Szerző Téma: Vex kocsmája - 4. torony  (Megtekintve 5196 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 500 / 30 000

Hozzászólások: 261

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 22 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Válasz #75 Dátum: 2020. Febr. 29, 15:39:01 »
- Egy tollal? Érdekes. De akkor is megérdemelted. Te a legjobban. Jól döntöttek. – efelől semmi kétségem, és biztos vagyok, hogy ez a tekintetemből is tükröződhet. Bár azt nem tudom, milyen lehetett Vex, mikor még nem volt Espada, pedig kíváncsi lennék rá, többet megtudnék róla. – Bár akkor már egy egész várost érintő küzdőverseny szórakoztatóbb lett volna mindenki számára. Persze halál nélkül. – talán a jövőben ilyesmit is lehetne rendezni egy-két maradék hely betöltése érdekében, és azt legalább mindenki élvezhetné. Az Exequias pedig végre hasznossá tehetné magát, és felügyelhetnék a pálya széléről közvetlen a harcokat, hogy véletlenül se akarjon valaki kegyelemdöfést bevinni és szándékosan ölni. A gyógyítók pedig helyreraknák az amúgy halálos kimenetelű sebeket. Még ha nem is ilyen címekért menne, szerintem kifejezetten szórakoztató program lenne hébe-hóba a mi – amúgy is – agresszív és harcmániás fajtánknak. – Nem számít. Nem kifejezetten érzek különbséget. Pusztán valahogy számmal a lábamon, és lyukkal az oldalamon, teljesen kifáradva valahogy finomabb falatnak éreztem magam az eddiginél. – kissé elhúzom a számat. Egyelőre furcsa a szám jelenléte a combomon. Nem az, hogy egyjegyű lettem, hanem, hogy valami idegen van a bőrömön, amit nem tudok lemosni. Fura. De valahogy a rang részét nem érzem át még. Talán később lehet az arancarok másképp fognak néha viselkedni velem, de még nem tudom, hogy pozitív, vagy negatív értelemben-e. Valahogy jobban szeretek inkább erőben valaki fölé kerekedni, mint rangban…
- Hát, igazán hülye is volt, már amennyit megismertem belőle a harc során. Eleve óvatosabbnak kellett volna lennie, mivel nem tudhatta, hogy mire vagyok képes. De ne aggódj, csak átütötte az oldalam, ennél azért több kell, hogy veszítsek valaki ellen. Engem azért nem olyan könnyű megölni. – félig-meddig szórakozottan elmosolyodom, de még én is érzem, hogy valahogy csak nem sikerül őszintének hatnia. Szinte biztos vagyok benne, hogy ez Vexet most nem boldogítja, de azért nem szeretném, hogy folyton aggódjon értem, eléggé ragaszkodom az életemhez, szándékomban áll visszatérni hozzá. Ezért se említem, hogy azért majdnem szinte testközelből telibe kapott egy – lefogadom, hogy – teljes erős ceróval, csoda, hogy végül valahogy arrébb tudtam mozdulni az utolsó pillanatban, de még úgy is rendesen megkapott. Csak mivel közvetlen utána eresztettem ki az erőm, szerencsére azokat a sérüléseket Karasu már nem láthatta rajtam.
Persze létezhet olyan, hogy nem sok beleszólásom lenne a dolgokba, például egy Vex kaliberű ellen nem biztos, hogy sokat tehetnék. Még talán elmenekülni se lenne időm.
- Helyes! – szélesen, és boldogan elmosolyodok, az előbbi morgás és durca legkisebb jelei nélkül. Bár már nem egyszer tiltottam meg, hogy csak úgy beletörődjön egy jó harc miatt, hogy itt a vége, úgy tűnik ismétlés a berögződés forrása. Ha más motivációja már nem is lenne az életben maradásra, vagy küzdésre, gondoljon arra, hogy egy önző nőszemély nem engedi neki a halált.
- Azért mégis a nővéred… - bár nem tudom, milyen kapcsolat volt közöttük, azt se tudom, milyen értelemben a nővére, hisz nekünk nincs vérszerinti családunk, de ha valakire testvéreként tekint, ott már vannak erős érzelmi kötődések úgy gondolom. – Ugrálni nem ugrálnék. Mozogni meg… már jól vagyok, ez a többi már csak kis karcolás, semmi több. Legfeljebb kicsit gyengének érzem magam. De nem megyek sehova. – belegondolva csak egy Féreglyuk lenne oda-vissza, de Vex miatt inkább nem kockáztatom meg, hogy komolyabban elgondolkozzak rajta. Úgy látom tényleg nagyon megijesztettem, és ha rajta múlna, valószínűleg azt se akarná, hogy holnapig kimásszak az ágyból, csak feküdjek, nem tudom miért. Ez valamiért, még ha zavaró is, attól még hihetetlen jóérzéssel tölt el. És csoda, hogy nem veszekedett velem, ezt pedig nem kockáztatom meg azzal, hogy elkezdek makacskodni a gyors látogatás ötlete miatt. – A többi hollowal nincs gond, arrancarok meg kétlem, hogy valaha fenyegették volna. Az a lány is csak miattam vette célba, hogy engem provokáljon. De köszönöm, örülnék, ha jönnél, biztos jól kijönnétek. Csak neki ne mondd ezt a védelmes dolgot, néha érzékeny a büszkesége.
Még a végén azt hinné, hogy csak azért hoztam Karasut magammal, hogy őt védjem. Akkor biztos rendesen meg is sértődne rám.
- Én is jobban szeretem ha itthon vagy. – egyszerű tény ez a számomra, és igaz is. Bár néha, mint az elmúlt napokban igazából szinte mindegy lett volna, hogy itthon van-e, hisz ha valami játékba túlságosan is belemerül, van, hogy napokig nem lát, és nem is hall.