Az előtörténetek talán leggyakoribb hibája a zanpakutok illetve resurrecciónok japán nyelvű parancsszavának helytelen írásmódja. Lévén a szótárban értelemszerűen csak a szótári alak van benne, japán nyelvtudása pedig viszonylag keveseknek van kis hazánkban, ezért sokszor születnek olyan zanpakuto parancsok, amiket ha ténylegesen lefordítanánk, például ezt kapnánk: “Ébred, Földsárkány!” Ugye hogy ez egyáltalán nem úgy hangzik, mint egy parancs? Ez a kis útmutató azért készült, hogy többen ilyen hibába ne essenek bele.
Hogyan tegyünk felszólító módba?Ahhoz, hogy a parancs valóban parancsnak is hangozzon, az igéket felszólító módba kell tenni. Ez magyarban is így van, szóval ebből a szempontból semmi meglepőt nem hordoz magában a japán nyelv ^^
Ha kiválasztottuk az igénket, amit használni fogunk, először is meg kell néznünk, hogy milyen típusú igével van dolgunk. A japánban háromféle igetípust különböztetünk meg, ezek a:
- Godan igék
- Ichidan igék
- Suru igék
Látogassuk meg a
http://classic.jisho.org/words/ címen található angol-japán szótárat (jó esetben már találkoztál is vele, benne van a
Gyakori kérdések c. topikban), és írjuk be az igénket a megfelelő szövegmezőbe (1). Jelöljük be a “kana as romaji” rubrikát (2), hogy latin betűvel is kiírja a találatokat. Ha a Search gombra kattintunk, valami ilyesmit kapunk:
Emlékeztek az igefajtákra? A találat alatt dőlt betűvel (3) kiírja, hogy az általunk beírt ige milyen típusú. Most, hogy ez megvan, jöjjön a lényeg, maga az átalakítás.
- Ha godan igét találtál, mint én, akkor a szóvégi “u” betűt “e”-re kell cserélni.
Pl. hanasu -> hanase - Ha ichidan igét találtál, akkor a szó -ru végződését -ro alakra kell cserélni.
Pl. okiru -> okiro (=felkel -> kelj fel!) - Ha suru típusú igét találtál, egy hangyányival trükkösebbnek kell lenni. A suru típusú igék ugyanis két részből tevődnek össze: egy főnévből és a “suru” (=csinál) igéből. A szótárunk viszont csak a főnévi részét írja ki az igének. Mi a teendő ilyenkor? A főnévhez egyszerűen csapd hozzá a suru ige felszólító alakját, ami úgy hangzik, hogy “shiro”.
Pl. benkyou suru -> benkyou shiro (=tanul -> tanulj)
Ennyi, ugye nem volt nehéz?
Kérés 1.Ritka esetben előfordulhat, hogy a zanpakutoudat nem felszólítani akarod a shikai formára váltásra, hanem megkérni, mert mondjuk olyan a kapcsolatotok. Van egy rossz hírem: ez egy kicsivel bonyolultabb mint a felszólítás.
Ha megvan az igénk, és hogy milyen típusú, először is át kell alakítanunk múlt időbe, majd pedig abból az ún. -te formába. Az alábbi táblázat segít ebben:
Godan igék |
Eredeti végződés | Múlt időben | -te formában | Példák |
-ku | -ita | -ite | kaku -> kaita -> kaite |
-gu | -ida | -ide | isogu -> isoida -> isoide |
-u
-tsu
-ru | -tta | -tte | utau -> utatta -> utatte
matsu -> matta -> matte
kaeru -> kaetta -> kaette |
-nu
-bu
-mu | -nda | -nde | shinu -> shinda -> shinde
asobu -> asonda -> asonde
nomu -> nonda -> nonde |
-su | -shita | -shite | hanasu -> hanashita -> hanashite |
Ichidan igék |
Eredeti végződés | Múlt időben | -te formában | Példák |
-ru | -ta | -te | taberu -> tabeta -> tabete |
Rendhagyó igék |
Eredeti ige | Múlt időben | -te formában |
suru
kuru | shita
kita | shite
kite |
A következő lépés már nem kötelező, de egy szépen megformált kéréshez a -te alak végéhez hozzá kell tűzni a “kudasai” kifejezést (pl. tabete kudasai). Ha nem teszed hozzá, akkor a kérésed közvetlenséget és nem udvariasságot fog tükrözni. A különbség valami olyasmi lehet, mintha az “Idehozná a sót, kérem?” kérésből lehagynánk a “kérem”-et és még tegeződnénk is mellé. Vagy talán még nagyobb is.
Zárójeles megjegyzés csak, de ha a -te formához hozzáadod a -kure végződést, azzal is adhatsz parancsot (pl. tabetekure). Ez nem annyira parancsoló jellegű, mint az első részben tárgyalt átalakítás, viszont már nem is olyan udvarias, mint a -te+kudasai forma. Általában szülő-gyerek vagy tanár-diák viszonyban használják.
Kérés 2.A kérésnek nem az az egyetlen formája, amit az előbb leírtam. Létezik egy másik, egyszerűbb módszer is. Ehhez a kiszemelt igénket le fogjuk csupaszítani az igetőre, aztán hozzáadjuk a -nasai kifejezést. Lássunk hozzá!
Először is keressük meg az igetövet.
- Godan igék
A szóvégi u-ból i lesz.
Pl. utau -> utai - Ichidan igék
A -ru végződést levágjuk.
Pl. taberu -> tabe - Rendhagyó igék
suru -> shi
kuru -> ki
Majd adjuk hozzá a -nasai végződést (pl. utainasai, tabenasai, shinasai) és kész is vagyunk ^^
