Szerző Téma: Park  (Megtekintve 1437 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 80

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Park
« Dátum: 2014. Júl. 05, 11:12:00 »
Ez egy szép füves terület fákkal, bokrokkal, kiváló piknikező és kikapcsolódó hely az irodában eltöltött munka után.


Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #1 Dátum: 2016. Ápr. 30, 18:17:19 »
Mindenfajta kétség nélkül, emelt fővel indultam útnak. Talán korábban kellett volna, de erre nem volt lehetőségem, sem időm. Szakítani kellett volna, vagy küldenem valakit, viszont azt nem érezném fairnek, hogy ilyesmire kérjek bárkit. Shihouin~dono következetes ember volt, ez pedig egy bonyolult helyzet, ami magyarázatot kívánt. Nekem kellett mennem, megmutatni, hogy a családomnak mindennél többet ér a hűség, és megkérdőjelezhetetlen ez a részünkről. Nem csupán önmagamat, családom minden tagját képviseltem, éppen ezért némileg összeszorult a gyomrom is.
Hosszabbnak tűnt az út a hatodik osztagba, mint emlékeztem rá, valószínűleg azért, mert most sokkal lassabban tudtam csak közlekedni. Bár nem siettem sehová, nem vártak rám, csupán egy pokollepkét küldtem a délelőtt folyamán, hogy ne érje váratlanul a látogatásom, az nem lett volna illő. Ráadásul Ryuuról is beszélnem kell majd, ez szintén nem lesz könnyű dolog, lévén nála van valami, aminek nem lenne szabad.
Mélyet sóhajtottam, és megtámaszkodtam egy fában, a segítségemre siető tisztnek intettem, hogy semmi gond, jól vagyok, csupán némi pihenésre van szükségem. A meleg tavaszi napsütésben még inkább éreztem elvizesedett lábaim feszülését, és így még nehezebb volt a haladás. Mély levegőt vettem, hogy ismét elinduljak, most már egyben képes leszek megtenni ezt a távot.
A hatodik osztag nem volt teljesen ismeretlen számomra, még az első osztagnál töltött szolgálatom alatt jártam itt néhányszor. Mégis örömmel vettem az elém érkező tiszteket, akik felajánlották, hogy elvezetnek a kapitányhoz, aki jelenleg nem az irodában tartózkodott. A lassú tempó engedte, hogy némiképpen kifújjam magam, így a parkká alakított kertbe már kevésbé ziláltan léphettem be. Könnyed mosollyal üdvözöltem a férfit, majd, amennyire hasam engedte, meghajoltam felé. Legutóbb egy küldetésen találkoztunk ilyen hivatalos közegben, a beszámolóinkat, állapotomra való tekintettel, most ismét nagybátyám továbbította.
- Köszönöm, hogy időt szakított rám, Shihouin~dono. – Kezdtem bele nyugodtan, közben helyet kerestem magamnak, nem bírtam túl sokáig állva maradni. – Elnézést a tiszteletlenségemért, de sajnos a lábaim nem bírnak már nagyobb távokat. ^.^ - Masszíroztam meg lábfejem, hátha így kevésbé feszülnek. – Valószínűleg a hírem megelőzött, azonban nem szerettem volna én sem távol maradni, lévén mégiscsak régi kötelék fűzi családomat a Shihouin házhoz.
Nehezen kezdtem bele, fogalmam sem volt, Tenkai vajon mit mondhatott neki, lévén velem ilyesmiről nem beszélt. Többször kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó hozzá menni, amit nem fogadott túl jól, bár szinte semmit sem vett jó néven, ami ellent mondott az ő akaratának. Persze, megértettem, főnemesként bizonyosan ritkán kapott nemet válaszként, de ez még nem indok.
- Azt sem szeretném titkolni, hogy a gyermekem apja a Mizushima ház tagja, Mizushima Tenkai, aki a főág tagja. – Folytattam. – Ettől függetlenül azért szorgalmaztam a találkozást, hogy biztosítsam arról, ennek semmi köze ahhoz, hogy a Shiranui házat vezetem, családunk a Shihouin ház hűséges familiárisa, és nem szeretnék ezen változtatni. Tenkaival is közöltem, hogy nem kívánok vele házasságot kötni, nem szeretném jobban bonyolítani az egyébként is kusza szálakat. – Jelentettem ki.
Az érzelmeimről nem beszéltem, magam sem voltam egészen tisztában velük, és a terhesség alatt a hormonok miatt ez még bonyolultabb volna. Ráadásul semmit sem jelent, a gazdasági, üzleti kapcsolatai a családomnak különösen fontosak, főként a Shihouin házzal, mindent nekik köszönhetünk, nem válhatunk kegyvesztettekké.
- Elnézéskéréssel tartozom, amiért ilyen későn kerestem fel, de az utóbbi hetekben nem volt a legjobb az egészségem. ^.^ - A reggeli rosszullétek miatt a szolgálat felvétele is nehezen ment, hát még egy nemesi találkozó. – Sajnálom. – Mondtam, tekintetem a kert növényein időzött, próbáltam összeszedni magam, nem most kellene elérzékenyülnöm, vagy elgyengülnöm, ez nem az a pillanat. 

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #2 Dátum: 2016. Máj. 10, 00:31:47 »
[Kerek történet]

Irodája kifejezetten tágasnak számított, figyelembe véve az osztag többi hasonló feladattal bíró helyiségéhez képest, ám mégis úgy érezte, hogy szabadidejének megcsúfolása lenne, ha annak perceit is a „munkahelyén” töltené el. Elmondhatatlanul untatta a jelentések szemrevételezése és aláírása, némelyek a legapróbb küldetésen tapasztalt nehézségből is képesek voltak hősi eposzt komponálni, ami egyébiránt nem is volt túlzottan meglepő figyelembe véve a Rokubantai tagjainak képességeit. Sajnálatos módon Kuchiki Byakuya kapitány utódai, illetve kedves húgocskája a hadnagyi székben sem az előbb említett személy szellemi örökében munkálkodtak, a korahajnali edzések helyett sokkalta inkább kedvelték a későesti szaké-partikat. Természetesen az előbbiek száma drasztikusan növekedett, míg az utóbbiaké meglehetősen lecsökkent mióta Yuuken megkapta kinevezését.
Félreértés ne essék, ő se vetette meg a szórakozást, habár elképzelése a témát illetően merőben eltért az egyszerű közshinigamik ízlésvilágától. Ifjonti korában nem maradt ki tapasztalatainak tárából a féktelen dorbézolás, mindazonáltal idejekorán fel kellett nőni és átvennie a mellékház irányítását apja gyenge kezei közül, így az átmulatott éjszakák száma egyre inkább lecsökkent. Pihenésként manapság jobban szerette pallérozni elméjét, semmint különböző bódítószerekkel roncsolni azt. Éppen ezért most is hatalmas könyvtárának egyik titkos zegzugából előbányászott tekerccsel múlatta az időt osztagának területén, a Shihōin-birtok kertjét idéző környezetben. A hasonlóság nem volt véletlen, hiszen beköltözésének első pillanatában riadóztatta a Shiranui-család beosztásában lévő kertészeket, hogy kezdjenek valamit a parknak csúfolt rekettyéssel.
Ahogy mindig, ezúttal is jó szolgálatot tettek… Éppen ebből kifolyólag koránt sem örült Mizushima Tenkai fokozott figyelmének, amit a familiáris ház irányába mutatott. Kedvelte a fiút, azonban eszébe se jutott lemondani a javára birodalmának egyik legtermékenyebb gyümölcsfájáról. A szőke főnemest sok mindennek lehetett nevezni, azt viszont még az iránta legnagyobb gyűlöletet táplálók is elismerték, eszének élességével kevesen tudnák felvenni a versenyt. Ez persze nem azt jelentette, miszerint bármekkora kihívást is jelentett számára a rosszul álcázott érdeklődésekből és a tényekből összerakni a történések lehetséges láncolatát. Tudta Naomi-san érkezésének okát, mielőtt annak fejében megfogalmazódott a találkozókérés szükségessége. Kíváncsian várta, milyen formában kerül felvázolásra a történet, s csupán reménykedni mert abban, hogy érdekfeszítőbb lesz számára, mint az előtte fekvő papirusz tartalma.
Rövid idő elteltével az egyik tiszt – akinek nevére egyáltalán nem emlékezett – jelezte a vendég közeledtét, amit sajnálatos módon nem nevezhetett éppenséggel villámgyors reakciónak, hisz’ a távolból már saját szemeivel is képes volt felfedezni a közeledő alakot. Szánakozó kifejezéssel az arcán hessegette el a mitugrász beosztottat, majd széles mosolyt varázsolt annak helyére, ekképpen köszöntötte társnőjét.

- Számomra az öröm, kedvesem! – utasította vissza a hálálkodást, miközben felállt, azután jobbját felajánlva kísérte az egyik ülőalkalmatossághoz az állapotos nőt. Vonásait az érdeklődés maszkjába rendezte, holott az elhangzó információk többsége egyébként is tulajdonát képezte. A Juusanbantai vezetőjének nevét hallva némileg elkomorodott tekintette, karjait összefonta mellkasa előtt és azok fölött tekintett le a Daikidōchōra. Ő maga állva maradt. – Ossza meg velem, mégis hogyan történhetett ez? Mármint természetesen a részletekről rendelkezem némi elképzeléssel, Engem leginkább a gondolatmenet érdekelne, amelynek a végén arra a következtetésre jutott, megéri kockáztatni az Ön és családjának jó hírét. Feltételezem, tisztában van vele, hogy a születendő gyermeket milyen megnevezéssel fogják illetni azok, akik képesek politikai előnyt kovácsolni a kialakult szituációból. Kegyed szándékai tiszták előttem, ám mi a helyzet az édesapával? Hajlandó lenne lemondani az elsőszülöttjéről?– arca hirtelen ellágyult, látszólag megsajnálta az érzelmeivel küszködő asszonyt, ám smaragdzöld íriszei hidegen csillogtak, mint két drágakő. – Ne sajnálja! Tudom milyen szeretni, főleg önön vérünket, magam is bármit megadnék azért, hogy újra élve láthassam Tenzen fiamat. Viszont meg kell értenie, az adott szó itt már kevés. Bizonyítania kell!

A felszólítás különös éllel csattant, ami jól észrevehetően nem illeszkedett az akár meghittnek is mondható beszélgetésbe. Habár klánjának főágát többször is a gyengébbik nembe tartozó személyek vezették, véleménye szerint egyikük sem rendelkezett a kellő tárgyilagossággal, hagyták az eshetőséget, mely szerint az érzelmeik irányítsák őket. Ez olyasfajta gyengeségnek számított, amelyet Yuuken réges régen levetkőzött önmagáról, ellenben visszatükröződni látott hűbéresében.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Máj. 10, 00:36:13 írta Shihōin Yuuken »

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #3 Dátum: 2016. Máj. 14, 07:29:47 »
Sosem amiatt izgultam, hogy milyen benyomást teszek másokra, korán megtanultam miként kell beszélni, öltözködni, viselkedni. Ennél sokkal inkább aggasztott, miként reagálhatok arra, ha valaki képtelen az etikett oly’ egyszerű, és kézenfekvő szabályait betartani. Mikor kell szóvá tennie egy nemesnek, hogy valaki bárdolatlan, és modortalan? Szemet kell, és lehet e hunyni felette, csak azért, mert valaki magasabb rangba születik?
Ezek olyan kérdések voltak, amikre nem volt egyértelműen fekete és fehér válasz, annyi minden alakíthatta a történéseket. Bár hogy miért merült ez fel bennem, azt nem is igazán tudom, Shihouin~dono társaságában sosem kellett attól tartanom, hogy olyat tesz, vagy mond, ami akár csak súrolná a határokat. Előzékeny, modoros, és talpig úriember volt, ahogy az meg van írva a nagybetűs könyvekben, ha hozzá hasonló pozícióban van egy shinigami.
Ezúttal sem cáfolt magára, örömmel vettem a segítő kezet, és halványan viszonoztam mosolyát, bár szinte biztos voltam benne, csak udvariasságból öltötte magára. A helyében senki sem lenne boldog, elégedett pedig végképp nem, bár egyelőre csupán fejtegetések keltek szárnyra, Seireiteiben nem maradtak meg a titkok. Azt sem tudtam, Tenkai mennyire igyekszik magának megtartani ezt a hírt, így igencsak kellemetlen lenne a helyzet, ha továbbra is hallgatnék a Rokubantai kapitánya előtt.
A testbeszéde elárulta, valóban nem örvendeztettem meg a hírrel, minden porcikája kifejezte a nem tetszését. Úgy éreztem, mintha kifejezetten fölém magasodna, s még ha nem is éreztem fenyegetőnek, elvégre nem tartottam attól, hogy valóban kezet emelne rám, olyan volt, mintha csak éreztetni akarná kettőnk hatalmi viszonyát. Bármennyire is egyenlőnek tűnhetünk a Gotei Juusantai berkein belül, sosem felejtheti el az ember, a főnemesi lét egészen más fokra tartozik.
- Pardon? :oops: - Első kérdésére elpirulva kaptam fel a fejemet egyáltalán nem számítottam rá, majd a következő mondat megnyugtatott, hogy igazából teljesen másra gondolt.
Felvetései elevenembe találtak, lévén egyáltalán nem gondolkodtam, vagy mérlegeltem a dolgokat. Az az este nagyon különös volt, azt hiszem, egyikünk sem gondolta végig, és nem lett volna szabad annyi alkoholt fogyasztanunk. Ezzel természetesen nem hárítani kívántam a felelősséget, tisztában voltam vele, hogy szabad akaratomból hoztam rossz döntést, még ha némi alkohol befolyása alatt. Ezt persze nem hozhattam Shihouin~dono tudtára, mégis milyen embernek gondolna utána? Hasonló helyzetben bizonyosan felmerülne bennem magammal szemben, hogy ilyen történések után alkalmas vagyok-e a betöltött pozícióra. Persze én egyértelműen igennel válaszolok most is, belátással vagyok a hibámra, és többször ilyen bizonyosan nem fog előfordulni.
- A pillanat hevében cselekedtem, ha édesapám még élne, bizonyosan a koromat tenné felelőssé, de ez nem teljesen igaz. Meg kell valljam, a döntésem meghozatalakor fel sem ötlött bennem, hogy teherbe is eshetek. >////< - Fordítottam zavartan félre a fejem, kicsit olyan volt, mintha tulajdon apámmal kellene megbeszélnem a nemi életem, vagy még rosszabb, lévén Shihouin~dono inkább a felettesemnek számít. – Tenkai? Ő… - Erről igazából nem beszéltünk még, javarészt arról vitatkoztunk, mért nem célszerű házasodnunk, és kinél szüljek. – Miután a házasságot elvetettem, szeretett volna anyagilag támogatni, ám ezt is visszautasítottam, lévén nem szorulok rá, megengedhetem magamnak. Nem kívánnám eltiltani a gyermektől, de egyedül fogom felnevelni.
Talán nem erre a válaszra számított, de szívtelenség lenne csak azért megtagadnom a gyermekemtől az apját, mert mi képtelenek vagyunk az együttélésre. Ha olyasmi derülne ki róla, ami miatt elbizonytalanodnék a személyében, lehet, hogy fontolóra venném, de egyelőre ilyesmiről nincs tudomásom. Kapitányként, és főnemesként is a reflektorfényben van, amennyiben a gyanú legkisebb árnyéka rávetül, azt egyből láthatja mindenki.
- Megértem a fájdalmát, Shihouin~dono. – Nyúltam előre, hogy kezemmel vigasztalóan megérintsem, majd azonnal visszakaptam, elvégre nem illik ilyesmit tennem… Hormonok… >w> - Magam is elveszítettem első szülött gyermekem, talán éppen ezért ragaszkodom olyan nagyon a mostanihoz. – Fontam karjaimat hasam köré, bár nem féltettem a férfitól, nem olyannak ismertem, aki ártatlanokon tölti ki haragját, vagy vezeti le frusztrációját. – De nem lettem vak és tudatlan, tisztában vagyok a helyzettel, éppen ezért vagyok most itt. -  Néztem farkasszemet vele, a hűségünk megkérdőjelezhetetlen, még most is. – Származása miatt gyermekem a család vezetését halálom esetén sem örökölheti, arra unokahúgomat kívánom kinevezni. Tisztában vagyok vele, mekkora károkat okozhatna, ha a Mizushima ház csak ilyen kevés befolyással is bírna, s bár nem feltételezek eleve rosszat Tenkairól, sosem tudhatja az ember, mikor fordulnak másfelé az emberek. A Shiranui ház a Shihouin ház kegyéből született, nem kívánom ezt kárrá formálni. – Komolyan gondoltam minden egyes szavam. Sajnáltam, hogy a gyermekem sosem tapasztalhatja meg, mit jelent egy egész családot vezetni, de azzal is tisztában kell lennem, hogy ez felelősség, és ezzel őt, és mindenkit megóvok. – Amennyiben van jelen olyan személy, akire rábízhatja a hitelesítést, ezt akár most rögtön írásba is foglalhatjuk. Szeretném, ha a családjaink viszonya továbbra is ilyen felhőtlen, és gyümölcsöző maradna.

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #4 Dátum: 2016. Máj. 18, 17:49:42 »
[Kerek történet]

Alig észrevehetően forgatta meg szemeit, miután felfedezte a zavar vörösségét a nő orcáján, pedig direkt hozzátette, hogy nem az aktus lefolyására kíváncsi. Koránt sem volt megelégedve a válasszal, habár kétségtelenül azt kapta, amire számítani lehetett. A szenvedély olyasfajta állapotba taszította az embereket, amelyben az ösztönök kerülnek előtérbe a racionalitás rovására. Jobb szemöldöke némileg felemelkedett, amikor familiárisa azt kezdte taglalni, miszerint egyáltalán meg se fordult a fejében a teherbe esés lehetséges bekövetkezte. Férfiként értelemszerűen sohasem kapott ezzel kapcsolatos oktatást, mindazonáltal abban nem kételkedett, hogy a fogamzásgátlás bizonyos fortélyaira megtanítják a nemesi családok lányait. Ettől függetlenül valamilyen szinten meg tudta érteni a kétséget, hiszen nem számított mindennapi jelenségnek egy új lélek születése Soul Societyben, az esetek döntő többségében akár több évtized vagy évszázad is eltelhetett két gyermekáldás között ugyanabban a klánban. Úgy tűnt, habár közösen hozták össze eme kellemetlen szituációt, mindkét szülő félnek megvolt a maga elképzelése az utód felnevelésével kapcsolatban. Emlékezett arra, amit a Juusanbantai kapitánya mondott sarja törvényesítésével kapcsolatban, de kétségtelenül a történések ilyesfajta alakulása nem szolgálta volna Yuuken érdekeit.

- Nos, azt kell mondanom, nem kizárólag a házasság kérdéskörében nem értenek egyet… - jegyezte meg sokat sejtetően, miközben leült az asztal másik oldalára állított székbe, majd eligazította öltözetének gyűrődéseit, végül kezeit keresztbetett lábainak tetején pihentette. – Közös munkánk során némi bepillantást nyertem Tenkai-san terveibe ezen üggyel kapcsolatban, midőn egy hozzám intézett jogi kérdésben megfogalmazta az Ön által is elmondott történetet, természetesen bőszen titkolva a hölgyemény kilétét, akivel megesett az eset. – itt könnyedén biccentett a Daikidōchō irányába. – Feltett szándéka a nevére venni és főnemesként felnevelni a születendő kisdedet! Remélem nincs rá szükség, hogy újra kifejezzem mennyire kényes is ez a helyzet. Egyikünk számára sem lenne nyereséges, amennyiben a jövőben a Shiranui-ház beolvadna a Mizushima-házba, ezt nem hagyhatjuk megtörténni.

Nem túlzottan feltűnően, ennek ellenére határozottan elhúzódott a támogató érintés elől, egyáltalán nem preferálta az effajta testi kontaktus, ám szerencsére társnője is észbe kapott, nem lett volna ildomos az engedélye nélkül megérintenie Őt. Az elhangzó felajánlás már annál inkább kedvére volt, éppen ezért magához intette az irodája ajtaja előtt strázsáló egyik shinigamit és utasításba adta a szükséges eszközök megszerzését. Rövidesen visszatért a tiszt, kezében tartva a kért tárgyakat. Egy tiszta pergamen, tinta és toll, valamint némi viasz, amelyeket le is helyezett a lány elé.

- Nincs szükségünk harmadik félre, könnyedén hitelesíteni tudjuk a dokumentumot, hogyha lepecsételéséhez a lélekenergiáját használja fel. – szólalt meg határozottan, mialatt a bíborszínű matériára mutatott. – Az aláírása és reiatsujának lenyomata úgy vélem elegendő ahhoz, hogy senki ne kérdőjelezhesse meg a rendelet eredetiségét. Egyetértek Önnel, Tenkai-san büszke férfiú, erényei megkérdőjelezhetetlenek, ámbátor kifejezetten ambiciózus, így nem lehetünk megmondói annak, mikor írja ez fölül a józan ítélőképességét. Úgy kell erre a papírosra tekintenünk, mint egyfajta védőhálóra, ami megakadályozza romba dőlését mindannak, mit közösen építettünk.

Az igazat megvallva, egyik általa ismert Mizushimát sem tartotta annyira ügyes játékosnak a hatalmasok játszmáiban, hogy képesek legyenek elszakítani tőle az egyik hűbéresét, ámbár egynél több biztosíték csak még jobban csökkentette e felvázolt abszurditás létrejöttének lehetőségét. Csupán az maradt kérdéses, beletörődik-e az apa örökösének ilyetén elvesztésébe. Megpróbálhatta akár erővel is visszaszerezni, azzal viszont Yuuken haragját is kivívta volna. Ilyen apróságokon múlhatott egy polgárháború kirobbanása. Nem ódzkodott a vérontástól, ellenben mindig mérlegelte, vajon megéri-e kockáztatni a status quo felborulását. Terveit egy belső csatározás elodázhatná, ráadásul a végeztével módosult táblán lehet nem is a megfelelő helyekre kerülnének a bábuk.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Máj. 18, 17:51:17 írta Shihōin Yuuken »

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #5 Dátum: 2016. Máj. 21, 08:14:09 »
Szégyelltem magam, bár nem az eset miatt, lévén felnőtt shinigami vagyok, bizonyos határokon belül azt teszek, amit akarok. Azt tartottam szégyenletesnek, hogy a döntésemkor nem vettem figyelembe minden eshetőséget, és ezzel veszélybe sodortam a családomat. Nem a jó hírnevünket, hanem a kapcsolatunkat azzal a főnemesi házzal, akiknek azt köszönhetjük, hogy nemesnek nevezhetjük magunkat. Ha ezért fuccsba menne minden, amiért eddigi életemben dolgoztam, amiért felmenőim vérüket és életüket adták, képtelen volnék tükörbe nézni.
Az viszont meglepett, hogy Tenkai mással is beszélt arról, hogy mit tervez. Főként, hogy az a valaki Yuuken~dono. Igyekeztem elrejteni nem tetszésemet, egyértelműen hátba támadásnak éltem meg, hogy a tulajdonképpeni felettesemmel igyekezett ezt megvitatni. Egy dolog az, hogy velem megbeszéli, de teljesen más lapra tartozik, hogy aztán a fejem felett próbál meg ügyködni. Legyen bármennyire főnemes, ez akkor sem a megfelelő módja a dolgok intézésének.
- Ezzel most meglepett, nem számítottam rá, hogy Tenkai pont önnel próbálja megbeszélni a… terveit. – Ostoba ötletnek is titulálhattam volna, hiszen azon túl, hogy alattam árok ásásába kezdett, önmagát is kiadta Yuuken~dononak.
A magam részéről, mindenfajta feltételezés nélkül, semmiképpen nem adtam volna egy másik ház tudtára, még burkoltan sem, hogy házasságon kívül teherbe ejtettem valakit. Főleg nem, ha az egy olyan vezető, akinek befolyása van a teherbe ejtett nő élete felett. A tudás hatalom, Yuuken~dono pedig jól forgatja a kártyáit, ha nem így volna, nem lehetne ott a Shihouin ház, ahol most van. Tenkai vajon mit gondolt, mi lesz, ha erről társalog vele?
- Nehéz számomra megérteni, miért ragaszkodik egy ilyen kivitelezhetetlen dologhoz. – Jegyeztem meg csendesen. – Mivel többször is kijelentettem, hogy nem kívánok hozzá feleségül menni, ezt csak úgy tehetné meg, ha elvenné a gyermekemet, ezt pedig nem vagyok hajlandó megengedni neki! – Hangom halk volt, de nagyon is határozott, szinte megvető.
Eddig semmi rosszat nem feltételeztem róla, de az, hogy képes volna magához venni a megkérdezésem, és engedélyem nélkül a gyermekem… ha eddig nem is tartottam tőle, kénytelen leszek átgondolni a dolgokat. Azt hittem, mind a ketten nyílt lapokkal játszunk, és a gyerek érdekeit tartjuk szem előtt, de ezek szerint csupán én voltam olyan ostoba, hogy ebben valóban hittem. Tisztában vagyok vele, mennyit jelent egy jogos örökös, még, ha a szülő anya nincs is jelen, de hogy megérje ezért kivívni a másik fél haragját, botor dolog.
- Semmi esetre sem szeretném, ha ilyesmi történne, sőt! Örülnék, ha magam mögött tudnám, mint támogatót, ha úgy hozná a szükség. – Válaszoltam, némileg már nyugodtabb hangon. – Az ellen nincs kifogásom, hogy a nevére vegye a gyermekét, s ha jobban belegondol, a szerződés születése után ez inkább előny, mint hátrány. – Nem szerettem volna arra buzdítani, hogy használja ki a gyermekem, de ha azt látja, hogy ebből fölénye lehet, az megkönnyíti az én dolgomat is.
A sebtében érkező eszközökre pillantottam, és el kellett ismernem, valóban nem vesztegette az idejét. Persze ezzel nincs is semmi baj, elvégre magam ajánlottam fel. A viaszra pillantottam, általában a család pecsétjét használtam, sokkalta egyszerűbb volt, mint reiatsuval formálni, főként az elején, mikor Ryuu pecsétje még aktív volt. Most már sokkalta könnyebben ment minden, ráadásul minden apró részletig ismertem a pecsét kinézetét, a reiatsu gömbhöz hasonlóan nem lehet olyan nehéz megformázni.
- Rendben. – Bólintottam, majd gyöngybetűkkel leírtam a korábban elhangzottakat, legalábbis, ami a Shiranui ház öröklését illette. Ezután a viaszért nyúltam, amit a lap aljára csöpögtettem, majd lélekenergiával belerajzoltam a Shiranui ház címerét, ahogy az a pecséten is szerepelt. Pepecselős munka volt, de végül csak sikerült. – Remélem, így már valóban elhiszi, hogy fel sem merült bennem, hogy átpártolja a Mizushima házhoz. – Nyújtottam át a papírost.
Úgy véltem, ez olyasféle gesztus, ami nem csak szükséges, de bizonyítja is, hogy a családom hűsége megkérdőjelezhetetlen. Szavaira felrémlett bennem, amit korábban mondott a jogi kérdésről. Vajon mi lehetett az a kérdés? Nem szerettem volna kíváncsiskodni, de közben kifejezetten érdekelt, mi lehet az, ami miatt megkockáztatta, hogy Yuuken~dono haragját is kivívhatja.
- Bízom benne, hogy erre sosem kerül sor, nem venném jó néven, ha fegyverként próbálná használni a tulajdon gyermekem. – Bizonyosan képes lennék ebben az esetben olyat is tenni, amire nem lehetnék büszke, de ez sem számítana. – Miként vélekedik róla? Veszélyt jelentene azon túl, hogy mindenképpen igyekszik véghezvinni az akaratát, még ha az képtelenségnek is tetszik? – Kérdeztem rá óvatosan. Úgy éreztem, jobb tisztán látni, mint a sötétben tapogatózni, főleg, hogy ilyen kényes helyzetről van szó.

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #6 Dátum: 2016. Máj. 21, 15:18:27 »
[Kerek történet]

A smaragd íriszek elevenen csillogtak, miközben Yuuken lelkét elégedettség töltötte el. Az események alakulásai érdekeinek szolgálatába álltak, minden a tervezettnek megfelelően ment végbe, legalábbis egyelőre úgy tűnt, kifogástalanul alakulnak a dolgok.  Törekvése meglehetősen egyszerű volt, jobb híján akár időtöltő kedvtelésnek is lehetett volna nevezni. Kedvelte Mizushima Tenkait, pontosabban többre tartotta, mint a legtöbb nemest, akivel pályafutása során találkozott, azonban kétségtelenül túlzott naivitással szemlélte a világot, a szőke főnemes pedig kötelességének érezte, hogy megtanítsa, a valóság kegyetlenebb az álomvilágnál. Megvolt benne a nagyszerűség magva, amit kizárólag megpróbáltatások árán válhatott képessé erős fává nevelni. Megölethetné a nőt és meg sem született gyermekét, ám ezzel hamar pontot tenne a móka végére, ráadásul a birtokában lévő információk tanulsága szerint ez annyira nem is rengetné meg a Juusanbantai kapitányát. A vágyódás viszont teljesen más lapra tartozott, az elérhetetlen hajszolása képes volt felőrölni a férfit, rendelkezzen akármekkora elhivatottsággal. Ehhez tökéletes kelléket pedig Naomi-san személye szolgáltatott. Érezte a benne gyűlő csalódottság parazsának izzását, amit tovább legyezgetve akár a gyűlölet pusztító tűzviharává is formálhatott.

- Lássuk be, kedvesem, nehéz lenne szakavatottabb egyént találni eme kérdéskörben Nálam. – mosolyodott el fölényesen, önön kivételességének teljes tudatában. – A kivitelezhetetlen csupán egy szó, amit olyanok találtak ki, akik képtelenek voltak megbirkózni az akadállyal, amit a sors gördített eléjük. Tapasztalataim szerint bármit el lehet érni, amennyiben ismerjük a szükséges eszközöket. Szörnyű gondolat elszakítani egy gyermeket az édesanyjától, semmi esettre sem feltételeznék ilyesmit Tenkai-sanról!

Valójában érdektelen volt, hogy megtenné-e az említett vagy sem. Észrevehetően sikerült bogarat ültetnie a Shiranui-ház családfőjének fülébe, ami egyre mélyebbre és mélyebbre fogja ásni magát tudatában, míg meg nem mérgezi gondolatait és végül a szívét is. Nem rendelkezett kifejezetten szadista jellemvonásokkal, mindazonáltal szinte gyermeki lelkesedéssel követte figyelemmel miképpen viselkednek egyesek az általa kreált szituációkban. Koránt sem érdekelte a tény, mely szerint életek és családok mehetnek tönkre csak azért, mert Neki szórakozni támadt kedve. Kiváltságosságát hamarabb belenevelték, minthogy járni kezdett, ebből kifolyólag sohasem támadt lelkiismeret-furdalása, hiszen az azt jelentené, önmagán kívül mással is törődik. Ünnepélyes bólintással vette át a rendelkezést tartalmazó papírost, amelyet hamarost el is tüntetett kosodejének bő ujjába. Felpillantott az égre, s a Nap állásából úgy ítélte, pont teaidőre esett találkozójuk. Ismét magához intette a tisztet, aki az íróeszközöket hozta, majd pontosan elmagyarázta melyik tároló tartalmazza az általa előre kiválasztott teafüvet és annak elkészítési módját is. A shinigami arcán kövér izzadtságcsepp gördült le, láthatóan minden idegvégződését megfeszítette az utasítás összes pontjának memorizálásához, ezután mélyen meghajolt és távozása közepette az asztal tartalmát is magával vitte, így a két arisztokrata újra kettesben maradt.

- A tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak… Nem kell aggódnia, klánja továbbra is élvezi a Shihōin-ház teljes körű támogatását. Fogadja bocsánatkérésemet, amiért akár egy pillanatra is megkérdőjeleztem a hűségét! – formalitás, ami elengedhetetlen a jó kapcsolat fenntartásához, még ha alapja nem is őszinte gondolat. – Hogyan definiálná a veszélyt? A testi-szellemi épségét félti vagy a politikai státuszát? A gyermek fegyverként való felhasználása az előbbiben elképzelhető, az utóbbiban ellenben vajmi keveset ér. Tudomásom szerint, de javítson ki, ha tévednék, közös barátunk nem rendelkezik házának megkérdőjelezhetetlen szimpátiájával célkitűzéseit illetően, habár ennek igazi oka abban rejlik, miszerint nem is tart rá igényt. A kérdés az, képes lenne-e rávenni Mizushima Shuuichit arra az ostobaságra, hogy egy ilyen – ne is haragudjon, de nevetséges – csörte miatt nyíltan szembeszálljon Velem?

A kérdés lomhán lebegett kettőjük között, a pillanatnyilag beállt csendet használta ki a korábban elküldött halálisten arra, hogy visszatérjen kezeiben tálcán hozva két feketére mázolt kerámiapoharat, valamint ugyanabból a szettből való teáskannát. Yuuken egy biccentéssel vette tudomásul a dolgot, azután elbocsájtotta beosztottját, az ital felszolgálását saját kezűleg kívánta kivitelezni. Gyakorlott mozdulattal tűrte fel felsőruházatán bal ujjrészét, ekképpen akadályozva meg azt a lehetőséget, hogy a procedúra közepette bármibe beleakadhasson. A kitöltött frissítő felszabaduló gőzében kellemes, gyümölcsös illatot vélhettek felfedezni. A Rokubantai kapitánya a mindennapokban jobban kedvelte az egyszerűbb zöld teát, ettől függetlenül ezúttal egy szezonálisabb keverék mellett tette le a voksát. A megszokott körülmények között Ő maga végezte volna el a szertartást az irodája erre kialakított részén, ám mivel kiszakadni akart abból a környezetből, így kénytelen volt megfosztani társnőjét ettől a rendkívüli élménytől.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Máj. 24, 22:58:43 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #7 Dátum: 2016. Máj. 28, 09:05:15 »
Kezdtem megnyugodni, már ami a beszélgetés azon részét jelentette, hogy a beszélgetés azon részét jelentette, hogy Yuuken~dono megérti a helyzetet, és támogatni igyekszik. Mivel a szüleim már nem éltek, jól esett, hogy valaki mögöttem áll, hogyha bármi történne, tudjak kihez fordulni. Nem szerettem volna gyengének mutatkozni, vagy akár gyámoltalannak tűnni, önálló, felnőtt nő voltam, ezzel mind a ketten tisztában voltunk. Ettől függetlenül a gesztust értékeltem, és a biztonság érzetét kölcsönözte számomra.
- Törvénytelen gyermek kérdésében? – Vontam fel csodálkozva a szemöldököm, bár a pontos kérdését nem ismertem Tenkainak, gondolom erről beszéltek.
Nem hittem benne, hogy volna olyan utódja, akit nem ő nevel, tudtommal egyetlen fia volt, aki korán elhalálozott. Ez persze nem jelenti, hogy tévedhetetlen vagyok, és ne lehetne több gyermeke, de az nagyon furcsa volna. Egyrészt mert nem olyannak ismertem, akit csak úgy magukkal ragadnak az érzelmei, másrészt meg abban az esetben mindenki pletykálna róla. Seireitei minden egyes tagja imádja a botrányt, ez pedig nem kis szenzációt kavarna.
- Úgy érti, hogy ha eléggé akarná, képes lenne főnemesként nevelni a gyermekemet? – Fontam akaratlanul is gömbölyödő hasamra kezem, mintha ezzel megvédhetném a még meg sem született gyermeket. – Remélem, magának van igaza, mert ellenkező esetben rossz shinigamival kezdett Mizushima Tenkai. – Villant meg szemem.
El sem tudtam képzelni, mire lennék képes azért, hogy megóvjam gyermekemet attól, ami rá várna egy ilyen helyzetben. Nem voltam a huzavona híve, de ezek után egyre kevésbé vagyok képes bízni Tenkai szavában. Azt mondta, hogy nincs rajtunk kényszer, vagy nyomás, csupán csak ő tartaná illendőnek, hogy házasodjunk a gyerek előtt. Aztán megbeszéltük, hogy ez jelen helyzetben lehetetlen, ahogy igazából szinte minden. És ezek tetejébe még Yuuken~donoval beszélt arról, hogy miképpen szeretné felnevelni az örökösét, az én gyerekemet! Ha eddig úgy is gondoltam, néminemű beleszólása van, innentől kezdve kénytelen leszek kétszer meggondolni, hogy mennyire engedem közel hozzá.
Gondolataimból a főnemes halk hangja zökkentett ki, ahogy teát kért az egyik tiszttől. Örömmel gondoltam arra, hogy végre némi frissítő érkezik, legalább lesz erőm majd visszamenni a Kidoushuuba. Már a gondolatra is fáradtnak éreztem magam, hogy visszafelé is meg kell tennem ezt az utat. Talán el kellene gondolkoznom nagybátyám ötletén, és gyaloghintót használnom, de az túl sok tekintetet vonzana magára, amit pedig nem szeretnék.
- Oh, tudja, hogy nem szükséges tőlem bocsánatot kérnie, elvégre egyedül én hibáztam, és ezért volt szükséges ez az óvintézkedés! >////< - Emeltem fel hárítóan a kezem, bár a gesztusa jól esett, de hát mindig is úriemberként viselkedett. – Csupán arra kívántam célozni, hogy remélem, a viszonyunk ezzel a régi marad. ^///^ - Igyekeztem kijavítani magam.
Nem tudtam, miként is kellene válaszolnom a feltett kérdésre, a magam részéről csak frusztrált az eshetőség, hogy Tenkainak milyen tervei lehetnek. Sok mindent nem tudtam róla, ebből adódott bizalmatlanságom, no meg, hogy mint megtudtam, a terveinek csak egy részét osztotta meg velem. A testi épségemet csak azért féltettem, mert már nem csak magamért, de a meg nem született gyermekemért is felelősséggel tartoztam, egy harc bizonyosan nem tenne neki jót, még ha győztesen is kerülnék ki az összecsapásból.
- Számomra az a veszély, ami így, vagy úgy, de árthat nekem, vagy a hozzám közelállóknak. – Válaszoltam végül. – Nem vagyok benne egészen bizonyos, hogy kinek is beszélt róla, hogy állapotos vagyok, és ő a gyermek apja. – Shuuichi nem keresett fel ezzel kapcsolatban, pedig míg alattam szolgált sose mulasztott el egyetlen idegőrlő pillanatot sem. :| - Vannak kétségeim a Mizushima ház fejének szellemi teljesítőképességei tekintetében, korábbi közös munkáinkból kifolyólag, de annyira nem tűnik ostobának. Egyetlen család sem engedhetne meg magának egy ilyen nyílt konfrontációt a Shihouin ház fejével. – Ez azonban nem csendesítette a lelkemet, elvégre Tenkai nyugtalanító kijelentéseket tett Yuuken~dononak, amit nehéz lenne figyelmen kívül hagyni. – De azt is figyelembe kell vennem, hogy nem feltétlen a családja támogatásával tesz valamit Tenkai…
A végét már csak csendesen jegyeztem meg, nem akartam igazán hinni benne. Vagyis szerettem volna hinni, hogy sosem volna képes olyasmire, amit kijelentései sejtetnek. Függetlennek vélte magát a családjától, ez nem csak a pénzügyeire, de az intézkedéseire is vonatkozott.
- Köszönöm szépen, igazán kellemes az illata! – Fogadtam el a felkínált csészét, és nyugtatólag kortyoltam belőle egy kicsit. – És az íze is kiváló. ^w^

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #8 Dátum: 2016. Máj. 31, 15:17:17 »
[Kerek történet]

- Ó, dehogy! – mosolyodott el kedélyesen, mialatt jobbjával lassan forgatta poharát az asztalon, a tea egyelőre túl meleg volt ahhoz, hogy fogyasztani lehessen. – Természetesen a szokásjoggal kapcsolatban tettem a megállapításomat. Mindig is ügyeltem arra, hogy amit teszek, az ne vethessen rossz fényt a Shihōin-házra, még ha ezt sokszor a családunk korábbi vezetői sem tartották szem előtt. Társadalmunk alapköve az erő, s amennyiben megítélésünk romlik vagy gyengeséget mutatunk, megpróbálhatják elvenni azt, ami a miénk. Az elmúlt évszázadok békés légköre miatt ezt sokan elfelejtették, sőt néhányan fiatal koruk miatt tudatában sincsenek annak, mit jelent egy elhibázott házasság vagy egy törvénytelen gyermek. – felemelte az ezidáig pihentetett ivóalkalmatosságot, majd óvatosan belekortyolt annak tartalmába, aztán halk hümmögéssel jelezte elégedettségét. – Nem állíthatom teljes bizonyossággal: tudom, mi jár pontosan Mizushima Tenkai fejében. Az esetleges cselekedetei mögött húzódó motiváció megértéséhez meg kell vizsgálnunk a tényeket az Ő szempontjából is. Adott egy születendő gyermek, aki ráadásul elsőszülöttje lenne a Juusanbantai kapitányának, az örököse, hagyatéka mindannak a világszemléletnek, amit Soul Societyre hagy. Legyen Ön a megmondója: képes lenne egy ennyire törtető jellem ilyen szélsőséges cselekedetre?

Yuuken elkapta a nő szemében felvillanó eltökéltséget, aminek köszönhetően akár kényelmesen hátra is dőlhetett. Pontosan a heves érzelmek miatt nem esett nehezére manipulálnia a Shiranui Naomihoz hasonló embereket. Valamilyen szinten szánta az összes olyan bolondot, aki a szívére hallgatva hozott meg egy döntést, miközben a ráció annak egyértelműen az ellenkezőjét sugallta. Nem tartott az eshetőségtől, mely szerint kis játszadozása a visszájára fordulhat, egy végzetes kimenetelű szerelmi civódás miatt mégis ki akarna háborút indítani? Szó se róla, kevesebbért is irtottak már ki egész családokat, azonban az egy másik kor volt, a jelenlegi hatalmi elit egyetlen szereplőjében sem volt meg ez a fajta kurázsi rajta kívül. Hárítóan emelte fel kezét a mentegetőzést hallva, habár teljeséggel egyetértett az elhangzott szavakkal. Szerencsére a Daikidōchōban pislákolt haloványan a józanész, máskülönben radikálisabb eszközökhöz kellene nyúlnia ahhoz, hogy a familiáris klánt maga alatt tartsa. Szótlanul figyelte a gondolkodóba eső shinigamit, a félelmek meghatározása sohasem egyszerű, lévén megfoghatatlan sejtéseken alapul. Koránt sem lepődött meg az elhangzó szavakon, tökéletesen beleillettek a szőke főnemes által beszélgetőpartneréről festett képbe. Nem önmagát vagy a hatalmát félti, hanem a szeretteit. Ez igencsak nemes lélekről vallott, habár meglátása szerint minél többen álltak közel valakihez, annál inkább sebezhető volt az illető. A Shuuichire tett megjegyzéssel tökéletesen egyet tudott érteni, manapság igencsak rájárt a rúd szerencsétlen Mizushimákra, már ami a családfőket illeti. Először el kellett viselniük azt a megaláztatást, hogy egy befogadott bitorolta a ház vezetőjének tisztségét, utána pedig a tékozló fiú formált rá jogot, hiszen elődje eltűnt a süllyesztőben. Szinte már-már zavaró, mennyien váltak kámforrá közülük.

- Csupán reménykedhetünk abban, hogy igaza van! – sóhajtott fel a gondterheltség álcáját magára öltve. – Yoruichi-hime árulása miatt presztízsünk némileg meggyengült, az elmúlt száz esztendőt ennek a hibának a kiküszöbölésével töltöttem, igyekeztem ismét erős egységbe kovácsolni mindazt, amit a Shihōin név jelent. – mondatát követően kihúzta magát, melle dagadt a büszkeségtől. – Úgy vélem sikerrel jártam, éppen ezért a hivatalos színteret tekintve nem kell tartanunk semmiféle atrocitástól, mindazonáltal a magánszféra teljesen más lapra tartozik. Kegyed helyében megtennék bizonyos óvintézkedéseket a birtok védelmének megerősítésével kapcsolatban, felkészülve a legrosszabb végkimenetelre az ügy lefolyását illetően. Ha kívánja, átcsoportosíthatjuk a testőrség egy részét!

Egy tucatnyi őr nélkülözése nem jelenthetett gondot, ám megkérdőjelezhetetlen hatást gyakorolhatott a paranoia kialakításában. A felszolgált itallal kapcsolatban elhangzó bókokat könnyed bólintással fogadta, valóban igazán kellemes kis keverékről volt szó, amelynek ára feltehetőleg bármelyik Rokubantaiban szolgáló tiszt havi bérével megegyező összeg lehetett. Életének egyetlen aspektusában sem elégedett meg a legjobbnál kevesebbel.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Máj. 31, 15:41:47 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #9 Dátum: 2016. Jún. 24, 12:32:29 »
Megkönnyebbültem, hogy figyelmemet nem kerülte el egy ilyen fontos dolog. Így is elég dolog miatt foroghatott apám a sírjában, nem volna jó még tetézni is. A várandóság alatt már megtapasztaltam a feledékenységet, de egy törvénytelen gyermeket nem észrevenni maga lenne a művészet még így is.
A magam részéről nem bántam, hogy jelen pillanatban nem olyan élénk a nemesi élet, mint apám, vagy nagyapám idejében. A kevesebb belviszálynak köszönhetően sokkal kisebb volt az esélye a merényleteknek, és annak, hogy valakire a nyílt utcán támadhatnak. Persze ez nem jelentett felkészületlenséget, botor dolog volna úgy tenni, mintha mindig így maradna minden. Ettől függetlenül nem bántam volna, ha még nyugalom, és béke honolna Seireitei falain belül.
- A legtöbben a háború, vagy a harc fogalmával sincsenek teljesen tisztában, Yuuken~dono. – Sóhajtottam lemondóan. – Néhány éve hatalmas harc rázta meg Seireiteit, mégis úgy tesz mindenki, mintha mi sem történt volna, mintha meg sem ismétlődhetne. A rend visszaállt, de ilyenkor nem kellene-e még nagyobb erőt gyűjtenünk, hogy megelőzzük az ilyesfajta pusztítást?
Úgy tekintettünk erre a nyugodt időszakra, mintha a semmiből jött volna. Pedig sokan haltak meg, olyanok is, akiket ismertem, és számtalan ismeretlen. Bár nem harcoltam, gyorsan megértettem, mi miért történik, és hogy egy gyalog mindig az marad. Az nem változtat senki sorsán, hogy nem fogadja azt el.
Pontosan értettem, hogy mire gondol Tenkaival kapcsolatban Yuuken~dono. Ugyanakkor úgy véltem, hogy nem tarthatja a férfi mindenekfelett a saját érdekeit szem előtt. Bár ez az eddigi tapasztalataimba beleillett, főnemesként fel sem merült benne, hogy a nézetei, vagy a véleménye tévedés is lehet. Kevesen mernek neki ellent mondani, hiszen nem csak a négy nagy nemesi ház egyikének leszármazottja, de a Gotei Juusantai kapitánya is.
- Már semmiben sem vagyok teljesen bizonyos… - Érintettem meg homlokomat, gyengének éreztem magam. Hirtelen erőt vett rajtam a szomorúság, mintha csak a semmiből tört volna elő, és aprókönnycseppek gyűltek szemem sarkában, amiket igyekeztem gyorsan eltűntetni onnan. – Eddig úgy véltem, hogy képesek lennénk megbeszélni az elénk gördülő akadályokat, a gyermekünk érdekeit szem előtt tartva. Azonban az elfogadhatatlan számomra, hogy helyettem próbál döntéseket meghozni, holott számtalanszor jeleztem számára, ezt képtelen vagyok elfogadni. – Megtöröltem szemeimet ruhám ujjával. – Sajnálom, a hormonok miatt különösen érzékeny vagyok! ^////^ - Szabadkoztam csendesen. – Néhány szavából kezdek arra következtetni, félre ismertem Tenkait. Még ha nyíltan nem is jelentette ki, hogy maga mellett akarja tudni a gyermekemet, úgy hangzik, mintha pontosan ezt tervezné. – Nem is csoda, ha úgy erősködött a házasság, és a közös élet mellett.
Kezdtem úgy érezni, hogy teljesen más arcát láttam eddig Tenkainak, mint ami valójában. Néha meg-megvillant makacssága, de ezt könnyen írtam származása számlájára. Nem zavart volna, ha ki akarja venni a részét a gyermek neveléséből, elvégre az ő vére is, azt viszont ki nem állhattam, ha a hátam mögött próbálnak intézni valamit. Ráadásul pont Yuuken~donoval… mintha csak megpróbált volna hátba szúrni. Tudhatta volna, hogy köznemesként leginkább a Shihouin háztól függünk, ha akarnának, néhány tollvonással törölhetnének el minket. Talán neki nincs mitől tartania, mert csak behátrál a családja védelmébe, nekem azonban nem ilyen kényelmes ez az egész.
- Magam is úgy vélem, hogy ha a Shihouin név szóba kerül, akkor a mostani virágzás jut mindenki eszébe, nem pedig az egykori vezető botlása. – Erősítettem meg magam is. Felvetésére kénytelen voltam elgondolkodni. – Úgy véli, hogy valóban fenn áll a veszélye annak, hogy próbára teszik a birtok védelmét? – Bizonytalanodtam el. – Nem szeretnék Yuuken~dono terhére lenni azzal, hogy a testőrség nem minden erejével önre és a családjára vigyáz. A Shiranui birtok még sosem szorult olyan szigorú védelemre, amit egy testőrség jelenléte jelent. – Feleltem, bár közben tovább kattogtak fejemben a fogaskerekek. – Mindazonáltal valóban nagyobb nyugalommal töltene el, ha a birtok határánál esetlegesen sűrűbbek lennének az őrjáratok. – Az elővigyázatosság sosem árthat, egy kisgyermekkel nehezen védeném meg egymagam a birtokot. – Hálás vagyok mindazért, amit a családomért tesz, Yuuken~dono! ^////^ - Mosolyodtam rá megkönnyebbülten. A nyugalom édes érzése melegen járta át testem. Igazán nincs miért aggódnom.

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #10 Dátum: 2016. Júl. 05, 19:42:25 »
[Kerek történet]

Komor ábrázattal bólintott beszélgetőpartnere monológja közepette, teljesen egyetértett az elhangzottakkal. Érthetetlennek tartotta, hogy az évszázadok során hogyan is juthatott el az egykor dicső és elrettentő katonai erőt jelentő Gotei Juusantai odáig, miszerint manapság inkább szamaritánusok gyülekezetének tűnt. A Negyvenhatok Tanácsát mindig is gyáva, gerinctelen népség alkotta, éppen ezért helyezték főhadiszállásukat méterekkel a felszín alá, távol mindattól és mindazoktól, amik és akik sorsa felett döntést kellett hozniuk. A Tizenhárom Őrosztag főparancsnoka általában képes volt ellensúlyozni a bírósági testület inkompetenciáját, azonban úgy tűnt, Fujimoto Masayoshi messze nem rendelkezik akkora büszkeséggel, mint amilyennel elődje, Yamamoto Genryuusai Shigekuni. A Seireitei utcáin olyanok jártak, akiknek helye sokkalta inkább a bitófán lett volna.

- A tapasztalatlanság, s a tudatlanság jelenti a legnagyobb veszélyt szeretett városunkra! – sóhajtott fel színpadias gondterheltséggel, mialatt időközben kiürült poharát visszahelyezte a tálcára. – Kegyed ismeri a véleményemet kapitánytársaim számottevő többségének hozzáértését illetően, éppen ezért nem ismételném önmagam. Mindenkinek könnyebb a biztonság hamis illúziójába ringatnia magát, azonban szembe kell néznünk az igazsággal: béke nem létezik, csupán hosszabb vagy rövidebb szünetek két összecsapás között. Igyekszem ellensúlyt képezni a vezetőség soraiban, ám amíg a legtöbben továbbra is tévedhetetlennek képzelik magukat és nyíltan ellent mondanak a parancsoknak, félek, a következő alkalom után már nem marad semmi, amit megvédhetnénk!

Mindig is megvetette azokat, akik nem voltak képesek túllátni önön korlátoltságukon és a nagyobb egészet szemlélni. A legutóbbi ilyen krízishelyzetnél ez egyértelművé vált, néhány száz, talán ezer lélek feláldozásával példát statuálhattak volna, túlzott védelmezésük teljességgel értelmetlen tettnek minősült, hiszen vagy így, vagy úgy, de egy idő után mindannyian visszakerültek a körforgásba, létezésüknek a Rukongaiban nincs magasztosabb célja. A halálisteneket ezzel szemben kijelölték egy feladatra, mégpedig az egyensúly fenntartásának biztosítására, éppen ezért bármelyikük élete többet ért a Soul Societyben várakozókénál.  Vonásaira együtt-érző kifejezést varázsolt, habár valójában egyre inkább elveszítette érdeklődését a párkapcsolati tanácsadás témakörében. Tudta, amennyiben túlzottan hangosan duruzsolja méreggel átitatott szavait a nő fülébe, az felkeltheti annak eddig alvó gyanakvását, akár a gondolat is megfogalmazódhat elméjében, mely szerint Yuuken direkt módon próbálja gyermekének édesapja ellen hangolni.

- Sokan rejtik álarc mögé valódi énjüket, rossz szokása azoknak, akik az arisztokrácia soraiban nevelkednek. – jegyezte meg bölcselkedve, karjait a mellkasa előtt összefonta, testbeszédével jelezte mennyire elhatárolódik ettől a viselkedésformától. – Remélem, ez a közvélekedés a későbbiekben sem fog megváltozni, személy szerint minden erőmmel azon leszek, hogy fenntartsam klánom és szövetségeseink gyarapodását! – figyelmeztetően felemelte jobbjának mutatóujját az ellenkezést hallva, koránt sem preferálta, ha szembeszegültek akaratával. - Pont Ön mondta korábban, nincs egyetlen olyan ház sem, amely nyíltan támadást merne indítani a Shihōinok ellen, éppen ezért a biztonságunk jelenleg nem forog kockán. Nem engedhetjük meg magunknak a kockázat alábecsülését, ebből adódóan még a mai napon megérkeznek a Shiranui-birtokra a kijelölt testőrök, szavatolva az épségüket! Ne hálálkodjon, Naomi-san, megteszem, ami a kötelességem. Őseim vállalták, hogy megvédik a maga családját, Én pedig betartom az ígéretüket!

Pontosan ez az egy dolog volt az, amivel a hűbérúr tartozott a hűbéresei felé. A végletekig komolyan vette a szokásokat, konzervatív hozzáállása életének minden aspektusában megjelent. Öltözködése, beszédstílusa, gondolkodásmódja mind-mind a Tiszta Lelkek Városának kvintesszenciáját tartalmazták. Rossz szemmel nézte, mennyi mindent hordanak át a shinigamik az Emberek Világából, legyen itt szó szórakozási cikkekről vagy éppen eretnek ideákról a rendszer működését illetően.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 05, 19:47:25 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #11 Dátum: 2016. Júl. 26, 07:07:41 »
A kezdeti feszültségem minduntalan messzebb, és messzebb szállt, úgy éreztem, hogy bár nem alakult minden úgy, ahogy elgondoltam, mégis így lesz jól. Tartottam attól, mit fog mondani a Shihouin ház feje, de úgy vélem, mind a kettőnk számára megfelelő konszenzusra jutottunk. Óvatosan hasamra csúsztattam kezemet, és néhány kört írtam le rajta, érezhette, hogy rá gondoltam. Nem éreztem nagy árnak, hogy talán nem a mi águnk fogja tovább vezetni a Shiranui házat. Fiatal voltam, jobb esetben még hosszú évszázadok elé néztem, még ha több gyermeket nem is vállalnék, ott van Haruki~chan. Csak örülhetek, ha fiatal nővé érve szeretné átvenni majd a birtok irányítását. ^w^
- Azt hiszem a jelenlegi kapitányok közül kevesen láttak annyi mindent Seireitei jobb és rosszabb napjaiból, mint ön, Yuuken~dono. – Bólintottam egyetértően, valóban nem rejtette véka alá legutóbb sem véleményét. Bizonyos mértékben megértettem mind a két oldalt, de mégis úgy vélem, ha valaki elfogad egy kinevezést, azért teszi, mert elfogadja a feljebbvalóját annak, ami. Felettesnek. – Sok időt töltöttem Fujimoto~soitaichou mellett, s talán nem úgy tűnik, mint aki képes felelős döntéseket hozni, úgy vélem nem véletlen van ott, ahol. Ahogy a magam részéről nem tűröm az osztagon belül, hogy megkérdőjelezzék a döntéseimet, úgy illik, hogy én is ekképpen tegyek a felettesemmel. Biztos vagyok benne, hogy idővel beérnek a jelenlegi kapitányok is, csupán attól félek, ne egy tragédia legyen ennek az oka.
Számtalan ígéretes kapitány volt a sorainkban, azonban nem minden az erő, ha nem társul mellé megfelelő jellem. Hiszen hiába van kiváló fegyvere valakinek, ha képtelen forgatni azt, akár önnön, akár más hibájából. A Gotei Juusantai egy fegyver volt, ami lehet elsöprő erejű, és lehet haszontalan is, attól függ, ki tartotta a kezében, és milyenné formálta. Most inkább olyatén tűnt, mint a saját farkába harapó kígyó, a személyes ellentéteket egyesek képtelenek voltak félretenni a nagyobb, magasztosabb cél érdekében. Egy háborúban megszűnik az egyén, elmerül a vér, és húsdarabok között, mert nem kell léteznie, nem magáért, hanem valami különlegesért létezik. 
- Igen… néha elfelejtem, hogy meg kell válogatni, ki szavának is adok hitelt. ^w^ - Feleltem csendesen. Intésére pedig szinte azon mód elhallgattam, valóban nem most kellene magamra haragítanom az ellenkezéssel. – Valóban, de ettől függetlenül hálás vagyok azért, amit értünk tesz. – Hajtottam fejet, az üres csészét pedig hozzá hasonlóan vissza tettem a tálcára. – Nem szeretném tovább kisajátítani a drága idejét, Yuuken~dono, amennyiben nincs bármiféle kérése hozzám, magam is visszatérnék feladataim végzéséhez. – Vetettem fel, de addig nem mozdultam, míg erre nem érkezett engedély. A jelenlegi helyzet kényes volt, nem szerettem volna az etikett áthágásával az utolsó pillanatban felborítani az eddigi békés hangulatot. – Örülnék, ha a legközelebbi találkozónk kevésbé kínos ügy miatt történne, hiszen családjaink köteléke számomra, és ebből adódóan a Shiranui ház minden tagja számára, nagyon fontos. – Visszacsúsztattam lábamat a zoriba, majd óvatos mozdulatokkal felálltam. – Amennyiben nem csupán számok formájában kíváncsi arra, mennyivel gyarapítottuk az utóbbi időben a Shihouin családot, szívesen megmutatnám a seireitei-i herbarisztikánkat. Számtalan különleges tea alapanyag csak nálunk szerezhető be. – Büszke voltam arra, amit ez idáig elértünk, Kikyo~chan kiválóan helytállt, jobban, mint azt vártam.
A meghívást teljes mértékben komolyan gondoltam, szívesen bemutattam volna, milyen virágzó az üzlet, azonban nem voltak tévképzeteim, Yuuken~dono elfoglalt kapitány, és családfő, nincs ideje ilyesfajta kirándulásokra. Mély levegőt vettem, majd mélyen meghajoltam, tényleg nem kívántam tovább feltartani, bizonyosan lenne mit csinálnia anélkül is, hogy engem pátyolgat.
- Még egyszer köszönöm az idejét, és a teát, igazán ízletes volt! ^w^ - Mosolyogtam rá, majd a kijárat felé vettem az irányt.
Furcsa volt belegondolnom, hogy mire hazaérek, már testőrök fogják vigyázni a birtokot. Megnyugtatott a gondolat, de kétségek mardosták a lelkem a korábbi beszélgetés miatt. Vajon Tenkai valóban ilyen messzire menne, hogy maga nevelhesse fel a gyermekünket? Nem tudtam egyértelműen nemet mondani erre a kijelentésre, és ez kifejezetten zavaró volt…

Köszönöm a játékot! ^-^

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Shinigami

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #12 Dátum: 2016. Júl. 29, 16:54:31 »
[Kerek történet]

- Kizárólag a fájdalom, a veszteség az, ami megerősít! – jelentette ki határozottan, mindeközben vonásai a kifejezéstelenség maszkjába rendeződtek arcán, nem lehetett tudni, milyen gondolat vagy emlék húzódott meg a szavak mögött. – A jelenlegi kapitányok többségének arroganciája abból adódik, hogy eddig egyszer sem találkoztak még olyan ellenféllel, akivel szemben oly’ nagyra tartott erejük semmit nem ér. Nem ízlelték a vereség keserű ízét, éppen ezért elképzelni se tudják az eshetőséget, mely szerint kiválasztott stratégiájuk nem a legjobb. A nyílt parancsmegtagadást régebben szigorúan büntették, manapság elintézik egy megrovással, mintha csak a haorijukat veszítették volna el küldetés közben. – hangjából enyhe megvetés érződhetett, minimálisan palástolta érzéseit az üggyel kapcsolatban. – Fujimoto Masayoshi, öreg barátom! Kevés nála rettegettebb harcost ismerek, azonban a hozzá hasonló büszke halálistenek sajátja, hogy képtelenek az árnyakban rejtőző ellenségekkel megküzdeni. Széthúzás mindig is volt a Gotei Juusantai soraiban, lévén egy adott taichō kinevezése után szinte teljhatalommal rendelkezik a gondjaira bízott divízió igazgatásával kapcsolatosan, így a kapitánytársak kritikája keveset jelent. A főkapitánynak kellene nyomást gyakorolnia a szabályok betartatására, amely kötelességének, úgy érzem, jelenlegi vezetőnk képtelen eleget tenni…

Nem lapult eme gondolatmenete árnyékában semmi személyes, egészen egyszerűen tényeket fogalmazott meg. Ahhoz nem fűzött kétséget, hogy ilyen nyíltan vélhetőleg a korábbi rendszerben nem hozhatta volna felszínre aggályait. A Nibantai Sansekijeként egykoron pontosan az volt a feladata, miszerint a lázító hangadókat eltüntesse a színről. Az ilyen egyének nem kaptak tárgyalást, hiszen valódi bűncselekményre sose került sor, csak éppenséggel a Negyvenhatok Tanácsa veszélyes elemként aposztrofálta őket, s ezért a szabadságukkal fizettek. Mára viszont minden megváltozott. Aizen Sōske az előző testület kiirtásával olyasfajta félelmet ültetett az újonnan kinevezettek szívébe, ami miatt ódzkodtak a hatalmas lélekenergiával rendelkező shinigamik szankcionálásától. Ugyan a Tizenhárom Őrosztag a Seireitei gerincét alkotta, mindazonáltal a szőke főnemes sohasem feledkezett meg róla, hogy a szervezet csupán a kard, a kéz, ami forgatja pedig a bírói testület. 

- Ne butáskodjon, Naomi-san, Önre és a családjára mindig van időm! – szólalt meg némileg kedélyesebben, mint korábban, ezután maga is felállt, ezzel jelezte, részéről is befejezettnek tekinti a találkozót. – A meghívást természetesen köszönettel elfogadom, a látogatás megejtésének időpontja azonban legyen a jövő zenéje, mindenféleképpen értesíteni fogom előtte, ha sikerült megfelelő dátumot találnom. Jó egészséget kívánok mindkettőjüknek, vigyázzon magukra… A testőrség megkérdőjelezhetetlenül a segítségére lesz ebben! Sayonara!

A búcsúzást követően néhány másodpercig némán szemlélte a távolodó nőt, majd visszatelepedett a székébe. Kényelmesen hátradőlt, könyökeit a karfán pihentette, kezének ujjait sátor módjára összetámasztotta mellkasa előtt. Elégedettnek nevezhette magát a történések alakulásával kapcsolatban, ismételten előnyt kovácsolt mások gyarlóságából. A Shiranui-ház semmilyen körülmények között nem fog kicsúszni a markából, ezt már akkor eldöntötte, amikor Mizushima Tenkai először mutatott kifejezett érdeklődést familiárisa kapcsán. Erősebbé akarta tenni a fiút, így első körben szándékában állt elvenni tőle mindent, amit magáénak mondhatott. Össze akarta zúzni az álmait, kirántani alóla a naivitás talaját, ráeszméltetni az örök igazságra: a hatalom kevesek tulajdona. Nem ajándék és nem jutalom. Zsákmány.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Aug. 02, 15:48:25 írta Shihōin Yuuken »