Szerző Téma: Hadnagyi iroda  (Megtekintve 3681 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ayasegawa Yumichika

Wiki King

Eltávozott karakterek

Globális Moderátor

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hadnagyi iroda
« Dátum: 2014. Júl. 06, 14:06:18 »
Az iroda nem sokban különbözik az előző gazdája alatt lévő állapotától. Az íróasztal és a mellé jár bőrfotel megmaradt, csupán sötétbarna lakkal lett lekenve, ebben az eljárásban részesültek a székek is, illetve a kényelem kedvéért azok ki is lettek párnázva. Ez mellé három személyes, hasonló anyaggal ellátott kanapé lett behozva a két szék mellé, mely közé egy kis asztal került. Azon mindig pihen egy virágkötészeti készítmény, mellette pedig tálcán teáskanna - melyben mindig friss, meleg ital van - és hozzá való poharak. Az íróasztal mögött egy nagyobb, kétszárnyú ablak pihen, sárga függönnyel ékesítve a forró napsütéses időkre. Ezzel szemben helyezkednek el a vendégfogadó székek, az előtt pedig egy bejárat. A jobb sarokban nagyobb méretű levéldísznövény van, s a falak mentén könyvespolcok sorakoznak. A kötetetek tartalma többnyire a kidoura összpontosít, de találni fontos iratokat is közöttük, gondosan mappákba rendezve. A szekrények előtt díszes kárpitok vannak kihelyezve a parkettára, mely különböző történeteket mesél el, ezt egy raktárban volt szerencséje találni, s gondolkodás nélkül felhasználta.


Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 09, 16:51:16 »
Látogálgatás és kérdésecskék ^ w ^

Youko-nee-chan látogálgatása nem sikerülgélt egészen úgy, ahogy én azt sziri-szeretgéltem volna, de hát ez a nagy hilyi-helyzet, nekem meg meg kell biri-batákozgálnom vele, mert időben mozogni sijni-sajna még nem tudigálok, és egyébként is nigyi-nagyon jó tapasztalatocska volt, bizonyos problematikácskáktól eltekintgélve, amiket azért a dokumentációcskákból kihagyigálok, mivelhogy nem gyakorlati problematikák, hanem lelkicske eredetűek, amikkel sajna-majna nem is lihi-lehetséges mit kezdigélni, így aztán fili-felesleges beleveszigélni olyan papírmiki-munkába, amik kimondigáltan a gyakorlati megoldásocskákkal foglalkozgálnak, mert abszolút érdektelenkének tűnigélnek. Mégsem hagyigálnak nyugodgálni azok a dolgocskák, legalábbis bizonyos isi-eseményecskék, amik abban a másik világocskában törtigéltek, és legszíves-mívesebben az asztalkámra borulgálnék és nyöszörgélnék egy pici-micit, csak ezt kipi-kapitányocskaként mégsem tehetgélem meg, mert hogy nézigélne már ki, ha a kipi-kapitány képtelenke lenne megfili-felelően vezetgélni az iszti-osztagocskáját, és egyébként sem vagyigálok én annyira törékenyke, meg cukormindegykének kéne lennigélnie, mi történgélt odaát, ha egyszer tudigálom, hogy az nem ugyanaz, mint idehaza, és Yuki-chan nem akargál lerobbantgálni a székecskémről egy kidou-midouval, azért vannak bennem kérdésecskék, és egyre jobban nyugtalanítgálnak, meg ilyenek, szóval-móval ez így már nem mehetgél tovább. > . < Mikor már a belépigélő Yuko-nee-chan is az iránt érdeklődgél, kit kell kiiktatgálni a firi-forgalomból, kimi-komolyan elszakadgál az a bizonyos cérna-mérna és elhatározgálom magam: ma márpedig akkor is, ha törigél, én biza-miza átmegyek a Kidoushuuhoz látogatócskába, még ha nem is jelentkezgéltem be előre-merőre, és Yuki-chan ennek bizti-mizti nem fog túlontúl örülgélni, de nekem már sziki-szükségem van rá, mert amúgy is régen beszélgettem vele, és már nipi-napok óta ezen rágódgálok, szóval-móval no, kell és készecske. > . <
Az elhatározásocska ellenére azért-mazért nem olyan kinyi-könnyű, ha ilyen kis buta-muta dilgi-dolgocskával kell ziki-zaklatni egy jó biri-barátot, csakcsupán az a bajocska, hogy már a státuszkában sem vagyok bizti-mizti, és biza-miza itt kezdődgélnek jelenleg a pribi-problémák, amik miatt nem is tudigálom, pontos-montosan mikor érigéltem el a Kidoushuu kipi-kapujába, de mikor ott vagyigálok, elmondigálom, miért is jöttigéltem, elvégre van előnyöcskéje annak, ha kipi-kapitány a shinigami, több helyecskére beengedgélik, és még a kíséretecskével se fili-feltétlenül kell vesződgélni, eljutigálhatok egyedül is oda-moda, ahova tartigáltam. * w * Az irodácska ajtaja előtt viszont megtorpangálok, mert nem tudigálom, mit is kelligélne most csinálgálnom, szóval-móval veszigélek egy nigyi-nagyon mély levegőcskét, és bekipi-kopogok Yuki-chan irodácskájának ajtaján, majd mikor beengedgél, szép lassan becimi-cammogok és letelepedgélek az egyik ülőalkalmatosságocskára, és töltigélek magamnak egy csésze fini-mini teácskát, mert Yuki-channál ezt szibi-szabad és még őt is megkínálgálom a saját teájával tirmi-természetesen. ˘ ^ ˘
– Hogy vagy, Yuki-chan, nigyi-nagyon régen beszélgettünk, nem is emlékezgélek, volt-e ilyen alkalom, mióta fuku-chan lettél, szóval misi-mesélj, mi van veled? * w * – vágigálok bele, várigálhatóan teljesen misi-másba, mint amiért eredetileg jöttigéltem, de hát nem tudigálom, hogyan fogalmazgáljam meg, ami történgélt, meg aztán ahhoz előbb teázgálnom kelligél, tehát felhúzigálom a lábikóimat magam mellé, és ölecskémbe veszigélem a teáscsészikét, hogy ebből a kényelmeteske helyzetecskéből nézigéljem biri-barátomat, vagy nem is tudigálom, micsudikám ő most nekem, ez kellőképpen binyi-bonyolult. @_@ Várigálok egy pici-micit a válaszocskára, tőlem telhetően nigyi-nagyon mosolyogva és csillogtatva szemecskéimet, mert az nigyi-nagyon aranyos és vidámocska, csak éppenséggel a felvett testpizi-pózom nem egészen ezt sugallgálja, de most ez tili-teljesen mindegyecske. Mivel viszont más most nem jutigál eszecskémbe, egy idő után a teácskát kezdigélem lesigélni a kezecskémben, és tili-tulajdonképpen jobban örülgélnék egy nagy bögre forró csikinak, pillecukrocskával benne, mert az jó édeske, és akkor pici-micit jibi-jobban érezgélném magam, és nem lennigélnék ennyire pokróchiányos kis nyüssz. T ^ T
– Mondd csak, Yuki-chan... tényleg csak púp vagyok a hátadon? T ^ T – bukigál ki végül-mégül belőlem a kérdésecske, ami igazán-migazán foglalkoztat, és közben fel is nézigélek a hadnagykára, mert látni szeretném a kifejezésecskéjét, és amúgy is jibi-jobban szeretek a szemébe nézni a másiknak, ha válaszolgál, úgyhogy most kíváncsian várigálok.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 17, 00:25:28 írta Yoshida Yoriko »

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Eltávozott karakterek

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 20, 18:02:31 »
Látogatás és kérdések

Békésnek egyáltalán nem mondható kisugárzása van az irodámnak, ahogy egy újabb éjszakát kellett átvirrasztanom az osztag papírügyei miatt. Kawashima taichou visszavonulására nem érte pozitívan az osztagot, bár azaz igazság, hogy jómagam nem voltam erre felkészülve. Alig tudtam nyitva tartani időnként a szememet, és a pár óra, amely a kényszeres pihenőre ment el, hiszen eszem ágába sem volt, hogy elalszok az éjszaka folyamán, hiszen öt hivatalos jelentést kell beadnom a koradélután folyamán az 1. osztagnak és sajnálatos mód kissé késésben vagyok velük, pedig ez nem volt jellemző rám.
Tehát, mindezek miatt olyan gondolatok elevenedtek fel bennem, hogy miért készítünk heti teljesítmény statisztikát az edzésekről, illetve miért adminisztráljuk minden használatba léptetett senkaimon működését, és mi szükség van a kidou erőfalak napi szinten való ellenőrzésére, s miért kérünk jelentést azon tisztektől, kiknek nincs az osztagra nézve befolyásoló feladata, melyről a vezetőségnek feltétlenül tudnia kellene. Vannak, akik egyáltalán használják az osztag konyháját?! Miért kell tudnom a napi beszerzésekről? Szent Lelkek királya… >.>”
Elmémben tornyosuló kérdések közül a kopogás hangja rángat ki. Értetlenül pislogok az ajtó irányába, a papírtoronyból előkeresve naptáramat, hogy megnézzem, vártam e valaki a mai délelőttre. De miután keresésem kudarcba fulladt, s a napirendem se lett meg, azonban a papírkupac a gravitációnak engedelmeskedve hullott le az asztalomról, inkább feladtam.
- Szabad – adok engedélyt a belépésre, bárki is legyen az, és csak ez után jut eszembe, hogy talán a jelentésekért jönnek, mellyel eléggé késésben vagyok. Még nem vagyok kész velük! Enyhe idegességgel pattantam fel székemből és szedegetem össze a földre zuhant papírokat. Mikor megláttam, hogy vendégem nem más, mint Yoriko-chan megkönnyebbülten lélegzek fel. Még sosem örültem ennyire Yoriko-channek, mint most.
- Hajime vagyok – motyogom. Kevesen szólítanak másik keresztnevemen, és Yoriko-chantól hallani még mindig nagyon fura, annak ellenére, hogy szinte azóta, így nevez, mióta ismerjük egymást. Annak ellenére, hogy tudom, elereszti a füle mellett ezt, amit oly’ sokszor ismétlek, nem riadok meg az újra és újra való próbálkozástól. Biztosan a nyakamon lévő határidő váltja ki ezt belőlem.
Zavartan vakarom meg a tarkómat, igazából igen hihetetlen, hogy Yoriko-chan időt szakított rám, lévén kapitány… és biztosan segítőkész az osztagában minden tiszt és nincs elmaradva a papírügyekkel. Szóval, valóban elég régen… öhm… beszélgettünk. Akaratom ellenére elvednek fel bennem a régi emlékek a hadnagyi kinevezésem előttről, melyekre összerezzenek. Yuki~onnával történtek a mai napig kísértenek, s valószínűleg addig lesz ez így, míg nem sikerül megoldanom.
- Sajnos tényleg eléggé régen beszélgettünk – kezdek bele lassacskán a válaszadásba. - Kissé a feje tetejére állt minden itt, a Kidoushuuban. Kawashima taichou visszavonult, lehet, hogy már hallottál róla, ha jól tudom, jóban vagy Tsuki-sannal, ő biztosan mesélte. – mondom. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy mit eleveníthetnék fel még az elmúlt időszakból. Történt velem egyes más.
Miközben azon töprengek, hogy mit kellene mondanom, avagy kérdeznem, megköszönöm a teát, amelyet kiöntött nekem Yoriko-chan, majd belekortyolok az italba. Örülök, hogy ez a porcelán ennyire melegen tartja a benne tárolt italt, mint ahogy ezt a gyümölcsteát is, Okaa-sannak igaza volt a teás szettet illetően. >///>
- P-parancsolsz?
– lepődök meg Yoriko-chan kérdésén. Döbbenetemben még mellé is nyelem a teát, melybe éppen beleittam. - Természetesen nem! Miért lennél? – jelentem ki határozottan, mindeközben homlokráncolva nézek rá. Kissé kényelmetlenül érzem magam, amiért Yoriko-chan arca arról árulkodik, hogy a sírás szélén áll.
- Mégis, honnan jött ez neked, Yoriko-sa… chan? – tanácstalanul nézek a szemeibe, amelyekkel éppen engem vizsgál. - Rengeteget segítettél nekem, számtalanszor raboltam az idődet apró-cseprő gondjaimmal… ezt a kérdést inkább nekem kellene feltennem neked – tekintek zavartan az asztalra. Valóban! Még egy egészséges köszönömöt se mondtam Yoriko-channak, miután igyekezett mindent megtenni, hogy kapcsolatot tudjak létesíteni Yuki-onnával a jinzen során. Nem igazán értettem hitelen kifakadását, ha csak nem emiatt… >///>”   
(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #3 Dátum: 2014. Dec. 17, 00:21:40 »
Látogatás és kérdésecskék ^ w ^

Már belépigélésemkor feltünigél, hogy lehetségeske, érkezésemnek nem éppen a migi-megfelelőcske időpontikát választgáltam, mert hát szegény Yuki-chant eltemetgélik a papírhalmok és izé-hozé, ilyenkor azért meggindi-gondigálom azt az éghetetlen papírka dolgot, ámbár tivi-továbbra is tartigálom magam hasznosságosságocskájának tényéhez, azért szerintem biri-barátomnak(?) látszólagocskásan most nem ártigálna meg, ah fel tudigálná gyújtigálni az egészet és megszibi-szabadulna a rengeteg munkácskától. De miket is gondolgálok, hiszen-miszen nekem, mint a Gotei 13 egyik kipi-kapitányának igenis a papírosmunkácska elvégzése mellett kelligélne kimpi-kampányolnom. ˘ ^ ˘ De persze-mersze azért a teácska mellett máris siki-sokkalta jobbacska a hangulatocska, márminthogy nekem a feszült idegszálacskáimról cseppecskét leveszigéli a terhecskéket, ugyan nem olyan tili-túlzottan sokkal, de mégiscsak jobban érezgélem magam, ami nem éppen utolsó dilgi-dolgocska, és ahogy Yuki-chan nyelvecskéje is megered, mármint csak képletecskésen, nekem is kinyi-könnyebb ellazulgálni és összeszedni gindi-gondolatocskáimat, hogy előbb-utóbb fel tudigáljam tennigélni azt a gini-gonosz kérdésecskét, ami miatt én már napok óta nem tudigálok rendesen aluszkálni, emiatt kell tidigálnom rá a válaszocskát, szóval rimi-remélem, Yuki-chan nem fogigál nigyi-nagyon megharagudgálni érte. > . <
– Ühüm, tudigálok róla, bár Tsuki-nee-chan már előbb átköltözgélt hozzánk, nem is olyan rég pedig Nozomi-baa-chan is visszajött a nagypapiékhoz, szivi-szóval most nagyocska lett nálunk a családocska. * o * Persze-mersze gondolgálom, neked ez nem annyira hiper-szuper csudaklassz, mert egyedül vezetgélni egy iszti-osztagocskát nem csupa miki-móka és kacagásocska, de biztos-miztos vagyok abban, hogy megbirkózgálsz vele. * w * – darálgálom le szinte azonnal, lehetséges persze-mersze, hogy pici-micit hadargálva, de azért Yuki-chan már ismergél olyan régóta, hogy értigélje is amit ilyenkor mondigálok nagy tempócskánál, és nem maradozgál le annyira, mint a nagypapi vagy a nagymami tud, és ami miatt anyuci rám is szokott szóligálni, hogy lassítgáljak már egy cseppecskécskét. > . > És most ideje-mideje feltennigélnem azt a kérdésecskét, ami miatt eleve jöttigéltem, bár azért odafigyelgélhettem volna arra, mikor is teszigélem ezt meg, nehogy biri-barátocskám(?) megfulladozgáljon itt nekem, mert az aztán a kili-kellemetlenséges csúcsoska pöti-pontyja lennigélne, és én nagyon nem sziri-szeretném, ha Yuki-channak emiatt baja esigélne, még akkor-makkor sem, ha ő abban a másik dimenziócskában el akargált teszigélni láb alól. ToT
– Ne hiri-haragudj, én is tudigálom, hogy rémeskésen ostobácskán hangzik, csak történgélt az utóbbi időben pár dilgi-dolgocska, ami miatt nem tudigáltam szabadulni ettől az érzésecskétől, és hát mi sem találkozgáltunk régóta, szivi-szóval el is bizonytalanodgáltam, és-és tili-talán a legjibi-jobb az lennigélne, ha elkezdeném az elejécskéről, de megígérgélem, hogy úgy fogok migyi-magyarázni, hogy minél egyszerűbbecske legyigéljen, és akkor talán-malán egyikünk sem zavarodgál majd bele > . <” – hadargálom azonnal, amint Yuki-chan a kérdés-mérdésecském eredete felől érdeklődgél, amivel azért tartozgálok ám neki, ha már majdnemecske megfulladgált a teájába, ami amúgy fini-mini, de még inkább istenicske lett, majd meg kell mondigálnom neki, hogy árulkálja el, hogyan kell az ilyet főzigélni, mert az irodácskámba is tiki-tökély lenne időnként forrócsokika helyett iddogálni a fincsi-mincsi teácskát. * w * Viszont most megígérgéltem egy mesécskét, amit tényleg elő is kéne adigálnom, mert hát anélkül nem kipi-kapisgálhatok rendes vili-válaszocskát, bár azért biri-barátom(?) máris megpribi-próbálkozott felelgélni, csak nem is ismergéli a teljes törikét, így hogyan tudigálhatna válaszolgálni, tehát-mehát veszigélek egy mély levegőcskét, és szép lassacskán, timpi-tempóra ügyelgélve beszédecske közben hozzáfogigálok a migyi-magyarázatocskához és az előzménykék ismertetéséhez.
– Nem tudigálom, mennyire vagy tisztácskában a párhuzamos dimenziócskák létezgélésével, de nem olyan régen volt egy bili-balesetecske az iszti-osztagocskámban, ahol egy dimenziócskákat kutatgáló kísérletecske sült be pici-micit, és ami miatt én és Youko-nee-sama átkerülgéltünk egy másik dimenziócskába, ahol találkozgáltunk a kifordítgált énünkkel, vagyis hogy hát amolyan ellentétes párocskánkkal, és hát... – ezen a pöti-ponton elhallgatgálok, mert hát végül is hogyan mondigálhatnám el, hogy az ottani Yuki-chan egy bankai technikával támadgált meg, ráadásul úgy, mintha nem is először vagy hirtelen haragocskából csinálgálta volna? O.o Nyeligélek egyet, és pici-micit le is hajtom a buksikácskámat, hogy inkább a csészikémben lévő folyadékocska maradékának fordozódgatását lesigéljem, amit melleslegeskésen a remegő kezecskéim idézgélnek elő, szóval-móval ezen tényleg túl kell esigélni, hogy minél előbb rendben legyen a kobakomban az, aminek rendben kell, és mehessek vissza dolgozgálni meg kísérleteket végezgélni, és lehetőleg Yuko-nee-chan se akargáljon eltennigélni lábikója alól senkit sem. > . < - ”Túl sok gond van veled Yoshida, és csak örömet okoznék a 46-ok Tanácsának, ha eltörölnélek a föld színéről”... Ezt mondigálta az ottani éned, amikor először találkozgattam vele, és bár nem nekem címezgélte személy szerint, hanem az ottani megtestesülgélésemnek, azért-mazért több ott szerzett ismeretecskéről derült már ki azóta, hogy a mi világunkban is van alapja, sőt, kimondottan megkaptuk a megoldásocskát egy eddig megválaszolatlan kérdés-mérdésre, szóval ezért-mezért akargáltam megkérdezgélni, hogy... hát hogy mit gindi-gondolsz rólam? > . <” – adigálom meg végül a mesécskét, amit ígérgéltem, és közben pici-micit félve fel is pillantgálok a velem szemben üldögélőcskére, hátha-mátka ki tudigálom olvasgálni az arckifejezésecskéjéből, mit gondigál, mert állítólag az érzelmecskék legapró-mapróbb jellegzetecskés jelecskéi is tökéleteskésen kiüldigélnek az emberek arcocskájára, de hát ezt most majd meglátigáljuk, és nigyi-nagyon remélem, hogy Yuki-chan nem kavarodgálgatott el a migyi-magyarázatocskának már a legeslegelején. ^ w ^”
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 17, 00:23:31 írta Yoshida Yoriko »

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Eltávozott karakterek

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #4 Dátum: 2015. Jan. 08, 22:23:46 »
Látogatás és kérdések

A téma, amivel előhozakodtam nem egészen volt a legjobb, hiszen célom nem az volt, hogy megsajnáltassam magamat, végtére is ez a kötelességem. S ami azt illeti, igazából egy szavam se lehetne a mostani helyzetemre. Én vállaltam a kötelezettséget, ami a hadnagyi ranggal jár, ugyanakkor a kapitány hiánya enyhe félelemmel tölt el. Ugyanis nekünk, Kidoushuu tagoknak nincs beleszólásunk, hogy ki lesz a pozícióra az új kapitány. S ha kicsit is hasonlítani fog Akihiro-sanra az… nos, rendkívül kellemetlen lenne az osztagra nézve. :|
- Ez csak természetes, végtére is hadnagy vagyok! >///> – Nem igazán tudom eldönteni, hogy végszavát dicséretnek vagy sértésnek szánta. Szóval próbáltam semlegesen lereagálni, de lehet, hogy kissé durva voltam kifakadásommal. Köhintek, majd beleiszok a teámba, hogy palástoljam zavaromat, talán ezzel az imént elhangzott szavaimat így nem fogja bántáskért értelmezni Yoriko-chan sem.
- De örülök, ezek szerint minden rendben van nálatok. Szüleid is jó egészségben vannak? – teszem szóvá kisvártatva, látva, hogy a lány nem igazán tud mit mondani, vagyis habozott a kérdést feltenni. Gondoltam ezzel oldom valamelyest feszültségét, bár így utólag belegondolva, talán túl hivatalos és formális volt a kérdés, amivel előhozakodtam. ^^” Mellesleg szokatlan látnom és hallanom, hogy így viselkedik, ez nem igazán vall rá. Mármint… olyan örökmozgó és lelkes mindig, egyszer sem hittem volna, hogy ehhez hasonló gondolatok felelevenedhetnek benne.
Homlokomat ráncolom Yoriko-chan szavait hallva, amelyeket nehezebb követnem, mint úgy általában. Nem helyeselt vagy ellenkezett a feltételezésemre, szóval ebből levontam, hogy talán másra gondolhat az imént, ami ennyire képes felzaklatni. Bár mást nem igen tudok, ami így kibillenthette volna magabiztosságából és az utóbbi időben történt, mindemellett velem kapcsolatos is. Bár, már semmiben sem vagyok igazán biztos, így, határidő végéhez közelítve kicsit összemosódnak számomra a napok.
- Rendben, akkor mondd csak. Figyelek :o – dőlök hátra székemben, türelmesen várva, hogy Yoriko-chan elmondja, hogy pontosan mire gondol, mert jelenleg nem igazán tudom kisakkozni a szavaiból.
Amint megosztotta velem a dolgokat, ahogy kértem. Alig tudtam megállni, hogy a döbbenet ne üljön ki annyira az arcomra, hogy még a számat is eltátsam, lévén az illetlenség, pedig volt rá némi késztetésem. Próbáltam összerakni fejemben a dolgokat, ezzel a párhuzamos dimenzió, kísérlet és egyéb ügyletekkel kapcsolatban. Bár eléggé hihetetlenül hangzott az egész, ami azt illeti. S a kérdés, aminél kikötöttünk eléggé, hogy is mondjam… váratlanul ért. :O.O:
- H-h-h-h-hogy mit gondolok?! O///O – pattantam fel székemből. Nehéz lett volna ülve maradnom, ilyen megdöbbentő kérdésnél. Ami azt illeti eléggé, meglepett, sőt… ez még gyönge kifejezés, és, és én se tudom igazán, hogy mit gondolok róla. Mármint Miyoko-chanon kívül nem gondoltam, hogy érezhetek hasonlót más lánynál is, mégis… megtörtént.
- É-én… szóval… anou… – kezdenék bele, több-kevesebb sikerrel. Ahányszor belegondolok, hogy mit válaszolnék, annyiszor fogalmazom át a fejemben. Egyszerűen elképzelésem sem volt arra, hogyan kezdhetnék bele ebbe. Nem túl nagy büszkeség, hogy férfi létemre nem tudom eldönteni, hogy mi játszódik le bennem, amikor ránézek, mert az érzések számomra is idegenek és egyszerűen… leírhatatlanok. Korábban igaz, éreztem hasonlót, Miyoko-channál is, de ez mégis más, nem egészen ugyanolyan és hát ezt… szóval, ezt… ezt nehéz szavakba önteni.
Mély levegőt veszek, miközben kezeimmel megszorítom az asztal peremét, amelyen támaszkodom, szememmel a rajta elhelyezkedő papírnak a tartalmát szuggerálom, kínosan hosszú percekig. 
- N-nos, tehát… é-én… kedvellek, azt hiszem >///> – fülig vörösödő arccal fordítom oldalra fejemet. Ezt már kimondtam. Atyaég, kimondtam! Akkor ez lenne az a pont, ahonnan már nincs visszaút? Most meg kellene magyaráznom, de hogyan és mit? Amiben én sem vagyok teljesen tisztában? - Akarom mondani, mármint… rengeteget segítettél nekem, szóval ilyesmi meg se fordult a fejemben. Néha picit idegesít, hogy Yukinak hívsz, mert nem vagyok hozzászokva, de, de emiatt sosem haragudnék rád. Szóval, ízé… Ne érts félre Yoriko-sa…chan. Csak… csak nagyon váratlanul ért a kérdésed! >///> – zavart idegességemben megeredt nyelvemet azzal fékezem le, hogy beleiszok poharamba, eltűntetve belőle a maradék teát. 
- Habár… ezt a párhuzamos dimenzió dolgot nem egészen értem és, hogy ez mégis miképpen függ össze azzal, hogy én… szóval… anou… én mit gondol rólad. >///> Elmagyaráznád, hogy mi is ez pontosan? Sosem hallottam még ilyenről – idegesen vakarom meg tarkómat, miközben megpróbálok nyugalmat erőltetni magamra. Ezt a lépést úgy kezdem, hogy visszaülök székembe, visszahelyezve a tálcára az üres csészét. - És ki az a Youko-nee-san? Nem Yukot akartál mondani? Mikor történt ez pontosan?
(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #5 Dátum: 2015. Jan. 09, 16:06:13 »
Látogatás és kérdésecskék ^ w ^

– Tudigálom, hogy hadnagy vagy, azért mondigáltam, hogy képeskés vagy mindenre :o – nem igazán értigélem, Yuki-chan mit nem értigélt azon, hogy szerintem megoldigálja, vagyis hát azt hiszigélem, értigélte, csak épp kicsit ziki-zokon veszigélte, talán azt a részecskét, amikor azt mondigáltam, az iszti-osztagocska vezetgélése nem csipi-csupa miki-móka és kacagás, de hát ha egyszer tényleg így van, nem tudigálok vele mit kezdigélni. A szüleimet firtatózgáló kérdésecskére csak bólintgáltam, hiszen-miszen ez olyannyira hivatalosocska volt, hogyszinte-minte teljeskése alátámasztgálja, hogy eltivi-távolodgáltunk egymásocskától, és Yuki-chan kicsit sem kedvelgél engem. T-T Bár a migyi-magyarázatra figyelgél, annyira nem tűnt lelkeskésnek, hogy most az én misi-mesécskéimet kell hallgatgálnia, úgyhogy ez nekemnek extrán rossz-mossz, és hát így elég nihi-nehéz lesz teljeskésen összeszedettkésen elmesélgélni, mire is gondolgálok és mi is történgélt, különöskésen azt figyelembe vévigélve, hogy Yuki-chan nem éppen tudós-mudós, szóval nem tudigálom, mennyit értigélt meg abból, ami nálunk lassacskán már az alapismeretecskék részét képigezgetik, és ezzel nem azt akargálom mondani, hogy butuskácska lennigélne, csakcsupán nem azokban a körigékben mozgolódik, mint én. > . <
A visszakérdezésecskére megerősítően bólintgálok egyet, közben végig a szemecskéjébe nézigélve, bár azt hiszigélem, egy pici-micit hátrébb ugrigáltam, amikor felpattangált ültéből, legalábbis a csészealjon lévő teacsipi-csöpik erre utalgálnak, bár nigyi-nagyon nem kelligélne, hogy egy biri-barát mozdulatocskái megijesztgéljenek, ebből is látszigál, hogy a neuronkáim teljességeskésen tropácskák az utóbbi időben és ez nigyi-nagyon nem jó, ami azt illetgéli, én kimi-kimondottan utálgálom, szóval-móval ezt jobb lennigélne itt és most tisztácskázni. :/  Mikor belekezdigél a válaszocskába, kíváncsian pislogok rá, mert már nigyi-nagyon tudigálni szeretném, hogy akkor-makkor most mi is van, meg ilyenkék, de ahogy egyre kevésbé rimi-reménykedek, hogy válaszocskát is kapigálok, érzikélem, hogy szúrni kezdigél a szemecském, márpedig én eldöntigéltem, hogy nem fogok sírdogálni, szóval-móval most biztosan úgy festigélek, mint egy makacs gyerkőcöcske, aki kipirult arcocskával nézigél szembe dacocskásan a szüleivel, mert nem kapigált meg valamicskét és emiatt sírva fog fakadgálni, holott erről szó sincs, én csak nem akarok sírdogálni olyasmicskén, amiről tudigálom, hogy butaságosságocska. > . >
A végőscska válaszocskán őszintén meghiti-hatódom, annyira kis kedveskés, hogy még azzal a bizonytalankásocskodós végével sem tudigálok igazn-migazán foglalkozgálni, helyette őszinte örömöcskével pillantgálok a velem szemben lévőcskére, és még egy bizakodó mosolykát is varázsolgálok az arcocskámra.
– Félreértigélni? A legjobb biri-barátocskák vagyunk nem? * o * Vagy nem így értigélted? Én mindig az egyik legeslegjobb barátomnak gondolgáltalak, de mondigáld nyugodtan, ha neked én nem vagyok ilyen kizi-közeli barátocskád, nem fogigálok megsértődgélni rajta :o – válaszolgálok pici-micit oldalra döntigélt buksicskával, bár hogy őszinte legyigéljek, eléggé rosszul esigélne, ha neki nem szereplenék a barátocskái között, vagyis hát nem is tudigálom, mit csinálgálnék akkor-makkor, haragudni bizti-mizti nem tudigálnék rá. – De a Yuki-chan szerintem nigyi-nagyon szép nevecske, és valamennyire hasonlítgál a Yorikora, úgyhogy ez pici-micit olyan, mintha lennigélne egy titkos kézfogásocskánk, mint a nagyon-nagyon jó barátocskáknak, legalábbis Tsuki-nee-chan filmjeiben a legeslegjobb barátocskáknak mindig van valami közöskés titkocskájuk, amit csak őt értigélnek, de ha nagyon-nagyon nem szeretgéled, abbahagyigálhatom >/////< – hadargálom el gyirsi-gyorsan, pici-micit pironkodva, hogy olyasmicskét csinálgálok, amit nem szeretgél, pedig nekem ez így sokkal-mokkal közelicskébb, mintha Haji-channak hívogálnám, legalábbis szerintem ezt a nevecskéjét sokkal szebben lehet becézgélni, mint a másikat, nem mintha az nem tetszigélne, csak hát nohát. > . <” Rimi-remélem, nem veszigéli sértésnek, annak nigyi-nagyon nem örülgélnék, mert hát azért mégiscsak fontoskás nekem, ha már ennyire ki bírogált borítgálni valami olyasmicske, amit nem is ő mondigált nekem, hanem valaki más, és az sem nekem címezgélte, hanem valaki nagyon-magyon hasonlócskának, csak ez már kezd nagyon bonyis lennigélni. @.@
A következő kérdés-mérdésecskéknél megvárigálom, hogy Yuki-chan befejezgélje, vagyis hogy feltegyigélje az összes kérdésecskét, ami most érdekelgeti, és én közben türelmeskésen misi-mosolygok, mert nekem ezt tanítgálta anyuci, hogy mindig legyigéljek kedveskés és megértőcske ha másokkal beszélgélek, mert nem biztos-miztos, hogy követgélni tudigálják az én gondolatmenetecskémet, és hát azt hiszigélem, most is ez a helyzetecske. ^ ^”
– Ez binyi-bonyolult... – sóhajtgálok egyet, majd pici-micit megdörzsölgélem ujjacskáim hegyével a halántékocskámat, mert végül is most vili-valószínűleg meg fogom lepigélni Yuki-chan... – Haladjunk sorjában. Youko-nee-chan teljes neve Amatsuji Youko Miu, és a nagymamám hetedfokú unokatestvére, aki jelenleg a Mizushima ház főtestőre, és pár száz éve ő is a juunibantai kapitánya volt, úgyhogy néhány hete meglátogatott. Azt bizonyára te is tudod, hogy nálunk az osztagban elég sok felé kutatnak, például a csillagászat területén, vagy a kapcsolódó tér-idő témakör is ide tartozik. A helyzet az, hogy nem csak a mi univerzumunk létezik, hanem a véletlenek során rengeteg, párhuzamosan kialakult dimenzió, ami valamelyest eltér a miénktől. Némelyek kisebb, mások nagyobb mértékben. Ezeknek a megfigyelésével és kutatásával is próbálunk foglalkozni. Youko-nee-san látogatása során az egyik ilyen megfigyelő berendezéssel volt egy kis problémánk, és amikor lementünk segíteni, minket kettőnket véletlenül átlökött egy ilyen másik univerzumba. Eddig megvan? ^ v ^ – kérdezgélek vissza ellenőrzésecske képpen, mert nem nagyon szeretgélném, ha Yuki-chan teljesen elveszigélne a magyarázatomban, mikor épp megérteni szeretgélnék neki az egész kis történetecskét. Ezen a pontikácskán megiszogatom a maradék teácskámat, és leteszigélem a csészikét az aljával együtt az asztalra, hogy ott biztonságban legyigéljen mindenféle hirtelen mozdulatocskától. – Ahová kerültünk, az ennek a világnak nagyjából a tükörképe: egy kifordított világ, ahol szintén létezünk, csak épp a lényünknek az a fajta elnyomott oldala, amelyikről nagyjából nem is tudunk. Éppen ezért a bejárt út gyakran más, de a végeredmény ugyanaz. A működését még én sem értem teljesen pontosan, csak a saját megfigyeléseimre és a személyes tapasztalatra alapozok. Youko-nee-san így kapta meg a választ egy 200 éve fennálló kérdésére, amire mindeddig a mi világunkban nem találta a magyarázatot, odaát pedig az orra elé dobták nagyjából, és az elmúlt hetekben bebizonyosodott róla, hogy valóban úgy történt. Ezért kérdeztem azt, amit. Úgy tűnt, az ottani énjeink nem jönnek ki túl jól, és a végére akartam járni, hogy itt mennyire egyoldalú az, hogy a barátomnak tartalak. ^ w ^ De ez a beszélgetés maradjon a mi titkunk, rendben? ^ v ^ – zárigálom le végül igencsak hosszadalmasra nyúligált magyarázatocskámat, ami mostanra tili-talán választ adigált Yuki-chan minden kérdésecskéjére, de ha mégsem, szíves-mívesen magyarázgatok és mesélgetek én tovább is, csak gindi-gondoltam, ennyi elég lesz neki egyetlen napocskára. Nem szívesen terhelgélném túl olyasmicskékkel, amikkel amúgy nem foglalkozgál nap, mint nap, nekem pedig értigélnem kell hozzá legalább minimáliskásan, mert mégiscsak én vagyigálok a kipi-kapitány a 12. osztagocskában. ^ w ^
Egy kis ideig még várigálok, hogy biri-barátocskám emésztgethesse a hallottakat, és közben töltigélek mindkettőnknek még egy csészike teácskát, hátha szükségecskéje van rá, hogy kinyi-könnyebben fel tudigálja dolgozgálni mindazt, amit én most mondigáltam neki, elvégre nem épp a legkinyi-könnyebb témácskáról beszélgettünk, és amit én sem értek piri-pontosan, azt neki sem kell féltétlenül megértigélnie, hiába próbigálom kinyi-könnyen és értelmesen megmigyi-magyarázni neki. > . <
– Ne hiri-haragudj, hogy ilyesmivel zavargáltalak, kárpótlásként megengedgélem, hogy kérigélj valamit, amit csak sziri-szeretnél, például segítségecskét itt-ott, vagy a papírmunkácskában, elvégre kipi-kapitány nélkül nem lehet egyszerű csak úgy egyedül ^ w ^” – teszigélem még hozzá, amikor úgy látigálom, egy ici-picit megnyugodgált a lelkecskéje, bár nem bizti-mizti, hogy most kelligélt volna emlékeztetgélnem a papírmunkácskájára, mert úgy látigálom, eléggé tornyosulgálnak szegénykének az íróasztalocskáján, szóval-móval rimi-remélem, nem veszigéli rossz néven, és úgy értigéli, segítgélni akargálok rajta, nem pedig úgy, hogy meg akarom oldigálni helyette, mert nem tartom képeskésnek rá, holott pedig de, én látigáltam, hogy mi mindenre képeskés, és biztos-miztos, hogy nem saját maga miatt van megcsiszi-csuszigálva most sem! > . <”

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Eltávozott karakterek

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #6 Dátum: 2015. Jan. 24, 18:21:55 »
Látogatás és kérdések

Enyhén megrökönyödök, amikor látom heves mozdulataim mit váltottak ki a lányból. Némi bűntudat elevenedik fel bennem emiatt. De bármennyire is szeretném most, sajnos nem áll hatalmamban visszaforgatni az időt. Így lefelé szegezett szemekkel, bizonyos időközönként fel-felpillantva, visszafojtott lélegzettel vártam annak a bizonyos mécsesnek eltörését. Amit én törtem el, a szavaimmal. Ráadásul férfi létemre, ami még inkább kellemetlenné teszi a szituációt, és felvet bennem egy kérdést: Hogy ríkathattam meg egy nőt? ._.
Megkönnyebbülök mikor sírási szándék eltűnik Yoriko-chan arcáról, még egy sóhaj is feltör belőlem ennek jeleként, majd szavait hallva, mentegetve kezdem rázni magam előtt a kezemet.
- D-de pontosan így értettem! Mármint… anou… szóval, hogy mi jó barátok, igen… >///> – Nem igazán tudom meghatározni mellkasomban az érzést… most azért fájt, mert szerinte csak barátok vagyunk, vagy azért, mert majdnem elvágtam ezt a barátságot ostoba szövegemmel? Vagy pedig amiatt, amiért én sem tudom biztosan, hogy miképpen gondoltam az előbb elmondottakat?
Gondolataim azonban döbbenetem miatt félbeszakad. Meglepetten pislogok a második nevemet illetően elhangzó dicséretre. Még szüleim se nagyon használták, csupán nővérem, ő is nagy ritkán. De Yuki~onna miatt főleg kevésbé szólíttatom így magamat, általában soha nem is használtam hivatalos bemutatkozásokon kívül. Szóval cseppet sem számítottam Yoriko-chantól efféle válaszra.
- Óh… – adok hangot meglepettségemre. De nyomban rájövök, hogy ezzel nem zárhatom le ily’ könnyen ezt a témát. Nem lenne túl kedves tőlem. - Anou… nem! Vagyis, akarom mondani… nem kell abbahagynod, mint mondtam, csak új nekem ez még, hozzá kell szoknom. Viszont arra kérnélek, hogy társaságban inkább a másik nevemen hívj >///> – hadarom, hogy mielőbb túl legyek ezen a témán. Mindeközben magamon szégyenkezve, amiért ilyesmin képes voltam… vagyok háborogni. - Így legalább tényleg „titkos jel” marad >///> – magyarázom kifakadásomat egy eléggé zagyva kifogással, emiatt zavartan is tekintek ki oldalra. Még sosem volt ilyesmim, mármint, hallottam én is ezekről, amiről Yoriko-chan beszélt, de gyakorlatban még soha nem próbáltam, vagy miképpen is mondhatnám ezt. Elképzelni se tudtam ilyesmit egy halálisten életébe, de még kevésbé gondoltam volna, hogy efféléket Yoriko-chan fog felhozni.
Miután visszaültem a székembe, türelmesen néztem Yoriko-chanra. Kicsit rosszul éreztem magamat amiatt, mert sikerült olyan kérdést feltennem, ami még az ő elmondása szerint is bonyolult, pedig ilyenről nem igazán számítottam felőle. Így mikor belekezd a mesébe, egyrészt felkészületlenül is ér, hiszen nem akartam, hogy siettetve érezze magát azzal, hogy rákérdezzek, mikor fogja mondani, különben is tudok várni. Mindez idő alatt elmerengtem, de nem gondoltam semmi különösebbre, mikor Yoriko-chant néztem. Vagyis hát… felmerült bennem, hogy amit a hajában visel, díszként, nagyon csinossá teszi… >///> Szóval emiatt váratlanul ér, ahogy elkezdett beszélni. Nem is beszélve arról, hogy hogyan. Arcomra kiült enyhe döbbenetet nem tudtam elrejteni, ahogy a számomra oly’ megszokott gyerekes beszéde helyett úgy tartott kiselőadást nekem, mintha egy felnőtt tudós állna előttem.
- I-igen… azt hiszem – bólintok bizonytalanul. Nem arról volt szó, hogy nem értettem volna meg a dolgokat, hanem a meglepettségen volt nehéz túltennem magamat. - Fúh… ami azt illeti eléggé hihetetlenül hangzik, és ha abban a világban tényleg létezem, ahogy mondtad. Nos, az ottani énem nem tudja miről mondott le azzal, hogy nem tekint téged barátjának. Mármint nem téged, hanem abban a másik világban téged, aki te vagy, de mégsem te, csak részben, merthogy, amit mondtál, a különbségek… szóval… akarom mondani… tehát… anou… uhhh – zavartan kortyolok bele Yoriko-chan által időközben kitöltött teába, amit egy bólintással köszöntem meg. Ezzel is elkerülve azt, hogy még jobban belekavarodjak ebbe az egészbe.
- Rendben – bólintok végül rá kérésére. Így jelezve tiszteletben tartom kívánságát, bár nem szokásom a pletykálgatás. Nyomban meg is értem, hogy miért kért tőlem ilyesmit, ahogy ismét gyermeki megfogalmazásával teszi fel nekem ajánlatát. Kicsit furcsa volt előbbi hosszan tartó diskurzusa után, de értelmezése ismeretségünk alatt eléggé gördülékenyen ment. S nem is tudom eldönteni, hogy melyik furcsább most nekem. A gondolat, hogy valójában tud máshogy is beszélni, vagy az, hogy szokatlan lenne számomra, ha nem a gyerekes megfogalmazásával fordulna felém egy-egy találkozásunk alkalmával.
- Hogyhogy így szoktál beszélni? – teszem fel a kérdést kissé elgondolkodva, mielőtt kitérnék ajánlatára. Nem igazán tudom, hogy mit kérhetnék tőle, nem is érzem, hogy jogomban állna ilyesmi. Sokszor én loptam az idejét saját ügyeimmel, gondjaimmal, tehát nem tartom helyénvalónak, hogy bármit is kérjek tőle azért, mert ezzel a problémájával felém fordult.
- Azt hittem, hogy ez egy baráti beszélgetés – jegyzem meg. - A papírmunkámtól meg ne fájjon a fejed, ez az én kötelességem. Akkor is boldogulnom kell ezekkel, ha van, ha nincs kapitányom, ez egy hadnagy feladata, ezért vagyunk – teszem hozzá, fejemmel a papír torony felé biccentve. - Ha a segítségedet kérném, az azt jelentené, hogy nem vagyok méltó a posztom betöltésére, hiszen ez olyan, mintha látatlanban rám bízná a kapitányom a feladatait, de nem vagyok képes végrehajtani. Azt hiszem ez egy kapitány-hadnagy kapcsolatban elengedhetetlen, hogy megbízzunk egymás képességében és kellően ki tudjuk segíteni egymást – fejtem ki erről gondolataimat. Nem igazán értem miért beszélek erről ilyen magasztosan, hiszen biztos tisztába van ezzel, lévén kapitány, neki is van hadnagya. Neki is van hadnagya…
- Ne haragudj, elfelejtettem, hogy most neked sincsen hadnagyod – enyhe bűntudat csillan meg szememben, oldalra fordítom fejemet, hogy ne lássa elbizonytalanodásomat. Talán nem kellett volna ilyen durván megfogalmaznom az előbbieket? Erre előbb is gondolhattam volna.
- Ami azt illeti… ezeket kapitányi jóváhagyás nélkül nem adhatom le. Eredetileg Otou-santól szerettem volna aláírást kérni, de már holnap el kell jutatnom az első osztagba – nyújtok át egy húszlapnyi papírstócot Yoriko-channak, amit egy kisebb köteg tetejéről emeltem le. Tekintetemmel még mindig a falat fürkésztem, lopva pillantottam időnként szemem sarkából a lányra, mindez mellé zavartságom miatt idegesen vakartam meg arcomat, afféle pótcselekvésként, miközben arra vártam, hogy átvegye a papírokat. Feltéve, ha a hegyi beszédem nem okozott túl nagy elrettentést az előbb.
- Persze, ha segíteni szeretnél. Nem muszáj >///> – teszem hozzá kissé elpirulva, lehunyt szemmel. Arra gondolva, hogyha én nem látom őt, becsukott szemmel, talán ő sem látja zavaromat.
Ha átveszi a lapokat és úgy dönt, még mindig kisegítene a papírok ritkításában, fekete tintát veszek elő és egy ecsetet.
- Ne haragudj, de csak tintám van – nyújtom át ezeket is, hiszen rajta áll, hogyan állítja be őket, miképpen áll kézre neki.
(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #7 Dátum: 2015. Márc. 18, 23:38:35 »
Látogatás és kérdésecskék ^ w ^

Ami azt illetgéli, elégg megnyigi-nyugtat, hogy Yuki-chan is úgy gindi-gondolgálja, hogy mi nagyon jó biri-barátocskák vagyunk, és ennek szinte-minte azonnal sóhajkával adigálok hangocskát, márminthogy jelecskét arra-marra, hogy engem igenis megnyugtatgál, hogy hasonlóan gindi-gondolkodik rólunk, márminthogy arról, hogy mi nigyi-nagyon jóban vagyigálunk, mert így legalább nem leszigélnek félreértésecskék, hogy én kedvelgélem, ő meg nem, hanem mind a ketten számítgálhatunk egymásra, mint az igazi biri-barátok! * . *
– Rendi-bendi, akkor csak kettecskésen maradgálsz Yuki-chan, máskor meg majd szólítgállak máshogy ^ w ^ – bólintgálok lelkesecskén, elvégre Yuki-chan megengedgélte, hogy maradhasson kettőnk közöttkésen ez a megszólításocska, ami nigyi-nagyon szipi-szuper, mert így tényleg-ményleg van egy közöskés titkocskánk, és miri-máris olyan, mintha titkoskás szövetséget kötigéltünk volna, és sziri-szerintem ez nagyon klasszocska, mert így sokkal-mokkal jobban megbízunk majd egymásocskában, persze-mersze ha sikerülgél tartigálnom az alkucska rám esigélő részecskéjét, de hát miért ne sikerülgélne, elvégre én vagyok a juunibantai okos-mokos kipi-kapitányocskája. * w *
Mondjuk azt rimi-remélem, hogy a hosszadalmasra nyúligált migyi-magyarázatocskám nem készítgéli ki teljeskésen Yuki-chant, mert én hiába igyekezgélek úgy fogalmazgálni, hogy mindenki megértigélhesse, ha egyszer nem figi-foglalkozgál ezekkel a dilgi-dolgocskákkal nap, mint nap a shinigami, akkor nem bizti-mizti, hogy tényleg értigélni is fogja, bármennyire igyekezgélek, na meg arról sem szibi-szabadgál elfeledkezgélnem, hogy talán ez most pici-micit sok is így egyszerre, márminthogy nekem nem, de én átéligéltem az egész-megészet, és sok mindenkét levonigáltam magamnak következtetésecskének, és azóta foglalkozgálok is vele kimi-komoly tudományoskás szintecskén, hogy ténylegesen megértigéljem az egészet a migi-maga teljeskésségében, és még nekem sem sikerült eljutigálnom erre a pontikára, hogy megtili-találgáljon a teljes-melyes megvilágosodgálás a témácskával kapcsolatoskásan, noha-moha azért sok mindenkét már átlátigálok benne, de azért mégsem, szóval-móval ez tényleg nem épp a legkinyi-könnyebb témakörikécske, és jó lettigélt volna, ha nem kelligél ennyire aprólékoskásan belemendegélnem, mert így lehet-mehet tényleg bekavargál szegény Yuki-channak a túl sok információcska. @.@
– Nem kelligél ám ennyire bonyolultá tennigélni a kérdésecskét, mert ugyan a személyiségecskék részben egyezgélnek, részben nem, azért-mazért az ottaniak között sem lehetgél teljeskés gyűlöletecskéről beszélni, márminthogy nekem úgy tűnigélt, hogy hiába esigélnek egymás tirki-torkocskájának, azért-mazért ha én próbálgáltam volna meg ártigálni valamelyiknek, a másik megvédigélte volna, szóval-móval ők magukban is binyi-bonyolultak, de nem kelligél emiatt emésztgélned magad, hiszen ez ránk nincs kihatásocskával, mármint arra, hogy mi jó biri-barátocskák lehetgéljünk, szóval-móval nyugodalmaskásan elfelejtgélheted ezt az egész kis bonyolultságosságot, ha szeretgélnéd ^ w ^” – teszigélem még hozzá a témácskához a válaszát halligálva, ami őszintécskésen örömmel töltigél el, mármint hogy ennyire jó dolgocskának tekinti a barátságocskánkat, és nem csak én hiszigélem azt, hogy bármikor fordulgálhatok hozzá, ha támogatásocskára van szükségecském, és nem olyasfajtára, amit otthon-motthon is megkipi-kapigálhatok, teszem azt Yuko-nee-chantól. A kérdésecskére elmosolyodgálok, éppen ahogy nővérkémtől tanulgáltam, és úgy figyelgélem egy pici-micit biri-barátocskám arcocskáját, majd ismételtkésen magamhoz emelgélem a csészikémet, hogy iszogassak a teácskából, mielőtt válaszolgálnék.
– Sokkal-mokkal kevésbé ijesztgélő, ha a jelenlegi kinézetecskémmel így kommunikálgálok tudós-mudósként, mint ha az előbbiekhez hasonló komolysággal és tudományos szakzsargonnal, nem igaz? ^ v ^ – villantgálok fel még egy ici-pici darabkát a másik fajtácskás beszédmodorocskából, bár a továbbiakban sziri-szeretgélnék visszatérigélni a jól megsziki-szokigált stíluskámhoz. Noha-moha jelenleg ő az, aki siki-sokacskát beszélgél, különösen a feladatocskáiról, holott pedig egyáltalán nem arra célozgáltam, hogy ne tudigálná egyedül megoldigálni, csak nigyi-nagyon soknak tűnigélt az a papírhalmocska az asztalán és gondolgáltam, talán segítgélhetnék, eszembe se jutigált, hogy ennyire magasztoskásan gondolgáljon a kipi-kapitány és hadnagyocska viszonyocskára, így amikor szünetecskét tartigál, le is hajtigálom pici-micit a kobakom, hogy a teácskámat nézigéljem, és csak akkor pillantgálok fel, amikor ténylegeskésen befejezgélte a mondandócskáját.
– Nincs semmi baj, nincs okocskád bicsi-bocsánatot kérigélni, nagyon szépen megfogalmazgáltad, hogyan érzel ezzel kapcsolatocskásan, és eszembe jutigált, hogy akár az én fuku-chanom is lehetgélnél, ha szeretnél ^ v ^ – fűzigélem tivi-tovább gondolatocskáit, és épp csak annyi szünetet tartigálok, hogy látigálhassam az arckifejezésecskéjét erre a kijelentésecskémre, majd halkan nevetgélni kezdigélek az egészen. – Viccelek, tudigálom, hogy neked a kidous iszti-osztagocska az igazi szenvedélyecskéd, mint nekem a sik-sok tudományos kutatásocska, de azért érdekeskés elgondolásocska lennigélne! * w * – teszigélem gyorsacskán hozzá az előbbiekhez, mielőtt még kimi-komolykásan megijedgél és magyarázkodni kezdigél, hogy miért nem hagyhatja itt a kidous osztagocskát, mikor én is tudigálom, hogy neki itt a helyecskéje, de ettől még jó ötletecskének tűnigél. Mármint, én örülgélnék neki, ha ő vagy hozzá hasonló shinigami lennigélne a fuku-chanom, de tudigálom, hogy ebbe úgysem egyezgélne bele, hiába tetszigél nekem nagyon is az ötletecske, mert hát nohát, nem vehetgélem el tőle, amit szeretgél, az nigyi-nagyon önzőcske lennigélne, meg akkor ki vigyázgálna a kidous iszti-osztagocskára? T – T
Mikor Yuki-chan becsukja a szemecskéit, miközben idenyújtigálja a kötegecske papírocskát, én is leteszigélem a csészikét, és ameddig nem figyelgél, zajtalanul felálldogálok, hogy odasétálgathassak mellé, és úgy fogigáljam meg a kezecskéjét, amiben a papírkák vannigálnak, hogy én is ott leledzgélek mellette, elvégre egy korábbi megjegyzésecskéjére nem is válaszolgáltam, szóval-móval most itt a rimi-remek alkalmacska.
– Persze-mersze, hogy ez egy biri-baráti beszélgetés, Yuki-chan, de ettől még miért tagadgálnám meg tőled a segítségecskét, ha egyszer én is látigálom, hogy szükséged van rám? – álldogálok lábujjhegyecskére, hogy pici-micit közelebb legyek az arcocskájához, és tudjak nyomigálni rá egy aprócska puszit, mert akkor-makkor az embereknek jobb kedvük szokigált lennigélni, és amúgy sem osztigálom az ilyeneket akárkinek, márpedig amiket migyi-magyaráztam neki és végighallgatgált, miközben lett volna sok-sok fontoskásabb dolgocskája, ő nigyi-nagyon is megérdemelgéli.> . < Ezek után átveszigélem a papírkákat, és visszatelepedgélek a kiri-korábbi helyecskémre, hogy átolvasgálhassam a jelentésecskéket, már csak megszokásocskából is, mert olyasmit nem írkálok alá-malá, aminek nem ismergélem a tartalmát, abból a filmecskékben is mindig csak a biji-bajocskák vannigálnak, meg milyen kipi-kapitány lennigélnék, ha nem tudigálom, mihez adigálom a szignócskámat, szóval-móval ez nigyi-nagyon fontoskás dolgocska, amit csak egy kipi-kapitány értigélhet meg igazán. ˘ ^ ˘
Pici-micit meglepődgélek a tintás üvegcsét látigálva, mert a saját iszti-osztagocskámban nem ilyeneket szokigáltam használni, és persze-mersze megtanulgáltam, hogyan kell ezzel a módszerecskével is írogatni, de azért-mazért mégiscsak elszokigáltam tőle-mőle, és hát a tili-tollacskákkal mégiscsak gyorsacskásabb, meg kinyi-könnyebbecske, de persze-mersze átveszigélem tőle az eszközöcskéket, és elhelyezgélem őket-mőket magam körül, ahogy sziki-szokásocska, legalábbis nagyjából úgy, ahogy régen csinálgáltam, de még egy pici-micit nézigélnem kell őket, hogy összeszedigéljem magam.
– Ez így pici-micit lassabb lesz, mint gondolgáltam... > _ <” – jegyezgélem meg, miközben feltűrigélem a ruhácskáim összes ujjacskáját, nehogy azzal felborítgáljam a tintás üvegecskét, vagy elmaszatolgáljak valamicskét, de még így is bátortalanka vagyigálok ezzel kapcsolatoskásan, mert hát mégsem az én munkácskám, hogy csak azt mondigáljam, legfeljebb újraírkálom, mert az nem lenne biri-barátocskához méltó. T – T – Anou... Yuki-chan, segítgélnél az elsőnél, vagy legalább megmutigálnád egy másik jelentésecskével, pinti-pontoskásan hogy is vanigál a technikája ennek az írásmódszerecskének? >///<” – pislogok fel, pici-micit elvörösödgélve, mert hát most szíves-mívesen elásigálnám magam valahova, hiszen-miszen én ajánlottam fel a segítségecskémet, de még egy ecsetetcskét sem merek megfogigálni, nehogy elrontigáljam Yuki-chan jelentésecskéit... milyen kipi-kapitány vagyok, hogy egy üvegcse tintácska és egy ecsetecske kifogigál rajtam? T^T

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Eltávozott karakterek

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #8 Dátum: 2015. Ápr. 06, 23:30:25 »
Látogatás és kérdések

Sajnos Yoriko feltevésébe sikerült eléggé belekavarnom magamat, végtére is a téma cseppet sem volt hétköznapi. Igazából sose gondoltam ilyesmire, hogy a mi világunkkal párhuzamos dimenziók létezhetnek. ^^” Olyan újdonság volt ez nekem, hogy igazából azt se tudtam, miképpen közelítsem meg, aminek eléggé szomorú végeredményt is sikerült kihoznom. Szavaim szedett-vedettségén is kitűnően tükröződött, hogy nem igazán látom át a helyzetet.
De örültem, hogy Yoriko még így is megértette mire szeretnék következtetni, ha már a fogalmazásom csapnivalóan sikeredett. 
- De hát ez esetben ők is lehetnek barátok, csak hát… roppant furcsán fejezik ki. Hiszen, ha nem lennének azok, akkor nem védenék meg egymást, nem? ^^” – valóban nem egy könnyen követhető téma, de nem is olyan dolog, amit semmisnek vehetnék. Yoriko kíváncsivá tett ezen dimenziót illetően. De ha ránk ez nincs kihatással, akkor most nem kifejezetten értem a kérdését, amellyel elindította ezt a beszélgetést. Azzal kapcsolatban, ami igazán zavarta és érdekelte őt a véleményem. Hiszen, ha az előbbi szavaiból indulok ki, akkor annak a furcsa dimenziónak nincs behatással ránk, tehát semmi sem akadályozza, hogy mi barátok legyünk, nem? Eh, ez nekem egyre bonyolultabb! ^^” - Rendben akkor, ahogy gondolod – bólintok végül, és csak remélni merem, hogy amiért ilyen könnyedén lezárom ezt a témát – miképpen javasolta –, azért nem fogja emészteni magát. Lelkiismeret fordulásom lenne, hogyha rosszul megfogalmazott feleletem miatt ahelyett, hogy javítottam volna Yoriko közérzetén, csak mélyítenék problémáin. ^^”
Kezemet tördelem, miközben próbálom az elhangzottakat helyrerakni magamban, hiszen a beszélgetésünk nem mindennapi fordulatot vett. Yoriko jócskán csak meglepett beszédével, amelyben elhagyta a gyerekekre jellemző szóvirágokat, mely sokszor nehezített megértésén. Habár az évek során eléggé belerázódtam megértésbe. Sőt, gyakran meglepődtem magamon, amikor komolyabb gondolkodás nélkül is kikövetkeztettem, hogy egy-egy cifrázott szó mit takarhat. 
- Nem mondanám ijesztőnek, inkább meglepett >///> – felelem, mikor elhangzott szavaiban ismét hanyagolja a gyerekekre jellemző stílust. - Természetesen rajtad áll, miképpen beszélsz, ahogyan kényelmes neked. Csak… nem aggódsz, hogy emiatt a kapitányok nem megfelelően mérik fel képességeidet egy-egy szituációban? – emlékszem, Miyoko-chant is gyakran érte negatív megkülönböztetés kora miatt. S nekem is gyakran akadtak problémáim fiatal korom okán – néha még most is ^^” – a felnőttek meglátása miatt. De Yoriko esetében ezt még mélyíti szokatlan beszédstílusa. Persze én tényleg nem megszabni szeretném, hogy miképpen szól másokhoz, hiszen ehhez nincs jogom. Csak, mint öhm… barátja, úgy ítéltem, hogy érdemes jó tanácsként ezt felhoznom neki.
A papírmunka kapcsán, még én is érzékeltem, hogy túlságosan beleástam magamat a kapitány-hadnagy kapcsolatba, mondhatni teljesen érthetetlen okból, kifejezetten feleslegesen. Hiszen lényegtelen mellékinformáció az ezzel kapcsolatos gondolatom, amit valahogy most sikerült párhuzamba hoznom az asztalomon sorakozó papírhalmokkal.
- E… an… etto… anou – hebegem Yoriko szavait hallva. Nem igazán tudom, hogy erre mit kellene most mondanom. Jelen helyzetben nem hagynám itt a Kidoushuut, hiszen annál nagyobb terror egy osztagnak, hogy se kapitánya, se hadnagya sincs, talán nem is létezik. Mindemellett szinte ebben az osztagban nőttem fel. Rosszul érezném magam, sőt, már a gondolattól is megszédülök, hogy mi lenne akkor, ha hátat fordítanék a Kidoushuu tagjainak. Sosem tudnám megbocsájtani magamnak ezt a vétket. Végtére is, mi hadnagyok pontosan az efféle helyzetekben számítunk leginkább. Kötelességünk a rossz időkben kiállni az osztag élére. Tehát nem hunyászkodhatok meg vagy menekülhetek el, csak azért, mert most picit bonyodalmas, rossz idő köszöntött a Kidoushuura. Hiszek benne, hogyha Kawashima taichou most már nincs is az osztag körében, okkal nevezett ki engem hadnagyául. Illetve, szinte biztos vagyok benne, hogy a Gotei 13 hamarosan tenni fog az ügy érdekében és egy megfelelő kapitányt fog kirendelni az osztag élére. Nekem mindaddig pedig az a dolgom, hogy eddig a pontig összetartsam az osztagot és minden megfelelően készen álljon az új kapitány érkezéséhez.
Gondolataim sűrűjében éppen azon voltam, hogy megfogalmazzam Yorikonak bocsánatkérésemet, amiért kedves ajánlatát visszautasítom, de mire bármeddig is juthattam volna. Mondjuk két értelmes szó egymás mellé állításához, addigra már lényegtelen volt válaszom…
- Eh… am… rendben. É–értem – halkan helyeselve, kissé összezavarodva bólintok szavaira. Ez egyáltalán nem volt vicces! >///> – enyhe sértettségemet megpróbálom elhessegetni. Hiszen biztos, hogy csak én vettem túl komolyan az előbbit, amit belátok, hiba volt, jócskán csak ostobaság volt részemről. ^^”
Noha én nem igazán tudom elképzelni magamat a 12. osztag hadnagyaként, nem vagyok az a tudós alkat, s a kidouk utáni érdeklődésemet is minden bizonnyal ki tudnám élni ott. Egyetlen problémám lenne csupán, hogy kevesebb varázslatokat tartalmazó tekercshez jutnék hozzá ott, mint itt szerintem, mely kutatómunkáimat elősegítené. Meg aztán, ami leginkább zavar az a tudás, mellyel nem állnám meg a helyemet a Nibantaiban.
Habár roppant szégyenletes volt tőlem, hogy annak tudatában tartottam a kapitány-hadnagy kapcsolatokról kiselőadást, hogy tudom, jelenleg Yorikonak sincs hadnagya, tehát ő is egyedül vezeti el az osztagát.
- Ehhmm… én csak… ízé… >///> – lehiggadásomon nem segített Yoriko cselekedete, melyre még szavam is elakad. Vöröslő arccal húzódom arrébb, tenyeremet arra a pontra szorítva, ahova az előbb Yoriko puszit adott… de vajon miért?! :O.O: Barátok csinálhatnak ilyet egyáltalán? - Y–Y–Y–Yoriko?! Ez… az előbb… nos… szóval, akarom kérdezni, vagyis inkább, azt hiszem, nos… etto… hagyjuk! >///>” – értetlenül nézek rá és próbálom összerakni magamban, hogy miért csinálta ezt az előbb. Hiszen minden joga meglenne rá, hogy visszautasítsa a segítségét, még ha ő is hozta fel. >///>” De most úgy igazán nem értettem semmit sem.
Vöröslő arccal vettem magam elé az egyik jelentést, majd ástam bele magamat annak tartalmába, miután biztosítottam Yorikonak az eszközöket a papírmunkához. De cseppet sem volt olyan egyszerű másra koncentrálnom az előbbiek után.
- Nem baj – válaszolom, eléggé modortalan módon, ugyanis fel se nézek, mikor helyeselek neki. Mintha jelen se lennék… jobb lenne, ha összeszedném magamat! >///>”  Ez cseppet sem hadnagyhoz méltó viselkedés, amit most produkálok!
Enyhén megrázva a fejemet igyekszem elhessegetni az előbb történteket és próbálom lebeszélni magamat arról mindeközben, hogy a történéseken töprengjek. Amiért sikerült elrontanom a kezem ügyébe vett jelentést, melyet szándékomban állt kitölteni, csak elkalandozásaim során nem kimondottan tudtam a feladatra koncentrálni.
- Hogy tessék? – meglepődve kapom fel a fejemet Yoriko kétségbeesett szavait hallva a tintával való írást illetően. Nem gondoltam volna, hogy valaha is tapasztalni fogok olyasmit, hogy ez bárkinek is gondot jelenthet. Hiszen ez az egyik legelterjedtebb írás módszer Soul Societyben.
- Pedig nem nehéz – jegyzem meg, miközben előveszek egy papírt, majd felállva az asztaltól odamegyek hozzá. A jelentés mellé lerakom a piszkozat papírt, majd elkérem tőle az ecsetet.
Az ecsetet óvatosan mártogatom bele a tintába, majd gyakorlott mozdulattal a lap fölé viszem, hogy ne csöppenjen le a festék a szálakról, ami roppant kellemetlen lenne. Mégis, hogy nézne ki egy jelentés itt-ott tintafoltokkal? ^^” Ezután felkanyarintottam a papírra nevem kanjiait, mellyel aláírni szoktam a különböző jelentéseket. Az ecsetet nem nyomtam rá a lapra, légiesnek ható mozdulattal kezeltem, így könnyen olvasható, kevésbé egybefolyó szótagok jelentek meg a lapon.
- A lényeg, hogy ne nyomd rá nagyon a papírra, mert akkor átüthet a lapon. A kezedet úgy kell tartanod, hogy miközben írsz ne érjen le a tenyered éle, mert azzal elmaszatolhatod a még folyékony tintát és olvashatatlanná válhat az írás. Ha fentről lefelé haladva írod le a nevedet, úgy kevesebb az esélye, hogy ilyesmi megtörténjen. Próbáld csak ki – adom vissza neki az ecsetet, majd ezután félrehúztam a jelentést előle, hogy a próba papíron próbálja meg először a módszert, amit mutattam.
Mikor láttam, hogy nem a legjobb módot választotta a tintába mártásnál az ecsettel, mögé léptem, úgy, hogy az íróeszközt fogó kezét meg tudjam fogni. Ez után a kézmozdulatait vezetve igyekeztem megmutatni a technikáját annak, hogy miképpen tudja elérni, hogy elegendő festék tapadjon az ecsetre, de ne csepegjen tele mindent az írás közben. 
- Egy picit bátrabban mártsd bele a tintába az ecsetet, mert nem lesz elég a festék – mondom tanácsképpen, ezt követően elengedtem a kezét, hogy tudjon írni. Megfigyeltem, hogy viszi fel a lapra az első kanji vonalait. - Nem kell ennyire rányomnod, mert így túl vastagok lesznek a vonalak és nehezen olvashatóvá válhat emiatt a neved – megfogom megint a kezét, majd óvatosan megpróbáltam vezetni, hogyan tudja precízen felvinni a lapra a nevét, hogy ne ütközzön ilyen problémába, mint az előbb. - Nagyjából olyan finoman kell bánni az ecsettel, mint egy reiatsu labdával. Az is könnyen kipukkadhat, ha túl hirtelen állunk hozzá.
Eléggé sikerül belemélyülnöm a magyarázatba, melyről remélem segítségére lesz és boldogulni fog ezután az ecset használatával.
(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #9 Dátum: 2015. Máj. 31, 23:47:16 »
Látogatás és kérdésecskék ^ w ^

– Hát... maradgáljunk ennyiben, nem igazán szeretgélném idézgélni az ottani megfelelőcském megfogalmazgatását az ügyecske kipcsi-kapcsocskáján ^^” – válaszolgálok biri-barátocskámnak a korábbi megjegyzésecskéjére, és igyekezgélem ezt a dolgocskát a miniumocskán tartigálni, márminthogy az információcskák átadigálásának kapcsocskáján, mert már így is elhallgatgálok pár dolgocskát, hiszen-miszen az elméletecskéimet nem sziri-szeretgélem tényecskének beállítgálni, és jelenleg nigyi-nagyon elméleti fázisocskában vannigálnak a feltevésecskéim a párhuzamos dimenziócskákkal kapcsolatoskásan, ezért-mezért jobbacska, ha Yuki-chan csak azt tudigálja, amit feltétlenül szükségeskés, hogy magamat megnyugtatgálhassam az ő álláspontikájának ismeretecskéjében, mert hát az én lelkületi nyugalmacskámnak ez kelligél, bár nem kelligélne, hogy az érzelmecskéim kihatásocskával legyigéljenek a munkavégzésecskémre, de hát ha egyszer a gyakorlatocskában igenis hatásocskával vannigálnak, akkor-makkor rendezgélni kell a nyigi-nyugalmacskámat, mert nem szeretgélem, ha nem vagyigálok hatékonyka. > . < Örülgélek is, hogy sikerülgél viszonylag himi-hamarkásan lezárigálni ezt a témácskát, és Yuki-chan ennyire egyszerűcskésen túllépigél a dolgocskán, nem akargáltam őt is izgatgálni a saját bajocskáimmal, és egyébként is sokkal-mokkal jobbacska, ha a saját iszti-osztagocskája vezetésecskéjére koncentrálgál, mert én himi-hamar lezárigálom majd migi-magamban ezt az ügyecskét, legalábbis az érzelmi részecskéjét, a tudományoskással pedig majd egyedül szeretgélnék foglalkozgálni, és bármennyire kedvelgélem is Yuki-chan az elméleti részecskéjébe nem igazán tudigál beleszóligálni, kijavítgálni pedig pláne nem, ha esetlegeskésen rossz irányocskába tévelyedgélnék, ami azért-mazért előfordulgálhat, elvégre én is csak találgatgálok. :o
– Az miért lenne pribli-probléma? :o Ha alábecsülgélik a képességecskéimet, annál nagyobbacska a meglepetésecske, hogy mikre vagyigálok képeskés, és mivel elsősorban tudós-mudós vagyigálok, nem is igazán szeretgélnék felvágigálni az erőcskémmel, na meg nem utolsó szimpi-szempontocska, hogy bizonyoskás helyzetecskékben az ellenfél is alábecsülgetgélhet, ami viszont kimondottkásan hasznoskás lehetgél ^ v ^ – fejtigélem ki nézetecskémet ezzel kapcsolatocskásan, hiszen-miszen nem lehet az olyan nagy biji-bajocska, ha nem nézigélnek ki belőlem pár dolgocskát, de persze-mersze ezt más osztagocska élén lehetségeske, hogy pribi-problémáska, de a tudós-mudóskák osztagocskájánál még előnyöcskét is jelentgélhet. * w * Persze-mersze nem várigálom el másoktól, hogy ezt megértigéljék, és amikor Yuko-nee-chan megpróbálgálja felülírogálni az utasításocskáimat, akkor persze-mersze zavargáló, de ahogy eddig felmérigéltem, ő akkor-makkor is elmondigálná a véleményecskéjét és meglátásocskáját, ha néhány évvel időskésebb lennigélnék és úgy is viselkedgélnék, szóval-móval annak talán-malán inkább ahhoz van közöcskéje, hogy ő a nővérkém és nem egy hétköznapi tisztecske az osztagocskában. :o
Ahogy sejtigéltem, Yuki-chan valóban nigyi-nagyon muriskás arcot vágigált, amikor felajánlottam neki, hogy lehetne hadnagyocska nálam is, de persze-mersze ezt én sem gondolgáltam komolyan, nagyon maximáliskásan is csak félig-meddig, mert magamból kiindulgálva én sem szeretgélném lecserélgélni az osztagocskámat, csak mert máshol nincsen kipi-kapitányocska, hiszen-miszen a juunibantai nekem a családocskám és az otthonocskám, bár a nagypapiék nem bizti-miztos, hogy örülgélnének annak-mannak, hogy az osztagocskát is otthonkámnak tekintgélem, de ha egyszer hozzájuk legtöbbször csak alukálni és ebédelni járigálok, akkor sajna-majna vannak ilyen mellékhatásocskák, márminthogy az irodácskámat tekintgélem szobámnak, bár alvós szobácskám is van az iszti-osztagocska területecskéjén, csak nem nagyon használgálom, pedig-medig lehetgélne, csak eddig-meddig nem annyira látigáltam szükségecskéjét.
Pici-micit megmosolygom Yuki-chan reakciócskáját, mármint arra, amikor átveszigélem tőle-mőle a papírkákat, ami nem túl szépecske tőlem, pedig hát nem tudigálom, mi ezen-mezen annyira pirulgálnivalócska, szerintem teljeskésen hétköznapi, baráti gesztusocska, elvégre a filmecskékben is mindig használgálják, köszönésecskéknél, meg hálából is, meg hát elég sokszor és teljeskésen normáliskásnak tűnigél, szóval-móval nem is igazán értigélem a dolgocskát, meg most amúgy is jibi-jobban lekötigél, hogy gyorsacskán átlapozgáljam a papírkákat, hogy tudigáljam, nagyjából mikre is kelligél majd számítgálnom.
– Az előbbi? :o Oh, az egyrészt köszönetecske volt, amiért sikerülgélt megnyugtatgálnod, és szakítgáltál rám időcskét, és egy kis megerősítésecske, hogy számítgálhatsz rám a saját gondocskáiddal, kezdigélve ezzel a halmocskával itt ^ w ^ – emelgélem meg egy pici-micit a stócocskát, amit kapigáltam, és helyet foglalgálok korábbi helyecskémen, hogy ténylegeskésen átolvaskálhassam a jelentésecskéket, bár azt nem gondolgálnám, hogy Yuki-chan hibácskát vétigélt, de azért-mazért az a bizti-mizti, ha tudigálom is, mit írogatok alácska. A tintácska és egyéb kellékecskék elrendezgélésével sincsen bajocska, csak a konkrét használatocskájával akadgálnak pribi-problémáim, mertháthogy az Akadémiácska óta nem igazán kelligélt ezt a régimódi írásmódszerecskét használgálnom, így az előkészületecskék után meg is akadgálok vele, és hát legszíves-mívesebben most elbujdokolnék messzire, de legalábbis az asztalka alá-malá, mert ez rettentőcskén kellemetlenke. T.T Még sziri-szerencse, hogy Yuki-chan nem nivi-nevetgél ki emiatt, pedig hát okocskája éppen lennigélne rá, de azért-mazért megnyugtatgáló, hogy nem gonoszkodik velem, mikor megkapigálja a lehetőségecskét, hanem pribi-próbálgál nekem segítgélni, legalábbis a szavaiból erre következtetgélek. :o
– Három éve nem írogattam így, nem merigélek a jelentésecskéden kísérletezgélni T///T – adigálom meg a migyi-magyarázatocskát hangoskásan is, mert persze-mersze tudigálhatnám, hogy a juunibantai módszerecskéi nem elterjedtkések egész Seireiteiben, de azért-mazért mégiscsak megjegyezgélendő, hogy mi már digitáliskásan csinálgálunk meg sok-sok mindenkét, legalábbis a legtöbben, és a nyomtatott változatocskát csak aláírkálni kelligél, és ahhoz-mahhoz is vanigálnak tollacskáink, nem kelligél hozzá tintácska és ecsetecske, de nem tűnigél úgy, mintha ez annyira nigyi-nagy bajocska lennigélne. Kérésecskére oda is adigálom Yuki-channak az ecsetecskét, hogy meg tudigálja mutatgálni, hogyan is kelligélne ezt csinálgálni, én pedig igyekezgélek az elmémbe vésigélni minden mozdulatocskát, hogy hogyan is kelligélne ennek kinézigélnie, milyen maga a mozdulatocska, és milyen nyomocskát hagyigál a papírkán, mert ezek mind-mind finti-fontoskás részletecskék, és tökéleteskésen látszigál, biri-barátocskám mennyire gyakorlottkás ebben a módszerecskében, és milyen ügyeskésen megyigél neki. * w *
– Értigélem, és igyekezgélni fogigálok ^ w ^ – bólintgálok egyet a szóbeli oktatásocskát halligálva, majd átveszigélem az íróeszközöcskét, és egy nigyi-nagy levegővételecske után megpróbálgálom a látott módszerecskét a gyakorlatocskában is alkalmazgálni, és nigyi-nagyon igyekezgélek mindent pontoskásan lemásolgálni, legalábbis ez a szándékocskám, de már az első mozdulatocskánál érezgélem, hogy Yuki-chan megfogigálja a kezecskémet, mintha valami rosszacskát tettigéltem volna, és mivel nem rá figyelgéltem éppen, ezzel pici-micit meg is ijesztgél, és csak rimi-remélni merigélem, hogy nem ugrigáltam tili-túlzottan nagyocskát. > _ <” Ahogy elnézigélem a tintácska körüli területecskét, legalább szétfröcskölgélgetni nem sikerülgélt, ami miri-máris egy jó pöti-pontocska, mivel nem tudigálom, véges-méges sorikán mennyire is sikerülgélt összerezzengélnem, bizogálok benne, hogy nem úgy, mint a falevelecskék, amikor ősszel fújkodja őket a szelecske.
– Igyekszem > _ < – bólintgálok az ecsetecske tintába mártigálásával kapcsolatocskás tanácsára, és igyekszem az általa mutatgált módszerecskén észben tartigálni, majd miután elengedgéli a kezecskémet, megpróbálgálom a papírlapocskán alkalmazgálni, de ez az első-melső bizti-mizti nem lesz megfili-felelgélő, mert nem nagyon sikerülgél szépen leírogálni a nevecskémet, ráadásocskásan túl vastagocskára is sikerülgél mindenke, és az ecsetecske hegyecskéje sem olyan szépecskén siklik a papírkán, mint biri-barátocskámnál. T-T – Okéka... – válaszolgálok következő tanácsocskájára, de mire feljebb emelgélném a kezecskémet, már ismét fogigál, hogy segítgéljen, amiért ebben az esetecskében háláskás is vagyigálok, mert ez nem olyanka, mint egy hakuda mozdulatocska, hogy jobb, ha magam jövigélek rá, meg aztán most gyorsacskán szeretgélnék belejönnigélni, csak az érintőképernyőcskén használt tollacskát ennyire kell rányomigálni, és én annak a használatocskáját szokigáltam meg, de szerencsére Yuki-chan türelmeskésen segítgél, és én is egyre széleskésebb mosolykával figyelgélem, ahogy alakulgál az írásocskám. Mikor megint elengedgéli a kezecskémet, megpribi-próbálgálom a legelejéről elismételni, pinti-pontoskásan a tintácskába mártigálásocskától, hátha-mátha már egyedül is mendegél, de tirmi-természetesen ezt most szándékocskámban áll begyakorolgálni, hogy bizti-miztosan mendegéljen is. ˘ ^ ˘
 - Csak akkor-makkor fogom a jelentésre írogálni a nevecskémet, ha azt mondigálod, szerinted már jól megyigél, mert ezt te jobban látigálod, és mégiscsak neked kelligél majd leadigálnod ezeket ^ v ^
– biztosítgálom Yuki-chant elhatározásocskámról, hogy ne legyen bajocskája abból, ha esetleg rosszul ítélgélném meg a saját képességecskéimet ezzel kapcsolatoskásan.

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Eltávozott karakterek

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #10 Dátum: 2015. Okt. 08, 19:55:06 »
Látogatás és kérdések

  Yoriko válaszát megértettem, habár a másik dimenziós dolog még mindig okozott nekem kihívásokat. Első hallomásra is furcsa volt, és még mindig nehezemre esett elhinnem létezését. Mindenesetre, ha Yorikonak így kényelmes, nincs tisztem megszólni ezért. Így ráhagytam a szokatlan beszéd használatát.
  – Ez is egy szempont – jegyzem meg halkan, ahogy eltűnődtem Yoriko válaszán. – Ne haragudj, most csak magamból indultam ki. Nekem sok nehézséget okozott megértetnem másokkal, hogy nem vagyok már gyerek >.> – kicsit bántott a tudat, hogy akadtak Seireiteiben, akik úgy gondolták, hogy nem dolgoztam meg a rangért, melyben helyt kell állnom. Elsőre valóban furcsa volt, hiszen alig pár éves tapasztalattal rendelkeztem, habár rengeteg időmet fordítottam a varázslatok tanulmányozására és megértésére. Így pedig azonban olyan helyzetekben is helyt kell állnom, mint a kapitány hiánya, minek következtében szükségessé válik elirányítanom egy egész egységet. Ezt a ritka feladatot még a saját képességeimhez mérten is nehéznek érzem, de úgy gondolom, hogy talán nem lennék ezzel egyedül. Habár két ember helyett ugyanolyan munkát prezentálni roppant bonyolult, de nem lehetetlen.
  Igen lehidalt, Yoriko kérdése, egyrészt váratlanul ért, másrészt pedig igen zavarba ejtő volt, amit ezután csinált. Nem tudtam hova tenni, hogy miért tette azt, amit. Beszédem is eléggé szedett-vetetté vált ettől.
  – Ez csak természetes, nem? Mármint… barátok vagyunk >///> – zavartan néztem oldalra, még én is megdöbbentem azon, amit mondtam. Yoriko kedvessége igen váratlanul ért a szokatlan gondolatmenete, amelyet felhozott, hogy akár én is lehetnék a hadnagya. De ez, mint kiderült, nem gondolta komolyan. Mégis úgy éreztem, hogy válaszolnom kell rá. Habár a papír háta mögül nem néztem fel, ennek ellenére igyekeztem összeszedni magamat, hogy megfelelő választ nyújthassak neki ez ügyben.
  – Ne haragudj, de tényleg nagyon kötődök a Kidoushuuhoz és nem hagynám itt az egységet egy ilyen krízisben – utalok arra, hogy a kapitány és a hadnagy hiányában az egész osztag felborulhat. Nem nyújthatom be az áthelyezés kérvényemet, most nem. Ráadásul, tényleg nem tudnám elképzelni magamat máshol a Kidoushuu falain kívül. Mióta eszemet tudom, itt szolgálok, ide kötődöm, mindenkit személyesen ismerek az egységből és a munkakapcsolaton kívül barátként gondolok rájuk. Nem hagynám őket cserben egy ilyen helyzetben, ahogyan egy kiküldetésen is számíthatnak a segítségemre.
  – A panaszaimat nem úgy értettem, hogy el akarom hagyni az osztagot. Biztos vagyok benne, hogy a Gotei 13 már foglalkozik a következő kapitány kérdésével. Én pedig cseppet sem bánom a késlekedést, hiszen az osztagnak is az lesz a legjobb, ha a posztra tökéletes halálisten fogja átvenni az igazgatást. Hiszek abban, hogy utána a Kidoushuunak is sokkal jobb lesz – tudom, hogy nem kérdezte a véleményemet, de sokkal jobb volt lelkemnek azután, hogy kifejtettem miértjét, amiért nem hagynám el az osztagot, azon kívül, hogy a képzettségeimet nem találom a Juunibantaihoz megfelelőnek. Mert, ahogy Yoriko mondta valóban érdekes felvetés volt és elgondolkodtató, de van dolgok, amik nem valósíthatók meg, mint például ez.
  Nem gondoltam volna, hogy Yoriko vállalja az íratok átbújását és aláírását, habár meglepő gondba ütközött a szignó kapcsán, melyet aljukra kellett volna írnia. Enyhén meglepett mikor elmagyarázta miértjét. Nem gondoltam volna, hogy pont Yorikonak lenne nehézségei az e módon való írás, hiszen ez kultúránk része, elég régre visszanyúlik eme írási szokás. Egy pillanatig eltűnődök azon, hogy akkor vajon milyen módot alkalmazhat a saját iratai megírásához. De nem akartam kényelmetlen helyzetet előteremteni ezzel, hiszen most a legjobb tudása szerint szeretett volna segíteni nekem, az íratok elkészítésében, hogy aztán az Ichibantaiban leadhassam őket.
  Nem telt semmibe sem bemutatnom, hogyan kell megfelelően írni az ecsettel és a tintával. Lehet, hogy kisebb botlásai lesznek az elején, de ha annakidején írt így, hamar vissza fog rázódni. Párszor vezettem a kezét, hogyan kellene használnia az ecsetet, másik módot nem igen tudtam, hogyan mutathatnám meg a külön papíron való prezentáción kívül. De ha nem tettem volna, úgy nem feltétlenül érzékelte volna a különbséget.
  – A kalligráfia egyik alapköve, hogy nem csak a szépre törekszünk, hanem lelkünket is beleadjuk, ezért válnak a vonások maguk módján egyedivé – elhalkulok. Nem igazán kellene beleszőnöm az írás tudományába most a kalligráfia művészetét, hiszen nem ezért vagyunk itt. Ráadásul én se éppen mondanám magamat nagy alkotónak, hiszen éppen, hogy csak belemerültem a témába. A próbálkozásaimat senkinek sem mutattam meg, nem mintha problémáim lennének a kritikával kapcsolatban, de mégis féltem nyilvánosság elé hozni.
  – Ne haragudj, ez nem éppen ide tartozik >///> – zavartan tekintettem félre. – Az ecset használata közben arra is ügyelj, hogy ne nagyon félj a papírra való rányomásától, mert úgy csak elcsepeg a festék, vagy nem fogja meg a lapot rendesen és így nem tudod folyamatos vonásokkal leírni a nevedet – a Yoshida kanji leírásában megint segédkeztem.
  Némán figyeltem, hogy alakul írása, Yoriko elszántsága egészen lenyűgözött, habár itt-ott még volt rajta még csiszolni. Ahogy elnéztem, nagyon habozott belekezdeni, hoztam még pár lapot a próbálkozás miatt.
  – Próbáld meg leírni a kedvenc dolgod kanjiát… mondjuk a pillangót – vetem fel. – Szereted a pillangókat, nem? – kérdezek rá azért a biztonság kedvéért. – Sokkal jobban mennek azok a dolgok, amik érdekelnek minket – ezzel az is volt a célom, hogy picit feloldódjon, és ne csak arra koncentráljon, hogy az aláírásának tökéletesnek kell lennie az iratokhoz. Ami bevallom nagyon meghatott, de ezzel nehezítheti az írásra való ráérzését, hiszen külön ez is foglalkoztatja, ami rámehet az írására. – Szóval kísérletezz ezzel először, és csak utána a neveddel.
(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #11 Dátum: 2015. Nov. 27, 17:30:42 »
Látogatás és kérdésecskék ^w^

Nem egészen értem a gondolatmenetecskét, amit Yuki-chan felvázolt a korával és pozíciócskájával kapcsolatban, legalábbis azt hiszem, ez volt a lényege a mondandójának, de nem mindenkinek kell osztania az én nézetecskéimet, szóval-móval végső soron érdekeskés egy másik gondolkodási módocska megismerése is.
– Nem feltétlenül rossz, ha nem veszigélik tudomásul, hogy te is ugyanolyan shinigami vagy, mint ők, sokkal-mokkal egyszerűbb bizonyos dolgocskákban. Például mindig megpróbálnak lekenyerezgetni valamivel, legalábbis én élvezem, hogy gyereknek kezelnek ^v^ – teszigélem hozzá saját meglátásomat, mert azért nem olyan rosszacska, hogy Risu-chan taichou mindig ad valamilyen édességet, vagy Onee-chan odafigyelget az egészségemre, bár időnként pici-micit túlzásokba esigél, de azért-mazért jó dolog, hogy ennyire figyelgetnek rám a felnőttek, és nem kell még ezzel is nekem törődgetni. ^w^
– Ettől még illik megköszöngélni, ha valaki kedveskés velünk, nem igaz? ^w^ – nézek fel az iratocskák közül, amiket nagyon könnyű olvasgatni, nem is gondolgálnám hogy a nyomtatott jelentéseken kívül valamit még ennyire egyszerű lehet elolvasni, hiszen-miszen a tudóskáknak tud lenni szörnyű kézírásocskája, én nagyon odafigyelgélek, hogy amikor töltőtollat használgatok, akkor is szépen írogassak, mert mégiscsak az ichibantaiba küldözgetem a jelentéseimet, és nem szeretném kiakasztani az aktuális tisztecskét egy nyomtatott példánnyal, azt megteszigélik helyettem a saját beosztottjaim, ha valamit oda is el kell küldözgetniük. ˘^˘
A következő szavacskákra megint felkapigálom a fejecskémet, mert már azt hittem, lezárogattuk ezt a témácskát, mármint én tényleg csak vicceltem, hiszen-miszen nagyon jól tudtam, milyen választ fogok kapigálni a kérdésemre és egy pillanatig sem hittem, hogy elfogadgálná a felvetést, ezért is mertem ilyen nagyszájúan kimondani, mert azért mégiscsak megsértődgélnek a részlegvezetőim, ha nem közülük választanék valakit, ami szerintem teljeskésen jogoskás lenne, mert ők ismerik alaposkásan az osztagot és az elvárásaimat is. >.<
– Nem kell ezen rágódnod, Yuki-chan, nem vennélek el attól az osztagocskától, amelyikhez ennyire ragaszkodsz és nem is gondoltam, hogy elfogadgálnád az ajánlatomat. Ettől függetlenül a Juunibantai kapuja mindig nyitva áll előtted, ugye tudod? ^w^ – legalábbis ameddig én vagyok ott a kipi-kapitány, az pedig még hosszú-hosszú ideig úgy lesz, mert nem adom a haorimat senkinek és semmiért. ˘^˘ A többi gondolatát a témával kapcsolatoskán szintén mosolyogva fogadgálom, hiszen-miszen pontosan emiatt mondigáltam, amit, mert nagyon aranyos az a bizalmacska, amivel a feljebbvalóira nézigél, és én is rimi-remélem, hogy igaza lesz és tényleg jobb lesz a kapitányváltásocska után a kidous osztagocskának, mert ezt már nigyi-nagyon megérdemelnék.
Eléggé megnyugtatgáló, hogy Yuki-chan mindennek ellenére még segít is nekem az ecsetecskével való írás kapcsán, mert nekem magamtól már nagyon nem mendegélne, az Akadémiácskán is időpazarlásnak gondoldattam, mert sokkal-mokkal egyszerűbb és gyorsabb lenne, ha átvennénk az Emberek Világában használgatott íróeszközöcskéket és azokkal jegyzetelgetnénk meg kellene írnunk a beadandókat és jelentésecskéket, hiszen-miszen egy tollal jóval gyorsabb és gördülékenykébb az írás, mint egy ecsetkével, de azért-mazért ennek is mennie kelligélne, legalábbis pici-mici gyakorlásocskával biztoskásan menni fog majd... ugye? @.@ Nem akarok szégyent hozigálni a barátságocskánkra, főleg hogy én ajánlottam fel a segítségemet bárminek a kapcsocskáján, és eközben nekem kell a segítség, hogy egyáltalán be tudjam váltigálni, amit megígértgettem, és ez így nagyon-magyon kínos. TwT
– Oh... – csodálkozom el a váratlan magyarázatocskára, vagy új megközelítésecskére, és még oda is fordulgatok Yuki-chan felé, hátha folytatgálni szeretné az előbbi gondolatmenetecskéjét, de nem úgy nézeget ki, és sajnálom is, hogy ez elmarad, picit csalódottkásan sandítok felé, miközben segítgél leírni a nevem a próba-papírra. – Szerintem nagyon csodálatra méltó, hogy ennyire belemerülgetsz egy-egy dologba és nem félsz hangoztatni a véleményed... – jegyzgélem meg halkan, ahogy folytatgatom a gyakorlásocskát, folyamatoskásan visszaidézve magamban korábbi szavait a kalligráfia kapcsocskáján. – Mármint, sosem szerettem így írni, túl sok felesleges mozdulatocska van benne, de hála neked, már én is látom a maga báját ^w^ – teszem hozzá magyarázatképpen, majd vissza is térigélek a gyakorlásocskához. Ami azt illeti, az is nagyon aranyos, ahogy mindenről hosszasan szónokolgat, ha pici-micit zavarban van, de ezt inkább nem mondigálom ki hangoskásan, mert még úgy döntigélne, hogy nem segít nekem a továbbiakban, ami nagyon kellemetlenkés lenne, főleg hogy elméletileg nekem kelligélne most kisegítenem. >.<
– Igen, szeretem – bólintgatok csodálkozva, majd ahogy hallgatgálom, egész logikuskásnak tűnik az ötletecske, bár nem tudom, van-e rá tudományos bizonyíték vagy cikkecske, hogy valóban így lenne, szóval majd utána kell néznem, ha visszamegyek az osztagocskámba és kettesben leszek a gépecskémmel. – Rendben, akkor megpróbálom, addig nyugiskásan foglalkozz mással ^w^ – veszigélek magam elé egy üres lapocskát, és végiggondolgatom, mi az, amit szeretek, vagy aminek nagyon szép a kanjija, legalábbis szerintem, és elkezdigélem írogatni, de azért nem teljeskésen véletlenszerűen, hanem egy-egy témaköröcskéhez tartozgáló dolgokat egy kupacocskába, például a pillangó kanjiját a nyári dolgok közé, mint a holdacska, vagy a nyári csillagképecskék, a hó kanjiját meg a téli dolgocskák közé, amiket nagyon szeretgélek, csak picit fura-mura, hogy téli dologból több van, amit szeretgélek, és pici-micit el is kalandozgattam, szóval-móval ennek a kis csokrocskába gyűjtésnek a végén leírogatom párszor a nevecskémet, és egész jól megyeget, úgyhogy Yuki-channak igaza lehetett ezzel kapcsolatocskásan.
– Mit gondolsz, elfogadható? *w* – kérdezgetem a lapocskát felmutatva, hogy ő is látigálhassa a haladásocskámat, mert szerintem már egész szépen megy, és idáig el se jutigáltam volna, ha nem adogatja azokat a feladatocskákat, amiket. Ha ő is elégedett a mostani írásképecskémmel, akkor már magabiztoskásan írkálom alá a jelentésecskéit, és igyekezgélek nem zavargálni a saját munkácskájában, ameddig végzek, pedig a dudorászásocska beleillene még a képecskébe, de nem élek ilyesmivel, amúgy sem hiszem, hogy örülne a dallamocskának, szóval-móval csak szeretném megcsinálgatni, amire megkértek, és ha kelligél, a többi jelentésecske kitöltögetésében is segítek, mert nekem ennyit megérigélt ez a mai beszélgetésecske. *w*

/ / Ezek után kíváncsi leszek a záródra xD Köszönöm a játékot! *o* / /

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #12 Dátum: 2015. Dec. 21, 20:28:42 »
- Előléptetés és egyéb meglepetések -




Csöndesen látott neki az öltözködésnek, hosszú vörös haját ezúttal csupán egy lófarokba fogta. Még mindig idegen volt számára a karszalag, ami íróasztalán hevert, arra várva, hogy magára öltse. Tökéletesen elégedett volt egykori pozíciójával, nem érezte szükségét annak, hogy előrébb lépjen a ranglétrán-, ha őszintén kellene beszélnie aggodalmairól, azt sem mulasztaná el szóvá tenni, hogy képességeit nem tartja megfelelőnek ahhoz, hogy ellássa a Kidoushuu hadnagyának feladatait megfelelően.
Lassú mozdulattal húzta végig utoljára a hajkefét a hajzuhatagon, majd feltűzte a karszalagot rendeltetési helyére. Mindig azon a véleményen volt, hogy szolgálatát a negyedik osztagnál fogja befejezni, nem érzett vágyódást sehová sem. Azonban mégis, képtelen volt nemet mondani a lehetőségre. Nem becsvágy hajtotta, sokkal inkább… nehezére esett volna belenéznie a tükörbe azzal a tudattal, hogy többet tehetett volna. Nagyot sóhajtott, majd miután zanpakutoját magához vette, negyedik osztag béli íróasztaláról származó cserepes rhododendronnal elindult a Kidoushuu felé.  Minél közelebb érte jövőbeli osztagához, annál kevésbé volt biztos abban, hogy mit is keres az osztag területén, ami ijesztően más volt, mint a Yonbantai. A folyosók teljesen máshová vezettek-, mint ahogyan az várható volt-, de akármennyire is igyekezett megbarátkozni a gondolattal, a jellegzetes gyógyfüvek és illóolajok illatának hiánya kesernyés szájízt eredményezett.
- Merre lehet az irodám?- Tette fel halkan a kérdést, majd választ remélve körbenézett. Ha most látná az apja, minden bizonnyal hangot adna csalódottságának- több határozottságot várna el tőle. Ami teljesen érthető, ha arra gondol, hogy ezen túl közvetlenül egy kapitány kezei alatt fog dolgozni és emellett felelni egy osztagért. Sokban nem változott a szerepkör, mégis… Kénytelen volt bevallani, hogy aggódott.
Mosolyogva mutatkozott be azoknak a tiszteknek, akik fontosnak tartották elmondani a nevüket és megállítani őt. Nem volt túlzottan rossz a névmemóriája, de úgy érezte, ennyi új információt képtelen lesz feldolgozni ilyen rövid idő alatt. Igyekezett kedvesen, szelíden mosolyogni a virág mögül, majd valamivel bátrabban folytatta útját célja felé. Nem kis meglepetéséül szolgált, hogy az irodában ott találta a kapitányt. Néhány másodpercig csak szemlélte a zöld hajú nőt, majd megköszörülte a torkát.
- Shiranui-daikidouchou…- Beljebb lépve nemes egyszerűséggel a földre helyezte a növényt, majd elé lépve meghajolt kapitánya felé. - Mizushima Seiun vagyok, az új hadnagya.- Egyenesedett fel, majd végigmérte a nőt. Nem találkozott még a Kidoushuu nem rég kinevezett kapitányával, de hallani már hallott róla. Úgy tudta, az Ichibantai előző hadnagya volt, mintha a főkapitány tett volna említést erről látogatása alkalmával. Kifogástalanul végezte a munkáját, emellett nem hallott rá panaszt- ez szimpatikus volt számára, nem kedvelte a munkakerülő, trehány lelkeket.
- Jó helyre jöttem? Mármint, ez lenne az irodám? o.o- Pillantott körbe kissé nyugtalanul. Nem ismerte személyesen az előző hadnagyot, de azt már most sikerült leszűrnie a látottakból, hogy alkalmazni fog néhány változtatást a berendezést illetően. Már látta is maga előtt, hogy milyen színeket fog használni és milyen anyagok közül fog válogatni. - Elnézést, ez az első alkalom, hogy a Kidoushuu területén járok.- Ha bevallotta volna, hogy különösebben még csak nem is tehetséges a kidoukat illetően, valószínűnek tartotta, hogy visszakérjék a karszalagját. Akkor szégyenszemre kellene végigvonulnia az osztag területén, majd távoznia… :pale: De ha már az osztagnál tart, akár meglátogathatná Yamasaki-kunt is és vihetne neki a finom, házi késztésű mogyoróvajas-heringes kekszéből is.  Biztosan jól esne Shizuo-kunnak egy kis harapnivaló a hosszadalmas könyvtárban történő kutatás során. ^o^
- Öhm...- Cserben hagyták a szavak. Nem tudta, mit kellene még mondania, miről kellene beszélnie… Tenkai-nii könnyűszerrel kivágná magát a helyzetből, ismerve zseniális kreativitását, ha a figyelem eltereléséről volt szó- node ő nem rendelkezett efféle tehetséggel. Jobb lábával megbillentette a cserepet és lazított tartásán. - Szeretne inni egy teát, Shiranui-daikidouchou?- Kérdezett rá mosolyogva- neki kifejezetten jól esne egy csésze gőzölgő vanília tea. Eszébe jutott, hogy Chiruochiba-taichou is ezzel kínálta nem egy alkalommal, ha kellemesebbé kívánta varázsolni a beszélgetést.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 21, 20:57:16 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Shiranui Naomi

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #13 Dátum: 2015. Dec. 25, 23:59:22 »
~ Előléptetés és egyéb meglepetések ~

A hátra maradt iratokat rendeztem Nara~kun asztalán. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű szívvel engedtem el, de a Főkapitánynak igaza volt, saját magam miatt nem tarthattam vissza. Önzőség lett volna, az ő előrehaladásának az tesz jót, ha megtapasztalja, milyen az, amikor több osztag anyagát is rendszerezni kell. Apró mosoly húzódott szám sarkába. Lám, erről tudnék még mit mesélni neki, pedig hadnagyként itt is kiválóan helyt állt.
Az új hadnagyról még nem sok mindent tudtam elmondani, annyi volt bizonyos, hogy Mizushima, és Tenkai húga. Ha erre gondoltam, kicsit mintha összehúzódott volna bennem a magzat, ami már jól láthatóan kigömbölyített a legtöbb helyen. Nem lesz könnyű a helyzet, nem szerettem keveri a munkát a magánélettel, és nagyon reméltem, ezzel Mizushima~san is így van. Legyen szó bármiről is köztem, és a testvére között, ez nem befolyásolhatja a kettőnk viszonyát, főként nem a munkában.
Hasamra szorítottam kezemet, majd néhányszor végig simítottam rajta. Szokásommá vált már ez, szerettem kívülről is érezni, hogy valóban növekszik bennem egy új élet, hogy ott van benn. Mindennél óvatosabb voltam, bár ez a korábbi történések fényében nem lehetett túl meglepő. Nem hiszem, hogy azt valaha is elfelejteném, de azt sem akartam, hogy ez bélyeget nyomjon a mostani várandóságomra. Minden szép lassan haladjon csak a maga rendje és módja szerint, aztán meglátjuk, mi is lesz.
Csendesen emeltem fel fejem, ahogy a tétova lépteket meghallottam. Már láttam korábban is nemesi összejöveteleken, de közvetlen kapcsolatba sose kerültünk, a Mizushima birtokon pedig nem találkoztunk ez idáig. Hasonlított a bátyára, és nem csak a hajszíne miatt, azt hiszem a szemében volt valami, ami Tenkaira emlékeztetett, de hogy ez, jó-e, vagy rossz, az majd kiderül.
- Mizushima~san. ^w^ - Üdvözöltem egy könnyed mosollyal, majd próbáltam feltápászkodni, hogy viszonozhassam köszönését, ez viszont jelen állapotomban csak nagyon nehézkesen ment.
Mindig elfelejtettem, hogy már nem megy olyan könnyen a legtöbb dolog, mint eddig. Nem csak a székekről, de a legtöbb ülőpárnáról is csak végtelennek tűnő másodpercek alatt tudtam feltápászkodni. Mintha kétszeresére duzzadtam volna, és a lábaim nem akarnának erről tudomást venni. A reggeli rosszullétekkel már rég kibékültem, de az ilyen mozgásbéli akadályok még a mai napig meglepnek, és sokszor fel is dühítenek.
- Foglaljon csak helyet nyugodtan. – Intettem a másik szék felé, a magam részéről pedig az íróasztal elé sétáltam, és annak támaszkodtam neki, így biztosan nem lesz gond a felkeléssel. – Igen, ez a hadnagyi iroda. Mivel ezentúl az öné, úgy alakítja át, természetesen bizonyos keretek között, ahogy szeretné. Annyit kérnék, falakat ne mozgasson! ^.^ - Mosolyogtam, de nem vicceltem, nem volna jó, ha összenyitná egy szomszédos helyiséggel. :|
Zavartnak tűnt, mintha nem lenne teljesen tisztában a helyzettel. Természetesen megértettem, bizonyos szempontból hirtelen nevezték ki, és egy teljesen ismeretlen helyen volt. Másrészt mégiscsak megtiszteltetés az, hogy előléptették, muszáj lesz némi komolyságot magára öltenie. Nehéz lesz, ha Nara~kunt utol szeretné majd érni.
- Semmi gond, egyébként sem szokás más osztag tagjainak belépni ide, kicsit úgy is érzem magam, mintha eldugtak volna. – Mondtam, megkockáztatva egy csendes nevetést. – Mizushima~san, először is szeretném tisztázni, hogy bármilyen viszonyban is vagyok a bátyával, ez a kettőnk munkáját nem fogja érinteni. Nem várom el, hogy kedveljen, mint felettese, nem a személyét, hanem a helytállását fogom megítélni, szeretném, ha fordítva is így történne. – Jelentettem ki komoly arccal. Jobb, ha az ilyesmit előre letisztázzuk, hogy a későbbiekben ne legyenek félreértések. – A Kidoushuu inkább kutató, és támogató feladatokat lát el, ritkán küldenek minket terepre, de olyankor már igen nagy problémák vannak. Ez a csendes, és nyugalmas szolgálat gondot okoz önnek?
Nem provokálni kívántam, csak nem árultam zsákbamacskát. A mi feladataink között nem a lelkek mindennapos átsegítése, és a lidércek irtása szerepelt. Ez persze nem probléma, de vannak olyan shinigamik, akik azt hiszik, a második osztaghoz hasonlóan azért titkolózunk, mert valami hatalmas horderejű dolgot rejtegetünk. Ennek azonban semmi köze ehhez, csupán a feladataink miatt más élvez prioritást. Nem az őrszolgálat, sokkal inkább az értő figyelem. Nem tudhattam, hogy ez mennyire felel meg számára, és jobbnak tűnt, ha előbb derül ez ki, minthogy nekikezd, aztán pár nap után odébb áll.
- Köszönettel elfogadnék egy csészével magam is. ^.^ - Válaszoltam a felvetésre, szívesebben beszélget az ember egy meleg tea mellett. – Idebent igyuk meg, vagy a társalgóban üljünk le inkább? – Kérdeztem rá, úgyis körbe vezetném az osztagban, de nem kényszer a disznótor, a tea után is megtehetjük, hogy körbe járjuk az épületeket.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
39 800 / 50 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #14 Dátum: 2015. Dec. 28, 18:45:17 »
- Előléptetés és egyéb meglepetések -




Nem kerülte el figyelmét a kapitány gömbölyödő hasa, ahogyan arról is tudomást szerzett az elmúlt hetek leforgása alatt, hogy a bátyjával miféle helyzetbe kerültek. Tekintetét néhány rövid pillanatig az apró élőlény búvóhelyén felejtette, majd amennyiben igényelte felettese, segített neki felállni. Nem az ő dolga volt, hogy elítélje a bátyját- Tenkai mindig is olyan volt, aki megragadta a kínálkozó alkalmat. Ami jobban zavarta, az a benne feltörő szomorúság- képtelen volt túllépni a múlt azon béklyóin, amik a földhöz láncolták. Nem volt a napnak olyan perce, hogy valahol, mélyen ne kínozta volna a tudat, hogy nem nevelhette fel a csöppséget, akivel Kai megajándékozta.
- Eszembe sem jutna a falakat megrongálni. ^w^- Ütött meg valamivel vidámabb hangnemet, mint ahogyan érezte magát. - Csupán felmerült bennem, hogy kissé a saját ízlésemhez alakítanám a helyiséget, amennyiben az elfogadható lenne.- Halovány mosoly ült ki az arcára, miközben beszélt- régebben nem állt messze a személyiségétől a rendbontás, főként, ha valamelyik unokatestvére vagy a bátyja is segédkezett benne; de mára már megkomolyodott. Érezte a vállára nehezedő felelősség súlyát és nem kívánta bepiszkolni azt. - Bútorok, kissé több növény…- Újfent körbepillantott a helyiségen. Nem tudta megmondani, hogy még mindig azért érzi-e magát kényelmetlenül, mert tart ez előtte álló időszaktól, vagy azért, mert először találkozott a bátyja… kedvesével? Maga sem tudta, nevezheti-e egyáltalán annak a nőt, hiszen Tenkaiial sem beszélt azóta, hogy az szóvá tette volna neki, várandós tőle a Shiranui-ház jelenlegi feje.
- Shiranui-daikdouchou…- Először maga sem tudta mit akar mondani, egy elkezdett mondata néhány másodpercnyi csönd erejéig megszakadt.- A munka és a magánélet számomra két különböző dolog.- Kulcsolta össze ujjait, majd kezeit az ölébe fektette. - Az a kapcsolat, ami maga és Tenkai között… alakul… Nos, az nem rám tartozik. Én csupán a születendő unokaöcsém, vagy húgom érdekeit kívánom nézni és törődni vele.- Valamelyest így is gondolta: nem fog beleavatkozni a kapcsolatukba csak akkor, ha azt látja, a kapitánya ki akarja használni a bátyját. Nem ismeri, milyen ember valójában, a szóbeszédre pedig nem szokása hallgatni. Látta már a nemesi gyűléseken, de nem elegyedett még szóba vele. Ott is csak akkor beszélt, ha szükséges és elkerülhetetlen volt. Ő maga azon emberek közé tartozik, akik nem kifejezetten kedvelik a rivaldafényt, a háttérben meghúzódva szereti tenni a maga dolgát és utána hazamenni, venni egy levendula és vanília illóolajos fürdőt, majd foglalkozni a ház feladataival.
- Nem tudom, mennyire ismeri az ezt megelőző körülményeimet, de a 4. osztag 5. tisztjeként sem voltam sűrűn terepre küldve.- Kezdett bele csendesen. - Nekem tökéletesen megfelel ez a szolgálat. - Voltak félelmei, megalapozottak és kissé talán ingatag lábakon állók, de nem érezte úgy, hogy meg kellene futamodnia előlük. Elvállalta, hát helyt is fog állni. Arcán lágy mosollyal pillantott kapitányára, majd felállt a székből és érdeklődött, hogy milyen teát kíván elfogyasztani a hölgy, ezután elindult elkészteni őket. Természetesen teljesen elfelejtkezett róla, hogy nem a negyedik osztag területén van- ezzel az apró ténnyel akkor szembesült, amikor az első lehetőségnél jobbra fordult. Leforrázva pillantott körbe, majd mély levegőt véve sóhajtott egyet és az egyik tiszt segítségét kérte. Úgy vélte, nem tart majd sokáig neki megtanulnia eligazodni az osztag területén, csupán szétszórtságát el kellene hagynia és eszébe kellene vésnie, hogy hol is van tulajdonképpen.
- Elnézést a késedelemért.- Határozottan tartotta a tálcát, miközben óvatosan az asztalra helyezte és nekilátott a szervírozásnak. Ő maga vaníliateát fog inni, úgy érzi, hirtelenjében szüksége van valami régire, megszokottra, amibe belekapaszkodhat. Az első korty után látható volt rajta a változás, a megkönnyebbülés- vonásai lágyabbak, kevésbé feszültek lettek.
- Yamasaki-kun még ennél az osztagnál szolgál?- Akaratlanul csúszott ki a száján a kérdés, de egyáltalán nem bánta. Kíváncsian várta a választ, miközben tett egy kis cukrot a teájába. - Megkérhetném arra, hogy amennyiben az állapota megengedi, körbevezessen az osztag területén a tea elfogyasztása után?^^- Hangjából kiérezhető volt némi szégyenkezés, végül is.. egy nap alatt kétszer sikerült eltévedni a saját osztagának területén. Ez azért… még tőle is eredmény. :|
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 28, 19:48:44 írta Mizushima Seiun »