Szerző Téma: Hadnagyi iroda  (Megtekintve 1267 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kuchiki Hana

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

Kuchiki ház XXIX. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
37 500 / 45 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 28 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A sake jó. A sake finom. A sake különleges!

Post szín:
#0066ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hadnagyi iroda
« Dátum: 2014. Júl. 05, 11:10:50 »


Nem csalás, nem ámítás! Felfedezted az csudiklassz zugomat, ami eltéveszthetetlenül jelzi kicsoda és micsoda lapul a színfalak mögött! Ha környéken jársz ne habozz, gyere be és igyunk! Mármint ismerkedjünk...kivéve,ha papírmunkát hozol! Akkor mentsd az irhád!

Mellékesen érezd magad otthon, kopogj belépés előtt, illetve hívj nyugodtan Hana-nak! Azért nem vállalok felelősséget, ha a fuku-taichou-ra nem nézek fel!


« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 02, 15:03:01 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Kuchiki Chihiro

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

6. osztag tisztje

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 2 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Karmazsinvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#677CB5 / / #DA0021


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #1 Dátum: 2017. Máj. 07, 16:40:01 »
[[ Első nap ]]

  Alig tudtam aludni az éjjel, reggel mégis kicsattanó energiával készülődtem össze. Ma lesz az első napom az új osztagban. Igyekeztem a legjobb formámat adni. Legalább ötször leellenőriztem, hogy nálam van-e az ajándék, amit Hana-anesamának készítettem.
  Hiroki-aniue többször jegyezte meg szedelőzködésem közben, hogy Hiroya-aniue nagyon neheztel rám, amiért leadtam a nevében egy kérvényt, áthelyeztetésével kapcsolatban. Emlékeztem, hogy Hinata-aneue előre felhívta a figyelmemet erre az esetre, így igyekeztem tanácsa szerint tenni és elereszteni a fülem mellett a kérését, hogy csináljam vissza a dolgot.
  Azt már csak némileg értetlenkedve kérdeztem meg, hogy miért kísért el a 6. osztaghoz. Mint utólag megtudtam fontos papírokat visz el Hana-anesamának. Készségesen felajánlottam neki, hogy majd én odaadom neki, hiszen úgy is vele szeretnék találkozni. De még ez sem állította meg őt. Gyanakodva mértem végig, mikor közölte velem, hogy úgy amúgy találkozója is van itt, a 6. osztag területén belül valakivel. Nehezen tudtam ezt elhinni. Bár enyhe túlzásnak éreztem volna Chichiuétől, hogy már Hiroki-aniuét is a sarkamba állítja…
  Megkönnyebbültem mikor a barakkoknál végül elköszönt és sok szerencsét kívánt az első napomhoz. Szóval tényleg találkája van valakivel! Annyira lefoglalt a gyanakvásom, hogy meg se érdeklődtem tőle, hogy mégis kivel. Na, majd otthon bepótolom!
  Igyekeztem felidézni a teázás közben Hana-anesama által elmondott útvonalat az irodához. Megörültem, amikor sikerült odatalálnom. Az iroda ajtajéban viszont állt egy shinigami, aki miatt megtorpantam. Kihúztam magamat és igyekeztem jó benyomást kelteni, de valahogy eléggé kimértre sikeredett kérdésem, hogy mit is szeretne itt.
  Meglepetten pislogva tartottam meg az ismeretlen által kezembe nyomott papírkupacot. Mondván, neki még fontos elintéznivalója van, de ezeket a kitöltendő jelentéseket le kellene adnia Kuchiki fukutaichounak. Értetlenül álltam a helyzet előtt, nem tudtam megérdeklődni tőle, mégis miért nem adja át ő maga, ha már egyszer meg lett bízva ezzel a nemes feladattal. Biztos voltam benne, hogy az a másik ügylet tudott volna várni, hisz mégis csak az egység hadnagyával lett volna dolga.
  Megvontam végül a vállaimat. Ügyetlenül kopogtam be az iroda ajtaján, majd ha megkaptam az engedélyt arra, hogy bemenjek, örömmel nyitottam be az irodába. Igyekeztem úgy ügyeskedni a kezeimben tartott iratokkal, hogy ne potyogjanak ki azok a kezeimből.
  – Hana-anesama! – léptem be lelkesen. – Jöttem lejelentkezni, ahogy megbeszéltük. De ahm, ezeket hová tegyem? Egy furcsa figura nyomta az előbb a kezembe, legalábbis a tetejét. Valamilyen… jelentések? Néhányat viszont Hiroki-aniue küldött. Azt mondta, hogy adjam oda neked őket. Hová tehetem őket? – kérdeztem. Majd amint elmondta az íratok sorsát, engedelmesen tettem úgy, ahogy ítélkezett.
  – Hoztam neked valamit! – miután szabaddá váltak a kezeim örömmel mentem oda hozzá. A kezemben díszes dobozt szorongattam, amelyben a neki készített ajándékot tartottam. – Köszönöm, hogy beszéltél Chichiuéval! Még nem tudtam rendesen meghálálni. Remélem, tetszik – kisebb meghajlással nyújtottam át neki a dobozkát. Izgatottan vártam, hogy mit fog szólni hozzá. Elég nehéz volt kiderítenem, hogy mi a kedvenc virága.

Karakterlap

Kuchiki Hana

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

Kuchiki ház XXIX. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
37 500 / 45 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 28 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A sake jó. A sake finom. A sake különleges!

Post szín:
#0066ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #2 Dátum: 2017. Máj. 23, 22:25:37 »
Riri chan hivatalos első munkanapocskája *-*

Energiabombaként vetődtem ki az ágyamból. Majd nem orrba vágtam szegény szolgálómat, aki kedvesen próbált ösztönözni, ideje lenne lenyomnom a kakukkos órának használt mobilom fülsértő zenélését. Arról persze, elegánsan elfelejtkeztem, mert, ha nekem muszáj felkelnem, véletlen se aludjon még valaki békésen a birtokon. Helyette lendületesen szökdécseltem a fürdő irányába az összes létező arcfrissítő, bőrnyugtató, illatosító, fiatalító, meg ezerféle arc kencével készüljek a nagy napra! Nem, ma sem udvarlóm, leendő férjem, háremem legújabb kiszemeltje látogatott meg. Ennél sokkal szebb, csodálatosabb, nagyszerűbb dolog történt! Végre, elkezdi az osztagban munkáját kicsiny, édes, aprócska, de annál tündéribb Riri chan-om! Csúcsszuper formában kellett kinéznem, ha már a fejem zsongott, szédelgett és még részegen csuklott az este folyamán benyakalt sake mennyiségétől. Még sem fogadhattam másnaposan, ha nem aznaposan! Tehát, mindent megtettem az ügy érdekében, legalább a kinézetem legyen üde, fiatalos, kipihent, vagy legalábbis kevésbé nyúzott, nehogy azt gondolja szegény picike rokonom, valamilyen rémes banya korban szenvedek és beutal a negyedik osztaghoz kivizsgálásra. Az hiányozna, azért mászkáljon a sarkamban, mert azt hiszi, bármikor rosszul lehetek. Teljesen jól voltam a látszat ellenére, vagyis kozmetikázott eredménye ellenére is!
A gyors reggelit követően fénysebességgel rongyoltam át az osztaghoz, nehogy megessen az a baleset a tiszt hamarabb ér be, mint én. Igyekeztem úgy tervelni mindent legyen némi időm valamiféle rendet vágni. Hát, maradjunk annyiban ebből az lett, hogy a komplett irat, nem tudok vele mit kezdeni, csak van dokumentum halmokat betoltam az íróasztalom alá. Azokat, pedig szépen felkupacoltam, amiket ideje lesz teleportálnom az első osztag berkei felé. Hiába vártam, mikor érkezik a nyakamra Hajime chan, csak Kagu sama kedveskedő dorgálása érkezett, miért nem végzem becsületesen a munkámat. Valamiért, azaz érzés kerülget, hogy Hajime chan szándékosan kerül. Ennek egészen, de tutira biztos utána fogok járni, méghozzá záros határidőn belül!
Ezt remekül letárgyaltam magammal, amikor halk kopogásra hajazó ajtósimogatás érkezett a túlpartról. Gyorsan megigazgattam az egyenruhám, hajam és minden lógó alkatrészem, aztán iparkodtam a lehető legangyalibb hangomon válaszolni. Megfordult a fejemben, erre majd bejön valamelyik naplopó NCIS nyomozó, de szerencsémre nem esett meg a rémeset! Az én tündéri aranymoszatom libbent be elém, amitől lelkem elburjánzott rajongó anyuka szigetén olvadt fagyiként visítozott a chibi énem. Ez az édes lány, annyira szívet mállasztó hetedik csodája elsivatagosodó világunknak, hogy legszívesebben a hónom alá csapnám és mindenkinek kikaparnám a szemét, aki a közelébe merészkedik! Be kéne tiltani, levédetni és….azt hiszem valamennyire értem Ukicchin tyúkapó hozzáállását, de akkor sem megoldás, ha a sufniba zárja szegénykét!
- Üdvözöllek világomban, Riri chan! – Tártam szét a karjaimmal, érezze csak, micsoda szent helyen tartózkodik, bár ennek legalább annyi igazság tartalma van, mint, hogy Kenicchi-nek még két felesége lesz. - Nehezen találtál ide? – Támasztottam meg az államat széles mosoly kíséretében, hiszen vártam a választ, éppen melyik lókötő bátyja kísérte el, véletlen se repüljön neki egy méhecske.
- Oh, nagyon helyes! Hajszálpontos voltál! Remélem nem izgultál annyira, egész este álmatlanul forgolódtál az ágyban! Mi lesz, ha küldetésre viszlek? – Kacsintottam felé, mivel ismertem már a lányok problémáit, mennyire rá tudnak stresszelni a legapróbb dolgokra. Annak ellenére, hogy a rokona voltam, még a felettese is. Ez a kombináció pedig mindig azt szüli, még inkább rágörcsölnek a „ha” kezdetű bakiparádé történetekre.
- Nekem? – Hőköltem kicsikét hátrébb. Nem számítottam kedveskedő sorokra Rokicchi jóvoltából. Az egyáltalán nem lepett meg, hogy valamelyik testvér elkísérte, inkább a tény, még futotta valamiféle kifogásra. Érdekelt, ugyan mit talált ki a drága jótét lélek, ezért feltápászkodtam a székemről. Odasétáltam Riri chan-hoz és kivettem a kezéből az iratokat. A tisztek papírjait elegáns csukló mozdulattal hajítottam az asztalra. Kizárólag a kedves rokonom fedőtörténete izgatta a fantáziám koboldjait. Egyszerű felszólítás volt, hogy legyek szíves késedelmi határidőn belül leadni a havi zárójelentéseket. Szokásos irgum-burgum Hajime chan ujjai által. Én megvárom, hogy eljöjjön! Nagyon makacs, kitartó és türelmes vagyok, mikor szánja rá magát!
- Nagyon köszönöm, Riri chan! – Simogattam meg a vállát, majd sétáltam az ablakhoz kinyithassam. - Hogy-hogy nem kísért el a bátyád? – Támaszkodtam neki háttal a párkánynak, még tökéletesen lehessen hallani a hangomat a környező bokrokból is. - Pedig szívesen találkoztam volna vele! Szerettem volna elújságolni neki, hogy találtam egy kedves nemes hölgyet, akit szívesen bemutatnék neki! – Vágtam sajnálkozó arcot, miközben a mocorgó bokorra mutattam, hátha szeretné meglesni Riri chan, amint imádott bátyja fénysebességgel iszkol árkon bokron keresztül.
- Rokicchi még mindig tehetséges a légvonalban shunpo-zás művészetében! Lehet, oktatnia kéne? – Pislogtam ártatlanul elgondolkozva a lehetőségen. Az elém kerülő ajándékra, csak arcomhoz kaptam a kezeimet. Meghatódtam a piriny leányka gondolt rám és ilyen szépséget hozott nekem!
- Ez hihetetlenül szép, Riri chan! Nagyon-nagyon szépen köszönöm! Te készítetted? – Ölelgettem magamhoz a tündéri kislányt. Széles vigyorral méregettem a kis díszt a hajamhoz, mert nagyon tetszett, csak nem igazán láttam pontosan hova kéne tűzni. - Segítesz nekem feltenni? Szeretném megnézni, hogy áll! – Hajoltam lejjebb, kényelmesen tudjon vele bűvészkedni. - Aztán őszintén! Ha borzalmasan festek vele, ne titkold el! Nyugodtan mond meg, ha túl vén vagyok már a viseléséhez! –
Legyintettem könnyelműen, mert lehet úgy hangzott, de azért lélekben mantráztam véletlen se fessek úgy, mint egy magát tininek képzelgő anyóka a ráncos pofikájával.
- Ugyan! Semmiség! Bármikor szívesen újra megteszem! Szólj, ha segítségre van szükséged, vagy le kell hűteni a fiúkat! – Simogattam meg arcát kedvesen. - Tudom, hogy Ukicchin szeme fénye vagy! Védeni akar a bajtól, csak picikét átesett a ló túloldalára. Azt hiszem, sose fogja feldolgozni, hogy a kicsi lánya felnőtt! – Nevettem el magam, mert akadt egy olyan sejtésem, még akkor is az aprócska totyogós babájának fogja látni, amikor már a nyakán ugrálnak az unokái.
- Viszont, most nem azért vagy itt, hogy a családról beszélgessünk! – Csaptam össze a tenyeremet, majd terelgettem oda az asztal előtt árválkodó székhez. - Először is! Tisztáznunk kell, mi az osztagunk feladata és azon belül, mivel foglalkoznál szívesen! Van esetleg elképzelésed, melyik osztályon dolgoznál szívesen? – Csüccsntem vissza a székembe. Érdekelt, mit mond el saját magától és miként jellemzi magát. Nekem halomnyi papír és az évek álltak a rendelkezésemre, hogy kútfőből korrigáljam a mondókáját. Illetve, ha szükséges, akkor meséljek az osztagunkról. Attól nem tartottam, hogy felkészületlenül jött hozzánk. Sejtettem átolvasott minden tájékoztatót, feljegyzést és leírást az osztag feladatköréről, sajátosságairól, felépítéséről, vezetőségéről.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Máj. 23, 22:27:13 írta Kuchiki Hana »

Karakterlap

Azukari Hisao

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 2

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Indigo

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
Light Salmon


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #3 Dátum: 2017. Jún. 23, 19:50:16 »
Az újonc

 Izgatottság lenne ez az aktuális érzés? Vagy félelem? Mindkettő? És ha még a reggeli összeszedetlenséget is hozzávesszük.. igen, mindhárom. Mondjuk a reggeli órák lassan délelőttbe csaptak át, mire a lakásból idáig értem. Ez az első napom az osztagnál, így gondoltam megjelenek a hadnagynál, lejelenteni a létemet. Az iroda ajtajában megállok, de mire kopoghatnék, megáll a kezem. Mintha sziklából lenne. Mit tehetnék? Nem vagyok ideges típus, így idegen ez a viselkedés a testemtől. Szóval, akkor mit tehetnék? És nem is tudok másra gondolni, csakhogy a magatehetetlenséggel telik az idő. És mivel tudjuk, ha valaki belekerül ebbe a limbóba, az már nem jó. Mert ilyenkor ösztönösen is elkezdünk másra gondolni, mint például a tegnap estére, amikor is a szerencsejáték megint felemésztette a "vagyonomat" vagy, amikor hazafele a falnak dőlve megcsúsztam és elestem. Szóval, ilyen jellegtelen, de mégis az adott pillanatban enyhítő emléknek tűnő dolgokra gondol az ember.
 De a kezemmel még mindig nem kopogok. Mivel nyugtathatnám meg a tudatalattimat? Hogy shinigami lettem? Hogy van értelme az életemnek? Hogy bekerültem a 6. osztagba, ahol pedig a Nyomozati osztályba jelentkeztem? És hogy így talán mélyebbre is fúrhatom magamat legjobb barátom eltűnésében? Valahogyan semmi sem jelent nyugalmat, mikor olyan sok mindent elronthatok a bemutatkozásnál. Amit lehet, azt el is fogok bénázni, mert Murphy-törvénye. Talán kevésbé kéne ilyen radikálisan felfognom a dolgokat? Talán kevésbé kéne azon izgulnom, hogy a hibák megbocsáthatatlanok? Vagy hogy Ousana halálát is egy hiba okozhatta?
 De a kezem még mindig olyan, mint egy kővé dermedt jégcsap az Északi sarkon, a Medúza pillantása alatt. És nem kopogok. Túl sokat gondolkoznék a múlton? Vagy azon, hogy képtelen vagyok elengedni egyből, ami  vele történt? Hiszen több mint egy éve már, és még mindig ugyanott vagyok, és mindig, mikor csak ehhez hasonlóan megbénulok, az eszembe ötlik, hogy soha többé nem leszek már a régi. Tartom a kezem, parancsolok neki egy egyszerű mozgást, de nem válaszol. Talán itt a vége? Örökre maga alá temetett ez a pillanat? Ennyire gyászolnám a múltat és a jelent együtt? A legjobb kérdés: Miért van ennyi kérdés? Ez már furcsa, így majdnem feladva úgy érzem, a csuklóm megmozdul, hangosan kopogok az ajtón, majd ha megérzem annak jelét, hogy nyílik előttem a lehetőség, belépek rajta, és nem nézve a hadnagy szemébe térdre rogyok, és bemutatkozok.
- Szép napot, Hadnagy asszony! Azukari Hisao vagyok, újonc. Eligazításra érkeztem Önhöz. - Majd lassan megemelve a fejemet, körülnézek az irodában. Egy polc, az ablakokon beáramló fény, a virág az asztalon. Nyugalmat teremt a káoszban, mivel az egyszerűség egy sziget, ahova elmenekülhet az ember. Kicsit elbambulok, így ha szól hozzám, csak másodjára vagyok képes rá felfigyelni.

Karakterlap

Kuchiki Hana

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

Kuchiki ház XXIX. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
37 500 / 45 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 28 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A sake jó. A sake finom. A sake különleges!

Post szín:
#0066ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #4 Dátum: 2017. Jún. 25, 17:57:08 »
Az újonc ;)

Érkezett hozzám az Akadémia aranybetűkkel salátás papírra vésett tájékoztatása, hogy friss, ropogós, szűziesen édes újonc érkezik köreinkbe! Rögtön, de azonnal lecsaptam a lehetőségre, véletlen se Kenicchi kiábrándítóan karót nyelt arcával találkozzon először. Stipi-stopival benyúltam az aktáját és mézédes hangon pillogtam a futárra, ne aggódjon, innen átveszem a drága fiatalember pátyolgatását. Bájosan intettem a kifelé tessékelt kézbesítőnek, majd megszállott hahotával vetődtem vissza az irodám rejtekébe, töviről hegyire átolvashassam az újoncról leírt adatokat. Nem az eredményei érdekeltek, vagy a lélekölője neve! Sokkalta fontosabb dolgok izgatták a fantáziámat, mint a magassága, életkora, kinézete, hobbija. Az ilyen apróságok, mint rátermettség, fegyelmezettség mit sem számítottak, ha netán, esetleg helyes lehet a gyermek és végre büszkén haldokolhatok: „Igen, sikerült! Van egy igazán férfias megjelenésű és jellemű férfi ebben a töketlen osztagban, akire legálisan csorgathatom a nyálamat!”
Persze ezekről a hatalmas tervekről neki nem kellett tudnia, sem most, sem később! Azért az időt még gyorsan kihasználtam az érkezéséig. Rendet raktam, vagyis minden elintézetlen papírhalmot betoltam a szekrényekbe, fiókba rejtettem a kiló számra felhalmozott édességet, valamint elérhető rejtekbe helyeztem a szent sake-t, hátha kedve támadna inni velem egy kupicával. Végezetül, igyekeztem magamnak elviselhető külsőt varázsolni, már amennyire sikerült kiderítenem a törött tükörből. Lehet ezt tényleg jelnek kéne vennem. Bár, vigasztal a tény, hogy shinigami évben az a hetes annyira nem is sok! Kár, hogy én nem érzékelem sebtében elillanónak.
A teendőimmel kivételesen időben végeztem, ezért elém kaptam néhány Hajime chan-nak írandó általános jelentést. Azokat olvasgattam, amikor halk motoszkálásra lettem figyelmes az ajtó túloldaláról. Gigantikusra nőtt dumbó fülekkel szemeztem az ajtóval. Tökéletesen érzékeltem az ott szobrozó lélekenergiáját. Gondoltam nem zavarom meg a mély koncentrációban, miként működik a kopogás művészete. Türelmesen szobroztam a papírkupacomon dobolva kedvenc világítós végű tollammal. Komolyan megkönnyebbültem, amikor elszánta magát a nagy tettre.
- Bújjon be! – Szóltam ki, némi szünetet követően, mintha fogalmam se lenne róla, mióta ácsingózik az ajtó mögött. A beérkező férfit diszkréten mértem végig, mert még sem lehetek illetlen csillogó szemekkel esem át az asztalon. Képzeletben boldog kiskutyaként ugráltam körbe, de ezt a pofátlanságot meghagytam későbbre. Jelenleg képzelje csak azt, mennyire felelősségteljes, komoly vezető helyettes vagyok. Hacsak nem kérdezett körbe a tisztek között…
- Kisasszony! – Remegett meg a mosolyra húzott szám széle. Fájt a lelkemnek a feltételezés. Rögtön bele is sandítottam a kis tükrömbe, komolyan ennyire vénlánynak festek, rögtön azaz első feltételezése férjnél vagyok?! - Önnek is szép napot, Azukari san! Vagy hívhatom, Hisao chan-nak? Már, ha nem veszi tolakodásnak, tegezem! Nem kifejezetten szeretem a karót nyelt udvariaskodást. Ne értse félre! A tiszteletet elvárom és megadom, pusztán a tiszteimmel szeretnék baráti viszonyt kialakítani, elvégre egy nagy család vagyunk! Az együttműködés alapja a kölcsönös bizalom! –
Mutattam az asztal túlsó felére, nyugodtan foglaljon helyet. Értékeltem, hogy ilyen jól nevelten térdre vágta magát. Mostanság egyre kevesebb tisztnek jut eszébe, talán nem azzal kéne indítani, önkényesen helyet foglalnak és még engem vonnak kérdőre, mi szükség erre a lejelentkezésre. Az újoncok sem a régiek már! Felüdülés volt valakivel találkozni, aki legalább ismerte az előírásokat és gyakorlatban is használta.
- Ezekről hogy vélekedsz? Te milyennek képzelnéd az ideális vezetőség és beosztott kapcsolatot? – Támasztottam meg államat. - Ne ijed meg! Eszemben sincs tesztelni téged! Mindössze érdekel a véleményed! Nem ismerlek, és valahol el kell kezdenünk. Bár, ha szeretnéd, mesélhetsz magadról is! Barátnő? Feleség? Gyerekek? – Matattam a papírlapok között teljes ártatlansággal. Véletlen sem voltak nőegyletet érintő hátsó szándékaim az elhintett kérdéseimmel.

Karakterlap

Kuchiki Chihiro

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

6. osztag tisztje

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 2 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Karmazsinvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#677CB5 / / #DA0021


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #5 Dátum: 2017. Jún. 30, 21:47:44 »
[[ Első nap ]]

  Lelkesen néztem körbe az irodában. Persze igyekeztem nem túlságosan elrugaszkodni a földtől és figyelni Hana-anesama szavaira is.
  – Nem – ráztam meg a fejemet –, könnyen idetaláltam! Hiroki-aniue elkísért a bejáratig – avattam be. Bár lerítt rólam, hogy nem repesek az örömtől, hogy Hiroki-aniuénak pont akkor volt valami teendője a 6. osztagban, amikor első napomat töltöm az egység kötelékében.
  – Talán… egy kicsit? – zavart mosollyal az arcomon feleltem a nyugtalan éjszakát illetően. – De nem érzem egyáltalán kimerültnek magamat! Alig vártam, hogy reggel legyen – mondtam gyerekes izgatottsággal a hangomban. Noha tagadhatatlan, hogy amikor nem jött álom a szememre, akkor számtalanszor sejlett fel bennem a baljós gondolat, hogy mi lesz, ha hirtelen kiküldetésre kellene mennem. Kialvatlanul pedig sokkal nagyobb az esélye, hogy elrontok valamit, amit persze nem szeretnék. A végén Chichiue örökre bezárna a szobámba.   
  – Igazán nincs mit! – mosolyogtam, miután átadtam Hana-anesamának a papírokat. Picit meglepett, hogy egyelőre csak félrehelyezte az iratokat. – Nem értek annyira ehhez… De nem fontosak? – kérdeztem az asztalra félrehelyezett papírokra mutatva. Remélem, nem akadályozom túlságosan a munkájában Hana-anesamát.
  – Hiroki-aniue? Hát… állítólag valami találkozója van valakivel az osztagban. Én elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy kivel, ő pedig nem avatott be… Miért? – kíváncsian néztem Hana-anesamára. Elcsodálkoztam azon, hogy mégis miféle hölgyet talált és mégis mióta ügyködik Chichiuéhoz hasonlóan Hiroki-aniue párkapcsolatán. Közelebb merészkedtem az ablakhoz, ahogyan azt Hana-anesama jelezte. Nagyokat pislogtam az önálló életre kélt növényzet láttán, mely mögül lassan felfedte magát idősebb bátyám. Majdhogynem leesett az állam döbbenetemből, még időben uralkodtam érzelmeim kifejezésén. De bosszankodásomat már nem tudtam kordában tartani.
  – Még, hogy találkozója van valakivel! Tudtam, hogy Chichiue küldte ide! – jelentettem ki megütközve. Mély sóhajjal igyekeztem elhessegetni haragomat. Nagyon szeretem testvéreimet, viszont most azt kívántam Hiroki-aniue bár esett volna el egy kósza gallyban, ahogy elszelelt Hana-anesama szavai hallatán.
  – Most egy darabig nem fog hazajönni – jegyeztem meg Hana-anesamának. – Mindig ezt csinálja, ha szóba kerülnek a hölgyek és a házasság. Eltűnik napokra néha hetekre. – Nem tudtam, hogy ez volt-e a célja Hana-anesamának vagy sem, bár kifejezetten elégtételnek éreztem, amiért lódított nekem az előbb. Legalább Chichiue nem fogja tudni újra a nyakamra küldeni.
  – Azt megkérdezhetem, hogy tényleg van valamilyen hölgy vagy csak ferdítettél? – kérdeztem halkan, hátha Hiroki-aniue megemberelte magát és még a közelben van. Noha erre kevés esélyt láttam.
  – Igen, én készítettem – feleltem az ajándékkal kapcsolatban, miközben viszonoztam Hana-anesama ölelését. – Persze hogy segítek! – csillogó szemekkel vettem át tőle a kanzashit, majd kerestem hajában megfelelő pontot, ahol remekül érvényesülhet a dísz. – Itt jó lesz? – böktem a jobb füle feletti részre. Ha neki is megfelelt ott, akkor feltűztem neki oda a díszt. Óvatos voltam nagyon, nem szerettem volna meghúzni a haját, vagy véletlenül a fejbőrébe tűzni a kanzashi fémes végét. – Vén?! – megütközve ismételtem el a magára használt kifejezést. – Miket beszélsz Hana-anesama? Ki mondta ezt neked? – homlokomat ráncolva vizslattam Hana-anesamára. Bárki is volt, azt hiszem, el fogok beszélgetni az illetővel. – Igenis, nagyon fiatalos vagy! – jelentettem ki határozottan, hogy ne aggódjon külseje miatt. Hiszen remekül nézett ki! – Különben is, bármikor hordhatunk kanzashit, ez nincs korhoz kötve! Én legalábbis egészen biztos, hogy ezer éves koromra is szívesen fogok viselni különböző hajdíszeket. Kész is van – jelentettem be, ahogy feltűztem a haját a dísszel. – Szerintem nagyon jól áll! – dicsértem meg. – Bevallom, picit aggódtam, hogy ez a zöld picit el fog ütni a szemeidtől, de örülök, hogy végül igenis passzolnak – lelkendeztem, ahogy az összhatást figyeltem.
  – Nem igazán értem Chichiuét. Ahhoz elég nagy vagyok, hogy férjhez menjek, de ha önállósodni szeretnék, akkor szegény Aniuetachiékat küldi a nyakamra – sértettségemben felfújtam az arcomat. – Remélem mielőbb be tudom bizonyítani neki, hogy feleslegesen aggodalmaskodik – sóhajtottam fel végül. Ezután letelepedtem a székre, ahová Hana-anesama odavezetett.
  – Írjam le röviden az osztag feladatkörét? – kérdeztem vissza óvatosan, mielőtt valami butaságot mondanék. – A Gokeiyou feladata az Őrosztag tagjait érő bűnesetek kivizsgálása. Ebből kifolyólag pedig erre épülnek az egységet alkotó osztályok, melyek különböző feladatokat látnak el. – Igyekeztem minél alaposabban utánajárni ennek. Olvastam a felépítéséről, jelenlegi tagjairól, igazándiból elég sok mindenről, ami elérhető volt számomra.
  – Szívesen mennék terepre, bár elég kevés egyelőre még a tapasztalatom e tekintetben. De a papírmunkával sincs problémám, azt is szívesen csinálom. Szóval úgy igazándiból nem tudom, melyik szakaszban dolgoznék igazán. Azt tudom, hogy a börtönök nem vonzanak. Szóval, ha lehetséges, akkor az Őrizeti Osztályt inkább elkerülném. Persze csak, ha nem probléma – néztem fel zavartan Hana-anesamára. Persze szó nélkül ellátnám azt a feladatot is, ha Hana-anesama így látja jónak, csak eléggé nehéz munkakörnek hangzik.

Karakterlap

Kuchiki Hana

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

Kuchiki ház XXIX. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
37 500 / 45 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 28 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A sake jó. A sake finom. A sake különleges!

Post szín:
#0066ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #6 Dátum: 2017. Okt. 07, 18:35:21 »
Riri chan hivatalos első munkanapocskája *-*

Halkan boszorkány kuncogással vigyorogtam a tenyerem takarásából. Én, mint a lódítás, ferdítés és hazugság koronázatlan királynője, hogy azzal büntetném túl buzgó rokonomat kitalált nőszemélyekkel ugrasztom ki a bokorból? Természetesem, hogy semmi esetre sem…szalasztanék el egy ilyen lehetőséget. Erről, biztonság kedvéért, még túl korai lett volna Riri chan-nak tudnia.
- Jelölt bőven akad, Riri chan, de mi haszna, ha így fut a bátor hős? – Csóváltam meg fejemet szánakozóan, mit kezdhetne a jó szándékú családfő, amikor a célpont láthatóan kezét- lábát törve menekül. Igazán nem kényszeríthettem Rokicchi-t esküvőre, mert semmi esetre se voltam ennek a begyöpösödött nemesi hagyománynak és politikai sakkmattnak a híve. Ha tárgyaló asztalnál nem fog működni, akkor az ágyban sem. Elnézve Rokicchi sprinter teljesítményét, pedig ott is látnám annak az esélyét, felütné bármiféle probléma az orrát, inkább felvenné a nyúlcipőt, mint belebonyolódjon a csatározásokba. Van, amit nem kell erőltetni! A házasság kifejezetten ilyesmi.
- A hasa és üres tárcája majd hazaviszi, Riri chan! – Kacsintottam rá az aggodalmasan testvére hűlt helyét kémlelő pici tündérvirágszálra. Nem féltettem a fiúkat. A legtöbb Kuchiki-hez híven, igen kreatívan tudtak megszökni a felelősség elől és annál ügyesebben oldották meg a saját dolgaikat. A fiaink igen talpra esettek voltak, amikor a saját bőrük került terítékre és azt kellett menteni. Más nem, Rokicchi jöhetett hozzám is. Természetesen újabb ugratások kíséretében kapna meleg levest, teát és kényelmes fekhelyet. A piszkálását sosem mellőzném. Túlságosan édes, ahogy a színskála összes árnyalat végigszalad az arcán egyetlen szó, vagy kifejezés említésétől.
- Vendég jelenlétében még sem bújhatok iratokat! – Legyintgettem az ártatlan kérdésére nem kéne az ürügyként ide cipelt papírkupaccal foglalkoznom. Ráértem az ördög átkos művével babrálni, miután túlestünk Riri chan beavatásán. Szerettem volna, ha szépen indul az első napja, bár egyelőre engem halmozott el édes ajándékkal. Csillogó szemekkel tartottam neki az ősz kobakomat, hogy feltűzhesse a nekem készített hajdíszét. Lelkesen szemléltem a kis tükrömben. Minden elismerésem a kicsike lánynak! Még mindig nagyon ügyes volt a pepecselős, aprólékos, kézügyességet igénylő dolgok összeütésében. Én egész biztosan tízszer hajítottam volna ki az elrontott mütyűröket és adtam volna fel, miután minden ragadna. Nincs nekem türelmem az ilyen finom és kifejezetten nőies hobbikhoz. Ehhez én kifejezetten barbár vagyok.
- Nagyon szépen köszönöm, Riri chan! – Simogattam meg a feje tetejét, miután kész védőbeszédet rittyentett nekem. - Rajtad biztosan csodásan is mutatnának, még akkor is! – Mosolyogtam kedvesen az imádni valóan, egész nap szeretgetnéd kicsike rokonomra, aki annyira édes volt, ténylegesen a hátamra tapaszolnám. Igen, elég gyakran átérzem Ukicchin problémakörét a védelmezéssel kapcsolatosan. Nem támogatom, de bizony bennem is erősen mocorog anyatigrisként öleljem be Riri chan-t és tűzokádó sárkányként fújjak minden mozgó, élő és élettelen dologra, ami reá veti a tekintetét.
- Ezért vagy most itt! – Tartottam fel bölcsen az ujjamat, miután letisztáztuk, azaz elsődleges küldetésünk, hogy drága édesapjának végre bebizonyítsuk, hogy igazán képes saját lábán megállni már a lánya, nem szükséges mindig valakinek a kezét fognia.
- Igyekszem neked megadni azt a teret, amire szükséged van.– Fontam össze mellkasom előtt a karjaimat. Felhuppantam az asztal szélére. Netán, na meg teljesen véletlen ott pofátlankodott volna néhány kupac papír, azokat nemes egyszerűséggel arrébb lőttem a hátsómmal. Keresztbe tett lábakkal várakoztam, mit fog Riri chan válaszolni az elhangzott kérdésekre, vagy miféle kérésekkel áll elő. Kifejezetten nem érdekelt mit tud az osztagról, hiszen sejtettem az összes létező leírást és adatot kibogarászta már. Elsősorban az izgatta a kicsiny és kellően rakoncátlan érzékeimet, akad konkrét elképzelése, vagy meg meri mondani, mire vágyik igazán. Valamiért nem csalódtam benne, csak bátortalanul elmondta neki lényegében mindegy.
- Mindenképpen a fokozatosság híve vagyok! Annak semmi értelme, ha bezárlak egy irodába, vagy kizárólag küldetésekre zavarlak. – Sóhajtottam fel iszonyatosan gondterhelten, mintha nem tudnám, mit kezdhetnék vele. - Szeretném, ha lenne konkrét elképzelésed, ezért adok neked gondolkozási időt! Két teljes hónap! – Mutatottam fel „v” formációban két ujjamat, amiket még meg is mozgattam a játékosság, mármint nyomatékosítás kedvéért.
- Arra kérlek, ismerkedj meg az összes osztállyal, tölts minél több időt a tisztekkel, figyelj és tanulj! Az idő letelte után újra felteszem a kérdést, hova szeretnél menni. Ha nincs konkrét válaszod, akkor…talán nem mi vagyunk a neked való osztag! – Tártam szét a karjaimat megadóan. Nem akartam ráijeszteni, vagy rögtön az elején nyomást helyezni rá, de ténylegesen elvártam a tisztjeimtől értsenek a feladatkörükhöz és szívesen dolgozzanak ott. Ha nem kedvelték, csalódtak, másra vágytak valójában, aztán csak púp a hátukon a rájuk osztott feladat, akkor bizony hiba lesz, amiből neki, nekem és lehet az egész Gotei-nek akadnak problémái.
- Egyelőre a begyűjtő osztályba helyezlek ki. Viszonylag aktívan mozgó osztály, hiszen szökevény, vagy időről megfeletkezett shinigami mindig van. Főként arra fogom kérni Tomoe chan-t, hogy terepre küldjön! – Arról bölcsen hallgattam, lehetőleg olyan esetekhez küldje ki, ahol pusztán a tartózkodást kellett hosszabbítani, vagy hazakísérni a delikvenst. Komolyabb nyomozási bonyodalmakba egyelőre nem keverném. - Segíteni fog az archívum megismerésében, adminisztrálásban, ügyfelvételben és lezárásban. Megismered a folyamatokat, miként történik egy eset felvétele, kezelése, majd könyvelése. A munkánk alapját adja ez! Ha ebbe belerázódsz már meg se fognak kottyanni a bonyi nyomozások! – Legyintgettem szórakozottan a kézfejemmel. - Néha, azért elrabollak egy-két egyszerűbb nyomozási esethez, hogy lásd azt is miként zajlik a valóságban. Csapunk egy csajos napot! – Dobtam hátra a hajamat előkelő dívaként. - Viszont! – Komolyodtam el egyetlen és kőkeményen kiszámolt másodperc erejéig. - Azt elvárom, hogy végig jelezd, ha valami nem tetszik, vagy mást szeretnél! Nem kényszerítelek semmire! Demokrácia van! Ha meg tudom oldani a kérésedet viszonylag legális keretek között, akkor rajta leszek! – Forgattam játékosan a mutatóujjamat.
- Van elképzelésed, hogyan nézhet ki egy begyűjtő osztályos napja? Mit csinál azok után, belép az osztag területére? – Támaszkodtam meg a hátam mögött. - Ne is-ne is! – Húztam el kelletlenül a számat. - Azt meséld el, neked, hogy festene egy ilyen nap! Hogy képzelnéd el! Mit csinálnál? –
Érdekeltek mennyire elrugaszkodottak az elképzelései, vagy ha szükséges, akkor változtassak a tervemen és máshova tegyem. Az nem segített az anyai védelmi mechanizmusomat pitiszkálta Riri chan. Abban reménykedtem, ha konkrétan hallok tőle valamiféle tervezetet, akkor kibogarászhatom, mi lenne neki a tökéletes osztály.

Karakterlap

Kuchiki Chihiro

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

6. osztag tisztje

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 2 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Karmazsinvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#677CB5 / / #DA0021


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #7 Dátum: 2017. Nov. 04, 22:53:02 »
[[ Első nap ]]

  Bizonytalanul mosolyogtam a felvetésre, hogy Hiroki-aniue esetleg hazatalálna, amiért nem akadna több pénze vagy éhes lenne. Eddigi legborzasztóbb az volt, amikor egy hónapig nem talált haza. Chichiue nagyon ki volt akadva az általa távoltöltött idő alatt, majd akkor is mikor hazajött. Csodálkoztam is, hogy nem kergette vissza a szolgálatba Hiroki-aniuét, mikor kifakadt emiatt. Bíztam abban, hogy ez alkalommal nem négy hétig fogunk tanakodni azon vajon mi lehet vele. Már csak azért is, hogy az orra alá dörgölhessem, képes volt átvágni ma reggel. Az új osztagban töltött első napomon! Tagadhatatlanul bosszantott, hogy becsapott.
  Azt nagyon értékeltem, hogy Hana-anesama bokros teendői ellenére is foglalkozik velem. Ráadásul Hiroki-aniuét is leleplezte.
  – Neked is jól áll most és ezer év múlva te is remekül fogsz mutatni egy-egy kiegészítővel – igyekeztem Hana-anesamába némi önbizalmat önteni. Hiszen butaság volt azt állítania magáról idős, mikor nagyon csinos és fiatalos!
  – Gondolkodási idő? – félszegen kérdeztem vissza, ahogy végighallgattam Hana-anesamát arról, mégis milyen módszereket preferál. Szívem nagyot dobbant arra a gondolatmenetére, hogy talán a 6. osztag nem nekem lett kitalálva. Persze tudom, hogy ez csak akkor állna fent, ha nem találnám egyik osztályban sem a helyemet. Viszont rettenetes volt belegondolni, hogy lehetséges egyik helyre sem tudok beilleszkedni és Hana-anesamának igaza lesz ezzel kapcsolatban. Belegondoltam, hogy mégis miket mondhatna Chichiue, ha kiderülne. A gondolatra megborzongtam, figyelmemmel igyekeztem türelmesen végighallgatni Hana-anesamát mit gondolt ki, mint megoldás.
  – Begyűjtő osztály… Tomoe-channal? – hebegve ismételtem el a néhány részletett. Tomoe-channak kifejezetten örültem, hiszen nem olyan, mint Aniuetachiék. Persze rokon, meg nagyon szeretem, de ő biztosan nem lenne folyton a nyakamban, még ha az osztályban felettes pozíciót is tölt be. Hiroya-aniue rendszeresen visszaélt a rangjával. Az nagyon idegesítő volt.
  – Ígérem, hogy így teszek! – kisebb meghajlással adtam jelét Hana-anesamának, hogy megjegyeztem intelmeit azzal kapcsolatban, ha nem tetszene valami, azonnal tegyek visszajelzést. – Köszönöm, hogy ilyen körültekintő vagy! – kúszott halovány mosoly az arcomra. Igyekeztem elhessegetni félelmeimet és azokra legkevésbé sem gondolni. Két hónap rengeteg idő! – De ugye ezzel nem leszek Tomoe-chan terhére? Sem a tiédre, hogy csatlakozok hozzád egy-egy nyomozásnál? – kérdeztem vonakodva. Nem szeretnék kellemetlenséget okozni egyikkőjüknek sem.
  – Hmm – látványosan elgondolkodtam a kérdésen. A nagy összpontosításban mutatóujjamat alsó ajkamhoz érintettem, miközben összeszedtem a gondolataimat. Még idejében vettem észre magamon, hogy mifélét művelek, ezért gyorsan ölembe helyeztem kezeimet. Torkomat megköszörülve kezdtem bele, talán túlzott lelkesedéssel beavatni Hana-anesamát abba, miként is képzelem el egy munkanapomat itt a 6. osztag berkeiben. – Úgy hiszem, hogy a munkaidő kezdetekor, itt, a 6. osztagnál megkapom azon halálistenek neveit, akik a megengedettnél tovább tartózkodnak éppen az Emberek Világában. A koordinátákkal egyetemben, ahol éppen fellelhetőek. Majd átkelve az Emberek Világába felkeresném őket… városnézéssel egybekötve… mármint ezt nem gondoltam komolyan! Vagyis nem úgy, hogy a munka helyett tenném, hanem a közbeeső útra értettem és… és… anou, szóval a rendeletre hivatkozva szóban figyelmeztetném őket, majd azonnal visszakísérném őket Seireiteibe! Ezután feltételezem írásos jelentést kellene tennem ezzel kapcsolatban… – fejtettem ki Hana-anesamának. A félreérthető szavaimat követően mondandóm végét már eléggé hadarva ejtettem meg.
  – Azt megkérdezhetem, hogy olyan napok előfordulhatnak, esetleg nem kell senkit sem felszólítani az Emberek Világában, hogy túllépte az időt, melyet ott tartózkodhatott? Ez esetben mit csinálunk? – kérdeztem Hana-anesamától, mert ezt mintha nem említették volna az osztagleírást tartalmazó tekercsekben. – Van olyankor alternatív feladata az osztálynak? – utólag jutott eszembe, hogy a szekciót illető kérdésekkel lehet, hogy nem Hana-anesamát kellene fárasztanom. De azért irtó ostobán sem akartam Tomoe-chan elébe keveredni.
  – Hana-anesama, az osztagtól függetlenül megkérdezhetem, hogy te hol kezdted, mármint melyik osztagban a halálisten pályafutásodat? Nehezen illeszkedtél be? Hogy ismerkedtél másokkal? – kínos volt erről beszélnem, őszintén megleptem magamat, hogy ilyen gördülékenyen sikerült végül feltennem a kérdéseimet. – Remélem nem gond, hogy erről érdeklődök – szabadkoztam bizonytalanságom hangjaként, amiért képes voltam efféle kérdést hangosan feltenni. – De az az igazság, hogy nem igazán boldogultam a korábbi osztagoknál ilyen téren. Hiroya-aniue bemutatott a saját baráti körének, emiatt nem kellett foglalkoznom ilyesmivel. A Kidoushuuban pedig néhány tisztet már ismertem korábbról, így legtöbbször velük töltöttem időt. Itt viszont rajtad és Tomoe-chanon kívül azt hiszem, senkit sem ismerek személyesen. Szóval, nem igazán tudom, hogyan kellene ezt csinálni – vallottam színt Hana-anesama előtt. Megkérdezhetném Aniuetachiéket vagy Chichiuét, de valami azt súgja tőlük nem valószínű, hogy kielégítő választ kapnék. Hinata-aneuén gondolkodtam még, de először nagyon szerettem volna Hana-anesamát meghallgatni ezzel kapcsolatban.
  De jaj, mit művelek? Azt hiszem, nem éppen ezt a témát kellett volna felhoznom a korábbi után. Egyáltalán nem illik a beszélgetésbe, mégiscsak tisztként jelentem meg Hana-anesama előtt. Megtehetem egyáltalán, hogy beavasson friss tiszti időszakába? A korábbi parancsnokaimnál eszembe sem jutott volna ilyesféle kérdést feltenni! Nemhogy szocializációs nehézségeimet terítékre vágni…

Karakterlap

Kuchiki Hana

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

Kuchiki ház XXIX. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
37 500 / 45 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 28 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A sake jó. A sake finom. A sake különleges!

Post szín:
#0066ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #8 Dátum: 2017. Dec. 29, 21:04:14 »
Riri chan hivatalos első munkanapocskája*-*

Minden egyes szóra, ami Riri chan száját hagyta el lelkesen bólogattam. A végére már kezdett megfájdulni fejem és akkor kaptam észbe, amikor idétlen gyerekként vígadtam azon a tüneményes, inkább feleslegesen aggodalmas kérdésen, nem lesz a véletlen Tomoe chan, vagy az én terhemre a betanulás alatt. A bakimat észre véve, gyorsan irányt váltottam fejemmel. Immár töretlen lelkesedéssel ráztam a hajkoronámat.
- Ne beszélj csacsiságokat! – Fogtam meg szédelgő fejemet, mielőtt úgy döntetene lerepül a helyéről és megkeresi a Föld körül állomásozó űrközpontot. Nem voltam már húsz éves, egyszerűen viseljem a tombolást. Szörnyű belegondolni, micsoda vén boszorkának tűnhetnék egy buliban. Nagy esélyét látnám annak, tizenegy órakkor már valamelyik fotelban hortyognék. Persze, addig, szigorúan kiinnám a helyet minden vagyonából! A szomjam szerencsére, néha inkább szerencsétlenségemre nem csökkent.
- Normál esetben mindig ez az eljárás! Tisztában vagyunk vele, hogy tapasztalat és gyakorlat nélkül ez a feladatkör mindenkinek újdonság! Nem lehet az újonc kisujjában egy-egy helyzetre, miként reagáljon. Annak pedig nem vagyok híve, hagyom egyedül szenvedni, hátha rájön a megoldásra. Legyen csak azért lecseszve, mert ezek ellenére is hibázik! Akkor legalább nekem is van jogom számon kérni! Vagy, te nem így gondolod? – Néztem rá édes, kicsi unokahugocskámra. Minden véleményre, kritikára, javaslatra nyitott voltam. Én sem voltam tévedhetetlen. Ugyanúgy hibázhattam, mint bárki más! Felelősséggel tartoztam a tisztjeimért, tehát a rossz döntéseim kihatással lehettek rájuk. Ha akadt bármilyen ötlet, amivel ennek a rémes elhatározásnak a tyúkszemére léphettem, akkor kíváncsian vártam, hogy megosszák velem!
- Ne gyere azzal, te nem tanácsolhatsz semmit, mert nem vagy vezető, vén shinigami, meg ecetera, ecetera! –Forgattam körbe unottam a csuklómat. Ki nem állhattam, amikor a pökhendi magas beosztású illetők ezzel a fenkölt szöveggel álltak elő. - Emiatt láthatsz olyasmit, amit én nem! – Kacsintottam rá vidáman. - Ez egy tipp a jövőre nézve, Riri chan! Akár nemesként, akár tisztként, mindig figyelj oda mindenki szavára! Gyakran onnan kaphatod a legjobb ötletet, ahonnan egyáltalán nem várnád! –
Igazából önző disznó voltam, mert nem szerettem volna, ha öntelt főnemes válik belőle az idő teltével. Nem foghatom mindig a kezét! Ukicchin védelme könnyedén elsülhet azzal, hogy ez a tündéri lány kegyetlen diktátor lesz! Ne legyen igazam, hiszen tudom, hogy az édes, egyetlen, túlságosan tyúkapó testőre szeretettel nevelte fel. Chiyako sem a vérmes fellépéséről volt híres. Mindketten műveltek, diplomatikusak. Sosem kételkedtem abban, ne lennének a gyerekeik egytől egyig kifinomult nemesek. Igazi büszkeségei voltak a családnak, ezért sem bánom, kicsikét jobban odafigyelhetek rájuk. A házalást sosem tartottam kifizetődő megoldásnak. A váratlan, vagy kötelező látogatások inkább nyűgök, mint sem kellemes, vagy éppen hasznos időtöltések.
Ezt a remek morfondírozásomat ezen a ponton elkaszáltam, hiszen a tündéri lány, éppen beavatni készült egy képzeletbeli munkanapjába. Érdekelt, hogy mennyire idealizálja túl a munkakörét, vagyis mennyire gondol bele túlságosan sokat. Nem állítom, hogy unalmas lenne, de nem is észvesztően izgalmas a munkánk. Vannak apróbb küldetések, viszont ritkán fordulnak elő olyan helyzetek, amikor igazán nagy hal akad a horgunkra. Nyomozásra sincs túl nagy szükség. Kisebb esetek vannak. Mostanában csendes SS, HM egyenesen néma. Valami történtik az általában az embereknél zajlik. Oda azonban nem küldhetjük tucatjával a halálisteneket. Nem célunk elárasztani a világot. Tehát, Riri chan a kérdésével fején találta a szöget, hogy bizony akadnak unalmas aktatologató napok.
- Némi kiegészítésre szorul a történet, de lényegében ennyi. – Tártam szét a karjaimat. Az adminisztrálási és egyéb nyomtatványok rengetegébe még nem avattam be. Amiatt sem törtem le a lelkesedését, küldetésen nem csatangolhat kedvére a városban. Léteztek erre csodás kiskapuk, de nem árulhatok el mindent egyszerre.
- Két lehetőség van az ilyen napokon. Az egyik, hogy terepre küldünk. Felmérés, hogy lehet kint regisztrálatlan shinigami. Néha megesik, elkésnek a papírok, vagy elfelejtik kitölteni. – Az okokra nem tértem ki. Gyakran a magánjellegű kiruccanások miatt sumákolják el a hivatalos eltáv papírokat. Nem értem, minek csinálnak nekünk még több papírmunkát. Ha beavatnának a részletekbe, keresnénk megoldást, amivel mindketten jól járnánk. Nekem lesz róla dokumentumom, ő pedig nyugodtan intézheti a teendőjét odaát.
- Ilyenkor fel kell vennünk a helyszíni jelentést és leadni az osztagnál. Másik esetben, az irattárban segédkezünk a felhalmozott papírok kezelésében. Leadjuk a megfelelő osztálynak, könyveljük a beérkezett jelentéseket, regisztrációs lapokat és nyomozási jegyzőkönyveket. Nem akarlak letörni, de általában ezekből a napokból szokott több lenni! – Súgtam meg Riri chan-nak savanyú képpel. Nem szerettem volna az első hetet követően essen nózira, hogy cseppet sem olyan pörgős ez a munka, mint a könyvekben. Szép dolgok az ígéretek, meg a fantázia, de távol álltunk az izgalmas krimiktől.
Arra a kérdésre, hogy én merre indítottam a pályafutásomat, csak kínosan vakartam meg a tarkómat. Akkor sem voltam egy pedáns halálisten. Nem véletlen keveredtem a legbalhésabb társaságba a legbalhésabb lelkek közé. Felesleges lett volna kertelnem erről. A család minden tagja kívülről ismerte a zűrös életemet. Valakitől biztosan értesülne az igazságról. Amúgy sem voltam olyan képmutató letagadjam, mennyire link alak lennék. Ez az egyik nyomós oka, miért nem örvend mindenki a jelenlegi pozíciómnak. Többen fúrták, mint támogatták a családfői kinevezésemet. Azóta is szívesen kést döfnének drága rokonaim a hátamba. Nincsenek illúzióim, mennyire kívánják a halálomat. Az ő szemükben egy bolond, csapongó, megbízhatatlan, alkoholista vénlány vagyok, aki rémes feleség lehetett, hiszen elvált és a lányát sem maga neveli, vagyis anyának is pocsék! Egyedül azt furcsálom még nem próbáltak semmivel sem kitúrni.
- Jaj-jaj! – Sóhajtottam hatalmasat, miközben legyintettem a felvetésére, nem kéne ezekről kérdeznie. - Az én példám a nevetlen hercegnő aranykötetes kiadványa! Ha lehet, ne kövess belőle semmit! – Tettem keresztbe a kezeimet. Az hiányzott volna, még a közutált fejemnek, elrontsam az egyik legtökéletesebb főnemes leányt a családunkban! Azt magamnak se bocsátanám meg.
- Nos! A tizenegyedik osztagban kezdtem. Rémes lázadó nemes lányka voltam, vagyis kerestem a bajt, amit hamar megtaláltam a keményfejű kocsma bajnokok között! Itt leszögezném! Annak ellenére sokat verekedtek, illetve ittak, kiváló tisztek voltak! Hozzámentem volna az egyikükhöz, ha nem így lenne? – Húztam ki magam. Arra ügyeltem, véletlen se látszódjon nem őszinte a mosolyom. Vagány, laza nőszemély voltam. Nem engedhettem meg, bármi jelét adjam annak ez érzékeny terep a számomra. Nehezen beszéltem az immár ex férjemről. Általában kerültem az említését. Magam sem tudtam megválaszolni, miért nem működött, mi romlott el, mi vezetett a váláshoz. Ezek fényében, pedig kiütést kaptam, folyamatosan ezt kérdezte mindenki. A hatalmas sajnálkozást mindig ezek a kérdések követték. Arra a kutya nem volt kíváncsi, mennyire voltam boldog, mi mindent csináltunk. Kizárólag arról faggatóztak szánakozó képpel, miért fuccsoltam be feleségként.
- Szöges ellentéted vagyok, Riri chan. Én ittam, buliztam, szórakoztam és minden balhéban benne voltam. Attól sem ijedtem meg, ha le kellett ütnöm néhány szemtelenkedő csirkefogót. – Fújtam ki hosszasan a levegőt. - Neked azt tanácsolnám, beszélgess, minél több tiszttel rangtól, nemtől, származástól függetlenül. Rengeteg egyletünk, klubbunk van, akik mindig szerveznek összejöveteleket és szinte állandóan keresnek új tagokat. Nézz körbe, melyik tetszik! A közös érdeklődési kör meg van, onnan már könnyebben lehet beszélgetést kanyarítani. Biztos vagyok benne, találni fogsz olyat, akivel szívesen barátkoznál. – Kutattam még közösségi összeröffenések után. - Az osztagok is szoktak nyílt napokat tartani, ahova bárki ellátogathat. Szerintem az osztagunknak még nincs ilyen programja! – Dörzsöltem meg az államat. - Már tudom is a legtutibb megoldást! Te leszel az osztag nyíltnap szervezője! – Csaptam össze a tenyereimet boldogan. Ehhez kutatómunkát kéne végeznie, vagyis beszélgetnie kéne az osztag összes tagjával. Általában valamilyen közös hobbi, esetleg közösen kidolgozott témáról szokott szólni az ilyen program. Ez sokat segíthetett Riri chan-nak megismerhesse a társait, kicsikét beilleszkedjen és kipróbálhassa mennyire sikerül másokat koordinálni.
- Elvállalnád? – Pillogtam rá ártatlan angyalkaként. Erősen mantráztam az igen felé görbüljön a mérce. Nem akartam megrémíteni a felelősséggel, de legalább ez nem éles bevetés. Az sokkal gonoszabb húzás lett volna.

Karakterlap

Kuchiki Chihiro

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

6. osztag tisztje

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 2 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Karmazsinvörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#677CB5 / / #DA0021


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #9 Dátum: 2018. Jan. 20, 20:17:41 »
[[ Első nap ]]

  Hana-anesama nyomban azon volt, hogy elkergesse kétségeimet, hogy gondot okoznék lábatlankodásommal, amikor prezentálnák nekem a munka nagyját. Megértettem a látásmódját, viszont még így is voltak fenntartásaim.
  – De Hana-anesama, szerintem nekem semmi jog… – elhallgattam, ahogy Hana-anesama kivette számból a szót és véget vetett az általa előre látott szabadkozásomnak. – Rendben, Hana-anesama, megfogadom a tanácsodat! – halvány mosollyal köszöntem meg ezt az aprócska javaslatot. Bár nem voltam meggyőződve arról, hogy másik is hasonlóan fogadnék, ha egy egyszerű tiszt fejti ki látásmódját. Hiroya-aniue se szokta szeretni, ha elmondom neki az ötleteimet és ő még nincs is hadnagyi vagy kapitányi rangban!
  Felszusszantam a gondolatomra, majd elhatároztam, hogy élek Hana-anesama tanácsával. Bár azt hiszem itt is lehet valamiféle határ, hol kell abbahagyni a fecsegést. Viszont nekem nem igazán sikerült megtalálnom, mégis mikor kellene pontot raknom a gondolataim végére.
  – Hát, az adminisztratív részénél még érthető. De szerintem egy nyomozás eléggé komoly feladat! Mármint a papírügyletek is természetesen, de a terep az mégiscsak más. Komoly odafigyelés kell és koncentráció és egy újonc tapasztalansága bizonyára sokat ronthat a teljesítményen, meg eléggé lassíthatja is a dolgot. Meg feltételezem, több újonc is érkezik az osztaghoz és akkor a kör sosem zárul be! Meg egy nyomozói esetből nem hiszem, hogy sokat meg lehet tanulni. De talán szimulációs feladatokkal lehetne gyakorolni, mint ahogyan a Lélektovábbképző Akadémián is oktatják a lidérc elleni küzdelmeket! De ugyanez lehetne akár a papírügyleteknél is. Lehetne tartani egy külön órát, ahol beavatásra kerülnének az újoncok az egység adminisztrációs feladataiba. Itt kaphatnának akár házi feladatokat is, amin gyakorolhatnak és a végén számonkéréssel prezentálhatnák a tudásukat. Így pedig nem egyszerre csak egy újoncnak lehetne megmutatni mi az osztag adminisztratív velejárója, hanem többnek egyszerre! Jaj… ne haragudj, Hana-anesama, azt hiszem kicsit elszaladt velem a ló! – kértem bocsánatot, amint észbe kaptam mégis mit csinálok. Kicsit meg is hajoltam, miközben elnézést kértem tőle.
  Olyan lelkesen kezdtem bele mondandómba, minek az lett az eredménye, hogy az ötletbazárnak egyszerűen képtelen voltam véget vetni. Pedig azért ilyesmihez csak nincsen jogom! Mármint Hana-anesama javaslatételekről beszélt én meg már itt szinte úgy csacsogtam, hogy igénylem ezt a változtatást, holott nem is gondoltam erre! Hiszen bizonyára már kitapasztalt módon zajlik az újoncok beavatása a hatodik osztag munkálataiba. Csak egyszerűen kijött belőlem és holmi tanácsoknál nem is gondoltam többre…
 A korábbiak után megkönnyebbülésként ért, hogy sikerült közel megfelelően elképzelnem a munkaterület velejáróit. Érdeklődve hallgattam meg Hana-anesamától, hogy mivel egészíti ki vagy, hogy mi a teendő egyéb esetekben.
  – Ugyan, Hana-anesama, nekem nincs problémám a papírmunkával! – legyintettem. Ezzel a gesztusommal igyekeztem elhessegetni Hana-anesama gondolatait arról, hogy mindez letörne. – Annak idején a Kidoushuuban sokat segédkeztem a könyvtárban, szívesen csinálok ilyeneket – fűztem hozzá. Noha kétségtelenül nagyon érdekelt a feladatkör azon része, ahol az Emberek Világába lehet kimozdulni. Kicsit érdekesebbnek hangzik, viszont eszem ágában sem lenne rosszul végzett munkát produkálni. Főleg nem Hana-anesama által vezetett egységben! Sosem okoznék szégyent ezzel a családomnak!
  – Neveletlen hercegnő? Ne haragudj, de azt hiszem ezt így nem értem… – elbizonytalanodva néztem felé. Nem kimondottam láttam át, hogy miért nem követhetném családfőnk nyomdokait. Mindig is tetszett Hana-anesama határozott és független hozzáállása mindenhez. Furcsálltam, hogy ennek az ellenkezőjére kért. Noha az elmeséltekből már kezdtem érteni mire gondolhatott, bár abból is csak egyedül a kocsmát tartottam vészesnek. 
  – Azt hallottam, hogy a 11. osztagban remek harcosok vannak. Bár nem ismerek sok tisztet az egységből. Viszont biztosan remek dolgokat tudnának tanítani a harcművészetekről – jegyeztem meg. Azt a kínos pontját a dolognak, hogy valójában nem is mertem elmenni soha a 11. osztag területére, hogy némi korrepetálást kérjek, mindezt persze Chichiue miatt, inkább meg se említettem. Meg igazából, hogyan is festene ez a dolog? Különben is akadt más, ami foglalkoztatott. Azon tűnődtem feltehetem egyáltalán Hana-anesamának a következő kérdésemet, ami megfogant bennem.
  – Milyen volt szerelmesnek lenni Hana-anesama? – hozakodtam elő vele kisvártatva. Sosem kérdeztem erről ezelőtt, nem volt bátorságom hozzá. Csak távolról ismertem a történetet és nem tudtam, hogy viszonyul hozzá. Mármint, hogy beszél róla szívesen vagy sem? – Tudod… Chichiue rendszeresen traktál a kérőkkel és sosincs figyelemmel arra, hogy esetleg szeretném ismerni a másik felet. Netalántán szeretni, mielőtt le kellene élnem akárkivel is az életemet. Amire gyakran nagy jóindulattal azt szokta felelni, hogy majd úgyis kialakul a házasság alatt. Hinata-anesan könyveiben azért ennél romantikusabban van megragadva a szerelem. És azt hallottam, hogy Hahaue és Chichiue sem kényszerből lettek egymásnak rendelve. Szóval nem is értem, hogy miért áll hozzá így, fhúh! – felfújt arccal fontam össze karjaimat mellkasom előtt, hogy visszafogjam kikínálkozó indulataimat a gondolatra. – Ne haragudj, nem szép dolog tőlem, hogy így beszélek Chichiuéról a háta mögött – szégyenkezve lestem a padlóra egy pillanatra. – Elmeséled esetleg hogyan találkoztatok? – néztem fel rá reményteljesen, amint visszakanyarodtam a témához, ami roppantul érdekelt Hana-anesamáról. Ha hallhatnám a hiteles történetet, akkor talán nem lenne probléma abból, ha Chichiuénak legközelebb azzal érvelek, hogy a nemesi házakon kívül is lehet lovagokra találni!
  Mikor Hana-anesama azt pedzegette szöges ellentétem, lehetetlennek találtam érvelni ellene. Minden, amit felsorolt valóban olyan dolog volt, amiben ez idáig nem volt részem egyáltalán. Be kellett látnom Hana-anesamára hasonlítani, nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elképzeltem.
  – Én nem tudok verekedni – árultam el neki őszintén, kissé irigykedve azon, hogy a jól megérdemelt pofonokat annak rendje és módja szerint ki tudta osztogatni. – Aniuetachiék tanítottak, de Chichiuenak nem tetszett a dolog – húztam el a számat. Hozzá se kellett fűznöm, mi lett a végkimenetel. Egyértelmű volt ez nélkül is.
  – Hana-anesama! – fordultam felé reményteljesen. – Neked nem lenne kedved tanítani? Csak néhány alapvető ütéstechnikát! – kezemmel heves gesztikulálással próbáltam meg imitálni néhány harcművész kézmozdulatot, amit anno Hiroki-aniuétól láttam. Silányul sikerült bemutatnom, abban biztos voltam. De reméltem, hogy Hana-anesama így is elcsípi a lényeget. – Nem mintha az lenne a szándékom, hogy másokat ok nélkül bántsak ezzel! Csak jobban örülnék a tudatnak, hogy így is meg tudnám védeni magamat. Chichiue sem féltene annyit… talán.
  Meglepett a jó tanács, miszerint beszélgetéssel próbáljak meg megismerni minél több halálistent, ami maga módján érthető. Mégis a gondolat természetesen első hallomásra megrémített. Egy nemesi összejövetelen könnyedén társalogtam el felszínes dolgokról. Viszont egy komolyabb ismeretség kialakításához tényleg nem tudtam, hogyan lehetne hozzáfogni. Egyáltalán illik másokat leszólítani, akiket nem is ismerek? Eléggé illetlenül cseng a dolog. Bár az egyletek megtekintése nem is hangzik rosszul…
  – Hogy tessék? – meghökkenve néztem Hana-anesamára, ahogy kijelentésével kirángatott a gondolataimból. A döbbenettől nem is igazán tudtam hirtelen, hogy mit szóljak. – Hát én nem is tudom. Még sosem csináltam ilyet, talán… I-igen? – bizonytalanul helyeseltem rá a végül a kérdésre, hogy elvállalnám-e. Mely után természetesen azonnal szerettem volna elsüllyedni. Egy ilyen nyíltnap megszervezése és lebonyolítása eléggé nagy munkának hangzik. Nem mintha terveznék megfutamodni a rám bízott feladat elől! De még sosem csináltam ilyet ezelőtt. Azt se igazán tudom, hogyan kellene neki állni. Viszont az első megbízás elől nem akartam kitáncolni. Ezelőtt sosem bíztak rám ilyen komoly szervezést!
  Mély szusszanással vettem erőt magamon, majd igyekeztem elhessegetni a baljós gondolataimat. Szerettem volna pozitívan hozzáállni és nem aggodalmaskodni ezen. Csak nem lehet túl bonyolult ilyet szervezni! Meg is ragadtam az alkalmat, hogy Hana-anesamával töltöm az időt.
  – Megkérdezhetlek arról, hogy hol és milyen nyíltnapokon vettél részt korábban? És hogy milyenek voltak? Meg említetted az egyleteket. Hallottam már néhányról itt-ott, mármint a nevükről és hogy nagyjából mit érintenek. Tudsz esetleg róluk többet mondani? – érdeklődtem utána. – Egész évben vannak az egyleteknél tagfelvételek? Kik vezetik őket? – emeltem ki néhányat, ami érdekelt.

Karakterlap

Kuchiki Hana

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

Kuchiki ház XXIX. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
37 500 / 45 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 28 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A sake jó. A sake finom. A sake különleges!

Post szín:
#0066ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #10 Dátum: 2018. Ápr. 22, 18:05:20 »
Riri chan hivatalos első munkanapocskája!

Elnevettem magam a tündérien édes rokonom igencsak komoly probléma háló felvetésén. A drága, csak mondta és mondta! Komolyan figyeltem, ugyan mikor vesz levegőt a rengeteg szál kibogozása közepette.
- Nyugalom, nyugalom! Végén szívinfit kapsz nekem a káosz elméletedtől! – Tettem fel a kezemet. - Arról se felejtkezz el a régi motorosoknak éppen az a feladata, hogy kezelni tudja ezeket a helyzeteket! Vannak egyéni és papírra vetett megoldások, amikhez ilyenkor fordulhatunk. Neked, illetve az újoncoknak az a legfontosabb, hogy önmagatokkal foglalkozzon! Koncentrálj a rád osztott feladatra, hogy a legjobb tudásod szerint teljesítsd! Többivel megküzdenek a veteránok! – Kacsintottam rá játékosan. Legrosszabb rémálmom volt, hogy azért áll minden a feje tetejére, mert a sok stressztől hisztérikus, üvöltözős, gyújtogatós, verekedő rohamot kapnak az újak, amitől persze szép apránként kikészülnek a régi tisztek, aztán puff neki, ránk is dőlt az egész épület. Mindenki foglalkozzon szépen a saját dolgával! Éppen elég idegcincáló az is!
Viszont a felvetése elgondolkodtató, sőt, kifejezetten hasznosnak tűnt. Külön óra a dokumentumkezelésre és adminisztrációra. Nem is rossz ötlet! Akkor egyszerre lehetne letudni az egészet. Már, amennyiben több újonc sorakozik a bejáratnál. Abban az esetben, ha havonta egy érkezik, kissé kaotikus lenne várni, míg legalább öt jelölt ücsörög az íróasztalnál. Másrészt, viszont a régebbi tiszteknél is vannak mindig felmerülő kérdések, esetlegesen problémák a fránya kitöltésekkel.
- Az ötleted, viszont tetszik! – Csaptam rá az asztalra boldogan. - A macska rúgja meg, hogy ez még senkinek se jutott az eszébe! – Csettintettem a levegőbe szórakozottan. - Tessék! Rögtön hoztál is remek ötleteket! – Utaltam vissza az előbbi témára, amiben arról beszéltem sem a rang, sem a betöltött pozíció nem számít. - Megkérhetnélek, hogy segíts ebben? Amikor bemész Tomoe chan-hoz összegyűjtenéd a benyomásaidat, ötleteidet, mindent ezzel kapcsolatosan? Illetve, mindjárt írok egy szerelmetes levélkét Tomoe chan-nak… - Kotorásztam kitartóan az asztalomon. A sok irat, dosszié, számla és egyleti rajongói levél között nehezen bukkantam rá. - Megkérem, hogy készítsen elő egy kérdőívet! Szeretném tudni a tisztek véleményét, mit látnának szívesen ezen az oktatáson! Na, meg, ha már véletlenül ott vagy, akkor segíthetnél Tomoe chan-nak a kivitelezésben! – Sandítottam fel az egyik kupac mögül. Szerencsére az ördög ügyvédjét megszégyenítő vigyoromat éppen kitakarta. Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy mély vízbe hajítom mentőmellény nélkül, azonban úgy éreztem, szüksége van erre. Ráadásul ott lesz vele Tomo chan is! Nem marad egyedül! Legalább kicsike időt eltölthetnek egymás társaságában, ha már rokonok lennének! Szegény fiú miatt amúgy is aggódok! A végén moly és pormérgezést kap a sok papír között.
Az írás bonyodalmas művészete közepette, azért lelkesen válaszolgattam, vagy éppen hallgattam tüneményes rokonocskám beszámolóját. Nagyon lelkesen kuncogtam és hümmentgettem a tizenegyedik osztag említésére.
- Ezek szerint még nem jártál ott? – Pillantottam fel széles mosollyal. - Van kedved megismerkedni az osztag mentalitásával, vagy becsatlakozni hozzájuk edzésre nyugodtan tedd meg! Chicchan örülne neked! Ebben biztos vagyok! – Játszottam szórakozottan a tollammal. Kicsikét elvesztettem a fonalat, pontosan merre tartottam a fogalmazásban. Már készültem visszarázódni a mondókámba, amikor felmerült életem legsötétebb időszaka. A sokkhatástól, majd nem kettétörtem az íróeszközömet. A gyülekező gyilkos hajlamaimat visszatuszkoltam a tömlöcükbe és tündéri mosollyal könyököltem fel az asztalon. Nehéz volt erről beszélnem, talán még nem jutottam rajta túl, talán sose fogok. Általában messzire kerültem, ne végezzem az asztal alá kucorodva, bort vedelve, vaníliás karikát zabálva és hisztérikusan sírva.
- Csodálatos…mondanák a nagybetűs életművészek. – Dőltem hátra a széken. - A szerelem nagyon komplex érzés, inkább állapotnak nevezném, ha kéne rá valamiféle definíciót eszkábálni! – Vakartam meg a fejemet elmélyülten. - Valakit megismersz, megkedvelsz, lehet, azonnal bele is szeretsz. Máskor, csak évekkel később döbbensz rá, mit érzel valójában. Mindenkinél eltérő. – Vontam meg a vállaimat. - Soha nem lehetsz benne biztos, mikor pillanatnyi fellángolás, tartós szerelem, vagy életre szóló kapcsolat. Abban a pillanatban, amikor megtörténik, egyszerűen megszűnik körülötted a világ! Kizárólag azt látod, akit szeretsz. Elöntenek az érzések. Egyszerre érzed, le tudnál futni egy maratont! Szétpukkannál, mint egy lufi a boldogságtól! Föld alá bújnál, minek bámulod! Kész időzített bomba kattog benned, amitől nem vagy képes egyetlen percre sem nyugton maradni! Folyton körülötte járnak a gondolataid! Róla beszélsz null-huszonnégy! Aztán… – Emeltem fel a kezemet. - A csoda elmúlik. Elkezditek ténylegesen megismerni egymást. Veszekedtek, féltékenykedtek, nem látjátok ugyanúgy a világot és ettől még többet fújtok egymásra. Sokszor sírsz, nevetsz, panaszkodsz róla a barátaidnak. Lényegében, ezen a ponton dől el, mennyire fogadjátok el egymást, mennyire vagytok hajlandóak kompromisszumokat kötni. A szerelem, nem csak rózsaszín felhő és vidámság! Nagyon komoly közös munka! Ha nem akarjátok ugyanúgy, nem találjátok meg a közös hangot és középutat a döntésekben, sajnos véget ér. – Szívtam meg a fogaimat, hogy nem fogok sírva fakadni, mint egy lelki sérült vén boszorka!
- Most, hogy kellően a frászt hoztam rád, azért még odatoldom apró betűs részletnek, hogy ne félj szerelmesnek lenni! Ha valaki tetszik, menj utána! A csalódásokból sokat lehet tanulni és segít erősebbé tenni a jellemed! – Bökdöstem nyomatékosítás gyanánt az asztal lapját. - Ettől függetlenül, még, ha bármelyik pernahajder össze merészeli törni a kicsiny szívecskédet, kitekerem a nyakacskáját! – Kúszott eszelős mosoly az arcomra. A körülöttem gyülekező sötét lángcsóvákat, még időben észleltem és gyorsan elhessegettem. Nem most volt az ideje pokoli katlant idézzek magam köré. Ezzel a jelenettel még várhattam, ha előttem áll az önkéntes jelentkező.
- És most, ha már ez így központi témácskába csöppent! – Hajoltam kíváncsian át az asztal felett. - Talán van oly derék legény ezen a vidéken, ki felkeltette édes leányom érdeklődését? – Vonogattam a szemöldökömet. Ekkor vettem észre, hogy a mozdulattal sikeresen rátenyereltem a félszáraz tintára. Halk szentségelésekkel ráztam le a használhatatlan lapot, majd kerestem zsepit letörölhessem a kezemet.
- Édesapád, csak egy túlságosan féltő, aggodalmas, vén aggastyán! Eljárt felette az idő és be van rosálva, mi lesz az ő kicsiny gyermekével! – Emeltem fel tudálékosan az ujjamat és sandítottam az ablak irányába, ha véletlen ott rejtőzve valamelyik kéme, akkor még pár kedves szóval megtisztelhessem. - Szeretné, lenne melletted egy erős férfi, aki megvéd, akire felnézhetsz, aki veled van. Ez teljesen normális! Mindenki ezt kívánná a lányának! Viszont, arról elfelejtkezik, amit te is nehezményezel! Szeretnéd magad megtalálni ezt az illetőt és magad eldönteni, kivel kösd össze az életed. Ebben semmi kivetni való nincs! – Bólogattam saját magamnak. - A felnőtté válás, mindig fájdalmas a szülőnek és gyereknek egyaránt, hiszen önállóan kezded élni az életed. Magamról tudom, micsoda borzalmas érzés, amikor Karin-nak már nincs szükséges rám a haja befonásához! – Emeltem drámaian arcomhoz a kezemet, ezzel csodálatosan összetintázva azt is. Persze nem vettem észre, milyen remek arcpakolást találtam magamnak.
- Ez az élet rendje, Riri chan! Édes egyetlen apádnak el kell fogadni azt, hogy éled az életed és már nem csüngesz rajta, ami nem egyenlő azzal, kevésbé szeretnéd! Ahogy neked is meg kell tanulnod kiállni önmaga mellett és elszenvedni a saját döntéseid következményeit. A fő, hogy legyél szívós, eltökélt és járd a saját utad! Ha valamit akarsz, abból ne engedj! – Gyűrtem össze indulatosan a szétgányolt papírt és hajítottam egyenesen a szemetesbe. Kész sikernek éltem meg, elsőre beletaláltam.
Az örömködésemnek, persze hamar vége szakadt, amikor visszatértünk a befuccsolt szerelmi életem boncolgatásához. Elhaló nyikkanással bokszoltam bele az asztalba, visszatartsam a belőlem kitörni készülő indulataimat.
- Mélységesen mélyet fogsz csalódni! A kocsmában!  – Huppantam vissza a székre. - Ránk tipikusan a vakegér szindróma volt igaz. Egy volt a baráti körünk és sokat mulatoztunk együtt. Legcsudálatosabb barátosném, Namie hívta fel rá a figyelmemet, hogy lassan a Himaláján meditáló szerzetes is látja, kedveljük egymást. A kis bogaracska pedig megtette a hatását. Elkezdtem másképpen figyelni a jótét lélekre, többi meg már történelem! – Legyintgettem a levegőbe szorgalmasan. Klimaxoló vénasszonynak éreztem magam, mert hirtelen lett melegem és hidegem egyszerre. Átsuhant agyamon a szörnyű valóság, ténylegesen átesem a változó koron, azonban tündéri bogyóka következő észrevételén enyhén felszökött a szemöldököm. Hatalmas fújtatással rúgtam gondolatban hátsón az összes családtagját, még az önvédelemre se tanították meg a lányt, de sír a szájuk, mi fog vele történni a nagybetűs világban.
- Szuper, de naná, hogy simán benne vagyok! – Tartottam fel a nagyjából megtisztított tenyeremet csapjon bele. - A legjobb fogásokat fogom neked megmutatni, amiket szigorúan egyleti gyakorlatokon próbáltam ki! – Nem árultam el a teljes igazságot, hiszen a fogolyként tartott férfiakon bemutatott ütések nem éppen ezt az egylet tevékenységet jelentették, de még sem kergethettem el az első napján. Ráért még kideríteni, mennyire elvetemült perszóna a rokona.
- Jut is, hogy az eszembe, hát, hogy felejthettem el idáig! – Ütöttem a homlokomra, oda is kihelyezve egy sötét pacát. - A nőegylet megbecsült tagjaként, felajánlom neked a csatlakozási lehetőséget SS legjobb, legszebb, legbarátibb, legszuperebb, legötletesebb, közösségi intézményébe! – Húztam ki magam büszkén. Még egy könnycseppet is elmorzsoltam az egylet oltárán. Az sem billentett ki ebből a remekbe szabott előadásomból, piciny aranymoszatom újfent aggodalmát fejezte ki a rá akasztott, mármint szabott feladattal szemben, pedig szívem minden szeretetével adtam neki. Bár arra nem vennék mérget, miért pont ez jutott az eszembe.
- Amilyen régi motoros vagyok, kész csoda lett volna, ha nem! – Vettem előre a hajkoronámat, átnézhessem, biztos ne legyen közötte ősz hajszál. - Volt szerencsétlenségem, akarom mondani lehetőségem akadémiai, osztag és egyleti nyílt napokon is részt venni. – Tettem csípőre a kezeimet, tökéletes szögből lehessen csodálni veterán shinigami valómat. Erről, be is ugrott, hogy ez a pózolás nem éppen rám szokott jellemző lenni. Lehet, túl sok időt töltök Weni-menivel?
- Vannak hivatalos programok, amik a szervezet, egylet működését mutatják be. Előadások, vagy körutak az épületben. Aztán szoktak hozzájuk fogadást csapni. Lehet enni, inni, beszélgetni az újoncokkal és tagokkal. – Végig kellett gondolnom, akadt esetleg extrém megoldás ezzel kapcsolatban. - Össze is lehet kötni kellemest a hasznossal. Például előfordult, hogy egyletgyűlést tengerparton tartottunk. Csapatokra osztva, egylettel kapcsolatos ügyességi feladatokat kellett teljesíteni. A részvétel, hangulat és kikapcsolódás volt a lényeg! Megismerjük egymást, egyletet és közben vidáman mozogjunk! – Eladhatnánk az ötletet az emberek világában. Lehet kéne erről egyeztetnünk valamelyik régebb óta kiküldetésen lévő tiszttel.
- Ezzel azt akartam volna jelezni, hogy bátran rugaszkodj el az épülettől, falaktól, beiratkozással szöszölős papírmunkától! Nyugodtan lehet kötetlenebb találkozó! – Nem sokat segítettem a „hogyan” kérdésében, de senki kezét sem akartam megkötni, vagy tyúkanyóként vezetni.
- Van néhány egyletünk! Milyen jellegű egylet érdekelne?  Akad, ami közös hobbi köré szerveződik, mint a vanília! Vannak, akik a test és lélek harmóniájára törekednek. A Kardok és rózsák egyletében például tai chi-t oktatnak. – Tűntem el az íróasztal fiókjában, hogy előhúzhassam a jelenleg aktív egyleteket felsoroló hivatalos listámat. Eltartott néhány percig, mire kihámoztam a gyűrött papírt, de néhány szerető simítás után már szebb volt, mint új korában. - Ezeken mindenkit megtalálsz! Így könnyebben tudok válaszolni velük kapcsolatosan. Fejből, biztosan kihagytam volna legalább a felét! – Nyújtottam át a csilivili papírost. - Bejutni egyszerű! Felkeresed az egylet vezetőjét, vagy bármely tagja beajánlhat! Nem szokták kötni az ebet a karóhoz, hogy kizárólag kitűzött napokon van felvétel! Örülnek az újaknak! –
Vettem magam elé a papírt, hogy végre ténylegesen megírom Tomoe chan-nak a szerelmetes levelemet. Addig legalább akadt kicsi ideje átnézni a listát Riri chan-nak. Nem akartam frusztrálni azzal, hogy tágra nyílt szemekkel hajolok az arcába, vajon melyik egyleten akad meg a szeme.

Karakterlap

Shihōin Souji

A Shihōin-ház XXIV. feje

Hadnagy

2. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 475 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tűz elem alapú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#816687


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #11 Dátum: 2019. Febr. 23, 20:55:24 »
Látogatás

Pár nap telt el csak azóta, hogy kinevezték a Shihouin-ház vezetőjének máris számtalan dologgal kellett foglalkoznia. Számos elvégezendő papírmunka hevert szépen megmunkált asztalán mégsem nyúlt egyikhez sem. Jelenleg csak a házra kiszabott feladat érdekelte, ami nem volt más mint az ereklyék őrzése. Számos hasznos dolog hevert raktárukban mégsem tudott körülbelül a feléről sem. Talán ezért is olvasta a leltárjelentést amely magába foglalt minden ott tartott eszközt.
Unottan dobta félre a papírt és állt fel majd az ablakhoz lépett. Késő délután körül járhatott az idő, a nap narancssárga fénybe borított mindent. Festői látványt nyújtott számára azonban nem foglalkoztatta most ez a dolog. Sokkal inkább érdekelte az, hogy miként tehetne szert a jelenlegi hatalmánál is többre hiszen jelenleg csak a házának vezetője. Emellett csak egy huszadrangú halálisten, akit csak a nemesi hovatartozása végett tisztelnek páran és nem azért aki. Ereje se volt eget rengető. Csak a vezetőséggel járó befolyásokkal tudott intézkedni jelenleg bármivel kapcsolatban.
Lépések zajára lett figyelmes majd szinte egyből nyílt is az ajtó. Odafordította fejét. Gentrou térdelt a bejáratban. Nem igazán értette, hogy ilyenkor mégis mit akar a Fon, de sürgősnek tűnt a dolog ugyanis zihált, ami arra engedett következtetni, hogy sietett.
- Mit akarsz? - vonta kérdőre a fiút, aki ekkor felpillantott rá.
- Ha igazak a hírek.. kineveztek egy új hadnagyot a Rokubantaiban, Shihouin-dono. - hadarta el majd felállt és egy meghajlást követően kilépett a szobából majd eltűnt.
- Nocsak..- motyogta orra alatt halkan majd magához vette lélekölőjét és egyből útnak indult. Kíváncsi volt, hogy mégis kit neveztek ki és, hogy miért csak most szerzett erről tudomást hiszen direkt igyekezett minden ezzel kapcsolatos információra szert tenni. Semmit nem tudott a személyről és ez frusztrálta is. Talán ez volt az oka annak, hogy gyors és hosszú léptekkel haladt előre a birtokon egyenesen az osztaga felé véve az irányt.
- Mindenki itt marad, egyedül megyek. - adta parancsba az egyből megjelenő fekete ruhás alakoknak aki meglepődve álltak a dolog előtt, nem volt senki sem hozzászokva ahhoz, hogy egyedül hagyja el a birtokot. Hiszen Gentarou mindig vele tartott amikor csak tehette.
Nem telt sok időbe, hogy az osztag területére érjen. Lélekölője jobbjában pihent, Ő pedig komor arccal haladt előre nem foglalkozva semmivel és senkivel sem. Elhaladt pár tiszt mellett, de velük sem törődött még köszönésre sem méltatta Őket. Sokkal jobban érdekelte a hadnagy dolog mint az, hogy bárkire is időt pocsékoljon.
Amikor megérkezett a hadnagy irodájához kardját felhelyezte a megszokott helyére majd megigazította halálisten egyenruháját. Nem akarta rátörni az ajtót hiszen az illetlen lett volna és nem erre lett nevelve az elmúlt több mint egy évszázad alatt. Határozottan kopogott az ajtón. Három koppintást elegendőnek vélt és biztos volt benne, hogy a bent tartózkodó személy is hallani fogja ha nem süket vagy ha itt tartózkodik még egyáltalán.

Karakterlap

Kasumiouji Mujika

Kasumiouji-ház feje

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 69

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen kékes árnyalatú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003D66#88001B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #12 Dátum: 2019. Márc. 02, 21:34:30 »
Látogató
Első hadnagyi élmények >.<

Mujika-sama még kicsit meg volt szeppenve a kinevezése végett. Pedig már napok teltek el a nem mindennapi esemény óta. Persze ez időtájt még a munkájával nem is nagyon tudott foglalkozni, mivel otthon nagy ünnepséget rendeztek neki utána meg persze nem tudott nem segíteni a rendrakásban. Ez meg ugye azt eredményezte, hogy napokig nem járt senki az újonnan megörökölt irodájában sem, ami így megint (szerinte) takarításra szorult. Plusz mivel legutóbb ugye megzavarták a kinevezéssel, nem is tudta befejezni azt.
Így aztán míg én ''elnyúltam'' az íróasztal tetején Gazdám a fehér, selyem kesztyűjét gumira cserélte és neki leselkedett az asztaltól balra eső vitrin tartalmának rendrakásába. Az említett tárolóeszköz egyéb iránt nyomozati anyagok másolatait tartalmazta mappákba szedve és dátum szerint sorba téve. Miután arca elé egy kendőt csavart, az üveg mögötti mappák után nyúlt és egyenként leporolta őket.
Éles sípoló hang jelezte, hogy nagyon bele feledkezett a  takarításba.
~ Mujika-sama, a víz... ~ hívtam fel a figyelmét az átellenes oldalon feltett vízmelegítőből előtörő hangra.
- Oh... – a Mesterem épp lábujjhegyen ágaskodva támasztotta a szekrényt egy ronggyal a kezében. Olybá tűnt, hogy a szekrény tetejét akarta letakarítani, csak épp nem érte el. Most viszont ez félre tette, majd a vízmelegítőhöz sietett, hogy kikapcsolja. Lenyúzta magáról a gumi anyagú kézvédőt majd egy csésze után nyúlt, hogy teát készíthessen magának. Ráhelyezte a szűrőt benne a szárított gyümölcs- és teakeverékkel, amire aztán vizet öntött.
A frissen elkészült, illatos teát megfújta, majd beleszürcsölt.
- Akkor folytassuk... – és már nyúlt is az imént levetett kesztyűi felé.
~ Máris? ~ már ágaskodott is a szekrény előtt. De hiába nyújtózkodott épp, hogy csak a szélét érte el.
~ Ennek rossz vége lesz... ~
- Nnnn... Ne fesd az ördögöt a falra... – ágaskodott továbbra is, miközben jól láthatóan a bútor megrezzent. Ekkor szerencsére koppant az ajtó.
- T-tessék...
De csak azért se hagyta abba. Az ajtón egy fiatalember lépett be. Mujika-sama rápillantott, majd pillanatok alatt végig mérte.
- Pont jókor. Kérem fáradjon ide. - intett neki, majd ha a férfi megközelítette, a kezébe nyomta a nedves törlőeszközt. - Eléri igaz? - pillantott a szekrény tetejére.

Karakterlap

Shihōin Souji

A Shihōin-ház XXIV. feje

Hadnagy

2. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 475 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tűz elem alapú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#816687


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #13 Dátum: 2019. Márc. 03, 16:16:13 »
Látogatás

A kopogást követően karját maga mellé engedte és majdhogynem vigyázzba állva várt arra, hogy beléphessen az irodába. Sóhajtott egy nagyot és éppen hátat akart fordítani az ajtónak amikor egy női hangot hallott bentről. Gondolkodás nélkül nyitott be az irodába ahol eddig még egyszer sem járt ezelőtt.
Azonban nem éppen az a látvány fogadta amire számított. Az irodában egy igen alacsony nő tartózkodott kinek arcát fehér kendő takarta kezeit pedig gumikesztyű fedte. Nem igazán értette, hogy mégis mi folyik itt, de egyelőre nem adott hangot neki. Eleget tett a nő kérésének és odalépett hozzá azonban, ami ezután történt arra soha életében nem számított volna. A nő a kezébe nyomta a koszos törlőrongyot majd arra kérte törölje le a szekrény tetejét.
- Elérni elérem azonban itt úgy látom elég komoly félreértés történt. - mondta komor arccal miközben két ujjal fogta a koszos rongyot majd az asztalra hajította.
- Nem a takarító szolgálat egyik tagja vagyok, én az osztag új hadnagyát jöttem megismerni, de ezek szerint még nem foglalta el a helyét. - mondta továbbra is komoran majd éppen hátat akart fordítani amikor megpillantotta az íróasztalon heverő lélekölő kardot és mellette egy pár fehér selyem kesztyűt. Látásból felismerte a jó anyagból készült ruhaneműket hiszen csak azokhoz volt szerencsére élete során. Ahogyan jobban átfésülte a terepet észrevett még egy csészét, aminek tartalma még gőzölgött.
- Ez nem lehet igaz.. - motyogta meglepődötten miközben nagyobbra nyílt arany színű szemei ismét megtalálták a nála jóval alacsonyabb nőszemélyt. - Maga lenne az? - kérdezi hitetlenkedve miközben teljes testével visszafordul felé, hogy jobban szemügyre vehesse.  Soha nem gondolta volna, hogy egy ilyen személy lesz a hadnagya azt meg pláne nem, hogy majd valaki megpróbálja rávenni arra, hogy takarítson.
- Ettől függetlenül remélem egyértelmű volt, hogy én biztos nem fogom azt letörölni. - mutatott a szekrény tetejére amin szemmel láthatóan állhatott a por hiszen elé rég volt használatba véve ez az iroda.
- Souji… - hajlott meg enyhén a nő előtt majd miután kiegyenesedett befejezte a bemutatkozást. - Shihouin Souji, a Shihouin-ház XXIV. feje és a Rokubantai tisztje. - ahogyan befejezte egy üres ülőalkalmatosság felé vette az irányt ahova kérdés nélkül le is huppant majd onnan figyelte tovább a nőt.
- Tudja elég régóta vártam, hogy kinevezzenek valakit az osztag élére, de soha nem gondoltam volna, hogy a takarítók közül fog kikerülni az a bizonyos személy. - mondta szemrehányóan miközben jobban szemügyre vette az asztalon pihenő kardot. Egyszerű kard volt szép vörös színben pompázva, illetve némi aranyozást is vélt felismerni benne..

Karakterlap

Kasumiouji Mujika

Kasumiouji-ház feje

Shinigami

6. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 69

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen kékes árnyalatú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003D66#88001B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #14 Dátum: 2019. Márc. 14, 12:15:59 »
Ajjaj, Mujika-sama arckifejezéséből ítélve a férfinek nem igazán sikerült jó pontot szereznie nála. Eddigi kedves arckifejezése a férfi szavai után hamar megváltoztak. Gondolom nem kellett túl sokat töprengenie rajta, hogy rájöjjön, mely rétegből is származott ''miszter lovagiasság''.
- Maga érti félre ahogy elnézem. Nem azt kértem, hogy álljon be a takarítók közé, csak segítséget kértem mint egy alacsony nő, aki egy magas férfi segítségére szorul. – Mesterem hamar felvilágosította a férfit, majd miután az rájött kivel is áll szembe, csak sóhajtott egyet. Egyértelmű volt a számára, hogy itt most nem lesz a takarítás befejezve, ami valószínűleg kellemetlen érzést keltett benne.
- Látom azért a megfigyelő képessége nem hagyta teljesen cserben. – vetette oda a férfinak ''elismerően'', miközben eltávolította kezeiről a gumi védőfelszerelést, melyet a vízzel teli vödörre helyezett a szekrény mellett. Ezután az asztal mögött betolt szék felé nyúlt és felvette onnan a szépen összehajtott haoriját, illetve a hadnagyi és a Gokeiyou jelvényét, ezzel már felismerhetővé téve, hogy ki is ő valójában. - Hát persze, hogy nem... – sóhajtott egyet a férfi vehemens kijelentésére válaszolva miközben kalapját egy pár másodpercig még a kezében tartotta. Arcának vonásaiból arra gyanakszom, hogy azon gondolkodott esetleg viselje e, de aztán valószínűleg rájött, hogy beltéren tartózkodva ez nem illendő és inkább lehelyezte mellém az asztalra. Majd felvette a komoly arcát és a férfi felé fordult.
- Nos, Shihouin-dono örvendek a találkozásnak. Kasumiouji Mujika, a Kasumiouji-ház jelenlegi feje, és mint rájött a Rokubantai újonnan kinevezett hadnagya vagyok. – mivel abba kellett hagynia a takarítást a bemutatkozást követően visszatért a teafőző mellé lehelyezett csészéjéhez. Azonban még mielőtt a sajátjához nyúlt, visszafordult a férfi irányába. - Esetleg, megkínálhatom egy kis teával? [/b] – majd, ha a férfi elfogadta számára is előkészített egy csészével.
– Értem. Azonban csak azért, hogy megismerjen nem kellett volna idesietnie. Hisz pár napon belül be lettem volna mutatva az egész osztag előtt, mint az egyetlen vezető beosztású tiszt. – mondandója közepette Mujika-sama a csészéjével a kezében sétált vissza az asztalához, majd leülve várta a férfi válaszát. Azonban ismerve Mesterem, valószínűleg még ezek után sem tudott teljesen beletörődni abba, hogy nem tudta rendesen befejezni a takarítást, így néha a tekintette, ha csak pár másodpercre is, de a szekrény teteje felé vándorolt, majd vissza az egyelőre kellemetlen beszélgetőpartnerre. – Azonban, belegondolva meglepő, hogy egy Shihouin ebben az osztagban nem kapott egyből magas rangot. Csak nem emiatt van most itt? – vonta kérdőre a férfit, miközben letette a csészét és az alátétet az asztalra.