Fürdők

[Hirako Shinji]

Mivel a 6. osztag tagjai nap mint nap keményen dolgoznak, hogy tovább öregbítsék osztaguk hírnevét, megérdemelnek egy szép fürdőt, ahol nemcsak női - férfi részlegek vannak, hanem gyógyfürdők és egyebek is ( többek között egy közös medence, ahol lehet néha sunyiban partyzni XD). Lehet idejönni ismerkedni, kikapcsolódni, regenerálódni. Minden idetévedőnek kellemes időtöltést kívánok!

<< ELŐZMÉNYEK

[Satoru Kazura]

Medencés iszogatás

- Rohadt meleg van! – panaszkodott Kazura, miközben a szobája felé haladt. – Miért van ebben a világban is kánikula?
Belépve a szállására, szinte azonnal összerogyott, és a fekhelye felé húzta magát, majd sikeresen elterült rajta. Az ilyen pillanatokban visszasírta előző munkahelyét, hiszen ott légkondis irodában dolgozhatott, légkondis autót vezethetett, és a lakásán is volt légkondi. Itt meg sehol semmi, még egy ventilátora sincs. Nyilván, ha lett volna mit csinálnia, nem panaszkodott volna, de jelenleg nem volt feladata, és az emberek világában sem volt még, hogy beszerezhessen némi olvasnivalót. Gyötörte a semmittevés, és ezt tetőzte a nyári forróság.
Több percnyi szenvedés után felgyulladt az a bizonyos villanykörte a feje felett, kigondolt egy tökéletes tervet, amivel elüthette az időt. Felpattant, mintha semmi baja nem lett volna, és hozzá is fogott az előkészületekhez.
Először is elment venni némi itókát, ami segíti a hangulat karbantartását, és négy üveg társaságában tért vissza. A következő lépcsőfok zseniális tervében az osztag területének a bejárása. A lehető legjobb helyet kereste az iváshoz, meg egyébként sem ártott, ha kiismeri magát. Hamar meg is találta a tökéletes helyet, a medencét, ami környékén egy lelket sem látott. Nem is értette, hiszen már késő délután volt, a nap is lassan készült elrakni magát másnapra.
Hamarosan már a vízben elmerülve találta magát, a víz maga kellemesen hideg volt. Kicsit sajnálta, hogy nem hozott magával tokkuri-t, meg csoko-t, úgy hangulatosabb lett volna, így csak simán az üvegből töltötte a bögréjébe a szakét és kortyolgatta vidáman. Még mindig nem látott senkit, ami nagyon zavarta. Szeretett volna összebarátkozni pár kollégával, nem akart megint kirekesztett lenni, és erre a medence meg a pia tökéletes alap lett volna.
Már lassan az első üveg felénél tartott, amikor mintha mozgást hallott volna. Ebben persze nem volt biztos, de azért elkiáltotta magát.
- Ha csatlakoznál, hozz magaddal bögrét is! – majd kis gondolkodás után - Vagy bármit, amiből lehet inni!

[Kuchiki Tomoe]

Medencés iszogatás...

Egykedvűen írtam az aznapi jelentés kígyózó sorait. Természetesen külön irodámban tettem mind ezt, és igazából csak diktáltam az egyik ügyesebb kezű testőrnek. Mi értelmük lenne, ha a sétáláson kívül másra nem használhattam volna őket? De csúnya kézírással nem adnám be, így is a harmadik ívet kezdtük elölről, már kezdtem unni a diktálást is.
Egyébként sem történt semmi, szolgálat alatt csupán az Emberek Világában töltöttem némi időt, átküldtem pár lelket, de még csak lidérccel sem találkoztam. Abszolút elpocsékolt napnak tűnt, mintha nem is csináltam volna semmit. Pedig azt hittem, ha végre shinigami leszek, akkor kevésbé unatkozom majd, más célom nem nagyon volt vele. A családom hosszú generációk óta jegyezte fel, és őrizte meg Seireitei történelmét, de ez engem se nem érintett, se nem hozott lázba. Vagyis tényleg, irkálás, mint holmi jegyző? Akkor már inkább a szolgálat.
Úgy véltem, ha ezzel vagyok elfoglalva, nem kell majd otthon nagyon segédkeznem édesapámnak, akit bár szeretek, de semmi esetre sem venném át a munkáját. Ha Nii~san még élne, nem volna kérdés, azt tehetek, amit csak akarom, bár nem mintha most nem így cselekednék, de már bármikor véget érhet eme édes nyugalom.
Felsóhajtottam, mégis meddig kellene tartania, leírni néhány oldalnyi sablonos szöveget arról, hogy semmi sem történt. Érzékeltem a tiszt összerezzenését, mintha csak készülne arra, hogy megint kitépem az utolsó szavaknál az ecset alól, és kezdhetné elölről. Pedig tudnia kéne, hogy az előtt bizonyosan nem jeleznék szemernyit sem.
Az utolsó szó papírra vetése után már csak az maradt hátra, hogy kedvenc unokanővérem asztalára letegyem az elkészült művet. Magamhoz vettem, és intettem a három strázsának, hogy maradjanak itt, azon a pár méteren belül nem aggódtam semmi miatt, a legveszélyesebb egyén irodájába tartok épp, mi más leselkedhetne rám? :/ Bekopogtam az ajtón, azonban legnagyobb meglepetésemre zárva találtam. Ilyen időben még nem lehetett otthon, de akkor vajon merre találhatnám meg? Még nem ismertem ki magam olyan jól az osztagban, hogy tudjam, mégis melyik helyiség a legalkalmasabb a sake mértéktelen fogyasztására. Bár Hana~neet ismerve… bármelyik. ^^”
Szerencsére megpillantottam egy magában ácsorgó tisztet a közelben, így rákérdeztem, nem-e tudja, merre vehette Hana~nee az irányt? A jelentések leadását nem vette olyan lazán, mint ahogy gondolná azt az ember. Legnagyobb sajnálatomra csupán annyit látott, hogy egy másik tiszt jó néhány üveggel a fürdők felé tart. Talán a hadnagyának vitte volna? Kuchikiként meg van az az előnye a shinigaminak, hogy igyekeznek teljesíteni a kéréseit. Bár ez inkább Hana~nee személyének szólhat, ahogy ismerem.
Megvontam a vállam, majd hátrahagyva az ismeretlent, mert a neve, nos, az nem igen érdekelt, a fürdők felé vettem az irányt. Egyetlen porcikám sem kívánkozott olyan helyre, ahol számtalan más shinigamival együtt fürdőzhettem volna, a városban is csak azért merészkedtem bele, mert Sei~chan is ott volt. Ráadásul ott voltak privát részek, a tehetősebbek részére fenntartva, így nem kellett attól tartanom, hogy bárkivel összefuthatok, akivel nem kívánnék. A fürdőbe lépve azonban csalódnom kellett, sehol sem láttam különös hobbijának előszeretettel élő rokonomat.
- Bögrét... az meg micsoda? o_O – Nem értettem, hogy ugyan miről beszélhet, háttal meg sem ismertem, hogy ki az, bár lehet szemből sem ment volna jobban. – Bocsánat, ha megzavartam valamit, csupán Hana~neet… vagyis Kuchiki~fukutaichout keresem. – Mondtam aztán, hátha további információkhoz juthatnék tőle. – Remélem nem fürdőzés után készül szolgálatba állni, a híresztelésekkel ellentétben ez nem engedélyezett. ^.^ - Mondjanak rólunk bármit is, még Hana~nee sem ivott, ha bevetésre mentünk. – Ó, milyen modortalan vagyok, Kuchiki Tomoe! – Mutatkoztam be, majd biccentésnek is elmenően meghajoltam. Nem főnemes, ennyit bizonyosan tudok, így számára több tisztelet felőlem nem jár.

[Satoru Kazura]

Medencés iszogatás

A kérdés meglepte. Elképzelése sem volt róla, hogy létezik olyan ember, vagy shinigami, vagy akárki, aki nem tudja mi az a bögre. Főleg az után, hogy azt is megjegyezte, hogy helyette hozhat bármit, amiből lehet inni. Ebből azért még a tudatlanoknak is össze kellene raknia, hogy a bögre egy tárgy, amit megtöltünk bármilyen itallal, és belőle kortyolgatva elfogyasztunk. Kazura elméjében már Tomoe egy szegény családból származó sokadik gyerek lett, akiknek arra sem volt pénze, hogy bögrét vegyenek.
- Hát, izé… Ez egy bögre. – mutatta fel sajátját, mosolyogva. Kicsit furán érezte magát, nem, nem a szakétól, hiszen nem minden nap kellett általános tudást „tanítani” egy tiszttársnak.
- Megzavarni? Ne hülyéskedj! Mondhatni pont rád vártam. Vagyis nem rád, hanem valakire, aki csatlakozik hozzám egy kis italozásra. – majd apró szünetet tartott. Jobban szemügyre vette az érkezőt, habár már korábban felé fordult, eddig nem igazán foglalkozott vele. Eléggé vékonynak tűnt, talán még törékenynek is, bár az egyenruha miatt nem merte biztosra venni. Az arca is lányosnak tűnt, azokra emlékeztette, akikért manapság bomlanak a nők. Mázlista. – „Hana~neet”, mi? – folytatta már-már gúnyossá vált mosollyal, a helyesbítést mondhatni már meg sem hallotta – Ennyire jóban vagy Kuchiki hadnaggyal? Egyébként nem láttam. Várj, tudod mit? Miért nem várod meg itt? Gondolom, nem véletlenül kerested pont erre. Ha meg már úgyis itt vagy, miért ne ihatnánk egyet. – és már nyújtotta is Tomoe felé az üveget – Ugyan, ne kéresd magad!
A következő megjegyzés egy kicsit szíven ütötte. Már maga a feltételezés is bántó volt, hogy részegen végezné a munkáját.
- Most sértegetni akarsz? Hát minek nézel te engem? Szolgálatban sosem iszok, szolgálat elött sem. Mindig kipihenten, maximális erőbedobással fogok hozzá a munkámhoz, és ezt próbálom tartani is, amíg le nem jár a munkaidőm. Ezeket sem egyedül akarom meginni, azért hoztam ide őket, hogy segítség az ismerkedést, hiszen legjobban fürdés közben, egy kis ital mellett lehet megismerni a másikat. Csak hát eddig senki nem jött, ezért is örültem, amikor megjelentél. – fakadt ki belőle. Mondandója végeztével mély levegőt vett, melynek segítségével sikerült lenyugodnia. Ideiglenes partnere bemutatkozására kiment az arcából a szín, hiszen tudatosult benne, hogy egy nemest „ordított le” az imént.
- Elnézését kérem, nem tudtam, hogy Ön is a neves Kuchiki-ház tagja. A nevem Satoru Kazura, még újonc vagyok. Ha lehet, tekintsen el az előbbi kirohanásomtól. – mondta meghajolva. Gondolta, hogy semmi hátulütője nem lesz a dolognak, de mégsem volt illő a beszédstílusa egy nemes társaságában. Jobban belegondolva sok mindent megmagyarázott Tomoe származása Kazu számára, többek között a „Hana~neet”, meg a bögrét is. A főnemesek biztosan csak és kizárólag kristálypohárból isznak.

[Kuchiki Tomoe]

Medencés iszogatás...

A válaszra vártam, mert amit mondott nem kicsit lepett meg. Persze, gondoltam, hogy olyan eszköz lehet, amiből isznak, de ettől függetlenül otthon sosem találkoztam ilyen nevű eszközzel. Javarészt csészéink, és poharaink voltak, mindenféle méretben. Nem gondoltam volna, hogy ennél több féle ivóalkalmatosságra szüksége lehet egy shinigaminak ahhoz, hogy italt fogyasszon.
Felvont szemöldökkel figyeltem a magasba emelt tárgyat, füles pohár volt, igazából, csak nem kristályból. Érdekes. Nem áttetsző, mint a szakés csésze, lehet ugyanúgy porcelán volna? De erre már nem látom értelmét rákérdezni, annyira nem érdekelt a dolog, hogy több perces társalgást folytassak róla valakivel, akivel csak az imént találkoztam. Vagyis, úgy gondolom, nem ismerjük egymást, arcról nem ismertem fel, és a memóriámmal nincs még semmi gond. ^w^
- Rám? o_O – Vontam fel a szemöldökömet, mert bár nem kételkedtem benne, hogy társaságom felemelő lehet számára, szinte bizonyos voltam benne, hogy ezelőtt még egyszer sem volt szerencsénk, vagy éppen balszerencsénk egymáshoz. – Értem! Nem igazán fogyasztok alkoholt, csak ha az alkalom úgy kívánja. – Jelentettem ki.
Családunkban sokféleképpen álltak hozzá a szaké, és egyéb alkoholok fogyasztásához. Hana~nee például nagyon jól bírta, jó néhány üveg után sem volt feltűnően ittas, ellenben nővéremmel, akinek elég volt meglátnia, hogy nincs dugó az üvegben, és máris forgott vele a szoba. Nehéz volt elhinni, hogy valóban közeli rokonok lennének, ha pedig melléjük vettük Samanuske~niit, csak tovább bonyolódott a helyzet. Ezek után örültem, hogy azok közé tartoztam, akik viszonylag jól bírták az alkoholt.
Nem értettem a gunyoros mosolyt, talán nem egyértelmű a rokonság? Jó, Hana~nee volt a család feje, de elég közeli rokonok vagyunk, hogy illő legyen tudni. De nem mondhatnám, hogy meglepett, elvégre egyszerű shinigaminak látszott, valószínűleg nem nemes, hiszen nem ismertem, és neveltetésemből adódóan azért több generációra visszamenőleg tudtam, ki kinek rokona.
- Jóban… mondhatjuk így is. - Válaszoltam könnyed mosollyal, majd rájön, hogy hibázott.
Szórakoztatónak találtam, ha némiképpen kizökkenthettem valakit a kis megszokott dolgaiból. Egyértelműnek vette, hogyha egy osztagban dolgozunk, máris barátok vagyunk, pedig a világ egyáltalán nem így működik. Erre hamar rá fog döbbenni, és a felismerés félelemmel teli arckifejezése… az mindig szórakoztató. ^.^
- Gondolod, hogy erre vezeti majd útja? – Kérdeztem ártatlan tekintettel, sose sántikálok én semmi rosszban. - Nem vagyok valami nagy ivó. ^^” – Hárítottam zavart mosollyal. – Jó… de csak egy keveset. – Intettem, még ha nem is látszott, mindig a közelben volt a testőrség. – Egy szakés csészét, és egy széket! – Mondtam, majd megvártam, míg visszaér a kért dolgokkal, a csészét a fürdőző felé tartottam, majd miután töltött leültem a székre. Az bizonyos, hogy abba a medencébe én be nem ülök.
Kirohanását kissé feleslegesnek tartottam, én csak kedvesen érdeklődtem. Jó, kicsit aggódtam, elvégre ténylegesen voltak olyanok, akik azt hitték, Hana~nee híre miatt itt mindent lehet. Szerencsére Shihouin~taichou gyorsan megmutatta számukra, hogy ez mennyire nincs így. ^_^ Nem haragudtam a fiatal tisztre, egyszerű lélek, elragadják a heves érzelmei, majd kinövi… vagy előbb meghal, de elmúlik, ez a lényeg.
- Természetesen nem feltételeztem semmi rosszat, csupán abéli reményeimet fejeztem ki, hogy nem szolgálatba készül ezután. – Magyaráztam kedvesnek tűnő mosollyal, úgy látszott a mondandója végére rájött, hogy milyen név is hangzott el. – Semmi probléma, Satoru~san, ez mindenkivel megeshet, egyszer… ^.^ - Intettem, kellően kihangsúlyozva az egyszer szót. Egyszer hibázhat minden shinigami, de lehet az lesz az utolsó. Mondjuk legalább magázásba váltott, már értem, mi zavarta annyira a fülemet korábban. – És miért szeretne megismerkedni minél több tiszttel? - Kérdeztem ártatlanul. Valami oka csak van ennek a mókás hóbortnak.