjáraton fáj a retkes basztatásomra. Marhára erőtlennek érzékeltem a kezét. Legalábbi ahhoz képest, amivel emlékeimben tarkón tudott csűrni ez lepkefing volt.
- Mi a nebraszkai, szúrágta, gumicsontot hentelő, szibériai eunuch, malamut fütykösének az elszenesedett retina maradványa történt veled? – Vontattam egybe a szemellenzőmet, mert rohadtul nem csipáztam ezt a szitut. Valamelyik nyomorult fekete szoknya gatyás gyökérnek közösülése van hozzá, apró cafatokra kapom szét, hogy még a rasnya anyja se ismeri be az ocsmány pofáját!
Ezerrel rágyúrtam letuszkoljam a mennyekbe felkaparó koponya töltelékem bugyogását és ne lóduljak meg szétcsapni néhány tetűláda, vagy akár összes ebben a koszfészekben lézengő baromarcú valagát. Csimpaszkodtam a kevéske tartásomba, bár az se nyugdíjaztatta a mészáros ingerenciámat, amit New Yorker-ről vakerált.
- Nenene! – Martam végig a pofámat helyére roppantsam a redvás két milliárd darabos puzzle elemeit. - Elböffintetted, hogy visszakapartatok a régi kerékvágásba…mi a flipflopp papucs pöriről csusszantam le, Akkermann? –
Valami kurvára bűzölgött errefelé és ez kaparászta az idegvégződéseimet. Még, nem durrantam el, mint egy retkes petárda, meg felbőszíteni se akartam szedáló kapitányt, ezért pláza picsa vergődéssel szussztam rá, hogy húzzak brit sütit csócsálni. Engedelmes puliként vontattam a picsámat az ötórai bedobására. Ekkor kaparászott be, hogy hurcibáltam neki anyagot hozzá.
- Nesze! – Lógattam felé a tetves szatyorba bugyolált fű vackokat. - Megdoblak utánpótlással. Sejtettem még mindig buksz ezekre a cuccokra. – Tettem le a picsámat a pontra, ahova bökött. Továbbra se vettem elszámolásba rumbázzak az idegein. Amúgy is én toltam ide a képemet, hogy nyígjak. Ha meg már ez a célirányzék, akkor nem fogok tökörészni mindenféle felvezető maszlaggal.
- Gebasz van. – Toltam oda a nyitányt rohadt taplóként. - Egy bunkó, számító faszkalap vagyok, de ez nem fog belepni. Pácban a picsám és te ismered a legjobban a szitumat. Arra pályázok, hogy a segítségedet kérjem…megint. – Túrtam elő a bugris kalapostól bezsebelt bogyóimat. Lepasszoltam az asztalra, hogy meg tudja skubizni, mik lennének. - Ezeket a sittes vén kujontól kaptam. Szedálják az ölebem. A bibi, hogy mostanában kurvára nem muzsikálnak. Zörög a haraszt, mert egyre kevésbé bírok satuféket tenni az átvedlésemre. Valami más kéne, de magamtól nem csámpáztam előrébb. Tolok meditálást, zagyválok Kemono-val, alkut kötöttem Wameku-val és mind a két megalomán nyomorékot engedek garázdálkodni, de nem kushadnak. - Vakartam be a sörényemet, mert ki kellett böknöm, hogy rohadtul bebuktam az önterápiát. Ezzel már marhára nem vergődtem zöld ágra lelki csittelő kántálással. Totálisan gallyra voltam menve fejben, lélekben és minden tetves szempontból. Így meg kurvára nem pálya, ha odakint futkorászok, főleg felügyelet mentesen. Nem kockáztathattam be elkattanok és cafatokra cincálom a dojo-ban pattogó törpéket, vagy csak az utcán flangáló humanoid palántákat. Akadtak, akik próbálhattak lenyomni, de őket se címkézhettem null-huszonnégy a pofámra. Attól eleve betonnak rongyolnék…
- Baromira szét vagyok esve. Ugyanott csövezek, mint háromszáz éve és rohadtul úgy érzem, meg tom magamtól oldani. Attól parázok végleg beüt a szar és nem fog menni visszavedlenem. - Vakarásztam tovább a tarkómat, mint egy idétlen fruska az első tetvesen elcseszett randiján. - Benned tod, hogy bízom, ezért kaparom a te küszöbödet. Segítenél? Bármit, eskü bármit bevállalok! –
Még azokkal a tetves tű fajzadékokkal és összepacsizok valahogy, de muszáj lesz átvergődnöm ezen a szitun. Másban nem bíztam és önző szemétláda vagyok, mert pöffeszkedtek a közelemben, akik ezerrel gyúrtak rá, hogy elviselhetőbbé rugdalják a pofámat, de Akkermann betéve ismerte a kórságomat. Nagyobb eséllyel tenyerelhetett olyasmire, ami muzsikálhat.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 300 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 18 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #33 Dátum: 2017. Ápr. 21, 13:15:53 »
Gyenge kifogás


Tényleg ő Nara Kapitány, akkor nem hibáztam. Azt mondja, hogy nem mindig megoldható, hogy Ayumi és Én együtt mennyünk veszélyes küldetésekre. Természetesen a fejemhez is kapom, hogy nem éppen a legbiztonságosabb "állást" választottuk.
- Mintha választhattunk volna.
Fordítottam el a fejem és dörmögtem magam alatt. Ayumi-nak semmi esetre sem választottam volna ezt az utat, mert magam akarom megvédeni, és ha ilyen veszélyes helyzetekbe kerül, akkor nehéz, szinte lehetetlen. Leginkább akkor, amikor nem vagyok mellette. Azt a borzalmas éjszakát sem akarom túlélni még egyszer. Erre itt van a mostani eset is. Tudom, hogy erős, de mégis én vagyok a bátyja, akinek meg kell őt védeni. Ayumi meg a jobbik felemnek mondható. Az, hogy magam Shinigami lettem, azzal nincs bajom, de annyira nem örülök, hogy Ayumi is veszélynek teszi ki magát. Magam miatt már csak azért is örülök, mert egyúttal kibújhatok a "család következő vezetője" felelősség alól. Itt csak egy kötelességét teljesítő Shinigami vagyok.
- Az ikerhúgom. A jobbik és a törékenyebb felem. Kötelességem megvédeni.
Feleltem, de ha ismeri a családomat, akkor ezzel többet is elárultam. Az átok ikrek.
- Ön is kinn volt. Nagy erőt képvisel a puszta jelenlétével is. … Igen, behoztam, mert láttam a sérüléseit. Azt mondta nem komolyak, de Én jobban megnyugszom, ha megnézik. Azóta az éjszaka óta nem engedném el egyedül küldetésre…
Ismét, a mondandóm végén inkább félre nézek, tekintetemből leginkább csak szomorúság és aggodalom tükröződhet. Akkor majdnem elvesztettem Ayumi-t. Ma is teljesen kiborultam. Minden rosszra gondoltam, és mikor abban az állapotban láttam, akkor mindenféleképpen meg akartam nézetni, hogy rendben van-e. Mert számomra nem úgy tűnt. Nem érdekel, ha bárki túl aggódónak nevez, mert nekik nem kellett azt átélniük, amit nekem.
- A miértre a legegyszerűbb válasz az, hogy felébredt az erőm. Ugyan akkor, amikor Ayumi-nak is. Az erőnk kezelését pedig meg kell tanulnunk, ami együtt jár a Shinigami léttel. Amit Én ugyan nem bánok, de Ayumi esetében nem így érzek. Az erőmmel megvédhetem azokat, akik fontosak nekem. Imádom a kardművészetet és teljes harmóniában vagyok a Zanpakuto-m szellemével. Igaz, nem mindig szeretem használni az erejét. Szeretem anélkül megoldani a helyzetet. Jók a reflexeim, és kezdő létemre elég gyorsnak tartom magam. A démonmágia a gyengeségem. Kalandvágyónak tartom magam, szeretem felfedezni a dolgokat. Szabadidőmben csak úgy lógni szeretek. Hiszek a sorsszerűségben, de a babonát és a pletykát ki nem állhatom. A haszontalan dolgok és cselekedetek kiborítanak. Nem szeretek egy helyben üldögélni. A családom pedig szent és sérthetetlen a számomra.
Talán túlságosan is sok mindent mondtam el, ami nem is feltétlen a kérdésre való válaszolást segítik elő. De valahol jó, ha ezek az információk eljutnak a Kapitányhoz. Ezek alapján is lehet behatárolni egy embert. Úgy sem úszom meg további kérdések nélkül.



Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
60 500 / 65 000

Hozzászólások: 142

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 36 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #34 Dátum: 2017. Jún. 15, 17:54:03 »
Nem is olyan gyenge kifogás

Kicsit fura érzésem támadt, ahogy Ayuta-kun reagált arra, hogy szerintem rossz hivatást választottak, ha nem akarja, hogy a húgának baja essen. Első kósza gondolatom az volt, hogy talán valaki kényszerítette valamiért őket, hogy kijárják az Akadémiát és csatlakozzanak a Gotei 13-hoz. Bár ilyen okra semmi nem jut az eszembe, hogy miért is lenne ez jó bárkinek is, vagyis lehet, hogy csak beleképzelek dolgokat. Vagyis továbbra sem tudom, mi vezette őket erre a döntésre, hiszen én pont, hogy nem hagytam volna, hogy egy katonai szervezetbe csatlakozzon, ha meg akarnám védeni Ayumi-sant.
Inkább nem kérdeztem rá feltételezésemre, hiszen nem akarok légből kapott dolgokat mondani, meg ha úgy éreznék, hogy rám is tartozik, akkor úgyis be fognak avatni.
- Nem csak vészhelyzetben szoktam kimenni terepre, különben berozsdásodnék. Amúgy nem volt olyan, amit ne tudtunk volna megoldani, bár igaz nem az volt, amire számítottam, de ez a szakmával jár. - ennyit mondtam, mert akár megemlíthettem volna, hogy Narazaki-san hogyan is járt, de abból csak azt venné ki, hogy Ayumi-san is járhatott volna úgy. Bár az tény, hogy ami Narazaki-sannal történt az az én felelősségem és amint felébred, biztosan bocsánatot kérek tőle.
Korábbi válasza után ismételten félrenézett és a korábbihoz hasonlóan kicsit szomorú volt a tekintete. Fogalmam se volt milyen éjszakáról beszélhet Ayuta-kun, de nem akartam rákérdezni, túl személyesnek tűnt, hogy első találkozásunkkor ilyenek után érdeklődjek.
- Ayumi-san is hasonló választ adott a kérdésemre, látszik, hogy testvérek vagytok. - jegyeztem meg először, majd folytattam tovább. - Volt alkalmad összemérni valakivel a gyorsaságod, ha gyorsnak vallod magad? - kérdeztem rá, mert lehet, hogy az Akadémián gyorsnak számított, de ha eddig nem hasonlította magát a Gotei 13 egyik tisztjéhez, akkor nem tudhatja igazán mennyire gyors is.
- Most rajtam a sor, hogy egy kicsit meséljek az osztagról. Bár talán jobb lenne megvárni vele Ayumi-sant, hogy ne kelljen kétszer elmondanom, mert vele is csak pár szót váltottam még. - hagytam egy kis szünetet mondandómban és reménykedtem benne, hogy nemsokára végeznek a megvizsgálásával és csatlakozik hozzá, hiszen nem voltak súlyosak a sérülései. - De azt például már elmondtam neki, hogy a 9. osztag felelős a Seireitei News magazin szerkesztéséért, de persze nem kötelező a részvétel, de Ayumi-san mondta, hogy szeret papírmunkával foglalkozni, ezért említettem meg neki. - avattam be Ayuta-kunt abba, amit már Ayumi-sannak is elmondtam. Ezután elgondolkoztam, hogy mit tudok még elmondani neki.

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 300 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 18 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #35 Dátum: 2017. Jún. 19, 22:06:58 »
Gyenge kifogás


Valójában tényleg ettől tartok, hogy sok dolog a szakmával jár. Ilyen például a halál is. Amit könnyebben elkerül az ember, minél inkább erősebb. De a nagyobb erőhöz nagyobb felelősséget is társítanak, így jobb úgy megerősödni, hogy arról ne sokan tudjanak. Bár az ilyen turpisságok hamar kiderülnek sajnos. De, hogy ne aggódnék, ha az ikerhúgom veszélybe kerül? Természetes, hogy ilyenkor aggódik az ember leginkább. Senki sem készülhet fel mindenre és én sem lehetek állandóan mellette. Ezt is nagyon jól tudom. De az sokkal aggasztóbb, hogy az erősebb emberekre se bízhatom nyugodt szívvel. Sóhajtok is egyet.
Kicsit felkapom a fejem, mikor megmondja, hogy Ayumi is hasonló választ adott. Valóban, le sem tagadhatjuk egymást. Kicsit el is mosolyodom rajta. Majd a felvetésre egy sort vakartam a fejemet egy furcsa vigyorral kísérve.
- Valójában az Akadémiai felügyelők elől rendszeresen lógtam meg. Ki kellett nyújtóztatnom a lábam a sok elméleti óra között és olykor nem értem vissza az órára. … Kaiya a nővérem, aki már régebben Shinigami, leginkább az ő esetében igyekszem kamatoztatni a gyorsaságom. De igazán komolyan, az évfolyamtársaimmal szemben vagyok legyőzhetetlen gyorsaságban. Ott konkrétan mérve is volt. De Nara Kapitány, ön biztos játszva lehagyna, szóval inkább nem versenyeznék önnel. De egy velem hasonló kaliberű taggal szívesen összemérném az erőm.
Kaiya nővéremtől gyorsabbnak vallom magam. A gond csupán ott van, hogy neki a lasszója gyorsabb nálam.
- Most rajtam a sor, hogy egy kicsit meséljek az osztagról. Bár talán jobb lenne megvárni vele Ayumi-sant, hogy ne kelljen kétszer elmondanom, mert vele is csak pár szót váltottam még.
Tényleg jobb lenne megvárni Ayumi-t az osztaggal kapcsolatos dolgokkal. Ő is ugyan olyan újonc, mint én vagyok, és neki is fontos ezeket a dolgokat hallani. Valójában Én is el tudnám neki mondani, de jobb, ha a Nara Kapitány szájából hallja és tud is kérdezni. Bár ahogy ismerem magunkat biztos, hogy hasonló kérdések fogalmazódnak meg benne, ahogy bennem is.
- De azt például már elmondtam neki, hogy a 9. osztag felelős a Seireitei News magazin szerkesztéséért, de persze nem kötelező a részvétel, de Ayumi-san mondta, hogy szeret papírmunkával foglalkozni, ezért említettem meg neki.
- Igen. Édesapám nagyon ért a különböző dokumentumokhoz, hivatalos okiratokhoz és nyomtatványokhoz. Engem is igyekezett tanítani, már kicsi korom óta, de Ayumi sokkal tehetségesebbnek bizonyult benne. Nekem inkább a kardforgatás a világom. Egy helyben, sokáig ülni és ilyen papírmunkákat végezni a halálom. Magazin szerkesztéshez annyiban járulnék hozzá, hogy kimegyek terepre és ott gyűjtök anyagokat… Végül is mi Ayumi-val félszavakból is megértjük egymást.
Mosolyogtam, majd teljesen felderült az arcom, mikor megjelent Ayumi. Jó alaposan végignéztem, körbejártam, hogy valóban mindent megnéztek-e rajta és ellátták-e a sebeit. Még ha most is váltig állítja, hogy márpedig ő teljesen jól van.
 

Karakterlap

Fuchida Ayumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 000 / 30 000

Hozzászólások: 38

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7d7d7d || #e1d1b8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #36 Dátum: 2017. Jún. 19, 22:49:49 »
Gyenge kifogás


Tényleg, amint meglátta, hogy nem vagyok teljesen sértetlen állapotban, azonnal a vállára kapott és elcibált idáig. Holott tényleg nincs semmi bajom. Szegény Amaya az, aki komolyabban megsérült. Szerintem még Akira is inkább a 4. osztag ellátásara szorul, mint én. De Ayuta-t nem lehet lebeszélni. Hajthatatlan. Még Akira-tól sem tudtam elköszönni rendesen. Persze megérhetném a viselkedését azután az incidens után, de akkor is most egy cseppet túlzásba esik. Odaérve egyből más gondviselésére bíz. Szemem sarkából még úgy látom, hogy beszélgetést kezdeményez Nara Kapitánnyal. Mivel az ő kapitánya is, és volt kevésbé olyan rendes, hogy megjelenjen időben, így lesz mit kimagyarázni Nara Kapitánynak. Aki otthagy, az meg is érdemli. Magyarázkodjon csak. Jobbal kell előállnia, mint holmi gyenge kifogással. De remélem nem fog nekirontani, vagy olyat mondani, ami miatt majd bocsánatot kell kérnem. Emiatt egy kicsit aggódom, de abban reménykedem, hogy jól kifognak jönni egymással. Nagyon szerettem volna Nara Kapitányhoz és a 9. osztaghoz kerülni. Ayuta-val viszont nem ez a helyzet. Ettől függetlenül szerintem megtalálják majd a közös hangot. Nara Kapitány tényleg elképesztő, amit a mostani küldetés során is bizonyított, Ayuta-n kívül az összes újoncának. Szerintem ez mindössze csak késik, és Ayuta is megláthatja, hogy milyen ember is Nara Kapitány.
Nem győztem magyarázkodni, hogy mindössze ikerbátyám túlféltésének áldozata vagyok és nincs komolyabb bajom. Azért elvégeztek gyorsan pár vizsgálatot, vettek mintát, és az apró sérüléseimet is ellátták. Amikor minddel végeztek, és azt mondták készen vagyok, akkor még vetettem egy pillantást Amaya-ra, de nem igazán tudtam meg, hogy milyen állapotban is van. Így visszamentem Ayuta-hoz és Nara Kapitányhoz.
- Nincs semmi bajom, ahogy mondtam. A kisebb sérüléseimet pedig gyorsan ellátták. Látod?
Ayuta jó alaposan körbejár, hiába mutattam rá a szinte már teljesen gyógyult részekre. Majd félősen, összekulcsoltam az ujjamat és fordultam Nara Kapitány felé.
- Remélem Ayuta nem okozott gondot önnek Nara Kapitány. Tudja saját maga helyett is inkább engem félt és olyankor mond olyat is, amit nem gondol igazán komolyan.
- Egy báty feladata aggódni a húgáért. Az ikerhúgáét meg pláne. Egyébként sem mondtam semmi rosszat. … Nara Kapitánnyal mindössze annyit beszéltünk, amennyiről lemaradtam. … Most hogy itt van Ayumi is…
Mindketten szint egyszerre emeltük tekintetünket Nara Kapitányra. Ám míg Ayuta tudja, hogy mit szeretne mondani, addig én teljesen sötétben tapogatózom. Mit szeretne mondani nekünk most, hogy én is itt vagyok?