Szerző Téma: Hadnagyi iroda  (Megtekintve 2199 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shiranui Naomi

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #15 Dátum: 2016. Jan. 12, 07:29:32 »
~ Előléptetés és egyéb meglepetések ~

Az arcát fürkésztem, kerestem azokat a kifejezéseket, amiket megfejthetek, mire gondolhat. Nem nehéz kiismerni másokat, csupán tudni kell, mit keres az ember, mik azok az apró rezdülések, amik elárulják a másikat. Intettem, hogy nem szükséges segítenie, még csak az elején jártam, ha most sem tudom megcsinálni az ilyesféle általános dolgokat, mi lesz később? Szerettem volna addig mindenben magam boldogulni, amíg csak lehet, természetesen nem veszélyeztetve a magzat állapotát. Mindennél fontosabb volt számomra az egészsége, még egyszer nehéz lett volna elviselnem ilyesféle veszteséget.
- Ennek örülök. - Bólintottam. Bár nem gondoltam volna, hogy ilyen komolyan veszi mondandómat. – Természetesen azt hoz be, amit csak szeretne, már amennyire a méretek engedik. Nincs különösebb kikötésünk a berendezésre, a lényeg, hogy másokra nézve ne legyen zavaró.
Kezdtem azt érezni, különösen kényelmetlenül érzi magát a helyzet miatt, ami természetesen nem csoda, valóban furcsa volt. A magam részéről nem zavartattam magam, számomra nem lesz más, amiatt, hogy kinek a rokona. Szorosan összefonódik a nemességgel a Gotei Juusantai, azonban az ottani szabályok itt nem érvényesek, egészen másképpen kezeljük a dolgainkat. Természetesen nehezebb volna, ha ellenszenvesnek találnék valakit, és úgy kellene tennem, mintha ez a helyzet nem állna fenn, de itt szó sincs erről. Egyelőre nem ismerjük egymást, de a közös munka alatt ez bizonyosan megváltozik.
- Rendben, mindkettőnknek könnyebb, ha így indulunk a közös munkának. Véleményem szerint tegeződhetünk, amennyiben négyszemközt vagyunk. – Pillantottam rá, valószínűleg hasonló korúak vagyunk, bár ezt eldönteni Seireiteiben, ahol mindenkinek másképpen telik az idő, elég nehéz. – Értem. – Bólintottam, és akaratlanul is a hasamra fektettem kezem, mintha csak megóvni igyekeznék, bár nem tartottam a velem szemben ülő nőtől. – Egyelőre mindent a jövőre bízok, azonban bármi is történjék, egyáltalán nem kívánom eltiltani a gyermekem a családjától. A Seireiteiben, és Gotei Juusantaiban betöltött szerepeink miatt eleve kényes a helyzet, ezt tetőzni semmiképpen nem szeretném, a botrány egyikőnk életéből sem hiányzik, a gyermeknek pedig még annyira sem.
Valóban minden lépésünket meg kellett fontolni, főként, mert a Shiranui ház a Shihouin család alá tartozott, egy másik főnemesi házzal való keveredés… nem éppen olyan, miért bármely vezető lelkesedne. Ráadásul nem rég temettem a szüleimet, a családon így elég nagy volt a nyomás, főleg a rokonság körében. A mellékágiak csak arra várnak, hogy elég nagyot hibázzak, akkor aztán szívesen körbeállnák a cupákos tálat. Megráztam fejemet, erről azonban szó sincs. Yuuken~dono értelmes felnőtt ember, akivel lehet beszélni, nem hittem, hogy ebből nagy felhajtást csinálna, elvégre semmi olyan nem történt, ami miatt a családunk hűségét meg kellene kérdőjeleznie.
- Tisztában vagyok vele, hogy a negyedik osztagban szolgált, azonban úgy tudtam, hogy onnan többször is kiküldhetik önöket, főleg, ha sérültek vannak. – Válaszoltam. Valóban tájékoztattak, ám az első osztagon kívül nem láttam még át, más osztagok felépítését, mi alapján sorolják be tisztjeiket. – Borsmentásat, köszönöm. – Pillantottam rá hálásan.
Újra az íróasztal iratkötegeire pillantottam, míg egyedül maradtam gondolataimmal. Az járt a fejemben, hamarosan nem leszek képes már annyi mindenre, mint most, és ezzel sokkal nagyobb terhet teszek Mizushima~sanra, mint azt ő először gondolná. Nem szolgáltam terhes kapitány alatt, de tudom, hogy mi mindennel jár ez az állapot, márpedig azok mellett tényleg korlátozva leszek. Még, ha nem is számít, hogy milyen gyakran küldenek ki minket a terepre, itt van a könyvtár, és a kutatások, amiket felügyelni kell. Csak néhány hónapom van arra, hogy mindenre felkészítsem új hadnagyunkat.
- Köszönöm. – Mondtam, miközben átvettem a teát, majd mélyen beszívtam a meleg gőzt, ami már így önmagában is ellazított. – Yamasaki~san… áh, igen! A könyvtárt felügyeli. – Válaszoltam némi gondolkodás után, még mindig automatikusan a hadnagy Yamasaki~sanra gondoltam, ha szóba került a név. – Nem vagyok beteg, csupán állapotos. – Jelentettem ki. – Néhány dolog már nehezen megy, meg kell szoknom, hogy másképpen mozduljak, azonban ez nem korlátoz még semmiben. – Tudtam, hogy nem rossz szándékkal mondta, csupán szerettem volna, ha tudja, mindenre képes vagyok, amire korábban is. – Természetesen megmutatok minden helyet, bár ez csak az egyik telephelyünk, további kettő található Seireitei területén. – Mondtam, miközben óvatosan belekortyoltam a teába. – Szóljon, ha készen áll, és indulhatunk is.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 800 / 35 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #16 Dátum: 2016. Febr. 03, 19:08:48 »
- Előléptetés és egyéb meglepetések -




Meglehetősen különös volt számára, hogy úgy kellett először találkoznia bátyja gyermekének anyjával, hogy az egyben a kapitánya is. Ezáltal pecsételődött meg véleménye szerint viszonya a nővel, hiszen mindig ott lesz benne a tudat, hogy a feletteséről van szó- még munkaidőn kívül sem lesz képes vele közvetlenül viselkedni, legalábbis nehezére fog esni.
Ahogyan teltek a hetek az incidens óta, egyre békésebbnek érezte magát. Mintha szüksége lett volna arra, hogy tegyen valamit, mintha kívánta volna egész lénye azt, hogy harcoljon. Azelőtt a vizsgát leszámítva sosem volt még bevetésen, éles ütközetben és mélységesen meglepte, hogy élvezte a harcot. Lehet, hogy Tenkai-niit be kellene fogni és gyakorolni vele? Csak a hasznára válhat a dolog, végül is a bátyja egyike Seiretei nagy, erős és ügyes kapitányainak! *>*
- Daikidouchou…- Kezdett volna bele halkan, majd el is hallgatott, míg kapitánya befejezte a mondandóját. - Ön hogyan vélekedne egy kisebb méretű gyógynövényes kert kialakításához? A tisztek számára is ösztönző lehetne, ha szabad perceiket egy szépen kialakított kertben tölthetnék, impozáns virágok és gyógynövények között. ^w^- A Yonbantai kertje maga volt a béke apró szigete, minden benne repkedő, boldogan csicsergő madárka és virágzó növény az osztag büszkesége volt. Akkor tudott a legjobban pihenni, ha a szokásos délutáni teáját a kertben fogyasztotta el, mialatt mélyeket szippantott a friss levegőből. Szerette volna, ha a Kidoushuu tisztjei is megtapasztalhatják ezt az érzést.
- Rendben, ahogyan kívánja. - Mosolyodott el valamivel megkönnyebbülten és tekintete követte a Naomi mozdulatát. Szája szélére apró mosoly ült ki, mely kissé szarkasztikusnak hathatott. Anyaként ismerős gondolat volt számára az, hogy még a szélben lágyan ringó falevéltől is védené gyermekét, de mint az apróság rokonát, kissé fájón érintette a mozdulat. Mi oka lenne bántani egy apró lelket, aki maga a csoda? Megvolt ugyan a maga éles, egyenes stílusa, de sosem volt benne ártó szándék senki iránt sem. - Mivel még friss az ismeretségünk, nem kérhetem, hogy bízz bennem és állításokba is felesleges lenne bocsátkoznom. Nem áll szándékomban bármiféle kellemetlenséget okozni a családodnak, vagy a csöppségnek. Ahogyan te is, én is csak biztonságos, boldog életet szeretnék neki.- Visszagondolt arra az időre, amikor benne növekedett egy új élet lassacskán és nyelt egyet. Egy család elvesztése mély nyomot hagy, olyat, ami teljesen nem képes beforrni. Ezért estek nehezére estek a családi vacsorák, ahol apja rendszeresen felhozta az újraházasodás gondolatát- határozott elutasításai ellenére sem volt hajlandó belenyugodni a családfő lánya véleményébe és bár hajlandó lett volna magára vállalni minden létező munkát, ami terheli a Mizushima családot, ezer százalékig biztos volt benne hogy nem sokáig menekülhet a vasakarat elől. Reszketeg sóhajt hallatva hessegette távolabb magától a gondolatot és újra rápillantott a vele szemben álló nőre.
- Kissé késve jutott eszembe, de… Van egy kutyám, Mashumaro, nagyon jól idomított kis állat. A Yonbantaiban mellettem lehetett, amikor nem a betegekkel foglalkoztam… Azt szeretném kérdezni, hogy esetlegesen nem tarthatnám magam mellett itt is?- Nem szívesen vált volna meg a meglepően apró kis állattól, aki már azt is nehezen viselte, ha nélküle ment valahová.
- Helytállóak az értesüléseim, miszerint a Shiranui ház a Shihouin családhoz tartozik?- Tenkai-nii mintha tett volna említést erről egyik közös vacsorájuk alkalmával. - Nem hiszem, hogy ebből bármiféle bonyodalom következhetne, a Shuu-chan és Yuuken-dono jól megértik egymást.^o^- Igyekezett megnyugtatni a kismamát, amennyiben kétségei lennének a helyzetet illetően. Való igaz, hogy a nemesek egymáshoz fűződő viszonyát leginkább egy taposóaknákkal telerakott területhez lehet hasonlítani, biztos volt benne, hogy a Shihouin-ház feje rendelkezik annyi józan ésszel, hogy egy ilyen esetből nem azt fogja levonni, a Mizushimák ellene szövetkeznek. :roll:
- Igen, kiküldetések alkalmával rendszeresen szoktak küldeni a Yonbantaiból tisztet a sérültek ellátására. ^w^- Bólintott helyeslően. - Az a tisztség, amit én betöltöttem azonban a laboratóriumhoz és az irodához láncolt, nem volt alkalmam bevetésen részt venni. Fő feladatom a mérgezéses esetek ellátása, valamint a gyógyszerek és teák elkészítése volt a Gyógyszerészeti részleg vezetőjeként. - Mosolygott szelíden- mindig öröm volt számára visszagondolnia arra, hogy Chiruochiba-taichou rendszeresen megdicsérte, mert úgy vélte, hatékony és ügyes munkát végzett. Nem akarta szóvá tenni még újdonsült felettesének, de esze ágában sem volt abbahagyni a különböző gyógyszerekkel való kísérletezést. Talán a későbbiekben, amikor már állnak annyira közel egymáshoz elmondja neki, de addig inkább hallgat minderről.
- Áh, az nagyon jó, akkor a későbbiek folyamán meglátogatom. Remélem, hamarosan kiigazodom az osztag területén és nem fogok csalódást okozni senkinek sem. ^w^- Gondolatban már el is kezdte összeszámolni, hogy mi mindent akar megbeszélni- inkább kérdezni- Shizuo-kuntól. Nem akar ostobának tűnni a kapitány előtt és mindenféle aprósággokkal zavarni őt, inkább megvesztegeti Shizuo-kunt egy kis babos-csokoládés süteménnyel. Gyorsan megitta a teáját, kissé éhesnek érezte magát és várta, hogy a kellemes ital elvegye az étvágyát.
- A terhességre sosem gondoltam és utaltam betegségként vagy teherként, Shiranui-san. - Csöndesen hangoztatta véleményét, kissé szégyellte magát. Talán erősen fogalmazott volna? Hajlamos nem odafigyelni arra, hogy mit és hogyan mond… Összébb húzta magát és arcára halovány pír ült ki, mialatt előre engedte a kapitányt. - Részemről indulhatunk is. - Megigazította a hadnagyi szalagot és a kissé sápadt nő arcára pillantott. - Uhm… Mit szólnál, ha a hivatalos bemutatkozás végén ellátogatnánk az Unohana és Ukitake Büfébe? Amennyiben nincs halaszthatatlan dolgod, szeretnélek meghívni egy kissé késői ebédre.^o^- Füle mögé simította a rakoncátlankodó tincset és az iroda belsejét méregette, mialatt Naomi válaszára várt.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Febr. 03, 19:20:49 írta Grimmjow Jaegerjaques »

Karakterlap

Shiranui Naomi

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #17 Dátum: 2016. Márc. 31, 03:51:24 »
~ Előléptetés és egyéb meglepetések ~

Mizushima~san kérdése meglepett, aztán rájöttem, hogy valószínűleg nem járta még körbe az osztagot, a bejárat felől nem lehet látni a kertet. Elmosolyodtam, mindig öröm volt, ha olyasvalakivel dolgozhattam együtt, aki szintén érdeklődött a kertészet iránt. Bár mostanában már csak a papírügyek szintjén kellett megmaradnom, fizikailag képtelen voltam a zorimat is egyedül felvenni, így a palántázás sem ment már.
- Igyekszem majd mindent megmutatni az osztagon belül, így majd látni fogja a kertet is, amire igazán büszke vagyok. – Sok minden került átalakításra, miután kineveztek, a kert az elsők között volt, bár előtte is a családom foglalkozott vele, de az elrendezésbe nem volt beleszólásunk, csak a növényeket szállítottuk le, és ültettük el oda, ahová kérték. – Tudja, a családom hosszú évszázadok óta foglalkozik más nemesi házak, és a Gotei Juusantai kertjeivel, így egyedülálló kertészetünk van, ahonnan szeretem magammal hozni a munkám, hogy úgy mondjam. Zöld környezetben sokkal könnyebb dolgozni, nemdebár? ^w^ - Mosolyodtam el. – A tisztek mind tudják, hogy nyugodtan használhatják a kert bármely növényét, ha szeretnék, bár legtöbbször Hayata~san készít be friss teafüveket a társalgóba, így mindenki azokat használja.
Ez már-már amolyan rituálé volt az idősebb hölgynek, és a legtöbben örültek neki, nem volt könnyű megkülönböztetni a mérgező, és ehető növényeket, ha nem voltak felcímkézve. Nem tartottam ezt gyengeségnek, mindenki más iránt érdeklődött, szívük joga volt.
Szavaira némiképpen felvontam szemöldökömet, nem feltételeztem hasonlót sem róla, nemesi körökben is inkább a háttérbe húzódott, nem olyannak látszott, mint aki ilyesmin törné a fejét. Chirouchiba~taichou is csak jót mondott róla, valószínűleg el sem engedte volna, ha hozzám hasonlóan nem látja be, ez az előléptetés hasznára válik majd. Mély sóhajjal fújtam ki a levegőt, a kicsi mindig megtalálta a tökéletes pillanatott, hogy jól irányzott rúgással jelezze, ha valami nem tetszik neki.
- Ezt nem is feltételeztem, lévén ez a gyermek kapocs, nem pedig cövek családjaink között. – Érintettem meg könnyed mozdulattal vállát. – Ettől függetlenül a helyzet bonyolult, és a bátyád, nos, elég keményfejű, de én mindenekelőtt a gyermekem érdekeit tartom szem előtt, és ez nem fog a későbbiekben sem változni. – Jelentettem ki. – Szeretnéd érezni, ahogy rúg?
Talán túl közvetlen volt a kérdés, de mintha azt láttam volna rajta, hogy valóban erre vágyik. Az évek alatt megtanultam kiismerni az embereket, shinigamikat, és benne az őszinte érdeklődés pislákolt. Ráadásul mi oka lett volna ártani egy ártalmatlan magzatnak? Ha szerette volna, óvatos mozdulattal a hasamra húztam kezét, még a több rétegű egyenruha alatt is tisztán kivehető volt, ahogy mocorgott odabent. Kikyo~chan anyukája azt mondta, hogy az ilyen eleven gyerekek bizonyosan kisfiúk lesznek, de nem akartam a szülésig biztosat tudni. Bárhogy is lesz, szeretni fogom, a húsom és vérem, ennél szorosabb kötelék nem létezik a világon.
- Engem nem zavar a kutyád, amennyiben nem veszélyes a többi tisztre, illetve nem zavarja őket a munkában, felőlem hozhatod magaddal. – Válaszoltam.
Kérdésére csak bólintottam. A Mizushima ház fejének említésére csak némileg elhúztam a számat, nem a tökéletesség etalonjának tekinthető alak volt, legalábbis amennyire megismertem a közös szolgálat alatt az első osztagban. Az pedig nem kétséges, hogy a négy főnemesi ház jelen pillanatban jó, vagy legalábbis nyíltan nem ellenséges viszonyt ápol egymással, de ez bármikor megváltozhatott, akár mindenfajta előzmény nélkül is.
- Sajnos a nemesi viszonyok olyan változóak, mint az időjárás, nekem pedig tudnom kell, hol a helyem, hogy kihez vagyok hűséges. – Kezdtem bele elgondolkozva. – Talán most nincs ellentét a családok között, de lehetetlen megjósolni, mi lesz egy hét, egy év, egy évszázad múlva.
Nekem pedig arra kellett gondolnom, hogy a gyermekemnek abban a korban kell majd élnie. Bármit is hozzon a jövő, a Shihouin ház eddig is számíthatott a támogatásunkra, és ez ezután sem lesz, lehet másképpen. Ha ezt Tenkai képtelen megérteni, azzal már nem tudok mit kezdeni.
Válaszára csak bólintottam, senki sem említette, hogy kevés tapasztalattal rendelkezik kiküldetések tekintetében, de ez jelenleg nem akkora gond. Bár bizonyos, hogy a közeljövőben nem én fogom megmutatni neki, mit hogyan kell csinálnia terepen, mert a következő másfél évben nem nagyon tervezem elhagyni Seireiteit, és a Negyvenhatok sem egy terhes kapitányt fognak riasztani.
- Rendben, akkor kezdjük a társalkodóval, onnan nyílik a kert, azt is megmutatom. – Nyitottam ki az ajtót, majd elindultam előtte, az én tempómat biztosan képes lesz tartani. – Majd szólok Hayata~sannak, hogy adjon egy kis térképet, az első napokban biztosan szüksége lesz még rá, de ha megszokja az osztag épületeinek elhelyezését, minden menni fog, mint a karikacsapás! – Próbáltam némi lelket önteni belé. Felvetésére elgondolkoztam, valóban nem ártott volna ennem valamicskét. – Ha van kedved, eljöhetnél inkább hozzánk, jobb szeretem a saját személyzetünk főztjét, az állapotomra való tekintettel jól megválogatom, mit is eszem. ^w^

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 800 / 35 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #18 Dátum: 2016. Máj. 27, 13:21:03 »
- Előléptetés és egyéb meglepetések -




Lassacskán sikerült előrébb nyomakodnia kapitánya páncélzatán nyílt réseken át, hogy jobban és jobban ismerje meg az embert, aki a státusz mögött van. Különös fordulat volt ez, s bár tudta bátyja afférjának mi lett a következménye, nem számított arra, hogy csevejük során felmerül majd ez is. Csalatkoznia kellett, számított arra, kelletlenül érzi magát majd Shiranui-san a jelenlétében. Nemestől nem is várhat mást, mint amit a nő jelen pillanatban nyújt neki, holott biztos benne, nem könnyű szemtől szemben ülnie vele.
- Igen, én is így vélem. Sokkal inspirálóbb, mint egy iroda sivár falai.- Haloványan elmosolyodott. Ha tehetné, naphosszat a szabadban tevékenykedne- kifejezetten rosszul viselte a bezártságot. Volt idő, amikor ugyan egyetlen épület falain belül élte mindennapjait, de akkor képtelen lett volna belenézni mások szemébe. Gúzsba kötötte szégyenérzete, kényszeresen keresett gyógymódot, kiváltó okot- mindhiába. A földhöz szögezte pillantását, az iroda padlójának burkolatát kezdve el vizsgálni.
- Ezt hallván be kell látnom, szükségtelenné vált előbbi ötletem megvalósítása. Én pusztán kedvtelésből kezdtem el foglalkozni a gyógynövényekkel… meglepetésként szolgált számomra az, hogy ilyen fontossá váltak az életemben. Nekik köszönhettem egykori családomat és azt a szerepet is, amit a Yonbantaiban betölthettem.- Tűnődőn nézte kezeit, melynek ujjait egymásba fonta.
Szükségesnek tartotta véleményét és álláspontját kinyilvánítani akkor is, ha ezzel némi megütközést váltott ki Shiranui-sanból. A kaszt, ahová tartoztak körmönfont és éles nyelvű népség volt, akik nem átallották gyakran megmérgezni szavaikat, mielőtt kiköpték volna őket. Számára ez terhes volt, de belátta, politikailag nélkülözhetetlen ez a viselkedésmód. Tenkai számára fontos volt születendő gyermeke, de hajlamos volt túlzásokba esni, minden rosszakarás nélkül, erőteljes próbálkozásai azonban néha pontosan azért vezetnek tévútra, mert mindenáron el akarja érni a kitűzött célt. Éppen így szerette a testvérét és óvni akarta, nem parancsolhatott neki, nem is tette volna meg. Szomorúan pillantott a gömbölyű hasra, melyben ott lapult egy új lélek, kinek születése elemi erővel bír.
- A bátyám jó apa lesz, én pedig szerető nagynénje leszek.- Hirtelen elsápadt a kérdés hallatán, majd félénken bólintott. Ha valamitől, ettől óvakodott Mei óta- nem ment más gyermek közelébe és meg sem érintette őket. Félt, hogy kettéhasad a lelke, ha ujjai alatt érzi a finom életet. Amint ráhúzta tenyerét a hasára Naomi, megérezte az energikus, fürge, erőteljes mozdulatokat. Ösztönös mosoly ült ki ajkára, tartózkodása úgy illant el, ahogyan a vaj olvad el a tűző napon.  - Amilyen kirobbanó formában van, azt mondanám, fiú lesz. - Meivel való terhessége alatt a magzat nyugodt volt, sosem ilyen erőteljes, határozott, mint Naomi babája. A véleménye azonban nem több, mint sötétben tapogatózás.
- Mashumaro nagyon jól idomított, észre sem fogja venni. :3- Nem szívesen vált volna meg a kiskutyától, tudta, hogy távolléte nagyon megviselné az állatot, aki eddigi élete során megszokta gazdája állandó jelenlétét. Személy szerint sokkal értelmesebbnek tartott néhány állatot az embereknél- érzékenyebb, őszintébb lények voltak.
- A Shiranui-ház helye Yuuken-dono mellett van, ez nem fog változni a bátyám önfejűsége miatt. - Legalábbis ezt nem fogja megengedni számára. Megkeményedett tekintettel gondolta végig, hová is vezethet pusztán egy hajtű leesése is. - Én mindenesetre a gyermek oldalán fogok állni.- Ebben akkor vált bizonyossá, amikor saját magán tapasztalta a kicsiny napfény élni vágyását. Elbűvölőnek tartotta a gyermeket, s ez ki is ült vonásaira, hangján is érezhető volt a szeretet, ahogy róla beszélt.
- Ezt megköszönöm, Shiranui-taichou. Meglehetősen figyelmetlen és szétszórt személy vagyok, számomra kissé lassabban mennek a dolgok…- Szabadkozott, miközben követte kapitányát. - Oh… Valóban? Nagyon szívesen ellátogatok Önökhöz, de nem kívánok sem kisebb, sem nagyobb bonyodalmakat okozni. :o - Pillantott a földre némileg elpirulva.

Karakterlap

Shiranui Naomi

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #19 Dátum: 2016. Máj. 30, 03:53:03 »
~ Előléptetés és egyéb meglepetések ~

Úgy véltem, a helyzetre való tekintettel némiképpen eltérhetek a formalitásoktól. Nem volt rám jellemző a közvetlenség, legalábbis nem az újoncokkal, azonban Mizushima~sannal együtt fogunk dolgozni. Általában a kapitány kéri fel a hadnagyát, mert szoros bizalmi kötelék van köztük. Mivel itt némiképpen más az eset, ennek még ki kell alakulnia, a kölcsönös tisztelet mellett hatékonynak kell lennünk együtt, elvégre egy osztagot irányítunk majd közös erővel. Nara~kunnal nem volt nehéz dolgom, jobban ismerte az osztagot, mint én magam, és előtte is többször találkoztunk. Most azonban más lesz, Mizushima~sannal teljesen tiszta lapokkal indultunk.
- Örülök, ha így gondolja. ^w^ - Mosolyodtam el. – Amennyiben az idő megengedi, a papírmunkát kint is végezheti, számtalan pad és néhány asztal is található odakint. Ráadásul a kis tó oldalában egy pavilon is, mivel ritkák a kinti edzések, általában nyugalmas odakint minden.
Magam is szerettem odakint tevékenykedni, feltöltődni kicsit. Sokkal gyorsabban haladtam a munkával, ha nem nyomasztott az irodai közeg, bár utóbbi sem volt zöld híján. Ettől függetlenül életem nagy részét odahaza is a kertben töltöttem, még betegségem alatt is számtalanszor feküdtem a napos ég alatt, a hosszú, puha fűben. Ezt itt nem tehettem meg, mégiscsak az osztag vezetője volnék, de azért vágytam rá.
- Mindenkinek többet kellene gondoznia növényeket, és akkor megértenék, milyen csodás lények is. – Mosolyogva függesztettem tekintetem az ablakra. – Mindig meghálálják a törődést, és képtelenek hazudni. Látszik rajtuk, ha nem érzik jól magukat, és az is szembetűnő, ha elégedettek a helyükkel. Úgy gondolják, hogy a kertészkedés fárasztó, és soha véget nem érő munka, én azonban inkább elégedettséget érzek egy-egy kész munka láttán. – Fordultam ismét a nő felé.
Úgy éreztem, hogy nagyon különbözik a testvérétől, és nem tudtam volna megmondani, ez jó, vagy inkább rossz. Részben örültem, hogy nem kell folyamatosan hangoztatnom a véleményem, hanem elfogadja, amit mondok, viszont arckifejezése rögtön elárulta, mikor mire gondol. Ez pedig a mi világunkban nem olyan erény, ami boldoggá teszi a shinigamikat.
- Nem kételkedem benne, hogy a testvéred fel fog nőni a feladathoz. Szeretném hinni, hogy ugyanazokat tartjuk mind a ketten szem előtt, csak másik szemszögből. – Mindkettőnknek fontos volt a kicsi, csak én nem kívántam évszázados rendeket felrúgni egy bizonytalan házasságért. – Te pedig a jobb kezem leszel, bíznunk kell majd egymásban, hogy megfelelően láthassuk el a feladatainkat. Úgy gondolom, hogy ez nem csak a képességeiden, de azon is múlik, milyen ember vagy.
 Elvégre egy dolog, hogy valaki el tudja látni a feladatát, de attól a bizalom nem a személynek, hanem a képességeinek szól. Én ennél többet akartam, hiszen lesz olyan idő, hogy egyedül kell intéznie az osztag ügyeit. Akkor pedig nem leszek képes támogatni, és mögötte állni, magának kell majd megoldania mindent.
- Egy barátom is ezt mondta. ^-^ - Viszonoztam mosolyát. – Igazából nem számít, a lényeg, hogy egészséges legyen. – Simítottam végig újra hasamon. – Az elején nagyon szokatlan volt, hogy mocorog, szinte alig mertem levegőt venni, mintha csak én idézném elő. – Az első gyermekemnél nem tapasztaltam ekkora aktivitást, csendes volt, néha meg-megfordult, de semmi több. Akkoriban azt hittem, hogy így van rendjén, csak később jöttem rá, hogy Ryuu pecsétje nem csak engem, de őt is szép lassan megmérgezte.
Apró könnycsepp gyűlt össze szemem szélén a gondolatra. Igyekeztem gyorsan letörölni, mielőtt nagyon feltűnő lett volna. Nemesi körökben sokan tudtak az engem ért tragédiáról, de ettől még nem éreztem, hogy nyíltan kellene beszélnem róla. Megválogattam, hogy kivel osztom meg a fájdalmam, elvégre bárki előtt nem mutatkozhattam gyengének.
- Ez esetben nincs ellene kifogásom. – Válaszoltam csendesen.
Engem nem zavartak az állatok, amíg azok nem befolyásolták mások munkáját. Ez nem játszótér volt, sokak biztonsága függött attól, milyen jól végezzük el a ránk szabott feladatokat.
- Valóban nem. – Bólintottam, határozottsága üdítő meglepetés volt. – Szem előtt kell tartanom, hogy a családomnak mi a legjobb, és Tenkainak is így kell tennie. Bizonyosan nem akarja magára vonni a Shihouin ház fejének haragját. – Legalábbis nagyon reméltem, mert az olyan belviszályokhoz vezetne, ami megrengethetné egész Seireiteit. Erre pedig egy cseppet sem vágytam.
Zavarát nem értettem, semmivel sem nagyobb fáradtság nálunk enni, mint egy fogadóban. A személyzet folyton készültségben van, elvégre legtöbbször elhozom az ételt, vagy otthon eszem, figyelnem kell a tápanyagbevitelre, hiszen már kettő helyett eszem.
- Nem okoz bonyodalmat, a személyzet kiváló munkát végez, szégyellném magam, ha nem tudnék vendéget fogadni. – Próbáltam egy mosollyal enyhíteni zavarán. – Mit gondolsz, milyen kihívások várnak rád, most, hogy hadnagy lettél? Tartasz valamitől? – Kérdeztem rá, hátha szüksége van segítségre, vagy jó tanácsra. Az nekem sem ártott volna, mikor a főkapitány mellé kerültem.

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Eltávozott karakterek

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #20 Dátum: 2016. Máj. 30, 22:15:40 »
[[ Látogatás és kérdések ]]

  Kissé meglep, hogy Yoriko mások megvezetését élvezi abban, hogy nem tekintik felnőttnek. Én nem szívlelném ezt az állapotot. Nem érzem, hogy bármiben is megérdemelném azt, hogy kivételezzenek velem, hiszen ugyanonnét indultam, mint mindenki más. Ráadásul azért ne számítsák be véleményemet egy szituációval kapcsolatban, mert fiatal vagyok, egyenest zavaró.
  – Csak légy óvatos, ne menjen pozíciód kárára. Sajnos társadalmunkban egyre többen keresnek a szálkát mások szemében és többet adnak azok szavára, akik nagy tekintéllyel rendelkeznek, ahelyett hogy a személy képességeit vennék számon – fejtem ki némiképpen elmerengve ezen. Mások személyes gondolkodása nem szabható meg, így ezen változtatni nehézkes. Ha valaki gyökeresen elhatározza magát valami mellett, akkor nem képes meglátni más lehetőségeket.
  – Tudom, csak gondoltam, hogy… anou… szóval kifejtem alaposan az indokot, amiért nem fogadhatom el. >///>” – Zavartan néztem oldalra, nem állt szándékomban ezzel kellemetlenséget okozni Yorikónak. Egy biccentéssel köszöntem meg, hogy szívesen látott vendég lehetek a jövőben. Nem szerettem elhagyni a Kidoushuu berkeit, de talán időnként élni fogok a lehetőséggel.
  Döbbenten pislogok Yoriko megjegyzését hallva. Éreztem, hogy a dicséretre enyhe pír öntötte el az arcomat. Zavaromat leplezve néztem a talaj felé, miközben tarkómat vakargattam.
  – Anou… fontosnak találom nemzetünk hagyományait őrizni >///> – kezdek bele lassacskán. – Mármint… sokan hasonló okból, akárcsak te, nem élnek vele. Pedig a shodou segít a finom mozgás elsajátításában, vagy akár egyfajta meditációs állapot elérésben is. Úgy ítélem, hiba lenne, ha teljesen kiveszne a köztudatból. Örülök, hogyha ezzel segítettem valamit. – Nem egészen értettem, hogy a kalligráfiával kapcsolatos gondolataim, miért váltottak ki Yorikóból érdeklődést. Hiszen csak saját tapasztalataimat hangoztattam, amik nem kifejezetten érdekesek. Ráadásul feleslegesek is voltak, mert ezzel nem jutattam előrébb abban, hogy a régi írásmóddal alá tudja szignózni az iratokat. 
  – Biztosan nem kell több segítség? – helyeslése után visszamentem az asztalomhoz, hogy a még hátralévő papíradaggal foglalkozzak. Időnként lopva Yoriko felé pillantottam, kíváncsi voltam, hogy boldogul. Tényleg nem kellett volna erre fáradnia, hiszen kapitányként megannyi dolga lehet az osztagában. Mégis, hogy a Kidoushuu jelentései korrektek legyenek további fáradozásokat képes tenni az írásának gyakorlása képében.
  Átveszem tőle a lapot, hogy közelebbről is megnézhessem, amikor felém tartotta. Meglepetten pislogtam a kategóriákra szedett kifejezésekre.
  – Látom, nagyon szereted a telet… – jegyzem meg halkan. Én is szerettem, jobban, mint a meleg nyári időjárást. A tavaszt is szépnek találtam a virágba borult táj miatt, de a tél hordozott magában egyfajta varázslatosságot, amit a többi évszak nem. – Igen, jó lesz – fűzöm hozzá gyorsan, amint sikerült felébrednem álmodozásomból. Túlságosan elkalandoztam. Ideje összeszednem magamat, mert így sose végzünk a papírmunkával. >///>”
  Egészen belemélyültem a következőkben az iratok átnézésébe, és kellő dokumentumok megírásába. A munka ketten valóban sokkal gyorsabb volt. Ráadásul itt, a leadás küszöbén külön megkönnyebbülés volt, hogy nem kell külön kapitányi jóváhagyás miatt intézkednem, amit csak növelné a késést az iratokban. Mikor végeztünk ragaszkodtam hozzá, hogy Yoriko elfogyasszon velem egy frissen készített teát köszönetem jeléül, amennyiben ideje engedte. Eléggé modortalan volt így is a részemről, hogy nem kínáltam meg az idő alatt, míg dolgoztunk. Szóval remélem, nem utasítja vissza.   

*Shodou = Japán kalligráfia

// Köszönöm a játékot! :3 Ne haragudj, hogy ilyen gyöngére sikerült a záró postom… Tudod, nekem ez a kryptonitom. T-T” //
(click to show/hide)

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 800 / 35 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #21 Dátum: 2016. Júl. 18, 16:11:22 »
- Előléptetés és egyéb meglepetések -

Nem erre számított, amikor aggodalommal telve, ólomsúlyú lábakon átlépte az osztag határait. Gondolatai ide-oda csapongtak, kissé talán még el is rugaszkodtak a valóságtól, amikor a lehetséges jövőképeket lefestették előtte. Látomásból eddig is tudta, ki lesz majd a kapitánya, beszédbe még nem elegyedtek. Mégis, úgy érzi, kellemes meglepetéssel szolgált számára a nap. Shiranui-san hozzáállásától, véleményétől az első perctől kezdve tartott, végül is, nem szokványos módon kapta a kinevezését és biztos volt abban is, hogy esze ágában sem volt megválni eddigi beosztottjától, Hayakawa-kuntól. A férfi egyedül is kifogástalanul elvezette az osztagot, így nem csekély feladathoz kellett felnőnie. A felé tanúsított közvetlen kedvesség azonban kissé meghökkentette, bár nem kivégzésre számított, azért mindenféleképpen terheltebb hangulatra.
- Ebben az esetben, a tavaszi és nyári időszakban elképzelhető, hogy sűrűbben leszek megtalálható abban a pavilonban, amit említett, kapitány. - Megfeledkezett arról, hogy megállapodtak, a későbbiek folyamán akár tegeződhetnek is, ha a körülmények ezt lehetővé teszik. Nem sértésből, csupán nehezére esett tegeznie valakit, aki rangban fölötte állt. Az efféle formaságokra mindig is odafigyelt, szinte kényszeresen tartotta be őket és mondhatni fizikai rosszullétet okozott neki, ha nem tarthatta be őket. Ő ezzel is a tiszteletet szerette volna megadni, ezen csak akkor volt hajlandó változtatni, ha ez sértette a másik személyt, azt, akivel beszélgetett. - A kinti edzések… Miért olyan ritkák? Milyen gyakorisággal vannak edzések? - Pillantott a finom vonású arcra, amiről le lehetett olvasni tulajdonosának származását. Szinte sugárzott belőle a tartás és a kellem, amit a házak tagjaiba belenevelnek. - Igazából nem tudok túl sokat a Kidoushuu szervezeti felépítéséről, pedig utána érdeklődtem. Esetleg vannak külön részlegek, mint a Yonbantaiban? - Fordult nyílt érdeklődéssel arcán Naomi felé. Minél előbb bizonyítani akarta, hogy a megfelelő embert választották ki a pozícióra- a túlbuzgóság vétkét azonban nem akarta elkövetni. Ezért inkább csak szelíd érdeklődést mutatott és félrehúzódott a terhes nő útjából.
- Bárcsak ilyen könnyedén menne… Azt hiszem, hiába látnák a csodás szépségüket, képtelenek lennének olyan szeretettel közeledni feléjük, mint mi. - ami őt illeti, nehezen élte meg a butaság tompa homályát, ami sok halálisten agyát fertőzte meg. A leereszkedő hangsúly, amellyel a növénygondozást illették kifejezetten bosszantotta és ilyen alkalmakkor élesen villanó tekintetével kívánt véget vetni a beszélgetésnek, mielőtt komolyabb atrocitás érte volna vagy őt, vagy a másik személyt.
- Én magam is így vagyok vele. Bármennyire fáradtan érek is haza – bár erre nem hiszem, hogy volt még példa-, a kertben feltöltődök energiával, amíg dolgozok. Olyan ez számomra, mint az orvosi képességeim fejlesztése.- Arcán gyermeteg mosoly ült. Könnyedén megtalálták kapitányával a közös nevezőt és ezt örömmel vette. Kicsit bizakodóbban tekintett a későbbiek felé, talán mégis össze tudnak barátkozni mindazok ellenére, ami Naomi és Tenkai között történt?
- Látom rajta, hogy még fél… és hogy nagyon várja a gyermekét. Bonyolult jelleme van, de ha a felszín mögé tekintek, jó szándékokat látok. Csak abban bízom, hogy nem fog letérni arról az útról, amelyre a kezdetekkor lépett.- Elkomorult. A legutóbbi közös vacsora után nem állíthatja azt, hogy teljesen nyugodt Tenkai felől. Vett egy mély lélegzetet, amit lassan engedett ki és figyelmét más felé terelte: Tenkai döntéseihez javarészt neki nincs köze, önálló ember lévén tudnia kell, mit tesz, és hogy az mivel járhat. Ha leadja a kapitányi pozícióját, mint ahogyan lehetőségként megemlítette, akkor arra megvan az oka. Abból kiindulva, amit mondott, valahol, mélyen egyet is értett vele. - Egyetértek. Fontos, hogy a lehető legnagyobb összhangban legyünk a megfelelő munkavégzés érdekében.- A testvére ezt sem így látta. Néha eltűnődött, hogyan lehetnek ennyire különbözőek egymástól, hiszen régen egy lépést sem tettek meg a másik nélkül. Jellemeik miként formálódhattak ennyire eltérővé?
- Mondhatni közeli viszonyban állnak, nem hiszem, hogy szeretne felrúgni egy már-már… baráti kapcsolatot. De ha mégis, azt Shuu nem fogja hagyni. Szerencsére ő a családunk vezetője és jól csinálja, amit csinál.- Tényleg bízott abban, hogy ha a húgára nem, akkor az unokatestvérére hallgatni fog a férfi. Csöndesen követte Naomit egészen a kérdéséig, aminek sikerült szöget ütnie a fejébe.
- Egyenlőre csupán bizonytalan vagyok… - Kezdett bele halkan. - Nem tudom, mik az elvárások ebben az osztagban. Eddig úgy gondoltam, hogy ha teszem a dolgomat, nem lesz baj. - Sápadt el, ahogyan kibontakoztak előtte mindenféle rémképek.

Karakterlap

Shiranui Naomi

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadnagyi iroda
« Válasz #22 Dátum: 2016. Szept. 30, 22:43:12 »
~ Előléptetés és egyéb meglepetések ~

Bólintottam, meg tudtam érteni, hogy a szabadba vágyik, velem sem volt ez másképpen. Bárhová is vitt utam eddigi szolgálataim alatt, mindig úgy éreztem, muszáj, hogy kimozduljak az irodából, legalább egy kis időre. Annyira, míg kiszellőzik fejem, és a gondolatok, feladatok egyvelege teljesen letisztul. Csak az tud megfelelő munkát végezni, aki fejben is jelen van. Minden pillanatban.
- Sajnos csak a benti helyiségekben van különleges kidoupajzs, ami felfogja a nagyobb reiatsut is, így megakadályozva, hogy egy nagyobb kidou felgyújtson, vagy leromboljon egy épületet. A sok kísérlet és fejlesztés miatt vált ez szükségessé. – Sokan nem is sejtik, mennyi mindent végeznek el a Kidoushuu tagjai, csak azért, hogy a többi shinigami életét megkönnyítsék. - Edzések mindennap vannak, de fel lehet iratkozni, hogy melyiken szeretnél részt venni, heti három kötelező, a többi csak önszorgalomtól függ.
Bármilyen meglepő, de a kidoun kívül szinte mindenféle edzést igyekeztek mellőzni a tisztek, mintha a Kidoushuu tisztjének lenni annyit jelentene, hogy elég jól varázsolni. Elhúztam a számat, ha csak erre gondoltam, egyszerűen meg kellett némiképpen változtatnom a mentalitásuk, az ehhez való hozzáállásukat. Nem csupán segéderők vagyunk, akik egy-egy démonmágiával megtámogatjuk a többi osztagot. Igenis meg kell állnunk egymagunkban is a helyünket. Ehhez pedig edzeni kellett, nem is keveset.
- Igen, vannak fejlesztő, javító, és gyűjtő, rendszerező részlegeink, erről szívesen adok majd egy rövidke leírást, abból könnyebb megérteni, mint elmondás alapján. – Mosolyodtam el. – Nem sok változtatást eszközöltem, lévén egy jól működő osztag volt eddig is.
Azt nem tudtam, hogy a Yonbantaiban milyen részlegek is lehetnek, de biztos voltam benne, hogy a leírásokból kiigazodik majd az osztagban. Nem volt nehéz dolga, értelmes nőnek tűnt, ez pedig egy egészen különleges hely volt, de szervezeti szintem igazán egyszerű. Nem kell semmit sem túlbonyolítani ahhoz, hogy valami nagyszerűt hozzunk létre. ^-^
- Mindent csak akarni kell, és keményen küzdeni érte. Én így látom az életet, és a szolgálatot is, Seiun… ugye szólíthatlak így? – Kérdeztem azért rá, mert bár a tegeződésnél maradtunk, nem szerettem volna illetlen lenni. -Nőként mindig többet, és jobban kell csinálnunk, mint a férfiaknak, hogy igazi elismerést vívjunk ki. Azzal pedig sose foglalkozz, milyen mások hozzáállása, csak érd el a céljaidat, aztán követni fognak, vagy lemorzsolódnak. Te mind kettőtől csak erősebb lehetsz.
Csak olyanok véleményére adok, akiket becsülök annyira, hogy kikérjem azt. Mindenki mást csak annyira méltatok, amennyire muszáj. Nem érzem ellenségesnek magam emiatt, az önbecsülésem viszont nem tehetem mindenféle jött-mentektől függővé. Ha erős szeretnék maradni, csak olyanokba kapaszkodhatok, akik nem fognak elmenekülni mellőlem.
- Megértem, számomra is újdonság mindez, én sem vagyok mindenben teljesen biztos. Azonban azt kell tennem, amit a legjobbnak vélek a gyermekemnek. – Láttam, ahogy elszomorodik, előre nyúlva megszorítottam a vállát. - Ne féltsd, erős férfi ő, csak még fiatal. Idővel rájön, mi a helyes, és mi az, amit messzire kerüljön el.
Nem kívántam neki rosszat, a gyermekem apja volt. Egy ideig elhittem neki, hogy talán közösen kellene nevelnünk, de túl különbözőek vagyunk, ezen semmi nem változtat. Talán egy másik időben, másik helyen lett volna lehetőség, viszont ezt sose tudjuk már meg.
- Shuuichi… - Szűrtem a fogaim között lemondóan. Meg volt a véleményem a férfiról, mialatt együtt dolgoztunk, és ez most sem sokat változott. Hiába, túl könnyedén veszi magát, holott egy főnemesi ház vezetője. :/ - Nem kell aggódnod, ha teszed a dolgod, minden rendben lesz. – Mosolyodtam el, az elején én se nagyon tudtam, mit kellene tennem. Ez úgyis kialakul az eltelt idővel. - Az a lényeg, hogy képes legyél meghozni egy döntést, és vállald érte a felelősséget, minden más könnyen fog menni. – A legnehezebb része az, hogy ténylegesen vezetővé kell válni, tudni kell, mit tehetünk meg, és mi az, amit nem.