Medencés iszogatás
A kérdés meglepte. Elképzelése sem volt róla, hogy létezik olyan ember, vagy shinigami, vagy akárki, aki nem tudja mi az a bögre. Főleg az után, hogy azt is megjegyezte, hogy helyette hozhat bármit, amiből lehet inni. Ebből azért még a tudatlanoknak is össze kellene raknia, hogy a bögre egy tárgy, amit megtöltünk bármilyen itallal, és belőle kortyolgatva elfogyasztunk. Kazura elméjében már Tomoe egy szegény családból származó sokadik gyerek lett, akiknek arra sem volt pénze, hogy bögrét vegyenek.
- Hát, izé… Ez egy bögre. – mutatta fel sajátját, mosolyogva. Kicsit furán érezte magát, nem, nem a szakétól, hiszen nem minden nap kellett általános tudást „tanítani” egy tiszttársnak.
- Megzavarni? Ne hülyéskedj! Mondhatni pont rád vártam. Vagyis nem rád, hanem valakire, aki csatlakozik hozzám egy kis italozásra. – majd apró szünetet tartott. Jobban szemügyre vette az érkezőt, habár már korábban felé fordult, eddig nem igazán foglalkozott vele. Eléggé vékonynak tűnt, talán még törékenynek is, bár az egyenruha miatt nem merte biztosra venni. Az arca is lányosnak tűnt, azokra emlékeztette, akikért manapság bomlanak a nők. Mázlista. – „Hana~neet”, mi? – folytatta már-már gúnyossá vált mosollyal, a helyesbítést mondhatni már meg sem hallotta – Ennyire jóban vagy Kuchiki hadnaggyal? Egyébként nem láttam. Várj, tudod mit? Miért nem várod meg itt? Gondolom, nem véletlenül kerested pont erre. Ha meg már úgyis itt vagy, miért ne ihatnánk egyet. – és már nyújtotta is Tomoe felé az üveget – Ugyan, ne kéresd magad!
A következő megjegyzés egy kicsit szíven ütötte. Már maga a feltételezés is bántó volt, hogy részegen végezné a munkáját.
- Most sértegetni akarsz? Hát minek nézel te engem? Szolgálatban sosem iszok, szolgálat elött sem. Mindig kipihenten, maximális erőbedobással fogok hozzá a munkámhoz, és ezt próbálom tartani is, amíg le nem jár a munkaidőm. Ezeket sem egyedül akarom meginni, azért hoztam ide őket, hogy segítség az ismerkedést, hiszen legjobban fürdés közben, egy kis ital mellett lehet megismerni a másikat. Csak hát eddig senki nem jött, ezért is örültem, amikor megjelentél. – fakadt ki belőle. Mondandója végeztével mély levegőt vett, melynek segítségével sikerült lenyugodnia. Ideiglenes partnere bemutatkozására kiment az arcából a szín, hiszen tudatosult benne, hogy egy nemest „ordított le” az imént.
- Elnézését kérem, nem tudtam, hogy Ön is a neves Kuchiki-ház tagja. A nevem Satoru Kazura, még újonc vagyok. Ha lehet, tekintsen el az előbbi kirohanásomtól. – mondta meghajolva. Gondolta, hogy semmi hátulütője nem lesz a dolognak, de mégsem volt illő a beszédstílusa egy nemes társaságában. Jobban belegondolva sok mindent megmagyarázott Tomoe származása Kazu számára, többek között a „Hana~neet”, meg a bögrét is. A főnemesek biztosan csak és kizárólag kristálypohárból isznak.