Szerző Téma: Laboratórium  (Megtekintve 3100 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Laboratórium
« Dátum: 2014. Júl. 05, 11:01:01 »
Laboratórium

A labor épülete az összeomlást követően gyökeres változásokon ment keresztül. A földszinten mindössze egy alapkellékekkel felszerelt labor található csupán, aminél nem túl nagy probléma, ha kívülállók a tiltás ellenére használatba veszik. Ezen a szinten található még az alaplaboron kívül a kapitány és a hadnagy irodája, valamint az osztag központi terme is.
A tényleges laboratórium lejjebb található: több emeletnyi szintezéssel, különleges biztonsági szabályokkal felépített – vagyis inkább leásott létesítmény. A földszintről, személyre szabott jelszóval, és reiatsuminta-ellenőrző rendszerrel felszerelt biztonsági kapun lehet az első szintre vezető lépcsősorra jutni. A szintek száma lefelé haladva növekszik, így az első a második fölött, a hatodik a hetedik fölött található. Az első szinttől már nem csak lépcsőn, hanem különleges, a mechanikai részleg által fejlesztett lebegő szállítóeszközökkel is lehet a szinteken közlekedni. A szintek között egy központi aknában, függőlegesen mozgó és programozható panelek könnyítik a lejutást. A központi akna továbbá minden szinten átjárható vízszintesen közlekedő panelekkel is, hogy leegyszerűsítse a közlekedést. A részlegek a folyamatos fejlesztések révén a legmodernebb felszereléssel rendelkeznek, ide tartoznak az érintőpanelek, és a szintén érintőképernyős monitorok, továbbá a részlegek egyéni felszerelései is.
A lefelé haladó panelek miatt valamelyest látható az osztag épületének szerkezeti felépítése is. Eszerint minden szint között található egy 1-2 méter magas, levegővel teli rés, biztonsági okokból, bár maga a fémszerkezet is elég erősnek mondható. Ám így az esetleges robbanások következtében a szintek nem omolhatnak egymásra. Továbbá minden szinten fellelhető egy vészhelyzeti terem, amely 1-2 hétre elegendő ellátmányt tartalmaz a részleg dolgozói számára, ha esetleg nem tudnának visszajutni a felszínre. Ez utóbbit segíti, hogy minden szint rendelkezik egy-egy biztonsági aknával a következő, valamint a legfelső szintekre.
Az osztag biztonsági protokollja előírja a felvételek folyamatos készítését valamennyi szinten – ez alól a földszint és a látogatók sem képeznek kivételt. Ezek az adatok a kapitány által kerülnek archiválásra, így csak neki van hozzáférése a felvételekhez. Céljuk, hogy balesetek okai visszakereshetőek legyenek, ezáltal okulva az elkövetett bakikból és később kikerülni őket.

A titkosított részleg a 4. szinttel egy síkban helyezkedik el, odajutni a karbantartók szintjén keresztül lehet, egy jelszóval, retina- és reiatsuminta-szkennerrel, engedélyellenőrzővel ellátott folyosón át. A titkosított részleg azon kiváltságban részesült, hogy minden olyan biztonsági felszerelés, ami egyébként szintenként lelhető csak fel, az ő részlegükön is megtalálható.

A belépés szigorúan csak védőszemüveggel és köpennyel lehetséges!


A részlegek szintezése – avagy a szintek részlegezése:

Szintek Részlegek
Földszint alaplabor, központi terem, kapitányi és hadnagyi irodák, társalgó, egyéb fogadótermek
1. szint Mechanikai részleg
2. szint Biológia és Kémia részleg
3. szint Gén- és Reiatsu technológia részleg
4. szint Karbantartók – valamint a titkosított részleg
5. szint Fegyverfejlesztési részleg
6. szint Modern technológia részleg
7. szint Űr- és Térkutatások, illetve átjáróvizsgálatok
8. szint Veszélyes kísérleti eredmények, kísérleti anyagok és alanyok raktára


<<ELŐZMÉNYEK
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 13, 16:56:54 írta Yoshida Yoriko »

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Chiruochiba Airisu

Vanília Térítő

Eltávozott karakterek

Shinigami

4. Osztag

*

Yonbantaichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
32 100 / 45 000

Hozzászólások: 97

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 18 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Ezüstöskék (c6c6f6)

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
alap, #c6c6f6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #1 Dátum: 2015. Jan. 08, 14:48:18 »
Grillezés

Előző poszt: itten ni
Elsődlegesen az önbizalmát szeretem volna növelni Kikikyo-sannak. Nagyon kedves volt, és segítőkész… Viszont olyan kis visszahúzódó. Ami nem is nagy baj, de néha bizony a betegnek határozottabb fellépéssel kell elmondani a dolgokat, mert nem mindegyikük hallgat a jó szóra. Igen, elsősorban Chiyo-nee osztagtársaira gondoltam. Valamint úgy éreztem, hogy Kikikyo-sanban sok lehetőség bujkál, talán a hadnagyunk segédtisztje is lehetne, vagy hogyha ráébred, hogy talán más osztályon hasznosabb a tudása és képessége, akkor ott még osztályvezető is lehetne. Viszont ehhez az kell, hogy határozottabb legyen. Nem, egyáltalán nem akartam elrontani, mert így az, aki, és a szerénység egy nagy erény. Csupán azt szeretném, hogy ő is tisztában legyen az értékével, hogy elhiggye magáról, hogy tényleg képes mindarra, amire képes. Ehhez talán az egyik legjobb út, hogy feltétlen bizalmat adok neki, és belsőségesebb köreimbe hívom. Taki, a legjobb barátom kérése ehhez a legjobb alkalmat biztosította.
A lehető legrövidebb úton próbáltam Yoriko osztagához érni, és teljesen elfelejtettem, hogy talán üzennem kellene neki, hogy hát érkezünk, mert kellene a segítsége. Helyette viszont mindkettejüknek nyújtottam egy-egy vaníliás nyalókát, mert az enyém már elfogyott, ezért Taki nyalókája is biztosan, és Kikikyo nem kapott.
Amikor a 12. Osztag területére értünk, csak akkor eszméltem rá, hogy miről feledkeztem meg. Kínosan megvakartam a fejem búbját, amitől csak még jobban összekócolódott a hajam. Aztán egy vállrándítással elintéztem a dolgot. Úgy se volt előre tervezett, meg lehet, hogy Taki már szólt Yoriko-nak. Hogyha nem, akkor majd elnézést is kérünk.
 - Kapitány úr! Hölgyem! Taka-san! Erre tessék, Yoshida kapitány hamarosan jönni fog, addig elkísérem önöket a váróterembe.
Yoriko tisztje talán pont ránk várt, ami azt jelenti, hogy Taki ide szólt. Viszont azt is feltételeztem, hogy csupán a 12. osztag megfigyelő szerkezetei miatt tudhatják, hogy érkezünk, valamint tudtommal Taki nem egy ritka látvány errefelé, ezért Yoriko talán sejtheti is, hogy most valami nagyobb dolgot szeretne, mint amit szoktak csinálni, hiszen kettő negyedik osztagos is van vele.
 - Helló Yoriko! Hogy vagy? Ugye tényleg nem zavartunk meg valami fontosban? Ezek a tiéid! – Nyújtottam felé kettő vaníliás nyalókát, miután kettő fontos kérdést aggattam a nyakába. – Az egyik csak úgy, a másik meg elnézés kérés, amiért nem szóltunk előre, hogy jövünk! – Taki szavaiból egyértelműen kiderült, hogy nem szólt arról, hogy jönni fog, főleg nem arról, hogy kísérete is lesz. Takival együtt reméltem, hogy tényleg nem zavarunk és nem zavartunk meg valami fontos dolgot.
 - Oh! Yoriko, mielőtt elfelejtem, a kisasszony, aki velünk van Kikikyo-san. A hadiosztályom egyik tagja. Kikikyo-san ő Yoriko, a tizenkettedik osztag nagyon okos kapitánya. – Mutattam be gyorsan egymásnak őket. Mivel mindkettejüket kedveltem, és jó viszonyban voltam velük, ezért a családnevekről teljesen megfeledkeztem, bár lehet azért is, mert ilyen baráti légkörben voltunk.
 - Ahogy Taki már említette mi ketten csupán azért vagyunk, hogy azonnali orvosi ellátást nyújthassunk, hogyha az a valami, amit Taki mindjárt részletezni fog, balesetet okozna, és ezért megsérülne. Szóval Taki-t kérdezd, ő tudja a legtöbbet. – Azzal Kikiyo-san mellé hátráltam, és egy minden rendben mosolyt küldtem felé az eddigi mosolyom mögül.
16
4
24
16
15

Karakterlap

Shiranui Kikyō

4. osztag tisztje

Eltávozott karakterek

4. Osztag

*

Hadi osztály tagja

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Korallzöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#F3266B // #FEB5BE


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #2 Dátum: 2015. Jan. 24, 18:08:47 »
S-s-s-sütögetés v-v-v-vagy g-g-g-grillezés? :oops:

- I-i-i-igen, d-d-d-de K-k-ki-kikyo vagyok – felelem zavartan. S mikor hellyel kínál, kétségbeesetten nézek rá. - N-ne t-t-te-tessék m-m-mo-mozogni! >///< – szaladok oda, vagyis helyesen szólva sietős léptekkel mentem mellé, mert nem szabad rohangálni a 4. osztag területén, mivelhogy az veszélyes. Szóval, amint mellé értem, visszanyomtam az ágyra szabad kezemmel, hiszen biztosan okkal van itt, nem tudom milyen panasszal, de nem a betegnek kell átadnia az orvosoknak a helyét, hanem éppen ellenkezőleg! >///< Még, ha én nem is vagyok olyan képzett doktor, mint Chirouchiba-taichou vagy Amatsuji-senpai. :oops: Azért, remélem, egyszer leszek olyan nagyszerű, mint ők, és én is el fogok tudni látni minden sérülést, hogy mielőbb, a lehető leghatékonyabban segíthessek a halálisten társaimon.
- É-é-é-én ú-ú-úgy s-s-sa-sajnálom! Ő-ő-ő-ősz-őszintén! N-n-n-nem a-a-ak-aka-akartam – hebegem megszeppenve, heves mozdulataim után ébredtem csak rá, hogy ezzel lehet, hogy fájdalmat okoztam neki, még ha távol is állt tőlem efféle szándék. Jaj, istenkém, mi lesz, ha most rontottam az állapotán? Olyan ostoba vagyok! T-T - É-é-é-é-én, sz-sz-szóval, é-é-é-én, é-é-én, v-v-velem, é-én… m-m-m-minden r-r-re-re-rendben. J-j-j-jól v-v-va-vagyok. :oops: K-k-k-köszönöm a-az a-a-ag-ag-aggo-aggodalmát! >///< – felelem földre szegezett pillantással. Azt kell, hogy mondjam egyszerre örültem és szerettem volna sírni a Taichou felbukkanására. Hiszen a jelek szerint nem jöttem rossz helyre, de nem tudtam, hogy betegünknek nem-e rontottam az állapotán kapkodásommal. T///T
- C-Ch-Chi-Chirouchiba-taichou m-m-meg t-t-tu-tudom m-m-ma-magyarázni! A-a-a-akarom m-m-mo-mondani, h-hogy e-e-en-engedje meg, h-hogy m-m-m-me-megmagyarázzam :oops:
– motyogom elhaló hangon. Kissé bűntudatom támad, amiért megpróbálom kimenteni magam a szorult helyzetből, ezért az lesz a legjobb, ha a lehető legőszintébben mondom el mi történt.
- Sz-sz-szó-szóval é-é-én a-a-azt h-h-hi-hittem, h-hogy ö-ö-ön i-i-itt van, d-de kiderült, h-h-hogy n-n-nincs i-i-itt, és udvariatlanul b-b-be-be-benyitottam, legalábbis a-a-azt h-h-hittem, h-h-hogy az v-v-v-voltam. Az ú-úr n-n-na-nagyon u-u-ud-udvarias sz-sz-sze-szeretett v-v-volna l-l-lenni és h-h-he-hellyel k-k-kínált, m-m-mert sz-sz-szerinte n-n-nem v-v-volt m-m-megfelelő a b-b-bő-bőrszínem. D-de a-a-azt h-h-hi-hiszem, n-n-nincs semmi g-g-gond az e-e-eg-egé-egészségemmel. T-t-tehát é-é-én m-m-me-meg-megpróbáltam m-m-me-meg-megállítani, n-n-nem a-ak-aka-akartam l-l-leülni, f-f-főleg n-n-nem e-egy b-b-beteg h-h-h-helyére, e-e-ez-ezért é-é-é-én, é-é-én, é-én ő-ő-ősz-őszo-őszintén s-s-s-sajnálom C-C-Chi-Chi-Chirouchiba-taichou! TT///TT – magyarázom az imént történteket, aminek nem lehetett a kapitány úr a szemtanúja. De remélem, megérti, hogy miért tettem, amit, és egyikünkre sem fog haragudni, főleg nem a betegre! Akkor inkább rám legyen mérges, és elvállalok bármiféle bűntető munkát, amit csak kitűz. Mert egyáltalán nem az volt a célom, hogy a beteget bajba sodorjam! T-T
- N-n-n-nagyon m-m-me-meg-megtisztelő ö-ö-ön-öntől T-T-Ta-Taka-sama, d-d-de úgy é-ér-érzem, h-hogy n-n-nem l-l-lenne j-j-jogom a-a-ah-ahhoz, h-hogy e-e-egy-egyszerűen a k-k-k-ke-ker-keresztnevén sz-sz-szólítsam
– éreztem, ahogy zavaromban füleim is égnek. Szerettem volna egyenruhám ujjai mögé elbújni, de a kezemben szorongatott kincsként őrzött tégely miatt nem tudtam. Egyik ruhaujjam pedig vajmi kevés lett volna egész arcom kitakarásához. Nagyon szégyelltem magamat, amiért ennyire zavarban voltam.
Ami azt illeti borzasztóan boldog voltam, hogy a segítségére lehetek Taka-samának és Chirouchiba-taichounak egyaránt! :oops: Ezért próbáltam lebeszélni magamat a dadogásról, igyekeztem meggyőzni magamat, hogy a legközelebb, ha kérdeznek, arra haaangosan fogok válaszolni és nem fogok arra gondolni, hogy legszívesebben elbújnék valami mögé idegességemben. De már a helyzet maga is óriási feszültséget keltett bennem.
Egy halk köszönömmel háláltam meg a nyalókat, amit a kapitány úr adott a kezembe. Nem igazán értettem a szándékát, ezért azt is ott szorongattam a markomban, míg Chirouchiba-taichou azt nem mondja, hogy szüksége lenne rá. Hiszen mi másért adta volna nekem, ha nem azért, hogy fogjam, mert nem fért el a zsebében vagy csak nem volt ideje a kezében tartogatni? :oops: Biztosan szól, ha kelleni fog neki, addig pedig úgy őrzöm, mint a kamilla kivonatot a tégelyben! :oops:
Iszonyatosan zavarban voltam, amiért Taka-sama mögöttem jött. Hiszen a kapitány barátja, én pedig Chirouchiba-taichou rangja miatt mindig picit lemaradva megyek utána, mert, hogy ez a tisztelet jele, eszembe se jutna megelőzni, az csúnya dolog lenne! O///O De Taka-sama Chirouchiba-taichou barátja, ahogy a kapitány úr mondta… ők biztosan mehetnének egymás mellett, szóval most szégyelltem magamat, amiért miattam nem tudtak így közlekedni. Ezért próbáltam a lehető legkisebbre összehúzni magamat, hátha az némiképp javít a helyzetemen. >///<
- J-j-j-j-jó n-n-n-na-na-napot
– hebegem a tisztnek, aki elébünk jött köszönteni Chirouchiba-taichout, Taka-samát és engem. Vagyis hát… gondolom… elsősorban Taka-samát. Legalábbis nekem úgy tűnt, hogy ismeri Taka-samát. Szívesen megkérdeztem volna, hogy honnan vagy mióta, rá is néztem a férfire, de nyomban el is vezettem róla a szemeimet. Nem illik ilyet kérdezni, főleg az ismeretségünk elején, ráadásul folyton eszembe jut a 4. osztagban történtek, ahogy rápillantok, annyira bűntudatom volt, hogy nem ismertem fel, hogy valóban beteg, vagy sem. :oops: És úgy mégsem kérdezhetek tőle, hogy a földet bámulom és még a szemkontaktust sem veszem fel vele, az annyira nem szép dolog! T///T
Zavaromat némiképpen javította a hely látványossága. Lenyűgözve néztem a 12. osztag barakkjait, melyek bár hasonlóak mégis másnak tűntek, mint a 4. osztagé. Akaratom ellenére is remegni kezdett a kezem, miután átléptük a tudósok területének kapuját. Biztos, hogy bejöhetek én ide? :oops: Meg várjunk csak, mit mondott az imént a fiatalúr? Y-Y-Y-Yo-Yo-Yoshida-taichou? O///O
Én Chirouchiba-taichoun kívül még soha nem találkoztam másik kapitánnyal, vagyis hát… de… Naomi-nee-samával, viszont ő más, ő a nővérem és kapitány is egyben. >///< Szóval őt nem egyszerű egyszerre mindkettőként kezelnem, valahogy nekem mindig a nővérkém marad. Tehát enyhén ideges voltam, hiszen Yoshida-taichouval még sosem találkoztam ezelőtt. Vajon milyen ember lehet? :oops:
Azt hiszem, muszáj az előbbi elhatározásomhoz tartanom magamat és meg kell próbálnom félrerakni zavaromat, hangosan beszélni és nem idegeskedni! >///< Ahogy… ahogy… Naomi-nee-sama! Igen! Naomi-nee-sama olyan szép és tiszteletreméltó, p-persze én nem szeretnék olyan lenni, mint ő, mármint tudom, hogy nem illik utánozni másokat, meg, hogy nem vagyok olyan szép, és tiszteletreméltónak sem kell lennem, hiszen én csak egy egyszerű tiszt vagyok… :oops: De olyan határozott is, ha fele annyira talpraesett lehetnék, mint Naomi-nee-sama az olyan nagyszerű lenne! >///<
Háromig számoltam magamban, lehunyt szemmel, majd csak akkor nyitottam ki meglepetten, amikor Chirouchiba-taichoutól hallottam, hogy üdvözli, azt hiszem, Yoshida-taichout. Meglepetten néztem a fiatal kislányra, aki elénk jött. Nem tűnt kapitánynak, lévén labor köpönyeg volt rajta, nem haori, szóval elbizonytalanodtam, hogy most valóban ő lenne Yoshida-taichou vagy sem. Hisz… nem túl fiatal még a ranghoz? ^///^”
Meglepett, zavart pislogással néztem a lányra, mikor a kapitány úr bemutatott minket. Szóval… szóval… tényleg ő lenne a… kapitány?! O///O Atyaég! Remélem, nem olyan okos, hogy tudjon gondolatot olvasni és most erről vonjon le téves következtetéseket rólam! Mármint, nagyon remek, hogy ő okos, meg biztos vagyok benne, hogy sokkal, de sokkal zseniálisabb elmével rendelkezik, mint fél Soul Society, de, szóval, nos… én… én nem is tudom, hogy mit mondjak, egy kapitánynak! T-T itt volt előttem a lehetőség, hogy kitaláljam, de erre az apró részletre nem figyeltem oda, jaj, istenkém, de buta vagyok! T///T
- N-n-n-na-na-na-nagyon ö-ö-ö-ör-örv-örvendek!
– hajolok meg mélyen. - I-i-i-igazán n-n-n-nagy m-m-m-me-me-meg-megtiszteltetés ez m-m-m-most n-n-n-nekem. D-d-d-de n-n-nem Kikikyo, h-h-hanem K-K-K-K-K-Ki-Kikyo a n-n-n-ne-nevem – jegyzem meg halkan, persze nem akartam kellemetlen helyzetbe sodorni a kapitányomat, de nem tudtam nem eltekinteni felette, hogy valamiért rosszul ejti a nevemet és én senkit sem akartam becsapni, szóval szerettem volna ezt mielőbb tisztázni.
Alsó ajkamat harapdáltam lefelé szegett fejjel. Szerettem volna eltűnni, láthatatlanná válni, vagy csak elsüllyedni a földben, annyira kellemetlen helyzet volt ez most számomra. TT///TT
Amikor Chirouchiba-taichou mellém állt, félszegen pislogtam fel rá, majd összerezzentem. Mosolygott! O///O Mármint… Chirouchiba taichou mindig mosolyog, mert nagyon jól tudja, hogy a boldogság, a nevetés néha a legjobb gyógyír az orvoslásban :oops: Szóval… én igazából egyszer sem láttam még a kapitány urat szomorkodni, de most nem úgy mosolygott, mint úgy általában szokott, hanem picit másképpen. >///< Lehet, hogy nem kellett volna kijavítanom? Igen, biztosan mérges, csak próbálja palástolni. Jaj, mit tettem! Magamra haragítottam a kapitányomat! TT_TT
« Utoljára szerkesztve: 2015. Jan. 24, 19:52:11 írta Shiranui Kikyō »

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #3 Dátum: 2015. Márc. 08, 20:47:21 »
Villámolás avagy mikrosütigélő * o *

Kidvi-kedvencecske reiatsuskás részlegecskémen ténykedgélek éppen, amikor szóligálnak, hogy vendégecskék jöttigéltek, pontoskásabban Taki-chan, aki amúgykásan is bejelentkezgélt, hogy majd jönnigélne sigi-segítségecskéért, csak nem számítgáltam rá, hogy mostankásan, mivelhogy éppen Youko-nee-chan fegyverkéjét szerelgélem, vagyis hát fejlesztgélni próbálgatnám, mert nigyi-nagyon szeretgélném elérigélni az eredményecskét, amit nővérkém elvárigálhat iszti-osztagocskámtól, de nem vagyigálok benne biztos-miztos, hogy máris sikerültgélt, úgyhogy legközelebb nővérkémmel kelligélne kísérletezgélni a finomhangolásocskához, szóval-móval nem is olyan rosszacska az időzítésecske, csak épp gindi-gondolkodgáltam volna még rajta egy pár percikét vagy óra-mórát, de hát mit lehetgél tennigélni? > . < Pici-micit csalódottkás vagyigálok, amiért nem sikerülgélt megoldigálnom itt és most a problematikácskámat, holott pedig már nipi-napok óta ezen dolgozgálok szabadidőcskémben, és ugyan most éppenséggel holtpontikán leledzgélek, azért-mazért örülgéltem volna, ha szánigálhatok rá még némi idő-midőt, mielőtt kimi-komolykásabban belevetigélem magam másocskába, jelen esetecskében egy nigyi-nagyobb projektecskébe, amihez mint tiszti-mizstikém elmondigálja, még külsö-mülsősök is érkezgéltek, Risu-chan taichouval az élen. Mivel a libi-laborból kelligél felmendegélnem, én is a szabványkás védőfelszerelésecskét viselgélem, tehát-mehát laborköpenyke a kipi-kapitányi haorim felett, és az elengedgélhetetlen védőszemüvegecske, amit a homlokocskámra toligálok, amint kilépigélek a laborkába vezetgélő lépcsőcskéről, és elindulgálok a fogadóteremke felé, ahova a vendégecskéket kísérgették a protokollocska szerint. ^ w ^
– Szia-mia, Taki-chan, Risu-chan taichou * w * – üdvözölgélem őket-mőket, miután mindkettejüket jó alaposkásan megölelgéltem, és közben-mözben már méricskélem tekintetecskémmel az ismeretlen személykét, amire annyira nincs idő-midőm, mivelhogy Risu-chan máris a kezecskémbe nyomigál néhány édességet, amiket most hirtelenkén köpenykém zsebikéibe süllyesztgélek, merthogy kíérletezgélésnél nem egy kellemeteske dilgi-dolgocska a kajakóma, de a cukorzsongás sem feltétlenül a legjibi-jobb állapotocska, noha-moha én kimondottan szeretgélem a pörgésecskét, de nem is olyan rég eszegettem kevéskét Yuko-nee-chan kipi-koponya formácskás szőlőcukicskájából, amit szintén a köpenykém zsebikéjében tartok, amit szintén nővérkémtől kapigáltam, csak a ruhácskát még akkor, mikor az osztagocskába kerülgéltem. – Nem problémácskás, vagyis hát nem csinálgáltam épp semmi olyasmit, mert holtpontikán vagyigálok, bár az előre szóligálás nem lettigélt volna rossz, ugyanis Yuko-nee-chan az utóbbi időkében nem szeretgél beengedgélni olyanokat, akiknek nincs előre-melőre lebeszélt idpontikája, vagy legalábbis belépigélési engedélyecskéje a hivataloskás pecsétünkkel, nem is értigélem, miért, de ha a laborkában vagyigálok, ebből kimi-komoly gondocskátok lehetett volna, szóval-móval legközelebb azért küldigéljetek pokolpillécskét előre, ha lehetségeske ^ w ^ – jelezgélem azért-mazért, hogy legközelebb talán-malán szóligálhatnának legalább egy pici-micit előbb, mert így most én is visszavágyigálok még a fegyverfejlesztésecske mellé, ami nem fili-feltétlen jó előjelecske a mostani kísérletecskének, viszont legalább van idő-midőm felmérigélni alaposkásabban az ismeretlenkét, aki nem siki-sokára már nem is leszigél majd ismeretlenke, hiszen-miszen Risu-chan taichou bemutatgálást eszközölgél máriskásan. * w * Rigi-rögtönöskésen megölelgélem a másik nagylánykát, hogy tudigálja, nem kell féligélnie az iszti-osztagocskámtól, nem leszigél majd itten-mitten semmi biji-bajocska, meg ilyenkék, bár nem értigélem, miért kelligélne féligélni tőlünk, szóval-móval nem is igazán tudigálom, miért ilyen kis megszipi-szeppentke. :o
– Nigyi-nagyon örülgélek a találkozásocskának, Kikyo-chan, kérlek, szólítgálj nyugiskásan Yorikonak, nem sziri-szeretgélem, ha tili-túlzottan hivataloskás a hangnemecske, szóval-móval neked sem kelligél a vezetéknevemen szólítgálnod, már csak azért-mazért sem, mert rajtam kívül van még két Yoshida az iszti-osztagocskában, szóval-móval így a legkivi-kevesebb az esélyke a zavarocskára ^ w ^ – hadarkálom el a lánykának a lényegeskés dilgi-dolgocskákat, aztán-maztán visszafordulgálok yonbantai taichou-chanhoz, mivelhogy ő migyi-magyarázgált sok mindenkét, főleg arról-marról, hogy Taki-chant kelligél kérdezgélni a részletecskék felől-melől, de persze-mersze ez nem jelentgéli azt, hogy nélküle nem tudigálunk tenikélni semmicskét, hiszen-miszen sok-sok dilgi-dolgocska van még, mielőtt el tudigálnánk kezdigélni a kísérletecskéket.
– Ühüm, Taki-chan, akkor-makkor kifejtigélnéd, miket szeretgélnél pontoskásan csinálgálni és megtudigálni? Risu-chan taichou, Kikyo-chan, ameddig Taki-chan magyarázgál, mendegéljünk és keresgéljünk nektek köpenykét és védő-médő szemüvegecskét, hogy biztonságoskásabb legyen-megyen, még ha csak megfigyelgéltek is, és csak a földszintecskén lévő alaplaborkát szeretgélnénk használgálni, a laborkás előírásocskák akkor-makkor is kötelezőcskék mindenkire, szóval-móval utánam, megmutigálom, hol tudigáltok méretet válaszgálni ^ w ^Taki-channak nem leszigél rá szükségességecskéje, mivelhogy ő a kísérletecskés alanyocska leszigél majd, így amikor a kinti folyosócskán megmutigálom a megfili-felelő szekrénykéket a felszerelésecskékkel, Taki-channak megfogigálom a kezecskéjét, hogy jelezgéljem, neki itt most nem kell válogatgálnia, mivelhogy neki-meki teljeskésen más eszközöcske viselgélését szánigálom. ^ v ^

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Urufu Heisuke

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4D8FAC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #4 Dátum: 2015. Aug. 04, 21:33:12 »
Viszlát, Juunibantai!

Nem is tudom, mire számítottam. Talán arra, hogy ha alszom egyet, reggelre az áthelyezési parancs semmissé válik?! Biztosan reménykedhettem benne, mert azzal a tévképzettel keltem fel, hogy az egész csak egy lidérces álom volt, és valójában tárt karokkal várnak a reggeli szolgálatra a 12. osztagban. Ám a konyhai asztalon elhelyezkedő papiros tanúsága szerint ma már csak a saját dolgaimért mehetek vissza. Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy ezt tették velem... Megnézte egyáltalán a kapitány, hogy mit ír alá?! Ezen a ponton kell vennem pár mély levegőt, és a papirost eltéve veszem az irányt a juunibantai felé, még mielőtt az újonnan kijelölt helyemen lejelentkeznék. Azzal ugyanis elfogadnám ezt az egészet, mikor lehet, hogy csak egy kolosszális félreértésről van szó! Út közben már írom is a lélekmobillal az e-mailt Yoshida-sannak, hogy találkozzon velem a földszinti alaplaborban vagy társalgóban, mert nem mehetek beljebb – tehát saját jogon nem látogathatom meg a saját irodájában sem. Ez felettébb kellemetlen helyzet. :|
Már az osztag kapujában kezdődnek a gondjaim: az eddigi beléptető kártyám úgy tűnik, már nem elfogadott, és a karbantartók részlegének két képviselője pattog is, hogy mit adjak le és hova tudnak kísérni, mintha nem is itt szolgáltam volna az elmúlt majdnem egy évszázadban. :| Hihetetlen, hogy ennyire gyorsan kiiktatták a kártyámat a rendszerből, és hogy többé nem vihetem beljebb a zanpakutomat a bejárati ajtón túl. Most nincs időm kitöltögetni azt a kérvényt, amit a Taichou bevezetett, így kénytelen vagyok engedelmeskedni a leadási parancsnak, bár nem szívesen teszem. Akkor is sietek, hogy mielőbb kérdőre vonhassam az egyetlen személyt, aki figyelmeztethetett volna erre a rossz tréfára. Az, hogy nem tette, számomra azt jelenti, hogy neki is váratlan lesz ez az egész. Legalábbis nem rémlik, hogy valaha összekaptunk volna, és ha igen, annyira sosem, hogy ilyesmit műveljen velem. >.>
Meglehetősen zavaró érzés a laborköpenyem és védőszemüvegem, pluszban a zanpakutom nélkül várakozni. Mintha máris idegennek kezelnének ott, ahol eddig kvázi éltem és otthon voltam. Igazságtalan és nyugtalanító, de leginkább az bosszant, hogy nem mehetek le az itt maradt holmimért, míg nem kapok rá engedélyt a kapitánytól vagy az egyelőre eltűnésben lévő hadnagytól, az ő hiányában a harmadik tiszttől. Kezd egyre kilátástalanabbnak tűnni a helyzet, de még mindig reménykedem, hogy Yoshida el tudja intézni, hogy maradhassak. Mégiscsak a kapitány rokona.
– Yoshida! Csakhogy! – kapom fel a fejem némileg megkönnyebbülten, mikor végre látom megérkezni a tényleges laborhelyiségek felől, ahonnan az ő irodájába vezető lépcsősor is nyílik... és ahova én ma nem mehetek be. :| - Mondd, meg tudnád magyarázni ezt? – veszem elő az áthelyeztetésemről szóló parancsot és nyújtom régi ismerősöm felé. Talán ő talál rajta valamit, ami alapján bebizonyítható, hogy hamisítvány, de gyanús, hogy a beléptetőkártyám sem hajlandó működni. Mintha maga a kapitány törölte volna a rendszerből, vagy tagadta volna meg a hozzáférésemet az osztagon belül mindenhez. Csak azt nem értem, miért?
– Tegnap este kaptam kézhez, és ma már nem tudtam bejönni az osztagba. Miféle gyorsított eljárás ez?! És mire fel? – teszem fel kérdéseimet, mikor számításaim szerint már végigolvasta a dokumentumot. – Egyáltalán, a kapitány miért írta alá? Nincs valami ötleted, Yuko? – folytatom a kérdezősködést egyre tanácstalanabban. Remélem, ő legalább hozzáfér valamilyen adathoz, ami megindokolta mindezt, mert nem szeretném a napom második felét a 7. osztag kapitányánál való lejelentkezéssel tölteni, miközben egészen eddig a hadüzenetüktől kezdve ellenük is részt vettem az osztagháborúban. :/ Nem túl jó kilátások, egy eleve rosszul induló nap még rosszabb befejezése lenne, amihez köszönöm, de semmi kedvem nincs, legalábbis akkor, ha nem muszáj. Ez is annak az átkozott első osztagos nőszemélynek a hibája! >.>
– Egyáltalán kinek képzeli magát, hogy csak úgy áthelyeztet egy 12. osztagos tisztet? Ki a fene ez az Urufu Mae? – ezekről persze nem várom el, hogy Yoshida tudja, hiszen leginkább költői kérdésnek szánom. Csak arról van szó, hogy az esti kirohanásomra kapott reakció után nem merem odahaza a macska előtt kiereszteni a gőzt, nehogy eliszkoljon. Nem vágyom vissza egy üres házba, főleg akkor nem, ha tényleg kitettek az otthonomnak tekintett osztagból. :|

Aláírásért köszönet Naonak! *w*

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 900 / 65 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #5 Dátum: 2015. Aug. 14, 22:22:14 »
Sütögetés Airisu-, Kikikyo- és Yoriko-val
Kicsit zavarba jöttem ismét, amikor Yoriko köszöntött minket, nem mintha nem szokhattam volna már hozzá, de akkor is. Aztán csak rontott a helyzeten, vagy inkább fordított? Tényleg csak említettem, hogy majd jönnék a közeljövőben, és elfelejtettem lefixálni. Mire a 4. osztagba értem teljesen ki is ment a fejemből a dolog, és még csak egy utolsó perces helló jövök-et sem küldtem. Kicsit megvakarom a fejemet.
-Bocsi Yoriko, igazán akartam szólni, csak teljesen kiment a fejemből, hogy nem fixáltam le semmit. Öhm, szóval izé… Ha bármiben tudok majd segíteni nyugodtan szólj, szívesen jövök mindig.
Aztán, ahogy folyik a bemutatkozás kicsit elbizonytalanodom… Biztos vagyok benne, hogy most is Kikikyo-t mondott, mint ahogy Airisu is bemutatta. Vagy… tényleg csak Kikyo lenne, és még én is félreértettem a félénk beszédét? Velem is előfordult már, sőt még sajnos mindig elő-előferdül, majd egy adandó alkalommal megpróbálok bocsánatot kérni. Akkor majd kiderül, hogy tényleg így van-e, és… noh mindegy.
Szerencsére jutott elég időm átgondolni, hogy mit is akarok mondani, s így nem sülök talán bele annyira a megfogalmazásába, bár be kell vallani, hogy nem épp a legbüszkébb, bár tény is való, hogy jól esik egy kis figyelem, meg talán csodálkozás is, noh szóval… Azért mégis csak egy eltitkolt bankai-ról van szó, ami teljesen instabil, és még azt sem tudom, hogy pontosan hogy is tunám alkalmazni.
-Öhm, szóval… Még régebben, bár nem annyira régen sikerült elérnem a bankai-t. Ugye maga a feloldás megy, de valamiért nem éreztem túl stabilnak, és még nem tudom, hogy milyen határai is vannak. Azt szeretném, ha sikerülne kideríteni így laborkörülmények között, hogy pontosan meddig is tudok vele elmenni, illetve, hogy mi okozhatja az instabilitását. Legutóbb, nos egy ötven méter átmérőjű kör alappal és száz méter magassággal rendelkező henger formában mutatkozott meg, teljes mértékben elektromos alappal rendelkezik, de mindent elpusztított egy-két különösebben erős lényt leszámítva, szóval nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tisztán elektromosság.
Amikor odaérünk a szekrényekhez, ugyan sejtem, hogy nem ilyesmit fogok viselni, de kicsit meglep Yoriko fogása. Hirtelen nem tudom mit kezdjek a helyzettel, bár semmiképp sem akarom túlgondolni, hisz az több és főbb okokból kifolyólag is abszurd és… Minden esetre pár nagy lélegzetvétellel tovább lépve a dolgon próbáltam összeszedni gondolataimat, nem-e hagytam véletlen ki valamit. Ugyan belefűzhettem volna, hogy legutóbb volt visszacsatolás is a technikából, és én sem úsztam meg szárazon, de nem akarom túlzottan húzni a húrokat, így is utaltam rá azzal, hogy ilyen orvosi hátteret állítottam magam mögé. Arról nem is beszélve, hogy most tényleg kísérletezni akartam a bankai-ommal, és feszegetni egy-két határt. Ami miatt viszont tényleg aggódtam, hogy ne tegyek kár semmiben, legfőképp bennük. Persze Yoriko egy zseni, amit több ízben is bizonyított már, s lehet mostanra márt azt is tudja, miképp nyerjen ki hasznot a kísérletből, de mindig benne lehet a pakliban, hogy valamilyen változó elcsúszik. Persze igyekeztem összeszedett és magabiztos maradni.
Figyeltem Ki(ki)kyo-chant, és Yoriko-chant is. Mindig is nagyon passzolt rá ez a fajta öltözék, valahogy megteremtette az egyedi hangulatot maga körül, és a negyedik osztagos lánynak sem állt rosszul. Szó nélkül követtem Yoriko-t illetve az instrukcióit, hogy mit hol merre, egyrészt mert mindig tudja, mit hogyan kell végezni másrészt, hogy a figyelemelterelés, ami a kételkedésemet hivatott altatni a zavaromba fulladt, amit megint csak el kellett volna tüntetnem, tehát maradt, hogy belevetem magam fejestől a kísérlet alanyi részébe.

Karakterlap

Chiruochiba Airisu

Vanília Térítő

Eltávozott karakterek

Shinigami

4. Osztag

*

Yonbantaichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
32 100 / 45 000

Hozzászólások: 97

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 18 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Ezüstöskék (c6c6f6)

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
alap, #c6c6f6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #6 Dátum: 2015. Szept. 13, 22:42:10 »
Grillezés

Kérdőn néztem az osztagtársamra, mert egyáltalán nem értettem, hogy mit akar megmagyarázni, hiszen nem késett, egyben volt, láthatóan semmi bajt nem okozott se magának, se másnak. Éppen szóltam volna, hogy semmiért sem kell magyarázkodnia, mikor már szóra is nyitotta a száját. Bár megkérhettem volna, hogy hagyja abba, de túlzottan kíváncsi voltam, így türelmesen és érdeklődve hallgattam a mondani valóját.
Kikikyo-sant majdnem átöleltem, mert annyira aranyosan reagálta túl a történteket, de egy megérzés, amit talán Cifraruha-kun sugallt felém, a bensőségesebb ölelés helyett csupán a vállára tettem a kezem, s a lehető legkedvesebben hangon szóltam hozzá:
 - Nincs mit sajnálnod, Kikikyo-san. - Végignéztem az arcán, s a rá jellemző kedves kis píron kívül semmit sem láttam, bár lehet, hogy tényleg ráférne egy kis napozás. – Emellett egyetértek veled, egészséges vagy, bár, hogyha javasolhatom, többet kellene napoznod, Kikikyo-san.

Valamelyest megkönnyebbültem, mikor Yoriko kijelentette, hogy nem okoztunk nagy gondot azzal, hogy egyeztetés, meg minden előre szólás nélkül megjelentünk az osztagában.
 - Legközelebb kettő pokollepkét is küldök, Yoriko. – Tódítottam tovább Taki-kun mondandóját. Természetesen komolyan gondoltam a megkettőzött pokollepke hadtestet, mivel majdan a következő látogatásomkor előre szólni fogok a fiatal kapitánytársamnak.
 - Köpeny is szükséges, Yoriko-taichou~ - Valamiért feltört bennem a plusz ruhadarabbal szembeni ellenszenv, hiszen már így is egy plusz haori volt rajtam az egyenruhámon kívül, és az, hogy még egy valamit ezekre vegyek… Egyszerűen nem akarodzott kedvem lenni hozzá. – Nem hiszem, hogy baja lenne az egyenruhámnak, és hogyha igen, akkor én javítom meg, vagy mosom ki, szóval igazán eltekinthetnénk a köpenytől…
Egy mély sóhaj kíséretében törődtem bele, hogy bizony kénytelen leszek felvenni azt a köpenyt, mit nem akartam, még úgy se, hogy nem láttam még. Azok az érvek, miket Yoriko felhozott, vagyis az, hogy nekem is bajom lehet, vagyis nekünk, Kikikyo-sannak is baja eshet, és hogyha én kitenném magamat ennek a veszélynek azzal, hogy nem veszem fel a köpenyt, milyen jogon kérhetném, hogy ő bizony felvegye? Valamint, hogyha kötelező, meg előírás és még a kapitányi haori sem mentesít, akkor nincs mit tenni, fel kell venni.
 - Rendben… felveszem. – Válaszoltam Yoriko indoklására, hogy miért is kell a köpenyt hordanunk. Azután, míg követtük őt a köpenyekig, valamint kiválasztottuk a méretünket, figyeltem, hogy barátom mit mond. Az, hogy a bankai-a pusztító hatású nem lepett meg, és még az egyik túlélőjére is lett volna tippem, az az arrancar, akiről régóta beszélt. Viszont a méretei, nos, azok lenyűgöztek, de egy bankai mindig roppant méreteket ölt, még hogyha fizikailag nem is terjed ki akkorára.
 - Segítsek, Kikikyo-san? – Kérdeztem halkan, a kezében tartott dolgokra mutatva, hogy amíg felvesz egy köpenyt, megfogjam a tégelyt és a nyalókáját, amit nem értettem, hogy miért nem evett még meg… Talán nem szereti a vaníliát? Reméltem, nem sértettem meg, amiért ezzel az ízzel kínáltam… ajándékoztam meg. Majd a kisérlet végeztével megkérdem, és hogyha kell, bocsánatot kérek tőle. – Amíg köpenyt húzol, megfogom. – És ezt komolyan is gondoltam, szóval, hogyha erre a kis időre oda adta nekem azokat, akkor addig tartottam.
 - Minden megfelelően van rajtam? – Kérdeztem Yoriko felé fordulva, széttárva a karomat, s még meg is fordultam, mint a gyerek, aki az anyukájától kérdi, hogy nem-e gyűrődött a kimonója.
 - Maradj, mellettem, Kikikyo-san. – Szóltam osztagtársamnak mikor mind felkészültünk arra, hogy megkezdhessük a kísérletet, és belépjünk a laboratóriumba, ahol önmagamtól is egy szélsőbb, félreesőbb helyre próbáltam húzódni, de azért a vendéglátónk szavát nem akartam figyelmen kívül hagyni.
16
4
24
16
15

Karakterlap

Yoshida Yuko

3. tiszt; Megfigyelőrészleg vezetője

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Nőegylet elnökhelyettese

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 000 / 20 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
hamuszürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
A Tudománnyal

Mottó:
A tudomány nem a szentimentálisaknak való.

Post szín:
#B1DCBD // #ECFEF1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #7 Dátum: 2015. Nov. 03, 21:16:51 »
[[ Viszlát Juunibantai! ]]

  Komoly kísérlettel foglalkoztam a napokban. Egy roppant kényes műszer összeállításán dolgoztam, melynek tervrajzát sokadára futottam át a reggel folyamán. Mégse jövök rá a hibára, ami miatt megtorpantam összeillesztésénél. A reggeli kávé mellett gondoltam frissebb leszek, mint múlt éjszaka és jobban átlátom a terveket. Tévedtem. :| Már roppantul vártam Heisuke-kun szolgálatba állását, mikor az órára néztem a mai reggel során többedszerre. Mint eddig, most is azt vonom le, hogy késik. Holott ez nem kimondottan volt szokása ez idáig, késlekedésével pedig kezdte aggodalmamat kiváltani. Már fontolóra vettem, hogy Onodera-san korareggeli túlbuzgóságát lekötöm azzal, hogy Heisuke-kun felkeresésére küldöm, illetve a Megfigyelőrészleg előnyei kihasználása is felmerült gondolataimban. Végül mindkét opciót elvetettem, helyette maradtam annál a nevetséges érzelemnél, hogy bízok benne és nem sietek el semmit sem.
  Éppen újabbat kortyoltam bögrémből, amikor a lélekmobilomon az üzenetjelző felcsipogott. Ahogy a képernyőre pillantottam láttam, hogy Heisuke-kuntól jött a levél. Felnyitottam a telefont, hogy elolvashassam az üzenetet, melynek sorait hitetlenkedve futottam át. Bögrémet visszahelyeztem az asztalra, majd a mobilon jeleztem neki, hogy a társalgóban találkozunk, aztán a zsebembe csúsztattam a tömegkommunikációs eszközt. Míg távol vagyok, Miyaji-sanra bíztam a részleg elirányítását.
  – Heisuke-kun – nagyokat lépve sietettem meg lépteimet, tekintettel voltam a villámtánc használati tilalomra, amit még én magam vezetettem be annakidején: okkal. :| Amint beléptem a szobába rögtön bele is kezdtem gondolatim kinyilatkoztatásába. – Remélem, alapos magyarázatod van arra, amiért félbe kellett szakítanom a reggeli kávézásomat és roppantul bízok abban is, hogy komoly oka van annak is, hogy nem jelentél meg a megbeszélt időpontban Yuurei-hojoin kutatás egyeztetésén, mert… – szavaim elakadnak, ahogy Heisuke-kun egy hivatalos parancs fő oldalát lengeti meg előttem. Kiveszem a kezéből az iratot, hogy közelebbről is átfuthassam ezt. A papír 12. osztag termék, éghetetlen lap. Rengeteget dolgoztam kivitelezésén, így ezt bárhonnan felismerem. A megfogalmazás hivatalos, minden bizonnyal az 1. osztagból származnak a ráírtak és az aláírás is unokahúgomhoz köthető.   
  – Ez eredeti – vonom le a kegyetlen igazságot. – Biztosan nem követtél el semmiféle kihágást? Vannak mostanában emlékezetkieséseid? – lépek közelebb, megragadva a fiú vállait, komoly tekintettel nézek szemeibe. Őszinte válaszokat várok el tőle, bár biztos vagyok, hogy benne nem kell csalódnom. Tudtommal nem él olyan hétköznapokat is károsító anyagokkal, mint az alkohol vagy egyéb agymódosító szerek, ami miatt a részleges amnézia bekövetkezhetne.
  Miután elengedtem Heisuke-kunt, az oldalamra kötött kisebb övtáskából veszem elő tabletemet. Melyen keresztül csatlakozok a központi számítógéphez, így ennek segítségével könnyedén utánajárhatok ennek az egésznek. A keresés, amelyet pár kattintás után elindítok, előbb-utóbb megjeleníti a kívánt adatokat. Heisuke-kun előtt se leplezem a miniatürizált számítógép eredményét. Amit látva, részemről nem tetszést váltott ki. Eddig a papírok és a számítógépes adatok is Heisuke-kun ellen vannak. 
  – Urufu Mae – ismétlem el a nevet ridegen. Túl sok gondom van vele mostanság. – Engem kifejezetten érdekel, azaz apróság, hogy Urufu Mae, mit keresett az 1. osztag Beosztó szekciójánál – megvető fintor ült ki arcomra, ahogy felidézem magamban, milyen gondjaim akadtak manapság azzal a nővel. Hölgytársaimról nagy általánosságba véve sosincs rossz véleményem, azonban lassacskán ő is kezdi kiérdemelni a kivételes helyzetét. Hogy szándékosan nem képes egy név memorizálására vagy valóban orvosi a problémához köthető, még nem jöttem rá, holott most járom a pszichológiát az egyetemen. :|
  – Ez minden bizonnyal egy félreértés lehet, Urufu Maét személyesen is ismerem, nem éppen a nevek elkülönítéséről híres. Talán csak egy apró véletlen műve volt. Gyere, elmegyünk a kapitányhoz, személyesen akarok eljárni ez ügyben – szeretném hinni, hogy valóban így van, azonban ott van, azaz apróság, hogy Yoriko-chan nem szokott gondtalanul aláírogatni papírokat. Már pedig ez most az osztag érdekeit érinti, igen komolyan. Heisuke-kun az ékesebb koponyák közé tartozik, elbocsátása egy másik osztagba, roppant nagy hiba lenne. Nem is beszélve arról, hogy mekkorát fog romlani emiatt a Juunibantai teljesítési statisztikája. Ráadásul nem egy kollektív kísérletünk kerülne ezáltal vakvágányra. Ebbe bele se akartam gondolni!
  Mindenesetre, biztos vagyok benne, hogy Yoriko-chan meghiúsította volna Urufu Maét, ha arról van szó. Aggaszt, hogy mégse tette. Nem gondoltam volna, hogy az a nő, képes a hátbatámadásra és aljas cselszövések kereteiben képes csak megmutatni méregfogainak fehérjét…
  A kapitányi irodába vezető út során magam engedélyeztem Heisuke-kun mozgását az épületen belül, miután felvette a szükséges védőöltözetet. Sajnálatos módon be kellett érnie a vendégeknek kikészített méretekkel, jelen helyzetben túl nagy kitérő lett volna az öltöző. Csupán az időnket vesztegettük volna azzal. Így, amint Heisuke-kun magára öltötte a védőruházatot, célirányosan mentem az iroda felé. Várakozás nélkül kerültünk sorra, hiszen nem bejelentés alapján érkeztünk, hanem mint tisztek, osztagügyekkel kapcsolatban kerestük fel Yoriko-chant.
  Bekopogtam az ajtón és amint megkaptuk rá az engedélyt, kinyitottam azt, azonnal előrementem, kicsit hevesnek mondható léptekkel. Megálltam a kapitány asztala előtt, majd leraktam elé a papírost, melyet még Heisuke-kun nyújtott át nekem.
  – Yoshida taichou, elnézést a zavarásért, de roppant fontos ügyben járulunk most ön elé. Urufu Heisuke-san osztagunk roppant szorgalmas tagja az alábbi levelet kapta a minap. Szeretném, ha áttanulmányozná és igazolná, hogy ez az egész egy félreértés – vázolom fel előtte az ügyet, mely okból érkeztünk. Feszülten néztem Yoriko-chant, miközben válaszára vártam.
 

Karakterlap

Shiranui Kikyō

4. osztag tisztje

Eltávozott karakterek

4. Osztag

*

Hadi osztály tagja

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Korallzöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#F3266B // #FEB5BE


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #8 Dátum: 2015. Nov. 03, 21:19:09 »
[[ S-s-s-sütögetés v-v-v-vagy g-g-g-grillezés? :oops: ]]

  A kétségbeesés szélén alig jutok szóhoz Yoshida taichou szavait hallván. Nem is említve közvetlen cselekedetét, mikor átölelt. Esetlenül álltam előtte, nem is igazán tudtam, hogy mit kellene csinálnom ilyenkor. Sőt, egyáltalán a kapitány miért tette ezt? És h-h-hogy, hogy érti, hogy tegezzem? O.O Mármint én? De hát én csak egy egyszerű tiszt vagyok a 4. osztagból! TwT Nem is olyan régen végeztem az Akadémián, alig vagyok egy éve a Gotei 13 tagja. Biztosan nem gondolhatja komolyan, még ha több Yoshida vezetéknevű személy is az osztagban szolgál, akkor is úgy illik, hogy megadom a taichounak a tiszteletet! >.<
  – Rendben, ahogy szeretné Y-Y-Yoriko-sama. :oops:
– felelem halkan. Nem voltam benne biztos, hogy ez a megszólítás így helyén való e. Megerősítést kerestem, Chirouchiba taichoura néztem és reméltem, hogy nem haragszik az előbbi névkorrigálásom miatt és valamiféle néma jelzést küld felém azzal kapcsolatban, jól tettem-e ezt, avagy sem. Remélem, a Taichou már nem haragszik azért, mert kijavítottam, hogyan kell mondani a nevemet helyesen. :oops:
  Igen izgalmasnak találom, hogy Chirouchiba taichou és én is kapunk egyenruhát, míg itt tartózkodunk. Habár, amikor odaértünk a laborköpönyegekhez, zavarba estem, merthogy még sosem volt rajtam ilyen ruhanemű. Sajnos elképzelésem se volt arról, hogy vajon miként kell felhúzni. Szerencsére Chirouchiba taichou megelőzött a biztonságunkat szolgáló laborköpönyeg felhúzásában, így az ő példáját követve úgy gondoltam, biztosan nem lesz problémám. Mindeközben csodálkozva hallgatom Taka-sama beszámolóját. A Bankai szó hallatán felkaptam a fejemet, arcomra kiült a döbbenet. De amint tudatosult bennem, hogy milyen modortalan vagyok pironkodva szegeztem a talajra a tekintetemet. De hát, a Bankai nem olyan dolog, amivel minden második halálisten rendelkezik. Még sosem láttam egy Bankai feloldást sem, egészen lenyűgözött, hogy Taka-sama ilyen fiatalon képes volt elérni Zanpakutouja eme feloldását.
  Hogy zavart gondolataimat lekössem, egy kezembe fogtam az orvosságot és a nyalókát, melyet a kapitány bízott rám, majd kezdtem átfésülni a laborköpenyeg választékát. Sajnos, elég alacsony voltam, így aggódtam, hogy talán nem lesz a méretemben. Miután kiválasztottam egyet, az újabb problémám most a felhúzása volt. Tétován álltam egy helyben és azon tanakodtam, hogyan is ügyeskedhetném magamra fél kézzel a ruhát úgy, hogy semmiképpen se ejtsem le a tégelyt, melyben az orvosság lapult vészhelyzet esetén.
  – N-n-nagyon hálás lennék érte, Chirouchiba taichou – nézek zavartan a kapitányomra kérdése után. Remegő kezekkel nyújtom át neki a kenőcsöt és az édességet, míg a lehető leggyorsabban igyekszem felhúzni magamra a köpönyeget. Persze vigyáztam az anyag épségére, nehogy valami baja essen. >.<
  Ahogy sejtettem, icipicit nagyobb rám a ruhanemű, de remélhetőleg nem fog zavarni a járásban. Ujjait kicsit feljebb tűrtem, mielőtt visszavettem volna a kapitánytól a dolgokat, melyek rám voltak bízva.
  – Nagyon szépen köszönöm >///< – hajolok meg hálám jeléül szavaim mellett.
  – Biztos, hogy a vizsgálatot végre lehet hajtani zárt teremben? Ne haragudjanak a közbeszólásomért, de Taki-sama leírása alapján az említett Bankai óriási lehet. Nem lenne veszélyes kissé idebent végezni a kivizsgálást? :oops: – kérdezem halkan, miután Chirouchiba taichou megerősítést kapott a laborköpenyt illetően. Szerintem kifejezetten előnyösen mutatott a kapitányon, nem értettem hirtelen korábbi ágálását a védelmi felszerelés ellen. Habár minden bizonnyal meg volt rá az oka. De ezek a köpönyegek tényleg a mi biztonságunkat szolgálják! >.<
  – Igenis, Chirouchiba taichou
– engedelmesen lépek a kapitány mellé, habár szégyellem magamat, amiért oldalán megyek előre, hiszen a rangjából kifolyólag lépésekkel kéne hátramaradnom tőle. TwT Úgy érzem, hogy eddig tett szolgálataimmal sem érdemlem meg a kapitánytól ezt a kedvességet. Habár némiképpen megnyugtatott, hogy mellettem volt Chirouchiba taichou. A 12. osztag olyan monumentális és rémisztő egyben, hogy alig jutok szóhoz. O.O A kapitányom jelenléte rendkívül megnyugtat. Remélem, nem okozok csalódást és valóban segíteni tudok, amikor kell.

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #9 Dátum: 2015. Nov. 07, 00:08:45 »
Villámolás avagy mikrosütigélő *o*

– Nem-nem, tényleg nem pribi-probléma, csak azért szóligáltam, mert Onee-chan az utóbbi időben különöskésen szigorúan veszigéli a belépési engedélyecskéket, amire sansekiként minden jogosultsága meg is van, hiszen-miszen nem lehetgélek mindig az irodában, nekem is megvannigálnak a saját projektecskéim, szóval-móval ha legközelebb küldigélitek a pokolpilléket időben, azért-mazért nagyon hálás leszek ^w^ – adok gyorsacskásan magyarázatocskát a pribi-problémára, amire felhívogáltam a figyelmüket, mert én tényleg ráérek segítgélni más osztagocskák tagjainak is, de azért-mazért mégiscsak a sajátocskáim az elsők, és ha őket kelligélne kisegítgélnem, szegény vendégecskéink ott álldogálhatnának az ajtócskában anélkül, hogy beengedgélnék őket a belső területecskékre, és látigáljuk be, az kili-kellemetlen lennigélne. >.<
– Mindjárt jobb, Kikyo-chan, de a ”Yoriko-chan” is tökéleteskésen megfili-felelgélne ám ^w^ – paskolom meg a yonbantaios tisztecske karját, mert azt érigélem fel kényelmeskésen, miközben a védelmi felszerelésecskék felé vezetgélem a társaságot, és már halligálom is Risu-chan taichou kételkedésecskéjét a laborköpenykékkel kapcsolatoskásan, ami külsős számára valóban fura-mura lehet, de okfejtésecskéjéből is kitűnigél, hogy még nem járt nálunk a laborkában, ami tirmi-természeteskés, mert idegeneket nem is szeretgélek beengedgélni, a képzett tudóskáim is tudnak oltári nagy galibácskákat csinálgálni, egy idegen ennél csak nagyobbacskát tudigálna, szóval-móval ez jobb is így. >.<
– A laborköpeny az iszti-osztagocska biztonsági előírásocskájának szerves részecskéje, én is viselem, mint látigálod, pedig alatta ott a haorim, de nem is ez a finti-fontoskás, mert a köpenyecskék elsődleges feladatocskája, hogy védelmet nyújtigáljanak az esetlegesen kifröccsengélő anyagok vagy szikrák ellen, utóbbi ugyan leginkább gyújtogatni tudigálna, de előbbieknek lehetgél maró hatása is, ami speciális védőöltözet nélkül a bőröcskétekben is kárt tehetgélne, ezért tartozik a kötelező előírásocskák közé, és kipi-kapitányként nekünk kell leginkább példát mutatgálnunk azzal, hogy betartigáljuk más osztagocskák előírásait, nem igaz, Risu-chan? ^v^ – fejtigélem ki véleményemet az egész köpenyke témakörről, majd miközben ő és Kikyo-chan válogathat a vendégeknek is használható köpenykék közül, figyelmeskésen hallgatgálom végig Taki-chan magyarázatocskáját. Őszintén szóligálva pici-micit nehezemre esik elrejteni első döbbenetecskémet a méreteket halligálva, ami persze-mersze már önmagában is kizárigálja a földszinti alaplabor használatocskáját, mert annak még fele ekkora belmagasságocskája sincs és nem is ilyesmikre találgálták ki, szóval-móval az első tervem ugrigált, így kérigélek néhány percecskét, hogy előkészítgélhessem a tartalék variánst, vagyis odébb lépigélek és kézfejemre hívogálom robopillécskémet, hogy holokommunikátorommal leadigálhassam a megfelelő utasításocskákat.
– A 4. szinten kérem az S laboratóriumok teljes kiürítését kapitányi célzatra, mindenkinek 10 percecskéje van leállítgálni a folyamatban lévő kísérletecskéket. Illetve a Juuseki legyen szíves-míves előkészítgélni két példányt a G28-as nyomtatványocskánkból és további egyet a E48-as nyomtatványból a vendégecskéinknek aláírásra. Onodera-san, ha Onee-chan tud nélkülözni, nigyi-nagyon örülnék, ha csatlakoznál hozzám segítségnek a délután tivi-további részére ^v^ – az idősebb tiszt lekérésével befejezem a holoüzenet közvetítését és visszafordulgálok a vendégecskéim felé, majd homlokomról visszahúzom szemeim elé a védőszemüvegecskémet, mert biztos-miztos vagyok benne, hogy ehhez a kísérletecskéhez kelligélni fog, legalább egy minimális fényszűrigélést biztosítgál, márpedig a szemecskékre vigyázni kellégél, azok nélkül nehéz lennigélne a kísérletecskéket elvégezgetni.
– Kérlek, vegyigéljetek fel egy-egy ilyen védőszemüvegecskét, szükségetek lesz rá, ott találgáljátok a felső polcocskákon. Mint Kikyo-chan is mondigálta, a zárt terecske veszélyeskés, de mivel Nyuszi-chan nem szeretgélni nagy dobra veretgélni a képességecskéjét, ki sem mehetgélünk, szóval-móval elintéztem, hogy a juunibantai legalkalmaskásabb terme szabadkás legyen. Ez annyit jelentgél, hogy nem az alaplaborkában leszünk, hanem lejjebb megyünk, és mivel nem szeretgélnénk osztagtitkocskákat kiadigálni, lépcsőzgélni fogunk, méghozzá nagyon-nagyon sokat, szóval-móval remélem, senkinek nincs izomlázacskája ^v^ – adok rövidke előzeteske tájékoztatócskát, Onee-chantól eltanulgált mosolykával, és elindulgálok a tényleges laborka lejárata felé.
A biztonságosságossági kapuhoz érve odalépegetek a kis monitorocska elé, és villámgyorsacskán beütigélem a jelszavacskámat, majd a kinyíló kis ablakocskába teszigélem a kezecském, hogy oda sűrítsem a lélekenergiácskámat, ezzel megadigálva a mintácskát a kapu kinyitásocskájához. Még előzetesen bevittem a gépecskébe, hogy plusz 3 fővel megyigélek le a laborkába, így az ajtó csak akkor zárulgál be, ha mindannyian beértünk, és elindulhatunk lefelé a ledfényekkel megvilágítgált lépcsősorocskán, aminek kivételesen nem térigélek le az első szintre az első elágazásánál, hanem megyigélek tovább, le egyenesen a 4. szintig, ahol a karbantartigálók vezetője máris várigál bennünket az általam kért nyomtatványokkal.
– Biztonsági okocskákból ezeket alá kelligélne írnotok, ha nem túl nagy pribi-probléma. Olvasgassátok végig nyugisan, a tartalmának lényege, hogy az itt történtek teljes titoktartásocskát követelgélnek, illetve hogy a jelenlévők tudatában vannigálnak a tevékenység minden veszélyecskéjének, önszántukból vannigálnak jelen, ebből kifolyólag esetleges baleseteikért a juunibantait semmiért nem terhelgéli felelősség ^v^ – nyújtigálom át Taki-channak az E48-as, Kikyo-channak és Risu-channak pedig a G28-as nyomtatványocskákat, melyekben mindenféle jogi háttere szerepel jelenlétecskéjüknek, illetve a titoktartási kötelezettségecskének, amelyet a laborba való belépigéléssel vállalgattak, és nem biszi-beszélhetnek az itt látigáltakról senki külsősnek, az E48-as annyival kiegészítgélve, hogy az alanyocska vállal minden kockázatocskát és felelősséget, és ennél fogva a 12. osztagot nem terheli semmiféle felelősség vele kapcsolatban, továbbá egy záradék, hogy a kísérlet adatai szükség esetén a yonbantainak, valamint saját felettesecskéjének kérvény ellenében kiadigálhatók, elvégre kipi-kapitányok elől nem titkolgálhatok tiszteket érintgélő adatokat, ha azokat külön kérik, tirmi-természetesen a kérésecskéig nem fogok értesítésecskét küldigélni senkinek, de szeretgélem bebiztosítgálni a dolgocskáimat.
– Ha megvagyigáltok, ne bámészkodjatok túlzottkásan sokacskát, Onodera-san már az S laboratóriumok bejáratocskája előtt várigál bennünket ^w^ – jelzem a vendégecskéknek, hogy ha nem szükséges, ne nagyon nézigéljenek a szint közepén tátongó lyuk felé, ahol a liftként és szállításocskára használgált panelecskék közlekedgélnek, és inkább kövessenek egy távolabb eső járatocska felé, ami kicsit kiesigél a járásocskából. Annak ajtajában valóban ott várigál minket az idősebb tisztecske, akinek köszöngélek, majd odalépigélek a pici monitorocskához, és elismételgetem az odafenn használgált beléptetési procedúrácskát, annyiban kiegészítgélve, hogy az egyik feljebb lévő monitorocskához közelebb lépigélek, hogy egy kisebb fényecske leszkennelhesse a retinácskámat, mert idemide csak így lehetgél bejutigálni, ennek megfili-felelgélősen pedig beütigélem az engedélykódocskákat a mai napocskára Onodera-sannak illetve a három vendégecskének, hogy zavartalanul végigmehessünk a mindössze 2 méteres belmagasságocskájú összekötő folyosócskán egy hatalmas laborkába, bár az itteni belmagasságocska sem érigéli el a 100 méterecskét, így ezzel leszigél majd még pribi-problémácska valószínűlegeskésen. >.<
– Kövessetek, az S67-es termecskét fogigáljuk használni, az kellőképeskésen elszigeteltecske a fontoskásabb gépektől, de minden megvan, ami nekünk kelligélni fog ^w^ – ezzel elindulgálok, és saját tisztecském zárigálja a sorocskát. Az említett laborterem önmagában is elég nagyocska, a számítógépek többsége pedig a fal közelében van, így felhúzigálható lesz majd egy biztonságossági terecske a kísérletecskét végzők elé. Miközben beüzemelgélem a rendszerecskét, Onodera-san megfelelgélő helyecskéket keresgél a yonbantaiosoknak, én pedig odamegyigélek Taki-chanhoz, hogy a termecske közepére vezetgéljem, és a korábban elhozigált, vezetéknélküli érzékelőcskéket ráerősítgélhessem a halántékára, a karjaira és a zanpakutoujára – utóbbi igazodni fog a fegyver felveszigélt alakocskájához a későbbiekben.
– A magasságocskát ha lehetséges, ne feszegesd a végletecskékig, mert nem tudok akkora helyecskét biztosítgálni, amivel biztonságos lennigélne. >_<” Inkább próbálgasd az erejét kisebb terecskébe koncentrálgálni, és akkor minden rendi-bendi lesz, és ha mégsem, akkor sem kell aggódgálnod, nem hagyigálom, hogy kimi-komoly kárt tegyél a többiekben vagy a laborkában, ha más nem, akkor saját zanpakutoval megpribi-próbálom majd megtörigélni a tiedet, rendi? ^v^

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Urufu Heisuke

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4D8FAC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #10 Dátum: 2015. Nov. 08, 13:15:27 »
Viszlát, Juunibantai!

Ez után a vaskos tréfa után Yoshida számonkérése igazán nem hiányzik, így inkább nem válaszolok, csak magamban füstölgök, amíg végre észreveszi az előtte lobogtatott papirost, amire a magyarázatát várom. Úgy hiszem, ez egy kicsit égetőbb probléma, mint akármelyik kutatással való késlekedés, ugyanis ha ezt nem sikerül megoldani, minden mehet a kukába átmenetileg! Nagyon remélem, hogy csak előre hozták jövő év április elsejét, vagy elkéstek az ideivel, de én ezt nem vagyok hajlandó elfogadni! Nem és nem! Nem megyek innen sehova, akkor sem, ha kirobbantanak! … Na jó, muszáj lesz, mert le kell jelentkeznem, de ez nem azt jelenti, hogy örömömben táncikálva fogom megtenni. >.>
– Ez az én bajom is... – morgok, mikor Yoshida az irat eredetiségét állapítja meg, ezt követő reakciójára azonban csak bámulok rá teljesen tanácstalanul. What? Honnan jönnek neki ezek a kérdések. – Nincsenek, mindenre tökéletesen emlékszem, az elmúlt hét napom cselekvéseit is percre pontosan le tudom írni – szeretném azt hinni, hogy a tegnapihoz hozzátartozik még Urufu Mae kiiktatása a rendszerből, azonban sajnálatos módon ezt nem tudom megerősíteni, mivel sejtelmeim szerint az esemény mindössze vágyaim kivetülése, puszta képzelgés, esetleg a hétköznapi nyelven álomként ismeretes jelenség. :|
Megkönnyebbülök, mikor ezt az értelmetlen faggatózást ennyiben is hagyjuk, és inkább igyekszem akár fejjel lefelé is megfejtetni, mit is kereshet régi ismerősöm a rendszerben. Nem értem ezt a kapitányi döntést, magyarázatokat akarok rá, de még csak indoklás sincs az adatok mellé csatolva. Hát mi történik itt? Nem hiszem, hogy a kapitány elmeállapotával gondok lennének, de már kezdek gyanakodni arra, hogy kicserélték egy gyenge hasonmással.
– Állj... Te ismered azt a bosz... nőt? – ez az aprócska elszólása megragadja a gondolataimat, és emiatt kis híján degradáló kifejezést használtam előtte egy nőnemű shinigamira. Más se hiányzik, mint ilyen helyzetekbe belekényszeríteni, ahonnan aztán nem magyarázom ki magam egy régi barát elvesztése nélkül. >.> Yoshida legalább nem dobna ki önszántából, mint egyesek. – Ki ez a nő? Melyik osztagban szolgál? Mondj el mindent, amit tudsz, Yuko, kérlek! – szinte esdeklőn nézek rá, szeretném meghurcoltatásom okozóját személyesen is számon kérni, vagy legalább felrobbantani, de mindenképpen esélyt szeretnék adni neki, hogy ezt szemtől szemben intézhessük el, mert nekem ötletem sincs, miféle személyt kellene keresnem. És bizonyos körülmények miatt még csak utánanézni sem tudok. >.>
– Miféle degenerált barmok vannak az ichibantaiban, hogy egy ilyen perszónát áthelyezések kezeléséhez engednek?! – a kiakadásom teljesen jogosnak érzem, de szerencsére sikerül megkímélnem magam attól a lealacsonyító viselkedéstől, hogy egyenesen toporzékolásba kezdjek az események miatt. – Khm, bocsánat. Hálás vagyok, amiért személyesen intézkedsz, Yuko – hajlok meg a nő előtt, amint vettem pár mély levegőt, amjd szó nélkül követem, hogy utána járhassunk ennek az egésznek. Mi tagadás, legalább egy oldalról válaszokat várnék, nem szeretném harc nélkül feladni. Igenis ragaszkodom a mechanikai részlegen betöltött munkakörömhöz, nem szívesen válnék meg tőle. Ez az áthelyezés pedig felér azzal, mint ha a notórius papírgyújtogató Shiroichi taichou alá osztottak volna be! >.> Összességében igencsak megalázó.
Ahogy a puszta tény is, hogy nem tudok elmenni a saját védőfelszereléseimért, és be kell érnem a vendégek által is használatos köpennyel és szemüveggel. Bár meglátásom szerint ezekre a földszinten nincs feltétlenül szükség, hacsak a kapitány nem végez veszélyes kísérleteket a saját irodájában. Amihez persze az égvilágon semmi közöm nincs, elvégre a saját dolgait a kapitánynak kell tudnia, és most se szándékoznék az irodájában zavarni, ha nem életbevágóan fontos ügy lenne. Márpedig az áthelyezésem – ami továbbra sem fair :x – igenis létfontosságú ügy!
Követem Yoshidát a kapitányi irodába, ami így elsőre meglehetősen üresnek hat. Amint átlépem a küszöböt, még egy sziréna is megszólal, és a mögöttem lévő ajtó becsukódik. A fülemhez kapva fordulok körbe, hogy tekintetemmel a kapitányt keressem, aki persze sehol. Ez most teljesen komoly?! Az íróasztalra került papiros azonban legalább egy valamire jónak tűnik: a fültépő vijjogás megszűnik, és helyette megjelenik a kapitány hologramja az asztal mellett.
– Tudok róla, Onee-chan, magam hagyigáltam jóvá az áthelyezését. ^v^
– És megtudhatnám, hogy miért? – alig sikerül lepleznem a kétségbeesést a hangomban, azonban a kapitány úgy fest, nem igazán tudja átérezni a problémámat, legalábbis meglehetősen nyugodtan kezeli a helyzetet.
– Jelenleg házon kívül vagyok, de röviden és tömörkésen: ez egyfajta büntetésecske amiért az osztagocska hírnevét rontigáltad. ^v^ – erre a válaszra csak tátott szájjal meredet a hologramra egy ideig. Hogy mi van?!
– De... el se hagytam az osztag területét, nem hogy a hírnevét romboltam volna! Yuko is tudja igazolni, vele végzem a projektjeim felét – kétségbeesetten tekintek a nőre, hátha neki sikerülhet meggyőzni az unokahúgát. Vagy akármi. Szeretném, ha visszavonná ezt a parancsot. Nem akarok elmenni innen, inkább beköltözöm a 8. szintre!

Aláírásért köszönet Naonak! *w*

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 900 / 65 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #11 Dátum: 2015. Nov. 30, 23:25:03 »
Sütögetés Airisu-, Kikikyo- és Yoriko-val
Bármennyire is nem férfias a dolog, kicsit nyugodtabbnak éreztem magam úgy, hogy volt mellettem valaki, aki jobban zavarban volt, mint én. Illetve így megszokott légkörben a tizenkettedik osztagnál már is picit kezdett múlni az izgulás, így könnyebben vettem a dolgokat. Bár sajnáltam, hogy nem jeleztem rendesen Yoriko-nak, majd legközelebb biztos jobban figyelek erre is. Yuko-san elég ijesztő tud lenni, szóval nem szeretném összeakasztani a bajszom vele. Igyekszem én is figyelni a többiekre, s nem csak mondani a magamét. Kicsit mondjuk mázlisnak érzem magam, hogy én vagyok az alany, én sem szeretem azokat a beöltözős védőfelszereléseket, de valóban el kell ismerni, inkább legyen kellemetlen, mint később veszélyes.  Szerettem, ha lefelé megyünk, mert ott minden sokkal titkosabb, meg pezsgetőbb érzés, ha ilyen föld alatti laborba megyünk mert még is csak az az igazán tuti, mint a filmekben is. Aztán, amikor megérkezünk, akkor megkapjuk az aláírandó papírokat, s a sajátomat gyorsan át is futom, igazából el sem olvasom, csak egy-két fontosabb részen akad meg a szemem, de semmi új. Addig szép és jó, amíg csak kérésre kerül ki információ… Amíg nem tudják mit kérdezzenek tutibiztos nem kerül ki semmi, amit nem szeretnék, jó ez a rendszer. Most is örömmel forgatom a fejemet, hogy mindent megnézzek magamnak, néha megfordul a fejemben, hogy talán ide kellett volna kerülnöm, de gyorsan ki is megy, mivel a harmadik osztagban sok minden, és mindenki van, amit, akit nem hagynék ott. A teremben kicsit nyitott szájjal csodálkozom, szép nagy, és valami nagyon pöpec. Aztán még Yoriko egy utolsó instrukciót ad, amire odakapom a fejemet. Kétszer pislantok, majd még gyorsan válaszolok.
-Öhm, persze, rendben. Akkor megpróbálom kisebbre csinálni, de nem tudom, hogy lehetséges-e. Azt el felejtettem eddig mondani, hogy eddig a használat után, a területen, amit létrejött a bankaiom egy elektromos túltöltöttség maradt, nagyjából negyed órán át, ami még egy elég veszélyes dolog tud lenni, szóval, ha történne valami se próbáljatok meg be vagy kilépni abból a mezőből, mert mindkét esetben rázós élmény lesz. A technika nem tud megkülönböztetni barátot vagy ellenséget, még rám is elég nagy nyomást gyakorol, bár szerencsére én tudok ki-be mászkálni az utóhatásából.
Miután megvoltunk mindennel, és megkaptam a felszereléseket is, már csak a jelre vártam, hogy megkezdhetem a kísérletet. Kicsit feljebb shunpózok, hogy azért a labor alját se kapjam szét, mert akkor nekem lesz végem.
-Célpont megjelölve. Bankai: Kaminariou no Isan!
Jelölöm meg még így is magam felett a technika középpontját, majd rögtön utána meg is idézem a bankai-t. Mindent beleadok abba, hogy a lehető legkisebbre sűrítsem össze, s már a szemeim előtt is csak ez lebeg, hogy minél kisebb és tömörebb legyen. Minek hatására természetesen megjelent az általam kijelölt helyen egy gömb, melyet olvashatatlanul apró jelek borítottak, s az idézés befejezésével ez egy pillanat alatt kinőtte magát teljes méretére, mely így a labortér majdnem egészét elfoglalta, bár szerencsésnek mondható, hogy sehol nem kapott bele. Azonban nem ment minden simán és egyszerűen. Néhány másodperccel az aktiválást követően a lélekerőmben egy szakadékszerű törés jött lére, s utána pedig kontrollálatlanul zúdult kifelé szinte az egész, ami még vagy egy negyed percig folytatódott. A végén szinte már izzó, pattogó szikrákkal teli levegőt hagyott maga után, s a körvonalai kis koncentrálás után kivehetőek voltak. Ekkor kezdett visszatérni az érzékelésem, először csak fénypontokat láttam, majd éreztem, ahogy teljesen megfeszült a testem, s futkározik bennem is az elektromosság, valamint egy ürességet, melyet a szokásosnál is nagyobb, hirtelen erőkiesés okozhatott. Hallásom helyett csak éles sípolás, de nem sokkal ezután már látni kezdtem homályosan a körvonalakat. Ekkor értem földet, de még nem volt vége, mert a technika utóhatásában még majdnem teljesen bent voltam. Lassú lépésekkel igyekeztem a kijárat felé, inkább csak csoszogtam, mivel hajlítani egyik testrészemet sem tudtam. Enyhe füst szagot éreztem, s a fejem kicsit melegebbnek érződött, mint más, valószínűleg odapörköltem a hajamat. A ruhámon lyukak lehettek, mert furcsán úgy tűnt, mintha itt-ott érezném a bőrömön a levegőt, mely kellemetlen is volt, meg jó érzés is. Ahogy sikerült teljesen kijutnom a túltöltött területről éreztem, az elmém újfent teljesen zavaros lesz, és ismét elveszítettem az érzékeimet, valamint ezúttal az eszméletemet is, s mint egy farönk egyenesen kidőltem.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Nov. 30, 23:36:17 írta Kaminari Rosui Taka »

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 900 / 65 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #12 Dátum: 2015. Nov. 30, 23:30:08 »
Nem volt egyszerű, de mivel kitartó voltam, és meglepően határozott, sikerült kitetetnem a nevemet a tizenkettedik osztag hirdetőfalára, mint önkéntes kísérleti alany. Természetesen hozzájárultam mindenhez, ami a feltétel volt, ilyen-olyan információk, önkéntesség, meg ezmegaz. Köztük szerepelt, hogy Hakuda-Kidou-Shunpó-Zanpakutou magas szintű használója. Így reménykedtem benne, hogy sok érdekes kísérletre leszek alkalmas. Bár pár dolog megváltozott, s még nem volt alkalmam ezeket kijavítani, s emiatt úgy is Yorikot meg kellett volna látogatnom. Ilyen például a személyi leírásom, mely jelenlegi alakomat tekintve, azt hiszem felismerhetetlen annak, aki nem ismer személyesen elég ideje. Éppen kapóra is jött, hogy valaki megkeresett egy felkéréssel. Mizushima Hanabi, a 12. osztag Biológia és Kémia részleg vezetője. Miután összekészültem, s megpróbáltam rendbe szedni a furcsán hosszú hajamat, amit még nem szoktam meg, illetve az új ruhát, ami még nem az egyenruhám Tekintve, hogy azt hamarosan fogom megkapni, mivel az előzőt, enyhén kinőttem, és más méretekkel is kell. Pokollepkét küldve az illető vezetőnek, hogy mikor tudunk menni Yorikohoz a belépő engedélyemért nekiláttam átszambázni az akadálypályán melyet az árvízben úszó lakásom jelentett. Egy igazi edzéssel ért fel a reggelizés, öltözködés, és holmijaim összeszedése. Minekután megvoltam elindultam, hogy nehogy elkéssek. Könnyed shunpókkal suhanok át az utcákon. A kapuhoz érve jelzem az egyik ott dolgozónak, hogy milyen ügyben érkeztem, aki készségesen elvezet a kapitányi irodához. Ugyan tudom én az utat, de még is, itt jobban szeretik a formalitásokat ilyen téren, amit meg jobb tiszteletben tartani. Nem kell sokat várnom, hogy megérkezzen a személy akit várok, hogy együtt menjünk majd be Yorikohoz.
-He~yho! Kaminari Rosui Taka len’ék.
Míg köszönésem dallamos, bemutatkozásom lassúbb, mássalhangzóknál kicsit halkabb, majd a végén egy kicsit rövidítek, s egy meghajlással fejezem be.  Mituán bementünk, Yorikonak is köszönök barátságosan, majd röviden óvatosan megjegyzem, hogy egyelőre így fogok kinézni, és egy későbbi alkalommal szívesen mesélek neki róla, ha érdekli. Hangom többnyire dallamosan hangzik, a mássalhangzókat elég érdekesen veszem, főleg, ahol több is szerepelne. Aztán igyekszem gyorsan aláírni a papírokat, amiket kell, hogy megkaphassam hivatalosan is a belépési engedélyemet. Elköszönésnél még vidáman intek neki röviden, hogy ne személyeskedjek túlságosan egy hivatalos ügy közben, de még se maradjak hideg.
-Méh egy E48-as papír, ahtán mehetünk a laboro’hoz. Amíg megéhkezün’ meséhetnél, hogy mit is szerehnél kíséhletehni.
Mosolygok rá kedvesen. Még saját magamnak is fura a beszédstílusom, de valahogy még sem érzem úgy, hogy próbálnom kellene rajta változtatni, sokkal kellemesebb így, ahogy van. Attól függően mennyire koncentrálok tudok én ráerőltetni rendes mássalhangzókat is, de valahogy zanpakutoum beszédstílusa jelenleg még nyugtatóan is tud hatni. Természetesen a 4. szinten aláírom a papírt, ami minden jogi és egyéb száraz szöveget tartalmaz, hogy önkéntes vagyok, vállalom a kockázatokat, az információkat bizalmasan kezelik, de ha kell ki adják, etc. Igazából végig sem olvasom, csak megnézem a szokásos pár mondatot, hogy változott-e valamit, majd aláírogatom. Út közben szívesen hallgatom társam, azt hiszem nevezhetem így, szóval, hogy mit is szeretne, meg miről is lenne szó.
(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 000 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 34 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #13 Dátum: 2015. Dec. 13, 14:44:37 »
Kísérlet a Holnapért!

Nem vagyok az ember kísérletek híve. Vagyis ez így nem teljesen igaz. Akkor nem vagyok a híve, mikor máson kell végrehajtani. Saját magamon olyan nyugodtan kísérletezem a saját mérgeimmel, hogy az nem igaz. Bízom a tudásomban és abban, hogy semmit sem rontok el. Azonban ez az opció most nem lehetséges. A múltkori, kardos eset után fokozzák az orvosi vizsgálatok gyakoriságát. Komolyan nem értem, hogy miért nem lehet elhinni: megviseli az ember lányát, ha zuhan egy nagyot, majd közvetlen ezután tűzokádó sárkányokkal kerül szembe. Mondjuk egy szónak is száz a vége, nem állíthatok úgy oda egy ellenőrzésre, hogy nem sokkal korábban mérgeket teszteltem magamon. Hatalmas kiakadás lenne belőle :|.
Ezért, mondhatni kapóra jött a hirdetés, melyet valamelyik délután láttam meg az osztag hirdetőtábláján. Nem olvastam végig az egészet, csak a fontos, illetve a kisbetűs részeket. Nem érdekelt a tag kinézete, képességei, osztaga és hasonlók. Csak a neve, elérhetősége és a feltételei. Tanakodtam egy ideig, hogy én biztosan akarom-e ezt, ám végül az igen mellett döntöttem. A kísérlet sikerességéhez szükségem van egy emberi alanyra, akinek az adatait össze tudom hasonlítani az állatokéval. Tehát végül csak küldtem neki egy pokollepkét az ajánlatommal, melyre kedvező választ kaptam. Tehát így történhet, hogy most, mikor kilépek az osztagunk kapuján egy számomra, látásból, ismeretlen férfi hajol meg felém, majd mutatkozik be.
- Kaminari-san, Mizushima Hanabi vagyok, örülök, hogy megismerhetem, de mindenek előtt köszönöm, hogy eljött - biccentek a nálamnál magasabb, hosszú hajú shinigami felé, aki szavai alapján biztosan az én emberem. - Kérem, jöjjön velem, hogy elintézhessük a szükséges papírmunkát, aztán pedig megtárgyalhassuk a kísérlet részleteit.
A kapitányt úgy üdvözli, mintha régi barátok lennének. Lehet, hogy azok is. Nem hiszem, hogy bárki engedélyt kapott volna olyasmi felhívás kifüggesztéséhez, amilyet ő is kitett. Azért mi sem - legalábbis én biztosan nem - vagyunk hajlandóak kísérletezni bármiféle jött-ment alakon, aki csak beesik kintről.
- Rendben és természetesen, de ez utóbbit inkább a kísérlet helyszínén tenném meg, ha nem baj - felelek neki, miközben egy pillanatra rászegezem az íriszeimet, majd visszatérek a kezemben tartott papírokhoz. Még akkor is, ha csak általánosságban fogok beszélni a dolgokról túlságosan is személyes az egész ahhoz, hogy a kelleténél több embert beavassak.
Amint mindennel, mindenhol készen vagyunk, elköszönök az illetékesektől, majd megkérem arra, hogy kövessen, és ne maradjon le. A negyedik szintről kettőt megyünk lefelé, ugyanis a Biológia és Kémia részleg ott található. Azonban, mivel maga a részleg is két részre osztható, így az eltévedés nem lehetetlen. Néha, néha hátrapillantok, hogy Kaminari-san meg van-e még. Őszintén remélem, hogy igen. Nem kerüli el a figyelmem a furcsa beszéde, ám nem teszem szóvá és jelét sem mutatom annak, hogy észrevettem. Engem nem az érdekel, hogy hogyan ejti a szavakat, hanem az, hogy hogyan reagál majd a mérgeimre.
Mikor beérünk a megfelelő laborban, azt tapasztalhatja, hogy senki sincs ott rajtunk kívül. A gépel mind némán hallgatnak és a helység közepét elfoglaló pulton hat fiolát, egy irattartót, tollat, némi vizet és a pult mellett természetesen két széket láthat.
- Kérem, helyezze magát kényelembe abban a székben, amelyik önnek szimpatikusabb - igazából nincs közöttük különbség. Amíg ő széket választ, addig én az egyik szekrényhez lépek, melyből hat fecskendőt veszek elő. Ezeket a pulthoz viszem, majd elhelyezem őket a fiolák mellett.
- Rendben, akkor most elmondom önnek, hogy mire is vállalkozott. Felhívom a figyelmét, hogy ha esetleg nem tetszene magának a dolog, esetleg visszalépne azt az első adag beadásig nyugodtan megteheti - mondom el, nehogy azt higgye, hogy kényszeríteni akarom valamire. - Szóval gondolom már ön is észrevette az asztalon található hat üveget. Háromban különféle mérgek találhatóak, a velük szemben lévőben pedig azoknak az ellenszereik. A következő kísérlet során azt szeretném megvizsgálni, hogy ezek miként hatnak egy átlagos, emberi szervezetre. Magának csak annyi lesz a dolga, hogy a beadást követően szól nekem, ha bármiféle tünet lép fel. A kísérlet alatt azt csinál, amit szeretne, természetesen ennek a labornak a falain belül, Ha esetleg szüksége lenne majd valamire, szóljon nyugodtan és megoldjuk. Azt hiszem, hogy röviden ennyi. Kérdése van esetleg? - nézek rá, majd hirtelen eszembe jut, hogy nekem van egy. - Illetve nem vagyok naiv, gondolom vár valami ellenszolgáltatás azért cserébe, hogy részt vesz ezen a, nos tulajdonképpen magán kísérleten. Ha nem tévedek és ez így van, akkor esetleg megosztaná velem, hogy mit szeretne? - kérdezem, miközben leülök a másik székre. Talán jobb, ha nem állom végig az egészet, mert az tagadhatatlanul hosszú és kimerítő feladat lenne.

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 900 / 65 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Laboratórium
« Válasz #14 Dátum: 2015. Dec. 14, 02:05:02 »
Kísérlet a Holnapért
Aranyosnak tűnt első látásra, bár egy kicsit, mintha túl hivatalos. Mondjuk mit is várjak, először látjuk egymást, és elvileg hivatalos ügyben érkeztem, mégha számomra az ilyesmi nem is igazán az, inkább egy teadélutánhoz tudnám hasonlítani. Egész simán ment minden, bár a beavatást későbbre hagyja, persze érthető okokból kifolyólag, amik említésére csak bólintok. Így pár pillanattal később visszagondolva egész szép szemei vannak, ritka a zöld szemszín. Miután megvoltunk az iratok többi részével is elindultunk a laborjába. Egy lépéssel lemaradva követtem a tiszteletet megadva, de nem akartam túlságosan lemaradni. Szép és jó hely a 12. osztag, de meglehetősen könnyen elveszik az ember, ha nincs kísérete, vagy nem tudja merre kell mennie. A laborba beérkezve csend fogad minket. Első gondolatra szépnek, és remek helynek mondanám. Valahogy még barátságos is a csend. Amikor felajánlja, hogy foglaljak helyet, a tőlünk távolabbi széket választom. Természetesen nem kerülték el a figyelmem a felsorakoztatott fiolák. Azonban egyelőre a lányt figyelem, hogy mit csinál, kezd érdekesnek kinézni a dolog. Amikor belekezd a magyarázatba csak bólintok időről időre egyet, hogy lássa értem miről lenne szó. Aztán elérünk a végéhez, amikor megkérdi, hogy tudni szeretnék-e valamit. Természetesen a lehetőségeimet, és a laborkörülményeket figyelembe véve teszek fel egy meglehetősen fontos kérdést.
-Káhé, ’agy Tea herehnél in’i? Esehleg minhet’ő?
Amennyiben valamelyik részét nem értené a kérdésnek, akkor megköszörülöm a torkom, s csettintek kettőt a nyelvemmel, majd lassan kijavítva teszem fel azt a részt, vagy az egész kérdést, miszerint Kávét, vagy Teát szeretne-e inni, vagy mind a kettőt, bár beszédem dallamos jellege nem változik. Végül is azt mondta, hogy csinálhatok bármit, amit szeretnék, tehát akkor már elfoglalom magam, és csinálok egy finom italt. Ugyan én a teák világában élek, de a kávé is egy remek kísértés tud lenni. Természetesen ezt a gondolatmenetet hajlandó vagyok elmagyarázni, ha tényleg nem tudná, mire is akarok kilyukadni. Ami viszont ez után jön, akkor pislogok kettőt, majd picit oldalra döntöm a fejemet, s pár másodpercig csak hmm-öhök.
-Őszinhén szólha… nem tuhom. Yoriko minhig mehélt nehem Tsuki-hól, vagy maháról. Szóhal kitaláhahnán’ köhösen. Perhe, ha len’e méh más ih, ami’ szerehnél, ak’o szíhesen sehíteh ab’a ihs. Mulhifun-h-cionálih vagyoh.
Mosolygok rá. Persze ekkor még a tudatalattim legmélyén szundikál a tény, hogy teljes kötszer felszerelésem virít a ruhám alatt, s alatta meg a jól elkorrodált testem, így minden aggodalom nélkül nézek a tűkkel farkasszemet, ha azokat készítené elő.