Szerző Téma: Hueco Mundo túra: Karen vs Anton  (Megtekintve 1033 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 108

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér és Sötétkék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Hueco Mundo túra: Karen vs Anton
« Dátum: 2014. Aug. 08, 16:11:11 »
- Gyönyörű éjszaka. – szívtam bele a füstölgő cigarettába, majd a füstjét a csillagos ég felé fújtam. - Ma csak úgy pezseg az élettől. – hunytam be a szemem és hagyatkoztam egyedül a lélekenergia érzékelésemre. Éreztem, a megannyi lélekrészecske jelenlétét, majd hirtelen valami, vagy pontosabban valaki megzavart.
- Milyen költői ma este valaki… – simította végig a két tenyerével a meztelen testem, majd mellkasát a hátamnak nyomta és az állát a jobb vállamra helyezte. Arcán egy perverz mosoly volt látható, amint testem próbálta meg ingerelni a karjaival, míg a nyelvével a nyakamról legördülő verejtékcseppet nyalta le. Már jó ideje ez az első együtt töltött éjszakánk, amit nem alvással töltünk. Végre eljött a nyári szünet az iskolában ahol Kurisu dolgozik végre az egész napot mellette tölthettem. A gyerekek sincsenek itthon, a barátaiknál alszanak. Habár a távolból figyelem őket, nehogy valami butaságot tegyenek.
A házunk tetején, mely magasan a többi környékbeli hát felé magasodik, nyugodtan letelepedhettünk a felhozott futonok és pokrócok közé, hogy aztán egymást ˝szórakoztathassuk˝.
- Hé, nem arról volt szó, hogy pihenőt tartunk. Mert a kezeid már megint huncutkodni készülnek…
- De már nem tudok, többet várni… Fel akarlak falni… – elméje egyszer csak lángra lobbantotta a cigarettám maradékát mely, pillanatok alatt hamuvá vált. A szőke szépség pedig egy szempillantás alatt elmozdult a hátam mögül, majd hanyatt fektetett és felém magasodott négykézláb állva. A ragyogó félhold fényében így tökéletesen kirajzolódtak meztelen testének vonalai. Tekintete egyszerre volt igéző és perverz, ahogy elkezdte a testem ízlelgetni, így aztán nem tehettem mást, mint, hogy átadtam magam az általa okozott gyönyörnek.
Röpke fél óra múlva szerelmem már halkan szuszogott mellettem, mély álomba merülve. Én azonban nem tudta lehunyni a szemeimet. Habár még mindig éreztem némi bizsergést a testemben – hisz Kurisu a legjobb az ágyban, ez nem kétséges – nem ez volt az oka az álmatlanságomnak. A nem túl közeli távolból lélekenergiákra lettem figyelmes. Lidércek egy kisebb csapata volt az melyek egyre csak közeledtek. Nem tudtam tán én vagyok-e az oka, hisz nem csak a ruháimtól, de a lélekerő szabályzótól is megfosztott a drágám. Lassan fel is álltam mellőle majd összeszedtem a tetőn szétszórt ruháimat, majd lesiettem az alaksorba, be egyenesen a laborba ahol a fegyvereimet tartottam. Mivel hiába vettem fel a csuklómon ékeskedő eszközt felkészültem, hogy magam irtom ki a lényeket, melyek valószínűleg bármikor megjelenhetnek és megzavarhatják a kedvesem álmát.
Egy a házunkhoz közeli kis parkban értem be a fenevadakat. Öltözékem, tehát a vékony blúz és a forró nadrág kissé igénytelenül álltak izzadt testemen, ám a lényeket úgy néz ki eme látvány nem igazán hatotta meg.
- Ejnye, fiúk és lányok, nagyon, de nagyon rosszak voltatok látom. – csettintésemre mindkét fegyverem előbukkant a zsebdimenziómból majd, amint elkaptam őket, ujjaimat a ravaszokra helyeztem majd tüzelni kezdtem. A maszkos lényeknek semmi esélyük nem volt a távolsági támadásaim ellen, amit ők is hamar észrevettek, így menekülőre fogták rögvest.
- Azt már nem… nem menekültök előlem… – a harc heve teljesen magával ragadott és mire észbe kaptam már üldözőbe is vettem a lényeket. A túlélők közt jól érezhetően volt egy erősebb lény mely hamar felhasította teret, hogy elmenekülhessen. Egy vigyorral az arcomon vetettem magam utána, majd csak miután három golyót eresztettem a fejébe akkor vettem észre, hogy már egy teljesen más világba kerültem. A levegő pezsgett a lidérc energiától, melyet a testem igen csak jótékonyan fogott fel. Körülöttem az sötét égig, vagy inkább a plafonig magasló vaskos fák ágaskodtak.
- Érdekes…


Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hueco Mundo túra: Karen vs Anton
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 08, 18:27:25 »
Hollow képességek: 6
Pusztakezes harc: 7

Heco Mundo ez a végeláthatatlan sivatag az szeretett otthonom. Finoman fogalmazva ez a hely alapozta meg a jövőmet. Igaz az emberek világában változtam át gyilkos bosszúszomjas Hollowá azonban az csak az út kezdete volt. Azóta jó pár csatán mentem keresztül és nem egy fejlődési szakaszon estem át. Belegondolni is szörnyű, hogy akár egy percig is több emeletnyi ostobaságként kellett léteznem. Mikor az egyszerű Hollow formám tovább fejlődött Gillian lett belőle. Az egy hatalmas fekete lepel fehér maszkkal viszonylag nagy erővel ám még több ostobasággal. Az IQ-m olyannyira visszafejlődött, ha megmérték volna nem érte volna el a tízest sem. Szerencsére, azok napok elmúltak ám mindig a szívembe markol az-az érzés, hogy bármikor visszaváltozhatók és ezúttal nem lesz második lehetőség. Hogy ezt elkerülhessem a hozzám hasonló lények százait kellett felfalnom. Ám mivel nemrég változtam át és tettem meg fogadalmamat még egyetlenegy Adjuchast sem vadásztam le. Ezt orvosolva ki is néztem egy tökéletes prédát a számomra. Kétszer olyan magas lehetett, mint én akár egy kígyó csak karokkal. Lassan közeledtem felé nehogy észrevegye a jelenlétemet, mert akkor sokkal nehezebb dolgom lett volna. Karmos lábaim alatt a puha homok sejtelmesen surrogott ám így is észrevétlen maradtam. Nem tudtam mi lehet az oka hisz a lopakodás művészete nem tartozott a repertoáromba. Pár lépésre állhattam tőle mikor megértettem valamire felfigyelt a messzi távolban. Hatalmas feje ide-oda ringatózott szemei pedig be voltak csukva. Tudtam itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy megszerezhessem az első „táplálékomat.” Egy gyors lépéssel a háta mögött teremtem majd éles karmaimmal keresztülszúrtam pikkelyes testét. Erre már felfigyelt majd mérges tekintetét rám szegezve felém kapott. Egy pillanatig sem féltem attól a csizmának való senkiházival így minden mozdulatom pontos volt és precíz. Kitátott szájába a pajzsomat helyeztem így nem volt képes többé becsukni a száját. Egy mély levegőt véve kirántottam karmaimat a testből majd levágtam a fejet. Azon nyomban fölfaltam az egészet szőröstül, bőröstül. Nem éreztem elégedettséget ám tudtam végre elindultam azon az úton, amely megszabadíthat, engem rettegett átkomtól. Mikor befejeztem a nassolást valami különösre lettem figyelmes. Nem egy másik Adjuchasra. Előbbi társamhoz hasonlóan behunytam a szemem és igyekeztem megérezni mi lehet az a különleges valami. Bizonyára a kígyó is azt figyelte és ezért sikerült levadásznom. Sajnos amatőrségem végett alig érzékeltem ám rendkívül ismerősnek tűnt. Pár pillanattal később beugrott honnan ismerős az a lélekenergia. Az emberek rendelkeznek hasonlóval bár vagy ezer éve nem éreztem ilyesmit. Ezért is lehetett, hogy nem különböztettem meg a közönséges emberek energia lenyomatától. El nem tudtam képzelni mit kereshet egy ember Hueco Mundo területén. Nem sok időt jósoltam neki a Menosok Erdejében bár egyelőre nem támadtak rá. Hirtelen felpattant a szemhéjam majd hatalmas homokfelhőt kavarva kilőttem magamat az ismeretlen irányába. Saját szememmel is látni akartam azt a szerencsétlent ki egyenest a pokolba került. Minden erőmet beadva rohantam, hogy elsőként érhessek hozzá. Villámként cikáztam a hatalmas fák között melyek a plafont nyaldosták. Pár perc múlva meg is érkezte a kiszemelt célponthoz hatalmas porfelhőt keltve magam körül. Mikor elült a por végre megláthattam az idegent, aki nagy meglepetésemre egy nő volt. Számomra már megszűnt a nemek közti különbség bár magamat a férfiak közzé soroltam. Beletelt pár pillanatba mire ráeszméltem mekkora ostobaságot is követtem el. Óvatosan észrevétlenül kellet volna becserkésznem, mint nemrég azt a Menost. Azzal nyugtattam magamat, hogy mindössze egy emberrel állok szembe, akinek semmi esélye velem szembe.
-   Mit keresel itt ember? – kérdeztem reszelős hangomon miközben farkam ide-oda siklott.
Fegyveréről nem vettem tudomást ugyanis bennünk csakis a Shinigamik képesek kárt tenni illetve mi magunk.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 09, 10:23:32 írta Anton »

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 108

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér és Sötétkék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hueco Mundo túra: Karen vs Anton
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 09, 16:43:09 »
- Szóval ez lenne eme férgek búvóhelye? – emeltem fel a tekintetem a magasba nyúló vaskos, fehér fák tetejét keresve melyek lassan eltünedeztek a feketeségben. Majd a szemeimet ismét a talajra vetettem miután mozgást érzékeltem. A fák között hatalmas lények jártak. Ingatag lépteik nagyon ismerősnek tűntek. Egy hatalmas lény mely pont olyan melyet legutóbb az Emberek lakta világban láttam. De nem csak rájuk, hanem a megannyi kisebb ember méretű lényre is felfigyeltem.
- Hoyhoy… ebből még baj lehet… – ellenőriztem a lőfegyvereim tárát majd miután megbizonyosodtam a felől, hogy mid kettő félig üres megindultam, hogy kiutat keressek. Hogy az engem követő lények figyelmét elkerülhessem a lélekenergia manipuláló eszköz segítségével visszavettem a legkisebb kisugárzásra majd a Bringer Light-al eltűntem a szemük elől.
Egy elhagyatott tisztás közepén állapodtam meg. A szabad tér közepén egy négy méteres szikla ágaskodott, így annak tetején állva néztem körül.
- Haaa… – sóhajtottam egyet majd az egyik fegyvert a nadrágomban tűztem és egy csettintéssel előhívtam a cigarettám és az öngyújtóm.
- Hmmm… így már jobb, de hamar kiutat kell innen találnom. – tettem szóvá az aggodalmam, mivel szeretnék még Kurisu ébredése előtt visszatérni. Aggodalmam azonban hamar elszállt, mikor mozgást érzékeltem a szeme sarkában, így hamar fegyvert rántottam és a lény felé szegeztem.
- Én nem keresek semmit, csak a kiutat… Hm… *mosolyog* Nahát, nem is tudtam, hogy a fajtád képes a beszédre. – feleltem a lényre tekintve. Felkeltette az érdeklődésem ez nem kétséges. Az hogy egy hozzá hasonló lidérc beszélni tudjon, felettébb meglepő. - Kiváncsi vagyok mi az oka ennek… De sajnos most nem játszhatok veled orvososdit. – tartottam egy kis szünetet, majd ismét a hollow felé szóltam. - Tehát, megmutatnád, merre van a kijárat, tényleg nincs időm jelentéktelen lényekkel foglalkozni.


Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hueco Mundo túra: Karen vs Anton
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 09, 18:22:34 »
Haladás közben egy pillanatra meg kellett állnom ugyanis elvesztettem az energia jeleket. Már-már attól féltem, hogy elkéstem és megölték mielőtt szemügyre vehettem volna. Kis koncentráció után sikerült ismét érzékelnem bizonyára csak csökkentette a kisugárzását. Ismételten nekiveselkedtem így pár percen Bellül megérkeztem.
Ez az ember rendkívül szemtelen tűnt annak ellenére, hogy nem több egy légypiszoknál. Kezében valami furcsa tárgyat szorongatott ám teste rendkívül vékony volt. Első megjegyzése rendkívüli sértést vágott a fejemhez. Csodálkozott azon, hogy beszélek, mert a fajtámbeliektől ez rendkívül ritka esemény. Erre hangosan vicsorogni kezdtem akár egy veszett kutya ám egyelőre nem mondtam semmit. Ez után azt mondta, hogy nem ér rá jelentéktelen lényekkel foglalkozni és mutassam meg neki a kijáratot. Valamiféle szolgának nézett engem. Egyes Hollowok az erősebbek minden parancsát teljesítik, mert olyan gyengék és szánalmasak. Jobb kezemen lévő pajzsot teljes erőmből magam elé a földbe vágtam. Egy kisebb porfelhő kerekedett ám pillanatok alatt elült.
-   Mégis mit képzelsz magadról, de ember. Az egyetlen értelmetek, hogy a gyengébbek felfalhasson benneteket így mások erősebbé válnak.
Szó szerint forrt a vérem a dühtől. Nagyon régen nem mérgesítettek fel ennyire, mint ez a némber. Kis időbe tellett mire sikerült úrrá lenni a haragomon. Egyik karmos ujjamat rászegeztem az emberszerű lényre.
-   Egy mozdulattal kitéphetném a szívedet és észre sem vennéd, hogy már meghaltál. Bár azt is megtehetném, hogy várok egy pár percet valamelyik Gillian bizonyára szívesen lakmározna belőled.
Pajzsomat kihúzva a földből megköszörültem a torkomat és szokásos kaparós hangon hozzátettem.
-   Ember létedre nagyon bátor vagy. Ráadásul valami nagyon furcsa benned bár fogalmam sincs mi. Kössünk egy üzletet. Ha sikerül legyőznöd engem, akkor segítek, neked visszajutni a haladok világába. –pár pillanatnyi szünet után folytattam- ez a hely nem valami megfelelő a harcra ugyanis bármelyik pillanatba hívatlan éhes vendégek garmadái üthetnek rajtunk. A közelben van egy barlang.
Ezzel megfordultam ám két lépés után hirtelen megálltam és ismét szembenéztem az idegennel. Majdnem elfelejtettem, hogy egy emberről van szó így nagyon meglepődtem volna, ha képes lenne velem tartani a tempót.
-   Képes vagy tartani velem a tempót vagy esetleg vigyelek?
Azt terveztem, hogy fölényesen legyőzőm majd megölöm és jóízűen lakmározom a lelkéből. Reméltem, hogy eme különlegesség segít abban, hogy közelebb kerüljek Vasto Lordá váláshoz.
A barlang nem volt valami messze és valamennyire árnyékolt volt.
/Úgy terveztem, hogy kezemmel igyekszem széjjelhasítani./

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 108

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér és Sötétkék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hueco Mundo túra: Karen vs Anton
« Válasz #4 Dátum: 2014. Aug. 10, 16:22:11 »
Meglepő módon tapasztaltam a beszélő, és egyben emberi értelemmel rendelkező lény meglétét. Tényleg nem minden napi a hozzá hasonló szerzet, főleg mert a társai akiket eddig leöltem csak annyit tudtak mondani, hogy: Vááá meg Khááá és egyebek. Nem is csoda hát, hogy nagyon érdekelt ennek az oka, de most tényleg nem lehetett. Egyedül csak is Kurisura tudtam gondolni, az alvó arcára és a kívánatos testére így nem tudtam volna figyelni és rájönni a lény magas intelligenciájának okára. Teljesen el is mélázom az említett csodás képet látva a magam előtt. Az egészből a lény dühtől sugárzó mozdulata és szavai zökkent vissza a sötét fa rengetegbe.
- Hm… te aztán bátor egy lidérc vagy. De épp az ellenkezője érvényes. Bár valójában nem szándékozlak felfalni, ám elpusztíthatlak, amikor csak szeretném. – szegeztem rá az a jobbamban tartott fegyvert még egyszer, míg a másikat egy a mutató ujjammal nyitott dimenzió résbe dugtam. A rés lassan lezárult, amint kivettem belőle a kezem majd a lábam elé tekintettem ahol a cigaretta és az öngyújtó is feküdt. Nem hajolhattam le érte hisz ellenséges övezetben ez igen csak botor lépés lenne, így az Air Soul Manipulation-t bevetve lebegtettem vissza a szabaddá tett kezembe. Megragadtam majd hamar a számba is vettem és meggyújtottam a füstölgő koporsószeget.
- Hm… ki tudja… – feleltem a lény irányába. Újabb dimenzió rést nyitottam a Kuuiki-ba és eltettem az öngyújtót, majd a lény lélekenergiájának felmérése után a csuklómon lévő eszköz segítségével megemeltem a sajátomat, hogy a lidércnél kicsivel nagyobb legyen, pontosan a sajátom fele. Megvártam, míg a lény ismét megindul és kissé lemaradva mögötte indultam utána. Nem tartottam ugyan jó ötletnek a dolgot, de tekintve a köztünk lévő erő különbséget, nem aggódtam annyira. És épp ennek okán nem is támadtam a lényre, mihelyst megérkeztünk. Vártam, hogy ő kezdeményezzen, és felkészültem a védekezésre.[/color

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hueco Mundo túra: Karen vs Anton
« Válasz #5 Dátum: 2014. Aug. 11, 20:46:20 »
Milyen is tulajdon képen egy emberi lény. Sajnos túl sok idő telt el azóta, hogy más lettem így alig emlékeztem milyen érzés volt. Ráadásul Hueco Mundoban folyton éjszaka van így szinte lehetetlen megtudni mennyi idő is telt már el. Az a kevés, ami megmaradt bennem róluk elég visszataszítónak festette le őket. Hozzánk hasonlóan ők is sok változáson mennek keresztül ám rendkívül lassú folyamat ez. Mellesleg kezdetben teljesen védtelenek és használhatatlanok. Kiabáláson és evésen kívül semmire sem képesek. Igaz vannak olyan kifejlett példányok, akik ugyanezt a tevékenységet űzik. Gyengeségük miatt mindenféle szerkezetre bízzák magukat, mint az a nőszemély ott előttem. Nem tudtam pontosan mit tarthat felém ám hamar kitaláltam egyfajta fegyver lehet. Addig a szent pillanatig meg voltam győződve arról, hogy a halandók hasznavehetetlenek és csak tápláléknak jók persze halál után. Ennek ellenére előttem állt egy ilyen féreg szeme sem rebbent ráadásul tetemes mennyiségű lélekenergiával rendelkezett. Valami olyan ostobaságot mondott, hogy bármikor megölhetne, ám jelenleg nem akar megenni. Ezt halva halkan kuncogtam egy, kicsit mert nagyon régen nem halottam ilyen mulatságosat. Még ha erős is nem veheti fel a versenyt velem egy született túlélővel méghozzá haza pályán. Eközben ő valami rudacskát rakott a szájába, amiből különös füst szállt fel. Nem ismertem azt a technikát, amivel föllebegtette a szagos rudat ám ez megerősítette a véleményemet miszerint nem közönséges emberrel van dolgom. Mikor kérdeztem mennyire képes tartani velem az iramot ő tett egy csendes megjegyzést majd elképesztő dolgot művelt. Egy kisebb ablakot nyitott a levegőben majd az energiája ugrásszerűen megnövekedett. Hangosan felmorrantam eme ugrásszerű energianövekedés láttán.
-   Hogy az menybeballagó mennydörgős ménkű. – csúszott ki a számon.
Pár pillanatig csak bámultam magam elé majd tudatosult bennem mi s történik itt valójában. Ez az ember nem blöffölt így tényleg olyan hatalmas erőkkel rendelkezett, mint ahogyan azt sugallta. A másik hála ennek a kis színjátéknak, ha valaki addig nem tudott az idegen érkezéséről most már biztos tudott.
-   Te bolond mindannyiunkat meg akarsz ölni!? Az egy dolog, hogy nagy erőd van ám pár tucat Gillian még neked is fejfájást okozhat. És még nem is említettem azokat, akik jóval erősebbek nálam belőlük is kószál pár tucat az erdőben.
Legszívesebben a fejemet fogtam volna bánatomba, ha lett volna mivel megfogni. Miután kiszomorkodtam magamat minden erőmmel elkezdem rohanni az egyik üresnek vált barlang felé. A nő követett ám attól nem kellett tartanom, hogy megöl. Először ezért ajánlottam fel, hogy tartson velem, mert úgy véltem képtelen lenne kárt okozni bennem. Később viszont tisztában voltam vele, ha én meghalok sokkal nehezebben fog hazakecmeregni. Majd negyedórányi intenzív kocogás után végre megérkeztünk az említett búvóhelyre. Rohanás közben könnyed ruganyos léptekkel haladtam, hogy kissé lenyűgözzem az idegent. Mielőtt bemenetünk volna letapogattam a helyet nincs-e egy váratlan vendégünk. Mikor kiderült, hogy csak ketten vagyunk végre besétálhattunk a viszonylag biztonságos fedezék alá. A búvóhely jó tágasnak tűnt (akár egy bálterem) ideális egy jó kis összecsapáshoz. Itt-ott ember méretű sziklák meredeztek ki a padlóból. A legérdekesebb a helyben a falon található kristályok, amik megvilágították az egész helyszínt. A feketén ragyogó kövek látványa szívmelengető lett volna ám engem az ilyen badarságok, mint a szépség nem igazán érdekelt.
-   Ember létedre nem vagy rossz ám ne bízd el magadat túlságosan. Minekünk minden nap meg kell küzdenünk a túlélésért és így nem adjuk meg magunkat könnyedén.
Karmaimmal háromszor rácsaptam pajzsos kezemre, aminek kongó hangját a falak felerősítették.
-   Lehet, szörnyetegnek tartasz, ám én betartom a szavam. Ellenben az embereknek nem számít az adott szó és halomra gyilkolják egymást. Meglehet mi is mészároljuk egymást ám mi csak azért, hogy életben maradjunk nem kapzsiságból. Alkalmanként egy ember több kárt okoz, mint egy Hollow egész életében.
Mikor befejeztem a beszédet elrugaszkodtam a levegőbe majd bal kezemet felemelve csapásra készültem. Minél előbb végezni akartam vele ugyanis valami nagyon nyugtalanított vele kapcsolatban.
 ~ Hátborzongató ez az ember. Úgy érzem a kezei között a halál áldás lenne. - gondoltam magamban.
/Elnézést kérek a késésért igyekszem nem megismételni. Az-az érzésem mintha ez egy kicsit jobb lenne az előzőnél. te hogy látod?/
/A barlangot kicsit jobban körülírtam. Elnézést érte./
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 12, 08:08:46 írta Anton »

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 108

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér és Sötétkék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hueco Mundo túra: Karen vs Anton
« Válasz #6 Dátum: 2014. Aug. 19, 20:37:46 »
Ááh, ez a sötét és kietlen rengeteg. Olyan furcsa volt és nem emberi. Az épületekhez szokott szememnek túlontúl furcsa… nem is, inkább érdekes volt a terep. A magasból lehulló homok pedig arra engedett következtetni, hogy biza felettünk is egy plafon van.
~ Vajon milyen lehet a felszín, ha ilyen a föld alatt?~ morfondíroztam magamban miközben rágyújtottam a cigarettára, majd úton a barlang felé is. Veszély ide, veszély oda nem igazán érdekelt az ilyesmi. Talán a Kurisuval történt ˝játék˝ vagy az itteni levegő volt az oka, de egyáltalán nem féltettem magam, már a tekintetben, hogy itt hagyom a fogam. Attól már igen csak féltem viszont, hogy lemaradok az én egyetlenem, ébredező tekintetéről. Ám most hogy így szóba került, a levegő… valóban a levegő, olyan másnak tűnt. Szinte dúskáltam a számomra igen csak jól eső lélekrészecskékben, mely igen csak jó érzéssel töltött el.
A lény előttem csak beszélt, ám mint, hogy agytekervényem csak a fentebb említetteken pörgött egyáltalán nem erőltettem meg magamat még azzal is, hogy rá figyeljek. Persze némi hasznosnak vélt dolgot azért kiszűrtem a dörmögéséből, de végig csak „Uhm” meg „Aha” hanganyagokkal gazdagítottam a nagydarab – vélhetőleg – hím egyed hallójáratait. Persze azért a látszat fenntartása végett muszáj volt valami értelmeset is hozz fűznöm, még így legalább a harc előtt.
- A kapzsiság is a túlélés egy bizonyos módja… és nem értem mire ez a nagyképű hozzáállásod a dolgokhoz… – feleltem a felém rohamozó lénynek. Arcomról csak úgy virított a nyugalom, még akkor is mikor a hollow pengéi alig öt centire voltak az arcomtól. Ekkor azonban lábaim körül felfénylett a zöld reiatsu és eltűntem – vélhetőleg – az ellenfelem szemei elől. Ám nem mentem messzire. A bal karja mellett a vállával egyvonalban tűntem fel és miután a jobb karomon használtam a Skin Soul Defense képességet egy kis reiatsuval megsegítve indítottam egy támadást a még mozgásban lévő lény tarkója irányába. Majd rögvest a támadást követően ismét felvillant a Bringer Light zöld fénye és a lény másik oldalára ˝lépve˝ egy forgó rúgással egyenest az oldalát céloztam meg. Majd ki szépen elvégezte dolgát elhátráltam a barlang közepe felé. - …Nem csak ti kényszerültök harcba az életetek megóvása végett. És ha már itt tartunk, ti csak még alantasabb vagytok egy olyan emberhez képest, aki nem a sajátjáért, hanem mások életéért szál harcba az életben, mit sem törődve azzal, hogy a sajátját akár el is vesztheti. – fejeztem be a monológom majd megszívtam a cigarettát és kifújtam egy méretes füstfelhőt az ajkaim közül.

« Utoljára szerkesztve: 2014. Szept. 08, 18:22:45 írta Konoe Karen »

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hueco Mundo túra: Karen vs Anton
« Válasz #7 Dátum: 2014. Szept. 07, 23:27:31 »
Rendkívül irritált, hogy az az ember figyelemre sem méltatott mintha csak egy jelentéktelen kis porszem lettem volna. Utolsó mondatában nagyképűnek nevezett mintha semmi alapja nem lett volna fenyegetőzéseimnek. A düh adott erőt ahhoz, hogy magasba ugorva rá vessem magamat ellenfelemre. Jól tudtam, hogy egy gyors támadásnak köszönhetően áthidalható az erőkülönbség. Valami oknál fogva az idő szinte megállni látszott és a röpülés mintha pillanatok helyett másodpercig tartott. Amint közelebb értem egyre jobban nőt a magabiztosságom. A nő rezzenéstelen arccal bámult rám. Arra gondoltam még fel sem fogta, hogy akcióba léptem. Már éppen az arcába merítettem gyilkolásra éhes karmaimat mikor az váratlanul eltűnt. Szinte még el sem jutott az agyamig mi történt majd valaki hátulról megtámadott majd ezzel egy időben jobb oldalról pokoli erővel belém rúgtak. A földön elterülve levegőt nem kapva tátogtam akár egy frissen kifogyott hal. Nem tudtam, hogy a fájdalom-e a nagyobb vagy megdöbbenés. Jól tudtam, hogy az ember erősebb nálam ám erre egyáltalán nem számítottam. Szavakkal le nem írható gyűlölet hullám suhant végig megkínzott testemet aminek köszönhetően féltérdre emelkedtem. Ez eszembe juttatott egy olyan emléket amit már réges-régen elfelejtettem. A rengeteg változásnak köszönthetően a múltamból már-már csak kevés maradt meg bennem. Viszont legidegesítőbb ellenfelemnek hála az emberek iránti gyűlölet ismét fellángolt nem létező szívemben. Emberként egy részeg kéjenc miatt patkoltam el ám nem ez volt a legrettenetesebb. Éveken keresztül rohadt a testem az út szélén mégsem keresett senki. Eltűnt egy kedves, életvidám ifjú mégis nagy ívben tojtak a fejére. Erre sajnos már nemigazán emlékeztem csak arra, hogy az emberek minden bajom okozója. Reszkető lábaimat magam alá húzva lassan elkezdtem felállni miközben hangosan vicsorogtam. Kissé imbolyogva sikerült felállnom ám sajnos elvesztettem az egyensúlyomat és előrefelé kezdtem dőlni. Azelőtt nemigazán tartottam szerencsésnek pajzs alakú karomat ám ebben az esetben támaszték gyanánt sikerült hasznosítanom. Mikor már az eldőlést sikerült megoldanom hangos dühös hangon kezdtem kiabálni miközben a nyál fröcsögött a számból.
- Minden ember megérdemelné, hogy karóba tűzzék a fejét és lelküket a Hollowok zabálják fel. Oly régen élek már, hogy múltamból csak pár dologra emlékszem. Egyet viszont biztosan tudok ha ők nem olyanok, amilyenek én nem esek át annyi szenvedésen és nem lesz belőlem lélekfaló szörnyeteg.
Éppen ez volt az egyik oka amiért Vasto Lordá akartam fejlődni ám ezt már nem kötöttem az orrára.   
Már csak azért sem adtam meg magam ezért hangos csatakiáltás mellett botladozva elindultam csapásra emelt pengéimmel.
/Elnézést./

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 108

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér és Sötétkék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hueco Mundo túra: Karen vs Anton
« Válasz #8 Dátum: 2014. Szept. 08, 19:04:43 »
Meglepő módon a támadásaim mind betaláltak. Meglepő? Na, jó ez talán egy kicsit túlzás hisz szemmel is látható volt közöttünk a különbség. Bár egyre csak azt éreztem, hogy a lény ezzel nincs tisztában. Lassan elmúlt a kezemet megerősítő ˝varázslat˝ miközben a lény megpróbált feltápászkodni. A bal kezemben tartott fegyverre vetettem a tekintetem, hogy minden okés e, majd visszanéztem a hollowra.
- Nahát… és mégis mi húzott fel ilyen hirtelen. Csak nem a monológom? – feleltem miközben ajkaimmal próbáltam úgy ügyeskedni, hogy a cigaretta ki ne essen belőle. A lény ismét felém rohamozott közben, így felé irányítottam a fegyvert és elsütöttem kétszer egymás után. Mindkét lövést a lábai felé intéztem, majd ha még ez sem állította meg csak az után használtam ismét a Bringer lightot, hogy öt méterrel mögé kerüljek.
- Ejnye… ha ennyire feldühíted, magad az nem tesz jót az égésségednek. – fújtam ki egy füstfelhőt miközben kiemeltem a számból a dohányt.
~ Kahh, ha ezt mos Kurisu halotta volna, most biztos csúnyán nézne rám, hogy „Ezt pont te mondod”… Ehhe ~
- Eddig intelligensebbek tartottalak a társaidhoz képest ez a dühroham kezd ráébreszteni, hogy talán mégsem különbözöl tőlük annyira. – jegyeztem meg majd miután újra a számba emeltem a cigaretta szálat folytattam az egyoldalú csevegést. - Na, meg nem tűnsz olyannak, akinek lenne egyedi képessége, ez pedig már önmagában unalmassá teszi ezt a harcot. – feleltem majd felé emeltem a kezem és az Air Soul Manipulation-t használva egy homok forgószelet idézek meg köré. Ám az nem tart sokáig csak alig öt másodpercig, ám mire eloszlik már teljesen eltűntem onnan ahol eddig voltam. A Bringer light-ot használva ugyan is a lény jobb vállán guggolva helyezkedtem el, miközben a bal kezemmel a fegyver csövét a lény halántékához nyomtam.
- Mi lenne, ha inkább segítenél visszajuttatni az emberek világába. Nem vagyok én rossz ember szóval, ha megteszed, nem öllek meg. Na? – fújtam a füstöt az ocsmány maszkos ábrázatába.

« Utoljára szerkesztve: 2014. Szept. 10, 20:14:51 írta Konoe Karen »

Karakterlap

Anton

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
10 700 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hueco Mundo túra: Karen vs Anton
« Válasz #9 Dátum: 2014. Szept. 10, 12:31:10 »
Tisztában voltam vele, hogy az ellenfelem jóval erősebb nálam ám ez egyáltalán nem érdekelt. Csak az az egy cél lobogott a szemem előtt, hogy darabokra téphessem azt a beképzelt embert. Utolsó rohamomba beleadtam minden megmaradt erőmet és gyűlöletemet. Nagy sajnálatomra még megközelíteni se tudtam ugyanis mindegyik lábam egy-egy lövést kapott. Úgy dőltem el akár egy kivágott fa. Teli torkomból felüvöltöttem az elviselhetetlen fájdalom miatt. Azt hittem lerobbantak a végtagjaim mert ilyen borzalomban soha nem volt részem. Így utólag visszagondolva érthetetlen miért nem csődült oda fél Hueco Mundo arra a zajra. Pár percnyi gyötrődés után sikerült úrrá lennem magamon és fogcsikorgatás mellett abbahagytam a hangoskodást. Sérülésem miatt képtelen voltam felállni ezért csak a fejemet emelhettem, hogy ismét láthassam azt az embert. Tekintete semmit sem változott ugyanolyan flegmán és lenézően tekintett rám. Addig is sokat ártott nekem az a nő ám az elővetkező sértése minden eddiginél jobban fájt. Azt vágta a fejemhez, hogy eme kirohanásommal ugyanolyan jelentéktelen vagyok akárcsak a többi agyatlan Hollow. Mindig is többre tartottam magamat azoknál a jelentéktelen férgeknél akik emberi lelkek után rohangáltak a halandók világában. Én sokkal többre akartam vinni ezért is mentem Hueco Mundóban. Hosszú és gyötrelmes éveken keresztül rengeteg változáson mentem keresztül, hogy Adjuchas lehessen belőlem. És kérdem én mit értem el ezzel a sok hacacáréval. Ott fetrengtem saját nyálamban akár egy féreg. Ismételten pajzsomat mankónak használtam mert csak így tudtam feltápászkodni.
- Hatalmas erőd ellenére elég rövideszű vagy te ember. Csak akkor engedlek vissza ha legyőzöl engemet. Ráadásul ha mégis olyan nagy szemétláda lennék hagynálak téged itt megavasodni had szórakozzon el veled az a pár ezer Hollow.
Itt tartottam egy kis szüntet miközben számon széles mosoly jelent meg.
- Szerencsére én nem vagyok ilyen.
Ezután leültem mert nem maradt bennem több erő az álláshoz. Amíg az átjáró nyitáshoz összegyűjtöttem az erőmet tovább jártattam a számat.
- Én betartom a szavamat és nemsokára visszaengedlek a saját világodban. Remélem a jövőben ismét összefutunk, hogy megismételjük ezt a kis összecsapásunkat. Köszönettel tartozom ezért a kis leckéért. Megtanítottad nekem, hogy nem ülhetek tovább a babérjaimon.
Ráadásul egy új életcélt adott nekem. Nemcsak azért fogok Vasto Lordá változni mert az ösztöneim ezt diktálják hanem, hogy megölhessem ezt a némbert. Némi pihenés után egy legyintéssel megnyitottam az átjárót majd intettem neki kövessen így bizonyítva biztonságos. Mély levegőt véve rájöttem borzalmas a légkör ezen a helyen. Mikor ő is áttért jól szemügyre vettem a lélekenergiáját, hogy később megtalálhassam majd visszatértem, hogy elkezdődhessen az igazi vadászat.
/Köszönöm és bocsánat./

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 108

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér és Sötétkék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hueco Mundo túra: Karen vs Anton
« Válasz #10 Dátum: 2014. Szept. 12, 19:07:35 »
Puff-puff, dördült el a fegyverem, ahogy a lény felé mutatva elsütöttem azokat. A golyók szemnek követhetetlen sebességgel hasítottak a levegőben. Az arcomon még a meglepettség sem ült ki mikor a rám rontó lény felordított, ahogy a lövedékek a lábába fúródtak.
~ Ha még engem sem tud a szemével követni… ez várható volt. ~ fújtam ki egy füstgombócot, melyet egy enyhe sóhajtással párosítottam. Ezután nem csoda hogy a fejéhez vágtam azokat a szavakat. Végtére is külsőre már úgy is hasonlít a társaira, de az elméje még is eltérő. Beszél, bár ahogy az a csatánk alatt feltűnt nem gondolkodik túl sokat. Egyenest rám ront, semmi csel, vagy speciális technika. Nem értem. Ha egy erősebb ellenféllel kerülsz szemben a legjobb mód, ha bevetsz néhány piszkos trükköt, hogy legyen esélyed ellene.
- Oho… csak nem fenyegetni akarsz… – feleltem miután helyet változtattam, majd megidéztem a porforgatagot.
- Igen?... És ha csak a fejedhez tartott fegyverem az oka annak, hogy jóra való úriemberként viselkedsz… de mindegy is. – feleltem majd egyet szökkentem és a lény mögött megállva eltettem a fegyvert a zsebdimenzióba.
- Oh, ez most valahogy elég érdekesen fest… – jegyeztem meg csak úgy magamnak, ahogy a sötét dimenziók közti téren a hollow egy hidat képezve vezet vissza.
- Nos, talán még összefutunk, de addigra válj érdekesebbé, vagy ennél hamarabb befejezem a kis játékunkat. – feleltem vigyorogva amint a már ismert város egy parkjában érek talajt. Még a földre dobom a cigaretta csikket melyre rátaposok és már tovább is állok a Bringer Light-al.
- Gyorsan, gyorsan… – motyogtam magamnak, ugyan is szép és jó, hogy visszakerültem ebbe a világba, de elég sok idő eltelt és a hollow uraság is elég messze rakott ki, így még maximum sebességgel is két percbe tellett a hazaút.
- Kurisu… - suttogtam halkan a pokróc alá bújt páromnak, majd leülve mellé felhajtottam az anyagdarabot. - Kurisu? - néztem meglepetten a lány hűlt helyére és a cserbe ott hagyott párnakupacra.
- Kyáá… – kiáltok fel a meglepettségtől amint a ruhadarabok melyeket viseltem hirtelen lángra kaptak és mielőtt még észbe kaphattam volna el is hamvadtak. Majd az árnyak közül a lány rám vetette magát.
- Kóbór kiscicus… most jön a büntetés…
- Eeeeeh!!!

/Én is köszönöm. Később pedig visszavágót várok :D/

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 79

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hueco Mundo túra: Karen vs Anton
« Válasz #11 Dátum: 2014. Okt. 02, 12:20:59 »
Üdv! Mivel jeleztétek, hogy a harc véget ért, így LEZÁROM a küzdőteret! Jutalmatok 200 LP és 1000 ryou! További kellemes játékot!