Edzőterem

[Kaminari Rosui Taka]

Meglepetés Kidou edzés

Épp egy borongós, kellemesen hűvös napra virradt, amikor is elhatároztam, hogy meglátogatom Airisu-t. A terv egyszerű és nagyszerű volt. A reggeli rutinjaim után alaposan befásliztam a felső testemet, és a bal karomat csuklóig, majd megindultam a 4. osztaghoz. Azonban semmi sem lehet tökéletes, tehát legalább egy, ha nem több hiba csúszott a dologba. Kezdve azzal, hogy a kapitányi iroda üres volt, azon át, hogy Airisu épp nem tartózkodik az osztaga területén, át addig, hogy eldöntöttem járkálok egyet azért.
Nos, igen ez szép és jó volt, de az edzőteremhez érve nagyon csend volt. Úgy tűnt, hogy mindenki elfoglalta magát az osztagon belül valamivel, ha mással nem pihenéssel. Valahogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy bemenjek a negyedik osztag üres edzőtermébe. Talán lefoglalom magam, míg Airisu visszajön. Egy Shunpóval jó mélyre beléptem, s az első dolgom az volt, hogy egy hang irányába forduljak. „Kahou?” Fordult meg a kérdés a fejemben, aztán meg rajta a válasz. A meglepettségtől lenyomtam egy Neo-t, csak épp már golyóval a fejemben, akarom mondani felvettem egy limbó pózt, miután egy shakkahou landolt az arcomba. Szerencsére túlságosan védtelenül ért, hogy akár reflexből is reagáljak rá valamit, így mire felfogtam a dolgot, már rájöttem, egy jó tanulságra. Ne shunpózz be egy gyakorlótér kellős közepére csak úgy minden nélkül. Felegyenesedtem, megdörzsöltem a szemeimet, és egy kisebb fújással kifújtam azt az apró füstfelhőcskét, amit hirtelen beszívtam a robbanáskor. Meg is látom a lányt, aki velem szemben az egyetlen túlélő a teremben. Tehát fel is teszem az első kérdést, ami eszembe jut a jelenlegi helyzetben.
-Jól vagy?
A hajam az szokása szerint olyan kócos volt, hogy gyakorlatilag egyedi stílust alkotott, s a mostani kis bombasztikus fodrászati művelet csak rátett egy lapáttal. Kicsit hátrafelé ívelően szinte minden szál hajam az ég felé állt. Miután remélhetőleg megállapítottuk, hogy minden rendben van, rögtön jött is az ihlet, hogy mit is kezdhetnék, amíg Airisut várom.
-Akad egy kis szabad időm, míg Airisu távol van, mit szólnál hozzá, ha addig segítenék egy kis kidou edzés keretében? Ismerek pár hasznos trükköt.
Természetesen benne lettem volna majdnem mindenben. Zanjutsuban nem, hisz ahhoz sík hülye voltam. Remélem benne lesz a buliban, és sikerül egy újabb jó ismeretségre szert tennem.

Kidou edzés Fujiwara Hanae-nak

[Fujiwara Hanae]

A korai hajnaltájt keltem fel, és egy kis lustizás után, máris talpon voltam, hogy rendbe szedjem magam. Ma nem volt semmilyen tervem, és csak délutántól kezdődött az én „műszakom”, szóval délelőttöm szabad. Természetesen szokásomhoz híven, ma sem fogom elpocsékolni a szabadidőmet, és pontosan olyan dolgokat fogok tenni, aminek valamilyen formában haszna van. Természetesen mégse indulhattam el így gubancosan, koszosan. Így egy gyors megmosakodás után, fogat mostam, majd egy-két szelet pirítóst csináltam magamnak, amiket persze jóízűen meg is ettem. A jó napkezdés egyik alapelve a megfelelő táplálék, és a vitaminban gazdag innivaló, így rögtön ittam is egy kis gyümölcslevet. Ez az energia, bőven elegendő lesz reggelre, hogy elegendő lendületem legyen, és megcsináltam a kisebb-nagyobb dolgaim. Ami közben a koszos tányérokat öblögettem el, elkezdtem gondolkodni, hogy mivel kezdjem a napot, és mivel nem volt jobb ötletem, így egy gyors reggeli edzéssel fogok kezdeni. Miután átvettem a pizsimet a szokványos shinigami öltözékre, majd az osztagom edzőtermei felé vettem az irányt, ahol is végül egy kis bemelegítés után, elkezdtem gyakorolni, legalábbis akartam. Alig lőttem ki az első technikát a célbábú felé, hirtelen egy számomra ismeretlen személy került közém és a céltábla felé. Rémülten sikkantva néztem végig, ahogy a kidoum eltalálja az ismeretlent, és már indultam is volna oda, azonban az első lépés után megtorpantam. A füst elszállt, és ahogy elnéztem a fiúnak nem okozott a mágiám semmilyen komolyabb sérülést, sőt a fiút jobban érdekelte az én egészségem. Én a fejemet kicsit oldalra fordítva furcsálló tekintettel néztem a fiút, de végül boldog gyermeteg mosollyal végül válaszolok neki.
- Köszönöm az aggodalmad, de nem sérültem meg, és ahogy látom te sem. Bár egy kicsit a szívrohamot hoztad rám, azt hittem megöltelek. Többet ne csinálj ilyet! – kérlelem őt, inkább barátságosan, mint mérgesen – Amúgy hálásan elfogadom a segítségedet, az edzésben Őszhajú-kun. Én Fujiwara Hanae vagyok, a 4. osztag tagja. – mondom, majd köszönésképp meghajolok felé.

[Kaminari Rosui Taka]

Meglepetés Kidou edzés

Igazán kedvesnek és aranyosnak tűnt a lány. Airisunak hihetetlenül jó tisztjei vannak. Bár közel sem annyira, mint a hadnagyaim, de az teljesen más dimenzió. Megsimogatom kedvesen a fejét.
-Ahahaha, valóban, de ne aggódj, nem olyan könnyű megölni valakit, a legrosszabb esetben is lett volna időd ellátni. Azért meg kell hagyni szép hadou volt. Én Kaminari Rosui Taka vagyok a 3. osztag 3. tisztje, örvendek. Mellesleg nem ősz, csak fehér…
Kicsit körbejárom, és alaposan megnézem. A lélekerejét is megpróbálom vizsgálgatni. Ha hozzá veszem, hogy ilyen fiatalon ilyen jó hadout használt, akkor bizonyára nem teljesen kiegyensúlyozott a mégia képessége. Mivel a negyedik osztagban van, ezért biztos vagyok benne, hogy kiváló gyógyító is, azonban a biztonság kedvéért megkérdezem.
-Öhm, mond csak, Bakudókkal még nem foglalkoztál sokat igaz? Esetleg a megtörésükkel. Ha így lenne, akkor akadna egy nosztalgikus kis képességfejlesztő edzés. A feladat az lenne, hogy én megidézek egy bakudót, és neked abból kellene kitörnöd.  Amennyiben benne vagy, csak bólints.
Kicsit várok, hogy tudjon dönteni, persze elfogadom, ha mást szeretne. Amennyiben belemegy, úgy rögtön fel is mérem, hogy mi lenne az, amivel könnyedén elbánhat egy kis instrukció után, persze attól még trükkös marad a feladat, hogy elárulom a titkát. Tudni, és kivitelezni nem ugyanaz. Azonban a technika gyengesége, és hibáinak elégnek kell majd lennie. Rámutatok, s némán a helyzet adta összes hanagysággal megidézek egy 4-es bakudót, ha Hainawát. A félvállról vett kézmozdulat után egy sárga kötélszerű kidou indult meg Hanae felé, s tekerte körbe ezzel megakadályozva kezei használatát.
-Nos, a lényeg az lenne, hogy gyűjtsd egybe az erődet, koncentrálj rá a bakudóra és keresd meg a legnagyobb gyengéjét. Ennek a mostaninak hemzsegnie kellene a töredezettségtől, de igyekezz a legmegfelelőbbet választani. Amint sikerül megtalálnod akkor támadd meg az összegyűjtött erőddel, mintha egy éket ütnél a hasadásba, hogy szétrobbantsad azt. Ugyan egyszerű a feladat, de ne vedd félvállról, használd ki a lehetőséget, hogy alaposan megvizsgáld milyen rések, instabil részek fordulnak elő. Nehezíteni fogunk majd a feltörésen egy pontosabb, magasabb rangú bakudóval is, szóval ott nem árt majd, ha tudod, hogy mit kell keresned.
Természetesen az én figyelmem sem lankadt, sőt… A magyarázás közben egyre élesedett, és valami izgalmat is kezdtem felfedezni. Jó érzéssel töltött el, ahogy segítek valakinek fejlődni, rájönni dolgokra, megpróbáltatások elé állítani, hogy azokat legyőzve siker koronázza napját. Enyhe mosoly kerül az arcomra, amit észre sem veszek a megfigyelésébe veszve.

[Fujiwara Hanae]

A fiú odajött hozzám, és megsimogatta a fejem, amit én csak egy halk kuncogással fogadtam, majd mikor megállt velem szemben, sajnos fölé tornyosult, így eléggé hátra kellett döntenem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. A fiú nevetett a megjegyzésemen, mire én is elmosolyodtam akaratlanul is. Végül igazat adott nekem, és még be is mutatkozok.
- Örülök a találkozásnak Taka-kun. – mondom enyhe meghajlást kísérve.
Mikor a fiú elkezdett kerülgetni végig (legalábbis próbáltam) követtem a szememmel, és próbáltam szememmel a tekintetét is figyelni. Apró pír futott végig az arcomon a vizsgálata alatt, és kicsit zavarba jöttem, amit leginkább az arcom elé emelt kezemmel próbáltam leplezni. Taka kérdéseire elgondol dolgoztam, majd amikor, már majdnem válaszoltam, amikor is folytatta a mondandóját, és elmagyarázta mire is számítsak. Nagyokat pislogva néztem a fiúra kicsit összezavarodva, és egy pillanatra el is felejtve mit is akartam mondani, de végül bólintok, ám mielőtt folytathatná.
- E.., elnézést… - kezdek el integetni, mielőtt még megszólalna – Bocsánat, hogy így a szavadba vágok Taka-kun. Az előbbi kérdésedre szeretnék válaszolni, mielőtt elfelejteném. Nem baj? – kérdezem bátortalanul tőle, majd ha bólint, elmosolyodok, és lelkesen mesélem tovább a mondandóm – Én inkább támogató típusú vagyok Taka-kun. Kidouból csak a 39-es és a 45-ös sorszámút ismerem, de a Bakodouból ismerem az 1., a 9., a 30., a 39. és a 41. sorszámút is, így mondhatni, én inkább a védelmező típus vagyok. – egy kicsit zavarba jövök ezután, még a lelkesedésem csökkenését is lehet hallani – Igazából viszont ezek a technikák kicsit kimerítenek. Az Anei Eirout talán, ha kétszer, háromszor tudom csak használni, mielőtt teljesen kimerülök. Ahm.. ez megfelelő válasz számodra Taka-kun?
Végül azonban csak sor került a feladatra, és én türelmesen vártam, ahogy a fiú technikája körbefogjon, és bár kissé kényelmetlen helyzetben voltam, azért próbáltam figyelni Taka-kun magyarázatát követni. Végül egy bólintást kísérve behunytam a szemem, és összpontosítani kezdtem. Ahogy a fiú kérte, nem megpróbáltam nem fizikailag szétszedni a kötést, bár a fizikumomat elnézve úgyse lenne túl nagy esélyem. Pulzusom szépen lassan alábbhagy, és légzésem kezd egyenlő ritmusúvá válni. Egész lényem megnyugszik, mielőtt a reitsumat kivetíteném a testemen. Végig behunyt szemmel próbálgattam a reitsummal meg-megbökni a kötést, mintha csak le akarnám rázni. A reitsu kontrollom egész jónak mondható, hisz lényegében a gyógyítás ideje alatt is végig egy pontba kell koncentrálni a reitsunkat. Szépen, lassan ráérősen piszkálgattam a kötést, míg olyan felületet nem találok, ahol valamivel gyengébb a reitsu kapcsolat. Amint találtam összeszorítom az öklöm, és a fogam, és teljes erőmből odakoncentrálom a reitsum próbálva először csak kis rést ütni rajta, majd azt ugródeszkának használva, szépen lassan előrenyomulni, hogy átszakítsam a béklyómat. Amennyiben nem sikerül az előrenyomulás abbahagyom az előrködést, és továbbkeresgélek alkalmasabb pontot keresve, az előzőnél nagyobb körültekintéssel.

[Kaminari Rosui Taka]

Meglepetés Kidou edzés

Kicsit zavartan vakarom meg a fejemet, amikor közbeszól, egy csöppet elragadtattam magamat. Természetesen bólintok, hogy nyugodtan mondja, hisz fontos, hogy kapjak visszajelzést tőle. Minél személyre szabottabb egy feladat, annál sikeresebb is lehet. Természetesen végighallgatom, érdekesen hangzik, és szívesen látnék tőle egy bakudót, de félek túlságosan kimerülne, inkább maradni kellene a feladatnál.
-Természetesen, köszönöm a választ.
Ez után sor kerül a lekötésre, majd figyelemmel követem a lélekenergiájának alakulását és a kidou állapotát is. Helyeslően bólogatok amikor kóstolgatja a lekötést, ám úgy tűnik egy fél sikernél megáll, s itt akarja áttörni. Persze ez nem valami nagy kihívás, így sikerül is neki. Azért be kell vallani ehhez is kellett egy kis munka, szóval megérdemli a dicséretet. Egy taps keretében megdicsérem.
-Gratulálok! Nem volt rossz megoldás, ám még lehetne mit csiszolni rajta. Találtál rajta egy jó gyengepontot, ám nem az volt a legmegfelelőbb. Egy kidou stabilitása függ az idézés erejétől, magától a technikától és az idéző lélekerejének a zavartságán. Ha nem megfelelően irányítod az erődet a kidouhoz az labilis lesz. Tekinthetsz rá úgy is, mint a gyógyításra. Ha negatív érzelmekkel táplált reiatsut vezetsz a technikába az előbb fogja megmérgezni, mint meggyógyítani. Tehát ha nem stabil az erőd, akkor a kötésed sem lesz erős. Példának okáért, most kapsz még egy gyenge idézést, de ezúttal egy másik technikát alkalmazok, és nem fogom szándékosan elrontani.
Egy csettintés után megjelenik rajta a hat rudas fénybörtön. Ez egy elég magas bakudó, és ha idézés nélkül minimális erőbefektetéssel idézem is kemény ellenfél lesz. Ezúttal nem törődtem a stabilitásával, tehát nem kellene, hogy tükörsima legyen, de nem is fog úgy kinézni, mint egy ementáli sajt. Ezúttal valóban meg kell találnia a megfelelő pontot, különben a technika sértetlen marad.
-Nem kell sietned, légy körültekintő, ez a technika a 61es bakudó Rikujoukourou. Ugyan meglehetősen gyengére idéztem kemény ellenfél lesz!
Ekkor még én sem tudtam, hogy a megfelelő megoldással is csak megrepeszteni lesz képes a kidout. Remélhetőleg nem fog időközben elkeseredni, ha nem sikerül hamar kitörnie a kötésből.

[Fujiwara Hanae]

A fiú hagyta, hogy elmondjam a magyarázatom, majd végül elkövetkezett a „vizsga”. A kötését sokkalta erősebbnek véltem a sajátomnál. Hiába az erő ide vagy oda, azért én talán még maximális erőbevitellel sem tudnám őt lefogni, míg én nekem ki kellett szakítanom magam a fogságból. Először elkezdtem vizsgálgatni, majd a szerintem leggyengébb ponton megálltam, és ott próbáltam áttörni. Kicsit több energiámba került, mint terveztem, de azért elégedett mosollyal az arcomon mozgatom meg kicsit a vállam. Taka végül azért tovább halad az oktatásomban, és én kicsit csalódott voltam, mikor azt mondta, hogy nem sikerül a legjobb pontot előbb megtalálni, mindenesetre, ez a kis bánat rövid életű volt azonban, mert hamarosan elfeledkeztem izgalmamban. Elvileg most kicsit nehezebb dolgom lesz, hisz azt mondta, most nem fogja hagyni magát. Azonban nem számítottam rá, hogy ilyen hamar fog letámadni. Egy csettintéssel egy baku fogságába estem, mely jóval erőssebnek tűnt, mint az eddigi technikáim bármelyike. A hirtelen meglepődöttségtől elvesztem az egyensúlyom, és a fenekemre esek.
- Jaj.. c.c.c.c…. – cicegem a fajú popsim miatt, majd összeszorítva egyelőre kézzel próbálom meg megvizsgálni az összetartását, ám amikor Taka közölte velem a techniak sorszámát, nem bírtam magammal – Uram-atyám 61-es? Az… nagyon nagy. Taka-kun ez… nem erős nekem picit? – kérdezem tőle félve.
Ha igenleges választ kaptam, akkor nyelek egyet, majd ismét koncentrálni kezdek, ám bárhogy is próbálkozok egyáltalán nem sikerült olyan pontot találnom, amely elég gyengének tűnt, hogy áttörjem. Kétségbeesésemben, még az idő múlása sem tűnik fel, amely következtében lihegni kezdek egyre intenzíven, hisz reitsumat elpazarolom a kitörésekkel. Azonban nem akartam feladni. Hiába minden erőlködés, még talán csak pár karcolás van csak rajta. Végül a végkimerültségben kifekszek a földön, és lihegve próbálom összeszedni a maradék erőm. Nem sok sikerrel.

[Kaminari Rosui Taka]

Meglepetés Kidou edzés

A magyarázás után késlekedés nélkül idéztem meg a kötőmágiát. Ugyan már nem raktam szándékosan tele lyukakkal, de még mindig nem tápláltam elég erővel a kidout, és az idézési folyamatában is akadtak hiányosságok. Ezt kell majd kihasználnia ahhoz, hogy sikerüljön elbánnia a kidou-val. Természetesen folyamatosan figyelemmel követem én is a bakudo állapotát, természetesen a próbálkozásait is, hogy képes lesz-e megtalálni azt a rést a kidoun, amin áttörhet. Kicsit sajnáltam, hogy így fenékre ült, de előfordul, és sajnos erre épp nem gondoltam. Mindenesetre igyekszem nem túlságosan nézni, inkább csak lélekerővel érzékelni. Nem szeretném, ha félreértené a dolgot, hisz nem megkötözősdit játszunk...
-Egy picit talán, de szerintem meg tudod csinálni, ha ügyes vagy
Van pár jó húzása, ám sajnos nem olyan egyszerű ez a feladat, az első lépéseket elsajátította az imént, de itt ténylegesen rá kell találnia a gyenge pontra, s nem csak egy instabil részt kiválasztani. Ahogy telik az idő, és kezd elfáradni, az egész koncepció is kezd picit zavarba ejtő lenni. Persze ez nem ok arra, hogy segítsek neki, ám kezdem belátni, hogy picit erősebbre sikerült a mágia, mint azt terveztem, és nem is annyira biztos, hogy képes lesz megtörni. Szerencsére, amikor már kezdtem aggódni ráérzett a dologra, és a maradék erejét beleadva egész szépen megrepesztette, ha nem fáradt volna ki teljesen, akkor valószínűleg meg is törte volna. Megszüntetem a technikát, és odasétálok, majd leguggolok hozzá. Egy apró taps kíséretében megdicsérem.
-Igazán ügyes voltál, emlékezz a végén mire találtál rá a kidouban, az az igazi gyenge pontja. Ezt a fajta rést más kötéseknél is meg tudod keresni hasonlóan, és ha tudod mit akarsz megtalálni, akkor sikerülni is fog, így a későbbiekben könnyebben kitörhetsz, avagy kevesebb erő pazarlásával. Hm... ami pedig a jelent illeti hunyd le a szemeid egy picit.
Ha nem szeretné, akkor addig győzködöm, míg megteszi, hisz nincsenek hátsó szándékaim, csak azt nem tudom hogy bírja a tűket, tehát, amíg nem látja, ahogy 44 reiatsu tű belé áll, addig nincs gond, mivel egész jók tudnak lenni, és nem is annyira tűk, mint ahogy elsőre kinéznek. A Hari II- technikát alkalmazom rajta, hogy egy kis akupunktúrával segítsem eltüntetni az folyamatos stressz okozta feszültséget a lélekerő keringéséből. Persze, amikor már aktiváltam a technikát szólok, hogy már kinyithatja.
-Ez egy akupunktúrás gyógyító technika, ha érdekel, akkor szívesen megtanítom neked legközelebb. Ha bármi kérdésed lenne még, akkor azt szívesen meghallgatom, és válaszolok rá. Egy tíz perc, amíg pihenned kellene, utána olyan fitt leszel, mint voltál, és nem kell aggódnod, hogy a kemény edzés holnap visszaüt.
Amikor végeztem a kezeléssel elköszönök tőle, s elindulok, hogy megnézzem eredeti érkezési célom már elérhető-e az irodájában.

[Abarai Renji]

Kérésre az edzést lezárom!

Őszhajú kun (Kaminari Rosui Taka): Figyelembe vetted, hogy fokozatosan nehezíts a feladatot. Eltérő kidou-kat alkalmaztál,ahol szintén ügyeltél a fokozatosságra. Nem siettetted a edző partneredet. A magyarázatok ugyan némileg hiányosra sikerültek (főleg a végén), hiszen Hanae sehol sem írta, vagy jelezte szóban rájött volna a kitörés nyitjára, te azonban garanciának vetted tudja mi az amit keressen. Ez picikét így nem a legjobb megoldás egy tanító szemszögéből. Ennek ellenére ügyeltél Hanae egészségére, meg is gyógyítottad. Tényleges technikát nem adtál át, inkább tippet, mit tegyen, ha egy reiatsu alapú technikában ragad.

A jutalmad ennek fejében: 500 Lp, melynek megfelelő egy pontot kidou-ra kell tenned.