Szerző Téma: Gyengélkedő  (Megtekintve 3591 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Amatsuji Akira

Tsukimisou Tama

Eltávozott karakterek

4. Osztag

*

Mizushima-ház testőre

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 8 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#B0E0E6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #45 Dátum: 2018. Márc. 10, 13:53:19 »
Leonardo, de visszatérő kapucsínó
Avagy visszatérő Masaki


Tényleg nagyon megtisztelve érzem magam, hogy Sachiaru-san ennyire gondol rám. Ettől még sajnos én nem látom a hibát a történetben, bármennyire is bosszankodik miatta. ^^”
– Ugyan, közel sem ennyire súlyos a helyzet. Nem vagyok bezárva sehova, a gyógynövénykert ápolását pedig ezelőtt is jómagam végeztem odahaza – teszem hozzá, nehogy még jobban félreérthesse a helyzetet. Nem teszek semmit sem kényszerből, mindössze elfogadtam a megmásíthatatlan tényeket, és azzal próbálok dolgozni, amim van. Borzasztó hálátlan dolog lenne részemről, ha nem érném be azzal, amim van.
A reakcióra azt hiszem, már így is túlságosan sokat mondtam a családi kríziseinkről. Ettől még modortalanság volna eltitkolnom előle a valóságot, így bólintok.
– Aneue leggyakrabban vagy az Amatsuji vagy a Mizushima birtokon fellelhető. Amikor edzéseket tart, akkor érdemes megvárni, vagy tájékoztatást kérni egy őrszemtől, mikorra várható az épülethez – sajnos a testőrség új tagjainak még mindig igen sok tanulnivalója van álcázás terén. ^^” Sachiaru-san képességeivel attól tartok, nem okozna különösebb nehézséget kiszúrni közülük egyet. – Ritkább esetekben az osztagában található... Nemrég visszatért a 12. osztaghoz, mert ott a kapitánnyal meg tudta beszélni a rugalmas beosztást – ez utóbbit halkabban, kicsit félve teszem hozzá. Tudom jól, hogy a Kutatási és Fejlesztési egységgel Sachiaru-san viszonya meglehetősen... nos hogy is mondjam? Feszült. Számomra teljesen érthető módon, noha távoli unokahúgunkból nem néznék ki hasonló kísérleteket, de ettől még nem szeretném a kelleténél jobban rontani a kedélyeket.
– Fujiwara Ranshin-san – döbbenetemet leplezni sem tudom a kérdésre. – A családfánkon az ő neve alatt szerepel Sachiaru Hiroto és ön is... Úgy hiszem, kétszáz évvel ezelőtt feltett szándéka volt kapcsolatba lépni önnel. Ez nem történt meg? – meglepő lenne ez a fordulat, azonban nem zárhatom ki. A látottak és hallottak alapján attól tartok, pontosan ezzel állok szemben. ^^” Egek... Jelen helyzetben még csak orvosi adatokat sem adhatnék ki a másikról egyiküknek sem, nem volna etikus ameddig meg nem erősítik a családfán szereplő információkat. Így viszont elég nehéz lenne megmagyarázni a helyzetet. Inkább gyorsan visszatérek a teámhoz, mielőtt még túl sokat kotyogok ki olyasmiről, amiről nem kellene.
A morgásra azonnal kihúzom magam ültömben, észre sem vettem, hogy az imént a tartásomra is kiült minden teher, amit cipelek. Őseim forognának a sírjukban, ha mindezt látták volna. ^^” Mindenesetre bólintok a kérdésre. Valóban tanított annak idején.
– Természetesen nem! Eszembe sem jutna ilyesmit feltételezni – felelek azonnal a kérdésekre. Nem állt szándékomban megsérteni ilyesminek még csak a kósza gondolatával sem. Az borzasztóan hálátlan lenne vele szemben.
A kérdésre el kell gondolkodnom, és számot vetnem a saját gyakorlatozásaimmal. Hazugság volna azt állítanom, hogy nem kísérleteztem még különböző fegyvernemekkel, és hogy mire vagyok képes velük.
– Nos, egy tantou vagy tőr már középtávon gondot okozna, de ezeknél könnyebb dobófegyverekkel elboldogulok – válaszolok egy mosollyal végül. Ezzel együtt a tűk a leginkább kézre eső fegyvereim, nem csak azért, mert ezek a legkönnyebbek. Állítólag édesanyánk is tehetséges volt velük, talán ezért állnak olyan közel hozzám. Arról nem is beszélve, hogy Aneue-nek is az egyik kedvenc fegyvertípusába tartoznak. Legalábbis az edzések után beérkező, rengeteg testőrből, akikből a tűket is ki kell szedegetnem, csak erre tudok következtetni. Néha elgondolkodom, szeretném-e pontosabban ismerni nővérem edzésmódszereit.
– Hm... A most túl korai lenne? ^^” – kérdezem, a vérvételre vonatkozóan. Nem szeretném feszélyezni, így ha szeretne időt kérni, vagy másik időpontot megbeszélni erre vonatkozóan, nem fogok ellenkezni. Meg aztán, nem is volna illendő olyasmit rákényszerítenem, amit nem akar. – Természetesen nem utalom sehova. Ön az én páciensem, így természetes, hogy amit én is el tudok végezni, azt nem adom ki másnak – mosolygok Sachiaru-sanra. Eszemben sincs kitenni olyasminek, amiről tudom, hogy több mint kellemetlen volna számára. Igazság szerint a 12. osztag laborjaiba én sem szívesen mennék be. A családi kapcsolataink miatt bízom az eszközeikben, és a mintáim kezelésében, de nem hiszem, hogy tudnék bármit is használni a felszereléseik közül. Igazán lenyűgöző, hogy Nee-san számára ennyire könnyedén megy máris, mindössze néhány rövid év után.
Elgondolkodva emelem egyik kezem az államhoz, miközben a válaszokat hallgatom. Már önmagában az sem a legjobb hír, hogy ennyire előrehaladott stádiumban van Kemonoval. Azonban a folytatás... Nos, nem vethetem a szemére, hogy nem jött el hozzám korábban. Megértem, hogy ide vágyott vissza legkevésbé. Mindenesetre bólintok egyet, hogy jelezzem, még mindig figyelek, és várom az előhívók és a tünetek leírását. Hát... nem vagyok nyugodtabb ettől az ismerettől. Elég sok dologra kellene odafigyelni, a steril szobát pedig nem tartom megfelelő kezelésnek, sokkal inkább börtönnek. Valami humánusabb megoldásra lesz szükség.
– Ez elég aggasztó – felelek némi gondolkodást követően. A kórkép, amit lefestett, valóban a PTSD tipikus tünetegyüttese, nos, némi mi világunkból eredő extrával megfűszerezve. Ez jócskán nehezíti az egész kezelését, és esetünkben a gyógyszeres változatot szeretném élből elvetni. Mint már beszéltük korábban, ez egyre kevésbé működik, és személy szerint nem is tartom hatásos kezelésnek, mivel csak a tünetekkel, nem pedig a kiváltó okokkal foglalkozik. Azoknak a felkutatása és feloldása viszont igen-igen hosszú folyamat, főleg a mi esetünkben, ahol a hasonló esetek elkerülése a terápia alatt majdhogynem lehetetlen. Nem egyszerűsíti le a dolgomat.
Mindezek után az érzelmi traumák végig hallgatása alatt többször is oda kell figyelnem magamra, hogy ne döbbenjek meg túlzottan látványosan. Vannak elég nyugtalanító elemei a történetnek. Például a kísérletek. Azokról mindenképp jó lenne, ha meg tudnám kérdezni a rokonaimat, de nem hiszem, hogy tudnának információval szolgálni. Nem hinném, hogy hivatalos körökben folytak ezek a dolgok.
– Biztos vagyok benne, hogy az édesapja nem gyűlölte, ahogy abban is, hogy az unokaöccse sem utálja. Csak nem sikerült velük megtalálnia a közös hangot még. Az, hogy rengeteg fogadott gyereke lett, szerintem csodálatos. Ez azt jelenti, hogy a tömérdek probléma mellett ezek a fiatalok látnak önben valamit, ami miatt felnéznek önre, és családtagként kezelik. Ez egy nagyon jó kiindulási pont ^^ – számomra legalábbis ez azt jelenti, hogy vannak olyanok, akiknek igenis fontos az életében, és az, hogy így foglalkozik velük azt bizonyítja, hogy neki is fontosak azok a bizonyos fiatalok. Ez egy nagyon fontos információ. – Tudja, Sachiaru-san, az fontos lenne, hogy legyenek olyanok az életében, akikre tud támaszkodni, és megbízik bennük. Talán az is segíthetne, ha lenne a lakhelyén egy helyiség, ahova elvonulhat, ha épp rosszul van. Ami kizárja a zavaró tényezőket és elég biztonságos ahhoz, hogy ne jelentsen veszélyt másokra. De ettől még szándékomban áll készíteni egy keveréket is, ami megkönnyíti az életét, csak nem hiszem, hogy azonnal sikerülni fog, ezért lenne jó, ha addig is valahogy minimalizálni tudnánk a kockázatokat – magyarázom el a saját teóriámat és ötleteimet a témával kapcsolatban. Meg az sem volna hátrány, ha olyan teakeveréket tudnék készíteni, ami nagyobb dózisban sem mérgező és nem eredményez plusz mellékhatásokat. Nem áll szándékomban teljesen védtelenné vagy használhatatlanná tenni, akkor az egész látogatásnak nem lenne értelme. ^^”
– Hm... Rombolás? Nincsenek az Emberek Világában olyan helyek, ahol nyugodtan lehet törni-zúzni? Játék esetleg? – nos, nem egy szokványos megoldás, de lehet, hogy segítene, ha lenne valamilyen hely, ahol nyugodtan tudna tombolni. Annyi mindennel foglalkoznak odaát, talán ilyesmire is van lehetőség. És mintha távoli unokahúgaim is említettek volna valamilyen idegen játékot. – Pinata? Ha jól értesültem, az egy olyan játék, amit szét lehet ütni... Vagy rosszul emlékszem a nevére? – így nagy hirtelenjében ennél jobb most nem jut eszembe. Pedig teázás közben szoktak jó ötleteim lenni. Ha Sachiaru-san nem siet, töltök is magunknak még egy pohárnyit az italból. Azt hiszem, mindkettőnkre ráfér.

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 550 / 30 000

Hozzászólások: 56

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #46 Dátum: 2018. Aug. 09, 14:33:24 »
Gyenge kifogás


Igyekeztem figyelni Nara Kapitány minden szavára, ugyanis igen fontos monológba kezdett bele, és még véletlen sem szakítanám félbe. Az edzésekkel kapcsolatos mondandója igazán érdekfeszítő volt. Személy szerint én már most több edzést terveztem magamnak már ha a fizikai kondit illeti, de nem csak arról van itt szó, amit említ is. Akkor arról a részéről inkább meglépek. Határozottan mindenki jobban jár. Kidou egyébként sem az én világom.
Amit a Zanpakutou-ról mond az igaz, és ugyan a hasonló képességekkel rendelkező személyek tudnak segíteni, mégis magunknak kell megismernünk a saját képességeinket. Ebbe benne van az erősségünk és a gyengeségünk. Személy szerint én nem mástól tanulnám meg azt, hogy ugyan mint kell irányítani az erőmet.
Végre visszaértünk osztagunk falai közé. Azt kell mondanom, hogy nem lesz ez olyan rossz hely a számunkra. Egyáltalán nem de azt most kijelenthetem, hogy még szoknom kell. De ez minden új hellyel így van. Feltétlen meg kell találnom a legjobb szökési útvonalakat, és titkos ajtókat. Ki kell ismernem jól a terepet és ezt csak úgy tehetem, ha mindent végigjárok.
- Természetesen úgy szeretnénk.
Vágtam is rá a választ a kapitánynak. Ez nálunk nem is kérdés.
- Köszönjük Kapitány!
Válaszoltam és tényleg mindössze csak pár papírt kellett még az adminisztrácó miatt kitölteni, hogy minden rendben legyen. Ez mondhatni velejárója az ügyintézésnek. Utána Ayumi-t szint a nyakamba kaptam és úgy indultunk körbenézni.


⋞VÉGE⋟
Nagyon köszönöm a játékot!

Karakterlap

Fuchida Ayumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 000 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7d7d7d || #e1d1b8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyengélkedő
« Válasz #47 Dátum: 2018. Aug. 09, 14:45:10 »
Gyenge kifogás


Szinte ittam Nara Kapitány mondatait. Tényleg jól fogok tudni fejlődni én is meg Ayuta is. Úgy érzem igazán jó helyre kerültünk. Pont olyanba, ami számunkra a legmegfelelőbb. Nem is kérdés, hogy maradunk örökre az osztagban. Úgy érzem sikerült a legjobb helyre kerülnünk. Bár Ayuta arca nem a boldogságot tükrözte. Sokkal inkább azt láttam, hogy már most keresi azokat a bizonyos kiskapukat. Mint és hogy fog majd meglépni a Kidou edzésekről. Tipikus, de valahogy csak ott kellene tartanom, mer neki ugyan olyan érdeke rajta részt venni. Másképp hogy akar majd fejlődni? Komolyan mondom fel nem foghatom, hogy miért nem akarja a gyengeségét egy kicsit fejleszteni. Inkább minden kibúvót kitalál, szökési terveket eszel ki, csak hogy ne kelljen egy kis plusz energiát abba fektetni, ami nem megy neki jól. Itt a legnagyobb probléma, de mellette meg szeretné, hogy én fejlődjek. Meg persze benne van a védelmező ösztön így ugye szeretne megvédeni.
Nara Kapitány ötlete valóban elkápráztat és tényleg szívesen tanulnék olyantól, aki hasonló képességekkel rendelkezi. Ez roppan felemelő gondolat és tényleg örülök neki.
Ayuta már válaszolt is helyettem így nekem nem kell, mindössze egy bólintással erősítem meg a gondolatát.
Valóban a papírok elintézése után jó lesz kicsit körbenézni. Ugyan a lényegesebb helyek már be is lettek mutatva, de Ayuta-t ismerve ő rövid időn belül minden helyiséget és útvonalat szeretne megismerni. Szóval mindenképp vele tartok. Nekem sem árt a felfedezés. Mindenbizonnyal nagyszerűen fogjuk érezni itt magunkat. Tényleg izgalommal várok minden egyes napot.


❀ VÉGE ❀
Nagyon köszönöm a játékot!