Szerző Téma: Zúgó vizeken  (Megtekintve 4790 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #15 Dátum: 2014. Aug. 03, 19:24:31 »
- Onee~sama, gondolod, hogy anélkül is képes leszek Seireiteit szolgálni, hogy elvégezném az Akadémiát, és shinigamivá válnék? – Érkezett egy vékonyka hang a sötétben.
A körvonalakból jól látható volt, hogy egy gazdagon felszerelt hálószoba az, amit a hold fénye bevilágít. A bútorok szépen megmunkáltak voltak, úrilányhoz illőek, a hatalmas ágyról selyemszalagok lógtak le, ezáltal még titokzatosabbá téve a helyiséget.
- Ne butáskodj Moeta, senki sem fog feleslegesnek tartani, csak mert nem lettél shinigami, elvégre te fogod átvenni a ház irányítását! Hatalmas feladat ez, nagyobb, mint az, hogy én hadnagy vagyok. Ráadásul holnap biztosan felvesznek az Akadémiára!
- De szép is lenne… - Aztán a kisebbik kupac a takaró alatt egyenletesen kezdett lélegezni.


Hayao meg sem próbált kitérni Yuusuke támadása elől, teljesen mozdulatlan maradt, ahogy a két tűzlabda becsapódott a testére, azonban csupán a csukja repült le róla, akárha az arrancarokhoz hasonlatosan hierro védené testét. A fekete ruhadarab enyhén füstölve ért földet, felfedve a férfi fekete üstökét, határozott vonásokkal bíró arcát, és kissé egykedvűen előre tekintő, szürkés szemeit. Nem tűnt idősebbnek harmincnál, pedig kora közelített a hajdani főkapitányáéhoz. Tekintetét végig hordozta lassan az előtte felsorakozókon, mintha csak azt méregetné, méltó utódai-e az itt megjelentek.
Közben a lilahajú hajdani hadnagy egy egyszerű hátra szaltóval kerülte el a felé érkező Hana szalagjait, hagyva, hogy bal lábfejére tekeredjenek, majd azt átfordulásnál maga felé rántotta. A hatodik osztag hadnagya érezhette, hogy nem kevés erő rejlik az aprócska nőben, ám az végül, miután ismét talpra állt, inkább hagyta, hogy lábáról lecsússzon a zokni és a szandál, ezáltal megszabadulva a szalagoktól.
Az ekkor érkező bakudok elől a barnahajú meg sem próbált kitérni, hagyta, hogy teste köré fonódjanak Nara támadásai.
- Nahát, úgy tűnik manapság mindenki a kikötözősdit szereti… - Hangja úgy csengett, mintha kuncogott volna.
- Befejezné a szórakozást, Norio~fukutaichou? – Szólalt meg a másik nő, hangja feszült volt, míg Hayao továbbra is csendesen méregetett mindenkit.
- Mintha a felettesemnek képzelnéd magad, Tsu~chan! >.> - Arca gyerekesen sértődötté vált, úgy tűnt nem igazán érdekli őket, hogy többen is a feltartóztatásuk miatt érkeztek.
Végül azonban egy sóhaj kíséretében érthetetlen szavakat mormolt, de ha valaki jól figyelt, hallható volt, hogy az idézések visszafelé szerepelnek benne. Néhány másodpercbe telt csupán számára, hogy az erősebb bakudokat semlegesítse, és ismét mosollyal az arcán a kis csapat felé forduljon.
- Némán is ment volna, de imádom a döbbent arcokat! *-*
A másik nő csupán egy megvető fintort vágott, miközben megszabadult a jobb szandáljától, és zoknijától is. Egyáltalán nem tűnt zavartnak azért, mert ezután mezítláb kell folytatnia a küzdelmet, inkább látszott hol dühösnek, hol szomorkásnak. Akik gyakrabban jártak az első osztag területén, találkozhattak is vele, hiszen eddig ott szolgált, mint az adminisztrációért felelős tisztek egyike. Közben Hayao előrébb lépett, hogy a csapat, és a hadnagyok között foglaljon helyett.
- Hayao~taicho...! - A férfi nem is válaszolt, csupán lassan felemelte jobbját, mire a lilahajú nő el is hallgatott. Jól látható volt immár egykori egyenruhája, ami mintha újként simult volna alakjára, oldalán pedig díszes zanpakutoja lógott.
- Megtisztelem Seireitei védelmezőit azzal, hogy megmutatom számukra, mi is az, amiért az életüket áldoznák. - Hangja nyugodt volt, mélyen zengő, talán ha más helyzetben találkoztak volna vele, még kellemesnek is mondták volna. - Soul Society tisztasága az itt lakókon múlik, nézzük meg, vajon közel ezer év alatt változott-e valami? - Azzal előhúzta zanpakutoját, aminek pengéje a markolattól eltérően rozsdás, és kopottas volt. - Bankai! Pokolba tartó Révész!
Az előcsapó lélekenergia rémísztő lehet egyesek számára, de nem nagysága miatt, hanem éppen ellenkezőleg, szinte alig volt érzékelhető maga a reiatsu. A következő pillanatok adtak azonban inkább okot a rémületre, hiszen a Muken körvonalai megváltoztak, barlangszerűek lettek, és mindenki fülét víz csobogás hangja töltötte be, az ellenfeleket, mintha a föld nyelte volna el. Ha a hang irányába néznek, egy régi gondolát fedezhetnek fel, aminek elején egy csuklyás alak állt, hasonlatos volt Hayaohoz, mind alkatra, mind tartásra. Ha valaki úgy döntene, hogy megtámadja, rohama egyszerűen keresztül halad a testen.
- Szállj be! - Mindenki úgy érezheti, a felszólítás neki szól, de ezentúl kényszert az alak nem alkalmaz.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a ladik közel sem képes ennyi ember elszállítására, ám ennek ellenére, ha mindenki beszáll, kényelmesen elférnek egymás mellett.
- Minden kérdésedre választ kapsz, amint megkezdtük utunkat! - Amennyiben kérdeznek tőle, a Révész ezt válaszolja, hangja ugyanolyan tónusú, mint Hayaonak, csupán kicsit mélyebben, visszafojtottabban zeng. Amint mindenki beszállt, hosszú evezőjével egyszerűen ellöki a gondolát a partról, és elindul a széles folyón, lassan haladva.
- Ne aggódjatok, ezek a vizek mind békések, s önként visznek minket célunkhoz – mondja nyugodt hangon, s ezután csak akkor szólal meg, ha valaki kérdezne tőle valamit.
Ahogy egyre beljebb haladnak úgy lesz mind hűvösebb, s nyirkosabb az idő. Végül néhány perc után egy négyes elágazáshoz érnek, ahol ismét hozzájuk szól a révész.
- Nos melyiken menjünk tovább? A Styx-ön, a Phlegethón-on, a Akherón-on, vagy a Kókütosz-on? – mutatja egyesével a járatokat, s végül a választott felé kormányozza a gondolát.

Határidő: Június 15.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 21, 19:31:57 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Kuchiki Hana

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

Kuchiki ház XXIX. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
37 500 / 45 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 28 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A sake jó. A sake finom. A sake különleges!

Post szín:
#0066ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #16 Dátum: 2014. Aug. 03, 19:25:14 »
Azt a kutyafás házi metélt száradási idejét! Nem azért, hogy nagyon, csak kicsikét vételeztem zokon, pontosabban arcomnak csapódó zoknin, kedves, finom, garantáltan nőies támadásom úgy libbent le a hölgyemény venus-szal frissen borotvált lábacskájáról, mint kés a félig megkent cipő felszínéről. Erre a hihetetlenül látványos és meccs után elkérem a kozmetikusa számát akció után, muszáj volt körbe tapernyásznom szalagjaimat nem változtak idő közben ultra könnyed szaténná a borotva reklám kedvéért. Persze, hogy persze ez totál felesleges huza-vona volt, de hirtelenjében többre nem futotta, mivel büdi lábról való beárnyékolta tökéletlen látásomat, így a bemutatómhoz tartozó technikai húzásomat se tudtam meghúzni, pedig annyira, de nagyon megnéztem volna, mit reagál arra, picikét megpörkölöm a szépen ápolt lábfejét. Ez sajna-bajna leszakadt a pajta nem jöhetett össze, hála a kölcsön zokninak, amit igen, még mindig nehezményezek és legszívesebben sajátommal dobtam volna fejbe a szemtelen perszónáját, de azért ennyi tájelválasztó csónak jelenlétében még sem rendezhettem tabi fricskázó versenyt, pedig vonzóan csábos ajánlatnak ígérkezett. Lényeg a lényegtelenségben maradtam a gyönyörűséges hátsómon szófogadó kisleányként, feljebb és még annál feljebb háborodottan szökkentem hátrébb, fedezékbe hívhassam édesen tekergőző szalagjaimat. Zokni hajcihő legalább arra remek garancia papírosnak bizonyult törpe Swarzenegger-ről kiderült, tényleg kokszolt kerti törpe, aki dugig van töltve energialötyi adalékokkal, illetve bónusz extrás díszletelemként kiderült a szomszédos mufurc jányzó visszaregéli a varázslatokat. Még cseresznyés véletlen nem él Ace Ventura pokolian vicces tütü jelentével, bár az ő előadásában nem ütne, pontosabban tuti biztos ütne, mert mindenki egyszerre csapná homlokon magát. Azért nem azért, hogy azért, de lelkesen megtekinteném az előadást…
Persze sok ámulásra, meg bámulásra nem volt idő, mivel a kicsiny csoportosulást megszólította dárk vödör, akarom gondolni Hayao, ki menő köpenyének gyártó cégét igazán lecsurranthatná a balhé után, mondjuk a telefon számával és nem pont számlájával együtt, bár, ha ez kell, azt is nagyon szívesen kifizetem egy romantikus vacsoráért cserébe. Igazán bűbájosan elragadó férfi istenivadék lehetett, amikor épp nem a shinigami-k leigázásával foglalatoskodott, meg nem azért a fél ryou-ért, de minden hölgyemény elalél a rosszfiúk karizmatikusan mélyen bongó hangjától, mely alól szerénytelen személyem sem lehetett kivétel. Orromból szökkenni vágyakozó vérpatakocska útját előbb becserkészett zoknival torlaszoltam el, tudtam én még, jól fog jönni, azaz átkozott textil. Elhárítva a folyás vészes helyzetét teljes mellszélességgel koncentrálhattam Hayao alakjára, mármint mondataira, mert néha követtem a szövegelését is nem csak az egyenruha vonulatát, amiből kezdett derengeni, baj felé araszolunk. Gondoltam ezt a roppant logikusan elfuserált benyögést nem osztom meg a körülöttem állókkal, hanem egész véletlen tovább kémlelem drágaságos ellenségünk.
-Keleten a helyzet változatlan, főmérnök. Por még mindig kiló számra akad és a négykerekű turbó diesel traktorok továbbra se érkeztek meg.-
Legyintgetek félvállról odaköhintve, mintha bármi köze lenne az esetnek az elhangzottakhoz és persze, hogy van, csak valószínűleg rajtam kívül senki se vételezi a pocsék iróniát, hogy nem csak elméletileg, de gyakorlatilag is stagnál Seireitei, mióta eszemet kergetem ezen a világon. Cseppet se hebegném-habognám ez valami turistavonzó tényállás, de azt se hagyhatom, jóképű kapitányok randalírozzanak. Ezután, ahogy az lenni szokott, izomagyak mind bunkók és akkor távoznak, amikor úri kényük tartja, szóval meg se lepődtem az eseten, maximum a helyen, ahová csöppentünk.
Bolygó méretű szemekkel pislákoltam a csobogóval, elnézést, folyóval megspékelt környezetváltozáson, ami nem kifejezetten volt nyugtató hatással bizonyos szükségleteimre. Azt hittem a víz bugyogásától menten összepislantom magam, de erőt merítettem a tényből, bokor sincs közelünkben, ahol ügyet intézhetnék, tehát maradt a hősies önkínzás jeleként keresztbe vetett láb és fogszorítás, míg talpalatnyi fedezéket nem találok. Hiú ábrándjaimat apró cafatokra szedte a felbukkanó kaszás, aki Velencei gondolahajózásra invitált minket. Igazán kedvemre volt az ötlet, ha már hasonlított gazosan fickós ellenségünkre, amire így nagyon rafináltam ráfoghattam, közvetten, de még is elvitt az áhított randira. Persze sötétség az éjszakában nekem még akadt fontos elintézni valóm, ezért némi szökdeléssel kértem magamnak néhány pillanatot, mialatt villámtánccal megrohamoztam a legközelebbi fedezéket biztosító zugot.
Fáradt gőz kiengedésétől meghitt boldogság járt végig, melynek köszönhetően földöntúli boldogsággal, akár törött szárnyú denevér iszkoltam vissza a hajót rohamozó bandához, sietően felpréselhessem magam a lucky lúzer csücsökbe. Persze nagyobb volt a tér, mint látszódott, így a hering partizás mélységes bánatomra elmaradt és kénytelen kelletlen rákényszerültem, levegőhöz jutva andaloghassunk a folyón.
-Nekem ez akkor se tetszik, ha felvilágosító kisfilmet kapunk holofónon kivetítve, mert a révész mindig, de mindig az alvilágba visz és én nagyon nem szeretnék Hádész bácsival lepacsizni a pokol dögcédulámért, mert bájos csónakázás alatt fű alatt tesznek el láb alól. Rosszat szimatolok a levegőben…átverés illatát érzem. Valaki bármilyen fura, megmagyarázhatatlan, paranoid bigyót észlel, azonnal csipogjon! Ai san, semmi szokatlan lélekenergiát nem érzékelsz? Vagy Nara taichou? Esetleg Yuyu papa? Vera taichou valamilyen furcsaság a környezetben?-
Nézek hatalmaska boccantás szemekkel kidou dekóder és páratlan feltérképező reménységeim felé, hátha, mert a remény dobja égnek uccsóként a pacskert. Útközben látványosan zsörtölődtem a szörnyűséges tényen, ebben egészen biztos lesz valamilyen hátsó zsebbe bújtatott szándék, mert nem létezik az önkéntes segélyszolgálat, csak azért kerültünk ebbe a fatönkbe, hogy kedélyesen utazgassunk és piknikezés közben elcsevegjünk az élet nagyságos dolgairól. Erre rögvest érkezett az első hittérítő pofon, válasszunk csorgású sávot. Na, tessék-lássék, mindjárt faltörő kossal rohanok a kecmecnek és robbantok újabb változatot.
-Ötös táskát nem lehetne?-Vigyorgok kitartóan oldjam kissé a feszültségtől fáklyát működtető hangulatot, bár az a halovány sejtelmem, rajtam kívül mindenki a választások kibogozásával foglalatoskodott, amihez nekem nem szükségeltetett kincstári lexikon. Nézzenek oda meg visszafelé, valamire még is bejövős a puccos fejtágítás, mert tökön a paszuly, melyikre voksolunk, mindegyik ugyanoda csordogál. Pöppenetnyi ínyencség abban tornyosodott, milyen formációban kavarodunk oda.
-Én, ha lehetséges és már miért ne lenne lehetséges, akkor messzire kerülném a tüzes, jeges társulatot, szóval, csak, mert kéne valami félefajta voksolási kezdemény: Sztüx!-
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 04, 11:53:09 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #17 Dátum: 2014. Aug. 03, 19:26:52 »
~Az ostoba, nem fog kitérni…~ - villant át elmémen a kárörvendő gondolat, miközben töretlen koncentrációval kísértem figyelemmel a Souren Soukatsui útját. Kezemet összetéve hajtom végre az utóidézést, ezzel is növelve a kidō pusztító erejét, miközben társaim a két oldalt álló célpont leszerelésével foglalkoznak. Tökéletes találat, azonban legnagyobb megrökönyödésemre az elszálló füstfelhő alatt teljesen éppen strázsál továbbra is Hayao, csupán a csuklyáját tudtam levenni Róla. Erős a mocsok, nem vitás, ráadásul biztos bal lábbal kelt fel, kifejezetten morcosnak tűnik számomra! A köpenyét többet nem kell már a szárítóba tennie, kellően megpirítottam ahhoz, hogy a továbbiakban használhatatlan legyen, bár amennyiben szereti a kormos és égett ruhadarabokat, akkor ez is kedvére lesz. Felkészültem rá lelkileg, miszerint kifejezetten képzettek lesznek, mindazonáltal némileg túlzásnak érzem az alázás ezen szintjét. Első próbálkozásuk fabatkát sem ért, egyelőre saját energiánk pocséklásán kívül semmit sem értünk el. Kedvezőtlen fordulat, azért a shihakushōja elszakadhatott volna az egykori kapitánynak, sokkalta elégedettebb lennék. Hana reakcióját látva kövér izzadtságcsepp gördül végig halántékomon, az égegyadta világon semmit sem változott legutóbbi találkozásunk óta, pedig lássuk be, az nem ma volt. Ellenségünk részéről felelőtlenség lenne azt gondolnia, hogy fegyvertárunk ennyiben kis is merült, jó szokásomhoz híven a nagyágyúkat inkább későbbre hagyom. Ujjaimat összefűzöm mellkasom előtt, az ízületek megropogtatását követően újabb mágia bevetésére készülök, azonban a férfi szavai megállásra késztetnek. Muszáj minden hatalomra törő egyénnek kioktatást tartania? :| Komolyan mondom, tisztára egy szemináriumon érzem magam, ahol kiöregedett beépített ügynökök igyekeznek tudást verni az újoncok fejébe.
- Ő is kezdi... - sóhajtok fel kedvtelenül, fejcsóválás közepette húzva elő katanámat annak sayájából. - Ha annyi yent kapnék, ahányszor ezt halottam már, gazdag ember lennék! No, nem mintha gondjaim lennének ilyen téren, de... traktorok?! Igazi, piros, nagy kerekű traktorok? Milyen megfontolásból rendelne ilyesmit a Seireitei, ráadásul kitől? :o
Értetlenül állok a Rokubantai hadnagyának kijelentése előtt, valahol értelemszerűen meg kell termelni azokat a terményeket, amikből később élelem készül a shinigamik számára, ám lelki szemeim előtt eddig a középkori normáknak megfelelő földművelési rendszer képe derengett, a modernizálást ilyen tekintetben nem tartanám túlzottan fontosnak, a mostani vészterhes helyzetben a hadászati fejlesztéseknek kéne nagyobb teret nyerniük. Egy vállvonás kíséretében térek napirendre az újonnan szerzett információ felett, nem tisztem megmondani a Negyvenhatok Tanácsának, mire költsék a forrásaikat, ettől függetlenül remélem azért ki lehet próbálni majd az említett járművek közül valamelyiket. Az Élők Világában töltött pár esztendő alatt megismerkedtem a modern kor egy-két csodájával, azonban a legnagyobb benyomást a televízió tette személyemre. Akár órák hosszat voltam képes a világító csodadoboz előtt ülni, rengeteg ismeretterjesztő műsort és mesét néztem végig, egyszer még a cucchellókat is megmentettem, miután Chiyo-chan majdnem kinyírta őket. Az emlék hatására elmosolyodom, éppen ezért hideg zuhanyként ér a felkiáltás. Reflexszerűen emelem kardomat védekező magasságba, s már-már felkészülnék a jól ismert fullasztó érzésre, ami ezúttal viszont elmarad. Csodálkozásom feltehetőleg vonásaimra is kiül, ennyire gyenge lenne a kisugárzása? Fizikailag semmiféle kárt nem tudtam tenni benne, mindeközben reiatsuja közel sem annyira erőteljes, mint ahogy azt a tapasztaltak alapján várni lehetett. Minden lélekenergiáját képes lenne fizikai erővé alakítani? Sosem hallottam még ilyesmiről, de ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen is. A körülöttünk lévő környezet ezalatt változni kezd, rövidesen vízfolyás hangja tölti be a területet.
Nem kell agytrösztnek lenni ahhoz a gyakorlathoz, mely szerint valaki összekapcsolja a bankai felkiáltást a kialakult változásokkal. Illúziónak elég valóságosnak tűnik, remélem nem megint egy Aizenhez hasonló trükkmesterrel sodort össze a balsors, mert akkor esküszöm, megeszem Yukezo kalapját! Pillanatnyi helyzetfelismerés után ismét megpillantom a korábbi robusztus alakot, akinek valaki időközben szerványolt egy másik kabátot, biztos mérges lesz, amiért ezt is tönkreteszem... Szemmel szinte követhetetlen gyorsasággal szelem át a kettőnk között lévő távolságot és egy határozott mozdulattal lecsapom a fejét. Mármint csapnám, ehelyett pengém akadálytalanul halad át a testen, szerény személyem pedig a lendülettől majdhogynem belevágódik a folyóba. Lábujjhegyen egyensúlyozva kísérlem meg visszanyerni tartásomat, ingadozásomat egy hátrafelé történő lépéssel meg is szüntetem. Mi ez, hologram? Bizonyára, hiszen ahogy közelebb settenkedem, lélekölőmmel többször is megdöfködöm, amitől csak nem akar meghalni. Csalódottan lököm vissza fegyveremet hüvelyébe, sikerült kifognom az egyetlen olyan hajótúrát, ahol nem lehet levágni a túravezetőt, holott az minden bizonnyal feldobná az unalmas hajókázást! Leverten kullogok vissza a csoporthoz, ez aztán tényleg égés. Miután a Kuchiki beszáll a csónakba, jobbnak látom követni, még a végén nem lesz ülőhelyem, aztán ácsoroghatok végig, s kitudja mennyire stabil ez a tákolmány, lehet elsüllyedünk vagy beleborulunk a vízbe! Ugyan tudok úszni, ellenben fogalmam sincs, miféle szörnyűséges lények úszkálhatnak odalent, amik szeretnek ráharapni a fontos részekre. :S Páncélzatom halk pittyenése elűzi eme baljós gondolatom, ami ezen a göncön keresztül is kiszakít egy darabot, az meg is érdemli azt a falatot!
- Nem érzek semmit. - szólalok meg hüledezve. - Egyáltalán semmit, még Titeket sem! Hogyha ez az egész a zanpakutō feloldásával járt együtt, úgy lennie kell határainak, senki se képes egy végtelen területet lefedni az erejével, túl sok energiába kerülne fenntartani. Hogyha elérünk a széléhez, ki is tudunk lépni... Vagy robbantunk magunknak egy kijáratot, Én ezt támogatom!
A felsorolást hallgatva ködös emlékeim közül felszínre tör hiányos tudásom a görög kultúrát illetően, a szavak eredetét sikerül megállapítanom, azonban a választáshoz kevésnek érzem. Homlokomat ráncolva próbálok visszaemlékezni, valami köze van a halottakhoz, hm... Meghaltam?! Egyszer igen, de másodszor is?! Nem hiszem, azt azért észrevettem volna. Szerencsére a főnemesek gyöngye megkönnyíti számomra a helyzetet, a révész az alvilágba visz, hát persze! Bölcsen bólogatva értek egyet az előttem szólóval, Nekem aztán teljesen mindegy melyik útvonalon megyünk, kizárólag az számít, hogy minél hamarabb pontot tegyünk az ügy végére, így is túl sokáig húzódik már.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 06, 16:50:43 írta Hirako Shinji »


Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
79 500 / 90 000

Hozzászólások: 161

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 23 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #18 Dátum: 2014. Aug. 03, 19:27:39 »
Elsősorban Hana-sannal és Sierashi-sannal támadtunk rá a három érkezőre, hogy megkezdődhessen a harcot Seiretei védelméért. Természetesen bakudouim nem tévesztettek célt és tökéletesen megkötözték a barnahajú lányt. Bár elvártam volna, hogy megpróbál kitérni bénításom elől elvégre valószínűleg közel kapitányi szinten áll. Talán túlbecsültem volna? Az már igaz, hogy idézéssel megerősített kidouim nem gyengék, így meg tudom érteni tehetetlenségét.
Meglepetésemre azonban nem volt kétségbeesve, hogy bakudouim fogságába esett és nem is erőlködött, mint aki akarna szabadulni belőle. Inkább vicceskedni próbált meg hasonlók, amik nekem egyáltalán nem tetszettek. Közben még volt ideje a másik hadnaggyal is beszélgetnie, ennyire alábecsülné a képességeimet, pedig csak egy hadnagy, vagyis volt hadnagy.
Ezután azonban elámultam rajta, hogy idézéssel megerősített kidouim egyszerűem szertefoszlanak a lány mormolásától. Amikor jobban füleltem, hogy mit is mondd, kivettem, hogy a két idézést visszafelé szavalta el, ezzel semlegesítve az enyémet, vagy valami ilyesmi. Egy kis vigyor ült ki az arcomra, hogy egy képzettebb kidou használóval hozott össze a sors, mert hát ilyenekre nem lenne képes egy kezdő.
Úgy tűnik nem csak én ütköztem akadályokba, Hana-san és Sierashi-san sem tudta komolyabban megsebesíteni célpontját. Most tényleg az lenne a leglogikusabb, amit Sierashi-san mondott, hogy szét kell választani őket. Még ha most nem is segítettek egymásnak, akkor még komolyabban veszik a harcot, ha a többi is ott van nem messze tőlük. Komolyabban kell a szétválasztáson dolgoznunk, mert úgy tűnik, ők ezt nem nagyon akarják. A megfelelő felállás az lenne, ha a két volt hadnagyot egy-egy valaki venné kezelésbe, míg a többiek az ex-kapitánynak ellátják a baját. Elvégre ő a legerősebb, őt lesz a legnehezebb legyőzni, valószínű, hogy már a főkapitány szintjére is elért azalatt a több, mint ezer év alatt. Még ha a két hadnagy erősebb is, mint gondoltuk, annyira azért majd csak nem, hogy egy valaki ne tudná őket feltartóztatni, amíg legyőzik a kapitányt és akár jön segítség onnan. Természetesen én a kidou semlegesítő hadnagyot vállalnám el.
Amint Hayao elővette a kardját, tudtam, hogy valamire készül, ezért én is hasonlóan tettem. Arra viszont még én sem számítottam, hogy egyből használni fogja a kardját bankai alakban. Ez meglepetésként ért, ezért reflexből védelmi pozíciót vettem fel a kardommal. Elsősorban azért, hogy a bankai feloldásból kiengedett lélekenergia hullám ellen védekezzek, ami nem is történt meg. Furcsának is találtam, de inkább azzal foglalkoztam, hogy megváltozott a környezetünk és valami vizes barlangszerű helyen voltunk.
~ Egy illúzió zanpakutouval állunk szembe? ~ első gondolatom ez volt, hiszen a kidoushuu erőteréből nem lehet olyan könnyen kijutni. Bizonyára még mindig a belsejében vagyunk, csak mi ezt nem látjuk valamilyen képesség miatt. Vagy képes lett volna minket kiteleportálni onnan? Ennyiből nem könnyű megállapítani, hogy mire is képes a kardja, csak abból tudonk következtetéseket levonni, amit látunk. Ha viszont ez egy illúzió, akkor abból se nagyon.
Egy csónak is volt a közelünkben, amiben ült is egy csuklyás alak, akit Sierashi-san kérdés nélkül megtámadott, bár kardja egyszerűen átment rajta. Egy kicsit hevesen reagált Sierashi-san az alakra, hiszen nem is tett még semmit, ami miatt meg kellene támadnunk. Bár ahogy látszik nem egy élőlényről van szó, így felesleges miatta aggódni. Mivel nincs jobb ötletünk, ezért beszállunk a csónakba, ahogy azt a hologram alak kérte és elindulunk a vízen valamerre.
- Én sem érzek semmi szokatlant. - válaszolok Hana-san kérdésére, majd reagálok Sierashi-san hozzászólására. - Szerintem lehetséges. Egy több ezer éves kapitány szintű halálisten bankaiáról beszélünk, Sierashi-san. Amit mi végtelen térnek nevezünk, lehet olyan is, hogy a valóságban csak pár méter, viszont a bent rekedteknek végtelennek tűnik, mivel ha elérnek a végére a másik végén lyukadnak ki, vagyis igazából nincs vége. - próbáltam kijavítani Sierashi-san tévedését, bár még azt sem tudjuk, hogy tényleg egy végtelen térbe kerültünk, vagy csak illúzió hatása alatt állunk. Mindkettő elképzelhető, egy azonban biztos, Hayao mozgatja a szálakat és nekünk sajnos bele kell mennünk a játékba. Persze az is lehetséges lett volna, hogy ott maradunk, ahol voltunk eddig és egy idő után biztos megunja, hogy mi csak ott állunk. A végén pedig visszazárta volna a bankaiát, vagy valami, és folytathattuk volna a harcot normálisan.
- Én is azt választanám, mint Hana-san. - bólogatok, hogy egyetértek Hana-san választásával, de igazából csak az volt szimpatikus, nincsen komolyabb indokom, miért választanám azt. Valószínű nem sok jelentősége van a választásnak, lehet akár ugyanoda érkeznénk mindegyiken, ahova Hayao akarja.

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 80

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #19 Dátum: 2014. Aug. 03, 19:28:27 »
SAKAI KOTOMI
A támadások fabatkát sem értek, szép kényelmesen levontam magamnak a tanulságot, hogy a démonmágia teljesen hasztalan az ellenfeleinkkel szemben. Amúgy sem akartam használni a kétséges "tudásomat", az én kidouim legfeljebb figyelemelterelésre voltak jók, és néha még arra se. Nem is láttam több hasznukat, a hókuszpókusznál hatékonyabbnak véltem a fizikai támadásokat, és azt hiszem az sem véletlen, hogy az számít az erősségemnek... khm... Vártam, hogy visszatámadjanak, így a lélekölőmmel és a védekező technikámat készítettem elő gondolatban, miközben fél szemmel a taichou jelét figyeltem. Ha az egyik stratégia besül, a másiknak működnie kell, és a közelharcban a Nibantaira kerülhet a hangsúly, vagyis Veracchira és rám. Viszont ellentámadás nem jött, nem mutatták meg az erejüket. Nem szerettem volna őket erősnek kikiáltani máris, hiszen azt még nem láttuk, hogy sérülékenyek-e a hakuda ellen, viszont óvatosságra intett a magabiztosságuk. Nemigen vettek minket komolyan, és nem azért, mert olyan nagy lett volna az arcuk, inkább csak biztosak voltak a képességeikben, ahogy én is a magaméban. Igazság szerint már viszketett a tenyerem, de az ellenfél feltérképezése most fontosabb volt, egész életemben fontos szerepet kapott a jó időzítés.
Pattanásig feszültek az izmaim, mikor az egykori kapitány végre.... végre? zanpakutout húzott, ám egyből a bankai szót ejtette ki a száján. Összeszűkültek a szemeim, ahogy a lélekenergiája felcsapott, ám nem éreztem ugyanazt az elementáris erőt, amit ilyenkor... szokás? Nem is tudom, nem mintha sok bankait láttam volna.
- Taichou! - fordultam Veracchi felé, miközben a környezetünk elmosódott és átalakult körülöttünk valami barlangszerű hellyé. Víz csordogálása ütötte meg a fülem, és a hang irányába fordulva egy ladik körvonalai rajzolódtak ki, mely hamarosan kikötött a parton. Ha Sierashi nem előz meg, valószínűleg én is támadásba lendültem volna, de szerencsére elég lassú vagyok ahhoz, hogy megmoccanni se tudjak, mire ő odaér, így nyugton maradtam a kudarcát látva. Hasztalan volt, a köpenyes nem támad ránk, de akkor mire jó ez a bankai?
- Hol vannak a többiek? - néztem körbe, aggasztott, hogy csak mi voltunk itt, az ellenfeleink meg sehol. Ha illúzió, és őrájuk nem hatott, akkor most nem azt csinálnak a testünkkel a Mukenben, amit csak akarnak? Nem tetszett nekem ez az egész, pláne amikor Hana-chin rávilágított a bankai lehetséges működésére. Alvilág... Furcsa volt belegondolni azok után, hogy tisztában voltam vele, az emberek a haláluk után hová is kerülnek, és mit is jelent pontosan a lelkek körforgása. Pokolba meg eleve nem kerülhettem, akkor már ott kötöttem volna ki elsőre is, nem Soul Societyben :o
- Biztos be kéne szállnunk? Olyan érzésem van, mintha a saját koporsónkba feküdnénk be... - hallattam aggályaimat, de ha Vera-chan azt mondja, hogy ugorjunk bele ebbe a csapdagyanús helyzetbe, akkor nem fogok ellenszegülni a kapitány parancsának. Magamtól viszont nem szándékoztam beülni a csónakba, hogy fejjel menjek a falnak. Kezem leginkább a lélekölőm markolatát szorongatta, tapintható volt a feszültségem, azt hiszem. Mindenesetre, ha a csónakázás mellett adta le a voksát a taichou, akkor ami engem illet, próbáltam felkészült és koncentrált maradni, hogy ha valami váratlan történik, képes legyek reagálni rá. A választásba nem szóltam bele, csak megvontam a vállamat, nekem semmit sem mondtak ezek a szavak őszintén szólva. Nyugatiasan hangzottak, én meg abból a kultúrából semmit, de semmit nem értettem :/

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #20 Dátum: 2014. Aug. 03, 19:29:33 »
*Szemet hunyva társaimról, lassacskán egy belső hang felé fordulok. Figyelem az események kibontakozását, még akkor is, amikor Seireitei ellenségei felbukkannak. Noha, már rengetegszer megtanulhattam, hogy egy csatában az idő a legfontosabb tényező. Ha van időd, nagyobb az esélye annak, hogy nyerhetsz. Ha kevesebb időd van, akkor alkotnod kell. Bárhogyan nem lehet megoldani egy akármilyen csatát. Mindig meg kell adni a módját és taktikáját. Éppen ezért a belső hangom arra késztet, hogy csendben, a háttérből mérlegeljem az eseményeket. Hiszen nem vagyok egyedül, vannak, akik pocsékolják lélekenergiájukat. Minden csepp, amivel hirtelen támadást igyekeznek produkálni, csak növeli az ellenség esélyeit.
Bölcs az a harcos, aki nem akkor ránt kardot, amikor az ellenség várná. Eme mondatomra támaszkodtam már megannyiszor, s most sem tántorodom el a saját eszközeimtől. Egyébként sem harcolni jöttem ide, hanem gyógyítani mindazokat, akik harcképtelenné válna egy-egy meggondolatlan mozdulattól kísérelve. Habár teljesen biztos lehetek abban, hogy majd harcra próbálnak kényszeríteni, mégis résen leszek, hogy ne használjam az erőmet feleslegesen. Éppen ezért, mikor a többiek valamiféle egyéni akcióba kezdenek, én csupán meghátrálva egy-egy shunpo lépéssel, kerülök ki a csata teréből. Fedem arcomat, hajszálaimat, s kardomat akaratommal. Békés harcot sosem hiszem, de a csata heve ritkán illeszthető reám.
Természetesen megértem őket, Seireitei hatalmas károkat szenvedett; de akkor is vannak itt olyan dolgok, amikre jobban kell figyelni. Kivárom, amíg az ellenség lép; s meglepve tapasztalom a környezet változását, valamint a révész megjelenését.
Azonban jól figyeltem mindarra, hogy hogyan hívta elő a zanpakutoját, s milyen céllal. Éppen ezért, kicsit kiélesítem elmémet; majd megcsendesedek. Létezni kívánok a semmiben, kimozdíthatatlanul. De csak is azért, hogy kicsit objektívebben igyekezzek szemlélni a továbbiakat.*
- Nem lehet érezni semmit. Feltételezhetnék pár dolgot, de azt hiszem jobb, ha hagyjuk a dolgokat kibontakozni. Ebből a világból nem kerülünk ki, hacsak be nem tartjuk az Ő szabályait. *Ennyit mondok csupán, hisz azért rengeteget foglalkoztam már a lélekenergiákkal, kidoukkal és zanpakutokkal. Mesterévé váltam egy-két dolognak, így talán akad némi sütni valóm. Én azonban mielőtt lépnék bármerre is, Yukezo felé fordulok és magamhoz hívom. Türelmesen kivárom, míg hajlandó egy kicsit közelebb jönni, s majd a többiek felé fordulok.*
- Úgy vélem, hogyha több irányt választunk, akkor több információ is a birtokunkba juthat. Vagy tehát ki tudja.. A lényeg az, hogy mi ketten más utat választanánk; esetlen egy másik hajóval. *Ekkor Yukezora tekintek, aki már annyit beszélt azért velem, hogy tudja, van valami, amit egyébként meg szeretnék osztani vele. Ezenfelül pedig tényleg nem lenne utolsó, ha másik irány mást jelölne ki. Addig is halkan oda biggyesztek egy leheletnyit az elképzelésemből Yukezonak.*
- Nem tartanám kizáró oknak, hogy voltaképpen a zanpakutojának világába kerültünk, amit szabadon alakíthat. Ez megmagyarázná azt a tényt, hogy miért nem érzünk bármiféle lélekenergiát. Ez nem lehet egyszerű illúzió, de végül is meg kell várnunk az eseményeket. Mindemellett, ha révésznek hívják a zanpakutot, akkor… *Ekkor szemeibe pillantok, s ajkam rejtett zugában egy motiváló ív jelenik meg. Bizonyára Vera, ha hallgatózik nagyon, biztosan meghall ezekből a mondataimból valamennyit; ettől függetlenül muszáj legalább elválnunk a csapattól. Yukezo meg olyan amilyen, olyan nem is tudom milyen; de hát nem véletlenül lehet a Daitenshi tagja ugyebár?!*
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 18, 20:48:24 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 128

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #21 Dátum: 2014. Aug. 03, 19:30:08 »
Szemeimet csak mereszteni tudom arra, amit újdonsült társaim műveltek. Egyik neccesebb alak, mint a másik. Nem is igazán értem, hogy miért maradok itt segíteni nekik, de hát ha Yuusuke itt van, akkor bezony cselekedni kell. Jómagam nem támadtam még külön rájuk, nyilvánvalóan reménytelen akció lenne, de a neveknek ismerőseknek kéne lenniük. Hacsak nem hamisította meg a jótékony Gotei 13 a történelmet, akkor az ilyen fontos esetekben, többeknek lenne információja. Yuusuke is kapitány volt, és talán még ő is hallott volna történeteket, erről a szökött nyilvánvalóan hatalmas alakról. Persze mi sem voltunk egyszerű esetek, de ettől még hazugságok visszhangoztak rólunk. Most kivételesen csendben maradtam, és csak figyeltem a kibontakozó esemény sorozatot. Sóhajtottam egyet, majd megcsóváltam a fejemet. És most mi következik? Percről percre elpusztítják a csoportunk tagjait? Remek dolog lesz, ez biztos…
- A tisztelt jelenlévők jobban tennék, ha csak figyelnének… ez Rád érvényes a legjobban, Sierashi Yuusuke, dicső vezérünk, ki legendásan analfabéta a stratégiában- s még mosolyogtam is mellé, egy kedveset. Sértések többszörös elsuhanása a fülem mellett, szépséges szimfóniát alkottak. Nincs is esélyem felfogni, hiszen gondolatok százai harsogtak fejemben. Ekkor egy bankai hívó szava harsogott el. Hogy-hogy a pokol felé tartó? Egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy pokolbéli démon. Az energiái sem úgy mozognak, mint egy démonnak. Sőt! Semmi köze a Pokolhoz. Valami igen sértő zanpakutouja van, azokra nézve, akik tudják, hogy mi a Pokol… Felhúzom csak a szemöldököm, majd rezzenéstelen arccal figyelem végig, ahogyan elnyel a technikája mindnyájunkat. Számomra nincs ebben semmi meglepetés. Amikor megszólal a révész, felismerem az ex-kapitány hangját benne, majd mielőtt még cselekednék, Yuu ismét beveti magát, megint csak feleslegesen. Legalább ő az ominózus teszter. Gyakorlatilag halhatatlan, ezért még csak nem is bánom, hogy így tett. A hadnagy sipákolása pedig bájos primitívségre adott okot. Mindenkitől elszakadva, én belépek a ladikba, és némán leülök a révész mögé. Ez sem lesz több, mint egy egyszerű nap Belialnál. Hozzászoktam már az ilyesmikhez, szóval képes vagyok gondolkodni. A görögök által felvázolt poklot próbálja elénk festeni, és ha tanultunk egyáltalán bármit is a mitológiából, amit kardja másol, akkor nem szabad hallgatnunk a révészre. Nem a folyón szeretnék eljutni. Nem bújtatott örömmel látom, hogy Ai mellém pártol. A szavazást kihagyva a révészhez fordulok.
- Kharón, vigyél el engem Kelet felé, a hölggyel, aki mellettem van. Ha megteszed, megkapod a két pénzérméd. Ha nincs rá szükséged, akkor annál jobb. Perszephoné kell nekem. Vele szeretnék beszélni- ha megpróbál bárki ez ellen szegülni, arra haragosan tekintek, és megmutatom neki sárgásan villogó szememet, lévén elképzelhető, hogy tudom mi a dolgom. Ai-nak mosolyogva válaszolom.
- Nem tévedsz, és remekül felismerte a csapat, hogy ez nem a Pokol. De játszani kell az ő játékukat, és mitológiából, én remekül állok. Révész van, négy folyó, és a pokol lejáratánál vagyunk, ezért én a kijutást választom. Méghozzá nem Tartaroszon keresztül- ezután feljebb emelem a hangerőm- És aki nem akar örök időtlen, időkig fortyógó lávában wellneszelni, az elkerüli a Phlegethón folyót. Ott egy kicsit nehéz az élet- ezután intek a révésznek, hogy én indulnék, lévén a folyó visz magától. Ai kezét megfogom, majd ismét a révészhez szólok, ha esetleg tétlenkedne. Nem óhajtok a többiekre várni, ha nincs meg bennük az elhatározás, akkor ne kövessenek.
- Az emlékek taván keresztül, kelet felé fordulva jutunk el Perszephonéhoz. Ha ott kikötünk, az megtenné nekem- ezután leveszem a kalapom, és egy teás csészét veszek ki belőle. Aki kérdőre von, vagy bárminemű magyarázatot vár el tőlem, azt ignorálom, kivéve Ai-chant, de szerintem ő képes hinni nekem. Magabiztosság látszik rajtam. Yuusukének is lehetne annyi esze, hogy a Pokol témakörben rám hallgat.

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #22 Dátum: 2014. Aug. 03, 19:32:28 »
- Yamamoto szakállára, vagy háromszáz kiló megvan!
- Ne nyavalyogjon, Norio~fukutaichou, csak húzza a többi mellé…
- Segíts Tsu~chan, különben csak a lábbelije fog előbb-utóbb leszakadni!

(click to show/hide)

Akherón
A jobb szélső ágra fordul a gondola, s egy könnyed siklással már bent is vannak a járatban, ami néhány méter után olyan, mintha nem is lett volna elágazás, visszanézve is csupán az az egy rész látható, amin most tartanak előre. Meglepődve láthatják, hogy bár a többiek más irányba szerettek volna menni, mégis mind mellettük ülnek, azonban tudomást sem vesznek róluk, a járat falát kémlelik csendesen.
Itt a falak szürkések, de nem ezüstösek, inkább hamura, halottak hamvára emlékeztetőek, s ahogy az ember tekintete rászegeződik, mintha fekete füstszerű alakok köröznének rajta, de nem igazán kivehetőek. A ladik olyan közel siklik most a fal mellett, hogy lehetőség van azt meg is érinteni, de ez nem kifejezetten ajánlott, ennek ellenére hívogat titeket, olyan erős a vágy rá, hogy így is tesztek. Ha az ember hozzáér a fal egy hatalmasat dobban, ami jól érezhető, de nem pulzál tovább, hanem hűvösnek, halottnak érződik, mintha ez lett volna az utolsó szívdobbanása. Még ha el is kapja az ember a kezét, a füstszerű árnyak felsőtesttel átnyomakodnak a falakon, s kezeikkel végig simítanak a hajózón, érintésük magányt, bánatot, keserűséget sugároz, s olyan emlékeket hoz a felszínre, amikben boldogtalan, magányos, elhagyatott volt az, aki megérintette a falat. Bármennyire is próbálkoznak, a boldog emlékek is megszürkülnek, felfedezi bennük is a fájdalmat, a szeretett arcok elhalványulnak, eltorzulnak, majd végül hamuvá porladnak, a füstlények szinte levakarhatatlanok.



Stüx

A bal szélső ágra fordul a gondola, a járat pedig néhány méter után olyan, mintha nem is lett volna elágazás, visszanézve csupán az szakasz látható, amin most haladnak. Meglepődve láthatják, hogy bár Yuke és Ai más irányba szerettek volna menni, mégis mellettük ülnek, azonban tudomást sem vesznek róluk, a járat falát szemlélik csendesen.
A falak színe megváltozik, itt a narancs és citromsárga uralkodik, kissé keveredve. A járat szűkös, a falak közel vannak, de látszólag semmi különös rajtuk, azonban mégis úgy érzik, hogy meg kell érinteni. Kezük alatt a kő meleg, furcsamód, s mintha kissé mozgolódnának is, akár a lángok, amit szabad szemmel is látni, de annyira nem forró, mint a tűz. Aztán alatta a víz is megelevenedik, ragyogó izzásba kezd, majd alakok emelkednek ki belőle. Élők s halottak egyaránt, ismerősök és ismeretlenek, családtagok és barátok, mindegyikük alakjuk teljes, de a víz felszínén siklik, s mintha kissé áttetszőek lennének, akár a víz. Ha megpróbálja őket valaki megérinteni, rátekintenek, majd egy halálsikollyal lángra kapnak, s elégnek. Végül megelevenedik még valaki, aki nem a hajó mellett siklik, akár a többiek, hanem, mintha a hajón ülők egyike venné fel az alakját. Mintha csak a kölcsönös gyűlölet keltette volna életre, arcán még gúnyos mosoly is játszik, aztán támadásba is lendül.
Mivel közel vannak mind egymáshoz, nem tud egyikük sem a zanpakutojáért nyúlni időben, ezért puszta kézzel kell küzdeni ellene, aki egyszerre akarja megölni, de közben régi, boldog emlékeket idéz fel, mintha csak egyszerre lenne egy olyan személy is, aki közel áll hozzájuk. Amikor pedig sikerül felül kerekedni rajta, egyszerűen élettelenül esik össze (akkor is, ha csupán leszereli) teste pedig egy szerettük alakját veszi fel.
(click to show/hide)
Ha ismét megpróbálja valaki megtámadni a Révészt, azon egyszerűen átsiklik, s a gondola másik végében találja magát, előtte az élettelen testtel. Az halotta azonban egyszer csak mozogni kezd, akár egy marionett bábu. A szeme sem nyílik fel, csupán ki-kibicsakló mozdulatokkal felkecmereg, s mintha kötelek tartanák, úgy áll, majd lassan felemelkedik feje, de szemgödrei üres feketeségnek tetszenek.
- Mi az, már nem is üdvözölsz? – hangja kicsit rekedtes, de olyan, mint a személyé, akit megtestesít.
Bármit is tesznek, egyszerűen nem tudnak menekülni, nincs hová, a test pedig lassú, szaggatott mozgással követi őket, s beszél hozzájuk, azzal vádolva, hogy elvette az életét, pedig mennyire szerette.

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #23 Dátum: 2014. Aug. 03, 19:33:31 »
*Ez az eset meglehetősen különös érzéseket kelt bennem. Valamiképpen frusztráltnak érzem a helyzetet, hogy egy rettentően idős shinigaminak a zanpakutojába kerültünk. Habár számomra ez sok új információt fog nyújtani a zanpakutokról, de ettől függetlenül ez most egy kényszerített helyzet, amibe belekerültünk. Ez az egész világ valódinak tűnne, ha nem olyanokkal lennénk itt, akik mind egytől egyig minimum kapitány szintű shinigamik (akik már jó sok tapasztalattal rendelkeznek). Ez is csak azt tudja elmondani Hayaoról, hogy igen- igen erősek a shinigami képességei. de ha már egy Aizent is túléltünk, akkor őt is túl fogjuk. Én ebben bízva, meg a megérzéseimben, ajánlom fel Yukezonak, hogy tartson velem egy másik folyón. Noha, lehet, hogy a több szem többet lát elvével jobb lett volna az út; de úgy vallom, hogy a könnyebbik út gyakran nem egyenesen arányos a helyes út fogalmával. Meg ha már több út választási lehetőség van, akkor elhatárolnám a többiektől, csak ahogy szokásom. 
Kissé felhúzom szemöldököm Yukezo monológján, amit kezdetben nem igazán tudnék mire vélni. Azonban visszatekintek Yuusukera.*
- Nézze el a társa tiszteletlenségét, csak izgatottabb a kelleténél! Majd beszélek vele. *Biccentek egyet Yuusukenak. Nem igazán lenne bölcs, ha most kitörne a balhé kettejük közt, mert Yukezo kicsit hamari és végtelenül csökönyös. Így hát, amikor beülünk végre a hajóba s a révész elindítja azt az általunk kiválasztott szakasz felé, akkor kicsit kiegyenesítem testtartásom s Yukezora vizslatok.*
- Hagyd, hogy a társad a maga útját járja. Ha ez egy zanpakuto és valaki  bezárt minket, nyilván számolt azzal a ténnyel, hogy nagyjából ki melyik úton megy keresztül. Az ellenség évszázadokon keresztül nem fedte fel a lapjait, gondolod, hogy nem jutott elég információhoz rólunk? *Csillannak meg zemeim a félhomályban. Ez a hely a hátborzongatása ellenére egésszen kellemes is lehet. Noha, nem a veszélyek miatt, amit önmagában rejt, hanem az egyre erősödő melankóliája miatt. Ám csak most vezsem észre, hogy a többiek is mintha a csónakban lennének, amelyre sejtetősen Yukezora pillantok. Ez egy olyan technika, amin meg sem kellene lepődnöm. Találkoztam már illúzió alapú zanpakutoval, így aztán tudom, hogy akik itt ülnek mellettünk, azok valójában itt sincsenek. Több minden is megfogalmazódik bennem azért, de amit kell azt közlöm Yukezoval is.*
- Mindenki ott halad, ahol haladnia kell. Ketten vagyunk itt, az ellenség pedig vár és lapul. Azt hiszem, nagyjából semmi nem történik a külvilágban, csupán az elménkbe mászott bele ez a kép. Illúzió, hogy pontosítsak. *Osztom meg egy elképzelésemet Yukezoval. Ha megállja a helyét, ha nem..ettől függetlenül óvatosan járnék el a továbbiakban. Annyit már megtanultam az illúzióból, hogy amit befogadok és elhiszek, az fizikai formájában is érvényesülni fog. Nem tenne jót, ha egy támadás valóban becsúszna anélkül, hogy igazából megtörtént volna.
S csak most kezdem el igazán a tájat nézni. Azaz a folyót, amely sehogy sem vezet kellemes helyekre. Az ezüstösnek tűnő kép egy sokkal élettelenebb s már- már a melankóliát kivégző zeg-zúgra vált át. Inkább átülök ekkor már a másik oldalra s kissé közelebb húzódok Yukezohoz. Belegondolva, hogy ez valakinek a belső világa, elkomorodik arcom. Szinte a levegőben érződik az a súly, amit Hayao ránk akar zúdítani. Amikor pedig a füstszerű fal hívogatni kezd, én hozzáérek önmagamtól. Ám a fal ragaszkodni kíván és olyan dolgokat zúdít rám, amelyre újra felnyitva a szemem, a megértést keresem ebben a történetben.*
- Ahol van rossz, ott helyt kell adni a jónak is. Nem hiszem el, hogy Hayao csak fájdalommal teli életet élt. Ha így volna, akkor sajnálom, hogy ennyire megnyomorította saját magát. *Jegyzem meg úgy nem mellékesen Yukezonak, hogy ezek a dolgok nem vezetnek semmire. Csak fájdalom, kín és szenvedés. Már- már a mártírság egy új fokát kezdem el gondolni, ha nem tudnám, hogy mindez csupán szemléltetés. Nem több egyszerű közjátéknál, aminek a célja, hogy az ellenség megértést nyerjen. Ám úgy én sosem fogom megérteni, ha csak a szenvedését akarja megmutatni. Próbálom keresni mindezeknek az értelmét.*
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 18, 20:48:39 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Nara Shiratori

Kapitány

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag kapitánya

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
79 500 / 90 000

Hozzászólások: 161

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 23 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Halványkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Hayakawa Tasumi

Post szín:
#2256F2


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #24 Dátum: 2014. Aug. 03, 19:34:17 »
Egy kicsit nyugtalanított, hogy ismeretlen képességű ellenfelekkel állunk szemben és azt se tudjuk hova tűntek, de bíztam a többi jelenlévőben, hiszen mindegyikük nagy erővel rendelkezik. Persze Tamachi Yukezo kivételével, benne egyáltalán nem bízok meg, mert nagyon el van telve magával, még jobban, mint Sierashi-san. Amióta megérkezett azt hiszi, hogy itt ő a valaki, nagyon nem szimpatikus.
- Ne féljen Sakai fukutaichou. Nincsen egyedül. - mikor meghallottam, hogy Sakai fukutaichounak kételyei vannak, hogy beszálljon a hajóba, fel kellett szólalnom. Amúgy sincs más választásunk, mint követni az utat, amit elénk tettek. Bár talán egy kicsit félreérthetően fogalmaztam, hiszen akár úgy is lehet értelmezni, hogy más is hasonlóan gondolkodik. Én viszont arra gondoltam, hogyha bármi történik, nem csak vele történik meg, ha mindenki mással is, aki itt van és együtt majd biztos meg tudjuk oldani az elénk állított akadályokat.
- Egyetértek Kagami-sannal, szerintem sem jutunk ki, ha nem tesszük azt, amit ők akarnak. - helyeseltem, ezzel talán Sakai fukutaichou is belátja, hogy nincs mitől félnie, más is hasonlóan gondolkozik, mint én. Azzal viszont, amit később mondott Kagami-san, nem nagyon tudtam egyetérteni. Szerintem együtt kellett volna maradnunk, hiszen a négy elágazásnak valószínűleg ez a célja, hogy szétválasszanak minket. Ezt viszont már nem tudtam velük közölni, mert elérkeztünk az elágazáshoz és bár Kagami-sanék más irányba akartak menni mégis ott voltak mellettünk.
Amint viszont jobban megnéztem, szinte nem volt bennük semmi élet, csak oldalra néztek üres tekintettel. Gyorsabbnak kellett volna lennem, hogy megakadályozzam a szétválást, de a gyorsaság sosem volt az erősségem. Bele kellett törődnöm, hogy kettővel kevesebben vagyunk, de azt már nem akartam, hogy még jobban lecsökkenjen a csapat létszáma.
A járatunkon végighaladva a falak rendes színe egy idő után megváltozik sárgás-narancssárgásra, ebből tudtam, hogy valami most történni fog. Meg akartam érinteni az új színezésű falat, hogy ugyanolyan-e az érintési, mint egy normál falnak. Érezni lehetett rajta a meleget és mintha halványan egy kicsit lángolt is volna, bár nem égette meg a kezemet. Ezután a víz is felfénylett és a folyó aljáról emberalakok jöttek fel a felszínre, nem jöttek ki a vízből, csak a felszínén úszkáltak. Egyre többen és többen lettek, mígnem a víz már szinte nem is látszott, bár az alakok kicsit átlátszóak voltak.
A többiek felé fordultam, hogy megtudjam ők is ugyanazt látják-e, mint amit én, elvégre egy illúzió zanpakutou képességének hatása alatt állunk, nem feltétlen, hogy ugyanazt a látomást mutatják mindünknek. Mielőtt valakihez hozzászóltam volna, megpillantottam egy ismerős arcot, aki eddig nem volt a hajón és pont Vera helyén foglalt helyet. A bátyám volt az, aki azonnal rám is akart támadni. Nem volt elég helyem, hogy előhúzzam a kardomat, mert közel voltak a falak és a hajón is voltunk elegen, ezért egy Sekivel kellett eltaszítanom magamtól a támadót. Persze egy pillanatig sem dőltem be ennek az illúziónak, még ha egy élő személy is lett volna, akkor sem. Elvégre egy illúzióban vagyunk, bármi történik, csak illúzió lehet, bár az nem kétség, hogy meghalni azért biztos meg tudunk.
Amint néztem a hajó padlójára zuhanó bátyámat, feltűnt, hogy az esés után elkezdett megnőni a haja és Shizune alakját vette fel. Egy pillanatra meglepett, de mondogattam magamban, hogy ez csak egy illúzió és inkább próbáltam nem törődni vele. Ismét beszélgetést akartam kezdeményezni a többiekkel, de észrevettem, hogy a Shizunének kinéző illúzió elkezdett mozogni. Mozgása viszont olyan volt, mintha drótokkal mozgatnák, ami igaz is volt, hiszen valakinek irányítani kell az illúziót is. Hangja viszont majdnem ugyanolyan volt, mint Shizunének, a rekedtséget leszámítva. Amikor az arca is látható volt, újabb meglepő dolog tárult elém, illúzió Shizunének, mintha valami fekete lyuk lenne a szeme helyén. Nem nagyon foglalkoztam vele, hogy mit is mondd, illúziókkal nem nagyon érdemes beszélgetni.
- Bakudou 63, Sajou Sabaku! - érzelemmentes arccal próbáltam megkötözni az illúziót, hogy ne okozzon nekem itt galibát, így akár be is dobhatom a vízbe, amúgy sincs sok hely ezen a hajón.
- Mindenki rendben van. - érdeklődtem a többiek felől, hogy nekik is sikerült-e leküzdeniük az eléjük állított illúziót, gondolom nem csak én kaptam ilyet és ők csak néztek engem. Jobb tervet is kieszelhetett volna Hayao, ha az elejétől fogva tudjuk, hogy illúzióval állunk szemben akkor nem fogunk neki bedőlni. Ha valahogy felvezette volna az egészet és nem egyik pillanatról a másikra kerülünk ide, akkor lehet, hogy nem egyből az illúzió jut eszünkre, de így biztos, hogy az.

Karakterlap

Kuchiki Hana

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

Kuchiki ház XXIX. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
37 500 / 45 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 28 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A sake jó. A sake finom. A sake különleges!

Post szín:
#0066ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #25 Dátum: 2014. Aug. 03, 19:39:16 »
Nem nyugtatott meg a hihetetlen komoly újdonság, egyáltalán nem érez semmit messzire szökött serpenyő eledelem. Ugyan ki lettem volna, ha mindezt szó, akarom hadoválni tett nélkül hagyom, elvégre nem engedhettem meg érzéketlen fráter maradjon, ugyanis kőbe vésett aranyszabály nem sétafikálok el egy ilyen ajánlat mellett. Lelkes és egyértelműen bennem buzgó segítő szándékkal tapostam lábfejen, hátha felordít, ezzel bebizonyítva mindenkinek, még is többet érez a semminél. Az én gonosz lelkecskémben legkisebb mértékben sem a kárörvendés munkálkodott, bár feltűnően örömködtem a lehetőségnek, amire kegyetlenül lecsaphattam. Persze a világ legártatlanabb tündérvirágaként néztem rá megtaposott áldozatomra, hogy érdeklődhessek állapotáról, vajon változott bármi a könnyedén kimondott szavakhoz képest.
-Ezt sem érezted? És ezt?- Bokszoltam bele karjába néhányszor, elvégre meg kellett róla győződnöm valóban minden rendben vele és nem keveredtünk valamilyen fantázia világba, ami miatt teljesen elveszett Yuyu érzékelése. Sosem lehetett tudni, tehát minden eshetőségre fel kellett készülni. Arról már úgy se akaródzott beszélnem minek hadováltam traktorokról, amik fogalmam sincs honnan jutottak eszembe, miközben soha életben nem láttam őket SS utcáin rodeózni, bár, ami késik nem múlik és szerintem totálisan király buli lenne traktor gyorsulásikat rendezni! Egészen elmerültem a tervezés bonyodalmas, de hatványozottan izgalmas rejtelmeiben, amikor fél füllel hallogattam Nara taichou-t beszélni, amire csak úgy félig a búzamezőkön ragadtan válaszoltam, szóval még úgy se lett értelmes, mint általában szokott.
-Az sem kizárt meg sem mozdultunk, csak azt hisszük mindenféle flancikusz idegenüsz nevű folyón andalgunk, miközben eszméletlen fetrengünk a fűben, akár a kalapáccsal fejbe vert betörők! Azért gondolást vagy hangulatos zenét igazán benyomhattak volna, ne legyen ennyire nyomasztó, lehangoló és teljesen berosáltató! Ez aztán a skótság legeslegfelső határa! Most remélem, ennek örömére nem kapjuk nyakunkba a Lochness-i szörnyet!-
Sandítottam a víz felé, hátha megtörténne a rémeset, aztán felénk úszna valamilyen undorító lény, aminek itt sem kéne lennie. Sosem lehetett tudni mit hall a mocskos kukkoló zanpu tulajdonos és az élénk fantáziáját épp melyik elhintett szavunk fogja megihletni. Mondjuk, ha ennyire kedve lenne teremteni valami szépet, akkor sake-vá változtathatná a folyót és elvétve lepakolhatna néhány kocsmát, ha netán elfáradnánk, aztán szeretnénk kicsikét megpihenni. Szerintem teljesen logikus és kedves gesztus lenne, ha már volt annyira édes házi gazda bezárt egy teljesen elkülönített világba, ami sötét, nyirkos, sejtelmes meg a legkisebb mértékben sem árad belőle a vattacukros képzeletvilág hangulata. Ez annyira nem nagy probléma, hiszen nem égett ki senkinek a cukiság mércéje az agyával egyetemben, csak azaz érzésem a rózsaszín egészségre káros mennyisége miatt bosszankodni jobb, mint a sötétben gubbasztani, akár a mumusra várakozó eleségek.
Biztos, ami biztos néha körbe lestem nem látok távolban mozgolódó alakokat, vagy mellettünk lebegő, szigorúan húsevő szörnyikéket, akik a megfelelő pillanatra várnak lecsaphassanak. Őrjáratozás közben, azért a fedélzeten zajló eseményeket is gps-szel követtem nyomon és nem kifejezetten örültem a végeredménynek. Halk morgással vettem tudomásul Ai san döntését, hogy fogja magát és, mint második legerősebb kapitány lelécel egy másik nagyon erős, bár kissé zakkant csávóval édes romantikát lezavarni, minket pedig hátra hagynak a búsba! Ebben a helyzetben, ahol azt sem tudjuk, az illúzió technika mi alapján működik a lehető legrosszabb választás vaktában elszakadni a többiektől, mert nagyobb az eshetőség sosem jut ki belőle.
Égnek emeltem volna a kezem, hogy lepcses számmal közzé tétessem meglátásom, de valami nagyon nem stimmelt a soron következő jelenettel, mert ott voltak, meg még se. Egyáltalán nem vettek rólunk tudomást, csak bámultak kifelé a fejükből, ami nagyon nem látszódott kellemes időtöltésnek. Kissé zavarodottan vakarásztam tarkómat, ezzel most aztán szépen állunk a sétahajókázás kezdetén, viszont az útat folytattuk tovább, úgyhogy inkább arra fordítottam szemem világát, merre csobogunk. Gyermeki lelkesedéssel tátottam számat, micsoda kövek jönnek velünk szembe, sőt, szinte már annyira közel merészkedtek, néha komolyan azt hittem megskalpolnak. Erre szerencsére nem került sor, amúgy se szerettem volna haj és bőrmentesen leélni maradék lélek éveimet, viszont arra maradt időm, kíváncsiságtól túlfűtött tiniként simíthassam végig a felületet. Megdöbbentően meleg és eleven volt, mintha túlcsordulna benne az élet, vagy szó szerint élő személy lenne, akinek most például a mellkasát simogatom.
-Mit gondoltok, lehetséges, hogy az ördög lenyelt minket vacsorára? Ezek a falak, annyira élőnek látszódnak…kezdek zavarba jönni itt tapizom a nem tudom micsodáját!-
Eresztettem el azon nyomban a falat, véletlen se kapjak lehetséges választ a helyeket illetően. A távolban amúgy is komoly hologramm buli volt alakulóban, mivel egyre több áttetsző alak suhant el mellettünk. Erre a trükkre megtaníthattak volna minket, bár az a jelenet már kevésbé tetszett, ahogy egyik-másik lángra kapott. Nem lehetett kellemes elégni, főleg, ha hozzáteszem a kedves zanpu tulajdonost rúgnák tökön titánbetétes bakanccsal, még saját rokonaidat és barátaidat fedezed fel közöttük. Egyértelmű, hogy szemeim dörzsölésével, vagy az arcomra kiosztott cica pofonnal próbáltam magam rávenni, ne vegyem komolyan, tényleg ott poroszkálnak szüleim, nagyszüleim, bátyám, lányom, esetleg régen elvesztett barátaim. Nem szabadott bevennem ezt a képzelgést, kivéve, ha harmadnaposan készülnék részegedésre, mert akkor már a teleportálás is általános jelenség, de jelenleg józan voltam, legalábbis azt hiszem.
Az előbbi kijelentésben komolyan megingott a hitem, amikor visszapillantottam a körülöttem ülőkre és nem tudom, hogy milyen boszorkányság sodorta mellénk régen elporladt édesapámat, de nagyon elevenen meredt rám és nem kicsiny bosszúszomjas mosollyal megspékelten ugrott felénk. Váratlan fordulattól köpni-nyelni nem tudtam, mert neki aztán semmi keresni valója nem volt itt, mellékesen sosem láttam arcán harag jelét, még akkor sem, amikor édességért elcseréltem a díszkardját, tehát extra sokkot jelentett a felbukkanása. Még szerencse, hogy Nara taichou nem kómált be, mint én, vagyis hamarabb reagált nálam, ami különösebben nem tűnt fel senkinek, csak a szemfüleseknek, hála a gyors shunpo-mnak pillanatok alatt becsatlakoztam a lefegyverzésbe és drága ősöm mögé kerültem, hogy könnyedén tarkón legyinthessem. Még se akartam bántani, csak mély álomba szenderíteni, hátha valami nagy mocsokság van alakulóban. Persze, ebben nem kellett csalódnom, mivel a földön kikötő apámból, hamarosan testvérem lett, ami önmagában röhejes feltételezés, mert nincs az a természeti katasztrófa, ilyen könnyedén le tudnám csapni muslicának! Ebben volt némi igazság, bár még több gazság, ugyanis szépen felkanalazta magát, csak önmagához képest kissé darabosan mozgott.
Rögtön védekezően kaptam magam elő mancsaimat, ha szükséges, már pedig kérés nélkül bármikor bemosok egyet imádott testvéremnek, bármilyen trükkel, támadással, akármivel készülne minket meglepni. Helyette inkább csak Nara taichou alkotott, amire büszkén vágtam hátba, hiszen remek fogás volt kidou-val lekötni.
-Azt leszámítva lassan az egész rokonságom felvonul, köszönöm kérdését, remekül, Nara taichou! Arra utazik, összezavarjon minket, míg egymás hajkoronájának nem ugrunk, vagy elterelje a figyelmünket egyéb lényegi történésekről?-
Pördültem körbe, vajon változott akármi a környező vidéken, esetleg még több rokonunk áll sorfalat a szomszédos sziklákon. Sose lehetett tudni és fő a biztonság, mármint találgatás, mert egyelőre csak abban voltam biztos, még jobban össze akar minket kuszálni ezzel a hozzátartozó beidézéssel. Azért forgolódás közben arra is figyeltem, nehogy kicsusszanjon Nara taichou kötéséből kedves vendégünk, vagy ha megtenné, akkor az öklömmel kerüljön közelebbi ismertségbe.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 04, 11:53:25 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #26 Dátum: 2014. Aug. 03, 19:41:43 »
Egyetlen, a kelleténél talán hangosabb horkantást képes kicsikarni belőlem a Kyuubantai kapitányának kioktató hangnemben történő fejtegetése, ami sokkalta inkább a stílusának szól, semmint a mondanivalójának. Természetesen megvan a lehetősége annak is, miszerint kizárólag érzéki csalódás itt minden, mindazonáltal reménykedtem benne egy kicsit, hogy végre egy hozzám méltó ellenféllel tudom összemérni képességeimet, aki nem bújik fortélyok és trükkök mögé. Mindig is alantas fegyvernek tartottam az illúziókat, olyanok, akár a méreg, kizárólag azok harcolnak ilyen eszközökkel, akikben nincs meg az erő ahhoz, hogy szemtől szemben, igazi összecsapásban bizonyítsák rátermettségüket. Valamilyen szinten tehát csalódottságot érzek, éppen ezért lesajnáló fejcsóválással illetem az egész kialakult szituációt, valamint Hana-chant is, aki továbbra is igyekszik fizikai sérülést okozni Nekem, inkább kevesebb, semmint több sikerrel. Kérdő pillantással mutatok végig a páncélom karrészén, aminek tapintása leginkább a kevlárra emlékeztet, habár annál jóval strapabíróbb. Vajon tényleg úgy gondolja, csupán azért viselem ezt a göncöt, mert olyan jól nézek ki benne? Nos, egyébként ebben van valami, hisz’ lélekenergiám nagyságának köszönhetően nagyrészt akár egy szál bécsi virsliben is szaladgálhatnék, túlzottan nem vagyok sérülékeny, ráadásul, ami képes sebet ejteni a bőrömön, az valószínűleg akármilyen védelmen átmenne. Unalmamban már teljesen lényegtelen dolgokon filozofálgatok itt, éppen ezért üdítő változatosságként könyvelem el Yukezo megszólalását, amit bizony nem fogok szó nélkül hagyni, sajnálatos módon eléggé önérzetes alkat vagyok. Ismerve a múltját, illetve a mostani kis belépője után kissé ironikusnak tartom mondandóját.
- Szerencsére sosem az éles meglátásaid miatt tartottam igényt a társaságodra, barátom! - replikázom hasonló mosollyal az arcomon, mint amilyet ő is villantott Felém, azután némileg közelebb lépve jobbom mutatóujjával megkopogtatom [DBN-S]-ének mellrészét. – Nincs okod aggodalomra a hajón, ezekben lehet úszni! ;) – jegyzem meg gúnyosan, egy korábbi közös kalandunkra utalva ezzel, majd figyelmemet Kagami Ai felé fordítom. – A tisztelet olyasmi, amit ki kell érdemelni… Láthatóan ehhez még jómagam sem tettem eleget! Beszéljen csak, az sosem ártott még, igaz-e?
Azt már inkább lenyelem, amit ezután mondanék, a hölgyemény kedves húga is beszélt, nagyon sokat, nagyrészt olyan dolgokról, amikről a leghalványabb fogalma sem lehetett, s ennek következtében majdnem a bitófán végeztem, amiért voltam olyan marha és segítségére siettem ama hálátlan szerveződésnek, amit manapság Gotei Juusantai néven emlegetnek. Meglátásom szerint a tettek többet nyomnak a latba, habár kérdéses milyen mértékegységgel mérjük a jó és rossz cselekedeteket. A Nibantai hadnagyának hangját hallva önkénytelenül is kirobban belőlem a nevetés, tényleg úgy gondolja, hogy marad belőlünk majd valami, amit el lehet kaparni, hogyha tényleg olyan elképzelhetetlenül erős az ellenfelünk, ahogy azt pletykálják? Talán már nem is élünk, s a koporsós részt már rég magunk mögött hagytuk, hisz’ nézzünk csak körül, éppen az alvilág folyamán hajókázunk! Persze nem feltételezném a lehetőséget, mely szerint ilyen könnyedén beadnánk a kulcsot, másrészről haltam már meg egyszer és az sokkal nagyobb kosszal járt! Amennyiben megfigyeléseim helytállóak, Nara taichō itt az ügyeletes lelki támasz, majd igyekszem Tőle tanácsot kérni, amennyiben Engem is elöntenének a kétségek küldetésünket illetően. Habár a többség akarata egyértelműnek érződik, Yuke mégis úgy dönt, megcsillogtatja az Ő stratégiai tudását és érthetetlen módon elváll csapatunktól, ezzel rontva esélyeinket a továbbiakban. Ugyan rosszul esett a beszólása, ettől függetlenül tisztában vagyok a képességeivel, nincs kétségem afelől, túl fogja élni, bármivel is találkozzon a másik útvonalon. Magamért sem aggódom különösebben, akár mehettem volna egymagam is a harmadik irányba, egyedül általában jobban szoktam muzsikálni amúgy is. Kivéve, ha valamiféle barkácsolásról vagy főzésről van szó, mert ahhoz analfabéta vagyok :( .  A gondola balra fordul, belőle mégsem távozik senki, csupán üveges szemekkel merednek előre az Akherónt választók és az orruk előtt való csettintgetésre sem térnek magukhoz. Rendben, akkor valóban valamiféle illúzió van a levegőben, fasza…
- Hát fúj… - adom Hana tudtára véleményemet gondolatmenetével kapcsolatban, komolyan mondom, olyan, mint egy nagy gyerek, mindent összefogdos, aztán meg majd csodálkozni fog, amikor hirtelen leesik a keze! – Azért valami kesztyűt hozhattál volna…
Integetek rá páncélöklösen-mindesen, aztán magam is megnyomkodom kicsit a falat, hátha tényleg valami állat belsejében vagyunk, azt legalább ki tudnám vágni. Valójában nem túl sokat érzek, az öltözéknek ennél jóval nagyobb hőmennyiséget is el kell nyelnie, mint amit a tűz okozni képes. Mit ne mondjak, eddig sem tartozott kedvenc elfoglaltságaim közé a sétahajókázás, de miután meglátom a vízfelszín alatt úszkáló ismerőseim arcát, továbbra se fog felkerülni a listára! Utálom az ilyen parás szituációkat, agyam egyik sötét bugyrából egy injekciós tű rémképe is beúszik, amitől kiráz a hideg. Annál inkább tölt el a határozottság, amikor hirtelen a hajón ülők közül támadnak Nekem. Há, rögtön tudtam, hogy kelepce az egész, nincs is itt semmiféle elszabadult kapitány, csak el akarnak tenni láb alól! Nincs helyem kardot rántani, de igazából nincs is rá szükség, elmémen rögtön átvillan a „Kaisan!” parancs, aminek következtében kardforgató karomon megjelenik Susanoo ökle, melynek köszönhetően ujjaimból sistergő villámnyalábok csapódnak az életemre törő valami arcába. Ugyan ez rögtön megfekszi szegényke gyomrát, ám valamiért mégis rossz érzés kerít hatalmába, mintha ismerném valamikor régről, nincsenek konkrét emlékképeim, csupán az érzések ködös foszlányai, amik azt súgják, régen kedveltem. Jobban megnézve az élettelen testet, Shala’zhar vonásait vélem felfedezni benne, barátomét és mentoromét, akivel saját kezűleg végeztem. Kellemetlen, szúró érzésként jelentkezik a bűntudat mellkasomban, ami tovább erősödik, ahogy a tetem eltűnik, helyette pedig megjelenik szerelmem, Chiyoko alakja. Ugyan tisztában vagyok a ténnyel, miszerint biztonságban van, ettől eltekintve kétségeim felerősödnek, lévén valamilyen szinten magamat okolom jelenlegi állapota miatt, amibe a betegség taszította. Lehunyom szemeimet, ezután pedig hosszan kifújom a levegőt.
- Elég a szemfényvesztésből! – szólalok meg halkan, ám annál fenyegetőbben. Lehetőségeimhez mérten álló helyzetbe tornázom magam, karjaimat pedig testem előtt olyan szögbe helyezem, mintha csupán egy függönyt akarnék széthúzni. Habár nem érzékelem továbbra sem a lélekenergia áramlását, kidō-mester lévén nincs is szükségem különösebb koncentrációra. Véget vetek az illúziónak, most! - Noren Mekuri!
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 06, 16:49:12 írta Hirako Shinji »


Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #27 Dátum: 2014. Szept. 12, 22:47:03 »
Sztüx

Bizonyára mindenkit meglep, akik ismerik a Yuusuke által használt kidout, hogy nem történik semmi. Bár a Révész kicsit mintha felé fordulna, de egy szót sem szól, így csak halad tovább a csónak. A gondola végül könnyedén homokos partra siklik, ahol már néhányan várakoznak az utasokra, izgatottan tekintgetnek felétek, ám ezt elég furcsának találhatjátok, lévén Las Noches egyenruháját viselik.
Ha jobban szemügyre veszitek őket, ismerős arcokat pillantotok meg, egyértelműen tudjátok mindegyik alakról, hogy arrancar.
(click to show/hide)
- Sierashi~sama! – Siet is az egyik alak a csónak elé, szinte hasra is vágódik a nagy igyekezetében. – Csak önökre vártunk a megbeszélésen, de igyekeznünk kell, mert a megfigyelők értesítése szerint nemsokára támadást indítanak ellenünk!
Furcsállhatjátok a közvetlen stílust, és azt, hogy közülük valóként kezelnek titeket, azonban ha lepillantotok magatokra, láthatjátok, hogy ti is Las Noches uniformisát hordjátok. Továbbra sem érzékeltek lélekenergiát, végig tapogatva magatokon pedig sem maszkdarabot, sem pedig hollowlyukat nem találtok, zanpakutoutok is ugyanúgy lóg oldalatokon, ahogy eddig. Fejben tudjátok, hogy ez nem lenne lehetséges, azonban a korábbi sikertelen illúzió törés után kétségtelenül nem egy vízió rabjai vagytok. Felmerülhet a kérdés, hogy mi más lehet még, hiszen egyértelmű, hogy Yuusuke ilyen erős kidouját nem tudta volna így lerázni még az ezer éves kapitány sem, de akkor mi más lehetne?
Nincs igazán más választásotok, mint haladni az árral, bár harcba is bocsátkozhattok az arrancarokkal, azonban ők nem akarnak kezet emelni rátok, elvégre sajátjaikként tekintenek rátok. Sőt, egyik-másik a vezetőjének, hiszen arra vártak, hogy megérkezve eldöntsétek, hogy miként is vegyék elejét egy nagyobb támadásnak. Ha kérdeztek tőlük, készségesen válaszolnak, bár a butább, vagy szerintük egyértelmű kérdéseknél kicsit csodálkozóan pillantanak rátok.
Ha csatlakoztok hozzájuk, összesen tízen álltok körben, mögöttetek pedig körülbelül még nyolcan állnak kicsit messzebb, várakozóan, ahogy a beosztottak szoktak, a Yuusuke elé siető is ott ácsorog. Egy térképet terít ki előttetek az egyik alak, amin bőszen mutogatva kezdi magyarázni, merről is érkezik az ellenség, és mekkora haderővel.
- Ha mindenki mozgósítja az embereit, és a kóbor lidérceket is erre terelik, lesz elég emberünk, hogy felvegyük a harcot, de amennyiben nem jól választjuk meg a helyszínt, könnyedén eltipornak minket.
Senki nem beszél arról, kik is az ellenfelek, számukra olyan egyértelmű, hogy rólatok is azt feltételezik, teljes mértékben tisztában vagytok vele, kikről beszélnek. Kérdőn néznek rátok, hogy szerintetek mit kellene tenni, és várják a válaszokat, hogyan is folytassák. Ha visszanéztek a csónak felé, az a Révésszel együtt eltűnt, így a folyó felé nem is tudtok menni, elvégre nem lehet pontosan tudni, milyen mély is lehet.
(click to show/hide)

Akherón

Lassan halványulnak a képek, mintha minden nem csupán a múltját akarta volna felszínre hozni azoknak, akik ezt az utat választották, hanem a jelen kétségeit is. Az alakok eltűnnek, azonban az érzések, az emlékek ott maradnak, és gondolkozásra késztetik őket, mintha csak sejtenék, hogy megismétlődhetnek ezek a dolgok.
A hajó lassan partot ér, rázkódás nélkül fut homokra, ám a Révész nem szól egy szót sem, nem is szükséges, mert egy ismerős alak fut a két utas felé. A fiatal lányban mindketten ismerőst vélnek felfedezni, bár mindkettőjüknek mást jelent ez a személy, ahogy lihegve, szinte kétségbe esetten rohan feléjük. Shinigami egyenruháját viseli, és zanpakutouja minden lépésnél a lábának csapódik, ám ezzel sem foglalkozik, minél előbb el szeretné érni őket, hogy közlendőjét nagyobb levegővételnyi szünetekkel tarkítva átadhassa.
- Onii~sama… Kagami~taichou! A Soutaichou már csak önökre vár, hogy elinduljon a hadjárat végső ütközete! – Próbálja összeszedni magát, ám az arca teljesen piros, mintha sok kilométert tett volna már meg, vagy eddig harcolt volna.
Amint elhagyják a csónakot, az a Révésszel együtt eltűnik, és Hanazo máris a többiekhez vezeti őket, megkönnyebbülten mosolyogva rátok, ami a testvérek ismert viszonyát tekintve furcsa lehet számotokra. A kérdésekre nyíltan válaszol, ha vannak, de az egyértelműeknél kicsit nevetgél is, hiszen ő úgy gondolja azokra bizonyára ők is tudják a választ.
Megérkezve sok ismerős, arcot pillantanak meg, ám inkább régi, mint jelenlegi kapitányok értekeznek Yamamoto~soutichouval. Az idős shinigami jól láthatóan egy térkép felett mutogat, és magyaráz Naraku~taichounak, akin a második osztag kapitányi haorija van, sőt, Yukezo az apját is felfedezheti a gyűrűben, ahogy komoly képpel tanulmányozza a magyarázót, majd rájuk pillant.
- Az elveszett báránykák! Gyertek közelebb, mert onnan nem láthatjátok, hogy melyik szárnyon is kell az osztagotokkal haladnotok. – Mosolyog szívélyesen rájuk, és a többiekkel együtt helyet szorítanak nekik. – Remélem jól felkészítetted az osztagodat fiam, mert ez kemény csata lesz!
És valóban, ha magukra néznek, shinigami egyenruhát és kapitányi haorit viselnek, Ai a hatodik osztagét, míg Yukezo a tizenharmadikét. A térképen jól láthatják a jelenleg kialakult helyzetet, és a többi kapitánnyal kitalálhatják, miként is vegyék be az utolsó, vörös körrel jelölt területe, ami egy hegy mögött terül el. Ők sem érzékelnek lélekenergiát, azonban hallhatják a tisztek hangját, akik közül akár ismerőset is kivehetnek, hiszen Hanazo is eltűnt időközben mellőlük.
- Nos, mit gondoltok, melyik oldalról kerítenétek be őket? – Hangzik el a kérdés, és nekik is számos akadhat, azonban jól meg kell fontolniuk, hogy melyiket, és miként is teszik fel, elvégre vagy haladnak a történésekkel, vagy olyasmit szabadítanak el, amiről elképzelésük sincs.
(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2014. Szept. 12, 22:59:00 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Kuchiki Hana

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

Kuchiki ház XXIX. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
37 500 / 45 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 28 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A sake jó. A sake finom. A sake különleges!

Post szín:
#0066ff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #28 Dátum: 2014. Szept. 17, 22:51:20 »
Torzult rendesen a pampuskám, ahogy egyre nagyobb sebességgel ügettem a szörnyű igazság küszöbére, mégis milyen dolgok keveredhettek a tenyeremre. Ebben nem lett rémes valóságtól mentő övem és fényes magaslatokban ragyogó reménysugaram Yuyu, miután könnyedén csusszant ki fogai közül nem tetszését kifejező szava. Szívecskémet tonnákat nyomó kalapáccsal zúzták apró darabokra, most sem hazudtolta meg nevét, nem dobta el rangját, hogy az én Rómejóm lehessen. Könyörtelen lényét bemutatván gázolt keresztül ártatlan női lelkem virágos mezején, ugyanis a kicsiny reakció megerősített abban, hogy nem akartam tudni milyen utódokat elősegítő részletet sikerült letapogatnom és még örvendhetek a szerencsének nem hoztam olyan állapotokba, engem, na meg „x” sugárban környezetem ragacsos anyaggal terítse be. Lelkem elvetemült zugát cirógatta, ilyen hatást válthatok ki idegen létformákból, de inkább mellőzném a kezem ügyességét felmagasztaló eseményt, mert nem törekszem vörös csatornás babérokra.
Arra fókuszáltam, gyerekes bosszút állhassak az engem ért szóbeli inzultusért, hiszen nem engedhettem meg, mindenféle SS-ben jött, aztán ment Yuyu-k űzzenek tréfát teljesen alkalomhoz passzoló, felfedezést kezdeményező bátorságomból! Jogosan cselekedtem, ezért nyelvem kiöltésével emeltem felé tenyeremet, hogy ujjaim mozgatásával közelebb araszolhassak hozzá, majd egyenesen ruhája ujjába törölhessem.
-Semmi vész, majd fertőtlenítem a te igazán kézhez idomuló és antisan bakteriális viseleted pocsék nedvszívó anyagában!-
A soron következő rokonos felvonuláson már csak értetlen forgolódással tudtam válaszolni. Mindenki tette a dolgát, beleértve a lebzselést végérvényesen megunó Yuyu függöny és redőnyszerelő vezérigazgatónkat, aki rögvest bepróbálkozott megszabadulni a varázslattól. Nagy erőlködésnek nem lett csak kábé tücsökciripelés az eredménye, viszont annyiból hasznosnak bizonyult, hogy az alakjukat váltogató támadóink felszívódtak.
-Oda, se neki! Minden férfival megesik a galiba, hogy nem műkszik a gyorslövetű!- Veregettem meg hátát minden kedvességem és semmi esetre sem kárörvendő gonoszkodásom egyértelműen továbbított gesztusaként. -Legalább a rokonainkat pocsékul utánzó szellemlovasok köddé váltak.-
Fújtattam egy méreteset, ahogy körbe sandítottam, nehogy elkajabáljam a dolgokat, aztán mögöttem sorakozzon az armada. Persze ez nem történt meg, csak annyi, hogy majd nem orra buktam, ahogy hirtelenjében partot fogott a kicsike ladikunk. Felkanalazva egyensúlyom egész érdekes látkép fogadott a szárazföldről. Olyan egyedek toporogtak az orrom közvetlen körzetében, akiktől már ezer meg egy éve vettem könnyes zsepivel bélelt búcsút. Ha jól vettem ki ott terpeszkedett a hímnemű egyedekkel bőszen kacérkodó egykori privaron –Elmira Guerrero – meg az a WW alatt lencsevégre kapott két méteres nyált csorgató égi meszelő, aki az egyik espada-n csüngött – Eggther Balthasar -.
-Nagyon cukker ez a spanyolos fogadó bizottság, ami azért van itt, mert…- Tártam szét karomat, ugyan mit kezdjek az információval régen elveszett, vagy legalábbis akiket nagyjából be tudtam lőni, jócskán köddé váltak már az emlékezetem szerint. Arra meg aztán végképp sűrű pislogással fintorodtam el, meglehetősen bőrbarát, ám annál gyilkosabb fehérítőbe hajították az egyenruhámat és olyan mézédes cincogással duruzsolták körbe brigádunkat, főként az alfa szerepre törtető hímünket, hogy menten azt hittem rájuk zuttyantom késői reakcióban érkező tengeri betegségem. Azért a romantikus jelenetbe nem szándékoztam belepofátlankodni, szóval Nara taichou mellé faroltam, hogy belé karolva vehessem fel bájosan kedves mosolyomat.
-Önnek is az a benyomása, hogy párhuzamosan összekutyulódott alternatív világocskába csöppentünk, senor Nara?- Szökkentem a puha homokba, mert ebben a szituban aztán nem ígérkezett kifizetődő megoldásnak kaszaboló sokadik vérengzést rendezni. Felvettem a barátkozós szövetséges köntösöm és beugrándoztam a kupacba, szóba elegyedhessek a lazábbnak látszódó törzslakosokkal, hátha valamiféle morzsát előcsalogathatok, éppen mire és hogyan készülünk a melyik században, illetve párhuzamos univerzumban. Iparkodtam mindent mindenfelé magyarázni, ne látszódjon egyáltalán semmit se kapirgálom, micsoda zajlik körülöttem. Össze meg vissza hadováltam, néha megejtettem egy-két ártatlan kérdést, pontosan hova tartunk, mert fáradt vagyok és persze lusta. Aztán azt is, minek csődültek elénk ennyien, csak nem berágott ránk a főkolompos, hátha valaki név szerint elhinti nekem, most éppen kivel készülünk szembe találkozni.
Nem kellett sokat malmoznom, mert a felgyűlő csoportosulás hamar térképet ragadott, hogy felvázolja a hadi állapotokat. Lehető legkisebb feltűnéssel osztottam ki magamnak homlokütlegelést, megint háborúba csöppentünk, csak a változatosság kedvéért. Az egyenesen képünkbe fúródó tekintetek elől könnyedén térek ki pofon egyszerű hantával, nehogy mán az én fejemet szedjék le, mert rázendítek hangzatos terveket kidolgozni egy fogalmam sincs milyen helyzetben, egy még homályosabb ellenséggel szemben, amikor vannak ám feletteseim, akiket bemószerolhatok!
-Tehát, mit is fogunk tenni nagyra becsült és még magasabbra magasztalt Yuyu? Vagy Önnek akad némi mentő ötlet a farzsebében, Nara san?-
« Utoljára szerkesztve: 2014. Szept. 17, 22:52:56 írta Abarai Renji »

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Zúgó vizeken
« Válasz #29 Dátum: 2014. Szept. 26, 13:42:21 »
Legnagyobb megrökönyödésemre semmi sem történik… Minden kétséget kizáróan tökéletesen hajtottam végre a varázslatot, ettől függetlenül a körülöttünk lévő környezet egyáltalán nem akaródzik eltűnni. A Révész pillantására jobbom felemelésével, valamint középső ujjam kinyújtásával válaszolok, ezt követően pedig sokatmondóan a Kyuubantai kapitányára nézek, ezzel is visszautalva a megérkezésünkkor lejátszott vitára, amely szerint egy érzéki csalódásban vagyunk, mely hibás felvetés szerénységemnek köszönhetően most megcáfolásra került. Igazából nem is értem miért hallgatok másra, a megérzéseim általában jól szoktak szuperálni, innentől kezdve hagyom a tanácskozást, azt fogom csinálni, amit jónak látok! Dohogásom közepette csónakunk partra fut, kilépve finom homokpad fogad, ám szerencsére nem süllyedünk el, így nem megy bele fekete cipőmbe. Várjunk… Hogy került ez rám? o.O Lepillantva feltűnik, miszerint páncélomnak hűlt helye, helyette az arrancarok minden stílusosságot nélkülöző göncét vagyok kénytelen viselni. Most aztán már tényleg lövésem sincs, mi folyik itt, Hayao egyértelműen játszik velünk és egyelőre nemigen tudok rájönni miképpen is teszi ezt. Észrevehetően teljes kontrollja van eme világ felett, a változásokat pedig kizárólag azután vagyunk képesek érzékelni, hogy azok végbe mentek. Kellemetlen. Nos, az outfit-váltásnak is megvan a maga előnye, legalább nem kell elviselnem a tényt, mely szerint a Rokubantai hadnagya bele törölte a kezét egyenruhámba, ezzel is tovább bizonyítva mennyire éretlen is. Ennek megfelelően kénytelen leszek számára valami becenevet kitalálni, ahogy azt az óvodában szokták, érezze csak a törődésemet! S az lehet, Őt már hozta össze olyannal a balsors, akinek nem szuperált a gyorslövetűje, ám az enyém köszöni szépen, perfektül működik!
- Köszönöm az igazán építő jellegű kritikát, Hanácskácska! :P – szólalok meg gunyorosan, mialatt némileg feszengve meglazítom újdonsült ruházatom gallérrészét. – Egészen egyszerű indokból kifolyólag sült be a kidō, mégpedig azért, mert nincs mit megszüntetnie. Ez természetesen azt az elképzelést támasztja alá, amit már az első pillanatban hangoztattam: ez nem elmemanipuláció, lennie kell határoknak! Remélem így már Narancs taichō is egyet ért Velem... :roll:
Eléggé belelendültem a becézgetésbe, ezért Shiratori sem maradhat ki a jóból! Igazából a Mukennél tökéletesebb helyszínt nem is lehetne találni egy olyan technika használatához, ami mondjuk kitölti a rendelkezésre álló teret, a börtönrendszer végtelene határtalan lehetőségeket biztosít egy ilyen képesség működéséhez. Gondolatmenetemet újabb váratlan esemény zavarja meg, a csónak eltűnik, helyette egy meglehetősen ismerősnek tűnő személy szalad oda hozzánk, régi ismerősként köszöntve engem. Hangtalanul hápogva hüledezek egy sort, ködös emlékeim közül felsejlik egy régi összecsapás képe, ahol belső lidércem eluralkodott rajtam és Neki köszönhetően végeztem a most előttem álló Privaron Espadával. Az igazat megvallva nemigen tudom milyen támadásról hablatyol, azonban azt sikeresen megfejtem, miszerint valamiféle vezetőként gondol Rám, ami egyébként igazán imponáló, habár kicsit sem meglepő! Rövidesen egy térkép is előkerül, melynek hála valamilyen szinten képbe kerülhetünk a történésekkel, azonban ránézésre igencsak rosszul áll a szénánk, harcoljunk bárki ellen is. Hana gúnyos megszólítására fancsali grimasszal válaszolok, igazán remeknek tartom, hogy egyedül kell kiötölnöm valamiféle haditervet, az előző, kizárólag halálistenekből álló csapattal ellentétben ezek a hollowok tudják, kire érdemes hallgatni, már-már szinte meg is kedveltem őket! Töprengésem közepette egy kóbor izzadságcsepp gördül le halántékom mentén, melegebb van, mint arra előző ittlétem alapján emlékeztem. Apró jelentéktelenségnek tűnő dolog, mindazonáltal jobbnak látom elraktározni elmémben az információt, a kis furcsaságok meglehet összességükben a megoldást rejtik. Az ellenség számairól sincsenek adatok, ez eléggé irritáló, de a Velem szemben álló illető szavaiból kiindulva feltételezhetően túlerőben vannak.
- Ki kell használnunk a területi előnyünket. – bökök rá a hegyre magyarázatom közepette. – Be kell csalogatnunk őket a szurdokba, miközben a másik oldalról az odaterelt lidércek elzárják a visszavonulási útvonalat. Minden az időzítéstől függ, amennyiben képesek vagyunk egyszerre két oldalról nyomás alá helyezni soraikat, kénytelenek lesznek megosztani erőiket, aminek eredményeképp talán képesek leszünk felőrölni védelmüket!
Hevenyészet idea, megfelelő terepismeret hiányában ennél többet kihozni nehéz lenne, s igazából nem hat meg, hogyha az összecsapás alatt elpusztul néhány lélekzabáló, ezzel a világnak is jót teszünk! Kezd olyan érzésem támadni, mintha valamiféle próbatételen vennénk részt, ahol különböző tulajdonságaink kerülnek vizsgálatra, mint amilyen a bátorság vagy éppen a stratégiai érzék. Vajon az ezeréves parancsnok azt szeretné kideríteni, megfelelő utódok töltik-e be a vezetői posztokat? Mondanom se kell, a jelenlegi felállás alapján fals információt fog kapni, mivel azt el kell ismernem, a jelenlévők eléggé rátermettek a feladatra, Masa-jii vélhetőleg tudatosan állította össze a csoportot, bár ahogy mondtam, egyedül is elintézném a probléma forrását, ha nem parázna ennyire a szemtől szembeni konfrontációtól. :|
« Utoljára szerkesztve: 2014. Szept. 26, 18:17:27 írta Sierashi Yuusuke »