Szerző Téma: Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?  (Megtekintve 2010 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Furasawa Akita

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #15 Dátum: 2014. Dec. 03, 09:55:38 »
Ismerkedő játék Antonnal

Amada nem engedett a nagyra nőtt bunkó hergelésének. Több kell annál, hogy valaki gyávának hívja, ahhoz, hogy eszeveszett rohamba kezdjen. Előbb talál ki valami haditervet, amivel elintézheti az ellenfelét, minthogy a szerencsére bízza magát. Maga is hallott már arról, hogyha nem jut megfelelő táplálékhoz, akkor lehetségessé válik, hogy az ereje visszafejlődik. Sokan mondták, hogy az a biztos, ha megeszed az erős társaidat, így mindig fitten maradhatsz, de eddig a különleges lelkek befalása, és a shinigamikra való vadászás is jól tartotta őt. Nem volt szüksége arra, hogy kannibál legyen, és nem is vetemedne ilyesmire egykönnyen. Nem egy barátkozós fajta, de azért vannak erkölcsei még, ha teljesen kicsavartak is.
- Fényezd, csak magad tüske böki, attól nem leszel erősebb, megfélemlíteni meg nem tudsz. Ha nagyon tudni akarod, én nem eszem a fajtámat. Az az első lépcsőfok, hogy egy olyan korcs szörnyeteggé válj, aki a sajátjai ellen fordul, az ilyenekben nem lehet megbízni. Az emberek pedig könnyű prédák, de némelyik elég erős hozzá, hogy akár téged is széttépjen egy pislantás alatt. Nem a gyengéket vadászom, különben most nem lehetnék itt.
Eszébe jutott az is, hogy megszidja őt, amiért álmában tört rá, de igazság szerint ezt ő is megtette volna, ha úgy alakulnak a dolgok. Nem volt soha becsületes harcos, de hé! Az élet sem becsületes. Kezdte megunni az álldogálást, és beszélgetést. Sürgősen el kell tűnnie valami olyan helyre, ahol előnyben lehet ezzel a monstrummal szemben, különben még a végén megeszik. Kétlábú nehéz ellenfele nem túl sanszos, hogy lefutja őt, szóval ettől nem kellett tartania, négy lábon ő volt a gyorsabb, ez kétségtelen. Ez a gondolat kicsit megnyugtatta. Nem kell tőle tartania, mert lehet akármilyen izom állat, nekik adjuchasoknak nincsen sonidojuk, mint az arrancaroknak, így csak a természet adta gyorsaságukra hagyatkozhatnak.
- Amúgy meg miféle lidérc eszi előbb a fajtáját, mintsem próbálkozik meg shinigamikkal, vagy fejlettebb emberi lelkekkel? Nem gondolod, hogy kettőnk közül te vagy a gyáva? Megtámadni a nálad gyengébb hollowokat? Milyen jogon ítélsz te meg engem, amikor te sem különbözöl tőlem? Na, szedd, össze magad mielőtt feldühítesz!
Mérlegelte mit tegyen, ha ellenfele rá támadna. Biztos volt benne, hogy a karmaival kezd el majd csapkodni, és az a nagy kinövés a másik karján valami pajzs lehet. Szóval azzal meg majd védekezni fog. Ez egyértelmű. A pajzsba nem tud beleharapni, de ha a támadó kezét el tudná, kapni vagy ki tudna térni előle, akkor egy pillantás alatt megszúrhatná, és onnantól már nem lenne messze a győzelem. Észben tartva taktikáját összeszűkült pupillákkal nézte az előtte álló alakot, vajon most mit tesz? Ha meg akarta volna ölni, már megtette volna, vagy legalábbis próbálkozott volna, de ott áll és beszél, fitok tatja az igazát egy idegennek. Vagy szeret beszélni, vagy nem akar harcolni…

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #16 Dátum: 2014. Dec. 03, 21:16:45 »
Ismerkedős játék Antonnal
Ez a beszélgetés egyre jobban kezdett elfajulni. Úgy vélem sokkal jobban jártam volna, ha egy csapásra kivégzem ezt a lököttet. Sajnálatos módon ezt elszalasztottam így kénytelen voltam végighallgatni a marhaságait és a kezdetleges sértegetéseit. Szerintem még a mellét is verte volna a nagy öndicséretben, ha meg tudta volna tenni. Büszkén jelentette ki, hogy ő semmi körülmények között nem eszi meg egy fajtársát. Nem akartam hinni a fülemnek. Felfogni sem tudtam őt miért nem kínozza a félelem és rettegés. Engem az ösztönök vezéreltek arra az útra, hogy Adjuchasokat egyek. Jól megtanultam, ha szabályt vagy falsz, vagy téged falnak fel. Továbbá arról is hablatyolt, hogy a Hollow evés vezet a legrövidebb úton az elkorcsosulás felé. Utána mesélt az emberekről, hogy ők elég könnyű prédák ám akad köztük néhány elég veszélyes alak.
-   Nekem egy ilyen tejfejes szájú ne beszéljen az emberekről. elég szomorú, hogy így nyíltan bevallod miszerint a könnyű emberi prédára fáj a fogad. Igaz van köztük pár bivaly erős azonban ez elég ritka eset. A Hollowok ráadásul sokkal több erőt adhatnak egy tucat léleknél. Értem én nem a teljesen gyengéket vadászod le, hanem azt, amelyik csöppet hatalmasabb. Ha jól emlékszem szólt a magad fajtáról egy mese. Az ágy alatt bujkálsz és onnan rémizgeted a gyerekeket. nem igaz Mumuskám? Mond csak merre szoktál vadászni? Ugye nem egy óvodában garázdálkodsz ideális alanyokat keresve?
Már nagyon kezdett az idegeimre menni így nyíltan bevallottam mi nyomja a lelkemet. Miután befejeztem a mondandómat gyávának titulált, hogy egy nálam gyengébbet támadtam meg. Az egyáltalán nem az hibám volt, hogy ő ennyire girhes és csenevész. Azt hitte, hogy elijeszthet ám rossz lóra tett. Mikor megemlítette a Shinigami szót egy remegő hullám söpört végig az egész testemen. A karmaim csikorgó hangot adtak ki. Szívből gyűlöltem a fekete ruhásokat, amikor cserbenhagytak, és mert annyi szenvedésen kellett keresztül mennem.
-   Mint már korábban említettem te alacsonynövésű szobacica jobban megválogathatnád, mi veszel a szádba. Én soha nem fogok Shinigamit enni annál jobban gyűlölöm őket. Helyette apró kis cafatokra tépném őket, hogy még az emlékük is megsemmisüljön. És ha így folytatod, ezt az ostoba viselkedést nem leszel hosszú életű. Nem tudom, hogy tisztában vagy-e vele te nem egy közönséges Hollow vagy hanem egy Adjuchas. Az aljanép még beéri az emberi lelkekkel azonban mi nem. Kíváncsi vagyok akkor is ilyen aktívan szónokoltál mikor egyszerre fajtársaid tucatjait faltad fel. És nem tudsz átverni, mert ha nem tettél volna, így akkor nem jártatnád itt a bagólesődet.
Egy picinyke kis gyík Hollow kezdett köztünk végigmenni remélve, hogy élve megússza ezt az incidenst.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Márc. 07, 09:19:08 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Furasawa Akita

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #17 Dátum: 2014. Dec. 04, 08:21:37 »
Ismerkedő játék Antonnal

Amada szélesen elvigyorodott, mintha megőrült volna. Kis híja volt csupán, hogy nem tört ki röhögő görcsben. Kezdte élvezni ezt a beszélgetést. Nem igazán jutnak közelebb a közös nevezőhöz ezzel az ökörrel. Meg kéne próbálkoznia, támadni, hátha nem figyel, és meglepheti. Még is mit gondol ez magáról? Idejön, megtámad egy védtelen lidércet, és most meg akarja téríteni? Miféle vadász tesz ilyet? Semmilyen... Ez a valami itt nem egy vadász.
- Ahogy mondod, én vagyok a mumus. Én vagyok az a lidérc, akitől a shinigamik is retteghetnének, ha valaha láttak volna, mielőtt meghaltak. Nincs szükségem arra, hogy egy vadidegen lidérc, aki semmit sem tud rólam, és az útról, amin járok, megmondja nekem, hogy mit csináljak. De felkeltetted az érdeklődésemet.
Észrevette azt a kis lidérc fajzatot, aki köztük próbált elosonni. Kis idióta. Megfeszített izmokkal, készen a menekülésre közelebb sétált a kis döghöz, aki rémületében megdermedt, és a tarkójába harapva felemelte a földről, mint egy gondoskodó anya tigris. Aztán kicsit arrébb vitte, és útjára engedte. Ezután visszafordult a karmos melákhoz. Nem vett fel olyan pozíciót, ami elárulhatná, hogy készen áll a védekezésre.
- Az szükséges rossz volt. Ha valaki megtámad, megölöm, ennyi az egész. Az esetükben nem volt más módja a megölésnek, mint a felfalás. Mint mondtam a Gilian lét őrültségeit el lehet nézni, de az az után elkövetett tettek már számítanak. Én ezt az utat választottam, lehet, hogy nem lesz hosszú életű, de még tart, és addig én is kitartok mellette. Az viszont nagyon érdekelne, hogy miért gyűlölöd ennyire azokat a szerencsétlen halálisteneket. Elvégre ők csak a munkájukat végzik. Védik az Emberek Világát. Mi történt veled, ami ilyen erős lángú gyűlöletet gyújt benned?
Hiába tudás vágya mindig nagyobb lesz, mint a veszély érzete. Most már meg akarta tudni, hogy mi a lidérc története, és hogy mit tud, amit ő nem. Miután kihúzott belőle mindent, jöhet, aminek jönni kell. Lehet, hogy nem véletlenül nincsen egyetlen barátja sem? Mondjuk nincs is rájuk szüksége. Minden idejét lefoglalja a tudni akarás, a megfigyelés, és a vadászat. Nem is értette ezt a lidércet, aki gyávának tartja őt, és gyengének, mert vadász módjára ejti el a prédáját. Mégis miért vállalna szemtől szembeni harcot egy zsákmány állattal szemben? Talán a vadász az őz elé áll, hogy: " na, fuss, én meg majd utánad lövök"? Lehet, hogy még gyerek? Azoknak szokott ilyen ideális butaság az eszébe jutni.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 04, 19:52:03 írta Amada Gervasio »

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #18 Dátum: 2014. Dec. 04, 19:10:41 »
(click to show/hide)
Azon törtem a fejemet, hogyan juthattam ebbe a helyzetbe. Előtte semmiféle kapcsolatom nem volt a külvilággal. Leszámítva azt, hogy megtámadtam más hozzám hasonló szörnyeket és felfaltam őket. Soha nem álltam le velük beszélgetni, kitárgyalni a problémáimat. Vagy vadásztam, vagy a kényelmetlen barlangomban pihentem. Azt hiszem ez az egész akkor kezdődőt mikor az a nőszemély kíméletlenül legyőzött. Születésem óta ő volt az első lény, akivel szóba elegyedtem. Ettől kezdve csak találtam valakit, aki kéjes örömmel szabdaltam volna apró piciny darabokká. Ám mikor az első Arrancarral hozott össze a sors fenekestül fel lett forgatva az életem. Attól fogva nem csak a vadászatnak éltem, hanem néha beszélgettem másokkal és megpróbáltam ismerkedni. Sajnos ennek az árnyoldalát kellett megtapasztalnom ennél a kandúrnál. Kissé fel akartam idegesíteni helyette kacagásra sarkaltam. Nagyon tetszett neki az a sok negatív jelző, amikkel illettem pedig azokat nem dicséretnek szántam. Továbbá nem árulta el merre szokott vadászni az Emberek Világában. ez rendkívül fontos lett volna számomra hisz így veszélyben lehet a gyermek. Amúgy egy kicsit ez a kandúr magamra hasonlított. Én sem tűrtem, ha más mondta meg mit tehetek és mit nem. Azt állította, hogy a Shinigamik retteghetnek tőle ám addig semmi efféle jelét nem tapasztaltam. Én már harcoltam egy fekete ruhással és éppen hogy sikerült életben maradnom. A kis gyíkkal én nem törődtem számomra semmit nem jelentet. Az idegen viszont oda ment hozzá majd fogaival megfogva arrébb vitte. Nem értettem eme cselekedetének okát hisz nem is tettem volna vele semmit.
-   Ez teljesen fölösleges volt hisz nem ártott nekem. Ráadásul semmi hasznom nem lenne a halálából.
 Arról is mesélt, hogy a helyzet rajta kívül álló okok miatt ölt Hollowokat ám önszántából sosem tenne ilyesmit. Majd ezután a múltam felől kezdett érdeklődni. Bizonyára az a borzalmas remegő hullám leplezett le.
-   Semmi okom rá, hogy elmeséljem mi is történt velem. Ám elég annyi tudnod, hogy az ő hibájukból mentem keresztül rengeteg szenvedésen, akinek köszönthetően most az vagyok aki.
Pár pillanat múlva hangos nevetésbe kezdtem amint valami végig futott az agyamon.
-   Mindketten veszélyes és erős Hollowknak tartjuk magunkat mégis szavakon kívül nem vágtunk a másik fejéhez. Ha látnának minket a maszktalanok biztosan bolondnak tartanának minket. Te mit tudsz a fehér palotában élő nyafkákról. Én összefutottam egynéhánnyal és be kell látnom nem olyan fennhéjázóak, mint képzeltem. Bár az első randevúig nem is tudtam a létezésükről.
Kíváncsi voltam mi a tapasztalata és a véleménye az Arrancarokról.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 04, 20:14:38 írta Anton »

Karakterlap

Furasawa Akita

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #19 Dátum: 2014. Dec. 04, 19:51:27 »
Ismerkedő játék Antonnal

Még hogy nem bántotta volna? Kérdezte magától Amada. Ha küzdelemre kerül a sor, akkor nem jó a kereszttűzben lenni, ugyan akkor azzal, hogy hagyta arrébb vinni a kis lidércet, bebizonyosodott, hogy nem akar harcolni. Leült hát a fenekére, és úgy figyelte az illetőt. Klisé indokot hozott fel gyűlölete megmagyarázására, ami nagyon nem elégítette ki tudás vágyát. Nem baj, azért még nincs vége a beszélgetésnek, talán kideríthet még valamit. A mondandóján majdnem megint elnevette magát, de csak elmosolyodott. Tényleg elég mókás lehet egy külső szemlélőtől ez az egész. Két lidérc egymásnak feszülő akarata, csak úgy szikrázik a levegő, de semelyik sem lép, csak beszélgetnek. Mind a kettő fél attól, hogy pórul jár a támadással, ugyan akkor eléggé sokat elmond a támadójáról is, hogy rá támad egy védtelen lidércre, de onnantól, hogy védekezni is képes, már nem akar olyan bőszen támadni.
- Nem vagyok erős hollow, de veszélyes igen. Persze nem mintha jelen esetben számítana. - Ezzel vissza is váltott a megszokott női hangnemébe, elvégre nem kellett veszélyesnek tűnnie többé. - Volt szerencsém már meg tudni egy két dolgot az Arrancarokról, de sajnos keveset. Tudom, hogy Las Nochesben laknak, és ritkán járnak ki onnan, meg hogy oda nem járhatnak be magunk fajta Hollowok. Hallottam már olyat is, hogy a maszkjuk letépésével érték el az erejüket, de szerintem ez őrültség. Elvégre miféle őrült lidérc akarná megölni magát? Főleg ilyen fájdalmas módon?
Ezen elmerengett. Többet nem akart mondani az adjuchasnak, elvégre a tudás hatalom, és éppen most előlegezett meg egy cserét. Nagyon remélte, hogy valami hasznot is húzhat az egész találkozásból, és most konkrétan tudást akart kisajtolni belőle.
- Most, hogy megosztottam veled elmém morzsáit, te jössz! Hogy hívnak, és milyen idős vagy?
A nevét majd egy következő csere alkalmával árulja el, hogy legyen még alkalma válaszokat kicsikarni belőle. Hirtelen egy újabb roham tört rá. Pupillái megremegtek, tekintete megfagyott, úgy nézett ki, mint aki épp meglepődik. Lelki szemei előtt egy arc jelent meg, majd távolodni kezdett, és mintha zuhanni kezdett volna. Jóképű férfi, de valami nem volt rendben. Mérges, és ijedt tekintete veszélyről árulkodott. Ezzel el is tűnt a látomás, és újra tudott koncentrálni. Manapság egyre többször törtek rá ezek a látomások, amik valahol aggasztották. Elvégre, ha egyszer csak harc közbe tör rá egy ilyen, akkor bele is halhat. Még jó, hogy nem szokott harcolni.

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #20 Dátum: 2014. Dec. 12, 22:28:03 »
Rendkívül érdekesnek tartottam azokat az információkat, amiket velem megosztott. Elmondása szerint nem valami erős ám annál veszélyesebb. Ezt jómagamra is elmondhattam bár elég sokszor elvertek az ellenfeleim. A nagy erőkülönbség ellenére én mindig bátran szálltam szembe az ellenfeleimmel. Azt nem igazán értettem mire gondolhatott, hogy nem számít az erők közötti különbség. Azt is mesélte, hogy nagyon keveset tud az Arrancarokról. Elmondása szerint Las Nochesbe élnek ahová a hozzánk hasonló közönséges Hollowokat nem látják szívesen. Ez ebben a formában nem teljesen fedte a valóságot. Jómagam kapcsolatba léptem egy kedves maszktalannal, aki már majdnem meghívott magához, hogy nézzek körül. Az az érzésem támadt a vele való társalgás során, hogy megpróbál beszervezni maga mellé. Ráadásul rendkívül szerénynek bizonyult hisz a képességei koránt sem voltak harmadrangúak. Ez a macska túlságosan veszélyesnek tartotta a maszkunk letépését.
-   A fejlődésünk nem áll meg ennél a pontnál ahol éppen állunk. Úgy tartják, ha az erő becsuk egy ajtót, akkor mindig kinyit egy ablakot. Jómagam összefutottam pár maszktalannal és megosztottak velem néhány tényt magukról. Például a legtöbbjük nem tépte le magáról a maszkot, vagyis nem saját kezűleg. Egy eszköz segítségével lettek Arrancarok amit egy Shinigami hozott el. Egy ideig őr uralkodott a fehér palotában majd letaszították róla. Úgy hírlik odabent is olyan farkas törvények uralkodnak, mint idekint. Egyedül a gyengék abban reménykedhetnek, hogy egy erősebb szolgálatába szegődhetnek. Bár hiú ábránd azt hinni, hogy a gazdájuk megvédi minden rossztól őket. Mindig van egy nagyobb hall. Mellesleg nem biztos, hogy az annyira fáj. Meglehet egy idő után egy kis ütődéstől leesik, mint a pillangóról a bábja.
Nagyon megleptem magamat azzal, hogy ennyit fecsegtem egy eledelnek szánt prédával. Míg jártattam a lepénylesőmet ő leült és szépen kényelembe helyezkedett. Kérdésit karba tett kézzel fogattam némi cinizmussal a szememben. Nem értettem miért akarja egy kóbor macska ezeket tudni ám ártani nem árthatott.
-   Nevem Anton. Koromat meg nem mondhatom neked. Egyrészről itt nem változnak a napszakok, mint az Emberek Világába. Másrészről meg teljesen lényegtelen milyen régen jöttünk a világra, hiszen addig élünk, míg valaki nem végez velünk.
Az idegennek hírtelen megremegtek a pupillái majd rövid időre megmerevedett. Bizonyára ő is olyan démonokkal küzdött, mint jómagam bár ezt nem tudhattam biztosan. Hírtelen egy félőrültsikló kinézetű Hollow a homok alól elugrott, hogy ránk vesse magát. Ösztönösen kitartottam elé pajzsomat, amit ő lefejelt és azon nyomban szörnyet halt.
-    Komolyan mondom, ami ennél döglöttebb az már csal.
-   Csipkerózsika, ha felébredtél arrébb kéne menni, mert errefelé túl nagy a nyúzsgés.
Ezzel elindultam észak felé nem is sejtve, hogy fog-e követni engem. Érdekesnek találtam a maga fura módján ám nem ártott volna egy kis egyedül lét sem.
(click to show/hide)

Karakterlap

Furasawa Akita

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 000 / 12 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Az óriás homokozó, avagy miből lesz az arrancar?
« Válasz #21 Dátum: 2014. Dec. 13, 23:09:38 »
Érdekes, gondolta Amada. Egy shinigami változtatta volna arrancarrá a többi lidércet? Ez elég nagy ellentmondás, elvégre háborúban állnak velük. Egy örök, és megtörhetetlen háborúban. Mégis bele gondolni, hogy igazából az arrancarok sokban hasonlítanak egy shinigamihoz, ez megmagyaráz mindent.
Ha ott is olyan farkas törvények uralkodnak, mint itt Hueco Mundoban, akkor miért akarna bárki oda menni? Amada fejében egyre zűrzavarosabb lett a kép. Ő azért van idekint, mert máshol nem lehet, ha bemehetne Las Nochesbe, akkor nem lenne problémája. Biztosan ez is összefüggésben áll az egyed a fajtársad filozófiával. Végig nézte a jelenetet, és azon gondolkodott, hogy vajon kövesse e, vagy ne? Tudhat még egy két dolgot, amit érdemes lenne Amadának is tudnia, de lehet, hogy csapdába csalja. Nem igazán bízik egy olyan adjuchasba, aki az előbb még meg akart enni, viszont nem is fél tőle. Viszont kiszúrta az emlék roham okozta kellemetlenséget, ami azt jelenti, hogyha legközelebb megtörténik, akár úgy is dönthet, hogy megtámadja. Tudás vágya, viszont megint kockázatok elé veti. Legyen hát utána indult.
- Az idő igen is számít. A múlt nélkül mit sem ér a jelenünk, és nem létezik a jövőnk. Ha a múltad hosszú, teszem azt száz év, akkor biztosan van elég élettapasztalatod, de ha mindez csak pár évtizedre rúg, akkor még gyereknek számítasz. Nekem számít, sok mindenre lehet következtetni.
Tisztes távot tartva tőle, követte északra.
- Ki volt ez az arrancar? Aki toborozni próbált? Gondolom a fejlődés elkerülhetetlen, ha a hollow életben marad, és egyszer nekünk is eljön az ideje, hogy megszabaduljunk a maszkunktól. Akkor pedig jó lenne tudni egy két nevet Las Nochesből. Na meg a képességeiket, azt mindenképpen érdemes lenne megtudni. Jut eszembe, te mire vagy képes?
Való igaz, erre eddig nem is gondolt. Ha van valami képessége biztosan használta volna, akkor, amikor megtámadta, de nem így történt. Biztos volt benne, hogy komolyan gondolta az első támadást, és pár percig utána is, akkor miért nem látott cerot, vagy valami speciális tulajdonságot? Lehet, hogy a karomszerű kinövései már egy képesség hatása? Az is lehet, hogy maga a pajzs valami képesség forrása. Nem számított rá, hogy elárulja. Amada sem használt képességet, de kis híja volt annak, hogy port kavarjon maga körül, és eltűnjön.