Vex kocsmája - 4. torony

[Karasu Vex]

Belépve nagyjából olyan látvány fogadhatja a vendégeket, mint Vex régi otthonában. Csak nagyobb a tér. A bárpult most is a bejárattal szemben van, a fal végében. A pult mögött a polcok, amin ott sorakoznak a márkás alkoholok, sörök, cigi, minden, ami egy kocsmába kell. Persze van hűtő is, csak hogy kellemesebb legyen az összkép. A pult előtt öt szék van, ezekből kettő foglalt. Próbababák, felöltöztetve, mintha csak vendégek lennének. Hogy maradjon a hangulat, zenegép is akad, körasztalok, ahol a többi ”vendég” ül. Van egy biliárdasztal, csocsóasztal, és darts. Tv is akad azért. Kanapé, fotelek, és nagyjából ennyi. Vex szobája sincs túlságosan felszerelve. Egy kétszemélyes ágy, ruhásszekrény, TV, PS3, játékok, polc Orgonak. Akad egy külön szoba, ami mindig zárva van, egy kulcs nyissa csak, amit Vex magánál tart. A szoba teli van vitrinekkel, ahol Vex néhány fontosabb tárgya van. Ilyen Fred maszkja, vagy a korsó, egy fül, amiről még mindig nem tudja, hogy kié is. S akad pár üres is, amik még megtöltésre várnak. A fürdő az átlagtól annyiban tér el, hogy egy dzsakuzzi is helyt kapott. Legvégül pedig egy edzőterem.
Ennyi lenne a kocsma, a többi helyiséggel nem foglalkozott, mivel nincs kinek kiadni, és nincs mit berakni. Illetve van egy szoba, amihez csak Venek van kulcsa, ahol olyan tárgyakat tárol, amik vagy fontosak a számára, vagy küldetésekről szerzett.
Jelenleg ezek vannak ott:
- Freddon maszkjának a másolata egy állványon.
- Thea maszkjának a maradéka egy üvegvitrinben.
- Egy régi aranyérme szintén egy vitrinben.
- Egy szigony a falon.
- Egy trón szemben az ajtóval.
- Egy kalóz ruha egy próbababán, két kard, és két pisztollyal.

<< ELŐZMÉNYEK

[Hera Celia velli Taarm]

~ Barát vagy ellenség? Az új lakótárs kopogtat! ~

Mondaná, hogy nyugodt éjjele volt, de képtelen volt napirendre térni afölött, hogy csak úgy egyszerűen ki lett adva az ukáz: légy hű szolga! SZOLGA! Sosem hajolt meg senki előtt sem, sőt, talán bukását is túlzott önteltségének köszönheti: így hát mi jogon várja el tőle a pökhendi, trónon terpeszkedő nyikhaj semmirekellő ficsúr, hogy mosolyogva ugráljon egy espada nyavalygós követeléseinek?! Fél éjjelét ébren töltötte, hánykolódott… még a haját is sikerült elfeküdnie. Nem aludnia, mivel maximum a meditációig jutott el. Borzasztóan zavarta a tény, mindig is ennyire semmibe volt véve. Érti ő, hogy több száz, vagy ezer arrancar és egyéb van Hueco Mundoban, de mégis… ennyire lényegtelen lenne létezésük? Csalódott volt. Nem mintha ő eltekintene a gyengeség fölött: mai napig pokoli undor emészti, elvesztette ereje jelentős részét, mikor az az olcsó céda mellkason szúrta kardjával. Nyűgösen, mondhatni letörten nézett körül szobájában, majd kimászott az ágyából. Igen, kénytelen búcsút venni elbájolóan megnyugtató kopár szobájától. Valami ismeretlen vadállat lakjában fogja ezentúl tengetni ki tudja mennyire bús napjait. Szíve szerint a legelső útjába kerülő szánalmasan oktondi férget széttépte volna: szokásosnál is feszültebben markolta kardját, kivételesen nem dúdolta a sötét, lágy dallamokat sem melyek ipodjából szóltak.
Belső, elfojtott s elnyomott démona duruzsolva kaparászta bordáit, véres nyomokat hagyva minden egyes fájdalmas karcolás után. Ki akart szabadulni, belekbe akarta fojtani ostoba tudatlanságban ázó ócska lények tömegeit. Foglalkozott-e ő azzal, hogy ki erősebb nála s ki nem? Miért számítana egy már amúgy is halál utáni életet élő lénynek, mikor szűnik meg létezni teljesen? Depressziótól mentesen állíthatja koránt sem volt semmiféle rettegés belsejében, mikor a kis pondrókat kivéreztette, beleikkel fojtotta őket meg s hullamerev tetemüket falta. Különbözött ez az oldala a lágy dallamokat s kecses táncokat kedvelő énjétől, de kétség kívül teljesen elbűvölte lelkének mély rothadtsága s angyali ártatlansága. Mily könnyű manipulálni érzelmeit! Még saját maga számára is roppant mulatságos volt hangulatingadozásaival tarkított vacsoracsatái.  Nem lesz már egy oktondi lény sem, aki kihívást jelentene számára? Némi változatosságot unalmas hétköznapok unalmas pergésében? Némileg ugyan kizökkentette újonc fracciónsága magányos henyéléséből, viszont kétségtelenül nézett szembe lelke mélyéről felmerülő ténnyel: nem, sosem fog meghajolni. Sem tisztelni. Megsértették, egész tetves poshadó életében folyamatosan létének, eszméinek becsességét gyalázták. Unta a félreállítást, térde nyomást, mellékszerepét. Ő akarta az egyik címszerepet, vissza akart kerülni minden esemény sűrűjébe.
- Mondanám, hogy mély örömmel tölt el viszontlátásod gyakorisága, de meg kell kérjelek hagyj fel állandó követésemmel. Sem humorom, sem jó kedvem a hülyeségeidhez.- fordult hátra midőn észrevette őt pincsi mód követő arrancar-férfit. Sem éltében, sem holtában nem érzett késztetést semmiféle szerelmi kötődésre: kétlette azt is, hogy személye képes egyáltalán ilyenre. Nem tagadja, testi vágyak csillapítása közül kifejezetten kedvence a gyilkolás és a szexualitás, utóbbit nem vitte túlzásba azonban. Miért engedne ágyába minden jöttment férget? Előbb tesztel, vár, felmér… talán ezután. Nem érdekelte a vele szemben álló nyálképű sáska-arrancar sem, kifejezetten idegesítette folyamatos zaklatásával, erőszakos nyomulásával. Most is önnön nem létező sármjától eltelve igyekezte nekiszorítani a sötét város egyik falának, Hera azonban megunva folyamatos inzultálását néhány perces küzdelem után már reggelijét fogyasztotta. Az utóbbi napokban amúgy sem voltk épes túl sokat enni: legyen az ember, lélek, hollow vagy arrancar… nem kívánt semmit sem. Belsője azonban hálás dorombolással jelezte elégedettségét. Ugyan sok erőre szert nem tett eme közjátéktól, de valamelyest nyugodtabban caplatott a torony felé. Már messziről üvöltve hallatszott ki a zene: némi fejtörést okozva neki: ugyan hogy vetesse észre magát? Az ajtó előtt állva megállapította, igazak az espadáról terjengő pletykák: lakásából alkoholszag áradt. Ajtaja előtt kicsi tócsában mintha valami folyadék árválkodott volna, de ebben nem volt biztos: a következő pillanatban, megelőzve kopogásra emelt kezét- kinyílt az ajtó, s egy fehér hajú hím állt elé. Testén ott éktelenkedett a négyes szám, így tudta: újdonsült, cseppet sem várt főnöke áll előtte teljes életnagyságban.
- Gyanítom, te vagy a négyes. A nevem Hera Celia velli Taarm… az új fracciónod.- mondta színtelen hangon, majd önmagában képtelen volt nem hozzá tenni; mennyire nem akarta ő ezt. Hogyan sülhetne ki ebből bármi jó?! Egy új espadát szolgáljon egy régi…

[Karasu Vex]

~ Barát vagy ellenség? Az új lakótárs kopogtat! ~

Hiányzott ez neki, mint púp a hátára, vagy lufi árusnak a nyíleső. Ha tudja előre, miről is akar vele beszélni Seth, akkor inkább elfelejtett volna elmenni az audienciára. Ki meg hamar kimagyarázta volna magát. Elvégre jó volt a beszélőkéje, meg erős is volt, Seth nem engedheti meg magának, hogy elveszítse Vexet. Főleg mostanában, amikor arról suttognak a pókok, hogy milyen hírek is akadtak a hálójukba. Sok az elégedetlenkedő, mindenféle pletyka terjeng, jobban kell Sethnek a 4-es, mint bármikor.
- Öregem, új lakótárs, most pucolhatok ki mindent. De még cseszett is elmondani, hogy ki lesz az. Hogy egy teli zsák macska karmolja össze.- morgott magában, miközben bekapcsolta a hifit, feljebb vette a hangerőt, és az egyik kedvenc számára tekert, ledobálta a ruháit, majd felkapott egy rövidnadrágot, és most jött a neheze. Előkelett szednie a vödröt, felmosót és minden egyéb szarságot. De a legrosszabb, a legfájdalmasabb, ami felért azzal az érzéssel, mikor élettelen gyermeket kiszakítanak az anyja karjából… a pár napja már nyitva álló alkoholos üvegektől a megszabadulás. Pedig némelyikben még volt pár korty. Tényleg meg kell azt csinálnia, hogy néhány tiszta vödörre szűrőt rak, és szájjal lefelé ráfordítja az üvegeket. Persze fajta szerint, és kész is az utántöltés. De csak legközelebb, most egyszerűen mindegyiket egy nagyobb kukába dobált, majd valahol a sivatagban eltemeti, vagy a fasz tudja, mit is fog kezdeni velük.
- Nah, akkor most bele a mosószer, víz és mehet is.- nem volt túl gyakorlott a takarítás terén, ez mindig kimerült annyiban, hogy a havi szemetet ki, kis portörlés, és kész. De most, de most kitesz magáért, az új fracciónjának legyen egy jó benyomása az új főnökéről… na jó, főnöknek csak nem hívja magát. Utálja az ilyet, attól is a falra tudná mászni, ha –san és ezeket a faszságokat rakják a neve után. Nem japán, nem shinigami, akiknél ezt kéne küldeni. Simán Karasu vagy Vex, és kész.
- Uh, bassza meg…- olyan jól elgondolkodott, hogy észre se vette, hogy majdnem kész a felmosás, csak éppen a vödör most találta ki, hogy felborul, pont az ajtónál. Morogva igaz, de feltörli azt a mennyiséget, ami bent van, majd kinyitja a tornya ajtaját, hogy kint is rendet rakjon. Ám ekkor éri a meglepetés, valaki már ott állt az ajtóban, ráadásul egy csaj. Mondaná is, hogy nem most van a születésnapja, de elfogadja ezt az ajándékot, ám nem jön össze, mert meg is tudja, hogy miért is érkezett meg a nem hétköznapi hajjal megáldott hölgy.
- Hát… ja, én vagyok. Karasu Vex, a számom pedig már akkor tudod. Örülök a találkozásnak Celia, hívhatlak Celianak?- reméli igen, de ha nem, hát akkor majd mindegyiken hívja. De azért jól megy egyeseknek, négy neve is van, ej.- Akkor kerülj beljebb, de itt nagyot lépj, most mostam fel, meg abba se lépj bele, véletlen kiborult az a kurva vödör.- ha pedig bejött Celia, akkor gyors feltörli a kintit, majd foglalkozik az újdonsült fraccionjával.- Nah… hát bocsi, nekem is új most ez az egész.- ráncolta a homlokát, vakarta a tarkóját. - De hozzuk ki belőle a legtöbbet. Na szóval!- összecsapta a tenyereit.- Kezdésnek a szobádat nézzük meg. Nem valami extra, egy ágy, két szekrény, meg asztal, szék, de elég nagy, szóval ha gondolod, akkor majd átpakolunk a régi lakrészedből, meg beszerezhetünk ezt-azt. Írd össze, hogy mi kéne, majd ha beszerző körúton leszek, akkor azok is jönnek.- magyarázott, miközben kinyitotta Celia új szobájának az ajtaját. Tényleg az volt benne, amit Karasu mondott, a falak meg naná, hogy fehérek, de festéssel meg lehet azt is oldani.- Van egy másik fürdő, amit használhatsz, gondolom nem szeretnéd, hogy habtestedet lássam, ha véletlen bemegyek.- mondta egy félmosoly társaságában. Bár csak viccel, Celia most már a társa vagy mifene, házi nyuszira pedig nem lő a baknyúl, mindegy mennyire kemény is a répa. Beszélni nem beszél tovább, lehet akad pár kérdése Celianak is, majd utána rátér a tübbi dologra Vex.

[Hera Celia velli Taarm]

~Barát vagy ellenség? Az új lakótárs kopogtat~

Sötét, ragyogástól mentes pillantása hol a fehér hajú alakot mustrálta, hol a folyadékgyülemet. Őszintén nem mondaná meg vele szemben álló rejtélyes féleszűnek tűnő alak szemébe, mit is gondol valójában a helyzetről. Előbb egymás arculatát ismergetve kellene egymás körül keringeniük, mint ahogy a kósza kóbor macska keringi körül a forró húsos pitét. Vajon mennyire kapható előtte álló, inkább tornyosuló gigászi alak valamiféle bájcsevejre? Kellemes hangszínéből következtetve valószínű ő lesz a kezdeményezőbb. Rózsaszín íriszei kutatva mélyedtek a másik tekintetébe: belemerülve próbálta kivenni gondolatait, mindhiába. Mentális képességekkel nem áldotta még meg sorsa… bár szerezhet még, hiszen ez csupán elfogyasztott táplálékaitól függ. Egyelőre, nem mélyesztette fehér fogait olyan húsba, mely eredményes, érdemi változást hozott volna: semmirekellő, gyenge dögök rothadtak bendőjében. Fintorogva gondolt vissza reggelijére: túl vizes, csupán nyers íze volt. Kuriózumra vágyott… valami olyanra, ami után még a beleket is mosolyogva fogyasztja el. Vajon milyen íze lehet a fehér óriásnak? Nyilván ínycsiklandozóan magával ragadó, kiugró reiatsujából keveset megérezve legalábbis ezen következtetésre jutott. Kissé megzavarta a tény, mely szerint feljebbvalója érdektelenül siklik el ruháját éktelenkedő vérfoltok láttán: viszont ha Vex számára nem lényeges ezt a témát feszegetni, ő sem fogja kismadár módjára csicseregni neki, honnan erednek.
- Úgy nevezel, ahogyan akarsz. Személy szerint a Hera Celiat kedvelem, de megelégszem a Celiaval is. Nem bánod, ha nem aggatok rád egyenlőre beceneveket?- lépett be halkan a lakásba, hogy szembesüljön a bárpulttal. Alkoholmámor… rég nem ivott egy kortyot sem, mióta emberi léte feledésbe merült. Bár homályos emlékei arról tanúskodnak jelen pillanatig is, kedvence a whiskey és a pezsgő volt eperrel. Rövid, vágyakozó pillantást vetett a polcra, majd a feltörlő arrancart figyelte. Nem volt kifejezetten tehetsége takarítási művészetek egyikéhez sem, legalábbis darabos, esetlen mozdulatai ezt sugallták. Tartott tőle, szolga pozíciója kiteljesedését a házimunka fogja jelenteni: pedig mélységesen ellenkezett ezekkel a megszokott skatulyákkal.
Lassú, tétova léptekkel haladt a túl lelkes, vagy csupán kissé ideges lény mögött, majd meglepő módon elégedetten tekintett a szobára. Nem várt ily kellemes szobát, kedvességet pedig végképp nem. Kiváltképp a két szekrény nyerte el tetszését: egyikben nyilvánvalóan kizárólag könyvei foglalnak majd helyet. Remélte, társát nem ijeszti majd el a „Kínzás ezer módja”, vagy „Szeleteld fel éltében” nevű könyvek egyike sem. Már rég felhagyott eme szenvedélyével, s bár szívesen felelevenítené eme kellemesen frissítő szokását. Nem tekintette magát betegnek: ő teljességgel belenyugodott s elfogadta új személyiségét. Nem shinigami lett belőle, a sors úgy hozta gyilkos, örökké éhes, sötét lénnyé formálódjon. Maga sem tudta, bánja-e ezt, végtére is teljességgel kedvét lelte városa végeérhetetlen sivatagában, hollowok felfalásában, ellenségek kínzásában. Valójában inkább beteg az, ki tagadja s elutasítja valódi mivoltát… kicsinyes ön sajnáltató férgek.
- Kétségkívül ragaszkodom néhány tárgyamhoz: a rudam be fog férni ide is. Rúdfitnesszel melegítek be a napi balett-edzésemhez. Kellemesen átmozgat. - pillantott magyarázatképp Karasura, majd lehuppant ágyára. Kedvét lelte üres, hidegnek tűnő lakrészében. Majdhogynem mulattatta a másik heves lelkesedése s próbálkozása, hogy kedvében járjon. - Köszönöm… nem mintha zavarna esetleges betoppanásod, de így valóban kényelmesebb lesz mindkettőnknek.- Kétségtelen, kell szereznie néhány növényt. Kopárság sosem keltett benne ugyan frusztrációt, mégis derítően hatna rá néhány kósza virágzó növény. Állatot tartana… bár félő vagy megenné, vagy túlzottan kötődne hozzá… emellett ugyan megengedné-e főnöke, egy szőrös négy vagy nyolclábú bekvártélyozódjon hatalmas lakjába?!
- Mesélni lenne kedved magadról? Bár tudom ki vagy te, lényegében csupán egy üres buroknak tekintelek jelenleg. Tudni szeretném, kit fogok szolgálni… Nyilván így vagy vele te is, bármely kérdésedre válaszolok… Emellé esetleg kérhetnék inni egy pohárkával?- állt fel s igazította meg sajátos loboncát. Valóban kíváncsi volt ki a magas alkattal megáldott arrancar- inkább meghal, semmint valami torelállhatatlan majmot kelljen visongva éltetnie.

[Karasu Vex]

~ Barát vagy ellenség? Az új lakótárs kopogtat~

- Okés Hera Celia. Ha az jön be, akkor úgy hívlak.- mondta vidáman. Már is jobb a kedve, hogy végül is női szobatársat kapott.- Naná, hogy nem, sőt, az ilyen sama meg ezeket is felejtsd el. Rühelem, ha ezeket a nevem után aggatják.- összevonta a szemöldökeit, és még a hideg is végigszaladt a testén. Ki nem állhatta ezt. Ezeket rakosgatni valaki nevéhez. Mi a fene értelme van?
Bemutatta a szobát, és habár hallotta, amit mondott Celia, de leginkább a rúdfitnesz ragadta meg a fantáziáját. A balett sose izgatta különösebben, de azért az a rúdtánc, még ha csak bemelegítés is, na az már mindjárt másik lapra tartozott. Visszaerőltette magát a természetes viselkedéshez, hogy leplezze a kíváncsiságát.
- Fasza, ilyet még nem hallottam, hogy egy arrancar balettezik.- na jó, nem ezt akarta igazából mondani, de ez még mindig jobb, mintha megkérné egy magánedzésre a rúdon.- Csak szólj, mikor kell, és már mehetünk is érte, de az utat majd mutatod.- bár marhára nem nehéz eltévedni a környéken, de azért jobb, ha Celia is jön, főleg, mert tudja, hogy melyik is volt a régi lakrésze, meg ne egyedül cipekedjen már. Vex lesz olyan rendes, és minimum egy dobozt fog vinni.
~ A faszba… nem zavarta volna, ha benézek… ha ezt tudom előre, nem ajánlom fel a másik fürdőt. Na mindegy, ezt benyeltem, lyukat meg nem fogok fúrni a falba.- kósza gondolat, mi végigszaladt az elméjében. De rossz kis gondolat, ilyen hamar csak nem kéne elfelejteni, hogy házira nem lő.
- Na meg hát így te se látsz meg pörén. Nem mintha zavarna, de na. Majd pár hónap múlva részegen lehet lesz pár kínosabb látvány, de annyi baj legyen. Addigra már eltudod dönteni, hogy meg akarsz ölni álmomban, vagy se.- normális hangerőn kezdett nevetni, de hamar elhallgatott, annyira nem volt ez vicces, sőt, inkább szar volt, de hát nem mindig sikerülhetnek jól a fenomenális viccei.
De most aztán torkán akadt a szó. Meséljen magáról? Oszt azt hogyan? Ilyenre még nem nagyon kérték. Jobb szereti, ha a tettei alapján ismerik meg, nem pedig a szavaiból.
- Okéééés… De elsőnek. Mit kérsz inni? Víz, valami pia, vagy esetleg akad valami üdítő is.- amint megtudja, hogy mi is kell Celianak, már megy is érte, és ha nem követi a női arrancar, akkor visszaviszi a szobába. - Tessék.- nyújtja a poharat. - Akkor meséljek magamról… hát mit mondhatnék? Páran egy igazi, tőről metszett fasznak gondolnak, akadnak olyanok, akik meg kedvelnek. De majd rájössz te is, hogy milyen vagyok. Zenében igazán mindenevő vagyok, ami tetszik, azt meghallgatom, sőt, néha olvasni is szoktam, már ha jó a könyv. Nem vetem meg a játékokat se, meg ha megnézed a tornyomat, szerintem te is vágod nagyjából hogyan is töltöm a szabad időmet. Ja, a pezsgőfürdőt nyugodttan használd csak. Na, de tovább akkor. Én alapítottam, és vezetem a Murot, ami a mi világunkat védi a külső támadásoktól, akad benne arrancar, sima hollow is. Aztán ott van az is, hogy most már a beosztottam lettél, de ezt a szót annyira nem kedvelem, mondjuk úgy, társak lettünk. Tehát, ha velem vagy, akkor én is veled vagyok, mindegy mi van, kiállók melletted, segítek az erősödésben is, ha igényt tartasz rá. Bár pusztakézzel annyira nem tudok aprítani, de valami pengével, vagy hollow támadássokkal fasza vagyok, és a sonidom se rossz. Csak szólj, ha kell valami. Röviden, tömören ennyit magamról, a többire majd csak ráfogsz jönni. Jah, és marha sokat káromkodok, csak most kicsit visszafogtam magamat. Jah, és akad még egy lakó a toronyban, Ő… elég fura, mondjuk így. A neve Yozora, egy shinigami… báááár, nem erőltetném a shinigami jelzőt. Elég elmebeteg, de szerintem ha találkozol vele, majd megérted. Na, de akkor most pedig vissza neked az egész. Mesélj te magadról egy keveset.- nem kell ám sok Vexnek, elég nagyjából annyi, amennyit saját magáról mondott, a többi majd jön idővel.

[Hera Celia velli Taarm]

~ Barát vagy ellenség? Az új lakótárs kopogtat. ~

Mégis miért samázná fölé tornyosuló, csöppet sem szelíd küllemű felettesét? Nem a shinigamik között vannak: ott divat az idegesítő samázás. Mintha csak Japánban lennének magas lélekenergiával renelkező szellemek… >.>
Némán birizgálta haját, miközben hallgatta Fehérke önjellemzését. Őt igazából kicsit sem izgatta harci készségeinek jelentőssége: sem megtámadni, sem megvizsgálni nem akarta. Jobban érdekelte mire emlékszik emberi múlandóságának elröppenő pillanatiból, holta után miért arrancar lett s nem fekete ruhában szaladgáló halálisten. Azonban ha nem kívánta ezt ragozni pillanatképpen, felhozza hát máskor: kíváncsisága minden bizonnyal nem fogja majd felemészteni. Még mindig inkább tekintene saját halálának szemébe, mintsem szolga legyen- szerencsére azonban espadája úgy tűnt nem cselédnek, inkább bajtársnak tekinti.
- Ettől nem kell félned, én nem foglak álmodban megpróbálni kinyírni.- Sejtette ő, hogy vicc lett volna, de ha ez nem vicces?! Honnan tudta volna ugyan Vex miként került espadai székről privaroni porba? Mégis arcáról kezdetleges mosolya lefagyott, ajkát harapva követte az arrancart italokkal teli pultjához: miután kezébe vette poharát s kortyolt a pezsgőből, valamivel oldottabban érezte magát. Leült valami ülőalkalmatosságra, úgy igazgatta ruhája fodrait: lepjék el lágy fodrai néhány éktelenkedő vérfoltját. Ujjaival pohara élén táncolt: gyomra halk morajlással nyugtázta némi alkoholt tartalmazó itala leérkezését. Ugyan mégis mennyi ideig tart megemésztenie egy ennyire gyenge lényt?! Felháborítóan feszélyezettnek érezte elkivilágát jelen pillanatban. Egyrészt idejét látta már legalább rúdgyakorlatait elvégezni, amennyiben balettlépései még váratnak magukra. Másrészt zavrta újra kiéleződő éhsége, kívánta ismét széttépni belső dögje kedvére valamelyik otoba némbert. Igen igen, igen… Újfent vdászni akart, ezúttal még esetlenebb, magának való gyengeséggel rendelkező kétségek között vergődő illékony életű emberfajzatra. Lelki szemei előtt meg is jelent apró véres villanásokkal miként szórakozna el csöppnyi agyának oktondi gazdájával: tűkön ülve szorongott felettesével szemben. Mit számít, ki miben jó, ha mindig van egy gyengébb lény kit úgy cincál apró drabjaira ahogyan vérszomja tartja? Létének minden sötét pillanata kéjes élvezettel töltötte el mellkasát: másnak alkohol, drog, édesség, kávé, gyógyszer kell élveteg laulásuhoz, ő kiélésre késztető művészetének ábrázolását teljességgel meglelte a gyilkolás elképesztően tökéletes, sokszínű mindenségében. Mindennél több extázist jelenett számár húsokba maró, tépő karmainak hangja, fröccsenő vér illata, szakadó belek látványa.  Vajon mit szólna szenvedélyéhez felettese? Meg túlságosan nem vethetné, állatiasággal sem vádolatná: természete igazi énje nem más, mint tébolyodott gyilkolás; éhségének csillapítása.
- Elvielni elviselek minden zenei stílust, szeretni leginkább a komolyzenét szeretem. Nem vetem meg emellett a modern irányzatok lágy dallamait sem. Ami a harcot illeti… pusztakézben jobban jeleskedem, mint fegyveres harcban. Személyiségem… az sokak számára nyilván nem kevés kívánnivalót hagy maga után, ámbár számomra ez a viselkedés természetes azok után, amik megtörténtek velem. Talán mindig is fogékonyabb voltam a sötétebb hangulatú dolgokra, ezelképzelhető ezért élvezem ennyire a gyilkolást. Szeretek otthon nem egyenruhábaan, hanem sortban mászkálni, remélem, ez nem okoz majd gondot számodra a későbbiekben. Ha pedig már együtt lakunk, úgy gondolom, néha nem ártana együtt főznünk- megjegyzem, mesterien ugyan nem főzök, de kifejezetten jól bánok a fűszerekkel és a tűzhellyel. Ezt megtanultam a Cirkuszban. - kissé kiszáradt szája, így felhörpintette poharában rejlő pezsgőjét. Igencsak fellelkesült rövidke monológjaiktól: kedve támadt többet csevegni partnerével. Ámbár lehet betudható ez az elfogyasztott alkoholnak: sosem volt szokása inni, így hát nem csoda hogy fejébe szállva buzdította.
- Vex, esetleg lenne kedved meginni pár pohárkával ismerkedés céljából miután elvégezted napi teendőidet s kiróttad feladataimat? - Szinte szégyellte magát, de sebaj, majd fáj feje miután elmúlt önbizaomnövelő hatása itókájának Addig is, dolgozzon a gyomra nyugodtan!

[Karasu Vex]

~ Barát vagy ellenség? Az új lakótárs kopogtat. ~

- Hjuh, hát megnyugodtam. Nincs kedvem zárni a saját ajtómat. Bár van egy helyiség, amit zárok. Nyugi, nem volt csajok, vagy fracciónok vannak ott. Hanem pár apróság, amiket néhány munkám során szereztem, és ott tartom őket.- mondta nyugodt hangon. Néhány apróság, maszk, korsó, kőtrón, és ilyesmik. Néha csak bemegy, leül, zenét hallgat, és sörözik. Ha szerez egy PSP-t, akkor még jobb lesz a relaxálása, királyos. Királyról jut eszébe, kis elmaradás van a kedvenc sorozata terén is, ideje lesz azt is pótolni.
Nem gondolta volna, hogy bárkinek is a pezsgő fog kelleni. Nem rossz, nem rossz, igazán nem rossz, de Vexnek hatalmas fejfájása van tőle, ezért nem issza. Leginkább csak mutatónak van kirakva. Ám a jelek szerint valaki mégis szereti, hogy a buborékok végigcsiklandozzák a testét, felszáguldanak az agyba, és kifejtik áldásos tevékenységüket. Na majd legközelebb energiaitalt is ad hozzá Karasu. Még jobb a hatás, még nagyobb a fejfájás. Ami pedig Vexet illeti, egy sört szisszentet fel, és azt kortyolgatta, mellé egy szál cigi, és érdeklődve hallgatja Celia önjellemzését, vagy mi a fene akarna ez lenni. A végén pedig csak bólogat, emészti az elhangzottakat, és szélesen elmosolyodik. Nem csak a szavak miatt, hanem mert a jelek igen árulkodóak, Celianál megtette a hatás az alkohol, még ha éppen csak belenyalt, akkor is. Mi lenne itt egy üveg után? Ha jól emlékszik, egyszer már járt így, nagyon régen. Elivel, aki elég részeg volt ahhoz, hogy megmasszíroztassa magát, sőt, ha kicsit tökösebb lett volna Vex, meg is lett volna a kiscsaj, csak utána meg tényleg töketlen lett volna. Megszabadulhatott volna a szerszámtól, mert még aprószar volt erőben.
- Persze, hogy lenne. Ott a kanapé, oda le is dobhatjuk magunkat.- mondta barátságos mosoly társaságában, és felkapta a pezsgőt, a sörét, meg a pult alatt lévő hűtőtáskát, amiben szintén sör volt, és már ment is az említett helyre. Elsőnek letette a pezsgőt és a táskát, majd magát dobta le egy fotelba. Balját felrakta a karfára, jobbját pedig az asztalra.
- Nah, akkor egy gyors átnézés. Utána rátérünk a feladataidra. A zene az fasza, nagyjából akkor még egyezhet az ízlésünk is. Ami meg a harcot illeti, akkor mákod van, pusztakezest nem nagyon, de a többiből tudlak tanítani. Egész jól mennek. Ami pedig a személyiségedet illeti, nyugi, engem is gyakran pöcsöznek, meg gondjuk van a személyiségemmel, én meg… hát szarok rájuk.- vigyorgott, majd ivás, szívás. - Nem firtatom mi történt veled, a múlt legyen múlt, meg gondolom annyira nem is jó dolgok, majd elmondod, ha akarod. A ruha meg… hát látod, én se vittem túlzásba, abban vagy itthon, amiben akarsz.- legyintett, és egy kis sör ki is löttyent, rossz kéz. - E… most mostam fel… mindegy, le van szarva, majd feltörlöm. Tőlem meg főzhetünk, bár nekem nagyjából annyi, hogy vajas kenyér, meg ilyesmik, és pár dolgot el tudok készíteni. Tudod, férfiasabb kajákat, meg egyszerűbbeket. De ha mondod, mit hogyan, simán. Most akkor, ami a dolgod lenne… na azt még nem tudom. Maradjunk egyelőre annyiban, hogy a saját szobádat meg majd a fürdődet takarítod. A többit még kitalálom, de szerintem majd a Muroban lesz valami parancsnoki feladat, de majd máskor, most igyunk akkor, és ismerkedjünk.- mielőtt felemelte a sörét, utántöltötte pezsgővel Celia poharát, és utána mehet az áldomás.

[Hera Celia velli Taarm]

~ Barát vagy ellenség? Herácska kopogtat.

Megbűvölve figyelte kecses formájú kristálypoharában gyöngyöző folyadékot, melynek édes íze egyszerre lepte meg s élesztette fel benne a mohó, még többért esedező vágyat. Ajkait megnyalva figyelte, ahogy az apró buborékok szálltak felfelé. Kellemesnek tűnik ez a nap, még annak ellenére s, hogy innentől fogva napjait nem úgy tölti, ahogyan kedve tartja, hanem lesznek kirótt feladatai. Elképzelni sem tudja, mégis hogyan hajthatna fejet bárki előtt is, még ha olyan is az a személy, mint Vex. Első látásra nem tűnik olyannyira idegesítőnek, de ugye, lakva ismerszik meg az ember… vagy arrancar.
Kellemesen elhelyezkedett a kanapészerű ülőgarnitúrán: lábait kinyújtotta, fejét pedig megtámasztotta. Némileg frusztrálta ugyan, hogy nem látja a férfi arcát, de hát ezen könnyedén lehet változtatni azzal, hogy fejét oldalra fordítja. Érdeklődve hallgatta a férfi mondandóját: már csak azzal kapcsolatban kell dűlőre jutniuk, melyikük tulajdonságai irritálóbbak s ösztönzik jobban a másikat arra, hogy beleit tépje ki társának. Pohara ismét túl hamar kiürült, s azt az asztalra téve nyugtázta: igen, felerősödött a fejében hallatszódó zsibongás s a jóleső melegség is mintha erőteljesebben zsibbasztaná testét. Emlékei szerint azért szorítkozott vissza mindig is alkoholfogyasztás terén, mert egy idő után olyan oldalát mutatta meg hatására, melyről szerette azt hinni, nem is létezik. Arcát talán némi pír is elöntötte, mikor felvillant benne az a rövid és túlságosan homályos emlékfoszlány, mely szerint kis híján vetkőző show-ba kezdett, miután megkapta élete első főszerepét s elmentek inni egy lebujba a barátaival, akikkel a Cirkuszban szerepelt.
- Igyekszem nem foglalkozni az inzultálásokkal, de idővel mindenkinél elszakad a cérna, s azt kell mondjam, nem vagyok annyira hidegvérű, mint amennyire szeretnék az lenni. Néha még ma is meglep, hogy átalakulásommal mennyire megváltozott az eredeti természetem, s hogy ez mekkora örömet okoz… - nyújtózott egy nagyot, majd lejjebb húzta felcsusszanni kívánó topját. Tekintete a padlón éktelenkedő tócsára siklott, s beleborzongott a gondolatba, hogy egyszerűen csak úgy hagyják ott heverni. Így hát felállt, s megoldotta saját maga a problémát: jól emlékezett rá, Vex hol hagyta a felmosáshoz szükséges eszközöket.  Miután pedig végzett, elfoglalta helyét a kanapén.
- Ami a harcot illeti, hálás vagyok az okításért, s nem is bánom, ha erősödök. Az utóbbi években olyan lélekenergiával megáldott személyekkel találkoztam, akik csupán egy szemöldökrándítással is megsemmisíthetnének. Nem bánod, ha veszek magamnak egy dobozzal?- Igen, valóban túl gyorsan az üveg fenekére nézett, de egyrészt jól esett neki, másrészt pedig könnyebben ellazult s tudott nyugodtabb maradni némi alkohol hatására.  Mosolyogva tette keresztbe lábait s idézte fel magában azokat a napokat, melyekre gondolni sem bírt már egy ideje. Hiányzott neki a veszély, az érzés, hogy ha lezuhan, belehal… az adrenalin. Persze, ez most is jelen van az életében, de sokkal mocskosabb verzióban, mint ahogyan az kívánatos volna.
- Ugyan, kérlek… Csak nem gondolod, hogy ilyenekkel fogom kiszúrni a szemedet? Ha már kénytelenek vagyunk megbarátkozni egymással, azt a legkönnyebben három módon tehetjük: iszunk finom italokat s mámorosan elbeszélgetünk, eszünk jó ételeket, valamint a szex. Viszont gyanítom, a legutóbbit ki fogjuk hagyni. Éppen ezért feküdjünk rá az elő kettő lehetőségre. - vigyorodott el, s kortyolt bele italába.

[Karasu Vex]

~ Barát vagy ellenség? Herácska kopogtat~

Férfiból van, alap, hogy végignéz Celian. Jó a rálátás a lábaira, és úgy az egészre. Lehet mégse kéne az a hülye szabály, hogy a házira, vagy a háziba nem lő. Elvégre ezt csak azért hozta, mert Yozorával volt közös háztartásban, és hát még nincsenek, és reméli nem is lesznek meleg hajlamai. Sohase. Azt is észrevette, ahogy elpirult Celia. A jelek szerint, ismét egy olyan nővel találkozott, akit hamar üt a pia. Vagy lehet ez csak az arrancarokra jellemző, de nem is olyan fontos ez. Legalább oldódik majd, és könnyebben megy a beszélgetés. Nem is rest Vex, húzza lefelé a sört, eredjen csak meg a nyelve.
- Ami azt illeti, ha valaki inzultál majd, csak szólj nekem, és beleverem abba a hülye fejébe, hogy nem igazán illik ilyet csinálni. Ha meg én vagyok az, akit leszólnak… ne foglalkozz azzal. Max jegyezd meg az arcát, és ha nem figyel, akkor vágd bele a fejét a falba, és ha gond lesz belőle, csak szólj, és elsimítóm.- mondta vigyorogva, közben pedig kinyújtotta a lábát, és az üres kezét a feje mögé pakolta.- Nah ja, ez a változás elég érdekes volt, az biztos. Harcolni egy csomó más akarattal, hogy megmaradj annak, aki voltál, és utána mégis… változni fogsz. Nem fog nagyon érdekelni, ha valakit megölsz, lelkeket zabálsz, de túlteszed rajta magadat. Talán némileg kivette a morált a lelkünkből… Habár… ki a faszt érdekel!? Jó ez az élet, én legalábbis szeretem, és az emberi személyiségem szinte teljesen megmaradt…- elakadt a szava, mert hát az a nyújtózás kifejezetten jóra sikerült. Valamennyit engedet látni Celia formás idomaiból.
~ Ooookéééé, szabály törölve…- suhant végig a gondolat az elméjében. Ez van, lát egy pár jó mellet, és kész is, máshova akarna menni a vére. Még szerencse, hogy Celia úgy döntött, hogy feltakarítja az a tócsát, amit Vex okozott. Talán így nem látta Karasu tekintetét. Ezt megúszta, ihat tovább, és cigizhet.
- Alap, hogy segítek neked. Nem csak azért, mert most már a fracciónom lettél. Bárkinek segítek, aki megkér, de mivel így történt, feléd kötelességeim is vannak. Nem úgy megy ez, ahogy sokan hiszik, hogy lett egy beosztottam, és bum, csicskáztatom, egy nagy faszt. De nyugi, régen én is így voltam ezzel, lazán bele tudtak volna gyalulni a talajba, de azóta már csak sikerült kikupálni magamat erre a szintre. Ha espadává nem is tudlak segíteni, de olyan erőhöz igen, amivel letudsz néhányat csapni. Oh, persze, szolgáld csak ki magad.- mutatott a sörök felé, nem irigy, szívesen ad, még szívesebben fogyaszt, de közös a háztartás, közös minden, kivéve a fürdő, és Vex saját kis kincstára.
- Hát, nekem azok is megfelelnek, ha nincs más. De akkor a konyha is a te területed lesz mostantól. Ott főnök leszel.- mondta vigyorogva, és a vigyor az arcára is fagyott a következő mondattól.- Már miért zárnánk ki? O.o Hiszen a pia és a szex se zárja ki egymást, sőt… elég gyakran a pia miatt sikerül szexelni. De ja, ráfeküdhetünk arra a két lehetőségre, bár azért én szívesen feküdnék rád is. Minden egészséges pasi így reagálna a testedre. Nem is tudom, hogy miből gondoltad, hogy én nem kapnék az alkalmon. Nem vagyok fatökkel ellátva, vagy ilyesmi. Ellenkezőleg, akadt már pár csini arrancar csaj is.- szélesen elvigyorodott, és kacsintott is egyet, majd kortyolni kezdte a sört. Na erre mit is lép Celia? Mert a szavai szerint, nem egyértelműen szögezte le, hogy nem lesz szex.

[Hera Celia velli Taarm]

~ Barát, vagy ellenség? Herácska kopogtat! ~

Meglepő-e alantas, kiismerhető, nyilvánvaló, tipikus férfiasságának manipulálhatósága? Tesztelgetéssel oly’ egyszerűen kiismerhető szerencsétlen jelleme, már-már szégyen önti el mellkasát. Megvetni akarja, széttépni minél apróbb cafatokra, nem pedig barátságosan, kacéran incselkedni… Teljesen távol áll eredeti, méltóságteljes jellemétől! Felháborító, amit e habzó gyönyör művel vele! De ennél feltöltöttebb, élőbb lénynek rég nem érezte magát… hogy melyiknek is tudható-e be? A fehér üstökű magas  felettesnek, vagy enyhe bódítást nyújtó mennyei édességgel hódító alkoholnak? Talán, mindkettőnek…
Elgondolkodtató, mennyi lélek próbált felszínre törni benne, míg keserves harc árán meg nem emésztette, s bár azt hitte, mind túl mocskos, hasznavehetetlen, gyarló ahhoz, hogy reá hatást gyakoroljon s változtasson, mégis, akaratától eltérően is, mássá alakította személyiségét.
- Semmi kivetnivalót nem találok ebben a létformában, de ez elképzelhetően annak köszönhető, hogy megszoktam már. Ha nem én ölök és eszek, akkor engem fognak. Szerencsésnek tartalak, én teljesen megváltoztam. Olyan dolgokat is képes vagyok borzalmasan élvezni, amitől emberként undorodtam és elfogadhatatlannak tartottam megvalósításukat. Igazán mocskos dolgokat… - nyúlt a doboz sör után.  Tekintete természetesen a beszélőn függött szüntelen- így tartotta illőnek, még ha sokszor zavarta is az, ha más szemébe kellett tekintenie. Miközben ivott, azzal a gondolattal játszott, mely szerint mily pompás lenne – ha nem is az Espada tagjává válni újra, de még nagyobb erőre tenni szert. Még nem is vizsgálta feldobott érméjének ezen oldalát! Előnyei is származhatnak fracciónná avanzsálódásából- egy rendkívül erős arrancar oltalmát élvezheti, aki még hajlandó arra is áldozni idejéből, hogy feljebb rugdossa az erőnléti létrán.
- Tetszik, hogy szabadon garázdálkodhatok a konyhában a későbbiek folyamán. Hidd el, elég gyakran ott fogsz látni… majdnem annyira kikapcsol és felüdít, mint a balett, vagy a rúdfitnesz. Mellesleg, miféle ételeket fogyasztasz szívesen? - fordította fejét a férfi felé, majd törökülésbe helyezkedett. Ha már úgyis ez a hely lesz az otthona… ideje elkezdenie megszokni a környezetet. Az fix, hogy egy mosással fog kezdeni. Valamiért idegesítette az ablakokon lógó függönyök állapota, de ugyan, mit is várt egy férfitól? Talán még jót is tesz ennek a helynek egy női kéz nyoma.
- Micsoda bók… Úgy vélem, nem túl tanácsos még csak röpke ágyba-botlás sem egy munkatárssal. - Mondata befejeztével felhörpintette a dobozban rejlő maradék sört, majd elvigyorodott. Ha játszani szeretne Vex, ám legyen… tud dobálni ő is labdákat a másik felé. Csak nehogy a végén megbánja!
- Bár nem vagyunk teljességgel pontosan annak nevezhetőek. Vegyem úgy, hogy… képes lennél megcsókolni?- hajolt közel az espada arcához, majd elmosolyodott. Nagyon mulattatta a helyzet, nem is emlékezett rá mikor hódolt a kibelezésen, élve feldaraboláson kívül más szórakoztató tevékenységnek. Ez a dobálózás pedig kifejezetten felélenkítette- úgy érezte magát, mint egy öt éves kislány, aki fogócskázik.

[Karasu Vex]

~ Barát, vagy ellenség? Herácska kopogtat ~

Nem hibáztatja azért Herácskát, mert megváltozott a léte folyamán. Vexnek se ment egyszerűen az, hogy megtartsa a régi személyiségének egy részét. A benne élő fenevad már így is túlságosan elszabadult, eltépte láncait, széttörte ketrece rácsait, és garázdálkodik Karasu lelkében. Így kényszerítve olyan dolgokra, amikre régen nem lett volna képes. Ölni, lelkeket zabálni, és ha a helyzet úgy adja, akkor még kínozni is. Ám valamennyire mégis csak megmaradt emberinek, talán a legemberibbnek a fajtájuk közt. Mondhatni van lelkiismerete is, még ha szeretné is kitépni magából, sajnos erre nem képes.
- Afelől megnyugtatlak, hogy velem sincs minden rendben. Sajnos megvan a saját kattanásom nekem is, de még valamennyire megvan bennem az ember is. De például az említett dolgok, vagyis amikre utaltál, hát marhára nem izgatnak. Ha élvezed, csináld, nem zavar. Bár igazán mocskos dolgok…- egy pillanatra elmélázott, és egy kaján vigyor suhant végig az ajkán.- Hehe, szerintem nem egyre gondoltunk a mocskos dolgok alatt.- biztos, hogy nem. Karasunak inkább egy kis közös izzadás jutott eszébe, kevés ruha, annál több mozgás. Széles vigyorral az ajkán rázta meg a fejét, közben pedig hallatott egy; khajt is. Ezzel fejezve ki, hogy tetszik neki a gondolat, ám most gyorsan sörért nyúlt, a végén még kiszárad itt a sok beszéd miatt.
- Csak nyugodtan használ. Mondom, nekem nagyon alap dolgokra kellett. Néha sütöttem egy tojást, meg ilyenek, aztán úgy maradt. De azért egy rudfitneszt mutathatsz. A rudat szeretem, a fitnesz se rossz, a kettő egyűt meg fasza lehet.- leküldött valamennyit az italából, és kezdte már érezni a fejben, igaz, nem részeg volt. Csak azt a jóleső kis kezdődő zsibbadást, ami előre vetíti, hogy ebből még lehet egy jó nagy bebaszás is. - Hát… tudja a fene, elég kevés van, amit nem tolok be az arcba. Bár a zöldségeket nem nagyon csípem. A répát például nyersen megeszem, de ha már van valamiben, akkor nem kell. A krumplit meg csak főzelékben nem tolom az arcba, de minden máshogy jöhet. De majd lepj meg.- mondta egy barátságos vigyor társaságában. Mást nem nagyon tudott kitalálni, ha bottal verik se tudja megmondani, mit is kéne főzni a számára. Lehet már túlságosan megszokta a gyorskajákat.
- Tudom, egész fasza volt. Van ott még, ahonnan ez jött. Hááááát… ha gondolod ma még nem kell munkatársnak lenni. Még nincs itt a holmid, tehát ez még nem botlás, és egyébként is, szerintem dobnálak az ágyba, nem botlanál.- széles volt a vigyora, ami kicsit rá is fagyott az arcára, amikor Herácska közel hajolt az arcához. Kattogtak azok a tekervények. Mi is legyen most? Ha jól ismeri a nőket, márpedig nem jól ismeri, akkor ez lehet felhívás táncra, vagy ellenkezőleg, csak egy kis játék, semmi más. De hát férfiból van, nem tököl, ha már erre kérdezett rá a kis hölgy, akkor bizony megmutatja Vex, hogy igen. Átkarolja Herácska nyakát, és az ajkát ráhelyezi Herácska ajkára, vadul, szenvedélyesen, hevesen, nyelve pedig követelőzően furakodott át Herácska szájába, hogy táncba hívja a másik fél nyelvét.

[Hera Celia velli Taarm]

~Herácska kopogtat - Mi sül ki ebből?!    ~

Mily szomorú, sikerült ismét olyan szintekre süllyednie, melyektől testét hideg rázza ki s undorodva forog gyomra. Egyre erősebben… lehetséges, ez utóbbi érzés inkább az alkoholnak köszönhető.
Régen, mikor még Espadaként tengette napjait a szemüveges bukott alatt, sokkal egyszerűbben kézben tudta tartani az irányítást. Nem érezte szükségesnek kibelezni valakit, aki szembe jött vele csupán azért, mert feszült volt. Lassacskán teljesen elveszti önmaga fényét: minél mélyebbre süllyed ösztönei kitörő viharában, annál kevésbé érezte eredeti személyisége lenyomatát. Talán ezért is kapott olyan mohón a felkínált alkohol után: legalább a mámorba feledkezve elfelejtheti aggódását. S tessék, mégsem tud elmenekülni, némi cefre máris kifejtette tudatmódosító hatását.
- Amennyiben szereted a húsokat, jó barátok leszünk. Remekül tudom elkészíteni őket. Bár, a felesleges önfényezés helyett inkább majd megmutatom, mit tudok-  ha nem bánod. - mosolyodott el, majd újabb három-négy korty sört ivott. Lábait keresztbe téve arra gondolt, hogy legszívesebben levetné a cipőjét és felhúzná őket. Hátborzongató szokásnak titulálták eddigi ismerősei mindig is, hogy számára olyan pózok voltak kényelmesek, melyek másokat rég megőrjítettek volna.
- A répa jó dolog, attól tanulsz meg fütyülni. Bár én akkor sem enném meg, ha az életem múlna rajta. - húzta el a száját, majd felnevetett Vex flörtölő mondókájának hallatán. - Attól, hogy eltekintenél mára a beosztottságom felett, még nagyon is igaz az, amit mondtam… Ha számodra nem is, számomra valószínű kellemetlen lenne egy ilyen eset után a szemedbe néznem. - A végét már majdhogynem a férfi szájának suttogta. Nem mintha kellemetlen érzés lett volna, ahogy Vex méretes keze tarkójára simul, közelebb húzza magához és megcsókolja. Tulajdonképpen élvezte a nyelveik között kibontakozó csatát: csupán agya egyik hátsó zugába zárkózott öntudata sikongatott, hogy fejezze be. Nem így tervezte, valahogy úgy volt vele, hogy eldobálgatják egymásnak a magasabban-alacsonyabban szálló labdákat, de úgy néz ki, gyakorlatban is kivitelezik a másik szájának feltérképezését.
Jobbjával óvatosan túrt bele az espada hajába, közelebb húzta a fejét az övéhez és óvatosan beleharapott a szájába. Igazából nem értette, mi történik vele- túl sok tapasztalata ebben még nem volt. Lehet csak az alkohol fűtötte fel ennyire a kedélyét, vagy maga a férfi fogta meg ennyire? Mindenesetre az az egy-két alkalom, melyben eddig része volt, koránt sem volt ennyire intenzív- vagy az eltelt idő megkoptatta emléküket? Fejét elszakította Vexétől, majd a dobozért nyúlva megköszörüli a torkát. Miután lenyelt pár kortyot, a férfi felé fordult.
- Ez hogy esik? Mit érzel? - Kíváncsi volt, hogy ő is képes-e úgy felcsigázni az arrancart, ahogyan ő képes rá. Karasu nyakára lehelt két apró puszit, majd visszamászott a helyére és kezébe vette a dobozát. Tekintete nem tükrözött különösebb érzelmeket: jól megtanulta artista idejében hogyan is rejtse el az érzelmeit, vagy hogyan mutasson mást helyettük. Nem akarta hogy olcsó nőként tekintsen rá Vex, mert nem volt az sosem, s valószínűleg másnap reggel mindennél jobban bánni fogja ha valami más is történik, de jelen pillanatban egyszerűen... túlságosan jól érezte magát.

[Karasu Vex]

~Herácska kopogtat – Mi sül ki ebből?! Lehet valami finom

Nah, lehet majd szólni kell Herácskának, hogy csak vigyázva a piával. Mocskos dolgokat tud művelni az emberrel, vagy arrancaral. Sose tudja, hogyan is kéne magára hivatkoznia, hiába arrancar, részben embernek érzi még magát. Na de mindegy, a részegségre visszatérve, figyelni kell, mert másnap az ágyban, ha oldalra fordul valaki, olyat láthat, ami nagyon nem szép. Ha tényleg ember lenne, akkor tuti perelné a cégeket a sok ocsmány nőért, akivel már lefeküdt. De hát ez van, aki részeg, az szépnek látja a nőket, minél részegebb, annál szebbnek. Ez a sanyarú sorsa a férfiaknak.
- Naná, hogy szeretem. Igaz, hogy lelkeket kéne zabbantani, de a hús a mindenem. És naná, hogy nem bánom, kíváncsi vagyok arra, hogy mit is „tudsz”.- vigyorogva kacsintott Herácskára, szándékos kis kétértelműséggel, majd a söréért nyúlt, is lassan kortyolta a nemes italt. Azért annak örült, hogy az arrancarság nem ölte ki belőle azt a képességet, hogy be tud rúgni. Kurva nehezen tudná elviselni a mindennapokat, ha nem lenne lehetősége némi búfelejtésre. Főleg akkor, amikor Karakurában dolgozik, az a sok kis geci diák az elmebajba tudná kergetni Vexet, akkor muszáj inni, meg cigizni. Jó, hogy az eszébe jutott, már rá is gyújtott.
- Zavar a cigi? Szólj és elnyomom.[/color]- ha pedig el kell oltania a kis hamist, akkor elnyomja a tenyerében, majd az egyik üres dobozba löki a csikket. Persze ha nem zavarja Herácskát, akkor szívja tovább.
- Nem is kell megenni, a répát szopogatni kell.- komoly arccal mondta, majd kirobbant belőle egy rövid, de jóízű, hangos nevetés.- Kellemetlen lenne? Ugyan, ha nem tudnál a szemembe nézni, hát nem néznél. Így is elég magas vagyok, legalább a nyakad se fog görcsbe állni a sok felfelé nézegetéstől.- vigyorgott egy sort, és hát ha már olyan közel volt Herácska ajka, akkor kapott az alkalmon, na meg ingerelte is a kis hölgy. Természetes, hogy megcsókolta. Ahogy egy férfinak kell, szenvedélyesen, erősen, igazán badassesen. Ám aminek kifejezetten örült, hogy bizony Herácska viszonozta a csókot, sőt, még a haját is baszkurálta, de amit a legjobban élvezet, az nem más volt, mint az, hogy az ajkába harapott Karasunak. Igaz, mivel vigyorgott Vex, így kicsit fura lett az a vigyor, de az legyen a legkisebb gondja. De azért valami pofonra, vagy fene tudja mire, de számított a csók miatt. Ám nem kapott semmi ilyet, hanem Herácska csak ivott egy kicsit, majd kérdezett, de mi több, még puszilgat is, amitől Vexen végigszaladt a kóboráram.
- Jól esik, és hogy mit érzek? Ha kicsit tovább folytatod, nem csak a szőr állna fel a tarkómon… vagyis valahol máshol, a tarkómon nincs szőr.- mert hát ott volt a maszkjának a maradéka, gusztustalan lenne, ha szőr nőne ott is. De mindegy is, van még sör, inkább azzal foglalkozik, majd a jobb lábát felemeli, és a bokájánál megpihenteti a bal térdén, bal kezét, pedig a kanapé háttámlájára teszi.
- Na, akkor most mi lesz? A csók megvolt, érdekel még valami, amit megmerek tenni? Vagy most én jövők?- kérdezte egy széles mosoly társaságában.

[Hera Celia velli Taarm]

~Herácska kopogtat - Mi sül ki ebből?!~

Ajkaiba harapva meredt maga elé miközben arca a paradicsomnál is vörösebb színt öltött magára, majd szégyenében tenyerei mögé bújt. Mélyrózsaszín tekintete kis idő múlva mégis előbukkant rejtekeiből, majd kis idő elteltével meg is szólalt. Volna, ha nem nyeli le inkább nyelvét és nyúl újra inkább a dobozért. Egyszerűbb volt, mint felfogni, mit is tesz.
- Akkor majd holnap… főzök valamit.- szólalt meg nagy sokára, majd elkezdett koncentrálni, hogy lent maradjon az eddig lenyelt alkohol. Félreértés ne essék, nem volt annyira rosszul, inkább egy pillanatra kizökkent a részegségből s öntudatra ébredt, de a leküldött pár korty vissza is küldte abba az állapotba, melyben eddig is terrorizálta Vexet. Csupán csak ül, mintha odaszögezték volna és hallgat, mintha száját összevarrták volna: akkor se szólaljon meg, ha akarna. Ujjaival feljebb húzta ruháját magán, ne legyen oly mély a dekoltázsa. Vajon, mennyire fogja olcsónak tartani a vele szemben ülő férfi? Nyilván nem fog már meghátrálni, ha eddig eljutottak, hiszen neki is vannak érzékei, szükségletei s a kellőképpen elhúzta már előtte a férfi a mézesmadzagot. A kérdés azonban csupán az, hogy vajon mi lesz ezután? Nem is… valójában az koránt sem izgatja tudtát annyira, hogy Vex hogyan tekint rá- hiszen az elejétől fogva nyilvánvaló, hogy mire használná s ha stílusából nem is tudatosulna benne, egyszeri alkalom lenne, szavakkal már biztosította hogy a mai nap, egyedül, lehet kivétel.
Itt egyedül ő maga nem lesz képes tükörbe nézni, s fogja úgy érezni túl hetykén dobta oda magát. Azonban talán az alkohol miatt, talán az áldott magányban töltött évek miatt képtelen nem jól érezni magát.
- Nem hiszem, hogy jelen pillanatban… Mi az, hogy te jössz? Jöhetsz te, mit szeretnél tudni?- Apránként megakadt néhány pillanatra az a kerék, így az asztalra helyezett ásványvizes palack után nyúlt, s egy húzásra az utolsó cseppig kiitta belőle a vizet. Annyira jól nem esett, de legalább józanodni lehet fog tőle.
- Józanon nem ilyen vagyok, azt hiszem ez feltűnt neked is. Nem fogom játszani magamat és kéretni sem, mert most eléggé sikerült a pohár fenekére néznem és valószínű holnaptól fogva teljesen más viselkedést fogok tanúsítani irántad, de kifejezted, hogy ez nem fog zavarni. Szóval, ha gondolod... - Kezdett bele a mondandójába, majd Karasu felé nyúlva megsimította az arcát. Bizony, kertelés nélkül kifejezte a felhívást keringőre… Pár órányi ismeretség után elkezdte érdekelni a vele szemben ülő alak, s az az igazság, nem bánta volna, ha megismeri azt az oldalát, ami nem csupán azt mutatja, mennyire szereti megfektetni a nőket. Idővel valószínű be fog ez következni, már csak annyit kell eldöntenie magában, hogy nem fog ezen forogni és szintén nem fog feleslegesen beleesni valaki olyanba, akit tulajdonképpen egyáltalán nem ismer.
- Egyébként... van valami célod Espadaként, vagy csupán elfogadtad a hatalommal járó előnyöket s a tényt, hogy sokan félnek tőled?- Nyújtózott egyet, majd szerzett magának egy újabb adag vizet, s vágyakozva gondolt a lakásában hagyott, kikötözött, elkábított arrancarra, akit el fog fogyasztani, amint elindult innen. Vagy ha nem is elfogyasztja, de alapos figyelmet fog szentelni arra, hogy minél precízebb és zseniálisabb módon kínozza minél nagyobb fájdalmat okozva számára.

[Karasu Vex]

~ Herácska kopogtat – Mi sül ki ebből?! Lehet valami finom

Szélesen vigyorgott Herácskán. Majd fel is nevetett, amikor az újdonsült beosztottja az arcát takargatta. A kezdő mondataik után igen csak fura lett a viselkedése. Na igen, az a bizonyos lányos zavar.
-Aranyos, ahogy takargatod az arcod. A főzést pedig szívesen fogadom, naná, hogy őszintén megmondom majd a véleményemet.- ha másért nem is, azért megérdemli, amiért ennyire vörös lett. Bár jó tudni, hogy Vex még mindig képes ilyen dolgokra. Csak nem rozsdállt még be, nem mintha valaha is ezt gondolta volná, á dehogy. Hiszen csak össze-vissza estek ki a nők az életéből. De lehet a méret volt a gond, Herácska legalább nem annyira padlócirkáló, mint a többiek voltak.
- Hehehe, azt hiszem, hogy kicsit félreértettél. Ha én megyek, akkor lehet még vörösebb lenne az arcod. - megint csak nevetni kezdett, nem kérdezni akart, pontosabban azt akart, csak éppen úgy, ahogy Herácska is tette. Esetleg meg merné e csókolni? Bár ez már volt, de férfiból volt, hamar kitalált volna valamit. Például egy kis masszírozás nem is ártana. Az a sok fekvő, meg ilyenek miatt az izmai néha még tudnak lázban lenni. De alap, hogy ez oda-vissza megy, ha kell, akkor Vex is szívesen megmasszírozza Herácskát, mindegy hol, naaaagy örömmel megteszi. A domború helyeken pedig nagy átéléssel tenné, és sokáig.
- Megnyugtatlak, részegen én még rosszabb vagyok. Általában érzékenyre iszom magamat, akkor pedig… hajaj, jobb szaladni előlem, és az érzelgős vihartól.- megint csak nevetett. - Azon meg ne járjon az agyad, hogy esetleg kínosan viselkedsz, és ilyenek. Nálam vagy, elengedheted magadat, csak ne szarj a padlóra, ha kérhetném. Elég volt Yozorával is megértetni ezt. S’ ha holnap más leszel, akkor használjuk ki a mait…- gyengéden megfogta Herácska kacsóját, majd hagyta elsiklani. S’ csak akkor cselekedett, amikor megkapta a kérdést. Felállt, majd elsőnek Herácska combjai alá nyúlt be, majd a háta mögé, és karbakapta. Így sétált vissza a kanapéhoz, és foglalt helyet. A kis hölggyel az ölében.
- Így kényelmesebb, és kézközelben is vagyok.- ha már lúd, akkor legyen is kövér. Na meg persze, hogy praktikusabb így, Herácskának se kell felállnia, majd leülnie, ha „játszani” akar. S’ ha már itt is vannak, kiseperte az útban lévő tincseket, és belecsókolt az arrancar nő nyakába, utána azért csak felel a kérdésre.
- Ami azt illeti… régen csak buliból csináltam az egészet, az Espadaságot. A halatommal járó előnyök nem izgattak. Már az egyjegyűségem előtt is elég erős voltam ahhoz, hogy ne pattogjak egy espada szavára se, az meg, hogy féljenek tőlem… sose volt a célom. Mindegy milyen erős is vagyok, vagy félnek, vagy nem. Ezen nem tudok változtatni. De manapság, a dolgok fényében… igen, van célom a rangommal. Nem ok nélkül hoztam létre a Murot. Meg akarom védeni az otthonunkat. Hiába a macskák almos paradicsoma a sok homok miatt. Akkor is, a mi almos tálunk ez a szar. Lehet majdnem úgy hangzik, mintha egy fostos shinigami lennék, és nem arrancar. De védem a sajátjainkat, amennyire csak képes vagyok, aki pedig a beosztottam, nos, még velem van, és ha úgy árult el, hogy valami überdurva oka van, akkor addig megvédem őket bárkivel szemben. Legyen az egy másik espada, kapitány, vagy Seth. Hozzám tartoztok, az én felelőségem vagytok, az én dolgom a védelmetek is.- kicsit sokat beszélt, ki is száradt rendesen a torka.- Kapaszkodj.- előredőlt, és elvett egy újabb adag sört, és kortyolni kezdte.- Kérsz?- választ se várta meg, ivott, majd megcsókolta Herácskát, így folyt át a sör egyikből a másikba. Ez is praktikus, és még élvezetes is.