Szerző Téma: Kojiro Kuroda  (Megtekintve 672 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kojiro Kuroda

Eltávozott karakterek

6. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
17 900 / 30 000

Hozzászólások: 82

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 8 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Kojiro Kuroda
« Dátum: 2014. Aug. 07, 15:20:13 »
Jelszó: Oiouoa

~ Adatlap

Név: Kojiro Kuroda
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1534
Kor:
  • Emberként: 33
  • Lélekként: 444
~ Előtörténet

1534-ben Ovari tartományban látta meg a napvilágot, a Nagoja kastély közelében. Az édesapja Oda Nobuhide katonai kormányzó alatt szolgált, mint katona. Az édesanyja szolgáló volt szintén az Oda klánnál. Egyedüli gyermek volt, mivel az apja egy harc során az életét vesztette. Egyedül maradt az anyjával, de mivel az apja az Oda klánért esett el, ezért nem szenvedtek hiányt. Ugyan megmaradtak az eddigi rangjukon, közembernek számítottak továbbra is. De jövőjük legalább biztosítva volt. Kojiro jól fejlődött, erős gyerek volt, vidám természetű és barátságos. Egy furcsaság volt benne, gyakran mondogatta az anyjának, hogy démonokat lát, akiknek fehér maszk volt a fejükön, és fekete ruhás szamurájokkal harcolnak. Kedvelte az esőt és a viharokat, kiváltképp a villámokat, lenyűgözte az erejük és a gyorsaságuk. Egy forduló pont következet be az életében, a városban csatangolva találkozott az ekkor 7 éves Oda Nobunaga-val, aki kiszökött a kastélyból, Nobunagát köztudottan úgy nevezték, hogy Ovari bolondja, köszönhetően bizarr viselkedésének. Kettejük találkozása miatt lett olyan amilyen Kojiro élete. Segített elbújni Nobunagának az Őt kereső katonák elől. Mivel Kojiro nem a nemest, hanem egy egyszerű fiút látott csak maga előtt. Ezzel vette kezdetét kettejük barátsága. Amikor csak tehették találkoztak és kemariztak, vagy csavarogtak. Amikor Kojiro betöltötte a 10-edik életévét megkezdték a katonai kiképzését. Nobunaga közbenjárásának köszönhetően kapott külön tanítatást, megtanult írni és olvasni is, és ezen felül megtanították bánni a szamurájok nemes fegyverével a katanával. Jól fejlődött és egyre gyakorlottabb lett a harc terén, és a barátságuk se sínylette meg Nobunagával, hogy ritkában találkoztak. 15 éves korában az édesanyja életét vesztette, ez volt a legfájdalmasabb élménye az életben. De nem zárkózott magába, talán kicsit komorabb, komolyabb személyiség lett, alapjában ugyanaz a barátságos személy maradt.
1551, amikor is Oda Nobuhide meghalt. Azonnal a barátjához sietet, hogy támaszt nyújtson neki, de neki nem volt rá szüksége. Nobunaga botrányos viselkedése megmutatta Kojironak, hogy nincs szükség a gyászra. Helyette másra volt szüksége. Segítségre, mert habár Nobunaga volt a törvényes örökös, mégse Ő lett az, akit választottak, köszönhetően a természetének. Helyette a testvére lett, akire a választás eset. Másra volt szüksége, katonákra, és egy barátra. Kojiro mindkettő volt, hű barátja és katonája is. Bátran harcolt Nobunaga mellett annak testvérével szemben. Több csatában vett részt, és mindből győztessen ment vissza a barátjához, akitől tábornoki és szamuráj rangot kapott, és ahhoz megfelelő egyenruhát. Soha nem volt még ennyire büszke magára Kojiro.
Sajnos akadtak rosszakarói, akik nem nézték jó szemmel, hogy ilyen származással ilyen magasra vitte, szerintük démonok segítik a harcokban. Ami nem is volt annyira valótlan állítás, mivel az elesett katonák lelkei segítettek neki. Információkat adtak neki az ellenség létszámáról, és helyzetéről. Így érte el a magas pozíciót.
 1557, egy szusszanásnyi béke, és a szerelem éve, szerelmes lett egy közemberbe. Egy kis faluban lovagoltak inkognitóban Nobunagával, amikor megpillantotta a nőt, Sakura  Moorit, megkérte Nobunagát, hogy maradjanak pár napig, míg megpróbálja elcsábítani Sakurát. Szerencsére az érzései viszonzásra találtak, és hamarosan egybekeltek, megszületett az első fiuk 1558 Január 14-én. Ekkor volt 24 éves Kojiro. Hogy megünnepeljék a fia születését, Nobunaga és Kojiro szakézni kezdtek. Nobunaga megkérdezte Kojirot, hogy mihez is kezd majd ha vége a harcoknak? Azt felelte Kojiro, hogy mivel szereti a tojásokat, nyitni akar valamit, ami kapcsolatos a tojásokkal, és öreg korában majd vakargathatja a tojásait. Ezen a szóviccén jót nevettek mindketten. Nobunaga egy kis földet is ajándékozott Kojiroéknak, a fia tiszteletére. Talán ez volt az oka, amiért a haragosainál betelt a pohár. Úgy gondolták hogy egy közember csak azért kap rangot és földet, mert a vezérük barátja? Megszületett az elhatározás, meg fogják ölni Kojirot, Sakurát, és a fiukat.  Csendes és meleg éjszaka volt, az öt felbérelt merénylő hangtalanul mozgott, egyenesen a céljuk felé. Behatoltak a hálóba ahol Sakura és a kisgyermek aludt, hangtalanul végeztek velük, nem is volt idejük felfogni, hogy mi történt. Kojirot azért nem találták ott, mert kiment könnyíteni magán. Éppen visszafelé tartott, amikor a keresésére küldött merénylő megtalálta. Képzett volt a gyilkos, de Kojirohoz képest nem elég tanult. Lefegyverezte a férfit, és végzett vele. Azonnal a feleségéhez rohant és a fiához, de már nem éltek. Ott találta a maradék négy merénylőt a családjának a holttestei felett. Nem volt túl hosszú harc, megölte a merénylőket. Soha nem derült ki, kik is bérelték fel őket. Még aznap felgyújtotta a házát. A tűzben látta a feleségégét, ahogy a fiukat tartja a kezében, de pont olyan volt, mint azok a katonák, akik segítettek neki a harcban. Ekkor hirtelen feltűntek az égen a démonok, és a szeme láttára falták fel a családtagjai lelkét. Hiába próbált, nem tudott segíteni, a démonok nem törődtek vele egyszerűen otthagyták (az ok, mert egy shinigamit éreztek meg, és az finomabbnak tűnt, mint Kojiro).  Még aznap este visszatért Nobunagához. Az eset után egyre csak zárkózottabb és komorabb lett.
1560. az Okehazamai csata. Imagava Josimoto összegyűjtött egy 25 000 főből álló sereget, és megindult Nobunaga ellen, akinek mindössze csak 18 000 fős volt a hada. Mindenki kételkedett, hogy ezt a háborút megnyerhetik. Mindenki, kivéve Kojirot, Ő bízott a sikerben, és Nobunaga beszéde meggyőzte a legtöbb tábornokot, hogy van esély a győzelemre. Egy remek taktikai csellel, és a terepismeretnek, plusz az időjárásnak köszönhetően sikerült meglepni az ellenséget. S győzelmet aratni, a harcok közben Kojiro mindvégig Nobunaga mellett harcolt, védve a vezérét.
1560-tól 1567-ig az ideje nagy részét Nobunaga mellett töltötte, az eltelt harcok borzalmai, és a sok elvesztet bajtárs és barát miatt egyre inkább csak magába fordult, már csak arra vágyott, hogy vége legyen a harcoknak, és élhessen egyedül és békében.  Időközben új hadjáratba kezdet Nobunaga, megtámadta Szaitó Tacuokit. Ez volt az utolsó harca Kojironak.
1567-ben lelte a halálát. Az utolsó nap volt a hadjáratban, Inabajama kastélyánál az ellenség körbefogta a már így is több sebből vérző Kojirot és végül egyszerre több kard döfte át a testét. A vicc, hogy sikerült elfogni és száműzni Szaitót. Nobunaga a bánat miatt amit Kojiro halála okozott neki, egy kastélyt nevezet el a barátjáról, a testét pedig elégette.
 
Lélekként

Amikor Kojiro magához tért látta a saját testét. Nem értette mi történik körülötte, miért van ez az egész? Továbbra is hű katona maradt, és ha csak ilyen formában is, de így is Nobunaga mellett maradt. Nem óvhatta sokáig a barátját, mert a temetési szertartása közben rátámadt egy fehér maszkos démon. Nem tudott ellene harcolni, nem is akart, belefáradt már a csatákba, és várta, hogy végre teljesen a halálé legyen. Nem így történt, egy fekete ruhás szamuráj segített neki. Amikor kérdőre vonta a szamurájt hogy miért is segített neki? Az megadta a kért válaszokat. Elmondta hogy azok nem démonok, hanem hollowk, és hogy Ő se szamuráj, hanem egy shinigami. Végül átküldte Kojiro lelkét Rukongai-ba.

Rukongai

Átlagosnak mondható környékre került. Bár neki mindegy volt, céltalanul bolyongott, nem ismert senkit, nem is akart megismerni senkit. Éveken át unottan és magányosan járta a poros utcákat. Az eső volt számára az egyetlen örömteli pillanat. Egy ugyanolyan szürke napon, mint a többi, zajt hallott, női kiabálást és férfinevetést. A hangok irányába ment, három férfi egy nőt fenyegetet, a nő nem hagyta magát és bátran kiállt a férfiak ellen. Azonban ők tovább erőszakoskodtak vele, kettő lefogta és a harmadik fogdosni kezdte. A látvány feldühítette, és rárontott a férfiakra. Könnyedén leszerelte őket, és a bajba került nőre nézett. Amikor megpillantotta, olyat érzett, amit rég nem. Amit utoljára csak Sakura iránt érzett. Közeli barátságba került a nővel, akit Kasuga Matsunak hívtak. Volt ismét valaki, akivel beszélgethetett, és megnyílhatott felé. Ismét képes volt arra, hogy barátokra találjon. Egy séta alkalmával, egy halálistenbe a botlottak, aki érezte bennük azt, ami szükséges volt ahhoz, hogy valaki akadémiai tanuló lehessen. Matsu szeretett volna shinigami lenni, és mivel Kojiro nem akarta elveszíteni ismét azt a nőt, akit szeretett, ezért vele tartott. Elmentek az Akadémiára, és mindketten felvételt nyertek. Hogy ezt megünnepeljék, Matsu egy pipát ajándékozott Kojironak. Azt mondta, hogy ettől még férfiasabb, azóta pipázik Kojiro.

Az akadémián töltött évei

Közös csoportba kerültek Matsuval. Kettejük közül sok mindenben Matsu volt a tehetségesebb. Egyedül a vívásban volt jobb Kojiro. De Kojiro is az átlag felé emelkedet pár dologban, pusztakezes harcban, villámlépésben, Matsut nem tudta akkor sem utolérni. Démonmágiában átlagosnak lehetett mondani a képességeit. De nem is akart különösebben túl erős lenni, végre ismét boldog volt és voltak barátai. Jól haladtak mindketten, és a negyedik évben felajánlották nekik és pár barátjuknak a vizsga lehetőségét. Néhány gyenge hollowot kellet elfogniuk, de az újoncoknak tökéletesen megfeleltek azok a hollowok. Mindannyian izgatottan várták, hogy kezdődjön a vizsga. Éjszaka átléptek az Emberek Világába egy erdős területre, és kezdetét vette a vizsga. Különváltak, kétfős csoportokra és elindultak levadászni a hollowokat. Kojiro és Matsu természetesen együtt mentek. Minden jól haladt, de egy idő után elvesztették a kapcsolatot a többiekkel. Kojiro kezdett aggódni, hogy talán valami baj van. Ezt szóvá is tette Kojiro, de Matsu azt mondta, hogy ez is csak a vizsga része, és ne aggódjon, inkább folytassák a keresést. Kojiro vonakodva, de beleegyezet, tovább mentek, majd fájdalmat érzett a tarkóján, és minden elsötétült. Amikor ismét magánál volt, az első, amit érzett, a kegyetlen nagy fejfájás. Körbenézett, és elborzadt a látottakon. A társai véres testét látta, és Matsut, ahogy két egyszerű hollow tartotta a karjainál, és egy harmadik pedig Kojirot bámulta. Nem látott eddig ilyen hollowot, csak a könyvekben. Úgy tudta ez egy kifejlett hollow. Nem értette mi folyik itt és hogy kerülhetek ezek ide? Az kifejlett hollow ami eddig nézte, majd felröhögött és megszólalt.
- Kölyök, remélem nem baj, hogy szórakoztunk egy kicsit a barátaiddal. – kérdezte még mindig röhögve a hollow. Kojiro arcáról a düh volt leolvasható, a tehetetlen düh. Matsu arcán a rémület és a dac keveredése volt. Az átlagosnál erősebb hollow lehajolt a földre és felvett egy gyakorló kardot, majd odadobta Kojiro elé, és ismét megszólalt.
- Unalmas lenne csak megölni titeket. Szórakozztas minket, és talán elengedünk benneteket. Vágd ki a szemed, és mehettek. – Matsu sikoltani akart, de nem jött ki hang a száján. Kojiro először hitetlenkedve nézett a hollowokra, majd remegő kézzel fogta meg a kardot. Lassan sikerült felállnia, de még mindig szédült a fejére kapott sérülés miatt. A kard hegyét a jobb szeméhez rakta, felüvöltött, és kivágta a saját szemét. Matsu rémült sikolya, a hollowok gúnyos nevetése, és Kojiro fájdalmas üvöltése visszhangzott a levegőben. Amikor kirántotta a kardot onnan ahol egykoron a szeme volt, egyszerűen térdre eset.
- Sajnálom, unalmas volt. – mondta az kifejlett hollow, és felvett egy másik kardot, és Matsu felé fordult, aki sikítani akart, de a kard pengéje az ajkára zárta a hangját. Helyette üvöltött Kojiro, a hazug kifejlett hollowt megindult még mindig vihogva Kojiro felé, hogy befejezze azt, amit elkezdett. A világ egy pillanatra megdermedt, és Kojiro egy ismerős helyen volt, a belső világában. Nem értette, miért van itt? Eddig nem gyakran járt itt, és akkor is egy sárkány volt az, amit itt talált. Ismét megjelent a kék óriás, körülötte villámok cikáztak, és Kojiro immár értette azt is, amit mond.
- Harcolj, harcolj velük. Öld meg őket. – mondta a sárkány mély hangján.
- Miért? Mi értelme lenne a harcnak? Meghalt már Ő is. Nincs senkim. – válaszolta Kojiro leszegett fejjel.
- De van, szerinted én mi vagyok? A részed vagyok, velem kell élned, én a társad vagyok. Nem hagyhatod, hogy egy újabb társad is meghaljon. Harcolj, és élj, éljünk ketten, veled leszek örökké, és többé nem leszel magányos. Melletted leszek, az utolsó társad.
- Mellettem? Egy társ? Annyi társat, barátot, és mást vesztettem, mire mennék most egy társsal? De rendben, nem fogom hagyni, hogy az utolsó társam is elpusztuljon, mert én gyenge voltam. Harcoljunk, az én nevem Kojiro Kuroda, téged hogy hívnak?
- Denryuu, és ha szükséged van rám, csak hívj. – s egy üvöltéssel a sárkány eltűnt, a helyében pedig egy kard lebegett. Érte nyúlt, és amikor megmarkolta a kard markolatát, ismét a valódi világban volt, kezében Denryuu-val. Az kifejlett hollow meglepetten nézett, de ki akarta használni a pillanatot, és lesújtott a kardjával. Kojiro oldalra gurult a csapás elől, és az ellensége lába felé csapott, térdből levágva a lábát. Felpattant, és nem törődve a sérülésével rárontott a két másik hollowra, akik jóval gyengébbek voltak, mint a vezérük. Könnyen végzett velük, és végül visszatért a földön szenvedő kifejlett hollowthoz.
- Szórakozni!? –üvöltve kérdezte. – Akkor szórakozzunk. –egy újabb csapással levágta az kifejlett hollowt másik lábát is, aki már könyörgött, hogy hagyja életben. De nem kegyelmezett Kojiro, először levágta a karjait, és végül a fejét. Lassan vette a levegőt, és odarohant Matsu testéhez, amiben már nem volt élet. Lehorgasztott fejjel nézte Matsu élettelen testét, lassan az eső is megeredt. Néhány shinigami jelent meg, akik tájékoztatták a gyászoló Kojirot, hogy ők se tudják hogyan történt ez. De ha ez kicsi vigasz is, átment a teszten, immár nem diák, hanem shinigami. Hamarosan ellátják a sebét. De ez mind nem érdekelte már Kojirot, ismét megtörtént vele, elvesztette azt, akit szeretett. Végleg bezárkózót a világ elől, már csak Ő és az utolsó társa maradtak. 
 
Shinigami

Az első osztaga a 8. osztag volt, ahol sok időt töltött. Tiszti rangot is sikerült elérnie, sokan mondták neki, hogy többre is vihetné. De nem érdekelték a pozíciók meg volt elégedve a jelenlegivel, és csak végezte tovább a dolgát. Ha nem volt mit csinálnia, akkor csak unottan ült a szobájában, pipázott és várta, hogy essen az eső, és élvezhesse a látványát, vagy esetleg edzett. Évszázadokig a 8. osztag volt az otthona, de a kötelező beszélgetéseket leszámítva, csak ritkán váltott pár szót is akárkivel. Talán csak akkor, ha a véletlen úgy hozta a sors, hogy nem tudta kikerülni a beszélgetést. Ez alól csak Denryuu képzett kivételt.
Néhány napja történt, hogy egy újonc ráakaszkodott, aki az elsők közt végzett az akadémián. Bizonyítani akarta, hogy mennyire erős, és úgy gondolta, hogy Kojiro elég gyenge, mivel nem látta harcolni eddig, ezért folyamatosan az összetűzést kereste vele. De Kojiro nem reagált rá, figyelmen kívül hagyta, egészen addig, míg az újonc nem éppen kedves dolgokat mondott Kojironak. Azt mondta, hogy azért hiányzik a fél szeme, mert meg akarta erőszakolni a társát, aki a vizsgán vele volt, és az kaparta ki a szemét, bosszúból pedig Kojiro megölte a nőt. Ha nem fogják le Kojirot, végzett volna az újonccal. A büntetése Kojironak az lett, hogy kirakták a 8. osztagból, és most várja, hogy megkapja az új osztagát. A múltját nem sokan ismerik, nem beszélt róla senkinek. Bár a kapitánya valószínűleg tisztában volt vele, de a volt osztagában senki más nem tudott a múltjáról. Biztos hogy az új kapitánya is ismerni fogja Kojiro múltját, de ennek nem tulajdonit nagy jelentőséget.


~ Kinézet

180 cm magas és 75kg, átlagos testalkattal rendelkezik. Aránylag rövid sötétlila haja van, bár inkább a feketéhez áll közelebb a színe mintsem a lilához. Pár tincse az arca elé lóg. Takarva azt a helyet, ahol régen a jobb szeme volt, amit most csak egy fehér fásli takar. A maradék egy szeme pedig zöld.  Általában a shinigami egyenruhában van, de szabadidejében egy lila kimono amin narancsszínű pillangók vannak, a karja és a kimonó alja zöld, ha megy valahova akkor magára vesz egy zöld haorit is. Zanpakutoját bal oldalt az övébe tűzve hordja. Ha az Emberek Világban jár, akkor általában egy fekete zakót, egy szürke inget, egy sötét farmert és egy fekete bőrcipőt visel.   


~ Jellem

Az eddigi életének köszönhetően lett olyan amilyen. Ritkán vannak jó pillanatai, amikor még mosolyogni is tud, és talán egy-két viccet is elsüt, de ez évente talán egyszer, ha megtörténik. Általában csendes magának való, aki életunt ábrázattal figyeli a dolgokat maga körül. Nem lehet felidegesíteni, csak ha a múltját emlegetik. Megvan mindenről a véleménye, amit néha ki is mond. Kerüli a felesleges harcot, de ha már harcolnia kell, akkor higgadtan viselkedik. Társaságban leginkább beül egy sötét kis sarokba kerülve a feltűnést. 


~ Zanpaktou

Neve: Denryuu / Villámsárkány/
Fajtája: Villám
Shikai parancsa: Donare, Denryuu /Kiálts, Villámsárkány/
Shikai kinézette: Méretre átlagos marad, annyiban változik meg, hogy a keresztvas kör alakú lesz, és aranyszínű. A markolatán egy sárkány mintája alakul ki, és a markolat vége felveszi a sárkány fejének a formáját. A pengéjén pedig két villám minta jelen meg. A shikai használata után Kojiro sebessége a kétszeresére nő. kat

A zanpaktou lelke

Támadások:
Idake, Ryuushita/Öleld, sárkánynyelv/. A támadás lényege, hogy a pengén felizzik a két villám, és körbeölelik a kardot. Majd egyesül a két villám, és elfoglalják a penge helyét. Okozva elég fájdalmas élményt annak, akit megsebez vele. Két féle módon tud vele harcolni, a hagyományos értelembe vett vívás mellett képes a gondolatával irányítani a villámot egy 10 méteres körben. Nyújtani, zsugorítani, oldalra mozgatni.

Shinotsuke, Ryuunamida /Zuhogjatok, sárkánykönnynek/. A támadás nevének elhangzása utána, a kard pengéje több ezer apró kék tűre emlékeztető darabra esik szét, amiket Kojiro a gondolatával képes irányítani. Védekezni vagy támadni is lehet vele. Önmagukban a „tűk” nem túl ártalmasak, apró kis elektromos sebzést okoznak, és a vágásuk se túl nagy, felületi sérülés. De éppen ezért válik szét több ezer darabra. Nagy mennyiségben már komoly sérülést képes okozni vele.




~ Szeret-nem szeret

Szeret
- Az esőt és a villámokat.
- Pipázni
- Szakét inni
- A tojást
- A nyugalmat

Nem szeret
- Ha a múltjáról faggatják.
- A felesleges vérontást
- A romlót tojást
- A rossz szakét
- A rossz dohányt

~ Felszerelés(ek)
- Zanpaktou
- Pipa
- Pipa dohány
- Egy doboz gyufa.
- Egy üveg szaké
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 18, 14:10:27 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Szayel Aporro Granz

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 34

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: -79 650 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kojiro Kuroda
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 07, 15:22:11 »
Üdvözlet!

Szép előtörténet, az általam jelzett hibákat is javítottad. Különösen tetszett, hogy alaposan utánajártál a japán történelemnek, így a történeted pontosan beleillik az akkori világba és kultúrába. A történet megkapó, logikátlanságot nem fedeztem fel benne. Ugyan kihagytad, hogy lélekként akadtak arra utaló jelek, miszerint a karakterednek megvolt a potenciálja a shinigamivá való válásra, a magasabb lélekenergiára már tettél elég utalást azáltal, hogy emberként is látta a szellemeket.
Mivel a szükséges hozzászólásszámod is megvan a multi indításához, az előtörténetedet ELFOGADOM.

Szint: 1. szint
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou
Osztagod: 2. osztag

Valamint kiválaszthatsz 5, szintednek megfelelő kidout az animében és a mangában szereplőek közül, természetesen az ingyenesen járóak közé. Készítsd el az adatlapod, kellemes játékot!
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 07, 15:28:29 írta Ayasegawa Yumichika »