Szerző Téma: Indián tábor, hivatalos nevén a Hadnagyi Iroda  (Megtekintve 1364 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Indián tábor, hivatalos nevén a Hadnagyi Iroda
« Dátum: 2014. Júl. 09, 20:45:03 »
Indián tábor, hivatalos nevén a Hadnagyi Iroda
(click to show/hide)
Mivel az új hadnagy érkezése előtt ismételten akadt némi tűzproblémánk, az iroda is új kinézetet kapott, leginkább a családi kasszából finanszírozva, mely így már kielégíti a bitorló birtokló minden nyűgjét.
Az eredeti funkció bizonyos elemeit megtartva a belépő először az iroda közepén kialakított tűzrakót figyelheti meg: ez egy négyszögletű emelvény, fából készítve, belsejét hőálló anyaggal, illetve a tűzrakókat is körülvevő kövekkel bélelve. Magassága pont kényelmes ahhoz, hogy a shinigami beleszórhassa a pusztulásra ítélt papírokat – amiket a 12. osztag, ősi ellenségeink még nem tettek tűzállóvá! Ennek a célnak az egyszerűsítésére az egyik fal mellett álló, a fal hosszát majdnem teljesen kitöltő alacsony méretű asztalon papírhalmok sorakoznak: egy kisebb torony előtt tüzet imitáló piktogram jelzi, hogy ezek az éghető lapok, melyeket az ördögűző máglyára lehet szórni. A többi, magasabb papírtorony előtt origamidaru, valamint egy-két hajtogatott nárcisz jelzi, hogy azok az origamizásra használható, éghetetlen lapok – ez utóbbiakból 1-2 az örökmáglyában lobog, miután Tokiya sikeresen kikódoltatta belőlük az osztódó funkciót. Hogy a belépők ne fulladjanak meg a füsttől, az iroda (egyébként majdnem mindig nyitott) ablaka mellé az új tulaj beszereltetett a tűzrakó fölé egy tekintélyes méretű tetőablakot, mely az esetek többségében minimum résnyire nyitva található.
A másik fal mentén különböző polcos szekrények sorakoznak (az ajtóhoz legközelebb egy hagyományos ruhásszekrény), ezek polcain különböző kosárkákban található rajzlap, zsírkréta, rendes kréta, színes ceruza, filc, tűfilc, miegyéb, mindegyik kosárkán piktogram jelzi a tartalmat, hogy ha a hadnagy nem lenne jelen, bárki megtalálja a neki kellő eszközt. A hadnagyi íróasztalhoz legközelebb eső polcon nem íróeszközök, hanem az Emberek Világából zsákmányolt különböző relikviák sorakoznak, mint például vízipisztolyok, magazinok (amiken általában ikertestvérével együtt sírva röhög, vélhetően ezért kerültek megőrzésre), játékbombák, és egyéb kacatok, amikben a hadnagy fantáziát látott az osztagháborús játék előremozdításához. A belépő elől takarásban, emellett a polc mellett egy 12. osztagtól zsákmányolt bérelt poroltó készülék is található, ha esetleg a tűz el találna szabadulni.
Maga az íróasztal a hagyományos ablak előtt található, egy teraszra nyíló tolóajtó közelében, hogy adott esetben arrafelé is meg lehessen lógni. A hadnagyi munkavégzés eszközén egyébként takaros halmokban állnak az éppen határidős papírok, középre általában egy osztagháborús haditerv tervrajza van leterítve, amin egy Emberek Világából hazahozott vadásztávcső foglal helyet, lehessen vele kémlelni szükség esetén a kertet, vagy ha a tetőről támadna kedve a shinigaminak nézelődni, akkor a szembeszomszéd osztagokat. Az asztal lábához támasztva ott van egy nagy tűzkapacitású, teljesen feltöltött vízipisztoly, a kisebb tűzesetek azonnali hárítására.

Ha az osztagépületek felől közelíted meg, az iroda ajtaján az alábbi felirat fogad (a lap alja feltekerve és celluxszal rögzítve a rengeteg megtoldás miatt, kitekerve végig ugyanaz olvasható rajta):

A hadnagy távollétében origami- és rajzeszközök szabadon elvihetők, tűzgyújtás és papírégetés csak saját felelősségre!

Meiou Tokiya
Tokki
Tokiya
Tokki
Tokiya
Tokki
Tokiya
Tokki
Tokiya
Tokki
Tokiya
...
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 13, 15:56:13 írta Shiroichi Anao »


(click to show/hide)

Karakterlap

Aoyama Shouta

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vöröskorall

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hatakeyama Momo

Post szín:
#BD211B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Indián tábor, hivatalos nevén a Hadnagyi Iroda
« Válasz #1 Dátum: 2016. Febr. 29, 23:34:54 »
Mackó~kapitány??? O_O

Nehezebb volt magamról Kout lerázni, mintha a teljes második osztag követett volna, hogy hatástalanítson. :| Nem gondoltam volna, hogy valóban komolyan gondolja, hogy a kapitányhoz is elkísér, nehogy felsüljek. >w> Kikérem magamnak, igazán jó voltam abban, hogy megfelelő benyomást tegyek, elsőre. :roll: Az, hogy később nem feltétlen támasztom ezt alá, nos nem volt számomra sem meglepő, de nagyon igyekeztem. ToT Ráadásul Kout sem kellett félteni, már megint nem a szolgálattal foglalkozott, hanem hogy engem istápoljon, mintha csak az anyám volna. :/
Kifújtam az addig bent tartott mély levegőt, hiszen végül sikerült megszabadulnom tőle, valószínűleg belátta, nem volna megfelelő, ha vele együtt jelennék meg. Mit gondolna rólam Shiroichi~taichou, hogy még ennyire sem vagyok képes magamtól? :S Bár emiatt nagyon aggódnom nem kellett, mert a kapitány nem volt az irodájában. Néhány percig mindenfajta alternatíva nélkül ácsorogtam, ötletem sem volt, ilyenkor mit kellene tenni, hiszen a papírokat a kapitánynak kell leadnom, ha ő nincs, akkor… a tudományom eddig terjedt, ha nincs, akkor ez van, vagy majd holnap visszajövök, hátha, vagy nem tudom. TwT Csak álltam, és vártam a csodára, hátha érkezik valami égi jel, ami elárulja, mit kellene tennem.
Semmi sem történt, nem is én lettem volna, ha erre valami csoda valóban megesett volna. Lemondóan sóhajtottam, és egy közösségi helyiség felé vettem az irányt, hátha ott útba igazít majd valaki, kihez kellene fordulnom. Ahogy áthaladtam az osztagon, csak hasra ütés szerűen olvasgattam a kiírásokat, mintha azzal közelebb lennék bármihez is, amikor megvilágosodtam. Majdnem tovább mentem mellette, de végül sikerült megállnom, és visszafordulva újra végig olvastam a sorokat. A homlokomra csaptam volna, vagy a leghatásosabban inkább a fejemet kellett volna a falba vernem, hogy fel sem ötlött bennem, talán a hadnagy tudhatja, hol is van a kapitány, vagy neki is leadhatom a papírjaimat.
A kiírás furcsa volt, de nem kívántam ítélkezni, ha ez az osztag tartott igényt rám, számomra bizonyosan kiváló lesz! ^w^ Bármilyen szokatlan dolgok is jönnek, hét év Akadémián töltött év után nem lepődöm meg már semmint sem! Ennyi idő alatt annyi féle szobatársam volt, hogy már csak reménykedem benne, ezúttal egy futonos szobám lesz. :| Akármi is történjen, semmi sem szegheti kedvem, elvégre már shinigami vagyok, s mint olyan, alkalmas arra, hogy helytálljak mindennemű helyzetben! Vagyis… valami ilyesmiről szólhat ezután a shinigami lét, nemde? :o
Igazából nem volt kiírva, hogy kopogni kellene, de úgy találtam illendőnek, így megzörgettem kicsit az ajtót, hogy jelezzem érkezésem. Ez olyan jól sikerült, hogy magam is összerezzentem, milyen hangos is. O_O Félve léptem be az ajtón, lehet azon nyomban ki is parancsolnak, azonban a szemem elé sosem látott dolog tárult. A vörös hajú férfi minden bizonnyal a hadnagy volt, hiszen a saját asztalánál ült, azonban a papírok között megbújt egy plüss medve is. Nagy szemekkel pislogtam, mert mikor beléptem, egyértelműen egy női hangot hallottam, és az tőle nem jöhetett, a válaszában pedig mintha taichout emlegetett volna… érdekes. :|
Persze nem az, hogy a kapitányt emlegeti, hanem hogy rajta kívül csak a plüss medve volt ott, márpedig ahhoz nem beszélhetett, nem igaz? *>*”” Ugye nem? T///T Bár hallottam már érdekes dolgokat az osztagokon belül, például hosszú évekkel ezelőtt a Juuniibantai hadnagyának épített teste volt, lehetséges, hogy a tizedik osztagé pedig egy plüss? O_O Mintha a szemem sarkából láttam volna mozogni is, de nekem háttal volt, nem láttam, hogy ő beszélt volna.
- Anou… - Kezdtem bele belépve az irodába. – Aoyama Shouta vagyok, az Akadémiából ide irányítottak, de a kapitányi irodában nem volt senki. :o – Mondtam, majd előrébb léptem, és átnyújtottam a papírjaimat, miközben titkon végignéztem a jegesmedvén.
Semmi jelét nem mutatta, hogy valóban élne, egyszerű plüssnek tűnt, aztán láthatóan odébb mozdult, ahogy véletlen meglöktem az asztalt. Eldőlt, mire egy fájdalmas nyögést hallottam. :O.O: Azon nyomban hátrébb léptem, szellem! Vagyis, én is az voltam, de nem szálltam meg tárgyakat, mi a csuda az?! Szívem szerint az asztal alá vetettem volna magam, de nem tehettem meg, így csak hatalmasra tágult szemekkel pislogtam az állatra.
- Shiroichi~taichou? :O.O: - Billentettem oldalra fejemet, és körbe néztem, van-e kandikamera, de semmit sem láttam, csak a plüss volt ott, és Meiou~fukutaichou. – Gomene, nem akartam felborítani. T////T – Érintettem össze magam előtt zavartan mutatóujjaimat. Szép kis bemutatkozás, mondhatom. :S

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Indián tábor, hivatalos nevén a Hadnagyi Iroda
« Válasz #2 Dátum: 2016. Márc. 01, 22:24:20 »
[[ Mackó-kapitány??? O_O Igen!! 8) ]]

  Rémülten néztem reggel a tükörbe. A hajam még mindig fehéren virított! Mióta hazajöttünk a sárkányutánzattól, azóta kerget a régi szín! Az unalmas, béna, snassz, fehér… Nem mertem ma sem edzést tartani. Pedig muszáj lenne kimásznom végre innét, hiszen megbeszéltem Tokkival is, hogy ma felavatjuk az új, kész hadnagyi irodát. TwT Nem okozhattam csalódást csak azért, mert fehér a hajam! Le kell győznöm a félelmeimet!
  Mély levegővételekkel meditáltam rá magamat, hogy kislisszoljak a hálószoba előtti folyosóra. Mindezek előtt magamhoz vettem PonPont és gondosan belebugyoláltam magamat a tarakómba. Majd szobámtól villámlépéssel becéloztam a kapitányi irodát. Oké, eddig sima ügy volt, azt hiszem. TwT” Odaiparkodtam a szekrényhez, melyet feltártam, aljában pedig ott is volt a csapóajtó. Remélem, hogy valóban kész van és nem vicc volt! Leereszkedtem a járatban, ahol a mobilommal kellett világítanom. T3T Kész szerencse, hogy elhoztam!
A járat valóban kész volt, sikerült ezen keresztül eljutnom a hadnagyi iroda szekrényéhez. Mármint elvileg ott kell kilyukadnom! A biztonság kedvéért óvatosan tártam fel annak ajtaját, majd ejtettem ki rajta PonPont.
  – Tokki? – szólok ki fojtott hangon. – A jegesmedvék sarkvidéki királysága nevében mondd el, hogy valóban Tokki vagy! És bizonyítsd valamivel! Lécci – lehet picit határozottabban kellett volna előadnom a dolgot. Ez így nagyon gyöngére sikeredett. T-T” De remélem, hogy valóban Tokki irodájában kötöttem ki és nem tévesztettem el az útirányt. Ami persze eléggé nehéz lett volna, ez az egy folyosó van, és csak ide vezet!
Már majdhogynem megkönnyebbültem, amikor Tokki hangját hallottam, de amikor elgondolkodott az nagyon gyanússá tette őt! Ezek szerint Tokki-ni van itt? Ki akartam kukucskálni a szekrényből, hogy leellenőrizzem, de ahogy szélesebbre tártam ajtaját, beleakadtam a takarómba és orral előre bukfenceztem, látványosan lebuktatva magamat! TwT Mivel nem akartam rázakózni PonPonra, ezért fel kellett hagynom az álcázással és sréhen kipottyannom a szekrényből.
  – Muti azt a tervet! – pattanok fel a földről lelkesen, miután összeszedegettem magamat. Nagyon kíváncsi voltam a tervre, ami bizonyítékként szolgált valós Tokki kilétéhez. Ekkor villant be, hogy a takaró a földön van és nem a fejemen, vagyis úgy rajtam, hogy takarjon, főleg a hajamat! Gyors mozdulattal sprinteltem be alá, hogy gombákat növesszek. A gombák amúgy is szeretik a sötét helyeket. TwT
  – Tokki, ne haragudj, ha bármikor is pimaszkodtam a korod miatt! De megőszülni olyan nagyon rossz dolog! Szinte már érzem, hogy a derekam is fáj… az öregség rossz dolog?PonPont magamhoz ölelve kezdtem dülöngélni előre-hátra. – Lehetséges, hogy aki megöregszik, annak ne fogja meg többé a haját a festék? – zárom gondolatmenetemet a végső kérdéssel, ami nagyon-nagyon foglalkoztatott tegnap óta.
  – Csak azért mondod, hogy ne érezzem magamat öregnek!! T___T – nyüszítek fel, mikor lekerül rólam a pokróc. – KatsuSának csak a haja nőtt meg! Az én hajam is megnőhetett volna, az kevésbé zavarna, mint ez – bökök a fehér színben virító kobakom felé. – Tudom, hogy mitől ilyen! T-T Jól figyelj Tokki, soha, de soha ne menj be egy alvó vulkánba, mert felébred, és ez történik. Mármint megöregszel! Vagyis csak a hajad, és ez is akkor esik meg, hogyha 10. osztagos vagy, de érted… Szóval akkor se menj, ha mondják, ahogy a kútba sem szabad beleugrani! Várj csak, mit mondtál sapka? Paróka? PARÓKA?! O_O” Netán már kopaszodom is?? – ijedten nézek körbe, tükröt keresve a falon, de mivel nem látok, ezért a mobil képernyőjén próbálom kivenni burám állapotát.
  – Lilát! A lila olyan nagyon szép szín! De én most a szőkének is nagyon örülnék, csak ne fehér legyen. ToT” Öhhm… Tokki, nem tartana sokáig kirakni a lámpákat? – igyekszem megigazítani a hajamat, amit Tokki összeborzolt. >.> – De addig nem mehetek emberek közelébe! Nem engedhetem, hogy mások így meglássanak! Az olyan nagyon ciki lenne! TwT – szavaim során felkászálódom a földről és felültetem az asztalra PonPont. Olyan könnyű lehet jegesmaciként élni! A jegesmedvéknek olyan jól áll a fehér, de az A Naoknak nem. Picit irigylem most a macikat. – Esetleg nem kaphatnék macifüles sapkát? Láttam olyat Hattacchan színezőiben*, szóval biztos van bolt, vagy valami, ahol árulnak olyat!
Átveszem Tokkitól a papírt, ami a haditerveket taglalja, majd komoly arccal kezdem megvizsgálni a részleteit.
  – Mii~ biztos? T.T” Ismerősödnek sincs esetleg ily…
A kopogás hangjára összerezzenek és elhallgatok. Óriásira nyílt, rémült szemekkel vizslatok Tokkira. A takarómat felkapva vetődtem be a szekrénybe, nehogy lebukjak, hogy itt jártam. Nagyon ijesztő! Lehet, hogy az 1. osztagtól jöttek, hogy leleplezzenek?! TwT De legalább PonPon itt van velem. Várjunk csak! Ez a tervrajz, de akkor… PONPON!! °O° Neee, Kint hagytam az asztalon! :S
Résnyire nyitom a szekrény ajtaját, hogy kilessek rajta. Nem látom innét, hogy ki beszél, míg nem lép az asztalhoz, bár akkor se nagyon, csak a nevét tudom meg. Mikor meghallom tőle sajátomat elhangozni, szívemhez kapok. Lebuktatott? :S Lassacskán jutott el a tudatomig, hogy nem, csak PonPont hívta úgy, ahogy engem. Fhú, ez az öregség veszélyes, majdnem meghaltam! De nem tudtam haragudni a fiúra, hiszen új volt, nem tudhatta, hogy PonPon nem én vagyok. Bár a helyzetet tekintve pont kapóra jött! *o* Így nem bukok le! Vagyis a fehér hajam nem bukik le. És mindez nagyon egyszerű módon: PonPon átmenetileg én leszek, PonPon pedig helyettesít engemet! Micsoda csuda jó ötlet! Megölelgetném ezért Aocchint, de most nem kockáztathatok! ^o^”
  – Hogy merted fellökni a 10. osztag kapitányát?
– mély dörmögős hangon szólok ki a szekrényből. – Tokki kérlek, segíts fel, khmkhm – próbálom visszafogni nevethetnékemet. – Jól figyelj Aocchin, én nem vagyok haragtartó. De ahhoz, hogy elnyerd megbocsátásomat két tucat citromos süteményt kell hoznod nekem, ízé nekünk, különben meglásd, haragom kíméletlenül lesújt rád…

*Manga
*Az IC-t köszönöm Mei-channak

Karakterlap

Sierashi Katsuo

Eltávozott karakterek

Shinigami

7. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 18 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
méregzöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ka'bumm!

Post szín:
#406060


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Indián tábor, hivatalos nevén a Hadnagyi Iroda
« Válasz #3 Dátum: 2016. Márc. 02, 17:42:22 »
Mackó kapitány?O-o Újabb megszállás?!O-o

Elég rosszul állt a szénám, mióta betettem lábam az osztag területére. Egyrészt, mindenki teljesen furán nézett rám, ami teljesen érthető. Tisztában voltam vele az a kókler HüvelykPanna nem űzte ki belőlem a mumust. Használhatatlan mumusűző! Nem is értem, hogy nevezheti annak magát! Másrészt, legkisebb széltől több kiló hajba készültem belefulladni és hiába vágtam le ollóval, szinte azonnal visszanőtt. Kezdtem őszintén sajnálni a szuperhősöket! Kész rémálom lehetett nekik megszokni ezt a hirtelen váltást. Engem még nem kínzott régóta, de folyton ráülök, odacsukom az ajtóval és a galád mumus erővel megáldott haj lesben áll, hogy ezekben az óvatlan pillanatokban szégyenszemre, minden nagyobb erőfeszítés nélkül kigáncsolhasson.
Mindezek tetejében, nyakamba szakadt Koko chan, akinek szent küldetésévé vált, hogy az éppen meghalt apánk helyébe lépő alak akarja átvenni a testvére helyét, ezért feltett szándéka túlvilágra küldeni. Hiába próbáltam neki bizonyítani én vagyok a testvére, meg sem hallotta. Kitartóan hajigált hozzám minden keze ügyébe eső berendezési tárgyat, amit még könnyedén viseltem volna... aztán előkerült a lávákat köpdöső házi állatkája. Azok után a fél házunkat leolvasztotta, jobbnak láttam kereket oldani!
Hirtelen nem tudtam merre menjek, hiszen még sem hagyhattam felügyelet nélkül az osztagomat. Ha nem vigyázok, Gandalf elhódítja előlem az ádáz harcok árán megóvott székemet! Emiatt, sietősen kanyarítottam magamra kedvenc vörös köpenyemet. Végigszeltem az osztag területét, hogy hatalmas lendülettel fékezhessek be az egyetlen helység előtt, ahol szuperhős duóm tartózkodhatott. Hatalmas erővel toltam el a terem ajtaját, de a menetszéllel arcomba érkező hajamtól, megint semmit se láttam. Az átkozott mumus csápok óriási lelkesedéssel tekeredtek rám, amitől sűrű hapcizással estem előre. Földön kiterülve söpörtem el az álnok tincseket, hogy szembe nézhessek a két tisztemmel. Gyorsan megosztottam velük, micsoda szörnyű megszállás áldozatává váltam, majd meghagytam nekik vigyázzanak az osztagra, míg távol leszek!
Elhatároztam ennek az állapotnak sürgősen véget vetek, tehát beköltözöm az egy meg nullások bázisára és addig nem leszek hajlandó onnan távozni, meg nem szabadítanak ettől az életemet megkeserítő mumustól! A tervemnek megfelelően pakoltam össze a legfontosabb holmikat Tini nindzsa teknőcös hátizsákomba, amivel egyenesen PanaLó főhadiszállására ugrottam be. Rögtön az asztal alá vetődtem. Arra készültem ott várom meg, hogy a kicsi és vak ló megérkezzen, de ő cseppet sem akart előkerülni. Sejthette az érkezésemet, hiszen ennek semmi köze ahhoz a tényhez, pár órán belül felvilágosítottak róla rossz ablakon kommandóztam be.
Hiába néztem körbe, egyáltalán nem emlékeztetett Iszlám hadnagy irodájára. Átverést neszeltem a levegőben, de ennyivel nem vehettek rá, előmásszak a rejtekemből! Nincs az a pokémon kártya mennyiség, amivel kivontathattak onnan! Addig biztosan nem, míg az a kókler kicsi és vak ló rendbe nem hozza a külsőmet! Még szerencse, vele ellentétben a tisztjei nagyon kedvesek, bár lehet ez pusztán megtévesztés! Sosem lehetek benne biztos, bár To sama igazán megértőnek bizonyult, miután elmeséltem hámozott - hányattatott - sorsomat. Felajánlotta költözzek a szekrénybe, mivel az menőbb rejtekhely. Ezzel maradéktalanul egyet kellett értenem, így gyors szemlélődést követően vetődtem az igen csak méretes szekrénybe. Egész sok hely volt benne! Kényelmesen elfért mellettem a táskám. Nem tudom To sama, mire készült, de ezek után, még felajánlotta hoz ebédet. Gyanakvóan kukucskáltam rá a szekrényből, vajon mit szeretne: elkábítani, jelezni az itt létemet, vagy igazmondó szénát – szérumot – csempészni az ételbe? Óvatosnak kellett lennem, de éhes voltam és sose tudom meg, ha nem próbálom ki! Beleegyezően bólintottam és kértem a gonosz zöldességeket hagyja ki a menüből.
Az ebédet követően nem éreztem semmi különöset. Furcsálltam, de nem lankadt a figyelmem! Lehet, csak arra megy ki a játék, hogy elaltassák a gyanakvásomat! Arra sosem kerülhet sor, de To sama kedvességét biztosan nem felejtem el! Még mindig nem értettem a szándékait, azonban erre már nem maradt időm kitérni, mert halk morajlással szűrődött be fény a szekrényből. Én nem tudtam miféle mágia következik, azonban hamarosan mellettem a vak és igen csak vénségesen közlekedő ló ugrott ki a szobába! Készültem utána vetődni, hogy végre meg van, ám a kialakuló beszélgetés izgalmasabbnak tűnt! A szekrény ajtajára tapasztott fülekkel hallgatóztam. A tervrajz szóra majd nem kiestem a rejtekemből, de még épp időben támasztottam ki magam. Résnyire nyílt ajtó takarásából figyeltem az asztalon pihenő papírt, melyet meg kellett szereznem! Nem számított miként, de ujjaim közé kellett kaparintanom, minél előbb!
A beszélgetés további része nem különösebben kötött ki. Az nem kérdéses, hogy a vak és kicsi ló már olyan vén, mint az országút! Természetes, hogy szüksége van parókára, eltakarja az ősz hajszálait! Hacsak! Megeshet, még sem PanaLót hoztuk vissza, hanem a helyébe lépett PaMedvét?! Ez mindent megmagyarázna, miért nem ért a mumusűzéshez és, miért lett teljesen fehér a haja!
Készültem kitörni a rejtekhelyből, hogy most aztán lelepleztem az impalát – imposztort -, azonban valaki kopogott az ajtón és hirtelen mellettem kötött ki PaMedve. Sóbálványként gubbasztottam a társaságában, még levegőt se mertem venni. Csendesen figyeltem, ahogy a bejövő személy, valamilyen jegesmedvétől kér bocsánatot, akinek a nevében kezdett el beszélni PaMedve! Így már kétségem sem lehetett felőle, hogy a kinti jegesmedve kémet korrekciózza – koordinálja – a PanaLó helyét átvevő mumus, akinek köszönhetem a saját megszállásomat! Kérdés sem lehetett, mit csinálok! Óvatos mozdulatokkal kihasználtam, míg beszélgetnek és elővettem táskámból az elemlámpámat. Állam alá tartottam a batman-es lámpámat, majd hirtelen felkapcsoltam.
– Eljöttem érted! Készülj a bosszúra, PaMedve! – Suttogtam felé, bár kissé hunyorogtam a batman-t hívó jel formájában világító fényforrástól. Annyira elvakított, hogy hirtelen fel sem fogtam HüvelykPanna kereket oldott mellőlem. Óriási lendülettel zakózott ki a szekrényből, amire halk hoppáréval válaszoltam. Némán pislogtam a keletkező zűrzavarra, de még se maradhattam ki belőle! Abban a pillanatban ráeszméltem, cselekednem kell, rögvest kibukfenceztem a szekrényből.
– Háhá! Tudtam, hogy rossz a lelkiskálás – lelki ismereted -! Mi másért menekülnél előlem? – Mutatattam a földön takaróba gubancolódott akármire - Valld be, te ártalmatlan füles mackó bőrébe bújt bestia, hogy ki vagy igazából! – Böktem határozottan az asztalon ücsörgő jegesmedvére. Nem mulaszthattam el a lehetőséget, végre találkozhassak ezzel a minden szálat mozgató mesterrel: az igazi főgonosszal! Tudnom kellett kicsoda és miért tette ezt velem! Mi a célja, miért árasztja el a világunkat mumusokkal és miért nem használ a mumusűzés!

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Indián tábor, hivatalos nevén a Hadnagyi Iroda
« Válasz #4 Dátum: 2016. Márc. 13, 01:22:36 »
[[Mackó kapitány? Naná! 8) ]]

Most, hogy a szenet és a romokat végre sikerült eltakarítani, és rendbe rakni a korábbi hadnagyi irodát – Buddha áldja a családi kasszát! - végre igénybe is vehetem a tűzbiztossá tett remeket. Az ajtón díszelgő figyelmeztetésemet már alig másfél nap alatt sikerült sokszorosára megtoldani, így a mai nap is azzal kezdem, ellenőrizzem, ki is írt rá utoljára, és amennyiben a Tokki szó szerepel a lista végén, azonnal megtoldom még egy sorral. Sajnálom, Taichou-chan, de nem lennék méltó hadnagyod, ha feladnám ezt a néma párharcot.
Ezt követően elégedetten dobálgatom a színes filcet, miközben elhúzom az iroda ajtaját. Megnyugtató, hogy a tűzrakóban senki nem rakott a kelleténél nagyobb máglyát. Utálnám, ha máris újra kellene építeni a fél irodát, de nem véletlen vettem kölcsön egy porral oltót legutóbbi 12. osztagos látogatásom során. Nekik úgyis annyi van, egyet igazán tudnak nélkülözni. Nálunk meg szükségkérdés az a készülék! Nem is értem, hogy nem jutott ez eszébe a korábbi hadnagynak. :/ Már épp készülnék is lepakolni magam az asztalomhoz, mikor feltűnik az idegen személy a berendezési tárgy alatt. Ugyan eleve az asztalra terveztem pakolni a lábaimat a kényelem érdekében, ez azért így még sincs egészen rendjén. Muszáj felébresztenem a gyereket. Szerencsére viszonylag gyorsan sikerül meggyőzni arról, hogy a szekrény jobb búvóhely, ha ilyen veszélyek fenyegetik. Az persze csak utólag jutott eszembe, miután mindkettőnknek szereztem ebédet, hogy az a szekrény a titkos átjáró a kapitányi iroda felé... De figyelembe véve kis harcunkat a kinti papiroson, nem gondolnám, hogy Nao-chan most azon keresztül szándékozna érkezni. Így aztán teljes lelki nyugalommal pakolhatom fel a lábaimat az asztalra, miközben a jelentéseket olvasom. Meg persze a legújabb tervrajznak beillő fotókat. Mikor Otoutoval legutóbb az embereknél jártunk, volt alkalmam fotózni a lélekmobillal pár érdekességet, amit a 12. osztagosok örömmel kinyomtattak nekem. 8)
A szekrényajtó nyikorgására unatkozva pislogok fel, hátha végre történik valami érdekfeszítő. Előbb a plüssmedve, ami Taichou-chanra utal – hogy nem vette észre a látogatót a szekrényben? O.o – majd Nao-chan hangja is arról árulkodik, hogy érdekes dolgok jönnek. Nem tudom megállni a vigyorgást, ahogy a szekrényt szuggerálom.
– A jegesmedvék sarkvidéki királyságának nevében mondom, hogy Tokiya vagyok, Taichou-chan. De Aniki mivel igazolná magát? – érdeklődöm, tettetett elgondolkodással, majd akaratlanul is az egyik kezemben tartott fotóra pillantok. - A legújabb támadási terv a szomszédok ellen megteszi? – tulajdonképpen támadási tervtől messze van, ez itt épp mumusűzésre lenne alkalmas. De Nao-chan bizonyára így is értékelni fogja.
Sok mindenre számítok, de arra éppenséggel nem, hogy kicsi kapitányom ennek hallatán kibukfencezik a szekrényből. O.o Azonnal lekapom a lábaim az asztalról, hogy ha komolyan megütötte magát, ugorhassak is a segítségére, de a mozgékonyságából ítélve nincs komolyabb baj... remélhetőleg. Azért inkább leteszem a papírokat az asztalra, és odaszaladok hozzá, miközben a takaró alá bújik. Mintha nem egészen lenne ma formában. Motyogása közben a feje tetejére teszem a kezem – legalábbis oda, ahol a kobakját sejtem az anyag alatt.
- Nem hiszem, Kiscsillag, az öregek is be tudják festeni a hajukat. Mutasd csak! – mosolygok rá, majd óvatosan leemelem a fejéről a takarót. Nem akarom én bántani, pláne nem leráncigálni róla az épp aktuális pajzsát. – Nem is rossz, jól áll neked ez a szín – dicsérem a fehér fürtöket. Ezekkel és a lila szemeivel egészen hasonlít Shinri-jiire... Meggondoltam magam, mégsem jó ez így. Túlzottan hasonlít az Amatsujikra, így frusztrálna munka közben a jelenléte. :| Pedig Taichou-chan sokkal kellemetesebb társaság, mint bármelyik Amatsuji nőszemély. Na jó, Ane-san se rossz beszélgető partner, amikor épp nincs mélydepresszióban. - De ha nem szereted, tudok adni baseball-sapit vagy kereshetünk neked színes parókát, ameddig kitaláljuk, miért ilyen ^^"" – ajánlom fel gyorsan, mielőtt még komolyan megfontolná, hogy így hagyná az üstökét.
Taichou-chan következő kirohanását nem tudom hova tenni. Zavaró, hogy nem értem, mi a frászkarikáról beszél a kapitányom, mikor Yuko-chan zsargonját már álmomból felverve is bármikor le tudnám fordítani. Az egyetlen, amit komolyan leszűrök a kifakadásból, hogy Nao-channak a haja igencsak kényes téma.
– Szó sincs erről, Nao-chan – borzolom össze észrevételeimnek megfelelően a frizuráját azonnal. - Nincs semmi baj a hajaddal, csak kifakult a színe. Ha nem szeretnél sapit hordani, lo... izé, kölcsönzünk a 12. osztagból lila színű lámpákat, amiknek a fényében a hajad is lilának fog tűnni. Vagy más színűt szeretnél? – nem tudom, hol tárolják, de ha valahol, ott biztosan akadniuk kell színes lámpáknak. Annyi felé kutakodnak, ez biztosan nem lehet hiánycikk!
Jó hallani, hogy kicsi kapitányom ezeken legalább már elgondolkodik a kesergés helyett, így példáját követve én is felegyenesedek, és leporolgatom kedvenc kék színű haorimat, nehogy kosz vagy gyűrődés maradhasson rajta. Ezzel vissza is térek az íróasztalom mögé, hogy lehuppanhassak a székemre, és átadhassam Nao-channak az épp aktuális tervrajzot, amit az érthetőség kedvéért kidekoráltam hiraganákkal, hogy ő is el tudja olvasni – tudom, hogy a kanjik közül még nem boldogul mindegyikkel. Közben elgondolkodom a kérdésen.
- Megoldom egy éjszaka alatt a lámpákat ha arról van szó. Olyan sapkát meg szerintem az Emberek Világában lehet kapni, Taichou-chan, de az nem megy azonnal – a lámpák a könnyebbik ügy, ha kell, akkor nem alszom egyik éjjel. Nem lenne akadály, ilyesmit gyakran játszunk Otoutoval is, na meg az első napomat is valahogy így kezdtem annak idején az osztagnál. Érdeklődve hallgatom a következő kétségbeesett kérdést, de a befejezése előtt egy kopogásra emlékeztető hang zavarja meg a beszélgetést. Ez különös, nem emlékszem, hogy látogatót várnék mára... Ezt Taichou-channak is jelzem, kérdő pillantását látva, és igyekszem nem túlzottan megrökönyödni, amikor visszavetődik a szekrénybe. Hogy nem tarolja el szerencsétlen Katsuo-chant az számomra kész rejtély. Mindenesetre az asztalon lévő papírok között gyorsan a halom aljára rejtem a tervrajzos fotókat, és a hivatalos papírokat teszem felülre, majd érdeklődve pillantok a belépő kölyökre. A felém nyújtott újabb hivatalos okmányköteget átveszem, és gyorsan átfutom, van-e rajta bármi érdekes, majd rádobom az előttem tornyosuló halomra.
– Néha megesik. Meiou Tokiya vagyok, ilyenkor fordulj hozzám bátran – ajánlom az újoncnak. Azt persze nem ígérhetem, hogy mindig itt fog megtalálni, de általában nem megyek messzire. Előbb-utóbb ő is megtanulja a rendet, és hogy végső esetben a szomszédba vezető átjárónál vagy a szomszédban kell keresnie, ha a tetővel nem járna sikerrel. Ha egyik sem jön be, akkor odahaza épp akasztani készülnek valami nemesi nyavalyával, de az már nem osztagprobléma.
A felboruló jegesmedvére felvonom a szemöldököm. Az a játékmackó Nao-chan kedvence, hívjanak 12. osztagosnak, ha ezt a műveletet szó nélkül hagyja. :twisted:
– Ej-ej, nem a legjobb indítás, Shouta-chan... – jegyzem meg, fejemet csóválva a látványra. Szinte azonnal hallom is Taichou-chan torzított hangját, amint leüti a Shouta-chan által feldobott magas labdát. Vétek is volna nem élni egy ilyen lehetőséggel, büszke vagyok rá, hogy észrevette. – Természetesen, már segítek is, Taichou-chan ^-^ – ültetem fel kisebb meghajlás után a jegesmackót az asztalon. Ez remek mókának ígérkezik, pláne kedvenc kapitányom ötleteit elhallgatva. Sajnálkozó pillantást vetek az újonc fiúra, és színpadiasan sóhajtok egyet, amint kapitányunk befejezi beszédét. – A helyedben jegyzetelnék, citromos sütiben nem ismer tréfát! És ha sokat váratod, többszörösét kell hoznod az eredetileg kért mennyiségnek... – toldom meg az elhangzottakat ezzel a kis ferdítéssel. De nem hiszem, hogy Nao-chan nagyon bánni fogja a dolgot. :roll:
Ez egy pillanatra megkérdőjeleződik bennem, mikor takaróba burkolózott kapitányom ismételten kibukfencezik a szekrényből. De hamar feltalálom magam.
– Ajaj, máris rád küldte az egyik emberét – suttogok Shouta-channak, jól artikulálva a szavakat, és közben bizalmasan mutogatva a takarós alak felé, mintha aggódnék, hogy a jegesmackó megláthatja a műveletet. Az egész cirkuszt pedig tovább bonyolítja Katsuo-chan érkezése. Hát ez egyre szórakoztatóbb! Elő is kapom a legyezőmet, hogy azzal rejtsem el a vigyoromat. Győzök nem nevetni a műsoron! Mikor a pillanatnyi káoszon túlteszem magam, összecsukom a legyezőt és széles mosollyal nézek a gyerekekre.
– Elnézést a kis kavarodásért! Eszközölnék egy bemutatást, ha nincs ellenetekre. Ő itt Shiroichi Anao taichou – mutatok a jegesmackó plüssre, elvégre a megkezdett játékot még egy kicsit illene fenntartanunk :roll: – A takaróba bújt tiszt PonPon, a taichou leghűségesebb követője, személyesen – ezen a ponton Taichou-chanra bökök a legyezővel. Remélem, nem sértődik meg rajta, hiszen ő is valami hasonlót kezdett el az előbb. – A fekete hajú fiatalember a 7. osztag kapitánya, Sierashi Katsuo-chan, ez a vörös hajú fiatalember pedig nem más, mint a 10. osztag legújabb tagja, Aoyama Shouta-chan – minden egyes névnél a megfelelő fiúra mutatok, hogy legalább ők megjegyezhessék egymás nevét. Igazán mókás lenne, ha Katsuo-chan is belemenne a kis játékba, bár úgy is szórakoztató lesz a műsor, ha ő nem veszi a lapot. Már megérte ma bejönni, kár, hogy Otouto ezt nem láthatja!
– Most, hogy mind ismerjük egymást, talán tanácsos lenne visszatérnünk a Taichou-chan citromos süteményére, mielőtt a helyzet tovább fokozódna. Nem igaz, Shouta-chan? ^-^ – fordulok a legtermészetesebb mosolyommal az újonc felé.

A képet köszönjük Himének xD


(click to show/hide)

Karakterlap

Aoyama Shouta

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vöröskorall

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hatakeyama Momo

Post szín:
#BD211B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Indián tábor, hivatalos nevén a Hadnagyi Iroda
« Válasz #5 Dátum: 2016. Szept. 30, 16:40:06 »
Mackó~kapitány??? O_O

Hatalmas szemekkel pislogtam, nem igazán tudtam, hogy ebben a káoszban sírnom kellene, vagy inkább nevetnem. Nekem senki nem mondta, hogy egy plüss állat a kapitány! T///T Valaki igazán figyelmeztethetett volna, ha más nem, még az első osztagnál. >w> Milyen dolog az, hogy bedobják csak így a tisztet a mély vízbe, és boldoguljon, ahogy tud? És ha kimostam volna a kapitányt?! O_O Bele se merek gondolni, hogy azt vajon túl élte volna-e. :S
- E…elnézést. O////O – Hajoltam meg ismét.
Az mondjuk némiképpen összezavart, hogy a szekrény felöl hallottam kiszűrődni a hangot. Felvont szemöldökkel pislogtam arra. Mégiscsak valami újonctréfa lenne? Nagy kő hullana le a szívemről, bár közben igazán viccesnek éreztem magam, még, hogy plüssmedve a kapitány! *>*”” Ugyan… ugye? :/
- Citromos sütemény? :o Eddig csak epreset sütöttem… – Vakartam meg tarkómat, nem tudtam, mit kellene mondanom, egyértelműen nem szegülhetek ellen a felettesi parancsnak.
Vajon most rögtön el kellene indulnom sütni? És hol kellene sütnöm? Van nyilvános konyha, vagy ilyesmi? Még nem tudom, hogy hol lesz a szállásom, ahhoz csak este kapok kulcsot, és útba igazítást is valósznűleg. Szabad késlekedni, ha parancsba kap valamit a shinigami? Egyáltalán minden parancsnak számít, amit a kapitány, vagy a hadnagy mond? @_@ Minden olyan új volt még, nem szabadott volna így bemutatkoznom. ToT
A szekrényből kipotyogó alakok többen voltak, mint amit gondoltam volna. o_O Hol egyikükre, hol másikukra pillogtam, teljes értetlenségben, és Meiou~fukutaichoura is hiába néztem, nem úgy nézett ki, mint aki komolyabb magyarázatot szeretne adni arra, mért potyognak shinigamik a szekrényéből.
- Jól van, Ninja~san? :o – Hajoltam le a takarós alak felé, hogy segítsek neki felkelni, ha szeretne. - Rám küldte? A szekrényből? O_O Narnia egy harcosa lehet… hasonlít a Fehér boszorkányra! :o – Gondolkoztam el, talán kicsit jobban is elengedve a fantáziámat, mint az indokolt lett volna. - Szerettem a könyveket! ^w^
Igazából többet olvastam, és játszottam, mint amennyit kellett volna, talán ezért sem voltam soha olyan jó fizikumú, mint Dae~nii. :/ Bár ezt már nem bánom, kidouban kiemelkedő voltam, így nem kell attól félnem, hogy az iskolaszekrénybe zárna bárki is. :S Mondjuk már nem is volt iskolaszekrényem, amibe betehettek volna, így ettől egyébként sem kellett tartanom. ^w^ Azt hiszem…
- Ponpon? – Ismételtem meg az imént hallott nevet. - Igazán kedves név, akkor még sem a  Fehér boszorkány embere? Ők is használtak jegesmedvéket, lehet, hogy most fordítva van? – Vakartam meg fejemet gondolkodás közben, nagyon összezavaró volt a helyzet, de nem úgy tűnt, mint aki bántani akarna. :3
A hetedik osztag kapitánya felé fordultam, nem tudtam összerakni, miért kuporgott eddig a szekrényben Ponponnal. Vajon ő válaszolt volna a kapitány helyett, vagy Ponpon volt? Egyértelműen arról jött a hang, viszont a kapitány nem volt velük, de mekkora szekrény lehet? Vajon többen is bujkálnak ott? O_O
- Van olyan hely, ahol lehet sütni? – Kérdeztem megadóan, végtére is ez csupán sütemény, azzal boldogulni fogok. :3 - Nem mondom, hogy a világ legjobb süteményeit tudom készíteni, de kiismerem magam a konyhában, csak egyelőre nincs olyan hely, ahol főzhetnék, mert a szállásom még nem vehettem át. – Magyaráztam, mintha ez mindenre válasz lenne. - Egyébként Taichou~chan? Hiszen ez egy fiú plüss medve… :o – Néztem vissza az asztalon trónoló plüssre.
Ha jól emlékeztem, ennek a figurának két különböző fejszerkezetű típusa volt, egy nőstény és egy hím, a nőstény orra kicsit keskenyebb, és valamivel kisebb is volt a párjánál. Régebben elég sok figurát gyártottak úgy, hogy több darabját is gyűjteni lehessen, mert minél több van, annál többet vesznek, annál többet költenek. De nem szerettem volna több megjegyzéssel megakasztani a társalgást, így is épp eléggé bemutatkoztam már. TwT
- Tőlem mehetünk sütni! *>*”” – Mondtam zavartan, hátha ezzel némiképpen elüthetem iménti megjegyzésem. Mindig megfogadom, hogy előbb gondolkozom, csak azután szólalok meg, de sose siketül. >w>

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Indián tábor, hivatalos nevén a Hadnagyi Iroda
« Válasz #6 Dátum: 2017. Jan. 16, 21:02:11 »
[[ Mackó-kapitány??? O_O Igen!! 8) ]]

  – Na? Mire vársz Aocchin, hol van a citromos süteményem? – szóltam az elmélyített medve hangomon. – Biztosan ugyanúgy kell elkészíteni, mint az áfonyásat (epreset). Csak ki kell cserélned a gyümölcsöt a citromra – osztottam meg jólelkű medvekapitányként a sütési tudásomat. Legalábbis azt gondoltam nem nagy különbség elkészíteni a kettőt, csak a citrom és az áfonya (eper) különbözik az egészben, nem?
  Arcom elé kellett helyeznem a tenyeremet, hogy ne hallatszódjon ki kuncogásom. Eléggé nehezen birkózom meg a feladattal, hogy visszatartsam a nevetésemet. Örültem, hogy Tokki is rájátszott a PonPon-os előadásomra! Egy pillanatra még azt is elfeledtette velem, hogy éppen fehér a hajam.
  Az örömöm viszont nem tartott sokáig, a mellettem hirtelen felvillanó fehéres Batman fény, melyet mumushang kísért kis híján szívrohamot okozott nekem. Én mondom: a fehér haj az öregség jele, a rémüldözés pedig a vének betegsége! Ijedtemben pedig majdhogynem kiugrottam a zorimból, de mivel ehhez túl kicsi volt a hely, ezért csak a szekrényből sikerült kipottyanom.
  Még a híres villámléptű Byakuya is megirigyelte volna a sebességet tőlem, mellyel a fejemre sikerült húznom a takarómat. Remegve bújtam meg az anyag alatt és próbáltam eltűnni a mumus elől. Aztán eszembe jutott a színészkedésem, nagyot nyeltem a gondolatra. Mi lesz most? Mindent elrontottam – csüggedten ejtettem krokodilkönnyeket a padlóra, mikor is meghallottam KatsuSa hangját. Lassacskán kezdet gyanússá válni, hisz mit keresne itt KatsuSa, ha az előbb (tisztán emlékszem) mumust láttam a szekrényben? Hmm… ez csak egy dolgot jelenthetett, KatsuSa a mumus!!!
  Óvatosan tekintettem ki a takaró alól, hogy felmérjem a helyzetet. Egy értetlen Tokkit és egy még értetlenebb vörös fiút pillantottam meg, aki nem lehetett Aocchin, mert semmi kék nem volt benne. Ő bizonyára mögöttem állhat! Majdnem mellettük pedig a habos torta tetején egy neveletlenül mutogató KatsuSa helyezkedett el. Éppen PonPon-t kérte számon, vagyis nem őt, hanem engem, mert most én voltam PonPon, PonPon pedig én! Huh, ebbe még én is kezdek belezavarodni… Szóval az egészben az volt a lényeg, hogy KatsuSa-mumus miatt nem ronthatom el az álcámat…
  – Én a naaagy és cseppet sem fehér hajú 10. osztag kapitánya vagyok, Shiroichi Anao! És egy hajas baba csak ne mutogasson Po… rám! – szóltam torz hangon a takaró alól, a sértettséget nem kellett megjátszanom. PonPon-Anao alakítása során vettem észre kezem ügyében a fekete tincseket, melyek a takarón kívülre vezettek. A felfedezés nyomán ülő helyzetbe kecmeregtem.
  KatsuSából ki kell űzni a mumust, mielőbb! – szaladt el kobakomban a gondolat. De előtte…
  Pimasz mosollyal rántottam meg a hajtincset, éppen csak annyira, hogy reményeim szerint orr essen. Megérdemelte! Talán a gonosz mumus is kiesik belőle és nem fog többet szekrényekben lapulva ijesztgetni a vulkán gonosz ármányai miatt szenvedő lelkeket.
  Gyanakodva méregettem a hirtelen elém álló vörös hajú idegent. Szavaira összerezzentem és a hajamhoz kaptam.
  – Fehér… NEM! Ez nem fehér, ez csak egy nagyon halvány… – emelt hangon kezdtem bele hajam kimentésébe, csak éppen szín nem jutott eszembe, ami megfelelő lett volna. – Szürke – préseltem ki magamból. Utólag döbbentem rá nem is hajszínem volt a célpont. Ráadásul Narniát emlegette! Megfogtam a felém nyújtott kezét és csillogó szemekkel felpattantam ültemből.
  – ÉN IS SZERETEM! – rohantam le hirtelen. – Imádom! A fehér boszorkány a kedvencem – harangoztam be, aztán lefagyott az arcomról a mosoly. – Mi? Könyv? De buta vagy, a Narnia film! – legyintettem a zöldségességre, amiket beszélt. – Ezt még KatsuSa is tudja, pedig aztán annyi butaság van a fejében, hogy már nem tud benne maradni. Ezért nőtt meg a haja – mutattam rá. – Amúgy te ki vagy? – kérdeztem visszafordulva a fiú felé. Majd rájöttem, hogy nincs rajtam a takaró, így gyorsan magamra kaptam, hogy elrejtsem fehér tincseimet. Úgy utálom a fehéret!
  Már éppen kezdtem kétségbeesni, hogy most kiestem a PonPon-Anao alakításából és még Aocchin is eltűnt. Ez utóbbiban KatsuSa-mumust gyanítottam, szúró szemekkel is vizslattam rá. KatsuSa szerencséjére, meg az álcám szerencséjére, meg úgy mindenki szerencséjére Tokki megmentette a napot!
  – I-igen én PonPon vagyok nagyon örv– állj! Te nem lehetsz Aocchin! Nincs is benned semmi kék – néztem végig rajta értetlenül. – Akacchin leszel! – vigyorodtam el, majd Tokki mögé somfordáltam, hogy PonPon-t alakíthassam egy pillanatig.
  – Igen, ez szerintem is jobban illik hozzá – dörmögtem, csak amolyan medvésen. – KatsuSa egy mumus – súgtam le gyorsan úgy, hogy csak ő hallja, mielőtt kiléptem volna Tokki mögül.
  – Taichou-chan nagyon kedves, hogy egyetért velem! PonPon szerint KatsuSa is lehetne ilyen megértő és kedves a tisztekkel – mondtam fennhordott orral, lopva kiöltve rá a nyelvemet.
  – A konyhában – válaszoltam. – Van is az osztagban. Megmutassuk? – kérdeztem. A szobát illető kijelentésére megint Tokki mögé léptem.
  – És mi az, hogy még nem kaptad meg a szállásodat? – dörmögő hangon tettem fel a kérdést, aztán ismét kiléptem mögüle, arcomon apró vigyorral. Szerintem vicces volt, hogy PonPon most a kapitány!
  A mosolyom azonban rögtön lelohadt, mikor meghallottam Akacchin szavait PonPon nemével kapcsolatban. Elsápadtam, majd odaszaladtam a medvéhez és füleire tapasztottam a kezeimet.
  – Vond vissza, vond vissza! Ne mondj neki ilyet! – Ezt nem hiszem el, hogy jött rá, hogy PonPon fiú?! Akacchin egy igazi jegesmedve szakértő lenne?