Szerző Téma: Negatív benyomások  (Megtekintve 2907 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Moderátor

*

Hozzászólások: 209

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #15 Dátum: 2014. Aug. 03, 20:24:05 »
Yoriko gondolatai Seireitei mielőbbi elhagyását illetően helyesek, ámbár túl sokat töltötök egy helyben, mely miatt felhívjátok magatokra mások figyelmét is. Kellemetlen balszerencse talán, hogy pont a Kidoushuu egyik kihelyezésének mentén pihentetek meg.
– Hadou no 63.: Raikouhou! – Yoriko számára ismerőshöz köthető hangot hallhat, ki idézését követően egy igencsak erős kidout küld irányotokba, mely óriásit robban a becsapódását követően, ledöntve a falat, mely mentén meghúzódtatok. A térelválasztó hangos morajjal, földet megremegtető módon omlik össze, átláthatatlan porfüggönyt hagyva maga után. Szerencsétekre az idézés éppen elegendő időt adott nektek, hogy komolyabb sérülés nélkül megússzátok a mágiával való találkozást és idejében elhagyjátok a varázslat közvetlen támadó sugarát.
– Francba, pedig jól céloztam – emelkedik lejjebb a levegőben gondtalanul, hogy megkönnyítse számotokra a helyzetet és ne kelljen nyakatokat kitörve felfelé néznetek rá. Yoriko, hogyha már csak hangból sejtetted, hogy ki lehet az, immáron már arcot is tudsz párosítani mellé. Nara Hajime az, a Kidoushuu hadnagya, ki jelenleg ugyanezen osztag kapitányi öltözékét viseli. Homlokát enyhén ráncolja a meglepettség hatására, mikor a földön elülő porfelhőben titeket pillant meg. Kérdés nélkül ránt kardot, önmaga védelmének érdekében, s úgy kezd beszélni hozzátok.
– Szóval te vagy az, Yoshida – fintorogva mér végig. – Gyűlölöm, ha szórakoznak velem. Legutóbb is megmondtam, hogy hagyj ki a szánalmas kísérleteidből – vágja fejedhez lekezelően, az általad ismert Hajiméhez képest teljesen idegenül viselkedve, még ha külseje arról is árulkodik, hogy ő az, mégis… más.
– Esetleg emlékeztetnem kell téged? – idegesen szorított rá zanpakutoujának markolatára. – Különben is, miért szűröd össze a levet egy körözött személlyel? Ennél többet vártam tőled – arca grimaszba húzódik. - Amúgy pedig… a kísérlet miatt kifehérített haorit még megértem, de ezúttal milyen anyaghoz nyúltál, hogy egész kilétetekben ilyen radikális változást okoztál? Ostoba vagy, ha azt hiszed, hogy ezen mesterkedésed felett szemet huny a Főkapitány.
Tekintetét futólag Youkora szegezi, ki készen állt Yoriko védelmére kelni a bántó szavak ellen. Hajime gúnyosan vicsorogva nézett le rá.
– Téged ki kérdezett, banya? – reagált rá lekezelően, fittyet hányva a nő fenyegetőzéseire. Pillantását inkább Yorikora vezeti, ő jelenleg jobban érdekli, úgy tűnik egy bizonyos szint alá nem hajlandó süllyedni és szóbaegyeledni másokkal. - Ugye nem fogsz ennek a vénségnek a hátában megbújni? Szánalmasabb vagy, mint hittem – Nem fecsérelve rátok tovább a szót, vagy várva bárminemű magyarázatot itt létetek miértjének kapcsolatban. Hajime szó nélkül kezd bal tenyerében két kékszínű gömbszerű fényt megidézni. – Hadou no 73.: Souren Soukatsui! – irányítja felétek a mágiát, mindkettőtöket egy-egy kék labdával megajándékozva.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 19, 19:41:48 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Shinigami

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #16 Dátum: 2014. Aug. 03, 20:24:52 »
„A kapcsolat egy kötél. A szeretet hurok a végén.”
Visszhangzik elődöm szavai fejemben, olyan tisztán, mintha csak itt állna előttem és úgy közölné a maga hideg hűvösségével a tényeket.
Tudom.
Már, hogy ne tudnám? Hiszen számtalanszor fennakadtam már pontosan ezen a mély érzelmek által szőtt hálón, mely úgy ragadt, mintha csak pókfonálból lett volna. S ezen a pókhálón én voltam az áldozat, az áldozat, ki saját ostobaságából merészkedett bele a nyilvánvaló csapdába. Mint mindig… hát sose fogok tanulni a hibáimból? Hogyan tudnám eltörölni az érzelmeket, melyek hátráltatnak abban, hogy tisztán lássak?
Rekedtes sóhaj hagyja el ajkaimat. Össze kell szednem magamat, rémes, hogy pont most, pont ekkor uralkodnak el rajtam érzelmeim, ez így nincs rendjén.
Yoriko szavait némán hallgattam végig, magamban megmosolyogva kedvességét, ahogy vigasztalni próbált, miközben megosztotta velem elméletét. Mindeközben letörölve sírásom utónyomait arcomról.
Legszívesebben nevetni volt kedvem magamon, ahogy távoli rokonom megosztja velem, hogy mi okból Akirát kérte meg arra, hogy mesélje el az Amatsujik történetét, s miért nem engem. Bellül igazán nyomasztott a múlt torzítása, és hiába tudom, hogy több minden más volt az elmondottakban, mint ahogy valójában történt, Öcsémtől hallani mindezt fájdalmasabb volt bárminél. A legrosszabb talán az, hogy én úgy hittem, sikeresen túlléptem, hogy kétszáz év bőven elég volt ahhoz, hogy kilépjek az árnyakból, s valójában még mindig rajtam van bilincsük, nem eresztenek, továbbra is kínoznak. Szembe kellene néznem velük… De hogyan? Miképpen? Le tudnám győzni a múltat, hogy a jelennek élhessek? Helyes lenne ez a lépés tőlem?
- Tudom, Yoriko. De hiába hajtogatom azt magamban, hogy: „Ő nem Akira volt”, vagy azt, hogy: „Ez nem volt igaz, máshogy történt”… mégis hibásnak érzem magamat. Bűnös voltam a múltban és ez nem változott. Én megpróbáltam elfelejteni az igazságot, új életet kezdeni, egy hamis valóságban akartam ringatni magamat. De az igazság mindenkit utolér, és ez talán a legfájdalmasabb támadás, ami létezik – mondom halkan, nyomokban megosztva Yorikoval, hogy miért is terhel le engem ez az egész, ily mérhetetlenül. Bár tisztában vagyok vele, hogy eme zűrzavaros érzelmeket félre kell tennem, egy apró kis zugba mélyen magamban, arra az apró időre, míg megoldjuk a feje tetején álló helyzetet és egy valóban biztonságos helyen leszünk. Azonban a fájdalmas, ámbár torz igazság valóban sebzett lelkem hegeit mardosta könyörtelenül, emiatt képtelen voltam tenni bármit is. S ahogy újra és újra belegondolok, hogy ez az Akira miket élt át miattam, mind szüntelenül előhozta bennem Öcsém helyzetét a mi síkunkon – ha hihetek Yoriko elméletének –, melyet át kellett vészelnie, segítség nélkül. Hátat fordítottam neki, mikor a legnagyobb szüksége volt rám. Elmenekültem, mert féltem, mert gyönge voltam, és talán most is az vagyok. De mindenekfelett önző voltam, azok az évtizedek, melyet elraboltam testvéremtől nem adja vissza semmi és senki. Ráadásul hagytam, hogy végignézze egy tiszteletreméltó ház bukását, majd lelkem vívódását. Ő nem ezt érdemelte.   
„Amikor a család másik fele rajtunk ütött […]”
Tenyeremet nézve merengtem az itteni Akira szavain. A családunk másik fele? Büszkén él bennem ősünk Amatsuji Shin múltjának története, famíliánk alapítójáé. Tisztán emlékszem a gyermekmesének ható históriák minden egyes, legapróbb részletére. Mindazonáltal megdöbbentő, hogy ezen a síkon családunk másik fele még él, sőt, ők voltak azok, akik rajtaütöttek famíliánkon. Tény, az okuk megvolt rá, és belegondolni hihetetlen, hogy talán a mi világunkban is ők követték el ezt a rémes bűntettet.
Fájdalmasan hasított belém a múlt árnyainak képei, azon személy öntelt arca, aki végül elvette lényem egy részét, a szemem világát, ki Akirára is merészelt kardot emelni, miután megfosztott a számomra egyik legfontosabb személytől...
Lassan fújtam ki a levegőt, egy bólintással egyezve bele Yoriko meglátásába, hogy elhagyjuk Soul Societyt és az Emberek Világába vonulunk vissza. Nem szeretem a menekülést, mint kifejezést, túl gyávának hat, és túlságosan emlékeztet a múltban hozott rossz döntéseimre. Azonban az elmúltakat egy időre mellőznöm kell, túlságosan leterhel, ha csak erre koncentrálok.
Az idegen hangra homlokomat ráncolva emelem fel fejemet. Nem tétlenkedek sokáig, hogy beazonosítsam a messzi szófoszlányok tartalmát. Valaki mágiát idéz, s nem igyekszik rejtegetni ezt.
- Vigyázz! – figyelmeztetem Yorikot. Ezzel egyidejűleg ragadtam meg a kapitányt és rugaszkodtam el vele, a kidou feltételezhető becsapódásának irányától távolabb. Villámtánc segítségével fűszereztem meg jelenlegi helyzetünk mielőbbi megváltoztatását. Ám a robbanás lökéshulláma így is elért minket, így az eredetileg szánt, finom landolást sajnos nem tudtam kivitelezni. De még így is igyekeztem testemmel védeni a mágia okozta energialökettől Yorikot. Tettemet nem gondoltam előre, csupán reflexből cselekedtem. Bár érezhette bántónak rokonom ezt a megmozdulásomat, lévén kapitányként biztosan képes lett volna uralni a helyzetet – tisztában vagyok azzal, milyen bántó, ha fiatal korom lévén nem hagynak kibontakozni. Itt azonban szó sem volt ilyesmiről. Ösztönből, több évszázados testőri múltam mozgatta végtagjaimat, nem pedig stratégiai megfontolásból, vagy érzelmi indíttatásból hoztam meg lépéseimet. 
- Jól vagy? – kérdeztem Yorikotól, miközben felálltam, majd fölsegítettem őt is, amennyiben igényelte. Tekintetemmel közben már támadónk személyét kerestem az elülő porförgetegen túltekintve. Az illetőt a levegőben volt szerencsém kiszúrni. Alakja kissé torz volt tekintetemben a távolság és a rossz fényviszonyok miatt, de még így is meg tudtam állapítani, hogy a kemény szavai ellenére roppantul fiatal éveit taposhatja még támadónk.
- Nagyon felvágták a nyelvedet, Ifjú – intem meg szóhasználatáért, mindeközben Yoriko elé állva védelmezően, amiért fegyverrel hadonászva intézte felénk mondanivalóját. Errefelé miért kényszeres mindenkinek tudatlan módon fegyverrel csapkodva kommunikálni?
A bennem lévő vészharang nyomban csengett ezt látván, tudatom veszélyes tényezőnek skatulyázta be a fiatal fiút, előbbi cselekedete és a mostani kiszámíthatatlan viselkedése okán.
- A rang nem jogosít fel lekezelésre, sokkal inkább kellene megértést, együttérzést és tiszteletreméltó viselkedést mutatnod – világosítom fel, hogy az általa viselt köpönyeg, milyen mentalitást követel. Mondani se kell, hogy semmi sem volt meg benne mindezekből – már szavai és tetteire alapozván –, mely alapján kiérdemelhetné eme öltözék viselését.
Fél szemmel időnként a mellettem álló kapitányra pillantottam, hogy lássam, hogy viseli a helyzetet. Hiszen mikor Akirával hozott össze az imént minket a sors, ő is kitartott mellettem. S emiatt úgy éreztem, ezt a szívességét törlesztenem kell.
- B-banya…?! – megütközve, elhúzott szájjal pillantottam a fiúra. Hát nem részesült megfelelő neveltetésben? Hol nőtt fel?! :|
Jobbomba nyomban megvillant az apró tűk egyike, mely bénító anyaggal volt bevonva, hogyha újabb, mi ránk veszélyes tettekbe kezdene a kölyök, mielőbb meghiúsítsam cselekedetét, felső fegyvert tartó végtagja lebénításával. Bár a cél eltalálásában kissé bizonytalan voltam, a fényviszonyok sokat rontottak esélyeimen. De Tsukuyomi, ugye számíthatok rád?
Kérdésemnél, ugyan biztos voltam a válaszban, mégis megnyugtatta viharban ázó lelkemet a megerősítést adó szavak lelkem másik felétől. Nem csalódtam benne, mint hű társam, mindig számíthatok rá, erről nem egyszer adta tanúbizonyságát.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 03, 20:28:36 írta Neliel Tu Oderschvank »

(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #17 Dátum: 2014. Aug. 03, 20:25:57 »
Eléggé fiji-fájdalmas nővérkémet így látigálni, jelenlegi állapotocskájában sajnos-majnos nem nagyon tudigálunk mozdulgálni, pedig stratégiailag el kelligélne hagyigálnunk ezt a világocskát, mert előbb-utóbb nigyi-nagy pribli-problematikácska elé kelligél majd néznünk, ha maradgálunk, márpedig jobbacska lenne nem maradgálni, hiszen-miszen nem nagyon szeretgélném, hogy a siji-saját ismerőskéim tegyenek el lábacska alól, mikor én nem is vagyigálok lábacska alatt, ráadásul ők nem is az én ismerőskéim lennének, hanem lényecském itteni kivetülésecskéjéi, de akkor-makkor is nagyon birzi-borzalmaska lenne, ha nekik kéne kipurcantocskálniuk engem, mert azért már mégis, eszikémben sincs még elpatkolgálni. T – T
– Amit most hallottál, az nem a mi igazságocskánk, hanem az itteni, a kettő pedig bizonyos pontocskákban eltér, noha lehet benne olyasmi, amit használgathatunk a mi valóságocskánkban, ámbár nem minden, de jelenleg nem merigélek nagyobb feltételezésecskéket tenni... – vili-válaszolgálok nagy kimi-komolykán, hiszen ez a világocska valóban nem a miénk, és tudigálnunk kell, hogy nem szükséges az itteniek mondanivalóit komolykán venni, mert a mi ismerőskéink bizti-mizti máshogy látigálják a dolgokat, mint az itteniek, és ha nem, akkor-makkor legalább oda tudigálunk figyelni erre-merre, de jobb lenne, ha az első gondolatocskám lennigélne igaz-migaz, és kimi-komolyan nem lenne problematikácska az itteni beszédecske, mert nem szabad, hogy közikéje legyen a mi realitásocskánkhoz, ami jelenleg annyira távolinak tűnigél, és félek-mélek belegondigálni, mit csinálhatnak lényünk itteni kivetülésecskéi odaát a mi dimenziócskánkban, mert az biza-miza ránk is hatásocskával lehet, és nigyi-nagyon rimi-reménykedem, hogy itteni kivetülésecskémnek is hasonló gindi-gondolatocskák járnak csinos kis kobakocskájában, mert Tsuki-nee-channak még szükségecskéje van rám, különben ki ellenőrizgélné, hogy az udvarlócskája jól viselkedik-e, és Yukio-nii-chan jövendőbelijét is szeretgélném látigálni, meg mindent arról, hogy ki hogyan boldogulkál az eljövendőcskében, tehát nigyi-nagyon szeretgélnék hazajutigálni, ami sajna-majna egyelőre megoldhatatlan pribli-problémának tűnik, de majd csak kitalálgálok rá valamit, különben vissza kelligélne adigálnom a haorimat, pedig-medig nagyon szeretgélem ám és nem szíves-mívesen adigálnám oda bárki másocskának, ugyanis a fehér köpönyegecske, ahogy Nao-chan taichou mondigálja, jelenleg az enyém és pontocska. > _ >
Ezzel együtt akad pár dilgi-dolgocska, amit nem ártana tudigálnom a kivi-következő lépésecskék megtervezgéléséhez, bár lehetségeske, hogy ezt már nem itt kelligélne kivitelezgélnem, mert egyre jobban villog agyacskám belsejében az a bizonyos metaforikus vészvillogócska, amit kifejezgélésileg a felnőttecskék olyan gyakran használgálnak, noha szerintem értelmecskéje nem sokacska, de a lényegecske, hogy tudigálva jelen helyzetecskénket, egyre kevésbé érzigélem magam bizti-miztonságban. Az ismerős hangocska hallatán egy fél másodpercikére olyan, mintha jégkockás vizet öntigéltek volna a nyakamba, szóval elég kili-kellemetlen, és éppen csak egy hajszállal reagálnék később, mint Youko-nee-chan, de ez pont elegecske is neki, hogy felkapdosson és odébb rakosgáljon, bár tili-talán magamtól sem sérülgéltem volna, de azért ez így biztoskásabb, szóval nem pini-panaszkodhatok miatta, mert azért az mégsem illigélne, és azért hát mégiscsak szoruljon már belém egy pici-mici udvariasságocska nővérkém felé. Kezecskéjét elfogadgálva köszöngélem meg segítségecskéjét és álldigálok fel, hogy az ismerős idegenkével nézigéljek farkasszemikét, ezzel valóra váltva ittlétem legnigyi-nagyobb félelmecskéjét, mivelhogy pontos-motoskán ezt akargáltam elkerülgélni. > _ <
Egyelőre csak összevont szemöldököcskével figyelgélem és hallgatgálok, noha tudigálom, hogy nővérkém mellettem álligálna, jelenleg túlzottan sokacska pörög pici kobakomban, kezdve a megfigyelésecskével. Sokkal-mokkal egyszerűbb lennigélne, ha tudigálnám, a sok dimenziócskából éppen melyikben vagyigálunk, ugyanis akkor-makkor azzal is tisztában lennigélnék, lényemnek itteni kivetülésecskéje hogyan viselkedgél a környezetecskéjével, de az eddigiek alapján szinte biztos-miztos, hogy az édibédi szóvirágocskák nem szerepelnek beszédecskéjében, így nekem is ennek megfelelgélve kell majd megválasztgálnom a szavacskáimat, ha eljutok odáig, hogy visszaszóligáljak Yuki-channak. Azonban szavacskái elterelgélik gondolatom menetecskéjét arrafelé, vajon itteni kivetülésecském is rendelkezik-e robopillével, és ha igen, a kettő szinkronba hozigálható-e, hogy hozzáférigéljek az adatocskákhoz, azokból ugyanis kiderülhetgélne, melyik dimenziócskában vagyigálunk a milliónyi közül, és akkor-makkor a kutatási feljegyzésecskékhez is biztos-miztos hozzáférigélnék, és még a laborkába is bejutigálhatnánk tili-talán, vagy ha nem, esetleg megoldigálható lennigélne a problematikácska máshol, ami kifejezetten jó lennigélne, de mindeközben persze-mersze figyelgélek Yuki-chan és Nee-chan párbeszédecskéjére is, és még véletlenül sem hagyigálom, hogy nővérkém elém álljon, mert nem vagyok én már olyan kisgyerek, még ha annak is látszódgatok, meg aztán egy iszti-osztagocskáért felelgélek, ahol mindenkit meg kell védigélnem, így nem megingi-engedgélhető, hogy én legyek az, akit védelmezgetgélnek, mert nem. > _ >”
– Minden rendben, Nee-chan – suttogom a mellettem álligálónak, majd felfelé nézek Yuki-chanra, bár nem egészen tudigálom, mégis mire számítgálhatok tőle, mindenesetecskére komolyan át kell gondolgálnom, itteni kivetülésecském hogyan fogalmazgálná meg mindazt, ami pici kobakocskámban járkál jelenleg. – Ami azt illeti, Yuki-chan, én is azt gondoltam, hogy nem vonsz le azonnal elhamarkodott következtetéseket valamit látva, mert ennél azért okosabbnak tartottalak. De semmi baj, a tévedés megesik, bár jelenleg az enyém nagyobb, azt hiszem. Sajnálom, ha mégis ennyire gyerkőcfejjel gondolkodsz, és ennyire félreismertelek ^ v ^ – szúrok oda egyet a vádaskodónak, korábbi megállapításocskámnak megfili-felelgetve a tündi-bündi szóvirágocskák nélkül, hiszen-miszen nem hiszigélem, hogy itteni kivetülésecském éldegélne ezekkel. – Kár is lenne téged több szóra méltatni, nagy csalódás vagy ahhoz, Yuki-chan – vonigálok még vállacskát a kidoucskájának elindítgatása előtt, mely elől villámtáncocskámmal reppenek félre, és azt hiszem, be kell valligálnom, Yuki-chan nem viccel, és ez nagyon nem jó, és azt hiszem, ez a kivetülésecskéje tényleg ki akarna nyiffantgálni, ha képes lennigélne rá, de szerencsére annyira nem ügyeske, mint azt magáról hiszigéli, noha ennek jelenleg fele sem tréfácska. :O.O:  Ennek ellenkéjére bizti-mizti vagyok benne, hogy ha mirci-morci, sokkal kevésbé tud célozgálni, pláne ebben a sötétkében, bár neki ez a normális fényviszonyocska, de ettől még nem fogom befogni pici-mici cukorlesőmet, mert megvan ám a saját tikti-taktikám ellene, és szinte fixecske, hogy könnyedén túljárigálok az eszecskéjén, hiszen ő nem tudigálja, hogy én nem az vagyigálok, akinek ő gondol, hogy vagyigálok, és ennek megfelelőcskén teljesen másképpen fogok cselekedgélni, mint az tenné, akinek hiszigél. * w *
– Ejnye, Yuki-chan, mégis hozzád kell szólnom, ugyanis elkeserítesz. Tudsz te ennél jobban is célozni, mit bénázol itt össze-vissza? – kérdezgélem fejcsóválva, hisz tudigálom, hogy Yuki-chan büszke, ahogy elnézigélem itteni kivetülésecskéje csak még jobban fennhordigálja az orrocskáját, csidi-csudi, hogy nem üti át az égboltikát, így bizti-mizti, hogy a büszkeségére mért szavacskák meg fogják hozigálni a kívánt hatásocskát, és akkor aztán meglipi-lepődgélhet a kis butuska megtestesülésecske. * w *
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 17, 00:31:08 írta Yoshida Yoriko »

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Moderátor

*

Hozzászólások: 209

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #18 Dátum: 2014. Aug. 03, 20:26:46 »
A kidouk ellen megteszitek az óvintézkedést, Hajime karjába álló tűk, a mágiát idéző végtagját lebénítják, emiatt célzása is romlik. Válltól lefelé nem érzi karját, némileg idegesen távolítja el az apró fegyvert, mely a mágia sikeres bevitelének meghiúsításában némi részt vett.
- Chh – dühödten hajítja el a tűket. Haragos tekintetét ide-oda járatva közöttetek, ám figyelmét jobban vonzza Yoriko, ki minden egyes szavával önbecsülésén tapos könyörtelenül. - Ne hívj „Yuki-channak”, neked Hayakawa kapitány! – förmed rá megelégelve megszólítását. Bár egész fellépése eltér az általad ismert személyről, a nevét illető felháborodás emlékeztet arra a pár ével ezelőtti incidensre, mikor hasonló módon kérte ki magának az általad használt megszólítást. Az arcára kiülő gyerekes sértettség most is olyan, mint annakidején. - Grr, bár tudnám, miért erőlködöm. Sokan zseninek tartanak számon, bár én mindig is kételkedtem. Csak egy nagyra nőtt gyerek vagy, aki nem tud túllépni csekély mellméretén, ezért mások szekálásában vezeti le a feszültséget. Az igazság az, hogy túl sok gond van veled Yoshida, és csak örömet okoznék a 46-ok Tanácsának, ha eltörölnélek a föld színéről – dünnyögi. Bár inkább magának vezeti le gondolatmenetét, szánt szándékkal ad hangot elméletének, hogy idegesítsen, mindeközben a szemkontaktust sem teremti meg. Oldal irányba néz mindvégig, mintha csak a levegő lenne új tárgyalópartnere, úgy mondja a magáét.
Érdektelen arcot vág sértegetéseidre eleinte, csak ahogy egyre mélyebbre mártod szavaid kését méltóságában, úgy rajzolódik ki arcára is az enyhe ingerültség. 
- Te beszélsz, Yoshida?! Ez egyszer a sarkadra állhatnál, ne csak a szádat jártasd, hagyd abba a menekülést! Küzdj meg ellenem!! – rivall rád. - Csak te és én, a rühes korcs maradjon ki ebből – sértő szavait társadnak intézi. Lezseren int fejével Youko irányába, hogy lekezelő szavait tudassa veletek, kire érti.
- Készülj fel, Yoshida. BAN-KAI! – vonja ki zanpakutoját azon kezével, melyet mozgatni képes. Gondolkodás nélkül oldja fel a lélekölőkardja második szintjét. A fehér reiatsuja körtáncot ír le teste körül, a hirtelen szabadjára engedett erő vállaitokra nehezedik, nehézzé válik a légzésetek. Csak akkor szűnik meg a terhelő lélekenergia, miután zanpakutoja teljesen átalakult. A levegő hűvössé vált körülöttetek, a földön és minden közeletekben elhelyezkedő tereptárgyakat (falakat, utakat), a sötét törzsű fákat, vékony jégréteg kezdte bevonni. A magát kapitánynak való Hajimén égkékszínű palást táncolt a hűvös légáramlatokkal. Kész volt mindent bevetni, hogy elérje célját, az elhatározottság ott lángolt tekintetében.
- Nos Yoshida, ki szerencsétlenkedik itt? – ejtette oda neked fogvégről. Hidegvérrel emelte kardját és suhintott vele, a kardból előtörő fényjáték kíséretében lavinát zúdítva rátok.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 19, 19:42:03 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Shinigami

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #19 Dátum: 2014. Aug. 03, 20:27:29 »
Megtört sóhaj hagyja el ajkaimat. Tehát feltételezhető, hogy az itteni dolgok csupán részleteiben térnek el a mi általunk ismert Soul Societytől, vagyis Akira szavai ugyanúgy lehetnek igazságok a mi világunkban is. Vajon öcsém valóban ily’ negatív gondolatokkal fest le magában? Úgy szeretnék beszélni vele. De ilyen megtörten képes lennék rá? Szembeállni vele.
Szerintem ezt a lépést meghozni a legnehezebb, kezdeményezni egy olyan témában, amit azt hiszed, vége van, túlléptél rajta. A könyörtelen valóság az, hogy a múltat túllépni nem lehet, a múlt kísért, és mindig is kísérteni fog, éles karmaival kapaszkodik belénk, örömünket szipolyozza el, kapcsolatainkat teszi tönkre. A múlt egy szörnyeteg, amit mi teremtettünk, a saját döntéseink által. Letagadni nem tudjuk, de változtatni talán igen, talán. De csak az erős lélek tudja legyőzni az elmúlt ködös árnyait. Vajon az én lelkem hordozz akkora erőt, hogy képes legyek változtatni? Fogok valaha is a hátrahagyott arcokra boldogsággal visszaemlékezni? Amikor eljön az idő, megtanulok szembenézni vele?
Gondolataim egésze behálózott, mintha csak fennragadtam volna tapadós fonalain, úgy függtem tőle, s váltam a szituációban szinte teljesen kiszolgáltatottá. Elkéstem. Ha picit is többet törődök a külvilággal, ahogy az jelen szituációban helyén való is lett volna, akkor talán meghiúsíthattam volna az állítólagos kapitány támadását. Nem örültem hibámnak, ez egy olyan dolog, amit egy Tsukimisou nem tehet.
„Ha lankad a figyelmed, talán nem veszed észre a mögötted lehulló falevelet. Alapjába véve semmiség. De tételezzük fel, hogy ettől a falevéltől függhet annak az élete, akit meg akarsz védeni, vagy akár a tiéd is. Nos, az a falevél valóban nem bír jelentőséggel? Emlékezz erre, Youko. Ugye nem fogod elfelejteni?”
Már hogy is felejthetném? Még a legkisebb légáramlattól is óvá intettél, lévén a levegő útján több dolgot tudhatok meg, mint abból, amit látok. Emlékszem. Mindig arra utasítottál, hogy érzékeimet terjesszem ki a lehető legszélesebben a külvilág felé, mert olyan meglepetések érhetnek, mint az imént. Különben kockáztatok, amit nem engedhetek meg magamnak, testőrként nem.
A szavaknak ereje van, ezt mondta. A szavak karddá válnak annak a kezében, aki jól bánik velük. Rémlett fel bennem a gondolat, amikor Yoriko elutasította támogatásomat, s ő maga kívánt megállni a számomra ismeretlen ismerőse előtt. Alig észrevehető bólintással adtam tudtára, hogy megértettem döntését. Hagytam, hogy kettőjük beszélgetése kiteljesedjen, azonban az erőszakos társalgás sosem volt ínyemre, sem részvevőként, sem pedig kívülálló figyelőként. Egy belső szándék hajtott, mely egyre ismételgette bennem, hogy tegyem meg, hozzam meg ezt a lépést, apró rokonom választása ellenére.
~ Mire vársz, shinigamim? ~
Kérdezted, enyhe habozásomat érzékelve. Tudtam, hogy hagyatkozhatom rád, hogy kezem útját meghatározod, hogy akár egész lényemet rád bízhatom, mert te óvó szárnyaiddal védelmezel engem. Bennem kár nem eshet, nem úgy, mint az ifjúnak, kinek neveletlensége túlfeszít minden határt.
Sanda mosoly bújik meg arcomon, mikor látom, hogy tűim sikeres célt találtak, és elérték a kívánt hatást. A kidou ennek örömére rossz irányba csapódik be, bár eléggé közel haladt el mellettem, de nem hatódok meg, egyáltalán nem, még meg se rezdülök menetszelétől. Rideg pillantással állom, s a mögöttem romba dőlő, majd lángba boruló épületek sem érnek el kifejezett hatást nálam. Minden bizonnyal máshogy állnék a dologhoz, ha ez a Mizushima-birtok egy részlete lett volna, ám ez nem így volt. A károkért nem én felelek, hanem ez a kifordított világ, s annak vezetősége, ki roppantul rémesen festi le magát előttünk. Szívem szerint nevetnék, ha képes lennék ilyesmire.
Nem igazán lelkesedem Yoriko hozzáállásán, hogy ellenségünket kihozza a sodrából, ámbár bizonyos, hogy valami terve van ezzel, ezért nem vétózóm meg lépéseit. Feszülten tartom szemmel a fiút, elhangzott szavaira pedig időnként meg-megrándul kezem, viszket a tenyerem egy nevelő célzattal leadott taslira, ám ez nem volt olyan pillanat, hogy a szülői feladatokat magamra vállalhassam. Szemeim tágra nyílnak a kertelés nélküli, bántó mondatokon, mely az ifjú száját hagyják el, melyet mellékesen szappannal kellene kimosni, ámbár talán már az se segítene rajta. Szomorú.
- Csakugyan Yoshida-kapitány, egyet kell értenem előbbi döntésével. Ez a „Yuki-chan” nem érdemel több figyelmet, lévén most járatta le magát egy szócsatában, melyben mindketten esélyesen indultak, szerintem nem is érdemel több figyelmet – utaltam arra, hogy talán ideje lenne előbbi tervünk szerint élni, és mielőbb elhagyni a helyszínt. Tüntetőleg fordítottam hátat, hogy az elhangzottak szerint cselekedjek, s távozzak lehetőleg Yoriko kíséretében a neveletlen ifjonc társaságától.
A fülembe hatoló parancsszót hallván megtorpanok. Némi döbbenet ül ki arcomra, mikor a vállamra nehezedő reiatsu kirekeszti tüdőmből a levegőt pár pillanat erejéig, míg intenzíven járja át a környéket a szabadon eresztett energia. Éles kés volt a hűvös, téli levegő, mely ezt követően ruháimba furakodott. Kirázott a hideg. A jégpáncél, mely elkezdte befedni a helyet arra késztetett, hogy enyhén elrugaszkodva a talajtól, majd reishit gyűjtve talpam alá álljak meg a levegőben, hogy a megfagyás veszélyét elkerüljem.
Az ifjú tehetetlen dühét, ahogy gyerekes harciassággal kívánja levezetni, eszembe jutattja azt a sok arcot múltamból, kiket egyszer-egyszer legyőztem egy gyakorlat keretein belül. Tisztességes küzdelem volt, mégis, amikor újra találkoztam személyükkel, ostoba szavaikkal, fessleges kakaskodásukkal próbálták az átlagnál feljebb helyezni magukat. Az igazság az, hogy öröm volt őket lerángatni a magas lóról.
Enyhén mosolyogva fordultam vissza irányukba, azonban az arcomon lévő vidámságot nem a boldogságtól ragyogott. Yoriko felé pillantottam. Vajon fiatal rokonom érzett már hasonló örömöt, melynek nincs párja széles e világon?
- Ne sajnáld, Yoriko ^.^ – támogattam lépéseiben, bárhogyan is kíván cselekedni ezúttal. Mindenesetre rábíztam a terepet, jómagam lefejtettem oldalamról Tsukuyomit, s előre kitartottam a semmiben. Lehunytam a szememet és lassan kifújtam a levegőt, eközben oldal irányba fordítottam el zanpakutomat, melynek hatására megnyílt a senkaimon, ami az Emberek Világába biztosít számunkra szabad átjárást. Az átjáró megelevenedett, s készen állt arra, hogy átkeljünk rajta. A kapu ajtajában álltam meg, s tekintettem vállam fölött fiatal rokonom irányába, kiben biztos vagyok, hogy ura a helyzetnek. Amennyiben mégis segítségre szorulna, természetesen elhagyom jelenlegi pozíciómat és támogatóan térek Yoriko mellé, ha kell Tsukuyomival segítve őt. Bár kevés ideje ismerjük egymást, mindezen idő elég volt ahhoz, hogy tudjam, nem kell féltenem, s azonnal segítségére sietnem, mindazonáltal jobb szerettem volna biztosra menni, ezért is vettem szemügyre a tényállást.
- Szép munka volt – mondom, mikor Yoriko sikeresen elintézte az utunkat keresztező kapitányt. Azaz igazság, hogy nem vagyok biztos abban, hogyha jelenlegi helyzetünk nem lenne, s a saját világunkban éltük volna ezt át, akkor megállítottam volna fiatal rokonomat az ügyben, hogy kezet emeljen egy kapitányra. Igazságos elégtételként hagytam volna szíve szerint cselekedni, akárcsak most.
- Mond csak, Yoriko – kezdek bele immáron a dangaiban téve meg utunkat. - Ez az ifjú, valóban ilyen tenyérbe mászó alak? Mármint a mi világunkban… – furcsa volt elkülöníteni a látottak valóságát, a mi általunk ismertektől. Ám, ha a mi Soul Societynkben is ekkora gondot okoz eme fiú unokahúgomnak, kész vagyok a jövőben habozás nélkül ráncba szedni őt, mialatt megtanulja a helyes társalgás elméletét, de mindenekelőtt gyakorlati használatát.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 03, 20:29:09 írta Neliel Tu Oderschvank »

(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #20 Dátum: 2014. Aug. 03, 20:31:57 »
Ez nem a mi világunk, ami itt történik, nem tükrözi a mi valóságunk... Hisz épp az imént mondigáltam ugyanezeket a szavacskákat nővérkémnek, miért nem hiszigélek akkor bennük, mikor nekem hozná úgy a szükségecske? Yuki-chan... Nem tudigálok elhiszigélni, hogy valóban ilyen-milyen aljasocska és gonoszka érzések lappanganának az egyik legjobbacska barátomban, aki mellett mindig ott álldogáltam, amikor csak kelligélt, mindenesetecskére azért be kelligél ismerkélnem, szavacskáinak egy része késpengécskét játszik a mellkasomon belül, és legszíves-mívesebben sírdogálnék, ha megtihi-tehetném, de jelenleg nem mutigálhatom, mi is a valódi helyzetecske, mert akkor elveszigéltünk. Nem hagyigálhatom Youko-nee-chanra, hogy elintézgélje támadócskánkat, és a tiki-tökéletes tervecském, amivel ki akarom hizi-hozigálni a sodrocskájából kedves ismerőskémet végül is csak az én kizi-kezecskémből működgélhet, de persze-mersze szimi-számomra sem olyan kinyi-könnyű, mint mondigálni, ami már csak azért is nigyi-nagyon bosszantó, mert nem szeretgélem azokat a felnőttecskéket, akik homlokegyenesecskésen mást mondigálnak, mint amit teszigélnek, én pedig nem akargálok olyan-molyan lennigélni, mint ők, tehát erőskének kell maradgálnom, mert nem higyi-hagyom, hogy olyan helyzetecskébe kényszerítsen ez a világocska, ahol nem szeretgélném magamat, hiszen-miszen ez alapocskája annak, hogy magabiztoskásan vezetgélhessem az iszti-osztagocskámat. Veszigélek egy mély levegőt, hogy megőrizgélhessem kihívó mosolykámat, és minden egyes szavacskáját és tettecskéjét ellene fordítgálhassam, mert csak ígyen-mígyen lehetek képeskés épen maradó eszecskével túléligélni ezt az egész szitucskát, ami már megint egy ostobácska metaforácska, mert az agyacskám nem károsodgálhat, ha nem egyenesen buksikámat érigéli a támadásocska, bár jelenleg ez sem tudigál különösebb képeskén lekötigélni. Annak külön-mülön örülgélek, hogy Youko-nee-chan itt van mellettem, és elterelgéli a felé érkezgélő kidou-midout és ezzel persze-mersze nekem is alapocskát adigál az élcelődésecskére, noha-moha azért ennek megvan a veszélykéje is, de milyen összetűzésecske lennigélne, ha nem lenne benne izgalmacska és veszélyecske? * w * Ennek ellenecskéjére azért az a sanda gyanúcskám, hogy Yuki-chan most átlépigélt egy bizonyos-mizonyos határocskát, amikor az eszecskémet kérdőjelezkélte meg, és hogy ennyire elakarkál távolítgálni, egyéb megjegyzésecskéi nem érdekelgélnek, de azt azért-mazért neki is el kelligél majd ismikélnie, hogy én nála sokkal-mokkal okosabb vagyigálok > . >, de legalábbis bebizonyítgálom majd, hogy én vagyigálok az, aki egy bizonyos szintecske alá nem fogok lesüllyedgélni, márpedig ő már átlépigélte azt a határkát, így nem is vagyigálok hajlandó bármiféle érzelmi reakciócskát mutigálni, vagy azok szerint cselekedgélni, mert azzal már csak magamat alázgálnám meg, azt pedig én nem fogigálom. ˘ ^ ˘ Yuki-chan alázgálását pedig megteszigéli ő maga helyettemecske, amiben úgy halligálom, Youko-nee-chan is egyetértigél. ^ ^”
– Menekülni? Menekülni az erősebb ellenfél elől szokás. Sajnálatos, ha az egód miatt nem látod a különbséget gyávaság és az értelmetlenség elkerülése között – szólalgálok még meg szigorú pillantásocskáva majd sóhajtgálok és Youko-nee-chan felé fordulva bólintgálok. – Menjünk – indítványozgálom, bár a lábacskáim nem igazán-migazán akarnak elindulkálni, hisz valamilyen szintecskén azért mélyen belül bosszantgál és fáj, hogy Yuki-chan ilyen velem, és érezgélem, hogy jó volna már egyedül maradgálni és összekucorodni egy sarkocskában, ahol kidepikézhetem magam, mert ez így nem lesz állapotocska. T ^ T
A parancsszavacskára még a szemecskéim is kikerekedgélnek, miközben ledermedgélek, hiszen-miszen valamiért eszecskémbe sem jutigált, hogy rendelkezgélhet ezzel a feloldásocskával, mert otthon-motthon nincsen neki, bár sejtigélhettem volna, mert azért mégiscsak kipi-kapitányocska itt, de ez akkor-makkor is meglepőcske, meg hogy ilyen kinyi-könnyedén megidézgéli a városban, holott ezt nem lennigélne szabadocska, mégis miféle rendszerecskében nevelkedett ez, és egyáltalán, hogy lehetgél, hogy senki nem állítgálja meg és olyan természetesecskén csinál-minálja az egészet, mintha mindennaposkás lennigélne, hogy a kipi-kapitányocskák egymásra idézgélik a bankaiocskát. :O.O:  Amint kapigálok levegőcskét, a magasba lökigélem magam, hogy ottan-mottan nézigéljek vele farkasszemikét, ami egyébként megint butaságocska, mert az állatoknak is kell pislogniuk, és amúgy sem értigélem, mi közöcskéje lehetgél a farkasocskáknak az efféle dilgi-dolgocskákhoz, de az biztos-miztos, hogy én nem fogom elővennigélni a zinpi-zanpakutocskámat, mert Tsuin Fueari ereje nekem annál sokkal-mokkal többet érigél, minthogy ilyen butaságosságocskákra használgassam, és ezt a Yuki-chant biza-miza anélkül is elintézgélem. Yuko-nee-chan szivi-szavacskáira csak komolyan bólintgálok. Nem ér annyicskát ez az egész, hogy akár csak egy shikaiocskát is rápizi-pazaroljak, és kili-különben is, ennél sokkal-mokkal nagyobb ütésecskét tudigálok tennikélni azon a fene nigyi-nagy önbizalmán egy egészen misi-más technikácskával, amire feltételezgélem, nem is számítgál a kis butuska, de most aztán megkipi-kapigálja majd. * w *
– Eh, komolyan kommentáljam, ha kettőnk közül te vagy az, aki helyből bankait használ? :| – kérdezgélek vissza, firi-fáradt sóhajkával, hogy azért látigálja, mennyire nézem most biti-butuskának emiatt az egészecske miatt, mert hát azért mégiscsak jobbacska, ha tisztában van saját ostobácskaságosságával. ^ ^” A hótömegecske utacskájából shinpi-shunpoval térigélek ki, és a hátacskája mögött álligálok meg, lélekenergiácskámat elrejtigélve, hogy az alapján ne azonosítgálhasson be, és persze-mersze igyekszem úgy mizdi-mozdulgálni, hogy véletlenül se látigálhasson meg, mert a mostani tervecskémhez szükségecske van egy kis időre és koncentrációcskára. A kettős idézést tervezgélem használni, egyik kezemmel a Shitotsu Sansent, másikkal a Rikujoukourou megidézgélve, nigyi-nagyon halkan mormolgatva az idézésecskéket, hogy csak a legeslegutolsó pillanatocskában vegyigélje észre az ellene készülgélő merényletecskét, amikor már ígyis-úgyis mindegyecske neki, mert mindkét bakudoucska rajta csattangál, hogy képes kifejezésecskéve élhessek.
– Tudod, egy kapitánynak csak akkor tanácsos felfednie a legutolsó ütőlapját, ha az ellenfele már felfedte az övét. A legerősebb fegyver sem ér semmit, ha nem tudod, hol és mikor használd, Yuki-chan ^ v ^– villantgálok rá még egy Yuko-nee-chantól ellesett mosolykát, mikor elé lépigélek, majd odashunpozgálok nővérkém mellé, hogy elhagyigálhassuk ezt a világocskát. A most történtecskék után kétlem, hogy himi-hamar visszatérigélhetnénk ide, de most nem is annyira bánikálom, és amint becsukódgál mögöttünk az átjárócska, hagyigálom is a könnyecskéimnek, hogy lefolydogáljanak az arcocskámon és szép lassan letörölgélem őket-mőket, mert azért mégiscsak nigyi-nagylány vagyok, nem kelligélne sírdogálnom ilyesmin, ráadásul kipi-kapitány is, akinek felelősségességgel kell tartozgálnia a tisztecskéi felé, szóval-móval nem bukigálhatok el ilyesmicskén.
– Nem... – válaszolgálok mosolyogva, arcocskámat folyamatoskán törölgetve. – Yuki-chan odahaza nagyon kedves, az egyik legjibi-jobb barátocskám, és csak hadnagyocska a Kidoushuuban... Csak tudigálom, hogy büszke, és ezt akargáltam felhasználni ellene, és... És most nem tudigálom, valójában mit érezgél irántam, hogy tényleg utálgál-e, vagy az csak az itteni helyzetecske, szóval-móval ne haragudgálj, Youko-nee-chan, máris összeszedigélem magam, aztán majd az emberkéknél kiri-keresünk egy menedékecskét és kitalálgáljuk a megoldásocskát – hadargálom, időnként egy-egy szipogásocskával, és fel-feltörő sírásocskával megszakítgálva monológocskámat, mert azért látigáljuk be, ez nigyi-nagyon nem volt kili-kellemes érzésecske, ami most történgélt, és sajna-majna még a dangaiból kilépigélve is első utacskám egy házfalacskához vezet, ahol lekipi-kuporodhatok pici-micit sírdogálni és kesergélni az egészen. T ^ T
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 17, 00:30:37 írta Yoshida Yoriko »

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Moderátor

*

Hozzászólások: 209

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #21 Dátum: 2014. Aug. 03, 20:32:43 »
Ha megfordultok, a kapu bezáródása előtt még észrevehetitek a személyt, aki mindeddig figyelt benneteket. A jeges, fagyott talajon áll, fehér egyenruhája fölött fekete haorit emelget az enyhe szellő. Hosszú, halványzöld haja lófarokba kötve libben háta mögött. Összhatásában akár Yoriko ikertestvére is lehetne. Épp csak egy pillanatig látható, a senkai kapu bezáródása előtt. A kapu becsukódása után a pórul járt Kidoushuus felé fordul. Arckifejezésén látszik, nem tudja eldönteni, mit kezdjen ezzel a helyzettel. Majd felcsendül nevetése, egy hideg hang, amit ez a világ csak nagyon ritkán hallhat.
– A Kidoushuu kapitánya, amint nem tud kitörni két bakudouból...! Ez az év vicce! – nevettében hasát fogja, és kicsit előre görnyed. Talán még a könnye is kicsordul egy kicsit a rekeszizmot próbáló mutatványtól. Régen nevetett már ilyen önfeledten.
– Inkább szedjél ki innen, Yoshida! – kiabál ennek a világnak a Hajiméja, ám panasza egyelőre süket fülekre talál. Miután kinevette magát, a lány felegyenesedik és megtörli arcát. Hűvös kegyetlenséggel szemléli másik világbeli énje művét. Sóhajt, kissé megcsóválja a fejét, majd odamegy az áldozathoz, ám egyelőre nem tesz semmit. Csak közelebb hajol a fiúhoz, olyan pillantással, amiből süt, nem érti, hogy jutott ez az alak ilyen magas pozícióba.
– Ritka nagy idióta vagy, remélem, tudsz róla. Milliomodszorra is elmondom, hátha ezúttal végre belemegy abba a szikla fejedbe: én döntöttem úgy, hogy fiatal küllemmel maradok, noha bármikor tehetnék ellene. Továbbá: szerinted egy 9 éves gyereknek mekkora a mellmérete? – hanglejtéséből teljesen egyértelmű, mennyire ostobának tekinti a vele szemben lévőt, ki kapálózva követeli a történtek magyarázatát. A lány szemeit forgatja, majd egy pöccintéssel eltünteti a kidoukat, és ismerve a fiút, shunpoval kerül távolabb tőle, mielőtt az hozzá érhetne. Felvonja szemöldökét, úgy néz farkasszemet Hajimével. – Akkor most magyarázatot akarsz, vagy hagyjalak meg ostobaságodban, a falba építve?


~ … ~


Az Emberek Világában sincs túlzottan sok időtök egyedül, magatokra. Bár szerencsétekre egy elhagyatott sikátorba érkeztetek, ahol nem járkálnak emberek, van valami más, ami errefelé közlekedik. Már megjelenése előtt megcsap benneteket az ismerős lélekenergia. Mintha csak shinigami lenne, ám egyáltalán nem tudjátok kihez kötni. Talán eszetekbe jut: odaát ti a shinigamik reiatsuját a lidércekével azonosítottátok, hasonlóképpen, mint ők a tiéteket. Akkor hát a közeledő vajon barát, vagy ellenség? Mennyire bízhattok az idegenben vagy idegenekben, akik felétek jönnek?
Ha vagytok oly bátrak, avagy vakmerőek, hogy itt megvárjátok a közeledőket – mert idő közben észleltétek, hogy a lélekenergia két lényhez tartozik -, akkor akár meglepetésben is lehet részetek. Két nőnemű lény közeleg, egyikük magas, fekete hajú, másikuk kicsit alacsonyabb, az ő hajszíne átmenet a kék és zöld között. Mindkettejük öltözetében a fekete dominál – az általatok megszokott fehértől eltérően. Hogy a világ kifordultsága számotokra még abszurdabb legyen, a két arrancar vidám beszélgetést folytat az általuk nemrég véghezvitt jótékonykodásról, hosszasan ecsetelve, milyen jó volt átadni az embereknek azt a kisebb összeget, amit hoztak, illetve a megannyi apróságot, játékot, aminek a gyerekek örültek. Azt nem említi egyikük sem, hogy lelket fogyasztottak volna, mintha tényleg a jótékonyság megtestesítői volnának. Mikor észrevesznek benneteket, megtorpannak, és kis szemlélés után egymásra néznek, majd mosolyogva bólintanak.
– Kik vagytok kedveseim? ^.^ Még nem láttunk benneteket Las Nochesben ^.^ – szólal meg az alacsonyabbik arrancar, akit a fekete hajú leányzó élénk érdeklődése követ, hozzátok közelebb hajolva.
– A ruhátok alapján shinigaminak tűntök, pedig nem vagytok azok, ugye? – érdeklődik, kissé összezavarodva. Az ezt követő események válaszotoktól függnek, mindenesetre az látszik, ők hajlanak arra, hogy bízzanak bennetek, és sokkal kevésbé ellenségesek, a bennük rejlő egészséges gyanakvás ellenére, mint odaát a shinigamik voltak, akik elméletileg a társaitok. Talán még szimpatikusak is lehetnek számotokra. Az alacsonyabbik nő, aki láthatóan valamivel idősebb társánál, kedvesen megfogja a fekete hajú leányzó vállát.
– Ejnye, nem illik ennyire közel hajolni, kedvesem. Én Ivela vagyok, ő pedig a húgom, Flavia ^.^ – mutatkozik be kedvesen, remélve, hogy ti is hasonlóképp tesztek majd. Ami mindenképp feltűnő, hogy mennyire ragaszkodik testvéréhez, legalábbis gesztusaiból látszik, nagyon szereti a fiatalabbik lányt. Ha támadnátok, bizonyára megvédené, ezt metakommunikációjával is üzeni. Számotokra mindenképpen érdekes a feladvány, amennyiben persze megvártátok őket: bízzatok bennük, vagy még nem késő menekülni? A lélekenergia hasonló összeállítása vajon elég alapot ad arra, hogy ne sétáljatok be az oroszlán barlangjába gyanútlanul? Egyáltalán, milyenek is lehetnek itt az arrancarok, ha a shinigamik azok, kik rátámadtak mindenre, ami élt és mozgott? Komoly kérdések, melyek ismerete nélkül az egyetlen igazi kérdés ez marad: mennyit mertek kockáztatni?
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 19, 19:43:42 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Shinigami

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #22 Dátum: 2014. Aug. 20, 17:56:38 »
A dangaiba további feltartoztatások nélkül léphettünk be, ahogy remélem, Yoriko sikeresen feltartoztatta a roppantul tudatlan fiút. Az átjáró szájában még utoljára hátrapillantottam, figyelmemet nem tudta elkerülni a másik személy jelenléte, kinek reiatsuját kissé késve sikerült csupán érzékelnem a nagyszájú ifjú magas lélekenergiájának mozgósítása okán. Amit láttam megdöbbentett, enyhe értetlenséggel tekintettem az oldalamon álló lányra, kinek kiköpött hasonmását láthattam az imént. Ez roppantul furcsa.
Türelmesen hallgattam végig Yorikot, ki a fiú védelmére kelt szavaival. Át tudtam érezni azt, ami a lelkét nyomasztja éppen, Akirával való találkozás után bennem is hasonló lappangott. Számtalan megválaszolatlan kérdés, a megrendült önismeret. A hit, ami eddig talpon tartott minket és vitt előre ebben a rejtélyes világban, ami nem olyan, mint amilyennek megismertük.
A kapu túloldalán követtem Yorikot, látva összetörtségét a történések okán szomorúságot ébresztett bennem. Kerestem a szavakat, amelyekkel segíthetnék neki, ahogy ő is tette hosszú percekkel ezelőtt. Ezt meg kellett tennem fiatalabb rokonomért, kegyetlenség lenne a kétségek tengerén hagyni. Ha másról lenne szó, kétség kívül az imént látottakat ismertettem volna az illetővel, jelen helyzetben nem voltak képes arra összpontosítani. Hagytam, hogy az a gondolat elszálljon és egy jobb pillanatban ismét felüsse a fejét elmémben. 
- Nincs miért aggódnod Yoriko – kezdek bele. - Ha igaz, amit a fiúról mondtál, kétlem, hogy neheztelne rád. Különben is, még te magad mondtad, ez a hely az általunk ismert világ kifordított változata, legalábbis bizonyos, hogy nem az, amelyben mi élünk. Vagy netán tévedek? – szembesítem az általa mondottakkal.
- Ne engedd, hogy ezek az érzelmek letaszítsanak az útról, Yoriko. A Gotei 13 kapitánya vagy, ezek gyöngeségek, amelyeket az ellenfeleid felhasználhatnak ellened. Mindennek tudnod kell, hogy mikor és hol van ideje, szedd össze magad! – nyújtottam beszédem végén kezemet a lánynak, hogy felsegítsem. Tisztában vagyok vele, hogy fiatal, és a felelősség, amelyre most ráébresztettem érzelmei mélypontján, talán kegyetlennek is minősülhet, mindazok után, hogy jómagam is megjártam az előbb ezt az utat. Egy másik szituációban bátran engedném, hogy az általa jónak ítélt módon lenyugodjon, azonban ez egy rendkívül veszélyes helyzet, nem tudhatjuk, hol leselkedik ránk a következő veszély, ez a hely voltaképpen idegen, még ha ismerősnek tetszik is. Így nem engedhetjük meg, hogy lankadjon a figyelmünk, az előbb is megejtettük ezt a hibát, majdhogynem az életünkbe került, csupán a fiú oktalanságának köszönhettük, hogy nem így történt.
Miután úgy ítéltem, hogy Yoriko többnyire összeszedte magát, úgy éreztem, hogy eljött az idő arra, hogy beszámoljak neki arról, amit a távozásunk során véltem látni.
- Yoriko – kezdek bele lassacskán a tények felvezetésére, még magam sem igazán hittem el azt, aminek szemtanúja voltam, ezért beszélnem se volt könnyű erről. Nagy levegőt vettem, majd folytattam. - Ha a felvetéseid igazak, és valóban nem a mi valóságunkban vagyunk, akkor elképzelhető, hogy ezen a helyen mi is létezünk, tehát van még egy belőlünk, igaz? Ha találkozunk velük, mennyire lenne kihatással az ránk?Yoriko válaszát némán várom meg, mielőtt tovább vinném a gondolataimat erről az egészről. - Azaz igazság, hogy láttalak téged, vagy legalábbis kísértetiesen hasonlított rád az, akit látni véltem.
Még a gondolat is furcsa, hogy egyáltalán kettő van belőlünk, mely a tényállások alapján elképzelhető. Mindazonáltal jómagam csak feltételezek, ezek a mitikus dolgok meghaladják tudásomat. Vagy csak én szeretnék ebbe a magyarázatba kapaszkodni minden erőmmel kínomban? Így valahogy könnyebb lenne elfogadnom Akira szavait?
- Én… - mondanivalóm semmisé lesz, ahogy két halálistenhez tartozó reiatsut vélek érzékelni. Homlokráncolva tekintek a forrás irányába. 
- Te is érzed? – suttogva teszem fel kérdésemet, mintha csak attól tartanék, hogy a közeledők meghallanák a kételkedésemet. Aggodalom, mintsem megnyugvás telepedett mellkasomra, annak ellenére, hogy a reiatsuk shinigamiktól ered. - Szerintem ne menjünk sehova, de azért készüljünk fel, most már igazán örülnék egy épkézláb magyarázatra – fűzöm hozzá előbbi kérdésemhez kisebb csend után Yorikonak.
Enyhe feszültség vett körbe, amikor megláttam a lélekenergia tulajdonosait, az, hogy arrancarokat látok halálisten uniformisban egyszerűen bizarr. S cseppet sem nyugtatott meg, hogy csupán abból, hogy megláttak minket tudták, nem közéjük valóak vagyunk, ami persze várható volt a külső különbségek okán.
- Viszonylag újak vagyunk még erre. Mizushima Youko vagyok, ő pedig a lányom: Yoriko – közlöm úgy, mintha csak az időjárásról társalognánk. Lopva Yorikora pillantok, s csak bízni tudtam abban, hogy sikerül kiolvasnia a szavak nélküli üzenetemet és belemegy ebbe az apró színjátékba, melyet a túlzott óvatosság miatt kezdtem el. Lévén megtiszteltek nevükkel, ennek okán úgy gondoltam nem árt viszonoznunk ezt. Jobb szerettem volna megtartani névtelenségünket, de jelen helyzetben roppantul udvariatlan lett volna. Csak reménykedni mertem abban, hogy az „apró” ferdítés egyiküknek sem lesz szembetűnő. Hiszen szemrebbenés nélkül használtam ezt a családnevet, arra gondolván, hogy Akira bizonyára ezt is képes megoldani, ha az életünket is nemes egyszerűséggel vette volna el, ha kicsivel tovább időzünk társaságában.
Szemeim összeszűkülnek mikor a fiatalabbik nő túlságosan közel merészkedett Yorikohoz. Egy apró lépést tettem előrébb, készen bárminemű közbeavatkozásra, mely szükséges lehet ahhoz, hogy az ifjú rokonomat megvédjem. Csak utána döbbentem rá, hogy ezzel a cselekedettel el is árulhatom magunkat, sajnálatos módon a védelmező ösztön, amely többnyire irányítja tetteimet, aligha tudom koordinálni. Reméltem, hogy az előttem álló érettebb arrancar azonban ezt annak tudja be, hogy az anyai ösztönök túlságosan tombolnak benne, talán még sincs minden veszve.
- Küldetésen vannak? – puhatolózok, talán többet megtudunk róluk. Nem igazán tudom elhinni, hogy az arrancarok hirtelen pálforduláson estek át és a jótékonykodásban lelik minden örömüket. Még ha a mieink támadó szándékkal is léptek fel velünk szemben.
Kérdésem feltételét követően oldalra pillantottam Yorikora, mintha csak lelki állapotát ellenőrizném, hogy mennyire sikerült összeszednie magát az imént történtek után, amelyen keresztül kellett mennie, s képes-e a felvetett színdarabot megfelelően teljesíteni. Nagy előnnyel indulunk fiatal kora miatt. Gyerekként talán jobban tud azonosulni a rögtönzött személyazonossággal. A felnőttek gyakran nehezebben állják meg helyüket egy ilyesfajta szituációban, mert képesek túlaggódni a dolgot.
Igaz, én se vagyok már a régi, apró hibát vétettem, ha nem sikerült megfelelően palástolnom, végzetes is lehet. Fogalmam sincs, hogy az itteni… lidércek, hogyan reagálnák le azt a történetet, amellyel mi szolgálhatunk magyarázatképpen. Nem is igazán vagyok biztos abban, hogy valóban bölcs lenne megosztani velük ezeket a lényegi információkat. Mi van akkor, ha ez csupán átverés? Ők is csupán játszanak velünk, ahogy mi próbálunk velük, vajon ki fog előtt sakkot adni a másiknak?
   

(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #23 Dátum: 2014. Dec. 26, 21:00:36 »
Vissza se nézigélek, ahogy belépigélek az átjárócskába, nem nagyon szeretgélném, ha még akár csak egyetlen-meggyetlen pillantáskát is kelligélne vetigélnem Yuki-channak erre a vili-változatocskájára, mert akkor-makkor biztosan elbőgicsélném magamat, ami látigáljuk be, nem lenne ajánlatoska, elvégre azt teljességgel kizárt-mizártnak tartigálom, hogy az itteni énecském egy bőgőmasinácska legyen, mert egész biztoskásan nem kezelgette volna így ez az alakocska, ha az lennigélne, vagy már nem is éligélne, tehát-mehát legalább addig erőskésnek kell maradgálnom, ameddig át nem érigélünk a dangaion, különben oda az egész-megész meglépőske akciócska. Viszont-miszont ott meg csak egy ház sirki-sarkacskájáig bírogálom, szóval-móval szerintem is össze kéne szedigélnem migi-magamat, elvégre ennek a fiszi-feszültség levezetgélésnek nem éppen most lennigélne itt az ideje, vagyishogyhát ez most pici-micit rosszul jönigél, mert gindi-gondolkodgálnom kellene, márpedig azt hüppögésecske közben nihi-nehéz és egyébként sem érdemeske emiatt elkeseredgélnem, de hát az előbb Youko-nee-chan is összetörigélt egy pici-micit, ugyan akkor én mondigáltam neki, hogy legyen erősecske és most is tudigálom, mi a helyzetecske, csak sajna-majna az érzésecskék kordában tartigálása nem igazán megyigél most, hogy leginkább csak migi-magamról van szó és nem kell megvédigélnem senkit. T-T
– Így igaz, ez nem a mi világocskánk, nem kellene ennyire kiborulkálnom, de nem tudigálok uralkodni magamon, és ne haragudj, Onee-sama, máris összeszedigélem magam, csak egy pár percikét kérigélek, megoldigálom, mert gondolkodgálnom kell az eddig felállítgált tézisecskén, hogy mennyi benne az igaz-migaz, és mik a tévedésecskék.... – a hüppögésecske miatt megint megakadgálok a mondandócskámban, de nem is olyan nagy biji-bajocska, ha most nem hangosan pörgetgélem magamban ezeket a dilgi-dolgokat, elvégre éppen elég, ha valahol én belezavarodgálok, nem kelligél, hogy nővérkémet is össze-vissza kivi-kavargáljam. @.@  Ez pedig miri-máris egy olyan következtetésecske, ami pici-micit magamhoz térítgél: előbb-melőbb túl kell élnigélni ezt az egész kalamajkát, csak aztán-maztán leszigél megfelelő időpintyecske arra, hogy a most törtigélteken elmélkedgéljek, egészen addig az épp előttem lévőcskékre kell kinci-koncentrálgatnom, különben végestelen végecskénk lehetgél. O_O
– Megvagyok, Youko-nee-chan ^ w ^ – bólintgálok, ahogy elfogadgálom nővérkém kezecskéjét és felálldogálok, hogy végre letörölgélhessem az arcocskámról a könnyecskéim maradványocskáit, elvégre én nigyi-nagylány vagyok, és azok nem sírdogálnak csak úgy, márpedig én még mindemellett példácskát is kelligél, hogy mutogassak, tehát extrán érvényesecske, hogy nagylánykaként kelligél viselkedgetnem. ˘ ^ ˘ – Köszönöm szépen ^ w ^ – szólalgálok még meg gyorsan, miközben átölelgélem idősebb rokonkámat, hogy ő is tudigálja, mennyit jelentgél számomra az, hogy most erőcskét adigált nekem, persze csak átvitt értelmecskében, mert az energia átadásocskájának módszerére egyelőre csak a gyógyítgáló kidou-midoukat tudigálom, és egyéb technológiácskát nem, de persze-mersze az is egy elég érdekes kutatási témácska lehetgélne, csak persze-mersze ahhoz vissza kéne jutigálnom a saját vili-vlágocskámba és kiadigálni a témácskát valaki olyannak, aki értigél is ehhez a területecskéhez, márminthogy behatócskán, mert én biztos-miztos elkontárkodnám, de nagyon szíves-mívesen asszisztálgálnék bárkinek ehhez az egészhez, mert most, hogy így belegondigáltam, egész-megészen elkezdigélt érdekelgélni a dilgi-dolgocska. :o
Megszólítgatásomra elengedem nvérkémet, és felkapigált buksikácskával figyelek szivi-szavacskáira, bár a kimi-komoly hanglejtésecskét annyira-mannyira nem értigélem, hiszen-miszen eddig nem történgélt tragédiácska, noha-moha nem múligált túlontúl sokon, de azért eddig megisziúszigáltuk a dolgocskát bár kisebbecske lelki traumácskával, ami máris kii-komoly eredmény, tekintve, hogy a világocska meg akargál ölni minket, mármint nem a világocska konkrétocskán, hanem a benne éligélő személykék, és mivel nem tartozgálunk ide-mide, azt hiszem, nem is tudigálom vádolgálni őket ezért-mezért a műsorkáért. ^ ^”
– Hát persze, hogy létezgélünk ezen a síkocskán is, máskülönben nem ismergéltek volna fel minket az itteniek, tehát nem is tudigálhatták volna a nevecskéinket, és ha az elméletecskéim helyeskések, akkor-makkor amúgy is létezgélnie kell egy olyan dolognak, mint az ekvivalencia, de az most annyira-mannyira nem is lényegecske, tili-találkozgálni magunkkal pedig elvileg nem jelentgélhetne pribi-problémát, maximum egy-egy aprócska mentálsokkocskát, miután tudomáskám szerint egyikünknek sincs normál esetkében ikertestvérkéje, de miért kérdigéled? O.o – kérdezgélek vissza én is egy rövidke migyi-magyarázat végén, mert hát azért ok nélkül nem kérdezgél ilyesmit az emberke lányocskája, márpedig Youko-nee-chan nem is szokigált biszi-beszélni ha nem olyan túlontúl fontoska, szóval-móval érdekelgélne, honnan jöttigélt neki ez az egészke, ám a válaszkára azért-mazért még én sem számítgálok, márminthogy ilyenkére, úgyhogy elsőre tátva is marad a szájacskám, amiért otthon-motthon biztos-biztos kapnék egy kisebb szidásocskát, szóval gyorsan-morsan be is csukigálom, és csillogó-villogó szemecskékkel válaszolgálok nővérkémnek. – Tili-tulajdonképpen az lennigélne a legeslegjobb esélykénk, mert ha más nem is, én egész bizti-mizti tudnék segítgélni migi-magunkon, bár én egészen eddig-meddig azt feltételezgéltem, hogy cserebere történgélt, nem pedig azt, hogy csak mi ragadgáltunk itt, de ez máris fellendítgélné az esélykéinket, ami nem lennigélne egy utolsó dilgi-dolgocska! * w *
Vidi-vidámságosságocskám elég himi-hamar elszálldigál, mivelhogy ismerős és mégis ismeretlenke reiatsucska jelenléte csapigálja meg érzékecskéimet, tehát-mehát érzékelgélek valamit, amit nem kelligélne, merthogy ez a reiatsu összeállításocska itt nem egészen okéka, vagyis hát nigyi-nagyon nem okéka, mert nem a shinigamicskákhoz tartozgál itt, amit bizti-mizti tudunk, mert Seireiteiben nem ezt érezgéltük egyáltalán, és nem tudigálom, ez most biji-bajocskát jelentgél-e vagy vili-valamicske teljeskésen mást, ami eléggé kili-kellemetlen helyzetecske. > _ >” Nővérkém javaslatocskájára bólogatok és figyi-fegyelmezetten várigálom a jövevényecskéket, mert biza-miza most rendszabályoznom kelligél az arcocskámat és a mozdulatocskáimat is, elvégre nem árulgálhatom el magunkat, márpedig ahhoz nigyi-nagyon kimi-komolyan alakítani kell egy szerepecskét, ami már csak azért is furi-muri, mert én kipi-kapitány vagyok és nem színésznőcske, de hát ezzel is meg kell bírkózgálni, mert hát a jó tudós-mudós sok mindenkéhez értigél és ez is csak egy újabb érdekeske-kecske tipi-tapasztalatocska. Minden esetkére a két nagylányocska megjelenése meglepigél, mivelhogy elméletileg arrancaroknak kelligélne lenniük, csakhogy annyit még én is tudigálok, noha soha-moha nem látigáltam még ilyen teremtményeket, hogy tibi-többnyire az egyenruhikájuk fehér és nem fekete, bár jobban belegondigálva azért az feltünigélt „odahaza”, hogy a shinigamik pedig fehérkében nyomulgálnak, szóval-móval ezen nem kelligélne ennyire meglipi-lepődgélnem, de azért mégis. O.O” Youko-nee-chan bemutatkozását hallva felpillantgálok rá, hogy azért tudigáljam, mennyire gondolgálta kimi-komolyan, hogy én most a Mizushima Yoriko álnéven fogok futkározni, vagy csakcsupán nyilvi-nyelvbotlásocska volt, mert ez azért eléggé finti-fontoska információmorzsácska, amivel adott esetkében össze kéne játszigálnom, és sziri-szerencsére nővérkém is felém nézigél, így tudigálunk egyeztetgélni, már amennyire, mert hát azért mégis minimálkára kell sziri-szorítgálni a metakommunikációcskát. ^ ^”
Mikor a sötét frizu-mizus nagylányka közelebb hajolgál hozzám, elsőre meglipi-lepődgélek, aztán elmosolyodgálok a hilyi-helyzetecskén, elvégre érdekeske kérdése volt felénk, és miután én is kérdezgélni akargálnék, illigélne válaszolgálni is neki, már amennyit tudigálok a helyzetecskéről, mert ugye-mugye ebben a világocskában a helyzetecskénk eléggé binyi-bonyolult. ^ w ^
– Rimi-remek kérdés, Fla-chan, ugye jól mondigálom a nevecskédet, mert sajna-majna én sem vagyigálok teljesen tisztácskában azzal, ki mit is csinálgál, szóval-móval érdekelne pár dilgi-dolgocska, mint példáulka, ti mik vagyigáltok pinti-pontosan, és mi is a normáliska ténykedésetek, van köztetek tudós-mudós, mármint aki a tudományocskákkal foglalkozgál, egész pinti-pontosan egy lila hajzatú nagylányocska, akinek el tudigálnám magyarázgálni, a feltevésecskéimet és megbiszi-beszélni vele a helyzetecskét? ^ v ^ – teszigélem fel a saját kérdéskémet, még ha Youko-nee-chan nem is értigél velem teljeskésen egyet, ugyanis jelenleg erre a lépésecskére merigélek csak fogadgálni, és rimi-reménykedni abban, hogy sikerülgélni is fogacska, mert különben nekünk végünk-mégünk. ^ ^”

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Moderátor

*

Hozzászólások: 209

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #24 Dátum: 2015. Febr. 04, 19:05:53 »
Az idősebbik lány szemöldöke kissé a magasba szalad a védekező álláspontra, amit Youko felvesz, elvégre, bár ezt nem tudjátok, ő nem ehhez van szokva. Lévén ez egy kifordult világ, ez még csak nem is annyira meglepő. Mindenesetre nem kommentálja a dolgot, csupáncsak csodálkozik bizalmatlanságotok mértékén, és mikor húga közelebb hajol, tisztán látszik rajta, hogy a kedves megjegyzés helyett legszívesebben hátrébb húzná. Youko kérdésére azonban felkapja a fejét, és inkább rá figyel, mint saját testvére és a kislány párbeszédére.
– Oh, nem, dehogyis. Csak egy kis szabadidős tevékenység, hogy segítsünk egy itteni árvaházat. Szegénykéim annyira el tudják őket hanyagolni... Nem örülnék neki, ha túl hamar kerülnének át a mi világunkba... – kicsit megcsóválja a fejét, s beszéd közben a gesztusai és szavai összhangban vannak, mintha tényleg őszintén beszélne. Ez nem feltétlenül tűnhet számotokra logikusnak, de minimálisan is ellentmond azoknak az információknak, amiket az arrancarokról tudtok. Hogy megbíztok-e benne, vagy sem, az már a ti döntésetek, ám úgy tűnik, ő nyílt lapokkal játszik.
- Igen-igen, Flavia vagyok, és természetesen arrancarok vagyunk, mi mások lennénk? :o Amelyik hollow nagyon rosszalkodik, azt megesszük, de másokat igyekszünk nem bántani, bár a vehemensebb shinigami bagázs vadászik ránk rendesen. Én úgy tudom, van kutatónk is, bár nem tudom, milyet keresel, de a lila hajú alatt a szép fülbevalós lányra gondolsz, aki állandóan gyógyszereket elemez meg mindenféle vegyi anyagokat? Mert ő most Las Nochesben van, épp valami gyógyhatású bigyót kutat, de nem enged a közelébe a gonosz >.> - válaszol a sötét hajú, fiatalabbnak látszó arrancar lány Yoriko kérdéseire, a kapitányéhoz hasonló tempóban, amit a gyakorlatlan fül nehezen követ.
– Minden bizonnyal azért, mert veszélyes lehet, és félt téged, Flavia ^.^ – teszi egyik kezét nyugtató szavaival az Ivelának nevezett a húga vállára, majd ismét felétek fordul, elvégre a beszélgetés végét sikerült elcsípnie. – Nos, akkor velünk jöttök? Las Nochesben többet megtudhattok a fajtánkról. ^.^
Válaszotokat meg sem várva nyitja meg a kaput saját világukba – nekik mindenképp haza kell térniük. Nektek pedig át kell gondolnotok, mire teszitek fel a biztonságotokat: arra a helyre, ahol talán segíthetnek, talán átvernek, vagy inkább egymagatok keresgélnétek az Emberek Világában? A döntés előttetek áll, s a farkasok világában az önzetlennek tűnő segítség elfogadása sem feltétlenül bölcs döntés. Ha tudtok jobbat, vagy ösztöneitek erősebbek és elutasítjátok segítségüket, kénytelenek lesztek az Emberek Világában keringeni, nyomozási célzattal. Azonban ha elfogadjátok Flavia és Ivela ajánlatát, soha nem tapasztalt élményben lehet részetek.
Az átjárón átkelve Las Noches külső falain találhatjátok magatokat, s talán a legfurcsább a verőfényes napsütés, ami fogad benneteket a sivatag fölötti kőfalon. Akár jártatok már Hueco Mundoban, akár nem, annyit minden bizonnyal tudnotok kell róla, hogy nem a napsütöttségéről, hanem örök éjszakájáról híres. Azonban a nappal, ami a saját világotokra emlékeztet, mintha az itteni arrancaroknak természetes lenne.
- Ez mindig hiányzik, amikor elmegyünk, Ivela-ane. Az emberek Napja annyira gyenge ^-^ – hallatszik Flavia megjegyzése, miközben nyújtózkodik egyet a falon, majd nővére mosolyától kísérve elindul a tornyok és a főépület felé. Nővére elindul mögötte, kicsit lemaradva, hogy könnyebb legyen követni őket. Amennyiben még nem indultatok meg, Flavia mosolyogva hátrafordul. - Gyertek! Kyo-chan erre van – mutat a megkezdett útiránya végpontjára, tehát a tornyok egyikére. Utatok közben láthatjátok a napfényben fürdőző oázist a főépület előtt, ahol több arrancar is összegyűlt már, vélhetően valamilyen szabadidős tevékenység céljából, s ugyan még nem láttak benneteket, s arcukon cseppnyi zavar látszik, a többség vidáman integet nektek, mint új jövevényeknek. A tökéletes ellentéte mindennek, amit megtanultatok, amiről valaha hallottatok...
Az épületbe érve szintén meleg, barátságos fények fogadnak. Út közben nem találkoztok sokakkal, ők általában valamilyen konkrét tevékenységüket űzik, amiben vezetőitek sem akarják zavarni őket. Egy bólintással jelzik felétek: észrevettek benneteket, és nincs bajuk jelenlétetekkel.
– Megjöttünk ^.^ – jelenti nektek Ivela egy zárt, fémből készült ajtó előtt, miközben húga bekopog, hogy bebocsátást nyerhessetek. Erre nem kell sokat várnotok, bár akihez jöttetek, a lila hajú arrancar egyelőre még háttal van nektek. Kisvártatva azonban felétek fordul, noha még mindig nem néz fel jegyzettömbjéből. Kicsit megigazítja szemüvegét, miközben a legújabb eredményeit szemléli. Az ő esetében is feltűnhet nektek a fekete színű öltözet, s az őt körüllengő, arrancaroktól meglehetősen idegennek tűnő nyugalom, mellyel vendégeit fogadja. Mi lesz hát? Felteszitek kérdéseiteket, ha már idáig eljöttetek? Vagy épp most száll inatokba minden bátorságotok?

Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Shinigami

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #25 Dátum: 2015. Márc. 24, 18:23:53 »
Yoriko elméleteit elgondolkodva hallgatom végig. Egy olyan részletre hívja fel a figyelmemet, ami felett jómagam elsiklottam. Miszerint mi magunknak is léteznünk kell ebben a világban, máskülönben nem ismerhettek volna fel minket. Így viszont érthetővé válik számomra, hogy láthattam Yorikot az előbb. Meglehetősen örülök, hogy nem a másik variáció van érvényben, Akira… vagyis az itteni Akira viselkedéséből kifolyólag kissé aggódok, hogy odaát a mi világunkban a kifordított önmagam vajon miket művelhetne. A gondolatra kirázott a hideg és igyekeztem elhessegetni a baljós képzelgéseimet. Szerencsére úgy tűnik a helyzet másképpen alakult, s ennek tudatában igyekszem felkészíteni magamat arra, hogy talán önmagammal is találkozhatok itt. Habár sokkal jobban örülnék ezen eshetőség elkerülésének.
- Milyen esélyekre gondolsz pontosan, Yoriko? – a lány arcát fürkészően vizsgálom, vidámságát az általam megosztott információkra nem igazán tudom hova tenni. Valójában nem értem, hogy mi jár éppen a fejében, amit előnyösnek ítélt helyzetünkben. :|
Még mindig nem tudtam napirendre térni a két roppant szokatlan arrancar felbukkanásán, kik halálisten reiatsuval rendelkeztek. Mit sem mutat jobban a színjáték, melybe belevezettem magunkat, hogy kilétünket óvjam ez által. Noha ezt majdhogynem tönkretettem elhamarkodottnak nevezhető cselekedetemmel… Egy pillanatig feszültség fogott el, amiért az idősebbnek tűnő nő tekintetét láttam a kételkedést egy apró talán jelentéktelennek is nevezhető másodpercig. Habár számomra ez egy intő jel volt arra, hogy a továbbiakban megválasszam szavaimat és ügyeljek tetteimre. Akkor sem lenne jó dolog lelepleznem magunkat az általam előidézett színjátékban.
Azonban a nő válaszát hallva most rajtam volt a sor, hogy kételkedjek. Valóban eléggé kifordult ez a világ, no de arrancarok, mint akik adománygyűjtésbe kezdenek? Ez eléggé nonszensz, már hallomásra is. Ezen felvetés szerint itt pedig akkor Soul Society az, ki fittyet hány az egyensúlyra?
Lehunytam a szememet és elszámoltam háromig, hogy lebeszéljem magamat arról, hogy ennek a világnak a rejtelmein töprengjek. Inkább a hazajutásunk kérdését helyeztem az előtérbe.
Ennek köszönhetően elcsíptem Yoriko párcsevejének végét, amit a fiatalabbik arrancarral fojtatott. Megütközve pillantottam le rá, nem igazán tetszett az ötlet, hogy megkeressünk valakit, aki Las Nochesben tartózkodik. Ráadásul roppantul érdekel, hogy mégis kire gondol a leírása alapján. Valahogy nehezemre esik elhinni, hogy az emlegetett személy, ha ő is arrancarmár pedig annak kell lennie, mert máskülönben honnan is ismerhetné az előttünk állóak őt –, gyógyszereket elemez.
- Yoriko, mire készülsz? – marasztaltam hátra egy kicsit, hogy kifejtse nekem, mit is szeretne ezzel elérni. Nem nagy örömmel sétálnék be az oroszlán barlangjába. Még ha erőkibocsátásuk szerint ők nevezhetőek most barátnak, de eszembe se jutna lidérceket ekképpen nevezni. - Mégis kiről beszéltetek az előbb? – fojtott hangon teszem fel a kérdést, hogy az arrancarok hallótávolságán kívül essen. Illetve ügyeltem arra is, hogy figyelmük már az átjáró megnyitásának műveletén legyen, nem pedig rajtunk. Igazán szeretném tudni, hogy mégis mire számítsak odaát, ahova nem túl nagy lelkesedéssel térnék be. Bár tény, ideje lenne végre megtudnunk valamit, de hogy pont az „ellenségtől” kérjünk tanácsokat? Eléggé abszurd a helyzet…
Viszont, ha ezen az úton is kell elindulnunk, hogy visszajussunk saját világunkba, akkor kész vagyok alávetni magamat ennek a feladatnak, mindazonáltal nem szeretném, ha bármi is meglepetésként érne. Így remélem, hogy kérdéseimre kellően kielégítő választ kapok Yorikotól.
Az átjáró után fogadó napsütésre enyhén hunyorítok a hirtelen fényáradatra. Tsukuyomi adta látásom rendkívül kitisztult, sokkal jobban ki tudtam venni a dolgokat az eddigiekhez képest. Ennek köszönhetően magabiztosabban álltam az elkövetkezők előtt. Bár nem igazán tudtam eltekinteni az felett, hogy az örök Holdas éjszakáról hírhedt Hueco Mundoban verőfényes napsütés volt jelenleg. S bármily’ kifordított ez a jelenség is, most mégis hálát adtam ennek, hogy így történt. Legalább kellően tisztán látok most, nem úgy, mint az általunk ismert, mostani helyzetünkben teljességgel más Soul Societyben. Mindez pedig előnyömre válhat, ha az itt tartózkodásunk alatt a roppantul szokatlan arrancarok mégis kimutatnák foguk fehérjét.   
- „Kyo-chan”? – ismétlem el a nevet, felvont szemöldökkel nézek Yoriko irányába. Őt óvatosan vissza is húzom, mielőtt nagyon előre sietne. - Maradjunk közel egymáshoz, hiába tűnnek barátságosnak, ez mit sem változtat azon, hogy… arrancarok – suttogom halkan. Túlzott óvatosságomra talán nem is lenne szükség, hiszen a látottak alapján egyáltalán nem rosszindulattal fogadnak. Azonban nehezen tudok eltekinteni az oly’ sok évszázaddal ezelőtt tanultakról, emiatt pedig ösztönösnek mondható óvatos fellépésem jelenlegi helyzetünkben.
A lelkes üdvözlést nem tudom hova helyezni elsőre, vonakodva viszonzom csupán az integetést, enyhén esetlenül. Remélem, ez nem veszik felhívásnak egy tangóra :| –, hogy a fiatalabbik generáció szavaival éljek, habár mintha ezt Shuuichitól hallottam volna… noha ez jelenleg részletkérdés.   
Tekintetemmel vizsgálóan szemlélem az elénk táruló helyet, gyanakvással fogadva minden idegen közvetlenségét. Lélekenergia kibocsátásuk ellenére is fenyegetésnek kezelem őket, s talán arcomon sem látszódik a feszültség, lévén igyekszem a pillanathoz hűen kezelni a szerepemet. Végtére is, mi magunk kértük, hogy vezessenek ide ők. Nem lenne túl szívélyes tőlem, ha kifejezném az ebből születő nemtetszésemet.
A fémajtó elébe érve lélegzetem elakad egy pillanatra. Rendkívül… óvatosak. Nem voltam ilyen mélyen az arrancarok világában még ezelőtt, és sose hittem, hogy valaha is épületeiken vághatok keresztül, mindezt az ő kíséretükben. Ez a világ, minél többet tapasztalok belőle, annál felfoghatatlanabbá válik számomra.
- Nem lesz gond abból, hogy ilyen váratlanul betoppanunk hozzá? – teszem fel a kérdést Ivelának. Célunk eléréséért való előretörés alatt ez csupáncsak most merül fel bennem. Noha arrancarok, s ilyesmi nem kellene, hogy zavarjon, azonban felmerül bennem a fiatalabbik lidérc által mondottak. Miszerint az emlegetett „Kyo” nem szívesen fogadja, ha munkái során zavarják.
Roppant kellemetlen lenne most szembesülni azzal, hogy feleslegesen tettük meg az utunkat idáig, a cél előtt pár lépésnyire. Mindemellett felelevenedett bennem az is, hogy talán a megtévesztésünk miatt játsszák az ártatlant, s átverésünk majd odabent ér véget. Arrancarokból bármit kinézek, habár az állításukat még mindig alig vagyok képes felfogni, mely szerint adományt gyűjtenek és gyógyszereket fejlesztenek. Viszont az felett sem tudtam csak úgy eltekinteni, hogy Ivela megemlítette, ez a hely veszélyes lehet a kísérletek miatt. Lehet, nem Flaviára, hanem Yorikora és rám veszedelmesek azok, mik odabent történnek. De minden elválik, amint betérünk oda…
Kezeimet összefonom magam előtt, így jobb kezembe észrevétlenül foghattam meg az egyik bénító hatóanyaggal bevont apró dobótűt. Nem akartam, hogy bármi is felkészületlenül fogadjon odabent. Az ajtó feltárulása előtt körbe szemléltem az elénk táruló teret, mielőtt pillantásom megállapodott volna az előttünk álló nőn.
- Ő lenne az? – teszem fel a kérdést kisvártatva, fojtott hangon Yorikonak címezve kérdésemet. Nem igazán tudtam követni gondolatmenetét, ebből kifolyólag a legbölcsebb tőlem most a hallgatás lenne. Ha kivonom magam a beszélgetésből, figyelmemet jobban tudom összpontosítani a minket körülvevő dolgokra. Rezignált arccal néztem az előttünk álló nyugodt arrancart. Nem érhet minket semmi sem meglepetésként… Remélem, utunkat nem hiába tettük meg a farkasok közé és kapunk némi használható magyarázatot a helyzetünket illetően.

(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #26 Dátum: 2015. Márc. 26, 11:06:35 »
Pici-micit megütközgélek Youko-nee-san kérdésecskéjére, mert egész-megészen egy pillanatkával ezelőttig nem gondolgáltam, hogy nem tudigálta követgélni a gondolatmenetecskémet, pöti-pontoskásabban azt a részecskéjét, ami a buksikámban futigált kimondatlankásan, szóval-móval kell egy pár pillanatocska, ameddig rájövigélek, merrefelé is hagyigálhattam el nővérkémet az előbbi gindi-gondolatocskák közepette, hogy el tudigáljam magyarázgálni neki, miért is örülgélnék a jelenségecskének, amre felhívogálta a figyelmecskémet.
– Vili-valószínűleg vissza tudigálnám fordítgálni a hibát, ami átlökigélt minket ide-mide, és haza tudigálnánk jutigálni, csak a megfelelő felszerelésecskével is időbe teligélne. Ezen a faktoron tudna javítgálni, ha tényleg nem lenne helycsere-bere, és az itteni énecském is ebben a világocskában rohangálna, mert ketten-metten már bizti-mizti hamar ki tudigálnánk találni valamit. Ha másnak nem is, neki tudnia kelligél, hogy itt vagyigálunk, és mi történgélt pinti-pontoskásan, szóval-móval a kapcsolatocska lenne a legjibi-jobb esélyünk a mielőbbi hazajutásocskára :o – felelkélem még gyirsi-gyorsan, mielőtt megéreznénk az idegenkék közeledésecskéjét, és belemennénk abba az igencsak érdekeske-kecske színjátékocskába, amiben Youko-nee-san nem a nivi-nővérkém, hanem átmenetileg az anyuci, ami azért is furi-muri, mert alaposkásabban belegondolgálva még hasonlítanak is egymásra. :O.O: Azt hiszigélem, hazajutásocska után illigélne összehozikálni egy nagyobbacska családi prigi-programocskát, hogy mindenki találkozgáljon mindenkivel, és tudigáljam, ki kire hasonlít leginkább, hátha előkerülgél az ősök kérdésecskéje is, és akkor halálbizti-miztin tudigálni fogigálom, honnan eredgélnek bizonyoskás családi vonásocskák. * w *
Sziri-szerencsére Fla-chan segítőkésznek bizonyulgál a kili-különböző válaszocskáival, márminthogy engem nigyi-nagyon érdekel az összeske, noha-moha néhánynál azért nehezecskémre esik nem ledöbbengélni, mert én úgy tudigálom, mi nem vagyigálunk vehemenskék, és hogy az arrancarok nem csak a rosszalkodókat eszegetik megfele, de persze-mersze ezt eszemben sincs elmondigálni Fla-channak, mivelhogy ez egy misi-másik világocska, és nem kizárt-mizárt, hogy itt tényleg így működgél a rendszerecske, csak akkor is kimondottkásan fura-mura. @.@ Mikor válaszocskájában elérkezgél a tudós-mudóskás részikéhez, azonnal lelkeskésen mosolyogni kezdigélek, bár egy pöti pillanatocskára elbizonytalanodgatok, mert tudomásocskám szerint nem gyógyszerekkel foglalkozgál, noha-moha a vegyikés anyagocskák stimmelkélnek, de persze-mersze nem tudigálom, Yuko-nee-chan errefelé mivel foglalkozgál, szóval-móval rimi-remélem, nem lövögélek nigyi-nagyon mellé, amiért úgy következtetgélek, hogy ez az arrancar kelligél nekünk a segítségecskéhez.
– Biza-miza, rá gondolgálok, Fla-chan, nem tudigálod pontoskásabban, hogy mivel is foglalatoskodik? És Ive-chan, mit értigélsz veszélyeskés alatt? :o – teszigélem fel a kérdésecskéimet a nagylánykáknak, hátha tudigálnak valami olyasmicskét mondigálni, amivel biztoskásabb leszigélek a kivi-következtetéseimben, mert nigyi-nagyon nem szeretnék suhanó pillécske módjára beleröppengélni a pókicácska hálójába, még ha annyira nem is tűnigél rossz ötletecskének, hiszen-miszen ha a mieink meg akargálnak minket öligélni, akkor logikuskás lennigélne, hogy az ellenségecskéink legyenek azok-mazok, akik vigyázgálnak ránk, és segítgélnek nekünk-mekünk, csak erre nem lehetgél alapozgálni, pontoskásan azért-mazért mert nem ismergélünk onnan senkicskét sem. > . < Tirmi-természeteskésen megvárigálom a kielégítő válaszocskákat a kérdéskéimre, és Youko-nee-sannal is hátramaradgálok, hogy én is meg tudigáljak felelkélni az ő kételyecskéire, bár bizti-mizti nem fogigálja annyira díjazkálni, de én több esélykét látok odaát, mint itt. ^ ^”
– Ezt a világocskát nem ismerjük, Youko-nee-san, az Emberek Világát még kevésbé, mint Seireiteit. Ha odahaza végezkélni akarnak velünk, úgy a logikus, ha a másik oldalon kérigélhetünk segítséget, akik alapesetben az ellenségeink, de ami a legfinti-fontosabb: minimális felszerelgélés nélkül nem tudom hazajuttatgálni magunkat, szóval-móval ha valami van ott, amin el tudigálok indulni, máris előrébb vagyigálunk. És különben is, ha valóban ott vagyogat az evilági énem Seireiteiben, akkor-makkor hasonló gondolatmenetecskére kell jutigálnia, és előbb-utóbb találkozgálunk vele ^ w ^ – felelgélek halkacskán, és remélhetőleg többé-kevésbé közérthetőcskén, nehogy összezivi-zavargáljam nővérkémet a túlontúl nyakatekertkés gondolatmenetecskéimmel, ez meg még nem is olyan-molyan nigyi-nagyon hiperbonyolultkás következtetésecske. A másik kérdésecske már sokkal-mokkal nehézkesebb, és én is pici-micit elbizonytalanodgálok, mielőtt válaszolgatok rá. – Van egy arrancarlányka, akivel Yuko-nee-chan kísérletezgélt a mi világocskánkban, és az ő személyleírásocskájával próbálkozgáltam, hátha-mátka... De Nee-channak erről ne szóligálj, nem hivatalos iratocskából tudigálok a dologról, hanem mert feltörigéltem a személyeskés feljegyzésecskéit, szóval-móval ő azt hiszi, nem tudigálom, honnan van a savas vegyület a bombáihoz ^ ^” – adigálom meg a magyarázatocskát, szerintem pici-micit pironkodva, hiszen-miszen nem szép dilgi-dolgocska csak úgy feltörigélni mások feljegyzésecskéit, de én vagyok a kipi-kapitány és erről az információcskáról sehol máshol nem találgáltam megfelelő tájékoztató jellegecskéjű adatocskát. T w T
Ha nővérkém megelégedgélt a válaszocskámmal, érdeklődgélve szemlélem a nyíló átjárócskát, ami oda vezetgél majd, ahol még soha-moha sem járigáltam, mármint odahaza sem volt alkalmacskám megszemlélgélni Hueco Mundot, de itt meg aztán különösképpen érdekeskés tipi-tapasztalatocska leszigél majd, hogy a tanulgáltakhoz képest mennyiben különbözgél az itteni világocska a mienktől, amire én már nigyi-nagyon kíváncsiska vagyigálok. A hirtelen verőfényecske mondjuk egy pillanatocskára megdöbbentgél, és még könnybe is lábadgálnak a szemecskéim, mert elszokigáltam ettől a nigyi-nagy fényecskétől, ami elméletileg nekem a természeteske-kecske lennigélne, csak hát most váratlanul érigélt, holott pedig...
– Tili-tulajdonképp logikus... ^ ^” – motyogom magam elé-melé, miközben felmérigélem a terepecskét, és elcsodálkozgálok azon-mazon, milyen kellemeteskés kis sivatagi paradicsomocskát lehetgélne itt kialakítgálni, tisztára olyasmicske, mint egy nyári üdülőcske, amikről nézigéltünk képecskéket Tsuki-nee-channal, és azok nagyon-magyon jól nézigélnek ki, csak egy kis vízpart kelligél hozzá, de ahogy látigálom, van itt egy oázisocska, így teljes lehetgél a tengerparti parti! * w *
– Gondolom, Kiyo... elméletileg annak a nevecskéje, akit keresgélünk ^ w ^ – magyarázgálom Youko-nee-sannak, bár most éppen én is csak rimi-reménykedek, hogy igazam van, és nem tévedgélek borzasztócskán nagyocskát, mert akkor-makkor elég komolykás bajban lehetgélünk, ami most már aztán-maztán hihetetlenkésen nem hiányozgál a mai napikánkból. > . <” - Rendi-bendi :o – bólintgálok nővérkém kérésecskéjére, és már indulgálok is a vezetőink után, hogy megtaláljáljuk a tudós-mudós arrancar nagylányocskát, aki talán még segíteni is tudigál nekünk-mekünk, legalábbis ez lennigélne a célocska, mert ha nem, akkor-makkor odaát is várigálhatnánk arra-marra, hogy a másik felecském megtili-találgáljon minket. > . < Bár azért én még mindig nagyon-magyon rimi-remélem, hogy nem jöttigéltünk idáig el hiába, és a különöske helyecskén akad majd valamicske, ami segítgélhet nekünk, elvégre most logikuskásan innen várigálhatunk segítségecskét, legalábbis úgy, hogy nem akargálnak megöligélni minket csere-berébe – ami azt illetgéli, emiatt a faktorocska miatt még mindig izgulgálok, mert akár keresgélnek, akár nem, a megfili-felelő eszközöcske miatt vissza kelligél majd jutigálnunk Seireiteibe, ami kimi-komoly kihívásocska leszigél. @.@
Youko-nee-chan kérdésecskéjére felkapigálom a buksikámat és nyeligélek egyet, mivelhogy én abba nem gonolgáltam bele-mele, hogy talán nem kelligélne zavarkálni, ha fontoskás kísérletecskét végezgél, pedig én sem szeretgélem félbehagyigálni, amit egyszer már elkezdigéltem, szóval-móval ez most nigyi-nagy parácska leszigél, mert egyre kevésbé tudigálom, miféle fogadtatásocskára kell majd számítgálni, pedig-medig én nagyon-magyon szeretgélném, ha egy jót tudigálnánk beszélgetni a tudóskával, aki itt várigál az ajtó mögött. T w T
– A leírásocska stimmel... – válaszolgálok nővérkémnek, mikor belépigélunk, és megfigyelgélhetem, hogy is nézigél ki vendéglátócskánk, vagyis az a nagylányka, aki fogadgál bennünket, és lassan-massan közelebb araszolgálok felé, hogy ne tűnigéljen úgy, mintha be akargálnánk csábítgatni ide-mide boldogot és kevésbé boldogot, mert azt én sem szeretgélem, sőt, nigyi-nagyon nem örülgélek a hívatlan vendégecskéknek a laborkámban, ezért aztán hiperóvatoskásan megyek beljebbecske, és kizárólag addig-maddig, ameddig még tisztes távolságocskában vagyigálok mindenféle szerkezetecskétől, és elég kizi-közel az ajtócskához, meg persze-mersze nem felejtgélem el megvárigálni, hogy Kyo-chan végigolvasgálja a papírkáját, hiszen-miszen a legeslegbosszantócskább, ha a tudóskát olyankor zavargálják, amikor még átnézigéli a saját eredményecskéit, hátha-mátha ilyenkor még tudigál javítgálni, mert eszébe jut egy részletecske, vagy találgál valami szuper-muper összefüggésecskét, amit vili-villám sebeskésen le kell vezetgélnie, szóval-móval már csak ezért is megvárigálom, hogy ő kezdeményezgesse a beszélgetésecskét, hogy zavartalankásan mondigálhassam, mit is szeretgélnék tudigálni.
– Szia-mia, én Yoriko vagyigálok, és szeretgélném megkérdezni, tudigálsz-e valamit a párhuzamos dimenziócskákról? A gépecskéid mit figyelnek meg? Mi az itteni viszonyka a shinigamikkal? Nekik amúgy mi a feladatocskájuk pontoskásan? Mit tudigálunk róluk és a világocskájukról? Szeretnék tudigálni mindent, amit csak lehetségeske, ha nem nagy baj és beleférigél az idődbe * w * – szavalgálom el a legfinti-fontoskásabbakat, amik most az eszecskémbe jutigálnak, merthogy jelenleg az lennigélne a legjibi-jobb, ha pontoskásan tudigálnánk mindent, ami a feladatocskánkhoz kelligél, ami persze-mersze nem más, mint a hazajutigálás.

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Moderátor

*

Hozzászólások: 209

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #27 Dátum: 2015. Aug. 16, 21:20:34 »
– Hát valami kémiának nevezett tudományágat űz, szóval állandóan elemez mindenfélét és mindenféle csövekben tartja a színes folyadékokat, amikből általában gyógyító dolgokat fejleszt, de szerintem csak ő tudja pontosan, mivel is foglalkozik :o – válaszol a Flavia nevű arrancar még mielőtt megnyitnák az átjárót, és Yoriko kérdésére a nővére is elgondolkodik egy kicsikét.
– Hát azt, hogy nem mindig sikerül a kísérlet elsőre úgy, ahogy a tervezője szeretné, és nem jó dolog, ha kívülálló is sérül, de nem kell félni, normális esetben semminek nem szabad robbannia vagy füstölnie ^.^ – meséli az idősebbik nő, már miközben haladtok az ő világuk felé, az átjárón keresztül.
A tudós arrancar, akit a saját szobájában kerestek fel, kisvártatva befejezi jegyzeteinek vizsgálatát, és miután bemutatkozik, magatok is megbizonyosodhattok róla, hogy valóban, ő az a Kiyo Phellera, akit kerestetek. Természetét tekintve nem hasonlít arra a lányra, akiről Yoriko láthatott felvételeket – ez a példány ugyanis nyugodt, kimondottan türelmes, és mosolya mellett segítőkészség sugárzik felőle. Yorikot hallgatva közelebb is megy hozzátok, hogy alaposabban megszemléljen, és ugyan ő kissé felvonja a szemöldökét egyenruhátok felépítését látva, mégsem teszi szóvá, vagy viseltet gyanakvással felétek.
– Nos, az én gépeim főleg vegyi anyagokkal és azok élettani hatásának felmérésével foglalkoznak. Ez persze csak dióhéjban való megközelítés, de maradjunk ennyiben. A szakterületem inkább a kémia és az orvosi biológia, sajnos amiről te kérdezel, az inkább a fizika területéhez tartozik. Nem is tudok sokkal többet, mint ami az Emberek Világáig vagy Soul Society-ig terjed – válasza közben felmérhetitek magatok is az arcára kiülő kisebb csalódottságot, melyet hangjában is észrevehettek. Hiszen ő segíteni szeretne rajtatok, és borzasztóan bántja, hogy nem tud megfelelni a kérdéseitekre. – De gyertek csak beljebb és üljetek le nyugodtan, és akkor megpróbálom elmondani, amit tudunk – invitál benneteket beljebb, és ha esetleg van valami olyan sérülésetek, amit eddig nem vettetek észre, készséggel ad hozzá bármit, ami segíthet rajtatok. Kérdéseket is feltehettek neki, hisz egyáltalán nincs benne ártó szándék, és ő maga is kíváncsi, mit fogtok még kérdezni. Amint letelepedtek a székeken, amiket előkerít nektek, folytatja a korábbi rövidke válaszolgatást a kapitány kérdéseire. – A shinigamik pontos feladatával valószínűleg csak ők vannak tisztában. Amennyire én tudom, valamiféle egyensúlyhoz kapcsolódó filozófiát vallanak, de ez a valóságban a mi vadászatunkat jelenti, akármit is csináljunk. Holott a halál utáni élet egyfajta megtestesülései vagyunk mi is – szavaiból tisztán érződik egyfajta neheztelés a nézetek irányába, de ez egyértelműen nem nektek szól. Ha kérdezitek még, elmondja azt is, hogy a dimenziókkal kapcsolatos ismeretei valóban csak az általatok is jól ismert síkokra terjed ki, arra az értelemre nem, amire ti gondoltatok, noha elméletileg lehetségesnek tartja. Azonban ilyesmivel errefelé nem foglalkoznak, így meglehet, már kezdenétek is elveszíteni a reményeiteket. Elvégre, ahol a megfelelő felszerelés található, ott nektek nem a hazajutás, hanem az életben maradás volna a legnagyobb tét. Ha visszaemlékeztek az ott látott személyekre, minden bizonnyal felmerül bennetek minden kétségetek ezzel kapcsolatban: eljutnátok-e egyáltalán a 12. osztag laboratóriumáig? S még ha sikerülne is, hogyan léptek be oda, hisz a beléptetőrendszerhez az osztag egy tagjának reiatsu mintájára is szükség lenne – a tieteket pedig itt mindenki a másik fajhoz tartozónak érzékeli.
– De engem is érdekelne, hogy ti mifélék vagytok és honnan jöttetek? – teszi hozzá meséinek végén a lila hajú arrancar lány, mire a másik két környezetetekben lévő is felkapja a fejét. Társainak értetlen tekinteteivel ellentétben Kiyon látszik, van egy halovány sejtése eredetetekről, és egyáltalán nem tűnik zavartnak a dologtól. Mi több, komoly érdeklődést mutat a téma irányába. A tekintetében lévő csillogás is ismerős lehet: az általatok oly jól ismert Juunibantai területén láthattatok már ilyet, amikor az osztag egy tagja lelkesen mesélt egy új felfedezéséről, vagy mutatta be kutatásának témáját nektek, még körutatok során. Noha az emlék ősréginek is tűnhet az elmúlt nap sűrű eseményeit figyelembe véve, egy valamiben biztosak lehettek ezzel kapcsolatban (már amennyiben felismeritek): a tudományos kíváncsiságtól nem kell tartanotok, s bármit mondhattok, lelkesedése nem fog ellenségeskedésbe csapni. Meglehet, ez elég lenne társainak is, hogy nyugodtak maradjanak, bár Ivela most kissé mintha megszeppenve pillantana rátok, s féltené húgát attól, hogy a közeletekbe jöjjön.
Mivel a lila hajú leányzó igencsak türelmes, van időtök egymásra nézni és eldönteni, akartok-e válaszolni a kérdésre. Nemleges válasz esetén egy kicsit csalódottnak tűnik, mégse erőlteti tovább a témát. Ha úgy döntötök, belekezdtek egy hosszadalmasabb magyarázatra, néhány mondatnál többre akkor sincs időtök, ugyanis egy Yorikonál nem sokkal magasabb, vörös hajú lányka ront be a terembe, meglehetőst feldúltan, ami már eleve különös az itteni nyugodt légkört figyelembe véve.
– Támadók közelednek, gyerek a falra, mihasznák! … Kérlek – utolsó szavát már magára hagyott kiskutya pillantásokkal teszi hozzá gyors kirohanásához, majd Kiyo felpattanása és bólintása után szalad is tovább, hogy riadóztathassa a többieket is.
– Gyertek ti is, minden segítség fontos lehet ^.^ – Ivela is már az ajtóból szól vissza, hisz tudós beszélgetőpartnereteknek már csak hűlt nyomát láthatjátok, annyira siet a város falaihoz, hogy megnézhesse, mivel is kerültek szembe. Ivela és húga azonban bevár benneteket, elvégre nem szeretne egyedül hagyni titeket egy fajtársa szobájában, illetve halovány gyanakvással néz felétek Kiyo kérdése óta. Talán az ő fejében most meg is fordult, vajon az ellenség kémei vagytok-e vagy sem – ami teljesen érthetőnek tűnik, hisz megérkezésetek után igen hamar támadás érte őket. Vajon csak véletlen egybeesés, vagy a ti nyomotokban van az ellenség? Akik jelen esetben saját ismerőseitek, akár családtagjaitok is lehetnek.
Hogy végül a kíváncsiság, vagy az arrancar testvérpár noszogató pillantása miatt köttök ki a falon, az már rajtatok és gondolkodásmódotokon áll. Azonban a látvány mindenképpen magáért beszél: az odalenn lévők nem a szabványos shinigami uniformis kifehérített változatát viselik, öltözetük leginkább arra a bérgyilkos csoportra emlékeztetheti Youkot, akiknek a kétszáz évvel korábbi támadást köszönheti, a különbség mindössze az öltözetek árnyalatában rejlik: sokkal sötétebb színeket hordanak ezek a személyek. Lélekenergiájuk nem túl magas, kivéve egyetlen személynek, a nőnek, aki öt társának parancsol. Az ő energiája kiemelkedő, ti talán arrancarnak érzékelhetitek, amiből egyértelmű a következtetés: ha nem is shinigami, ilyen múlttal mindenképpen rendelkeznie kell. Ha alaposabban megfigyelitek a közeledő személyt, észrevehetitek a kísérteties hasonlóságot közte és Youko között, már ami az arcukat, testalkatukat és mozgásukat illeti. Ennek a nőnek ugyanis frizurája az egyik oldalon a füle fölött alig egy centi hosszúra van vágva, míg másik oldalon hosszan omlik a vállára. Hűvös, kegyetlen pillantással méregeti Las Noches falait, majd társai közül előrébb lép, hogy felkiabáljon az ott tartózkodóknak.
– Érkezett ma hozzátok két idegen! Adjátok ki őket, és nem esik baja a városotoknak! – fenyegető szavaiból egyértelműen kiderül, hogy utánatok jött, már csak az a kérdés, magától tette vagy valaki küldte? És ha utóbbi eset áll fenn, ki lehet a megbízója? Az arrancarok a közeletekben feszültek, ideges pillantásaikból látszik, közel sincs jelen a falon mindenki, akire számíthatnának. Valószínűleg sokan vannak városon kívül, ami nem növeli az esélyeiket. Ti magatok is érzitek, igen keveseknek van kiemelkedően magas lélekenergiája a jelenlévők közül. A sivatagból érkezőkön viszont egyértelműen észrevehető, mennyire készen állnak a támadásra. Mi lesz hát? Megadjátok magatokat és megmentitek őket? Harcoltok? Magatokért? Vagy azokért, akiknek életét saját világotokban elvennétek? Az arrancarok még gondolkodnak, mitévők legyenek. Különösen azok, akikkel már ti magatok is beszélgettetek. Az időtök pedig vészesen fogy, tekintve az odalenn álló nő türelmetlenségét...

Karakterlap

Amatsuji Youko Miu

Tsukimisou Benkan

Shinigami

12. Osztag

*

Mizushima-ház testőrségének vezetője

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 90

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 13 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
holdezüst éjkék elszíneződéssel a peremén

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
A kapcsolat a kötél. A szeretet hurok a végén.

Post szín:
#1c97a5 // #5dc3cf


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #28 Dátum: 2015. Szept. 01, 13:05:47 »
  Egy bólintással adom Yoriko tudtára, hogy megértettem a lehetőség adta esélyeket. Nagyszerű lenne, ha minél előbb meg lehetne oldani a visszajutásunkat. Úgy érzem a kelleténél több időt töltöttünk el itt, mint kellett volna. Csupán remélni merem, hogy Yoriko itteni önmaga nem botránkoztat meg annyira, mint akikkel eddig találkoztunk, s kompromisszumképes.
  Figyelmesen hallgattam végig Yoriko beszámolóját arról, hogy mit kíván elérni ezzel az egésszel és, hogy pontosan ki is ez a „Kyo-chan”, akit az arrancarok emlegettek. Kiről kiderült, hogy gyógyítással foglalkozik, vagy legalábbis az orvoslás előremenésében tesz kísérleteket (bár ezen nevetnem kell). Mindezt valahogy nehezemre esik elhinnem. Külsőleg ugyan nem mutatom, de kételyeim ott lappanganak bennem ezzel kapcsolatban.
  Ezek után, még mindig nem nyerte el tetszésemet az ügy. Azt mindenesetre megjegyeztem magamban, hogy Yoriko nővérével alaposan át kell beszélnem az arrancarok és shinigamik közötti határvonalat. :| Tudásunkat megosztani az ellenséggel roppant merész dolog. Csoda, hogy túlélte a találkozást! 
  – Azt ugye beleszámoltad, hogy ittlétünket nem fogadták túl szívélyesen odaát, Yoriko? Lehet, hogy itteni önmagad is ugyanarra a következtetésre jut, mint te. De ha ő másképpen fogja fel a végeredményt? Ha ártani, mintsem segíteni akar nekünk? Ugye nem felejtetted el az előbbi találkozókat? – tekintek le rá. Az eszközök és több információszerzés valóban kellően csábító, hogy megtegyük e veszélyes lépést. De aggódok az itteni önmagunkkal kapcsolatban. Lehet, hogy csak az evilági Akira okozza bennem ezt a paranoiát.
  – Nem igazán értem, hogy miért ástad bele magadat Yuko dolgaiba, de hallgatok róla. Főleg a tartalma miatt. Csoda, hogy nem jutott a 46-ok Tanácsa tudtára, azonnal kivégezték volna az ellenséggel való szövetkezés vádja miatt. Jobb, ha felhívod erre a figyelmét, hogy elkerülje a legközelebbi ehhez hasonló eseteket – osztom meg vele a keserű hátterét ennek az egésznek. Kapitányként elképzelhető, hogy tisztában van ezzel, sőt talán tett is ellene. De jobbnak láttam figyelmeztetni erről Yorikot. Inkább, mit sem ne tettem volna, és aggasztó következményei születnének a jövőben. Az arrancarok nem a barátaink. Ez a kegyetlen igazság, amit el kell fogadnunk, ha nem vagyunk erre képesek, nem érdemeljük meg azt, hogy halálistennek hívjanak minket. Hisz elsődleges feladataink egyikét bukjuk el azzal, hogyha jóként kezeljük a rosszat.
  Utunk során mégis aggodalom tölt el az arrancar nővel kapcsolatban. Nem igazán tudtam összekötni, hogy a kísérőink által megnevezet „Kyo”, hogy is lehetne ugyanaz a személy, akiről Yoriko beszélt. Mindenesetre résen voltam, nem adtam lehetőséget arra, hogy bármi is meglepetésként érjen minket.
  A biztonság kedvéért kezemben szorongatott tűt nem eresztettem. Úgy kapaszkodtam belé, mint egy kötélbe, a szakadék fölött, mely az életemért felel. Az arrancarok barlangjában, még ha szokatlanul barátságos is volt a környezet, olyan volt, mint a verem, s e tű adta a menekülési lehetőséget nekünk. Csak remélni mertem, hogy Yoriko gyors reflexei most sem hagyják cserben, amennyiben a helyzet rosszra fordulna. 
  – Az én nevem Youko – viszonzom az illedelmességet, amivel felénk fordult az előttünk álló arrancar. Mindeközben odalépek Yoriko mellé, ki nem habozott Kiyo számára minden lényeges kérdést feltenni. – Köszönjük, hogy időt szakít ránk – egy apró biccentéssel jelzek Yorikonak, hogy fogadjuk el a nő invitálását. A természetesen való viselkedés jobban segít annak leplezésében, hogy valójában ódzkodunk a szituációtól. Sose hittem volna, hogy valaha is egy lidérc vendéglátását fogom „élvezni”.
  Éppen, hogy nem nevetek fel, amikor meghallom Kiyo fogalmait a halálistenekkel kapcsolatban. Még, hogy az ő vadászatuk jelenti az egyensúly fenntartását. Hát persze… A féktelen öldöklés inkább nehezebb súlyt rak a mérleg egyik felére, mintsem kiegyenlíti azt.
  Tekintetemmel inkább oldalra tekintek, mintha csak a gépeket pásztáznám, mielőtt arcomra kiülő mimika túl sokat elárulna gondolataimból. Kevésbé sikerült lepleznem a véleményemet erről, mint szerettem volna.
  Ráhagyom Yorikora a helyzet felvázolását, hiszen kettőnk közül ő jobban ért ehhez, amiben én csupán laikusként tudok eltapogatózni. Röstellem, hogy ismereteim nem terjednek ki erre, noha igazán érdekes tanulmány lehet. De szívesebben örültem volna írásokból megismerni ezt, mintsem saját bőrömön tapasztalni. Túl nagy sebeket ejt rajtunk ez a hely, ami nem fizikai, hanem lelki jellegű. S alig merek belegondolni, hogy mi lesz akkor, ha nem tudunk hazajutni. Ráadásul úgy tűnik, a várva várt hazatérés még várat magára. Az elhangzottak alapján úgy tűnik, hogy Kiyo nem tud segíteni nekünk, tudománya nem terjed ki arra, amivel kapcsolatban részletesebb információkra lenne szükségünk. Kínosan egyértelmű volt, hogy megoldás csak Soul Societyban van. Ez igazán kellemetlen fejlemény, örültem volna, ha meglehetne oldani ezt úgy, hogy nem kell oda visszamennünk. 
  Rápillantok Yorikora, Kiyo kérdése várható volt, minek után gondjainkkal traktáltuk őt. A természetes kíváncsiság itt azonban mégis más. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy arrancarok, még ha jelenleg reiatsunk furcsa mód meg is egyezik.
  – Erre a kérdésre az érdekükben inkább nem válaszolnék. Jobb, ha minél kevesebbet tudtok, mindaddig, míg nem jutunk előrébb ügyünkben. Annyit viszont elmondhatok, hogy nem idevalósiak vagyunk, bár erre szerintem magad is rájöttél – felelek végül Kiyonak. Nem hiszem, hogy meg kellene válaszolnunk a kérdését. Hálás vagyok a segítségüknek, s ezt a gondolatomat jócskán furcsállom is az arrancarok irányába. De nem hiszem, hogy ki kellene fejtenünk itt létünk konkrét miértjét, hiszen egyértelműen megválaszolta Yoriko tudományos megközelítését és segíteni így se, úgy se tud. A hallgatást pedig komolyan gondoltam, hogy az érdekeiket szolgálná. Odaát nagy felhajtást kevertünk, nem kizárt, hogy a nyomunkban vannak, és ha eljutnak ide, minket követve, akkor őszintén felelhetik, hogy nem tudnak rólunk semmi konkrétat. 
  Tekintetemet az igen nagy hangzavarral becsörtető arrancarra vezetem. Beszéde eléggé szétszórt volt, noha a lényeget el lehetett csípni belőle. Azonnal rossz érzésem támad, ilyen hamar ránk találtak?
  – Menjünk mi is – mondom Yorikonak, hogy eddigi kísérőink nyomában elmehessünk az emlegetett falhoz. Nem volt szükséges a noszogatás, érdekelt, hogy mégis ki(k) lehetnek a támadók. Jobb szeretek elébe menni a dolgoknak. – Rossz előérzetem van – jegyzem meg Yorikonak. Hangomból sejtheti, hogy kit vélek támadóknak. De vajon ki vetemedett arra, hogy egészen idáig üldözzön? Azaz ifjú, ki Yoriko ismerőse, vagy Akira?
  A magaslaton lepillantva döbbenten nézek az alant közeledő társaságra. Régi emlékek elevenedtek fel előttem, a kétszáz évvel történt tragédiáról, mely mindig kísért, ha lehunyom a szemeimet. Tartásom egy pillanatra meginog, próbálok erőt meríteni Tsukuyomi támogatásából. Sose feledem el azt a szimbólumot, a vörösen izzó teliholdat.
  Mélyről jövő sóhaj tör fel belőlem, ahogy próbálom nyugalomra bírni elmémet, hogy tisztán láthassam a helyzetet. Az élükön állóval kapcsolatban nem tudtam szemet hunyni. Mintha a tükörképemmel néznék farkasszemet, de tudtam, hogy az nem én vagyok. Képtelenség, hogy én legyek az. Habár nehezemre esett elhinni, hanghordozása egyértelműen hirdette, hogy több a hasonlóság közöttünk, mint amennyit szeretnék tudomásul venni.
  – Bízzák ránk őket – mondom Kiyoéknak, majd Yoriko felé fordulok. – Tiéd a jobb oldali három. Ha lehet, ne menj a közelükbe – kérem segítségét, majd villámtánccal elébük indultam. Soul Societyben láttam, hogy Yoriko könnyedén alkalmazza a varázslatokat, így nem kételkedtem abban, hogy most is egyszerűen beveti őket. Jómagam üdvözöltem az érkezetteket. Hasonmásomat már menet közben megkínáltam egy mérgezett tűvel, melynek a hatóanyaga igen komoly. Még engem is elkábítana, ezért is külön odafigyeléssel kezeltem, amikor elővettem a tartójából a toxikus anyaggal bevont fegyvert. Mikor felfedtem magamat mellettük, kezemben már ott szorongattam a wakizashit, mellyel a maradék egy kísérőjét egy tarkóra mért ütéssel szereltem le. Ezután, ha minden rendben ment, szembenézhettem önmagammal. Biztonság kedvéért ott tartottam bal markomban még egy tűt, míg jobbomban a wakizashit rászegeztem.
  – Ki küldött? – hűvös szavak hagyják el ajkaimat, ahogy lesújtó pillantással mérem végig. Eszembe jutottak Akira szavai, ahogy összekötöttem elmémben az evilági történéseket. Harag ébredt bennem, ahogy belegondoltam, hogy nem csak az ellen fordult, kinek védelmére felesküdött, hanem családja ellen is. Rémes volt szembenéznem ezzel, undorodtam saját magamtól. El se tudom hinni, hogy valóban képes volt elvenni Hiroshi életét.
  Éreztem, hogy kezemben a fegyver megremeg. Meggondolatlan tettre készültem, tudom, hogy nem szabad, hogy nem lenne bölcs lépés. Mégis, támadásra emeltem a wakizashit. Nem lenne több egy gyors szúrásnál. Végtagom magától mozdult előre, valahonnan messziről hallottam, hogy valaki figyelmeztet: ne tegyem. Lassan értek el hozzám a szavak, de még éppen időben. Emiatt célt tévesztve csupán a haja lett rövidebb egy kissé, s arcán vékony vágásból vér buggyant fel némi késlekedés után.
  – Chh – szerencsésnek érezheti most magát. Ilyen közelről nem szoktam hibákat ejteni. Hátrapillantok Yoriko felé, magyarázatot szeretnék, hogy miért akarta, hogy életben hagyjam. Túl sok bűnt követett el ahhoz, hogy megérdemelje a létezést.

(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Negatív benyomások
« Válasz #29 Dátum: 2015. Nov. 21, 02:21:23 »
Nagy reménykéimet azonnal visszavetigéli, amikor meghallom, mivel is foglalkozgál az általunk keresett arrancar lány, merthogy a kémia még rendben van, csak nem épp ezt a változatocskáját űzigéli odaát, és nem vagyok biztoskás abban, hogy ez növeli a kilátásocskáinkat, de ugyanakkor ott van az is, hogy itt nem maradgálhatunk, mert ezt a helyet egyáltalán nem ismerjük, legalábbis számomra sokkal-mokkal kevésbé kiszámítgálható, mint mondjuk Hueco Mundo, ami alapvetően sem a legkili-kellemeskésebb lehetőségecske, de nincs itt mit tennégélni, haladni kell az árral, ahogy mondigálják, bár nem igazán értigélem, honnan jött ez a mondásocska, mármint eléggé bajoskás lenne árral szemben uszigálni, de hát valaki biztosan megpróbálgálta, csak nem lehetett túl muris vége. >.<
Onee-sama megjegyzésére pici-micit megtorpanok és nekem is el kelligél gondolkodnom, vajon tényleg a jó következtetésecskére jutigáltam-e, de persze-mersze az is benne van a paklicskában, hogy nem, akkor pedig tulajdonképpecskésen mindegy is, mi az okocskája annak, hogy nem jutigálunk vissza, nemde? ^^”
– Ha a feltételezéseim helytállnak, akkor-makkor nem fog megpróbálni ártani nekünk, de legalábbis nekem, mert én sem igazán merigélném kipróbálni, mivel járigálna, ha komolyan vennénk a másainkkal egy küzdelmet, de valószínűleg döntetlenke lenne ^v^ – folytatgálom előző gondolatocskáimat most már hangoskásan, mert végül is ezek a dolgocskák nem titkok, szóval-móval nem olyan bajocska, ha Nee-sama is halligálja őket, bár nem tudom, mennyit fog értigélni belőle.
– Nem hiszem, hogy reklámozná a dolgot, ha még a kipi-kapitánya elől is titkolta, de majd beszélgetek vele erről, noha-moha a jelenlegi helyzetecskémből nem éppen vagyigálok olyan pozícióban, hogy kioktatgassam ^^” – sajnálatos módon most gyakorlatilag azoktól kérigélek segítséget, akiket amúgy el kéne pusztítani, és erre nem igazán mentségecske, hogy ez egy másik világ, mert ettől még nem kelligélne, hogy a kíváncsiságom felülírja mindazt, amit tanultam odahaza és amiért egyébként dolgozgálok, hiszen-miszen végső soron shinigami vagyok, sőt a Gotei Juusantai egy kapitánykája, egyáltalán nem szabadna megbizogálnom az arrancarokban, ez a számunkra kifordítgált világocska mégis erre késztetgél.
Utacskánk során az épület belső felépítésecskéjét igyekszem megjegyezni, hátha-mátha még hasznos lehet a jövőben, mert sose lehet tudni, milyen információra lehet még szükségességünk, és egy biza-miza nagyon fontoskásnak tűnigél, legalábbis ha a hazajutásocskánkat feltételezgettem, mert ha itt kell ragadgálnunk, akkor ez stratégiailag abszolút lényegtelen dolgocska, mivelhogy egyrészt itt nem tudnék éldegélni, másrészt szerintem két verzióban nem is szabadna létezgélnem egy világocskában, mivelhogy nem vagyok iker, pedig jó dolgocska lehetgél, szóval-móval jobban szeretnék inkább arra az eshetőségecskére készülgélni, hogy hazajutigálok, bár ennek a statisztikai esélyeibe nem igazán szeretnék belegondolgálni, mert az eredmény igencsak elkeserítgélő lenne. :/
Ami azt illetgéli, mivel himi-hamar kiderül, hogy Kyo-chan nem fog tudigálni segíteni, inkább máris mendegélnék, mert nem szeretném feleslegeskésen zavargálni, és könnyebb lenne kigondolgálni a folytatásocskát, ha nem lenne ennyi arrancar körülöttem, mert már csak a tudatocska is zavaró, hogy nem arrancar reiatsut érzek magam körül, hanem azt a mintát, amit a shinigamikkal azonosítgálok, és ez nagyon-nagyon kellemetlenkés, teljesen ellentmond mindennel, amit tudigálok, és az nagyon nem szipi-szupi, ha a tényecskék ellentmondigálnak egymásnak, de Youko-nee-chan jelzésecskéjére inkább csak bólintgálok, és megyek vele, hogy letelepedgélhessek az egyik székecskén. Pedig már mennék, nem szeretgélek feleslegeskésen zavargálni, főleg ha halligálom is, hogy az itteni tudás eléggé minimáliskás, de azért még próbálkozgálok egy pici-micit, hátha, de nem látigálok rá sok esélyecskét. TwT Az meg már meg sem tud lepigélni, hogy az itteni fajok pontoskás dolgáról nem kapigálunk rendes felvilágosításocskát, hiszen-miszen én sem tudnám pontoskásan belőni, mi és miért olyan Seireiteiben amilyen, mert nem is voltunk ott annyit, hogy tökéleteskés hipotézisecskével álldogáljak elő, és ez igazán bosszantócska, de nem igazán szeretgélnék többet lennigélni ott, mint amennyicskét nagyon muszájka, mert már így is az idegecskéimen táncikál az egész szitu. >.<”
– És mi a helyzetecske a párhuzamos univerzumokkal, mármint az olyanokkal, mint ez, hogy több világ létezik benne, és minden hasonló ehhez, de mégis más, szóval-móval amolyan alternatív univerzumocska, ha érted a dolgot... – próbálom elmagyarázgatni, mire is gondolgálok, de a válaszocska elkeserítő, mármint hogy csak elméletileg lehetségeske szerinte, holott pedig mi vagyunk rá a jelenlévő, de titkoskás bizonyíték, hogy ilyen márpedig van, és ez a pozíció amúgy cseppecskét sincs kedvemre. TwT Legszívesebben felzokognék ennek az ismeretecskéjében, mert az egyetlen hely, ahol a felszerelésecske meglenne a hazajutáshoz az osztagocskám laborjában leledzik, de oda bejutni szinte lehetetlenke, már csak a biztonsági rendszerecske miatt is, amit kiépítgéltem, és ami most iszonytató mértékecskében ellenem dolgozgál, de legalább tudigálom, hogy illetéktelen behatolócska nem tudigálna bejutni oda, csak ez pillanatnyilag cseppet sem segít ki, és legszívesebben valami fizikai dologgal próbálgálnám levezetgélni a feszültségecskét, mert már olyan, mintha teljeskésen szét akarnék robbangálni ettől az egésztől. TwT
Kyo-chan kérdésére felkapigálom a fejem és Onee-sama pillantásocskáját keresgélem, hogy ő vajon mit gondolgál erről az egészről, majd pici-micit megrázom a fejecskémet, mert nem lenne jó, ha túl sokacskát elárulgatnánk. Nem szép dolog tőlem, mert kedveskék voltak és segítgéltek, de ki tudja, így is mennyire zavargáltunk már bele az univerzumok világába, meg ilyenek, még belegondolgálni is rossz, mi minden borulgálhatna fel, ha most kitálalnánk mindent, márminthogy ha elmesélgélnénk mindent, mert ez nem holmi étel, hogy tálalni kelljen, hanem puszta tényecskék és eseményecskék, amikről maximáliskásan is csak beszámolgatni tudigálnánk, és ez egy újabb butuskás felnőttecskés kifejezésecske. @.@
– Sajnálom, Kyo-chan, de erre nem adigálhatunk választ, nem csak azért, mert bonyolultkás, hanem mert olyanokba piszkálhatnánk ezzel bele, amikbe nagyon nem kelligélne – teszigélem hozzá Onee-san mondandójához őszinte bűntudatocskával, mert tényleg úgy lenne fair, ha mi is válaszolgatnánk és őszintécskék lennigélnénk, de jelen esetben ez nem igazán opciócska, sajnálatos módocskán, pedig igazán jó lenne valakivel őszintécskén beszélgetni erről az egész fura-mura helyzetecskéről, mármint olyannal, akit érdekelget is és hozzáértő, mert ez így nagyon nem okés. TwT
Az újabb érkezgélő arrancar mondandója nagyon nem tetszik, márminthogy miféle támadók és miért most, és ez nagyon gyanús, meg aztán... lehetségeske lennigélne, hogy itteni megfelelőcském pontoskásan le tudigálja követni a gondolkodásocskámat, és ő jövigélt utánunk, hogy rendbe hozigáljuk az egész helyzetet, aminek nem is lehetett volna szabadkás megtörténgélnie? Ez még nekem is túlzottkásan optimistácska feltételezésecske, főleg a mai vakvágánykák után, és itt a rengetegecske zsákutcára gondolgálok, amibe sikerült belefutigálnunk és egyáltalán nem tartigáltam őket kellemeskésnek, szóval-móval Nee-sama megjegyzésére is bólintgálok, magam is szeretném tudigálni, miféle támadók érkezgéltek a falacskához. >.<
– Az itteni logika alapján nem sok olyan személy van, aki kikövetkeztethette, hol is vagyunk most, szóval-móval talán a legjobb az lenne, ha véletlen egybeesés lennigélne, bár a véletlenek statisztikai valószínűsége igencsak alacsony... – felelgélek halkan nővérkém gyanakvó szavaira, legalábbis igyekszem úgy válaszolgatni, hogy csak ő hallhassa, meg aztán magamon kívül csak Yuko-nee-chanban látom a potenciált, hogy ilyen precíz következtetésecskét levonigáljon, de az itteni énecskéjét nem ismergetem, szóval-móval nem igazán szeretgélnék a teljeskésen ismeretlenkével számolgatni, de vele biztoskásan nem, mert kevésbé tűnik kiszámíthatónak, mint én magam, vagy akiket eddig látigáltam, mert ha valami bizti-miztos, akkor az az, hogy ez a Yuki-chan nem olyan okos, mint az otthoni, akit én ismergélek, mert ő nem ugrana fejjel a bajnak. :/
A falhoz érve keresgélek egy pontocskát, ahonnan jól láthatom az alant zajló eseményecskéket, bár egyelőre nem úgy néz ki, mintha máris harcocska lenne, de ezt jobb is lenne elkerülgélni ameddig csak lehetségeske, mert nem tudom, mivel járigálhat a másik világocskára, mert ott tuti-bizti nincsenek ezek a személykék Hueco Mundoban, és nem kellene egyiküknek sem elpatkolnia ideát, mert beláthatatlan következményei lehetgélnének, legalábbis én nem szeretgélnék számolgálni ezzel az eshetőségecskével. Az érkezettek egyenruhácskáját mondjuk nem ismerem, legalábbis számomra teljeskésen idegen, és csak Onee-sama reakciójából gondolgálom, hogy neki tudnia kelligél, meg is fogom a kezecskéjét, hogy tudja, itt vagyok mellette és nem lesz semmi baj, mert egy kapitánynak kötelessége vigyázni a többi tisztre, akkor-makkor is, ha nem a sajátja, vagy történeteskésen korábban a tisztecske is kipi-kapitányocska volt.
– Ne aggódjatok, megoldigáljuk ^w^ – erősítgetem meg nővérkém szavait, mert valóban az volna a legjobbacska, ha mi oldanánk meg ezt az egészet, így minimáliskásra vehetők a károcskák, amiket esetlegeskésen okozgálnánk a világokban. – Rendi-bendi, de ne okozgálj halálos sérülést! >.< – figyelmeztetgélem még Youko-nee-sant, majd shunpoval eredek idősebb rokonkám nyomába, hogy célba vehetgéljem a nekem kirendelt személykéket. Nem szeretgélném megölni őket, de az se lenne jó, ha ők tudigálnának kárt tennigélni bennünk, így miközben shunpocskámmal cikázgatok közelükben, mindegyikükre megidézgélek egy-egy Rikujoukourout, hogy lefogigálja őket, ameddig elintézgéljük ezt az egészet, bár korábbi vendéglátócskáink előtt kidout alkalmazgálni felér egy leleplező vallomásocskával, de nincs mit tennigélni, a szükség nagy uracska, és bármilyen fura-mura nekik sem kelligélne, hogy bajuk esigéljen, csak mert segítgéltek nekünk, az nem lenne fair. Mivel nem érezgéltem túl sok reiatsucskát a célpontikáim felől, nem lehetnek képeskések kitörigélni a varázslatocskámból, és nem is okozgálhat gondocskát elkapigálni őket ezzel, így nincs is más vissza, mint megálldogálni félúton Nee-sama és az áldozatocskáim között, hogy lássam, ő mit is csinál a rá jutigálókkal, és a látványtól biztos-miztos teljeskésen lesápadgálok. :O.O:
– Ne öld meg! – szinte sikoltgálok, hogy még időben megálljon idősebb rokonkám a mozdulatocskában, mert hiába indulgálok el shunpocskával, biztos-miztos nem tudigálnám megakadályozgatni, hogy elvegye az életecskéjét, mert van egy nagyon bajoskás elméletecském, hogy mi történgélne akkor-makkor, amivel nem igazán kelligélne játszadozni. >.<” Egész közel álldogálok meg hozzá, és nézek fel Youko-nee-sanra, mert sejtigélem én, hogy nem érti, miért is kérigéltem, hiszen-miszen ha én hallottam volna magamról azt, amit ő magáról, én is biztos-miztos mérges lennék és megpróbálgálnám leverni magamon, de ez jelen esetecskében nem megoldásocska, már csak a körülményecskék miatt sem. – Nem tudhatjuk, mivel járna rád nézve, Onee-san, nagy valószínűséggel a saját halálodat írnád alá vele, de ez csak elmélet és nem szeretném kockáztatni, ha nem muszáj. Mondd, mit használtál rajta? – kérdezgélem a másik Youko-nee-sanra nézigélve, mert nem úgy néz ki, mint aki jó bőrben van, márminthogy persze-mersze a saját bőrében van, csak nem épp a legjobb állapotocskában, ami biza-miza nem feltétlenül jó dolgocska. – Nem érzel semmiféle mellékhatást? Olyasmit, mint megmagyarázhatatlan zsibbadás, ahol eltaláltad, vagy ízületi fájdalom azon a részen? – érdeklődök részben tudományoskás kíváncsiságocskából, részben meg mert aggódgálok, hogy valami halálos kimenetelűt használt a másán és akkor-makkor nagyon nagy bajocskában vagyogatunk, mert ez nem játék. O_O”

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)