Szerző Téma: Vex kocsmája - 4. torony  (Megtekintve 3841 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 500 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #45 Dátum: 2019. Jan. 19, 21:06:50 »
- Úgy értem, hogy most hagylak egy kicsit békén… de kezdem meggondolni magam. – a hallottakra csak grimaszolni tudok. Ne aggódjon, elkezd játszani én már itt sem leszek. Tuti nem fogok egy teljes napot végigunatkozni, az meg hogy nézzem ahogy játszik, csak úgy egy fél órára ha le tudna kötni. Ettől függetlenül marhára nem arra az időszakra értettem, és Vex már megint szokásához híven az egész karom harapja le. Tényleg tudja, hogy kell újra meg újra rátenni plusz egy lapáttal. – Visszanő? Neked visszanő? … Vagy minden arrancarnak, csak még nem veszítettem el egyik végtagom se… - kettőt pislogok a szavaira. Nem kizárt, hogy ez lehet valami evolúciós adottság, csak még nem tapasztaltam. Vagy Vex hüllő jegyekkel rendelkezik, és akárcsak a gyíkok a farkukat… – Az izmaink nem sorvadnak el, de szerintem a reflexek és mozdulatok elkophatnak. – úgy gondolom a tudás megfakulhat idővel a mozdulatokkal együtt.
- Deeeehogynem. Az első perctől kezdve ezt csinálod. – halványan muszáj közben azért elmosolyodnom, miközben a szememet forgatom. Már nem tudok nem mosolyogni rajta, annyit mondta ezt már… már feladtam, hogy vitatkozzak vele.
- Nem eléggé ahhoz, hogy ne beszélj álmodban. – szórakozottan rákacsintok, mert részben remélem, hogy erre már nem tud mivel visszavágni. Jó, igaza van, hogy nem a nyugodt alvás miatt történt ez, de most ez lényegtelen.
- De csak azért, mert sokszor a levesben is hús van. – tehát kettő az egyben. Annyit beszélünk erről, hogy ha nem reggelit csináltam volna, kezdeném magam rosszul érezni, hogy nem tettem fel inkább valamiféle levest. De az milyen reggeli lett volna? Jó, igen, ott a Miso leves, japán reggelinek tökéletes rizzsel, de úgy vettem észre, hogy nem épp Vex kedvence annyira a japán konyha.
- Tökéletes taktika ez edzésekhez is. – megingathatatlan a mosolyom. Ha máshoz nem is, ahhoz, hogy egy-egy pillanatokra lehessen szusszanásnyi időm, amíg elvonja valami a figyelmét, arra tökéletes lenne. De úgyis átöltözöm majd, szóval tárgytalan.
- Hát, ha van mire…? – Vex szavaira csak még jobb a kedvem, továbbra is édesen mosolygok rá, de közben ott bujkál a szememben a pimasz fény, hogy bár visszahúztam a kezem, ha Vex provokál, bizony könnyen lehet, hogy újra valamiféle támadásra számíthatna tőlem.
- Ne túlozz, csak feszült maradtál volna egy ideig. – ezért is mondtam az előbb is ezt, hogy feszült lett volna, csak hozzátette utána, hogy merevebb is, de van egy olyan érzésem, hogy az lett volna a kisebb gondja. Mindegy, egy ideig nem kell aggódnia, hogy fennállna ez a veszély, nem piszkálom tovább. Inkább még belelopkodok a palacsintába, utána úgyis mehetek majd átöltözni.

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #46 Dátum: 2019. Jan. 21, 16:29:02 »
- Ááááá, már ki mondtad, nincs curik, marad így.- ha már kimondta DIon, akkor tartsa is magát hozzá, bár Vex jobban örülne, ha később lenne az a kis nyugalom, amikor végre elkezdi a játékot, de azért a mostani se rossz éppen.
- Még nem mondtam volna?- ártatlanul, és elmélázva kérdezett rá erre a tényre, és akárhogy is töri a fejét, arra a következtetésre jut, hogy nem, tényleg nem mondta még.- Nekem visszanő, azt nem tudom, hogy esetleg vannak mások is, akiknek visszanőne. Tudod, amikor Aizen átváltoztatott, akkor volt egy lehetőség, hogy választhatod a nagyobb erőt, vagy meghagyod a gyógyulás képességét, én az utóbbit választottam, csak kellett egy kis idő, mire végre felébredt ez a képességem.- habár nem minden helyzetben képes használni, sőt, ahogy most van, úgy nem tudná, hiába is akarná, ilyenkor maradnak a bábok és azzal főz, ami van.- Ha nem tartjuk karban, akkor szinte biztos, hogy így van. Nekem is van játék, amiben biztos, hogy most szar lennék, régen hiába ment jól, de kijöttem a gyakorlatból.- bár lehet éppen nem a legjobb hasonlat volt, tekintve, hogy reggel is egy játék miatt mondott rossz nevet, de a legjobban ezzel tudott magyarázatot adni, legalábbis Karasu így gondolta, igazából pedig lehet, hogy ordas nagy hülyeség volt.
- Lehet… de biztos lehetsz abban, hogy folytatni is fogom.-  játékosan DIonra mosolygott, készülhet a kicsikéje, hogy még sok és sok bókot fog kapni a közel és távoli jövőben is, majd csak megszokja egyszer, és fel se fogja venni, nem hogy belepirulni.
- Tudjuk be a várakozás izgalmának az ágyban beszélést.- zavartan elvigyorodott, erre már tényleg nem tudott mit mondani, hiába több mint negyven, hiába erős, hiába egy gyilkos, attól még egyes helyzetekben nem volt több, mint egy gyerek.
- Ezt csak úgy szokták mondani, hogy igazából nem éri meg.- a jelek szerint még volt pár mondás és apróság, amit el kell magyaráznia Dionnak, de azért az év alatt rengeteget fejlődött, még egy év, és senki se mondaná meg, hogy az erdőben élt.
- Az edzéshez annyira nem kell taktika, kivéve, ha harc is van, de el kell hogy keserítselek, most nem tervezek harcot.- bocsánat kérően pislogott Dionra, bizony, ki kell hagynia a harcot, főleg azért is, mert Vex nem tartja készen arra Diont, hogy összemérjék az erejüket, még ha csak úgy edzésből is.
- Hát, akkor mondjuk lehetne, még akkor is, ha ilyen kis alattomosan támadtál be. Egy pont neked.- nem tehet mást, el kell ismernie, hogy ez bizony tényleg jó megmozdulás volt Dion részéről.
- Egy ideig? Bár csak egy ideig, de szerintem utána, ha más nem is, hát lerendeztem volna magamat.- mint ostrom idején a döglött ló evése, nem a legjobb, de a szükség nagy úr.


(click to show/hide)

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 500 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #47 Dátum: 2019. Jan. 22, 19:44:42 »
- Akkor nem, ha direkt provokálsz. – kikérően összefonom a karjaim a mellkasom előtt. Bizony azt mondtam, hogy MOST békén hagyom egyelőre, de hát az „egyelőre” véget érhet ilyen kis idő alatt is, és ha direkt arra játszik, hogy rákontrázzon a dolgokra, méghozzá nem szórakoztatóan, hanem inkább csipkelődőn, tényleg számíthat arra, hogy én is visszacsipkedek.
- Nem emlékszem, nem hiszem. Az mondtad, vagy… pontosabban mutattad, hogy azokkal a fura babáiddal gyógyítani tudod magad, de ezt nem. – pedig szerintem emlékeznék, ha mondta volna, akkor pedig főleg, ha van akkora hülye, hogy ezt is inkább demonstrálta. Pont úgy, ahogy emlékszem a harmadik karjára, és a képességére, hogy szárnyakat növesszen… ~ Miért vannak szárnyai?! – ezen még mindig nem tettem magam túl, nem mintha a hátból kinőtt kezén igen, sőt, de ez… irigy vagyok, csak a madár jellegű adjuchasoknál láttam inkább, hogy szárnnyal rendelkezzenek, és még ha csak félig voltam humanoidforma, akkor is egyedinek számított… Itt meg látszólag úton útfélen ha valakinek nincs, akkor tud magának növeszteni. Hogy is van ez? – Lehetőség? Nekem nem volt semmi. Bár engem elkaptak, lefogtak és leütöttek, nem hinném, hogy sok választási lehetőség elé lettem volna állítva. – ha igen, arra nem emlékszem. Kissé sok fejtörést okoztam azoknak az alakoknak, hogy se képességekkel, se puszta erővel ne tudjanak nagyon helyben tartani, tekintve hogy hány darab csápom is volt, de azért az elég szembeötlő méretkülönbség is közrejátszhatott. De milyen már, hogy lehet dönteni erő és regenerálódás között? Mintha ez valamiféle kívánságműsor lenne…
- Ebben nem kételkedtem. – nagy sóhajjal ejtem ki a szavakat. Bizony, hogy nem kételkedek benne, nem is emlékszem időszakra, mikor Vex ne érzett volna ellenállhatatlan vágyat a bókolgatásokra, pedig nem egyszer mondtam, hogy ennyire tényleg én nem igénylem. Nem vagyok egy elkényeztetett városi kis csitri, akinek szeretethiánya és feltűnési viszketegsége van.
- Mmmm… Nem csak leDantéztál. Előtte is beszéltél, méghozzá elég tisztán. – szélesen elvigyorodok. Bár nem voltam benne teljesen biztos, hogy el akarom neki ezt mondani, de ha már a várakozás izgalmáról beszél… azért volt egy kis előzménye a jóreggeltjének.
- Ó! Fel se tűnt, annyira összefüggött a témával. – úgy tűnik, van néhány mondás vagy szólás, amit nem ismerek még mindig, de hogyisne lehetne, az se mindegy, hogy Vex melyik ország szólásait használja. Olvastam már angolt, amerikait, japánt… nem mondanám, hogy bármelyiket vissza tudnám mondani, de lehet ismerősen csengenének ha hallanám.
- Igen, ezt valahonnan sejtettem. – túl egyszerű lenne azt mondanom, hogy tökéletesen tudtam, meg hát épp elég kiszámíthatatlan néha Karasu is, hogy sose lehessek vele kapcsolatban biztos semmibe. De azért legtöbbször elég egyszerű kitalálni. Azt viszont inkább nem említem hozzá, hogy pár pillanatnyi pihenőidő nyeréséhez viszont még mindig tökéletes taktika lenne sima edzésnél is a figyelmének elterelése.
- Helyes! – elégedetten bólintok arra, hogy kaptam egy pontot. Bár ellene, és nem a játékai ellen, azok ellen még mindig vesztésre állok, de legalább Vex ellen nyerésre. Még. – Lehetne? Hogyhogy lehetne? Vagyok is! És megérdemelted, mikor direkt már megint kétértelműen fogalmazol. – eszembe se jut, hogy nem direkt csinálta, állandó jelleggel utalgat, és mi az, hogy csak Lehetnék rá akkor büszke?! Vagyok is arra, hogy alattomos vagyok, kérem, évtizedekig az alattomosság volt a támadásaim alapja harcoknál, még jó, hogy sose fogom ezt a tulajdonságom elveszíteni. Ráadásul, ha nem lennék az… az olyan unalmas lenne…
- Ahj, mennyi bajod van neked…! Egy edzésnyi időt csak kibírsz. Amúgy sem feszítettem volna pattanásig a tűrőképességeidet. – nem mintha ilyen téren ne lenne könnyű túllépnem azt a bizonyos határt. Csak jó lenne néha tudni, hogy miért, vagy mit tettem amivel átlépem.
- Na jó, megyek, átöltözök valami másba akkor. – talán jobb lenne lassan mozdulnom, miközben felpattanok, gyorsan elmarom a tálcáról az egyik gyümölcslevet, és már le is ugorva az ágyról indulok kifele. Van valami melegítőféleségem, biztos vagyok benne. Hosszúnadrág, rövidnadrág, de nincs kedvem most a hosszúhoz és abban is biztos vagyok, vagy legalábbis sejtem, hogy a melegítők és egy-két cipzáras pulcsi még nem került át Vex szekrényébe.

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #48 Dátum: 2019. Jan. 23, 11:41:55 »
- Direkt? Én? Ááááá… sose.- szemtelenül vigyorgott, tisztában volt azzal, hogy de, szokta direkt csinálni, de kell az ártatlant játszani, hátha elér vele majd valamit, amire elég kis esélyt lát, de hát a remény hal meg utoljára, vagy valami ilyesmi. Bár Dion nem pont olyan, akinél ilyen átlátszó szöveggel el lehet érni sok mindent.
- Hm, akkor most már tudod ezt is, hogy képes vagyok arra is. Persze ha levágják a fejem és hasonlók, az már nekem is beteszi a kaput, de azért hasznos kis képesség. Csak ha nem gond, nem mutatom meg, ahhoz olyan erőt kéne kiengednem, ami biztos, hogy nem tenne jót neked.- kissé zavarban van, és a vigyora is hasonlóan zavart, Dionnak még azt se mondta el, hogy van második erőfelszabadítása, és ahogy a sebbtapasznál is, az a jó, ha hamar letépik, úgy nem fáj annyira, így meg is mutathatná DIonnak már most, de bizony jelenleg az lehet fájna, sőt, biztos volt abban Karasu, hogy Dion még nem képes elviselni azt a reiatsut, amit akkor enged ki Karasu, sőt, még az elsőnél se biztos benne.- Gondolom mert sokkban voltál, és ezért nem sikerült választani. Nem csak úgy felajánlották, ezt magadban eldönthetted, de a te elméd valahol máshol járhatott éppen, és ezért nem jött össze. De nekem, mivel én magamtól mentem Aizenhez, így nem volt ilyen gondom.- csak megvolt annak is az előnye, ha valaki magától állt be Aizenhez. Volt koszt és kvártély, egyenruha is, ami bár kicsit egykaptafa volt, de több volt, mint a semmi. Erre most egy szerencsétlen hollow vagy mi a franc van a nyakukon, aki lehet annyit csinál, hogy ül egy kád vízben, és játszik a gumikacsával, semmi mást, az arrancarok meg le vannak szarva.
- Aj te, mintha nem esne jól Gyilkosom.- csücsörített és egy puszit dobott Dion felé.
- Hehe… valami rémlik, mintha álmodtam volna ilyesmit. De hogy beszéltem is, legalábbis a Danten kívül, arra nem emlékeztem. Miket mondtam?- kíváncsian pislogott Dionra, igazán érdekelte, hogy mik is lehettek azok a szavak, amik elhagyták az ajkát.
- Semmi gond, majd ha lesznek még ilyen elszólásaim, és nem érted őket pontosan, akkor bővülni fog a tárházad egy újabbal.- nem csak erőben fogja Diont feljavítani, de ilyen téren is bedob majd pár dolgot a kalapba, és hála ennek, Dion elég talpraesett lesz majd, vagyis még talpra esettebb mint most.
- Nem arról van szó, hogy nem harcolnék veled az edzés alatt, csak… hát bocsi, hogy ezt mondom, de még mindig elég nagy az erőnk közti eltérés. Amikor már képes leszel úgy megvágni, hogy vérezzek is, akkor már jön a harci edzés is, addig nem sok értelme van… vagy csak fa kardokkal.- azzal még lehetne is, csak nem tudja, hogy mi a hivatalos megnevezése, azokat használva lehet tudnának tényleg edzeni, de előbb rendesen felméri DIon képességeit, inkább utána fog dönteni.
- Direkt? Mentségemre szóljon, most nem direkt volt, véletlenül jött úgy az egész.- menti magát, bár mentenie se kéne, hiszen nem szándékosan jöttek úgy ki a szavak, ahogy, most legalábbis tényleg nem.
- Hééé, nem tehetek róla, férfiból lennék. Néha már akkor azt hiszi a farkunk, hogy bevetés van, ha csak megvakarjuk. Ismerhetnéd már a tűrőképességem, ha az veled kapcsolatos, akkor nem nagy.- szemtelenül Dionra vigyorgott, a kis arrancar képes arra, hogy Vexből előcsalja a kanosságot, elég hamar. S mégis ilyenekkel kínozza, igazi szerencsejátékos.
- Okés, én meg befejezem az evést, zuhany, és én is magamra kapok valamit.- ami elég esélyes, hogy az egyenruhája lesz, de majd átmegy azon a hídon ha már odaért, most inkább azon van, hogy eltüntessen mindent a tálcáról, utána pedig jöhet a kellemes, meleg, frissítő zuhanyz.


(click to show/hide)

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 500 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #49 Dátum: 2019. Jan. 23, 23:34:17 »
- Áááá, csak épp mindig. – nem tudom biztosra, hogy vajon azt szereti-e, mikor puffogok meg mérgelődök, valahogy ezzel zavarba akar hozni vagy más céljai vannak vele, de az biztos, hogy szeret provokálni, de tényleg, hogy általában mi a célja vele… ötletem sincs.
- Köszönöm, nem igénylem a végtaglevágásos bemutatód. – védekezőn még fel is tartom mindkét kezem egy mosoly kíséretében. Nem hogy nem gond, még meg is köszönöm. Nem mintha nem láttam volna ennél ezerszer rosszabbat, kaszaboltam már szét több ezer hollowot, de akkor sem vágyok arra a bemutatóra, hogyan vágja le az ujját és növeszti vissza. Valahogy nem vonz. – Sokkban nem hiszem, bár jó kérdés. Nem voltam magamnál, fogalmam sincs mit művelhettek velem, de valószínűleg mivel próbáltam ellenállni, azért fájt borzasztóan. Vagy csak az annak a fájdalma volt, hogy leütöttek… - máig se tudom, pedig élénken élnek az emlékek. Azt se tudom, hogy fegyverrel vagy valamilyen képességgel ütöttek-e le, csak a fájdalomra emlékszem a fejemben, és hogy minden elsötétült, azután az ürességen keresztül is az éles fájdalom. Ha volt is választási lehetőségem, nem emlékszem rá. Érdekes, akkor ott vajon mit választottam volna, ha valahogy felsínylik egy ilyen lehetőség? A helyzetet figyelembe véve nem kizárt, hogy az erőt, hogy a gerincüket törjem, és csomót kössek a testükből, amiért ezt csinálták velem, de ha viszont körültekintőbben belegondolok… a gyógyítás hosszútávon inkább kifizetődőbb talán. Nem biztos, hogy vele nyertesen jönnék ki egy csatából, de talán élve. Az sem egy hátrány, hiába győzök, ha utána egy-két perc után a halálos sérülések miatt követem az ellenfelem a halálba.
- Nem szeretem, mert nem szeretek zavarba jönni. – muszáj elmosolyodnia, a becézésre, és a puszi dobást látva inkább hirtelen odahajolok. Ha már puszi, inkább a szájáról kérem, mint a levegőből. De csakis azért kapta, mert legyilkosozott.
Erre számítottam, hogy vissza fog rá kérdezni, és emiatt még szélesebb és démonibb lesz a mosolyom.
- Eszemben sincs elmondani. Később talán még felhasználom ellened. – pimasz, csínytevő, ezer wattos vigyorral figyelem a reakcióit, mintha tényleg lenne a kezem ügyében bármi. Pedig csak a játékairól beszélt, és hogy milyen jó lesz, de amíg ezt ő nem tudja, mondhatott akármit, amit csak én hallottam. És eszemben sincs felvilágosítani róla, az túl unalmas lenne.
Az elszólásokra csak rálegyintek. Ez volt, és lesz is a legkisebb gondom, nem igazán érdekelnek, vagy megjegyzem őket, vagy nem. Emiatt én nem igazán idegeskedem.
- Persze, persze, nem kell magyarázkodnom, jól tudom. Azért is mondtam, hogy sejtettem, hogy nem lesz harc. És hogy őszinte legyek, csak magamat idegesíteném fel vele azzal, hogy hiába próbálok a leggyorsabban mozogni és támadni, könnyűszerrel eltáncolsz előle. Köszi, de ezzel okoztál már nekem egy-két idegtépő pillanatot már, egy ideig nincs szükségem egy újabb agyvérzésre. – tudom, hogy nézne ki egy ilyen párharc, hacsak Vex nem azzal szorgoskodna, hogy közben magyaráz és mutogat, hanem a maga pofátlan vigyorával jókedvűen arrébb hajolgat a támadásaim elől, akkor annál bosszantóbb élményem se lenne megint egy jó darabig. Erre nekem nincs szükségem, és ezzel kétlem, hogy sokat fejlődnék is. Nem kell szabadkoznia, ami még nem megy, azt felesleges erőltetni, és tökéletesen tisztában vagyok a saját helyzetemmel. Túl sokszor demonstrálta már azt Vex, kristálytisztán világítva ezt meg.
- Akkor is a te hibád, mert ha még igaz is és most nem direkt, akkor is folyton kétértelmű utalgatásokat teszel nekem állandóan ahhoz, hogy már ilyenkor se tudjak nem rosszra gondolni a szándékaiddal kapcsolatban. – azt hiszem jogos az álláspontom, mint aki túl sokszor farkast kiáltott, egy idő után senki se fog hinni neki. Vexnél is ugyanez a helyzet, 100-ból 99-szer direkt sejtelmesen utalgat, kétértelmű szavakat használ, nehéz elhinni abban a ritka egy-egy alkalomban, hogy nem szándékos.
- Nincs összehasonlítási alapom, de szerintem leginkább csak a tied hiszi már attól is, hogy bevetés van. – könyörgöm, csak elég ha kis szellő megcsapja, már attól azt hiszi… – Ismerem, de úgy vettem észre, hogy ha akarod, akkor azért egész jó önkontrollod van, csak inkább nem akarod visszafogni magad. – még hogy nincs nagy tűrőképessége, egyszer le kellene tesztelnem, meddig bírja azzal, hogy engem próbál hergelni és eljátszadozik ahelyett, hogy a lényegre térne. Én sokszor előbb unom meg a nyalakodását. Bár lehet, nála a tűrőképesség addig van használat alatt, amíg semmilyen módon nem ér hozzám, de azért ha nagyon másra akar összpontosítani egész sokáig el tud tőle vonatkoztatni.
- Okééé~ - ezt is gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz a programterve, ha már mondta, hogy legfeljebb kis pihi reggeli után, de aztán már tervezi az edzést. Bár nekem, ha átöltözök mindegy lesz, mivel edzéshez lesz, biztosan kényelmes szerelés lesz úgyis.

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #50 Dátum: 2019. Jan. 24, 18:35:29 »
- Az mindig csak a véletlenek együtt állása miatt fordulhat elő, sose szándékosan, ártatlan vagyok.- ártatlan, még hogy ártatlan? Csoda, hogy a vakolat nem esik a fejére, nem volt ártatlan, imádta látni, amikor Dion úgy fúj, mint egy kölyökmacska, kis aranyos volt akkor, bár egy ideje jobban szereti, amikor dorombolva bújik Vexhez.
- Ennek örülök, mert egyik részről fájna, másikról meg nem szabadítanám fel a teljes erőmet. Kedvelem úgy a tornyot, ahogy van, az meg lehet egy kicsit átrendezné… kicsit nagyon.- szélesen elvigyorodott, a szemei csukva, és vakargatta a tarkóját. Szívesen megmutatná Dionnak, hogy mire is képes, de azzal többet ártana, mint használna. Hiszen mit érne el azzal, hogy DIon mozdulni se tud? Nem sokat látna belőle, messziről nézni meg semmi érteleme se lenne.- Nem tudom, amikor nekem csinálták, nekem nem fájt, de lehet, mert én nem álltam ellen. Én akartam az egészet, nem sok kedvem lett volna ahhoz, ha egy adjuchast elkap és bezabál. Meg hát vonzott az is, hogy van kezem és lában, és még pár apróság az emberei testből.- mint a farka, mert hát tagadhatatlanul megvolt az előnye annak, hogy azzal is rendelkezett, külön nem térne ki rájuk, de megvoltak. S bár sajnálja, hogy DIonnak ilyen negatív tapasztalatai voltak, de mindent összevetve nem bánta, hogy megtörtént, mert így már ketten vannak, akik boldogok, vagy olyasmik.
- Akkor majd még egy év, és majd tényleg megszokod, akkor meg már semmi zavarba jövés nem lesz, meglátod. Na meg csak előttem jössz zavarba, nekem meg tetszik, amikor mástól is kipirul az arcod, nem csak a fáradságtól.- vigyorogva Dionra kacsintott, ami még szélesebb lett a puszi után. Ezt már szereti, amikor a csomagért házhoz jönnek.
- Így, ahogy mondod, majdnem azt hiszem, hogy valami olyan durvát mondtam, de van egy érzésem, hogy nem.- öntelten vigyorgott Dionra, érzi, hogy olyan durvát nem mondhatott, vagyis több mint biztos benne, és nagyon reméli, hogy tényleg így volt. De meg is lepődhet, hogy egyszer visszaharap majd, és tényleg olyat mondott, amit már sose fog lemosni magáról.
- Igazából, ha nagyon szemét lennék, akkor még el se mozdulnék onnan, ahol állok. Persze azzal is fejlődsz, ha velem harcolsz, és meg tudsz sebezni, de ez az edzés egy másik lapra tartozik. Annyira meg csak nem lehetett idegesítő, hogy megvolt az agyvérzés, csak észrevettem volna, hogy megtörtént.- elgondolkodva nézte Diont, bár a szemeiben ott pislákolt a huncutság, de az arca olyan volt, mintha tényleg komolyan kérdezte volna. Még ha arra szinte semmi esély se volt, hogy Dion tényleg agyvérzést kapjon, legalábbis attól nem, amit Vex csinált.
- Hááát, lehet van benne valami, hogy egy kicsi, apró, nagyon kevés közöm van hozzá, de szinte elhanyagolható. De most tényleg ártatlan vagyok, és értékelem a törődést, csak nem a jó időben történt meg… majd este.- kacéran Dionra vigyorgott, és játékosan rákacsintott, jelezve, hogy ha már elkezdte, akkor este be lesz fejezve.
- Megnyugtatlak, majdnem minden pasinál így van ez, akiknél nem, az azért, mert azok a pasik a többi pasit szeretik. Hááááát…- vakargatta a fejét.- Ja, ez igaz, nem nagyon akarom, de ha az inger egy olyan valakitől ér, mint Te, akkor nem is igazán akarnám visszafogni magam.- miért is tenné, amikor egy bombanő van az ágyában? Hülyeség lenne, és bár gyakran hülyézik le, ilyen téren nem volt az.
Még Dion elment öltözni, addig Vex hozzáfogott, hogy mindent eltakarítson a tálcáról, egyik falat után a másik, majd a harmadik és negyedik, és így tovább és így tovább, amikor pedig minden oda lett, megitta a kávéját, félrerakta a tálcát, és elindult a zuhanyzóba. Bár nem hiszi, hogy előbb fog végezni, mint Dion, de nem is az a célja, ráérősen mossa meg magát, utána pedig törölközik, és végül meztelenül megy vissza szobába, és válogat a ruhák közt, mintha nem tudná, hogy mit is akar felvenni. Kis showműsor Dionnak.


(click to show/hide)

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 500 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #51 Dátum: 2019. Jan. 25, 03:43:50 »
A hallottakra egyszerűen nem tudom miért, de előtör belőlem a nevetés. Annyira egyértelmű a lódítása, és amiket mond… nem tudom, de ezek együttese egyszerűen így már túl nevetséges.
- Legalább 40 IQ-val kevesebbemnek kellene lennie ahhoz, hogy ezzel akárcsak esélyed is legyen megetetni. – próbálom magamban tartani a nevetés maradékát, hogy az már ne törjön fel, de hogy tényleg még próbálja azt mondani, hogy nem szándékosan… az első pillanattól kezdve szándékosan csinálja.
- Mondanám, hogy „na, azt megnézném”, de kezdem már megszokni, hogy nálad lakom… - ártatlan arccal elmosolyodom, mintha nem is egy éve, csak néhány napja vagy hete lennék itt. De azért tény, hogy ha azt nézzük összesen hány évtizedet vagy talán évszázadot éltem abban a barlangban, senki se hibáztathat azért, ha az átlagnál lassabban szokom meg a drasztikus környezetváltozásokat. – Igen, emlékszem, mintha egyszer mesélted volna, hogy neked nem fájt. Hát én nem féltem attól, hogy felfalnak. Ez volt a természetes, az első perctől fogva megvolt a rizikó, hogy én is meghalhatok. Ilyen Hueco Mundo. Voltak kezeim, félig humanoidforma voltam, sose vágytam arra, hogy olyan… magukat göncökkel takargató, puha fehérbőrű kis izé legyen belőlem… Vasto Lorde se vágytam lenni, csak szimplán élni akartam úgy, ahogy én akartam. Szabadon. Saját akaratom szerint. És imádtam vadászni, szóval nem igazán foglalkoztatott az a félelem se, hogy esetleg visszacsökevényesednék. – mióta arrancarrá változtam, talán először jellemeztem most úgy az embert, mint anno adjuchasként néha tettem. Értem én teljesen Vex gondolkodását és indítékait, de én nem vágytam lábakra – ami azt illeti elég nehezen is szoktam meg azokat – vagy emberi testre. Kábé tudtam anatómiaszinten, hogy hogyan is épülnek fel, de egyik része se vonzott. De velem ellentétben Vex biztos emlékezett az ember életére, és visszavágyott abba a formába. Talán ez a nagy különbség kettőnk között. Nekem most ez az első tapasztalatom egy ilyen testtel, számára viszont meg pont hogy ez lett volna a természetes.
- Ha bolondságokat mondasz, azt nem biztos, hogy megszokom. – talán azért mert nem akarok úgy reagálni rá, ahogy reagálnék, és a visszatartása eredményezi ezt. Ha nem akarom kimutatni valójában hogy érintenek a hallottak, kétlem hogy még egy év múlva sokban másképp fogok reagálni.
- Annyira durva talán nem, viszont szórakoztatónak elég szórakoztatót. – egy pillanatig se lankad a démoni mosolyom, még nem sikerült átlátnia a füllentésen, amíg a kétely szikráját fenntartom, tökéletes.
- Igen, ettől tartottam, és ez csak egy szófordulat volt. Persze, hogy gyakorlatban nem történt agyvérzés, de hát elméleti síkon… - na úgy volt egy pár, és ha már Vex figyelmeztet, hogy szó szerint veszek egy mondást, akkor én is fogok szólni, hogy szó szerint értelmez egy egyszerű szófordulatot a részemről. Bár a tekintetéből ítélve lehet csak megint csipkelődni akar.
- Persze, persze, persze… Rád omlik a torony, ez már a második szemet kiszúróan átlátszó lódításod az elmúlt egy órában. – a szemem forgatom mosolyogva, nincs értelme mit szépítenie ezen. – Nem is törődésnek szántam. – a kacér vigyorra én egy pofátlanul pimasszal válaszolok. Piszkálni, és kábé megdöbbenteni akartam a hirtelen támadásommal, nem törődni vele. A kelleténél így is túl sokszor kap törődést. Nem is értem hogy lehet ekkora libidója Vexnek.
- A szexuális beállítottság tudtommal nem befolyásolja az érzékenységet. – Vex a vakarásról beszélt, nem hulla mindegy, hogy az illető aki megvakarja a saját farkát a férfiakat vagy a nőket szereti? Akkor biztos számít, ha egy nő vakarja meg nekik, de… egy ilyen szituációt se tudok elképzelni. – De most edzés lesz. – ő találta ki, szóval már csak azért is megjegyzem ezt, hogy piszkálhassam. Még ha nem is akarja visszafogni magát, amit a kelleténél többet is tapasztaltam, most bizony muszáj lesz. Szóval nagy levegő, és nem ér játszania magával.
Hát, hosszú karriere nem volt ma ennek az összeállításnak. Ha a kényelmet nézem nem is baj, de az összhatás… mindegy. Gyorsan megtalálom, amit kerestem. Egy rövid fekete sportnadrág, sportmelltartó, fekete-lila pulcsi. Bár lehet elnéztem a méretet, mert hosszban konkrétan már takarja a nadrág végét. Vagy a nadrág túl rövid… Nem érdekes, a lényeg, hogy ennél kényelmesebb viseletet ha akarnék se tudnék összeállítani. Ez a melltartó ezerszer kényelmesebb mint a szimplák… Lehet, néha hanyagolnom kellene ennek a fehérneműnek a viseletét. Az erdőben is azt tettem rengetegszer, csak ha jól fog, sokszor kényelmesebb velük a mozgás. De itthon biztos jobb lenne anélkül, viszont ugyanaz tart még mindig vissza, mint eddig. Így is mindenben ürügyet talál Vex, hogy rám másszon, ez se lenne kivétel.
Cipőt majd kint veszek, zokni meg persze Vexnél van, így azt felvenni vissza kell mennem.
Még vígan zuhanyozik mire már mindennel megvagyok, így a gyümölcslevem kortyolgatva addig elfekszem az ágyon, amíg ki nem jön.
Csak kicsit szaladnak feljebb a szemöldökeim a meztelenségét látva. Persze meztelenkedik ő máskor is, de…
~ Ezzel akarja most visszaadni, hogy az előbb odanyúltam? – a gondolat nem hagy nyugodni, ahogy az sem, hogy milyen nyugodt szívvel fordít nekem hátat, és úgy nézegeti a ruháit, ahogy még én sem válogatok soha. Érdekes látvány ez olyantól, aki ha kimozdul a toronyból mindig ugyanazt hordja… ~ Ez most komoly? – tényleg nem figyel, vagy csak szórakozik? Egyáltalán hogy gondolta, hogy ezt megússza? Fordított esetben ő már rég elkapott volna egy ilyenért. De hogy hátat fordítson… Nem, ezt még mindig nem tudom feldolgozni. Csak néhány pillanatig bámulom a ruhaválogatós műsort, hol az izmos hátát, hol a fenekét tanulmányozva, de nem bírom még így se bent tartani magamban a kisördögöt. Direkt dobálja elém a magas labdákat és én ne csapjam le? Sunyi mosollyal hangtalanul szökkenek le az ágyról, semmi neszt sem csapva.
- Úgyis mindig az egyenruhádat veszed fel, mit válogatsz? – amint közvetlen mögötte vagyok, a megszólalásommal teljesen egy időben az egyik kezemmel belemarkolok a fenekébe a körmeimmel, majd rögtön utána hirtelen végigszántok rajta. – Hiba nem odafigyelned rám, mikor tudhatnád, hogy mindig orvul támadok. – pimasz, játékos mosolyt villantok felé, miközben már fordulok is, és másik kezemmel ahogy elindulok kifelé a szobából még azzal a mozdulattal végigsimítok az oldalán. Ha ennyire figyelmetlen, mikor tudja, hogy épp pimasz hangulatban vagyok, megérdemel egy újabb merényletet. Ez is csak pár pillanat, nem piszkálom tovább, szóval csak nem lesz belőle probléma. Remélem most kivételesen az edzésre összpontosít.

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #52 Dátum: 2019. Jan. 25, 11:31:01 »
- Hm, akkor dolgozok majd valami hihetőbben. Csak adj pár napot.- fogakat villantva vigyorgott Dionra, vidáman csillogó szemekkel, bár lehet kicsit több időt kellett volna kérnie, pár nap nem lesz elég arra, hogy valami hihetőt is kitaláljon.
- Én már megszoktam, hogy nálam laksz, na meg a tornyot is úgy, ahogy van.- persze, hogy megszokta Diont, már az első hét után megtörtént a megszokás. Nem szívesen válna meg tőle, ahogy attól se, ahogy a tornyuk belseje kinéz. Sok munkával alakította ki olyanra, amilyen, nem szívesen keresne egy olyan arrancart, aki megevett egy lakberendezőt, és már minden vágya az, hogy berendezhessen egy tornyot.
- Én azért kicsit tartottam tőle, mindig van egy nagyobb hal, nem csak erőben, de méretben is, jobbnak láttam egy biztonságos közeget találni. Hm… bár emlékeznék tisztán arra, hogy milyen is voltam, de fehér, az biztos. Ami meg azokat a fehérbőrűeket illeti, beláthatod, annyira nem rossz annak lenni. A Vastot meg túlbecsülik, erősek meg minden, de találkoztam már eggyel, nem nyűgözött le. Hát akkor te egy igazi kis ragadozó vagy, én megvoltam annyival is, hogy ettem, amikor kellett és kész. Úgy fest, hogy már akkor is a szívemen viseltem a fajunkat, és nem akartam a létszámot drasztikusan csökkenteni.- igaz, ez igy nem volt teljesen igaz, arrancarként néha elszabadult, és akkor csökkentette a létszámot, de mindig is próbálta visszafogni magát annyira, amennyire csak lehetséges volt.
- Nem bolondság az, hanem csak is az igazság.- mondhatja ezt Dionnak, a válasz úgy is az lesz, hogy bolondságokat beszél, kicsit felesleges ezen járatnia magát Karasunak, de nem adja fel ezt a szélmalomharcot.
- Hm… akkor ez már kicsit megnyugtatott, az nem olyan vészes.- megjátszott megkönnyebbüléssel fújta ki a levegőt, mintha a világ súlya esett volna le a válláról.
- Elméletileg nem olyan nagy gond az, na meg egész jól helyre is jöttél utána, nincs veszély.- elkacagta magát, elmélettel nincs baj, mert sokszor az elmélet nem működik a gyakorlatban.
- Csak a második? Hm, akkor ideje rákapcsolnom, hogy rekord legyen.- most pedig „csak” elnevette magát, mintha valami nagyon viccest mondott volna.- Na majd akkor később lesz egymással „törődés”.- Vexnek se kell a szomszédba mennie ahhoz, hogy kacéran tudjon vigyorogni, nem is rest ezt Dion orra alá dörgölni.
- Hááát, ha meleg a pasi, és nő csinálja, lehet marad puha a kolbász.- legalábbis olyanról még nem hallott, hogy az ellenkezője megtörtént volna, hiába volt meg a fizikai inger, ha a többi sehol se volt hozzá.- Igen, most az.- nem csak Dionnak szólt ez, magát is emlékeztetnie kell, hogy ma edzés, majd utána a kellemesebb testmozgás.
Élvezte ahogyan a meleg vízcseppek verték a vállait, mellkasát, az arcát. Olyan volt ez, mint amikor nem akar lefeküdni, vagy zuhanyozni, de ahogy ágyba vagy a zuhany alá kerül, már is megváltozik a véleménye, és nem akar kimászni egyikből se. De most muszáj, és hát erőt is vesz magán, hogy így tegyen.
Kint válogat a ruhák közt, bár igazából feleslegesnek tartja, de azért megenged magának ennyit, és persze Dionnak is adni akar egy kis látnivalót.
- Jójó, de azért néha jól esiiiiiiiiiiiiiiik.- a hátsóját ért támadás eléggé váratlanul érte, az ajkába is harap, hogy nehogy más hangokat is kiadjon.- Csak ahogy egy macska, de ha a cica ezt csinálja, a végén még porul jár.- kellemes bizsergés szaladt végig a testén, hála az oldalát ért ingernek, de ketten is játszhatják ezt a játékot, és vigyorogva hátranézett a válla felet, majd csettintett egy és azzal egy időben Dion lába alatt egy Féreglyuk nyílt, ami egyenesen az Arénába küldte a kis pimasz arrancart, majd bezárult, Vex magára kapta az egyenruháját, Orgot és Negit is magához vette, és egy másik átjárón az Arénába lyukadt ki.
- Nah!- csapta össze a tenyereit.- Akkor készen állsz?- kérdezte vigyorogva.


(click to show/hide)

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 500 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #53 Dátum: 2019. Jan. 25, 17:18:45 »
- Új célod, hogy engem átverj? – szórakozott mosollyal a szememet forgatom. Felőlem kaphat még pár napot, de hogy neki ez miért lenne jó… mármint azon kívül, hogy tisztára mossa magát.
- Mivel te rendezted be, gondolom. – nagyon nagy a kísértés, hogy már csak félig viccből is, de megkérdezzem, hogy azóta se bánta-e meg, hogy akkor el akart kapni, vagy hogy felajánlotta, hogy beköltözhetek. De már feltettem neki egy-két alkalommal ezt a kérdést. Felesleges ismét előhoznom. Ráadásul biztos fárasztaná, és még ha úgy is lenne, akkor se vágná a szemembe, hogy de, néha bánja.
- Ha a méret lenne a mérvadó, kint a vadonban a legtöbb hollow fel tudna téged is falni. – jót kuncogok, hogy most kivételesen nem én, hanem ő hozta fel a méretkülönbséget, de az sose igazán döntőtényező. A kicsit kisebb termetűek sokszor gyorsabbak és rugalmasabbak, míg a nagyobbak meg inkább a testi erőben vannak előnyben. – Én fekete bőrű voltam. És nem csak az erő miatt akarja minden adjuchas elérni azt a szintet, hanem elméletileg onnan már nem csökevényesedhetnek vissza. Ki tudja… Igen, úgy gondolom joggal állíthatom magamról, hogy igen, ragadozó vagyok. Vagy legalábbis voltam, amíg megtehettem és volt benne kihívás. – kicsit elkomorodok, még mindig hiányzik néha az az élet. Minden nap ott volt a rizikó, hogy az utolsó napom is lesz, mégis a saját önkényesen kijelölt területem határai közelében félelem nélkül vadásztam. Unalmas is volt meg nem is. – Nem tudom igazából… Sosem gondolkoztam azon, mi jó ebben a testben. Már megszoktam, hogy nem rajtam múlik, mikor változik meg drasztikusan a testem, de amíg tiszta a tudatom azt hiszem elégedett lehetek. Ha már megszoktam ezt a két csontos lábat… - kicsit elmosolyodom. Ki tudja mennyire menne, ha most hirtelen visszakerülnék a régi testembe, akkor szokhatnám meg újra a csápokat. De nincs kedvem ugrálni, ha már ez történt és megszoktam, akkor ez marad. Nincs kedvem visszatérni a régi kerékvágásba ha már hozzászoktam az újhoz, és mennyi ideje is lehetek már arrancar? Öt-tíz éve nagyjából? – Az egyetlen ami még mindig borzasztóan zavar, az az erőm. Nem tudom elfogadni, hogy egy átokverte kardba van elzárva. – méret? Túlélem. Más test? Leszarom. Lábak? Legyenek. De mi az, hogy a drága erőm, a vérem és lényem sajátját, meg a szárnyaimat egy rohadt fémdarabba tuszkolták? Nem tudom elfogadni, egyszerűen nem!
Nincs kedvem Karasuval veszekedni, bolondság az, és túlzás. Nem az igazság, nem álmodik ő ébren, ez hülyeség. De ha ezt hangosan is kimondanám rögtön nekikezdene a bizonygatásának.
- Ha ezt gondolod… - még szélesebb és gonoszkásabb lesz a mosolyom, mintha eleve az lenne a tervem valójában, hogy Vexet abba a tévhitbe csalogassam, hogy megnyugodhat, nem vészes. Győzködni nem fogom, az túl átlátszó lenne, ha viszont pimasz módon jól szórakozva ráhagyom… azzal sokkal inkább összezavarom, hogy vajon most igazából tényleg mennyire is nyugodhatna meg.
- Óvatosan állítsd, még nagyon is visszafogtam magam mindig, de ha túl sok idegszálam pattintod el, lehet elborul az agyam, és egy ceró ütötte lyuk nem festene túl jól a torony falán. – nem fenyegetés, de tényleg voltam már nemegyszer a határán, hogy na jó, elegem van, akkor nesze, de mindig visszafogtam magam végül. Viszont ha tényleg vészesen leszállna az a vörös köd… utána meg főhetne miatta a fejem. Jól tudja, hogy forrófejű vagyok, az a csoda, hogy még nem dobálóztam balákkal a toronyban.
- Akkor már tényleg a fejedre omlana a mennyezet. – én inkább a helyében nem tenném. – Elég kevés az olyan este, amikor nem akarod azt beiktatni, úgyhogy ezzel most nekem semmi újat nem mondtál. – pimaszul kinyújtom rá a nyelvem. Ez már nem fenyegetés, mindig ezt csinálja, akár okot adok rá neki, akár nem.
- … Hát… a párom vagy, de én se érzek késztetést arra, hogy megvakargassam neked. Milyen helyzet kívánná meg egy nőtől, hogy egy meleg pasi szerszámát vakargassa meg? – teljesen unott arccal gondolkozom hangosan. Tényleg zéró ötletem van erre. Még sose jutott eszembe, hogy megvakarjam neki, és ha kérte volna, biztos az lett volna a válaszom, hogy nagyfiú ő, vakarja meg maga. Nem hinném, hogy ezzel csak én vagyok így egyedül, szerintem mások se vakargatni akarják. Jó igaz, hogy néha csak hogy kikészítsem, finoman megkarmolgatom, de az teljesen más helyzetekben történik, nem csak úgy random. Akkor hatásosabb az, amit az előbb tettem, a finom simítás és játszadozás.
Ezzel a válaszával, ha csak sejtené, mennyire fel tud bátorítani, hogy akkor provokáljam tovább, mert egy ideig most úgyse lehet következménye, legalábbis nem olyan, hogy rám veti magát, de ismerve, hogy néha milyen kis mozzanat is elég neki ahhoz, hogy az előre részletesen kigondolt programtervét habozás nélkül hajítsa a kukába… nincs kedvem túlfeszíteni a húrt.
Ez viszont elég nehéz, mikor ilyeneket csinál, mint most. Mintha szándékosan akarna provokálni, hogy még tovább és tovább menjek. Remélem, nem akarja tudat alatt mégis inkább passzolni az edzést, és engem akar ürügyként használni rá, hogy márpedig én provokáltam ezt ki. Mindegy is, túl magas labda ahhoz, hogy a nyilvánvaló kockázatot ne akarjam vállalni.
- Azt hallom. – szélesen és nagyképűen vigyorodom el az elnyújtott szó hallatán. Ez szórakoztatóbb, mint gondoltam, megérdemelte. – Ez engem mikor tartott vissza bármikor is? – még magabiztosabb lesz a mosolyom, de egyelőre ennél jobban most nem kockáztatom, hogy ugrik az edzésem, így csak még egy simítást kap az oldalán, miközben eltávolodom tőle. Most komolyan, nem vagyok ostoba, tudom mikor hülyeség megszólalnom, vagy mozdulnom, de ha fenyeget, vagy provokál, az vörös zászló a makacs természetemnek, hogy „azért is!”. Ez ellen pedig nem tudok mit tenni.
Döbbenten szisszenek fel, ahogy hirtelen eltűnik a lábam alól a talaj, de rögtön a következő pillanatban már az arénában is találom magam. Ez mind szép és jó, de…
- Vex!!! – morgom mérgesen. Még szerencse, hogy már megtanultam ezt a hülye Féreglyukat, viszont először próbálom egyedül gyakorlatban is használni. Elméletileg oda nyitom a toronyba, ahol a cipőm van. – Ha nem tudom hova kerülök, vagy nem egy darabban, az a te hibád lesz! – nem mintha Vex hallana, de leszarom. Szerencsére jó helyen lyukadok ki, felnyalábolom a kezembe a fekete pár sportcipőm, és morogva megyek vissza a hálószobába.
- Legalább add vissza a kardom, mielőtt random Féreglyukakba dobálsz bele! – ügyet sem vetek arra, hogy öltözködik, célirányosan szlalomozok mérgelődve a láda felé, ahol a fegyverem van. Csak miután a hátamra vettem, ha nem nyit azonnal a lábam alá megint egy olyan vackot, mindezek után kezdem csak felvenni a cipőimet is. Ezért alapjáraton vissza se jöttem volna, de a kardom mindenképp kellett a biztonság kedvéért.
Vagy ismét beleesve, vagy normál módon, de miután ismét az arénába értünk, összefont karokkal topogok előtte.
- Miután megspóroltad nekem az ideút fáradalmát? Igen. – csak mondja, hogy mit csináljak, egy sima edzésre még szép, hogy készen állok. Még ha ilyen nyugtalanítóan jókedvűen is vigyorog.

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #54 Dátum: 2019. Jan. 27, 12:25:30 »
- Neeeem, hanem hihetőbb magyarázatokat találjak ki, hogy ha igaz is az, amit mondasz, legyen rá jó válaszom.- egy ősi trükk, amit minden férfinak el kell sajátítani ha párkapcsolatban él valakivel. Ha az életük nem is múlhat rajta, de a nemi az már igen, modern idők modern megoldásokat követelnek.
- Elég esélyes, hogy ez a válasz, báááár, a berendezés erős túlzás, lepakoltam őket, majd át, mindig azt figyeltem, hogy lenne praktikus. Ezért van a TV közel a konyhához, hogy keveset kelljen a kajával sétálni.- nem mintha nem lenne más megoldás is rá, nyithatna egy Féreglyukat, és már ott is lenne, de az azért annyira nem akar elkényelmesedni, ennyi kis nehezítés kell az életébe.
- Hát azért most már nem, de akkor régen előfordulhatott. Lehettem én gyorsabb, de egy nagydarab úgy talál el, már is kilapultam, és kész a Vexfalat.- szerencsésnek mondhatja magát, hogy relatív elég hamar megtalálta Aizen, és volt olyan kegyes, hogy megadta Karasunak az arrancar formát, és nem kellett attól tartania, hogy egy unalmasabb napon valakinek a tálcájára kerül, almával a szájában.- Szerintem én is, ha már a abból indulok ki, hogy milyen a színem Orgo felszabadítása után. Abban is lehet valami, amit te mondasz, ha egyszer visszafejlődünk akkor vége, onnan nincs tovább, életed végéig Menos maradsz. Igen, az én kis ragadozóm vagy.- büszke mosollyal nézett Dionra, a saját kis ragadozója, és az otthonuk egyik legcsinosabb ragadozója volt, és Vex nője, ez bizony egy hatalmas plusz pont volt Karasu életében.- Azért ott van az, hogy nem kell feltétlen lelkeket enned, na meg a fogás se olyan nehéz már, és nem beszélve a kis esti „játékainkról”. A csontos lábaidat meg imádom.- vigyorogva Dionra kacsintott.- Ez egy kis mellékhatás, de annyira nem vészes, legalábbis szerintem, legalább ha úgy lesérülünk, akkor egy erőfelszabadítás, és már kész is a gyógyulás, volt és nincs sérülés.- ha az előnyöket vagy a hátrányokat nézik, Vex szerint az arrancar lét a legjobb állapota a hollowoknak, főleg, hogy a Vastok is képesek azzá vállni.
- Ezt-ezt, csak a mosolyod kicsit aggaszt.- zavartan vigyorog és vakargatta a tarkóját. Dion sikeresen bizonytalanságban tartja Vexet, és bár nem nagyon zavarja, be kell ismernie, egy kicsit mégis.
- Jó hogy mondod, jobb lesz akkor az értékesebb holmikat a faltól távol tartani. Egy emberi nő haragja is rossz, de ha egy arrancar nő haragját nézzük… hajaj, nem lenne vicces.- halkan elnevette magát, és egy verejtékcsepp jelent meg a halántékán, eddig bele se gondolt abba, hogy ez tényleg megtörténhet, és akkor főhetne a feje, hála a lyuknak, ami a falon fog tátogni.
- Szerencsére üres de kemény az a fej.- nevetett.- Azért nem is olyan sokszor fordul elő.- vissza nyújtotta a nyelvét.
- Ez megint csak olyan képletes dolog volt, már a vakargatás.- úgy fest, hogy sok-sok alap dolgot kell átvenniük, az egy év alatt sokat fejlődött Dion, de talán inkább a kicsit bonyolultabb dolgok terén, ideje kezdeni az alapokat is.
- Kis pimasz.- vigyorgott.- Szeretsz a tűzzel játszani, Édesem.- kuncogott, és bár jól esett Vexnek mindkettő kis érintés, azért nem hagyja válaszul, és bár lehet kicsit drasztikus lépés volt a részéről, de azért megérte.
Elkezdte az öltözködést, és megjelent DIon, kicsit meglepte, de utána eszébe jutott, hogy már DIon is ismeri a Féreglyukat.
- Tényleg, te is megtanultad.- mondta rácsodálkozva a tényre, hogy márpedig de.- Bár annyira nem kell ma a kard, de ha gondolod hozhatod.
Megvárta még DIon összeszedte magát, és csak utána nyitotta meg az átjárót, hogy immár mindketten átmehessenek.
- Látod, mi mindenre vagyok jó?- kérdezte vigyorogva, majd ismét nyitott egy Féreglyukat a levegőbe, amin három vödör esett le, benne baseball labdákkal. Miután bezárta az átjárót, kivette egy labdát, és feldobta a levegőbe, majd elkapta, majd megint és megint.- Kapd el.- lazán átdobta Dionnak.- Kicsit majd távolabbra kell állnod. Mert kezdetnek ilyenekkel foglak dobálni, neked pedig el kell őket kapnod, bemelegítésnek, meg hogy formábba hozzunk kicsit. Az elején csak lassan, majd utána gyorsabban és gyorsabban, amikor pedig úgy gondolom hogy jó lesz, nos… akkor már az lesz a dolgod, hogy ne elkapd, hanem szétüsd őket. Okés lesz kezdésnek?- kíváncsian és kérdően pislogott Dionra.


(click to show/hide)

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 500 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #55 Dátum: 2019. Jan. 27, 23:28:14 »
- Hogyne… Felőlem, ha neked így jó… de csak mondom, pár nap múlva már valószínűleg egy teljesen más dologra kell ismét jó választ találnod. – jókedvűen elkuncogom magam, mert hát persze, kaphat annyi nap gondolkodási időd, amennyit akar, csak ez a mostani beszélgetésünk akkor már valószínűleg nem lesz aktuális, hanem egy újabb beszédtéma lesz, amire esetleg hihető válasszal kell majd visszavágnia. Ez rám is vonatkozik, de nincs sok ötletem hogyan lehet olyasmire előre gondolkodni, ami nem tudom, hogy mi lesz.
- Ha ennyire kényelempárti vagy, jó hogy nem nagyobb belterű, vagy többszintes a torony, ki se használnád. – bár így se használja ki, de persze ráfoghatja, hogy azért van ennyi üres szobája, mert az mind hálók és a nem létező fracciónoknak vannak fenntartva, de hát… akkor is kihasználatlanok maradnak.
- Én ettől az eshetőségtől ritkán tartottam. Csak jó taktika, az ellenség erejének és sebességének felmérése, és akkor könnyebb elkerülni a találatokat. – bár nagy a szám, azt bezzeg nem tettem hozzá neki, hogy persze, hogy én kevésbé féltem, legtöbbször ha már a közelükben voltam, azzal, hogy savat eresztettem a levegőbe már megnehezítettem a légzésük, ha viszont hozzájuk értem, akkor a bőrüket is már rendesen martam. Egy fokkal könnyebb dolgom volt. A megzavarásukban legalábbis biztos. – Engem maga az adjuchas lét nem zavart volna, sőt! Jó, tudod, nekem az volt a természetes és a normális, semmire sem emlékszem azelőttről, csak nagyon elvétett kusza foszlányok a Gillian létről, és csak az a tény, hogy éhes voltam maradt meg azelőttről, semmi más. De a visszafejlődés után… Annyira biztosan jelenti ki mindenki, hogy akkor vége, de miért annyira biztos ez? Ha egyszer sikerült megtartanunk a személyiségünk, nincs rá semmi esély, hogy esetleg megint sikerül? És igen a tiéd, muszáj hízelegned? – én is csak azt tudom, hogy óva intett rengetegszer Kermack, hogy még jó hogy imádok vadászni, és hogy nekem is oda kell figyelnem, hogy egy bizonyos mennyiséget minden nap el kell fogyasztanom, különben félő a vissza csökevényesedés. Ő is úgy mondta mindig, hogy akkor már nem lehetünk újra adjuchasok, és nekem pedig eszembe se volt megválnom sem a kinézetemtől, sem pedig a tiszta tudatomtól. De úgy, hogy tudom, mi kell ahhoz, hogy Gillianként tovább tudjunk fejlődni… kábé majdnem ugyanannyi esélyünk van újra, mint hollowként volt, nem? Nagyon kevés, de néhány százalék talán. Vagy a visszafejlődés teljesen más, és valami miatt még az a kis esély is elúszik? Hátha Vex tud erről többet. Ezek a gondolatok legalább elvonták most a figyelmem arról a mosolyáról, ahogy a ragadozójának nevezett. Fenébe, nekem ezek jobb bókok, mint bármilyen más kifacsart szépítés, amikkel az emberkislányokat szokták inkább szédíteni. Már igaz bele nem pirulok, de azért a kis puffogó arcomból biztos látszik, hogy zavarba hoz, hisz az ilyesmivel ha ügyesen használja a szavakat könnyen meg tudna puhítani, és addig jó, amíg csak én tudom őt. – Feltétlen nem kell, de attól még némi üresség, éhségérzet nem múlik el nyomtalanul, és ha kéne is, persze, hogy könnyebb a fogás, de mellé már az emberi lelkek teljesen ízetlenek, és az adjuchasok se annyira finomak. Elrontotta az egészet ez az evolúciós dolog. Viszont ha egy olyan erős lelket sikerül felemészteni… az étel finom, de a lélek ad mást is hozzá, egy felszabadult mámorító érzést. Csak már necces ilyen erős lelkeket elkapni. Gondolom, hogy szereted, ha a csápjaim maradtak volna, a közelembe se jöttél volna. – grimaszosan mosolygok rá. Nekem annyiban biztos megkönnyítette volna a dolgom, hogy nem kellett volna újra megtanulnom járni, de jobb is így, ha már nincsenek szárnyaim csak ha kiengedem az erőm. Bár nem tudom, mennyire mondtam el Vexnek, hogy hogy néztem, ki, azt hiszem azt említettem, hogy lábak helyett csápjaim voltak… Mintha még viccelődött is volna vele… Az „esti játékainkra” pedig inkább nem felelek. Tudom, hogy számára nagy fontossággal bírtak és bírnak az emberi dolgok és tényezők. Én nem ilyen voltam, és most se vagyok, ha adjuchas maradtam volna, mivel nem tudtam volna milyen a szex, sose hiányzott volna, és ha azt nézném, mi lenne ha visszafejlődnék… persze, biztosan hiányozna, de csakis Karasuval, viszont esélyesnek látom, hogy mivel a szimpla hollowok nem képesek a párosodásra, nagy eséllyel nem lenne libidóm, és elveszítenék minden ilyen irányú vágyat. Tehát elméletben biztos hiányozna vele a szex, gyakorlatilag viszont nem. De nem akarok ezen gondolkozni, jó úgy minden, ahogy most van. Néhány naponta elugrom a gorillához, és jól érzem itt magam Vexel, még ha a seb az önérzetemen sose gyógyul be, hogy ezt tették velem, akaratom ellenére kényszerítettek, jól érzem magam, és tény, hogy azért én is meglepően megkönnyebbültem, hogy még ha nem is vadászok, már visszafele nem mehetek. – Nem vészes, csak… nekem megvolt már valamennyi belőle adjuchasként is, és úgy, hogy hosszú évtizedekig, vagy évszázadokig akkor használhattam, mikor akartam, erre most meg… egy bizonyos biztonságérzetet adott, amit elvett az a tény, hogy hurcolnom kell ezt a kardot, majd feloldani. – ez is olyan, hogy ki mit szokott meg. Én mindent, ami az arrancar lét szöges ellentettje. A legtöbb arrancar úgy tűnik javarészt emlékszik az emberi életére és ahhoz hasonlít, vagy megőriz szokásokat, hobbit, esetleg bármi mást. A hollow lét horror volt a számukra, amit traumaként élnek meg és örülnek, hogy vége, meg legtöbbjük arrancarként kapja a képességét, így természetes, hogy mint Vex, emberi testekre vágynak, és normális nekik, hogy kardokba van elzárva az erejük, sőt, örülnek, hogy egyáltalán vannak képességeik. Én nem ilyen vagyok, ezért is éltem meg nehezebben az átalakulást.
- Nem mosolygok… - még csak meg sem kell azt játszanom, hogy próbálom nagyon gyorsan lekaparni az arcomról a mosolyom, hogy lehűtsem Vex gyanakvását, de egyszerűen erősen próbálkozom, mégsem sikerül. Állandóan visszahúzódik mosolyra a szám. Még egy pillanatra el is fordulok, hogy ne lássa az erőlködésem. Úgy tűnik sikerrel bizonytalanságba kergettem. Régebben könnyebben átlátott rajtam, de azóta rájöttem, hatásosabb, ha nem arra törekszek,  hogy elhitessem vele, amit el akarok, hanem épp az ellenkezője, mert akkor abban lesz bizonytalan és hajlani fog a megtévesztés felé. Gonoszság, de ő is próbál sokszor átverni.
- Nem tudsz mindent nem a falhoz helyezni, hanem a szoba közepére. – én meg ki tudja hol és miért fogok robbanni. Ami megint vicces, mert nagyeséllyel úgyse fogok, de vagyok annyira forrófejű, hogy amerre épp sikerül, vagy ahonnan jön a dühöm forrása, arra célzok gondolkodás nélkül.
- Ennyire ostobának gondolod magad? – igaz, hogy inkább egyszerű lélek és általában a játékaival van tele az a fej, de hogy ennyire üresnek gondolja… kicsit zavar, hogy lenézi vagy lebecsüli önmagát. – MIIII???!! – hatalmasra nyílnak a szemeim a szavai hallatán, nem tehetek róla de akaratlanul is felkiáltok a döbbenettől. Biztos félreértem, valamit félreértek, ezt nem gondolhatja komolyan, még lódításnak is ez a legerősebb. – Várj… hogy érted, hogy nem is olyan sokszor? Mikor is volt utoljára, hogy este csak befeküdtünk az ágyba és aludtunk? Úgy, hogy aznap napközben sem értél hozzám? … Mi az, hogy nem is olyan sokszor? – oké, ezt képtelen vagyok feldolgozni, csak pislogva, szinte már lassan magamnak magyarázok, ahogy próbálom összerakni a szavakat, jelentésüket és az eseményeket. Egyáltalán mit tart ő soknak akkor? Nem arról van szó, hogy zavarna a napi rendszerességű szex, de… mi az, hogy nem is olyan sokszor?!
- Ahj, esküszöm ha nem te mondod, akkor egyértelmű lett volna, de tőled ezt is elhiszem. – hogy megvakargatja, és már jön oda hozzám, hogy hangulatban van? Még szép, hogy elhiszem, a maximumot veri a libidószintje. Én vagyok a leginkább meglepve azon, hogy valamennyire tudom tartani vele a lépést.
- Én vérbeli hollow vagyok. Csak a tűzzel szeretek játszani. – szélesen elvigyorodom. Még szép, hogy pimasz vagyok, és szeretek a tűzzel játszani. Még ha meg is égetem magam, legalább megadja az izgalom érzését.
- Jó, hogy egyáltalán oda érkeztem, ahova terveztem. - a szememet forgatom átmasírozva a szobán. Igen, megtanultam, még szerencse, hogy egyben vagyok… – Tudod, a lelki békémnek kell. – tippemre ha már emberi dolgoknál tartunk, számára ez is fontos, úgyhogy még mellé felmutatom felé a kezemben lévő cipőket is, hogy lássa, úgy dobott át, hogy még ez se volt rajtam. Hátha ez jobban fogja foglalkoztatni, mint a kardom.
- Ja, lyukakat pakolni a lábam alá. – motyogom szórakozottan, de legalább most nem ideestem. Bár mivel először igen, már nem vigasztal.
Kíváncsian figyelem, ahogy bezuhan néhány teli vödör.
– Ezeket meg honnan szedted? – nem mintha nagyon érdekelne, de azért kicsit kíváncsivá tettek a vödrök. Meglepetten kapom el a felém dobott labdát, majd kezdem tanulmányozni. Akkor fordulok ismét Vex felé, mikor magyarázni kezd. – És mit kezdjek velük? Dobjam vissza, vagy csak ejtsem a földre? – azért az is érdekelne majd, hogy hogy üssem szét őket, de egyelőre talán jobb lenne inkább arra koncentrálnom, hogy milyen erővel fogja felém dobálni ezeket. – Nekem teljesen. – jó kis reflexre és gyorsaságra összpontosító bemelegítés, tetszik. Kíváncsian elkezdem szorítani a kezemben tartott labdát egészen addig, amíg ki nem pukkan, azután összenyomva félrehajítom. Nem nagy ördöngösség, csak még rá kell jönnöm, hogy tudom szétütni. Lesz még időm átgondolni, addig viszont megindulok lassan elhátrálva Vextől. – Mennyire messze menjek? – kíváncsian tekintek hátra. Nekem minél messzebb, annál több reakcióidőm lesz, szóval annál jobb, de ő most az edző.

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #56 Dátum: 2019. Jan. 28, 20:51:12 »
- Akkor olyat találok ki, ami jó lesz mindenre, egy univerzális kifogást, amivel mindet ki tudok védeni, de legalábbis magyarázni. És majd megosztom férfitársaimmal is, hogy végre békében élhessenek.- szinte már könnybe lábadtak a szemei, elképzelve, ahogy a Föld férfijai egyesülnek, kézen fogva menetelnek a béke felé, minden asszonypanaszt el tudnak hárítani, nyugodtan nézhetik a  TV-t, mehetnek pecázni, vagy csinálják azt, amit szeretnek, és hálából Karasuról egy szobrot fognak mintázni, lehetőleg aranyból, és kurva magasat.
- Háááát, azért annyi cuccom nekem se lenne, maximum azt tudnám megcsinálni, hogy minden szobát ugyanolyanra rendeznék be, és akkor mindegy hol alszok el, nem lenne gond. De hát naivan azt hittem, hogy majd lesznek páran, akik látnak bennem potenciált, és beállnak hozzám, de ez nem jött be, maradtak az üres szobák.- kissé keserűvé vált a hangja, majd hanyagul megvonta a vállát, mintha csak egy tollpihét lökne le róla. Így járt, kár ezen már keseregni, és egyébként is van végre valaki, akivel meg tudja osztani a tornyot, igaz, hogy Dion már inkább Vexnél lakik, de hát ez részletkérdés, van saját szobája.
- Néha a gondos tervezés és taktika se jön be. Be tudnak húzni egy olyat, hogy baszhatod az egészet. Kell mindig egy terv, de nem árt, ha felkészülsz arra, hogy a terv mehet a levesbe, és impro kell.- előfordulhat, hogy az ellenfél lép egy olyat, amire nem lehet felkészülni, és teljesen váratlanul érné, lehet még egy plusz kártya a ruha ujjában, amitől borul minden, és kapkodás lenne csak.- Ritka egy madár vagy akkor, hogy nem zavart az a lét, eddig mindenki úgy volt vele, hogy csak jól járt az átváltozással, és nem menne vissza abba a formába. Gillianként mind éhesek voltunk, nem volt más, csak az éhség, az éhség, amit a vágy táplált, hogy többek legyünk, mint amik voltunk. Igen, ez biztos, ha egyszer visszatértél, akkor nincs tovább, onnan nem leszel több, mint egyike az óriásoknak. És igen, muszáj.- vidáman vigyorgott, még szép, hogy muszáj volt, kevés pillanatot hagyna ki, amikor nem teszi a szépet Dionnak, még akkor is, ha már Vexé volt, akkor is folytatta, és folytatta, a férfiak érzékenyebb ösztöne volt ez, semmi más, ami ellen nem tudott, de nem is akart harcolni.
- Nekem már régóta nincs meg az üresség, utoljára egy adjuchast volt, akit megettem, és utána történt valami… nos, valami olyasmi, amire sose gondoltam volna, de hála annak, nem volt meg az üresség érzete, mintha sose lett volna ott. Nekem bejött ez az egész evolúciós dolog, jobban ízlik az emberi kaja, mint maga az emberkaja, az édességek, fagyik, és úgy az egész. Ha meg olyan mámorító érzést akarok, hát iszok valami finomat.- vigyorgott.- Hát az ilyen erős lelkek, már tényleg nehéz fogást jelentenek, megtudják magukat védeni, és csak a gond lenne velük. Miért ne mentem volna? Maximum nem próbáltalak volna elcsábítani.- bár halkan felnevetett, de azért akkor már tényleg lehet nem próbálta volna becsábítani Diont az ágyába, látott már pár csápos hentait, de hogy egynek részese is legyen, és úgy, hogy megcsápozák, azt azért inkább kihagyná az életéből.
- Elhiszem, hogy kaptál tőle egy olyan érzést, de tagadhatatlan az is, hogy az arrancarság nem csak külsőleg változtat meg, hanem az erődnek is adott egy elég nagy lökettet, akkorát, amit már el kellett zárni, és mivel a shinigamik is inkább kardoznak, így praktikusabb, ha nekünk is az van.- nem említve a hierrot se, nem rémlik neki, hogy az lett volna máskor is, a kardok ellen az is hatásos, és van abban is valami jó, hogy ha a pengék egymáshoz érnek, szikrát hánynak, halálos táncot járnak.
- Akkor biztos csak a fény játéka volt.- bár akkor elég durva játék volt az, mert még mintha most is ott lenne Dion arcán. Pillanatokra el-eltűnik ugyan, de mindig visszajön, fura, nagyon fura volt az a fényjáték, annyi szent.
- Egymásra is pakolhatom őket, vagy mondjuk rakom egy másik szobába, és reménykedek, hogy nem azt célzod meg. Bááár, gondolom egy nagy ablakot csinálnál, hogy legyen rálátás a kinti homokos tájra.- még ha sokat nem is lehet rajta nézni, attól még lehet Dion csinálna oda egy ablakot. Vannak a nőknek fura dolgai.
- Néha bizony, hogy annak.- akadnak pillanatok, amikor tényleg annak, mint ahogy most is, hogy átgondolta mit is mondott az alkalmak mennyiségéről.- Mikor is? Huh, olyan sok volt, hogy nem tudok kiragadni egy konkrét esetet se… bár… mint mondjuk amikor elsőnek a toronyban aludtál, akkor nem volt semmi… igen, ez lehet jó lesz példának.- olyan zavart, és hamis lett a nevetése, hogy ebből még egy süket is rájönne, hogy nem tud jobbat mondani, itt nagyon is meg lett fogva Vex.
- Hm, nem tudom, hogy ez akkor most bók legyen, vagy inkább ne?- elgondolkozva vakargatta az állát, ha már vakargatásról volt szó.
- Fura, hogy csápos voltál, és nem macska, mert a pimaszságod aaaaz egy igazi macskáé.- azok szoktak ilyet játszani, karmolnak egyet, majd bújnak kicsit, és hoppá, már el is tűntek.
- Áh, ha egyszer megtanultad, nehéz eltéveszteni a célt, sőt, nagyjából lehetetlen lenne.- vagy csak Vex volt az, aki ösztönösen jól tudta használni a hollow technikákat, és nem jelentett túl nagy gondot oda érkezni, ahova kell.- Annak pedig ne essen baja, meg én is viszem Orgoékat.- Negit főleg nem hagyhatja a toronyban, hallgathatná utána a fejmosást, most is ott van már az oldalán, és mintha még halkan dorombolna is… biztos csak képzeli Vex.
- Hát, legalább nem karmoltak a hátsódba.- visszamotyogott Dionnak.
- A labdákat? Az egyik szobában volt, pár doboz alatt, egy részeg este alkalmával szereztem be őket. A minap találtam rájuk ismét, és beütött a szikra mire is lennének jók.- ha Dion nem lenne Vexnek, akkor lehet, hogy ha megint megtalálja őket, arcokat rajzol néhányra, és úgy csinál barátokat, akikkel lehet beszélgetni.- Még csak dobd le őket, majd utána összeszedjük őket.- jobb lesz, ha Dion az érkezésre fog figyelni, nem pedig arra, hogy vissza is küldje őket. Arra pedig, hogy Dion már tönkre is tett egyet, arra csak sóhajtott egyet.- Még úgy öt métert, és kész is. Az elején nem fogom olyan gyorsan dobni őket, elég lesz ez a táv most, majd utána mehetsz hátrább, mert én is gyorsabban hajítom őket. Na, de akkor felkészülni és megy… jut eszembe.- megint csak nyitott egy átjárót, de azon most két asztal esett át, amikre felrakta a vödröket, hogy ne kelljen hajolgatnia.- Na most megy.- mindkét kezében egy-egy labda, és egymás után dobta Dion felé őket.


(click to show/hide)