Szerző Téma: Tanácsterem  (Megtekintve 4223 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 128

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #15 Dátum: 2015. Febr. 25, 15:32:03 »
Alapkőletétel=|:>

Ez több, mint szánalmas. Körbenézek a szedett-vedett bagázson, és elgondolkodok, hogy a Daitenshiből mikor lett egy óvoda. Nem is igazán értem, hogy mire ez a nagy felhajtás azzal kapcsolatban, hogy elméletileg egy katonai egység vagyunk, és a legtöbbjük teljesen lehetetlen ábrázattal nézett rám, és az eseményekre. Még Miyu is nagyon gyengén teljesített, ami elszomorít. Sóhajtok egyet, majd a shikai oldást felengedem, és az egyszerű katanát leteszem az asztalra. Még magam sem tudom, hogy az elmémben milyen gondolatok formálódnak meg, de komolyan fontolóra vettem, hogy mindenkit a helyszínen megöljek. Amúgy is jönnek nekem eggyel. Kiváltképpen kissé összeomlok magamban, mielőtt még kétes értékű elmém is megadná magát. Kissé rosszul vélekedem a kialakult helyzetről, és lehajtott fejjel dörzsölgetem a homlokomat. Nem lesz ez egyszerű, de az időnk cserébe igen kevés. Túl akarom élni ezt az egészet, így kénytelen leszek ezekből kiépíteni valamit, ami ütőképes is lehet. Nem ismerem őket, és ez a legkevésbé sem számított. Próbáltam a reakciókból lekövetni, hogy mit is tettek volna, ha mondjuk hagyom a robbanást, és inkább a sérüléseiken nevetek jókat. Az uncsi ficsúr megint csak bebizonyította jellemének sekélyességét, és valószínűleg az életének valódi súlyos értéktelenségét. Ha úgy gondolja, hogy nem az lesz, amit mondok, akkor nagyon is téved. A szavak nehezen erednek meg, hiszen olyan sok mindent mondanék. Lealáznám mindegyikőjüket a porig, utána legfeljebb vadásznék rájuk. Igen, azzal kellőképpen jól szórakoznék, de itt most többről van szó. Szükségem van rájuk, hogy megmentsem magam. Valóban legyen ez a cél. Amit Yuu elrontott, abból majd tanulok én magam. Bár nekem nagyon fura volt ez a robbanás. Ez nem volt betervezve, és felettébb furcsa erőket láttam megmozdulni. A képmemóriám sajnos nem terjed ki a reiatsuk kibocsátásakor keltett érzésekre, így nem tudom felidézni azt, amikor az a boszorkány ribanc meg nem támadott minket, ami már amúgy is régebben volt, minthogy bármi is megmaradjon belőle. Shizune harcolt mellettem. Az első tanítványom, aki most halott. Ez a tény dühít csak fel engem, így amikor ismét kiállok, hogy szóljak, sokkal inkább látszik a változás az arcomon. Valami megfoghatatlant érzek, azt hiszem gyászt. Nekem szabad az olyat? Vagy inkább… én ilyet is tudok? Az éles váltás az érzelmi állapotomban néha engem is megvisel, és csak kérdőn állok önmagam lelkivilága előtt.
- Gyengék vagytok. Halálra szánt idióták gyülekezete, akik nem érdemlik meg, hogy ebben a teremben üljetek. Legszívesebben addig kínoználak titeket, míg rá nem jöttök mekkora hibát követettek el akkor, amikor a szavatokat adtátok valamire, amit még csak fel sem fogtok. Ti ketten!- kiáltok rá a Masachika rokonságra- Tíz percetek van, utána levadászlak titeket! Az esküszegők halállal lakolnak. Azt hittétek jobbak vagyunk a Gotei 13-nál? Mi nem a jófiúk vagyunk! Nem vetek semmilyen eszközt, amit a céljaim elérése érdekében használnom kell. Én Sierashi Yuusuket tiszteltem vezetőmként. Tudtam, hogy ő képes megállítani engem, ha elragadni a mámor, de ő most már nincs, így ti halálra vagytok ítélve… jobb ha indultok, különben nagyon könnyű dolgom lesz- sziszegtem rájuk aranyló sárga írisszel, és meglehetősen sápadt arcommal, ami most csak azért nem feltűnő, mert a szívemnél itt éktelenkedett egy ékkő, ami lefojtotta a tüdőm kapacitását. Mindenesetre ezzel a két félnótással még így is végezhetek. Láttam hogyan ugrik, azt is tudom, hogy hirtelen haragú. Könnyűszerrel elkapom őket. Akár mennek, akár nem, leveszem a kalapomat, és kiveszek belőle egy kis chibit, aminek a kezében egy óra volt, ami számolt visszafele. A mutatón volt egy nyelvét kiöltő Yuke fejecske, és kacsintgatott a két férfit jelképező fejecskék felé, akiknek a szeme ki volt „x”-elve. Tömör gyűlölettel néztem rájuk. Ezután egy újabb éles váltásként hirtelen teljesen mosolyogva néztem a többiekre. Még a kezeimet is összecsaptam.
- Ami titeket illet kiképzésen kell túlesnetek, mert amit itt produkáltatok, az több, mint értékelhetetlen. Úgy gondolkodtok, mint a legyek a kis kupac szaron. Pislogtok, és amikor jön a cipő, arrébb lebbentek, de nem vágytok másra, csak a kis cuki barnaságos kukacformára. Ezek vagytok ti… zümm zümm!- az ujjaimmal még imitáltam is a szárnyakat- Ha úgy vesszük, hogy tíz percet adtam nekik, akkor adok magamnak egy olyan fél órát. Utána találkozunk az edzőterembe világos?- keresztbe fontam a karomat, és megnéztem a többiek véleményét, ami egyáltalán nem érdekelt. Önelégült vigyorral néztem rájuk, miközben a szememből izzó vérszomj sugárzott. Elkuncogtam magam látszólag a semmire, majd az órára néztem. Odahajoltam hozzá, hogy egész közelről, hogy szinte lássam a kattogást ;)
- Már csak 9 és fél perc- lenyűgözött ez a dolog, és kiegyenesedtem, majd megvontam a vállamat- Najó türelmetlen vagyok, alig várom már, hogy a fejeteket kirakjam a szobámba… Azt hiszem most öllek meg titeket- azzal előreszegeztem a kardomat, és felszabadítottam valamennyit a reiatsumból. Már el is indultam shunpoval, hogy a Ryouji nevűként ismeretes fejét lecsapjam. Ő még gondolkodhat is, ami veszélyes, aztán a rokoni szálon elindulva kellően felidegesítem a másikat, hogy haraggal harcoljon. Nem tudom meddig jutottam, vagy hogy mit tenne meg a védelme érdekében, de berobbantják az ajtót, és én megállok az asztalon kivont karddal.
- MÁR MEGINT MI VAN???- üvöltök fel teljes indulattal- - Másodjára menti meg valami szar az életedet. Te komolyan szerencsés vagy…- ezután a pokol által használt nyelven szitkozódva indultam meg kifelé. A ruhám átalakult közben a Daitenshi harci öltözetévé. Még a régi kék haori is helyet kapott. Kirongyoltam a kapuhoz, és amit megláttam, azon őszintén meglepődtem. Az arcvonásai ismerősek voltak, de a hajhossza egy héthez képest azért sokat nőtt. Az öltözéke, az egyedi szemszín, és a fizikuma is hasonló. Rámutatok, majd teljes szívemből felnevettem. Mulatságosan nézett ki így. Mintha valami nagyon görbe este után máshónaposan kelsz el egy árok partjáról.
- Nem veszünk semmit! Némmán Jehova tanúi megtaláltak minket- a kardomat rászegeztem, és kuncogtam még egy sort- Node! Mondd fel a Daitenshi esküszövegét. Azzal igazolhatod, hogy az vagy, akinek mutatod magad, mert egyelőre még nem tudom, hogy ki vagy, de nagyon kivagy- széles mosollyal zártam a kérdést, és bevártam a többieket, ha méltóztatnak követni engem. Körbe kéne zárni őt, és ezt jelzem a többieknek, de nyilván nem fogják megérteni, így mindegy. Ha ez az alak valóban Sierashi Yuusuke, akkor az új kilátásokba helyezi a Fredonnal való konfliktusunkat.


Karakterlap

Murasaki Shōko

Ember

Daitenshi

*

Daitenshi tenshi

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
23 500 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Raion

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
MediumSlateBlue // #7B68EE


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #16 Dátum: 2015. Febr. 27, 19:25:43 »
Alapkőétel?

Nem csak én álltam úgy Tamachinhez, ahogy, hanem mások is hasonló véleményen voltak. Tarou-chin rá is akart támadni, de persze tudtam, hogy semmi esélye sincs, nem véletlen daitenshi Tamachin. Mane-chin pedig ki is fejtette a véleményünket, vagyis nekem legalábbis hasonló gondolataim voltak, mint amiket elmondott. Ráadásul jó is, hogy ő mondta le, hiszen ő ismeri Tamachint a legjobban a jelenlévők közül, hiszen az ő tenshije. Legújabb tagunk pedig kicsit el van telve magával, de szerencsére Mane-chin jól visszavágott neki. Én nem is méltattam volna szóra, inkább egy chipset bontottam fel és úgy figyeltem az eseményeket.
Tamachin legújabb lépése szintén nem tetszett különösebben, főleg hogy az újonccal akart pár állítani, pedig én Mane-chinnel akarok egy csapatba kerülni. Őt ismerem a legjobban a jelen lévők közül és ezen nem akarok változtatni. Meg különben is nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Tamachin még mindig a fellegekben van. Akármit csinálhat a hátralévő idejében, ha Sierashicchit sikerült megölniük, akkor nekünk biztos, hogy nincs esélyünk akármennyire is csapatban dolgozunk.
Ezután viszont váratlan esemény történt, a világítás elkezdett kimaradozni, majd mintha valami készülne Sierashicchi szobrával, furcsa lökéshullám szaladt végig a termen. Szívesen megérintettem volna szobrot, hogy kiderítsem, mi is készül történni, de ahogy Tamachin megmondta, hogy fel fog robbanni, máris elment tőle a kedvem. Nem akartam mások terhére lenni azzal, hogy meg kelljenek védeni, ha váratlanul jönne a robbanás, azért inkább behúzódtam az asztal alá, hogy ott várjam ki, amíg vége van. Bíztam a többiekben, hogy meg tudják csinálni, ezért egy cseppet sem aggódtam, inkább a rágcsámmal foglalkoztam.
Amikor elült a baj, kimásztam az asztal alól, ahogy vártam, sikerült megoldaniuk a dolgot. Egy lyukkal is gazdagodott az egyik fal, amiből cső lógott ki, bár tény, hogy be volt fagyasztva, de akkor is ott volt. Mana-chin gondolataiból ki is olvastam, mi is történt pontosan, mert ugye nem figyeltem, csak a hangokat hallottam.
Tamachin viszont még mindig nem adta fel ezt a mentorkodást, remélem Mane-chin ezt is megmondja neki, mert én nem tervezem. Akárhogy nézzük, nem tudjuk átvenni a Daitenshi irányítását, még nem vagyunk rá alkalmasak és a maradék idő alatt sem leszünk. Ha sokkal előre tudtuk volna, hogy ez be fog következni, akkor talán még megpróbálhattuk volna, de most már szinte felesleges. Nem tudom, miért ragaszkodik ehhez ennyire. Büszkesége, talán? Bár nem tudom, hogy annak, aki bohócként viselkedik, van-e olyanja. :/
Ezután ismételten váratlan fordulat történt, egy robbanás hangjára lettünk figyelmesek a főbejáratnál. Gondolom, hogy nem ide teleportálta Tamachin a szobrot, hogy ott robbanjon fel, hanem valahova messzebbre, tehát nem arról lehet szó. Támadás alatt lehetünk? Sierashicchi megölése után, mi következünk a listán? Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben Tamachin után siettem a többiekkel a kapuhoz.
- Sierashicchi? - odaérve a berobbantott ajtóhoz, megpillantottam a betolakodót, aki nem is volt annyira betolakodó. Bár nem teljesen nézett úgy ki, mint vezérünk, de több hasonlóság is megfigyelhető volt, ami miatt nem volt kétséges. Ugyan az is igaz, hogy lehet egy imposztor is az illető, de valahogy sokkal logikusabbnak tűnik, hogy Sierashicchi tért vissza a halálból. De még ha ez sokkal valószínűbb is, megvárom, amíg Tamachin befejezi a kivallatást és végső esetben én is megpróbálhatom beazonosítani.

Karakterlap

Kurai Szadame

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Yuusuke tenshije

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #17 Dátum: 2015. Márc. 03, 15:12:13 »
Sajnálatos, hogy pont az a személy nem látja be azt, hogy vége a szervezetüknek, aki annyira életben akarja tartani. Bár a viselkedése alapján nem is annyira meglepő. Nem ismeri régről, hogy akkor milyen személyiség lehetett, de a mostani inkább alkalmas egy bohócnak, mintsem vezérnek. Ostobaságokat beszél, fenyegetőzik, és nem ismeri fel, hogy ha így folytatja, saját maga fogja végérvényesen felszámolni a szervezetet. Testvériség? Testvérek lennének? Ostobaság! Ha ez a férfi lesz a vezérük, akkor inkább félelemre fog alapulni ez az egész. A félelemtől pedig figyelmetlenek lesznek, hibázni fognak, és az valaki életébe is kerülhet. Köszöni Szadame, de nem kér ebből.
- Lassan felismerhetné, hogy inkább nevetséges, mint fenyegető a viselkedése. Hamarosan meg fog halni, mindegy, milyen képzést is kapunk. Nincs elég idő arra, hogy megfelelő erőt szerezzünk, amivel állhatjuk a támadásokat. Azoknak tesz szívességet, akiket most akar megölni. De ha mi legyek vagyunk az ürüléken, és maga akar lenni a vezetőnk, akkor minden bizonnyal maga egy döglégy lehet.- mondta kifejezéstelen arccal, és unott hangon. Ha meg akarja ölni azokat az alakokat, tegye, ha mással is végezni akar, akkor tegye. Mert ez így kifejezetten unalmas, és semmi célja sincsen. Minden bizonnyal Szadame se fog elmenni az edzésre. Így se sok értelmét látta ennek a világmentésnek, vagy inkább nem látott belőle semmi érdemlegeset, ami bizonyítja, hogy tényleg így tennének. De ha ez a férfi akarja vezetni őket, akkor még annyira sincs semmi értelme annak, hogy itt maradjon. Véleménye szerint, még csak esküt se szeg. Ahhoz léteznie kéne valaminek, amire felesküdött, de szerinte már nem létezik a szervezet. Csak egy halvány árnyék, semmi egyéb. Egyedül a görcsös ragaszkodás tartja még életben, semmi egyéb.
De úgy látszik, hogy az előző eseményeknek megjött a befejezése. Az ajtó kirobbant a helyéről, az elmebeteg alak pedig az asztalon áll, fegyvert szegezve. Szadame nem siet el semmit. Szép lassan felállt, és az ajtó felé fordult. A látványtól lassan kúszik felfelé a bal szemöldöke. Hosszabb haj, másabb vonások, de mégis ismerős. Ha csak ennyit ért a szoborrá válás, akkor a bolond férfinak se kell semmitől se tartania. Talán még az esze is megjön, bár ez erősen kétséges. De legalább annyi esze van, hogy le teszteli Mr. Sierashit, vagy legalábbis azt, aki úgy néz ki, mint Mr. Sierashi. Talán tévedett Szadame, talán még létezik a szervezet, és talán akkor megszabadulhatnak az elmebetegtől is.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Márc. 03, 15:37:50 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Masachika Ryūtarō

NETléta

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 100 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét türkiz

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Szerencsejáték! Legjobb módja valamiből semmit csinálni!

Post szín:
darkturquoise


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #18 Dátum: 2015. Márc. 03, 23:46:36 »
Vazzeg! Ez oltári bitch please! Néztem, mint pálesz az üzemben. Pofás mutatvány! Várjá-várjá! Erre tom mit teszek! Bekapartam a telóm! Lőttem egy pikcset. Öcsém! Ez must szitu! Be kellett örökíteni az utókornak, hogy volt bumm, aztán meg nincs bumm. Faja! Nagyon Harry Potter és a titkos borüzem! Vigyázzá, mer ma-holnap becsörtet a Smaug sárkány is, miután lepattant a zaciból! Osztán itt ugrálnak a kincskereső törpök, rád zoom-ol a Las Legos csákó, aki mindenhol yolo-t csekkol. Zsírgesztenye káoszkép lenne. Csipáznám, ha valamelyik ps nigga begyártaná. Majd rácsörrenek cimbikre moccanjanak rá a témára. Nekem ez a cucc komolyságosan kell.
A kerti tapló csóri fenyegetése úgy se talált be. Bocska! Lepattant a bökkenés! Nem lájkolom a fű alatti átkokat. Vigyázzon, mer rányomom a féregirtót nod-dal mixelve, aztán keresheti Nejlont a mátrix gikszerben. Vagy nem! Tom mán! Öcsím! Persze! Tutti-fruttira ez lesz! Há ráleltem az abszolutikus csomagra! Kap egy xp-t a pofájába! Aztat védje ki! Hö-hö-hö! Azon már Bill papa teteme se tol help desk-et. Instant halál! Majdan lenyomhatja az iphone 99-el, amit laza fénykardként figyel be Obi Ken baba övtatyójában. Franyább fenyítés, mint ez a futrinka. Mi a vadászszezon mán ez? Vágeszolom, hogy sokat ér a kihalás szélére currikolt celeb pofikám, de dikk-mán-feltámadt-a-Buksi!O-o Nyeste idény vagyon. Jippernél már befigyelhet a döglés, de nálam tutkóra nem. Mostan pottyantam a facebook áldásos világába! Gatyafix nem fogok még kipunnyadni. Cupp-szeva! Én maradok ezen a bolygón! Kergesse a kutya farkát az udvaron…
-Héjje mán! Melik lepukkant hunger games copy-ról csipogsz, Frankie? Semmi flancos puccparádé meg csili-vili macás felkonfer? Keh! Ez így elég gyenge seed, bro. -
Ott a képemen a véleményem: LOL! Fullosan pofán szakadtam a csákót. Az a műműjer számlálás. Annyira szarcsi-foscsi, hogy már szarcsi-foscsi! Én próbáltam! Stréber kadétként küzdöttem vele…fél másodpercig. Aztán kiadtam. Shrek atyám is aszondta jobb kint, mint bent. Aztat adom, klassz a vekker. Benyomultam elé, osztán toltam vele selfie-t. Totál betisztelő cuccot gyártott rólam. Behatódtam rajongóm a csákó. Úgy komál, majd kinyír! Ez atomhízelgő! Bro! Písz endöh láv!
Közben a sunnyogó őszapó is beböffentett valamit Frankie-nek, meg az asztal alól kibukfencező Shouko chan is extra ráérősen tömte a buráját. Ej! Ihlet! Ez az! Ha mán dögrováson vok. Ucsó vacsi! A kivégzősnek járt a cucc. Nem belém kötögetni! Totál legálisan tolom a menüt. Oda is csattogtam a kiccsajhoz. Felvágódtam mellé az asztalra. Nekem most úgy is lóhalálában kéne tépnem. Jah! Éreztem! Majd szétvetett az igyekezet. Leseggeltem, rásasoltam, utána a körülöttünk zizegő nyomikra figyuztam, aztán megest rá, hogy ez most komcsi, ami nem Sztálin, de rágyüttem, hogy hagyni az egészet a picsbe és a zacskóra böktem.
-Nyúlhatok belőle?- Ha pofán nem nyom, akkor burkolok a chips-ből. -Faja! Vágom mán mér ropogtatod! Nagggyon foxie! Semmit se hallasz….höhö…lehet a dumájukat újra szinkronizálni.- Bevirultam mennyi gyíkságot lehetne rámagyarázni a vakerjükre. Bírtam a home made verziómat. Izgibb témát nyomattak, mint ez az uncsi bla-bla mekkora csalódások vagyunk és dögöljünk megfelé.
-Legörög a tájm, pattanj le Miyu-val. Többet nyúlhatsz tőle, mint attól a kattant fószertől…-
Né mán! Végén befigyel a tesa vonal. Gehe! Azt! Csak a kis tini pipacsos lelkének jobb a Frankie-mentes övezet. Spec, inkább a bögyi, mint a karót nyelt papa, emopír, vagy az a pattogó gumiszoba. Na, de finító! Ennyit a jótékonysági bálról. Zizi-top úgy is bepörgött a henteléstől. Már jött volna nekem. Hát! Legyen. Nem vok semmi elrontója. Feltápászkodtam, még se ücsörögjek mán.
-Neh! Come at me, bro!- Cicceltem be a csákót. Már jött volna a tesztoszteron, szél, meg szuper lassításban hulló sakura szirmok, amikor berengett a talaj. Genyó!O-o Világvége! Nostre szotyi megaszondta! Benézett pár évet, de nem téma! Itt volt!O-O Megdöglünk!O-O Ez bekészített! Az nem játszik, ettől murderjek meg. Tiszta oké, ha kibeleznek, de zombi apokalipszis? Ne mán! Ez annyira gáz!
Azért, ha mán pofára esett a betét, akkor feltoltam a képemet. Izzítottam a ketyerét naplózzam az ucsó napunkat. Randy is tök metált szakított a tengeri maleszok lázadásával. Nekem is bejöhetett az élet. Ennyike! Eztet letárgyaltam! Nyomultam kifelé, aztán büdös nagy faklumpa. Nem voltak zombeszok, óriás maleszok, meg úgy semmi, csak a kapunkat zúzták be. Előtte valamilyen eltévedt Shaolin szerzetes kempelt. Zoomoltam ezerrel ki lehet. Hát! Hát, hogy hát! Megint átcsesztek! Ez a kész átverés? Kacc-kacc! Jót röhögtem! Vazze! Így berosáltatni. Már kezdtem bevenni, hogy kipurcant boss. Tyeh! Szenya! Benyomulni azt tudni kell. Mendegy! Nem téma! Boss-ról semmit, vagy semmit! Nem nyomatok vakert, csak térdre ereszkedem. Lelógatom a képem. Az én górémnak tisztelet jár! Ha büntiz akar, legyakhatja a fejem. Tőle veszem az adást…
« Utoljára szerkesztve: 2015. Márc. 03, 23:54:09 írta Masachika Ryūtarō »

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #19 Dátum: 2015. Márc. 06, 22:45:36 »
Alapkőletétel

Korábban is képes voltam látni a lélekenergia fonalai által szőtt világot, azonban egészen idáig érzékelésem éppen csak karcolgatta a felszínt, ám most szinte minden részletet meg tudok különböztetni. Ugyan szemeim csukva vannak, mégis olyan tisztán látom a közeledő alakokat, mintha nyitva lennének. Az elsőnek érkező kisugárzása olyannyira ismerős, mintha évek óta a közelemben tudnám, s ahogy vérvörös íriszeim újra felvillannak, arcot is tudok kapcsolni a lenyomathoz. A Villámvándor. A vele kapcsolatos emlékeket nem nehéz előhívni, még csak egy évtizedre sem kell visszatekinteni, az évezredek folyamában ez nem több, mint a fodrozódás egy nagyobb hullám szélén. Mindig is veszélyesnek tartottam, valójában először pontosan ezért engedélyeztem csatlakozását, hogy könnyebben figyelhessem tevékenységét és rögtön közbeléphessek, ha szükségét érzem. Ámbátor meglepő módon az egyik legmegbízhatóbb társ vált belőle, aki az alapító atyák eltűnését követően képes volt betölteni a kiesett tagok miatt keletkezett űrt. Megváltozott, de ennek semmi köze a mellkasa közepén szívként dobogó drágakőre, amely reiatsujában úgy jelenik meg, akár egy fekély a testen. Egy másfajta féreg is rágja a szellemét, azonban míg az előbbit semmisé tehetem, addig az utóbbival egyedül kell megbirkóznia. További emberek csatlakoznak, férfiak és nők, idősek és fiatalok felváltva, meglepett, csodálkozó, talán megkönnyebbültséget is sugárzó arcok. Egy fiú letérdel, arcát a földre szegezi, nem szólal meg, Tamachi Yukezoval ellentétben, aki rögtön követelőző szavak seregét szegezi nekem. Különösebb aggodalom nélkül veszem tudomásul, miszerint alig észrevehetően kiadja az utasítást valamilyen formáció felvételéhez, habár erre igazából semmi szükség. Egyelőre figyelmen kívül hagyom a daitenshit, inkább a másodperc tört része alatt átszelem a köztem és a társaság között lévő távolságot, Ryūtarō előtt jelenek meg ugyancsak térdelve.
- Erre semmi szükség, bolond… - érintem meg a vállát, aztán felegyenesedek, tekintetemet a lilahajú lányra irányítom. – Nem az vagyunk, akinek gondoltok, legalábbis nem teljesen. Eggyé váltunk a köztes világ ürességében, egésszé!   – szólalok meg új hangomon, ami egyszerre magas és mély, mintha egy kórus zengené a mondatot. Mozdulataim nem fenyegetőek, megbízom a jelenlévőkben, ezért könnyedén fordítok nekik hátat, a démoni shinigami a következő, akihez címzem mondanivalómat. – Te sem az vagy, aminek mutatod magad, így mégis milyen jogon vonsz kérdőre minket? Nem jelentünk számotokra fenyegetést, éppen ellenkezőleg, azért tértünk vissza, hogy figyelmeztessünk benneteket és a segítségeteket kérjük! Fredonn az Új Fényekre vadászik, akik népünk fennmaradásának zálogai és az egyetlenek, akik képesek lehetnek megállítani Őt. Egyet elveszítettünk…  - itt némileg elkomorodik arckifejezésem, miközben végigmutatok magamon. -, de nem Sierashi Yuusuke volt az egyedüli, viszont remélhetőleg az utolsó, kinek vérét a határtalan hatalom hajszájában kiontották! Tedd végre félre a bohócot és légy az, aminek lenned kell: az emberiség első, a remény utolsó védvonala!
Ahogy egykoron az Arkangyal létrehozásakor, úgy most is belátom, egyedül keveset érek, szövetségesekre van szükségem, miképpen Nirmātṛ is maga köré gyűjti a sötétség szolgálóit. A maszkos gyilkos kifejezetten veszélyes, talán az Alkotó után a második legnagyobb fenyegetést ő jelenti számunkra. Természetesen nem várom el, hogy gondolkodás nélkül higgyenek Nekem, valójában igencsak csalódott lennék, amennyiben ez így történne, kész vagyok bármilyen módon bebizonyítani jó szándékomat. Kezdetnek például megóvom a fehér hajú halálistent a szoborrá változástól, hiszen tisztában vagyok vele, mennyire előrehaladott esetében is a kórság, talán hetei lehetnek hátra mielőtt örök mozdulatlanságra kárhozódna. Az ékkő hatása olyan, mint egy lassú méregé. Fokozatosan terjed a véráramban, sejtről sejtre halad, megbénít, végül meg is öl.
- Quid pro quo, valamit valamiért.   – teszem hozzá végezetül, miközben felemelt jobbom mutatóujjával Yukezo páncéljának mellrészére mutatok. – Erőt az útmutatásért, határozottságot a célért, hűséget az életért. Megmentünk, ha akarod!
Szó sincs róla, hogy bármire is kötelezni akarnék bárkit a jelenlévők közül, nekik kell meghozniuk a döntést. Tiszta fejre, erős jellemre és elhivatottságra van szükségünk küldetésünk teljesítéséhez.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Márc. 07, 00:06:52 írta Hirako Shinji »


Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 128

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #20 Dátum: 2015. Márc. 09, 16:01:39 »
Aki itt van előttem, az meglepően hasonlít a vezetőnkre, de a lélekenergia valami egészen különlegessé vált. Nem tudom beazonosítani, hogy miféle lény lehet, ami azért fura, mert én aztán tényleg mindenfélével találkoztam már. Felvonom a szemöldökömet a gyorsaságára. Valóban eléggé gyors, még így, nyugalmi állapotában is. Aligha futnék vele versenyt, de azt hiszem kellőképpen meg tudnám izzasztani, ha arról lenne szó. A teleportálásnál nincsen gyorsabb. Kár, hogy nem csak ebből áll egy csata. Most sincs kedvem harcolni, így inkább elteszem a fegyveremet, és kikapcsolom, mintha csak egy gomb lenne rajta. Enyhe szublimációs hatás kíséretében ez meg is történik. Forgatok rajta egyet, és amikor a földet üti, akkor egyszerűen bottá változik. Engem meggyőzött, tekintve, hogy megölhette volna az ifjú tenshit, hogyha úgy kívánta volna. Ezután előadja, hogy ő a köztes világban szedett össze pár új tapasztalatot. Átgondolom, hogy ez pontosan mit is jelent, de tekintve, hogy nem ismerem a Dangai lényeit, így már kezdem érteni, hogy miért is nem tudtam beazonosítani. A viselkedését elemezve viszont kezdek azon morfondírozni, hogy a teljes igazságot úgysem fogjuk megtudni. Ez az alak rejteget valamit, és a feltétlen bizalmat így nem érdemli meg. Nekem célzott mondanivalója mellett most pillanatnyilag eltekintek, de igazándiból erre az Új Fények szövegre próbálok rákoncentrálni. Összehúzom a szememet, és a szókapcsolatot megpróbálom beilleszteni a fajunk fennmaradásához szükséges lépések közé. Megvédeni ezeket a fényeket. Újak? Kicsit sem utal arra, hogy valami mást akarnának megidézni. A következő hozzám intézett szavaira, viszont meglepődök, és kerek szemekkel védekezően hátrébb állok.
- Baszki! Honnan tudtad, hogy egy bohóc van a kezemben?- azzal megmutatom a kezem tartalmát, amiben egy kis apró kulcstartó volt, ami valóban egy bohócot ábrázolt. Még mozgott is. Mondhatni sírdogált.
- Nincs szíved? Megbántani, egy ilyen kis érzéketlen műanyag babácskát?- hüledezek szemrehányó hangsúllyal, majd elteszem a zsebembe a kis figurát. Az íriszembe belekeveredik újból a sárgás szín, és úgy nézek fel rá.
- Nézd. Akik itt most körülvesznek, és bárki más ebben a világban igazándiból velejéig romlott, önző egyén, akinek csak az számít, hogy a saját boldogságát kielégítse, akár azzal, hogy a vonat elé ugrik, kiváltva egy éppen megszületett csecsemő brutális terrorista kivégzését, az is a boldogságát szolgálja, csak ezt senki nem hajlandó belátni- itt a szokásos idegesítő kuncogásomat vetem be- Őrültnek neveznél, csak mert értéktelen szemlélettel vizsgálod a világot. Számomra te vagy a bolond, hogy azt hiszed a világ nem fog elpusztulni valami által. Fredonnt akarod megölni? És utána vajon ki lesz a következő? Nem tudom mi történt veled, de nem vagyunk istenek, nem menthetjük meg örökké a világot. Így is a gonosz kezében van, csak megváltanánk, hogy ha elpusztulna. Valótlan, hazug életek tömkelege, csak pillants a „testvéreimre”. Egy hazugságot szolgálnak, mondván úgyis jobb lesz. Sosem lesz jobb. Én legalább nem hazudok arról, hogy mi tesz boldoggá, sem pedig arról, hogy ki vagyok. Engem ez szórakoztat. Nézni, ahogy sorra öngyilkosok lesznek az emberek, kiontják egymás vérét csak azért, mert egy hazugság éppenséggel túl hihetőre sikeredett. Mi ez, ha nem egy komédia, aminek a függönyét arra szabták, hogy elválassza az ilyen Fredonn féle jeleneteket - mondom sanyarú vigyorral az arcomon, majd hátrébb állok, és megfigyelem a többiek reakcióját, de Yuu nem hagy annyiban, odasurran hozzám, és a mellkasomra szegezi a kezét. Meglepődök, és nyelek egyet. Bárki számára hallható, hogy mennyire nehézkesen veszem a levegőt, tekintve, hogy a tüdőm egy része már használhatatlan, és küszködik azért, hogy tágulhasson, mint egy lufi. A szavain elmosolyodom újra.
- Hát akkor kössünk üzletet- engem nem fog ennyivel megfogni. Leemelem a kalapomat, és kiveszek belőle egy kopottas kelyhet. Egy kis szikét is megteremtek, amivel megvágom a tenyeremet, és a vért a pohárba csörrentem. Önelégült tekintettel nyalom le a véremet a tenyeremről, majd közelebb lépek Yuusukéhez mégis csak. Felé nyújtom a poharat.
- Ha megmented az életemet, én megmentem a tiédet. A célod, a célom, az eskümet megújítom. Legyünk újra testvérek, ahogy annak mindig is lennie kellett volna. Ha elfogadod a véremet, tudni fogod, hogy ha megszegem a szavamat, és én is, ha a halálba küldenél, mert utólag kiderül, hogy a titkaid a Daitenshi végét jelentené. Ahogy tőlem is meg kell védeni őket, úgy tőled is, hiszen egy ismeretlen vagy a kusza egyenletben, amin Hitomi azóta is görcsöl gondolom. Ha becsapnál, azonnal tudnám, és a köteléket megmentem az ármánytól, amivé esetlegesen váltál. Add a szavad minderre, és vedd a véremet, hogy félretehessük bizalmatlanságunkat egymással. Hiába vagyok egy démon, ha az arkangyalok seregében harcolok. Rég adtam már ilyen fair üzletet, én a helyedben elfogadnám- közben végig a legkevésbé bizalomgerjesztő mosolyomat nyújtom felé. Mindenesetre ha elfogadja, hát elfogadja, ha nem hát akkor is nyugodtan megmenthet, csak számolnia kell azzal a ténnyel, hogy tekintve elutasította a bizalom jelét, így a csapat sosem fog már rá annyira hallgatni, és lehet, hogy esetlegesen ellene fogom fordítani őket. Most, hogy élni fogok, már nem lennének akadályai. Remélem gondolkodik, és okosan dönt. Részemről végeztem, elindulok vissza a tanácsterembe, hogy mégse egy lerobbant ajtó mellett kelljen tárgyalnunk. Nyilván van még ez az, amit szeretne esetlegesen megosztani velünk. Mi ez az Új Fény téma, és, hogy mi földi halandók is megértsük ki ez a Fredonn, valamint mivé vált ő maga is. Számtalan ponton oda kell figyelnem erre az új alapra, ami meghatározza majd a Daitenshi szerepét, és jövőjét.


Karakterlap

Tsukiyomi Ameya

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #21 Dátum: 2015. Márc. 15, 17:09:35 »
[Alapkőletétel]

Képtelen voltam igazán megérteni a történteket, vagyis leginkább annak okait. Mi az, ami odáig kerget egy felnőtt férfit, hogy maga se vegye komolyan saját szavait, vagy legalábbis ne vehesse mindenfajta kétség nélkül. Már visszatértekor ijesztő volt a változás, nem voltam biztos abban, mit is jelent majd számunkra az, hogy nem teljes mértékben kaptuk vissza, legalábbis, ami mentálisan kitűnt, nem tükrözte korábbi állapotát. Előtte sem ismertem túlzottan, de következetes, megértő, és racionális volt, ami most teljes mértékben hiányzott belőle. Saját szeszélyei irányították, leginkább az volt ebben az ijesztő, hogy nehezen lehetett eldönteni, valóban komolyan beszél-e, vagy csak pillanatnyi hangulata, esetleg vicce áldozatává váltunk.
Elhűlten szemléltem, hogy mi bontakozik ki Masachika~san, és Tamachi~san között. Egyszerűen felfoghatatlan volt, hogy a férfi valóban komolyan gondolhatja, dühét a fiún vezesse le. Legyen bárki is a vezetője, a Daitenshi egy szervezet, egy szövetség, nem frakciókból áll, mint egy parlament, ahol átkiabálnak a másiknak, vagy megdobálják egymást. Amikor idekerültem, még mindenki ezt vallotta, legalábbis barátságosan fogadtak, még Sierashi~san is elmondott sok dolgot, ahogy korábban Tamachi~san. Ez volt az, amire emlékezni akartam, mikor az itt töltött időre gondoltam, nem pedig a marakodás, és az, hogy ki lenne képes bántani a másikat.
Felkészültem arra, hogy közbe kell lépnem, ha valóban harcra kerülne a sor. Nem azért, mert ne lenne joga bárkinek arra, hogy a másiknak ártson, de ennél én többre tartottam minden jelenlévőt. Úgy gondoltam, hogy nem véletlen az, hogy itt álltunk, még, ha egyet is kell azzal értenem, hogy gyengék vagyunk. Viszont nem futottunk el abban a pillanatban, mikor nehézség akadt, s bár a magunk módján kezeljük, azért mégis inkább egymás felé tartozunk hűséggel, és felelősséggel, mint a holtakhoz. Nem hihettem abban, hogy képes lennék megállítani bármelyiküket is, de már azzal is megelégszem, ha csak némileg lefoglalom Tamachi~sant, míg rá nem jön, később megbánná, amit tenni készül.
Erre viszont végül nem is volt szükség, mert a hatalmas robaj elterelte mindenki figyelmét. Az addig benntartott levegőt egy megkönnyebbült sóhajjal engedtem útjára. Néhány pillanatig inkább még bent maradtam, jobbnak éreztem, ha megnyugszom, mielőtt utánuk megyek, bár bennem sose lobogott túl a harci kedv, az elmúlt percek ijesztőek voltak. Lassú léptekkel közeledtem a többiek után, és óvatosan tekintettem ki mögülük, hogy láthassam, mi is történt. Egyszerre döbbentem meg, és lélegeztem fel, már-már ott tartottam, hogy a feszült pillanatok miatt a könnyeim is elerednek, de szerencsére ilyesmi nem történt, képes voltam tartani magam.
- Eggyé váltak? :o – Kérdeztem rá, mintha rosszul hallottam volna.
Persze nem lehetetlen, csupán olyan furcsának hatott a megfogalmazás, lévén Sierashi~san egész volt előtte is. Szemem előtt felrémlett legutóbbi látogatásom Seireiteiben, amikor új testet, mondhatni, sajátot kaptam, amiben a jelenlévők közül is néhányan segítettek. Akkor a jelenlegibe olvasztották a lélekkapszulámat, ami számomra hasonlónak tűnt, mint az eggyé válás, bár ilyen szempontból én sosem leszek képes már elhagyni ezt a testet. Nem, mintha akarnám, de ebben nem lehettünk teljeséggel bizonyosak vezetőnk esetében. Mert nekem nem volt olyan hihetetlen, hogy másképpen tűnjön fel, mint ahogy elveszett, magam is számtalanszor cseréltem kinézetem az évek során.
- Azt hiszem, abban megegyezhetünk, ha valóban ártani akart volna nekünk, nem várt volna itt ránk, hanem addig jön be, és támad ránk, amíg nem szenteljük neki a figyelmünk. – Mondtam a felvetésre.
Néhány pillanatig a levegő is kiszorul tüdőmből, ahogy hallgatom Tamachi~san szavait, el sem tudom hinni, hogy most valóban ezt gondolja. Eddig nem gondoltam volna, hogy vele kapcsolatban ilyen súlyos a helyzet, de mostmár kénytelen vagyok belátni, sosem lesz olyan, mint amilyennek megismertem. Féligazságokat lát csupán, és fel sem merül benne, hogy tévedhet is, holott nagyobb arra az esély, mint arra, hogy igaza van.
- Tamachi~san, ha valóban így gondolná, már véget vetett volna a saját életének is, lévén tudta, mióta magában van a kristály, hogy egyszer meg fog halni. – Mondtam fojtott hangon, szomorú voltam, hiszen most jöttem rá, régi felettesemet sose kapom vissza. – Nem az a lényeg, hogy a világ milyen, hanem, hogy mi milyenek vagyunk! Valóban nincs olyan dolog, ami önzetlen volna, de az élet pontosan azokból az impulzusokból áll, amiket egymásnak okozunk, és amiképpen magunk is csatlakozunk az egészbe. Nekünk senki sem ígérte, hogy jobb lesz, vagy, hogy megválthatjuk a világot, ahogy azt sem, hogy ez itt a legigazabb emberek gyűjtőhelye. – A fülem mögé igazítottam hajam kipirult arcom elől, nem szerettem ennyit beszélni, és a középpontban lenni, de valahogy úgy tűnt helyénvalónak, hogy a többiek helyett is beszéljek a férfival. – Pusztítani könnyű, megtartani, teremteni, az a nehéz… Mindannyian meghalunk egyszer, a világ is, hiszen minden véges, amit ismerünk, azonban nem véletlen szerintem, hogy a saját végét sem hozta előrébb, a világéba pedig vajmi kevés beleszólása van…
Karjaimat összefontam mellkasomon, mert úgy éreztem, ezúttal nagyon nincs igaza a férfinak, és nem kellene tovább butaságokat beszélnie. Az utóbbi percekben annyi minden történt, és igazán nem kellene ezt már tovább tetőznie. Sierashi~san itt volt, még, ha csupán részben is, de ez kevésbé számított ebben a pillanatban, hiszen melyikünk lett volna olyannak nevezhető most, aki a helyzet magaslatán van.
- Tamachi~san, nem hiszem, hogy ez így lenne helyénvaló! – Néztem a pohárra, és annak tartalmára.
Annyi minden átfutott az utóbbi negyedórában, hogy ezt már aztán végképp nem tudtam hová tenni. Elvégre Sierashi~san a barátja volt, nem holmi idegen, aki éppen csak beesett az ajtaján, még, ha nem is teljesen volt az, akit ő ismert. Biztos voltam benne, hogy a másik nem támasztott felé ilyen kéréseket, mikor ő jött vissza, pedig hasonló változáson átesett Tamachi~san is.
- Ha segítünk Freddonnal kapcsolatban, később Sierashi~san visszatérhet régi valójában? – Kérdeztem rá egyenesen, mert ez egy fontos pont volt számomra. Vezetőm így sem volt teljeséggel beszámítható, jó lett volna tudni, mi is jöhet még ezután.

Karakterlap

Kurai Szadame

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Yuusuke tenshije

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #22 Dátum: 2015. Márc. 19, 16:31:18 »
Lassan simította hátra a haját, majd megrázta a fejét. A hatalmas, erős szervezet, ami a Világ megvédését tűzte ki céljának, és ez lett belőle. Egy kifejezette nevetséges társaság, elmebeteg fickó, aki magát akarja vezetőnek, akinek pedig nem tetszik, azt meg akarja ölni. A tagok nagyobb része gyenge, kiképzésre nincs elég idő, és most még ez is. Megjelent valaki, aki Mr. Sierashi testében öltött alakot. Többes számban beszél magáról, mintha valakik még laknának benne, bár pontosan ezt is állítja. Megannyi újdonság van ebben a világban, amit még nem tapasztalt meg Szadame, ennyi előnye van ennek a szervezetnek. Olyan dolgokat láthat, amikről mások csak álmodhatnak, de azért kicsit túlzónak találja az árát, amit el kell viselni. Leginkább a társaira gondol. Tényleg testvériségnek hiszik magukat, miközben inkább katonáknak kellene lenniük. De mindegy, inkább nem teszi szóvá az aggályait. Csendesen meghúzódik a háttérben, és figyel, hallgat. Nem érzi szükségét semmi olyan cselekvésnek, amivel beleszólna a dolgok menetébe. Apró pont egy hatalmas lapon, nálánál nagyobb pontoknak kell most döntenie. Az elmebeteg férfinak, és Mr. Sierashinak látszó alaknak. S bár magát démonnak nevezi a férfi, inkább látszik csak egy szerencsétlen bolondnak, aki a viselkedésével akar valamit elérni, talán azt, hogy féljenek tőle, vagy tiszteljék, mindenesetre inkább csak nevetni lehet rajta, semmi mást. Ahogy mindenen, amit mondott. Természetes, hogy a világnak már rég vége, csak sokan nem látták még ezt be. Felesleges olyan szavakkal dobálózni, hogy gonosz, vagy jó, nem ezek jelentik a véget, maga az emberiség fogja a saját vesztét okozni. Ez ellen pedig még ez a… testvériség se tehet semmit. Ezért hát Szadame annyit tesz, hogy előveszi a cigeretáját, az ajkai közzé tesz egy szálat, majd meggyújtja.
- Kezd egyre unalmasabb lenni. Vagy választják azt, aki meg akarja ölni azokat, akik nem hajtanak előtte fejet, vagy azt, aki szövetséget ajánlva érkezett. Véleményem szerint nem nehéz a választás. Ha döntésre jutottak, tudassák velem, a szobámban leszek. Ez már túl unalmas számomra.- hátat fordított a jelenlévőknek, és elindult a lakrészek felé, hogy ott várja ki az egész végét. Legalább ott nem kell elviselnie ezt a társaságot, és nyugalom veheti körbe. S ezzel a tettével talán kifejezheti azt is, hogy mennyire is érdeklik a jelenlévő személyek. S persze mivel Szadame a legújabb tag, ezért se érzi szükségesnek a kelletnél több beleszólást. Régi tagoknak a kötelessége dönteni a most folyó dolgokról.

Karakterlap

Murasaki Shōko

Ember

Daitenshi

*

Daitenshi tenshi

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
23 500 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Raion

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
MediumSlateBlue // #7B68EE


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #23 Dátum: 2015. Márc. 21, 18:34:02 »
Alapkőétel?

A nagy zűrzavar közepette a tanácsteremben Tarou-chin megjelent a közelemben az asztalra ülve és a chipsemből akart venni. Mivel eddig arról volt szó, hogy testvériség vagyunk és köztudott, hogy a testvéreknek osztozkodniuk kellene, ezért bólogattam, hogy vehet belőle. Ezzel egy időben viszont egy kicsit szomorúan kezdtem el nézni, amiért így kevesebb chipsem lesz, de talán majd megsajnál és még sem fog venni. Egy próbát megér.
- Köszi a tanácsot. - válaszoltam és igaza is volt, Tamachin már úgysem tehet egymaga semmit a szervezetért, de én azért itt maradnék, amíg vége az egésznek. Úgy is ráérek, nem sietek sehova, meg tudom várni, hogy szétszéledjen mindenki.
Amint kivégeztem a chipset, kimásztam az asztal alól és összehajtottam az üres zacskót, majd elrakva a hátizsákomba, egy doboz tejkrémes pockyt vettem elő. Így haladtam a bejárat felé, ahol a robbanás történt és a Sierashicchire hasonlító fickó tartózkodott. Magyarázatának nem tudom, hogy hihetünk-e, de abban én is biztos voltam, hogy ha bántani akarna minket, akkor már megtette volna.
- Új Fények? - kíváncsiskodtam, hogy ez alatt mit is akar érteni, bár gondoltam, hogy megosztja velünk, ha beleegyezünk, hogy segítünk neki. Elég logikus, hogy nem zúdít mindent a nyakunkba, amikor még nem bólintottunk rá a kérésére.
Bár szinte biztosak voltunk benne, hogy Sierashicchi igazat mondd, én akkor is meg akartam róla győződni saját kezűleg. Oda is mentem hozzá és a vállára helyeztem az egyik kezemet és aktiváltam a képességemet. Talán csak néhány pillanat telhetett el, de nekem sokkal többnek tűnt. Nem csak, hogy megbizonyosodtam róla, hogy valóban ott van bent Sierashicchi tudata, de tényleg sok más mindenki is. Ilyennel még sohasem találkoztam és elég megerőltető volt egy helyen lévő sok tudat között kutatni, ezért pár pillanat alatt a földre rogytam, amiért lefárasztottam magamat.
- Igazat... mondott. - csak ennyit tudtam kinyögni, mielőtt elvesztettem az eszméletemet, de talán ebből is érthető volt, mire akartam utalni. Aki ismeri, hogy mire vagyok képes és látta, hogy megérintettem Sierashicchit, biztos össze tudja rakni az információkat, hogy hihetünk az előttünk állónak. Talán ezzel segítettem a többiek döntésében, mert legalábbis én segítek neki, még ha nem is teljesen az a Sierashicchi, akit eddig ismertünk.

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #24 Dátum: 2015. Márc. 23, 17:29:49 »
Alapkőletétel

- Mégis mikor hagyott el a bátorság, Tamachi Yukezo? – csóválom meg a fejem némileg csalódottan. – Értéktelen szemléletről beszélsz, miközben gondolataidat a félelem ködösíti el, s nem látsz mást magad körül csupán szenvedést és azt hazudod, hogy élvezed… Tényleg nincs semmi ebben a létezésben, amit meg akarsz védeni?  Mert akkor valóban tévedtünk! A tested talán még képesek vagyunk megmenteni, de a lelked oda: halott vagy, hisz’ feladtad mindazt, amiben egykoron hittél, amiért harcoltál.
Szomorú látni egy harcos bukását, vélhetőleg korábban hősként ünnepelték volna, azonban mint azt mindenki nagyon jól tudja, csupán az adott illető halála után szokták odaadományozni eme címet, mintegy elismerésként az áldozatért, amit hozott. Túl sok idő telt el, s már egyikünk sem az, amivé válni akart vagy amivé lennie kellene. Türelmesen figyelem a kibontakozó eseményeket, úgy tűnik a jelenlévők többségét sikerült meggyőznöm jelenlétem ártalmatlan mivoltáról, habár szimpátiájuk alapját egyértelműen az egykori énemhez fűződő érzelmek adják. A legtöbbjüket erős kapocs köti Sierashi Yuusukehez, védelmet nyújtott, célt adott, életet mentett. Pontosan az ilyen kapcsolatok végett érdemes megakadályozni a világ pusztulását, s habár tényleg önös érdek hajtja a legtöbb embert, ettől függetlenül remek dolgok születhetnek ebből is, példának okáért a szeretet. A Villámvándor azonban láthatóan ezt nem tartja olyannak, aminek fennmaradásáért érdemes lenne küzdeni, holott leszármazottaink szebb jövőéért a jelenben kell lépéseket tennünk. A módosított lélek kérdését hallva úgy döntök, egyszerűbb lesz megmutatnom, mintsem hogy csak elmagyarázom. Könnyedén szökkenek néhány méterrel távolabb a társaságtól, majd némi koncentrációt követően szellemszerű lények jelennek meg körülöttem, üres lelkek, amik követnek, bármit is parancsolok. Lehetnek talán kéttucatnyian, lassan felvillanva különböző nemzetiségű, korú és nemű emberek alakját veszik fel, némelyikük arcát törzsi tetoválások díszítik, míg mások teljesen hétköznapinak tűnnek. A villódzás rövidesen abbamarad, Én pedig egy intéssel eltüntetem a blankokat.
- Az ősöknek hatalmukban állt kilépni a nagy körforgásból, mikor érezték, idejük lejárt, egyszerűen továbbléptek, színtiszta energiaként egy tudatban egyesültek, amely megrekedt a Dangai sötétjében egészen addig, míg az utolsó tisztavérű nem csatlakozik hozzájuk. Fredonn az, akire várunk és Ő egyáltalán nem akar lemondani a felhalmozott hatalmáról! – feltételezhetőleg valamiféle istennek képzeli magát, s csupán a megfelelő pillanatra vár a hatalomátvételhez, ami be is következne, amennyiben tétlenül várnánk, hogy eltüntesse az összes akadályt az útból. – Kiválasztottuk ezt a testet, hogy tárolója legyen emlékeinknek és tudásunknak, szellemének élni akarásához foghatót régen láttunk, s ezen akarat fog össze minket, akár egy rózsafüzért. Részben hasonlított hozzánk, az örökösünk volt, egy Új Fény. Róluk is mesélni fogunk, ám előbb húzódjunk beljebb, így a türelmetlenek is jobban figyelhetnek. – célzom kijelentésemet a fullbringer távolodó hátának, mialatt a lila hajú lány megérint, tudata megpróbál az enyémhez kapcsolódni. Késő lenne már szólnom, miszerint ez nem túl jó ötlet, addigra már el is veszti eszméletét, ezért utána kapok, mielőtt még a földre zuhanhatna, és karomban tartva fordulok a shinigami-testbe bújt démonhoz. – Semmi gond, Miyu… Számítottunk a bizalmatlanságra, ugyan az előbbiekben bizonyítást nyertek szavaink, mégis megtesszük, amit kérsz, hogyha a támogatásodhoz erre van szükség. Nos, ami pedig a vezetőtöket illeti, egyelőre nem tudjuk a választ, ezelőtt még nem történt ilyen összeolvadás, talán végleges.
Amennyiben a daitenshi ismerné képességeinket, feltehetőleg maga is meglehetősen sértőnek gondolná a felvetést, mely szerint nem tudnánk megtörni a vérmágiát, amit használ. Jobbnak látom egyelőre abban a hiszemben tartani, hogy ő diktálja a feltételeket, addig is kevésbé veszélyes. Muszáj a közelemben tudnom, ereje elképesztő méreteket öltött és nincs rá garancia, miszerint nem önmagáról szólt a függöny mögött álló következő ellenség jóslata. Utolsóként lépek be a Kohrihebi no Su falai közé, jóleső borzongás fut végig a gerincemen, úgy érzem, hazatértem. A tanácsterem kissé rendetlennek tűnik, különböző rajzeszközök hevernek az asztalon, kíváncsi lennék miféle szabadidős tevékenységet folytattak a bentlakók korábban. Miután elhelyeztem az egyik ülőalkalmatosságban Shōkot, ám még mielőtt magam is helyet foglalnék, elveszem a kelyhet és kiürítem annak tartalmát. A vér fémes íze ismerős a számban, habár ilyen erőteljesnek sohasem éreztem, nehezemre esik megállni az öklendezést, de végül tudatom diadalmaskodik az inger felett.
- Mennyi ideig voltunk távol? - nem tudhatom pontosan, a köztes világban egy örökkévalóságnak tűnt.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Márc. 23, 17:31:31 írta Hirako Shinji »


Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 128

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #25 Dátum: 2015. Márc. 25, 10:55:28 »
Alapkőletétel=|:>

Ez egyszerűen nevetséges. Nem bonyolult a dolog, csak egyszerűen fel kell fognom, hogy már megint a puszta lényem okozza a legnagyobb csalódásokat. Elhagyott volna a bátorság? Az is meglehet. A jelenlévőkkel ellentétben én nem áldozhatom fel ismét magamat. Több a felelősségem annál, hogy csak úgy a halálba rohanjak egy idealista céljaiért. A kislány összeesik, nem is tudom, hogy mivel próbálkozott, talán valami mentális trükk, amit hárított Yuusuke pajzsa. Azt hiszem kiszórakoztam magamat, így el is indultam már befelé. Egy szóra mindenképpen viszont odalépek Miyu mellé. Ő az utolsó tenshim, és azt hiszem ez a Daitenshi már soha nem lesz ugyanaz, ami eddig volt. Ezt azért sajnálom, de nincs mit tenni, így jártunk.
- Nara Shizune öngyilkos lett- lehet, hogy tud már róla, de ha nem, akkor most elmondom neki. Miyu egészen biztosan nem tudja a történetünket, és ő csak annyit tapasztalhatott, amit látott, a színfalak mögött ködös emlékek vannak bennem, és természetesen olyan motívumok, amikre nem feltétlenül vagyok büszke.
- Kazuho Kira belehalt a gépesítésbe, a Sereg egy különlegesebb tagja, de már csak egy üres test- ezután kissé gyászosabbá válik a hangom, amiről esetleg tudhatja, hogy ez nem az őrült Yukezo mondatai. Ezek olyat váltottak ki belőlem, amit normális emberi lények éreznek. Haragot, és gyászt.
- Miattam haltak meg, de még nem tudom rá a választ, hogy csak a jelenlegi létem okozta ezt, és tudattalanul sportoltam is erre, vagy csak a Daitenshi kötelezettsége tett így. Ha akartam volna sem menthettem meg őket- itt viszont megragadom a karjánál, és kerülő útra lépünk. Egy másik úton fogunk a tanácsterembe menni, de előtte még beszélnem kell Miyuval, tudatnom kell vele, hogy mi a helyzet, és tekintve, hogy ő az egyetlen ebben az egész csapatban, aki még megbízhatónak tűnik, így feltétlenül vele kell megosztanom ezeket.
- Egy Beliál nevű démon régen egyezséget kötött Shizunéval, és abban a pillanatban, amikor elvitte volna, hogy örökké a szolgája legyen, kiléptem, és azt mondtam, én menjek helyette. Több, mint nyolcszáz évet szolgáltam le nála, és amit most látsz, az egy folyamat, és örökkön örökké egyre lejjebb, és lejjebb csúszok azon a bizonyos spirálon. Azt szeretném, hogy tudd, egyszer engem is meg kell majd állítanotok. Arra kell készülnötök, hogy én vagyok az ellenség világos? Kérlek, ígérd meg nekem!- itt egy kicsit elhalóvá váltott a hangom, mert tudom, hogy már most is jelei vannak annak, hogy képes vagyok dühöngve őrjöngeni, és megölni bármit, ami csak az utamba kerül- Ha valaha is, a hajam feketévé változik, és te ezt látod, akkor menekülj! Ne hidd, hogy ott van a jóság a szívemben, ne reméld, hogy menthető vagyok. Nem bírnám ki, ha a holttested melletted ébrednék, és hidd el, Yuusuke erős, és megállíthat, de addigra már mindenki más halott lesz. Ígérd meg nekem, hogy így teszel majd! Te vagy az egyetlen, akit megóvnék ettől, te vagy az egyetlen, akit meg szeretnék menteni magamtól- égszínkék szemeimmel tekintek rá, és várom a válaszát. Hogy ha ezzel megvagyunk, akkor megbotlok, és felnyögök. Felvillan a szememben a sárgás szín, és vigyorogva kuncogok egyet.
- Yuusukéék megitták mind az összes csepp vért- mondom szinte önkívületi állapotban- Hogyan, és miként fogjuk egy nagy vezető bukását látni. Vajon tudja mit jelent az átváltozás? Ha az, akit mi ismerünk él még, akkor a megszállást választotta volna? Ezt szeretné ő is? Miért rejtegeti az őszinte kínt, nem olvashatjuk, nem láthatjuk? Hehehe… az ő lelke nemsokára meghal, ez a harc az életébe kerül majd, hát miért is ne menthetnénk meg ettől a szenvedéstől- morgom továbbra, is, majd kihúzom magam, és gonoszan rávigyorodom Miyura. Az előző szinte vallomásszerű felütés után, ez élesen eltér, sőt mondhatni az ellentétje. Vihogva, a tenyeremet dörzsölgetve lépünk be végre a terembe, és én kihúzom Miyunak a széket, illedelmesen, hogy leülhessen. Magam is egy székre ülök mellé, ami egykor még az én helyem volt.
- És Hitomi?- teszem fel a kérdést, hogy egy kicsi döbbent csendet tegyek- Hová lett a kislány? Emberek istene, istenek embere- kuncogtam, és a kezemet az asztal felé tettem. Szépen lassan egy füstös masszaszerűség kezdett kibontakozni, és lecsurgott, majd egy kis Hitomi bábuvá fejlődött, ahogy a kötélen lógott.
- Sietve, futva, hopp, hopp! Látni kívánja a kisnagytestvérkéjét, de hát ő hová lett? Jajj! Az őrület nem való ám mindenkinek, ki hogy használja, uralkodókat tett bukottá, bukottakat boldoggá. Áldozat, aminek eleje sem pedig vége nincs, hát megérte? Engem csillag vezérelt idáig, egy angyal, tollainak fényes pontjai láttam a sötétben, de mi fogadott? Semmi! Ánok-konok világ ez, hát mond te milyen fényt látsz. Új Sötétben fogant gyermekek tán, vagy hősök, akik még csak nem is hallottak erről. Mesélj!- mondom sziszegve halkan, hogy a környezetemben lévők hallják. Főként Yuunak szántam ezt most, mert a többieket még erre sem méltatom. Igazándiból a történetemet is hallhatta, és ha vannak emlékek arról, hogy miért, meg hogyan történt mindez velem, akkor lehet megért egy kicsit. A Hitomi bábú eltűnik, méghozzá lángok kíséretében. Tudni akarom, hogy milyen reakciót vált ki belőle az egykori Daitenshi esetleges vesztének híre. Könnyedén hazudhatok, de ezt ő honnét is tudná. Valaki csak megválaszolja, hogy meddig volt távol, de én látni akarom Sierashi Yuusukét, és azt is, hogy szenved, hogy kétely fogan meg pici lelkében, akár csak egy pillanatra is.


Karakterlap

Tsukiyomi Ameya

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #26 Dátum: 2015. Márc. 26, 14:14:15 »
[Alapkőletétel]

Nem szerettem volna, ha a fejem felett kezdenek veszekedni a daitenshik, valahogy olyan szokatlan volt, és félelmetes. Koránt sem azért, mert összecsaphattak volna, hanem mert korábban az ő barátságuk is jelképezte a nagy egységet, a tartós szövetséget, amit maga a szervezet is alkotott. Számomra mindig az lesz, ahogy Sierashi~san először leírta, egy nagy család, akik segítik, és óvják egymást, nem akartam, hogy olyanná váljon ez az egész, mint ami néhány perccel ezelőtt lehetett volna. Mi segítjük egymást, nem pedig ártunk a másiknak, még ha sokszor nem értünk egyet mindenben. Erősebbnek kell lennie a kötődésnek, mint a különbségekből adódó széthúzásnak.
Ezt nekik is tudniuk kell, és bármennyire is mérges voltam Tamachi~sanra azért, mert nem gondolkodott tisztán, és olyasmiket beszélt, vagy a korábbi kirohanásáért, jól tudtam, hogy még lehet reménykedni. Mindig szükség van arra, hogy észrevegyük a fényt az alagút végén, még, ha csak alig pislákol is. Neki pedig itt volt a lánya, akink szüksége volt rá, és aki visszatarthatta még a nagyobb bajoktól.
Csak pislogtam a halovány lényekre, akiket Sierashi~san idézett meg, és önmagamat meghazudtolva léptem közelebb, hogy megérintsem az egyiket. Olybá tűntek, mint a lelkek, akiknek segítettem még régebben továbblépni, vagy megmentettem őket a lidércektől, de ezek most sokkal haloványabbak, áttetszőek voltak. A fények villogása sem ijesztett meg, bármennyire másnak tűnik, számomra ő a vezetőnk maradt, aki nem ártana saját embereinek. Szavaira ismét felé fordítottam tekintetem, és igyekeztem megérteni, pontosan mire is gondolhat, hiszen bármennyit is olvastam, nem mindent értettem meg az Ősökkel kapcsolatban.
- Ha Freddon is csatlakozna, akkor mi történne? – Bármennyire is lépjenek ki a körforgásból, az anyag nem vész el, csupán átalakul. Ahogy az emberből lélek, a lélekből pedig shinigami lehet, úgy a shinigami is újraszületik halála után emberként. – Vagyis Sierashi~san is ott van bent… így kellene neveznünk továbbra is? – Pislogtam nagy szemekkel.
Mert egyértelműen ott volt, de mint látszott, számtalan más is, ez esetben pedig nem tudhatjuk, hogy miként kellene megneveznünk őt… vagy inkább őket? Ez a sok tudatos dolog némileg összezavart, pedig nekem is villantak fel néha olyan emlékeim, amik nem a sajátjaim voltak, hanem a lélekenergiájukkal együtt a többiektől kaptam őket. Közben megint olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy csak kapkodhattam a fejemet. Kurai~san elindult a körletébe, holott még el se kezdődött igazán a megbeszélés, mert világos volt szerintem mindenki számára, hogy nem fog ennyiben kimerülni a dolog, valami célja, és terve lesz a most érkezettnek, nem csupán Sierashi~san emlékeiben akar a falak között lubickolni. Shouko~chan pedig minden bizonnyal a mi kedvünkért akart utána nézni a dolgoknak, nem számítva arra, hogy ez balul is elsülhet, szerencsére a férfiban még megvoltak a reflexei, és időben elkapta.
- Rendben, ott ellátom Shouko~chant is… - Bólintottam, elvégre tényleg ésszerű volt, hogy a továbbiakat odabent beszéljük meg, főleg, mert ülve mi is jobban tudunk gondolkodni. – Akkor is végleges, ha sikerül Freddont is csatlakozásra bírni?
Amit eddig hallottam róla, azzal együtt nem feltétlen tartottam volna jó ötletnek az egybeolvadást, hiszen ha ez így működik, akkor majd ő is beleolvadna Sierashi~san testébe. Aminek eredménye talán olyan lenne, mint Tamachi~san jelen esetben. Persze most is furcsa, ahogy beszél egykori vezetőnk, ettől függetlenül egyetlen benne lakozó sem kívánja halálunkat, Freddonnal szemben. Ha egy ilyen valaki kerülne bele, mi a garancia arra, hogy nem próbálná meg átvenni az irányítást, és vajon mi történne velünk, ha erre képes lenne… belegondolni is ijesztő volt.
A többiek után indultam, és láttam, hogy daitenshim várakozik, ahogy mellé értem, úgy lett világos számomra, hogy velem akart beszélni. Míg mások elhaladtak mellettünk, azt hittem, hogy megszid majd azért, amiket korábban mondtam, holott nem akartam megbántani, csak azt szerettem volna, hogy ne essen szét ennyire. Szavai azonban jobban megdöbbentettek, mintha valóban kiabált, vagy fenyegetett volna. Visszapislogtam könnyeimet, fogalmam se volt róla, hogy ezért vannak távol társaim, azt hittem, hogy csupán más teendőjük akadt az utóbbi időben, és ezért nincsenek a Fészekben.
- Mégis mikor történt mindez? – Suttogtam magam elé, el se akartam hinni, hogy valóban ennyi minden elhaladt mellettem, holott mindig odafigyeltem arra, hogy tudjak arról, mi történik körülöttem. – És Rei~chan? – Kérdeztem kissé remegő hangon, reméltem, hogy a kislánynak semmi baja nincs.
Szerettem volna azt mondani neki, hogy valóban nem segíthetett volna rajtuk, bár ebben nem voltam teljes mértékben biztos, hiszen ki tudja, mit tehetett volna, ha őrülete nem lenne ilyen mértékű. Kissé összerezzentem, ahogy megragadta karomat, viszont csupán csak másfelé kanyarodtunk a többiektől, bár ez sem volt éppen megnyugtató. De most tisztán beszélt, olyasminek rémlett arca, tekintete és hanglejtése, mint régi önmaga, mintha a sötétség mélyén megcsillant volna valami. És csal hallgattam a történetet, amit igyekeztem megérteni, és valamiképpen megnyugtatni, hogy minden tőlem telhetőt megteszek majd, mindig így szoktam cselekedni.
- Nem hiszem… tudom, hogy valahol odabent az a régi Tamachi~san van, akihez csatlakoztam, és aki segített erősebbé válnom. – Szorítottam meg engem fogó a kezét. – De megígérem, hogy szem előtt tartom a kérését, és nem fogok meghalni, nem hagyom, hogy ártson nekem, vagy másnak, ettől nem kell tartania.
Úgy éreztem, hogy elsírom magam, mert nem akartam, hogy ez az ember eltűnjön, hogy ez az énje legyen az, amelyik csupán néha-néha bukkan elő. Hozzá csatlakoztam, őt követtem volna vakon bárhová, nem pedig azt az őrültet, aki most az elméjében lakott. Ahogy megbotlott, automatikusan nyúltam felé, hogy felsegítsem, de sárgán villanó szemeitől hátrébb hőköltem, majd elsiettem a terembe, nem akartam látni, milyen mélyre zuhant ismét. A kihúzott székre nem ültem le, először Shouko~chanhoz léptem, hogy segítsek neki, amennyire tudok, bár ez kimerült abban, hogy a jéggel megfoltozott falból kiemeltem egy kisebb darabot, és óvatosan bevizeztem az arcát, hogy magához térjen. Biztos jól esett neki a hűvös, valószínűleg a feje is sajogni fog, amint magához tér.
- Egy hétig… - Válaszoltam a feltett kérdésre, mert Tamachi~sanra várhattunk volna ítélet napig, főleg jelen állapotában.

Karakterlap

Kurai Szadame

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Yuusuke tenshije

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #27 Dátum: 2015. Márc. 31, 15:25:16 »
A megjelent lelkekre nem fordít különösebben nagy figyelmet. Lehet már megszokta a furcsaságokat, vagy éppen annyira meglepte az egész, hogy reagálni se tud rá. De már azt is tudja, hogy mi a célja Fredonnak, ami elég érthető. Élni akar, ezzel így vannak a legtöbben, ragaszkodnak az életükhöz, egyesek pedig ezért ölni is képesek. Talán annyira nem is más Freddon, mint az itt jelenlévők. Biztosra veszi, hogy azok közül, akik jelen vannak, a legtöbben ölnének, ha a saját életük a tét. Csak Fredonnal az a gond, hogy a szervezet elvei ellen van, és az első csapást is bevitte.
A többi nem kifejezetten érdekelte, a gyerekes veszekedés, és a tagok viselkedése, jobbnak látta, ha visszatért a lakrészébe. Ám valami megtorpanásra késztette, volt egy olyan érzése, hogy Mr. Sierashi testének a szavai neki szóltak. Lassan verte le a hamut, majd megfordult, hiszen háttal nem illik beszélni, ahogy az sem illik, hogy hátat fordítva várjanak valakire.
- Nem türelmetlen vagyok, csak nem érdekel az, ami jelenleg itt folyik. Az Új Fényt pedig ismerem. Félvérek, akiben Ős és emberi vér keveredik, ahogy Mr. Sierashiban is, feltehetőleg ezért volt alkalmas a lelkek, és maguk befogadására. Nem tudták megállítani Freddont, ezért másokra bízzák a piszkos munkát. Tipikus parancsnoki gondolkodás. Esetleg valami más, amit tudnom kellene? Hogyan kell legyőzni Freddont, hol van, mik a gyengéi, mik a tervei? Ha ezekkel az információkkal nem rendelkezik, nem érzem szükségét, hogy a további társalgásban részt vegyek. Nem tartozik az érdeklődési körömbe az Ős nép történelme, vagy bármi egyéb,ami nem Freddon legyőzéséhez tartozik.- mindvégig nyugodt, kimért hangon beszélt, és várta a kérdésére a választ, amitől függ, hogy a társasággal tart, vissza a tanácsterembe, vagy inkább folytatja a megkezdett utat, vissza a szálására.

Karakterlap

Murasaki Shōko

Ember

Daitenshi

*

Daitenshi tenshi

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
23 500 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Raion

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
MediumSlateBlue // #7B68EE


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #28 Dátum: 2015. Ápr. 11, 12:55:00 »
Alapkőétel?

Egy kicsit lefárasztottam magam, hogy megpróbáltam Sierashicchi fejében nézelődni, ezért nem is volt meglepő, hogy elvesztettem az eszméletemet, sokat kivett belőlem ez az egyszerűnek tűnő folyamat. De legalább azt kiderítettem, hogy valóban több mindenki van a fejében és köztük ott van Sierashicchi is.
- Nyan...maru? - egy pillanatra kinyitottam résnyire a szememet, mikor beértünk a Tanácsterembe és letettek az egyik székre. Még nem voltam teljesen magamhoz térve, ezért rosszul láttam és Sierashicchit egy nem régiben látott gyerekműsor szereplőjének képzeltem. De rájöttem saját tévedésemre, amikor kitisztult a látásom egy kicsit jobban, viszont csak egy pillanatra tértem magamhoz, ezután ismét elvesztettem az eszméletemet.
- Jól vagyok. - mikor végre teljesen magamhoz tértem, Mane-chin hűsítette az arcomat, ezért is próbáltam megnyugtatni, hogy minden rendben van velem. Bár talán még nem voltam teljesen toppon, de azért megvoltam, csak egy kicsit fájt a fejem.
Hogy tisztában legyek azzal, ami akkor történt, amíg nem voltam magamnál, belepillantottam Mane-chin fejébe. Így már tudtam, hogy mi is történt, de olyat is láttam, amit nem szerettem volna. Szomorú híreket, amik Mane-chinhez hasonlóan engem is váratlanul értek, az viszont egyáltalán nem lepett meg, hogy Tamachin megbolondult. Szerintem mindenkinek egyértelmű volt, aki találkozott vele.
Sacchin került elő a beszélgetésben, ezért egyből felkaptam a fejemet, bár nem tudtam pontosan, hogy hol van, de reménykedtem benne, hogy megvan. Az viszont egyáltalán nem tetszett, hogy Tamachin csinált egy Sacchin babát, majd lángokba borította és eltüntette. Ez most nem hagyhattam annyiban, ezért felálltam és megragadtam a kelyhet, amiből a vér volt és Tamachin felé hajítottam.
- Sacchint is ugye meg tudod menteni, Nyanmaru? - fordultam Sierashicchi felé, aki ugye nem csak Sierashicchi volt, hanem több mindenki más is, ezért gondoltam jobb lesz neki egy másik név. Ha Tamachint is meg tudta menteni a haláltól, akkor biztos Sacchinnal is meg tudja tenni, csak meg kell keresni.

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tanácsterem
« Válasz #29 Dátum: 2015. Ápr. 13, 18:06:33 »
Alapkőletétel

- Ez a harc már az életébe került… - jegyzem meg halkan, miközben némileg előredőlök ültömben a kényelmetlen ülőalkalmatosságon. – Dönthetett volna úgy is, hogy visszautasítja ajánlatunkat, s maga mögött hagy mindent, ami ehhez az élethez kötötte: barátokat, szerelmet, a gyermekeit. Valóban rá vallana, ha küzdelem nélkül fogadná el az elkerülhetetlent? Egykoron testvéreknek tartottátok egymást, azonban amilyen keveset tudott ő rólad, ugyanannyira keveset tudsz Te is valójában róla. – monológom végeztével vöröses színben játszó szemeimet a módosított lélekre irányítom, arcomon különösebb érzelmek nélkül válaszolok a feltett kérdésére. – Tudatunk eggyé válik és a különböző hangok tökéletes dallamot fognak alkotni, azután elmegyünk ebből a valóságból, egy új univerzumba, akár új dimenzióba is, ahol ismét elölről kezdhetünk mindent. A munkánk itt befejeződött, megadtuk a lökést, amely az emberiség fejlődéséhez kellett. Sok névvel illettek minket ezelőtt, azonban most egyik sem vagyunk… Igen-igen, legyen hát ez a nevünk, a névtelenség! Szólítsatok Aenom'ennek! Természetesen, amennyiben jobban esik az ismerős archoz a régi nevet társítanotok, úgy megtehetitek, ugyanúgy figyelünk majd arra a megszólításra is. - Yukezo újabb trükkjét figyelve valami új, kellemetlen érzés jelentkezik mellkasomban, azonban ennek már semmi köze a korábban ott lévő drágakőhöz. A lány nevének hallatán az emlékek ködéből egy arc emelkedik ki, a hozzá kapcsolódó emlékekkel együtt. Félelem fogan, vagyis nem teljesen, inkább aggodalomnak mondható, azonban távolinak tűnik, mintha csupán egy sosem látott rokon élete forogna kockán. Szempilláim alig észrevehetően rebbennek meg, kissé késve eszmélek rá, miszerint percek óta nem pislogtam. – Távol van tőlünk, igen messze, azonban nem elérhetetlen azok számára, akiknek a távolság semmit sem jelent. Nem kell aggódnod, gyermek, lehetőségünk van a segítségére sietnünk, amennyiben időben cselekszünk! – talán úgy gondolhatják, a jövőbe is látok, azonban ez koránt sincs így. A hologramasztal oldalán, melynél ülünk különböző kapcsolók helyezkednek el, pár másodpercnyi tanulmányozást követően elő is tudok hívni egy dokumentumot az archívumból, ami tanulsága szerint Hitomi továbbra is egy ős-gyógymód után kutat, ami megállíthatja az obszidián továbbterjedését. – Milyen tudós is lenne feljegyzések nélkül, nem de?
Persze ez nem garantálja, hogy útközben nem kerülhetett bajba, hisz’ milyen daitenshi az, akinek nem jár a halál a nyomában lesve a megfelelő alkalomra? Némileg meglepő a tény, mely szerint a valóságban alig egy hét telt el a maszkos harcossal való összecsapás óta, holott egy örökkévalóságnak érződött minden egyes másodperc. Feltehetőleg ezen érzett az összekapcsolódó lelkek közös várakozásából adódik, azonban a Dangaiban teljesen máshogy telik az idő, ehhez nem fér kétség. Elmélkedésem végeztével már-már éppen belekezdenék a legfontosabb feladatunk ecsetelésébe, ám a fullbringer megelőz és kifejezetten bagatell módon adja elő mindazt, amiről beszélni szerettem volna. Nos, a végtelenségig leegyszerűsítve tényleg ennyiről van szó, mindazonáltal a helyzet jóval bonyolultabb ennél.
- Az Új Fények alkotják győzelmünk kulcsát, pontosabban egy fegyvert, amivel véget vethetünk Fredonnak. – ragadom magamhoz a szót és igyekszem kielégíteni Kurai-san érdeklődését a felvetett témákkal kapcsolatban. – Kizárólag egy ős rendelkezik az erővel, ami képes megölni egy fajtájabelit anélkül, hogy annak szelleme is elpusztulna a procedúra során. A tisztavérűekben ez hatalmas mennyiségben létezett, ám feltétele az élő test, amivel sajnálatos módon egyikünk sem rendelkezik már, legalábbis eredeti formájában nem. A leszármazottainkban megtalálható ezen eszencia gyenge lenyomata, de egymagukban semmit sem érnek olyasvalakivel szemben, mint az Alkotó. Nem is tűnik olyan nehéznek a feladat, igaz-e? Régi fajról lévén szó feltehetőleg minden tizedik emberben megtalálható a gén, gondolják. – dőlök hátra, mialatt kezeimet a karfán pihentetem. – El kell oszlassuk az efféle tévképzeteket! A halandókkal való ilyesfajta kapcsolat súlyos bűntettnek számított közöttünk, legalábbis a régi törvények szerint, amikben Nirmātṛ is hisz. Kevesen vannak, s az évek során egyre kevesebben lettek, megtalálásuk elképesztően nehéz lesz, hiszen akik képesek voltak elbújni nagyhatalmú üldözőjük elől, azok előttünk sem fogják könnyedén felfedni rejteküket, viszont ismerünk egy helyet: a Leviatán belsejében válaszokra lelhetünk!
Vissza a kezdetekhez. Az Arkangyal létrehozásának alapvető oka egy elképesztő ereklye felkutatása, valamit elpusztítása volt, megfordulhatott ugyan a tagok fejében a lehetőség, hogy használják önös céljaikra, ellenben végül mégsem tettek így. Most viszont nem lehet kérdés az eszköz, kizárólag a végeredmény számít!
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 05, 13:39:43 írta Aenom'en »