Szerző Téma: Kapitányi iroda  (Megtekintve 1621 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shiranui Naomi

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Kapitányi iroda
« Dátum: 2014. Júl. 06, 14:04:09 »
Itt dolgozik a kapitány. Lehetőleg egyeztess időpontot látogatás előtt, mert különben könnyen lehet, hogy nem találod itt, amikor keresed.

« Utoljára szerkesztve: 2015. Szept. 21, 01:53:40 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Eltávozott karakterek

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #1 Dátum: 2015. Ápr. 06, 23:35:40 »
Írat ramazúri

Megrökönyödve olvastam el a minap a Nibantai tiszt által hozott hivatalos üzenetet Fujimoto Soutaichoutól, miszerint az osztagba új kapitányt neveztek ki és a közeljövőben érkezik is, hogy átvegye az osztag irányítását.
Úgy éreztem, hogy a szívem a torkomban dobog, amikor ezeket a sorokat átfutottam. Szinte alig tudtam megköszönni a tisztnek a fáradozásait, amiért roppant nehezen tudtam visszanyerni lélekjelenlétemet. Az érzelmi kavalkádot nem tudtam meghatározni magamban. Örültem, hogy végre kinevezésre került az új kapitány és nem kell egyedül igazgatnom az osztagot, s a tiszteknek is jobb lesz ez által a közérzete. De bizonyos dolgok miatt aggódtam. Ha pontos dátumot tudok, melyet az új kapitány fogadtatására felhasználhatok, akkor könnyen rendet tudnék tenni minden tekintetben az osztag körül. Helyre kerülhetnének a jelentések, az engedélyek és miegyebek a kapitány érkezése előtt, hogy ezzel ne legyenek gondjai. Azonban erre nem volt lehetőségem, hiszen hiányosan kaptam meg az üzenetet, pontos időt nem határoztak meg. S kötve hiszem, hogy az új kapitány ellenőrzés nélkül venné át az osztagot, ami felvet némi problémát.
Yamasaki-sant nyomban értesítettem erről, hiszen ebben a „problémában” ő is érintett volt. Kawashima taichou lemondása után nem volt ki a Könyvtár lezárt részlegéhez kiadta volna az engedélyeket. Már pedig számtalan hasznos tekercshez csak ott lehetett hozzáférni. Yamasaki-sannal pedig mostanában igen gyakran vizsgálgattuk különböző varázslatoknak a működésének elvét, melyhez onnan is használtunk fel anyagokat. Mindezt hivatalos engedély nélkül, ami tudom, nem volt bölcs részünkről, még ha csak kutatás szempontjából is tettük. S valahogy lehetetlennek tartottam, hogy az új kapitány, amennyiben kötelességtudó és naprakész, ne jönne rá erre az apróságra. Ezt elkerülendően pedig azon ötlettel álltam elő, hogy a következő nap reggelén a kapitányi irodában kiállítjuk az ehhez szükséges engedélyeket, régi dátumozással, mintha még Kawashima taichou adta volna még ehhez a szignóját, így elkerülvén az ebből származó problémákat.
Másnap reggel még mindig alig tudtam elhinni, hogy valóban erre készülök! Írat hamisításra! Ha ezt a szüleim megtudják… leadom a hadnagyi karszalagomat.
Szerencsére Yamasaki-san is átlátta, hogy a helyzetünk nem éppen a legjobb és érdemes megtenni a szükséges óvintézkedéseket, hogy az esetleges ellenőrzésen ne legyen bonyodalom.
- Yamasaki-san – kisebb meghajlással üdvözlöm osztagtársamat, kinek tegnap küldtem Pokollepkét a minap felvetett üggyel kapcsolatban. Örülök, hogy a találkozót sikerült minél előbb megszervezni, hogy intézkedni tudjunk. Bár lehet, hogy elhamarkodom az egészet, és az sem kizárt, hogy több hetünk lenne elintézni ezt. De úgy gondolom, hogy jobb minél előbb cselekednünk. - Sajnálom, hogy ilyen korai időpontot választottam. Nincs pontos információm arról, hogy az új kapitány mikor érkezik meg, és ezért szerettem volna megelőzni a zűrt. Nálam van a kapitányi iroda kulcsa, így különösebb gond nélkül bejuthatunk – mutatom is meg az említett zárnyitót. A Pokollepkével minden lényegi információt elküldettem tegnap, amit fontosnak ítéltem. Azt is, hogy miért lenne fontos ma találkoznunk. ^^”
- A szükséges papírokat én kitöltöm, csak Kawashima taichou pecsétjét kell megkeresnünk, hogy az aláírás hiteles legyen. Ő minden jelentéshez, engedélyhez mellékelt egy Kidoushuu mintával ellátott emblémát a szignója mellé
– mondom, már remélhetőleg út közben a kapitányi iroda felé tartva. - Egyetlen problémám, hogy elképzelésem sincs, hogy hol tartja. Sok dolgot nem vitt magával, mikor visszavonult. Úgy hiszem, ez is itt lehet még valahol… – teszem hozzá az előbbihez, hogy tudja Yamasaki-san is, hogy miért nem intézkedtem már ez ügyben korábban. Bár tény, ez a megoldás, már az előbb is eszembe juthatott volna, mert így most nem kellene kapkodnunk. Noha az lett volna a legbölcsebb részünkről, ha nem is járunk tilosban. De kutatómunkát nem lehet hitelesen végezni a szükséges források hiányában. Azonban az új kapitányról nem tudok semmit, azt sem, hogy miképpen fogadná el vétkünk után ezt a mentséget.
Miután kinyitottam a kulccsal az iroda ajtaját, majd félretoltam az ajtót, Yamasaki-sant előre engedve léptem be a nyomában. Természetesen visszazártam az ajtót, miután bementünk, hogy ne legyen feltűnő. Különben is, kellemetlen szituációkat eredményezne, hogyha a tisztek látnák, hogy mit csinálunk idebent. Hiszen voltaképpen át kell kutatnunk az egész szobát, mert nem szem elé rakta Kawashima taichou az emlegetett pecsétet. ^^”
- Akkor én megírom a papírokat. Yamasaki-san, akkor megkeresi a pecsétet?
– kérem, majd ha rábólint, akkor én odamegyek az asztalhoz, hogy a szükséges papírokat előkeressem és megírjam, régi dátumozással. Némiképpen belemerülök az íratok megfogalmazásába, így váratlanul ér a zár kattanásának hangja, melyre felkapom a fejemet.
- Ez ön volt, Yamasaki-san? >///>” – remélem nem tréfálkozni támadt kedve, bár ez az eshetőség még mindig jobb, mintha valaki ránk nyitna.
 
(click to show/hide)

Karakterlap

Dansouko Tsukito

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 250 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 13 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#AAF0D1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #2 Dátum: 2015. Ápr. 30, 23:57:53 »
Írat ramazúri

Eleinte nem értette, a hadnagy üzenetének súlyosságát. Majd szép lassan leszivárgott tudata mélyéig az információ mélyén rejtőzködő sötét veszedelem, melyet az új kapitány, és a hiányos engedélyek jelentettek. Ugyan senkinek nem kellett volna megtudnia, hogy hozzányúltak a lezárt részleg adatbázisában található tekercsekhez is... azonban ennek szöges ellenkezője a jelentéseikből a kutatásaikról azonnal kiderülhetett volna, ha az új kapitány jobban utána néz, miféle anyagokkal dolgoztak, és nagyon hamar rájöhetett volna magától is, hogy bizonyos adatokhoz bizony csak egyetlen helyen lehet hozzáférni. Ami erősen engedélyköteles, mindigis az volt. Ám kapitány nem volt, hogy engedélyt adhasson nekik hozzá, a kutatást pedig vétek lett volna elnapolni. Ezt bármelyik kidouk iránt rajongó shinigami megértette volna... de nem tudták, miféle az új kapitány, bár az egészen valószínű volt, hogy kidoumester az illető. Azonban jobbnak tűnt nem kockáztatni, így rábólintott a hadnagy tervére. Noha azért ellenérzései akadtak jócskán az iránt, hogy csak úgy betörjenek Kawashima ex-kapitány irodájába, és a pecsétjét előkerítve meghamisítsák a dokumentumokat... Erre gondolhattak volna jóval korábban is, és akkor legalább pontos dátumok lehettek volna a papírokon! Így kénytelenek voltak betippelni mindent. :| vagyis egyelőre csak készültek rá...
Másnap reggel, amikorra a hadnaggyal meg volt beszélve, pontosan meg is jelent, hogy kezdetét vehessen az akció. A meghajlást viszonozta, egy ”Fukutaichou” megszólítás kíséretében, majd tarkóját dörzsölgetve hallgatta végig a szabadkozást és a tervet.
– Megértem, Fukutaichou. Még mindig átkozom magam, hogy erre nem gondoltunk korábban... – sóhajtott, elvégre ő volt az öregebb, lehetett volna bölcsebb. Úgy tűnt azonban, hogy a bölcsesség, a közhiedelemmel ellentétben nem jár a korral. Noha az is igaz, hogy valódi korával legfeljebb az Emberek Világában számított volna idősnek, Soul Societyben aligha. Itt még kimondottan fiatal volt ő is, már a színes bőrű nemes ficsúrhoz viszonyítva is, akinek már a puszta gondolatától ökölbe szorult a keze. Kedve lett volna megütni a húga után koslató srácot, de saját butaságát igazán nem vezethette le rajta. Az nem lett volna fair, még akkor sem, ha a faragatlan kölyök nem is ismerte a jómodort. :|
– Akkor ameddig a Fukutaichou az iratokkal ügyködik, én megpróbálom előkeríteni azt a pecsétet – tette hozzá a kis tervükhöz – mondhatni összeesküvésükhöz – immár az iroda felé tartva. Csak remélni merte, hogy sikerül mindent rendezniük, és nem marad ki semmi. Mármint ő vissza tudta idézni cím szerint az összes tekercset, amihez az engedélyek kellettek volna, de arra nem mert volna megesküdni, hogy a nagy kapkodásban egy sem fog kimaradni. Márpedig akkor könnyedén lebukhattak volna, ha az új kapitány az alaposabb fajtából való. ._. Nem kételkedett abban, hogy a tervük sikerülhet, csak éppen aggódott az esetleges komplikációk miatt, ami a pecsét utáni kutatással járhat. Bízott benne, hogy megtalálják, és Kawashima ex-taichou nem vitte magával, csak utána rendet is kellett majd rakni, hogy ne legyen árulkodó a káosz, amit a kutatás esetlegesen okozhat. E gondolatnál szíves örömest visszamenekült volna a könyvtárba, melyért oly lelkesen felelt, ha nem ő lett volna az egyik, aki slamasztikában van az ügy miatt.
Körülnézett a folyosón, nem látja-e őket senki, mikor a hadnagy kinyitotta az iroda ajtaját, majd még egy gyors pillantás után beslisszolt az irodába. Utoljára akkor járt itt, amikor a kapitány kinevezte könyvtárosnak. Most furcsán üresnek hatott a szoba a kapitány jelenléte nélkül. Ebben annyira elmerült, hogy nem is hallotta, ahogy a fiatal hadnagy bezárta maguk mögött az ajtót.
– Természetesen – bólintott rá azonnal a haditervre, majd a szekrényekhez ment, hogy azok átkutatásával kezdjen. Módszeresen, egyesével nyitotta ki az ajtókat, és egyesével pakolgatta le a különböző polcokat. Leginkább különböző dekor elemek akadtak a kezébe, pecsétre még csak emlékeztető tárgy sem. Már néhány perc után rájött, hogy ez bizony nehezebb feladat lesz még annál is, mint ahogyan elképzelte, és ezen a ponton már tényleg csak remélni merte, hogy a nevezett tárgy itt van valahol az irodában, nem pedig a korábbi kapitány lakásán szuvenír gyanánt. :| Mivel azonban nem akart totális káoszt hagyni, hogy még rendet is rakhasson maguk után, az átvizsgált polcok tartalmát szép rendezetten vissza is pakolta, még az iratokat is katonás rendbe állította, ahol voltak, hogy ne szétcsúszott összevisszaságban fogadják az új kapitányt (habár ő pontosan a nevezett káosz állapotában akadt rájuk). Nagyjából a negyedik polc közepénél járt, és épp két üveg viszonylag jó minőségű sakét emelt le a polcról, mikor meghallotta a zár kattanását – amire persze először azt hitte, csak a hadnagy ment ki valamiért, azonban felettesének hangja az íróasztalnál benne is megfagyasztotta a vért.
– Attól tartok, lebuktunk, Fukutaichou... – felelte a biztos halál tudatában, már ami a benyitó tiszt (jobbik eset) vagy az esetlegesen megérkező új kapitány (legrosszabb eset) szemében várhatott rájuk. Ezen a ponton feladta, hogy megúszhatják, így inkább megpróbálta a lehető leghalkabban visszatenni a helyére a két üveg alkoholt, ami remegő kézzel nem bizonyult épp egyszerű feladatnak. Csak imádkozni tudott, hogy a belépő személy elfogadja baklövésüket. Sokért nem adta volna, ha csak Kawashima jött volna vissza valami elfeledett holmijáért – vagy a hivatalos pecséttel, ami véletlenül nála maradt. :|

Karakterlap

Shiranui Naomi

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #3 Dátum: 2015. Máj. 01, 14:04:30 »
Irat ramazúri

Kezemben egy nagyobb cserepes aszparágusszal igyekeztem kiigazodni az új osztagom folyosóin, amik annyira különböztek a már megszokottól. Mélyet sóhajtottam, hiányzott az első osztag, elvégre ott kezdtem, és valahogy mindig is azt hittem, ott is fogom befejezni majd a szolgálatot. Furcsa, mert a legtöbb tiszt nem így van vele, bizonyos időközönként szeretnek váltani, nekem azonban megfelelt az a munka, és nem voltam benne egészen biztos, mit is keresek a Kidoushuu élén.
Miután feloldódott a Ryuu által bennem elrejtett pecsét, már könnyedén mentek azok a dolgok, amikre eddig álmomban se gondoltam volna, mintha csak eddig a tíz kiló helyett százat emeltem volna, és most megmutatnák, hogy milyen könnyű a tíz kiló. Bár éppen ebből a szempontból jó, hogy jelen pillanatban itt lehetek, hiszen a kiterjedt könyvtárba nem léphetett be akárki, most viszont szabadon olvashatok majd benne. Legalább ez le fog kötni jelen pillanatban, aztán majd meglátjuk, hogy mit is kell tennünk. Nem gyakori, hogy bevetésre küldik a Kidoushuut, a kapitányokat pedig ráadásul csak különleges esetben szokták, így most még több asztal melletti ülésre leszek kárhoztatva.
Bár be kellett, hogy valljam, a kapitányi egyenruha egyáltalán nem nyerte el a tetszésem, a bottal már-már úgy éreztem, mintha támaszra szorulnék, vagy valami sámán lennék. Persze azért viseltem, ha nem is teljes mértékben úgy, ahogy megkaptam, de nem emelhet kifogást ellene senki, az átalakítás csak előnyére vált. Megtartottam a gallért, de sokkal kisebbre vetettem, mert csak zavart volna a látásban, és az ujját is rövidre vágattam. A végeredmény tetszett, és még a nemesi haorit is alá tudtam venni, ha úgy kívánta volna a helyzet, de jelen pillanatban elégnek éreztem az egyenruhát.
Mosolyogva üdvözöltem a tiszteket, akik szembe jöttek, vagy elhaladtak mellettem, igyekeztem bemutatkozni, és megjegyezni az elhangzott neveket, szerencsére kifejezetten jó volt a memóriám, az évek rutinja miatt. Bár a cipekedés nem könnyítette ezt meg, de annak sem örültem volna, ha valaki más veszi át, mindig is megoldottam a dolgokat a saját tempómban, a saját módszereimmel. Kedves volt tőlük, hogy felajánlották a segítségüket, azonban egy cseréppel még magam is elbírtam. ^.^
Sokkal jobban zavart, hogy az iroda kulcsa nem lett leadva, vagyis elvileg Kawashima~extaichou nem vitte magával, csupán csak nem volt a helyén. Nagyon nem tartanám helyénvalónak, ha valaki csak úgy kénye-kedve szerinte jönne-menne az irodámban, mert lemásoltatta a kulcsot, éppen ezért azonnal cseréltetni fogom természetesen az egész zárat, amit jeleztem is a felelős tisztnek.
Megállva az ajtó előtt azért még tettem egy próbát, hátha csupán Nara~kun vételezte fel a kulcsot, hogy elvégezze a kapitány távollétében a papírmunkát. A tolóajtó azonban nem mozdult, hiába is húztam meg határozottan a kilincset rajta, egyértelműen zárva volt. Mélyet sóhajtottam, de mivel úgyis más lesz a zár, akkor már akár az egész ajtót is lecserélhetném, a bepakolásig pedig nem is baj, ha nincs a helyén. A gondolatmenet végére érve megfogalmazódik bennem az elhatározás, hogy egy hadouval nemes egyszerűséggel elválasztom a faltól a toló részt. A növényt letettem a lábamhoz, majd az egyik kezem a zárhoz, a másikat pedig a másik végéhez illesztettem, hogy így idézzem meg a 88. hadout, mivel felgyújtani nem szándékoztam az irodát.
Hadou 88: Hiryu Gekizoku Shinten Raihou! – Mondtam magam elé, és elengedtem a kidout, ami módszeresen kivágta a falból az ajtót, ami így egyenesen bedőlt az irodába, némi robaj, és porfelhő kíséretében.
Lehajoltam az aszparáguszért, majd felpillantva rácsodálkoztam a két halálra vált tisztet velem szemben. Felhúzott szemöldökkel mértem őket végig, de szinte rögtön megismertem Nara~kunt, semmit se változott legutóbbi találkozásunk óta, a szőke férfi azonban teljes mértékben idegennek hatott, bár vonásai emlékeztettek valakire… Lassú mozdulatokkal fellépkedtem az ajtóra, ami nyikorogva viselte el az újabb megpróbáltatásokat, de menekülni úgy sem tudott. :roll:
- Nara~kun, és… ^.^ - Hallgattam el jelentőségteljesen az ismeretlen felé pillantva. – Nem számítottam arra, hogy itt találok bárkit is, mert azt az információt kaptam, hogy nincs meg az iroda kulcsa. ^.^ - A férfi kezében felfedezett üvegek kinézete egyértelműen alkoholtartalmat sejtetett, így még feljebb szaladt jobb szemöldököm. – Szolgálatban? Hozza, vagy éppen viszi az irodámból? ^.^ - Visszafojtott hangom valószínűleg félelmetesebbnek hatott, mintha kiabáltam volna, de egyelőre fogalmam se volt arról, mi folyik itt, vagy legalábbis kevés.
Közelebb sétáltam Nara~kunhoz, apró fejcsóválásokkal, mert nem egészen erre számítottam, mikor kineveztek. Ismertem lelkiismeretes munkáját, és hogy mennyit segít a kapitányának, emellett az apja Haruki~chan kapitánya, aki maga is kiváló eredményekkel büszkélkedhet, így magasra tettem neveltetéséből adódóan a mércét. Az előtte tornyosuló papírokra néztem, és újabbat csóváltam, ahogy láttam, éppen engedélyeket tölt ki, bár hogy pontosan mire, azt nem tudtam ilyen messziségből kivenni.
- Szeretnék megmagyarázni az urak, hogy mi folyt itt, vagy ki kell találnom? ^.^ - Kérdeztem egy könnyed mosollyal, ami fikarcnyit sem sugárzott jó kedélyt, majd letettem az asztalra az örökzöld növényt, a zsebemből pedig kivettem a korábban kapott pecsétet, amik a hivatalos papírokhoz szükségesek. Még jó, hogy ezt is leadta Kawashima~extaichou, legalább nem kell újat csináltatnom. – Ez például mire lesz? – Vettem el az egyik lapot, hogy beleolvashassak, majd miután kivettem a dátumot, és hogy mire is írták ki, kicsit nevethetnékem támadt, de úgy gondoltam, hogy nem árt nekik, ha nem ússzák meg ennyivel. – Oh… ^.^ - Tettem hozzá, és vártam, hátha nekik is akad valami hozzáfűzni valójuk, nehogy kimaradjanak a jóból.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Máj. 01, 14:15:29 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Eltávozott karakterek

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #4 Dátum: 2015. Jún. 03, 22:03:24 »
Írat ramazúri

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen körülmények közé fog keverni a sors. Igyekeztem életemet tisztességesen és a halálisten eszméknek megfelelően élni, a Gotei 13-at hűen szolgálni. Nem lehetett rám eddig panasz (legalábbis én úgy tudom, hogy eddig nem volt), mindig elkerültem a problémás helyzeteket. Ez volt az első, hogy rosszban sántikáltam és úgy érzem, hogy az utolsó is, mert úgy tűnik, hogy a kihágást az élet maga bünteti meg.
Gondolni nem nagyon akartam arra, hogy lebuktunk, viszont nem szóltam meg azért Yamasaki-sant, hogy vészmadárkodik. Az ajtó felől jövő zajok arra engednek következtetni, hogy valóban lelepleződtünk, akár tetszik, akár nem. Visszafojtott lélegzettel, megrökönyödve vártam az ajtó kinyílását, ahelyett, hogy eltűntettem volna a papírokat, ami a kihágásunk élő bizonyítékai. Tisztán gondolkodni se voltam képes, nemhogy mozogni ebben a szorult pillanatban. De leginkább szerettem volna kámforrá válni, amikor az ajtó hangos puffanással bedőlt a szobába. Igyekeztem elhitetni magammal, hogy nem a Hadou 88-as mágia parancsát hallottam odakintről beszűrődni alig pár másodperce, mielőtt a rízspapírajtó megadta volna magát az enyészetnek, s csupán a vállaimra nehezedő kétségbeesés hallatta velem. Mégis nehezemre esik valótlanságokban ringatni magamat.
Mikor Shiranui fukutaichout… nem… daikidouchou :O.O: láttam belépni a szobába, egy kósza pillantást vetettem Yamasaki-san irányába. Igaza volt – ismertem be hitetlenségemet némán. Majd óvatosan letettem a kezemben tartott ecsetet az asztalra, amivel eddig írtam és az események rosszra fordulásával mentsvárként szorongattam az eszközt, mintha bármit is tudna segíteni helyzetünkön.
- Öhm… anou… – nem igazán találtam a szavakat, ami a szituáció megmagyarázásának tökéletes lenne. Így is eléggé benne voltunk a pácban, ezért nem találtam okos ötletnek még hozzá magunk alatt vágni a fát, főleg nem Shiranui fukudaikidouchouval szemben. Nem is gondoltam volna, hogy Shiranui fukutaichout nevezik ki kapitányunkká, és azt sem, hogy ilyen korán érkezik.
Megrökönyödött sóhajjal veszem le tekintetemet az ablakról, mely remek menekülési útvonalnak tűnt alig fél perccel ezelőttig. Most viszont már azon is megbotránkozom, hogy ilyesmi eszembe jutott. Hadnagy vagyok! – emlékeztettem magamat. Hadnagyként kötelességem vállalni a felelősséget, nem hagyhatom, hogy egyedül Yamasaki-san igya meg a levét annak, amit főztünk. De megformálni a szavakat nehezebb volt, mint hittem. Sose gondoltam volna, hogy Shiranui fukudaikidouchou előtt valaha is felelnem kell ballépéseimért.
Nem számítottam arra, hogy Yamasaki-san fogja végül magához venni a kezdeményezést, amit én nem tudtam megtenni. Döbbenten nézek rá, egyáltalán nem számítottam erre, hiszen kettőnk közül nekem lenne illő felelni Shiranui fukudaikidouchou kérdéseire. Nem hagyhatom ezt annyiban, inkább felelek érte büszkeséggel, mintsem meghunyászkodom. Sajnálom Okaa-san, Otou-san, de nem engedhetem, hogy Yamasaki-san egyedül álljon ki Shiranui fukudaikidouchou elé!
- Az én hibám! – szólalok fel, kelleténél kicsit hangosabban, Yamasaki-san szavába vágva. Tisztában vagyok vele, hogy illetlenség mások beszélgetésébe közbeszólni, de nem tétlenkedhettem tovább!
- Anou… csak azt szeretném mondani... öhm… – kezemet tördelve vetek egy kósza pillantást az engedélyekre és igyekeztem kiállásomat megtartani és nem eltűnni Shiranui fukudaikidouchou számon kérő pillantása miatt. - Szerettem volna, ha a Daikidouchounak nem lenne problémája a papírügyek terén, amikor megérkezik. Az igazság az, hogy míg az osztag kapitányi vezetés nélkül volt használatba vettem a könyvtár lezárt szekcióját. Kizárólag tanulási célzattal, és nem mindig önös érdekből. Minden hónapban egyszer szerveztem az osztag tagjainak egy rendhagyó gyakorlatot, amikor különleges dolgokkal gazdagíthatták tudásukat. Tisztában vagyok vele, hogy kapitányi engedély nélkül nem tehettem volna meg ezt. Szóval őszintén sajnálom a kellemetlenséget – talaj felé szegezett tekintettel várom Shiranui daikidouchou ítéletét. - Yamasaki-san ártatlan az ügyben, ő csak az én parancsaimat követte! – igyekszem összeszedegetni bátorságomat és a kapitány szemeibe nézni. Nem így terveztem az első találkozást az új Taichouval, azon se lepődnék meg, ha holnap már rang nélkül kell betérnem ide, hogy elvégezzem a kiszabott büntetést, minden oka meglenne rá. De így a helyes, nem tagadhatom az igazságot, az nem méltó.
(click to show/hide)

Karakterlap

Dansouko Tsukito

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 250 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 13 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#AAF0D1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #5 Dátum: 2015. Jún. 04, 16:06:03 »
Irat ramazúri

Már a kapitányi iroda ajtaja felől érkező első komolyabb zajnál biztosra vette, hogy most végük van. Ettől függetlenül remegő kezeivel még kísérletet tett az alkoholos üvegek visszatételére, mert nem szerette volna, ha az előbb-utóbb belépő (mert a makacs próbálkozásból feltételezte, hogy az illető be fog jönni) éppen ilyen kellemetlen helyzetben lássa. Legalábbis a maga részéről elég kétes jelnek tekintette volna, ha az illetéktelenül a kapitányi irodában tartózkodó tiszt kezében ráadásként még alkoholtartalmú üvegek is vannak. :| Márpedig sajnálatos módon ő pontosan ezt a képet festette magáról éppen. Nagy nehezen végre sikerült is precízen visszahelyezni a két üvegcsét a polcra, mikor a kintről beszűrődő kidou idézés hallatára az ereiben is megfagyott a vér. És persze a mágia hatására az üvegeknek sem kellett sok, hogy eldőlve igyekezzenek engedelmeskedni a gravitációnak. Reflexből kapott utánuk és fogta meg őket a levegőben, miközben az ajtó filmbe illő hanghatás kíséretében a földön landolt, így tehát a belépő, kapitányi haorit viselő személy pontosan úgy láthatta őt, ahogy nem akarta. Noha ebben a pillanatban még mindig ezt tartotta szerencsésebbnek, mint felmosóért rohangálni, hogy valahogy eltávolítsa az irodából az alkohol szagát.
– Yamasaki Shizuo, yonseki és könyvtáros, asszonyom – adta meg a feleletet a nőnek, és miután sebtében letette az üvegeket, egy üdvözlő meghajlást is eszközölt. Valahogy az volt az érzése, hogy az új kapitánynak eszébe sem jutna iszogatás közben kinevezni valakit tiszti pozícióba – amit ugyebár előző kapitánya elkövetett, ráadásul történetesen éppen vele. Ebben az üvegek miatti kérdőre vonás is megerősítette. Nyelt egyet, szinte biztos volt abban, hogy a kapitány úgysem fogja elhinni neki az igazságot. – Öntől függ, asszonyom, ugyanis az üveget Kawashima ex-taichou hagyatékához tartoznak – ha a nő kicsit kevésbé tűnt volna szigorúnak, talán még az is megfordul a fejében, hogy az egyiket felajánlja felbontásra, hogy méltó üdvözlést kaphasson az új kapitány az osztagban, ám szinte biztos volt benne, új kapitánya nemhogy nem értékelné a tréfát, egyenesen megbotránkozna a feltételezésen. Így e tekintetben inkább hallgatott.
Újdonsült felettesük jogos érdeklődését hallva vetett egy pillantást fiatal hadnagya felé. Igen hamar nyugtáznia kellett, hogy szegény gyerek, bármennyire is igyekszik mindig a felnőtt benyomását kelteni, most pontosan úgy viselkedett, mint bármelyik kölyök, akit valami kihágáson csíptek, ezt falfehér ábrázatából is leszűrte. Ami őt illeti, a keresett pecsét megjelenésére nehezére esett uralni mimikáját, feltehetően egy enyhe szemrángás még ezzel együtt is kicsúszott az irányítása alól. Ám nem volt mit tenni, látta, hogy hadnagyára jelenleg nem lenne több terhelés róható. Így hát megköszörülte a torkát, és maga állt elő a felelettel. Révén könyvtárosként éppen annyira bűnös, ha nem még inkább az, mint a hadnagy, akinek nem volt engedélye.
– Elnézését kell kérnünk, Daikidouchou, amiért birtokba vettük az irodáját. A helyzet az, hogy a könyvtár zárolt részlegét csak kapitányi engedéllyel lehetett volna látogatni, ám ameddig az osztag vezető nélkül volt, mi megszegtük ezt az előírást. Nem szerettük volna, ha megérkezésekor ezzel kell szembesülnie... – nem tudta tovább mondani, mert ezen a ponton a hadnagy magához vette a beszélgetés irányítását. Sóhajtott, és hagyta, mert úgy látta jobbnak, ha a gyerek kiadja magából, ami mondanivalója van az ügyben. Ám az összeszedettség teljes mértékben hiányzott a röpke beszédből, ezt ő is érzékelte. Ettől még nem vágott közbe, illedelmesen végighallgatta a dolgot. A végén még el is mosolyodott.
– Nara fukutaichou igazán nagyvonalú, ám könyvtárosként ugyanúgy bűnös vagyok az ügyben. Nem lett volna szabad engedélyeznem a zárolt szekció látogatását, ám a szabályok szigorú követése helyett magam is igénybe vettem, így engem terhel a felelősség – tette hozzá az elhangzottakhoz, immár mosolytalan arccal. Nagyon is tisztában volt azzal, hol hibázott, és hogy nem lett volna szabad belemennie a zárolt rész használatába, mégis, számára túlzottan is nagy kísértést jelentettek az ott őrzött tekercsek. Ha nem is technikákat, elméletet rengeteget tanult belőlük. Nem is értette annak idején, Kawashima miért őt nevezte ki a könyvtárosi pozícióra. Ezzel mintha kecskére bízott volna káposztát, és nem segített a jelentések utolsó pillanatban történő leadásán sem. :|
– A szekrények átkutatásáért szintén elnézését kérem, Daikidoushou, a hiányzó engedélyek pótlásához a kapitányi pecsétre is szükségünk lett volna, és bíztunk benne, hogy valahol itt található – és így kerültek elő a sakés üvegek is, ám ezt már nem igazán volt kedve hozzátenni korábbi beszédéhez. Anélkül is elég kellemetlennek érezte, hogy Kawashima rejtett készlete miatt ő tűnt fel rossz fényben az új kapitánya előtt... Ami persze megelőzhető lett volna, ha eleve nem törnek be az irodába és állnak neki felkutatni a szekrények tartalmát... :|

Karakterlap

Shiranui Naomi

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #6 Dátum: 2015. Dec. 17, 07:21:05 »
Irat ramazúri

Egyértelműen sántikáltak valamiben, bár az kérdéses volt, hogy ez csupán valamiféle csíny, vagy valóban valamiféle kihágásról lenne szó? Nehezemre esett ezt feltételezni a fiatal tisztről, saját példámból tudtam, hogy milyen sokat számít a neveltetés a gondolkodásmódban. Az meg sem fordult a fejemben, hogy a kinevezés miatt megviccelnének, ha másból nem is, de hírből bizonyosan ismertek. Nem arról volt szó, képtelen volnék értékelni a humort, csupán csak tudni kell a helyét. Márpedig a szolgálat nem az. Nagyon nem.
Érdeklődve hallgattam, miként próbálják kivágni magukat, s be kellett vallanom, kissé szórakoztatott is, mennyire kevéssé megy Nara~kunnak. Innen látszódott, milyen őszinte shinigami, még akkor sem képes hazudni, amikor talán szüksége volna rá. Bemutatkozása után rájöttem Yamasaki~san miért olyan ismerős. Valószínűleg közeli rokona Yamasaki~fukutaichou, ha nem az ikertestvére, akkor minimum a húga, a korukból kiindulva, bár ez sem jelent semmit Seireiteiben. Lehet, hogy a nővére, csupán ideje korán távozott, és ő maga csak később követte, de azt hiszem ez mellékes is jelen pillanatban.
- Yamasaki~san… az örülök a találkozásnak kissé furcsa ebben a helyzetben, de nem találok jobb kifejezést. – Viszonoztam egy biccentéssel meghajlását. – A Shiranui~san, vagy Shiranui~daikidouchou megfelelő lesz, nem vagyok asszony. ^.^ - Emeltem fel tiltakozóan a kezem, de nem sértetten.
Nem volt ellenemre, hogy még egy kicsit rájuk ijesszek, azt hiszem akkor látni a legtöbbet az ember jelleméből, ha láthatjuk félni. Olyankor minden kiderül róla, mire képes, jó és rossz értelemben is. Bár már azt is dicséretes volt, hogy nem egymásra próbálták rákenni a történteket. Ennek ellenére Nara~kun egyre kétségbe esettebbnek tűnt, mintha valami hatalmas bűnt követtek volna el. Minden bizonnyal a zárolt részleg nem olyan titkokat rejt, amikkel még sosem találkoztak, elvégre kapitányi engedéllyel eddig is látogatták. Ezt azonban nem volt egyelőre szándékomban az orrukra kötni, majd ha már némileg megizzasztottam őket. :3
- Tőlem függ? Csakis a saját döntése volna, ha inni kívánna szolgálatban, Yamasaki~san. ^.^ - Nehéz volt elképzelnem, hogy az egykori Daikidouchou ilyesmiket tárolt az irodájában. De legalább a mennyisége elenyésző, több üveg olyasmikre utalna, ami sajnos nem minden tiszttől áll messze a Gotei Juusantai körében. – A magam részéről egy csésze teának jobban örülnék most. – Céloztam nem titkolt vágyamra, hogy felfrissítsem magam a cipekedés után.
Tekintetem visszatért a zavart Nara~kunra, aki nem adta fel a harcot, és próbálta kifejteni nekem, miért is találhattam őket zárt ajtók mögött, az immár saját irodámban. Szívesen elmosolyodtam volna, de akkor oda volna minden eddigi erőfeszítés a rólam kialakult képhez. Bár véleményem szerint néha kicsit túlzóak is voltak a pletykák, híresztelések, még senkit nem hánytam kardélre. Viszont ami késik, az nem biztos, hogy el is múlik. ^.^
- Teljesen bizonyos benne, hogy az én munkámat szerette volna megkönnyíteni, és nem a saját ügyüket elrejteni? – Tettem fel ártatlanul a kérdést, de érezhető volt, hogy nem olyan céltalan az, mint amilyennek hangzik. – Nem kedvelem a mismásolást, és különösebben értékelni sem tudom. ^.^
Kezdtem azt érezni, hogy ha még sokáig kell ilyen arccal állnom, elnevetem magam, úgy isten igazából. Úgy vettem észre, hogy mindketten túl komolyan veszik az egészet, holott azért még sem tiltott kidou használatról, vagy egy részleg felrobbantásáról volt szó. Persze, maga a hamisítás ténye elég rosszul veszi ki magát, viszont a számlájukra írtam, hogy fiatalok még, nem gondoltak bele a következményekbe. Azt hiszem, ezúttal akár lágyszívű is lehetnék. Különösebb okom egyébként sem volt már megbüntetnem őket, valahogy úgy néztek ki, mint akik éppen eleget szenvedtek ebben a pár percben is. Valószínűleg egy életre megtanulták, a dolgokat nem így kell elintézniük.
- Értem, tehát mind a ketten teljes mértékben felelősek. – Mondtam elgondolkozott hangon, majd kitekintettem az ablakon, mintha csak a büntetésükön töprengenék, holott csak azt próbáltam meghatározni, a kert mely része lehet itt. – Ha jól értettem, ön a könyvtárosi feladatokat látja el, igaz Yamasaki~san? – Fordultam feléjük ismételten.
Elég furcsa, hogy ő foglalkozik minden dologgal ott, a zárolt részleghez mégis engedélyt kell kérnie. Ha egyszer ilyen felelősségteljes munkával bízták meg, rábízhatták volna ezt a döntést is. Sokkal gördülékenyebb lenne, mint arra várni, hogy a kapitány ráérjen ilyesfajta kérelmeket elbírálni.
- Miket tárolnak ezen a zárolt részlegen? – Ültem le az asztalhoz, elsétálva Nara~kun mellett, majd egymás után átnéztem a papírokat, miközben a választ hallgattam. – Tehát nem önszórakoztatás céljából használták, igaz? – Kérdeztem rá még a végén, bár ebben szinte teljes mértékben biztos voltam. – A hamisítás súlyos bűn, akkor is, ha jó ügy érdekében történik, sose vetemedjenek rá. – Néztem komolyan a szemükbe, lássák, hogy nem viccelek, majd lepecsételtem a kérvényeket. – Mivel azonban én vagyok a Daikidouchou, ezek most teljes mértékben eredetiek. ^.^
Reméltem, hogy Nara~kun nem fog elájulni, nem szívesen kezdtem volna azzal a szolgálatom, hogy az édesapját ilyesmiről értesítsem. Egy idő után talán egészen jól megleszünk, csak egy kis önbizalomra van szüksége, úgy hiszem.
- Mint mondtam, a mismásolást nem tűröm, az őszinteséget viszont nagyra értékelem. – Rendeztem el a papírokat. – Örülnék, ha ezután hozzám fordulnának, amennyiben gondjuk akad, és nem maguk intézkednének, nem vetne jó fényt a szolgálatukra, ezt pedig egyikük sem akarhatja. – Jelentettem ki jelentőségteljesen. – Emellett nem szeretnék követelőző lenni, de már-már ölni tudnék egy jó teáért, nem éreznek hasonló késztetést? ^.^ - Fogalmam sem volt, miként kellene itt kiigazodnom, így azt sem tudtam még, hogyan juthatnék meleg vízhez és teafűhöz, amíg el nem hozom a saját készletem otthonról.

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Eltávozott karakterek

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #7 Dátum: 2017. Jan. 18, 17:33:23 »
[[ Írat ramazúri ]]

  Megilletődtem, miután a felelősséget teljesen magamra vállaltam és Yamasaki-san mégis kiállt mellettem. Holott én ragaszkodtam ahhoz, hogy a zárolt részleg tekercseit használjuk a következmények tudatával! Szerettem volna ezzel kapcsolatban tiltakozni, de már így is eléggé rosszul éreztem magamat amiatt, hogy az imént a szavaiba vágtam. Nem szerettem volna ezt még egyszer elismételni.
  Utólag megbántam döntésemet, mivel Shiranui Daikidouchou számonkérése miatt nem volt lehetőségem saját szempontom hangoztatására. A Fuku… Taichou kérdés hallva nagyot nyeltem. Kerestem a megfelelő szavakat, de nem találtam, amivel csak rontottam a helyzeten. Szerettem volna megkönnyíteni az új Taichou helyzetét, viszont nem akartam Yamasaki-sant se bajba keverni az elmaradt iratokkal. Szóval nem állíthattam őszintén, hogy csupán a Kidoushuu újdonsült vezetőjének érdekeit tartottam szem előtt.
  Miért nem tudtam a szabályok szerint cselekedni? Most nem lennénk ilyen kínos helyzetben… 
  Szégyenemben lehajtottam a fejemet.
  Milyen hadnagy vagyok én? Képtelen vagyok a Daikidouchou szemeibe nézni, amikor rajta kapnak egy kihágáson?
  Mikor Shiranui Daikidouchou elhaladt mellettem még kétségbeesettebben szuggeráltam a padlót. Gyomron liftezett a félelemtől. Ha most nem szólok semmit, azzal csak rosszabb lesz – világítottam rá magamat a tényekre.
  – Mi csak… mi… – kezdtem bele habozva. – Mi nem akartunk Shiranui Daikidouchounak kellemetlenséget okozni! – igyekeztem hangomat érthető hangsúlyba emelni. Úgy ítéltem kissé eltúloztam, szóval próbáltam visszavenni belőle, mielőtt folytattam volna a mondanivalómat. – M-mivel az osztagnak jó ideig nem volt kapitánya, így sok az elmaradás. Úgy hittem, ha ezt a belső ügyet elintézzük, akkor kevesebb gonddal kell megbirkóznia. Belátom, hogy hibáztam! Kérem, fogadja őszinte bocsánatkérésemet! – hajoltam meg mélyen Shiranui Fuku… Taichou előtt. Kiegyenesedtem és megismételtem a műveletet, immáron Yamasaki-san felé fordulva. – És Yamasaki-san is, amiért bele rángattam ebbe! – fűztem hozzá.
  – Nem is kapunk büntetést? – pislogtam hitetlenkedve. Döbbenten vettem tudomásul, hogy Shiranui Daikidouchou botlásunk ellenére lepecsételni a jelentéseket. Alig tértem magamhoz ezt látva, nem tudtam eldönteni, hogy a Fuku… Taichou most tréfál vagy sem. Mindenesetre úgy éreztem, hatalmas súly esett le a vállamról.
  – AZ IRODÁMBAN! – szólaltam fel hirtelen, ahogy eljutott hozzám a Fuku… Taichou kívánsága. Picit megrezzentem, ahogy tudatosult bennem, hogy megint eltúloztam a hangsúlyt. Oda kellene figyelnem arra, amit csinálok, mielőtt még több kellemetlenséget okozok Yamasaki-sannak! Némi torokőszürüles után folytattam.
  – Anou… mármint, ha megengedi Shiranui Daikidouchou az irodámban vannak teakészítéshez megfelelő eszközök és több ízű teafű is. – Szerettem volna kompenzálni valamivel Yamasaki-sannal tett ballépésünket és ez remek alkalomnak tűnt. – Ha megengedi, idehozom – hadartam el mellé még zavartan, kissé összehúzva magamat.
(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Fujiwara Kosuke

Shinigami

Kidoushuu

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Pofavizit
« Válasz #8 Dátum: 2018. Ápr. 27, 00:30:14 »
Pofavizit

Csalódottan, mondhatni fintorogva vettem át az egyenruhát a kiadótól. Még a kiadó ablak előtt kigörgettem, hogy hogy is néz ki, hát... elkeserítő látvány nyújtott. Fintorogva néztem a "kiszolgáló"-ra. Tudom, hogy nem sok köze van, de a vissza jelzéseknek valahol el kell indulnia, ha az ember változást Akar a dolgokban.
-Nem bántásból, de nincs valami... dizájnosabb? A fekete is lehangoló, de ez.... siralmas...
Ingatom a fejem csalódottan. Lemondóan sóhajtok és odébb állok, nem tartom fel a sort a szükségesnél tovább. Kardom markolatára fogok.
-Hirogeru...
Dünnyögöm, mire a markolat megváltozik. Nem húzom elő, de a megjelenő sárga korongba egy hanyag mozdulattal bedobom a göncöt. Látszólag utána nyúlok és turkálni kezdek. Egy papírfecnit húzok elő. Vissza nyúlok még egy ceruzáért, hogy kihúzzam a listáról az egyenruhát.
-Már csak be kell chekkolni... Remek.
Állapítom meg és a tollat vissza dobom a kapuba. Elengedem a kardot. A kapu eltűnik, a markolat pedig vissza vált a szokásos piros színére. Összegyűröm a papírt és az első szemetesbe kicsuklózom. Utam a kapitány irodája felé veszem. Útközben próbálom bámészkodással elterelni a gondolataimat de egyre csak azon agyalok, hogy ki és milyen ember lehet a kapitány. A korábbi megrázó élmény kapcsán reménykedem abban, hogy jól kijövünk majd, és esetleg rá tudom venni, hogy ezt a siralmas egyenruhát amit kötelező hordanunk, valahogy át tudja dolgoztatni. Tradíciók szokások, meg minden de azért egy próbát lehet tenni. Ha nem félteném ennyire az irhám, lehet már most a nulladik napomon panasszal jönnék.
Jönnék ha fogadna valaki. Úgy tűnt, hogy nem igazán van itt senki. Nekem pedig nem volt jobb dolgom, mint várni.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Ápr. 27, 06:45:45 írta Fujiwara Kosuke »

Karakterlap

Ninomiya Nayoko

Shinigami

Kidoushuu

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 11

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halvány szürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Csak a kötelesség teljesítése adja meg az embernek az élet nyugalmát és a lelkierőt.

Post szín:
#b8b2c4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #9 Dátum: 2018. Máj. 11, 04:15:03 »

Megforgatom szemeimet és nyakamat ropogtatva lököm be egy laza mozdulattal a kardomat sayájába. Őszintén mondom, semmi hangulatom vagy lelkierőm nem maradt ahhoz, hogy Ryomen-shin veszekedéseit hallgassam végig, lehunytam szemeimet menet közben és tarkómra helyezett jobbommal imádkoztam, hallgassanak el, mire a Kidoushuu területére érek. Nem vetne túl jó fényt a frissen bemutatkozó tisztre, ha a nyakán izzadtságcsöppek folynának végig az erőfeszítéstől, hogy egészben tartsa a koponyáját alkotó csontokat.
- Csend legyen már… - Leheltem tompult, szenvedő hangon és nyújtóztam egyet. Ha le kellett volna írnom állapotomat, az illett volna rá legjobban… úgy érzem magamat, mint akin átment egy úthenger. Holott, én nem adózom a tisztek kedvelt éjjeli időtöltésének: messziről kerülöm a poharazókat. Viszont a felépülés a legutóbbi magánküldetésből még tart és örültem, hogy az egyenruha elfedi a hátamon húzódó széles, rózsaszín heget. Fájni fog, még nagyon sokáig… De én még mindig jobban megúsztam, mint az, aki odatette. Ajkaim szelíd, vidám mosolyra húzódtak az emlék megelevenedésére: az arrancar messzire repülő karjai után egész ügyes mozdulattal zúztam be a koponyáját. Pedig én külön felhívtam rá a figyelmét, ne nyúlkáljon illetlenül, mert a végén kénytelen leszek csökkenteni az életszínvonalát… Nem akart hallgatni rám, aminek sajnos következményei lettek. Ha majd anyámnak elmesélem, biztosan meglep egy kis eperrel, amiért túléltem- vagy megpróbál szobafogságra ítélni, amiért elmentem. De lássuk be, ennek sikeressége erőteljesen megkérdőjelezhető, hiszen egy ideje már én is a halálistenek sorát erősítem. Azért… biztos, ami biztos: jobb lesz, ha veszek neki egy kis epret és úgy látogatom meg. Kis híján bólintottam is menet közben helyeslésem jeléül, de végül arcomra kúszó pírral kapcsoltam nagyobb sebességre. Még be akartam nézni egy közeli boltba is, teafüvet vásárolni a kapitánynak. Hosszas nézelődés volt szükséges a megfelelő döntés meghozatalához, míg végre-valahára kiválasztottam a zöld teát, és szép kis zacskóba csomagolva vettem sietősre a figurát. Még nem voltam késében, szerencsére számoltam a döntésképtelenségemmel… Ráérősen sétáltam a város meglepően tágas utcáin. Élveztem a hajamba kapó nyári szellőt és a ragyogó napsütést, s bár nem voltam képes kialudni magamat, jókedvűen dúdoltam, amikor senki sem volt a közelemben. Az osztag területén enyhe szorongás fogott el: áthelyezésem egyfajta kudarcként éltem meg, egyelőre elképzelni sem tudtam, hogyan fogok tudni belenézni a kapitány szemeibe. Az irodája előtti folyosó sarkán megállva mély levegőt vettem, mielőtt tovább indultam volna, s ahogy befordulok a sarkon, meglepetésemre kis híján beleütközök egy magas, fekete hajú férfiba. Ennyire belemerültem volna gondolataimba, hogy nem is érzékeltem a jelenlétét? Ajkamat beharapva hátráltam apró lépésekben.
- Öhm… bocsánat.- Hajoltam meg bűntudatosan, ezüstszín tincseim arcomba hullottak a mozdulat során. Balommal kisöpörtem szememből a rakoncátlan fürtöket miután felegyenesedtem és kékjeimmel akaratlanul is végigmértem a shinigamit. - Nem tudja véletlenül, merre találhatom Shiranui-sant? Ez lenne itt az első napom… - Pillantottam fürtjei alól kiragyogó hűvös tekintetére. - Ön is őt várja? - Tekintetemet az ajtóra függesztettem, a csomagot szorongatva. - Egyébként, Ninomiya Nayokonak hívnak, örvendek a megismerkedésnek. - Nyújtottam felé szabad kezemet.

Karakterlap

Shiranui Naomi

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #10 Dátum: 2018. Máj. 28, 21:54:44 »

Gondosan átolvastam még egyszer az előttem fekvő két aktát, és elgondolkoztam azon, mikor volt utoljára, hogy ilyesmivel kellett foglalkoznom. Szerettem az újonnan érkezőket magam fogadni, azonban a gyermekem születése miatt ezidáig hanyagolnom kellett némileg az osztag vezetésével járó feladatokat. Igyekeztek a lehető legprecízebben helyettesíteni, de mégiscsak úgy éreztem teljesnek a dolgokat, ha magam csinálhattam őket.
A nevek ismerősek voltak, Fujiwara~san kiemelkedő teljesítmény nyújtott az Akadémia elvégzése alatt, legalábbis, ha olyasmiről volt szó, ami érdekelte is. Bizonyos voltam benne, hogy sokra vihetné, ha valamennyivel több energiát fektetne a dologba, és most is így gondolom. Bár már nem az iskolapadban vagyunk, éppen ezért kénytelen lesz úgy csinálni mindent, ahogy azt én, vagy egy másik felettese megmondja neki.
Aztán ott volt Ninomiya~san, igen… furcsa volt látni, hogy a tizenharmadik osztagtól helyezték át, főként, ha arra gondoltam, hogy Tenk… vagyis Mizushima~san vezette azt. A kettőnk közötti ellentét azonban nem befolyásolja azt, miként bánok az ifjú tiszttel, aki ráadásul egy másik kapitány lánya. Valószínűleg nem ő maga kérte az áthelyezést, hanem tőlünk hívták át, épp ezért az is furcsa, hogy a kapitánya ilyen könnyen elengedte, főként, hogy róla volt szó. Megráztam a fejem, tényleg nem akartam ebbe belevonni a magánéletem, elvégre úgy tűnt, hogy mind a ketten ígéretes tehetségek, akik a Kidoushuu berkein belül kamatoztathatják ezentúl tudásukat.
Visszatettem az asztalomra az aktákat, majd kivonultam a kertbe, hogy sétálva szedjem össze a gondolataimat, mielőtt megérkeznek. Hosszúnak éreztem az időt, ami eltelt, és nem szerettem volna, ha bizonytalannak lát bárki is, az osztagot kell képviselnem, és a vezetőjeként mindig határozottnak kell lennem. Nincs meghátrálás, nincsenek talánok, nincs megbánás, csupán előre vezető út van, ahol mindenki előtt kell járnom, mutatva számukra is az utat.
Határozott léptekkel indultam hát vissza, és csendesen mértem végig a két várakozó alakot, akik tanácstalanul álltak az iroda ajtaja előtt. Úgy tűnt egyiküknek sem akaródzik illetéktelenül belépni, ami becsülendő volt, és jól neveltségről tett tanúbizonyságot. Legalább ennyivel is kevesebb dologra kell megtanítani őket, kiváló.
- Menjenek be nyugodtan, jövök önök után. ^.^ – Mosolyogtam rájuk, majd ha beléptek, mögöttük az irodába lépve behúztam az ajtót. – Foglaljanak helyet nyugodtan, Shiranui Naomi Daikidouchou vagyok, én vezetem a Kidoushuut. Megkínálhatom önöket egy teával? – Mutattam a sarokban álló kis asztal felé, amire ki voltak már készítve a hozzávalók.
Bárhogy is feleltek, magamnak mindenképpen készítettem egy csészényit, így nem az asztalomhoz, hanem a forró víz felé vettem utamat, és néma csendben kezdtem neki a készülődésnek. Úgy véltem, nem árthat nekik, ha egy kis nyomás alá helyeződnek, és a jelentőségteljes csendnél kevés nyomasztóbb dolog létezett. A magam részéről nem zavartattam magam, korán megtanultam, hogy csak akkor beszéljek, ha szükséges, és ha olyan mondandóm van, aminek akkor és ott meg van a maga helye.
- Nos, remélem tudják, miért is vannak itt, persze nem úgy értem, hogy az irodámban… – Tettem le a gőzölgő italt, majd leültem velük szemben. – A Kidoushuu egy különleges szervezet, nem is igazán nevezhető osztagnak, mert bár a Negyvenhatok tanácsa alá tartozik, a Gotei Juusantaitól független, annak támogatását látja el. A tagjai mind kiemelkedő kidouhasználók, azonban kilétük titok, mivel számtalan olyan démonmágiát sajátítanak el, amik igazán sokat árthatnának Seireiteinek, amennyiben rossz kezekbe kerülnek. Remélem felkészültek arra, hogy ezentúl egészen sok titkot kell megőrizniük. –Pillantottam rájuk jelentőségteljesen, kis szünetet tartva. – Mindketten tehetségesek, és ezentúl azon leszünk, hogy ezt minél inkább kiteljesítsük, és hasznos tagjai legyenek a Kidoushuunak… most pedig meséljenek maguk. Mit gondolnak, milyen feladatokat végeznének szívesen, mi áll közel magukhoz, esetlegesen, mi az, amivel eddig foglalkoztak? – Igyekeztem bátorítóan rájuk mosolyogni. Ez az a pillanat, amikor kiderül, mennyire lesz ez megfelelő hely számukra.

Karakterlap

Fujiwara Kosuke

Shinigami

Kidoushuu

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #11 Dátum: 2018. Jún. 28, 21:48:37 »
Fel sem tűnt, hogy idő közben kényelembe helyeztem magam. Talpamat feltapasztottam a mögöttem lévő falra aminek neki is dőltem. Kezemet eközben a markolaton pihent. Időnként megmozgattam, hogy a hüvely végével kopogjak a falon. Csupa pótcselekvés. Szeretek látványosan unatkozni még ha ez a környezetem idegeire is megy alkalmanként. De arról nem én tehetek, hogy adott esetben nem túl érdekes a társaság. Ellenben azzal a kis hófehérkével aki első találkozásunkkor kis híján levett a lábamról. Csak szemem sarkából észleltem ahogy a fehér tökfödő bekúszik a képbe. Reflexszerűen húzódtam odébb ami elegendő volt, hogy megbontsa a kényes egyensúlyt amiben eddig lavíroztam. Hamar megtaláltam az egyensúlyomat, immáron két lábon állva a talajon.
-Nem történt semmi...
Dünnyögöm bosszúsan bocsánat kérésére és szinte fújtatva fújtam ki egy adag levegőt. Mimikámról is leírt, hogy ez egy szép kerek hazugság volt. De az illem már csak ilyen. Szerencsére azt nem írja elő, hogy jó képet is kell vágnom a dologhoz. Vissza dőltem a falnak és engedve kíváncsiságomnak a lányra pillantottam. Lassan végig néztem rajta. Vonásaimból kiveszett a harag minden nyoma. Összeakadó tekintetünk szinte kivasalta a vonásaimat, lágysággal töltve fel a bosszús-barázdákat. Azt nem mondanám, hogy kedvesebben festek így, mint egy mélyen barázdált fenyőléc de legalább már nem ír le rólam annyira a rosszkedv. Tekintetünk idővel össze akad. Kérdésére lustán az ajtóra vonom tekintetemet és állammal még bökök is egyet.
-Phu...
Fújom ki arcomból az elszabaduló tincsemet. Vissza fordulok felé. Némán, látszólag egykedvűen hallgatom a leányzót. Miután bemutatkozik és kezet nyújt megejtek egy félmosolyt. Felső testem kissé felé fordítom, vállal továbbra is a falat támasztva.
-Kosuke. Üdv a klubban...
Akaratlanul is, számomra érthetetlen módon de szimpátiát ébresztet pusztán azzal a ténnyel, hogy ő is ma kezd itt és így gyakorlatilag egy cipőben járunk. Éppen, hogy vissza dőltem a falnak valaki megszólított minket a folyosóról, hogy menjünk be. Az illetőre pillantottam. Nem volt kérdés, hogy ő lesz a kapitány. Ellöktem magam a faltól és egy lépéssel már az ajtónál voltam, a kilincset megragadva rögvest belöktem azt. Mintha teljesen természetes dolog lenne. A visszacsapódód ajtót még elkaptam és amíg Nayoko be nem jött mögöttem addig fogtam. Megint ez az fölösleges udvariasság. Forgattam a szemem és beljebb mentem. Körbenéztem míg meg nem érkezett a kapitány. Amikor bemutatkozott és hellyel kínált kaptam az alkalmon.
-Fujiwara Kosuke.
Lehuppantam az első ülőalkalmatosságra. A teát egy illedelmes kézemeléssel és szolid fejcsóválással utasítottam el. Míg ő a forró vízzel babrált én tovább nézelődtem az irodában. Követtem a kapitány mozgását. Az idő múlásával szemöldököm egyre magasabbra és magasabbra kúszott ahogy halmozódtak bennem a kérdések. Nem szeretem az időt húzni, így próbáltam kisilabizálni, hogy ennek a hosszas csöndnek mi az oka. Amikor végre megszólalt, több ötlet is felmerült bennem de mielőtt szóra nyitottam volna a számat ő megválaszolta helyettünk. Hátra dőltem a fotelben és úgy hallgattam. Időnként Nayokora pillantottam, hogy sorstársam mégis mit szól ehhez az egészhez. Figyelmem megakadt a démon mágia hallatán, titkok őrzése... Ez egyre jobban és jobban hangzik. Szemeim szinte csillognak, noha csak a kapzsiságtól de nem fog rajtam az a jelentőségteljes tekintet. Ilyenkor nem. Csak hamar eltűnik belőle az a csillogás és úrrá leszek az izgatottságon. Kérdésén csak igen rövid ideig rágódtam.
-Én nagyon szívesen lennék kapitány.
Csaptam a dolog közepébe majd kis szünet után folytattam.
-Idővel. Előtte hadnagyként szeretném kitanulni a dolog csínját bínját. Nem vagyok egy közkedvelt figura a nyers és egyenes modorom miatt. Mások szerint bunkó vagyok és érzéketlen. Utóbbi úgy vélem az osztag hasznára válhat, ha nem kivételezek senkivel. Engem lehet egyformán utálni, nem fog meghatni és gátolni a munkában. Inkább dolgoztatok, mint dolgozok.
Vonok vállat és tartok egy kis szünetet.
-Eddig igyekeztem a lehető legtöbb kidout elsajátítani. Célom az ÖSSZES kidou ismerete.
Nyomom meg a szót, hogy kihangsúlyozzam az eltökéltségemet ezzel kapcsolatban.
-Addig pedig nem fogok nyugodni, amíg meg nem tanulom őket.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Jún. 28, 22:07:29 írta Fujiwara Kosuke »

Karakterlap

Ninomiya Nayoko

Shinigami

Kidoushuu

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 11

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halvány szürke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Csak a kötelesség teljesítése adja meg az embernek az élet nyugalmát és a lelkierőt.

Post szín:
#b8b2c4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #12 Dátum: 2018. Aug. 24, 04:32:54 »


Rövid életem ellenére hosszú ideje voltam hallisten, meg kellett volna már szoknom az ehhez hasonló helyzetek okozta feszült izgalmat. Mégis, legszívesebben vállaimmal, később egész lényemmel épültem volna be a folyosó falába, annyira szíven ütött a megérkező kapitány jelenlétében rezgő elegancia és kimért udvariasság. Teljesen másnak hatott kisugárzása, mint az előző kapitányomé - persze, nincs két egyforma ember; a közöttük lévő különbség akkor is mellbevágott. Vagy egyszerűen csak túlaggódtam a helyzetet. Az efféle szituációk mindig is érzékenyebben érintettek, mint egy esetleges küzdelem- ott egyetlen megoldás van: meg kell ragadnom a kardomat és le kell győznöm az ellenfelemet. Most azonban elég, ha nem keltek jó benyomást és ki tudja, mi fog történni. Nem akartam rögtön, a kezdetekkor rossz pontokat szerezni, vagy… büntetőmunkával tölteni az első napomat a Kidoushuuban.
- Jó re… napot kívánok. - Préseltem ki a szavakat és kissé sápadtan léptem be az ajtón, futó pillantást vetve Kosuke arcára. Mintha őt a lehető legkevésbé sem frusztrálná a helyzet… Az ajtó belökéséből kiindulva legalábbis. A tea szó hallatán vonásaim szinte felragyognak: nincs is jobb egy csésze kesernyés teánál. Halkan jelzem kapitányomnak, hogy én szívesen meginnék egy csészényit- talán meghozná a hangomat is, vagy az életerőmet, ami nem igazán akaródzott megmutatkozni pillanatnyilag.
- Köszönöm, Kosuke. - Leheltem neki előbbi udvariasságát tapasztalván és az iroda belsejébe sétálva helyet foglalok. Ujjaimmal egyenruhámmal babrálok, fel-felpillantva a tevékenykedő, csendbe burkolózó kapitányra, majd a mellettem üldögélő shinigamira tekintek. Egyre inkább bosszantott a rám telepedő bizonytalanság- sokkal magabiztosabb szoktam lenni! Egy köszönet kíséretében magamhoz veszem a csészét és mélyet szippantok a tea illatából, közben figyelmesen hallgatom Kosuke szavait, lassan elmosolyodva. Nem köntörfalazik, az tény.
- Ninomiya Nayoko vagyok; édesanyám Ninomiya Mitsuko a nyolcadik osztag jelenlegi kapitánya. A tizenharmadik osztagban kezdtem a szolgálatot, onnan helyeztek át ide. - Kortyolok egy aprót az italból, kellemesen forró. - Teljes mértékben számíthat az osztag a diszkréciómra, nem szokásom elfecsegni titkokat… Ami engem illet, szeretek olvasni, gyakorlatias vagyok és kissé maximalista. Ambíciónak nem vagyok híján én sem. - Mosolyodom el megint. - Szeretnék majd tiszti rangot elérni; a feladatokat tekintve pedig… én eddig inkább terepen jeleskedtem az utóbbi időben. Régebben segítettem iratrendezésben is. Úgy érzem megbirkózom bármivel. Tudna mesélni kérem az osztag működéséről? - Pillantott kapitányom zöldjeire, majd belekortyoltam italomba, majd kissé könnybe lábadt a szemem, konstatálva, sikerült szétégetnem a számat. - Nagyon finom a tea. - Túságosan ízlett, lehet ez is okozta a problémámat…
« Utoljára szerkesztve: 2018. Aug. 24, 06:23:59 írta Ninomiya Nayoko »