Szerző Téma: Edzőterem  (Megtekintve 1144 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 79

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Edzőterem
« Dátum: 2014. Júl. 05, 11:09:46 »
Itt edzenek a 6. osztag tagjai.


Karakterlap

Hidetada Nishigami

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Nishi, Yuupap, Az Oldal Drogja

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 800 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
fekete

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
sör

Post szín:
#179a7f


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőterem
« Válasz #1 Dátum: 2016. Máj. 22, 17:03:10 »
A nagy újratalálkozás! Mester és tanítvány újra együtt iszik eddz!


Különös, hogy az ember, mennyire visszavágyik régi szenvedéseinek színterére, ha az új helyen is csak ugyanaz a gyötrődés vár rá. Pedig egészen biztos vagyok benne, hogy egyik osztagom se volt jobb, mint a másik. Sem itt, sem a hatodik osztagnál nem bírták elfogadni a viselt dolgaimat. Hiszen a természetem még nem is olyan szörnyű, mint a túlzó szeretetem a sör és egyéb italok iránt. S bizony igaz a mondás, sok pohárnak, sok fenék, én pedig mind megnézem, ami elém kerül. S ilyen esetekben szoktak előkerülni szégyenletes dolgaim.

De talán nem is ez a fontos, hanem az, hogy az új osztagomban, bár akad néhány bajtárs, aki hozzám hasonlóan, nem veti meg az italt, mind oly’ agresszív, mely az én pacifista jellemem mellett nem fér meg. A tizenegyedik osztagban csak a pengét ismerik, meg az erőszakot. Szó-szó kellemetlen érzés, hogy még ma is előfordul, ugyanolyan kőagyú tuskónak vagyok besorolva, mint ők.

Még Rukongai utcáin járva is hallom, ahogy néha összesúgnak a hátam mögött a felnőttek, s gyermekeiket minél távolabb küldik tőlem. No, nem mintha gyerekeikkel vagy velük bármi dolgom is lenne, de a peremkerületek nem szívlelik a halálistenek, főleg nem, ha az én osztagomból van. Hisz az egyértelműen jelzésértékkel bír.

S sajnálatos módon rendkívül rossz előjel. Mint a 13 őrosztag „féken tartott kutyái”, ahol megjelenünk mindig valami nagydolog várható. Ha más nem brutális utcai verekedés, amiből általában az ártatlanok véres fejjel, társaim pedig legfeljebb verítékes homlokkal végzik. Jómagam sosem foglalkoztam a szórakozás efféle formájával, s semmiféle körülmény között nem kívánom, hogy ilyesmin függjön a jókedvem.

Persze a régebbi osztagom tagjai se voltak kedvesek a szívemnek, hisz a hatodik osztag tagjai, majdnem mind fennhordták az orrukat, megvetették a piálást, s mindenkit szintjük alattinak éreztek. Persze sokaknak meg is volt az oka rá, hisz rengeteg nemes és az akadémiáról már diákként kiemelt ficsúr téblábolja el ott az idejét. Ugyanakkor általánosítani mégsem szeretnék, ezek csak megfigyeléseimből levont következtetések.

Azonban a szabályt erősíti a kivételt, s ez leginkább mesteremre igaz, Hana-samra. Bár a nagy múltú Kuchiki ház sarja, arcát mégsem kell targoncán utána hordani, s minden bizonnyal szigorú neveltetése ellenére is, kivételesen lazává tud válni. Ráadásul ismeri a legjobb csehókat, s piákat egyaránt, amitől szememben hatalmas a nő. Tüneményes természetét pedig mi bizonyítaná jobban, hogy nem csak a hatodik. osztagban, hanem azon kívül is közkedvelt személyiség.

Persze egy ilyen összetett karakterbe, mint, ő a tiszteletreméltót is meg lehet találni, főleg, ha valami komoly helyzet alakul ki. Villámgyorsan képes stílust és gondolkodásmódot váltani, ha bárki, vagy bármi veszélybe kerül a közelében. A lehető leggyorsabban tudja mozgósítani s feltüzelni az egységeit, ha kell.

Ahogy így kora reggel éhgyomorra megittam a sörömet, kicsit meg is ütötte a hosszas elmélkedéstől elfáradt agyamat. Még a múlt héten beszéltem meg az említettel egy edzést a mai napra, ezért úgy véltem helyesnek, hogy nem lenne illő a sárga földig inni magam, ugyanakkor az se lenne jó, ha azt hinné, elhanyagolom az ivászatot. Ezért megpróbáltam belőni az aranyló középutat a kettő között, mielőtt elindultam.

Mikor elértem az oly’ rég látott helyet, ahelyett, hogy elleptek volna a kellemes vagy szörnyű emlékek, semmi nem maradt meg belőlem. Talán a terület ment volna keresztül olyan szintű változáson, mely miatt nem jutnak eszembe a múlt eseményei. Ugyanakkor, biztos vagyok benne, hogy a régi hagyomány nem szűnt meg, s továbbra is ugyanolyan nagyképűek alkotják a csoportot, mint korábban. Ennek köszönhetően, no meg a park zöldjeinek hála, egy kellemetlen találkozás képe merengett előttem egy szőke ficsúrral, akinek már nevére sem emlékszem.

Elhessegetve a múlt gondolatait, inkább az úti célomra összpontosítottam, mielőtt túlmentem volna a keresett ajtón. Így még épp időben vettem észre a táblát mely fémjelezte mesterem irodáját. Leporoltam magam, megigazítottam a hajam, s fújtam egyet, majd bekopogtattam. Kicsit türelmetlenül várakozva az ajtó előtt reméltem a mihamarabbi gyengéd tesséket.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Szept. 20, 21:44:02 írta Kuchiki Hana »
"Aki harcra született, gyalogos lesz belőle.
Aki vezetésre teremtett, vezér lesz belőle.
Akiknek pedig semmi dolga az életben … azokból lesznek a világ urai."

Karakterlap

Kuchiki Hana

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

Kuchiki ház XXIX. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
37 500 / 45 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 28 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A sake jó. A sake finom. A sake különleges!

Post szín:
#0066ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőterem
« Válasz #2 Dátum: 2016. Jún. 19, 15:48:39 »
Welcome drink dorgálás – Mester és tanítványa újra együtt edz!

Semmi bonyolultat nem terveltem ki a mai napra, mivel szörnyen, de nagyon elfoglalt, sőt elérhetetlen leszek a délutáni órákban! Minden figyelmem, érzékszervem és alkohol elvonási tünetem Nishi-Mishi-re szegezem, aki volt olyan édes böngyörfalatka, miután galád módon elhagyott bennünket, azért visszakullogott némi segítségért. Lelkem mélyén még mindig sajgott a seb, melyet távozásával okozott, még se rázhattam le, kérjen mástól segítséget. Okkal engem vett elő a notesz listájából, így tiszteletben tartottam a kérését és majd kiderül, ami beborul, micsodát tudok vele kezdeni.
Az osztagváltásnál igazán nem állhattam fejlődése és talán szellemi leépülése útjába – mi másért tűnt volna el?! -, ezért támogattam benne, ám utána nem értettem merre vihette el a szívinfarktus! Chicchan nem épp az a vérmes leányzó, aki élve eszi a hadnagyait. Hacsak Shuuicchi-t nem tartja túl rágósnak, míg Nishi-Mishi már előre pácolta magát hektoliter mennyiségű alkoholban.
Rendben, már a feltételezés is ostobán hangzik, ettől még csiklandozta kíváncsisági mirigyemet, ugyan mi üthette bokán, amitől szőrén-szálán elkanászodott egyik percről a másikra, majd hasonló gyorsasággal bukott elő a bűvészkalapból. Érdekeltek az okok és ez remek alkalomnak minősült, hogy kiélhessem a pletykás vénasszony hajlamaimat! Na, nem, mintha kötném az eberet a karóhoz, árulja el a csokis sütemény titkos összetevőjét, de talán válaszokat kaphatok, mi kavar lehet a portája táján, amiért edzést kért tőlem. Biztosan akadt köze a történtekhez.
A bűvös időpontnál nemes egyszerűséggel ledobtam minden kezem ügyében lévő tollat, radírt, papírt, hegyezőt, lúdtollat, almakompótot, karúszót és fejemre biggyesztettem a lomis piacon bezsákolt amcsi focis sisakomat. Betoltam a „holy mother” felirattal ellátott nagyon egyedi és nagyon tetszetősen baba kék fogvédőmet, aztán fújtató bikaként álltam be az asztal mellé. Széles vicsorral igazgattam képemben a rágókámat, mert dögöljek meg, de egész finom íze volt, már kezdtem érteni a gyerekeket és bőszen kapartam a parkettát, mikor lódulhatok meg végre egyenesen előre, ha nem is a végtelenbe, de minimum az ajtó túlsó felén állomásozó ex-tisztecském gyomorszájába, ugyanis remekül emlékeztem én még milyen magas, aztán mennyire emeljen meg a pilátesszel formában tartott hátsómat, pontosan, de tökéletesen ott találhassam el. Az enyhén szólva túl hamar okozna k.o-t, ha lentebbre kavarodnék, szóval inkább felfelé tettem a voksomat.
Túlbőgetett motorral lestem az ajtót, amin hamarosan elhangzott a startjelzést megadó kopogtatás. Erre a gyengéd simogatásra, naná, hogy elementális erővel és kötelezően vérszemet kapott fúriaként felvillanó szemekkel galoppoltam – szó szerint – az ajtóhoz, lehelet könnyed ugrással spékelt rúgással borítsam rá az ajtót. Miután kellemesen matricát gyártottam belőle a földön, hamisítatlan házaló ügynökként vettem elő felsőm rejtekéből a kicsiny szerkezetet, mely alkoholszint mérésére szolgált. Isteni ajándékként mutattam fel Nishi-Mishi-nek, majd toltam kegyelem nélkül szájába és nyomtam rá állkapcsát, legyen oly derék legény, fújja is meg!
Bájos mosollyal vettem az eredményt, szegény leértékelten vett masina üvegcséje szétpukkan a nyomástól és mindenfelé a lángvörös bogyók gurulnak. Valamiért nem lepődtem meg, csodálatos sake-függő barátom, most sem érkezett szomjasan köreimbe. Kihorgásztam képemből a fogvédőmet, legalább a szövegelésemet lehessen némiképpen érteni, ha már segíteni próbálok az elvesződött buksiján.
- Ahoj, Nishmon édes-egyetlen-csudi-mudi-szépségesen-alhokolmámoros tisztecském! Látom ugyanolyan csapnivaló részeges desznó vagy, mint mindig! – Paskoltam meg a homlokát, még mindig szigorúan rajta trónolva. Miért vigyáznék már az edzés eleje előtt az egészségére, ha már úgy sincs a szentemnek?!
- Jól telt eddig a napod? – Vigyorogtam teli pofával. - Akkor innentől kezdve kőkeményen vért és szeszt fogsz izzadni, mert nincs pia! Kizárólag az után jár a juti kupica, ha ügyesen teljesíted a megmérettetést!– Vágtam halálosan komoly fejet, hogy érezze ténylegesen nem viccelődöm, hanem ez lesz a mai napi menetrend. Még sem cseverészhet a kardlelkével atomra beálltan! Annak úgy aztán semminél kevesebb értelme van!
- Mikor kommunikáltál utoljára Koi Tsuki-val? Milyen jelenleg a viszonyotok? – Pattantam le az ajtóról, amit elegánsan visszabiggyesztettem a helyére. Nehézkesen menne felállnia, akkor segítek a problémáján, megint két lábon tántoroghasson. Amíg válaszol, vagy épp a gyomrával tart diskurzus, addig visszamegyek az irodába, hogy elővehessek öt darab iszonyat cuki sake-s csészét. Mellé persze járt a három üveg rizspálinka is, amiket szigorú súlyozási vizsgálat után tettem tatyóba, hogy megneszeljem, akár egyetlen korty is hiányzik valamelyikből.
- Ragd az asztalomra minden dugi flaskádat, üvegeet, akármilyen italt tartalmazó dolgodat! Ne várd meg, hogy testüregi motozás alá vesselek, amit természetesen nem én, hanem valamelyik erre a célra kiképzett sumo birkózó fog rajtad végrehajtani! – Emeltem fel vasszigorral mutatóujjamat. Nincs kecmec, mert ma ténylegesen haladnunk kell, ha komolyan gondolta ezt a probléma megoldásdit.
- A mai nap játéka az lesz, hogy megkapod ezeket a cuki sake-val teli pohárkákat! Ezek majd gondoskodnak róla, ne akarj elaludni, illetve az igencsak ínycsiklandó illatuk miatt, kénytelen leszel minden idegszáladdal koncentrálni, hogy elszakadj a hívogató jelenlétüktől! – Dobtam oda neki az edényeket és erősen reménykedtem benne, egyik sem fogja mozaikként végezni a csempén.
- A feladat addig tart, míg sikerül elmélyedned a lelkedben – de nem hortyogással - és kapcsolatot létesítened Koi Tsuki-val. – Vettem le a sisakomat, majd gyors hajigazítást követően indultam el az udvar irányába. Felesleges a teremben, zárt térben pöffeszkednünk. A természetben, talán könnyebben megtalálja az átmeneti békességet, ami még mindig hangsúlyozom nem az alvás! Ugyan nem számoltam be róla, de ahányszor el fog szenderedni, annyiszor fogok büntetést eszközölni! Ez hasonlítani fog a kezdő rúgással, ami nem más, mint egy vödör jeges víz az arcába!
Szépen elnavigáltam az egyik félreeső, erdősebb részhez, ahol megkértem csüccsenjen törökülésbe és helyezze maga előtt keresztbe a földre zanpakutou-ját. Kicsit sem alvilág ügyvédjének gonoszságával emeltem fel a kikészített vödröt, aminek tartalmát nemes egyszerűséggel a nyakába zúdítottam. Az előbbi megállapításomhoz híven, jéghideg víz volt benne, csak, hogy teszteljem a hatékonyságát.
- BVÁHÁHÁ! – Nevettem sátáni perszónaként, szám elé tett tenyérrel. - Ez lesz a büntetésed, ahányszor elmozdul egy csésze, kiürül egy csésze, vagy észlelem elaludtál! – Elvégre az alkoholista legnagyobb ellensége a józanság és én nem vagyok rest addig kínozni, míg eléri ezt a szintet. Kizárólag rajta múlik, milyen elszántsággal próbálkozik, illetve hány vödör vizet fog begyűjteni.
- A tudatod és tested harmóniájához hozzátartozik a mozdulatlanság, ezt fogom mérni a csészékkel! – Helyeztem a feje tetejére, két vállára és combjaira egy-egy csészét. Mindegyiket széles, véletlen sem gonoszkodó hümmentésekkel töltöttem csordultig sake-val. Ha lenne mersze már most csorgó ebként meredni rájuk, jönne az első büntetésből kapott vödör víz! Érezze csak, hogy nem viccelek!
- Amennyiben sikerül Koi Tsuki-t elérned és hajlandó az együttműködésre, abban az esetben következhet a második forduló! –
Ennek a részleteiről bőszen hallgattam, hiszen előtte ezen a nyitányon kellett túljutni. Attól tettem függővé a folytatást, mennyire nehezen birkózik meg a feladatta, ha egyáltalán sikerrel jár. Nem menne a nagy haddelhadd, akkor további próbálkozásokat teszünk a kardlélek elérésére, vagy legalábbis Nishimon tudatának előpöckölésére, képes legyen megmozgatni az pár agysejtecskéjét, ami még a fejében kavarog.

Karakterlap

Fon Miho

Féregboly alparancsnok

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

Hatodik tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 19

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőterem
« Válasz #3 Dátum: 2017. Jan. 14, 14:29:42 »
Shihouin kapitány


 
Gyors léptekkel haladok végig az osztag barakkjain. A lábam még minden lépésnél jelzi azt a két éve szerzett sérülést, de napról napra kevesebb késztetést érzek rá, hogy visszatérjek ahhoz a bothoz, aminek a használatára két éve rákényszerültem. A gyógyítók szerint nemsokára olyan lesz, mintha soha nem sérültem volna meg, bár nem tudom, hogy ez tényleg igaz-e. A képességeim komoly visszaesést szenvedtek azóta. Persze, szeretem azt mondani magamnak, hogy nem ezért tértem vissza a szolgálatba egy kevésbé sebesség- és akrobatika-orientált osztagba.
 Való igaz, hogy gyűlöltem a Féregbolyt, valószínű csak a családtagjaim nyomására vállaltam egy olyan pozíciót, ami ártatlan emberek bezárva tartásáról szólt. Bennem soha nem volt meg az a felsőbbrendűségi érzés, ami ahhoz a munkához kell, hogy indifferenssé váljunk arra, amit azokkal az emberekkel teszünk, akiknek például veszélyes lélekölőkardja vagy reformer elképzelései vannak. Nem is igazán akarom, hogy legyen.
 A mostani munkaköröm első ránézésre nagyon hasonlít a régihez: mások fogva tartásáért vagyok felelős. Egyetlen lényeges különbség van csupán: azok, akiket itt fogva tartunk, tényleg tettek is ezért valamit, nem potenciálisan veszélyes emberekre kell vigyázni életük végéig. Az is segít, hogy ebben most én vagyok a parancsnok, és bánhatok emberségesen a fogvatartottakkal. Nem is hiszem, hogy ilyen munkát lehet végezni anélkül jól, hogy együtt éreznénk mindenkivel.
 Veszek néhány mélyebb levegőt, mielőtt bekanyarodok a folyosóra, ami az edzőterembe vezet. Tudom, hogy a kapitányom ott van, és most beszélek majd vele először néhány szónál többet a kinevezésem óta. Jól ismerem őt persze, már akkor az ő védelmére készültem, amikor még gyerek voltam, de a Gotein belül most van először kapcsolat közöttünk. Meglehetősen ideges is vagyok miatta, sajnos soha nem bírtam jól az ilyen nagy, jelentőségteljes pillanatokat fontos és ijesztő emberekkel, de azért nagyjából összeszedem magam, mire elérek a tolóajtóhoz.
 Tudom, hogy a kapitány bizonyára nem fog örülni neki, hogy megzavarom edzés közben, mégis jelzem az ajtó előtt álló testőröknek, hogy szeretnék bemenni. A kezemben tartott, gondosan bebugyolált szobor, amit lefoglaltunk, elég értékes és fontos hozzá, hogy most azonnal vissza akarjam adni. Talán a kapitány nem fog örülni neki, hogy megzavarom, de biztos vagyok benne, hogy annak sem örülne, ha nem tudna meg minden hírt azonnal. Az információ talán az egyik legértékesebb és legromlandóbb dolog a világon. Amint kinyílik az ajtó, belépek rajta.
 - Elnézést a zavarásért, Shihouin kapitány!- mélyen meghajolok, miközben kissé előrenyújtom a bebugyolált szobrot. Ahogy az elvárható, megvárom, hogy engedélyt adjon rá, hogy kiegyenesedjek, és beszélek, ha kell, ebben a pozícióban várok akár órákat is anélkül, hogy felnéznék. Már gyerekkoromban megtanítottak rá, hogy ez a helyes eljárás, ha a hűbérurunkhoz kívánunk beszélni.
 - Letartóztattuk Hise Makashit, és beismerte, hogy ő lopkod az osztag tagjaitól, alkoholra kellett neki a pénzt. A legtöbb tárgyat sértetlenül megtaláltuk a szobájában, közöttük az irodájából eltűnt szobrot is.- letérdelek, és óvatosan a földre helyezem a bebugyolált szobrot. Ez volt az egyetlen értékesebb tárgy, amit az osztagunk szarkája eltulajdonított, valószínű jóval értékesebb annál, mint amilyennek elsőre tűnt. Ettől függetlenül ez rendkívüli módon súlyosbítja a tetteit, és bár sajnálom kicsit, azért mégsem mondanám, hogy nem érdemli meg, amit ezért kapni fog. Soha nem volt bennem semmi tisztelet az olyanok iránt, akik meglopják a társaikat.

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőterem
« Válasz #4 Dátum: 2017. Jan. 17, 20:46:54 »
[Fon Rokuseki]

Várakozóan, arcán már-már unott kifejezéssel állt a kör közepén. Ruházata a megszokott módon tökéletes rendezettségről árulkodott, amit azért is lehetett furcsának találni, mivel a Rokubantai kapitánya éppen szokásos napi edzését végezte. Körötte osztagának tagjai álltak, legalább tucatnyian lehettek, mindegyiküket kisebb felületi sérülések borítottak, véraláfutások, horzsolások, egy-két felrepedt szemöldök. Kifejezetten szánalomra méltó képet festettek, mint egy vert sereg. Yuuken jobb kezét a háta mögött pihentette, míg baljában könnyedén, szinte hetykén tartotta a gyakorláshoz használt bokent. Természetesen kereshetett volna rátermettebb ellenfeleket is, azonban nem akarta elszalasztani a lehetőséget arra, hogy újra és újra megmutassa beosztottainak, nem szabad megelégedniük jelenlegi erőszintjükkel, napról napra képezniük kell magukat, törekedve a tökéletességre.

- Újra! – hangja kíméletlenül csattant, többen össze is rezzentek a váratlan utasítás hallatán. Edzőpartnerei tétován pillantottak egymásra, úgy tűnt, senki sem rajong túlzottan az ötletért, miszerint ismételten közelebbi ismeretségbe kerüljön a parancsnok fakardjával. Végül a bátrabbak egyike mozgásba lendült, fegyverét a feje fölé emelve indult rohamra, amihez illő csatakiáltást is választott. A szőke főnemes mindig is mulatságosnak találta azokat az alakokat, akik hangjuk hallatásával árulták el tartózkodási helyüket, nem tudta igazán mire vélni a dolgot. Vajon ilyenkor az ellenfelükre akarnak ráijeszteni vagy éppen önön határozatlanságukat próbálják elfedni a túlzott hangoskodással? Bármi is bújjon meg a gondolatmenet mögött, ezúttal nem koronázta siker egyik lehetséges felvetést sem. Egy villanás volt, nem több, legalábbis azon szemek számára, amelyek nem szoktak hozzá egy taichō gyorsaságához, s a csapatban lévők ismét az edzőterem padlóján feküdtek, különböző, ám ugyanannyira fájó testrészeiket dajkálva.

- Igazán kiábrándító. – jegyezte meg kicsit sem palástolva elégedetlenségét. Kifejezetten éles hallásának köszönhetően az edzőterem túlsó végéből is meghallotta a rizspapír ajtószárny oldalra tolódását, ennek hála mire az érkező megszólalt, a nagyúr majdhogynem minden figyelmét magáénak tudhatta. – Mára ennyi volt, köszönöm az „edzésemben” nyújtott segítségüket, távozhatnak! Jövő héten ugyanitt?

Pengevékony ajkain hamiskás mosoly játszott, ami még tovább szélesedett, amikor válaszul megrökönyödött nyögéseket kapott. Természetesen nem sok beleszólása volt a tiszteknek abba, miszerint éppen milyen parancsot kapnak. Egyvalamiben egyetértett a Gotei Juusantai módszereivel, mégpedig az utasítások megkérdőjelezhetetlenségének tényével. A Hatodik Osztag területén teljhatalommal rendelkezett és ezt a szituációt kifejezetten kedvére valónak tartotta. Ám ahogy lenni szokott, valami vagy valaki mindig belerondít a harmonikus összképbe. Egyetlen villámtánc-lépéssel szelte át a közte és a Fon család valamelyik sarja közötti távolságot. Alapvetően magasabb volt a nőnél, s ezen az a tény sem segített, hogy a megnevezett kis híján a földig hajolt előtte. Jobbja a lába mellett nyugodott, mutató- és középső ujjának intésével jelezte, egyenesedjen ki. Arcról már inkább megismerte alattvalóját, majdnem két hónapja helyeztették át a Nibantaiból. Megvárta, amíg a többi teremben tartózkodó kisorjázik, csak azután adott engedélyt a beszédre. A magyarázat nélkül is rájött volna a bebugyolált objektum mibenlétére, viszont így kétségtelenül hamarabb térhettek a tárgyra.

- Az ostoba, kézenfekvőbb rejtekhelyet nem tudott találni? – kérdését persze költőinek szánta, nem várt rá választ. Könnyedén lehajolt és felvette a szobrot, határozott mozdulatokkal szabadította meg a „csomagolásától”. Ránézésre sértetlennek tűnt, habár valódi értéke egyébként is eszmei síkon mozgott. – Állítsanak fel egy kalodát a divízió területén belül, Hise-san egy ideig a vendégszeretetét fogja élvezni. Kapjon ötven… nem is, száz botütést kezdésnek! Bizonyosnak kell lennünk benne, miszerint megérti a leckét, ekképp példájából a többiek is okulhatnak. – ennél többet nem szándékozott foglalkozni a dologgal, ám mielőtt elbocsátotta volna a Rokusekit, engedett ösztönének. Remek megfigyelőképességgel rendelkezett, s egy furcsaság megragadta a figyelmét már abban a pillanatban, amikor Fon Miho átlépte a küszöböt. – A lába… továbbra is gyengélkedik?

Karakterlap

Fon Miho

Féregboly alparancsnok

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

Hatodik tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 19

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőterem
« Válasz #5 Dátum: 2017. Jan. 23, 22:27:52 »
Shihouin kapitány


 
Kicsit segít az önbizalmamon, hogy a kapitány hagyja, hogy felálljak, de azért idegességgel tölt el, hogy éppen miattam dönt egy ember élete felett. Persze, tudom, hogy nem fogja ezért megölni, legalábbis nem elsőre, és a tiszt nagyon jól tudta, hogy milyen következményei lehetnek a lopásnak. Ettől függetlenül persze felelősnek érzem magam a sorsáért, amit a kapitány rövidesen tudomásomra is hoz.
 - Értettem.- meghajtom kissé a fejem, miközben végiggondolom, ki lesz az, aki kiméri a büntetést, és sajnos nagyon valószínű, hogy én. Nem lenne tisztességes egy alárendeltemre hárítani egy ilyen kellemetlen feladatot, azt pedig kétlem, hogy lesz önként jelentkező. Így én leszek ráadásul a rossz az osztag szemében, persze én nem érzem emiatt rossznak magam. Az osztagközösség nagyon fontos, zavartalan működéséhez elengedhetetlen a bizalom, a tolvajunk pedig elárulta ezt a bizalmat.
 Mielőtt megtehetném az első lépést a távozás felé, megakad a lábam a mozdulatban a kérdés hallatára, és ahogy tudatosul bennem, hogy a kapitány látta a gyengeségem, egy pillanatra újra érzem azt a hatalmas lélekenergia-tömeget, ami néhány éve tönkretette a végtagot. Most már nem fáj, de tudom, az izmok még korántsem olyanok benne, amilyennek lenniük kellene, az ösztönök rászoktattak, hogy óvatosan terheljem a lábam. Szomorú, hogy ez még mindig annyira hátráltat, hogy elég két lépés az avatott szemnek a hiányosság észrevételéhez.
 - Sajnos még nem tökéletes, de rövidesen olyan lesz, mint régen. A feladataim elvégzésében addig sem fog hátráltatni.- mielőtt a negyedik osztag kifejlesztett egy módszert rá, hogy a korábban permanensnek hitt sérülést rehabilitálják, valóban felkészültem rá, hogy életem hátralevő részét úgy fogom leélni, hogy botra támaszkodva járok. Ez ugyanakkor nem jelentette azt, hogy feladom a terveimet rá, hogy valaha pusztakézzel harcoljak, kicsit módosítottam a stílusomat, hogy legyőzzem ezt a hiányosságot. Egy legenda szerint a hakuda amúgy is azért jött létre, hogy ellensúlyozza a nyomorékok hátrányait az egészségesekkel szemben harcban. Szerencsére nem leszek nyomorék, de mindenképp hasznos volt megtanulni a jobb lábam nélkül harcolni. Hiába gyengék még az izmaim, már el tudom képzelni az önvédelmet egy tökéletes test birtoklása nélkül is.

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőterem
« Válasz #6 Dátum: 2017. Febr. 14, 16:05:54 »
[Fon Rokuseki]

- Mely feladatai végrehajtásában nem fogja hátráltatni? – a fagyos smaragdok úgy pásztázták a lányt, mintha röntgensugarakat bocsánatának ki, amiknek köszönhetően szabad szemmel is látja a sérülés komolyságát. Metsző, veséig hatoló pillantás, amely előtt semmi nem marad rejtve. – Ahhoz kétségem se fér, miszerint a Rokubantaiban betöltött pozícióját minden további nélkül képes lesz betölteni, máskülönben nem is engedélyeztem volna az áthelyezését. Mindazonáltal nem szabad elfelejtenie, hogy maga elsődlegesen a Fon klán tagja, így egyben a Shihōin-ház védelméért felelős erődítmény egyik alapköve. – beszéd közben visszacsomagolta az anyagba a mellszobrot és ráérősen az egyik padhoz sétált, amire lehelyezte azt, s miután meggyőződött arról, nem eshet le, visszafordult beosztottja felé. – Egy építmény pedig csak annyira lehet erős, mint annak leggyengébb eleme. Bizonyítsa, kisasszony, miszerint nincs okom kételkedni az erejében!

Nemtörődöm mozdulattal dobta felé a korábbi gyakorlatozáshoz használt fakardot, ezzel egyértelművé téve a vizsga formáját. Yuuken remek képzettségnek örvendett a zanjutsu területén is, ettől függetlenül kivételessége leginkább a pusztakezes shinigami harcmodor, a hakuda művelésében mutatkozott meg. Egy másodpercig átfutottak elméjén a Tayával történtek, azonban lelkiismeret-furdalást egyáltalán nem érzett, könnyedén elhessegette az emlékképeket. Az teljesen más szituáció volt, a szőke főnemes pedig kételkedett benne, hogy a szűkszavú Miho száját hasonlóan meggondolatlan fecsegés hagyná el. Magabiztos, határozott lépésekkel pozícionálta magát az edzőterem közepére, intéssel jelezte a nőnek, kövesse. Végtagjai jólesően bizseregtek a korábbi bemelegítésnek hála, néhány aprócska energiakisülés is pattogott az ujjai között. Nem tervezte alkalmazni a shunkot ebben az összecsapásban, viszont szüntelenül próbálgatta, tudni akarta, mekkora mennyiségű reiatsu felhasználása milyen következményekkel jár. Egyszerű alapállást vett fel, azonban érdekes módon mindkét karját hátratette, ezáltal teljesen védtelenül hagyva a felsőtestét. A rokusekiben talán felmerülhetett a kérdés, miért is teszi ezt felettese és amennyiben ez így történt, hamarost választ kapott a talányra.

- Természetesen botorság lenne a részemről elvárni, hogy egyenlő felekként küzdjünk. – hangja tárgyilagosan hangzott, szája sarkában mégis ott lapult közismerten gúnyos mosolya. – Éppen ezért nem fogom használni a kezeimet, Ön pedig automatikusan nyer, amennyiben képes fatálisnak számító találatot bevinni deréktól felfelé bárhova!

Egyetlen pontos ütéssel is meg lehetett ölni valakit, ezzel mindenki tisztában lehetett, aki akárcsak rövid ideig is a Nibantai berkeiben szolgált. A Hatodik Osztag kapitánya két évszázadot töltött az Onmitsukidōban, ezen időnek tetemes részét a Féregboly parancsnokaként, tehát kifejezetten veszélyes ellenfélnek számított még ilyen formában is. Fizikai ereje meghazudtolta kinézetét, nyúlánk alkata és szálkás izmai tetézték gyorsaságát. Humánusabb módszerrel is közreműködhetett volna alattvalójának rehabilitációjában, viszont az ellentmondana személyiségének. Szeretett játszani a lelkekkel, tesztelni azokat, figyelni, miképpen reagálnak az olyan szituációkban, ahol a határaikat feszegetik. Számára ez igencsak kedvelt szórakozásként aposztrofálódott. Figyelmeztetés nélkül lendült támadásba, két gyors szökkenéssel átszelte a kettejük között lévő távolságot, leguggolt, aztán egyensúlyát tökéletesen megtartva megpróbálta kisöpörni újdonsült edzőpartnere lábait.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Febr. 14, 19:53:26 írta Shihōin Yuuken »

Karakterlap

Fon Miho

Féregboly alparancsnok

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

Hatodik tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 19

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőterem
« Válasz #7 Dátum: 2017. Febr. 14, 19:46:29 »
Shihouin kapitány


Tartottam tőle, hogy a kapitány nem annyira aggódó felettesként érdeklődik az egészségi állapotom felől, mint inkább hűbérúrként, aki tudni akarja, hogy van-e még haszna az egyik szolgájának. Természetesen joga van az ilyen típusú aggodalomhoz, úgyhogy nem érzem sértőnek. Én sem voltam benne teljesen biztos, hogy valaha képes leszek még harcolni, különösen azokkal az ellenfelekkel, akik egy főnemest fenyegethetnek.
 - Minden feladatom el fogom végezni hiba nélkül továbbra is, Shihouin-dono.- elkapom a felém dobott bokent, amit néhányszor megforgatok a jobb kezemmel, hogy ellenőrizzem a súlyelosztását. Elégedetten állapítom meg, hogy ez a kard szinte pontosan olyan, amilyennel a Fon klán tagjai gyakorolni szoktak, amivel én szoktam edzeni a gyerekeket. Meghajtom a fejem, ahogy mindig készülő párbaj előtt.
 Felkészülök a harcra, de ignorálom a tényt, hogy hátratette a kezeit. Talán tényleg úgy gondolja, hogy nincs rájuk szüksége, de tudom, nem tekinthetném csalásnak, ha mégis használja őket. Az első dolog ez volt, amit megtanultam gyerekként: a harcban nincs csalás. Ha hozol egy második kardot magaddal, ha álmában leped meg az ellenfeled, ha tettetsz, ha többen vagytok, az nem változtat a tényen, hogy ki marad állva a végén. A győzelem az egyetlen, ami változtatni tud bármin, minden más szabály csak gyerekeknek mondott tündérmesékben él, amit sok felnőtt is elhisz.
 A rövid feszült csendet arra használom fel, hogy mérlegeljem magam és az ellenfelem. Nagyobb, mint én, valószínűleg sokkal gyorsabb is, a technikája jobb, mint az enyém, és kétségtelenül sokkal erősebb fizikailag, ezen túl ott van az előnyei között a sérülésem is, ami hosszú időre harcképtelenné tett, és elszoktatott tőle, hogy használjam a bal lábam. Az én előnyöm látszólag csak egy bot és az ezzel járó távolsági előny, de a valódi előnyöm, hogy ezt a sok dolgot ő is tudja. Nem hinném, hogy számít bármiféle kihívásra, éppen ezért alábecsül engem. Amennyiben mégsem, tényleg nem jelentek számára kihívást.
 Megmarkolom a fakardot két kézzel, beállok alapállásba, és felkészülök a támadásra, de a kapitány megelőz. Egyelőre nem támadok, nem lennék elég gyors, úgyhogy elrúgom magam a földtől a jobb lábammal, éppen csak átugorva a kapitány lába felett, és egy hátra szaltóval érkezem néhány méterrel arrébb. Érkezéskor kicsit megrogyasztom a bal lábam, ami ugyan lehetővé teszi már az ilyen mozdulatokat, mégis úgy teszek, mintha az összecsuklana a megerőltetéstől, és egy hátra bukfenccel korrigálom a látszólagos hibát. Egy laikus nem venné észre, hogy baj lehet a lábammal, számára ez csak egy szemet gyönyörködtető mozdulat lenne. Shihouin-dono viszont tudja, hogy nem a szépséget tanuljuk, hanem a hatékonyságot, nem gondolná, hogy ilyesmire pocsékolnám az energiám, ha lenne választásom. A földre kerülni még megalázóbb lenne.
 Megfordítom a kardot, hogy a hüvelykujjam nézzem a markolat felé, és ezúttal én lendülök támadásba. Két viszonylag gyors támadást indítok felülről, előbb a bal, majd visszafelé a jobb válla felé átlósan, de nem számítok rá, hogy bármilyen eredménnyel járnának, mert óvatos támadások egy olyan ellenfél ellen, akinek a védelme egyelőre nélkülöz inden rést. A támadások után elhátrálok kissé, és a jobb kezem kinyújtva oldalra felkészülök egy riposztra. Csak egy valódi célom volt a támadással: végig a jobb lábamra teszem a súlyom, mintha a bal még túl bizonytalan lenne hozzá, hogy pár másodpercnél tovább megtartson, különösen egy támadás alatt, és a riposztra is ilyen pozícióban készülök. Egy pillanatra elfog a kísértés, hogy a bal kezemmel rámarkoljak a combomra egy pillanatra, de végül nem teszem, nem szakítom meg ezt az állást. Az már túl egyértelmű lenne, ha kimutatnék valamiféle fájdalmat, a gyakorlott szemnek ennyi jel is elég, hogy lássa, amit látni akar. Ha azt hiszi, hogy siettetnem kell a győzelmet és a bal lábam valóban nem működik úgy, ahogy kell, az valóban elég előnyt adhat ahhoz az egy találathoz.

Karakterlap

Meiou Hotaru

Shinigami

9. Osztag

*

9.tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 400 / 15 000

Hozzászólások: 24

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
királykék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#37B1FE


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőterem
« Válasz #8 Dátum: 2017. Nov. 05, 17:38:04 »
How to Train Your Crush!

A szabadnapomon, amikor az Emberek Világában jártam, sikerült beszereznem egy olyan könyvet, mely a Seireitei területén nem található. Már nagyon régóta kerestem belőle egy példányt, ugyanis sok jót hallottam és olvastam róla, de most végre a saját szemszögemből is megismerhetem. Amikor végeztem minden olyan dologgal a könyvtárban, amivel a mai nap megbíztak, elővettem a könyvet és hátradőlve a kényelmes székemben elkezdtem olvasgatni. A nagy izgatottságban nem is volt eszemben bemutatni a 6.osztag ügyeletes tisztjének a "behozott árut", de úgy gondoltam, hogy bőven ráér ez majd akkor, ha elolvastam a művet. Egy-két óra alatt sikeresen el is jutottam az utolsó fejezetig, a fordulatokkal cifrázott történet teljesen magába szippantott. Az utolsó oldalakba belekezdve azonban a könyvtár ajtajának jellegzetes hangja zavart meg. Idegesen pillantok ki a könyv lapjai mögül, hogy ki merészelte megzavarni a főhős csodálatos monológját, de sajnos egy teljesen ismeretlen személy jelent meg a szemem előtt. Állítása szerint illegálisan behozott árukat és tárgyakat jött keresni, amit meghallva teljesen elvörösödött a fejem.
- É-én... ezt a könyvet be akartam mutatni az irodájában, de... elfelejtettem. Viszont már csak egy fejezet van hátra, kérem nézze el a figyelmetlenségemet. Amint végeztem, elviszem magának személyesen. - mentegetőztem felugorva a székemből és kapálózva a kezemmel, de úgy tűnt ezzel csak még jobban meghoztam az illető kedvét az igazságszolgáltatásra. Amikor a kezét nyújtotta, hogy adjam át neki az olvasmányt, én magamhoz szorítva még jobban elkezdtem tiltakozni.
- Nem! Nem lehet ilyen gonosz... már tényleg csak néhány oldal van hátra! Kérem... Olyan régóta kerestem ezt a művet, kérem... már csak pár percet kérek! Akár itt meg is várhatja! - hadartam el neki az ajánlataimat, de ő ennek ellenére is kikapta a karjaim közül a kötetet és el is indult a kijárat felé.
- Állj! - ugrok át hirtelen harci pozícióba, szinte teljesen reflexből, ösztönösen. Nem is igazán gondolkoztam, hogy mit csinálok... egyszerűen csak annyira vágyakoztam a befejezés iránt, hogy bármit megtettem volna, hogy visszaszerezhessem. A férfi egy pillanatra elgondolkodott látván, hogy támadásra készen nézek felé és feltett egy új ajánlatot. Ha sikeresen leverem őt pusztakezes harcban, akkor visszakaphatom a könyvemet minden egyéb büntetés nélkül. Az ajánlatra felcsillantak a szemeim, így kérdés nélkül rábólintottam a dologra. Azt mondta két órával később befejezi a munkáját, utána jelenjek meg a 6.osztag edzőtermében és majd ott lerendezzük.
- Rendben, ott leszek! - mondtam határozottan, majd végignéztem ahogyan kisétál a kötettel az ajtón és szomorúan - de a kihívástól mégis izgatottan - visszaültem a székembe. Az a két óra nagyon nehezen telt el.

A várakozási idő alatt a mai napra lévő maradék feladataimat is elintéztem, hogy semmi más ne akadályozhassa meg a drágaságom visszaszerzését. A zanpakutoumat leraktam otthon, mivel az ökleimen és a lábaimon kívül tudtam, hogy nem lesz szükségem semmi másra. Pontosan, egy percet sem késve lépek be az edzőterembe, az izgalomtól teljesen elpirosodott arccal. Nagyon vártam a küzdelmet, talán majdnem annyira, mint az olvasmány visszaszerzését. Nem tudtam, hogy mennyivel lehet jobb nálam a férfi, de szeretem a kihívásokat, így nem féltem az eredménytől. Amint megjelent, illendően meghajoltam és bepótoltam a kimaradt bemutatkozást.
- Meiou Hotaru vagyok, a 9. osztag 9. tisztje. Örülök, hogy megismerhetem. - azzal ha még hozzá kíván tenni valamit azt meghallgatom, majd felveszek egy alapállást a harcra felkészülve és ha jelet ad, támadok.

Karakterlap

Satoru Kazura

4. tiszt, Felügyeleti Osztály vezetője

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 18 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőterem
« Válasz #9 Dátum: 2017. Nov. 07, 17:20:13 »
How to Train Your Crush!

Ez a nap valahogy másabb volt, mint a többi, nem volt Satorunak semmi dolga. Végzett az összes papírmunkával, meg mindennel, ami arra a napra be volt tervezve. Unatkozott, legszívesebben elővett volna egy mangát, de munkaidőben sosem kényezteti magát efféle dolgokkal, meg egy sem volt az irodában. Elővett egy listát, amin azok szerepeltek, akiknél ellenőrzés volt betervezve, majd ki is választotta a legfelső nevet, és összegyűjtött minden szükséges dokumentumot. Többnyire másokkal szokta elvégeztetni az efféle munkát, de valamivel el kellett foglalnia magát.
Szerencsétlenségére egy nemes kisasszonyt fogott ki magának, még mindig kellemetlenül érezte magát a társaságukban. El is ment a címre, de nem tartózkodott otthon, így az osztagánál kérdezősködött körbe hollétéről. Egy gyors útbaigazítás után már ott is állt a könyvtár ajtajában, készen állva, hogy beléphessen.
Rögtön meglátta az ifjú hölgyet, aki egy könyvet olvasott, mily meglepő módon. Elindult felé, majd mikor elég közel ért hozzá, elkezdte sablonos szövegét.
Üdvözlöm, Meiou-san, ha nem tévedek. Én Satoru Kazura vagyok a felügyeleti osztálytól és az emberek világából behozott tárgyainak engedélyeit ellenőrizném le. Természetesen az engedély nélküli dolgait lefoglalom, amit… - be sem fejezhette mondandóját, a lány rögtön mentegetőzni kezdett, meg ígérgetni, meg szívességet kérni, meg miegymás.
Sajnálom, de el kell kérnem azt a könyvet, a szabály az szabály, nincs kivételezés! – nyújtotta felé a kezét, melytől Hotaru csak még jobban megmakacsolta magát.
Kérem, ne nehezítse meg a dolgom, nincs időm itt ácsorogni és Önre várni! Ha képes volt ilyen sokat várni rá, egy kis időt még csak ki fog bírni. – átérezte a lány problémáját, Ő is rengeteget várt már egy-egy mangára, de ez az Ő érdeke is, minél hamarabb átadja, annál hamarabb kaphatja vissza, és annyiszor olvassa ki, ahányszor csak akarja. – Szóval kérem, adja át a könyvet!
Miután magához vette a kötetet, még elmondta, hogy gyorsan ad rá engedélyt, csak nincsenek nála a megfelelő papírok, ha befárad az irodába, szinte rögtön viheti is az olvasnivalót, majd távozni készült. Úgy tűnik a kisasszony nem hallhatta, vagy nem is akarta hallani, mert hangosan utána kiáltott, és harci pózba vágta magát. Kazura nem is tudta hova tegye hírtelen, majd egy apró mosollyal egy újabb ajánlatott tett.
Rendben, ha ennyire verekedni akar, jöjjön el a 6. osztag edzőtermébe. Két óra múlva szabad leszek, addigra legyen ott, és ha legyőz, visszaadom a könyvét, büntetések nélkül természetesen.
Nem igazán értette meg, mit gondol a lány, mi lesz a könyvével, de úgy tűnt ez bevált. Alapból semmit bírságot nem adott volna, egy könyv miatt nem, mint ahogy egy manga miatt sem, bár utóbbit azért nagyobb becsben tartotta. Visszaérve az asztalához, gyorsan el is intézte a friss papírmunkát, majd elgondolkodott, hogy ellenőrizhette volna a hölgyemény többi holmiját is ez alatt a két óra alatt, de úgy döntött, átteszi máskorra. Mivel több dolga még mindig nem akadt, fogta a listát, és a második névvel próbálkozott tovább.
Még három névvel végzett, fennakadások nélkül, mire elérkezett a megbeszélt időpont. Fogta a kötetet, a hozzá tartozó engedélyt, meg egyéb dokumentumokat, amelyeket alá kellett íratnia, és az edzőterem felé vette az irányt. Elégedett volt az aznapi teljesítményével, gondolta jól is fog esni neki egy kis testmozgás.
Hotaru már várt rá. Mikor meglátta ismét elmosolyodott, lerakta a cuccait, és üdvözölte a vendégét. A lány bemutatkozására szívesen mondta volna, hogy „Tudom.” de helyette Ő is követte a példáját.
Satoru Kazura vagyok, a 6. osztag 4. tisztje. Részemről a szerencse. Melegítsen be, és ha készen áll, akkor kezdhetjük is! – mondta, miközben átmozgatta magát, majd szintén felvett egy alapállást. – Nah, jöhet!
« Utoljára szerkesztve: 2017. Nov. 07, 17:25:02 írta Satoru Kazura »

Karakterlap

Meiou Hotaru

Shinigami

9. Osztag

*

9.tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 400 / 15 000

Hozzászólások: 24

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
királykék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#37B1FE


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőterem
« Válasz #10 Dátum: 2017. Nov. 18, 20:02:37 »
How to Train Your Crush!

Nagyon izgatott voltam az egész miatt, hiszen a férfi nem csak hogy a könyvemet adná vissza, ha sikerül megvernem egy küzdelemben, de még egyenlő félként meg is küzd velem. Ez a két dolog hatalmas nagy endorfin mennyiséget szabadított fel bennem, így teljes lelkesedésemből neki tudtam magam vetni a párbajnak. Mivel átadta a kezdési lehetőséget, így végig vettem a lehetséges nyitásokat. A stílusom főként az erőre és a gyorsaságra összpontosult, így leginkább a judo és a muay thai különleges egyvelegét használtam ilyen helyzetekben. Ezekből általában a dobási és megragadási technikák álltak a legközelebb hozzám. Szeretem használni az öklömet, a lábamat, a térdemet és a könyökömet is egyaránt a harcban, egyfajta fegyvernek nevelem a testemet, melynek minden porcikájával sebzést tudok (vagy próbálok) bevinni az ellenfeleimnek. Kezdésnek egy egyszerű dobási technikával próbálkozom meg, melyet Satoru-san kezének megragadásával próbálok kezdeni. Mindkét kezemmel megpróbálok megkapaszkodni a karjában, majd a spirituális energiáimat felhasználva megpróbálom átdobni teljes erőmből magam felett vagy legalább mellett. Amennyiben a fiú gyorsabban reagálna és kivédené valahogyan az próbálkozásomat, megpróbálnék egy újabb lendülettel erőt nyerni és bevinni egy erősebb ütést a csuklóm feletti résszel a mellkasa felsőbb pontjaihoz. A célzásban és a pontosságban sosem voltam jó, ezzel kapcsolatban még sokat kell fejlődnöm, de talán az erőm elég lesz ahhoz, hogy utat törjön magának. Rossz szokásaim közé tartozik az is, hogy kezdőként elég sok nyitott támadási lehetőséget tartok fent az ellenfél számára, melyet a shinigami is könnyedén ki tud használni, ha ért a pusztakezes harchoz legalább annyira, mint én. A magabiztossága miatt úgy tűnt, hogy sokkal jobbnak hiszi magát az ökölharcban nálam és ez nem feltétlenül lehetetlen a szintemet nézve. A két támadás után (akár sikerült, akár nem) a lassúságom és az ügyetlen védekezésem miatt Satoru könnyedén betudott vinni egy erős támadást, melynek köszönhetően megismerhettem közelebbről a talajt. Zavarodottan próbálok feltápászkodni, majd a hátamat egy kicsit fájlalva a fiúra nézek mosolyogva.
- Satoru-san, kérem mutasson meg egy-két trükköt! Úgy hiszem mélyebb a tudása, mint nekem.. Tanítson, kérem! - a kérés után kiropogtatom az ujjaimat és a nyakamat, majd ismét felvéve az alapállást várok Satoru-san tanácsaira. Nagyon remélem, hogy el tud látni hasznos tippekkel a stílusommal kapcsolatban és segít gyorsabbnak lenni a jelenlegi sebességemnél.
- Erőre és gyorsaságra szeretnék építeni. Az erővel azt hiszem nincs gond, a gyorsasággal viszont annál inkább. Tud tanácsolni valamit ezzel kapcsolatban? Hogyan lehetek gyorsabb? - közlöm vele a stílusomat és a gyengéimet, amiket ha tud, talán könnyebben azonosul velem. Látszott rajta, hogy bár ő is gyors és nagyon pontos, erőben mégis valamivel jobb vagyok nála. Ez persze egyáltalán nem elég a győzelemhez, hiszen a fizikai erő könnyedén visszafordítható saját magam ellen, de talán egy kis tempó javítással ez könnyedén kiküszöbölhető lesz. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar edzés lesz az ütközetből, de mivel folyamatosan fejlődni és erősödni akarok, talán ez nem is olyan nagy probléma. Most valamiért az, hogy Satoru-san újat tud nekem mutatni, valamiért jobban érdekel, mint a két órája még olyan szenvedélyesen olvasott könyvem. Nao-chan shunpo edzése, a mostani pusztakezes harc edzés... ezek a dolgok amitől a legjobban érzem magam. Ha látványosan érzem a fejlődésemet, annál boldogabbá semmi sem tehet. Persze... nem mondok le arról a könyvről sem. Azért érdekel annak is a vége.

Karakterlap

Satoru Kazura

4. tiszt, Felügyeleti Osztály vezetője

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 18 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőterem
« Válasz #11 Dátum: 2017. Nov. 25, 02:52:51 »
How to Train Your Crush!

Kazura kíváncsian várta, hogy mi lesz a lány első lépése, meg is lepődött, amikor megragadta a karját. Hiába próbálta volna kitalálni, egy dobásra sosem gondolt volna, nem tudta elképzelni kezdő technikának. A meglepettsége azért nem tartott sokáig, gyorsaságát kihasználna könnyedén változtatott pozícióján, melynek köszönhetően egyszerűen kitépte kezét ellenfele markából, mielőtt befejezhette volna a tervét. Utólag megbánta egy kicsit, kíváncsi lett volna, mit tervezett volna, ha sikerrel járt volna, de ezt már sosem fogja megtudni, hiszen rákérdezni biztos nem fog.
A meghiúsult támadást hamar követte a következő, ezúttal egy ütés a mellkasa felé.
Túl nyitott! – állapította meg, majd egyik kezével elkapta a lány karját, megrántotta, hogy a lendülete ellene dolgozzon, közben másik kezével megfogta a vállát, és térdével a gyomrára célzott. Ha meggörnyedt, a nyaka alatti részre odacsapott egyet tenyere élével.
„Baráti” párbajnak szánta ezt a küzdelmet, nem vérre menő harcnak, így ehhez mérten nem vitt az ütéseibe túl sok erőt, nem akart komoly sérüléseket okozni, úgy gondolta, egy két karcolás még belefér, azt ki is tudná magyarázni, ha szamon kérnek tőle. Ugyanezen okból túl lazára sem vette, tiszteletlenség lett volna ellenfelére nézve, még ha nemesi származása miatt esetleg hozzá lett volna szokva.
Hotaru felé nyújtotta kezét, hogy segítsen neki felkelni, és folytathassák a harcot, de úgy tűnt, a lánynak más ötlete támadt.
Miért kellene Önt tanítanom? – kérdezte – Egyébként sem ismerek trükköket, mangát olvasok, nem bűvészkedem. – próbálta humorosabbra venni a témát, mielőtt visszautasítja, de a partnere mosolya, és a szeme csillogása meggyőzte. Mély levegőt vett, majd kifújta.
Jól van, jól van! Adok pár tippet, amitől fejlődhet.
Kár tagadnia, hogy jó érzés töltötte el a hízelgő szavak hallatán, hogy tőle kérnek segítséget, de nem voltak illúziói magával szemben. Rengetegen vannak, akik jobbak nála, érthetőbben magyaráznak, vagy csak simán kommunikatívabbak. Játszi könnyedséggel találna egy sokkal jobb tanár. Mindegy, Ő választotta Kazurát, remélhetőleg nem bánja meg.
Először is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok tanár, eddig még senkit sem kellett oktatnom. Kérem, ezt vegye figyelembe. Másodszor könnyen előfordulhat, hogy olyan dolgokat is mondok, amiket már tud, vagy legalábbis illene. Kérném, hogy ilyenkor se szakítson félbe. Ha kérdése lenne, azt természetesen felteheti.
Ismét mély levegőt vett.
Szóval, hol is kezdjem. A gyorsaságra megyünk, igaz? – kis időre elhallgatott, összeszedte a gondolatait. – Igazából csak gyakorolni kell! Az egyik legfontosabb, hogy ezek előtt alaposan melegítsen be. Komoly sérülésektől mentheti meg magát. Ha egyedül van, használjon súlyzókat. Ilyeneket, vagy egy kicsivel nagyobbakat. – közben odadobott egy 1 kg-os kézi súlyzót a nemes hölgyeménynek.
Felváltva gyakorolja az ütéseket, rúgásokat. Kezdésnek legyen harminc súlyzóval, majd harminc súlyzó nélkül, ezt ismételje meg ötször, majd pihenjen, utána váltson másik technikára. Fontos, hogy egyedül csak olyat gyakoroljon, amiben biztos, hogy szabályosan tudja alkalmazni, ellenkező esetben csak a hibái rögzülnek, amit később nehéz korrigálni.
Újabb szünetet tartott, részben az esetlegesen felmerülő kérdések miatt, részben, mert egy pár zsákolókesztyűt, és egy pár pontozókesztyűt vett elő.
De most nincs egyedül. – állapította meg az egyértelműt mosolyogva, majd a zsákolókesztyűt odaadta az újdonsült tanítványának. – Vegye csak el, tiszta, nincs beleizzadva. – közben maga is felvette a másik kesztyűt.
Ha lehetősége van rá, inkább társaságban eddzen. Több a lehetőség, a partnere oda tud figyelni Önre, persze ez oda-vissza működik csak, Önnek is segítenie kell neki. Most viszont erre nem lesz szükség, csak a kesztyűmre figyeljen, meg a csípőjére. Az lesz a feladata, hogy ha felmutatom a kezem, beleüssön… vagy rúgjon, nekem mindegy. Nem kell pontosan a közepébe, de azért találja el, annyira nem kicsi, hogy ne sikerüljön. Ezzel főleg a reakció idejét tudja fejleszteni, minél gyorsabban észleli a veszélyt, annál gyorsabban tudja helyén kezelni, akár megelőző csapást mérni, akár elkerülni azt.
Beállított egy időzítőt, és egy laza testtartást vett fel. Lassan emelte fel az egyik kezét, körülbelül fej magasságba. Ha megkapta az ütést (vagy rúgást) leengedve azt, a másik kezét a mellkasa magasságába emelte, kicsivel gyorsabban. Úgy tervezte, hogy véletlenszerűen választja ki a célpont magasságát, hogy ne lehessen könnyen hozzászokni, a tempót is fokozatosan növelte, bár néha-néha egy pár lassabbat is belefűzött a sorozatba, néha mindkét kezét felemelte. Amikor csipogott az időzítő, egy kis szünetet tartott, egészen a következő jelzésig. A második sorozatnál, már Ő maga is megengedett magának néhány ütést, de ezek könnyen elkerülhetőek voltak, inkább csak zavaró tényezőként szolgáltak.
Elfelejtettem mondani, hogy én is támadhatok. Ezek elől csak hajoljon el, ne próbálja blokkolni! – közölte vidáman az első után, főleg, ha az váratlanul érte a kisasszonyt.

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Edzőterem
« Válasz #12 Dátum: 2017. Dec. 18, 16:09:24 »
Üdvölet! :hippy:

Jeleztétek a Mester és tanítvány újra együtt edz! c. gyakorlat félbemaradását.

Kuchiki Hana: Noha az edzés félbeszakadt, a gyakorlat indítása, a feladat elképzelése korrekt volt. Tanítványod elszublimálásáról nem te tehetsz. Jutalmad 500 lp, amit zanpakutou képzettségre kell költened.

Hidetada Nishigami: Az edzés lényegi részébe nem írtál, ezért a gyakorlat számodra sikertelen eredménnyel végződött.