Szerző Téma: Chiruochiba Airisu  (Megtekintve 622 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Chiruochiba Airisu

Vanília Térítő

Eltávozott karakterek

Shinigami

4. Osztag

*

Yonbantaichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
32 100 / 45 000

Hozzászólások: 97

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 18 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Ezüstöskék (c6c6f6)

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
alap, #c6c6f6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Chiruochiba Airisu
« Dátum: 2014. Aug. 07, 13:20:22 »

Jelszó: i u o i a a i i u

~ Adatlap

Név: Chiruochiba (Hulló falevél) Airisu (Írisz/Nőszirom)
Nem: férfi
Kaszt: shinigami
Szül. ideje: Valamikor az 1900-as évek elején.
Kor: 21-nek néz ki, de 106

  • Emberként: 6
  • Lélekként: 100



~ Előtörténet


Emlékszem egy tortára, vagy valami olyasmire, és rajta a 6 gyertyával. Hat éves lehettem. Hogy előtte mi volt nem tudom, ködbe vész, és utána? Sötétség, aztán fájón anyámért sírok. Sírva kóboroltam, hogy valakimet, anyámat? apámat? megtaláljam. Valahonnan ijesztő hangot hallottam, ezért behúzódtam a legközelebbi sarokba. Mikor újra kinyitottam a szemem egy mosolygó férfi arcot láttam. Nyugtatóan mondott pár szót, amikre már nem emlékszem. Ezután egészen más helyen voltam. Sok-sok idegen ember között. Itt is elkezdtem szüleimet keresni, nem tudom mennyi órán, napon, heten át, de a felnőttek vagy rám se figyeltek, vagy csak fellöktek.
Egyszer egy tócsa közepére ültem, ahogy egy férfi arrébb taszajtott. Újra sírni kezdtem, de ekkor egy mosolygó lány a kezét nyújtotta:
- Had segítsek! Ezek itt nem fognak úgyse. Ahogy hallottam anyád és apád után sírsz.
- Igen. Pár napja elvesztettem őket.
- Bocsi, hogy nekem kell elmondanom, de sose fogod megtalálni őket. Nem lehet tudni, hogy ők itt hova kerültek. Na, gyere! Bemutatlak a testvéreimnek! Amúgy hogy hívnak?
- Airisu. Airisunak hívnak.
- Én Misa vagyok! Airisu? Fura név egy fiúnak!
Attól a naptól kezdve Misa, Kira, Sakura és Akira kis öccse voltam. Misa állandóan Chiruochiba, Hulló falevél néven szólított. Talán azért, mert annyira esetlen, védtelen voltam. Eleinte.
Hosszú évek teltek, jókat játszottunk, vizet, és egyebet csentünk a felnőttektől. Sokszor rettegtünk, igen. Bár nem a legrosszabb, veszedelmesebb kerületben laktunk, de nem is volt jónak mondható, sokszor bajba kerültünk, és sokszor csúnya sebeket szereztünk. Sakura és Akira voltak a legidősebbek. Ők védtek minket a gonosz felnőttektől. Mindannyian rendelkeztünk átlagnál magasabb lélekerővel, éhesek voltunk, vagyis voltak, mert természetesen nekem volt a legkisebb és én még nem éreztem éhséget. Misával igen jó barátok lettünk, testvéribbek a testvéreknél.
Úgy már 65-70 éve éltünk együtt, ekkor már én is éreztem éhséget, de még mindig én voltam a legesetlenebb, leggyengébb. És ekkortájt Akirát elvesztettük, mikor idegenek érkeztek a kerületünkbe, akik az itteni gonosz felnőtteknél is kötekedőbbek, gorombábbak voltak. Így Akirába is bele kötöttek, mikor... ha jól emlékszem halszerző útjáról jött vissza.
Misa pár napra rá egyszer csak kijelentette:
- Csatlakozzunk a shinigamikhoz! Legyünk mi is shinigamik!
- Én benne vagyok! - Vágtam rá rögtön, mert minden buliban benne voltam, amiben Misa is benne volt.
- Ugyan! Kislány ne álmodozz! - Szólta le Sakura nővérünk. - Itt egyikünknek sincs elég ereje, hogy közéjük állhasson. És azok a pökhendiek úgyse vennének fel senkit se a mi körzetünkből!
- Pedig állítólag mindenkit felvesznek, aki éhes!
- De csak állítólag!
- Bebizonyítom, hogy vagyok elég jó ahhoz, hogy shinigami legyek! Bemegyek a legveszélyesebb körzetbe és onnan ellopom, megszerzem az egyik harcos kardját! - Aztán elrohant.
Innentől csendesebben teltek a napok, hetek, hónapok, évek. Talán tíz év is eltelhetett, mire Misa visszaérkezett. Közben az előbbi alakokhoz hasonló alak bukkant fel, aki a napsütkérező Kirába kötött belé. Kirának szokása volt, hogy majd minden nap kifeküdt a város melletti rétre, hogy órákon át csak bámulja az eget, olykor Misával mi is csatlakoztunk hozzá, amikor Misa még itthon volt. Akkor is ennek a szokásának élt, sajnos volt egy szörnyen rossz tulajdonsága: könnyen felidegesíthető volt. És ezen a kicsit felhős napon, amíg Sakura-val az otthonunkat takarítottuk őt is elvesztettünk, s így már csak én és Sakura marattunk a családból. Meg Misa, aki végre visszaérkezett.
Visszaérkezett, de tele elfertőződött sebekkel, törött csontokkal és egy karddal, amit az ép kezével görcsösen szorongatott. Ahogy megérkezett össze is esett, s valami ilyesmit mondott:
- Én... meg mondtam!
Napokig próbáltunk Sakura-val együtt meggyógyítani Misát. Sajnos nem teljesen sikerült. Misa teste felépült, de valami benne betegessé tette. Napokig meg se tudott szólalni, de mikor újra megtudott ezt mondta:
- Bebizonyítottam, hogy elég erős vagyok, hogy shinigami lehessek! Gyerünk az Akadémiára! - Megpróbált felállni, de egy köhögés roham újra földre kényszerítette.
- Te kerge! Ilyen állapotban el se tudnál jutni odáig, nem, hogy elvégezni!
- Majd én elmegyek! Itt én csak egy Hulló falevél vagyok. Nem sokat tudok tenni, de úgy hallottam, hogy vannak gyógyító shinigamik is. Elvégzem az Akadémiát és megpróbálok bekerülni közéjük! Aztán meggyógyítalak! És két hete, tudod Sakura, mikor egy napig távol voltam, elmentem az Akadémiához és megtudtam, hogy a felvételhez tényleg elég az éhség érzet!
- Ez legyen nálad! Hiszen te leszel shinigami! - Nyújtotta felém a vérrel és kínnal megszerzett kardját Misa. De én visszautasítottam.
- Ez maradjon nálad! Ez emlékeztessen, hogy hova készülsz. És mikor meggyógyítottalak ezzel együtt jössz majd az Akadémiára.
- Bolondok! - Fűzte kurtán hozzá Sakura.
Két hónap múlva volt a következő felvételi időpont az Akadémián, addig nagyban készültem, hogy a minimumot elérhessem.
Mikor elindultam Sakura csak ennyit mondott:
- Aztán jó lenne, ha néha láthatnánk a pofádat!
Az osztályban mindenki lenézett, mivel Rukongai-ból való vagyok és én voltam a leggyengébb, emellett állandóan a nőies nevem miatt piszkáltak, valamint azzal gúnyoltak, hogy engem csak a 4. osztag várhat. De ez engem nem bántott, mivel, mint megtudtam a 4. osztag tagjai mind gyógyítók, tudnak gyógyítani. És én oda akarok bejutni. Sőt, miután ezt megtudtam direkt osztály utolsó voltam, bár lehettem volna jobb is. Csak egy valamiben emelkedtem ki, a hobbimban. A költészetben. Havonta egyszer mindig haza látogattam. De mikor negyedszerre értem haza Misa nem volt sehol se, ahogy Sakura se, csak egy levél várt rám.
Kedves Airisu, a múlt hónapi hazalátogatásod után két nappal Misa is eltávozott. Én elmentem világot látni. Kérlek vigyázz magadra.
Remélem, jól fog mutatni a shinigami egyenruhádban.
Sakura

Azt az éjjelt ott töltöttem, s mielőtt eljöttem volna magamhoz vettem Misa kardját, és sírjánál megígértem neki:
- Misa! Megfogadom, hogy jó shinigami lesz belőlem! És azon leszek, hogy körülöttem senki se távozzon el. Magammal viszem a kardodat, hogy emlékeztessen a múltamra és a fogadalmamra!
Az Akadémián nem nagyon akarták engedni, hogy nálam legyen a kard, de sikerült nagy nehezen meggyőznöm őket arról, hogy ez a kard őrzi az emlékeimet azokról, akiket szerettem. Pár napra rá fura álmok kezdtek gyötörni. Minden álmom elején egy szakadt házhoz közeledtem, ami hasonlított arra, ahol Rukongai-ban laktam. És ahogy benyitottam egy színes ruhákba öltözött férfit pillantottam meg, aki ahogy észrevett vagy a lábbelijét, vagy egy tálját vágta a fejemhez, aminek hatására felriadtam. Két-három hétre rá már láttam, hogy mit csinál. Mikor a lábbelijét vágja hozzám egy lanton játszik, mikor egy tálat, akkor mintha valakit gyógyítani akarna. Az álmomról nem beszéltem senkinek se. Így csak hetekkel később jöttem rá, hogy mielőtt benyitnék kopognom, kellene. De mivel ez csak álom volt nem tudtam, hogyan késztessem az álombeli ént arra, hogy illedelmes legyen. Aztán nagy meglepetésben lett részem. A következő álmomban halk lant játékot hallottam a házból, és mielőtt benyitottam volna bekopogtam. Irányítottam az álombeli ént, mintha nem is álom lenne.
Kopogásomra egy kedves férfihang válaszolt:
- Gyere be Airisu!
Benyitottam, s láttam a cifra ruhás férfit, ahogy a szoba közepén ül.
- Ne félj. Nem bántalak. Ülj le elém! Látom meg tanultad az illemet!
- Igen.
- Kíváncsi vagy honnan tudom a nevedet, igaz?
- Igen.
- Egyelőre csak annyit mondok, hogy ismerlek. Derék legény vagy. Kinek sok rossz élményben volt része... Oh! Most én voltam illetlen! Be se mutatkoztam! Ejnye! Én Ginyuushijin/Bárd vagyok... Hoppá! Elszaladt az idő! Lassan kelned kell. Most menjél és pihend ki magad! De előtte fogadj meg egy jó tanácsot. zanjutsu és kidou! Ezek el nem hanyagolhatók! Egy hét múlva várlak!
Nem tudtam, hogy ki volt ez a férfi, aki Ginyuushijin-nek nevezi magát, de mikor felébredtem Misa szakadt kardja mellett ott volt egy cifra, akár a Lantos férfi ruhája, katana. A szobatársam, aki egy végzős fiú, Sousuke nagyon meg lepődött.
- Airisu! Te kivételes egy fiú vagy!
- Miért? Sousuke.
- Az ott egy zanpakuto! Ritka, hogy ilyen gyenge eredményekkel bíró akadémistának ilyen hamar zanpakutoja legyen. Lehet, hogy mégse a 4. osztaghoz fogsz kerülni? - S barátilag vállba veregetett. Ezen a mondatán elgondolkodtam. Hiszen Misa már nincs köztünk, így nem kell, hogy feltétlenül a 4. osztagba kerüljek be. De a harcokat sose szívleltem igazán. Bár, ha kellett mindent bele adtam, ami igaz, hogy mindig kevés volt. Tanácstalanná váltam. A következő egy hétben a szokottnál is gyengébben teljesítettem, nem bírtam semmire se figyelni. De ami utóbb feltűnt, hogy kevésbé piszkáltak. Aztán eljött a következő találkozásnak az ideje Ginyuushijin-nel.
Most csend volt a ház körül.
Bekopogtam.
- Gyere be Airisu!
Beléptem, most csupán teát iszogatott, s a lantja a jobb combja mellett feküdt a földön.
- Ülj le!
Leültem vele szembe.
- Látom, valami nyomja a szívedet! Ki vele!
- Tanácstalanná váltam.
- Az nem jó. Hát ezért voltál ilyen szétszórt az elmúlt héten?
- Igen.
- Na, mesélj! Hátha tudok segíteni!
- Mikor múltkor felébredtem egy katana volt Misa kardja mellett. A tokja és a markolata olyan cifra, akár a te ruhád.
- Azt én adtam neked.
- Sousuke. Azt mondta, hogy az egy zanpakuto. Én, hogy lehet, hogy mégse a 4. osztagban van a helyem.
- És ez zavar?
- Nem teljesen. Úgy jöttem az Akadémiára, hogy gyógyító shinigami akartam lenni, hogy meg gyógyítsam Misát, de ő már nincs köztünk. Így nem tudom, hogy mitévő legyek. Te tudnál segíteni?
- Nem mondhatom meg, hogy mihez kezdj az életeddel! De jó tanácsokkal bármikor szolgálhatok, és ha akarod, szívesen meghallgatom szíved bármely panaszát! A mostani helyzetedhez viszont azt tanácsolom, hogy ne érdekeljen, hogy melyik osztagba kerülsz. Hiszen bármely osztagba kerülsz, te mindig te maradsz és én is én maradok. Hát tanulj, gyakorolj, hogy minél jobb lehess. Találd meg miben vagy jó és abban próbálj kiemelkedni, hogy annak a segítségével akadályozhassad meg azt, hogy a körülötted lévők eltávozzanak!
- Köszönöm a jó tanácsodat....
- Most menjél és pihend ki magad! Egy hét múlva újra beszélünk.
Ez alatt az egy hét alatt újra bele lendültem a tanulásba.
Minden héten elbeszélgettünk egy kicsit. És milyen vicces beceneveken szólítsam, amiken mind a ketten jókat nevettünk.
Ahogy kitapasztaltam leginkább az elméleti dolgokhoz értettem, de azért a kidouk használata és a fegyveres harc, zanjutsu terén is jól haladtam, magamhoz képest, bár a gyorsaságom kifogásolható szinten volt, de igazából a pusztakezes harc, hakuda volt a legnagyobb gyengém, hiszen azzal közvetlen a másik testét kellett, hogy bántsam, ami nem tetszett nekem.
Már az nyolcadik találkozásunk volt, miután elárulta a nevét.
- Most egy kicsit mesélek. Ahogy már tudtad a katana, amit adtam az egy zanpakuto, és ahhoz tartozik egy szellem is. Én vagyok a te Zanpakuto szellemed, Ginyuushijin, a te erőd. Mint ahogy tudod a zanpakutok használatának négy szintje van. Az első, ahogy most is használni tudod. A második a shikai, a harmadik a bankai és a negyedik a senbankai. A harmadik és a negyedik szint lényegtelen egyelőre. A shikai előhívásához parancsszavakat kell kimondani. Általában. Nálam nem így van. Az én shikai erőmet egy verssel lehet előhívni, amit majd idővel, ha már jónak látom meg tanítok neked.
- Értem.
- Rendben. Látom kiváló felfogású gyerek vagy. Na, most pihenj, egy hét múlva találkozunk.
Újabb hetek teltek, a szobatársam már egy elsőéves srác volt, Ompu, aki állandóan a lányok után járt, így keveset találkoztunk.
Én folyamatosan azon voltam, hogy elmémet pallérozzam, és a képességeimet tovább fejlesszem.
Az évnek a közepén jártunk, mikor Ginyuushijin a beszélgetésünk alkalmával így szólt:
- Régebben már említettem, hogy az én erőm előhívásához nem parancsszót kell használnod majd, hanem egy rövid verset. Most elérkezett az idő, hogy a szövegét meg tanítsam neked!
- Megtisztelő vagy velem, Ginyuushijin.
- Bár a kóbor lelkek között nevelkedtél, a szíved mégis tiszta és nemes. A vers szövege a következő: "A nap mélyen alszik. A hold mosolyog. A lant elpusztítja a sötétséget!". A dallamára neked kell rájönnöd! Csak a megfelelő ritmussal, dallammal együtt tudod előhívni az erőmet.
- Értem. Most megyek és pihenek.
- Rendben.
Mire végre megtaláltam és megtanultam a helyes ritmikáját a versnek már én is végzős voltam.
Ez után Ginyuushijin elárulta, hogy:
- Van egypár dallam, amiket segítségül tudsz hívni, ha shikai alakot előhívtad. De egyelőre csak kettőnek a nevét árulom el: az egyik a "Tamashii kakyoku/Lélek dallam" ezzel társaidat megnyugtathatod, illetve meggyógyíthatod; a másik a "Namida kakyoku/Könny dallam" ezzel képes vagy megtámadni azokat, akik ártani akarnak neked vagy a körülötted lévőknek. Aztán elérkezett a vizsga napja, aminek sikeres letétele alapján kiderül, hogy melyik osztagba kerül, hogy melyik osztag tagjaként küzdhet azért, hogy a körülötte lévők el ne távozzanak.

~ Kinézet

Úgy 176 cm magas. A haja fekete színben pompázik, rövid, kb. 5 cm-s lehet és nem hord különösebb frizurát, hanem engedi szabadon lengeni, bár néha kócos, mivel van, hogy napokig nem találja a fésűjét. Szeme szintén fekete, akára haja. Bőre világos, majdnem sápadt, pedig nem kerülte a napfényt sose. Mindig az egyenruháját hordja.


~ Jellem

Csendes, kicsit talán gyerekes, így a gyerekesebb poénokat részesíti előnyben. Nem szereti, ha bántania kell másokat. Figyelmes, figyel a környezetére, mások szavára, hogy hova lép. Tisztelet tudó mindenkivel szemben, és segítő kész, főképpen, ha megkérik valamire. Barátaival, társaival szemben, becsületes, de hogy másokat védjen akár az igazság megferdítésére is képes. Jó felfogó képességű, hamar megérti a dolgokat. A nála fiatalabbakat, gyengébbeket védelmezi, Sakura és Akira példáját követve.


~ Zanpakuto/képesség

Neve: Ginyuushijin / Bárd
Fajtája: kidou (asszem)
Shikai parancsa:
Ohisama wa nemurikomu. / A nap mélyen alszik.
Otsukisama wa warau. / A hold mosolyog
Biwa wa kurayami o uchihorobosu! / A lant elpusztítja a sötétséget!
Shikai kinézete: Egy méterszer méteres ezüstösen ragyogó lant jelenik meg Airisu feje mögött.
Támadások:
   Tamashii kakyoku / Lélek dallam: Airisu ahogy kimondja a "támadás" nevét lehunyja a szemét, tenyereit a mellkasánál össze teszi és koncentrálni kezd. Halk, lágy lant játék lesz hallható, ki hallja nyugodtabb lesz és Airisu környezetében (zanpakutou*1,5 méter) lévő sérültek elkezdenek gyógyulni. 24 óránként csak zanpakutou+kidou alkalmanként használhatja. Ha többször akarja használni, akkor csupán a nyugtató dallamok hangoznak fel, a gyógyító hatás elmarad.
1-3 zanpakutou szinten felületi sérüléseket 3/zanpakutou perc alatt gyógyít, a komolyabbak sérülések gyógyulási idejét maximum csak kétszeresére gyorsítja fel, ha felgyorsítja. És a reitsut (zanpakutou*8)%/perc sebességgel regenerálja.(De maximum fölé nem viszi)
4-6 zanpakutou szinten már mélyebb sebeket és "egyszerűbb" töréseket hoz helyre 30/zanpakutou perc alatt, a felületi sérülések jóformán azonnal begyógyulnak, szilánkos törést 60/zanpakutou perc alatt hoz helyre, a bonyolultabb, komolyabb sérülések gyógyulásának idejét meg kétszerezi. És a reitsut ((zanpakutou/2)*10)%/perc sebességgel regenerálja.(De maximum fölé nem viszi)
7-9 zanpakutou szinten már mélyebb sebeket és "egyszerűbb" töréseket hoz helyre 18/zanpakutou perc alatt, a felületi sérülések jóformán azonnal begyógyulnak, szilánkos törést 30/zanpakutou perc alatt hoz helyre, a bonyolultabb, komolyabb sérülések gyógyulásának idejét meg kétszerezi. És a reitsut ((zanpakutou/2)*15)%/perc sebességgel regenerálja.(De maximum fölé nem viszi)

   Namida kakyoku / Könny dallam: Airisu kimondja a támadás nevét, jobbjával a szíve felett ökölbe szorítja kezét, s a bal kezét ökölbe szorítva előre emeli. Ezután könnyfakasztóan szomorú dallam lesz hallható, minek hatására Airisu mindig könnyezni, sírni kezd, és a hangjáték alatt Airisu bal mutató ujja segítségével becélzott célpont felé a lantból a lant húrja vastagságú energia nyalábok törnek ki. Ezt a támadást Airisu shikai idézésenként csak zanpakuto*1 alkalomszor használhatja.


~ Szeret-nem szeret

Szeret:
 - Olvasni
 - Történeteket, verseket, legendákat hallgatni
 - Verseket költeni, bár igazából nem sokat jegyzett le az eddigiekből
 - Segíteni másoknak, ha megkérik
 - A virágkat
 - Játszani
 - Vanilliás édességeket

Nem szeret:
 - Bántani másokat, de ha kell, akkor megteszi
 - Rossz akaratú, gonosz "embereket" (ez a Rukongai-i lakhelye környéki felnőttek váltották ki belőle és leginkább hozzájuk viszonyít)
 - Csokis dolgokat
 - Az esős időt, mert az olyan szomorú
 - Fájdalmat, de ha kell a képességeihez képest elviseli
 - Barátokat, ismerősöket elveszíteni


~ Felszerelés(ek)

Egy viseltes katana. És egy mindig "eltűnő" fésű. Meg író eszközök (tinta, írónád), két üres könyv és egy félig teli írt (ebben vannak a versei, amiket le is tudott írni)
16
4
24
16
15

Karakterlap

Soifon

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 42

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Chiruochiba Airisu
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 07, 13:26:44 »
Üdv ismét!

Mivel a hibáid túlnyomó részét javítottad, és ami maradt, az már elhanyagolható, így ELFOGADOM az előtörténeted azzal a feltétellel, hogy a tagolásra és a helyesírásra figyelni fogsz a játéktéren is.

Szint: 1.
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou
Osztag: 4. osztag

Mint minden shinigami, kapsz ingyen öt darab animében és mangában is szereplő, szintednek megfelelő technikát, valamint a 4. osztagos technikákat is hazaviheted ingyen.

Képzettségeid:
- Zanjutsu
- Hakuda
- Kidou
- Shunpo
- Zanpakutou
Minden képzettségedre kapsz automatikusan 1 pontot, ezen kívül további 13 pontot oszthatsz szét közöttük. Részletekért ide kattints.

Mihelyst elkészítetted az adatlapod és bejelentetted a pontelosztásod (topik), hozzákezdhetsz a játékhoz. Jó szórakozást és sok sikert a karaktered kijátszásához!
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 07, 13:29:38 írta Hirako Shinji »