Szerző Téma: Shinto Shrine ... avagy Inari Szentély  (Megtekintve 3205 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Kapitány

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Shinto Shrine ... avagy Inari Szentély
« Dátum: 2014. Júl. 12, 17:38:28 »
Egy régi emberek által elhagyott szentély-templom, ami talán pont emiatt igen csak aktív youkai jelenlétnek örvend. Le akarták bontani, ám Chiyonak sikerült megmentenie. (Ne kérdezzétek honnan volt pénze rá, elég annyi, hogy Keiko kleptomán ^^)
A megnövekedett youkai jelenlétnek hála, jó pár különlegességnek örvend a hely.
Az átlag átutazó (kaszttól függetlenül), egy viszonylag kicsiny szentélyt láthat. Ha megpróbál mögé menni, azt tapasztalja, hogy eltévedt.


Ám ha valaki a templomból behívja a szentélybe, a piciny épület másik oldalán megjelenik egy ajtó, és azon kilépve, feltárul a templom, és a hozzá vezető út teljes valójában. (Elég az első alkalommal behívnia, utána már a személy magától is be tud menni. Kivétel, ha a bentiek közül valaki ki nem utasítja. Olyankor újra meg kell várnia, hogy beinvitálják)
Egy kikövezett öreg lépcsősor vezet a magaslat tetejére, ami közben toorik alatt kell áthaladni


A magaslaton egy templom található, két őrszoborral, és a hozzá tartozó melléképületekkel. Az udvar elég tágas, hogy komolyabb eseményeket, akár edzéseket lehessen rajta kivitelezni. Valamiért a szabadon élő vad rókák is ide szoktak, szóval óvatosnak kell velük lenni, lévén haraphatnak.



A jelen lévő szellemek és youkaiok itt élik mindennapjaikat, ám az idegenek előtt tartózkodnak. (Kb. mint egy osztagon belül a többi osztagtárs). Viszont ők rendezik el a ház körüli teendőket, és előszeretettel hallgatóznak is.

Chiyo szobája: Mondhatni egy félig pinceszoba Chiyo lakrésze. Rengeteg könyv (plafonig érő polcok) egy futon, és a legkülönfélébb gyógynövények, növények, virágok hevernek bájos rendezetlenségben szanaszét. Néhol egy-egy kalligráf tekercsre, ecsetre, vagy egy samiszenre is bukkanhat az elmélyült szemlélő. Ami még fontos, különösképp Chiyo számára, hogy egy külön kis épület van fegyverek számára, ahol elsősorban pengék kapnak helyet.

A kert, szépen gondozott, tradicionális japán kert, kis tavacskával.





(click to show/hide)

« Utoljára szerkesztve: 2017. Jan. 17, 15:42:05 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Kapitány

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #1 Dátum: 2014. Nov. 13, 00:43:05 »
Meghívósdi
Meglepően új érzés volt, hogy most én kaptam, kissé talán keményre sikeredett kobak simogatást. Egészen elszoktam az érzéstől, vagy talán rá se szoktam sose. Mint olyan, Shion sose művelt ilyesmit. Azóta meg jobbára csak én osztogattam ilyet. Így hát el is határoztam magam, hogy nem dorombolom meg, csak azért se a dolgot. De lássuk be, igen csak erős volt a kísértés, hogy mégis, szóval véletlen, egy egészen induri pindurkát csak elfelejtkeztem magamról. Nem hiába éltem a gyanú perrel, hogy valamelyik rókámnak, vagy lehet mind a kettőnek volt macska a felmenői között! Közben persze raktároztam el magamban az infókat, ahogy egyetlen rókám szokta volt mondogatni a másik mellett! Egyfelől, mert kíváncsi voltam arra az emberre, akit mesteremül fogadtam, szépen titokban, még ha ő erről egyelőre nem is tudott, másfelől mert ismerős történetet mesélt el, ismerős korból. Persze csak nagy vonalakba. Ámbár ez akkor tájt nem volt egyedi eset. Mondhatni minden korban éltek olyanok, akik az önzésükkel, és nagyravágyásukkal mindent elpusztítottak maguk körül, és még csak észre se vették. Szimplán csak mostanában még több az ilyen patkány. Bár lehet, ezért bocsánatkéréssel tartozom a patkányoknak...
Azért amikor a kovács mesterséget említette, miszerint volt ilyes a családjába látványosan felragyogott az arcom, ahogy Suzaku nem felejtette el később az orrom alá dörgölni. De mit tehettem volna? A kardkovácsolás az egyik legcsodálatosabb dolog a világon! Nem bírtam ki, elkottyintottam.
   - Csodás lehetett olyan szamuráj családban, akik még kovácsok is voltak! És teljesen külön voltak ezek a házak, vagy mindenki tanult mindent? Vagy ti dönthettétek el? - kíváncsiskodtam - Engem csak egyszer engedtek egy kovács műhelybe be életembe... akkor is férfinak öltözve. Azóta se volt ilyen megtiszteltetésbe részem... - lehet ezt az aprócska mozzanatot nem kellett volna megosztanom, de már késő volt. Arról már bölcsen hallgattam, hogy mit kaptam, mikor kijelentettem, magam is meg akarom tanulni a mesterséget. Igaz, azóta se tettem le ez  irányú szándékaimról. De mára mindenképp más terveim voltak.
   - Oro... hát az igazság, hogy a vér szerinti családomtól két dolgot örököltem. Az egyik ez a nem kevéssé feltűnő hajszín - emeltem meg példálózás ürügyén az egyik tincsemet -felmenőim között volt egy-két tengeren túli is...  a másik pedig a kitsunék tisztelete. Ők voltak a családom őrzői, szóval mikor ezt megtudtam, elejébe nem szerettem őket. De Shion semmi mást nem volt hajlandó elárulni a valódi szüleimről. Ezt is egy eléggé elázott pillanatában. Szóval ennyi volt az örökségem. Így annyira nem volt meglepő, mikor begyűjtöttem az első rókámat. - mutattam a lélekölőmre, hogy épp róla anekdotálok - Suza~chan meg hát... lélekpótlék, és mint olyan, nem akart vissza kerülni a 12. osztaghoz, én meg kórosan nem viselem jól az állatkínzást, olyankor valamiért, elkap a leküzdhetetlen vágy, hogy én is állatot kínozzak, lehetőleg az épp tettlegeskedő marhát... így ő vélem maradt.
   - Én voltam az első, és olyan jól sikerültem, hogy azóta se tudja abba hagyni! - csivitelt hátra parányi tollasom önérzetesen.
   - De te max a fejemen lehetsz, benne nem! - vágtam neki vissza - A másik rókával már nem volt ilyen egyszerű a helyzet. Ő egy nyári fesztiválon szedtem fel, teljesen akaratomon kívül, és hát nem volt zökkenő mentes a kezdés. - vigyorogtam. Közben Rin~chan hátra szólt, hogy már erősen közel járunk az úti célunkhoz. - Mostanára már hamarabb érzem magam kitsunénak, mint shinigaminak, szóval általában van pár youkai körülöttem. De barátként, és nem házi kedvencként... - torpantam meg a szentély előtt. - Yatagarasu - hajoltam meg, majd otthonosan beléptem. Megvártam, hogy a férfi is utánam jöjjön, majd oda simítottam a tenyerem, ahol a falat sejtettem, igaz látni már nem láttam - remélem jól fogod érezni magad közöttünk - hajoltam meg kissé... és nem történt semmi. Holott ez formális beinvitálásnak minősült! Vártam még pár pillanatot, majd parányit talán ingerülten szólaltam meg. - Gintaro! Kinjirou! - mintha csak erre vártak volna, villant a szentély hátsó oldala, a villanást még én is láttam, és Masaki~san előtt is feltárult a templomunkhoz vezető út. Kissé megnyugodva léptem végre be, hisz nem akartam korábban azzal sokkolni szegény vendégemet, hogy csak úgy átsétálok, egy amúgy kemény falon. Végig pillantottam a torii soron, ám csak két kitsune ücsörgött az út közepén, földszintes cirkáló róka alakban, és ha nem lebegett volna egy-egy kitsunebi a farkuknál, bárki közönséges rókáknak nézhette volna őket. De engem már nem tévesztettek meg. - Miért sejtem úgy, hogy akarattal csináltátok? - érdeklődtem le, ám  azok csak nevetve körbe jártak minket.
   - Bocsánatot kérek az ő nevükben is. Gintaro és Kinjirou az őrzője ennek a helynek, és emiatt nem tudnak innen túl sok időre, és túl messzire elmenni. Viszont a természetüket ők sem tagadják meg... - fordultam Masaki~san felé. Az kéne még csak, hogy félre értse a helyzetet. Zavartan elindultam, hisz még sose volt nálam vendég, és most valamiért a gésa tudományom nem tűnt hitelesnek, a poros hakamámban. Ahogy haladtunk előre, egyre jobban érződött a többi youkai jelenléte. A torii~k alatt nem igazán mertem még megszólalni, féltem nem ilyesmire számolt, vagy hogy nem érzi majd jól magát. De amint felértünk a főkapuhoz, eltűnt a kellemetlen érzetem. Hazaértem. Mintegy ezt igazolandó, Hikaru~chan lelkesen szaladt felém, sok kilós ruha költeményébe, majd a nyakamba akart ugrani, de elvétette a dolgot, és brutálisan lefejelt. Mind a két karjával átölelte a fejem, és kissé könnyes szemekkel szorított, nem kicsit fojtogatva. Kegyelemért könyörögve paskoltam óvatosan a hátát, ám végül Shiro~chan hámozta le rólam a kis zashiki-warashit. Természetesen az oni formájában volt. Megállt előttünk, kezében a lánykával, majd szadistán elvigyorodott.
   -Shiro vagyok - mutatkozott be, miközben a lánykát átadta a mellette kíváncsian kikukkantó kappának -Chiyo shikigamija, akár csak az a macska mellettetek. Igazán örvendek! Ez meg itt egy két bal lábas, két balkezes zashiki volt.
   - A korábbi kérdésedre válaszul, inkább érzem közéjük valónak magam, mint a shinik közé... - próbáltam kicsit terelni a szót - Szóval vannak páran... de nem mind van a fejembe! A buksim egy külön történet. - Lehet mentegetőztem volna még, de Kuro~chan is befutott, persze ő se próbált embernek látszani. Izgatott magyarázkodása mellett idegesen a szárnyait mozgatta.
   - Tollas bunyó lesz! - hadarta csillogó szemekkel, nem mintha ő maga nem lett volna a fentebb emlegetettek közül való. Persze ennyiből én már tudtam, hogy mi van készülőbe.
Egy pillanatra végig néztem a látványon. Az udvart két miko yurei sepregette, aprócska levél lelkekkel . A háztetőn egy méretes, szép kék japán sárkány napozott. A kútból egy hatalmas hófehér hebi feje kandikált ki. Az udvaron lévő fák egyiként egy díszes, virág kimonós lány lógatta a lábait. A haja zöld, és fehér volt. Tenguk pislogtak némelyik ágakról, főleg kisebb félék. Aprócska egyszemű onik kergettek natto kozoval karöltve egy yuki onna~t az udvaron. A templom lépcsőjén Tsuchigumo sakkozott Gyukival. A templom mögött egy MayoiGa is felrémlett. A kappa tava mellett pedig egy totetsu aludta az igazak álmát. Ha ettől nem tántorodott el, akkor semmitől, amiben youkaiok vannak!
   - Ha szereted a párviadalokat, és van kedved egy kis szörnybunyóra, megnézhetjük... - pislogtam vendégem fele. Most ő döntötte el, merre vegyük az utunk a továbbiakban.
 
« Utoljára szerkesztve: 2014. Nov. 13, 10:13:04 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #2 Dátum: 2014. Nov. 17, 20:54:26 »
Elráncigálósdi

Flancosan átmenetesen buzeráns szivárványos kötögető nyanya fonatom se lézengett az éterben, minek zendített rá skizofília zabát beköszönő hála hangolásra, akár egy elcseszett brácsa üzem. Az kurvára vaxolt cucc, hogy rohadt némított funkcióban tolatta a műszakot, de még így is becsekkoltam, hogy itten rázkódik a kasznija meg kibaszott szefós turbó dízel motor döngetést produkál a baszottul nem vágom mire fel. Ezzel nekem baromira nem kúrta ki a biztosítékot, mert annyi univerzum ánuszából lepattant fostalicska szállítmányozóval vert már a rohadt idő fogaspatkója, hogy marhára nem laposodott be tőle az ingerencia küszöböm elfajzott belmagassága.
Berándítottam rá a szemellemző szőrcsíkomat, aztán továbbra górtam a masinát, mert skizellának akadt még kibaszott ömlengés a rohadt Dumbó puttonyában. Addig kurvára bele se taknyoltam a lepcses pofámba, hogy itten baszottul kiteregetem az elföldelt szennyest, míg rá nem tehénkedett a cseszett rizsára, milyen formációban burjánzott a cseszett rokon gyűjtő tujám. Kurvára beköszörültem a gigámra kurblizott istenbarma csomómat, mekkora nyominger banyatankos nyanyinger vagyok, ilyen rohadt lazán infókat csengetek ki a baszottul lelakatolt családomról. Űlővel kúrtam volna képen magamat, mekkora rohadt gyopárovics nagypofándusz vagyok, aztán rohadtul befigyelt a téma, hogy már kurvára senki se vágja ezt az egész hajcihőt, mert baszottul elporladt a redvás irat temetőben. Skizizinél meg az élőlényeket lekoptató szenzorom is azt csicseregte, hogy szarjak bele, mert rohadtul nem fog itten feldobatni a Seireitei helyszínelős Horatius-nak. Kurvára nem csengettem ki mér, de valszeg azért, mert vagy rohadt tápos színészpicsa, vagy cseszettül olyan ketyós fruska, amilyennek bedobja magát. Haloványan felsejlő barométerem se lebegett az öt hetes szennyesben, de max szopok, mint a rohadtul benyalatott borz a baszott pokoli kiruccanáson torkos zazzantó előtt.
-Akkor kurvára nem tudtam értékelni, milyen baszott mázlista voltam.-Vigyorogtam telibe a baszott nagy igazságot. Rohadtul beérdemeltem mindazt a szart, amit a pofámba zúdítottak. Kurvára nem becsültem azt a kurva nagy arany köpőcsészés luxust, amit a faterom, muterom, egész kibaszott családom gürizésével tolt a valagam alá. Állandóan toltam a nyálverős hisztérikát.
-Baszottul megérdemeltem ezt a döglés utáni maszkos cécót. Egyedül az a gáz, hogy kurvára mendegy vezekelnem, mert rohadtul nem hókuszpókuszolhatom vissza a családom. Azért teperek jobb kölke lenni a faternak, legalább a hamvaira ne zuttyantsak több szarságot és legyen valami kibaszott fittyfenéje, mennyi idegszálát feccöle a redvás kikupálásomba.-
Rohadt sokáig tartott, mire befúrták a koponyám, hogy belemásszon a baszott nagy igazság kupac, kurvára rá kéne vennem a picsámat baszottul erőltessem be az elkényelmesedett tahóságómat és teperjek azért, kurvára méltó legyek a rohadt nevemre, amiről faszom se tud semmit, de arra meg én turházok gigányit. Be akartam felelni a kurvára felcölöpölt elvárásaimnak és ehhez baszottul ki kellett tolnom a picsámat dobozolda dühöngőjéből, aztán betúrni valami szarakodást.
-Szét voltunk cincálva foglalkozás szerint. A Sachiaru főház nyomatta a fogpiszka tángálás beseggelős és elpüfölős részét, meg dirigálta az egész rendszert. Két pöpecebb mellékházunk lézengett a Kanemochi és a Kenkousha. Előbbi a patás ügetést meg nyilas lövöldözést verte a gyíkarcok burájába, utóbbi meg a fegyókat, bádog kasznikat és minden egyéb szutykot tákolta össze.-
Toldoztam hozzá, mert rohadtul nem vágtam mennyire hajítsam ki a szaros mézes madzagot, hogy akkoriban, mikkel melóztak a padlócirkáló pofázmányom mellett. Arra mán szart se tudtam kisujjból köhinteni, milyen elbaszott formázatban tengődött a cucc. Ehhez be kellett kattintanom a baszott gógyi turkálómat.
-Rohadtul azt toltad, ahová pottyantál. Szal, én harcosnak lettem felcímkézve. Lovagolni tok, nyíllal is elbaszakodom, de a cölöpöntésbe nem pofátlankodok bele. Az kurvára nem kókler kontároknak való baszakodás. Cseszettül a legmagasabbra kúrt piedesztálra kúrt meló! Pöpec kovács nélkül szaros petákot nem ér a harcos, szal vágom miről zagyválsz.-
Bevontam a leprás vállam, mert ebbe aztán kurvára nem ugathattam bele. Rohadtul ez volt a dolgok menete és vagy beseggeltem, vagy beseggeltem, mit vésett fel a származásom. A tángáló szutyok gyártásáról meg kurvára ennyi volt a véleményem. Ezt a cécót, téll, csak baszottul tehetséges mukikra lehetet rásózni. Rohadt bóvli cuccoktól kiütéses rókalázat kapok a sarki butikban…
Azért rohadtul nem tolathattam a háborgást, mert Skizotópia rázendített arra a rohadtul nem apró szelektére kikanyarodni, mégis melyik foggyer klub alagsorából csöppent ebbe a leprás porfészekbe. Azon be se lepődtem rohadtul sánta fakarika a kibaszott családja. Ha mán az előbb nevelővel bombázott, kurvára lecsengethettem valahova lepattantak, vagy fasz se tudja merre kutyolódtak el a szülei.
-Ilyen rohadt nagy piros pecsnis titokként van a téma elreteszelve?- Ráncoltam be kurvára rosszat szimatoló kopóként a szemöldököm, vajon mekkora gebaszba dobbanthattak bele, ha ennyire kussolnak róluk. Persze az rohadtul nem lepett be, hogy csicseregi, baszottul nyomatta tovább a rizsálást és már kuvára a greenpeace-ről papolt nekem. Azon meg aztán már csak egy cseszett méteres képen tenyerelést górtam le magamnak, honnan dobta gyűjtő dobozkába a sok kattant cimbijét.
-Be se lepődöm, hogy mindegyik gyépés kurvára rád cuppant…-
Kábéra itt vert látómezőn a cucc, hogy illenék már befogni a rohadtul elfajzott pofázatomat, bedobni egy hajlongó tisztelgést és zizzenet után tiplizni, aki vágta a kibaszott lődörgő menet irányzékát. Azt rohadtul zsebre löktem, hogy itten baszottul otthonosan flangál, ha mán ennyi Casper csóka perkálja nála a rezsit. Engem meg rohadtul nem rázott be a téma, mert kurvára purgyé korszakom óta tukmálták belém a kibaszott meséket, mekkora rohadt terebélyes hősök, vagy épp eszetlen vadbarmok a szamurájok, hogy néha ezeket a nyominger huhogó lepleket embernyiszáló démonok helyett kergették mindenféle balfaszsággal. Belém tángálták tiszteljem ezeket a dögöket, szal nem károgtam be nekik, ha kurvára nem talpaltak rá az ingerencia küszöbömre.
-Ceh! Bezzeg a humorézékük nem kopik ki.-
Rohadtul sértődött pofával caplattam keresztül a kibaszott kegyesen benyíló cuccon. Azért rohadtul vételezzék kivel van dolguk, beerőltettem a picsámat ne rittyentsek minden kibaszott rinyámba káromlást és ne lökjek tetves nemzetközi jelzéseket, mert kurvára poénos nekik, ilyen retek idegölő gyerekes baromsággal szórakázni, hogy nem eresztenek be.
-Oda se neki…-
Legyintettem rá az egész betoncirkáló szinten rekedt szórakozására, amit általában ezek a bundás marharépák szoktak tolni. Eleve lefoglalta a kibaszott fókusz távlatom, mennyi rohadt áttetsző palánta tesped itten. Azt kikapartam a szaros gesztenyéből mindig ilyen placcokon döglenek, de ennyit egy kibaszott rakáson még kurvára nem csekkoltam. Tutkóra baszottul a humuszt döngette az állam, mert rohadtul lesokkolt a panoráma, meg bassza a kutya tejfoga, kibebaszottul csipáztam. Nem azt böffenteném becsörtettem a mekkámba, de kurvára méretesebben bírtam ezt a helyet, mint a betondzsungelt, vagy halálosan elbaszott pökhendikkel teletömött lélek csárdát.
Koslattam skizzó után ezerrel, csak útközben baszottul meresztettem a gülüimet, meg rohadtul ráfaroltam a témára, vajon mennyire lennék a rohadt tajparaszt hírnevemhez hűséges tahó, ha itten kurvára zaklatnám a lakosokat taperálással. Elkóboroltam már néhány dög mellett, de baszottul leszartam mindegyiket. Most, meg nem akartam kihúzni a mécses kanócát, rohadtul tíz másodperccel a bemasírozásomat követően már kurvára riogatom a népeket. Egyelőre csak retinával tángáltam a űrbolyhokat, hátha valamelyiket rohadtul bevuduzom húzza mán ide a picsáját, hogy megpitiszkálhassam.
-Ezt ku…meg tom érteni. Jobban passzol a világhoz, amiben tengődtünk, mint, amiben most vergődünk. Komálom a helyet, ne parázz!- Vontam fel a szemöldököm a bombaként bevetődő fruskán, aki rohadtul túltöltött duracell tapsiként pattogott valamilyen retkes püfölésről. Nem vágtam mi a szar lehet, de felkeltette a kibaszott érdeklődésemet, hogy zúzzak lencsevégre kaparintani.
-Skizi…eztet most ro…nem zagyválhatod komolyan. Melós ártalom, hogy bírom a vért és szenvelgést. Szal, ja! Úgy se csekkoltam még ilyen pankrációt.-
Lövésem se akadozott, milyen fittyfene lehet ez a szaros püfölés, úgyhogy kurvára evett a penészgomba, vajon hogyan kéne elképzelni a szitut.
-Ez a bunyó…-Kukkantok a picsára, aki az előbb ellőtte ezt a szót.-Hogy fest ez a cucc? Mik a szabályok?- Dugom közelebb a pofámat, ne csekkolják már ennyien, mekkora atombrutálisan fogyatékos fasz vagyok. -Ezeket a vadfruttikat mennyire lehet tapernyászni? Csak, mert basz…nem akarom, hogy itten bepöccenjenek, mert rájuk zuttyan valami ketyós űrlény.-
Faszom se ismerte az itten táblába vésett illem kódexeket, miket lehet a frissen becsörtetett parasztoknak beengedni, meg mit nem. Azért rohadtul nem akartam, szétlibbenjenek a népek, meg kurvára ki akarjanak fingatni, mert baszottul hamar rájönnek, mekkora mérföldes tanyasi vadparaszt vagyok.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Kapitány

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #3 Dátum: 2014. Nov. 20, 21:30:02 »
Széles vigyor költözött a képemre, mikor kiderült, érdekli a dolog. Alapból is jól esett, hogy nem sápadozott el, ijedezett vagy épp utálkozott a fajtámtól, sőt ...
Szóval lelkes magyarázatba kezdtünk, a beígért meccsről.
   - Rövidített verzió. Ha innen kimegyünk, akkor az emberek vagy kaminak, vagy ayakashinak fognak minket kezelni. Vagyis vagy félni fognak minket, vagy félni fognak tőlünk. Vagyis elmondják a panaszaikat a kamiknak, ők továbbítják a "jó kívánságokat" az ayakashiknak, akik aztán végre hajtják a dolgot. Vagyis az egy környéken élők egymás között szépen elvannak. Ha mégis olyan nézeteltérésre kerül sor, amit harccal lehet rendezni, nos, olyankor kerül sor egy ilyen párbajra. - kissé kíváncsian lestem a férfira - Nektek tanítottak bármit is a youkaiokról? Vagy inkább ilyesmiket tanítottak rólunk? Bocsánat, csak kíváncsiság... - pironkodtam is el magam, ám a tollasom megmentette a helyzetet.
   - A párbajra visszatérve, most két tollas keveredett összetűzésbe, szóval mind a ketten a büszkeségükért fognak harcolni, meg a méltóságukért. - magyarázta Kuro~chan is izgatottan.
   - A szabály annyi, hogy az egyik félnek vagy fel kell adnia a küzdelmet, vagy harcképtelenné kell válnia.- folytattam - Általában az utóbbi fordul elő sűrűbben. Bármilyen stílus megengedett a harc közben, illetőleg ha mind a két fél igényli, fegyverek is.
Közbe foggal belecsippentettem az hüvelyk ujjamba, és a szegycsontomhoz cseppentettem a vérem. Rezzenéstelen arccal fogadtam, hogy a jóleső borzongás végig futott minden porcikámon. Ilyenténképp rókásodva már ki se lógtam a miliőből. Viszont még így is alacsonynak tűntem, mikor a másik két kitsune mellénk lépdelt. Kicsit se hasonlítottak a korábbi két csínytevőre, holott tökéletesen ugyanazok voltak. Ám most két lábon jártak, méretes rókafej kandikált ki a ruhájukból, igaz a ravaszdi szemeik mit sem változtak. Reflexből perdültem Masaki~san mögé, lévén már ismertem őket. Fedezékből mertem közölni csak vélük, hogy amennyibe újfent több tonnás göncökkel akarnak boldogítani, jobb ha meg se próbálják a dolgot! Persze ezzel akaratomon kívül szítottam fel a harci kedvük, mint a  kihívások általában, és Gintaro mögém kerülve, csak hátba veregetett. Egyetlen szerencséje, hogy a sok kilós, ultra nehéz kimonókat tényleg hanyagolta, helyette egy normális nyári yukatával vértezett fel.
   - Bocsánat... Gintaro általában ha elkap, és szerinte nincs elég ruha rajtam, miközben edzek, mindig olyan kimonót varázsol rám, ami simán elmenne kényszerzubbonynak is. ... - indokoltam meg hirtelen jött kétségbe esésem.
   - Közbe kész vannak... - lépett le tőlünk Shiro~chan, de nem zavart annyira a dolog. Sokkal jobban örültem, hogy Sensei kíváncsi volt ránk.
   - Sen! - csattant végig a hangom a terepen, amire egy tanuki kölyök keveredett elő. Kerek fülecskék villogtak a buksija tetején, és barna, borzas haj keretezte a kerekded arcát. Aprócska, fekete szemeivel kíváncsian figyelt minket. Felemeltem a földről, és Masaki~san felé tartottam. - A bundás félék általában rajonganak a fültő vakargatásért, buksi simogatásért, hajborzolásért. A gyerekek kiváltképp. És ha a gyerkőcökkel minden okés, a felnőttek már maguktól is rendbe lesznek.  - mintegy a szavaim igazolása képp, néhányan körénk gyűltek a hónaljcirkáló korosztályból. Szárnyas-füles lények. Ámbár voltak bizarabbak is. A tanuki után egy kasa-obake került porondra. Sensei kacsójába nyomtam, úgy sejtvén, sokat még eleddig nem találkozott ilyes lényekkel.- A youkaiok nagy része bújós fajta. A pikkelyesek, tüskések kevésbé, de amúgy igen. Azért ha a nyakukba ugrasz minden előzetes nélkül, főleg, ha mindezt szó szerint teszed, lehet morcosak lennének hirtelen ijedtükben... a többiek meg extra jókedvűek. Olyankor extra mód résen kell lenni, mert a youkai észjárás és humor nagyon fura. Még nálam is furább, lévén én csak félig vagyok az, ami. - Hirtelen egy női fej jelent meg mellettünk... test nélkül. Egy rokuro-kubi pillogott meg minket közelről, majd a fülembe sutyorogta, hogy mennünk kell, mert már a néhai szerzeteseink is munkába álltak. Gyorsan továbbítottam az üzenetet.
   - Már készen vannak a kekkaik. - indultam el, a gyerkőcsereggel a nyomomban - Néhány itt élő szerzetes halála után itt maradt, és most már mondjuk úgy, inkább youkai, mint sima lélek. Ők ismernek ilyen régi papi mágiákat. Aobozo léttükre kiválóan tudnak ilyesmiket összehozni ... - csacsogtam, miközben a templom melletti térre értünk. A többiek már a láthatatlan küzdőtér köré sereglettek. Ha már eddig se iszonyodott, hát nem a legszélére helyezkedtem. Mentem be Masaki~sannal középre, ahonnan jó rálátás nyílt. - Remélem szereted a kakasviadalokat... mert ez is olyas féle lesz, csak kicsit másképp. Lehet fogadni is, ha érzel rá ingerenciát! Hivatalosan azért lessük végig az eseményeket, amiért régebben is egy-egy párviadalnál voltak tanuk. Hogy minden rendben, meg tisztességesen menjen le. Meg senki ne nagyzolja el a történteket. Amellett meg, azért vagyunk ennyien, mert jó buli! - keveredett a kezembe ki tudja honnan pár dango, meg szaké. A szakét egész pontosan tudtam, hogy honnan. Csészék is kerültek a nagy sokadalomba. De mivel megérkeztek a harcosaink, nem tűnt fel különösebben a dolog. Két, szinte megszólalásig egyforma férfi lépett a küzdőtérre. Egzotikus ruháik és ékszereik voltak. A hajuk simára volt nyírva, vagy talán egyáltalán nem is volt, egy szélesebb sávot kivéve a koponyájuk közepén. Ott viszont  hosszú, erős tincsek meredeztek az ég felé.  Talán punkoknak nézhette volna őket egy arra tévedt járó-kelő, annyi különbséggel, hogy semmi zselé, vagy ilyes segédeszköz nem szorgoskodott a kívánt hatás elérésében. Teljesen egyforma, egyszerű fehér öltözékbe jelentek meg. A csukló és karpereceik is hajszálpontosan megegyeztek. Egymásnak háttal állva meghajoltak, majd mind a ketten egymás felé fordultak. Kezükben egy-egy kissé hajlított pengéjű tőr tűnt fel, miközben támadtak. Légiesen könnyed volt a mozgásuk, mezítelen talpuk sokszor nem is érintette a talajt. Narancsos szemükben ott csillogott, hogy mind a ketten készek akár a halálukig is küzdeni.
Haláltáncuk őszintén igéző volt. Szerény személyem jó pár percig megbabonázva leste a történteket. De, csak felriadtam, lévén előttünk meg is köttettek az első fogadások. Személy szerint én gyorsan Sensei kezébe nyomtam a szakés csészét, és jó féle youkai szakéval tele is töltöttem. A youkai szaké, sima földi társától kissé töményebb volt, és a legédesebb méz vagy nektár ízével vetekedett. Kiváló kísérője volt az ilyes látványosságoknak. Az én véleményem szerint legalábbis. De figyelmem újfent a küzdők felé terelődött. Olyan régről jövő összehang volt közöttük, amit nem lehet eltanulni, csak rengeteg év gyakorlással, vagy ha ösztön szinten egyformán van mind a kettő félben a tudás.
   - Először mérik össze az erejüket - próbáltam érthetően beszélni az amúgy zsongó alapzajba. - az bal oldali helyi, a jobb oldali viszont nem rég érkezett a környékre, és  most döntik el egymás között a dominancia sorsát... tipikus pasik. - vigyorogtam gonoszkásan. - Személy szerint eleddig nem ismertem ezt a harc modort... - figyeltem élesen valamennyi védést, szúrást, vágást - de ha legközelebb tyúkólba téved a ravaszdim, azt hiszem már komoly bajba lesznek... Igaz is... Masaki~san. Voltál már a tengeren túl? Azt regélik, ez a harcmodor arrafelé dívik. - pislogtam rá. Szerettem volna, ha nem szenved semmibe hiányt. Így aztán a szakét is készen létbe helyeztem, meg rágcsálni valók is voltak a környékünkön bőven.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Nov. 20, 21:35:59 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #4 Dátum: 2014. Dec. 19, 22:10:59 »
Elráncigálósdi

Kurvára retardált balfiók fogantyú mázolónak éreztem magam, hogy ekkora alpesi sötétség vagyok a kibaszott Gibraltári szoros elreteszelt kőkorszaki barlangjából. Rohadt gyépéségnek fogtam fel, ennyire atom kevés szösszentet nyálaztam át erről az univerzális állatkertről. Az a baszott nagy igazság, hogy cseszett keveset olvastam róluk. Bírtam a sztorikat, amiket father meg a vén szotyi, esetleg mutter teleregéltek nekem még a rohadt előző századi hugyos korszakomban, de, azóta szart se foglalkoztam a cécóval. Amikor a burámat tágították se hoztak zseblázba ezek a lepedős históriák. Baromira nem érdekeltek ezek a szamuráj fájter versus Casper kaszabolásos buzeraságok. Akkoriban cseszettül azon forgolódtak az idegszálaim, hogy belessem a kardos csalapálás marhára kifingató tudományát. Ezek a bolhafingnak számító vackok lazán kipattantak a mazsolámból, hogy merre meg milyen kódexben díszelgő dögök lézengenek a körzetünkben. Valamicske még ott motoszkált a cuccról, de rohadtul nem voltam penge a témában. Legalább ez a túrázás bepöccintette a likas burám, hogy vegyem a baszott nagy picsám, vonszoljam el magam fecni kölcsönzőbe és rágjam át rajtam magam megest.
-Keh…- Horkantottam fel baszott inteligens baromként. -Oltári nagyot kamuznék, ha azt hadoválnám emlékszem mindenre, amit több mint kétszáz istenverte éve seggeltem be. Atomcink, mert, azóta szart se foglalkoztam a magolással.- Kaparásztam meg a retkes koponyámat, hátha előmerészkedik valamelyik pókkal telibekúrt sarokból, mit hadováltak róluk nekem.
-Azé kössz, Skizina! Rászedtél, hogy elvonszoljam magam egy molyoldába.- Dobtam be a kis elcseszett képének egy séró borzolást. Addig se azon pörögtem rohadt tempósan, hogy a bödönnel kizsírozott zsaludeszkára fixált, hogy ezt a mesét már unásig koptatták nekem. Meg baszott sok putrimagazinban ott fityegett ez a duma, szal, elég, ha mereszted a cseszett gülüid oszt tess, pofán toltak az igazsággal.
-Am, ezt a verziót tolták nekem is.- Zártam baszottul le a töprengést, mialatt csekkoltam tovább, miket kárognak még erről a hepajról. Annyira nem tapasztott fotelba ez a gyopár csalapálás, de bökte a kíváncsiság gumómat hogyan tépik egymást. Meg, ha már itten döglöttünk, csak nem nyöghettem be, hogy begondoltam a dolgot, húzzunk elfelé. Eleve becsoszogott a két tollas pulyka. Nekem meg a picsámban kötött ki a bundássá vedlett Sunyina, csak azért, fullossan agyfaszt kapjak tőle. Alap, kapásból beforgattam a gülüm már megest mi a dunadán influenza környékezte meg, amikor belelógott a zónámba az egyik kibaszott poénos szellemkoma. Abban az elcseszett minutumban retek anyázós hangulatban kúszott „takarodj-a-privát-szférámból-vagy-gecire-viheted-zaciba-a-muffod” grimaszom. Jobb, ha nem baszogatott, mert én aztán köpök a szabályokra! Nekem feszül valamilyen retek gány tréfarépával, szétcincálom a gladiátor baromfi helyett!
-Akkor csiribúzzon, ha nem rontom itt a légteret…-
Morrantam rá a csókára, húzza el a belét, vagy a nyaka köré tekerem és villogtathatja a tetves vigyorát. Baromira elvágta maga alatt a rönköt, hogy rohadtul vegyem a kurva nagy fáradtságot megismerjem. Jobb, ha baszottul távol tartja a picsáját tőlem, vagy én zuttyantom a leprás kordon mögé. Amúgy se csípem, hogy cseszteti Skizinát. Ha nem akar öt tonna rongyban kötözött vásári sonkaként díszelegni, akkor nem fogja azt a sok szart felvenni és kurva méretes pont.
Még baszottul ezen a szitun csócsáltam a budikefét, amikor egy nyominger szőrmebunda landolt a képembe tolva. Skizina valamit makogott arról, hogy ezek a törpe méretű plüss terroristák bírják, ha matatják a fülüket, meg rohadtul becsimpaszkodják a seggedet. Ezt retekre csekkoltam, meg dobtam rá bura biccentést, de azon rohadtul sokkos angolnaként dermedtem fagyasztott mirelit burgonyává, hogy a kis bundás cafatot a csülkeim közé biggyesztették. Azt se kapernyásztam mi a tenyészbika csülkét karatéjozzak vele, csak kurva gyökér nyomoroncként tartottam a pamacsot, de a mini pisis, olyan baszott gigászin sasolt rám, hogy csesszek már a pofámmal valamit, hogy bezsákoltam és kiosztottam a gógyijára egy paskolást. A gyopszi moncsicsinek meg csak ennyi kellett. Kapásból szanaszét gányolta a tetves kimono felsőmet, mert neki baszottul körbe kellett másznia az egész kibaszott vállamat, majd retek ráérősen befoglalni a rohadt karomat.
Nem akartam a szőrme kupacot legórni a redvába, ezért betámasztottam a seggét. Valami fejes maca is odalifegett köreinkbe, hogy baszottul becsekkoljon, aztán meg átvánszorogtunk a bunyó ringbe. Kurvára unott pofával csattogtam Skizina nyomában, mert rohadtul próbáltam nem telibe talpalni a mindenfelé lófráló padlócirkálókat, akik kibaszott nikkelbolhaként pattogták körbe a duónkat.
Abban az elföldelt atombomba villanásban még marhára nem kagylóztam le, ebből oltárit fogok szopacs tapaszolni. A rafkós terroristák ugyanis baszottul nem szívódtak fel. Rongyoltak utánunk a leprás dühöngő lelátó közepére. Egy darabig csak baszottul a zónánkon belül poroszkáltak, de aztán begyújtották a brutál megszálló támadást. Alig vételeztem miről trécsel nekem Skizina, mert a duracell-el túladagolt betonszaggatók rohadt lelkesen rohamozták le a cseszett képemet. Kurvára tempósan becuccolták a főhadiszállást a nyamvadt ölembe, miközben rohadt dobhártya szaggató vernyogással csákányoztak be az elbaszott szélrózsa minden tetves irányából. Nagy szart kurvára nem ganéztak nekem, szal rohadtul unott ábrázattal lekaparásztam egy-két sündörgő purgyét, ha mán retekre a sérómat cincálták ki, vagy a pofázatomat szaggaták lefelé.
-He! Nuku pia! Ne kotnyeleskedj!- Horgásztam le a szeszes bödönre kurvára rácuppanni készülő első számú rajongómat, hogy állítsa magát alapjáratba. Vissza is gyömöszöltem a cseszett kenguru zsebembe, míg lecsusszantottam a cuccot, véletlen se kössön ki valamelyik túlpörgött poronty bendőjében. Baszottul nem terveztem vedelni, de inkább én pityókázzak be, mint a mini ördögök forduljanak keresztbe. Ezzel a húzással meg aztán baromira nehezített hegyi menet volt a tángálásra zoomolni. Asse mindig vágtam, miről csipog Sizina, mert vagy nem sasoltam az engem kurvára gyilkoló gyopiktól, vagy épp valamelyik rohadtul kávé túladagolt bundást kapartam le magamról.
-Kurvára homár hattyúk tava az fix…- Bukott ki a kibaszottul gúnyos benyögésem, amire kurvára tempósan beköszörültem a torkomat. Az rohadtul oké, hogy nekem ez a tekergőzős, vergődős, pörgős balettozás nem jött be. Kurvára látványos baszakodás volt, azt felpöccintem fecnire, csak az én kimértebb, pontosabb, ehhez képest baszottul lsd-vel belassult stílusomtól úgy elütött, mint a szaros cérna tangától az overál. Baromira nem emésztette be az ingerenciám, hanem kapásból kigórta.
-Nyet. Sose dugtam ki a csülköm az ország határain túlra. Nem is buzog bennem a boogie, hogy elmásszak. Mert? Te húznál turisztkodni?-
Vontam be a vállam kurvára hanyagul. Rohadtul nem kaparászott a kíváncsiság, milyen lehet a nagy medence másik felén tengetni a rohadt nagy betűs életet. Kurvára ide pottyantott a vakcseresznye és valahogy ebben a pöcegödörben érzem marhára elviselhetően magam. Valszeg ebbe belekontárkodik, hogy baszottul rúgdalja asszony a képemet, ha valami orbitális faszságba tenyerelek bele. Meg ott vannak a gürizés alatt begyűjtött törpék is. Már egész beszoktam a gyopárságaikat és asszem baszottul hiányolnám, ha nem vonyítanának nekem, hogy megint nem vágnak valamilyen lépést.
-Nem is tom…pfúh…hova mennék…-Dörgöltem be a lepénylesőmet, mert kurvára kezdett bebandzsulni a környék. Valszeg a rongyosra unott beidegződés alapján, baszott vágtával suhintott tarkón a tetves pia.
-Am, szoktál ezeket a mi mán…fantasy filmeket lesni? Csomó vakerál az itt tespedő puha bundás kölyök mackókról. Tok egy rahedlit levadászni gépre! Ugorjá be, ha kedvet szottyan, aztán belesünk párat. Majdan szólok asszonynak, hogy dobjon meg rágcsával meg mittom…többieket meg elűzöm a gecibe. Tod, egy csomó retardált barommal vok összezárva! Kurva nagy vaizard dühöngőben vergődöm! Meg mostanság szakadt a nyakamba egy vacsi új nemes picsa, akit nyúzok edzésekkel, hogy átrágja magát ezen a lidérc defektességen. Téll! Te mennyit vágsz ebből a cuccból? Mármint abból, hogy mi meg hogy vagyunk?- Vigyorogtam rá kurva barátságosan az ölemben pöffeszkedő gyopiságra, meg az asszem mellettem terpeszkedő Skizinára.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 19, 22:29:00 írta Masaki Sachiaru »
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Kapitány

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #5 Dátum: 2014. Dec. 21, 20:42:50 »
Meghívósdi

Néma csodálattal adóztam az apróságok vitathatatlan tehetsége előtt. Olyan elképesztő természetességgel vették le Senseit a lábáról, hogy csak ámultam és bámultam. Vajon, ha én is teljesen hétköznapinak tűnő* róka alakra váltanék, nekem is ilyen pöpecül menne a dolog? Nem mondom, ritka jó dolgom volt, hisz mióta találkoztunk ma, már nem az első buksisimit zsebelhettem be, vagy ezt buksizásba mérik? Minden esetre elfilóztam a történteken. Szőrpamacsság a kritérium, avagy kötelező hozzá a kiskorúság is, mint olyan? De eldöntöttem, okvetlenül benevezek hozzájuk pár órára, mert elég komoly, és félelmetes képességnek tűnt, aminek a birtokába voltak! Még az a hebi kislány is, amelyik a buksim tetején akart kicsit felmelegedni, lévén hidegvérű mivoltából kifolyólag fázós a szentem. Így betokozódva a csöppet megnövekedett népsűrűség közé, angyali mosollyal lestem a lent történő eseményeket, miközben lelkesen és idült mód alkoholizáltattam a környékemen fellelhető elég idős egyéneket.
Sensei felszólalására, meg úgy az általános vélemény nyilvánítására pöppet hangosan felnevettem. Nem volt bennem semmi tiszteletlenség az esemény iránt, meg semmi hasonló, épp csak vizuális típus vagyok, hogy mondjam úgy. És egyből el tudok bármit képzelni... majdnem bármit.
   - Madaraknak madarak, még ha nem is épp hattyúk, de mind a kettő kakas szörny. A tó, mint olyan, kilőve, tűz alapú youkaik a lelkecskéim. És hát a homár rész... - töltöttem egy újabb adag szakét a környezetemben lévő felnőtteknek - nem tartottam még egyszer se gyertyát senkinek, érdeklődés híján, de egész háremet szoktak tartani, úgy hírlik. A nemüket viszont nem szokták belevenni a sztoriba!- kuncogtam kissé rókásan, de gyorsan észbe kaptam, és rendeztem a buksim vonásait. Masaki~san környékén nem volt olyan ingerenciám, hogy a kevésbé elviselhető, kissé talán kópé énemet vegyem elő. Úgy tűnt, ő rókaként is képes volt Chiyot faragni belőlem, ami nem volt kis teljesítmény! Így hát elő is vettem a szép faragott, hosszú szárú pipámat, miközben Masaki~sannak cigarettát szerváltam, amivel megkínálhattam. Nem állítom, hogy nem Motochika~sané volt eredetileg a csomag.
   - Amikor ilyen formában vagyok, mondjuk úgy, hogy szabadabban élem meg a róka emlékeit is. Vagyis ilyenkor kissé elmosódott, hogy meddig tart Chiyo, és honnan kezdődik Keiko. Chiyoként soha nem voltam, és nem is akarok menni sehova! Épp elég nekem a Lelkek Világa, sőt sok is! Amúgy is mindig eltévedek, szóval az újdonság varázsával hat minden, amint kitettem a lábam az otthonomból! Keiko viszont a másik oldalon, nem egyszer volt már elég sok fele a világban. Rengeteg mindent látott, amik nekem furák, idegenek, de ettől még gyönyörűek. Még vörös róka korában járta a Világot. Szóval érzem az ő elvágyódását is egy-egy kaland erejéig... Elvégre azok nem állnak meg az ország, vagy épp világhatároknál. - mosolyogva alkottam meg egy tökéletes füstkarikát. Ezen aztán elmorfondíroztunk kicsit.
Csak, mikor újabb kérdést kaptam, tértem magamhoz kissé a bambulásból. A lent folyó dolgok feszültsége valamiért ennyi pia mellett nem sikeredett olyan veszélyesre, hogy körmünk rágva, lélegzet visszafojtva lessük a küzdő teret. Így csak néha, fél szemmel meóztam le, épp merre tartanak a srácok, és hogy ki mennyit fog bukni a környezetemben.
- Hogy miket? - pislogtam kissé meglepetten. Ráadásul Suzaku már kiütötte magát a piával, nem tudott fordítani. Maradt a mellettem szorongó Kuro~chan. - Hát... az igazság, hogy még egyet se láttam. Mire lettek, én igen csak meghaltam már mind a két szememre, Keiko meg már a talizmánkájába henyélt, nem állítom, hogy teljesen önhibáján kívül. Így ez kimaradt nekünk. A modern gépek, mint olyanok, nem az erősségünk Suzaku szokta kezelni a shinis gépeket is. Meg Hikaru~chan szét szedni, mert játéknak nézi... - töltöttem újabb kört a többieknek - Miért, milyenek? Rólunk szólnak? - lepődtem meg nem kicsit. Ki gondolta volna, hogy ilyeneket is gyártanak manapság az emberek. Igaz, régen is szerettek a fajtánkról mesélni. Az emberek youkai horror történetet mesélnek, a youkai~ok ember horror történeteket. Lehet ez utóbbi félelmetesebb! Bele kotortam a hajamba, mivel az egyik tengu csöppség remek elfoglaltságot talált. Megpróbálta levadászni a füleimet, és ha véletlen elkapta valamelyiket, azon fogatlan állapotába csócsálni próbálta. De nem mertem tetleges mód eltávolítani a fülem környékéről. Attól tartottam, ha ilyes cselekedetekre ragadtatom magam, megtöröm a pillanatot. Holott ez azon ritka alkalmak egyike volt, hogy Sensei magáról is beszélt. - Csak annyit tudok, amennyit láttam tőled. Vagyis, amit nagyjából abból le tudtam vonni következtetéseket. Félig shinigami, félig lidérc. Olyasmire tippelnék, ahogy én vagyok a ravaszdimmal. Mármint, ha egy lány most tanulja, akkor nem így születtek. De hogy utólag, hogy lehet ezt megtanulni, gőzöm sincs. A lidércek tudtommal nem tudják megszállni az embert úgy, mint a kitsunék némely faja képes. De megmondom őszintén, nem tudtam, hogy többen is vagytok! Nem siettek veletek dicsekedni se az Akadémián, se a későbbiekben... Szóval valami ilyesmire tippelek - a szemeimben kíváncsi szikrák pattogtak - miért, hogy működik igazából?


*oké... az a formám tényleg totál hétköznapinak tűnik, ha nem számoljuk, hogy három rókafarkam van! De az ilyen apróságok kifejezetten növelik a szerethetőségi faktorát annak a formámnak!


(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #6 Dátum: 2014. Dec. 26, 00:08:22 »
Elráncigálósdi

Szőrme prémre vedlett gógyi hasadéknak rohadtul bejövős volt a hablatyom. Kurva jót vihogott a szomszédságomban, amiért baromira nem csipkézhettem ki a tréfarépa központját. Flegma pofával elvigyorintottam magam, mert a faszom vinnyogása már annyira gány volt, főleg, hogy kajak tolatott rizsát a foggyer benyögésemre. Frankón nem bírtam cérna metéltel a szitut és kínomban toltam rá a bura rázással beküldött virulást. Skizina hót ziher arra a kamuból feldobott basztatásra is rohadt lelkesen nyomná az ismeretterjesztő előadást- fullosan minden tetves mikrobéla részletre kiterpeszkedő vakert-, miért rohadtul beszívott mukesz színű zokniban feszítek.
-Minden szarra lököd a vakert…Berosálok!-Vakartam le valamelyik mitugrász őslakost a burámról, ne szagassa marokra a retkes sérómat. -Vigyázz, Skizina, mert sok az elkúrt tenyérnyaló csicska, nehogy rasnyán visszaéljenek az őszinteségeddel. Szelektáld ki a sunyi tacskókat és ne szájalj minden gyökérnek mindenről, ami a koponyádban lapul.-
Nyögtem be a kibaszott élet, rohadt méretes tanulságát. Aszittem kurvára negyedbe harapom a szövegelőmet, mit kavarom a pöcegödör grízes tésztától bűzülgő medrét, de baszottul csorgott tovább a rinyálás, szal nem kozmásodott olyan baromi gigantikusan a képem. Nem, mintha azt a vernyogást baszottul kicenteltem volna, miről hadovál. Azt kurvára vip páholyból tapernyásztam, milyen gány, ha extrák döglődnek a koponyádban és nem elég, hogy rohadt idegtépően pofáznak neked, de még kurvára ki is közösítik a tested, amikor retek szar napod van, aztán nem talpalsz eléggé a gigájukon. Faszom, lényegében totál, olyan zakkant ketyós voltam, mint Skizina, csak más leprás névvel villogtak a házilag idomítatlan élősködőim és kurvára beszívtam, valamelyik előtolta az ocsmány ábrázatát, aztán nekifeszült elemeire szétkapni a világot. Kábé, ebben ütöttem el rohadtul Sunyina bundás dögeitől. Velük kurvára el lehetett pacsizni, miközben az enyémeket max csak baszottul agyon lehetett vágni, hogy elkotorják a rasnya pofájuk.
-Vágom. Asszem, ezért nem zavartalak el a picsába.-Nyúltam be a baszottul felém lóbált bűzrudat. Biccentéssel belobbantottam a szaros pálcikát és kurvára próbáltam nem lesütni a törpe bolhák szőrme készletét. Arról kutyafuttató pánsíp sem csörgött a retkes zsebemben, honnan nyúlt le ilyen vackot, de nekem rohadtul bejövős volt, mert atomra porzott a tüdőm elszublimált négyzete.
-Aztat akarom ezzel kibökni, hogy nálam is tenyésznek bevándorlók. Három rohadt idegtépő faszkalap károg folyamatosan az univerzum legyalulásáról a gógyimban, amitől néha kibaszottul ingerenciám lenne szétloccsantani a koponyám, vagy szétkapni valami szart, csak, hogy kushadjanak! Vágom, mennyire bezavar ez a szitu. Mennyire szopás, ahogy rád akarják nyúzni az elcseszett akaratuk, vagy becsúszik valami gebasz, aztán mészárolsz. Felbandzsítasz valamilyen rohadt leprafészekben és tod az egyik kibaszott Mókamiki szórakázott, de attól még a te csülkeid tocsognak a faszom vérben…-
Pöccintettem a csikkem kissé paprikásan a rohadt légtérbe. Redvára érzékeltem baszottul vicsorgok a faszom semmire, de tetves nagy oxigén felszippantással, visszatuszkoltam a szaros agyvérzésem. Kurva lendületesen szökik baszott magas szintekre a tombolási kényszerem. Rohadt sok gürizésembe telt ennyire lenyúzni a dühöngésem, de még cseszettül nem tartok ott, hogy baromire ki merjem matricázni nem kattanok be és szökik meg valamelyik havasi gyopár zubbonyosom. Kurvára ingott a picsám alatt a talaj, még úgy is, hogy szedtem mindenféle lófasz pirulát és rohadtul elszambáztam a cinkesebb melók elől, véletlen se nyomassak hentes műszakot.
-Tripla gyépés partizik bennem. Egyik a gyárilag kiosztott nyálgép vérszívó lajhárom, Wameku. Másikat haláli kísérleti poénként zsebeltem be és rohadtul nem hozza boogie-ba szar se, csak a gyilkolás. Ez a házi ölebem, Kemono. Aztán a maszkos szopatással még bedobtam a csomagba Wamman-t a redvás lidérc komám.-
Kibaszott tempóval zakózott kifelé a szaros rizsám. Valszeg rohadtul bekezdett csumiztatni a benyakalt szesz. Akkora brutálisan elcseszett fűnyírő márkajelzés voltam, hogy baromira nem sasoltam mennyi szutykot döngetek be. Amennyi csupor a pofám elé kavarodott, annyit gyűrtem be faszom nasinak. Be is érett a gyépé fokozat, mert kurvára összekárogtam mindenféle gyökérséget, ami csak kurvára befittyent a burámba.
-Akad…akad. Némelyik rohadtul ezt koppintja, vagy kurvára gagyiban, vagy atom kúlosan. Majd összetarhálok pár ütősebb vackot, aztán belesed.- Vigyorodtam el kurvára debil csókaként, aki már rohadtul nem vágja, melyik elcseszett mérföldkőn sütteti a valagát. Kábé, már én se csekkoltam.
-Én annyira régóta poshadok itt, hogy rohadtul muszáj voltam beszokni az itteni flancos ketyeréket. Bár ezekkel a kis szarokkal még mindig rühelljuk egymást!-
Kotortam elő a gánnyá tört kijelzővel lézengő mobil vackomat. Azzal a rohadtul kilengő lendülettel bele is basztam Skizina markába, had csekkolja le ezt a szutykot. Elvileg azért tartottam, beérjenek, ha valami Godzilla tipeg a körletben, de csak asszony szokott rajta zajgatni, hogy merrefelé lófrálom a picsámat.
-Kis ravaszdiknak kurvára oda ne add, mert baromira benyúlják! Simlis kis pondrók!- Borzoltam össze a kezem ügyébe keveredő törpe pamacsokat. Bírtam a mitugrászokat, annak ellenére, hogy kurvára szétcincálták a szerkóm és totál leszedáltak. Felőlem a masinát is vihették volna a végbeles szorulásba, de asszony kurvára tőből csapja le a burám, ha megest szarrá aggódja magát, mert nem tud belőni, hol baszom el az időmet. Aztán szarnak sincs ingerenciája hozzá, hogy lecsesszen a gecibe, másnap meg kotorjak újabb elektro baromságot zsebelni, mert rohadtul kötelező tartani.
-Na…pfuuuuh.-Fújtattam marhára lelkét kiköpött mócsingként az infóra, hogy baszottul nem kapirgál semmit a maszkos parából. Azt a szart aztán hosszasan futkorászhatom körbe, főleg, hogy valami szart be is tárazzon az egész katyvaszból. Az én elbaszott koponyában eleve kurvára kitekert verzió lézengett. Rohadtul átbuherálsz egy sztorit, ha van hozzá rohadtul saját magolásod.
-Szal…minden csóringer lélegző parasztnak van porcelán haverja. Olyan ez, mint a sötét éned, aki ott gebed benned, de csak egyszer-kétszer mászik elő. Pölö, ha valakivel baszottul kiszúrsz, pedig nem is tervelted.-Dörgöltem be a retkes homlokom, mivel nyomathatnám még pöpecebbül a nyálverést. -Aztán, ha kifingasz ez a retkes parazita baszottul mozgolódni kezd benned és, ha nem kongat le csuklyás, vagy jön egy rohadt isten mániákus nyálas köcsög, aki kipécézi belőled, akkor baszottul átvedlesz porcelán hentesbe. Csak akkor tod a setít komád behasznosítani, ha kurvára ledominálod.-
Ekkor fikkant be százhússzal a reflektor sütkérezés, hogy Skizina baromira sokat teleregél arról, mennyire nem csipázza halálosokékat. Behintette a kibaszott szenya szimatomat azokkal a benyögéseivel, szal már kurvára csócsálta a kíváncsiságomat egy rohadtul NASA műholdig üvöltő kérdés.
-Am, ha nem komázod a fekete csuhát, mi a szarnak tespedsz ott?-
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Kapitány

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #7 Dátum: 2015. Jan. 09, 00:33:31 »
Meghívósdi

Csendes titkoltan jól esett Sensei jó tanácsa, vagy aggodalma, ámbár ezt megtartottam magamnak. Úgy sejtettem, úgyse vállalná fel, legfeljebb elővette volna őt is az ügyeletes zavarba jövés, amit aztán agresszióval vezetett volna le. Én is így szoktam tenni, ebből tippeltem ilyenténképp. Így aztán azt se árultam el neki, hogy valójában rajta kívül még senkinek nem beszéltem a helyzetemről a szentélyen kívül. Vagyis koránt sem voltam olyan bizalmas az emberekkel, mint amilyennek ezek szerint neki tűntem. Ezen egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon miért is volt olyan könnyű neki elkottyintanom mindent már az első pillanatba. Igazából elég egyszerű volt rá a válasz. Shiont jutatta az eszembe… elég sok tekintetben.  Például elég hasonló volt az alkohollal szembeni toleranciájuk. Igaz… Sensei eleddig még nem kezdte el hangosan követelni a mahjong partit legalább, ahol aztán mindent elnyertek volna tőle. Egy pillanatra megcsapott az emlék szele. De éppen csak megérintett, már el is tűnt. Volt pár ezerévnyi, meg pár száznyi… nem engedhettem meg, hogy betemessenek. Inkább sasoltam, hogy mit is mondott. Nem volt egy könnyed a helyzet, amit felvázolt, az egész biztos. De semmi sajnálkozás, még csak a legapróbb mértékben se látszódott rajtam. Jól tudtam, hogy az sokkal jobban meg tudja sérteni az embert! És ha már elmondta, a legkevésbé se akartam még meg is bántani! Ráadásul… voltak vérbe tocsogós emlékei Kei~channak is, amikkel tudott boldogítani…
   - Bennem a démonjaim… mármint a belső démonjaim is megtestesültek, egy kis baleset miatt. Azóta szerencsésen boldogítanak… de nem beszélnek! Csak a két kitsune… a lélekölőm, és a ninko~m. Ellenben a többiek tudnak emlékekkel sokkolni. Szerencsére, már erről is leszoktak. – bólintottam. Lássuk be, ha létszámfölénybe is voltam, hangzavarilag azt hiszem ő nyert!
Ehelyett megkaptam a ketyere dobozát. Fogalmam sem volt róla, mit és hogy szokás vele. Úgy tartottam, mint ha valami nagyon értékes kínai porcelán lett volna! Suzaku már jó ideje kiütötte magát, még csak tőle se tudtam megérdeklődni a dolgot. A többiek meg legalább annyira értettek hozzá, mint én. - Áh… csak azoktól lopunk, akiket nem kedvelünk… - nyugtattam meg, biztonságba van a gépe.- Téged szemmel láthatóan szeretnek!- Újabb pillantással néztem segítség után. Hikaru tudott játszani… szinte mindennel, így a shinigamis ketyerémmel is, de ezt azért neki se adtam inkább oda.  Szerencsére nem vette észre, Kuro~chan ügyes volt, elterelte a figyelmét. Körbe néztem szépen kívülről, majd vissza is nyomtam eredeti tulajdonosának a kezébe a telefont. Még a nevét is Kei~chantól tudtam csak. Kicsit meghajoltam köszönetképp. A telefonnal ellentétbe, a rólunk szóló filmek viszont felpörgették a fantáziám. Kérdeztem volna még egy sort róluk, de mivel megígérte, hogy majd mutat belőlük, egyelőre megúszta a kíváncsiság rohamom.  Főleg, mert közbe már egy másikra épp magyarázatot adott.
   - Vagyis bennem is lakik egy lidérc is valahol? – ez őszintén megdöbbentett. Ámbár, ha végig gondoltuk, még logika is volt benne – Azért vagyok én is lidérces, mert kissé – kerestem a megfelelő szót arra a kétségbeesett tombolásra, amit produkáltam közvetlen halálom után - kissé körülményes volt a halálom utáni időszakom? - láttam már lidércet születni, szóval ez jutott először az eszembe arról, amit hallottam. - Akkor lehet azért nem pofátlankodott még elő, mert a többi démonom akkurátusan leitatta…? - ismerve a bennem élők tivornyázási szokásait, ez elég valószínűnek tűnt. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen is az, ha ők valamit nagyon akarnak. Aztán telibe is kaptam a sokat érő kérdést. És még én nem akartam túl sokat merengeni.
   - Igazából - töltöttem egy kis szakét még a népnek - két okom van, hogy a shinigamkkal maradjak annak ellenére, hogy egyfelől, ha tudnák mi vagyok, élve felkoncolnának, másfelől ugyanaz a bigott nemesi rendszer terjeng benne, ami végzett a családommal is, annak idején, szóval tapasztalatból borsódzik tőle a hátam. Ám… van pár olyan személy, akiket még ott is sikerült megkedvelnem, sőt megszeretnem! És akik úgy hiszem, ha egyszer lelépnék az ottani színről, hajlandóak volnának velem jönni… - Mo~chanba biztos voltam, hogy jönne. Sose került ilyesmi szóba, ám ismertem a férfit, és bíztam benne - … A másik, és azt hiszem izmosabb okom, hogy azok a seggfejek, akik annak idején a Kóbor Lelkek Városában agyon verték a nővérem, még vígan és szabadon élnek. - egy pillanatra előbújt a kocsmai neveltetésem, de gyorsan észbe kaptam  - Meg keresem őket, és visszaadom a kölcsönt. Nem állítom, hogy túl fogják élni. De a családom nevébe se szeretek tartozni. - pislogtam kicsit félre - De nem tudom őket megkeresni, ha valamerre másfele vagyok. Ha ellenségnek tekintenek rám, akkor se. Így viszont szabad mozgásom van bármerre. Szóval most cserkészek, és vadászok. A rókák türelmes állatok, de nem felejtenek.  rá pillantottam, és egy pillanatra kiütközött a tekintetemen a vérszomj. A mosolyom se volt túl rózsás. De egy újabb korty szaké után nyomtalanul eltűnt a korábbi kellemetlen arckifejezésem -  Ilyen egyszerű, és hétköznapi okaim vannak. A vadászat közbe néha előbújik belőlem a rókák viccesebb természete is. Amit aztán egy-egy vaskalaposan kellemetlen nemes, vagy egy elvetemül tudós szokott bánni. De ez már csak az élvezeti faktorát növeli az amúgy is izgalmas játéknak. – vakartam bele a buksimba… nem sűrűn magyarázok ilyesmiről, szóval kissé zavarba voltam - Te hogy szerezted a lidérceded? És Kemonot? Ő milyen lény? - kíváncsiskodtam tovább.



(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #8 Dátum: 2015. Jan. 29, 20:11:04 »
Elráncigálósdi

Nem sokat konyított Skizina sem ezekhez a cseszett masinériákhoz. Úgy tartotta azt a szart, mint a fél éve rothadó kolompér salit. Aszittem még a szaglóját is betapasztja, nehogy belemásszon valami buké a koponyájába. Erre már rohadtul tolattam a flegma pofa cümmentéssel mellékesre terelt vigyorom. Én se vágtam jobban, mármint szó szerint elkúrtam mindenfelé, miután nekem rohadtul minden szart csinált, csak azt nem, amit én akartam. Nem véletlen kurvára lerobbant a kibaszott tartósítószermentes kurva életbe! Basszottul nem sajnáltam, hogy tropára ment, max akkor gőzölt a pofám, ha felcsörrent, mert valamelyik nyomorék kereskedett utánam, vagy rám dobtak egy redvás üzenetet és baszottul fittyfenét se csekkoltam le a romra csesződött kijelzőjéből.
Zsebre, vagy a baszott ferdén csekkolásom se tudja hova süllyesztettem el a vackot, hogy tovább gördülhessek a cseszett hallgatózásban, mit vakerál az idomítatlan dögvész ördög fószerekről, akik benne lébucolnak. Az hótziher, hogy vele is latyakosan kibaszott a redvás sors pofonja azokkal a köcsög darabkákkal. Beszabehu, ha engem is csesztetnének ilyen sunnyogó taknyok, akikről alapjáraton szart se vágok. Rohadtul nem evett a zöld idegméreg, hogy ezt a bulijáratot kurvára lekéstem. Azért meg külön juti plecsni, ennyire baszott defektmentes luvnya maradt, bár valami titán szöget cövekelt a gógyimba. Feltartott csülökkel lötyböltem felé a piás flaskámat.
-Melyen gázolás miatt? Valaki nyomorékoskodott veled?- Meresztettem felé rohadt durva fókuszálással a gülüimet, hátha még baszottul be tom mérni, melyik lenne eredeti leosztásban a behomályosodó képcsövemen.
-Azé mer gyárilag ott van, oszt kurva ponty.- Nyögtem be a baromira értelmes vackomat a szituval kapcsolatban, hogy miért lappang benne porcelános gyíkarc. Minden sügér humanoid pöcsben ott ténfereg ez a rakás fos. Ezt baromira nem pálcika húzgálással döntik be, hanem kurvára attól zörren be, mennyire mákos laska az életed és a leprás elföldelésed. Ha orron basz Fortuna, akkor neked kampec, aztán előmászik ez a retkes setét budikefe belőled. Ennyi volt az egész tetves vaker, sem több, sem kevesebb colozás. Az viszont rohadtul bejövős dumaként kaparta ki belőlem a röhögést, hogy a csóri huhogós haverjai áztatták el a szutykos lidércét.
-Ezt komálom! Kurva jó duma!- Mutogattam felé rohadt szefós vigyorral, mert már kajak nem vágtam mi a fészkes franciakulcson vígadok. -Baszottul átvészelném a szeszes kínzást, ha ezzel ki lehetne fingatni a mocskos parazitáját. Te bírod a piát, Skizi? Én cseszettül nem, de asszem rájöttél! A dobozolós naplopók tintáztatnak be mindig, hogy rohadtul szórakázhassanak a rasnya pofámon…-
Kommentáltam a büdös nagy semmit kurva nagy átéléssel. Lassan úgy belelendült a rizsába, azt se vágtam miről tépem a számat. Kikrákogtam minden gyökérséget, ami éppen útban tunyult és rohadt király mókának látszódott felszínre köpni. Néhanap azért odakukkoltam miről trécsel SkizoFília. Pölö, mire becsusszantam a csekkolásba, épp azt részletete kurvára, hogy minek tesped még a redvás csuhás tenyészetben.
-Hé-hé….héééjlóóó! Jól mazsiztam ki?!- Tartottam fel a csülkömet, hogy azon a ponton, amin rohadtul fenn akadtam tartsunk egy baszott gatyaféket. -Shinigatyák belezték ki a tesódat?! Ne basszá fel!-
Rohadt hitetlen pofával skubiztam, úgy beakadt a gatyazsinór mentém, hogy kapásból magamra górtam a kiöntött piámat. Ezt a szart még nekem is nehéz volt legyömöszölni a gigámon, pedig velem is arcoskodtak azok a gyökerek. Azt nem vésem kőbe, hogy nem nyalom be, ha azt ugatják rohadtul ez a gány.
-Pfeh!- Legyintettem kurvára bedobom a törcsit ábrázattal a kövi faszom napirendi veteményestől. Arról a tróger szőrme puffancsról a tökömnek volt ingerenciája lökni a sódert. Kurvára nem vágtam mit basztathatnék róla azon kívül, hogy rohadt nagy szopás volt az egész és baszottul beszopatták a képemet.
-Egy csuhás picsa tukmálta rám. A kísérleti nyulas osztagból szalasztották. Rohadtul kapóra jött neki csípem a képét és cserébe jól beátkozott ezzel a szarsággal.- Gyúrok rá, hogy előkaparjak a retkes zsebemből egy vacak dobozkát, amiben ott poshadtak az anti hentes bogyóim. Kurvára értékeltem volna, ha a körzetemben garázdálkodó suhancok nem kattannak rá, mert baszottul nem nekik való a cucc.
-Ők itt a cimbijeim!- Ráztam meg a szaros műanyag tárolót. -Kemono egy retkes lötty, ami a véremben kavarog. Sámán se robbantja ki onnan, csak kurvára elszabadul. Ezekkel a szutykokkal kell kussoltatnom, aztán, ha nem elég a kraft, akkor baszottul be kell betonozni, vagy szétkapok mindent.-
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Kapitány

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #9 Dátum: 2015. Febr. 09, 03:19:23 »
- Ha a gázolás alatt a démonkáimra vagy kíváncsi, akkor a történetében semmi extra nincs. Vagyis hát ahogy vesszük. Egy barátom a szemem láttára vált lidérccé. Amolyan ocsmány nagy pókká… a dolog pikantériája szimplán annyi volt, hogy egyfelől már shinigami volt, másfelől meg utána nekem kellett utólag levadásznom. Ez amolyan utolsó kérése volt. Valamiért nem élveztem a dolgot, sőt. Nem ez volt az első gyilkolásom, de jobb szeretem megvédeni a barátaimat, mintsem vadászni rájuk. Ez egy kicsit megtört, és ennek a végterméke lett egy halom démon a lelkemben. Bár van egy olyan érzésem, hogy a lélekölőm is dobott a dolgokra egy lapáttal, már csak nevelési célzatból is. - már egy ideje nem szorult el a torkom, miközben ezt elmeséltem. Helyre pakoltam magamban az érzéseket… igazából nem hagytak más lehetőséget. Vagy megszoksz, vagy megszöksz alapon… megszoktam.
Közbe már a szakézási szokásokhoz keveredtünk el.
- Nekem nem voltak ilyen előzetes terveim… - paslogtam kissé zavartan a zórim irányába. Tényleg nem azért adtam neki szakét, hogy leitassam. Szimplán csak én szerettem, és ezért meg akartam vele is osztani. - Bármennyit piálhatok. Semmi hatással nincs rám. Mintha valami ízesített vizet innék… -motyogtam a kérdésére, hogy én hogy bírom. Gőzöm nem volt, hogy Shion rontott~é el bennem valamit, vagy alapból ilyennek születtem. De a halál mit se változtatott ezen az állapotomon. Néha ritka jó volt, máskor meg nagyon rossz.
Szóval inkább másról kezdtem el társalogni. Úgyis kíváncsi volt, hogy miért leledzek még mindig a shinigamik között, hát elárultam néki. Úgy tűnt, érdekes adatokkal szolgálhattam, mert vissza kíváncsiskodott.
   - Misako shinigami akart lenni. - mosolyodtam el, minden jó kedv nélkül. Igaz, nem ismertem a nővérem, de Shion szerette. Teljes szívéből, és tudtam, hogy ha emlékezne ránk, a szíve szakadna meg, ha tudná. Risu~chanról nem is beszélve. Azt már végképp meg sem említve, hogy sose találkozhattam a saját testvéremmel, azok miatt a mocskok miatt.  - De az Akadémiára nem vesznek fel senki, ha csak nem éhes a szerencsétlen. Az senkit nem érdekel, ha valaki erős, vagy épp ért a kardforgatáshoz. Netalán a hőseiknek érzi őket és olyanná akar válni, mint ők. Misako~t még az apánk tanította a kard útjára. - kényszeredetten vállat vontam - Nem volt rá szükségük, és mikor makacskodott, úgy megverték, hogy nem élte túl. - nem volt kérdés, hogy válogatott kínzásokkal fogom a másvilágra küldeni valamennyi érintett alakot. De legfőképp azt a rohadékot, amelyik kiadta a parancsokat. Nem érdekelt semmiféle kard, vagy hogy kinek volt igaza, vagy kinek nem.  Nem tartottam harcosnak, de még csak embernek sem egyiküket sem. Csoportosan elpüfölni egy lelket? Ráadásul egy nőt, hímnemű léttükre?  Mondhatom, életük leghősiesebb tette lehetett. Szóval nem vonatkoztattam rájuk a bushido tiszteletről szóló részeit. Ráadásul, ha nem lett volna alapjáraton is gyakorlatom, netalán ötletem, a kínzás hogyanjáról, egy pár ezer éves kitsune igen kreatívnak tud ilyen téren bizonyulni. És nekem pont volt egy elérhető közelségben.
De ezek olyas témák voltak, amik miatt el tudtam veszíteni a hidegvérem, ha nem vigyáztam. Szóval inkább kíváncsiskodtam én is. Nem túl lelkesítő a történet, amit kaptam. Még ha érzetem szerint rezignál beletörődéssel is mondták el. Erre szokták mondani, hogy rossz szomszédság….  Nem kellett bemutatni őket… tettük már tönkre párszor olyan kísérletüket, amit helytelennek ítéltünk meg a youkai bagázzsal.
Az idő közben elbányászott bogyeszokra kissé értetlen buksival meredtem. Valamiért természetes módon irtóztam a modern gyógyszeres izéktől, amiknél sose tudhattam, hogy mit is tuszkolnak le a torkomon azokban a pirulákká gyúrt porkeverékekben. Maradi voltam, és gyógyfüveztem, teáztam.   
   ~ Gondolom Aranyom, azokkal a vackokkal lassítja be magát olyankor, amikor tombolni támad kedve… ~ magyarázta Keiko a helyzetet.
   ~ Sensei nem lassú ~ durcáztam be egyből.
   ~  Drága, mit forgatsz a buksidban?~kapcsolódott be a bájcsevelybe Gin~chan is.
   ~ Azt szeretném tudni Keiko~chan, hogy hogyha Sensei egy nagyon … de tényleg nagyon jó barátod lenne, akkor most mit tennél? ~ érezhették, hogy komolyan gondoltam a kérdést, mert kivételesen komolyan vettek.
   ~ Ha tényleg olyan országosan jó barátom lenne, akkor megoldanám, hogy ne kelljen olyasmit zabálnia
   ~ Hogy? ~kérdésem tömör volt, és lényegre törő.
   ~ Akupuntúra… még mindig Édesem! ~ szinte éreztem, hogy elmosolyodott.
   ~ A kedvünkért segítesz? ~ gondolatba beöleltem Ezüstke nyakát, hogy kettőnkre gondoltam. Egyből halk dorombolás érkezett válaszképp. Extra kis róka szemmeresztgetésünkre végül Kei~chan is megadta magát. Igazából tudtam, hogy mind a ketten, csak az én kedvemért mentek bele a játékba, de ezért csak még jobban szerettem őket.
- Masaki~san… próbáltad már inkább ezt? -mutattam fel a mutató ujjam. Majdnem elmosolyodtam, hisz korábban még ő beszélt hasonlóan bensőséges hangvétellel a saját „böködő ujjáról”. - Ha a lény benned az érzelmeidre reagál, akkor szerintem megérné megpróbálni… - fintorogtam kissé rá a zacskóra a kacsójába - A feszültség, ingerlékenység, harag, a fa elemhez tartozik. A hét emócióból az "ira"  és mint olyan, a máj-epe  funkciókör! - soroltam a házi feladatom, amit nem is olyan rég még ő adott fel. Közben szolidan elvörösödtem, mert Keiko felvilágosított róla, hogy merre is helyezkedik el ez a funkció kör. Már kezdtem kétségbe esni, hogy én olyan helyeken nem böködhetek meg senkit, tűvel vagy ilyesmivel meg főleg nem! De végül megnyugtatott, hogy merre is kell majd dolgoznom. - Ha szeretnéd… megpróbálhatjuk, hogy vajon működik~e a te esetedben is az akupunktúra. Nem hiszem, hogy bármit lehetne vele veszteni. Ha nem sikerül, akkor is még ott vannak azok - böktem a pirulás tasak fele, majd néztem a szemeibe ezüstös szemekkel - Persze, csak ha nem gond, hogy ilyesmi egyáltalán az eszembe jutott… - hajtottam le zavartan a buksim újfent. Még a füleim is lelapultak.



(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #10 Dátum: 2015. Máj. 02, 18:17:27 »
Elráncigálósdi

Jó istenesen beszívtam a fogzománcom, mekkora elcseszett szituban keményítették ki Skizina idegvégződéseit. Szar lehetett, de ennek dobhat lópatkót, hogy ilyen kurvára lájtosan bírja a strapát. Totál felesleges lenne rohadtul beérző full homár köcsingerként tépni a pofámat, mennyire által libeg ez a kibebaszott pocsék érzés. Mindketten egyengúnyás gyiloggépek voltunk. Fogyatékos vállveregető ömlengés nélkül is kicsavarjuk a szövegelésből, milyen bitang fos, ha előtted fingatják ki a haverjaid, tisztjeid, szomszéd csákót a közértből. Nem vagy egy elbaszott döglött kóró, akkor első sorból tapasztaltad a gyászt meg a sok rühes álmatlan forgolódást, amivel együtt tipliznek, szal nem zongorázól mások emlékeim ezekről az elbaszott élményekről. Szart kell ezen túrázni. Értem a szitut és kurvára nem akarom taglalni, hogy a gyopszija beboruljon az emo sarokba, aztán onnan pislákoljon kifelé. Eltárolom az infót, aztán kurva nagy ponty!
A retkes nyávogó rinyáláson kívül jobban lekötötte a rohadt képemet, hogy Skizina marhára nem tudja alfába vedelni magát. Kurva értelmes ábrázattal zoomoltam felé, mert ez baromira kicseszés. Rohadtul nem ér én a szesz bukijától is betintázom, ő meg liter számra nyakalhatja, oszt be se csicsókázik tőle. Fészkes francia kakukk bugyigumijára, de kurva nagy szemétség! Azt vágtam, hogy nekem a bogyók is fellökik a pia bódító faktorát,  - bár őrjöngő gátló mentesen se húznám tovább – attól még rohadtul karcolta a lelketlen állapotomat. Kurvára cinkes, ha leszlopálnak a pult alá, főleg, ha bigék teszik!
-Meva?! Ne bassz mán ki velem! Komcsi?-Dobbantottam rá a combomra rohadt rinyás picsaként, amitől a vállamon terpeszkedő kis szőrpumukli bevágódott az ölembe. Onnan csimpaszkodott a kis taknyos a felsőm nyakába. Rohadtul nem izgatott mit szenveleg, de mostan útban kapálózott, szal betenyereltem, míg szövegeltem.
-Vazze! Mi gány mán, hogy így besülök! Tod, azér elég régire szabott fattyú lennék, vagy mi szar…és ez kurvára cseszi az önérzetem, hogy egy némber darál be! Nem, mintha az egyenlőséges faszsággal kötekednék…asziszem asszony ki is taposná a belem, csak még is nekem kéne a táposabbnak lennem, mer….MER!-
Röhögtem be a saját elbaszott lúzerségemen. Ekkor ugrott be a fekete bárány, hogy nem károgtam még arról, kinek a hanyadik konzum csinibabája asszony. Rohadtul senki se rágta a fülcimpám, de már annyira belezöldtem a rizsálásba, magától köhintettem el ezeket a kurvára magánjellegű morzsákat a közérdeműnek.
-Asszony az a…szal, jah!- Vakartam be a szutykos homlokom a csülkömön lógó szőrcsomóval, aki rohadt kotrással használta be a szitut és felvágtázott a búrám tetejére, hogy kurvára kokas legyen a szemétdombon.-Elcseszett labirintus sztori, honnan meg merről kapart össze. Annyi a kibaszott lényeg, hogy ő az én mennyasszonyom. Shiori a neve…és rohadtul felkoncolom azt a szemétláda gennyedéket, aki csak a közelébe settenkedik.-
Baszott mészárszéki vicsor mászott a pofámra, ahogy rohadt baromként szétrepesztettem a mancsomban tespedő nyominger csészét. Kurvára nem csipáztam a gondolat foszlányát se, valamilyen neandervölgyi uszkár belekotor az egészségügyi állapotába. Többi gyökér felfordulhatott, de ha neki beszaggatják a szoknyája szélét, olyan tetves hentes üzemre állok át, hogy a nyomorék kurvára megbánja ebbe a szaros univerzumba pottyantotta az édes egy anyukája valaga.
A rohadtul felbőgő mérgemet tempósan tuszkoltam visszafelé, nehogy balhés szarakodás bontakozzon ki a részvételemmel. Káromkodással legórtam a csésze maradványait, aztán rágyúrtam retkes koponyák számolására. Általában lentebb tuszkolta a redvás hőfokomat. Kurvára nem sokáig, mert a kövi sztori megest a holdig durrasztotta az idegrendszerem. Azon már rohadtul nem akadtam fenn, milyen elfajzott szarkavaró a haláli csókák beugrója. Már kétszáz kibaszott éve is ennyire szánalmas fertő volt az egész. Baromira az cseszte ki a biztosítékom, ennyire sötét begyöpösödött farkak, hogy marhára képesek voltak, kibaszott eszemínusz barbár trógerekként kicsinálni valakit! Ennél alább már kajak nem süppedhettek a ganéban.
-Azok a csökött agyműködésű leszuperált csimpáz ürülékből kicsírázott elfuserált balheréjű retardált kretének!-Rángatózott szuperintenzív fokozatban a szemellenzőm. Az összes fogyatékos állat söpredéket a pofám elé sorakoztatnám és addig vágnám a koponyájukat bambuszbottal, míg vonyítva könyörögnének a szaros kis életükért.
-Kurvára nem fér az elkúrt működésű gógyimba, milyen globális üzemzavar által létezhetnek ennyire középkori etruszkok! Annak a szarnak azért kéne ott pöffeszkednie a kibaszott magasra értékelt város szögmérővel belőtt közepén, hogy arról köpje a szent igét, bárkiből lehet shinigané, ha odapakolja a picsáját! Még kurvára különböző speckós osztagok is vannak, amik azt tukmálják beléd, hogy nem kell mindenben redvás zseninek lennek. Elég, ha egy valamiben kened az ipart. Én is gyépés vagyok a hókuszpókhoz…erre ez! Basszák meg magukat…sokszor!-
Lendítettem be a középső ujjam, csak úgy a büdös nagy semmibe. A retkes szándék számított nem az, hogy kinek libbentem be. Már, ha valamelyik itten koslató lepedőhuhogó magára nem veszi a szaros üdvözlésem. Ezerrel fókuszáltam a szagló rendszerem elé, hogy ottan terpeszkedik valaki és böffentsem neki, hogy tévesen kolbászolt az útban és baromira nem neki lőttem fel a káromlásomat. A kurvára beterhelő gülümeregetés alatt, Skizinának újabb rohadtul tekervényes verkálhatnékja támadt. Elsőre be se csekkoltam, miről nyomja nekem a sódert, csak kurvára mazsi szeparált tulokként pislogtam rá. Aztán felmázolta nekem, megest arról nyikorog, amivel bekereste a picsámat.  Kurvára ráfetrengtem a gógyimra, hogy kikaparjam belőle a rasnya infókat a szurka-piszkával kapcsolatosan. Még mindig nem voltam baszott nagy májer a cuccban, de bedolgoztam, amiket vakerált a gyökér voltomról és elbaszott hárzsátosságomról.
-Banyek! Ez kurva jó tipp! Mér nem kattant még be ez az ötlet?- Csettintettem be, hogy ez annyira baszottul kézenfekvő tipp, hogy egy döglött rozmárnak is kibökte volna a szivárványhártyáját. Aztán vágott tarkón, valszeg, mert rohadtul nincs sütni valóm a tűpárnázás retkes gyakorlati bökéséhez.
-Semán, benne vok! Minden szarra befizetek, ha kukázhatom ezeket a vackokat. Neked is kurvára gyűrnöd kell az ipart, vagy baszottul sehova se fejlődsz. Ha kipárolgott belőlem a szesz, lezsírozhatjuk mikor csapassuk a murit.-
Utána vágtázott be a redvás villanás, hogy ebbe a házi blökijeinek is van beleturkálási joga. Kapirgáltam, nem csicsereg a ráfejelésük nélkül, szal jól indomított bunkóként nyögtem nekik valamilyen hálálkodást.
-Kössz a cimbijeidnek is.-Dörgöltem be rohadtul borsózó gerinccel az orromat. Kibaszottul nem szokásom légből kapott csókáknak osztani a szentségesen elkúrt áldásokat, de ezekről a dögökről vágtam, hogy leledzenek. A személyre szabott vérebem is kurvára aktívan jelezte a jelenlétüket.
-Mi van má a tángálással? Én beszállhatok a muriba? Erre van valami kifeccölő cucc?- Az ucsó benyögést baromira nem gondoltam komolyan, de már rohadtul mindegy volt. Azt se vágtam, miket kupacolok össze. Kíváncsi voltam a csókák mennyire májerek, bár lehet nem épp szedáltan kéne belegubancolni a szőrükbe.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Kapitány

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #11 Dátum: 2015. Máj. 04, 01:08:47 »
Meghívósdi

Csendes fél mosollyal figyeltem Senseit, ahogy, ha csak szóban is, de bemutatta Shiori~sant. Őszintén értékeltem, hogy nem hagyott a homályba, kiről is társalog. Viszont azt nem igazán tudtam, hogy vajon elkottyinthatom~é néki, hogy már volt szerencsém találkozni a kedvesével. És igaz, Masaki~sanról nem esett túlzottan szó közöttünk, azért nem volt nehéz rájönnöm, hogy kivel is kerültem össze. Éljenek a magam fajta félszerzetek, meg a túlságosan érzékeny érzékszerveik. Bár… őszintén szólva, Shiori~san nem épp úgy festett, mint aki bárki belsőségeibe taposgálna.
   - Shiori~san is…?- kérdeztem tőle, miközben az arcom elé tettem a kacsóm, mintha lenne rajta maszk.
Aztán megláttam Sensei mosolyát, meg a jobb sorsra érdemes szakés csészét, és úgy döntöttem, inkább megtartom magamnak az információt, meg a kérdés se olyan vészesen fontos. Szemmel láthatóan minden humorérzék távozott a környezetéből pár méteres körzetben, ahogy felötlött benne, bárki ártó szándékkal viseltethet a menyasszonya iránt. Ha nem is voltak ilyen szándékaim, még csak ötlet szinten sem, bejelzett a veszélyérzetem.  És hittem is neki. Ha valaki elveszít bárki fontosat, az utána már nem veszi félvállról az ilyesmit. Magamról is tudtam. Ékes bizonyíték volt az a Hyakki Yakou a lelkemben. Szóval egyből nagyon óvatos lettem. A mondás is úgy tartja, hogy finoman szabad csak bánni az ébredező oroszlánnal! Meg tigrissel is! Bajuszrángatást hanyagolandó, csak szó nélkül lestem a néhai csészére, majd újat szerváltam, és észrevétlen megpróbáltam oda adni neki. Az arcomon nem látszott semmi érzelem. Nem tehettem róla, ösztönös volt ez a reakcióm. Amolyan, ne mutasd ki, hogy félsz! Még egy kicsit tovább húzták volna az idegeim, lehet halottnak is tettetem magam, teljesen ártatlanul. Vagy vissza változok prémes rókává.  És minderre első soron nem a gyávaság vitt volna rá.
De szerencsére Sensei is ráérezhetett, hogy egyelőre nincs veszélyben senki, mert kissé fölengedett ő is, meg a vészjelzőm is. Pöppet lenyugvó kedélyekkel folytattuk a társalgást, ám nem eveztünk veszélytelenebb vizekre szemlátomást. Az viszont meglepett, hogy Nővérkém történetére hogy reagált. Már egészen elszoktam attól, hogy az embereket érdekli őszintén olyan személyekkel történtek, akiket nem is ismerhettek. Nem véletlen nem is siettem általában beszélni olyanokkal erről, akiket nem érintett személyesen. Mert nem éreztem magam kisegítve néhány tehetetlen sajnálommal. Nem vágytam sajnálkozásokra, hisz attól nem változott semmi. Amire vágytam, az az volt, hogy a két, igen csak karmos mancsom közé kaphassam azokat, akik ezt tették Misa~channal. Bár ki tudja, lehet, hogy szó szerint ugranék a torkuknak, ha találkoznék tényleg velük. Mindent megtettem, hogy ez kiderülhessen, melyik verzió is igaz rám. De Masaki~san nem sajnálkozott üres mondatokkal. És ez jobban esett, mint nem tudom én hány tiszteletkör, amit az illem diktált volna a kevésbé mély érzésű személyeknek mankó gyanánt. Főleg, hogy Keiko~chan szerint, ilyen állapotban általában még őszintébbek az emberek. Márpedig, ő már csak tudta!
   - Mindenki azzal sakkozik, amit leosztottak neki. A felelős jótét lelkeknek azt hiszem velem kell majd. Meg fogom őket szép sorba ölni. - mondtam szolid csendesen, visszafogottan. Azt persze nem tettem hozzá, hogy hála Shionnak, veszett mód értek hozzá, hogy csaljak játék közben. Másképp sose tudtam volna kirángatni drága egyetlen nevelőmet az adóságai egy részéből. Tegyük hozzá, az ellen is csalt, szóval így volt jogos a játék anno. Most sem volt ez másképp. Szóval egy profi játékost szabadítottak magukra, nem elhanyagolható vérszomjjal, és türelemmel.  De ez még a jövő zenéje volt, úgy éreztem.
Ahogy Sensei nem koppintott buksin, hogy olyasmik jutottak eszembe a pirulák helyett, amik, felvirult az ábrázatom.  Hát még akkor, amikor a másik két rókáknak is megköszönte. Ez volt az a momentum, amikor lehet picit elpirultam.
   - Köszönjük! - motyogtam, miközben fejet hajtottam.
Ha igaza volt Keiko~channak, és nem volt okom kételkedni a szavába, hisz ő az ilyesmiket jobban tudta, akkor abban már biztos voltam, hogy nem akármilyen személyt találtam mesternek!
   - Attól tartok, hogy abban a percben, hogy beszállnál a küzdelembe, vége is lenne, nagyon rövid időn belül. Még tőlem is félnek! Mármint, az mondjuk nem meglepő, rókát nem szokás baromfiudvarba engedni. Te örökölnél kétháremnyi youkai~t,… gondolom lányokat,  és mindenki elvesztené a fogadást… kivéve engem, mert abban a pillanatban egy az összes ellen fogadnék rád! - nevettem el magam az ötletre - Azt hiszem te járnál a legrosszabbul. Nem elég, hogy egy rakás csaj szakadna a nyakadba… de ezek nem akármilyen hiszti faktorral vannak felruházva. Még az emberi nőket is le tudják körözni benne! És ritka ragaszkodók... - tettem hozzá parányi fintorral
Ebben a bagázsban… a legerősebb azt hiszem Inari~sama. … lenne, ha épp itthon lenne. Az övé ez a szentély. Mármint ő a kamija ennek a földnek. Gintaro meg Kinjirou hozzá tartoznak. Az emberek elfelejtkeztek erről a templomról, így mi beköltözhettünk.
- tettem hozzá mosolyogva - Amúgy meg itt is úgy megy, mint bármerre máshol. A legpáváskodóbb alakba két szóval beleköt az ember, és máris kész a tömegbunyó… - avattam be a titokba. - Totál bejövős nekik is a tipikus „beszótál?” megszólítás. Harapnak rá egyből! Hozzák a szintet. Csak itt nem a bökők kerülnek elő, hanem a karmok, agyarak, csőrök. De akármilyen felfordulás is van, Inari~sama ha megérkezik, mindenki egyből visszaártatlanodik. - nevettem el magam. Nem egyszer voltam már ilyesminek a tanúja.  - Szeretnél egyszer egy ilyenre is benevezni? - pislogtam, félig komolyan csak felé. - Az apróságok is szoktak gyakorolni, bár az másik időben. Elvégre nem ijesztgethetik az embereket félig ismert módszerekkel! Az is felettébb érdekes látvány!



(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #12 Dátum: 2015. Máj. 10, 14:38:07 »
Elráncigálósdi

Lentebb tuszkoltam a vérnyomásom, szal elcsoszogott a magánterületemre, miről papolt rohadtul csigaviskóba curikkolás közepette Skizina. Nem dobozoltam el asszonyt lakattal elreteszelt lábosba, hogy szar se röppenjen ki a személyazonosságáról. Császkált eleget a leprás beton dzsungelben, bárki csekkolhassa a szeplőit. Aztat cseppet se csipáztam azokhoz a kiégett csöves rézfúvósoknál döglik, mert a lepukkant muzsikusok intravénásan lövik magukat piával meg a rohadt sarokról begyűjtött numerák nyavalyáival. Nem, mintha bármelyik humanoid kórságot bezsebelhetné asszony, de azért csesztetett a szitu, minek ingyen gürizik azoknak a balalajkanyúzó gyépéseknek. Az megest más redvás túrós csusza, hogy Skizina rohadtul nem erre a részlet cafatkára nyomult rá. Arról se akaródzott ingerenciám poshadt titoktartási szerződést rittyenteni, hogy ő is az agyagedényes alakulat díszesen elkúrt társulását erősíti a városi dühöngőben. Ha már rohadt béke szigeteki, fullosan becsicsózott követként elregéltem az én balfaszságaimat, akkor ő se pottyanhatott le a gikszer járatról. Végén berágna rám, baszottul nem csuklik eleget. Téll, vajon elköhintettem neki megpattanok sulesz után? Valszeg, kurvára elszelelt a gógyimból. Remek, asszem a szottyadt küszöbön fogok telelni, hogy elkúrt csippantás nélkül szívódtam fel és még csatakosan elázva veretek be az éjszakai kellős közepén.
-Jah!-Böktem oda kurva tömören a rétes tésztára nyújtott sztorimat. -Nemes nacsasszony, anno tizedik osztag kapitánya is maszkos terrorista…és asziszem nem dobtam meg palackpostával, hogy későn esem haza, amiért rohadtul tyúkszemem fog taposni, aztán fetrenghetek a kanapén az idétlen bátyámmal…-
Ekkor villant be a zseblámpa, hogy újabb morzsát górtam szerencsétlen Skizella képébe. Viszont, annyira belelendültem az ipari mennyiségű rizsa gyártásába, kurva lelkesen másztam rá a kifejtős melóra, felvázoljam, kicsoda az én elbaszott testvérem. Sok mindent nem lehetett róla elkrákogni, mert egy gyépés faszkalap volt, aki csak azért cuccolt a nyakamra, hogy kihúzzam a csávából, amibe kibaszott tehetséges lúzerként belesüppedt. Eddig kurvára nem izgatta milyen gebaszba kutyagoltam. Bezzeg, ha neki becsonkolják a szempilláját már vonyítással farol segélycsomagért…
-Egen…az is vagyon, de ő csak két lábon császkáló hulla!- Nyögtem ki a retkes igazság plecsnit, mielőtt becsurran a para kész Tokió porcelán kolóniát tenyésztek a dobozoló negyedben.-Kazuo-t mostanság ette a lépfene hozzánk. Tod, szorult a hurok és secpec rábukkant a picsámra, hátha kikaparom neki a szaros gesztenyét. Monnyuk, annyira nem bánom, mer a bátyám. Így pofán baszhatom, ne legyen gyökér.-
Kúszott a képemre cseszett kárörvendő vigyor. Annyira nem volt gázos, hogy folyton a kanapéról károgja a gyépés megjegyzéseit, miközben lópukkantást se gürizik egész áldott nap. Rohadtul felrúgnám a mennyei mannába, takarodjon elfelé melózni, vagy legalább imprózza, hogy valamivel elüti a kurva sok szabadidejét, de azért bírom, hogy minden retkes csipakipöccintéskor az ütni való pofája fogad. Csípem a közelben garázdálkodik és vágom, mi van vele. Benyelem a szívatást, csak azért, mert kurvára a segítségem kell neki. Legalább a placcunkhoz hozta a parája.
Elcseszett szóköpések után, végre rákanyarodtam skubizni a dádázás besaccolt eredményére. Kurvára felröhögtem a redvás vázlaton, hogy kábé kisujj ficcentésre benyomulnék isten császárnak, mert a kis pelyhesseggű kokas legények berezelnének. Aztat már beszoktam, hogy kurvára bokán fossák magukat a rasnya ábrázatomtól, szal ez teljesen befért, de, hogy ilyen marhára tempósan húznák be a gatyaféket, még csak belém se csípnének?! Ez már rohadtul nem szédelgett a lenyelem a kaktuszt kategóriában. Elpárolgott mazsolával, nekem, ezen, kurvára változtatnom kellett, vagy legalább ráfetrengeni a retkes témára, hogy télleg az lesz, amit Skizofonom odaszövegelt.
Végigfüleltem mit krákog a szentély góréjáról, meg a két nyeszlett prém utánfutójáról. Vágeszoltam a rohadt gányt, hogy itten a tulajra kéne rádöngetnem a kecó oldalát, de ő meg kurvára lepattant lazulni. Kapásból az jött le, hogy máma baromira nem cseszekedhetek, viszont Skizi begórta a véres rongyot, csak pofán kell törölnöm a casper liga képviseletében errefelé lézengő Janit és mehet a tángálás!
-Akkor…kurvára kötekedjünk!-Csaptam a csülkeimre fülig szánkázó vigyorral. Ahogy feltápászkodtam, még odaböffentettem a válaszomat. -Válogatót beoldom! A minimorzsák püfölésére, meg rohadt szívesen elszaggatok.-
Ha mán a mikrókükik keveredtek a rohadt étlapra. Beroppantottam a szaros nyakamat, így leszánkázott róla az ott terpeszkedő szőrmebunda. A kis vakarcsot lepasszoltam Skizinának, hogy őrizze be, míg lecsapok pár tulkot. Nem tom a lepedős vadvilágban mifene számítható fel keménykedő sittes csókának, de gondoltam azokat a sügéreket keressem, akik körül rohadtul csoportos kedvezménnyel nyomulnak a plázamacák. Volt is ottan a tollát címkéző díszpávák mögött egy leprás bridzs klub, ahol az egyik pikkelyes tűzokádó ivadék épp a nem létező golyóit villantotta be.
Kurvára befelelt a nagypofájú típusban, akinek csak a flancos gúnyája méretes nem az ereje, vagy a farka és nem az, amit a valaga után húzgál rohadt giccses selyemficsúrként. Ha mán baszottul beficcent a centizés, akkor rohadtul rövidre csaptam a beköszönést. Szimplán rátalpaltam a gyíkfajzat lomposára, hátha van olyan hüllőblöki, hogy el is veszti, aztán kurvára növeszthet másikat. Így nem pattanhatott le tempósan a parázásától, ahogy Skizina eltrécselte.
-Neh! Te rasnya babakék gringó!- Csettintgettem a lúzer gyíkkaparék felé, hogy kurvára vágja, neki koptatom a számat, ha már nem lenne neki cseszettül elég a farkát nyomorítom be. Ide sasol egyszerűbb pofán küldenem egy sallerral.
-Told csak közelebb azt az ocsmány képedet, had kozmetikázzam ki, hátha az igényesebb bukszáknak is bejössz!-
Lehet nem kellett volna a körülötte strihelő szellemes ribancokat is kóstolgatnom, de ha lúd, legyen már kibaszottul egész baromfiudvar. Felőlem nekem eshettek a picsák is. Aztat ígértem be az ősömnek, hogy nőket nem vágok pofán. Ezek a ótvar randa banyák rohadtul nem döcögtek be a kategóriába.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Kapitány

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #13 Dátum: 2015. Máj. 11, 18:21:58 »
Meghívósdi

-Masaki~san? - lestem rá kissé csodálkozva, ahogy egész lelkesen neki indult. Mármint, őszinte leszek, nem gondoltam volna, hogy ez a téma ennyire felvidítja Senseit. Azt tudtam, hogy szeret küzdeni, mint ahogy azt is, hogy igazi harcos. Épp ezért nem is nagyon mertem neki eddig az életembeni, és azutáni kocsmai verekedéseimről nagyon beszámolni. Igaz nem is kérdezte. De azt hittem, tényleg azt gondoltam, hogy buksin mosna érte, majd elküldene büntetésből latrinát suvickolni. Márpedig az árnyékszék nem a kedvenc takarítási terem. Szóval az utóbbi időben vigyáztam magamra, hogy jól viselkedjek, mert ha nem is tudott róla, hogy mesteremül fogadtam, már csak magamban sem akartam szégyenbe keverni a nevét. Vagyis, most nagy szemekkel, hitetlen mosollyal lestem, hogy vajon mit fog tenni. Meg úgy alapból, az egészből mi fog kikerekedni. Szinte önkéntelenül vettem el a nekem nyújtott pici tanukit, aki egyből mászott is a fejem búbja fele. Természetesen, hogy a füleimbe kapaszkodva. Beletörődőn szisszentettem fel, hogy a füleim érzékeny részeim, szóval azokkal óvatosan. Nem hatotta meg a pöttömöt. Valamiért biztonsági fogódzónak hitte, és használta is. Kénytelen voltam óvatosan lepakolni a nyakamból, és a karomra ültetni.
Közben egyre gonoszkásabb vigyorral lestem, ahogy Sensei bele kötött az első alakban, akire illett a korábbi leírásom. Miért is ne, pont egy sárkányt sikerült betalálnia. Nem tudtam, hogy nevessek, vagy húzzam a nyakam miatta. Különös érzéke volt a dologhoz, kivel kezdjen, és nem aprózta. Az viszont eléggé feltűnt, hogy milyen rutinos szakavatott módjára célozgatta szegény sárkány egóját. Márpedig, a sárkányoknak úgy általában is, meg a jelen lévő példánynak is, volt önérzete. Szép méretes.  Így aztán nem tudtam elrejteni a kuncogásom teljes mértékben, ahogy hallgattam Masaki~san kedveskedéseit. Ismerkedésnek nem is volt rossz. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobb. Ha Chiyo maradok, vagy átváltok kitsunébe jellemre is. Azt hiszem, már mindegy is volt. Hála Sensei~nek, mind a két verzió azzal járt, hogy ritka mód élvezzem a helyzetet.  Így abba is hagytam az önelemezgetést. Minket? Sen~kunnal a karomon, lépkedtem a szépen alakulgató bunyótér szélére. Gőzöm nem volt, Masaki~san hogy is érzett rá arra, hogy a youkai~ok nem egyszer kapnak hajba egy-egy hivatalos párviadal alatt, vagy után. Kissé forró vérű bagázs.
De eldöntöttem, hogy jó kislány leszek, és majd szurkolok Sensei~nek, Sen~kunnal, hogy minden jól menjen! Esetleg, ha kiverekedték magukat, akkor majd előkeresem Sakura~chant, hogy egy kicsit kapja már rendbe őket. Vagy valami ilyesmi.
Természetesen a sárkány kapva kapott az alkalmon. Valaki Fenséges lényét sértegette, és el is döntötte, példát statuál a dologból. Szegénykém, volt egy olyan érzésem, hogy sose fogja ténylegesen elhinni, hogy az emberekkel ellentétben, mi nem félünk tőle… meg nem is tartjuk szent állatnak… csak sima állatnak. Sensei azonban igyekezett ezt elég nyíltan a tudtára adni. És ha ez mind nem lett volna elég, még a hölgyeit is lefitymálta. Elfordultam, ne látszódjon, épp telibe röhögöm a szitut. Naná, nem tetszett nekik a helyzet. Igyekeztek vissza vágni, meg Sárkány~san a farkincáját is emlegette, kissé vörös ábrázattal. Bár azt nem igazán értettem, hogy miként is jött a témához, de végül is, ki mire büszke. 
   - Masaki~san! - szóltam be az egyre sűrűsödő bámész népség közé - Csak a fejét, meg ne sántuljon! - nem mintha szüksége lett volna a jó tanácsaimra, de azért szurkoltam neki. Az ember nem minden nap akassza össze a bajszát egy sárkánnyal.
Ráadásul, a legendákkal szembe, ez a példány ritka türelmetlen volt! Egyből előugrottak a karmai, meg az agyarai, és nem különösebben zavartatta magát, hogy illik~é ilyenkor támadni, vagy hogy bölcs döntés~e, ő megtette. Ráadásul seperc alatt vihart tudott támasztani, ha épp olyan kedve volt. Nem véletlen tisztelték az emberek a sárkányokat annyira.
Mindez nagyon szépen és jól le is játszódhatott volna. Én békésen megvárom, míg a többiek végeznek, de ez a verzió valahogy nem jött be, hiába terveztem így. Teljesen ártatlanul, és ártalmatlanul álldogáltunk Sen~kunnal az addigra egész méretes bunyóvá fejlődő közösségi tevékenység szélén. Amíg, egyszerre csak, az egyik igen csak meggondolatlan delikvens, nekünk nem jött. Egész pontosan, rá nem taposott, a farkincámra. Hirtelen első kézből tapasztaltam meg, milyen szörnyű érzés is az, ha az ember farkán taposnak. Főleg, hogy csak egyet hagytam elő, mert könnyített az egyensúlyozáson. Most rajtam volt a sor, hogy nyervantsak egyet fájdalmamban. És az a jótét lélek, még csak nem is realizálta tettét! Szóval ez volt az a pillanat, mikor az arcomra fagyott a mosoly, majd amíg az egyik kezemmel elkaptam a grabancát a tettesnek, a másik kezemmel biztonságba helyeztem a parányi tanukit. Majd a tettes nyakával a hónom alatt, bevonultam én is a bunyó közepébe. Igaz, kicsit elfelejtkeztem róla, hogy kitsune alakban, nem csak magasabb vagyok, mint sima shinigamiként, de fizikailag is kissé megerősödöm. Nem vészesen, de ahhoz pont eléggé, okozzak pár kellemetlen percet a környezetemnek. Gin~chant teljes természetességgel még csak elő se vettem. Sokkal inkább volt ez kétkezi pofon osztás, mint kardforgatás, hát ehhez tartottam magam. Főleg, hogy nékem is voltak karmocskáim, nem is elhanyagolható méretben.
   - A hölgyeket átvállalhatom? - érdeklődtem le közben Masaki~santól, mikor végre sikerült mellé verekednem magam… szó szerint. - Valamiért az menőbben néz ki, ha lány látja el a másik lány baját! - tettem hozzá motyogva.  Olyasmi fel se merült bennem, hogy nem az ő pártját fognám. Még ha némelyek kissé ferdén is lestek rám miatta. Én hoztam ide, ráadásul az én sensei~jem volt, jogom volt az ő pártját fogni! - Sárkány, az fa elem? - gondolkodtam közben hangosan, hogy az egyik sziszegve sipítozó hárpia küllemű hölgyet igyekeztem távol tartani a képesebbik felemtől. - Ezekkel az elem dolgokkal még nem vagyok teljesen tisztában. Shion valahogy ezt a részét nem ecsetelte a dolgoknak. Első sorban gyakorlati okítást részesítette előnybe, ahol szétrúgta a hátsóm. -fogtam meg a mellettem lévő torkocskáját, mire az szégyentelenül elaludt! - Vagy ez is úgy megy, mint az akupunktúrában? - kíváncsiskodtam, kissé talán nem az alkalomnak megfelelően. - Ott már egész megtanultam az elemeket! - virult a buksim, miközben azzal kísérletezgettem, vajon mekkora pofonokat lehet a rókafarkakkal kiosztani.



(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Vaizard

*

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinto Shrine
« Válasz #14 Dátum: 2015. Máj. 24, 00:21:47 »
Elráncigálósdi

Az a pikkelyes rúd szalámi telibe szívta a mérges szömörce ültetvényét, mert olyan puffogó túrházásba kezdett, rohadtul nem bírtam lecsekkolni, most a gigáján akadt a retkes gyémántokkal kirakott beugatása, vagy szimplán rángó rohamra gyúr, miután rágerjesztettem a frászkarikát. Tiszta gány lenne, ha kurvára elpatkolna, miközben épp csak kinyitottam a méretes pofázatomat. Nem para, kibaszott jó fej tajparasztként bemostan neki a kezdő csomagos maflást, hátha egyenesbe rázza a rasnya képét. Erre a batár méretes bokaficam nekem feszült a csulázásával. Rohadt méretes tüsszentést eregetett be rám. Aszittem telibe okádom az ocsmány valagát, de majdan pont ezzel a bolhafing ventilátoros keménykedéssel fog levakarni a szintérről. Retek tapadókorongos balfékként bedobtam a vasmacskákat a talpaimmal, atom fix cövekelt pancser legyek. Kibaszott humorrépa faktorként felmarkoltam a légterelőjét és rozzant koppasztott csirke sálként dobtam vállasra, hogy engem onnan baszottul el nem ereget. Pont elég szopacs tapasznak érzékeltem a szitut, böffentéssel lőtte menetbe a sérómat.
-Gecó…mikor suvickoltad le ucsólag a pofád? Ezeket a numerákat rohadtul leszédíted az oszló rozmár bukéddal.-
Legyintettem be a redvás szemétládaként a csülkömet brutálisan keresztbe földelt orrom előtt. Ha meg már beemeltem a leprás mancsomat, berántottam a satnya gyíkvégét kurvára beleszárnyaljon az ütközéként becolozott öklömbe. Végre beosztottam neki a rohadtul beígért tockosomat, amivel már kibaszott régóta lógtam. Mellé pedig betűztem a marha értelmi rinyálásomat, hátba benevelődik a szottyadt ábrázata.
-Eztet, mert nem nyögtél szaszt!-Lendültem be újabb dózis kikeverésére, de eztet már tenyeresen formájában dobta zsebpárnára. Lazán becsomozótam félmarokra a hüllő Friccgepánt, míg a másikkal rohadt nyuggerként csesztethettem.-Eztet, mert kurvára turhás lett a séróbugim! Eztet, mert baszottul rohad a beled! Eztet, mert rasnya vagy! Eztet, mert pikkelyes iglo vagy! Eztet, mert többszörösen leszedált muffokkal makk fényezel! Eztet, mert kibaszott poén! Eztet, mert be vok tintázva! Eztet, mert tanuld meg, hogy minden szaros gond a te retkes hibád! Eztet, mert nem pucoltad ki a slozit!-
Nyomattam volna még a sorozást, de a szottyadt frosta mirelit sushi-nak beütött a kokó és rájött, hogy kurvára vissza tud szemétkedni. Kapásból telibe akart csápolni azokkal a kibaszott tetemes kaszaboló karóival, amik a csülkén ágaskodtak. Kurvára nem zabáltam golyóstollat, hogy rohadt felvágottas szarkodásnak halluzzam, ha mindenféle „x” gravirozást cakkoz a pofámra. Baszottul arrébb görögtem a trikó szaggató homárkodása elől, csak bekarcoltan eltunyultam a centiket, aztán lett egy rohadt peros csík a mellesem keresztbe. Erre mostan mi a szart nyöghettem volna?!
-A~uh!-Pislantottam le a gigászi sebemre, amibe rohadtul bele fogok döglődni. Így már retekre kilábaltam a köcsinger pofázatából. Belendítettem a sálként elnyelt végződését és kurvára elgórtam vele együtt a sóderes dudvával kiszórt zabhegyező ivadék facsemetéi közé sóskát gyantázni Szarumán szakálláról. Azért még a rohadtul gyepálni való kék valaga után sandítottam, hány métert szánkázik. Persze a gülüit legeltető mihaszna csőcselék, csak erre fente a tángáló bökőjét. A bezizzent macák foggal, körömmel, minden retkes körömfenőjével nekem feszült, hogy most aztán felkockáznak nasinak. Lehet, hogy baromira nem csipáztam a ritka elbaszott képüket, de nem akartam szétcsapni a koponyájukat. Eresztettem a zsizsik picsa rajnak betemessen, aztán amíg a büdös nagy semmit csalapálták, kiszeleltem a rohadtul legközelebbi likon, hogy ott meg egymást csesztető duó gázoljon telibe. A két nyomorult barom bedobott egy másik bolyba.
-Ohoo~, né mán, kitet sodort ide a tájFÁN!-Zoomoltam be rohadt széles vigyorral a picsámhoz csattogó Skizinát, aki kurvára kezdett átvedlődni, vagy mán az én betépett szürkéllő állományom halluzott.
-Skizella!- Tartottam rohadt elgáncsolt giccsparádéként magam elé a kezemet. -Speckós bunyó álá Masaki tálalva! Mazsolázz a kibaszott ingerenciád szerint!-
Kanalaztam le a gülüm előtt csalapáló buznyákot, hogy rohadt gyépés baromként kicsavarhassam a csülkét, benyomathassam a vonyító pofájába és rávágtázhassak. Kibaszott ráérős trógerként vágtam a picsáján törökülésbe magam. Mostan, hogy rohadt úrias trécselő zsámolyom lett, már baszottul jobban virult a képem.
-Neh! Aztat nem vágeszoltam ennyire bezúz a tesztoszteron…-Megint beszambáztak a szaros karattyoló zónámba, ezért rohadtul összekoccintottam a gyépés útszéli poszátákat. Úgy vágtáztak be se tudták húzni a gatyaféket. Lazán egymásnak nyargaltak, csak kurvára ki kellett a karfás székemen terülnöm.
-Szétkapják a pecót nem fog berágni a tulaj fazon? Ezek a szedáló mókákat meddig csapatják?-
Lassan kurvára bezagyvultam mostan rohadtul hány krokodilusba kötögettem a pitiszka fullánkomat. Betelt néhány pofán csűrésbe és kibaszottul leadott maflásba, mire kiszögelték a gógyimban, hogy már baszottul kocsmai putriban nyomatjuk a hely legyalulását. Még nem zúzzuk le kurvára a placcot, inkább beérdeklődtem mi a farmville van már itten. Nehogy már az én faszságom miatt csűrjék szét a bagázst. Azért a retkes tángálásról se felejtkeztem be. Az egyik satnya banya valami táppal kóriszált el a környékemen. Kapásból rohadt trógerként benyúltam a szerkóját. A flamó atomgány volt, izomból ráköptem a felém ügető lúzerre, de legalább a benyelt evőpálcikával lecsapkodtam, vagy kurvára sajgó ponton lőttem a tetveket.
× Somnus ×

(click to show/hide)