Szerző Téma: Vex kocsmája - 4. torony  (Megtekintve 14752 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 374

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 28 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #120 Dátum: 2021. Szept. 24, 17:53:11 »
- Ölelésre arra mindig számíthatsz, szemből, oldalról, hátulról, ülve, ágyban, a többit meg majd kitaláljuk.- viszonozta az ölelést és megsimogatta Dion hátát is, de csak gyorsan, hiszen ott voltak, ahol ilyen érzelmeknek most nincs helye, itt férfias férfiak vásárolnak férfias szerszámokat, hogy férfias dolgokat csináljanak velük.
- Elég jól elnyomták, emberire, ha fogalmazhatok úgy. De jap, volt benne kihívás és az adta meg az igazi élvezetet is. Visszamennék máskor is, simán, főleg mert biztos tudnék hozni pár apróságot, csecsebecsét meg ilyesmiket.- turistáskodás a múltban, olyan iparág lenne, amiről mindenki csak álmodhat, de mindent megadnának érte. Kár hogy nem tudja kamatoztatni ezt az ötletet, akárhogyan is nézi, az időben utazni necces, és nem is igazán éri meg szarakodni vele.
- Mert ez így van, akad néhány, ami pontosan ezt teszi, szemétkedik, hergel, hogy folytasd, az arcodba tolja, hogy béna vagy, és amikor azt hiszed, hogy rájöttél mit kell csinálnod, végre tovább jutsz, csak hogy utána megint megszívathasson.- mondta már-már átszelemülve, magyarázva, hogy miért is halt meg ott, vagy esett le, nem jutott tovább. Pedig tudja jól, csak egy játék, semmi más, de nem lehet, hogy egy program legyőzze, azt már nem.- Az pedig nem rossz dolog, hogy így teszel, de nééééééééha azért akkor jössz, amikor jól megy és nem az agyfasz kerülget.- volt már rá példa, hogy így történt, pedig ha azt szeretné, hogy Vex foglalkozzon Dionnal, akkor elég, ha a hölgy meztelenül áll a tv elé, és már kész is a figyelem elterelés.
- Na mert mintha neked ez akkora gondot okozna.- vigyorgott de azért forgatta a szemeit, Dionnak se esik nehezére, ha éppen Vexnek kell másra irányítania a figyelmét.
- A dühömet még le tudom vezetni máshogyan is, inkább az az adrenalin löket hiányzik, ami akkor kap el, ha olyan valaki ellen harcolsz, akivel egyazon a szinten vagytok. Az esélyek egyformák, kétséges a kimenetel, na az, ami igazán hiányzik.- de nagyon úgy fest, hogy nem mostanában fog sor kerülni arra, hogy újra érezhesse azt a rohamot, de azért a béke se annyira rossz, ha azon múlik az egész, hogy többé nem fogja átérezni egy a harccal járó adrenalin löketet, hát legyen.
- Ami mondjuk elég szemétség, legalább az emberek szoktak egymásnak hadüzenetet küldeni, nem csak úgy lerohanni a másikat, már amikor. Régebben, még Aizen idejében így volt, majdnem mindannyiunk csak erősebb akart lenni, fejlődni, csak hogy megfeleljünk Aizennek, régi fura idők voltak azok, az biztos.- némi nosztalgia volt a hangjában, milyen fura dolgok történtek akkor és milyen érdekes alakokkal futott össze. Nagyrészük pedig már meghalt, az a legdurvább az egészben, a veterán arrancarok közül talán ketten maradtak, Vex és egy mocskosszájú nőszemély.
- Mindkettő igaz lehet, de akárhonnan is nézed, a mi evolúcióink se megy szembe a hollow léttel, természetes utón is válhat valaki arrancarrá, csak ez egy zsákutca, ha lehet így mondani, innen nincs tovább. De én is kíváncsi vagyok rájuk, mire fel az a nagy hírverés.- elgondolkozva nézett ki a fejéből, lehet tényleg van köztük olyan, akinek az erejéhez még Vex se érne fel, talán több is, ha így van, akkor pedig szívesen találkozna vele.
- Ahogy gondolod.- nem erőltet Karasu semmit se.
- A fene, akkor lehet majd pár dolgot ki kell húznom a bevásárlólistámról.- mondta vigyorogva, teljesen komolytalanul, nincs is rajta a listán, fejben van az egész.
- Régimotoros vagyok, az elem ugrik be egyből, ha valami ilyesmiről van szó. De jaja, szerintem is ilyen tápos akus valami, de akkor ez kábelről töltődik. Az is valami.- kár, hogy idővel az akuja is tönkremegy majd, és hiába van maxon, hamar lemerül.
- Ha nagy, akkor van hely rajta rendesen, ki lehet rendesen nyújtani a lábaidat, meg össze-vissza fetrengeni rajta. A tengerpart meg okés, elmehetünk majd, valami meleg helyre. Szeretek árnyékban üldögélni, szalmakalap a fejemen, szemeim elé húzva és közben valami koktélt iszogatok.- valami nyári ing, kigombolva, mert úgy az igazi, rövidnadrág és papucs, pontosan így lesz.
- Lehet igazad van, de azért nem szeretném ha felesleges felhajtás kerekedne az egészből. Vásárolni jöttünk, majd máskor átnézünk azért, ha ugrálni szeretnél a polcokon.- mondta mosolyogva, ha ehhez van kedve Dionnak, akkor várnia kell a következő alkalomra.

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 000 / 30 000

Hozzászólások: 287

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #121 Dátum: 2021. Dec. 31, 17:06:59 »
- Akkor jó… Ennyi elég is. – édes mosollyal, elégedetten bújok jobban hozzá és dörgölöm oda az arcom a mellkasához. Még ha érzem is, hogy ez rövid ölelés és csak viszonozza, akkor is jól esik. Nem kell ide semmi nyálas romantika, elég ha néha szeret hozzám bújni. Most viszont lassan talán hagynom kellene neki némi nyugalmat, ezt a barkácsolós férfijátékot látszólag nagyon komolyan veszi, talán nem kellene teljesen tönkretennem az egész hangulatát, mert akkor legközelebb biztosan nem kísérhetem el, vagy vehetek részt az ilyen dolgaiban. Bár… ha szépen mosolyogva kérném…
- Emberire az mondjuk már túl veszélyes, vagy nem? Milyen érzés annyira gyengének lenni? Hogy úsztad meg a krakent?
Nagy szemekkel pislogva kérdezgetem kíváncsian. Sosem tapasztaltam, milyen lehet az emberek fizikai erejével és lassúságával boldogulni, de nem is igazán vágynék arra. Viszont Vexnek, aki ritkán engedheti el magát, és talál méltó ellenfelet, már csak az adrenalin löket miatt is biztosan izgalmas volt, pont a veszélye miatt. De látom, mennyire élvezettel meséli, ezért is inkább kérdezgetem, nem pedig csak kijelentem, hogy én nem akarnék annyira gyenge lenni. Nem is az a fontos, hogy én akarnék-e, hanem, hogy neki ez egy izgalmas és jó emlék maradt.
- Amilyen dühös vagy néha, lassan istenekkel vetekedő önkontroll, hogy még semmit sem zúztál minimum darabokra. – jókedvűen kuncogva mosolyodok el. Mindig élvezet akkor odapimaszkodni, mikor szinte remeg már az idegtől, és csoda, hogy nem roppan darabokra a kar a kezében játék közben, vagy vágja be vele a tévét hirtelen dühében. Tudván, vagy pontosabban csak megtippelve mennyire erős is lehet, hiába egyértelmű, hogy még csak véletlenül se bántana, mégis a dühéből áradó veszély ott vibrál körülötte a levegőben, ami provokál, hogy minél közelebb menjek hozzá. – Mert sokszor csak oda akarok ülni az öledbe és figyelni ahogy játszol, de aztán… Annyira kínálja magát a lehetőség, hogy olyan helyre nyúljak, amitől hirtelen teljesen rossz gombokat fogsz reflexből összenyomkodni.
Szélesen, elégedetten pimasz mosollyal próbálom elnyomni a kuncogásom. Tényleg mentségemre sokszor csak vele akarok lenni, miközben ő azzal játszik amivel szeretne, de utána… annyira adja magát a lehetőség, hogy gonoszkodjak, hogy néha nem bírom megállni, hogy ne szabotáljam a játékát.
- Nem, de tudsz te annyira belebolondulni valamelyik játékba, hogy elég nehéz dolgom legyen néha. – csak egy csintalan félmosollyal figyelem, hogy erre vajon mit fog válaszolni vagy reagálni. Tény, hogy nem nehéz általában Vex érdeklődését felkelteni, nagyon sokszor ez úgy sikerül nekem, hogy nem is gondoltam rá, vagy terveztem előre, de volt már olyan alkalom, hogy napokig alig lehetett elszakítani a játékától. Egyetlen olyan alkalmak, mikor egyedül aludtam.
- Igen, elhiszem, mert én is mindig azt élvezem a harcokban. Persze valahol örülök is, hogy téged nem kell féltselek, ha pedig igen, akkor biztosan baj van. De sajnálom, hogy nem tudsz egy jót harcolni.
Szívesen próbálnék olyan bíztató szavakat mondani, hogy majd hátha egyszer erősebb leszek annyira, hogy kihívást jelenthessek neki, és akkor hátha érezné azt az izgalmat és adrenalint, de ennyire naiv nem vagyok, vagy álmodok nagyot, hogy a legerősebb arrancar szintjét én meg tudnám közelíteni.
- Az emberek mások. Akik idejönnének, valószínűleg nem az lenne a céljuk, hogy időt hagyjanak nekünk, hogy felkészüljünk. Aizen koráról pedig csak tőled tudok egy-két részletet. Mindig pozitívan beszélsz arról az időszakról. Utólag kicsit bolondságnak érzem mikor visszagondolok, mennyire kerültem a várost és próbáltam távol maradni. – nosztalgikusan mosolyodok el magam elé az emlékekre, és a régi érzéseimre gondolva. Ez nem jelenti azt, hogy a városban akartam volna utólag maradni, ha visszatekerhetném az időt. Aizenék megpróbáltak elkapni, és sikerült is nekik. Vex lenne az egyetlen, akinek az ittléte miatt elbizonytalanodnék, hogy ne szökjek-e vissza ugyanúgy az erdőbe, mint ahogyan azt tettem, miután arrancarként magamhoz tértem, viszont a tudat, hogy Aizennek engedelmeskedjek… Ez a gondolat még mindig nem tetszik nekem. Még Vexel is csak úgy jöttem ide legelőször, mint vendég, és szabad döntéssel, ha vissza akarnék inkább térni az erdőbe. Ez biztosra veszem, hogy Aizen idejében számomra nem lett volna lehetőség.
Az is igaz mondjuk, hogy kíváncsi lennék, hogy úgy 10-15 évvel ezelőtt azokban az időkben Vex milyen volt. Más volt-e akkor a személyisége, vagy semmi sem változott.
- Csak… minden hollow célja a fejlődés. Az, ha feladja valaki a végső célt pusztán a félelemtől, hogy nehogy gillianná sorvadjanak vissza… Ezt a legtöbb adjuchas gyávaságnak és feladásnak tartja. – tudom hogy Vexnek igaza van, de magával a zsákutcával van sok hollownak gondja. És sajnos egy voltam közülük, én is olyan voltam, aki a városba való menekülést és törött maszkot gyávaságnak és feladásnak gondolta, és miután visszatértem az erdőbe már szintén arrancarként, több hollow felől is éreztem a megvetést.
Eléggé megoszlottak ebben. Vannak, akik örömmel követik az arrancarokat, mivel sokkal nagyobb hatalommal bírnak náluk és reménykednek abban, hogy így ők is hatalomhoz juthatnak, sokan elutasítják ezt a létet, főképp a várostól sokkal messzebb élő hollowok, de persze vannak, akiket nem érdekel, hogy ki miként dönt a saját létéről.
Arról már az ittlétem alatt tudomást szereztem, miként változtatott át Aizen adjuchasokat arrancarrá, illetve ugyanez természetesen lehetséges volt mindig is természetes úton. Viszont úgy sokkal veszélyesebb, legtöbb esetben pedig halállal végződik. Én nem tudom, hogy változtam át, nem láttam azt a folyamatot. Csak a felém indított támadásra emlékszem, mert túlságosan is ellenálltam a savammal, utána már csak a sötétséget és fájdalmat tudom felidézni. Vex azt mondta, számára nem volt kicsit sem fájdalmas. Én túl erősen állhattam ellen, de legalább még véletlenül se tudtam annyira kitolni magammal, hogy ne menjen végbe a folyamat és valami köztes állapotban ragadjak.
- Lehet, csak bele ne gurulj a vízbe a nagy fetrengés közben. – kuncogok egy jót a gondolatra. Még nem próbáltam ezt, sőt, tengert se láttam még élőben, de biztos nem valami stabilak a vízfelszínen ezek a felfújható dolgok. – De akkor lehet egy kétszemélyest kellene egyszer vennünk?
Cicamosollyal figyelem csintalanul. Azt nem igazán értem, miért kell a szalmakalap, ha zavarja a nap, egy napernyő nem hatásosabb és kényelmesebb? De ha egyszer megyünk is, az még biztos a közel, vagy a távolabbi jövőben lesz, bőven elég az ilyen részleteken értetlenkednem, ha már esetleg ott fogunk tartani, hogy erre vásárolunk már be és készülődünk. Most viszont Vex barkácsolásán van itt a sor.
- Mmmm~ Még mindig úgy érzem, hogy túlaggódod, és túl sokat feltételezel az emberektől, de… Sajnálom. Többet nem teszem. – továbbra is leszegett tekintettel, kicsit duzzogva biggyesztem az ajkam. Tehetetlenül picit megdörzsölöm a saját karom. Nem akartam elrontani a vásárlását, vagy hogy idegesekedjen. Megfordul a fejemben az is, hogy felvetem neki, hogy én inkább otthon megvárom, hogy a maradék vásárlása zavartalan lehessen, de végül nem szeretném a mostanit tetézni, hogy esetleg ha Vexnek nem szimpatikus az ötlet, még azzal is húzzam az idejét, hogy próbál lebeszélni. Meg, igazán én se szeretnék otthon várakozni. Még ha nekem nincs is túl sok érdekesség itt, szeretek vele lenni.

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 374

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 28 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #122 Dátum: 2022. Jan. 09, 09:45:32 »
- Ha nincs meg a veszély, akkor mi értelme lenne? Olyan lenne, mint ha egy játékban bekapcsolnád az örökéletet, semmi kihívás. Hogy milyen érzés is volt? Jó kérdés. Gyengének gyenge voltam, viszont a tapasztalatom megmaradt, tudtam harcolni, azzal nem volt gond, csak éppen jobban kellett kerülgetnem a sérülést. Nem biztos, hogy egy vágást vigyorogva ráztam volna le, sőőőőt, biztos, hogy sziszegtem volna, mint valami kígyó.- szerencséje volt, hogy nem ment szilánk az ujjába, szenvedett volna, mint valami hisztis picsa.- A kraken egyszerű volt, vészhelyzetben visszakaptam az erőmet, és onnan kezdve csorikámnak nem sok esélye volt maradt.- azt viszont bánja, hogy nem kóstolta meg, nem rajong annyira a víz gyümölcseiért, de azért a kraken hús az még mindig kraken hús. Tuti, hogy senki se evett olyat.
- Áhh, dehogy vetekszik az. Egyszerű a dolog, ha bezúznám a tv-t vagy széttörném a kart, akkor szerezhetnék újat, annál meg sokkal lustább vagyok.- mondta vigyorogva, nem kell nagy okokat vagy titkot keresni, simán lustaság, semmi más.- Vettem észre, hogy szereted kihasználni az alkalmakat. Csak nehogy egyszer megkötözzelek és az ágyba dobjalak, hogy utána nyugodtan játszhassak.- visszavigyorgott Dionra, mert bár a kötözés nem rossz dolog csak arra lehet nem számít, hogy ott is marad, egészen addig, még Vex nem unja meg a játékot, vagy éppen lesz túl ideges, és akkor az eszébe jut, hogy bizony van az ágyban egy megkötözött Dion, akkor pedig már csak kap az alkalmon.
- Nem az én hibám, egyszerűen ha jó a játék, akkor jó. De szerintem megnyugodhatsz, nem mostanában lesz olyan játék, ami ennyire lekötne.- kiélvezte magát, egy ideig biztos, hogy csak időtöltés lesz a játék, nincs a láthatáron semmi olyan, ami megérné azt, hogy kihagyja az esti hancurt.
- Hát igen, ez az én keresztem. Valahogy majd csak túlélem és lekötöm magamat mással. Meg ugye ha olyan valakivel kell harcolnom, aki ellen mindent be kell adnom, hát akkor ott a környékből nem sok minden maradna. Nézők nem nagyon lehetnének.- nem mintha az érdekelné, inkább az a része lenne a gond, hogy ha néhány gyengébb hollow arra mászkálna, hogy megnézze mi is történik, hamar belepusztulnának a reiatsuba.
- Igen, mások. Na meg az is igaz, hogy nagyobb részük azt se tudják, hogy mi létezünk, vagy a shinigamik. De ha támadnának is, ahogy ismerem őket, elbízzák magukat, utána meg jön a meglepetés, amikor kapnak egy alapos elseggelést és még az is a mi hibánk lenne.- halkan és röviden elnevette magát.- Mer a pozitívra szeretek emlékezni, de azért nem csak az volt, sőt, volt ott szar is, de hát azt minek emlegessem? Megvoltak a magunk hülyéi akkor, nem tagadom, én is része voltam, de hát ilyen az, ha sokan élnek egy helyen.- vállat vont, ez már csak így van. Volt pár fura tag, sőt, volt egy, akinek a halála miatt kifejezetten hálás is.
- Gondolom ez az ösztönünk olyan erős lehet, hogy megmaradt akkor is, amikor arrancarrá váltunk, ezért kergetjük az erőt, ezért akarunk még többet és többet. S azt se felejtsük el, hogy ha egyszer arrancar leszel, nincs tovább, nem lehetsz vasto lorde, gondolom ez lehet az egyik ok, amiért az adjuchasok ezt gondolják.- a csúcs, ha azt eléri egy hollow, akkor nincs tovább, de nem is kell, legenda lesz belőle, és lehet akármekkora faszkalap, valamennyire akkor is tisztelni fogják, mert bizony elérte azt a szintet, amiről a legtöbben csak álmodni mertek.
- Hát, ha gurulok, legalább akkor hamar magamhoz fogok térni.- persze utána fekszik vissza, de az már részletkérdés.- Igen, ha egymás mellett akarunk feküdni, akkor bizony az fog kelleni.- biztos lesz majd akciós árban, jön a hideg, akkor a nyári cuccokat egyébként se viszik annyian.
- Ez csak az egészséges aggódalom. El se hinnéd, hogy hányan vannak, akik látnak minket, és sajnos még előítéletük is van, túl szép ez az áruház ahhoz, hogy leromboljam. De mondom, ha akarod, majd visszajövünk és ugrálhatsz- Vexen nem múlik a dolog, csak most vásárlás van, majd utána lehet játszani.


Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 000 / 30 000

Hozzászólások: 287

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #123 Dátum: 2022. Jan. 21, 00:12:20 »
- Nem a veszély részével lett volna a baj, csak arra gondoltam, hogy egy hatalmas kraken ellen az egyszerű embererő nem lenne elég, de így, hogy ha nagy a gond, visszakapod az erőd, így tényleg érdekes és izgalmas lehetett. És nagyon erős nagyfiú vagy, még ha nem is vigyorogva, de ha olyan a helyzet, biztos sziszegés nélkül kibírtad volna a sérüléseket. Kár hogy nem voltam ott, biztos mondtam volna, hogy majd minden sebed ellátom és kapsz rájuk gyógypuszit. – örülök annak, hogy Vexnek ilyen jó élménye volt ezzel kapcsolatban. Érezhette az adrenalint, kalózkodhatott és még egy kraken ellen is harcolhatott.
- De, mert mikor tényleg elönti az elmét a vörös köd, nem biztos, hogy képes valaki arra gondolni, hogy energiaigényes lenne újat szerezni. De te még véletlenül se roppantod össze, pedig neked biztos annyira könnyű lenne, mint ha egy buborékot pukkasztanál ki. – akármit is mond Vex, igenis nagy akaraterő kérdése, hogy mikor majdnem felrobban egy idő után a dühtől, akkor is képes féken tartani egyszerre az erejét, és a reiatsuját is. Lenyűgöző, én nem tudtam soha ennyire kontroll alatt tartani, ha úgy igazán elfogott a düh. Harcok közben hamar rájöttem, hogy muszáj, de máskülönben… - Csak nem hagynál magamra… az ágyon… megkötözve… ugye nem? Tudom, hogy nem vagy ennyire kegyetlen és szívtelen. – megpróbálom elővenni a legártatlanabb, elkeseredetten szomorú kiskutyaszemeimet és arcom, amire csak képes vagyok, és úgy pislogni rá. Nem tudom hirtelen, mennyire viccel-e, mert már próbált lerázni mikor nagyon nagyon játszani akart, de hogy megkötözve az ágyon hagyjon és inkább visszamenjen játszani… Azért azt remélem hogy nem.
Már majdnem a nyelvem hegyén van, hogy mikor legutóbb ráfüggött valamelyik játékára, ami miatt úgy döntöttem, teszek egy kis kiruccanást a menosok erdejébe, akkor konkrétan egy lyukkal az oldalamon, félájultan az ide-oda mászkáltatástól estem végül végre haza… Meg egy számmal a combomon, de hamar visszanyelem a kikívánkozó szavakat. Annak semmi köze nem volt Vexhez. Nem az ő hibája volt, semmi köze sem volt hozzá és amúgy is meg szoktam látogatni azt a nagy mamlaszt az erdőben. Egyikünk se tudhatta, hogy aznap az egyik espada úgy dönt, hogy velem akar elszórakozni, és követ majd az erdőbe, hogy biztosan ne legyünk senki közelében. És amúgy is… ura voltam a helyzetnek… többnyire.
- Az emberek világáért ne aggódj, ha ott kellene pusztítanod, Hueco Mundo sivatagja pedig szerencsére hatalmas, bőven lenne játszótered. De igen, sajnos néződ viszont nem sok. – az biztos, hogy én nem tartozhatnék a lehetséges csekély nézőközönségbe. Abban sem vagyok biztos, hogy ha Vex úgy igazán kiengedne magából mindent, azt túlélném e, esetleg csak elájulnék, vagy az meg is tudna semmisíteni. Viszont szerencsére ha jönne olyan ellenfél, aki méltó lenne ellene, a féreglyukkal hamar biztonságos távolságba tudná dobatni magukat.
- Mindig kell, akit hibáztathatnak, hogy álszenteskedve a saját mocskukat másra kenhessék. – egyszerűen csak megvonom a vállam egy érdektelen mosollyal. Hol is hallottam ilyen történeteket? Ahol a gyilkolás az nem az ő hibájuk, nem ők kegyetlenek, hanem ők csak az igazság nevében a „gonoszt” semmisítik meg. Véletlenül sem ártatlanokat gyilkolnak, áh, ugyan dehogy! Viszont engem nem zavar. Sose érdekelt, a „jó” és „rossz” korlátok közé szorítás. Mégis ki mondja meg, ki melyik? És mi által? A fajunk miatt? A tetteinkből? A gondolkodásunkból? Szerintem teljesen nézőpont kérdése, hogy ki mit tekint jónak, mit pedig rossznak. Ha mások utóbbinak akarnak minket látni, vagy beállítani, szívük joga. Aki a halálomat akarja, vagy Vexét, akkor azét én is. Ha valaki ártani akar, annak én is. Ennyire egyszerű a képlet. – Hát, eléggé forrófejű és agresszívabb faj vagyunk, nem annyira békepártiak, ebben is különleges vagy, mert a kevesebbek táborát népesíted. – jókedvűen elkuncogom magam. Meg is értem, hogy sokkal több arrancar mellett sokkal kaotikusabb lehetett itt a rend és a fegyelem. Ha sok vadabb természetű lényt egy helyre zárnak, elkerülhetetlen lesz, hogy néha ne ugorjanak egymás torkának. – Azért csakis miattad… kíváncsi lettem volna, hogy 15-20 évvel ezelőtt milyen voltál. Milyen lett volna, ha akkor találkozunk.
Egy meleg mosollyal, gyengéden simítom meg az arcát. Semmi másért, csak miatta lehet egy-egy napot mégis itt töltöttem volna a városban, hogy megismerhessem az akkori Vexet. Talán egyáltalán nem lett volna semmi különbség a mostanihoz képest, de ki tudja, lehet meglepődtem volna, erre csak ő tudna választ adni. Mindenesetre továbbra is csak ő az egyetlen, akire kíváncsi lettem volna a várossal kapcsolatban.
- Hát, a vérünkben van. Szerintem hajlamosak az arrancarok elfelejteni, hogy attól még, hogy emberként nézünk ki, még egyáltalán nem vagyunk azok. Így természetesen a természetünk is más. – az adjuchas kérdésen egy pillanatra elgondolkozom. – Megoszlik közöttük, de igen. Páran erősen azt a gondolkodásmódot követik, hogy a végső cél, az egész értelme a vasto lorddá válás, amivel nincs gond, csak senki se tudja, mi az a plusz, ami kellene, hogy azzá fejlődjenek, és a folytonos rettegés, ami mindig jelen van napról napra, hogy eleget táplálkozzanak és vissza ne csökevényesedjenek gillianná, egy idő után megöli a reményt, és felül fog kerekedni. Szerintem leginkább ezért általánosítanak főképp, hogy aki arrancar, az gyáva, és biztosan feladta a fejlődést, és inkább megrekedt ebben a zsákutcának mondható állapotban, csak hogy ne fejlődhessen visszafelé se. Bevallom szégyellem, mert én is a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy nem mindenkinek éppen választás kérdése, hogy arrancárrá válik.
Persze hallottam másfajta véleményeket is még anno régen az adjuchasoktól, de túlnyomó részt ilyesmik hangzottak el azoktól, akik elutasítják az arrancarokat, hogy gyávák voltak és feladták. Mások a hatalom, és könnyebb fejlődés reményében követték őket, de a többség attól még mindig inkább semleges maradt. Távol tartották magukat Las Nochestől és nem foglalkoztak az arrancar kérdéssel.
- És? Velem szeretnél feküdni, vagy inkább egyedül? – ártatlan kíváncsiság csak a kérdésem, ami remélem az arcomból is látszik. Van pár érv, amit Vex felsorolhatna, miért is lenne jobb ha mindenkinek külön matraca lenne inkább, amit meg tudnék érteni, így nem sértődnék meg vagy hasonlók, ha azt válaszolná, hogy inkább egyedül akarna fetrengeni a víz felszínén ringatózva. De attól még kíváncsi lehetek, hogy ő mit szeretne.
Az ajánlatra csak megcsóválom a fejem.
- Nem akarok visszajönni ugrálni. Csak megszoktam a kényelmesebb megoldásokat. Na de most már foglalkozz a listáddal és a vásárlással, mert sose jutunk a végére! – egy mosollyal és játékos morgással perdülök mögé, hogy átöleljem a derekánál hátulról, majd tolni kezdjem, noszogatva, hogy haladjon és most már ne velem foglalkozzon, hanem a „férfias” vásárlásával. Kicsit sem amiatt, mert nem kifejezetten lenne kedvem ahhoz, ha zárásig húzná itt az időt… dehogy.

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 374

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 28 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #124 Dátum: 2022. Jan. 30, 10:42:01 »
- Ezért találékonyak az emberek. Valaki messze van és nem éri el a kard? Kitalálták az íjakat és nyilakat. Ezt azért a számlájukra lehet írni, jól alkalmazkodnak a szarhoz. Áh, dehogynem sziszegnék, akkor tuti, hogy ha az ujjamat kapja el valami, vagy a könyökömet és a térdemet. Rohadtul tudnak fájni azok a részek.- már a gondolat miatt is megszívta a fogait.- Ha bírtad volna a hajókázást, akkor pedig fogadtam is volna a nővérkedést.- s ha már puszi is járt volna, akkor hiába lett volna egy lyuk az oldalán, biztos azt mondta volna Vex, hogy a lába közt sérült meg, oda kell az a bizonyos puszi.
- Ne becsüld alá a lustaságot. De azt se tagadom, hogy biztos, valahol létezik az a játék, ami kiváltaná belőlem azt a haragot, amitől a kar apró, ici-pici darabokra roppanna az ujjaim közt. De azért nem kell túlbecsülni, nem túl nehéz széttörni egy kart, manapság spórolják belőle az anyagot. Bevétel a minőség felett… és ez a játékokra is igaz… baszki, de szar lett az ipar.- sikeresen elterelte a gondolatait más irányba. Tényleg rémes lett a világ, egy rakás félkész, hibás játék, aminek még el is kérik az árát, sőt, a legszebb, hogy rendesen be se fejezik, és lehet plusz szarságokat venni. Szívás.- Hogymihe? Jaaaa, hogy a kötözés, háááááááát… ha egy Devil May Cry 6 jönne ki… ott már azért lehet rezegne a léc.- elvigyorodott de biztatásként azért rákacsintott Dionra. Remélve, hogy elaltatja a gyanakvását, mert sajnos ha az tényleg megjelenne, akkor nagy az esély arra, hogy Vex elcsábul.
- De azért aggódok, a kedvenc cuccaimat itt gyártják.- csak nem lenne jó, ha pont azt sikerülne lerombolnia, ahol mondjuk a kedvenc zacskós levesét gyártják.- Ha csak nincs valami jó messzilátó, amivel lehetne is nézni.- úgy érzi, hogy jobb is, ha nincsenek nézők, így Karasu figyelme se lenne elterelve, minden idegszálával arra tudna koncentrálni, hogy élvezze a küzdelmet.
- Sajnos igen, ez már csak így megy. Más szemében a szálkát, de saját seggükben a gerendát már nem.- de nem tagadhatják azt se, hogy a hollowokra is igaz ez. Hiszen ha már szörnyeknek tartják őket, akik lelkeket esznek, hát akkor úgy is viselkednek, hisz miért is tehetnének máshogy?- Szerintem ez azért van, mert megkaptuk az erőt, és már is azt gondoljuk, hogy nincs senki, aki képes lenne legyőzni minket. De kell egy pár seggelverés és akkor talán másnak is benőne a lágya és beállna az én táboromba.- álmodozva felsóhajtott, tényleg de jó is lenne, ha ez egyszer megtörténne.- Hidd el, nem akartál volna akkor látni. Az a tipikusan fasz voltam, aki mellett nem sokan akarnak megmaradni.- megvonta a vállait, elfogadta, hogy akkor az volt, és kész. De szerencsére azóta sok homok lepergett a sivatag dombjain, és Vex is változott és reméli, hogy az előnyére.
- Annyira más lenne? Mi is nevetünk, eszünk, iszunk, baszunk, még azt se lehet mondani, hogy nekünk gyorsabban eljár a kezünk. Annyira csak nem vagyunk mások.- persze akad pár eltérés, kezdetnek a hollow lyukak és a maszk maradványok, de mégis, sok minden másban olyanok voltak, mint az emberek.- Enni vagy megesznek, ez lehet az egyik erő, ami egyre csak afelé tol, hogy fejlődj. Vastonak lenni a végső formánk, a legerősebb, amikor már nem kell attól tartanod, hogy valaki prédája leszel. Arrancarrá váltunk, mert megláttuk a lehetőséget. De ez a forma zsákutca lenne? Szerintem igazából ez a végső forma, amit elérhetünk. Egy vasto lorde is válhat arrancarrá. Mi páran pedig kihagytuk egy lépést, és egyből a cél mezőre pattantunk. Nos, igen, sajnos Aizen nem kérdezte meg, hogy ki akar és ki nem, megtette, mert kellettünk neki, katonák a háborújához… vagy inkább bábok, franc se tudja, de nem is érdekel már. Aizen valahol el van zárva a shinigamiknál, mi meg itt vagyunk, ez a lényeg.- mondta vidám hangnemben, sokkal jobban jártak, mint Aizen, és azért az már valami.
- Ha már két személyes, akkor csak veled. Elringatna a víz, a Nap pedig megpirít, nem olyan rossz az.- természetesen Vexnek még mindig az a megoldás a kedvence, hogy napágyon, az árnyékban, szalmakalap a fején és koktél a kezében.
- Sajnos nem lehet mindig a kényelmet keresni. De jap, igazad van, a végén ránk zárják a boltot.- a noszogatásra meg is indul, és bár lehet hozzá kéne tennie, hogy aki eddig feltartotta az Dion volt.