Szerző Téma: Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?  (Megtekintve 2265 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 198

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 732 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Dátum: 2014. Júl. 06, 11:56:31 »
A végtelen sivatag, ahol kisebb-nagyobb hollowok tengetik mindennapjaikat. A növényzet kopár, vagy egyáltalán nincs, a csillagtalan égbolton pedig csak az örökké kiflialakú Hold nyújt némi néznivalót.



(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 17, 11:01:42 írta Ootoribashi Roujuurou »

Karakterlap

Hera Celia velli Taarm

Quinto Espada

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszínnel szélű fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Mottó:
A gyengeség és a romlottság nem a világban van. Az emberekben van. És mindig bennük lesz.

Post szín:
#BA89D4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 09, 13:32:05 »
= FREEDOM! Avagy… bolyongás a homokozóban. [Yozora és Hera ismerkedik.]=


Zúg, morog, csikar… gurul, esik, koppan, törik. Maga sem tudta, hogyan volt képes meghallani az összetörő üveg zaját.
Feje már rég párnáján fúrt lyukat s próbálta legalább tompítani szobája falait lassan szétverő hangzavart, a basszus már rég az agyát baszta lassacskán már pépes masszává. Takaróját már régen lerúgta magáról, s egy oldalpillantással konstatálta, hajnali fél öt körül járhat az idő. Ugyan azt mondta, nem zavarja a hangos zene, ez kissé túlzás. Első dolga lesz kikövetelni a hangszigetelést. Nyűgösen mocorogva átkozta korai ébredését, s belebújva egy sortba s hozzá illő felsőbe edzőcipőt kötött s egyszerűen kiugrott szobája ablakán. Emberként ebbe belehalt volna, de mint tudjuk, őlánysága rég nem tartozik ama falnivalóan esendő fogások közé.
Még ma sem volt képes megszokni a sonído tökéletességét, kecsességét mely arra emlékeztette, ahogyan a hattyúk táncolnak. Nyakát ropogtatva indult el valami olyan után kutatva, amit megölhet. Többnyire nem úgy ébredt fel, hogy gyilkolni akarjon, de ez a nap más. Ma el sem aludt… S mivel aprókáposztának sem menne el jelenlegi erőszintjével, kénytelen ott keresni megnyugvást, ahol ő tombolhat. S mi lenne erre megfelelőbb, mint a sivatag? Persze, persze… Menosok erdeje, de unalmas mindig repülő, sült galambot lakmározni. Ma kivételesen ő akarta megtalálni, ő akart keresni ellenfelet.
Tekintete szüntelen kutatta hazug világának minden egyes zegzugát s érzékeit kiterjesztve próbálta megtalálni azt az energiát, ami megmozgat benne valamit. Széttépni, szaggatni, marcangolni… Belemarni, markolni, hasítani. Minden egyes porcikáját apróbbnál apróbb darabokra tépni üvöltés közben, s hallgatni hogyan tör fel torkából bugyogva vére s fullad bele saját fröcskölő, éltető vörös levébe. Tekintete különös fénnyel izzott, szinte már világított- elvesztve szokásos szelíd, hűvös fényét. Most rózsaszínen lángolt, ajkait indulatosan harapta be s fordította tekintetét a felé az alak felé, aki közeledett. Nem is gondolt rá, talán ő lehet a célpont, a vad, amit űzni kívánnak. Ajkait halk, vidám kacaj hagyta el- nagyot nyújtózva várta, hogyan ér elé az arrancar. S magát átadva reggeli morcos kedvének, nem is volt nehéz belelendülni a kibontakozó harcba. Szinte félrészegen táncolta körbe ellenfelét, mozgásának kecsessége oly magával ragadó volt, ellenfele tekintetét lekötötte: nem is harc volt ez, inkább egy tánc, melyben szinte felkérik. Ellenállni sem tudott: s a nő élvezete akkor hágott tetőfokára, mikor tű éles karmai áthatoltak a férfi mellkasán, kiszakítva belső szervei egy részét. Élvezettel marcangolta áldozatát, nem kívánt egy apró darabot sem hagyni belőle.
- Pokol összes bugyra kínozza meg azt a retkes, tetves hangszórót.- morogta, miközben ellenfele élettelen fejét taposta újra és újra egészen addig, míg a csont hangos ropogásokkal meg nem adta magát, s szilánkosra nem tört. Testének jelentős részét vér borította, s talán annyira belefeledkezett volna kivételes, végre élvezetes lecsillapodásába, nem figyelt a közeledő csapatra?
- Mit keres egy vaizard itt? - tekintett az előtte álló férfira, majd felegyenesedett a hulla mellől, s nadrágjába törölte véres kezét.
(click to show/hide)

Karakterlap

Yozora no Takasasa

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 800 / 15 000

Hozzászólások: 6

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 09, 13:35:32 »
Hosszúhajak összecsomózása (Hera és Yozora)

18+

 A bolond apám most büszke lenne rám, ha tudná, hogy még mindig szoktam meditálni. Nem azok szerint az ostoba, kötött szabályok szerint, hanem a magam módján, de mégiscsak meditálok, beszélgetek a zanpakutommal. Mostanában szívesebben szakítok rá időt, mert elégedettebb velem, mint régen volt. Azt mondta, hogy örül, mert végre megtanultam irányítani a környezetemet, először azóta, hogy velem van. Igazság szerint mindig tudtam irányítani a környezetem.
 - Brün, hogy haladtok?- felállok a székről, és vetek egy pillantást Brünhildére és Yamatára, akik éppen a tegnap fogott shinigamit vallatták. Valószínűleg már mindent elmondott, és azt is szívesen elmondaná, hogy mikor sétál a szerelme egyedül egy sötét helyen, ha ez segítene rajta. De nem hagyom, hogy ilyen könnyen vége legyen, egyrészt talán mégis van valami titka, másrészt pedig szeretném, hogy a gyerekek formába lendüljenek. Yamata sajnos nem lesz soha túl jó vallató, mert nem hajlandó beszélni, rossz néven vette, hogy levágtam a jobb kezét, amivel a kardját forgatta régen, Brünhildében viszont rengeteg potenciál lenne. Ha tanulna egy kis türelmet, egy órája még tökéletesen életképes, éppen csak sérült volt a shinigami, mostanra viszont már annyira le lett rokkantva, hogy nem húzza tovább pár óránál.
 - Azt mondja, amit már mondogatott egy ideje. A kilencesekhez tartozik, sima járőrmunkát végzett, amikor elkaptad, meg hogy nem ismeri a leveleid egyik címzettjét sem. Val’szeg ennyit tud- felciccentettem kétszer, miközben megráztam a fejem, és a kezem a lány meztelen vállára tettem. A balt, ami azé a shinigami fiúé volt, aki nagyjából olyan idős lehetett, mint az ő szeretett Zach-je. Mégis összerezdül, ahogy végigsimítok rajta. Nem is baj, hogy kényelmetlenül érzi magát, lassan elindulok lefelé a karján, azután átnyúlok a szintén fedetlen lapockára, és végigsimítok a hasán is. Megállok a köldöke felett.
 - Túlzottan kapkodsz, kedvesem. Türelmesnek kell lenni, ki kell élvezni minden pillanatot, óvatosnak, gyengédnek kell lenni, pontról pontra kell felfedezni az alany testét. És a lelkét is. Mindig legyél türelmes! Rengeteg időnk van- összerándul, ahogy egy kicsit belecsípek, de azután elengedem, és elindulok a felállított asztalra kikötözött fogoly felé. Yamatát csak egy pillantásra méltatom, kifejezéstelen arccal áll az asztal mellett, a kezében tartott sainak csak a hegye véres. Nem tudom, hogy azért, mert más eszközt használt, ő türelmesebb volt, vagy csak simán nem érdekelte ez az áldozat. Annyira nem is érdekel, tudom jól, hogy ő az olyan áldozatokat szereti igazán, akik még tudnak harcolni. Igaz, ez is egy harc, minél több információt kell kiszedni egy törékeny elméből, és azok az információk gyakran nem akarnak jönni.
 - Mi a neved? Melyik osztaghoz tartozol? Mit csináltál Kyotoban? Ismered Urufu Yashuhiro-t? Ismersz egy tizenéves, ezüsthajú fiút a harmadik osztagból? Mikor végeztél az Akadémián? Mi a neved? …- megragadtam a húszas évei közepén járó, barna hajú férfi állkapcsát, és felemeltem a fejét, hogy rám nézzen. Rögtön láttam, hogy már teljesen összeroppant, minden megmaradt izma megfeszült, ahogy belefúrtam a tekintetem az egyetlen megmaradt szemébe. Egyáltalán nem hasonlított már arra a shinigamira, akit tegnap idehoztam, Brünhilde egy kicsit túl gyors munkát végzett. Egy pillanatra eszembe jut, hogy megbüntetem érte, de azután legyintek csak rá. Nem hibáztatom a gyermeki lelkesedéséért. Egy lökéssel felborítom az asztalt, újra víszintbe helyezve a shinigamit, azután meghúzom a láncot, hogy pont fölé kerüljön a fémhordó, benne a felforralt vízzel. Az egyik kardommal szúrok rá egy kis lyukat, hogy éppen csak cseperegjen a hasára. Kíváncsi vagyok, hogy él-e még, amikor kiürül a hordó, de ha nem is, megérte az a víz a gyönyörű, magas sikolyért. Néhány másodperc múlva egy kicsit arrébb rúgom az asztalt, hogy lejjebb csorogjon a víz, azután egy elégedett mosollyal kisétálok az ajtón.
 A Muro hollowjai, és az a néhány arrancarja, akik éppen ezen a bázison vannak, szemmel láthatóan örülnek, ahogy kivonulok, nyomomban a két gyerekkel, akik mellé rövidesen felzárkózik a másik négy is. Nem értem, hogy olyan lények, akik az éjszakában élnek, egymást eszik, hogyan ijedhetnek meg ennyire egy szinte már lányos sikítástól, ami a vasajtó mögül szűrődik ki. Gyorsan visszaküldöm Zach-et, hogy zárja be azért, és mondja meg, ha bárki bemegy, a helyére kerül a játékszerünknek. Nem igazán érdekel, hogy amikor visszajövök, halott lesz-e, vagy kell még egy hordó, de nem szeretném, ha azt gondolnák, hogy bárki elronthatja a szórakozásom. Azt még Vextől sem tűröm el.
 Nem igazán tudom, mi célból indultam el sétálni a sivatagba. A hollowok annyira soha nem érdekeltek, gyorsan meghalnak, nem szenvednek annyira érdekesen, és bonyolult a lekötözésük is. Talán megint megnézem, hogy Zack és Brünhilde hogyan harcolnak egymással, és elszórakozom rajta, hogy a srác mennyire nem veszi észre, hogy miért esnek le mindig a lány ruhái. Pedig nem emlékszem, hogy néhány ujján kívül mást is levágtam volna, de lehet, hogy más már megtette. Vagy csak szimplán felteszek kérdéseket Carinának, miközben a hüvelykujjammal néhányszor megsimítom az arcát, pont úgy, mint aznap, amikor elveszítette a szemét. Imádom azt a leírhatatlan félelmet, ami a tekintetében csillog.
 Hirtelen kapom fel a kezem, és parancsolok megálljt, ahogy nézem a két arrancar csatájának végét. Úgy tűnik, a nő jóval erősebb lehetett, ha ennyire simán kitaposta a lelket a vesztesből. Vonzó a hevessége, de ő is ugyanolyannak tűnik, mint Brünhilde: türelmetlennek. Ha az ellenfél veszített, és már nincs esélye, nem szabad kapkodni, ki kell élvezni a győzelmet.
 - Túlzottan kapkodsz. Először a csuklóját kellett volna széttaposnod. Azután az alkarját, a könyökét, a felkarját, mindkét oldalon. Aztán a lábát. És utána rengeteg időd lett volna még játszadozni vele- soha nem voltam oda a türelmetlen nőkért, és úgy vettem észre, a kuncsaftjaim sem. Ha kifizeted egy ló hatodának az árát, nem három percet akarsz kapni érte.
 - Leginkább szórakozást, szép hölgy. A shinigamik unalmasak, itt sokkal érdekesebb személyiségek vesznek körül. Úgy látom, ma is összeakadtam eggyel. Kit tisztelhetek önben?- jelzem egy néma pillantással Zachnek, hogy kicsit vigye távolabb a kölyköket, ő pedig egy rúgás formájában adja elő a félszemmel bambuló Carinának az üzenetem. Nem zavar, ha hallótávolságon belül vannak, az zavar, ha én hallom a szuszogásukat. - Én Yozora vagyok Takasasából, a Muro alparancsnoka és Karasu Vex jobb keze.

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 09, 13:36:49 »
Séta a homokban
Hueco Mundo sivatagját járva elkezdtem töprengeni azon mennyire is hasonlítunk ehhez a kopár pusztasághoz.
~A homokszemekhez hasonlóan mi is végtelen számban vagyunk jelen. Érdekes módon nem törvényszerű, hogy egy Hollow teste továbbfejlődjön egy erősebb formába. Persze ha sok lelket eszik, akkor annak meglehet az eredménye ám csak a kiválasztottak képesek elérni a valódi célt. Vegyük példának a ranglétra legalját, azokat, akik a halandók világában ténykednek. Közülük csak kevesen éreznek késztetést, hogy felfalva társaikat enyhítsék mérhetetlen fájdalmukat. A belőlük lett Gillianok közül sem mindegyik képes Adjuchassá változni csakis az, aki eltér a csordától, vagyis az abnormálisak. Mindig azok változnak, meg akik eltérnek társaiktól. Érdekes módon ezek a kívülállók egy közös tulajdonsággal rendelkeznek ez pedig az ösztön. Mindannyian az ösztöneikre hallgatva vadászták le társaikat. A józan észt félredobva állat módjára gyilkolták le egymást. Nem mintha én különb lennék a többinél hisz ugyanezt tettem én is. Viszont rendkívül érdekes hiába az ész és a rengeteg erő valami soha nem fog változni. Meglehet kik elérték a végső formájukat nem mások puszta ösztön lényeknél. Bár ha belegondolunk a Gillianok is pont ugyanilyenek hisz mákszemnyi agyukkal nem sokra mennek. Vajon miért bujkálnak a Vasto Lordok a világ elől? Talán oly nagy erőre tettek szert, hogy nem foglalkoznak a hozzánk hasonló bogarakkal? Erre a kérdésre csak akkor kaphatom meg a választ, ha végre én is közéjük tartozom majd. Addig viszont rengeteg víznek kell lefolynia azon a jelképes folyón. Na, dologra.~
Mondtam magamnak majd farkammal ostorként csettintettem jelezve ideje lenne valami harapnivaló után kutatni. Hirtelen nem is olyan távol egy érdekes lélekenergiára lettem figyelmes. Még soha életemben nem találkoztam hasonlóval ám egyből tudtam milyen lénytől származhat. Idegességemben pengeéles karmaimat mozgattam fel s alá. Ahhoz még nem voltam valami gyakorlott, hogy megérezzem pontosan mennyi lélekenergiája lehetett. Kis idő múlva sikerült beazonosítani a hatalmas erő forrását. Az ösztöneim azt súgták kerüljem el jó messzire. Azonban valami arra késztetett, hogy nézem meg közelebbről. Egyik lábamról a másikra lépdelve tipródtam eme két választás között. Pár pillanattal később lassan elindultam és visszafogtam az erőmet nehogy idő előtt kiszúrjon. Az egészségemre nézve nem lett volna ildomos, ha meghalok. Vagy ötpercnyi kocogás után sikerült rátalálnom arra a valakire.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 09, 23:28:56 írta Anton »

Karakterlap

Ronan Phellera

Las Noches Lelke

Eltávozott karakterek

108-as Privaron Espada

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 9 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #4 Dátum: 2014. Aug. 09, 20:35:05 »
Séta a homokban

Dühösen szisszentem fel, és dobtam viszonylag gyengéden a joysticket a földre. Nem tudom, ki vette nekem a play stationt gyógyulási ajándékként, de biztosan az volt a célja, hogy felidegeljem magam vele. Már harmincadszor halok meg ugyanannál a szakadéknál, mert sehogy sem tudom egyszerre nyomni az x-et a nyilakkal egyszerre. A bal kezem még mindig csak arra jó, hogy néha hirtelen el kezd fájni, illetve húzza a nyakam. Ha leveszik a vastag kötést, tudom mozgatni, de úgy csak még jobban fáj. Nem tudom, hogy valaha olyan lesz-e, amilyen volt.
 Felállok, kinyújtózok kicsit, azután kikapcsolom a játékot. Már két hét telt el azóta, hogy Espada voltam fél napra, pár napja egy igen fájdalmas procedúra keretében felkerült a másik két számjegy is a nyolcasom elé. A tetováló annyira kárörvendő volt, hogy újra lát, hogy kis híján vele is azt csináltam, amit a másikkal a kórházban. Seth nem haragudott meg érte, hogy megöltem, vagy legalábbis nem adta jelét.
 Kibámulok a sötétbe az ablakomon, a nagy, végtelen sivatagba. A tükörképemen a fáradt, elkínzott vonások, a sérült kar és a gyengén tükröződő kép mindig eszembe juttatják, megtörtént, ami megtörtént. Mindenki úgy tudja, hogy Espada lettem egy napra, de még a tornyomba sem volt időm beköltözni azelőtt, hogy csúnyán leszerepeltem, és megfosztottak ettől a címtől. Mindenki rólam suttog most, bár szemtől szembe senki nem mer nekem semmit mondani, ahogy a rokonaim jelenlétében sem mesélnek. Tudják azt is, mi történt a kórházban azzal, aki túlzásba vitte a gúnyolódást, csak csendben suttognak, és amikor pár napja kint voltam, megbámultak. Egy nagy levegővel úgy határozok, hogy ma mégis kimegyek. Igaz, nem a városba, csak a sivatagra.
 Egy elég fájdalmas eljárás keretében leakasztom a karom a nyakamból, és átdugom azon az egyenruhámon, amit mostanában használok. Levágattam a bal ujját vállból, úgyhogy egy fokkal kényelmesebb felvenni, gyorsabban visszakerül a karom a nyakamba. A fájdalom gyorsan el is múlik, csak a viszketés tör rám újra, de ezúttal igyekszem vele nem törődni. Mondták, hogy ne vakarjam, ha azt szeretném, hogy gyorsan lekerüljön a kötés, és ne fertőződjön el.
 Becipzárazom a felsőt, épp csak a hollowlyukam látszik ki a nyakamnál, amikor gyorsan lefirkantok egy üzenetet az ajtó belsejére ragasztott papírra, hogy elmentem sétálni, és majd pár óra múlva jövök. Desmond-apuval beszéltem, amennyit kellett, és hálás vagyok neki, amiért nem zavar folyamatosan, nem akar folyton beszélgetni. Még sem neki, sem ’via-neenek nem mondtam semmit, a többieknek pedig talán soha nem is fogok. A férfi utolsó szavai valószínűleg nem kitalációk voltak, és tényleg nem szabad beszélni erről másnak, akkor mindenki tudná, hogy nem igazi Espadává lett kinevezve. Hozzá kell járulnom, hogy másokat is becsapjanak.
 Zsebre teszem a jobb kezem, és nekivágok a sivatagnak. Rengeteg dolgon kell gondolkoznom, nagyon nehéz időszak közepén vagyok. Valószínű az iskolában cseppet sem lesznek megértőek a két hetes hiányzás miatt, azok a szemét tanárok a nyakamba fogják önteni az összes lemaradást, minden dolgozatot, pár lány meg a barátaim sajnálni fognak, de a többiek még a vállukat sem fogják megvonni, hogy autóbalesetem volt. Bár lehet, hogy a cápatámadás menőbben hangzik, bár ha lekerül a kötés, látszani fog, hogy nem az. Talán valami olyasmit kellene kitalálnom, ami egyedibb, és nem nehéz úgy lehazudni, hogy ellenőrizhetetlen legyen.
 Gyorsan megérzem, hogy figyelnek, bár azt nem tudom, ki és honnan. Nem úgy figyelnek, ahogy a gyenge hollowok szoktak, úgyhogy rögtön az jut eszembe, hogy ez a valami nem fél tőlem, hanem inkább vadászik rám. Legalábbis, egy kicsit úgy érzem, veszélyben vagyok. Talán egy másik arrancar lesz az, talán csak egy a kelleténél ostobább lidérc, de a kezem így is a zanpakutomra csúszik.
 - Mutasd magad!


Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #5 Dátum: 2014. Aug. 09, 23:28:17 »
Séta a homokban
Az utolsó pár métert sétálva tettem meg. Sajnálatos módon gyakran kellet magamat megdorgálni az ostobaságaim miatt. A felszálló homok és a testemből kiáramló lélekenergia miatt már réges rég észrevehetett. Ezért nem akartam ajtóstul rontani a házba nehogy támadásnak vélje megjelenésemet Az állam leesett attól a látványtól, ami ott fogadott engem. Arra számítottam, hogy egy nálam jóval nagyobb és ocsmányabb Hollowal fogok farkasszemet nézni. A valóságban viszont egy ember után leskelődtem egy nagyon fiatalember. A srácnak fekete haja volt és vékony testalkata. Egyáltalán nem láttam rajta a félelem jelét így bizonyára nyomos okkal járhatott arrafelé. Különösnek tartottam habár egy ember mászkál arrafelé és messziről lehet érezni az erejét mégsem támadták meg. Valamikor súlyos sérülést szerezhetett ugyanis egyik karja fel volt kötve. Nem értettem mit kereshet egy halandó sérülten egy szörnyektől hemzsegő sivatagban. Ráadásul hogyan tudott ide eljutni hisz csak mi Hollwok tudjuk ennek a titkát. Azok a fekete köpönyeges szamurájok sem tudnak ide bejutni csak úgy. Ekkor jutott el a tudatomig, hogy ennek a gyereknek nem emberi a szaga. Sokkal jobban hasonlított a miénkre lélekzabáló ’ démonokra ’. Jobban odafigyelve további furcsaságokat vettem észre. Egy a fején egy fehér csákószerű maszkot viselt. Pontosabban annak egy darabkája volt, mert nem takarhatta el az egész arcát. A második a nyakán található lyuk. Ilyen csak mi nálunk lidérceknél fordul, elő akkor mikor végleg kiszakad testünkből a léleklánc. Ember formájú Hollowokról soha nem halottam bár nem is beszéltem senkivel. A magánynak az-az előnye, hogy nem kell tartani attól, hogy elárulnak és nem csapnak le, ha hibázok. Ha ez bekövetkezik, egyszerűen meghalok, és nem kell szégyenkeznem magam miatt. Néha kicsit unalmas ám el lehet viselni. A valaki felszólított, hogy fedjem fel magamat. Lassan közelebb mentem így ő is szemügyre vehetett engem. Közelebbről még fiatalabbnak látszott, mint első ránézésre. Oly törékenynek és gyengének látszott akár egy szalmaszál. Viszont a belőle kiáramló hatalmas energia teljesen ellentmondott a kinézetének.
-   A nevem Anton és Adjuchas vagyok. Remete és vadász. Te ki vagy kölyök? Már ha kölyök vagy. Úgy nézel ki, mint egy ember ám olyan a szagod, mint a mienk. Ám van valami, ami nem hagy nyugodni és fogalmam sincs mi az.
Tíz lépésre álltam meg az idegentől majd megláttam az oldalán fityegő kardot. Mi soha nem hordunk fegyvert csakis a Shinigamik. Tarajom felágaskodott az majd háromlépésnyit hátráltam. Mindhárom karmomat felé irányítottam, hogy bármelyik pillanatba le tudjak csapni.
-   Úgy nézel ki, mint egy ember Hollow szagod van és Shinigamik fegyverét viseled. Mégis miféle szerzet vagy te?
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem majd akaratlan is kimondtam az első szót, ami eszembe jutott.
-   Vasto Lord.
Az agyam úgy zakatolt akár egy gőzmozdony mégsem sikerült kitalálnom mivel lehet dolgom. magunkról mindent születésem pillanatában maguktól került minden információ, amit csak ismertem. Megfordult a fejemben, hogy azonnal támadjam meg hátha szerencsém lesz. Az ösztöneim azt is súgták, hogy meneküljek minél messzebbre. Azonban az eszem mindkét ötletet lehurrogta. Az ereje túl hatalmas volt ahhoz, hogy megtámadjam és a menekülésnek sem láttam semmi értelmét.
-   Már rémlik, hogy éreztem hozzád hasonlót. Egy csoport Hollow követte. A nyomorult férgek.
Igaz messze voltak és alig érzékeltem ám a szégyen bűze egyértelmű volt.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 10, 09:19:12 írta Anton »

Karakterlap

Ronan Phellera

Las Noches Lelke

Eltávozott karakterek

108-as Privaron Espada

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 9 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #6 Dátum: 2014. Aug. 15, 15:00:58 »
 
Séta a homokban

 
Alaposan szemügyre veszem az adjuchas-t, ami előtűnik a bucka mögül. Érdekes külseje van, viszonylag ritka a két lábon járó hollow, főleg, ha nem legalább hat méter magas. Ez a hollow nem olyan sokkal nagyobb nálam, bár nem tudom, hogy ez azért van, mert erősnek, vagy mert gyengének számít. Nálam mindenesetre gyengébb.
 - Ronan vagyok. Ronan Phellera- egy kicsit meglep, hogy a hollow még soha nem látott arrancart, vagy nem is hallott róluk, amikor Las Nocheshez ennyire közel van, szinte látótávolságon belül, bár innen legfeljebb egy kis fehér pont látszhat a városból. Azért tényleg nehéz elhinni, hogy az egész dimenziót uraló fajról van olyan lakó, aki nem is hallott, és már adjuchas szintre fejlődött. Mintha valaki úgy kerülne a BL-be, hogy nem hallott még a Barcelonáról.
 - Te tényleg soha nem láttál még arrancart? És nem is hallottál a létezésünkről? Pedig mienk itt minden- felkészülök rá, hogy arrébb ugorjak, ha támadni készülne, de nem ijedtem meg túlzottan a lehetőségtől. Akkor is ettem már adjuchast, amikor én magam is az voltam, a tíz éves testemmel is megettem nem egyet viszonylag könnyen, most pedig annyival feléjük emelkedek, hogy talán félre sem kéne ugranom, ha rám akarna támadni. Azért félreugranék, legutóbb csúnya vége lett, amikor túlértékeltem a pozíciómat, és a karom még mindig fáj annyira, hogy tudjam a következményeit az ilyen hibáknak. - Na, akkor figyuzz egy kicsit, elmagyarázom röviden. Az arrancarok olyan hollowok, akiknek egy kis gömbbel eltávolítják a maszkjuk egy részét, úgyhogy újra emberi alakjuk lesz, és sokkal erősebbek lesznek annál, amilyenek korábban voltak, és vissza tudnak változni az eredetihez hasonló alakba, mert az bele van rakva a kardjukba. Hogy hogyan rakják bele, azt nem tudom, annyira soha nem fogott meg, de ha elindulsz a fehér város felé, akkor ott találsz olyat, akitől megkérdezheted- mivel engem is két arrancar, ráadásul két Espada tag talált meg, úgy gondoltam, hogy nekem is meg kell mondanom a hollownak, hogy kerülhet közénk. Az már az ő dolga, hogy ez érdekli-e.
 Elszakítom a tekintetem az adjuchastól, és elkezdem a Holdat nézni, miközben leülök a homokba. Emlékszem, gyerekként építeni akartam egy űrhajót, el akartam repülni oda, és onnan integetni Desmond-apunak és a testvéreimnek. Mosolyt csal az arcomra, ahogy eszembe jut, milyen más volt minden gyerekként. Minden olyan gondtalan, olyan nyugodt volt, úgy tűnt, minden örökké fog tartani. És most úgy tűnik, hogy bár örökké élünk, mégsem tart semmi örökké.


Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #7 Dátum: 2014. Aug. 15, 20:29:52 »
Séta a homokban
A kis mitugrász jó alaposan megnézett engem a talpamtól a fejem búbjáig. Nem értettem mi ez a hatalmas érdeklődés majd arra következtettem, hogy hozzám hasonlóval még nem volt dolga. Másokhoz hasonlóan én is szentül hittem, hogy akinél nagyobb vagyok annál sokkal erősebb is. Pedig be kell látni ez egy tökéletesen téves következtetés. Hisz vannak, akik kétszer háromszor akkorák, mint én mégsem tudnának partiba szállni velem. Azonban ettől a gyerektől szó szerint kirázott a hideg, ami valljuk be elég vicces dolog. Ilyen apró mégis olyan érzésem van, tőle mintha bármelyik pillanatban képes lenne elpusztítani minden gond nélkül. Hozzám hasonlóan ő is bemutatkozott szép és jó hosszú névvel büszkélkedhetett. Nekem csak egy nevem volt bár nem is szorultam rá többre azt az egyet se használtam semmire. Mikor kapcsolatba léptem valakivel azt rendszerint felfaltam így nem igazán diskuráltam. Ezután értetlen képet vágott és megkérdezte tényleg nem találkoztam Arrancarral. Azt állította magáról, hogy az övék minden, míg a szem ellát és még tovább. Az első, amit megértettem az, hogy ő nem egy Vasto Lord és nem vette észre iménti megnyilvánulásomat. Pedig már kezdtem remélni, hogy a szerencse összehozott egy olyan lénnyel, akivé át akarok változni. Igaz róluk sem hallottam soha ám ez a tudás valahogyan a fejembe vésődött mikor átváltoztam és azóta ez a cél lebeg a szemem előtt. A fiú hatalmas mennyiségű lélekenergiával rendelkezett ám, hogy ő lenne minden ura. Ez a megjegyzése aprócska sóhajtásra késztetett engem majd elmosolyodtam.
-   Nem túlzol egy kicsit? Van erőd bőven ám egy Vasto Lordhoz képest…-
~ Nem mintha valaha is találkoztam volna akár egyetlen eggyel is~ mondtam magamban.
Nem tudom mi ütött az Arrancarba ám valamiért egy szuszra egy csomó mondatott hadart le nekem szép lassan. Elmondása szerint az Arrancarok olyan Hollowok akik egy gömbnek hála megszabadultak a maszkjuktól ezáltal hatalmas erőre tettek szert. Az erejük egy részét elzárják abba az irritáló karba. Majd hozzátette fehér városban sokkal többet is mesélhetnének nekem erről. Kissé zavaros és kuszának tűnt az egész azonban nem hagytam magamat rászedni. Jól tudtam milyen törvények uralkodnak Hueco Mundoban. Az erősebb elnyomja és irányítja, a gyengébbet illetve megeszi, ha úgy látja jónak. Bizonyára azért akart arra a helyre küldeni, hogy valamelyik társa fölfalhasson. Bár a nagyobb erő eléggé csábítóan hangzott és legszívesebben rá is haraptam volna ám mégsem. Jobban áll nekem a magányos farkas szerep nem szeretek senki szolgája lenni. Miután befejezte a mondókáját leült a földre majd vágyakozó tekintettel a Holdat Kezdte bámulni. Látványosan én is arrafelé fordultam ám semmi különöset nem láttam benne. Néha mikor unatkoztam leültem és arról próbáltam faggatni miért bámul folyton ám sosem kaptam választ. Nem értettem mit lát abban a sárgán világító távoli ízében ám valószínűleg sokat jelentett számára. Fejemet a fényes égitest és az azt bámuló fiú között ingázott kissé bele is szédültem. Kis várakozás után feltettem egy számomra igen fontos kérdést pontosabban kérést.
-   Mesélnél nekem erről a fehér kastélyról vagy miről? Én általában magányosan lófrálok a sivatagban és nem igazán beszélek senkivel. Leszámítva a Holdat bár ő nem valami szószátyár igaz tud hallgatni ha, kell. – majd a pajzsommal a Hold felé mutattam.
Ezt azért tettem, mivel láttam mennyire odavan azért a micsodáért.

Karakterlap

Hera Celia velli Taarm

Quinto Espada

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
12 500 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszínnel szélű fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Mottó:
A gyengeség és a romlottság nem a világban van. Az emberekben van. És mindig bennük lesz.

Post szín:
#BA89D4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #8 Dátum: 2014. Szept. 01, 21:50:08 »
= FREEDOM! Avagy… bolyongás a homokozóban. [Yozora és Hera ismerkedik.]=

Emlékszik még, mennyire lágy, mindent szerető lélekkel áldotta meg a sors. Nem volt földi lény mely iránt ne viseltetett volna szeretettel- bár a pókoktól s egyéb csúszómászóktól kissé idegenkedett, sosem bántott egyet sem. Még akkor sem, amikor a Grand Canonban készültek egy bonyolultabb, annak idegén lehetetlennek gondolt manőver kivitelezésére. Természetesen, kisebb-nagyobb sérülések árán végre hajtották, s ezzel beírták nevüket a történelembe.
Most azonban, s a halála után eltelt pár évben személyisége gyökeres változáson ment át: talán azért is romlott ily mértékben meg angyali lelke, mert undorodott attól, amit élvezett? Mai napig kéjes élvezettel tölti el amikor kioltja valaki életét. Ilyenkor járja át testét az a keserű, mégis oly gyönyörű érzés, melynek átérzése csak azoknak adatik meg, kiknek kezében hatalom van. Még számára is, ki közel sem nevezhető erősnek, mély élvezetet s extázist jelentett az olyan egyszerű dolgok megélése, mint a gyilkolás.
Rózsaszín íriszei a szétroncsolt, szilánkokká taposott egykori koponya maradványaira tapadtak, s eljátszott a gondolattal, hogy felfalja-e áldozatát, majd nemes egyszerűséggel arrébb lépett. Ha folytonosan ily gyenge lényekkel csillapítja étvágyát, sosem lesz erősebb. Határait kellene feszegetnie...
- Nem minden alkalommal mélyülök bele a kínzás borzasztó szépségeibe... Néha legalább oly megnyugtató széttépni valakit, mint aprólékos munkával feldarabolni. - sóhajtott fel, majd a holttestről leszakadt egyik ruhacafatba törölte kezeit. - Mindenesetre szimpatikus számomra az eszmefuttatásod. Csak nem hobbid neked is mások kínzása? - Pillantott a hosszú hajú fickóra, majd arrébb lépett a porhüvelytől. Nem kapta meg a rövid tombolástól azt, amit várt... a pillanatnyi élvezet elröppenése után ugyanolyan feszült volt, mint elindulásakor. Talán csak az bosszantotta még tovább, hogy hazatérése után sem valósínű, hogy nyugodtan folytathatja oly hőn áhított pihenését. Korán kelni pedig... sosem szeretett.
- Milyen kicsi a világ! Hera Celia velli Taarmnak hívnak és tudomásom szerint én vagyok az egyetlen arrancar fracciónja Karasu Vexnek. Örvendek. - Emlékezett, hogy első, bemutatkozó-ismerkedő jellegű találkozásukkor Vex mesélt neki valami érdekes személyiségről. Tehát akkor ő lenne az? Meglehetősen különcnek tűnik első ránézésre, bár ugye egy arrancarnak Hueco Mundoban felesleges ezt a következtetést levonni. Ahányan vannak, annyian tűnnek különcnek.
A végeláthatatlan sivatagban nem igazán vannak padok, így jobb híján egyszerűen törökülésben foglalt helyet a férfival szemben. Érdekelte, miért mászkál kisebb-nagyobb hiányosságokban szenvedő gyerekekkel...
- Ha nem vagyok túl indiszkrét... és akkor is, ha az vagyok; kik azok a gyerekek? Gondolom, nem a te véredből valók, egyikük sem hasonlít rád szinte szemernyit sem. - Jó nagyot nyújtózott, azt meg kell hagyni. Ha elmondja elmondja, ha nem, nem- majd Vexből kiszedi valahogy, amit tudni akar. Megvannak a megfelelő eszközei és módszerei arra, hogy érvényesítse az akaratát. Az meg, hogy félne-e őket bevetni a negyedik megregulázása érdekében... nem. Nem igazán vonzotta a halál gondolata, de különösebben nem érzett semmiféle rettegést vele kapcsolatban. Egyszer már úgy tűnt, végleg vége az életének, s utána egy igencsak gyönyörű és tökéletes lénnyé vált. Lehet, hogy a következő halál után is van élet.
- Szóval... te is Vex tornyában élsz, nemde-bár? Egy ideje már beosztottak alá, de még egyszer sem láttalak. Viszont, ha ilyen jó kis ötleteid vannak kínzás terén, majd egyszer szívesen eljátszanék valakivel veled. - Miért ne? Lehet, hogy párban még a kínzás is szórakoztatóbb. Egy pillanatra összerezzent, mikor eszébe jutott, mi is lett a Vexnek való bemutatkozásából, s megállapította: nem is olyan nagy tragédia, hogy aznap nem volt a közelben Yozora. Ő nem, valószínű Vex sem fogja terjeszteni, hogy mennyire nem bírja az alkoholt.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Szept. 01, 22:15:30 írta Hirako Shinji »
(click to show/hide)

Karakterlap

Ronan Phellera

Las Noches Lelke

Eltávozott karakterek

108-as Privaron Espada

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 18

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 9 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #9 Dátum: 2014. Szept. 16, 00:59:41 »
 
Séta a homokban

 
 Egy pillanatra megrándul az arcom, ahogy a sérült karomba beleáll megint a fájdalom, vagy inkább az emléke. Nem sokon múlt, hogy a shinigami teljesen levágja, úgyhogy ez talán ez a fantom fájdalomnak nevezett dolog lehet, nem tudom. Egy kicsit meg is masszírozom a karom, hogy felmelegedjen, és elmúljon a hideg fájdalom. Remélem, az adjuchas nem veszi a gyengeség jelének, nem akarom bántani, pedig muszáj, ha rám támad.
 - Hát, nem magamra gondoltam, hanem pölö a fateromra. Én nem sokkal vagyok jobb az átlag arrancarnál- igaz, kéz nélkül is megöltem azt a szemétládát, és egész sokáig elharcoltam egy kapitánnyal, de azért jobban érzem magam mostanában, ha inkább szerény próbálok lenni, és akár még gyengébbnek is kezelem magam, mint vagyok. Nem bírnék elviselni még egy ilyen csalódást, mint ami ezzel az Espada-dologgal ért engem. - De amúgy láttál már Vasto izét? Mert én nem. Honnan tudod, hogy léteznek egyáltalán? Amikor én voltam adjuchas, akkor is sokan benyalták ezt a sztorit, de aztán, amikor láttam arrancarokat, rájöttem, hogy valszeg róluk terjedt el ez- tényleg nem hiszem, hogy ne fedeztük volna fel Hueco Mundo leghatalmasabb lényeit. Lehet, hogy tényleg létezik pár durva adjuchas, akik így hívatják magukat, de szerintem Desmond-apu az ő szájukat is fél kézzel kenné el. Ami azt illeti, talán még én is, ha jó lenne a karom. Egy pillanatra el is mélázok annyira, hogy csak lassan dolgozzam fel, mit mondott. Valamiért úgy döntök, hogy van kedvem beszélgetni ezzel az adjuchasszal, pedig elég kevés olyan társaság van, amitől nem lépek le gyorsan.
 - Eszembe juttatja, hogy milyen volt régen. Öregedtem öt vagy hat évet testben és lélekben, mióta arrancar lettem, és azóta minden más lett. Volt most egy elég durva fiaskóm, majdnem meghaltam, becsaptak, meg eléggé ki is nevetnek, és jól esik egy kicsit visszatérni arra az időszakra, amikor a legnagyobb gondom az volt, hogy kit vinnék magammal a Holdra, ha építenék űrhajót… mindegy, csak azért mondtam el, mert te úgysem mondod vissza senkinek, akit ismerek- vannak dolgok, amiket Desmond-apunak, és a tesóimnak sem akarok elmondani, túlzottan kellemetlenek, túl kínosak, és nem akarom, hogy lássák, milyen mély sérülést okozott nekem ez a történet. Ezt most egyedül akarom megoldani, de azért jó, hogy elmondhattam valakinek, aki tud válaszolni.
 - Las Nochesre én mindig otthonként tekintettem, ami biztonságot ad, ott él a családom, a barátaim, oda mindig vissza tudok menni. De azért jobb, ha tudod, hogy a legtöbb arrancart ott éppen olyan könnyen megölhetik, mint ahogy egy hollowot itt kint, mert senki nem védi őket, és általában nem csinálnak ügyet belőle, ha egy arrancar megöl egy másikat. Naponta előfordul igazság szerint. Akik biztonságban vannak viszonylag, azok a fracciónok, egy Espada szolgái, barátai, vagy ilyesmik. Az én Espadám olyan nekem, mint az apám. Az Espada tagjai tízen vannak, ők a legerősebb arrancarok, ezért van az, hogy a fracciónjaikat senki nem meri bántani, még egy másik Espada is ritkán megy el olyan messzire. Ja, amúgy én is Espada voltam, majdnem fél napig, de leváltottak, úgyhogy Privaron vagyok, ők a régi Espada tagok, akik túlélték a leváltásukat. A leváltás többnyire úgy néz ki, hogy egy másik arrancar megöli őket, és átveszi a helyüket.
 Az élet Las Nochesben amúgy attól függ, hogy hogyan sikerül helyezkedned. Ha nem vagy fracción, akkor kevesebb a szabály, de jobban kell vigyáznod rá, hogy valaki ne öljön meg, ha fracción vagy, akkor meg az Espadád elvárásainak kell megfelelni. Nekem például suliba kell járnom- vagyis, kellett, már nem vagyok fracci. Igazság szerint erősebb leszel, újra emberi tested lesz, meg lesznek olyan társaid, akik nem akarnak megkajálni, cserébe viszont ha azt mondják, hogy menj el shinigamikat ölni, akkor menni kell. Nem könnyű néha ott élni, de szerintem sokkal jobb, mint itt, mert nem vagy egyedül
- gyerekként még jól éreztem magam a sárkány alakomban, de most, hogy kezdek felnőni, örülök, hogy újra normális, használható emberi testem van. A küllememre érzékeny vagyok, meg pár funkciója a testemnek nagyon hiányozna, de ami a legjobban zavarna, hogy hollowként full egyedül lennék. Ha azt mondanák, hogy újra éljek itt kint egyedül, és vadásszak mindenre, ami mozog, inkább meghalnék. Ha velem jön, ez a hollow is biztos így gondolja majd pár év múlva.


Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #10 Dátum: 2014. Szept. 16, 16:23:58 »
Az idegen ifjúnak egyértelműen látszott, hogy nagyon fáj a sérült karja. Talán megtámadhattam volna ám nem láttam semmi értelmét. Élve sokkal több hasznom származott belőle. Másod sorban pedig nem láttam sok sikert, hogy legyőzhetném sérülés ide vagy oda. Egy érdekes kérdést tett fel nekem amiről hangosan soha nem mertem beszélni. Igaz, hogy még egyszer sem láttam Vasto Lordot ám mégis hittem benne teljes szívemből.
- Még soha nem láttam egyet sem és nem is halottam róluk, de mindig is tudtam, hogy vannak. Bár az is igaz, hogy te vagy a második akivel beszélgetek mióta Hueco Mundoba kerültem. Az első legyőzött méghozzá fölényesen és még meg is alázott.
Ennél a mondatomnál dühösen összecsattintottam a pengéimet. Fogalmam sincs miért beszéltem életem egyik legnagyobb kudarcáról ám volt annyi eszem és nem mondtam el, hogy egy ember győzött le.
- Azelőtt csak azért akartam Vasto Lordá változni, hogy megmeneküljek az elkorcsosulás veszélyétől. - kissé megráztam magam majd folytattam- Azonban miután azzal az alakkal találkoztam már egy új cél lebeg a szemem előtt. Hatalomra van szükségem, hogy úgy megalázhassam ahogyan ő alázott meg engem végül pedig darabokra tépem. Mellesleg pedig pont azért akartam azzá válni mert soha nem láttam. Érdekes lehet a ritkaságok közé tartozni.
Ez utóbbit már sokkal nyugodtabban és felélénkülve meséltem. Amit ezután mondott kissé zavarosan hangzott. Annyit értettem belőle, hogy nem lenne jó ha az ismerősei fülébe jutnának ezek a hírek. Hát ha valami értettem hát az a hallgatás volt.
- Ezt az egyet megígérhetem, hogy egy ismerősödnek sem fogom elkotyogni ezt a kis titkott.
Majd elkezdtem kissé köhécselő hangon nevetni. Talán még soha nem csináltam ilyesmit ezért kiestem a gyakorlatból. Mellékesen megjegyeztem magamnak, hogy ez a beszélgetés nem is olyan rossz dolog. Talán gyakrabban ki kéne mozdulnom a barlangomból és nem csak egy két falat erejéig. Azt is sikerült megtudnom, hogy ez az emberforma lény a legerősebbek közé tartozott csak lefokozták. Meg náluk is ugyanoly élet halál harc folyik mint idekinn. Nem értettem akkor miért nem maradtak idekinn a végtelen sivatagban.
- Én biztosan nem bírnám ki, hogy mások parancsolgassanak nekem. Sokkal jobb nekem ahol egy törvény uralkodik eszel vagy téged esznek meg. A magánnyal sem volt semmi bajom, de be kell vallanom tényleg a társaság szórakoztató is tud lenni. Előbb vagy utóbb úgy is erősebb leszek és valami módon Vasto Lordá változok. Vagy esetleg valaki egészben lenyel. Így vagy úgy,de megőrzőm az önállóságomat. Neked is ki kéne próbálnod teljesíteni az álmodat. Attól még, hogy nem sikerült senkinek nem jelenti, hogy lehetetten hanem azt, hogy teleszel az első.
Halvány lila segély fogalmam sem volt róla mit láthat abban az égen függő sajt darabban. Ám ha ő a Holdat szeretni ki vagyok én, hogy eltántorítsam eme nemes céljától?
- Említetted te is a legerősebbek közé tartoztál. Akkor mit keresel itt ezek a szánalmas lények között.
Természetesen saját magamat is beleértettem ám nem tartottam szükségesnek ezt hangoztatni.

Karakterlap

Furasawa Akita

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #11 Dátum: 2014. Dec. 01, 20:43:03 »
Ismerkedős játék Antonnal

A végtelen sivatag némán hallgatott, amikor egy garganta törte meg a teret, és előbújt belőle Amada. Szokás szerint elhozta megbénított áldozatát, egy érdekes aurájú lelket, aki most valószínűleg rettentően fél. Ezzel nincs is baj, hiszen ha az áldozat fél, akkor finomabb… Olyan ismerősen cseng, de nem tudja, hogy honnan ismerős.  Elengedi áldozata grabancát, és körbeszaglászik. A közelben most nem érez veszélyt, és szél se kóborol erre, így nyugodtan nekiláthat az ételnek. Szépen lassan, élve falja fel, elemésztve belőle különlegességét.
A lelkek nagy része nem jó semmire, maximum egy kicsit csillapítja az étvágyat. Az igazi vadász meg találja a megfelelő lelket, ami különleges annyira, hogy ne csak egy kósza vacsorát jelentsen. Amada most munkájának gyümölcsét majszolta boldogan. Minden egyes különleges lélekkel mélyebbre képes ásni a tudatalattijába, hogy végre megtudja ki is ő valójában, és hogyan vált azzá, ami most. Ez vált élete céljává, miután kiszakadt abból a förtelmes tudatmasszából, ami a Gilianokat jellemzi. Egy pillanatra bevillant az agyába egy kép, egy férfiról, ahogy játékos mosollyal közeledik felé, de ennél többet nem nyert belőle.
Amikor az utolsó falatot is lenyelte, lefeküdt egy kicsit, és összegömbölyödött. Hueco Mundo hatalmas sivatagában feküdni egyedül… A lidércek mind a föld alatt vannak, és próbálnak előre jutni a ranglétrán. Tudja, maga is tapasztalta. Keresztülharcolta magát a söpredéken, bejutott egy összeálló Gilianba, és legyőzte az összes harcoló tudatot, ami őt akarta felfalni. Céltudatosságát, kitartását, valami belső érzés motiválta. Nem tudta pontosan mi is az. Valami azt mondta a fejében, hogy túl kell élnie. Ki kell derítenie ki is valójában, hogy megtudja mi ez a furcsa érzés, ami fejlődésre bírja. A préda által szerzett emlékképen merengve figyelmetlenül álomba szenderült. Álmában egy üres házban járt furcsa díszekkel. Olyan volt, mintha egy idegen világban lenne. Egy rég elmúlt kort vélt felfedezni a házban, amit már csak múzeumok őriznek, mintha visszament volna az időbe. Lehet, hogy ez a ház a múltjának egy kis darabja? Hány éves ő? Mikor halt meg? Próbálta magát nézni, de nem látta a kezeit, a testét, semmiét. Az álom kezdett szétesni. Elhomályosult minden, és ahogy próbált visszatérni a valóvilágba rá jött, hogy elaludt. Morcosan, morogva kelt fel, hogy újból körbe szimatoljon, jár e itt valaki.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 01, 20:47:40 írta Amada Gervasio »

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #12 Dátum: 2014. Dec. 01, 22:42:36 »
Ismerkedős játék Antonnal
Néha nem is tudom igazán ki az igazi szörnyeteg. Egyesek szerint mi Hollowok azok vagyunk, csak mert engedünk a természet törvényeinek. Úgy születtünk, hogy lelkeket együnk így számunkra ez a helyes irány. Természetesen én nem eszek ilyesmit és embereket sem ölök. Ez ebben a formában nem teljesen igaz. Néha végeztem egy pár halandóval ám csak azzal, aki megérdemelte. Hogy meg tudhatjuk honnan ered ez a kényszer az igazság szolgáltatás iránt mesélnem kell a halálomról. Egy újgazdag ficsúr részegen kocsikázott mikor elütött és lelökött az útszélire. Évekig senki nem is kereste a hullámat mikor autóstul beugratott mellém a srác. Azon nyomban szörnyet halt. Oly annyira feldühített a látványa, hogy rögtön Hollowá változtam. Ő volt az első és egyben az utolsó áldozatom. Egyáltalán nem élveztem valami táplálóbb után kellett néznem. Ezután kerültem át Hueco Mundoba és kezdtem a saját fajtámra vadászni. Ennek köszönthetően sokkal erősebb és fejlettebb lettem. Ennyit a régmúltról most beszéljünk egy kevéssé távoli eseményről. Éppen az egyik épület tetején álldogáltam és egy gyermeket figyeltem. Nem rendelkezett kimondottan nagy lélekenergiával ám arany szívével képes volt felkelteni az érdeklődésemet. Egyik nap az édesanyja sírját látogatta, meg aki ugyanolyan szerencsétlenül járt, mint én. Egy szemét Hollow meg akarta támadni mire én szó nélkül végeztem vele. Csodálkoztam mikor kiderült lát engem és valamiféle angyalnak hitt engem, aki bosszút állt szeretett anyukájáért. Talán a közös múlt miatt vagy a szép szavai végett, de sikerült meglágyítania a szívem. Elmesélte, hogy minden ember megérdemli a halált, aki bűnt követett el. Egyre jobban kedveltem azt a csöppséget. Azóta, mint őrangyal és bosszúálló kísértettem az Emberek Világában. Mikor láttam, hogy gond nélkül hazaért nyitottam egy Gargantát és visszatértem a viszonylagos biztonságot nyújtó Hueco Mundoba. A szél ide-oda hordta a homokot. Úgy döntöttem mielőtt visszavonulok a barlangomba vadászok még egy keveset. Nekünk Adjuchakoszok rendszeresen kellett vadásznunk vagy különben visszakorcsosultunk ostoba Gillianná. Pár lépés után egy macskaszerű lénybe botlottam bele. Furcsa módon, a földön feküdt a sivatag kellős közepén. Először meg akartam támadni ám végül meggondoltam magamat. Még soha nem láttam előtte ilyen aprócska Adjuchast. Miután kinézelődtem magamat a levegőbe ugortam és a karmaimmal lecsaptam a lényre. Sajnálatos módon a Hollow mellett csapódtam be nagy port kavarva.
-   Fenébe. Egy csapásra akartam vele végezni – morogtam csak úgy magamnak.
Farkammal ide-oda csapkodtam a tévedésem miatt.
-   Te valóban Adjuchas vagy? Ilyen aprócskáról még nem is halottam. Bár igaz ami igaz én sem vagyok valami nagydarab.
Ezután kihúztam a pengémet majd lassan közelebb mentem miközben a Hold fénye megcsillant a karmomon.

(click to show/hide)

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 02, 14:36:45 írta Anton »

Karakterlap

Furasawa Akita

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #13 Dátum: 2014. Dec. 02, 17:17:16 »
Ismerkedős játék Antonnal
[/size]

Még időben eszmélt fel, hogy elkerülje az érkező támadást. Vagy a lidérc volt figyelmetlen, vagy Amada volt elég gyors. Az hogy el tudta kerülni a támadást, azt jelentette, hogy nem arrancarral van dolga. Különben már nem élne. Valamelyik elmebeteg kannibál az biztosan. Amikor elült a por észrevette kivel is van dolga. Egy hasonló adjuchas mint ő maga, viszont szinte lehetetlen volt megállapítani, hogy milyen állati vonásokkal bír. Csapkodni kezd a farkával, mint egy ideges macska, hogy lendületet vehessen, ha támadni kell. Védekező állást vesz fel, és rámordul. Mérlegelni kezdte a lehetőségeit. Elfutni nem fog tudni az biztos, de támadni is macerás lenne. Úgy néz ki ez a monstrum, mint egy cséplőgép, nem túl valószínű, hogy sokat érne, ha óvatlanul közelharcba keveredne vele. Így, hogy egyedül van vele a sivatagban, kb lehetetlen az álcázással eltűnnie. Ugyan akkor alattuk ott van a Menosok Erdeje, és ha valahogy be tudná szakítani az alattuk lévő kemény talajt, akkor bezuhanhatnának oda. Onnantól el tudna tűnni, és megölhetné ezt a beteg állatot, aki ki tudja milyen beteges indok miatt a saját fajtáját kezdte el zabálni. Amada szerint, ha már a shinigamik rájuk vadásznak, akkor legalább a saját fajtájuknak nem lenne szabad egymást ölnie. A Gilianoknál még meg lehet tűrni az ilyesmit, de egy felnőtt adjuchasnál? Az ilyeneket meg kell ölni, hogy megtisztítsák a fajt. A lidércek faját.
- Maradj ahol vagy, vagy nagyon rosszul fogsz járni!
Mordult rá egy kicsit reszelősebb hangon, mint ahogy szerette volna. Általában kellemes lágy hangja van, de most adrenalintól fűtött állapotban kész volt bármire. Ő egy vadász, és soha nem szokott szemtől szembeni harcot vívni. Tisztességtelen harcot vív, mert az az egyszerűbb.
Úgy döntött, hogy tartja a távolságot a rá támadótól. A szagából ítélve van olyan erős, mint ő maga, de lehet, hogy erősebb is.
- Te is kannibál vagy, mint valamennyi elmebeteg gilian származék? Mindig is tudtam, hogy a gyengék megőrülnek. Próbálkozz mással, vagy megjárod!
Eszébe jutott az a pillanat, amikor hasonló helyzetbe került, egy kényes pillanatban. Akkor ügyesen manőverezve sikerült megbénítania az áldozatát, bár ő is rendesen megsérült. Ha egy shinigamival harcolna, most elmenekülhetne… Szerencsére a fajtájuknak nincsen olyan kemény bőre, mint az arrancaroknak, így bármikor átszúrhatja ezt a hústornyot, és akkor mehet is.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 02, 17:19:07 írta Amada Gervasio »

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #14 Dátum: 2014. Dec. 02, 22:42:38 »
Ismerkedős játék Antonnal
Tisztán látszott a kiscicán, hogy alaposan ráijesztettem. Első szava az volt, hogy nehogy közelebb menjek hozzá. Sajnálatos módon meg kellett közelítenem különben nem falhattam fel. Egy kissé viszont megmosolyogtatott az a kifejezése miszerint rosszul fogok járni ha, odamegyek hozzá.
-   És mi mit csinálsz velem te cicamica. Az ölembe ülsz és dorombolsz. Vagy esetleg letüsszentesz, majd megkarmolod az arcom. Be kell látnod, hogy az én körmeim sokkal nagyobbak és élesebbek. Ha én cirógatnálak meg tégedet, azt nem tennéd zsebre.
Erre megismételtem a korábbi procedúrát minek köszönthetően megcsillant a Holdfény a pengémen. Jobban szerettem volna egy csapással végezni ezzel a kis bolhapiszokkal. Nem terveztem teadélutánt a leendő vacsorámmal. Bár így utólag belegondolva csakis a gyávák és a gyengék támadnak a vak folt felől. Az igazán erősek szemtől szembe szállnak szembe az ellenféllel. Így tesznek az erősek a bátrak és persze az ostobák. Ismételten különös dolgokat mondott nekem, amik csodálkozásra késztettek. Azt kérdezte tőlem, hogy én is egy olyan kannibál vagyok-e? Valami olyanról beszélt, hogy a gyengék megőrülnek, és ne próbálkozzak nála. Oly annyira meglepődtem a kijelentésétől, hogy kiegyenesedve sűrün pislogtam és még a támadásról is megfeledkeztem. Szavaiból azt szűrtem le, hogy ő elitélendőnek tartja, hogy mi Adjuchasok egymást felfalva igyekszünk életben maradni. Még egyszer alaposan megnéztem magamnak nem-e egy sima Hollowal van dolgom. Hiába forgattam a fejemet ő is egy hozzám hasonló Adjuchas volt. Már pedig ha egy Adjuchas nem eszi a fajtársait az kíméletlenül visszakorcsosul.
-   Csak azt ne mond nekem, hogy neked nem kell Adjuchast enned az életben maradásért. Hát téged nem kínoz a félelem, hogy bármikor Gillian válhat belőled? Ezúttal véglegesen? Ez így van megírva ez a természet törvénye. Különben úgy is fel lehet fogni, hogy ezen túl benned élnek tovább és segítenek, abban nehogy visszakorcsosulj és, hogy erősebb lehess.
Bár elég gyenge voltam a lélekérzékelésben így is észrevettem azt a különös szagot melytől összefutott a nyál a számban.
-   Hé, te? Csak az ne mond nekem, hogy egy emberi lelket faltál föl az előbb. Most már nem csodálkozom azon, hogy marhaságot beszélsz mikor minden vicket vackot a szádba veszel. Ráadásul csak a gyengékkel mersz kikezdeni, mert félsz a kudarctól. Lehet mégsem megennem téged, hisz nekem is van jó ízlésem. És mond, te nagy vadász csak gyenge lelkeket eszel vagy azokat a hasznavehetetlen embereket is?
Amint ezt kimondtam eszembe jutott a kislány és az, hogy mindenáron meg akarom védeni.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 03, 13:28:56 írta Anton »