Szerző Téma: Yato  (Megtekintve 914 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Yato Chifuyu

13. osztag legshinimimibb shinimimije

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
13 500 / 15 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Dempanayatsu Hideaki, a Nyúl-youkai („Nyulacskám”)

Post szín:
#a69888, #4f6fb0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Yato
« Dátum: 2014. Aug. 07, 14:19:40 »
(click to show/hide)

(click to show/hide)

~ Adatlap

Shinigami név: Yato Chifuyu (Vadnyúl Ezer tél)
Youkai név: Hime no Akuun/Akuun-hime (Balszerencse hercegnője / Balszerencse hercegnő)
Nem:
Kaszt: Shinigaminak álcázott youkai (Különleges Karakter)
Szül. ideje: Körülbelül az első fogadás(szerencsejáték) pillanata után kicsivel
Kor: Ilyet nem illik egy hölgytől kérdezni! (~8 évesnek néz ki Chifuyu-ként, 17-18 évesnek néz ki eredeti alakjában)
  • Yukaiként: Év ezredeket
  • Shinigamiként: Nagyjából fél évezrede
~ Előtörténet

Akuun-hime emlékezetéből:
Nem emlékszem, hogy mikor tettem meg az első lépésemet, arra se, hogy ki volt az, ki életet adott nekem, vagyis szellemlétet. Arra sem emlékszem, hogy előtte éltem-e, talán én is már youkai-nak születtem, mint nem egy shinigami. A shinigami-k egy érdekes youkai faj, mindüknek az lenne feladata, hogy a holtak lelkét tovaküldje a lélekkörforgásban. Ez a képessége mindnek meg van, de mégis mind rendelkeznek egyedi képességekkel, bár ezeket mind ugyan úgy hívják elő, de mégis más-más mind. Hát nem érdekesek?
Láttam nem egy shinigami-t oda veszni, volt, ami az én kezem által pusztult. Ahogy más youkai is megsemmisült az erőmtől, de legtöbbször az emberek közül került ki az áldozatom, és volt, mi kétszer is, hiszen elpusztítottam élő testét, s utána a „lelkét”.
Hogy mi a nevem? Hime no Akuun, vagy Akuun-hime az, mire hallgatok, mint név. Hogy volt-e más nevem? Talán, nem emlékszem, ahogy arra sem, hogy mennyi telet láttam már, de azt tudom, hogy több mint ezret. Talán ezt azért tudom, mert amikor az ezrediket számoltam meguntam számolgatni, ahogy azt se tudnám megmondani, hogy hányszor pusztítottam embert, s élveztem a kezemen csörgedező meleg vérüket, vagy hányszor téptem ki valaminek a szívét. Valószínűleg ők sem tudnák elmondani, hogy mennyi férget tapostak el.
Viszont ott tartottam, hogy bár érdekes youkai-ok a shinigami-k, de sosem kerültek közel a szívemhez, csupán én némelyiknek. *Túlvilági, hátborzongató, enyhén vijjogó, rekedtes kuncogást hallat.* Erős szellem voltam, talán ezért nem kedveltek, bár minthogyha rémlene, hogy valami olyasmit kiáltoztak, hogy megtisztítják a lelkem? Ja, nem, ezt a lidérceknek kiáltották. Hogyha választanom kellene, akkor inkább shinigami-kkal hálnék, mint a maszkosokkal. Azok hülyék, ocsmányak, még elpusztítani sem élvezetes azokat. Nem értem, hogy a shinigami-k miért játszadoznak velük.
Elismerem, hogy nem nekem van a legszebb testem, viszont senki sem tagadhatja, hogy szép vagyok. Talán ezért volt, hogy annyi, gyenge hímnemű próbált kegyeimbe férkőzni. Legtöbbet, vagyis majd az összest csupán nyílvessző, s mágia kapkodónak használtam, csupán gondolkodni képes eszközök voltak a kezemben. Viszont egyszer, mikor Edo még nem volt olyan nagy, találkoztam egy érdemesnek tűnővel. Egy nyúl-youkai volt.
Oh, mielőtt még folytatnám, annyit el kell mondanom, hogy én teljes értékű szellem vagyok, viszont testem csupán egy alakot képes mutatni, ezt, a női alakot, míg a legtöbb, másik youkai-nak, legalábbis amikkel találkoztam, van egy emberi, s egy szellem alakja.
Szóval ez, a magát Dempanayatsu Hideaki (Holdkóros, Kiváló és fényes) néven nevező youkai is színem elé járult. Akkor azt hittem, hogy tudom, hogy mit akar. Azt akarja, amit a többi, hogy védjem meg, vagy legyek a kedvese, netán hogy segítsem a tervét. Ez utóbbit erős szellemek kérték, nem igazán értettem, hogy miért éppen az én segítségem kellett nekik, hiszen én a másokkal való játszadozást, a fogadásokat, miknek végén turkálhatok bennük, azt szerettem. Viszont a Nyulacskám mást akart, egyszerűen csak a közelemben akart lenni. A kis bolond, hogy javára döntsek, készült még egy mutatvánnyal is. Nyolc tányért kezdett a levegőben dobálni, s azokat kör-körös mozgásban tartotta, végül egy ócska íjat is közéjük dobott, ekkor vettem csak észre, hogy egy nyílvesszőkkel teli tegez van az oldalán. A tányérokat elkezdte magasan föl dobálni, míg az íj sorra nem került, ekkor már az összes tányér a magasban volt. Ekkor jött a legjobb része a mutatványának, fel se nézve elkezdte a nyílvesszőket kilőni. Nem találta el az összes tányért, de hogyha sikerült is volna neki, az sem számított volna, mivel miközben lövöldözött idétlen pofát vágva, még idétlenebb ugrálós táncot járt, s közben valami badarságot kornyikált. A mutatvány végére nyolc tányérral, tíz nyílvesszővel és kettő youkai-jal volt kevesebb használható állapotban, illetve közelünkben. Ezek közül egyiket sem bántam, még a youkai-okat sem, már akkor se tudtam a nevüket, ezért pont azt tették, amire kellettek, nyílvesszőket kaptak el. Tetszett az idétlensége a Nyúl-youkai-nak, ezért megtűrtem magamnál őt. Hogy mennyire volt erős, vagy, hogy mi is volt az igazi képessége, sose tudtam meg, de nem is érdekelt. Ő méltónak találtatott a szememben, hogy egyenrangúnak tekintsem. Öröm volt a társaságában lenni, mindig vidám mosoly ült az arcán, s az esze csak a bolondozáson járt. Félni sose láttam, ahogy komolynak sem, ez a kettő dolog számára nem volt hely a fejében, de hogy a szívében volt-e? Azt nem tudom, ő volt az egyetlen a közelemből, akinek nem tudtam belelátni a tényleges belsőjébe. Talán azért, mert oda bent sem volt más, mint idekint.
Mondtam már, hogy a shinigami-k nem igazán kedveltek. Nos, azt is el kell mondanom, hogy nem egyszer volt, hogy sokad magukkal támadtak rám. Az első ilyen alkalommal csupán az íjamnak, Ohyumi no Wazavai-nak, s a belé zárt akuma-nak köszönhettem, hogy nem vesztem oda. Viszont, mivel az íj használata rám is veszélyt jelentett, ezért nem támaszkodhattam mindig rá. Ezért elkezdtem valami nagyobb hatalmú boszorkány, vagy varázsló-youkai után kutattatni, hogy valahogy üzletet kössek vele arról, hogy készítsen olyan varázstárgyat, amivel meg tudom csalni a shinigami-k érzékét, hogy azt higgyék én is közülük való vagyok. Telek múltán találtam is egyet, egy férfi boszorkányt. Eredetileg, csupán szokásos áldozatomnak szemeltem ki. Egy szép karkötője is volt, ami különleges mágiával volt átitatva, a látszólag kígyó mintája olyan formulát rejtett, amivel közönséges embernek látszott. Egy vesztett fogadásával nyertem el tőle ezt, s akkor fedeztem csak fel, hogy miféle ember. Ekkor támadt egy ötletem, rögtön újabb fogadást akartam kötni vele, minek tétnek én feltettem a karkötőjét, s egy ellenségének halálát, míg az ő tétjének három kívánságot kértem. Gyanakodó volt az első pillanatokban, de utána teljesen egyensúlyozottnak látta a tétjeinket, ebből is látszott, hogy világot látott férfi volt. Tudtam, hogy tudja, hogy egy magamfajta az tényleg bármit követelhet kívánság címszóval. A fogadás tárgya az volt, hogy tud-e olyan fülbevalót alkotni, minek hordozója shinigami-nak látszódik. Mielőtt bele ment volna a fogadásba csupán egy kérdése volt, hogy mennyi ideje lesz rá? Mivel nem akartam, hogy könnyen rájöjjön, hogy nagyon akarok egy ilyen ékszert, valamint, hogy ötletem sincs, hogy ki mástól tudnék szerezni ilyen tárgyat, s mivel ezt a fogadást elveszíteni kívántam kérdéssel feleltem. „Mennyi idődbe került ezt megcsinálni?” Felemeltem a karkötőjét, hogy tudja, miről van szó, erre azt felelte, hogy kettő teljes évszakforduló. Én a fülbevalóra fél évet adtam neki. Erre pimaszul csak annyit mondott, hogy „Akkor kevésbé kap művészi kinézetet.” Önelégült mosolyát egy „Kevesebb időt kérsz?” kérdéssel le is töröltem.
Mivel hasznomra vált, a férfit életben hagytam, valamint mivel a fülbevaló egyik fele shinigami-nak, a másik egyszerű embernek láttatott, így ajándékért cserébe én is adtam neki egy ajándékot, azóta se láttam többet, egészen egy végzetes éjszakáig. Viszont előtte van még egy történet, amit el kellene mondanom, ami nem másról szól, mint hogy hogyan tettem szert az íjamra.
Ez még azelőtt történt, hogy a férfi boszorkánnyal találkoztam volna, de még sokkal azelőtt is, hogy a Nyuszikám csatlakozott volna hozzám. Akkoriban még nem kívántak csatlakozni hozzám, egy gyenge sem akarta a védelmemet, egy erős sem akarta a kezemet. Most őszintén, mit akarnak a kezemmel, egy levágott kéznek mi haszna van? Hih-hih-hih. *Újra egy túlvilági, hátborzongató, enyhén vijjogó, rekedtes kuncogást hallat.* Mondhatjuk, hogy a magányos szórakozás idejét éltem akkor, már amennyire nálunk, szellemeknél életről lehet beszélni. Akkoriban az emberek is csupán olykor-olykor suttogtak rólam. Szép korszak volt, minden korszak szép, hogyha megtaláljuk azt a helyet, ahonnan nézni kell. Éppen egy tengerparti halászfalu ifjú, nőtlen vezetőjével szórakoztam. Emberek által is látható alakot öltöttem, vagyis engedtem, hogy lássanak az emberek. Egy távoli város kereskedőjének leányának adtam ki magam. Ehhez még egy szép tekercset is írtam neki, ami szerint apám hozzá kíván adni engem, meg nagyon nyájasan, nagyon esdekelően esdekel a bocsánatáért, amiért személyesen nem tudott megjelenni, és hogy így levélben szól hozzá, de nagyon sok dolga van, meg hogy arra kéri, hogy ameddig el nem rendezi a dolgát, addig lakhassak nála, s ismerjük meg egymást, meg ahogy megérkezik kíséretével, meg fivéreimmel, meg is tarthatjuk a menyegzőt, hogyha megfelelek neki. Az a kis buta rögtön el is hitte a tekercs minden ecsetvonását, és külön örömként érezte ezt a találkozást, mert hát „véletlenül” éppen érkezésem előtti napon halt meg a falu szerzetese, az az erejét vesztett vénember. Egy egyszerű trükkel halálra rémisztettem… vagyis a falusiak szerint már túl öreg volt, s vidáman dorgálták a halála után, amiért nem tartott, és nem is kért ifjú segéded. Hih-hih-hih. Szóval a kis mafla örömnek vette érkezésem, s már vagy két-három tucat napja „boldogítottam”, s már éppen kezdem volna komolyabb fogadásokat kötni vele, mikor egy éjjel, addig sosem érzett erőt észleltem. Hajnalban a tenger kimászott a medréből, s a falu, és míg a szem ellátott, a környezetét elpusztította. Megharagudtam arra, ami ezt csinálta. Tudtam, hogy nem a véletlen műve volt, s hogy az annak a furcsa erőnek a gazdája okozta. A tenger támadásába természetesen nem haltam bele, annál mindig is jobb voltam. ˘^˘
Akkor találkoztam először akuma-val, ezek a lények általában erősebbek a legtöbb youkai-nál. Magát Wazawai-daimaou-nak hívatta, s mikor megjelentem előtte, azt hitte, hogy a segítségéért akarok könyörögni. Ezt tudtomra is hozta, mivel mielőtt még csak megszólalhattam volna ő kezdett beszélni. „Aranyos, kicsi szellem, tudom, hogy mit akarsz. A hatalmas Wazawai-daimaou segítségéért akarsz könyörögni. De nem kell letérdelned, nem szeretném, hogy a pici térdecskédet összekoszold, inkább mond, hogy miben kell a hatalmam segítsége?” Hát most őszintén, normális ez? Először is, mi az, hogy aranyos? Másodszor mi az, hogy kicsi a térdem? Harmadszor, a ruhám nem engedné, hogy összekoszoljam, te idióta! Akkor is ezek futottak át a fejemen, de aztán egy ötlet villant fel bennem, mielőtt szétfröccsenhettem volna dühömben. „Szeretnék a hatalmas, legyőzhetetlen Wazawai-daimaou közelében maradni, mert félek a sok, erős youkai-tól.” Igen, eléggé megalázó volt a kérés, de a tervem szerint, hogy megtaláljam ennek a gyenge pontját, vagy, hogy eléggé kiismerjem ahhoz, hogy bosszút állhassak azért, mert elrontotta a játékomat, ahhoz a közelében kell lennem. Őszintén, a hatalmas erőhöz nem párosul mindig ész is. :| „Még aranyosabb vagy, ahogy bókolsz. Rendben, szolgámmá fogadlak, amúgy is kellett valaki, aki helyettem beszél a csökött agyú szellemekkel. De te természetesen nem vagyol az.” Lehet, hogy valahogy hatással volt rám Wazawai, mert talán az ő mellette töltött időben szoktam rá igazán más youkai-okra való vadászatra.
Holdakkal találkozásunk után már meg is volt a tervem. Mint kiderült nem veti meg a fogadásokat sem, főleg, hogyha velem kell fogadnia. Valamilyen jószerencse lény rám mosolygott, mivel valamikor régebben kötöttem egy megállapodást egy hegy szellemével, miszerint egy számára fontos tárgyat nem pusztítok el, hogyha a hegyén marad, s mindenkivel szemben állandóan, nap, s hold alatt védelmezni fogja. A szerelem az mindenkinek a gyengéje, mikor a hegyszellemmel megkötöttem a megállapodást, akkor talán már előre sejthettem, hogy egyszer szükségem lesz egy erős valakire. Hát én életben tartottam szerelmét, cserébe ő telekkel később legyőzte Wazawai-t. Viszont nem szaladnék ennyire előre.
Szóval megvolt a tervem, hogy kihasználom mindkettejük gyengéjét, hogy bosszúm beteljesülhessen. Megannyi vesztett, s kevesebb megnyert fogadások során sikerült még jobban elhitetnem vele, hogy ártalmatlan vagyok, s egyáltalán nem kell gyanakodnia rám. Így egy szép napon véletlenül pont azt a hegyet láttuk meg, amit az én „ismerősöm” védelmezett. Lelkemért cserébe kértem az ő erejét, ő elfogadta a tétet, a feladata az volt, hogy hozza el a hegy csúcsát nekem három napon belül. Szerencsétlen, annyira öntelt volt, s annyira meg akart szerezni teljesen, hogy bele se gondolt, hogy mi is a feladata. Miután elvesztette a fogadást – nem, nem azért, mert nem tudta volna leszedni a hegyről a csúcsát, hanem azért, mert nem számolt a védőszellemmel, aki az egyességünkhöz hűen ameddig bírta, addig tartotta magát, s a hegyét Wazawai-jal szemben. Az akuma, ön maga zárta be önmagát egy íjba, minek segítségével használhattam az erejét.
Ez volt talán a legnagyobb tettem, viszont egyben ez is volt az, amivel erőm, hatalmam a csillagok közé szállt, oly nagy lett. S ez hozta rám a bajokat is, főleg azt a szerzetest. Ichiyo-t. Bosszantó alak volt, többször is összeütközésekbe keveredtem vele, míg nem, egyszer eljött a legrosszabb, legfájóbb csatám.
Egy este a szél is furcsa hideget hordozott, ezt azok mindegyike is érezte, még ő is, Nyuszikám is biztosan. Már harmadik hold óta laktam egy elhagyatott faluban. Kellemes, békés helynek tűnt, ahol pihenhettem az ellenségektől. Legalábbis ezt gondoltam. Ezen az estén egy halandó érkezett közénk, egy annyira jelentéktelen ember, akit egyik tárgyam sem akart megtámadni, túl alantas dolognak találták volna, s inkább még azoknál is alacsonyabb rangú valamikre bízták volna a dolgot. Viszont a férfi nem egy egyszerű átutazó volt, hanem az a férfiboszorkány, aki a fülbevalóimat készítette. Egyenesen hozzám jött és egy mondatot mormolt el nekem. „Megosztom veled az utolsó találkozásunk óta szerzett legfőbb tapasztalatomat: sose késő megváltozni.” Ezt követően tovább állt, hogyha tudtam volna, hogy nem ő lesz az egyedüli hívatlan látogatóm, talán megfogadtam volna a tanácsát. A jó útra tért boszorkány… milyen undorító romantikus képzelgés. Hát még a gonoszból jó szellemmé változott Akuun-hime… Hime no Akuun nem éppen a jóság mintapéldánya, miért is lettem volna az?
Viszont már bánom, hogy nem hallgattam rá, egy önzetlen, ingyenes tanácsra, ami még a javamat is szolgálta volna, bár igazából a tanácsért önmagammal kellett volna a másik úton is fizetnem, hiszen akkor a teljes bensőmet meg kellett volna változtatnom. Nem tettem, így hát… Mindent elvesztettem, és mindenkit. Ezzel az alkalommal hihetetlenül felkészült volt Ichiyo-szerzetes, minden tulajdonomban lévő szellemet megsemmisített. Ohyumi no Wazawai-t nem tudtam használni, valahogy mindig megakadályozta. Míg nem Nyulacskám és én maradtunk már csak, s ekkor valami szörnyű, fájdalmas formulát kezdett kántálni, ami láthatóan őt sem kímélte. Csupán a formula nevére emlékszem, Kamikaze. Semmi másra, még arra se, hogy milyen sokáig kántált, mert egyszer csak jött a sötétség.

Dempanayatsu Hideaki, a Nyúl-youkai („Nyulacskám”) emlékeiből:
Akuun-hime nem is tudom, miért vonzott, talán láttam benne a magamfajta őrületet? Meglehet. Viszont mióta összekerültünk, azóta mindig ott voltam, s óvtam, bár ő ezt sosem vette észre, vagyis nem mindig, ő csupán azt látta, hogy az idegesítő szellemekkel való beszélés után javítottam a kedélyén, s így önmaga tudott maradni. Hogyha valaki túl szomorú lesz, az sok-sok butaságra képes. Nem akartam, hogy ő is így járjon. A legjobban annak örültem, hogy velem kivételezve bánt, engem egyenrangúként, élőlényként kezelt, s nem úgy, mint valami, holmi élettelen, értéktelen tárgy lennék. Egyszer se kellett mondanom, ő tudta, hogy életemet adnám érte, viszont ezzel nem élt vissza.
Egy rossz szelű napon Ichiyo szerzetes újra ránk támadt. Minden alattvalót megölt, engem leszerelt, s úrnőmet kívánta volna elpusztítani saját magával, mártírnak képzelte magát. Összeszedtem minden erőmet, leráztam az engem fogva tartó, leláncoló átkot, s életemet adtam a megmeneküléséért. A formula, amivel a szerzetes Akuun-hime-t elpusztítani kívánta, s ezért saját erejét kellett felmorzsolnia úrnőmmel együtt, nem volt tökéletes, csupán szerencsénknek köszönhetjük, hogy észrevettem azt, hogyha a megfelelő szótagokat, de csak azokat a szerzetessel egyszerre kiejtek, akkor a varázslat pusztító erejének felét magamra vezethettem át. A szerzetes meghalt, mi éltünk. Vagyis én éltem, kedvesem haldoklott. Minden tudásomat latba véve Akuun-hime-t belezártam egy kardba. Viszont nem sikerült tökéletesen, mivel Akuun-hime átváltozott egy kislánnyá, akinek teste kezdett repedezni a benne lévő erőtől. Érzékeltem, hogy valaki, aki ellenség volt már észrevette meggyengülésünket, ezért őseimtől örökölt erőmmel létrehoztam egy másik kardot, amibe én magam kerültem, de nem egyedül, Akuun-hime ereje is velem jött, így a kislány, akit Yato Chifuyu-nak neveztem el, s aki az úrnőm megmaradt része, életben maradhatott. Ez az ősi varázs, amit előhívtam engem zárt el, de cserében egyetlen egy kívánságomat teljesítette. Én azt kívántam, hogy az a nő, aki kedves volt számomra újra biztonságban legyen. A varázslat az első kardot egy rejtett, biztonságos helyre vitte, míg a kislányt a shinigami-k közé, méghozzá úgy, hogy azok úgy emlékeznek azóta, hogy a leány régóta köztük él. A fülbevalójának köszönhetően még inkább közéjük valónak hiszik, csupán az erejét kellett elzárni egy kardba. S valamilyen véletlen folyamán pont az engemet tartalmazó kardba került. Egy szót se szóltam neki a múltjáról.

Yato Chifuyu emlékeiből:
Egy kedves nénit láttam, amikor felébredtem. Nem tudtam, hogy hol vagyok, azt sem tudtam, hogy ki vagyok, sőt a kedves néniről se tudtam, hogy ő kicsoda. Viszont úgy tűnt ő tudja, hogy ki vagyok. El is mondta, hogy Yato Chifuyu a nevem, meg hogy shinimimi vagyok. A negyedik osztag vendéglátogatása alatt mindenki kedvesen újra elmondta, hogy kilyen vagyok, és micsudák vagyunk, vagyis, hogy a shinimimik ki-, meg becsodák. És nekem szépen jöttek is az emlékeim haza.
Eszembe is jutottak képességeimről az emlékeim: csiribirizni az akadémián se tudtam, és azóta se tudok; a kardomban élő lélekkel hiába vagyok jó kedvben, mégsem vagyok erős a sikálásban; viszont karddal és kézzel az akadémián minden játszótársamat jól megtudtam kergetni; és táncolni is jól tudok villám módra, és az akadémián is jól tudtam.
Sajnos nem mindenki szeretett velem játszani, de hogyha etettem az egereket, akkor Asobiba Nyulacskája mindig játszott velem, és attól vidám lettem, de nem csak ekkor játszott, hanem bármikor, amikor szerettem volna. Úgy sok-sok nappal ezelőtt egy csúnya bácsi, aki még a saját dolgaira sem tud vigyázni – ezt onnan tudtam, mert a maszkja, amit hordania kellene, nagyon össze volt törve, annyira, hogy csak egy kicsi része volt nála – csalt. Csalással győzött, és még bántott is. A fejemen. T.T
Elaludtam, s álmot láttam, az álomban ott volt a Nyulacska is, aki Asobiba-ban lakik, meg ott volt az íjam, meg a kardom, meg egy másik kard, és egy szintén csúnya-rossz bácsi, aki bántott minket. T.T És mielőtt felébredtem volna, valamilyen sivatagi barlangot is láttam. o.o
Ez az álom nekem valamit nagyon mondani akart, de én nem tudom, hogy mit. Remélem, nemsokára megtudom, hogy mit akart mondani, mert mondani akart. Ezt onnan tudom, hogy az okos nénik és bácsik megmondták, hogy az álmok mindig mondani akarnak valamit, vagy a jövőből, vagy a múltból. Viszont most, hogy kiengedtek – újra >.> – a negyedik osztagtól, s elköszöntem a bácsiktól és néniktől, megyek a kapitányomhoz, hátha szeretne velem játszani. *>* Vagy talán meg tudja mondani, hogy az álmom mit akart mondani. ^^

~ Kinézet

  • Yato Chifuyu: 145 cm magas, fekete, hosszú, hullámos hajú, vidám, barna szemű, állandóan mosolygó lány. Se nem vékony, se nem vaskos, hanem olyan átlagos bőrben lévő, aranyos alkatú, szóval olyan gyerekes. Hogyha nem az egyenruháját kell hordania, akkor különféle, élénk színű, vidám mintás ruhákba öltözködik. Mivel mindig vidám, így jóformán csak mosolyogni, nevetni lehet látni és ettől még aranyosabbnak tűnhet, de hogyha valami miatt eltörik a mécses, akkor se veszti el az aranyos jelzőt. Hogyha valakire, vagy valamire haragos, akkor hörcsögszerűen felfújja az arcát, amitől talán még aranyosabb lesz, így jóformán lehetetlenség rá haragudni, főleg, hogyha még fel is emeli hozzá a jobb kezét, egyetlen kinyújtott mutató ujjal, és elkezdi dorgálni az illetőt.
  • Akuun-hime: 170 cm magas, hosszú fekete hajú, hosszú frufrus, csinos ifjú nő. Szeme éjfekete, arca vidám, de mégis enyhén ijesztő. Kedvelt ruha összeállítása fekete, amihez olykor fehér övvel köt meg, illetve az alsóbb réteg(ek) mélyvörös színűek. Az ő kinézete már koránt sem feltétlenül aranyos, viszont hogyha valaki mégis annak látná, az lehet, hogy az első – önmaga számára teljesen – vidám mosolyától megváltozhat a véleménye, mivel a mosoly sugallata nem éppen az aranyosság, hanem inkább a gonoszság.
~ Jellem

  • Yato Chifuyu: Mindig vidám, gyermekien tisztelettudó, vagyis mindenkivel közvetlenül beszél, de azért a rangokhoz illő megszólítást használja... általában. Nevetése kellemes, magával ragadó gyermeknevetés. A játék a mindene, legyen az bármilyen. Kevés dolog tudja elszomorítani, ilyen például, hogyha olyat akarnak rá erőltetni, amit ő nem akar, számára ok nélkül büntetik meg, túl sokáig (2-3 hét) nem a kedvenc időjárása van. Viszont szomorkodása nem szokott sokáig tartani, mert csakhamar talál olyan dolgot, amit szeret, s inkább azzal foglalkozik, s ez, hogyha nincs más, akkor a „zanpakutou-jával” való játszás. Energikus, az ember azt gondolná, hogy sosem fárad el, viszont igazából képes futás közben is elaludni, hogyha egyszer már elhagyta a napi nyolc órás alvó idejét, igen neki kell a napi 8 óra, hiszen még fejlődő szervezet. (500 éves :| ) Ameddig ébren van, addig minden pillanatára, mozdulatára jellemző a fittség, viszont ahogy álomra hajtja a fejét, – vagy elérkezik az ébren töltött órák száma a 40. óra kezdetéig, – abban a pillanatban el is alszik, s nyolc órán át kitartóan, rendíthetetlenül alszik. Felkelteni nehéz, s bátor dolog, mert legyen az ébresztő barát, felettes, vagy ellenség biztosan számíthat dorgálásra. >3>
    A harcot is valamiféle játéknak fogja fel, így az ellenfele fölöslegesen várhatja tőle, hogy komolyan vegye. Főleg, mivel a komolyságot csupán hírből hallotta.
  • Akuun-hime: Csapongó hangulatú és személyiségű nő, viszont nevetni sosem nevet, hogyha valamit szórakoztatónak találna, akkor legfeljebb túlvilági, hátborzongató, enyhén vijjogó, rekedtes kuncogást hallat. Ő is oda van a játékért, főleg a hazárd játékokat kedveli. A játék irányítását általában – akár csalással – a kezében tartja, s ilyenkor a téteket úgy manipulálja, hogy kedvenc dolgaihoz – szív és egyéb belsőség – jusson. A vér látványa kéjes mámorral önti el, s hogyha teheti, élvezi a látványát, a tapintását, az illatát, az ízét, a melegét. Hajlamos a ragaszkodásra, főleg, hogyha számára kedves tárgyairól, illetve azon kevesekről van szó, akiket nem tekint tárgynak.
    Alapjáratban mindenkit tárgyként kezel. Ezért, hogyha valakit elveszít, nem rázza meg, vagyis hogyha a közelében valaki meghal, az nem rázza meg. Ahhoz, hogy valaki kivívja nála azt, hogy ne tárgyként kezelje, ahhoz az kell, hogy a másik hosszútávon is hasznosnak bizonyuljon, vagy legyen valamilyen szokása, képessége, tulajdonsága, ami miatt tényleg érdekesnek tartsa, vagy olyat cselekedjen, amivel bizonyítja a szeretetét.
~ Képesség(ek)

Neve: Asobiba / Játszótér
Típusa: Mágia
Eleme: N/A
Leírása: Egy húsz méter sugarú körben lezárja a teret a használó körül. Ezt a teret körülvevő fal kékesen dereng, s láthatóan messze az egekbe ér. A fal a legtöbb támadásnak ellen áll, ami pontokban kifejezve [Különleges képesség] + [Reiatsu kezelés]/2 pontos „hierro” ellenálló képességével egyezik meg, s mint a hierro, ez a fal is át törhető megfelelő számú, ugyan azon a helyen elhelyezett támadással.
A fal 60/[Különleges képesség] másodperc alatt szilárdul meg minden pontján, vagyis amíg teljesen, s mindenhol nem vált állandóvá, addig egyszerű helyváltoztatással el lehet hagyni a területet. Vagyis a két szélsőséget nézve példaként: 1 pontos Különleges képességgel 1 teljes percet vesz igénybe a tér lezárása, míg 24 pontos képességgel már csupán 2,5 másod percet.
Ahogy lezárult a tér a használó kezében megjelenik egy kocka, aminek a segítségével kisorsolhatja, hogy milyen játékot játszanak azok, akik a lezárt térben ragadtak. A kocka annyi oldalú, ahány játék közül lehet választani, kivétel ez alól az, hogyha kettő játék van a választékban, mert ekkor egy érme jelenik meg a kezében, s fej-írás alapon dől el a választás. Valamint még kivétel, hogyha három játék a választék, mert akkor egy hatoldalú dobókocka jelenik meg a kezében, aminek kettő, egymással szemközti oldalán ugyan az a játék van.
(click to show/hide)

(click to show/hide)

(click to show/hide)


~ Szeret
A zárójeles rész csak Akuun-hime-re igaz, míg a kapcsos zárójeles rész csak Yato Chifuyu-ra igaz.

+ Játszani
+ Hazárd/Szerencsejátékok
+ Fogadás
+ Maszatolós ételek
+ Gyümölcs levek
+ Piros szín
+ Fehér szín
+ Fekete szín
{+ Rikító, élénk színek}
+ Eső, esős, viharos idő
+ Ködös, enyhén ködös éjszakát
+ Díszes ruhák
{+ Pillangók}
+ Nyulak
+ Vicces, szórakoztató személyek
(+ A vért, belső szerveket, főleg a szívet)
(+ Az előbbieket saját kézzel eltulajdonítani másoktól)
(+ Ölni)
(+ Ahogy a vér rátapad, csörgedezik a kezén)
(+ Pókok)
+ Fogadni
+ Szívpörköltöt

~ Nem szeret
A zárójeles rész csak Akuun-hime-re igaz, míg a kapcsos zárójeles rész csak Yato Chifuyu-ra igaz.

- Száraz, kánikulás időt
- Alkohol
- Tamagoyaki (túl édes neki)
- Tej, s minden tejtermék, kivéve a fagyi, azzal meg van
- Megválaszolatlan kérdések
- Táncolni
- Smink
- Iszap, kivéve, hogyha a víz alatt van és keményre van már járva
- Vízi növények, főleg a hínár
- Lótusz
- Mű pillangók, pillangó mintájú, alakú játékok, ételek, édességek
- Kötelező dolgok
- Árul(od)ás
{- Véres lesz ő, vagy a ruhája}
{- Vér látványát}
( - Hogyha aranyosnak nevezik)
{- Pókok}
(- Pillangók)

~ Felszerelés(ek)

Név: Hideaki no Reikagikotou / Hideaki Lélekzáró kardja
  • Kinézet leírás: egy egyszerű katana. A tsuka és a saya egyenletesen fekete színű, a habaki, a tsuba, a fuchi és a kashiri, akár a penge fém szín. A fuchi és a kashiri díszítése tartalmazza azt a formulát, ami a kardba zárta Dempanayatsu Hideaki, a Nyúl-youkai („Nyulacskám”) lelkét, valamint Akuun-hime erejét. Míg a tsuba díszítésébe rejtett formula lehetővé teszi, hogy Yato Chifuyu (Akuun-hime) előhívhassa Asobiba-t, vagyis az elzárt erejének töredékét.
  • Képesség leírás: Röviden ez a kard a zanpakutou-jának felel meg. A hívó szó kimondásával a karakter képes a kardba elzárt képességét, az Asobiba-t aktiválni. Hívó szava: Heagaru! / Emelkedj!

Név: Ohyumi no Wazavai / Csapások íja
  • Kinézet leírás: tradicionális japán íj alakú, az íjfa ében fekete, a húrja, hogyha aktív, akkor vérvörös, más különben fehér, mint az átlagos ín, a markolata sötétvörös. A különös színezetén kívül, viszont nincs rajta semmi szokatlan, és díszítés se. A démon erejét megkötő formulák a markolat külső borítása alatt található, valamint a markolat külső rétegének belső felén olyan formula van, ami nem engedi, hogy azt bármi, vagy bárki levegye.
  • Képesség leírás: Az íjhoz tartozik egy kisebb tegez, amibe csupán öt nyílvessző tárolható. Az íjba zárt akuma ereje természeti csapást idéz elő ott, ahol a nyílvessző becsapódik.

Az íjba zárt démon teljes erejét csupán 20-as, vagy nagyobb reiatsu kezeléssel tudja, az arra érdemes használó előhívni. Ennél kisebb RK-val csupán töredékét tudja használni.
[/list]
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
  • Viszont ahhoz, hogy az íj ne közönséges íjként viselkedjen, ahhoz elő kell hívni a démon erejét. Az akumát nevén kell szólítani, s kérni, hogy adja az erejét kölcsön. A démon neve: Wazawai-daimaou. Viszont hogyha az íj használója nem az, aki az íjba zárta az akuma-t, illetve senki sem mondta el neki az íjba zárt démon nevét, akkor meditáció segítségével fel kell venni a kapcsolatot az akuma-val, s rá bírni azt, hogy árulja el a nevét.

Név: Shinigami mimipi(asu) / Shinigami füllbevaló
  • Kinézet leírás: ezüstszín, kicsi karika, amin egy annál alig nagyobb, ovális, rácsosan hálós függő lóg. A függőnek minden apró szegletén olvashatatlanul apró rovátkák tartalmazzák a lélekenergia kisugárzást módosító formulát.
  • Képesség leírás: Ennek a fülbevalónak köszönhetően a reiatsu mintája az azt mutatja, hogy ő is shinigami.
  • Hátrány: Az ékszerbe belefoglalt shinigami lélekenergiájává teszi hasonlatossá a viselő lélekenergiáját, így rokoni kapcsolatot feltételezhetnek vele. Ezért hogyha valaki ismeri az eredeti shinigami-t (Ame Ryuu) illetve családját, az lebuktathatja a viselőt.

(click to show/hide)

~Próbajáték

Az osztagom kapitányával, vagy hadnagyával szeretnék egy játékot próbajátéknak. Szerintem ők biztosan a segítségemre lennének.

Karakterlap

Szayel Aporro Granz

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 34

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: -79 650 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yato
« Válasz #1 Dátum: 2014. Szept. 21, 23:12:14 »
Az előtörténettel és a képességekkel kapcsolatban egyeztettünk, minden engedélyed, postszámod is megvan a multi indításához. Youkai-okról ugyan többször volt szó az oldalon, s vannak karakterek, akiknek félig-meddig közük van hozzájuk, de konkrétan youkai karakterünk még nem nagyon.
Így aztán előtörténetedet ELFOGADOM.

Szint: 1. szint
Lélekenergia. 7000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou
Osztag: 13. osztag (amiért 3 bónusz pont is jár)
Valamint maradt egy darab ereklyéd, amit egyéni technikák között megpályázhatsz magadnak.

Pontjaid elosztása, valamint adatlapod elkészítése után *júzer lusta per pill kirészletezni, elnézést érte* belekezdhetsz a játékba! Jó szórakozást!

Karakterlap

Yato Chifuyu

13. osztag legshinimimibb shinimimije

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
13 500 / 15 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Dempanayatsu Hideaki, a Nyúl-youkai („Nyulacskám”)

Post szín:
#a69888, #4f6fb0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yato
« Válasz #2 Dátum: 2014. Szept. 25, 23:01:05 »
(click to show/hide)
És a fajleírás, ami egy kicsit lemaradt:

Faj neve: Youkai
Általános leírás: A youkai egy szellemlény faj, aminek annyi alfaja van, mint égen a csillag, s minden ismert dimenzióban megtalálhatóak. Youkai három féleképpen jöhet létre. Az első, s talán leg természetesebb, a születés, ezt nem is kell magyaráznom. A második, hogy valaha más fajba tartozott – főleg emberek közé – és átalakult. Harmadik, hogy fél-youkai volt, s vagy önerőből – hatalmas erő kell ehhez – vagy felsőbbrendű csoda által változik teljes youkai-já.
Hogyha egy másik fajba tartozott, akkor általában halála után van rá esély, hogy youkai-já váljon valaki, de ritka alkalmakkor már lélek lény is átalakulhat. Bár nem túljellemző, de mondhatni vannak youkai bölcsek, illetve vannak filozofikusabb youkai-ok is. Egyes ilyen youkai úgy véli, hogy mind a shinigamik, mind a hollow-ok, s mind a holtak lelkei (plusok) is a youkai-ok közé tartoznak. Mivel a youkai faj még az embernél is színesebb faj, ezért képtelenség eldönteni, hogy kiknek van igazuk, s aki megpróbálna utána járni, az valószínűleg vagy beleőrülne, vagy valaki gyomrában végezné, de lehet, hogy mielőtt érdemben előre haladhatna a kutatásban, öregségben hunyna el.
Megjelenés: Három féle youkai van: az egyik csak youkai alakot tud ölteni, a másik képes emberi alakot is ölteni a saját youkai alakján kívül, míg a harmadik csak emberi alakot tud ölteni.
Ezen kívül, hogy hogyan néz ki egy youkai, azt nehéz általánosan megfogalmazni, mert az állatszerűtől kezdve tárgyalakon keresztül, a hibrid kinézeteket érintve, egészen a megfogalmazhatatlanig, bárhogyan kinézhetnek.
Képességek: Általában a youkai-ok rendelkeznek legalább az alfajukra jellegzetes képességekkel, de az sem ritka, hogy ezen felül egyedi, vagy szűkebb körre jellemző képességek birtokában legyenek. Viszont kettő valami elmondható mindről: az átlagembernél nagyobb szellemi erővel rendelkeznek, valamint nem feltétlenül láthatóak az átlagemberek számára, de képesek úgy határozni, hogy azok láthassák őket.
Az alfajokról címszavakban: Vannak állat, tárgy, természet, hegyi, vízi, erdei, harcos, szerencsét hozó, átkozós, varázsló, stb. youkaiok.