Szerző Téma: Vex kocsmája - 4. torony  (Megtekintve 5911 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 000 / 30 000

Hozzászólások: 263

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #75 Dátum: 2020. Febr. 29, 15:39:01 »
- Egy tollal? Érdekes. De akkor is megérdemelted. Te a legjobban. Jól döntöttek. – efelől semmi kétségem, és biztos vagyok, hogy ez a tekintetemből is tükröződhet. Bár azt nem tudom, milyen lehetett Vex, mikor még nem volt Espada, pedig kíváncsi lennék rá, többet megtudnék róla. – Bár akkor már egy egész várost érintő küzdőverseny szórakoztatóbb lett volna mindenki számára. Persze halál nélkül. – talán a jövőben ilyesmit is lehetne rendezni egy-két maradék hely betöltése érdekében, és azt legalább mindenki élvezhetné. Az Exequias pedig végre hasznossá tehetné magát, és felügyelhetnék a pálya széléről közvetlen a harcokat, hogy véletlenül se akarjon valaki kegyelemdöfést bevinni és szándékosan ölni. A gyógyítók pedig helyreraknák az amúgy halálos kimenetelű sebeket. Még ha nem is ilyen címekért menne, szerintem kifejezetten szórakoztató program lenne hébe-hóba a mi – amúgy is – agresszív és harcmániás fajtánknak. – Nem számít. Nem kifejezetten érzek különbséget. Pusztán valahogy számmal a lábamon, és lyukkal az oldalamon, teljesen kifáradva valahogy finomabb falatnak éreztem magam az eddiginél. – kissé elhúzom a számat. Egyelőre furcsa a szám jelenléte a combomon. Nem az, hogy egyjegyű lettem, hanem, hogy valami idegen van a bőrömön, amit nem tudok lemosni. Fura. De valahogy a rang részét nem érzem át még. Talán később lehet az arancarok másképp fognak néha viselkedni velem, de még nem tudom, hogy pozitív, vagy negatív értelemben-e. Valahogy jobban szeretek inkább erőben valaki fölé kerekedni, mint rangban…
- Hát, igazán hülye is volt, már amennyit megismertem belőle a harc során. Eleve óvatosabbnak kellett volna lennie, mivel nem tudhatta, hogy mire vagyok képes. De ne aggódj, csak átütötte az oldalam, ennél azért több kell, hogy veszítsek valaki ellen. Engem azért nem olyan könnyű megölni. – félig-meddig szórakozottan elmosolyodom, de még én is érzem, hogy valahogy csak nem sikerül őszintének hatnia. Szinte biztos vagyok benne, hogy ez Vexet most nem boldogítja, de azért nem szeretném, hogy folyton aggódjon értem, eléggé ragaszkodom az életemhez, szándékomban áll visszatérni hozzá. Ezért se említem, hogy azért majdnem szinte testközelből telibe kapott egy – lefogadom, hogy – teljes erős ceróval, csoda, hogy végül valahogy arrébb tudtam mozdulni az utolsó pillanatban, de még úgy is rendesen megkapott. Csak mivel közvetlen utána eresztettem ki az erőm, szerencsére azokat a sérüléseket Karasu már nem láthatta rajtam.
Persze létezhet olyan, hogy nem sok beleszólásom lenne a dolgokba, például egy Vex kaliberű ellen nem biztos, hogy sokat tehetnék. Még talán elmenekülni se lenne időm.
- Helyes! – szélesen, és boldogan elmosolyodok, az előbbi morgás és durca legkisebb jelei nélkül. Bár már nem egyszer tiltottam meg, hogy csak úgy beletörődjön egy jó harc miatt, hogy itt a vége, úgy tűnik ismétlés a berögződés forrása. Ha más motivációja már nem is lenne az életben maradásra, vagy küzdésre, gondoljon arra, hogy egy önző nőszemély nem engedi neki a halált.
- Azért mégis a nővéred… - bár nem tudom, milyen kapcsolat volt közöttük, azt se tudom, milyen értelemben a nővére, hisz nekünk nincs vérszerinti családunk, de ha valakire testvéreként tekint, ott már vannak erős érzelmi kötődések úgy gondolom. – Ugrálni nem ugrálnék. Mozogni meg… már jól vagyok, ez a többi már csak kis karcolás, semmi több. Legfeljebb kicsit gyengének érzem magam. De nem megyek sehova. – belegondolva csak egy Féreglyuk lenne oda-vissza, de Vex miatt inkább nem kockáztatom meg, hogy komolyabban elgondolkozzak rajta. Úgy látom tényleg nagyon megijesztettem, és ha rajta múlna, valószínűleg azt se akarná, hogy holnapig kimásszak az ágyból, csak feküdjek, nem tudom miért. Ez valamiért, még ha zavaró is, attól még hihetetlen jóérzéssel tölt el. És csoda, hogy nem veszekedett velem, ezt pedig nem kockáztatom meg azzal, hogy elkezdek makacskodni a gyors látogatás ötlete miatt. – A többi hollowal nincs gond, arrancarok meg kétlem, hogy valaha fenyegették volna. Az a lány is csak miattam vette célba, hogy engem provokáljon. De köszönöm, örülnék, ha jönnél, biztos jól kijönnétek. Csak neki ne mondd ezt a védelmes dolgot, néha érzékeny a büszkesége.
Még a végén azt hinné, hogy csak azért hoztam Karasut magammal, hogy őt védjem. Akkor biztos rendesen meg is sértődne rám.
- Én is jobban szeretem ha itthon vagy. – egyszerű tény ez a számomra, és igaz is. Bár néha, mint az elmúlt napokban igazából szinte mindegy lett volna, hogy itthon van-e, hisz ha valami játékba túlságosan is belemerül, van, hogy napokig nem lát, és nem is hall.

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 338

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 25 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #76 Dátum: 2020. Ápr. 10, 09:30:01 »
- Jap, egy tollal. Mint utólag megtudtam, arra szolgált, hogy felmérje a reiatsunkat és a jelentkezők közül nekem volt a legnagyobb. Valami tesztet is kellett írni, de arra már nem emlékszem pontosan, hogy mi volt.- valami rémlik Karasunak, hogy volt szó fracciónokról is meg ilyesmik, de nem tudná már felidézni pontosan. Azóta már sok idő eltelt és Karasu is sokat ivott na és elég sok ütést kapott a fejére is, így pár apróság már lehet rég kiment belőle.- Az lett volna, de akkor nem tudtuk volna a teljes erőnket használni, na meg néha a halál kapujában történnek meglepő dolgok is. Sethet meg egyébként se nagyon érdekelné szerintem, hogy páran meghaltak volna közben.- vállat vont, ilyen volt Seth, nem igazán vezetőnek alkalmas, csak tudná, hogyan került a trónra? Miért hagyják még mindig ott? Mintha valami erre kényszerítené a hollowokat és ez rohadtul idegesítő volt.
- Ha most még nem is, majd később fogsz, ha másban nem is, lesznek, akik félreállnak előled, előre engednek és félnek majd tőled. De nyugi, nem hiszem, hogy fognak majd téged baszogatni azért, mert Espada lettél, legalábbis nem úgy, hogy megtámadnak miatta és társai. Általában egy Espadát csak egy másik támad meg.- igaz, régebben Vex összeakasztotta a bajszát pár másik Espadával, de akkor még fiatal volt és bohó.
- Sose az eszéért szerettük. Mondhatni Ő volt az egyik kabalája az Espadáknak, egy kis kleptomániás kabala. De szerencse, hogy nem tudott rólad semmit se, és remélem is, hogy ennél több kell ahhoz, hogy végezzenek veled. Vagy a végén minden nap komoly edzések alá vetlek, hogy még erősebb legyél.- s bizony nem arról beszél, amit az ágyban művelnek le, oh nem, annál durvábbat, akár ájulásig edzi Diont, hogy még erősebb legyen.
Enged Dionnak, miért ne engedne? Férfiból is volt, és vitatkozni se volt kedve.
- A fajtánknál annyira nem erős a testvéri kötelék, legalábbis én ezt tapasztaltam az éveim során. De biztos jól van, arról tudnék, ha valami baja lenne, megérezném vagy valami ilyesmi.- csak legyintett egyet rá.- Ma nem lesz semmi megterhelő mozgás, aktív pihenés csupán. S még szép, hogy nem mész sehova, maradsz a formás és kemény kis seggeden ott, ahova való vagy, az ölembe.- ma felügyelet alá veszi Diont, marad a toronyban Vex közelében és kész.- Szerencséd volt, hogy nem olyan jó a fogócskában, mint én voltam.- mosolyogva emlékezett vissza a találkozásukra.- Rendicsek, nem mondom, meg nem is kell tudnia arról, ha véletlenül elterjed egy pletyka arrafelé, hogy az a környék nincs a kaja listán.- nem kell erről tudnia annak a hollownak és nyugodtan élheti az életét tovább Dion látogatásokkal karöltve.
- Én is szeretek itthon lenni, sok mindent kell még kijátszani.- persze nem csak azért szeret itthon lenni, de azért az is ott van az első háromban.


Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 000 / 30 000

Hozzászólások: 263

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #77 Dátum: 2020. Ápr. 19, 15:29:55 »
- Hm… biztos találtak volna megfelelő helyet arra, hogy használni tudjátok. Vagy esetleg valamilyen akadályt létrehozni az aréna körül… Nem ismerem mások képességeit, lehet lett volna, aki képes rá. Ha más nem, csak biztonságos távból figyelni a messzi eseményeket. – lenne egy-két tippem, de gondolom több lenne vele a macera, mint amennyit maga az egész érne. Biztosra veszem, hogy egy tollal könnyebb, gyorsabb és energiatakarékosabb volt felmérni mások reiatsuját. Csak persze annak a mértéke nem minden.  De Vex esetében biztosra veszem, hogy jól döntöttek. Igaz kissé naiv, ha a fajunkról van szó, még nem akarta belátni, hogy túlságosan is harcos, törtető és ambíciózus faj a miénk ahhoz, hogy ne legyenek hatalmi harcok, becsvágyás, érzelem mentesség, és abból eredő gyilkosság.
Kissé elhúzom a számat a hallottakra. Én ha akarnám is, hogy tartsanak tőlem, azt az erőmmel szeretném kivívni, nem pedig egy számmal. És annak a kleptománnak a legyőzése nem igazán tükrözi az erőmet. Közel sem vetettem be ellene minden kártyám. De azt hiszem ez is olyan béka, amit le kell nyelnem.
- Ezek szerint én vagyok akkor az egyetlen, aki így kapott számot? – kérdőn picit oldalra billentem a fejem, hisz ha egy Espadát tényleg csak egy másik támad meg, akkor egy Espada és egy sima arrancar harca rendhagyónak számít? Jó, igaz, nem én kezdeményeztem és provokáltam ki a harcot, hanem ő, de valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy minden olyan egyszámjegyű, aki úgy kapta, hogy megölte az elődjét, mind önvédelem volt. – Amúgy én inkább arra gondoltam, ha bármilyen harc után súlyosan sérülten, teljesen kimerülten találnának egy Espadát.
Vex utolsó mondatára az edzéssel kapcsolatban, azonnal aggodalmasabban húzódok picit távolabb az ölében. Remélem nem festek úgy is, mint egy menekülni készülő macska, mert ami azt illeti eléggé elfogott a késztetés.
- Sz… szeretek edzeni, de… nem kell túlzásokba vinni. – van egy olyan gyanúm, hogy az aggodalmas habogásom pont nem lesz valami meggyőző. – Hallottál már a túlerőltetésről?
Talán ezzel sikerül érvelnem, ha túlerőltetik a testet, az edzést, az akár még károsabb is lehet.
Valahogy számomra még a „testvéri kötelék” kifejezés is idegen volt eddig a fajtánkat nézve, hisz nem úgy születünk, mint az emberek. Hogy lehetnének akkor vérrokonok? De nem akarok ebbe belemenni, vagy feszegetni a kérdéseimmel. Vex testvéreként szeret valakit, és ezt nem akarom véletlenül sem megingatni.
- Ó, szóval ide való vagyok? – pimaszul elmosolyodok, és körkörös mozdulattal megmozgatom a csípőm az ölében. Nem tudom igazából, hogy bóknak érezzem-e, vagy kicsit sértőnek. Mindig erősnek kellett lennem, így a büszkeségem egy részét picit piszkálja, de csak egy Pici részét. Ami dominál, azt inkább csak provokálja, hogy pimaszkodjon Vexel picit és incselkedjen. A következő szavaira, viszont nem tudom őszintén osztani a mosolyát, picit bizonytalanná válik a tekintetem. - Hatalmas szerencse. Ha olyan jó lett volna, most nem ülnék itt. Az is hatalmas mázli, hogy nem fordítva történt, és inkább te akartál volna reggelinek nézni. - csak az utolsó mondatom végére tudok őszintén és jókedvűen elmosolyodni. Nem igazán akarom elképzelni, mi lett volna, ha az a csaj akárcsak Vex közelébe ért volna gyorsaságban és erőben, de visszagondolva, hogyan próbáltam Karasu elől elmenekülni anno, ő meg úgy nyelt le, és engedett el a füle mellett minden sértést, mintha meg se hallotta volna. Igen, esélyem se lett volna se akkor, de még most se, hogy elmenekülhessek előle, ha el akarna kapni. – Adjuchas, nekik úgyis szükségük van a táplálkozásra, hogy vissza ne csökevényesedjenek gillianokká. Sajnos elkerülhetetlen, hogy ne kelljen harcolnia. – mélázok el kicsit. – Engem sose zavart a magam részéről, élveztem is, de ő inkább művelődik ha teheti.
Muszáj a szememet forgatnom, ahogy a játékairól esik szó.
- Mondjuk én nem kimondottan arra gondoltam. – ha teljesen belemerül a játékaiba, mint mostanában is, pont az a gond, hogy nem lát, és nem is hall, így nem igazán társaság. Én meg elég hamar ráunok arra, hogy nézzem.
« Utoljára szerkesztve: 2020. Máj. 01, 02:11:06 írta Dionisia Maribell Vega »